C‑274/11. és C‑295/11. sz. egyesített ügyek
Spanyol Királyság
és
Olasz Köztársaság
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Egységes szabadalmi oltalom – Az EUMSZ 329. cikkének (1) bekezdése alapján megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozat – Hatáskör hiánya, hatáskörrel való visszaélés és a Szerződések megsértése miatti megsemmisítés iránti kereset – Az EUSZ 20. cikkben, valamint az EUMSZ 326. cikkben és az EUMSZ 327. cikkben megállapított feltételek – Nem kizárólagos hatáskör – »Végső lehetőségként« elfogadott határozat – Az Unió érdekeinek védelme”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2013. április 16.
1. Jogszabályok közelítése – Ipari és kereskedelmi tulajdon – Szabadalmi jog – Európai szabadalmi oltalom, valamint nyelvhasználati rend létrehozatala – Az Unió kizárólagos hatásköre – Hiány – A Tanács hatásköre az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazás megadására
(EUSZ 20. cikk, EUMSZ 4. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 118. cikk)
2. Európai Unió – Megerősített együttműködés – Alkalmazási feltételek – Annak lehetetlensége, hogy a célkitűzéseket az Unió egésze által ésszerű határidőn belül elérjék – Az egyhangú szavazásra vonatkozó követelmény megkerülése – Hiány
(EUSZ 20. cikk, EUMSZ 326–EUMSZ 334. cikk)
3. Európai Unió – Megerősített együttműködés – Európai szabadalmi oltalom, valamint nyelvhasználati rend létrehozatala – Alkalmazási feltételek – A megerősített együttműködés „végső lehetőségként” történő elfogadásának kötelezettsége – Fogalom
(EUSZ 20. cikk, (2) bekezdés)
4. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A címzett által ismert összefüggésbe illeszkedő határozat – Rövidített indokolás megengedhetősége
(EUMSZ 296. cikk)
5. Európai Unió – Megerősített együttműködés – Európai szabadalmi oltalom létrehozatala – Egységes oltalom valamennyi tagállam területén – Kapcsolatok a müncheni európai szabadalmi egyezménnyel
(EUSZ 20. cikk, (1) bekezdés)
6. Jogszabályok közelítése – Ipari és kereskedelmi tulajdon – Szabadalmi jog – Európai szabadalmi oltalom létrehozatala „az Unióban”– A megerősített együttműködés körében történő alkalmazás – Egységes oltalom a részt vevő tagállamok, és nem az Unió egészének területén – Megengedhetőség
(EUMSZ 118. cikk)
1. Az EUMSZ 118. cikkben a szellemi tulajdonjog európai oltalmi jogcímeinek létrehozatalára, valamint ezen oltalmi jogcímek uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszerének megteremtésére vonatkozóan biztosított hatáskör, továbbá az említett oltalmi jogcímek nyelvhasználati rendjeinek meghatározására vonatkozó, ez utóbbi jogcímek megteremtéséhez szorosan kapcsolódó hatáskör az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének értelmében vett megosztott hatáskörökbe tartozik, és következésképpen az EUSZ 20. cikk (1) bekezdésének első albekezdése értelmében vett nem kizárólagos jellege van. Ebből következően a Tanácsnak hatásköre van az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazás megadására.
(vö. 17., 18., 25., 26. pont)
2. Az EUSZ 20. cikk vagy az EUMSZ 326–EUMSZ 334. cikk semmiképpen nem tiltja meg azt, hogy a tagállamok az Unió azon hatáskörei keretében hozzanak létre megerősített együttműködést egymás között, amelyeket a Szerződések szerint egyhangúsággal kell gyakorolni. Az EUMSZ 333. cikk (1) bekezdéséből éppen ellenkezőleg az következik, hogy ha az EUSZ 20. cikkben és az EUMSZ 326–EUMSZ 334. cikkben megállapított feltételek teljesülnek, e hatáskörök lehetővé teszik a megerősített együttműködést, és hogy ebben az esetben – feltéve, hogy a Tanács nem döntött úgy, hogy minősített többséggel fog határozni – az egyhangúság eléréséhez csak a részt vevő tagállamok szavazatait kell figyelembe venni.
Az EUSZ 20. cikk és az EUMSZ 326–EUMSZ 334. cikk nem korlátozza továbbá a megerősített együttműködés igénybevételének lehetőségét kizárólag arra az esetre, amikor egy vagy több tagállam kinyilvánítja, hogy még nem állnak készen az Unió egészének jogalkotási tevékenységében való részvételre. Az EUSZ 20. cikk (2) bekezdésében hivatkozott azon eset, hogy ezen együttműködés célkitűzései az Unió egésze által ésszerű határidőn belül nem érhetők el, különböző okoknak lehet betudható, mint például egy vagy több tagállam érdekének hiánya, vagy pedig ha a valamely szabályozás uniós szinten való elfogadásában mind érdekeltnek tűnő tagállamok nem képesek e szabályozás tartalmára vonatkozóan megállapodást elérni.
Ebből következik, hogy a Tanácsnak a megerősített együttműködésre azt követően felhatalmazást adó határozata, hogy megállapította, hogy az egységes szabadalmi oltalom és annak nyelvhasználati rendje nem valósítható meg az Unió egésze által ésszerű határidőn belül, semmiképpen nem minősül az EUMSZ 118. cikkének második bekezdésében foglalt egyhangúsági követelmény megkerülésének, sem pedig olyan tagállamok kizárásának, amelyek nem csatlakoztak a megerősített együttműködésre irányuló kérelmekhez.
(vö. 35–37. pont)
3. Az EUSZ 20. cikk (2) bekezdésében szereplő „végső lehetőségként” kifejezés hangsúlyozza, hogy csak azok a helyzetek vezethetnek a megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozat elfogadásához, amelyeket az ilyen szabályozás belátható időn belüli elfogadásának a lehetetlensége jellemez. A Bíróságnak tehát a megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozat végső lehetőségként történő elfogadására vonatkozó feltétel tiszteletben tartására irányuló felülvizsgálat gyakorlása során azt kell vizsgálnia, hogy a Tanács gondosan és pártatlanul megvizsgálta‑e az erre a kérdésre vonatkozó tényeket, és hogy kellőképpen indokolta‑e azt a következtetést, amelyre jutott. E feltételek teljesülnek, mivel a Tanács helytállóan vette figyelembe azt, hogy az európai szabadalmi oltalom uniós szinten történő létrehozatalára kezdeményezett jogalkotási folyamat 2000‑ben megkezdődött, e folyamat több szakaszba eljutott, valamint hogy a tagállamok összessége jelentős számú, az egységes szabadalmi oltalomra vonatkozó különböző nyelvhasználati rendet vitatott meg a Tanácsban, és hogy e rendek közül egy sem kapott olyan támogatást – sem kompromisszumos elemek nélkül, sem pedig azokkal kiegészítve –, amely alkalmas lett volna arra, hogy az e szabadalmi oltalomra vonatkozó teljes „jogalkotási csomag” uniós szinten történő elfogadását eredményezze.
(vö. 50., 54–56. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 58. pont)
5. Az 1973. október 5‑én Münchenben aláírt európai szabadalmi egyezmény (ESZE) szabályainak megfelelően nyújtott európai szabadalmak nem nyújtanak egységes oltalmat az ezen egyezményben részes államokban, hanem ezen államok mindegyikében olyan oltalmat biztosítanak, amelynek terjedelmét a nemzeti jog határozza meg. Az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló 2011/167 határozatban tervezett egységes szabadalom viszont a megerősített együttműködésben részt vevő valamennyi tagállam területén egységes oltalmat biztosítana. Ennélfogva az egységes szabadalom által nyújtott oltalom előnyökkel jár az egységesség és az integráció szempontjából az ESZE által előírt szabályok alkalmazásából eredő helyzethez képest.
(vö. 62., 63. pont)
6. Az EUMSZ 118. cikkben a szellemi tulajdonjog európai oltalmi jogcímeinek létrehozatalára biztosított hatáskört a jelen esetben megerősített együttműködés keretében gyakorolják, ebből az következik, hogy a szellemi tulajdonjog ily módon létrehozott európai oltalmi jogcíme, az általa biztosított egységes oltalom és az ehhez kapcsolódó szabályok nem az egész Unióban lesznek érvényesek, hanem csak a részt vevő tagállamok területén. E következtetés – anélkül, hogy az EUMSZ 118. cikk megsértésének minősülne – szükségszerűen következik az EUSZ 20. cikkből, amely a (4) bekezdésében kimondja, hogy a megerősített együttműködés keretében elfogadott jogi aktusok csak az abban részt vevő tagállamokat kötelezik.
(vö. 68., 75. pont)