J. MAZÁK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2010. május 18.1(1)
C‑65/09. sz. ügy
Gebr. Weber GmbH
kontra
Jürgen Wittmer
(A Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Fogyasztóvédelem – Fogyasztási cikkek adásvétele – Az 1999/44/EK irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdése – A fogyasztó által összeszerelt, hibás fogyasztási cikkek – A hibás fogyasztási cikkek kicserélésének joga – Hatály – Az eladó felelősségének hiánya a hibás áru szétszerelésével kapcsolatos költségekért – Az eladót terhelő, ésszerűtlenül magas költségek”
I – Bevezetés
1. A Bundesgerichtshof (szövetségi bíróság) a Bírósághoz 2009. február 16‑án érkezett 2009. január 14‑i határozatával az EK 234. cikk alapján a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25‑i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) (a továbbiakban: irányelv) 3. cikkének értelmezésére vonatkozó kérdéseket terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra.
2. E kérelmet az építőanyag‑kereskedelemben érdekelt Gebr. Weber GmbH (a továbbiakban: Weber) és Jürgen Wittmer, a Weber egyik ügyfele között amiatt folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy ez utóbbi hibás csiszolt járólapokat kapott a Webertől.
3. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az irányelv alapján a hibás áru eladója akkor is megtagadhatja‑e a fogyasztó által követelt orvoslási módszert, mint például a hibás fogyasztási cikk kicserélését, ha az neki – mint a jelen ügyben – aránytalan költségeket okoz, ellenkező esetben pedig köteles‑e viselni a fogyasztó által beépített, hibás áru eltávolítása során felmerült költségeket.
4. A jelen ügyben felmerülő kérdések nagyon hasonlóak a C‑87/09. sz. ügyben(3) felmerültekhez, amely ügyre vonatkozóan ugyancsak a mai napon ismertetem indítványomat.
II – Jogi háttér
A – A közösségi jog
5. Az irányelvet az EK 95. cikk alapján fogadták el. (1) preambulumbekezdése emlékeztet arra, hogy az EK 153. cikk (1) és (3) bekezdésének megfelelően az Európai Közösségnek a Szerződés 95. cikke alapján elfogadott intézkedések foganatosításán keresztül hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének eléréséhez.
6. Az irányelv (10) preambulumbekezdése kimondja, hogy „abban az esetben, ha a fogyasztási cikk nem felel meg a szerződésnek, a fogyasztó számára biztosítani kell a jogot, hogy a szerződésnek megfelelő állapot térítésmentes helyreállítását követelje, választva az áru kijavítása vagy kicserélése között, vagy ezek meghiúsulása esetén árleszállítást követeljen vagy a szerződést felbonthassa”.
7. Az irányelv (11) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„mivel a fogyasztó először az áru kijavítását vagy kicserélését követelheti az eladótól, kivéve, ha az ilyen orvoslás nem lehetséges vagy aránytalan; mivel az orvoslás aránytalan voltát objektív alapon kell megállapítani; mivel az orvoslás aránytalannak tekintendő, ha annak alkalmazása más orvoslási módszerrel összehasonlítva ésszerűtlen költségekkel jár; mivel a költségek akkor ésszerűtlenek, ha az egyik orvoslási módszer költségei jelentős mértékben meghaladják a másik orvoslási módszer költségeit”.
8. Az irányelv „A fogyasztó jogai” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az eladó felel a fogyasztóval szemben a fogyasztási cikk átadásának időpontjában meglévő minden hibáért.
(2) A szerződésnek való megfelelés hibája [helyesen: hiánya] esetén a fogyasztó jogosult akár a (3) bekezdésnek megfelelően a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kijavítás vagy kicserélés formájában történő térítésmentes helyreállítására, akár az (5) és (6) bekezdésnek megfelelően kérheti a vételár megfelelő leszállítását, vagy az adott fogyasztási cikk vonatkozásában elállhat a szerződéstől.
(3) A fogyasztó az eladótól először a fogyasztási cikk térítésmentes kijavítását vagy kicserélését követelheti, kivéve, ha ez lehetetlen vagy aránytalan.
Az orvoslást aránytalannak kell tekinteni, ha az az eladónak más orvoslási módszerrel összehasonlítva ésszerűtlen költséget okoz […]
A kijavítást vagy kicserélést ésszerű határidőn belül, a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját.
(4) A (2) és (3) bekezdésben említett »térítésmentesség« fogalma magában foglalja a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, különösen a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget.
(5) A fogyasztó a vételár megfelelő csökkentését kérheti vagy elállhat a szerződéstől, ha
– nem jogosult sem a fogyasztási cikk kijavítására, sem a kicserélésére, vagy
– az eladó a hibát ésszerű határidőn belül nem orvosolta, vagy
– az eladó a hibát nem a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül orvosolta.
[…]”
9. Az irányelv „Nemzeti jog és minimális védelem” című 8. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Az ezen irányelvben biztosított jogok nem érintik a fogyasztó olyan egyéb jogait, amelyek őt a szerződéses és szerződésen kívüli felelősséget szabályozó nemzeti jogi előírások szerint megilletik.
(2) A fogyasztók magasabb szintű védelme érdekében a tagállamok az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen a Szerződéssel összeegyeztethető szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak vagy tarthatnak hatályban.”
B – A nemzeti jog
10. Amennyiben a dolog hibás, a német polgári törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch, a továbbiakban: BGB) 437. §‑a a következő jogokat biztosítja a vevő számára:
„Ha a dolog hibás, és a következő rendelkezésekben foglalt feltételek fennállnak, eltérő rendelkezés hiányában a vevőnek lehetősége van:
1. a 439. §‑nak megfelelően utólagos teljesítést kérni;
2. a szerződéstől elállni […] vagy a vételár csökkentését kérni a 441. §‑nak megfelelően;
3. […] kártérítést vagy a […] felmerült költségek megfizetését kérni”
11. A BGB „Utólagos teljesítés” című – az irányelv 3. cikkét a német jogba átültető – 439. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) A vevő utólagos teljesítésként választása szerint a hiba kijavítását vagy hibátlan dolog szolgáltatását követelheti.
(2) Az utólagos teljesítés érdekében felmerülő kiadások, különösen a szállítási, továbbítási, munka‑ és anyagköltségek, az eladót terhelik.
(3) Az eladó a vevő által választott utólagos teljesítés módját a 275. § (2) és (3) bekezdéseinek sérelme nélkül megtagadhatja, ha annak teljesítése aránytalan költségekkel járna. E vonatkozásban különösen a dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a hiba súlyát és azt kell figyelembe venni, hogy az utólagos teljesítés másik módjára való áttérés nem jelentősen hátrányos‑e a vevőre nézve. A vevő joga ilyen esetben az utólagos teljesítés másik módjára korlátozódik; ez az eladó megtagadásra vonatkozó jogát – az első mondatban foglalt feltételek fennállása esetén – nem érinti.
(4) Amennyiben az eladó az utólagos teljesítés érdekében hibátlan dologgal teljesít, a vevőtől a 346–348. § rendelkezései alapján a hibás dolog visszaadását követelheti.”
III – A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12. J. Wittmer a Webertől 2005 januárjában 45,36 m² olasz gyártmányú csiszolt járólapot vásárolt 1 382,27 euró áron, amelyből 33 m²‑nyit építtetett be a házába.
13. Ez után a járólapok felületén szabad szemmel látható foltok jelentek meg. A J. Wittmer által indított független bizonyítási eljárás során egy szakértő arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó folt olyan finom mikrocsiszolási nyom, amelyet nem lehet kijavítani, így az egyetlen lehetséges orvoslás csak a járólapok teljes cseréje. A szakértő a költségeket 5 830,57 euró összegben állapította meg.
14. Miután J. Wittmer határidő kitűzése mellett eredménytelenül szólította fel teljesítésre a Webert, keresettel fordult a Landgericht (tartományi bíróság) Kasselhez a Weberrel szemben, és hibátlan járólapok átadását, valamint 5 830,57 euró kamatokkal együtt való megfizetését követelte. A bíróság – mindössze árcsökkentést jóváhagyva – a Webert 273,10 euró kamatokkal való megfizetésére kötelezte, egyebekben pedig elutasította a keresetet.
15. J. Wittmer fellebbezése nyomán az Oberlandesgericht (másodfokú tartományi bíróság) Frankfurt am Main a Landesgericht ítéletét részben megváltoztatva a 2008. február 14‑i ítéletében a Webert 45,36 m² hibátlan járólap átadására és – a hibás járólapok eltávolításának költségeként – 2 122,37 euró kamatokkal való megfizetésére kötelezte.
16. Az alapeljárásban a Bundesgerichtshof feladata dönteni az ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában, amelyben a Weber tiltakozik a 2 122,37 euró kamatokkal való megfizetése ellen. A Bundesgerichtshof álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemről való döntés mikéntje attól függ, hogy az Oberlandesgericht jogszerűen állapította‑e meg, hogy J. Wittmer követelheti a Webertől a járólapok eltávolításával járó költségek megtérítését.
17. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt hangsúlyozza, hogy – ellentétben az Oberlandesgericht álláspontjával – a német jog szerint J. Wittmer nem jogosult a Webertől a járólapok eltávolításával járó költségek megtérítését követelni. A Weber a BGB 439. §‑ának (3) bekezdése alapján jogosan tagadhatta meg az utólagos teljesítésnek hibátlan járólapok átadása formájában követelt módját, és ezzel a hibás járólapok eltávolítását is.
18. A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy e rendelkezés értelmében az eladó a vevő által választott utólagos teljesítés módját megtagadhatja, ha annak teljesítése aránytalan költségekkel járna. Ez nemcsak akkor érvényesül, ha a vevő által választott utólagos teljesítés módja az utólagos teljesítés másik módjához képest aránytalan költségeket okozna („relatív aránytalanság”), hanem akkor is, ha az utólagos teljesítés választott – vagy egyedüli lehetséges – módja már önmagában aránytalan költségekkel jár („abszolút aránytalanság”).
19. Mivel – a kérdést előterjesztő bíróság szerint – a jelen ügyben megállapítást nyert, hogy az utólagos teljesítés egyik módja, nevezetesen a hibás áru kijavítása, nem lehetséges, az utólagos teljesítés további módjainak megtagadására kizárólag – a jelen ügyben vélelmezendő – abszolút aránytalanság esetén kerülhet sor. A hibátlan járólapok átadásának a szállítással együtt körülbelül 1 200 euró összegű tényleges költsége mellett az eladót terheli a hibás járólapok eltávolításának 2 100 euró összegű költsége is, ami összesen 3 300 euró összegű költséget eredményez, ez pedig jelentősen meghaladja a hibátlan járólapok értékének 150%‑át.
20. Mindazonáltal az, hogy a német jog a BGB 439. §‑ának (3) bekezdésében az eladónak az utólagos teljesítés megtagadására vonatkozó jogát nemcsak az utólagos teljesítés választott módjával járó, az utólagos teljesítés más módjához képest meglévő aránytalan költségek (relatív aránytalanság) miatt teszi lehetővé, hanem abban az esetben is, ha ezek a költségek önmagukban aránytalanok (abszolút aránytalanság), ellentétben állhat az irányelv 3. cikkének (3) bekezdésével, amely a szóhasználata alapján látszólag csak a relatív aránytalanság esetét kívánta szabályozni.
21. Végezetül a kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint – amennyiben az irányelv szerint az eladó nem lenne jogosult az utólagos teljesítés valamely módját abszolút aránytalanságra hivatkozással megtagadni – a jelen ügyben felmerül a kérdés, hogy az irányelv 3. cikke értelmében követelhető‑e az eladótól a hibás fogyasztási cikk kicserélés jogcímén történő eltávolítása abból a dologból, amelybe a fogyasztási cikket céljának megfelelően beépítették, és ennek megfelelően az eltávolítás költségeinek megtérítése. Az alkalmazandó német jogszabályok főszabály szerint nem írnak elő ilyen kötelezettséget az eladóra nézve.
22. Ilyen körülmények között a Bundesgerichtshof úgy határozott, hogy az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25‑i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első és második albekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti törvényi szabályozás, amely szerint ha az átadott fogyasztási cikk nem felel meg a szerződésnek, akkor az eladó akkor is megtagadhatja a fogyasztó által követelt orvoslási módszert, ha az neki a fogyasztási cikk hibátlan állapotbani értékével és a hiba jelentőségével összehasonlítva ésszerűtlen (abszolút aránytalan) költségeket okoz?
2) Az 1) kérdésre adott igenlő válasz esetén: úgy kell‑e értelmezni a fenti irányelv 3. cikkének (2) bekezdését és (3) bekezdésének harmadik albekezdését, hogy az eladó a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kicserélés formájában történő helyreállítása során viselni köteles a fogyasztó által a fogyasztási cikk természetének és céljának megfelelően beépített, nem szerződésszerű fogyasztási cikknek az eltávolítása során felmerült költségeket?”
IV – Jogi elemzés
A – Előzetes megjegyzések
23. A jelen ügyben a Bíróság által megítélendő jogi probléma klasszikus kötelmi jogi, illetve pontosabban adásvételi jogi kérdés, amióta római jogtudósok, mint például Julianus vagy Ulpianus, a „hibás” szarvasmarha ókori piacokon történő értékesítésének jogi következményeiről, nevezetesen az eladónak a hibás áru értékesítésével kapcsolatban fennálló felelősségének mértékéről, illetőleg – a vevő védelme szempontjából – annak kérdéséről értekeztek, hogy milyen orvoslási módszereknek kell a vevő rendelkezésére állnia, ha az eladó olyan árut adott át részére, amelyek nem felelnek meg az adásvételi szerződésnek.
24. Amint az nem csupán a jelen eljárás felei által benyújtott beadványokból tűnik ki, a tagállamok e területen meglévő különféle nemzeti jogi rendelkezései – legalábbis a harmonizáció előtti, eredeti állapotukban – valójában jelentős mértékben eltérnek egymástól, még ha sok esetben gyakorlati alkalmazásuk hasonló eredményre vezet és összehasonlítható jogi védelmet biztosít is(4). Ezek a különbözőségek nemcsak az alkalmazott jogi fogalmak, feltételek és fogalommeghatározások részleteire vonatkoznak, hanem általában véve a orvoslási módszerek rendszerére is, vagyis mind a szerződésszegés esetén igénybe vehető orvoslási módszerek formájára, valamint az ezen orvoslási módszerek közötti kapcsolatra és alá‑fölérendeltségi viszonyra, mind a kártérítés e rendszerben vagy e rendszerrel kapcsolatban betöltött szerepére, továbbá a szerződésnek nem megfelelő áru átadásával kapcsolatban esetlegesen felmerülő szerződéses és szerződésen kívüli igények elhatárolására.
25. Ezenfelül – amint az a Bundesgerichtshof által a jelen ügyben közölt információkból kitűnik, ha a szerződésellenességgel szerződésnek való megfelelés hiányával és annak következményeivel kapcsolatos különös problémák – mint például az eladó szerződésnek nem megfelelő áru eltávolításának költségei vonatkozásában meglévő felelőssége – esetén a jogi szakirodalomban bizonytalanságok és eltérések mutatkoznak egyazon jogrendszeren belül a vevő tényleges jogait és azok jogalapját illetően.
26. Ezt előrebocsátva az uniós jog szintjén a hibás áru eltávolításának költségeivel kapcsolatos kérdést az irányelvben a fogyasztók számára biztosított védelem sajátos szemszögéből vizsgáljuk.
27. E tekintetben emlékeztetni kell egyrészről arra, hogy – amint azt az irányelv (1) preambulumbekezdése rögzíti, és a Bíróság a Quelle‑ügyben hozott ítéletben(5) helyesen hangsúlyozza – az irányelv célja a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása.
28. Másrészről szem előtt kell tartani azt is, hogy az irányelv a fogyasztási cikkek adásvételével kapcsolatos nem minden szempont, hanem csupán bizonyos szempontjainak minimális szintű összehangolására irányuló intézkedést képez. Ily módon az irányelv – amint az (6) preambulumbekezdéséből is kitűnik – a fogyasztási cikkek adásvételét szabályozó nemzeti jogszabályok a tekintetben történő közelítésére vállalkozik, ha az áru nem felel meg a szerződésnek, anélkül azonban hogy érintené a szerződéses és a szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezéseket és elveket.
29. E körülmények között és az irányelv erre irányuló, kifejezett rendelkezései hiányában mindössze azt a kérdést tűnik indokoltnak feltenni, hogy úgy kell‑e értelmezni az eladónak a vevővel szemben a szerződésnek való megfelelés hiánya tekintetében fennálló felelősségét – amelyre az irányelv az irányadó –, hogy az kiterjed az olyan költségekre is, mint például az átadást követően az érintett vevő által beépített hibás áru eltávolításának költségei, amire tekintettel a vevő „kicserélésből” álló orvoslási mód címén vagy az irányelv más rendelkezése alapján az eladótól e költségek viselését követelheti: olyan költségek viselését, amelyek – a felek némelyikének állítása szerint – a nemzeti jogrendszerek legalább egy részében inkább a „közvetett kárral”, mint egyszerűen a hibás teljesítéssel kapcsolatos kérdésnek minősülnének.
30. Az irányelv fogyasztóvédelem megerősítésére irányuló célkitűzésére tekintettel helyénvalónak tűnik igenlő választ adni erre a kérdésre. Ez mindazonáltal nem ilyen egyszerű. A vevő és az eladó hibás teljesítéssel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit szabályozó minden fejlett jogrendszerhez hasonlóan, az irányelv szerinti orvoslási módszerek sem kedvezhetnek kizárólag a fogyasztónak, illetve az eladónak, hanem arra kell törekedniük, hogy megfelelő egyensúlyt alakítsanak ki a felek érdekei között(6).
31. Így az irányelv 3. cikkének értelmezésével kapcsolatos két kérdés – amelyekkel a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy J. Wittmer jogosult‑e az alapeljárásban fogyasztóként követelni, hogy az eladó viselje a szóban forgó hibás járólapok eltávolításának költségeit – lényegében annak eldöntésére irányul, hogy először is az irányelv értelmében az eladó – még abban az esetben is, ha a hibás áruk kijavítása nem lehetséges – jogosult‑e megtagadni ezen áruk kicserélését az ennek aránytalanságára való hivatkozással, másodszor pedig, hogy az irányelv 3. cikkében a fogyasztó részére biztosított jogok magukban foglalják‑e a hibás áru eltávolításával járó költségek követelésének jogát.
32. Sokkal inkább logikusnak tűnik számomra ezeket az egymással szorosan összefüggő kérdéseket fordított sorrendben megvizsgálni, tehát először azt, hogy a fogyasztót a szerződésszerű teljesítés hiánya esetén az irányelv 3. cikke alapján megillető jogok magukban foglalják‑e a szóban forgó igényt, és ha igen, akkor másodsorban azt, hogy ezen igénynek meg kell‑e felelnie az arányosság elvének, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság kifejti(7).
B – Arról, hogy követelheti‑e a fogyasztó, hogy az eladó viselje a hibás áru eltávolításának költségeit (második kérdés)
33. A nemzeti bíróság a második kérdésével arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdését, hogy a fogyasztó a kicserélés révén történő szerződésszerű teljesítés esetén követelheti az eladótól az általa a fogyasztási cikk természetének és céljának megfelelően beépített, nem szerződésszerű fogyasztási cikk eltávolítása során felmerült költségeket.
1. A felek főbb érvei
34. A jelen eljárásban a Weber, a Bizottság, valamint az osztrák, a belga, a német, a lengyel és a spanyol kormány nyújtott be írásbeli észrevételeket. A Weber, a Bizottság, valamint az osztrák és a német kormány képviselői is részt vettek a 2010. február 25‑én tartott tárgyaláson is.
35. A Weber, valamint az osztrák, a belga és a német kormány azt állítja, hogy a második kérdésre nemleges választ kell adni.
36. A Weber és a német kormány lényegében azzal érvelnek, hogy a jelen ügyhöz hasonló esetben az eladó köteles az adásvételi szerződésnek megfelelő árut átadni. Ennek megfelelően az eladó az irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján köteles – az átadás időpontjában megállapítandó – hiba esetén helyreállítani az áruk szerződésszerű állapotát, vagyis köteles kicserélés esetén szerződésszerű árut átadni. Az eladó kötelezettségeit nem lehet akként kiterjeszteni, hogy – miként azt a jelen ügyben javasolják – azok magukban foglalják a fogyasztó által az átadást követően saját belátása szerint felhasznált hibás áru eltávolítását. E tekintetben az átadott áru fogyasztó általi felhasználási módjai, még ha az meg is felel az áru természetének és céljának, nehezen látható előre az eladó részéről, így ugyanannak a terméknek az eltávolításával járó költségek esetről esetre jelentősen eltérhetnek egymástól.
37. Ezen túlmenően véleményük szerint a hibás áru eltávolítására, illetve a megfelelő költségek viselésére vonatkozó kötelezettség sem az irányelv hibás áruk kicserélésére utaló 3. cikke (2) és (3) bekezdésének szövegéből, sem pedig abból nem következik, hogy az irányelv 3. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében az effajta kicserélést „térítésmentesen” és „a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül” kell elvégezni. Ezek a feltételek pusztán az eladó azon kötelezettségére vonatkoznak, hogy a következő alkalommal hibátlan árut adjon át, és nem értelmezhetők akként, hogy az eltávolítás költségeinek viselésével kapcsolatban további kötelezettséget írnak elő számára.
38. E felek végül hangsúlyozzák, hogy a szóban forgó hibás áru használata – vagy eltávolítása – folytán bekövetkező károk megalapozhatják a fogyasztó igényét a szerződéses vagy szerződésen kívüli károkért való felelősségre vonatkozó nemzeti rendelkezések szerint.
39. Az osztrák és a belga kormány lényegében csatlakozik ehhez az érveléshez. A belga kormány ugyanakkor azt a pontosítást teszi, hogy az eladó köteles viselni a hibás áru szállításával kapcsolatos költségeket.
40. Ezzel szemben a Bizottság, valamint a lengyel és a spanyol kormány azt az álláspontot képviselik, hogy a hibás áru kicserélése esetén az eladó köteles az ilyen áru eltávolításával járó költségeket is viselni, és ezért a második kérdésre igenlő választ javasolnak.
41. Konkrétabban: a Bizottság álláspontja szerint a kijavítás vagy kicserélés, amelyre a fogyasztó az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése alapján jogosult, szükségképpen a hibás áru akkori állapotára és környezetére vonatkozik, amikor a hiba bekövetkezik. Ebből következik, hogy amennyiben a hibás árut természetének és céljának megfelelően beépítik, akkor a hibás áru képezi ebben az állapotában a kijavítás vagy a kicserélés tárgyát. A fogyasztót tehát a kicseréléssel olyan helyzetbe kell hozni, amelyben akkor lett volna, ha részére hibátlan árut adtak volna át, ami azt jelenti, hogy a hibás árut szükség esetén el kell távolítani, a hibátlan árut pedig be kell építeni. Ezt az értelmezést az irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt „kicserélés” szó is alátámasztja. A Bizottság ugyanakkor a tárgyaláson elismerte, hogy az a tény, miszerint a kicserélést az irányelv 3. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében térítésmentesen és a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni, a kicseréléshez való joggal összefüggésben felmerülő kötelezettségek meghatározása szempontjából nem bír jelentőséggel.
42. Noha a spanyol és a lengyel kormány éppen ez utóbbi rendelkezésekre támaszkodnak, lényegében azonban osztják a Bizottság álláspontját.
2. Értékelés
43. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az irányelv 3. cikke (2) és (3) bekezdésének szó szerinti értelmezéséből nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a fogyasztónak a hibás áru „kicseréléséhez” való joga magában foglalja‑e az arra irányuló jogát, hogy az eladótól ezen áru eltávolítását vagy az ehhez kapcsolódó költségek viselését követelje.
44. Míg az irányelv egyes nyelvi változataiban – mint például az angol („replacement”) és a francia („remplacement”) változatban – az alkalmazott megfelelő kifejezéseket főszabály szerint akként lehet értelmezni, hogy azokba a hibás áru eltávolítása is beletartozik, addig más nyelvi változatok – mint például a német („Ersatzlieferung”) és a szlovák („sa […] nahradí”) változat – valamivel szűkebb értelmezést tűnnek alátámasztani az utólagos átadásra, illetve a helyettesítő áru átadására utalva a teljes folyamatra történő utalással szemben, amely gyakorlatilag a hibás áru kicserélését eredményezheti.
45. Az irányelv 3. cikkének szövegkörnyezete, illetve rendszertani olvasata véleményem szerint inkább az eladó felelősségének azt az értelmezését támasztja alá, amely szerint nem őt terhelik a hibás áru eltávolítása során felmerülő költségek.
46. E tekintetben az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése kimerítően felsorolja az áru hibája esetén az eladóval szemben a fogyasztó rendelkezésére álló orvoslási módszereket, nevezetesen a kijavítást, a kicserélést, a vételár leszállítását, illetve a szerződéstől való elállást.
47. Konkrétabban: az orvoslási módszerek irányelv szerinti rendszere alapján a fogyasztó elsősorban a teljesítésre ösztönző orvoslási módszerek, vagyis kijavítás vagy kicserélés útján követelheti az eladótól a hibás áru helyreállítását. Ily módon az adásvételi szerződés eredeti szinallagmatikus jellege ismét helyreáll, a fogyasztó pedig megkapja azt a szolgáltatást, amelyre szerződést kötött. Mivel ez a megoldás szolgálja a szerződő felek legfőbb érdekét, az irányelv annak biztosít elsőbbséget a vételár leszállításával és a szerződéstől való elállással szemben(8).
48. E két utóbbi, kiegészítő jellegű orvoslási módszert ezzel szemben az előnyökről való kölcsönös lemondás jellemzi. Ily módon a fogyasztó és az eladó érdekei közötti – az eladó hibás teljesítése folytán sérült – egyensúly vagy a fogyasztó kötelezettségeinek csökkentése – a vételár leszállítása –, vagy mindkét fél szerződéses kötelezettségektől való, elálláson keresztüli mentesülése révén áll helyre.
49. Mindazonáltal úgy tűnik számomra, hogy a fogyasztó jogait főszabályként mindkét esetben továbbra is korlátozzák az adásvételi szerződésben foglalt kötelezettségek.
50. Ez az álláspont igazolást nyer, ha az irányelv 3. cikkét tágabb összefüggéseiben vizsgáljuk.
51. Az e rendelkezésben megállapított, fent említett fogyasztói jogok meghatározzák az eladó fogyasztóval szembeni felelősségének terjedelmét – illetve annak logikus következményét képezik –, amelyet az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az áruk átadásának időpontjában meglévő valamennyi hiba esetén alkalmazni kell.
52. A felelősség effajta meghatározása ugyanakkor nyilvánvalóan tükrözi az eladó fogyasztói adásvételi szerződés alapján fennálló – vagyis a fogyasztó részére az adásvételi szerződésnek megfelelő fogyasztási cikk átadására irányuló – alapvető kötelezettségének az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő leírását.
53. A fent említett rendelkezésekből kitűnik, hogy az irányelv 3. cikkében megállapított fogyasztói jogok a szerződésszerű teljesítés fogalmában gyökereznek, és ennek megfelelően azokat az eredeti adásvételi szerződésben megállapított jogokra és kötelezettségekre tekintettel kell értelmezni.
54. Más szóval: az irányelv 3. cikkében a fogyasztó számára biztosított jogok célja az, hogy orvosolják a fogyasztót az adásvételi szerződés alapján eredetileg megillető jogosultságnak – vagyis a hibátlan áru birtokbavételének – való megfelelés hiányát.
55. Az eladónak ezt a hibás teljesítésért, illetve pontosabban a magában az áruban meglévő hibákért fennálló felelősségét, amely hibákat a fogyasztók részére az irányelvben biztosított orvoslási módszerek hivatottak rendezni, és amelyekre tekintettel az eladó köteles térítésmentes kijavítás vagy kicserélés útján (elkésve) létrehozni a fogyasztót eredetileg megillető állapotot, véleményem szerint meg kell különböztetni a további munkák elvégzésére vagy azon költségekre vonatkozó lehetséges – a jelen ügyben javasolt – felelősségtől, amelyek a hibás áruval kapcsolatban, de az irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében említett átadás időpontját és a fogyasztó általi felhasználást követően merültek fel.
56. A felelősség ez utóbbi, átfogóbb formája – a Bizottság által javasoltak szerint – arra kötelezné az eladót, hogy olyan helyzetbe hozza a fogyasztót, amelyben ő az áru átadását követő időpontban lett volna, ha hibátlan árut adtak volna át részére, ami a jelen esetben azt a helyzetet jelenti, amikor is a hibás és a fogyasztó által a padlóhoz rögzített járólapokat eltávolítják, majd esetlegesen új, hibátlan járólapokat raknak le. Következésképpen – amint azt számos fél megállapította – ez a felelősség olyan tényekre és körülményekre is kiterjedne, amelyek a kárveszélyviselés fogyasztóra történő átszállását követően következtek be, amelyek tehát a fogyasztó akaratától, illetve közelebbről a szóban forgó áru általa történő felhasználásától függenek.
57. Természetesen elképzelhető, hogy az eladó hibás teljesítésének ilyen jellegű közvetettebb következményei tekintetében, illetve az abból eredő károkért és a nemzeti jogrendszerek, valamint például az áruk nemzetközi adásvételéről szóló ENSZ‑egyezmény (a továbbiakban: CISG) 45. cikke szerinti különféle követelményekre is figyelemmel nyilvánvalóan ez a helyzet(9).
58. Ahogyan azt a német kormány előadta, a fogyasztónál a hibás áru eltávolítása folytán felmerülő költségek a német kártérítési jog szerint megtéríthetők, azonban az alkalmazandó feltételekre – többek között a vétkességre is – figyelemmel.
59. Az irányelv vonatkozásában ezzel összefüggésben először is azt kell kiemelni, hogy a hibák orvoslásának az irányelvben foglalt rendszere nem tartalmazza a kártérítési igényt, szemben például a CISG 45. cikke (1) bekezdésének b) pontjával vagy a Bizottság fogyasztók jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatának(10) 27. cikkével.
60. Másodsorban meg kell jegyezni, hogy éppen amiatt, hogy a jelen ügyben szóban forgó munka, illetve költségek nemcsak az áru hibájának következtében merülnek fel, hanem a fogyasztó felelősségi körébe eső cselekvésből – a jelen ügyben a hibás járólapoknak a padlóhoz történő rögzítéséből – is fakadnak, az eladónak az ilyen költségek tekintetében fennálló felelőssége főszabály szerint az ok‑okozati összefüggéstől, a felróhatóságtól és az esetleges vétkességtől függ, illetve ezek által állapítható meg.
61. Nyilvánvaló, hogy az irányelv még csak nem is hivatkozik effajta szűrőre vagy eszközre.
62. Jóllehet az ilyen funkció annak a feltételnek tudható be, hogy „az árut természete és célja szerint kell felhasználni”, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság javasolja, a Bizottság pedig támogatja. Mindazonáltal e fogalom a valóságban – amint arra a Weber és a német kormány rámutatott – meglehetősen pontatlan, és az eladó felelősségének kijelölésére, illetve kockázatának kiszámíthatóvá tételére inkább csak korlátozottan alkalmas.
63. Amíg egyes, rendkívül pontosan meghatározott késztermékek, mint például a számítógépek vagy asztalok lehetséges „rendes” használatának terjedelme jól körülírható és előrelátható lehet, addig a lehetséges „rendes” használat terjedelme annál nagyobb, minél egyszerűbb az áru. Minél közelebb áll az áru valamely alkotórészhez vagy nyersanyaghoz, annál nagyobb számú, pontosan meg nem határozható célra használható fel természete szerint. Ennek megfelelően ugyanannak a terméknek az eltávolítási költségei nagyban eltérhetnek egymástól.
64. A fenti megfontolásokra tekintettel nem gondolom, hogy a fogyasztó ahhoz való jogát, hogy az eladóval távolíttassa el a hibás árut abból a dologból, amelybe a fogyasztó azokat beépítette, illetve hogy az eladót kötelezze a megfelelő költségek viselésére, bele lehetne érteni a fogyasztót az irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján megillető azon jogokba, amelyek szerint az áru hibáját kicseréléssel kell orvosolni.
65. Azzal is egyetértek, hogy ezt a megállapítást nem vonja kétségbe a „térítésmentesség” követelménye, amely az irányelv 3. cikkének (2)–(4) bekezdése értelmében az eladó azon kötelezettségéhez kapcsolódik, hogy az áru hibáját kicserélés útján orvosolja. Ez a követelmény meghatározza azokat a feltételeket, amelyekkel az eladó köteles a fogyasztót megillető szerződésszerű állapot helyreállítását felajánlani és elvégezni, nevezetesen térítésmentesen, mindazonáltal nem terjesztheti ki lényegesen a meglévő orvoslási módszert. Hasonlóképpen az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésében foglalt „jelentős kényelmetlenség nélkül” követelménye azt határozza meg, hogyan kell a hibát orvosolni, nem pedig azt, hogy az fizikailag mire terjed ki.
66. Végül e tekintetben a jelen ügyet meg kell különböztetnünk a Quelle‑ügytől, amelyben a Bíróság megállapította, hogy a „térítésmentességre” irányuló kötelezettség azt jelenti, hogy az eladó mindenféle pénzügyi követelése kizárt a szerződés szerinti fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállításakor felmerült kötelezettsége teljesítésének keretében(11). Ennek megfelelően a Bíróság további érvekre támaszkodva megállapította, hogy az irányelvvel ellentétesek azok a jogszabályok, amelyek alapján a hibás áru eladója a fogyasztótól ellenérték megfizetését követelheti e hibás áru kicserélésig terjedő használatáért. A jelen ügy ellenben nem az eladó által a fogyasztóval szemben a kicseréléssel kapcsolatban támasztott pénzbeli követelésről, hanem arról szól, hogy a fogyasztó a hibás áru szerződésszerű állapota helyreállításának részeként kérheti‑e az eladótól a szerződésnek megfelelő áru térítésmentes átadásán túlmenően a hibás áru eltávolítását, illetve a megfelelő költségek megtérítését is.
67. A fenti megfontolásokból következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében a fogyasztó számára biztosított jogok – a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kicserélés formájában történő helyreállítása során – nem foglalják magukban a fogyasztónak azt a jogát, hogy az eladótól a fogyasztó által a fogyasztási cikk természetének és céljának megfelelően beépített, nem szerződésszerű fogyasztási cikk eltávolítása során felmerült költségek megtérítését követelhesse.
C – Az arányosság követelményéről (első kérdés)
68. A nemzeti bíróság az első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az irányelv 3. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely szerint a nem szerződésszerű árut értékesítő eladó, amennyiben a hibás termékek kijavítása lehetetlen, jogosult megtagadni a fogyasztó által választott alternatív orvoslási módszert, nevezetesen a hibás áru kicserélését, ha ez a hibátlan áru értékéhez és a szerződésnek való meg nem felelés jelentőségéhez képest az eladónak ésszerűtlen költségeket okozna.
69. Ez a kérdés a jelen ügyben nem merül fel, ha – javaslatomnak megfelelően – a fogyasztó a hibás áru kicseréléséhez való jogának részeként nem követelheti az eladótól a szóban forgóhoz hasonló hibás áru eltávolításával járó költségek viselését. Mindazonáltal, teljes mértékben másodlagosan, érintem ezt a kérdést, amennyiben a Bíróság eltérő következtetésre jut, illetve a kérdést előterjesztő bíróság által javasolt sorrendben válaszolja meg a feltett kérdéseket.
1. A felek főbb érvei
70. A Weber – amely ezenfelül arra is hivatkozott, hogy az első kérdés elfogadhatatlan –, valamint a német és az osztrák kormány álláspontja szerint az irányelv 3. cikkének megfelelően a hibás áru eladója még a jelen ügyhöz hasonló esetben is, amikor az alternatív orvoslási módszer lehetetlennek látszik, megtagadhatja a fogyasztó által követelt orvoslási módszert, ha az aránytalan, mivel a szerződésnek megfelelő áru értékéhez képest ésszerűtlen költségeket okoz az eladónak, az első kérdésre pedig következésképpen nemleges választ kell adni.
71. Az egymástól nem sokban eltérő érvek alapján e felek úgy vélik, hogy a fogyasztó és az eladó érdekei között egyensúly megteremtésére törekvő irányelv szövegezése, rendszere és különösen célja ezt az értelmezést támasztja alá. E felek – lényegében a kérdést előterjesztő bíróság által említett relatív arányosság fogalmának átvételével – előadják, hogy az eladót az irányelv 3. cikke alapján terhelő kötelezettségeknek minden esetben – még akkor is, amikor az irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében előírt orvoslási módszerek alkalmazása lehetetlen – meg kell felelniük az arányosság követelményének, így az eladó nem kötelezhető a hibás áru kicserélésére, ha az számára teljes mértékben ésszerűtlen költségekkel járna.
72. E tekintetben a Weber, valamint a német és az osztrák kormány lényegében azonos állásponton vannak azt illetően, hogy jóllehet az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdése – valamint (11) preambulumbekezdése – látszólag mindössze egyetlen, a másik orvoslási módszerhez képest aránytalan orvoslási módszerre vonatkozik, az irányelv e rendelkezésében meghatározott követelményt úgy kell értelmezni, hogy az általános hatállyal bír, és az a jelen ügyhöz hasonló olyan esetre is irányadó, amelyben mindössze egyfajta orvoslási módszer lehetséges. A Weber ezzel összefüggésben előadja, hogy az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében foglalt lehetetlenség fogalma értelmezhető úgy is, mint amely magában foglalja az (abszolút) aránytalanság eseteit is. Az osztrák kormány álláspontja szerint a jelen ügy körülményei között a kicserélés e rendelkezés értelmében lehetetlennek tekinthető, mivel a járólapok nem távolíthatók el és nem adhatók vissza, anélkül hogy ne válnának használhatatlanná.
73. E felek véleménye szerint továbbá a jelen ügyhöz hasonló olyan esetben, amelyben az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerinti orvoslási módszerek alkalmazása lehetetlen vagy aránytalan lenne, az irányelv megfelelő védelmet biztosít a fogyasztónak azáltal, hogy a fogyasztó az irányelv 3. cikkének (5) bekezdése alapján megfelelő árleszállítást követelhet, vagy elállhat a szerződéstől.
74. E felek végezetül hangsúlyozzák, hogy az irányelv szerinti jogok és kötelezettségek – annak (6) preambulumbekezdésében foglaltak szerint – nem érintik a szerződéses és a szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó nemzeti jogszabályi rendelkezéseket és elveket, amelyek alapján így a fogyasztó kártérítési igénnyel léphet fel.
75. A Bizottság, valamint a belga, a lengyel és a spanyol kormány ezzel szemben lényegében azt állítják, hogy az arányossági vizsgálat mindössze az irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében biztosított két orvoslási módszer közötti választásra alkalmazandó, tehát nem vezethet az irányelv 3. cikkének (5) bekezdésében biztosított másodlagos orvoslási módszerek, vagyis az árleszállítás és a szerződés felbontása alkalmazásához. E felek ezért az első kérdésre igenlő válasz adását javasolják.
76. A Bizottság ezt mindenekelőtt az irányelv 3. cikke (3) bekezdése második albekezdésének, valamint (11) preambulumbekezdésének megszövegezéséből vezeti le. Ezen túlmenően az irányelv 3. cikkének rendszerében a szerződés teljesítése előnyt élvez az árleszállítással vagy az elállással szemben, tehát e cikk arányosságra való hivatkozását megszorítóan kell értelmezni. A Bizottság ugyanakkor nem cáfolja, hogy szélsőséges esetekben, amikor a fogyasztó által igényelt egyetlen lehetséges orvoslási módszer súlyosan aránytalan lenne a fogyasztó adott orvoslási módszer alkalmazásához fűződő érdekéhez képest, bekövetkezhet az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti lehetetlenülés esete.
77. A belga, a lengyel és a spanyol kormány lényegében egyetért a Bizottság érvelésével, és úgy vélik, hogy ellentétes lenne az irányelv által a fogyasztók részére biztosítani kívánt jogokkal és a védelem magas szintjével, ha az eladó megtagadhatná az egyetlen lehetséges orvoslási módszert azon az alapon, hogy túlságosan magas költségei merülnének fel.
2. Értékelés
78. Amint azt a fentiekben kifejtettem(12), az irányelv hierarchiát állít fel az általa biztosított orvoslási módszerek között oly módon, hogy a kijavítást és a kicserélést – amelyek segítségével a fogyasztó megkapja a szerződés szerinti szolgáltatást – előnyben részesíti az árleszállítással és az elállással szemben, amelyek révén az eredeti szerződéses jogok és kötelezettségek a szerződésszerű teljesítés hiányára tekintettel módosulnak, vagy teljes mértékben megszűnnek.
79. Az irányelv 3. cikke (3) bekezdése első albekezdésének megfelelően tehát a fogyasztó „elsősorban” azt követelheti az eladótól, hogy kijavítás vagy kicserélés útján állítsa helyre az áru szerződésszerű állapotát. Ezt követően – amint az az irányelv 3. cikkének (5) bekezdéséből kitűnik – a fogyasztó abban az esetben élhet árleszállítással vagy elállással, amennyiben „nem jogosult sem a fogyasztási cikk kijavítására, sem a kicserélésére”, illetve ha az eladó a hibát ésszerű határidőn belül nem, vagy nem a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül orvosolta.
80. E tekintetben a fogyasztó az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első albekezdése alapján teljesítésre ösztönző orvoslási módszerekre, vagyis kijavításra vagy kicserélésre jogosult, „kivéve, ha ez lehetetlen vagy aránytalan”.
81. Nézőpontom szerint e rendelkezésből világosan következik, hogy e feltétel minden „elsődleges” orvoslási módszerre vonatkozik, vagyis az orvoslási módszernek – akár kijavítást, akár kicserélést választ a fogyasztó – mindkét esetben lehetségesnek és arányosnak kell lennie, ellenkező esetben az eladó megtagadhatja az elsődleges orvoslási módszereket, és a fogyasztó választási lehetősége az árleszállításra vagy a szerződés felbontására korlátozódik.
82. Noha az irányelv 3. cikke (3) bekezdése második albekezdésének szövege – amely szerint az orvoslási módszer arányosságát a „más orvoslási módszerrel” történő összehasonlítás útján kell megállapítani – látszólag úgy rendelkezik, hogy az arányosság követelménye mindössze a két elsődleges orvoslási módszer közötti választásra vonatkozik, az ilyen orvoslási módszerek és az árleszállítás vagy az elállás közötti választásra pedig nem.
83. Ez az értelmezés ugyanakkor nem kötelező erejű, és azt – többek között az irányelv 3. cikke (3) bekezdése első albekezdésének fent említett rendelkezései alapján – vissza kell utasítani.
84. Amennyiben az irányelvet – az effajta értelmezéssel összhangban – csakugyan úgy kellene értelmezni, hogy a fogyasztó – amennyiben, mint az alapeljárásban, az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerinti egyik elsődleges orvoslási módszer lehetetlen lenne – jogosult a másik orvoslási módszert választani attól függetlenül, hogy az arányos‑e vagy sem, a másodlagos orvoslási módszerek, vagyis az irányelv 3. cikkének (5) bekezdése szerinti árleszállítást és elállást nyilvánvalóan rendkívül korlátozottan lehetne alkalmazni, mégpedig kizárólag olyan esetekben, amelyekben sem kijavításra, sem kicserélésre nincs lehetőség.
85. Nézőpontom szerint ez a fajta értelmezés méltánytalanul figyelmen kívül hagyná az eladó érdekeit, és ezáltal nem biztosítana kellő egyensúlyt a fogyasztó és az eladó érdekei között(13). Azt, hogy ez a fajta értelmezés elfogadhatatlan nehézségeket okozhat az eladónak, közvetett módon a Bizottság is elismerte, és kifejtette, hogy a súlyos aránytalanság szélsőséges eseteiben kivételt lehet tenni.
86. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a Bíróság elismerte azt, hogy az irányelv szerint az eladó pénzügyi érdekeit védi többek között az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szereplő azon lehetőség, hogy elutasítsa a fogyasztási cikk kicserélését, ha az ilyen orvoslás aránytalannak bizonyul, mert számára ésszerűtlen költségeket okoz(14).
87. Végezetül meg kell jegyezni, hogy annak eldöntését illetően, hogy az orvoslási módszer ésszerűtlen költségeket okoz‑e az eladónak, és ezáltal aránytalannak minősül‑e, a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett (abszolút) aránytalanság körében figyelembe veendő tényezők lényegében az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett kritériumokat tükrözik vissza.
88. Mindezek alapján a Bundesgerichtshof által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ javaslom, hogy az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első és második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely szerint a nem szerződésszerű árut értékesítő eladó, amennyiben a hibás termékek kijavítása lehetetlen, jogosult megtagadni a hibás áru kicseréléséből álló, a fogyasztó által választott alternatív orvoslási módszert, ha ez a hibátlan áru értékéhez és a szerződésnek való megfelelés hiányának jelentőségéhez képest az eladónak ésszerűtlen költségeket okozna.
V – Végkövetkeztetések
89. Mindezek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre az alábbi választ adja:
– A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25‑i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében a fogyasztó számára biztosított jogok – a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kicserélés formájában történő helyreállítása során – nem foglalják magukban a fogyasztónak azt a jogát, hogy az eladótól a fogyasztó által a fogyasztási cikk természetének és céljának megfelelően beépített, nem szerződésszerű fogyasztási cikknek az eltávolítása során felmerült költségek megtérítését követelhesse.
– Az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első és második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely szerint a nem szerződésszerű árut értékesítő eladó, amennyiben a hibás termékek kijavítása lehetetlen, jogosult megtagadni a hibás áru kicseréléséből álló, a fogyasztó által választott alternatív orvoslási módszert, ha ez a hibátlan áru értékéhez és a szerződésnek való megfelelés hiányának jelentőségéhez képest az eladónak ésszerűtlen költségeket okozna.