A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2011. szeptember 6.(*)
„Géntechnológiával módosított élelmiszerek – 1829/2003/EK rendelet – 2–4. cikk és 12. cikk – 2001/18/EK irányelv – 2. cikk – 2000/13/EK irányelv – 6. cikk – 178/2002/EK rendelet – 2. cikk – Méhészeti termékek – Géntechnológiával módosított növényekből származó virágporok jelenléte – Következmények – Forgalomba hozatal – A »szervezet« és a »géntechnológiával módosított szervezetekből előállított összetevőket tartalmazó élelmiszerek« fogalma”
A C‑442/09. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bayerischer Verwaltungsgerichtshof (Németország) a Bírósághoz 2009. november 13‑án érkezett, 2009. október 26‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Karl Heinz Bablok,
Stefan Egeter,
Josef Stegmeier,
Karlhans Müller,
Barbara Klimesch
és
a Freistaat Bayern
között,
a Monsanto Technology LLC,
a Monsanto Agrar Deutschland GmbH,
a Monsanto Europe SA/NV
részvételével
folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues, K. Lenaerts, J.‑C. Bonichot és J.‑J. Kasel tanácselnökök, G. Arestis, A. Borg Barthet, M. Ilešič, J. Malenovský, L. Bay Larsen (előadó), C. Toader és M. Safjan bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. december 7‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– K. H. Bablok, S. Egeter, J. Stegmeier, K. Müller és B. Klimesch képviseletében A. Willand és G. Buchholz Rechtsanwälte,
– a Monsanto Technology LLC, a Monsanto Agrar Deutschland GmbH és a Monsanto Europe SA/NV képviseletében M. Kaufmann, J. Dietrich és P. Brodbeck Rechtsanwälte,
– a görög kormány képviseletében I. Chalkias és K. Marinou, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében L. Pignataro‑Nolin és B. Schima, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2011. február 9‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22‑i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 268., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 32. kötet, 432. o.) 2. cikke 5. és 10. pontjának, 3. cikke (1) bekezdésének, 4. cikke (2) bekezdésének és 12. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet a K. H. Bablok, S. Egeter, J. Stegmeier, K. Müller, valamint B. Klimesch méhészek és a Freistaat Bayern között, a Monsanto Technology LLC, a Monsanto Agrar Deutschland GmbH és a Monsanto Europe SA/NV (a továbbiakban: Monsanto Technology, Monsanto Agrar Deutschland, illetve Monsanto Europe, vagy együttesen: Monsanto) beavatkozók részvételével, géntechnológiával módosított kukoricából származó virágporok méhészeti termékekben való jelenléte tárgyában folyamatban lévő peres eljárás során terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 2001/18/EK irányelv
3 Az 1829/2003 rendelettel és a 2003. szeptember 22‑i 1830/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 268., 24. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 32. kötet, 455. o.) módosított, a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 106., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 77. o., a továbbiakban: 2001/18 irányelv) a géntechnológiával módosított szervezetek (a továbbiakban: GMÓ‑k) környezetbe történő szándékos kibocsátása mellett a GMÓ‑k termékként vagy termékekben történő forgalomba hozatalát szabályozza, amennyiben a termékek tervezett felhasználása a szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásával jár.
4 Ezen irányelv (4) preambulumbekezdése így szól:
„Az élő szervezetek, amelyeket akár kísérleti céllal, akár mint kereskedelmi terméket, nagy vagy kis mennyiségben a környezetbe bocsátanak, szaporodhatnak a környezetben és átléphetik a nemzeti határokat, ezáltal más tagállamokra is hatással lehetnek. Az ilyen jellegű kibocsátások visszafordíthatatlan hatással lehetnek a környezetre.”
5 Az említett irányelv (5) preambulumbekezdése szerint az emberi egészség védelme megköveteli, hogy megfelelő figyelmet fordítsanak a GMÓ‑k környezetbe történő szándékos kibocsátása kockázatainak ellenőrzésére.
6 Ugyanezen irányelv (8) preambulumbekezdése szerint az irányelv megalkotásakor figyelembe vették az elővigyázatosság alapelvét, és erre kell figyelemmel lenni a végrehajtásakor is.
7 A 2001/18 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a GMÓ‑kat csak az irányelv B., illetve C. részében foglalt rendelkezéseknek megfelelően lehet a környezetbe szándékosan kibocsátani vagy forgalomba hozni, vagyis az erre vonatkozó kérelem bejelentését, az emberi egészségre és a környezetre vonatkozó kockázatértékelést, továbbá az illetékes hatóság általi engedélyezést követően.
8 A 4. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az értékelés a GMÓ‑kból más szervezetekbe történő génátvitel során közvetlenül vagy közvetetten előforduló, az emberi egészség és a környezet szempontjából lehetséges káros hatásokra irányul.
Az 1829/2003 rendelet
9 Az 1829/2003 rendelet a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezését és felügyeletét, valamint címkézését szabályozza.
10 E rendelet (1) preambulumbekezdése kimondja, hogy a biztonságos és egészséges élelmiszerek és takarmányok szabad mozgása a belső piac alapvető szempontja, és jelentős mértékben hozzájárul a polgárok egészségéhez és jólétéhez, valamint társadalmi és gazdasági érdekeihez.
11 Ugyanezen rendelet (2) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy a közösségi politikák végrehajtása során biztosítani kell az emberi élet és egészség védelmének magas szintjét.
12 A (3) preambulumbekezdés következésképpen úgy rendelkezik, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszereken és takarmányokon forgalomba hozatalukat megelőzően közösségi eljárással biztonsági értékelést kell végezni.
13 A (16) preambulumbekezdés a következőket mondja ki.
„Ezen rendeletnek a »GMÓ‑ból« előállított élelmiszerekre és takarmányokra kell kiterjednie, de »GMÓ‑val« előállított élelmiszerekre és takarmányokra nem. A meghatározó kritérium az, hogy az élelmiszerben vagy a takarmányban jelen van‑e a géntechnológiával módosított alapanyagból származó anyag. A technológiai segédanyagokra, amelyeket csak az élelmiszer vagy a takarmány előállításának folyamata során használnak, nem terjed ki az élelmiszer vagy a takarmány meghatározása, és ezért nem tartoznak e rendelet hatálya alá. Szintén nem tartoznak e rendelet hatálya alá azok az élelmiszerek és takarmányok sem, amelyeket géntechnológiával módosított technológiai segédanyag segítségével állítanak elő. Ennek megfelelően a géntechnológiával módosított takarmányokkal etetett vagy géntechnológiával módosított gyógyszerkészítményekkel kezelt állatokból nyert termékekre nem vonatkoznak az e rendeletben említett engedélyezési és a címkézési követelmények.”
14 Az 1829/2003 rendelet 1. cikke „az emberi élet és egészség […] magas szintű védelmé[nek]” biztosítását tűzi ki célul.
15 Ugyanezen rendelet 2. cikke egy sor, a rendelet alkalmazása szempontjából releváns fogalom meghatározását tartalmazza, adott esetben az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20‑i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (HL L 109., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 75.), a 2001/18/EK irányelvben, vagy az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer‑biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.) szereplő fogalommeghatározásokra utalva.
16 Ez a felsorolás többek között a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza:
– „élelmiszer”: minden olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyagot vagy terméket jelent, amelyet emberi fogyasztásra szánnak, illetve amelyet várhatóan emberek fogyasztanak (a 178/2002 rendelet 2. cikkének első bekezdése);
– „szervezet”: bármilyen élőlény, amely reprodukcióra és genetikai anyagának átadására képes (a 2001/18 irányelv 2. cikkének 1. pontja);
– „[GMO]”: olyan szervezet, az ember kivételével, amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján (a 2001/18 irányelv 2. cikkének 2. pontja);
– „szándékos kibocsátás”: a GMO vagy GMÓ‑k kombinációjának bármilyen célzatos környezetbe juttatása, amely(ek)re nézve semmilyen különleges elszigetelési intézkedést nem alkalmaztak a lakossággal és a környezettel való érintkezés korlátozása érdekében, valamint nagyfokú védelemnek a lakosság és a környezet számára történő biztosítása érdekében (a 2001/18 irányelv 2. cikkének 3. pontja);
– „környezeti kockázatértékelés”: azon emberi egészségre és környezetre ható kockázatok – akár közvetlenek vagy közvetettek, azonnaliak vagy későbbiek – értékelése, amelyeket a GMÓ‑k szándékos kibocsátása vagy forgalomba hozatala jelenthet (a 2001/18 irányelv 2. cikkének 8. pontja);
– „géntechnológiával módosított élelmiszer”: GMÓ‑kat tartalmazó, azokból álló vagy azokból előállított élelmiszer (az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 6. pontja);
– „GMÓ‑kból előállított”: teljesen vagy részben GMÓ‑kból származó, de GMÓ‑kat nem tartalmazó vagy nem azokból álló (az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 10. pontja);
– „összetevő”: minden anyag, beleértve az adalékanyagokat is, amelyet élelmiszer előállításánál vagy elkészítésénél használnak fel, és a késztermékben még jelen van, akár módosult formában is (a 2000/13 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése).
17 Az 1829/2003 rendelet „Géntechnológiával módosított élelmiszer” címet viselő II. fejezetének az „Engedélyezés és felügyelet” című 1. szakaszában található, „Hatály” címet viselő 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ezt a szakaszt a következőkre kell alkalmazni:
a) élelmiszerként történő felhasználásra szánt GMÓ‑k;
b) GMÓ‑kat tartalmazó vagy azokból álló élelmiszerek;
c) GMÓ‑kból előállított [helyesen: GMÓ‑kból előállított összetevőkből előállított] élelmiszerek, vagy GMÓ‑kból előállított összetevőket tartalmazó élelmiszerek.”
18 Az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján tilos élelmiszerként történő felhasználásra szánt GMÓ‑t, GMÓ‑kat tartalmazó vagy azokból álló élelmiszert, illetve GMÓ‑kból előállított összetevőkből előállított élelmiszert vagy GMÓ‑kból előállított összetevőket tartalmazó élelmiszert forgalomba hozni, ha az nem rendelkezik az e rendeletnek megfelelően megadott engedéllyel.
19 A 4. cikk (3) bekezdése értelmében csak akkor adható engedély, ha többek között bizonyítást nyer az, hogy a GMO vagy az élelmiszer nem gyakorol kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre.
20 A 13. cikk a címkézési követelményeket fogalmazza meg, amelyeket a 12. cikk (1) bekezdése alapján azokra az élelmiszerekre kell alkalmazni, amelyek:
– GMÓ‑kat tartalmaznak, vagy azokból állnak;
– GMÓ‑kból állították elő, vagy GMÓ‑kból előállított összetevőket tartalmaznak.
21 A 12. cikk (2) bekezdése alapján azonban ezeket a követelményeket nem kell alkalmazni azokra az élelmiszerekre, amelyek az egyes összetevők vagy az egyetlen összetevőből álló élelmiszer legfeljebb 0,9 százalékos arányában olyan anyagot tartalmaznak, amely GMÓ‑kat tartalmaz, azokból áll vagy állították elő, feltéve hogy ez az előfordulás véletlen és technikailag elkerülhetetlen.
22 Az 1829/2003 rendelet 47. cikke három évre szóló átmeneti intézkedésként elrendeli, hogy GMÓ‑kat tartalmazó, azokból álló vagy azokból előállított anyag 0,5%‑ot meg nem haladó arányú, élelmiszerben való jelenlétét nem kell a 4. cikk (2) bekezdése megsértésének tekinteni többek között akkor, ha ez az előfordulás véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen.
A 2001/110/EK irányelv
23 A mézről szóló, 2001. december 20‑i 2001/110/EK tanácsi irányelv (HL 2002. L 10., 47. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 179. o.) a következőképpen rendelkezik:
„Ezt az irányelvet az I. mellékletben meghatározott termékekre kell alkalmazni. E termékeknek meg kell felelniük a II. mellékletben meghatározott követelményeknek.”
24 Az irányelv I. mellékletének 1. pontja az alábbi meghatározást tartalmazza:
„A méz az Apis mellifera méhek által növényi nektárból vagy élő növényi részek nedvéből, illetőleg növényi nedveket szívó rovarok élő növényi részeken kiválasztott anyagából előállított természetes édes anyag, amelyet a méhek begyűjtenek, saját különleges anyagaik hozzáadásával átalakítanak, raktároznak, dehidratálnak, és lépekben érlelnek.”
25 Ugyanezen irányelv II. mellékletének első három bekezdése a következőket rögzíti:
„A méz elsődlegesen különféle cukrokból, túlnyomórészt fruktózból és glükózból, valamint egyéb anyagokból (mint például szerves savakból, enzimekből és a begyűjtött mézből kivont szilárd részecskékből) áll. […]
Mézként történő piaci forgalmazása és emberi fogyasztás céljára készült termékben történő felhasználása esetén a mézhez más élelmiszer–összetevőt (ideértve az élelmiszer‑adalékanyagokat is), valamint mézen kívüli egyéb hozzáadott anyagot nem lehet adni. A méznek – amennyire lehetséges – az összetételétől idegen szerves vagy szervetlen anyagoktól mentesnek kell maradnia. […]
Az I. melléklet 2. b) viii. pontjának [amely a pollenszűrt méz meghatározását tartalmazza] sérelme nélkül sem a pollent, sem a méz egyetlen alkotóelemét nem lehet kivonni a mézből, kivéve ha ez az idegen szerves vagy szervetlen anyag eltávolításakor elkerülhetetlen.”
A nemzeti jog
26 A géntechnológiáról szóló törvény (Gentechnikgesetz, a továbbiakban: GenTG) 2004. december 21‑i törvénnyel (BGBl. I. 2005., 186. o.) beiktatott 36a. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Egy szervezet genetikailag módosított jellemzőinek átvitele vagy a géntechnológiával módosított szervezetek egyéb módon történő bekerülése a polgári törvénykönyv [Bürgerliches Gesetzbuch, a továbbiakban: BGB] 906. cikke értelmében jelentős sérelemnek minősül, ha az átvitel vagy egyéb módon történő bekerülés miatt a használatra jogosult személy szándéka ellenére bizonyos termékeket különösen
1. nem lehet forgalomba hozni, vagy
2. e törvény vagy más jogszabály rendelkezései alapján csak a géntechnológiai módosítás feltüntetésével lehet forgalomba hozni […]”.
27 A BGB 906. cikke (2) bekezdésének a 2002. január 2–án kihirdetett szövege (BGBl. I. 2002., 42. o.) a következőképpen rendelkezik:
„Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a másik ingatlan helyi szokásoknak megfelelő, és az ilyen használóktól gazdasági szempontból ésszerű intézkedésekkel meg nem akadályozható használata idéz elő jelentős sérelmet. Ha a tulajdonosnak ez alapján tűrnie kell a behatást, a másik ingatlan birtokosától megfelelő pénzbeli kártérítést kérhet, amennyiben a behatás az ésszerű mértéken túl kárt okoz az ingatlana helyi szokásoknak megfelelő használatában vagy az ingatlan hasznában.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
28 1998–ban a Monsanto Europe a 90/220/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően, a genetikailag módosított kukorica (Zea mays L. MON 810 vonal) forgalomba hozataláról szóló, 1998. április 22‑i 98/294/EK bizottsági határozat (HL L 131., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 23. kötet, 77. o.) végrehajtásának keretében forgalombahozatali engedélyt szerzett a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricára (a továbbiakban: MON 810 kukorica).
29 A Bundesamt für Verbraucherschutz und Lebensmittelsicherheit (szövetségi fogyasztóvédelmi és élelmiszerbiztonsági hivatal) 2009. április 17‑i, a forgalombahozatali engedély ideiglenes felfüggesztését elrendelő határozata megtiltotta a MON 810 vonalhoz tartozó kukorica termesztését Németországban.
30 A Monsanto Technology a növényfajta‑oltalmi jogosult. A Monsanto Agrar Deutschland a MON 810 kukoricavonalból származó vetőmagok németországi forgalmazásáért felelős.
31 A MON 810 kukoricavonal a bacillus thuringiensis (Bt) talajbaktérium génjét tartalmazza, amely a kukoricanövényben Bt‑toxin termelődését eredményezi. Ezek a toxinok egy kukoricára káros molyfaj, a kukoricamoly lárvái ellen védenek, amelyek hogyha ellepik a kukoricanövényt, akkor gyengítik a fejlődését. A Bt‑toxinok megsemmisítik a rovarlárva bélfalában található sejteket, és ezáltal elpusztítják a lárvákat.
32 A Freistaat Bayern különböző földterületek tulajdonosa, amelyeken az utóbbi években kutatási célból MON 810 kukoricát termesztettek. Nem zárja ki, hogy ismét ilyet fog termeszteni, amikor a Németország területének egészére elrendelt tilalom lejár.
33 K. H. Bablok amatőr méhész. A Freistaat Bayern földterületeinek közelében eladásra és saját fogyasztásra termel mézet. 2005‑ig virágport is termelt élelmiszerként, étrend‑kiegészítő formájában történő eladásra. Tervezi, hogy újból megkezdi a virágportermelést, amint elhárul a géntechnológiával módosított virágpor bekerülésének a veszélye.
34 S. Egeter, J. Stegmeier és K. Müller, valamint B. Klimesch a fellebbezés szakaszában lépett be a nemzeti eljárásba. Ők is amatőr méhészek, közülük egyesek csak saját fogyasztásra termelnek. Kaptáraik a Freistaat Bayern vetésterületeitől 1–3 km‑re találhatók.
35 A virágpor, amit a méhek táplálkozás céljából gyűjtenek, és a kaptár egyes részeiben raktároznak el, a mézbe véletlenül, a méhek méztermelő tevékenysége folytán és a méz begyűjtése során mesterségesen, a méhésznek köszönhetően a lépek centrifugálásakor kerülhet be, ami a mézet tartalmazó lépsejtek tartalmának kivonása mellett a szomszédos, virágpor tárolására szolgáló sejtek tartalmának kivonását is eredményezheti.
36 2005‑ben K. H. Bablok kukorica‑virágporában, amelyet a Freistaat Bayern földterületeitől 500 m‑re felállított kaptárak méheitől gyűjtött be, MON 810‑DNS (a teljes kukorica‑DNS 4,1%‑a), valamint transzgenikus fehérjék (Bt‑toxin) jelenlétét állapították meg.
37 Emellett K. H. Bablok egyes mézmintáiban is kimutatták nagyon kis mennyiségű MON 810‑DNS jelenlétét, amely e kukorica virágporának a beviteléből származik.
38 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat időpontjában S. Egeter, J. Stegmeier és K. Müller, valamint B. Klimesch méhészeti termékeiben nem mutatták ki MON 810‑DNS jelenlétét.
39 Az alapeljárásban a kérdést előterjesztő bíróságnak annak megállapítására irányuló kérelemről kell határoznia, hogy a szóban forgó méhészeti termékek a bennük található MON 810 kukorica virágporának jelenléte miatt alkalmatlanná váltak‑e a forgalomba hozatalra, illetve a fogyasztásra, és hogy ezért „jelentős sérelmet” szenvedtek‑e a GenTG 36a. cikke és a BGB 906. cikkének (2) bekezdése értelmében.
40 A Bayerisches Verwaltungsgericht Augsburg 2008. május 30‑i ítéletében első fokon helyt adott ennek a kérelemnek. Ez a bíróság megállapította, hogy a MON 810 kukorica virágporának bevitele folytán a méz és a virágpor alapú étrend‑kiegészítők engedélyköteles élelmiszerekké váltak, így az 1829/2003 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában e termékek ilyen engedély hiányában nem forgalmazhatók.
41 A Bayerisches Verwaltungsgericht Augsburg szerint a K. H. Bablok által előállított méz és virágpor alapú étrend‑kiegészítők a MON 810 kukorica virágporának jelenléte miatt jelentős sérelmet szenvedtek.
42 A Monsanto Technology, a Monsanto Agrar Deutschland és a Freistaat Bayern vitatta ezt az elemzést és fellebbezést nyújtott be a Bayerischer Verwaltungsgerichtshof előtt.
43 E bíróság előtt előadták, hogy az 1829/2003 rendelet nem alkalmazható a mézben jelen lévő vagy étrend‑kiegészítőként használt MON 810 kukoricavonal virágporára. Az élelmiszerekbe való természetes bevitel következményeit ugyanis megvizsgálták, és ennek eredményeként engedélyezték a 98/294 határozat meghozatalakor.
44 Másfelől a mézben jelen lévő vagy étrend‑kiegészítőként használt virágpor az 1829/2003 rendelet értelmében nem „GMO”, mivel a mézbe való bekerülésekor, illetve – különösen étrend‑kiegészítő formájában – étkezési célúvá válásakor már nem alkalmas konkrét és egyedi reprodukcióra, továbbá a transzgenikus DNS és/vagy a transzgenikus fehérjék puszta jelenléte e tekintetben nem elegendő.
45 Ha az 1829/2003 rendeletet alkalmazható lenne, az abban szereplő engedélyezési szabályokat megszorítóan kellene értelmezni. A környezetben teljesen jogszerűen jelenlévő MON 810 kukoricavonal virágporának véletlen bevitele esetén a méz vonatkozásában forgalombahozatali engedélyre csak a 0,9%‑os határérték felett van szükség, ahogy azt az említett rendelet 12. cikkének (2) bekezdése a címkézés kapcsán meghatározza.
46 A Bayerischer Verwaltungsgerichtshof rámutat, hogy a MON 810 kukorica múltbeli és a jövőben adott esetben újrakezdődő termesztése jogszerű, feltéve hogy a forgalombahozatali engedélyt megújítják, és ezért a felperesek kötelesek azt tűrni a BGB 906. cikkének (2) bekezdése alapján.
47 Az utóbbi rendelkezésre figyelemmel kifejti, hogy a termékek jelentős sérelmének az alapügy kimenetele tekintetében meghatározó kérdése attól függ, hogy a MON 810 kukoricából származó virágpor bevitele esetén e termékek mint géntechnológiával módosított élelmiszerek az 1829/2003 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően engedély hiányában már nem hozhatók‑e, vagy legalábbis csak akkor hozhatók‑e forgalomba, ha azokat a GenTG 36a. cikkének alkalmazásával a géntechnológiával történt módosításra utaló címkézéssel látják el.
48 A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a MON 810 kukoricából származó virágpor jelenléte csak akkor járhat ilyen következményekkel, ha az ilyen virágport tartalmazó méhészeti termékek az 1829/2003 rendelet hatálya alá tartoznak.
49 Megállapítja, hogy e kérdés mindenekelőtt attól függ, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló kukorica‑virágpor az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 4. pontja szerinti „szervezet”‑e, illetve ugyanezen cikk 5. pontja szerinti „GMO”‑e, mivel e rendelkezések e két fogalom meghatározása tekintetében visszautalnak a 2001/18 irányelvre.
50 Álláspontja szerint a kukorica‑virágpor „szervezet”, mivel – bár nem képes önmagában szaporodni – természetes feltételek mellett hím ivarsejtként genetikai anyagot tud átvinni a női ivarsejtekbe.
51 Ugyanakkor a Bayerischer Verwaltungsgerichtshof megjegyzi, hogy a kukorica‑virágpor a kiszáradás miatt viszonylag rövid időn belül elveszíti a kukoricabibe megtermékenyítésére vonatkozó képességét, és attól kezdve, hogy a virágport tartalmazó mézet a lépekben elraktározzák és lefedik, a méz érlelődése során már nem működőképes élő szervezet. Ehhez hozzáteszi, hogy ugyanez vonatkozik a virágpor alapú termékekben található virágporra abban az időpontban, amikor azokat – különösen étrend‑kiegészítő formájában – étkezési célra rendelik.
52 Elsősorban ezért azt a kérdést teszi fel, hogy mik a következményei annak, hogy az adott virágpor elveszíti a szaporodóképességét.
53 Ilyen körülmények között Bayerischer Verwaltungsgerichtshof úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatalra a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [»GMÓ‑nak«] [az 1829/2003] rendelet 2. cikkének 5. pontjában foglalt fogalmát, mint amely a géntechnológiával módosított növények anyagát (a jelen esetben a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricavonal virágporát) is magában foglalja, amely ugyan géntechnológiával módosított DNS‑t és géntechnológiával módosított fehérjét (a jelen esetben Bt‑toxint) tartalmaz, de abban az időpontban, amikor élelmiszerbe (a jelen esetben mézbe) kerül, vagy élelmiszerként, illetve étrend‑kiegészítőként való felhasználásra rendelik, (már) nem rendelkezik konkrét és egyedi szaporodóképességgel?
2) Amennyiben az első kérdésre adott válasz nemleges:
a) Az [1829/2003] rendelet 2. cikkének 10. pontja értelmében »GMÓ‑kból előállított« élelmiszerek esetében mindenképpen elegendő‑e az, hogy az élelmiszer géntechnológiával módosított növényekből származó, olyan anyagot tartalmaz, amely korábban konkrét és egyedi szaporodóképességgel rendelkezett?
b) Amennyiben erre a kérdésre igen a válasz:
Az [1829/2003] rendelet 2. cikkének 10. pontja és 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a »GMÓ‑kból előállított« fogalmát úgy kell‑e értelmezni, hogy a GMÓ‑k vonatkozásában nem követel meg tudatos és célirányos előállítási folyamatot, és (korábbi) GMÓ‑k nem szándékos és véletlen élelmiszerbe (a jelen esetben mézbe, illetve virágporba mint étrend‑kiegészítőbe) való kerülését is magában foglalja?
3) Abban az esetben, ha az első vagy a második kérdésre adott válasz igenlő:
Úgy kell‑e értelmezni az [1829/2003] rendelet 3. cikkének (1) bekezdését és 4. cikkének (2) bekezdését, hogy a természetben jogszerűen előforduló, géntechnológiával módosított anyag állati eredetű élelmiszerbe, például mézbe való bekerülése kiváltja az engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó kötelezettséget, vagy lehet egyéb érvényes határértékekre megfelelően hivatkozni (például a rendelet 12. cikkének (2) bekezdése alapján)?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
54 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy úgy kell‑e értelmezni a GMO fogalmát az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 5. pontja értelmében, hogy egy olyan anyag, mint a géntechnológiával módosított kukoricafajtából származó virágpor, mivel már egyáltalán nem rendelkezik konkrét és egyedi szaporodóképességgel, annak ellenére nem tartozik (már) bele ebbe a fogalomba, hogy továbbra is tartalmaz géntechnológiával módosított anyagot.
55 Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a GMO fogalmának egyik lehetséges értelmezése szerint ez a fogalom csak működőképes, azaz élő biológiai egységre vonatkozik. Nem elegendő tehát az, ha az elhalt kukorica‑virágpor transzgenikus DNS‑t, illetve transzgenikus fehérjéket tartalmaz. A szervezet és a GMO 2001/18 irányelv szerinti fogalma alapján szükségesnek tűnik, hogy a tartalmazott genetikai információ rekombináció céljából egy megfelelő fogadónak konkrétan átadásra kerüljön. A 2001/18 irányelv (4) preambulumbekezdése megerősíti ezt az elemzést. Úgy tűnik, hogy ez az irányelv két, egymáshoz kapcsolódó szempontot tart döntőnek, az életképességet és a szaporodóképességet, és nem pusztán a szaporodásban ellátott funkcióját betölteni már nem képes DNS átvitelét.
56 A kérdést előterjesztő bíróság azonban szeretné tudni, hogy egy ilyen értelmezés nem mond‑e ellent az 1829/2003 rendelet védelmi céljának. A géntechnológiával módosított DNS‑t vagy fehérjéket korlátlan mennyiségben tartalmazó élelmiszerek e rendelet hatálya alól történő kizárása összeegyeztethetetlen lenne az ilyen céllal. Az élelmiszer‑biztonság szempontjából a releváns körülmény tehát nem annyira a GMO szaporodóképessége, mint inkább a géntechnológiával módosított anyag előfordulása.
57 Az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 5. pontja a GMO fogalmának meghatározásakor a 2001/18 irányelv 2. cikkének 2. pontjában adott definícióra utal, amely szerint a GMO „olyan szervezet […], amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján”.
58 Nem vitatott, hogy a szóban forgó virágpor genetikai anyagát a GMO fogalommeghatározásában szereplő feltételek mellett változtatták meg.
59 A kérdést előterjesztő bíróság ezért csak abban az esetben minősítheti ezt a virágport GMÓ‑nak, ha ez az anyag még mindig „szervezetnek” minősül az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 4. pontja értelmében, amely a 2001/18 irányelv 2. cikkének 1. pontjára utalva úgy határozza meg a „szervezetet”, mint „bármilyen élőlényt”, amely képes „reprodukcióra” vagy „genetikai anyagának átadására”.
60 Minthogy a vita e fogalommeghatározás reprodukciós, illetve genetikaianyag‑átadási képességre vonatkozó második részére összpontosul, és az megállapítást nyert, hogy az alapügyben szereplő virágpor már nem alkalmas konkrét és egyedi reprodukcióra, a kérdést előterjesztő bíróságnak a rendelkezésre álló tudományos adatokat megfelelően figyelembe véve és a genetikai anyag átadásának valamennyi, tudományosan igazolt formáját tekintetbe véve meg kell vizsgálnia, hogy ez a virágpor egyébként alkalmas‑e „genetikai anyagának átadására”.
61 Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság ennek során azt állapítaná meg, hogy az alapügyben szereplő virágpor (már) nem képes genetikai anyagának átadására, és így nem tekinthető szervezetnek, és ezáltal GMÓ‑nak sem az 1829/2003 rendelet értelmében, ez nem eredményezné szükségszerűen azt, hogy ez a virágpor nem tartozik e rendelet hatálya alá. Még ha ugyanis ebben az esetben a virágpor nem is esik az 1829/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja hatálya alá, még tartozhat a rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja hatálya alá, aminek lehetőségével az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésében maga a kérdést előterjesztő bíróság is számol.
62 Az első kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy a GMO 1829/2003 rendelet 2. cikkének 5. pontja értelmében vett fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az olyan anyag, mint a géntechnológiával módosított kukoricafajtából származó virágpor, amely már nem rendelkezik szaporodóképességgel, és egyáltalán nem képes genetikai anyagának átadására, már nem tartozik bele ebbe a fogalomba.
A második kérdésről
63 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése, amely az 1829/2003 rendelet hatályának tisztázására irányul, a rendelet 2. cikkének 10. pontjára hivatkozik, amely a „GMÓ‑kból előállított” fogalmát határozza meg.
64 Az élelmiszerekre vonatkozóan az 1829/2003 rendelet hatályát a rendelet 3. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amely az alábbiakat tartalmazza:
„a) élelmiszerként történő felhasználásra szánt GMÓ‑k;
b) GMÓ‑kat tartalmazó vagy azokból álló élelmiszerek;
c) GMÓ‑kból előállított [helyesen: GMÓ‑kból előállított összetevőkből előállított] élelmiszerek, vagy GMÓ‑kból előállított összetevőket tartalmazó élelmiszerek”.
65 A 3. cikk (1) bekezdése a) és b) pontjának hatálya alapvetően a GMO fogalmától függ.
66 Ha az alapeljárásban a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítja meg, hogy a szóban forgó virágpor (már) nem képes genetikai anyaga átadására, és így nem minősíthető GMÓ‑nak, akkor ez a jogvita csak abban az esetben tartozik az 1829/2003 rendelet hatálya alá, ha az e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételek teljesülnek.
67 Olyan körülmények mellett, mint amilyenek a vitatott virágport „tartalmazó” termékekre vonatkozó, említett jogvitát jellemzik, az 1829/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése c) pontjának tartalma az „élelmiszernek” az e rendelet 2. cikkének 1. pontjában, a 178/2002 rendelet 2. cikkére utalással meghatározott fogalmától, valamint az „összetevőknek” az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 13. pontjában, a 2000/13 irányelv 6. cikkének (4) bekezdésére utalással meghatározott fogalmától és a „GMÓ‑kból előállítottnak” az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 10. pontjában meghatározott fogalmától függ.
68 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése tehát lényegében arra irányul, hogy
– az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 1., 10. és 13. pontját, valamint 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját, a 178/2002 rendelet 2. cikkét és a 2000/13 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben egy olyan anyag, mint amilyen a géntechnológiával módosított DNS‑t és fehérjéket tartalmazó virágpor, nem tekinthető GMÓ‑nak, akkor az ilyen anyagot tartalmazó termékek (például méz és étrend‑kiegészítők) az 1829/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében „GMÓ‑kból előállított összetevőket tartalmazó élelmiszerek[nek]” minősülnek;
– ugyanez a minősítés alkalmazható‑e függetlenül attól, hogy a szóban forgó anyag bekerülése szándékos vagy véletlen volt‑e.
69 Az olyan termékeket, mint amilyenek az alapügyben szereplő virágporalapú méz és étrend‑kiegészítők, emberi fogyasztásra szánják. Ezért ezek az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 1. pontja és a 178/2002 rendelet 2. cikke értelmében „élelmiszerek”.
70 Az alapeljárásban szereplő virágpor MON 810 kukoricából, vagyis GMÓ‑ból származik.
71 Ezt a virágport „GMÓ‑kból előállítottnak” kell tekinteni az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 10. pontja alapján, amennyiben már nem minősíthető GMÓ‑nak, mivel ebben az esetben már nem áll GMÓ‑kból, és nem tartalmaz GMÓ‑t.
72 A második kérdés megválaszolásához ezért elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy az említett virágpor „összetevőnek” minősül‑e.
73 Az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 13. pontja és a 2000/13 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján összetevő „minden anyag, […] amelyet élelmiszer előállításánál vagy elkészítésénél használnak fel, és a késztermékben még jelen van, akár módosult formában is”.
74 A virágporalapú étrend‑kiegészítőkben található virágport „összetevőnek” kell minősíteni, mivel az étrend‑kiegészítőkbe azok előállítása, illetve elkészítése során kerül be.
75 A mézben található virágporral kapcsolatban azt kell megállapítani, hogy a 2001/110 irányelv II. mellékletének elő bekezdése szerint a méz nemcsak különféle cukrokból, hanem „egyéb anyagokból”, többek között „a begyűjtött mézből kivont [helyesen: a méz begyűjtése során bekerült] szilárd részecskékből” áll.
76 Márpedig a virágpor ténylegesen a méz begyűjtése során – részben a méhek tevékenysége, de főként a méhész által végzett centrifugálás hatására – bekerült szilárd részecske. Továbbá a 2001/110 irányelv II. mellékletének harmadik bekezdése szerint a virágport „[n]em lehet kivonni a mézből, kivéve ha ez az idegen szerves vagy szervetlen anyag eltávolításakor elkerülhetetlen”.
77 A virágpor tehát a mézben nem idegen test vagy szennyeződés, hanem a méz egyik természetes alkotóeleme, amelyet az uniós jogalkotó szándéka alapján főszabály szerint akkor sem lehet kivonni, ha bekerülésének gyakorisága és a mézben található mennyisége az elkészítés során bekövetkező, váratlan eseményektől függ.
78 Ebben az összefüggésben a 2000/13 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében a virágport – amely a méznek a 2001/110 irányelvben foglalt definíciójában is szerepel – olyan anyagnak kell tekinteni, amelyet „élelmiszer előállításánál vagy elkészítésénél használnak fel, és a késztermékben még jelen van”.
79 Ezért „összetevőnek” is minősül az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 13. pontja és a 2000/13 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében.
80 Az Európai Bizottság ezzel a következtetéssel szemben azt hozza fel, hogy különbséget kell tenni az „összetevő” és a „természetes alkotóelem” fogalma között. A Bizottság szerint a virágpor a méz természetes alkotóeleme, nem pedig annak egy összetevője, és így a virágport tartalmazó méz nem tartozik az 1829/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá. Ez a megoldás végeredményben egybevág az e rendelet (16) preambulumbekezdésében foglaltakkal, amelyből az vezethető le, hogy az állati eredetű élelmiszerek csak akkor tekinthetők GMÓ‑kból előállítottnak, ha maga az állat géntechnológiával módosított.
81 A javasolt különbségtétel azonban nem veszi figyelembe a virágpor mézbe való bekerülésének sajátos feltételeit, sem pedig azt, hogy ezt a virágport szándékosan megtartják a végtermék összetételében.
82 A javasolt értelmezés veszélyeztetné az emberi egészség védelmére irányuló célkitűzést, mivel egy olyan élelmiszeren, mint a méz, még akkor sem végeznének semmilyen biztonsági értékelést, ha jelentős mennyiségű, géntechnológiával módosított anyagot tartalmazna.
83 Ez az értelmezés figyelmen kívül hagyja az 1829/2003 rendelet alkalmazásának a (16) preambulumbekezdésben kifejtett, meghatározó kritériumát, vagyis azt, hogy „az élelmiszerben […] jelen van‑e a géntechnológiával módosított alapanyagból származó anyag”.
84 E tekintetben fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Bizottság által kifejtett érvelést nem erősíti meg az említett (16) preambulumbekezdés, amely kizárja a rendelet hatálya alól azokat az élelmiszereket, amelyeket nem „GMÓ‑ból”, hanem géntechnológiával módosított technikai segédanyagokkal állítottak elő.
85 Az ebben a preambulumbekezdésben idézett, a géntechnológiával módosított takarmányokkal etetett állatokból nyert élelmiszerekre vonatkozó példák kizárólag arra irányulnak, hogy szemléltessék azoknak a „GMÓ‑val” előállított élelmiszereknek a kategóriáját, amelyekben nem állapítható meg géntechnológiával módosított alapanyagból származó anyag jelenléte.
86 Ezen példák alapján nem zárható ki következésképpen az 1829/2003 rendelet hatálya alól az olyan élelmiszer, mint az alapügyben szereplő méz, amely valóban tartalmaz ilyen anyagot.
87 Végül – ellentétben azzal, amit a Montalto azért sugall, hogy a mézet is ki lehessen zárni a rendelet hatálya alól – nem lehet azt állítani, hogy a virágpor jelenléte nem szándékos előállítási folyamat eredménye.
88 Éppen ellenkezőleg, a virágpor jelenléte az uniós jogalkotó által méznek minősített élelmiszert előállítani kívánó méhész által tudatosan és szándékoltan végzett előállítási folyamat következménye. Ráadásul főként magának a méhésznek a fizikai tevékenysége, a méz begyűjtése céljából végzett centrifugálás eredményezi.
89 Mindenesetre az alapügyben szereplő virágporhoz hasonló anyagoknak az élelmiszerekbe történő szándékos bekerülése nem minősülhet az 1829/2003 rendeletben megállapított engedélyezési rendszer alkalmazási kritériumának, mivel az emberi egészségre irányuló veszély, amelyet ez a rendelet meg kíván akadályozni, független attól, hogy az adott anyag bekerülése szándékosan vagy véletlenül történt‑e.
90 A Monsanto által javasolt értelmezés ezenkívül megfosztaná értelmétől az 1829/2003 rendelet 12. cikkének (2) bekezdését, amely eltérést enged az ugyanezen rendelet 13. cikkében meghatározott címkézési kötelezettség alól abban az esetben, ha az adott anyag jelenléte az egyes összetevők tekintetében nem haladja meg a 0,9 százalékot, „feltéve hogy ez az előfordulás véletlen és technikailag elkerülhetetlen”.
91 Az előfordulás véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen jellegének figyelembevétele következtében ugyanis az élelmiszer kikerülne az 1829/2003 rendelet, és ezáltal mindenfajta címkézési kötelezettség hatálya alól.
92 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy:
– az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 1., 10. és 13. pontját, valamint 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját, a 178/2002 rendelet 2. cikkét, és a 2000/13 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben egy olyan anyag, mint amilyen a géntechnológiával módosított DNS‑t és fehérjéket tartalmazó virágpor, nem tekinthető GMÓ‑nak, akkor az ilyen anyagot tartalmazó termékek (például méz és étrend‑kiegészítők) az 1829/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében „GMÓ‑kból előállított összetevőket tartalmazó élelmiszerek[nek]” minősülnek;
– ugyanez a minősítés alkalmazható függetlenül attól, hogy a szóban forgó anyag bekerülése szándékos vagy véletlen volt‑e.
A harmadik kérdésről
93 A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdése lényegében arra irányul, hogy az 1829/2003 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését, valamint 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a bennük foglalt, élelmiszerekre vonatkozó engedélyezési és felügyeleti kötelezettségre analógia útján az ugyanezen rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében a címkézésre vonatkozóan megállapított tűrési határértékeket lehet alkalmazni.
94 A Monsanto és a lengyel kormány úgy ítéli meg, hogy abban az esetben, ha egy GMÓ‑t a 2001/18 irányelv vagy – mint az alapeljárásban – a 2001/18 irányelv által hatályon kívül helyezett és felváltott, a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló, 1990. április 23–i 90/220/EGK tanácsi irányelv (HL L 117., 15. o.) alapján engedélyeztek, az engedély kiterjed a csekély mennyiségű, géntechnológiával módosított anyag más termékekbe történő véletlen bekerülésére is, amely ezen engedély végrehajtásának természetes következménye, és szerintük az ilyen következményt a GMO értékelése során figyelembe vették.
95 Az ilyen értelmű elemzés nem fogadható el.
96 A 90/220 és a 2001/18 irányelvet egymást követően fogadták el a GMÓ‑k környezetbe történő szándékos kibocsátásának és a termékként megjelenő GMÓ‑k forgalomba hozatalának szabályozására; az általuk kitűzött cél a GMÓ‑k által az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatások elkerülésére irányul.
97 Az 1829/2003 rendelet az élelmiszerek és a takarmányok speciális területére vonatkozik. Az élelmiszerekkel kapcsolatban a 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt elsődleges célkitűzése szintén az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatások elkerülésére irányul.
98 A 90/220 és a 2001/18 irányelv megközelítése viszont a „szándékos kibocsátás” fogalmát veszi alapul, amelyet mindkét irányelv 2. cikkének (3) bekezdése úgy definiál, mint a GMO célzatos környezetbe juttatását, amelyre nézve semmilyen különleges elszigetelési intézkedést nem alkalmaztak „a lakossággal és a környezettel” való „érintkezés” korlátozása érdekében.
99 Ez a megközelítés tűnik a legáltalánosabbnak, a termékként megjelenő GMÓ‑k forgalomba hozatalának vonatkozásában is. Erre vonatkozóan ugyanis a 90/220 irányelv (12), (13) és (14) preambulumbekezdése, valamint a 2001/18 irányelv (25), (28) és (32) preambulumbekezdése az értékelési és engedélyezési eljárás megindításának szükségességét ahhoz az esethez köti, amikor a forgalomba hozatal magában foglalja a környezetbe történő szándékos kibocsátást.
100 Jóllehet az 1829/2033 rendeletben is megtalálhatók – különösen az 5. cikke (5) bekezdésében és a 6. cikke (4) bekezdésében – az élelmiszerek környezeti kockázatértékelésére vonatkozó szempontok, a rendelet az élelmiszerek tekintetében döntően az emberi egészség védelmére vonatkozó, ahhoz a sajátos körülményhez kapcsolódó megközelítésen alapul, hogy ezeket az élelmiszereket meghatározásuknál fogva emberi fogyasztásra szánták. Így a (3) preambulumbekezdése alapján az emberi egészség védelme érdekében a GMÓ‑kból álló, azokat tartalmazó vagy azokból előállított élelmiszereken „biztonsági” értékelést kell végezni.
101 Az 1829/2003 rendelet ily módon egy kiegészítő ellenőrzési szintet hoz létre.
102 Ez a rendelet indokolatlanná válna, ha úgy tekintenénk, hogy a 90/220 vagy a 2001/18 irányelv alapján elvégzett értékelés és ez alapján megadott engedély az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt valamennyi lehetséges kockázatra kiterjed.
103 Amennyiben az 1829/2003 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek, az engedélyezési és a felügyeleti kötelezettség attól függetlenül fennáll, hogy milyen arányban van jelen a géntechnológiával módosított anyag a szóban forgó termékben.
104 Ezzel a kötelezettséggel kapcsolatban ugyanis csak az 1829/2003 rendelet 47. cikke állapít meg 0,5%‑os tűrési határértéket. A 47. cikk (5) bekezdése alapján viszont ezt a tűrési határértéket a rendelet alkalmazásának időpontjától számított három éves időtartamon túl már nem kell alkalmazni.
105 Ami az 1829/2003 rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében összetevőnként 0,9%‑ban megállapított tűrési határértéket illeti, ez a címkézési kötelezettségre vonatkozik, nem pedig az engedélyezési és felügyeleti kötelezettségre.
106 Az engedélyezési és felügyeleti kötelezettségre analógia útján történő alkalmazása minden értelmétől megfosztaná ezt a rendelkezést, mivel kizárná a szóban forgó élelmiszert az 1829/2003 rendelet hatálya alól.
107 Ez mindenképpen ellentmondana az „emberi élet és egészség magas szintű védelmének” az e rendelet 1. cikkében megfogalmazott céljának.
108 A harmadik kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy az 1829/2003 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését, valamint 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a bennük foglalt, élelmiszerekre vonatkozó engedélyezési és felügyeleti kötelezettségre nem lehet analógia útján az ugyanezen rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében a címkézésre vonatkozóan megállapított tűrési határértékeket alkalmazni.
A költségekről
109 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A géntechnológiával módosított szervezetnek a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22–i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkének 5. pontja értelmében vett fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az olyan anyag, mint a géntechnológiával módosított kukoricafajtából származó virágpor, amely már nem rendelkezik szaporodóképességgel, és egyáltalán nem képes genetikai anyagának átadására, már nem tartozik bele ebbe a fogalomba.
2) Az 1829/2003 rendelet 2. cikkének 1., 10. és 13. pontját, valamint 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját, az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer‑biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkét, és az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20‑i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke (4) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben egy olyan anyag, mint amilyen a géntechnológiával módosított DNS‑t és fehérjéket tartalmazó virágpor, nem tekinthető géntechnológiával módosított szervezetnek, akkor az ilyen anyagot tartalmazó termékek (például méz és étrend‑kiegészítők) az 1829/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében „GMÓ‑kból előállított összetevőket tartalmazó élelmiszerek[nek]” minősülnek. Ugyanez a minősítés alkalmazható függetlenül attól, hogy a szóban forgó anyag bekerülése szándékos vagy véletlen volt‑e.
3) Az 1829/2003 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését, valamint 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a bennük foglalt, élelmiszerekre vonatkozó engedélyezési és felügyeleti kötelezettségre nem lehet analógia útján az ugyanezen rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében a címkézésre vonatkozóan megállapított tűrési határértékeket alkalmazni.
Aláírások