A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített ötödik tanács)
2011. június 8.(*)
„Közös kül- és biztonságpolitika – Az elefántcsontparti helyzet tekintetében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Indokolási kötelezettség”
A T‑86/11. sz. ügyben,
Nadiany Bamba (lakóhelye: Abidjan [Elefántcsontpart], képviselik: P. Haïk és J. Laffont, ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: B. Driessen és A. Vitro, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik: E. Cujo és M. Konstantinidis, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
egyrészt az Elefántcsontparttal szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló 2010/656/KKBP tanácsi határozat módosításáról szóló, 2011. január 14‑i 2011/18/KKBP tanácsi határozat (HL L 11., 36. o.), másrészt az elefántcsontparti helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 560/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. január 14‑i 25/2011/EU tanácsi rendelet (HL L 11., 1. o.) felperest érintő részében történő megsemmisítésére irányuló kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített ötödik tanács),
tagjai: S. Papasavvas elnök (előadó), V. Vadapalas, K. Jürimäe, K. O’Higgins és M. van der Woude bírák,
hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. május 24‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, Nadiany Bamba az Elefántcsontparti Köztársaság állampolgára.
2 2004. november 15‑én az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elfogadta az 1572. (2004) számú határozatot, amelyben többek között megállapította, hogy az elefántcsontparti helyzet továbbra is veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot a térségben, és ezen országgal szemben bizonyos korlátozó intézkedések előírását határozta el.
3 Az 1572. (2004) számú határozat 14. pontja felállít egy bizottságot (a továbbiakban: szankcióbizottság), amelynek a feladata többek között a szóban forgó határozat által a 9. és 11. pontban előírt, az utazásra, valamint a pénzeszközök, vagyoni értékek és gazdasági erőforrások befagyasztására vonatkozó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek megnevezése, valamint a lista naprakészen tartása. A szankcióbizottság soha nem nevezte meg a felperest olyan személyként, akivel szemben ilyen intézkedéseket kell alkalmazni.
4 2004. december 13‑án az Európai Unió Tanácsa, mivel úgy ítélte meg, hogy az 1572. (2004) számú határozat végrehajtása érdekében szükséges az Európai Közösség fellépése, elfogadta az Elefántcsontpart elleni korlátozó intézkedésekről szóló 2004/852/KKBP közös álláspontot (HL L 368., 50. o.).
5 Mivel a Tanács úgy ítélte meg, hogy a 2004/852 közös álláspontban leírt intézkedések közösségi szintű végrehajtásához rendelet szükséges, 2005. április 12‑én az elefántcsontparti helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 560/2005/EK rendeletet (HL L 95., 1. o. )
6 A 2004/852 közös álláspontot megújították és módosították, végső soron az Elefántcsontpart elleni korlátozó intézkedések megújításáról szóló, 2008. november 18‑i 2008/873/KKBP tanácsi határozattal (HL L 308., 52. o.), majd hatályon kívül helyezték, és helyébe az Elefántcsontparttal szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló, 2010. október 29‑i 2010/656/KKBP tanácsi határozat (HL L 285., 28. o.) lépett.
7 Az Elefántcsontparti Köztársaság elnökének kijelölésére vonatkozó választásra 2010. október 31‑én és november 28‑án került sor.
8 2010. december 3‑án az Egyesült Nemzetek főtitkárának elefántcsontparti különleges képviselője hitelesítette az elnökválasztás második fordulójának eredményét, ahogyan azt a független választási bizottság elnöke 2010. december 2‑án kihirdette, megerősítve, hogy az elnökválasztás győztese Alassane Ouattara.
9 A Tanács 2010. december 13‑án hangsúlyozta, hogy az október 31‑én és november 28‑án tartott elnökválasztás nagyban hozzájárulhat Elefántcsontpart békéhez és stabilitáshoz való visszatéréséhez, valamint kijelentette, hogy az elefántcsontparti nép által kifejezett szuverén akaratot feltétlenül tiszteletben kell tartani. Tudomásul vette az Egyesült Nemzetek főtitkára elefántcsontparti különleges képviselőjének a hitelesítésre vonatkozó megbízása keretében tett megállapításait, és gratulált A. Ouattarának az Elefántcsontparti Köztársaság elnökévé való megválasztásához.
10 2010. december 17‑én az Európai Tanács felszólította az elefántcsontparti polgári és katonai vezetőket, hogy amennyiben ezt még nem tették meg, ismerjék el A. Ouattarát, a demokratikusan megválasztott elnököt. Az Európai Tanács megerősítette az Európai Unió arra vonatkozó elhatározását, hogy célzott szankciókat fog hozni azokkal szemben, akik továbbra is akadályozzák az elefántcsontparti nép által kifejezett szuverén akarat tiszteletben tartását.
11 A Tanács, annak érdekében, hogy utazást korlátozó intézkedéseket írjon elő egyes személyekkel szemben, akik ‑ bár az Egyesült nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa vagy szankcióbizottsága nem jelölte meg őket ‑ akadályozzák a békefolyamatot és a nemzeti megbékélést Elefántcsontparton, és különösen akik veszélyeztetik a választási eljárás szabályszerű lebonyolítását, elfogadta a 2010/656 határozat módosításáról szóló, 2010. december 22‑i 2010/801/KKBP határozatot (HL L 341., 45. o.). E személyek jegyzéke a 2010/656 határozat II. mellékletében szerepel.
12 A 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat 4. cikkének 1. pontja a következőképpen szól:
„(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy megakadályozzák a területükre való belépést vagy a területükön történő átutazást a következő személyek esetében:
a) az I. mellékletben említett azon személyek, akik[et] a szankcióbizottság [megnevezett] […];
b) a II. mellékletben említett – az I. mellékletben foglalt jegyzékben nem szereplő – azon személyek, akik akadályozzák a béke- és nemzeti megbékélési folyamatot, különös tekintettel azokra, akik veszélyeztetik a választási eljárás szabályszerű lebonyolítását.”
13 2011. január 11‑én a Tanács elfogadta a 2010/656 határozat módosításáról szóló 2011/17/KKBP határozatot (HL L 11., 31. o.), annak érdekében, hogy az elefántcsontparti helyzet súlyosságára tekintettel további személyeket vegyen fel a 2010/656 határozat II. mellékletében említett személyek jegyzékébe.
14 Tekintettel az elefántcsontparti helyzet súlyosságára, 2011. január 14‑én a Tanács elfogadta a 2010/656 határozat módosításáról szóló 2011/18/KKBP határozatot (HL L 11., 36. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) annak érdekében, hogy további korlátozó intézkedéseket – különösen pénzeszközök befagyasztását – rendelje el a 2010/656 határozat II. mellékletében említett személyekkel szemben, és módosítsa e jegyzéket.
15 A megtámadott határozattal módosított 2010/656 határozat 5. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Be kell fagyasztani minden olyan pénzeszközt és gazdasági erőforrást, amely:
a) az I. mellékletben említett, a szankcióbizottság által megnevezett [….] személyek vagy szervezetek közvetlen vagy közvetett tulajdonában van, illetve közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll, vagy az e személyek vagy szervezetek – illetve a nevükben vagy az utasításukra eljáró, a szankcióbizottság által megnevezett személyek – közvetlen vagy közvetett tulajdonát képező, illetve közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló szervezetek birtokában van;
b) a II. mellékletben említett – az I. mellékletben foglalt jegyzékben nem szereplő – azon személyek vagy szervezetek közvetlen vagy közvetett tulajdonában van, illetve közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll, akik akadályozzák a béke- és a nemzeti megbékélési folyamatot, különös tekintettel azokra, akik veszélyeztetik a választási eljárás szabályszerű lebonyolítását, vagy az e személyek – illetve a nevükben vagy az utasításukra eljáró személyek – közvetlen vagy közvetett tulajdonát képező, illetve közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló szervezetek birtokában van.
(2) Az (1) bekezdésben említett személyek és szervezetek számára vagy javára sem közvetlenül, sem közvetetten nem bocsátható rendelkezésre semmilyen pénzeszköz, vagyoni érték vagy gazdasági erőforrás.”
16 Tekintettel arra, hogy az elefántcsontparti helyzet konkrét fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra nézve, továbbá a 2010/656/KKBP határozat I. és II. melléklete módosításának és felülvizsgálatának folyamatával való egységesség biztosítása érdekében, a Tanács 2011. január 14‑én elfogadta a 560/2005 rendelet módosításáról szóló 25/2011/EU rendeletet (HL L 11., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet).
17 A megtámadott rendelettel módosított 560/2005 rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az I. mellékletben vagy az IA. mellékletben felsorolt természetes és jogi személyek, szervezetek és testületek tulajdonában lévő, vagy ezek által közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani.
(2) Semmiféle pénzeszköz vagy gazdasági forrás sem közvetlenül, sem közvetve nem bocsátható az I. mellékletben vagy az IA. mellékletben felsorolt természetes és jogi személyek, szervezetek és testületek rendelkezésére vagy javára.
(3) Tilos a tudatos és szándékos részvétel olyan tevékenységben, amelynek közvetlen vagy közvetett célja vagy hatása az (1) és a (2) bekezdésben említett intézkedések kijátszása.
(4) Az I. melléklet a módosított [2010/656] határozat 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett természetes és jogi személyeket, szervezeteket és testületeket tartalmazza.
(5) Az IA. melléklet a módosított [2010/656] határozat 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett természetes és jogi személyeket, szervezeteket és testületeket tartalmazza.”
18 A megtámadott határozattal és a megtámadott rendelettel (a továbbiakban együttesen: megtámadott jogi aktusok) a Tanács módosította a 2010/656 határozat II. mellékletében és az 560/2005 rendelet I. A mellékletében szereplő korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékét. Ennek alkalmával a felperes nevét első ízben vették fel az említett mellékletek A (Személyek) részének 6. pontjába, a következő megjegyzéssel: „[A »Le temps« hírlapot szerkesztő Cyclone vállalatcsoport igazgatója]: A béke- és a megbékélési folyamat akadályozása a gyűlöletre és az erőszakra való nyilvános uszítás és a 2010. évi elnökválasztással kapcsolatos félretájékoztatási kampányban való részvétel révén”.
19 2011. január 18‑án a Tanács értesítést tett közzé a 2010/656 határozat és az 560/2005 rendelet által előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére (HL C 14., 8. o.). Ebben az értesítésben a Tanács emlékeztet azon határozatára, mely szerint a megtámadott határozattal módosított 2010/656 határozat II. mellékletében és a megtámadott rendelet által módosított 560/2005 rendelet I. A. mellékletében szereplő személyeket és szervezeteket fel kell venni az ezen aktusokban előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe. A Tanács felhívja továbbá e személyek és szervezetek figyelmét arra a lehetőségre, amely szerint kérvényezhetik az érintett tagállamok illetékes hatóságainál, hogy engedélyezzék a befagyasztott pénzeszközök alapvető szükségletekre vagy konkrét kifizetésekre történő használatát. A Tanács pontosítja ezenkívül, hogy e személyek és szervezetek kérvényezhetik a Tanácsnál a szóban forgó jegyzékekbe való felvételükről szóló döntés felülvizsgálatát. A Tanács emlékeztet végül arra a lehetőségre, hogy a határozatát megtámadhatják a Törvényszék előtt.
20 2011. január 31‑én a Tanács elfogadta a 2010/656 határozat módosításáról szóló 2011/71/KKBP határozatot (HL L 28., 60. o.), és az 560/2005 rendelet végrehajtásáról szóló 85/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL L 28., 32. o.), amellyel többek között újabb személyeket és szervezeteket vett fel a 2010/656 határozat II. mellékletében és az 560/2005 rendelet I. A mellékletében szereplő személyek és szervezetek jegyzékébe.
21 2011. február 2‑án a Tanács új értesítést tett közzé a 2010/656 határozat és az 560/2005 rendelet által előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére (HL C 33., 16. o.), amely ugyanazokat az információkat közölte az érintett személyekkel, mint amelyeket a 2011. január 18‑i értesítés tartalmazott.
22 2011. április 6‑án a Tanács elfogadta a 2010/656 határozat módosításáról szóló 2011/221/KKBP határozatot (HL L 93., 20. o.), és az 560/2005 rendelet módosításáról szóló 330/2011/EU rendeletet (HL L 93., 10. o.), amelyekkel többek között további korlátozó intézkedéseket írt elő, és módosította a 2010/656 határozat I. és II. mellékletében, valamint az 560/2005 rendelet I. és IA. mellékletében szereplő személyek és szervezetek jegyzékét.
23 2011. április 7‑én a Tanács két értesítést tett közzé a 2011/221 határozattal módosított 2010/656 tanácsi határozatban és a 330/2011 rendelettel módosított 560/2005 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek részére (HL C 108., 2. és 4. o.).
24 2011. április 8‑án a Tanács elfogadta a 2010/656 határozat végrehajtásáról szóló 2011/230/KKBP végrehajtási határozatot (HL L 97., 46. o.), és az 560/2005 rendelet végrehajtásáról szóló 348/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL L 97., 1. o.), amellyel négy szervezetet eltávolított a 2010/656 határozat II. mellékletében és az 560/2005 rendelet I. A mellékletében szereplő jegyzékből.
25 2011. április 29‑én a Tanács elfogadta a 2010/656 határozat végrehajtásáról szóló 2011/261/KKBP végrehajtási határozatot (HL L 111., 17. o.), és az 560/2005 rendelet végrehajtásáról szóló 419/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL L 111., 1. o.), amellyel hat szervezetet eltávolított a 2010/656 határozat II. mellékletében és az 560/2005 rendelet I. A mellékletében szereplő jegyzékből.
Az eljárás és a felek kérelmei
26 A Törvényszék Hivatalához 2011. február 14‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
27 A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványával a felperes kérelmet nyújtott be a Törvényszék eljárási szabályzatának 76a. cikke szerinti gyorsított eljárásban történő határozathozatal iránt.
28 2011. március 3‑i határozatával a Törvényszék (ötödik tanács) helyt adott az arra vonatkozó kérelemnek, hogy a jogvitát az eljárási szabályzat 76a. cikke alapján gyorsított eljárásban bírálja el.
29 2011. április 13‑án az eljárási szabályzat 14. cikke alapján és az ötödik tanács javaslatára a Törvényszék az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalta.
30 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (kibővített ötödik tanács) úgy döntött, megnyitja a szóbeli szakaszt.
31 A Törvényszék Hivatalához 2011. május 11‑én benyújtott külön beadványával az Európai Bizottság beavatkozási kérelmet terjesztett elő a jelen eljárásban a Tanács kérelmeinek támogatása végett. A felek meghallgatását követően 2011. május 20‑i végzésével a Törvényszék kibővített ötödik tanácsának elnöke megengedte a beavatkozást.
32 A felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett szóbeli kérdésekre adott válaszait a 2011. május 24‑i tárgyaláson hallgatták meg.
33 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott jogi aktusokat a felperesre vonatkozó részükben;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
34 A Tanács ‑ a Bizottság támogatásával – azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
35 Keresete alátámasztására a felperes két jogalapot hoz fel: az első a védelemhez való jog és a tényleges jogorvoslathoz való jog megsértésére, a második pedig a tulajdonhoz való jog megsértésére vonatkozik.
36 Első jogalapjában a felperes úgy érvel, hogy a megtámadott jogi aktusok sértik az Európai Unió Alapjogi Chartájának (HL 2007. C 303., 1. o.) 47. cikke, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. és 13. cikke által biztosított védelemhez való jogot, valamint a független és pártatlan bíróság előtti jogorvoslathoz való jogot. A felperes szerint a megtámadott jogi aktusok nem rendelkeznek olyan eljárásról, amely biztosítaná a védelemhez való jog tényleges gyakorlását, nem írják elő a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe történő felvétel részletes indokolásának közlését, továbbá nem írják elő az említett jegyzékbe történő felvételre vonatkozó határozat elleni jogorvoslati lehetőségek és határidők közlését, és nem is tartalmaznak azokkal kapcsolatban információkat.
37 Elsőként meg kell vizsgálni azt a kifogást, amely szerint a megtámadott jogi aktusok nem írják elő a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe történő felvétel részletes indokolásának közlését.
38 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elvből következik. Ezáltal a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettség célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (a Törvényszék T‑228/02. sz., Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben 2006. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4665. o.; a továbbiakban: OMPI‑ítélet] 138. pontja, és T‑49/07. sz., Fahas kontra Tanács ügyben 2010. december 7‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 51. pontja).
39 A bírósági felülvizsgálat hatékonyságának – amelynek vonatkoznia kell többek között azon indokok jogszerűségére, amelyeken a jelen esetben a valamely személy, szervezet vagy testület nevének a 2010/656 határozat II. mellékletét és az 560/2005 rendelet IA. mellékletét alkotó, és e címzettekre korlátozó intézkedések összességének előírásával járó jegyzékbe történő felvétele alapszik – azt jelenti, hogy a szóban forgó uniós hatóság köteles közölni ezen indokokat az érintett személlyel vagy szervezettel, amennyiben lehetséges, vagy az e felvételről való döntés időpontjában, vagy legalábbis a lehető leggyorsabban azután, hogy arra sor került, hogy lehetővé tegye e címzetteknek a jogorvoslathoz való joguk határidőn belül történő gyakorlását (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑6351. o.] 336. pontját és a fent hivatkozott Fahas kontra Tanács ügyben hozott ítélet 60. pontját).
40 Mivel az érdekelt nem rendelkezik az ilyen intézkedéseket előíró eredeti jogi aktus meghozatalát megelőzően a meghallgatáshoz való joggal, annál is inkább fontos az indokolási kötelezettség betartása, hiszen ez az egyetlen olyan biztosíték, amely legalább ezen aktus elfogadását követően lehetővé teszi az érdekelt számára, hogy érdemben érvényesítse a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket az említett aktus jogszerűségének vitatása érdekében (lásd az OMPI‑ítélet 140. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
41 A jelen esetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ha a Tanács úgy határoz, hogy valamely személyt vagy szervezetet a 2010/656 határozat 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett intézkedések hatálya alá von, a 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat 7. cikkének (3) bekezdése szerint döntését és a jegyzékbe vétel okait közli – amennyiben a cím ismert, közvetlenül, egyéb esetben értesítés közzététele útján – az érintett személlyel vagy szervezettel, lehetővé téve számára, hogy észrevételeket tegyen. Továbbá a 2010/801 határozattal módosított 2010/656 határozat 8. cikkének (1) bekezdése többek között előírja, hogy a II. mellékletnek meg kell jelölnie az adott személyek és szervezetek jegyzékbe vételének okait. Végül az 560/2005 rendelet 2a. cikkének (1) bekezdése és 11a. cikkének (3) bekezdése – amelyeket a megtámadott rendelet illesztett be az 560/2005 rendeletbe – a 2010/656 határozat 7. cikkének (3) bekezdésében és 8. cikkének (1) bekezdésében szereplőkhöz hasonló rendelkezéseket ír elő, az említett rendelet alapján korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek, szervezetek és testületek jegyzékébe történő felvételt, és a rendelet IA. mellékletébe történő felvételt illetően.
42 Az előzőekből következik, hogy a 2010/656 határozat és az 560/2005 rendelet előírja, hogy a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyekkel, szervezetekkel és testületekkel közölni kell az említett határozat II. mellékletében és az említett rendelet IA. mellékletében szereplő jegyzékbe történő felvételüket igazoló indokokat.
43 E tekintetben figyelmen kívül kell hagyni azon állítást, amely szerint a megtámadott jogi aktusok nem írják elő a vád természetének és indokainak pontos és részletes közlését, mivel az a felperes által hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel azon a kiindulóponton alapszik, amely szerint a jelen esetben szóban forgó korlátozó intézkedések büntető jellegűek, és mivel az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja alkalmazandó. Márpedig ezek a korlátozó intézkedések nem minősülnek büntető szankciónak, és egyébként nem vonnak maguk után ilyen jellegű vádemelést sem (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑47/03. sz., Sison kontra Tanács ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 101. pontját és fent hivatkozott Fahas kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 67. pontját). Egyébként az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja, amely szerint minden bűncselekménnyel vádolt személynek joga van többek között arra, hogy a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól, kizárólag büntetőügyekben alkalmazandó (a Bíróság C‑14/07. sz. Weiss und Partner ügyben 2008. május 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑3367. o.] 57. pontja).
44 Meg kell vizsgálni még azt is, hogy a jelen esetben a felperesnek a 2010/656 határozat II. mellékletében és az 560/2005 rendelet I. A mellékletében szereplő személyek jegyzékébe történő felvételét igazoló indokokat olyan módon közölték‑e vele, hogy gyakorolhassa a védelemhez való jogát és a tényleges bírósági jogorvoslathoz való jogát.
45 A felperes szerint a megtámadott jogi aktusok mellékletében szereplő indokok (lásd a fenti 18. pontot) nem minősülnek az EJEE 6. cikkének értelmében vett indokolásnak, és a felperes a neki betudható, részletes tényállás ismertetésének hiányában nem ismerheti meg a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetét és indokait. Ebben az összefüggésben a felperes hangsúlyozza, hogy tiltakozik az ellen, hogy akadályozná a békefolyamatot és a megbékélést, és hogy részt vett volna a gyűlöletre és az erőszakra való nyilvános uszításban és a félretájékoztatási kampányban, kijelenti viszont, hogy ezt nem tudja érvekkel alátámasztani. Következésképpen lehetetlen uniós bíróság előtt vitatnia az ellene felhozott vádak megalapozatlanságát.
46 A Tanács akként válaszol erre, hogy a megtámadott jogi aktusok eleget tesznek az EUMSZ 296. cikkben előírt és az ítélkezési gyakorlat által pontosított indokolási kötelezettségnek. A megtámadott jogi aktusokban szereplő indokok elegendők arra, hogy lehetővé tegyék a felperes számára azon okok megismerését, amelyek miatt megjelölték, és ahhoz, hogy vitathassa az említett indokokat.
47 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy főszabály szerint a jelen esetben szóban forgóhoz hasonló, korlátozó intézkedéseket előíró tanácsi aktus indokolásának nemcsak ezen aktus alkalmazásának jogszabályi feltételeire, hanem azokra az egyedi és konkrét okokra is vonatkoznia kell, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintettel szemben ilyen intézkedéseket kell hozni (lásd ebben az értelemben analógia útján az OMPI‑ítélet 146. pontját és a fent hivatkozott Fahas kontra Tanács ügyben hozott ítélet 53. pontját).
48 Mivel a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedés elfogadása vagy fenntartása érdekében figyelembe veendő tényezőket illetően, nem lehet megkövetelni a Tanácstól, hogy még pontosabban megjelölje, a felperes pénzeszközeinek befagyasztása konkrétan mennyiben járul hozzá a békefolyamat és a nemzeti megbékélés akadályozása elleni küzdelemhez, vagy hogy bizonyítékokat szolgáltasson annak alátámasztására, hogy az érdekelt ezeket a pénzeszközöket a jövőben ilyen akadályozásra használhatná fel (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fent hivatkozott Fahas kontra Tanács ügyben hozott ítélet 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
49 A jelen esetben a lényegében a megtámadott határozat (6) és (7) preambulumbekezdéséből következik, hogy tekintettel az elefántcsontparti helyzet súlyosságára, a Tanács többek között úgy határozott, hogy módosítja a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeknek a 2010/656 határozat II. mellékletében foglalt jegyzékét. Hasonlóképpen a megtámadott rendelet (4) preambulumbekezdése szerint a Tanács arra való tekintettel módosította az 560/2005 rendelet I. és IA. mellékletében foglalt jegyzékeket, hogy az elefántcsontparti helyzet konkrét fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra nézve, továbbá a 2010/656 határozat I. és II. melléklete módosításának és felülvizsgálatának folyamatával való egységesség biztosítása érdekében.
50 A 2010/656 határozat II. melléklete A részének 6. pontjából és az 560/2005 rendelet I. A melléklete A részéből egyébként kitűnik, hogy a felperest azzal az indokkal vették fel az említett mellékletekben szereplő jegyzékekbe, hogy a „Le temps” hírlapot szerkesztő Cyclone vállalatcsoport igazgatója volt, és mert részt vett a béke- és a megbékélési folyamat akadályozásában a gyűlöletre és az erőszakra való nyilvános uszítás és a 2010. évi elnökválasztással kapcsolatos félretájékoztatási kampányban való részvétel révén.
51 Meg kell állapítani, hogy ezen indokolás révén a Tanács megelégszik homályos és általános megfontolások ismertetésével. Nem jelöli meg ugyanis azokat a különös és konkrét okokat, amelyek miatt a mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy a felperesnek a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alá kell tartoznia.
52 Különösen azon megjelölés, hogy a felperes a „Le temps” hírlapot szerkesztő Cyclone vállalatcsoport igazgatója, nem minősül olyan jellegű körülménynek, amely elegendően és különösen indokolná a vele szemben hozott megtámadott jogi aktusokat. E megjelölés ugyanis nem teszi lehetővé annak megértését, hogy a felperes mennyiben vett részt a béke- és a megbékélési folyamat akadályozásában a gyűlöletre és az erőszakra való nyilvános uszítás és a 2010. évi elnökválasztással kapcsolatos félretájékoztatási kampányban való részvétel révén. Nem említenek tehát semmilyen konkrét körülményt, amely a felperesnek lenne felróható, és amely igazolhatná a szóban forgó intézkedéseket.
53 Az ítélkezési gyakorlat szerint kétségtelen, hogy az érintettekkel szemben felhozott kifogások részletekbe menő közzététele nemcsak az Unió és tagállamai biztonságát vagy a nemzetközi kapcsolataik irányítását érintő közérdeken alapuló kényszerítő megfontolásokba ütközhetne, hanem sérthetné a szóban forgó személyek és szervezetek jogos érdekeit, amennyiben súlyosan sértheti a jóhírnevüket, ezért kivételesen el kell fogadni, hogy csak a rendelkező résznek, valamint egy általános indokolásnak kell a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat Hivatalos Lapban közzétett változatában szerepelnie, tekintettel arra, hogy e határozat külön és konkrét indokolását más megfelelő módon kell formába önteni és az érintettek tudomására hozni (lásd ebben az értelemben és analógia útján az OMPI‑ítélet 147. pontját). Semmilyen bizonyíték nem enged azonban arra következtetni, hogy a jelen ügy körülményei között a felperessel szemben felhozott kifogások részletekbe menő közzététele ilyen, közérdeken alapuló kényszerítő megfontolásokba ütközött volna, vagy ilyen jogos érdekeket sértett volna. A Tanács egyébként nem hivatkozott egyetlen ilyen bizonyítékra sem.
54 Végül még abban az esetben is, ha az indokolás ugyan nem hiányzik, de mint a jelen ügyben, elégtelen, az eljárás során előterjesztett indokok kivételes esetben okafogyottá tehetik az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot (a Bíróság C‑17/07. P. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2008. február 28‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 51. pontja), meg kell állapítani, anélkül hogy szükséges lenne a jelen ügy kivételes jellegéről határozni, hogy mindenesetre semmilyen kiegészítő indokolást nem közöltek a felperessel a megtámadott jogi aktusok elfogadását követően vagy a Törvényszék előtti eljárás során. A Tanács ugyanis az írásbeli eljárás során annak felidézésére szorítkozott, hogy a felperest a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe „a félretájékoztatási kampányért, valamint az elefántcsontpart közösségek közötti gyűlöletre és erőszakra való [uszításért való felelőssége]” miatt vették fel, hozzátéve, hogy „Laurent Gbagbo egyik legfontosabb segítője volt”, és hogy ő volt a „második felesége”. Ugyanakkor a tárgyalás során közölte a Törvényszékkel, hogy nem ez utóbbi minőség igazolta a felperesnek az említett jegyzékbe történő felvételét.
55 Ezzel összefüggésben azt is meg kell állapítani, hogy azon tény, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusok vagy a 2001. január 18‑i értesítés közzétételét követően nem kérte, hogy a Tanács közölje vele a szóban forgó jegyzékbe való felvétele különös és konkrét okait, nem releváns a jelen ügyben, mivel az indokolási kötelezettség a Tanácsot terheli, és mivel a Tanácsnak e kötelezettségnek vagy a felvételről való döntés időpontjában, vagy legalábbis a lehető leggyorsabban azután, hogy arra sor került, eleget kell tennie a fenti 39. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.
56 Az előzőekből következik, hogy a megtámadott jogi aktusok indokolása nem tette lehetővé a felperes számára azok érvényességének a Törvényszék előtt való vitatását, és hogy a Törvényszék felülvizsgálhassa azok jogszerűségét.
57 Ebből következik, hogy a megtámadott jogi aktusokat meg kell semmisíteni a felperesre vonatkozó részükben, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni a jelen jogalap többi kifogását és a második jogalapot.
58 Ami a megtámadott rendelet megsemmisítésének időbeli hatályát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése értelmében az EUMSZ 280. cikktől eltérve a Törvényszék valamely rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak a hivatkozott alapokmány 56. cikkének első bekezdésében említett fellebbezési határidő lejártának napjától vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be – a fellebbezés elutasításának napjától lép hatályba. A Tanácsnak a jelen ítélet kihirdetésétől számítva mindenképpen legalább két hónap – mely határidő a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbodik – áll rendelkezésére ahhoz, hogy orvosolja a megállapított jogsértést, adott esetben újabb korlátozó intézkedést hozva a felperessel szemben. Azon kockázat, hogy a megtámadott rendelet által előírt korlátozó intézkedések hatékony érvényesülése súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedhet, a jelen ügyben nem tűnik elég súlyosnak az említett rendelet hatályának a Bíróság alapokmánya 60. cikkének második bekezdésében meghatározott időtartamon felüli fenntartásához, figyelembe véve a szóban forgó intézkedéseknek a felperes jogaira és szabadságaira gyakorolt jelentős hatását.
59 Ami a megtámadott határozat megsemmisítésének időbeli hatályát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 264. cikk második bekezdése, amely alapján a Törvényszék, ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított rendelet azon joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak, analógia útján a határozatokra is alkalmazható, amennyiben a bizonyos rendeletek megsemmisítése esetén felmerülőkhöz hasonló, a jogbiztonságból eredő alapos okok állnak fenn, amelyek indokolják, hogy az uniós bíróság éljen az EUMSZ 264. cikk második bekezdése által ebben az összefüggésben biztosított hatáskörével (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑271/94. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1996. március 26‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑1689. o.] 40. pontját, C‑106/96. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1998. május 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑2729. o.] 41. pontját, valamint C‑22/96. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1998. május 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑3231. o.] 41. és 42. pontját). A jelen esetben a megtámadott rendelet megsemmisítése és a megtámadott határozat megsemmisítése hatályba lépésének időpontja közötti különbség fennállása súlyosan sértheti a jogbiztonságot, mivel e két jogi aktus azonos intézkedéseket szab ki a felperessel szemben. A megtámadott határozat joghatásait tehát a felperes tekintetében a megtámadott rendelet megsemmisítésének hatálybalépéséig fenn kell tartani.
A költségekről
60 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Tanácsot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
61 Az említett szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Bizottság tehát maga viseli a saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Elefántcsontparttal szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló 2010/656/KKBP tanácsi határozat módosításáról szóló, 2011. január 14‑i 2011/18/KKBP tanácsi határozatot, és az elefántcsontparti helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 560/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. január 14‑i 25/2011/EU tanácsi rendeletet a Nadiany Bambát érintő részében megsemmisíti.
2) A Törvényszék a 2011/18 határozat joghatásait N. Bamba tekintetében a 25/2011 rendelet megsemmisítésének hatálybalépésig fenntartja.
3) A Törvényszék az Európai Unió Tanácsát kötelezi saját költségei viselésén túl az N. Bamba részéről felmerült költségek viselésére.
4) Az Európai Bizottság viseli saját költségeit.
Papasavvas | Vadapalas | Jürimäe |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. június 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások