C‑628/10. P. és C‑14/11. P. sz. egyesített ügyek

Alliance One International Inc., korábban Standard Commercial Corp.,

Standard Commercial Tobacco Co. Inc.

kontra

Európai Bizottság

és

Európai Bizottság

kontra

Alliance One International Inc. és társai

„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – A nyersdohány felvásárlásának és elsődleges feldolgozásának spanyol piaca – Árrögzítés és piacfelosztás – Az EK 81. cikk megsértése – A leányvállalatok jogsértő magatartásának anyavállalatoknak való betudhatósága – Az ártatlanság vélelme – Védelemhez való jog – Indokolási kötelezettség – Egyenlő bánásmód”

Az ítélet összefoglalása

1.        Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – A leányvállalataiban 100%-os részesedéssel rendelkező anyavállalat által e leányvállalatokra gyakorolt meghatározó befolyás vélelme – A Bizottság azon lehetősége, hogy a vélelmet a meghatározó befolyás tényleges gyakorlásának bizonyítását célzó tényekkel támassza alá – A Bizottságnak az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettsége

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

2.        Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás elégtelensége – A Törvényszék hallgatólagos indokolása – Megengedhetőség – Feltételek

(EUMSZ 256. cikk; EK 36. cikk; a Bíróság alapokmánya, 36. cikk, és 53. cikk, első bekezdés)

3.        Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A versenyszabályokat alkalmazó határozat – Több címzettet érintő határozat – A jogsértésért való felelősséget az anyavállalatnak betudó határozat – A Bizottság azon lehetősége, hogy a bírósági eljárás során az anyavállalat felelősségének bizonyítására irányuló, ám a határozatban nem szereplő bizonyítékokat terjesszen elő – Hiány

(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 296. cikk)

4.        Fellebbezés – Jogalapok – A tények téves értékelése – Elfogadhatatlanság – Az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett tények értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét

(EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

5.        Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Két olyan társaság közös irányítása alatt lévő leányvállalat, amelyek közül az egyik a másik anyavállalata is – Gazdasági egység – Értékelési szempontok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

6.        Fellebbezés – Jogalapok – Először a fellebbezés keretében felhozott jogalap – Elfogadhatatlanság

(A Bíróság alapokmánya, 58. cikk)

1.        Abban a különös esetben, ha az anyavállalat az uniós versenyjog szabályait sértő magatartást folytató leányvállalatban 100%‑os részesedéssel rendelkezik, egyrészről ezen anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat e leányvállalat magatartására, másrészről pedig fennáll azon megdönthető vélelem, miszerint az említett anyavállalat ténylegesen ilyen befolyást gyakorol. E körülmények között elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tagja, ahhoz, hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatával szemben kiszabott bírság megfizetését illetően, kivéve, ha a fenti vélelem megdöntésére köteles anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ.

Mindazonáltal a Bizottság nem köteles kizárólag erre a vélelemre támaszkodni. Ugyanis semmi nem akadályozza meg ezt az intézményt abban, hogy az anyavállalat által a leányvállalatára gyakorolt tényleges befolyást más bizonyítékokkal vagy az ilyen bizonyítékok és a hivatkozott vélelem együttes figyelembevételével bizonyítsa.

Mindazonáltal az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy amikor a Bizottság egy bizonyos módszert fogad el annak meghatározására, hogy meg kell‑e állapítani azon anyavállalatok felelősségét, amelyeknek leányvállalata(i) ugyanazon kartellben vett(ek) részt, a Bizottság különleges körülmények hiányában minden anyavállalat esetében ugyanazon kritériumokra támaszkodjon. Ennélfogva amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy az adott anyavállalat felelősségét csak akkor állapítja meg, ha a bizonyítékok megerősítik a leányvállalat magatartására gyakorolt, abból eredő ténylegesen meghatározó befolyásra vonatkozó vélelmet, hogy az adott anyavállalat rendelkezik a leányvállalat részesedéseinek 100%‑ával (ún. kettős alapú értékelési módszer), és ennélfogva lemond arról, hogy kizárólag a meghatározó befolyásra vonatkozó vélelmet alkalmazza, nem állapíthatja meg kizárólag a szóban forgó vélelemre támaszkodva az anyavállalat egyetemleges felelősségét a leányvállalattal szemben kiszabott bírság megfizetéséért, ezzel őt a többi leányvállalathoz képest hátrányosan megkülönböztető módon kezelve.

(vö. 46–50., 55–57. pont)

2.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 64. pont)

3.        Amennyiben az uniós versenyjogi szabályok alkalmazásában hozott határozat több címzetthez szól, és a jogsértés betudhatóságának kérdését veti fel, e határozatnak megfelelő indokolást kell tartalmaznia a címzettek mindegyikére, és különösen azokra nézve, amelyeknek a határozat értelmében e jogsértés terhét viselniük kell. Ugyanis amennyiben valamely anyavállalat felelős a leányvállalata magatartásáért, egy ilyen határozatnak részletesen ki kell fejtenie azon indokokat, amelyek igazolhatják az e társasággal szemben megállapított jogsértés betudhatóságát.

E tekintetben a Bizottság védelemhez való joga nem terjed ki annak lehetőségére, hogy a Bizottság az ilyen határozatnak a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó állításokkal szembeni jogszerűségét a bírósági eljárás során a valamely anyavállalat felelősségének bizonyítására irányuló, ám a hivatkozott határozatban nem szereplő bizonyítékokkal védje meg.

(vö. 75., 79. pont)

4.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 84., 85. pont)

5.        A versenyjog terén két, egymástól független anyavállalat által a leányvállalatuk által gyakorolt közös irányításnak főszabály szerint nem mond ellent az, hogy a Bizottság megállapítsa, hogy gazdasági egység áll fenn az egyik anyavállalat és a szóban forgó leányvállalat között. Ez igaz még akkor is, ha az anyavállalat kisebb részesedéssel rendelkezik a leányvállalatban, mint a másik anyavállalat. Még inkább úgy tekinthető, hogy mind az anyavállalat, mind azon leányvállalata, amely maga is anyavállalata annak a társaságnak, amely a jogsértést elkövette, az utóbbi társasággal hármasban gazdasági egységet alkot.

Ezen túlmenően a Bizottság jogosult a bírságkiszabó határozatot az EK 81. cikkel szembeni jogsértésben részt vevő leányvállalat anyavállalatának címezni anélkül, hogy köteles lenne az anyavállalatnak a jogsértésben való személyes részvételét bizonyítani, feltéve hogy az utóbbi ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. Következésképpen az a megállapítás, hogy e társaságok között gazdasági egység áll fenn, nem ellentétes pusztán azzal a ténnyel, hogy az anyavállalat és leányvállalata a szóban forgó időszak során csupán közös irányítást gyakorolt a jogsértést elkövető leányvállalat felett, feltéve hogy bizonyított, hogy a két anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt a jogsértést elkövető leányvállalat üzletpolitikájára.

(vö. 101–103. pont)

6.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 111. pont)