Language of document : ECLI:EU:C:2013:600

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2013. szeptember 26.(1)

C‑167/12. sz. ügy

C. D.

kontra

S. T.

(Az Employment Tribunal Newcastle upon Tyne [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szociálpolitika – 92/85/EGK irányelv – Hatály – Béranyaság – Szülési szabadság – 2006/54 irányelv – Férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód – A terhesség alapján történő hátrányosabb bánásmód tilalma”





I –    Bevezetés

1.        Akkor is jogosult egy nő szülési szabadságra, ha nem ő, hanem úgynevezett béranya vagy pótanya(2) hozta világra a gyermeket? Ez a kérdés áll az Employment Tribunal Newcastle upon Tyne (Egyesült Királyság) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem középpontjában.

2.        Reprodukciós orvostudományi szempontból a béranyaság, illetve pótanyaság a béranya mesterséges megtermékenyítésével vagy az embrió beültetésével kezdődik. Ezt követően a béranya kihordja és világra hozza a gyermeket. A gyermek genetikailag származhat a nevelőszülőktől, akik a gyermek születését követően átveszik a szülői felügyeleti jogot, vagy az apától és a béranyától, illetve az apától és egy harmadik nőtől.

3.        Az Európai Unió tagállamaiban a béranyaságra vonatkozó nemzeti szabályozások jelentős eltéréseket mutatnak.(3) A béranyaság számos tagállamban tiltott, az Egyesült Királyságban viszont bizonyos feltételek mellett megengedett. Az Egyesült Királyságban ugyanakkor nem létezik a nevelőanyák(4) szülési szabadságára vonatkozó külön szabályozás.

4.        A jelen ügyben felmerül a kérdés, hogy a nevelőanya levezethet‑e ilyen jogosultságot az uniós jogból, így különösen a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/85/EGK tanácsi irányelvből.(5)

5.        A Bíróságnak egyszer már kellett határoznia egy mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos ügyben,(6) amelyben a 92/85 irányelv értelmezéséről volt szó. A Bíróságnak most lehetősége nyílik arra, hogy továbbfejlessze a 92/85 irányelvre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát.

II – Jogi háttér

A –    Az uniós jog

1.      A 92/85 irányelv

6.         A 92/85 irányelv célja az 1. cikkének (1) bekezdése értelmében „a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítás[a]”.

7.        A 92/85 irányelv 2. cikke szerint:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

a)      várandós munkavállaló az a várandós munkavállaló, aki állapotáról a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően tájékoztatja munkáltatóját;

b)      gyermekágyas munkavállaló az a munkavállaló, akit a nemzeti jogszabályok, illetve gyakorlat gyermekágyasnak minősítenek, és aki állapotáról a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően tájékoztatja munkáltatóját;

c)      szoptató munkavállaló az a munkavállaló, akit a nemzeti jogszabályok, illetve gyakorlat szoptatónak minősít, és aki állapotáról ezeknek a jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően tájékoztatja munkáltatóját.”

8.        A 92/85 irányelv 8. cikke szabályozza a szülési szabadságot, és a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók jogosultak legyenek legalább 14 hetes folyamatos szülési szabadságra, amely a gyermekszülés előtt, illetve után a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően vehető igénybe.

(2)      Az (1) bekezdésben elrendelt szülési szabadságnak tartalmaznia kell legalább két hét kötelező szülési szabadságot, amelyet gyermekszülés előtt, illetve után a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően kell kiadni.”

9.        A 92/85 irányelv 11. cikke a következőket írja elő:

„[…]

2. a 8. cikkben említett esetben biztosítsák az alábbiakat:

[…]

b)      a 2. cikkben meghatározott munkavállalók munkabérének védelmét, illetve a megfelelő ellátáshoz való jogosultságát; […]”

A 2006/54 irányelv

10.      A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5‑i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Ezen irányelv alkalmazásában:

a)      közvetlen megkülönböztetés: ha egy személlyel szemben neme miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának;

b)      közvetett megkülönböztetés: ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egyik nemhez tartozó személyeket a másik nemhez tartozó személyekhez képest hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek;

(2)      Ezen irányelv alkalmazásában a megkülönböztetés magában foglalja az alábbiakat:

[…]

c)      egy nő kevésbé kedvező bánásmódban részesítése terhességgel vagy szülési szabadsággal kapcsolatban – a 92/85/EGK irányelv értelmében.”

11.      Az irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Tilos minden nemi alapú közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés a köz‑ vagy a magánszektorban, ideértve a közigazgatási intézményeket, a következők vonatkozásában:

[…]

c)      foglalkoztatási és munkafeltételek, ideértve az elbocsátásokat, valamint a Szerződés 141. cikkében [jelenleg EUMSZ 157. cikk] előírt díjazást;

[…]”

12.      A 2006/54 irányelv 15. cikkének tárgya a „Visszatérés szülési szabadságról”, amely a következőképpen rendelkezik:

„A szülési szabadságon lévő nő jogosult arra, hogy a szülési szabadság lejárta után visszatérjen munkahelyére vagy egy azzal azonos munkakörbe olyan feltételek mellett, amelyek számára nem kevésbé kedvezőtlenek, valamint hogy minden, a munkafeltételekben bekövetkezett javulás, amelyre távolléte alatt jogosult lett volna, rá is vonatkozzon.”

B –    A nemzeti jog

13.      A Human Fertilisation and Embryology Act 2008 (a megtermékenyítésről és a humán embriológiáról szóló 2008. évi törvény, a továbbiakban: HFEA) szabályozza, hogy mely személyek minősülnek a gyermek szüleinek, ha a gyermeket béranya hozta világra. A főszabály értelmében először jog szerint a gyermeket világra hozó béranya minősül a gyermek anyjának, mégpedig attól függetlenül, hogy genetikai értelemben ő‑e a gyermek anyja, vagy sem. A HFEA 54. cikke értelmében a bíróság a nevelőszülők kérelmére szülői jogállás megállapításáról szóló határozatot (parental order) hozhat, amelynek értelmében a gyermeket jog szerint a kérelmezők gyermekének kell tekinteni. Ennek feltételei többek között, hogy legalább az egyik kérelmező ivarsejtjét fel kell használni az embrió létrehozásához, a kérelmezőknek házastársaknak kell lenniük, vagy ezzel egyenértékű kapcsolatban kell állniuk, a kérelmet legkésőbb a gyermek születését követő hat hónapon belül be kell nyújtani, és a béranyának hozzá kell járulnia a kérelemhez.

14.      A Maternity and Parental Leave etc. Regulations 1999 (a szülési és szülői szabadságról stb. szóló 1999. évi rendelet) értelmében a szülési szabadság (maternity leave) a nőket a terhességükkel összefüggésben illeti meg. A Paternity and Adoption Leave Regulations 2002 (az apasági és az örökbefogadási szabadságról szóló 2002. évi rendelet) az örökbefogadás során meghatározott feltételek teljesülése esetén többek között örökbefogadási szabadságra (adoption leave) való jogosultságról rendelkezik. Azon személyek, akikre a szülői jogállás megállapításáról szóló határozattal átruházták a szülői felügyeletet egy béranyától született gyermek felett, meghatározott feltételek mellett fizetés nélküli szabadságot vehetnek igénybe.

15.      Az Equality Act 2010 (az egyenlő bánásmódról szóló 2010. évi törvény) értelmében a várandósság vagy a szülési szabadság miatti kedvezőtlen bánásmódban részesítés esetén az érintett nő hátrányos megkülönböztetéséből kell kiindulni.

III – A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16.      Az alapeljárás felperese (a továbbiakban: C. D.) az alapeljárás alperesének egyik kórházában áll alkalmazásban. Az alapeljárás alperese a National Health Service Foundation (állami egészségügyi szolgálat alapítvány), és így állami szerv.

17.      C. D. béranya segítségével kívánt gyermeket vállalni. A gyermek nemzéséhez C. D. élettársától származó spermiumot, azonban nem C. D.‑től származó petesejtet használtak fel.

18.      A béranya 2011. augusztus 26‑án hozta világra a gyermeket. C. D. a szüléstől számított egy órán belül megkezdte a gyermek gondozását és különösen szoptatását. Összesen három hónapon keresztül szoptatta a gyermeket. 2011. december 19‑én a kérelemnek megfelelően a HFEA szerinti, a szülői jogállás megállapításáról szóló határozat meghozatalára került sor, amely a gyermek tekintetében teljes körű és állandó szülői felügyeletet biztosított C. D. és élettársa számára.

19.      C. D. az alapeljárás alperesénél már a gyermek születése előtt kérelmezett – a béranyaság esetére szóló külön üzemi szintű vagy törvényi szabályozás hiányában – sikertelenül az örökbefogadási szabadságra vonatkozó szabályzat alapján „béranyasághoz kapcsolódó”(8) fizetett szabadságot. C. D. újabb, 2011. júniusi kérelme nyomán, és így még a gyermek születése előtt azonban az alapeljárás alperese megváltoztatta álláspontját, megfelelően alkalmazta az örökbefogadási szabadságra vonatkozó szabályzatot, és fizetett szabadságot biztosított C. D.‑nek.

20.      A kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott keresetével C. D. a kérelmének eredeti elutasítására tekintettel nemi alapon és/vagy várandósságon és anyaságon alapuló tiltott hátrányos megkülönböztetés tárgyában indított eljárást. Továbbá arra is hivatkozott, hogy hátrányba került várandósság és anyaság miatt, valamint azért, mert szülési szabadságot kívánt igénybe venni.

21.      Az alapeljárás alperese tagadja a jogsértést, mivel véleménye szerint C. D. nem jogosult fizetett szabadságra, mégpedig sem szülési szabadságra, sem örökbefogadási szabadságra. Ez a jogosultság a gyermek szülőanyját, illetve a gyermeket örökbefogadó nőt illeti meg.

22.      Az Employment Tribunal Newcastle upon Tyne úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a Bíróság elé terjeszti az alábbi kérdéseket előzetes döntéshozatalra:

1.      A várandós munkavállalókról szóló 92/85/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése és/vagy 2. cikkének c) pontja és/vagy 8. cikkének (1) bekezdése és/vagy 11. cikke (2) bekezdésének b) pontja biztosítja‑e a szülési szabadsághoz való jogot annak a leendő anyának, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal gyermeket?

2.      A várandós munkavállalókról szóló 92/85 irányelv biztosítja‑e a szülési szabadsághoz való jogot annak a leendő anyának, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal gyermeket olyan körülmények között, amikor az anya:

a)      szülést követően szoptathat, és/vagy

b)      szülést követően szoptat?

3.      Az egyenlő bánásmódról szóló, átdolgozott 2006/54/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és/vagy b) pontjával és/vagy 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett 14. cikkének megsértését jelenti‑e az, ha a munkáltató megtagadja a szülési szabadság kiadását attól a leendő anyától, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal gyermeket?

4.      A munkavállaló és a gyermek béranyja között fennálló kapcsolat miatt az egyenlő bánásmódról szóló, átdolgozott 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és/vagy b) pontjával és/vagy 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett 14. cikkének esetleges megsértését jelenti‑e az, ha megtagadják a szülési szabadság kiadását attól a leendő anyától, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal gyermeket?

5.      A leendő anya és a gyermek béranyja között fennálló kapcsolat miatt az egyenlő bánásmódról szóló, átdolgozott 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és/vagy b) pontjával és/vagy 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett 14. cikkének esetleges megsértését jelenti‑e az, ha kedvezőtlenebb bánásmódban részesítik azt a leendő anyát, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal gyermeket?

6.      A 4. kérdésre adandó igenlő válasz esetén a leendő anya jogállása leendő anyaként elegendő‑e ahhoz, hogy a gyermek béranyjával fennálló kapcsolata alapján jogosult legyen szülési szabadságra?

7.      Az 1., 2., [3]. vagy [4]. kérdés valamelyikére adandó igenlő válasz esetén:

7.1.      A releváns tekintetben a várandós munkavállalókról szóló 92/85 irányelv közvetlen hatállyal rendelkezik‑e; és

7.2.      A releváns tekintetben az egyenlő bánásmódról szóló, átdolgozott 2006/54 irányelv közvetlen hatállyal rendelkezik‑e?

IV – A Bíróság előtti eljárás

23.      A Bíróság előtti eljárásban C. D. és az alapeljárás alperese mellett az ír és a görög kormány, valamint az Európai Bizottság tett írásbeli és szóbeli észrevételeket. Az eljárás írásbeli szakaszában részt vett továbbá a spanyol és a portugál kormány, valamint az Egyesült Királyság Kormánya.

V –    A jogkérdésről

A –    Az elfogadhatóságról

24.      Először is felmerül az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságának kérdése, mivel C. D. részére végül kérelmének megfelelően fizetett szabadságot biztosítottak.

25.      A tárgyaláson feltett megfelelő kérdésre C. D. ügyvédje úgy nyilatkozott, hogy a szabadságot csupán C. D. munkáltatója mérlegelési jogkörének gyakorlása alapján biztosították, nem pedig azért, mert C. D. arra jogosult lenne. Mivel szándékában áll újabb gyermeket vállalni béranya általi szülés útján, a nemzeti eljárásban az eljáráshoz fűződő érdeke abban áll, hogy a jövőre nézve tisztázza a jogi helyzetet. A kérdést, hogy ez az Egyesült Királyságban mennyiben minősül elfogadható keresetnek, sem C. D., sem a kérdést előterjesztő bíróság nem részletezte.

26.      A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy nemzeti joga szerint határozzon az eljáráshoz fűződő érdek alapeljárásban való fennállásáról. E kérdés elbírálása nem a Bíróság feladata.

27.      A Bíróság sokkal inkább kizárólag akkor utasíthatja el a valamely nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről való határozathozatalt, ha nyilvánvaló, hogy az adott közösségi jogszabály értelmezése vagy érvényességének vizsgálata, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényeivel vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma elméleti jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli, illetve jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hasznosan meg lehessen válaszolni.(9)

28.      A jelen ügyben kellő kapcsolat áll fenn az alapeljárás tárgyával, amely eljárásban C. D. kifejezetten az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben megjelölt uniós jogi szabályokra hivatkozik, az alapeljárás alperese pedig vitatja az általa előadottakat. A felvetett jogkérdések nem elméleti jellegűek, és a kérdést előterjesztő bíróság által a tényállásról és a jogi helyzetről adott részletes tájékoztatás fényében azokat meg lehet vizsgálni. Ennélfogva a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell nyilvánítani.

B –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

29.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések egyrészt a 92/85 irányelvre, másrészt a 2006/54 irányelvre vonatkoznak. A 92/85 irányelv elemzése során azt kell vizsgálni, hogy az irányelv biztosít‑e a szülési szabadsághoz való jogot a nevelőanyának, és ha igen, milyen feltételek mellett. Ezen túlmenően a 2006/54 irányelvre tekintettel azt kell vizsgálni, hogy az alapeljárásban fennálló körülmények között a szülési szabadság ki nem adása nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetést jelent‑e.

1.      A 92/85 irányelvre vonatkozó, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

30.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdéssel, valamint a hetedik kérdés első részével a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné tudni, hogy levezethető‑e a 92/85 irányelvből a „leendő anya”, vagyis a nevelőanya fizetett szülési szabadságra való jogosultsága. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben különösen arra kérdez rá, hogy azon tény, hogy a nevelőanya a gyermeket szoptatja vagy szoptathatja, szerepet játszik‑e e kérdések megválaszolása során.

31.      A 92/85 irányelv 8. cikke értelmében „a 2. cikkben meghatározott munkavállalók” jogosultak szülési szabadságra.

32.      Ez az irányelv nem tartalmaz a béranyaságra vonatkozó szabályozást. Az irányelv nem teszi egyértelművé, hogy a nevelőanyákra kiterjedne az irányelv hatálya, de kifejezetten nem is zárja ki őket a hatálya alól.

33.      Így először is felmerül a kérdés, hogy a nevelőanyák egyáltalán a 92/85 irányelv hatálya alá tartoznak‑e.

a)      A 92/85 irányelv alkalmazandósága a nevelőanyákra

34.      Annak vizsgálata során, hogy a 92/85 irányelv alkalmazandó‑e a nevelőanyákra, a 92/85 irányelv 2. cikkéből kell kiindulni. Ez a rendelkezés írja le azt a személyi kört, amely a 92/85 irányelv 1. cikkében megjelölt célokkal összhangban jogosult lehet a 92/85 irányelv 8. cikke szerinti szülési szabadságra. Ez a jogosultság ennek megfelelően a várandós munkavállalókat (a 2. cikk a) pontja), a gyermekágyas munkavállalókat (a 2. cikk b) pontja) és a szoptató munkavállalókat (a 2. cikk c) pontja) illeti meg.

i)            A 92/85 irányelv 2. cikkének szövege

35.      A nevelőanya maga semmilyen időpontban nem volt várandós, és így gyermekágyas sem, tehát a 92/85 irányelv 2. cikkének a) és b) pontja e rendelkezések szövege értelmében nyilvánvalóan nem vonatkozik rá.

36.      A munkaviszonyban álló és gyermekét szoptató nevelőanya azonban minden további nélkül besorolható a „szoptató munkavállaló” (a 92/85 irányelv 2. cikkének c) pontja) fogalma alá. A nem szoptató nevelőanyára ezzel szemben nem terjed ki a 92/85 irányelv szövege.

37.      Kérdéses azonban, hogy a 92/85 irányelv rendszere és céljai, amelyeket az irányelv értelmezése során figyelembe kell venni,(10) kizárják‑e annak a nevelőanyákra való alkalmazását.

ii)          A 2. cikk c) pontjának rendszertani helye a 92/85 irányelv szabályozási koncepciójában

38.      Az alapeljárás alperese, a Bizottság, az Egyesült Királyság és a Spanyol Királyság a 92/85 irányelv „2. cikk[é]ben meghatározott munkavállalók[at]” nem külön, egymás mellett álló személycsoportoknak tekinti. E személyek rendelkeznek egy közös ismérvvel, nevezetesen azzal, hogy ők maguk gyermeket szültek, illetve szülni fognak. Esetükben tehát mindig a gyermek vér szerinti anyjáról van szó. E tekintetben a Bizottság többek között a 92/85 irányelv 8. cikkére hivatkozik, amely már amiatt is kizárja a nevelőanyákat, mivel ez a szabály a szülési szabadság tekintetében a „gyermekszülés előtt[i], illetve után[i]” időszakot tekinti relevánsnak, és ezért csak olyan nőkre vonatkozik, akik maguk gyermeket szültek. Az ír kormány ezenkívül felhívja a figyelmet a 92/85 irányelv 10. cikkére, amelynek értelmében az érintett munkavállalók számára elbocsátással szembeni egységes védelem áll fenn „a terhességük kezdetétől a […] szülési szabadság végéig”.

39.      A 92/85 irányelv szerkezete és szabályozási rendszere valóban amellett szól, hogy alkalmazása során először az anyaság biológiai‑monista fogalmából kell kiindulni. Lehetséges, hogy a jogalkotó külön nem vette számításba azt a tényt, hogy a várandós és a szoptató munkavállalók személyi köre egymástól eltérhet. E tekintetben azonban a 92/85 irányelvet történeti összefüggéseiben kell vizsgálni. Az előző évszázad 90‑es éveinek elején ugyanis a béranyaság gyakorlata a mai helyzethez képest kevéssé elterjedt jelenség volt. Ezért nem meglepő, hogy a 92/85 irányelv szabályozási struktúrája olyan megközelítésből indul ki, amely a biológiai anyaságot tekinti a főszabálynak.

–       Közbenső következtetés

40.      Közbenső következtetésként megállapítható, hogy a 92/85 irányelv 2. cikkének szövege pusztán a szoptató nevelőanyákra terjed ki, valamint hogy a béranyaság jelensége ezen irányelv rendszere számára ismeretlennek tűnik.

41.      Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nevelőanyától a 92/85 irányelv által nyújtható mindenfajta védelmet meg kellene tagadni, még ha ezt a kivételes esetet a jogalkotó esetleg külön nem is vette számításba. E tekintetben sokkal inkább a 92/85 irányelv céljait kell döntőnek tekinteni, és azt a kérdést kell vizsgálni, szükséges‑e a nevelőanyákat is bevonni a 92/85 irányelv által nyújtott védelem körébe.

iii) A nevelőanyák bevonása a 92/85 irányelv 2. cikkébe a 92/85 irányelv által követett célok alapján

42.      Mint azt az ír, a portugál és a spanyol kormány többek között a 92/85 irányelv 1. cikkére hivatkozással helytállóan kifejti, ez az irányelv a 2. cikkben megjelölt munkavállalók egészségének védelmét szolgálja, azok különös „sebezhetőségére”(11) tekintettel. Az érintett munkavállalók ugyanis munkahelyükön jövendőbeli, illetve fiatal anyakénti testi állapotuk alapján különös veszélyeknek lehetnek kitéve. A 92/85 irányelv azonban nem követeli meg konkrét veszélyeztetés fennállását,(12) hanem a 2. cikkében megjelölt személyi kört – amennyiben szükséges – elvont, általános módon védi a veszélyes anyagoknak és eljárásoknak való expozíciótól,(13) valamint általában a számukra egészségkárosító hatású munkakörülményektől, mint például az éjszakai munka.(14) Az elbocsátással szembeni különleges védelmet illetően a tizenötödik preambulumbekezdés kimondja továbbá, hogy „a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalókra fizikailag és mentálisan” gyakorolt káros hatásokat el kell kerülni.

43.      A nevelőanyákat nem érinti a 92/85 irányelvben felsorolt valamennyi potenciális veszély. Mivel a nevelőanyák nem várandósak, esetükben nincs terhesség, amelyet a különleges munkakörülmények veszélyeztetnének. A gyermek születését követően nem fenyegetik őket ugyanazok az egészségügyi kockázatok, mint egy gyermekágyas nőt, a szülés következményeinek fizikai kipihenése iránti szükséglet pedig egyáltalán nem áll fenn.

44.      A szoptató nevelőanya helyzete ugyanakkor összehasonlítható a szoptató vér szerinti anya helyzetével. Mindkét esetben fennállnak egészségügyi kockázatok, például a vegyi anyagoknak való munkahelyi expozíció vagy bizonyos munkakörülmények esetén. Ezenkívül a gyermek gondozása miatt mindkét esetben különleges időbeli igénybevétel áll fenn.

45.      A 92/85 irányelv, és különösen az abban előírt szülési szabadság célja továbbá, mint azt a Bíróság megállapította, nem kizárólag a munkavállaló védelme. A szülési szabadság segítségével sokkal inkább a nő és gyermeke közötti különleges kapcsolatot is védeni kívánja a terhességet és a szülést követő időszakban, ami egyebekben az Európai Unió Alapjogi Chartája 24. cikke (3) bekezdésének és 7. cikkének felel meg. Az irányelv célja, hogy a keresőtevékenység anya általi egyidejű gyakorlása ne zavarja meg ezt a kapcsolatot az első szakaszban.(15)

46.      E védelmi cél, amely az anya‑gyermek viszonyt helyezi középpontba, akár arra is engedhet következtetni, hogy a 92/85 irányelvet – attól a kérdéstől függetlenül, hogy egy nevelőanya szoptatja‑e gyermekét – általános jelleggel alkalmazzuk a nevelőanyákra.(16) Mindenesetre a szoptató nevelőanyák esetében, mint amilyen az alapeljárás felperese is, az irányelv különösen releváns, talán még inkább, mint a szoptató vér szerinti anyák esetében. A nevelőanyának ugyanis éppúgy, mint annak a nőnek, aki maga szült gyermeket, gondjaira van bízva egy csecsemő, akinek a jólétéért ő felelős. Ugyanakkor éppen amiatt, hogy nem ő maga volt várandós, e nő az előtt a feladat előtt áll, hogy e gyermekhez fűződő kapcsolatot alakítson ki, a gyermeket a család részévé tegye, és belehelyezkedjen anyaszerepébe. Ez „a nő és gyermeke közötti különleges viszony” a terhességet és a „szülést követő időszakban” a nevelőanya esetében ugyanúgy védendő, mint a szülőanya esetében.

47.      A Bizottság lényegében jogszabály‑rendszertani megfontolásokra alapított érvelése, amely szerint a 92/85 irányelv összefüggéseiben az anyaságot nem lehet a terhességtől elkülönítetten vizsgálni, ezért nem meggyőző. A reprodukciós orvostudomány időközben meghaladta a jogalkotó rendszertanát, anélkül azonban, hogy olyan ténybeli helyzetet teremtett volna, amelyben a jogalkotói szándék a nevelőanyák tekintetében kiüresedett volna. Azokhoz az esetekhez hasonlóan, amikor régen dajkát vettek igénybe, az anyaszerep a béranyaság eseteiben két nő között oszlik meg, akik részére a számukra releváns időszakokra biztosítani kell a 92/85 irányelv nyújtotta védelmet: a béranyának, aki a gyermeket kihordja, születése után azonban nem gondoskodik róla, pusztán várandós és gyermekágyas munkavállalóként van szüksége védelemre. A nevelőanya esetében, aki maga nem volt várandós, azonban egy csecsemőről gondoskodik, és adott esetben szoptatja is, a védelem iránti igény a gyermek születését követően áll fenn.

48.      Az orvostudomány fejlődése által teremtett lehetőségekre tekintettel így a 92/85 irányelv által követett célok megkövetelik, hogy az irányelv 2. cikkében meghatározott személyi kört ne biológiai‑monista módon, hanem funkcionálisan értelmezzük. A nevelőanya, aki a béranyával kötött korábbi megállapodásnak megfelelően a tervek szerint a csecsemőről a szülőanyja helyett közvetlenül a születését követő időponttól kezdődően úgy gondoskodik, mintha szülőanyja lenne, a gyermek születését követően a szülőanya helyébe lép, és ettől az időponttól kezdve ugyanazok a jogok kell, hogy megillessék, mint amelyeket egyébként a béranyának biztosítanának.

49.      Ez különbséget jelent az örökbefogadáshoz képest, amelynél jellemzően nem áll fenn a nevelőanyával a gyermek születését megelőző, a két nő között a gyermek további sorsát illetően kötött megállapodás alapján létrejött kapcsolat.

50.      A Bíróság Mayr‑ügyben hozott ítélete(17) nem ellentétes ezzel a megközelítéssel. A Mayr‑ügy tárgyát az a kérdés képezte, hogy egy munkavállaló mesterséges megtermékenyítés esetén mikortól minősül várandósnak a 92/85 irányelv értelmében. A Bíróság ítéletében egyrészt aa reprodukciós orvostudomány módszereinek igénybevétele esetében sem zárta ki a 92/85 irányelv alkalmazandóságát, és másrészt az említett irányelv alkalmazandósága szempontjából azt az időpontot tekintette irányadónak, amikor a természetes reprodukció esetén is megállapítanák a terhesség kezdetét.(18)

51.      Ha ezt a gondolatot a béranyaság esetére és a nevelőanya számára a 92/85 irányelvvel biztosított jogokra vonatkoztatjuk, megállapítható, hogy a nevelőanya legkorábban akkor hivatkozhat a 92/85 irányelv által biztosított védelemre, akkor azonban mindenképpen, amikor a gyermeket gondjaiba vette, és így belépett anyaszerepébe, mivel ettől az időponttól van olyan helyzetben, amely a vér szerinti anya helyzetével összehasonlítható.

52.      Ha azonban a nevelőanyát kizárnánk a 92/85 irányelv 2. cikkének hatálya alól, ez végeredményben azon gyermekek számára jelentene hátrányt, akiket béranya szült, és ellentétes lenne az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkében kifejezésre juttatott alapgondolattal, amely szerint a hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységében a gyermek mindenekfölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie.

–       Közbenső következtetés

53.      További közbenső következtetésként kimondható tehát, hogy egy szoptató nevelőanya mindenesetre olyan helyzetben van, amely a 92/85 irányelvvel követett célok tekintetében megfelel a szoptató szülőanya helyzetének. Ezenkívül mindkettő – a nevelőanya és a szülőanya egyaránt – besorolható a „szoptató munkavállaló” fogalma alá.

54.      Ezen túlmenően azonban a 92/85 irányelv a nem szoptató nevelőanyákra is alkalmazandó lehet.

iv)    A 92/85 irányelv 2. cikkének alkalmazandósága a nem szoptató nevelőanyákra

55.      Az alábbiakban azt kell megvizsgálni, hogy a 92/85 irányelv védelmi célja megköveteli‑e, hogy az irányelv 2. cikkét olyan nevelőanyákra is alkalmazzuk, akik egy gyermekről a születését követően anyaként gondoskodnak, még ha a gyermeket ennek során nem is szoptatják.

56.      Az alapeljárást illetően abból kell kiindulni, hogy a nevelőanya szoptatta gyermekét. A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével kifejezetten a szoptatás jelentőségére kérdez rá a szülési szabadságra való jogosultság szempontjából, ezért ezt a kérdést meg kell vizsgálni. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanis elsődlegesen az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélni azt, hogy az ítélethozatala szempontjából a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak‑e. Amennyiben az előterjesztett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság alapvetően köteles határozni azokról.(19)

57.      Ez annál is inkább így van, ha az alapügy tárgyát arról a kérdésről való vita képezi, hogy egy általános, vagyis a szoptatás kérdésétől adott esetben független, az örökbefogadási szabadságnak megfelelő, „béranyasághoz kapcsolódó fizetett szabadságra való jogosultság” fennáll‑e. A szoptatás jelentőségére vonatkozó kérdés tehát jelen esetben nem elméleti jellegű, így azt tisztázni kell.

58.      Először kérdésesnek tűnik, hogy a „szoptató munkavállaló” fogalma értelmezhető‑e olyan módon, amely nemcsak a szó tényleges értelmében szoptató, hanem általában véve minden, gyermekéről gondoskodó nevelőanyára is kiterjed.

59.      Ez ellen szól egyrészt a rendelkezés szövege, amely konkrétan a gyermek szoptatását jelöli meg. Erről tájékoztatni kell a munkáltatót, hogy a munkakörülményeket a szoptató munkavállaló különleges igényeihez tudja igazítani. Ez a tájékoztatási kötelezettség nem bír jelentőséggel azon nők szempontjából, akik nem szoptatják csecsemőjüket.

60.      A 92/85 irányelv 2. cikke azonban nem csupán munkahelyi védelmet nyújt az anyáknak, hanem számukra a 92/85 irányelv 8. cikke szerinti szülési szabadsághoz való jogot is megalapozza. Azon kérdés szempontjából, hogy e tekintetben ki tartozik a jogosult személyi körbe, nem csupán a 92/85 irányelv 2. cikkének szövegét kell irányadónak tekinteni, hanem a szülési szabadsággal követett védelmi célt is figyelembe kell venni. E cél, mint azt a fentiekben kifejtettük, kiterjed az anya‑gyermek kapcsolat zavartalan kialakulására a szülés utáni időszakban. A szülési szabadság az elsődleges jogban így az Alapjogi Charta 7. és 24. cikkének védelmét élvezi. A tény, hogy az Alapjogi Charta 24. cikkének (3) bekezdése értelmében minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy szüleivel rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, különösen érvényes a csecsemőre és az őt gondozó anyjához fűződő kapcsolatára, és az egyik alapvető okot jelenti, amely miatt a 92/85 irányelv szülési szabadságot biztosít.

61.      Ezzel szemben a csecsemő konkrét táplálásának kérdése alárendelt szerepet játszik. Az, hogy egy gyermeket szoptatnak vagy üvegből táplálnak, olyan körülményektől függ, amelyeket az anya csak részben tud befolyásolni, és ez nem lehet döntő annak elbírálása során, hogy a gyermekről gondoskodó anya számára a gyermek születését követően biztosítják‑e a szülési szabadságot, vagy megtagadják tőle.

62.      A szülőanya esetében, aki már a 92/85 irányelv 2. cikkének a) és b) pontja alapján jogosult szülési szabadságra, a szülési szabadsághoz való jog a szülést követően akkor sem szűnik meg, ha az üvegből való táplálást választja. Ugyanennek kell érvényesülnie a nevelőanya esetében is, mivel ő a béranyával való funkcionális feladatmegosztás alapján csak a szülést követően részesülhet egyáltalán szülési szabadságban. Az alapvető jogok szintjén rögzített védelmi célt, amely szerint biztosítani kell az anya‑gyermek kapcsolat zavartalan fejlődését, megfelelő követése nem valósulna meg, ha a gyermek táplálásának módja lenne a döntő szempont annak a kérdésnek az eldöntése során, hogy a nevelőanyának a szülést követően kell‑e szülési szabadságot biztosítani.

63.      Ezért a szülési szabadságot illetően a nevelőanya tekintetében az elsődleges jog szempontjából, valamint teleologikus megfontolások alapján a 92/85 irányelv 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az olyan munkavállalókra is kiterjedhet, akik gyermeküket nem szoptatják. Amennyiben egy tagállam elismeri a béranyaságot és ezzel együtt az anyaszerep két nő közötti funkcionális megosztását, akkor ebből következően a nevelőanyának a szülési szabadság vonatkozásában megfelelő jogokat kell biztosítania.

64.      Ebből a megközelítésből kiindulva, amely a béranyaság adott tagállamban való elfogadását tekinti irányadónak, felmerülhet az az ügy kimenetele szempontjából ugyanakkor lényegtelen további kérdés, hogy a 92/85 irányelv csak akkor alkalmazandó‑e a nevelőanyákra, ha a szóban forgó tagállam említett nemzeti jogszabályai is elfogadják a béranyaság koncepcióját.

v)      A béranyaság érintett tagállam általi elfogadásának jelentősége?

65.      A jelen ügyben ezzel nem szükséges tovább foglalkozni, mivel az irányadó nemzeti jogszabályok értelmében a béranyaságról szóló megállapodás érvényes, és a nevelőanyára a szülői jogállás megállapítása alapján átruházták a gyermekért való szülői felelősséget.

66.      Az alapeljárás körülményeire tekintettel szintén nem szükséges vizsgálni, hogyan kellene megítélni például a határokon átnyúló azon tényállásokat, amelyekben a nevelőanya származási tagállamának joga elfogadja, a foglalkoztatás helyén érvényes jog viszont nem fogadja el a béranyaság koncepcióját

67.      Amennyiben azon tagállam, amelyben a 92/85 irányelvből levezetett jogokat gyakorolják, a konkrét esetben elismeri a nevelőanya és a gyermek közötti jogi kapcsolatot, a hivatkozott irányelvet azon nevelőanyákra, akik a közvetlenül a szülés után lépnek a béranya helyébe, mindenképpen alkalmazni kell.

v)     Az a) pontra vonatkozó közbenső következtetés

68.      A fentiek alapján a nevelőanya olyan körülmények között, mint az alapeljárásban, a szülési szabadság biztosítását illetően „a [92/85 irányelv] 2. cikk[é]ben meghatározott munkavállaló[nak]” tekintendő, és így a 92/85 irányelv alkalmazandó rá, amikor a gyermeket annak születését követően gondjaiba veszi.

b)      A 92/85 irányelv 8. cikke szerinti szülési szabadsághoz való jog

69.      A 92/85 irányelv 2. cikkében meghatározott munkavállalóként így a nevelőanya jogosult a 92/85 irányelv 8. cikke szerinti szülési szabadságra.

70.      A 92/85 irányelv a folyamatos, egy és ugyanazon személyt megillető szülési szabadság alapelvéből indul ki. Ezt az alapelvet azonban a béranyaság esetében az érintett nők különleges helyzetének figyelembevétele érdekében árnyalni kell. A 92/85 irányelv 8. cikke értelmében ugyanis mindkét nő jogosultnak minősül, mégpedig részben egyidejűleg.

71.      A szülés előtt várandós munkavállalóként (a 92/85 irányelv 2. cikkének a) pontja) egyedül a béranya lehet jogosult szülési szabadságra. A szülés után gyermekágyas munkavállalóként (a 92/85 irányelv 2. cikkének b) pontja) erre a béranya, valamint a nevelőanya is jogosult, amikor a gyermeket annak születését követően gondjaiba veszi.

72.      Ezért felmerül a kérdés, hogy az összesen legalább tizennégy hetes szülési szabadságot az érintett nők között meg kell‑e osztani, és ha igen, hogyan. Mivel nincs a béranyaságra vonatkozó konkrét szabályozás, így a 92/85 irányelvvel követett célokat, és – amennyiben a béranyaság esetében lehetséges – a 92/85 irányelv rendszertani követelményeit kell figyelembe venni.

73.      Először is meg kell állapítani, hogy a 92/85 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében mindenképpen legalább két hét kötelező szülési szabadság nyújtandó. Mivel a béranya és a nevelőanya egyaránt „[a 92/85 irányelv 2. cikkében] meghatározott munkavállaló”, így e szabadságot mindkettejük részére csökkentés nélkül, teljes hosszában kell biztosítani a másik által kivett szabadság levonása nélkül.

74.      Másodszor meg kell állapítani, hogy a 92/85 irányelv rendszerébe illesztve a béranyaság koncepciója nem vezethet a szabadsághoz való összes jogosultság megkettőződéséhez. A szülési szabadságnak sokkal inkább az érintett nők által választott feladatmegosztást kell tükröznie. A béranya által már igénybe vett szabadságot a nevelőanyának be kell számíttatnia a saját szabadságába, és viszont.

75.      Azt, hogy az érintett nőket milyen terjedelemben illeti meg a szabadsághoz való jog, különösen, hogy a szülési szabadság az egyenlőségi elveknek megfelelően oszlik‑e meg közöttük, valamint hogyan kell eljárni, ha nem lehet közöttük megegyezést kialakítani, a 92/85 irányelv céljaiból és rendszeréből részleteiben nem lehet megállapítani, az ennek során figyelembe veendő szempontokat azonban igen. A szülési szabadság megosztása során ugyanis mindenképpen az említett irányelv által védett érdekeket kell figyelembe venni. A szülés előtt így a várandós munkavállaló védelme a fő szempont, a szülés után pedig gyermekágyas munkavállaló védelme és a gyermek jóléte. E védett értékeket figyelembe kell venni a szülési szabadság esetleges közös megegyezésen alapuló megosztása során, így a megosztás különösen nem alakulhat a gyermek jólétének hátrányára. Mivel a szülési szabadság részletes szabályozása tekintetében a 92/85 irányelv 8. cikke általános jelleggel a nemzeti jogszabályokra hivatkozik, kézenfekvő, hogy egyebekben azok értékelésére támaszkodjuk. Elképzelhető lehet például a hitelezői egyetemlegességre vonatkozó szabályozások analóg alkalmazása.

c)      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdésre vonatkozó következtetés

76.      Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdésre azt a választ kell adni, hogy olyan tényállás esetén, mint az alapeljárásban, a nevelőanya, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal gyermeket, a gyermek születése után mindenképpen jogosult a 92/85 irányelv 2. és 8. cikke értelmében szülési szabadságra, ha a gyermeket születése után gondjaiba veszi, az érintett tagállamban a béranyaság megengedett és annak nemzeti előfeltételei teljesülnek, akkor is, ha a nevelőanya a gyermeket a születése után nem szoptatja, e szabadságnak továbbá egyrészt legalább két hetet kell kitennie, másrészt a béranya által esetlegesen kivett szülési szabadságot ebbe be kell számítani.

d)      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdés első részéről

77.      A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdés első részével többek között azt kívánja megtudni, hogy a 92/85 irányelv „közvetlen hatállyal” rendelkezik‑e. Ez a szülési szabadságot illetően bizonyos fokig kétséges, mivel a jog pontos tartalma és annak a béranya és a nevelőanya közötti megoszlása a 92/85 irányelvből nem állapítható meg kellő pontossággal. Ugyanakkor az említett irányelvből arra lehet következtetni, hogy minimumkövetelményként a nevelőanyának két hetes szülési szabadságot mindenképen biztosítani kell. Amennyiben a béranya és a nevelőanya a fennmaradó legalább tíz hét megosztásáról a szóban forgó védett értékek figyelembevételével érvényesen megállapodik, úgy a fennmaradó szabadsághoz való jog kellő pontossággal megállapítható. Ennyiben a 92/85 irányelv közvetlen hatályából kell kiindulni.

78.      A 92/85 irányelv után most a 2006/54 irányelvet kell vizsgálni.

2.      A 2006/54 irányelvre vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

79.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik, negyedik, ötödik és hatodik kérdés, valamint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdés második fele a férfiak és nők közötti – a 2006/54 irányelv szerinti – egyenlő bánásmódra vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság egyrészt azt kívánja megtudni, hogy a 2006/54 irányelv kizárja‑e, hogy egy munkáltató megtagadja a nevelőanyától szülési szabadság kiadását. Másrészt azt kívánja megtudni, hogy feltételezhető‑e a nevelőanya hátrányos megkülönböztetése a béranyához fűződő kapcsolata alapján.

80.      A Bizottsággal és az Egyesült Királysággal egyet kell érteni abban, hogy a 2006/54 irányelv az alapeljárás problémaköre szempontjából nem releváns. A jelen ügy ugyanis nem „a foglalkoztatás és a munkavégzés területén […] az esélyegyenlőség [biztosítására], valamint a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének végrehajtásá[ra]” vonatkozik a 2006/54 irányelv 1. cikke értelmében. Részletesen:

a)      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdésről

81.      Azt, hogy a szülési szabadságot milyen feltételek mellett kell biztosítani – amelyre lényegében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdés irányul –, a már vizsgált 92/85 irányelv szabályozza. A 2006/54 irányelv 15. cikke pusztán a szülési szabadságról való visszatérés kérdéskörével foglalkozik, és ennélfogva ennek előfeltételei számára más jellegű szabályozást feltételez.

82.      E tekintetben a 2006/54 irányelv tehát nem releváns.

b)      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésről

83.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kérdez rá, hogy a 2006/54 irányelv 2. cikkével összefüggésben értelmezett 14. cikkének megsértését, vagyis a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetést kell‑e feltételezni a béranyához fűződő kapcsolat alapján, ha a nevelőanyát „kedvezőtlenebb bánásmódban” részesítik.

84.      Úgy tűnik, ez a kérdés azokra a közelebbről nem pontosított „hátrányokra” vonatkozik, amelyeket az alapeljárás felperese állítása szerint elszenvedett. Úgy tűnik, e hátrányok lényegében abban álltak, hogy az alapeljárás felperesétől először megtagadták a szülési szabadságot, mivel nem ő maga, hanem a béranya volt várandós. E tekintetben a 92/85 irányelv irányadó.(20)

85.      Mindenesetre ettől függetlenül nem állapítható meg a 2006/54 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése értelmében „[az alapeljárás felperesének] kevésbé kedvező bánásmódban részesítése terhességgel vagy szülési szabadsággal kapcsolatban – a 92/85 irányelv értelmében”.

86.      Először is kizárható a nevelőanya kedvezőtlenebb bánásmódban részesítése a terhességgel kapcsolatban, mivel nem maga az alapeljárás felperese volt terhes, hanem a béranya. A béranya terhességére az alapeljárás felperese nem hivatkozhat annak érdekében, hogy munkahelyén őt magát terhesként kezeljék. Másodszor, a szülési szabadsággal kapcsolatban alkalmazott kedvezőtlenebb bánásmód csak akkor lenne feltételezhető, ha az alapeljárás felperesének ténylegesen biztosítottak volna szülési szabadságot, és ennek következtében szakmai előmenetele szempontjából hátrány érte volna. Ezt a helyzetet szabályozza a 2006/54 irányelv 15. cikke a szülési szabadságról való visszatérés esetére vonatkozóan. Az a kérdés azonban, hogy kell‑e egyáltalán szülési szabadságot biztosítani, nem képezi a 2006/54 irányelv tárgyát.

87.      Ezen túlmenően nem állapíthatók meg a 2006/54 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett közvetlen vagy közvetett megkülönböztetésre utaló jelek sem. Az alapeljárás felperese mindenesetre nem neme miatt szenvedett hátrányt férfi kollégáihoz képest, hanem legfeljebb amiatt, hogy béranya igénybevételével vállalt gyermeket. Az esetleges kedvezőtlenebb bánásmód ebben az esetben azonban csak olyan más nőkhöz képest lenne elképzelhető, akik nem vették igénybe béranya segítségét, és itt semmi esetre sem a 2006/54 irányelv tárgyát képező, férfiak és nők közötti esélyegyenlőségről és egyenlő bánásmódról lenne szó.

88.      Így nem lehet a 2006/54 irányelv 14. cikkének megsértésére következtetni.

c)      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik, negyedik, ötödik és hatodik kérdésre, valamint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdés második felére vonatkozó következtetés

89.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik, negyedik és ötödik kérdésre ennek megfelelően nemleges válasz adandó. Mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdést csak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre adott igenlő válasz esetére tették fel, így azt nem szükséges vizsgálni. Szintén nem szükséges az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdés második részének megválaszolása.

VI – Végkövetkeztetések

90.      Mindezek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre az alábbi választ adja:

Olyan tényállás esetén, mint az alapeljárásban, a nevelőanya, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállal gyermeket, a gyermek születése után mindenképpen jogosult a 92/85 irányelv 2. és 8. cikke értelmében szülési szabadságra, ha a gyermeket születése után gondjaiba veszi, az érintett tagállamban a béranyaság megengedett és annak nemzeti előfeltételei teljesülnek, akkor is, ha a nevelőanya a gyermeket a születés után nem szoptatja, e szabadságnak továbbá egyrészt legalább két hetet kell kitennie, másrészt a béranya által esetlegesen kivett szülési szabadságot ebbe be kell számítani.

A 2006/54 irányelv 14. cikkének megsértése az alapeljárás körülményei között nem állapítható meg.


1 –      Eredeti nyelv: német.


2 – Az alapeljárásban a „surrogate mother” kifejezést használják. A német nyelvhasználatban a „Leihmutter” megjelölés honosodott meg. A német Gesetz zum Schutz von Embryonen (az embriók védelméről szóló törvény, a továbbiakban: ESchG) ezzel szemben az általános nyelvhasználattól eltérően az „Ersatzmutter” kifejezést használja, ez alatt olyan nőt értve, aki mesterséges megtermékenyítést vagy embrió beültetését követően „kész arra, hogy gyermekét a szülést követően tartósan harmadik személyeknek engedje át” (lásd az ESchG 1. §‑a (1) bekezdésének 7. pontját).


3 –      E témakörről áttekintést nyújt az európai országok reprodukciós orvostudományra vonatkozó jogi szabályozásainak adatbázisa, amelyet a Max‑Planck‑Institut für ausländisches und internationales Strafrecht tart fenn, és amely a http://www.mpicc.de/meddb címen tekinthető meg.


4 – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az „intended mother” kifejezést használja.


5 – HL L 348., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 110. o.


6 –      Lásd a C‑506/06. sz. Mayr‑ügyben 2008. február 26‑án hozott ítéletet (EBHT 2008., I‑1017. o.).


7 – HL L 204., 23. o.


8 – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a „formal request for surrogacy leave” kifejezést használja.


9 – A C‑379/98. sz. PreussenElektra‑ügyben 2001. március 13‑án hozott ítélet (EBHT 2001., I‑2099. o.) 39. pontja; a C‑544/07. sz. Rüffler‑ügyben 2009. április 23‑án hozott ítélet (EBHT 2009., I‑3389. o.) 37. pontja; a C‑314/08. sz. Filipiak‑ügyben 2009. november 19‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑11049. o.) 41. pontja; a C‑310/10. sz., Agafiţei és társai ügyben 2011. július 7‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑5989. o.) 26. pontja, valamint a C‑416/10. sz., Križan és társai ügyben 2013. január 15‑én hozott ítélet 54. pontja.


10 – A 6. lábjegyzetben hivatkozott Mayr‑ügyben hozott ítélet 38. pontja.


11 – A 92/85 irányelv tizennegyedik preambulumbekezdése szerint.


12 – A C‑116/06. sz. Kiiski‑ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑7643. o.) 30. pontja.


13 – A 92/85 irányelv tizedik és tizenkettedik preambulumbekezdése, valamint 6. cikke szerint.


14 – A 92/85 irányelv tizenkettedik és tizenharmadik preambulumbekezdése, valamint 7. cikke szerint.


15 –      Lásd a C‑411/96. sz., Boyle és társai ügyben 1998. október 27‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑6401. o.) 41. pontját; a C‑285/98. sz. Kreil‑ügyben 2000. január 11‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑69. o.) 30. pontját; a C‑366/99. sz. Griesmar‑ügyben 2001. november 29‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑9383. o.) 43. pontját; a C‑342/01. sz. Merino Gómez ügyben 2004. március 18‑án hozott ítélet (EBHT 2004., I‑2605. o.) 32. pontját és a 13. lábjegyzetben hivatkozott Kiiski‑ügyben hozott ítélet 46. pontját.


16 – Erre hamarosan kitérek a iv. pont alatt.


17 –      Hivatkozás a 7. lábjegyzetben.


18 –      A 7. lábjegyzetben hivatkozott Mayr‑ügyben hozott ítélet 38. és azt követő pontjai.


19 –      Lásd ehhez a 6. lábjegyzetben hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.


20 – Lásd a fenti 81. pontot.