Language of document : ECLI:EU:C:2014:108

C‑82/12. sz. ügy

Transportes Jordi Besora SL

kontra

Generalitat de Catalunya

(a Tribunal Superior de Justicia de Cataluña [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Közvetett adók – Jövedéki adók – 92/12/EGK irányelv – A 3. cikk (2) bekezdése – Ásványolajok – Kiskereskedelmi értékesítésekre kivetett adó – A »különleges cél« fogalma – Az autonóm közösségekre átruházott hatáskörök – Finanszírozás – Előre meghatározott hozzárendelés – Az egészségügyi ellátásokhoz kapcsolódó és környezetvédelmi kiadások”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2014. február 27.

1.        Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Jövedéki adók – 92/12 irányelv – Ásványolajok – Ásványolajok kiskereskedelmi értékesítésére adót bevezető nemzeti jogszabályok – Az önkormányzatok egészségügyi és környezetvédelmi hatásköreit finanszírozó adó – Olyan adó, amely önmagában nem arra irányul, hogy e területeken védelmet biztosítson – A különleges cél hiánya – Megengedhetetlenség

(92/12 tanácsi irányelv, 3. cikk, (2) bekezdés)

2.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Értelmezés – Az értelmező ítéletek időbeli hatálya – Visszaható hatály – A Bíróság általi korlátozás – Feltételek – Az ítéletből eredő pénzügyi következmények jelentősége az érintett tagállam számára – Nem döntő szempont

(EUMSZ 267. cikk)

1.        A jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló 92/12 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek az ásványolajok kiskereskedelmi értékesítésére adót bevezető nemzeti jogszabályok, mivel az ilyen adó nem tekinthető az e rendelkezés szerinti különleges célt követőnek, mivel az érintett területi önkormányzatok egészségügyi és környezetvédelmi hatáskörei gyakorlásának finanszírozására irányuló ezen adó önmagában nem az egészség és a környezet védelmének biztosítására irányul.

Ugyanis a 92/12 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerinti különleges cél a tisztán költségvetési céloktól eltérő cél. Továbbá már megállapításra került, hogy az önkormányzati autonómia adóbevétel keletkeztetésére irányuló jog biztosítása révén történő megerősítése önmagában tisztán költségvetési célt valósít meg, így az ilyen cél nem minősülhet a 92/12 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerinti különleges célnak.

Mivel azonban minden adó szükségképpen költségvetési célt követ, azon egyetlen körülmény, hogy valamely adó költségvetési célra irányul, hacsak nem lényegétől fosztja meg a 92/12 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését, önmagában nem elegendő annak kizárásához, hogy ezen adót az e rendelkezés szerinti különleges céllal rendelkező adónak lehessen tekinteni. E tekintetben az ezen adóból származó bevételnek az olyan hatáskörök regionális hatóságok általi finanszírozásához történő előre meghatározott hozzárendelése, mint amilyenek az állam által az előbbiekre átruházott egészségügyi és környezetvédelmi hatáskörök, a 92/12 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerinti különleges cél fennállásának megállapításához figyelembe veendő tényező lehet. Mindazonáltal az ilyen hozzárendelés, amely a tagállam költségvetése egyszerű belső kialakításának formájától függ, önmagában e tekintetben nem elegendő feltétel, mivel minden tagállam előírhatja, hogy a követett céltól függetlenül meghatározott kiadások finanszírozásához rendel valamely adóbevételt.

Ahhoz, hogy valamely adó a 92/12 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerinti különleges célt követőnek minősüljön, az szükséges, hogy az adó önmagában az egészség és a környezet védelmének biztosítására irányuljon. Különösen ez az eset áll fenn, ha ezen adóbevételt kötelezően az említett adó által terhelt ásványolajok fogyasztásához különösen kapcsolódó társadalmi és környezetvédelmi költségek csökkentésére kell felhasználni oly módon, hogy közvetlen kapcsolat álljon fenn a bevétel felhasználása és a szóban forgó adóztatás célja között.

(vö. 23., 25., 27–30., 36. pont és a rendelkező rész)

2.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 40–42., 48., 49. pont)