2016. május 27-én benyújtott kereset – Saleh Thabet kontra Tanács

(T-274/16. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Suzanne Saleh Thabet (Kairó, Egyiptom) (képviselők: B. Kennelly és J. Pobjoy barristerek, G. Martin és M. Rushton solicitorok)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. március 18-i (KKBP) 2016/411 tanácsi határozatot (HL 2016. L 74., 40. o.) a felperesre vonatkozó részében;

állapítsa meg, hogy az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 2011/172/KKBP tanácsi határozat (HL 2011. L 76., 63. o.; helyesbítés: HL 2014. L 203., 113. o.) 1. cikkének (1) bekezdése, valamint az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 270/2011/EU tanácsi rendelet (HL 2011. L 76., 4. o.) 2. cikkének (1) bekezdése a felperesre vonatkozó részében alkalmazhatatlan, következésképpen pedig semmisítse meg a (KKBP) 2016/411 határozatot a felperesre vonatkozó részében;

kötelezze a Tanácsot a felperes költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Tanács a 2011/172/KKBP határozat (a továbbiakban: határozat) 1. cikkének (1) bekezdése, valamint a 270/2011/EU rendelet (a továbbiakban: rendelet) 2. cikkének (1) bekezdése tekintetében nem határozott meg megfelelő jogalapot. Nincs bizonyíték arra, hogy a Tanács a megtámadott határozat elfogadásával felülvizsgálta a határozat 1. cikke (1) bekezdésének jogalapját a határozat 5. cikkében e tekintetben előírt kifejezett kötelezettség ellenére. Az a tény, hogy az 1. cikk (1) bekezdésének 2011. március 21-én történő első elfogadásakor lehetett érvényes jogalapja, nem biztosít ennek a rendelkezésnek olyan jogalapot, amelynek érvényességi ideje 2016-ig vagy tovább tart.

A második jogalap azon alapul, hogy a Tanács megsértette a felperesnek az EUSZ 2. és 3. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikkében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. és 48. cikkében szereplő jogait annak megállapításával, hogy Egyiptomban a bírósági eljárások során tiszteletben tartják az alapvető jogokat.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibákat követett el annak a megállapításával, hogy a felperes jegyzékbe vételével kapcsolatos, a határozat 1. cikkének (1) bekezdésében, valamint a rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltétel teljesült.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Tanács a felperes újabb jegyzékbe vételéhez nem szolgáltatott megfelelő indokokat.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Tanács megsértette a felperes védelemhez való jogát, a megfelelő ügyintézéshez való jogot és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jogot. Így különösen a Tanács nem vizsgálta meg gondosan és pártatlanul azt, hogy az újbóli jegyzékbe vétel igazolására szolgáló állítólagos indokok a felperes által az újbóli jegyzékbe vételt megelőzően bemutatott érvekre tekintettel megalapozottak-e.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Tanács indokolás vagy arányosság hiányában megsértette a felperes alapvető jogait, beleértve a tulajdon és a jóhírnév védelméhez való jogát. A (KKBP) 2016/411 tanácsi határozat messzemenő hatásokkal jár a felperesre tulajdonát, valamint világszerte a jóhírnevét illetően. A Tanács nem bizonyította, hogy a felperes pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztása valamely jogszerű célhoz kapcsolódik vagy azt valamely jogszerű cél igazolja, még kevésbé bizonyította azt, hogy a befagyasztás az ilyen céllal arányos.

____________