A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (teljes ülés)
2006. július 11.(*)
„Az EK 213. cikk (2) bekezdése – Az EAK 126. cikk (2) bekezdése – A Bizottság tagjaként betöltött hivatalból eredő kötelezettségek megszegése – Nyugdíjjogosultság megvonása”
A C‑432/04. sz. ügyben,
az EK 213. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdése és az EAK 126. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdése alapján a Bírósághoz 2004. október 7‑én
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: H.‑P. Hartvig és J. Currall, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
Édith Cresson (képviselik: G. Vandersanden, L. Levi és M. Hirsch ügyvédek)
alperes ellen,
támogatja:
a Francia Köztársaság (képviselik: É. Belliard, C. Jurgensen és G. de Bergues, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
beavatkozó,
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (teljes ülés),
tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, A. Rosas és K. Schiemann tanácselnökök, J.‑P. Puissochet, R. Schintgen, N. Colneric, S. von Bahr (előadó), R. Silva de Lapuerta, K. Lenaerts, P. Kūris, Juhász E., G. Arestis, A. Borg Barthet, M. Ilešič, J. Klučka és É. Levits bírák,
főtanácsnok: L. A. Geelhoed,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. november 9‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2006. február 23‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy É. Cresson jogtalan előnyben részesítési magatartásával vagy legalábbis súlyos gondatlanságával megszegte az EK 213., valamint az EAK 126. cikkben előírt kötelezettségeit, és következésképpen mondja ki É. Cresson nyugdíjjogosultságának vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogának részleges vagy teljes megvonását.
Jogi háttér
2 Az EK 213. cikk (2) bekezdése értelmében:
„A Bizottság tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és a Közösség általános érdekében járnak el.
Feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől. Tartózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől. Valamennyi tagállam vállalja, hogy tiszteletben tartja ezt az elvet és nem kísérli meg a Bizottság tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során.
A Bizottság tagjai hivatali idejük alatt nem folytathatnak semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást. Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban. E kötelezettségek megsértése esetén a Bíróság a Tanács vagy a Bizottság kérelmére az érintett tagot, a körülményektől függően, a 216. cikknek megfelelően felmentheti, vagy megvonhatja tőle nyugdíjjogosultságát vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogát.”
3 Az EK 216. cikk kimondja:
„Ha a Bizottság valamely tagja már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el, a Bíróság a Tanács vagy a Bizottság kérelmére felmentheti hivatalából.”
4 Az EAK 126. cikk (2) bekezdésének rendelkezései megegyeznek az EK 213. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseivel.
A meghívott tudományos munkatársakra vonatkozó szabályozás
5 1989. december 19‑én a Bizottság határozatot fogadott el, amely az egyes kutatási programok keretében a meghívott tudományos munkatársakra vonatkozó adminisztratív iránymutatásokat tartalmazta (a továbbiakban: a meghívott tudományos munkatársakról szóló határozat).
6 Ez a határozat meghatározza azokat a szakmai csoportokat, amelyekbe a meghívott tudományos munkatársként felvehető személyeknek tartozniuk kell, valamint az alkalmazandó illetménytábla és a megköthető szerződések időtartamát. Pontosítja továbbá, hogy a meghívott tudományos munkatárs szerződése megszűnését követő egy hónapon belül köteles jelentést készíteni a tartózkodása alatt végzett tevékenységről.
A jogvita alapját képező tényállás
7 A tényállás – amint az különösen a keresetlevélből kitűnik – a következő.
8 É. Cresson 1995. január 24‑től 1999. szeptember 8‑ig a Bizottság tagja volt. A Bizottság – amelynek elnöke akkor J. Santer volt – testületi lemondását 1999. március 16‑án nyújtotta be, ám ugyanazon év szeptember 8‑ig hivatalban maradt. É. Cresson tárcájához a következő ügyek tartoztak: tudomány, kutatás és fejlesztés, humán erőforrások, oktatás, képzés és ifjúság, valamint a Közös Kutatóközpont (KKK); ezek az ügyek a KKK‑n kívül a tényállás idején a XII., a XIII.D. és a XXII. főigazgatósághoz (DG-khez) tartoztak.
9 Az É. Cressonnal szemben a Bizottság által felhozott kifogások ismertetése két részből áll: az egyik R. Berthelot-val, a másik T. Riedingerrel kapcsolatos.
R. Berthelot-ról
10 É. Cresson hivatalba lépésekor kabinetje már kialakult. É. Cresson ugyanakkor kinyilvánította azon óhaját, hogy „személyes tanácsadóként” igénybe kívánja venni közeli ismerőse, R. Berthelot szolgálatait. Önéletrajza szerint R. Berthelot orvos, végzettsége szerint fogorvos, kórházi osztályvezető volt, aki három hónapig az Agence nationale de valorisation de la recherche (Anvar) megbízásos alkalmazottja volt. Egy Châtellerault városához (Franciaország) közeli településen élt; e városnak egyébként É. Cresson volt a polgármestere. A tényállás időpontjában 66 éves R. Berthelot‑t életkora miatt nem lehetett ideiglenes alkalmazotti minőségben, biztosi kabineti tagként felvenni. É. Cresson kabinetfőnöke, F. Lamoureux egyébként jelezte É. Cressonnak, hogy R. Berthelot életkora miatt a maga részéről nem lát semmilyen lehetőséget az érintettnek a Bizottságnál történő foglalkoztatására.
11 É. Cresson, aki ennek ellenére személyes tanácsadóként igénybe kívánta venni R. Berthelot szolgálatait, az adminisztrációs szervezeti egységekhez fordult, hogy ott megvizsgálják az érintett felvételét lehetővé tévő feltételeket. Az adminisztráció többféle szerződéstípust is megvizsgált, különösen a tanácsadói szerződést, amelyet túlságosan költséges volta miatt elvetettek, továbbá a meghívott tudományos munkatársi szerződést, amelyet végül kiválasztottak.
12 R. Berthelot‑t így 1995. szeptember 1-jétől meghívott tudományos munkatársként alkalmazták a DG XII‑ben, kezdetben hat hónapra. Ezt követően ezt az időtartamot 1997. február végéig meghosszabbították. Noha a meghívott tudományos munkatárskénti alkalmazás azt jelenti, hogy az érintett tevékenységét főként vagy a KKK-ban, vagy a kutatási tevékenységgel foglalkozó szervezeti egységekben végzi, R. Berthelot kizárólag É. Cresson személyes tanácsadójaként dolgozott.
13 Mivel R. Berthelot-nak nem volt személyre szóló irodája, többek között a kabinet ideiglenes irodáját használta. Általában kedd reggel érkezett a Bizottságba, és csütörtökön este távozott. Tevékenységéről É. Cressonnak szóban számolt be.
14 1996 áprilisától a halmozódást tiltó szabály alapján a Franciaországban részére folyósított nyugdíj összegének figyelembevétele érdekében csökkentették R. Berthelot meghívott tudományos munkatársként kapott havi támogatását.
15 Röviddel e csökkentést követően az 1996. május 23. és június 21. közötti időszakra tizenhárom kiküldetési rendelvényt állítottak ki É. Cresson kabinetjében R. Berthelot nevére, amelyekben a kiküldetés helyeként Châtellerault‑t jelölték meg, és körülbelül 6 900 eurót juttattak R. Berthelot‑nak. Egy Belgiumban 1999‑ben indult nyomozás során megállapításra került, hogy a kiküldetési rendelvények fiktív kiküldetésekre vonatkoztak.
16 1996. szeptember 1‑jei hatállyal R. Berthelot‑t a meghívott tudományos munkatársi II. csoportból az I. csoportba sorolták át. A 4 500 eurós havi díjazása így körülbelül 1 000 euróval nőtt.
17 A DG XII‑vel kötött szerződésének lejártakor, azaz 1997. március 1‑jén R. Berthelot meghívott tudományos munkatársként újabb, egyéves szerződést kötött a KKK‑val, amely 1998. február végén járt le. Így összesen két és fél évre emelkedett a meghívott tudományos munkatársként való alkalmazásának ideje, holott a szabályozás szerint annak időtartama legfeljebb 24 hónap lehet.
18 1997. október 2‑án a meghívott tudományos munkatársakról szóló határozat alapján a Bizottság pénzügyi ellenőrzést végző szervezeti egysége kérte, hogy küldjék meg részére azt a jelentést, amelyet R. Berthelot 1997. február végén lejárt szerződését követően R. Berthelot tevékenységéről kellett elkészíteni. E határozat értelmében R. Berthelot‑nak ezt a jelentést az első szerződése, valamint a KKK-val kötött szerződése lejártakor is el kellett volna készítenie. Több felszólítást követően végül 1998 júliusában megküldték a több személytől származó feljegyzések alapján É. Cresson kabinetjében összeállított jelentéseket.
19 1997. december 31‑én R. Berthelot egészségügyi okok miatt kérte szerződésének attól a naptól számított felbontását. Kérelmét elfogadták.
20 É. Cresson azonban kabinetfőnökéhez fordult, hogy vizsgálja meg, hogy – ez utóbbi szóhasználata szerint – milyen „megoldást” lehetne R. Berthelot számára találni 1998. január 1-jétől. Így R. Berthelot szaktanácsadói alkalmazását tervezték, ám ezt az ajánlatot ez utóbbi elutasította.
21 R. Berthelot 2000. március 2‑án elhunyt.
T. Riedingerről
22 T. Riedinger gazdasági joggal foglalkozó ügyvédnek és É. Cresson személyes ismerősének 1995-ben három szerződési ajánlatot tettek a Bizottság szervezeti egységei, ezen belül legalább kettőt É. Cresson kifejezett kérésére.
23 A KKK igazgatója által aláírt első szerződés tárgya „A Közép-Európa és a közösségi Európa jövőkutató központjai hálózata kialakításának megvalósíthatóságára vonatkozó elemzés” volt. E szerződés a sevillai Technológiai Jövőkutató Intézet (Spanyolország) fejlesztéséhez kapcsolódott, és a közép-európai országokkal e területen meglévő kapcsolatok elmélyítését célozta.
24 A második, 10 500 ecu értékű szerződés tárgya: „É. Cresson 1995. május 13. és 16. közötti dél-afrikai küldetése és jelentés készítése”. Ez a megbízatás két részből állt. Az egyik része az információs társadalomról szóló előadás megtartása volt. A másik része pedig – többek között – fiatal német orvosok „önkéntes szolgálat” keretében Dél-Afrikába történő kiküldése volt. Az említett megbízatásnak emellett turisztikai jellege is volt.
25 A harmadik szerződés célja egy „összehasonlító joggal foglalkozó európai intézet létrehozására vonatkozó megvalósíthatósági előtanulmány” volt. Ezen intézet feladata a kutatás területéhez – különösen a szellemi tulajdonhoz és a szabadalmakhoz – kapcsolódó jogi problémák jobb megértésének lehetővé tétele lett volna.
26 Jóllehet e három szerződés vonatkozásában az É. Cresson által irányított szervezeti egységek költségvetési kötelezettségvállalást tettek, ezek egyikét sem teljesítették, és kifizetés sem történt.
Az indított vizsgálatok és eljárások
27 A vizsgálatokat kezdetben egy független szakértői bizottság, majd az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF), később pedig a Bizottság Vizsgálati és Fegyelmi Hivatala (IDOC) végezte. Egy belga vizsgálóbíró is vizsgálatot indított, a Bizottság pedig eljárást kezdeményezett.
A független szakértői bizottság vizsgálata
28 Az Európai Parlament és a Bizottság égisze alatt 1999. január 27‑én létrehozott független szakértői bizottság feladata az volt, hogy első jelentést készítsen annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság mint testület vagy annak bármely, esetleg több tagja egyénileg milyen mértékben volt felelős a közelmúltban bekövetkezett és a parlamenti viták során megemlített csalásokért, hanyag igazgatásért vagy nepotizmusért.
29 E bizottság 1999. március 15‑én benyújtott jelentésében R. Berthelot esetében egyértelműen jogtalan előnyben részesítést állapított meg.
Az OLAF és az IDOC vizsgálatai
30 A független szakértői bizottság értékelését követően az OLAF is végzett vizsgálatot, és 1999. november 23‑án benyújtotta jelentését.
31 E jelentés alapján fegyelmi eljárás indult a Bizottság több tisztviselőjével és alkalmazottjával szemben, továbbá eljárás indult az R. Berthelot‑nak jogtalanul kifizetett összegek visszatéríttetése iránt.
32 A Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság (a továbbiakban: DG ADMIN), később pedig a 2002. február 19‑i határozattal létrehozott IDOC vizsgálatot indított T. Riedinger vonatkozásában, továbbá két kiegészítő – a DG XII, illetve a KKK szerepére vonatkozó – vizsgálatot R. Berthelot tekintetében.
33 E vizsgálatok során több tucat meghallgatásra került sor, és É. Cressont több alkalommal megkeresték az illetékes szervezeti egységek, valamint N. Kinnock, a Bizottság igazgatási reformmal megbízott alelnöke. É. Cresson 2001. szeptember 24‑i, október 22‑i és december 17‑i levelében terjesztette elő észrevételeit.
34 A DG ADMIN 2001. augusztus 8‑án nyújtotta be a T. Riedingerre vonatkozó jelentését. Az IDOC pedig 2002. február 22‑én nyújtotta be a R. Berthelot-ra vonatkozó jelentését.
A büntetőeljárás
35 A Parlament egyik tagjának panaszát követően büntetőeljárás indult 1999-ben R. Berthelot ügyében. A Bizottság magánfélként lépett fel É. Cressonnal szemben.
36 A vizsgálóbíró É. Cressont, R. Berthelot‑t, valamint az egyes bizottsági tisztviselőket és alkalmazottakat az alábbi három tényező alapján vádolta hamisítással, hamisított okiratokkal való visszaéléssel, csalással, illetve hivatali visszaéléssel:
– R. Berthelot meghívott tudományos munkatárskénti alkalmazása, amelyre a Bizottság által bevezetett szabályok megszegésével került sor;
– az R. Berthelot tartózkodása végén készített jelentések, valamint
– R. Berthelot kiküldetési rendelvényei és elszámolásai.
37 A Chambre du conseil du tribunal de première instance de Bruxelles-nek (a brüsszeli elsőfokú bíróság tanácsa, Belgium) – amely a vizsgálat befejezését követően arról dönt, hogy az ügyet az adott személy büntetőjogi felelősségének megállapítása céljából a büntetőbíróság elé utalják‑e – benyújtott vádiratában a procureur du Roi (királyi ügyész) figyelmen kívül hagyta az első tényezőre vonatkozó vádpontokat, mivel úgy ítélte meg, hogy R. Berthelot felvétele nem sértette a közösségi szabályozást, és hogy a belga büntető törvénykönyv hivatali visszaélésre vonatkozó rendelkezése a tényállás időpontjában nem volt alkalmazható a nemzetközi közjogi szervezetekben közszolgálatot teljesítő személyekre. A procureur du Roi a második tényezőre vonatkozó vádpontokat is figyelmen kívül hagyta, azzal az indokkal, hogy véleménye szerint az iratokból semmilyen, É. Cressont terhelő körülményre nem lehet következtetni. A harmadik tényezőre vonatkozó vádpontok vonatkozásában a vádat először fenntartotta, majd végül elejtette.
38 2004. június 30‑i végzésével a Chambre du conseil du tribunal de première instance de Bruxelles a procureur du Roi vádbeszédét jegyzőkönyvbe véve és a vádiratában szereplő indokolásra utalva megállapította, hogy a közvád alapján indult eljárást R. Berthelot esetében halála miatt megszünteti, továbbá hogy a többi terhelt esetében nincs helye büntetőbíróság előtti eljárás kezdeményezésének. E bíróság azt is megállapította, hogy nincs É. Cressont terhelő körülmény az R. Berthelot kiküldetési rendelvényeivel kapcsolatos, vitás tényekre vonatkozó ismeretei tekintetében.
A Bizottság által indított eljárás
39 2003. január 21‑én a biztosok testülete úgy határozott, hogy közli É. Cressonnal az érintettel szemben felhozott kifogásokat az EK 213. cikk (2) bekezdése és az EAK 126. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás esetleges megindítása keretében. Arról is döntöttek, hogy É. Cresson hozzáférhet aktájához, és felkérték, hogy terjessze elő észrevételeit.
40 Az R. Berthelot alkalmazásával és a T. Riedingernek tett szerződési ajánlatokkal kapcsolatos kifogásközlést először 2003. március 17‑én adták át É. Cressonnak, majd a felhatalmazási eljáráshoz kötődő, pusztán technikai okok miatt 2003. május 6‑án is megküldték neki 2003. április 30‑i keltezéssel ugyanazt a dokumentumot.
41 Ezt É. Cresson tanácsadói és a Bizottság közötti, az így megindított eljárás tárgyára és az É. Cresson által relevánsnak ítélt dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó, hosszú levelezés követte.
42 É. Cresson 2003. szeptember 30‑i keltezésű dokumentumban válaszolt a vele közölt kifogásokra. Abban különösen a kifogásközlés jogalapját vitatja, és másodlagosan azt állítja, hogy a felhozott kifogások nem bizonyítottak. Ezenkívül azt kéri, hogy a vele szemben indított fegyelmi eljárás következtében őt ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése címén 50 000 eurót fizessenek meg neki.
43 É. Cressont a Bizottság a 2004. június 30‑án tartott meghallgatás során hallgatta meg.
44 2004. július 19‑én a Bizottság úgy döntött, hogy a Bírósághoz fordul.
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
45 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– állapítsa meg, hogy É. Cresson megszegte az EK 213. cikkből és az EAK 126. cikkből eredő kötelezettségeit;
– következésképpen mondja ki É. Cresson nyugdíjjogosultságának és/vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogának részleges vagy teljes megvonását, a Bíróság mérlegelésére bízva ezen megvonás időtartamának és terjedelmének meghatározását, és
– É. Cressont kötelezze a költségek viselésére.
46 É. Cresson azt kéri, hogy a Bíróság:
– Elsődlegesen: nyilvánítsa a Bizottság keresetét elfogadhatatlannak;
– Másodlagosan: utasítsa el az említett keresetet, mint jogellenest és megalapozatlant;
– utasítsa a Bizottságot a Bírósághoz való fordulást kimondó, 2004. július 19‑i határozatot eredményező vitákról készült rövidítetlen jegyzőkönyv, valamint az alperes által kérelmeiben és megerősítő kérelmében – 2004. április 26‑án, illetve október 5‑én – kért egyéb dokumentumok benyújtására, és
– a Bizottságot kötelezze valamennyi költség viselésére.
47 A Bíróság elnöke 2005. június 2‑i végzésével megengedte a Francia Köztársaságnak, hogy É. Cresson kérelmeinek támogatása végett az eljárásba beavatkozzék.
48 A Bíróság 2005. szeptember 9‑i végzésével elutasította É. Cresson egyes dokumentumok benyújtására vonatkozó kérelmét.
A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelem
49 2006. március 30‑i levelével É. Cresson kérte, hogy a Bíróság eljárási szabályzatának 61. cikke alapján rendelje el a szóbeli szakasz újbóli megnyitását. Azzal indokolta kérelmét, hogy a főtanácsnok indítványa több tekintetben is olyan elemeken alapul, amelyeket a felek nem vitattak meg. Lényegében azt állítja, hogy a főtanácsnok egyrészt kizárólag az elvek alapján fogalmazta indítványát, és a szóban forgó eljárás jellegét „alkotmányosnak” minősíti, másrészt egyáltalán nem tér ki a tényállásra, ami pedig elengedhetetlen lenne a felrótt magatartás megítéléséhez.
50 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság hivatalból, a főtanácsnok javaslatára vagy a felek kérelmére eljárási szabályzatának 61. cikkével összhangban elrendelheti a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, ha úgy ítéli meg, hogy nem kapott elegendő felvilágosítást, vagy az ügyet olyan érv alapján kell eldöntenie, amelyet a felek nem vitattak meg (lásd különösen a C‑17/98. sz. Emesa Sugar-ügyben 2000. február 4‑én hozott végzés [EBHT 2000., I‑665. o.] 18. pontját és a C‑210/03. sz., Swedish Match ügyben 2004. december 14‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑11893. o.] 25. pontját).
51 Jelen esetben az újbóli megnyitás iránti kérelemből kiderül, hogy az tulajdonképpen a főtanácsnok indítványára vonatkozó megjegyzés. E kérelemben nincs semmilyen hivatkozás a főtanácsnok indítványának alapjául szolgáló olyan ténybeli elemre vagy jogi rendelkezésre, amelyet a felek nem vitattak meg. Ráadásul a Bíróság úgy véli, hogy az érdemi döntéshez szükséges valamennyi információval rendelkezik.
52 Következésképpen a főtanácsnok meghallgatását követően el kell utasítani a szóbeli eljárás újbóli megnyitása iránti kérelmet.
A keresetről
Előzetes megjegyzések
53 Az É. Cressonnal szemben felhozott kifogások az EK 213. cikk és az EAK 126. cikk rendelkezéseire vonatkoznak. Mivel e rendelkezések megegyeznek, az EK 213. cikkre való hivatkozást egyúttal az EAK 126. cikkre való hivatkozásként kell érteni.
54 Jelen jogvitához az alábbi kérdések vizsgálata szükséges: az EK 213. cikk (2) bekezdésének hatálya, az eljárási szabályok és az É. Cresson által hivatkozott, különféle jogok – különösen a védelemhez való jog – tiszteletben tartása, a büntetőeljárás következményei, az EK 213. cikk (2) bekezdése szerinti kötelezettségek megszegése, valamint szankció esetleges kiszabása.
55 Az É. Cresson által felhozott elfogadhatatlansági kifogás indokai a következők. Először is: az EK 213. cikk jelen esetben nem tekinthető a Bírósághoz fordulás érvényes jogalapjának. Másodszor: a Chambre du conseil du tribunal de première instance de Bruxelles büntetőbíróság előtti eljárást nem kezdeményező határozata a Bizottság által indított fegyelmi eljárást megfosztotta tárgyától és tartalmától. Végül: az É. Cressonnak felrótt tények csekély jelentőségűek.
56 Ezen elfogadhatatlansági okok azonban elválaszthatatlanok a jogvita – jelen ítélet 54. pontjában említett – érdemi kérdéseitől. Így a keresetlevél jogalapjához és a felrótt tények állítólagos csekély jelentőségéhez kapcsolódó problémák összefüggenek az EK 213. cikk (2) bekezdése hatályának és az e cikkből eredő kötelezettségek megszegésének vizsgálatával. A büntetőbíróság előtti eljárást nem kezdeményező határozat következményeit pedig a büntetőeljárás következményeinek vizsgálata keretében kell megítélni. Ezen elfogadhatatlansági okok elemzésére tehát az ügy érdemi vizsgálata során kerül sor.
Az EK 213. cikk (2) bekezdésének hatályáról
A felek észrevételei
57 A Bizottság állítása szerint az EK 213. cikk (2) bekezdése az ezen intézmény tagjai hivatalukból eredő kötelezettségeinek megszegését szabályozza. Megszegi e kötelezettségeit az a biztos, aki az általános érdektől eltérően jár el, vagy akit személyes vagy magán-, pénzügyi vagy egyéb érdeknek megfelelő megfontolások vezérelnek.
58 Mivel ilyen kötelezettségszegést róttak fel É. Cressonnak, a kért elmarasztalás és szankció, azaz az érintett nyugdíjjogosultságának vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogának részleges vagy teljes megvonása helyesen alapul az EK 213. cikk (2) bekezdésén.
59 É. Cresson véleménye szerint e rendelkezés nem tekinthető a Bírósághoz fordulás jogalapjának.
60 Először is: a Bizottság tagjai által megbízatásuk alatt elkövetett, az EK 213. cikk (2) bekezdése első és második albekezdése szerinti kötelezettségek megszegése – a külső foglalkozás elvállalásán kívül – az EK 216. cikk rendelkezései szerint csak felmentéssel szankcionálható.
61 Amennyiben a Bizottság ilyen kötelezettségszegést ró fel É. Cressonnak, nem nyújthat be arra irányuló keresetet, hogy őt nyugdíjjogosultságának vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogának megvonásával szankcionáltassa. Nem szerepel ilyen szankció sem az EK 213. cikk (2) bekezdésében, sem bármilyen más közösségi jogi rendelkezésben.
62 Másodszor: az EK 213. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének rendelkezései akkor alkalmazhatók, ha a Bizottság valamely tagja megszegte azon kötelezettségét, hogy akár hivatali ideje alatt akár utána feddhetetlenül és tartózkodóan járjon el egyes külső foglalkozások elvállalásával kapcsolatban. Ez esetben az előírt szankció vagy az EK 216. cikknek megfelelő felmentés, ha a foglalkozást a Bizottság tagja a megbízatása során folytatta, vagy pedig nyugdíjjogosultságának vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogának megvonása, ha a foglalkozást a biztos e megbízatását követően folytatta.
63 Mivel É. Cressonnak nem a külső foglalkozás folytatása tilalmának megszegését róják fel, az EK 213. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatóak rá.
A Bíróság álláspontja
64 Annak ellenőrzése érdekében, hogy a Bizottság joggal alapította‑e keresetét e rendelkezésre, meg kell vizsgálni az EK 213. cikk (2) bekezdésének megfogalmazását.
65 Az említett (2) bekezdés három albekezdésben határozza meg a Bizottság tagjainak legfontosabb kötelezettségeit és a rájuk vonatkozó tilalmakat.
66 Az első albekezdés előírja, hogy az említett tagok feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és a Közösség általános érdekében járnak el.
67 A második albekezdés pontosítja e függetlenségi kötelezettséget, jelezve, hogy ezt valamennyi kormánnyal és valamennyi szervvel szemben érvényesíteni kell.
68 A harmadik albekezdés mindenekelőtt megtiltja a Bizottság tagjainak, hogy hivatali idejük alatt egyéb foglalkozást folytassanak.
69 Ezt követően a harmadik albekezdés nagyvonalakban ismerteti, hogy a Bizottság tagjainak miként kell feladataikat ellátniuk. Így tiszteletben kell tartaniuk a Bizottság tagjaként betöltött hivatalukból eredő kötelezettségeiket. Ez különösen azt jelenti, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban. Mivel az ilyen jellegű kötelezettségek csak példálózó jelleggel szerepelnek, a szóban forgó albekezdésből eredő kötelezettségek – É. Cresson állításával ellentétben – nem korlátozódnak a Bizottság tagjakénti megbízatás során a foglalkozások halmozásának tilalmára, és arra a kötelezettségre, hogy e megbízatás megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan kell eljárni a kinevezések elfogadása során.
70 Mivel e harmadik albekezdésben semmi nem szűkíti a „hivatalukból eredő kötelezettségeik” fogalmát, azt tágan kell értelmezni. Figyelemmel ugyanis a rájuk ruházott, nagyfokú felelősségre, fontos, hogy – amint azt indítványa 74. pontjában a főtanácsnok megjegyezte – a Bizottság tagjai betartsák a legszigorúbb magatartási előírásokat. Az említett fogalmat tehát úgy kell érteni, mint amely az EK 213. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében kifejezetten említett, feddhetetlenségi és tartózkodási kötelezettségen kívül magában foglalja a Bizottság tagjaként betöltött hivatalukból eredő valamennyi kötelezettséget, köztük az EK 213. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében szereplő, a teljes függetlenségre és a Közösség általános érdekében való eljárásra vonatkozó kötelezettséget.
71 A Bizottság tagjainak kötelessége tehát, hogy nemcsak a nemzeti, hanem a személyes érdekekkel szemben is mindenkor a Közösség általános érdekét helyezzék előtérbe.
72 Bár a Bizottság tagjainak tehát ügyelniük kell arra, hogy kifogástalan magatartást tanúsítsanak, abból még nem következik, hogy az ezen szabályoktól való legkisebb eltérés is elítélhető lenne az EK 213. cikk (2) bekezdése alapján. Ehhez bizonyos súlyú kötelezettségszegésre van szükség.
73 Az EK 213. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján a Bíróság a Bizottság tagjaként betöltött hivatalból eredő kötelezettség megszegése esetén szankciót szabhat ki, amely felmentés, illetve az érintett nyugdíjjogosultságának vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogának megvonása lehet. E felmentést csak olyan kötelezettségszegés esetén lehet alkalmazni, amelyet az érintett bizottsági tag még megbízatása során követett el, és amelynek kapcsán akkor folytattak le eljárást. Ugyanakkor a nyugdíjjogosultság vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jog megvonása akkor is alkalmazható, ha az érintett a megbízatása során vagy azt követően követte el a kötelezettségszegést. Mivel nincs meghatározva a nyugdíjjogosultság vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jog megvonásának mértéke, a Bíróság a kötelezettségszegés súlyosságának mértékét alapul véve szabadon dönthet a részleges vagy teljes megvonásról.
74 Így tehát, É. Cresson állításával ellentétben, az a körülmény, hogy a Bizottság valamely tagjának megbízatása megszűnt, és az érintett felmentését már nem lehet kimondani, nem képezi akadályát annak, hogy a Bizottság említett tagját olyan kötelezettségszegésért marasztalják el, amelyet megbízatása során követett el, de amelyet csak azt követően tártak fel, illetve állapítottak meg.
75 Következésképpen a jelen ügyben a Bírósághoz fordulásnak helyes jogalapja az EK 213. cikk (2) bekezdése, mivel arra irányul, hogy a Bíróság megállapítsa, hogy É. Cresson megszegte az e rendelkezésből eredő kötelezettségeit, és hogy a Bíróság kimondja É. Cresson nyugdíjjogosultságának vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogának részleges vagy teljes megvonását.
Az eljárási szabályok és az É. Cresson által hivatkozott, különféle jogok – különösen a védelemhez való jog – tiszteletben tartásáról
É. Cresson észrevételei
76 É. Cresson szerint megszegték az eljárási szabályokat és különféle jogokat, különösen a védelemhez való jogot. Következésképpen ez mind a Bizottság előtti közigazgatási eljárást, mind a Bíróság előtti peres eljárást érinti, és a Bíróságnak a keresetet elfogadhatatlannak kell minősítenie.
– A hatáskör hiányában rejlő hiba
77 É. Cresson állítása szerint a közigazgatási vizsgálatot kinevezésre jogosult hatóságként (KJH) tévesen H. Reichenbach, a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatója indította meg az IDOC jelentése alapján. É. Cresson úgy véli, hogy ez a főigazgató nem rendelkezett hatáskörrel az eljárás megindítására, mert az adott esetben a biztosok testületének hatáskörébe tartozik.
– Az ésszerű határidők be nem tartása
78 É. Cresson azt állítja, hogy a fegyelmi eljárás 2003-ban, azaz a Bizottság által megállapított tényállás után több mint hét évvel történt megindítása elfogadhatatlan, tekintettel különösen a felrótt tényekre vonatkozóan elkészült – régóta hozzáférhető – különféle jelentések meglétére és az ügy összetettségének hiányára.
– A feladatkörök Bizottság általi szabálytalan halmozása
79 É. Cresson szerint a Bizottság több olyan feladatkört halmozott, amelyeknek különállóaknak kellett volna maradniuk.
80 É. Cresson azt állítja, hogy a Bizottság nem csupán a fegyelmi hatóság feladatát látta el, hanem „vizsgálóbíróként” is eljárt, mivel egy belga vizsgálóbírónak átadta a bűnösségének megállapítására alkalmas összes információt, mivel több vizsgálatot kezdeményezett, továbbá mivel fegyelmi eljárást indított vele szemben. Emellett egyébként a Bírósághoz fordulásról hozott határozatával vádlóként is fellépett.
81 E feladatkörök halmozása sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.
– A Bizottságra gyakorolt nyomás
82 É. Cresson szerint a Parlament nyomást gyakorolt a Bizottságra, amelynek ez utóbbi nem tudott ellenállni. A Bizottság így É. Cresson sérelmére megszegte a pártatlanságra vonatkozó kötelezettségét.
– Az eljárási szabályok többféle megszegése
83 É. Cresson azt állítja, hogy az IDOC‑ot létrehozó 2002. február 19‑i határozatban szereplő szabályokat több alkalommal megszegték. A vizsgálatot végző azon személyek, akikhez e hivatal fordult, nem kizárólag az IDOC személyzetének tagjai, hanem a Bizottság más szervezeti egységeihez tartozó tisztviselők. Az IDOC jelentései nem határoznak meg egyéni felelősséget és sem javaslatokat, sem következtetéseket nem tartalmaznak. Noha az IDOC‑nak az OLAF‑hoz képest másodlagos szerepet kellene betöltenie, abban az értelemben, hogy elsősorban az OLAF feladata a közigazgatási vizsgálatok elvégzése és annak kiegészítése csalás, korrupció vagy a Közösség pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen, az IDOC e szabály betartása nélkül, kiegészítő közigazgatási vizsgálatokat végzett. É. Cresson hozzáteszi, hogy e vizsgálatok során nem tájékoztatták és nem hallgatták meg megfelelő módon. Különösen arról nem tájékoztatták, hogy felelősségre vonhatják, továbbá mivel nem kapta meg az R. Berthelot‑ra és T. Riedingerre vonatkozóan a közigazgatási vizsgálatok során készített jelentéseket, nem tudott észrevételeket előterjeszteni.
84 É. Cresson továbbá azt állítja, hogy az R. Berthelot felvételében közreműködő több bizottsági tisztviselővel szemben indított fegyelmi eljárások között átfedések voltak. Emellett nem tájékoztatták megfelelően ezen eljárások kimeneteléről, annak ellenére, hogy azok hatással vannak az ő ügyére is. Végül az IDOC részéről vizsgálatot végző, R. Berthelot ügyével megbízott személyek túllépték hatáskörüket, amikor vizsgálatuk során T. Riedinger ügyével kapcsolatos kérdéseket tettek fel.
85 Ami az OLAF vizsgálatait illeti: az É. Cresson rendelkezésére bocsátott iratok nem tartalmazták az e vizsgálatokban részt vevő valamennyi alkalmazott esetében előírt felhatalmazást. Ráadásul hiányoznak a vizsgálatot végző személyek egyes cselekményéhez külön szükséges felhatalmazások. E Cresson szerint az OLAF lépéseinek szabálytalansága az R. Berthelot ügyében 2002. február 22‑én készített jelentéssel záruló közigazgatási vizsgálatok érvénytelenségét eredményezi.
– A kétfokú bírósági eljáráshoz való hozzáférés hiánya
86 É. Cresson véleménye szerint a legsúlyosabb probléma a kétfokú bírósági eljáráshoz való hozzáférés hiányából ered. Amennyiben a Bíróság szankciót szab ki vele szemben, É. Cressonnak nincs semmilyen jogorvoslatra lehetősége. Hangsúlyozza, hogy bármely európai közösségi tisztviselő mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárás során a Bizottság tagjai részére előírtaknál sokkal szélesebb körű biztosítékokkal rendelkezik. Az ilyen tisztviselő például a KJH határozatát az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtt vitathatja, majd fellebbezéssel élhet a Bíróság előtt. A Bíróság határozata vitatása lehetőségének hiánya sérti az alapvető jogokat.
A Bíróság álláspontja
87 Az É. Cresson által védekezésül felhozott első jogalapot illetően, amely azon alapul, hogy a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatójának állítólag nincs hatásköre az IDOC jelentései alapján közigazgatási vizsgálatot indítani, és megindítani a közigazgatási eljárást, elsőként azt kell megállapítani, hogy – amint azt a Bizottság helyesen megjegyezte – a szóban forgó közigazgatási vizsgálatokat az IDOC létrehozását megelőzően indították meg.
88 Másodsorban a közigazgatási eljárás megindítása a kifogásközlés É. Cressonnak történő átadásával valósult meg. Ezt a közlést nem a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatója, hanem maga a Bizottság határozta el. Tehát ez utóbbi, és nem a főigazgató áll a közigazgatási eljárás megindításának hátterében.
89 Következésképpen a védekezésül felhozott ezen első jogalap nem megalapozott.
90 Az EK 213. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását illetően e rendelkezés semmilyen konkrét határidőt nem ír elő. Mindemellett e tekintetben a Bizottság rendelkezésére álló határidő nem korlátlan. Ilyen tárgyú rendelkezés hiányában a Bizottságnak – a jogbiztonság alapvető követelményének tiszteletben tartása (lásd a C‑74/00. P. és C‑75/00. P. sz., Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. szeptember 24‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑7869. o.] 140. pontját, valamint a C‑346/03. és C‑529/03. sz., Atzeni és társai egyesített ügyekben 2006. február 23‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑1875. o.] 61. pontját), valamint annak érdekében, hogy ne nehezítse meg még jobban az alperesnek azt, hogy a Bizottság érveit megcáfolja, és így ne sértse a védelemhez való jogot (lásd e tekintetben a C‑96/89. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1991. május 16‑án hozott ítélet [EBHT 1991., 2461. o.] 16. pontját) – ahhoz kell magát tartania, hogy jogkörének gyakorlásával ne késlekedjék határozatlan ideig.
91 Jelen esetben az É. Cressonnak felrótt tények 1995‑re nyúlnak vissza, mivel R. Berthelot alkalmazására az év szeptemberében került sor, és T. Riedingernek a szerződési ajánlatokat ugyanebben az évben tették. E vonatkozásban az első vizsgálati jelentést a független szakértői bizottság készítette 1999 márciusában. Ezt követően 1999 és 2002 között az OLAF és az IDOC nyújtott be vizsgálati jelentéseket. A Bizottság megvárta a legutolsó jelentések benyújtását, mielőtt eljárást indított É. Cressonnal szemben.
92 Mivel az EK 213. cikk (2) bekezdése alapján még soha nem indítottak eljárást a Bizottság egyetlen tagjával szemben sem, a megbízatás során tanúsított magatartás miatt, a Bizottság szükségesnek tarthatta, hogy különösen körültekintően járjon el. E körülmények között nem ésszerűtlen az, hogy a Bizottság 2003 januárjában döntött arról, hogy É. Cressonnal szemben a kifogásközlés megküldésével közigazgatási eljárást indít, valamint hogy ugyanazon év májusában küldte meg e közlést az érintettnek. Egyébként É. Cresson nem bizonyította, hogy a Bizottság előtti eljárás időtartama hatással volt a védelme kialakításának módjára.
93 É. Cresson felrója a Bizottságnak, hogy több, elkülönülő hatóságok hatáskörébe tartozó feladatkört halmozott, megsértve így a tisztességes eljáráshoz való jogot. É. Cresson szerint a feladatkörök Bizottság általi halmozása miatt ez utóbbi fegyelmi hatóságként nem tudott kellően pártatlan lenni.
94 E jogalapot azonban nem lehet elfogadni, mivel a Bizottságnak nincs hatásköre annak megállapítására, hogy a Bizottság valamely tagja megszegte a hivatalából eredő kötelezettségeit. Az EK 213. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseiből ugyanis az következik, hogy a Bizottság valamely tagjának feltételezett kötelezettségszegése esetén a Bizottság mindössze a Bírósághoz fordulhat. A Bíróság hatáskörébe tartozik annak megállapítása, hogy a Bizottság valamely tagja esetlegesen megszegte a hivatalából eredő kötelezettségeit, és a szankció kiszabása.
95 Az a következő jogalap sem fogadható el, amely szerint a Parlament nyomást gyakorolt a Bizottságra, amelynek következtében ez utóbbi nem tudott pártatlanul eljárni.
96 Ugyanis bármilyen nyomás alatt állt is a Bizottság, az ügyet a Bíróság bírálja el, a hozzá benyújtott iratok összessége alapján.
97 Következésképpen nem minősül hatékony érvnek az az állítás, miszerint a Bizottság nyomás alatt állt.
98 É. Cressonnak az eljárási szabályok különféle megszegésére és a kétfokú bírósági eljáráshoz való jog sérelmére vonatkozó észrevételeinek célja a különösen a védelemhez való jogot érintő eljárási szabálytalanságok és hiányosságok meglétének bizonyítása, amelyek megkérdőjelezhetik a Bíróság előtti jogvita tárgyát és az ügy Bíróság általi vizsgálatát.
99 É. Cresson mindenekelőtt az IDOC‑ot létrehozó, 2002. február 19‑i határozatban szereplő szabályok megszegésére hivatkozik. A szóban forgó közigazgatási vizsgálatokat nem e szabályok tiszteletben tartásával végezték.
100 Meg kell állapítani azonban, hogy e vizsgálatok az IDOC létrehozatala előtt indultak és gyakorlatilag teljes egészében azelőtt zajlottak le. T. Riedinger esetében az elvégzett közigazgatási vizsgálatokat ezen időpont előtt lezárták, mivel az ezek alapján készült jelentést 2001. augusztus 8‑án adták át. R. Berthelot esetében a vizsgálatokat lezáró jelentést három nappal az IDOC létrehozatalát követően, azaz 2002. február 22‑én adták át.
101 É. Cresson vitatja továbbá az OLAF vizsgálatainak érvényességét, amelyek alapján a DG ADMIN, majd az IDOC is saját, kiegészítő közigazgatási vizsgálatukat végezték.
102 E tekintetben anélkül, hogy meg kellene vizsgálni É. Cressonnak az OLAF által végzett vizsgálati eljárás alaki szabálytalanságaira vonatkozó állításait, meg kell állapítani, hogy a DG ADMIN függetlenül végezte saját vizsgálatait, és függetlenül készítette el jelentéseit, és azokat az IDOC létrehozásakor átvette. A kifogásközlés e jelentéseken és nem az OLAF által készítetteken alapul.
103 Ezt követően az a kérdés merül fel, hogy az EK 213. cikk (2) bekezdése szerinti eljárásra vonatkozó részletes szabályok hiánya ellenére tiszteletben tartották‑e a védelemhez való jogot.
104 Emlékeztetni kell arra, hogy védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amelyet valamely személy ellen indítottak, és amely esetleg e személyt elmarasztaló jogi aktus meghozatalához vezethet, a közösségi jog egyik alapelvét képezi, amely jogot még az adott eljárásra vonatkozó szabályozás teljes hiányában is biztosítani kell. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a védelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy az a személy, aki ellen a Bizottság közigazgatási eljárást indított, lehetőséget kapjon arra, hogy az említett eljárás során eredményesen kifejtse álláspontját a hivatkozott tények és körülmények valóságtartalma és érvényessége, valamint azon dokumentumok tekintetében, amelyekkel a Bizottság alátámasztja a közösségi jog megsértésére vonatkozó állítását (lásd a 234/84. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1986. július 10‑én hozott ítélet [EBHT 1986., 2263. o.] 27. pontját).
105 Következésképpen ellenőrizni kell, hogy É. Cressont megfelelő időben tájékoztatták‑e a vele szemben felhozott kifogásokról, és hogy meghallgatták‑e.
106 Az EK 213. cikk (2) bekezdése alapján É. Cressonnal szemben indított eljárást megelőzte a Bizottság által az előzetes közigazgatási vizsgálatok alapján indított közigazgatási eljárás.
107 A Bírósághoz benyújtott iratokból kiderül, hogy a közigazgatási vizsgálatok során az illetékes szervezeti egységek több alkalommal is felvették É. Cressonnal a kapcsolatot, aki 2001. szeptember 24‑i, október 22‑i és december 17‑i levelében előterjesztette észrevételeit.
108 A közigazgatási eljárás azzal indult, hogy É. Cressonnak 2003. május 6‑án megküldték a kifogásközlést. Ez utóbbi hozzáférhetett aktájához és felkérték, hogy terjessze elő észrevételeit. Több mint négy hónapja volt arra, hogy e közlésre válaszoljon. É. Cresson 2003. szeptember 30‑án írásban, 2004. június 30‑án pedig szóban terjesztette elő észrevételeit. A Bizottság 2004. július 19‑én határozott úgy, hogy a Bírósághoz fordul.
109 A közigazgatási eljárás lefolytatásából semmi nem utal arra, hogy sérült a védelemhez való jog.
110 Éppen ellenkezőleg: úgy tűnik, a Bizottság a védelemhez való jogot tiszteletben tartva járt el, amikor a valamennyi felrótt tényt és azok jogi elemzését ismertető kifogásközlést megküldte É. Cressonnak, valamint hozzáférést biztosított aktájához, felkérte észrevételei előterjesztésére, amelyre legalább két hónapja volt, valamint meghallgatta őt.
111 A Bíróság előtti eljárást illetően É. Cresson úgy érvel, hogy amennyiben a Bíróság szankciót szab ki vele szemben, nincs semmilyen jogorvoslatra lehetősége. Úgy véli, hogy a jogorvoslati lehetőség hiánya sérti a védelemhez való alapvető jogot és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot. Hangsúlyozza, hogy ugyanakkor bármely európai közösségi tisztviselő a KJH határozatát az Elsőfokú Bíróság előtt vitathatja, majd fellebbezéssel élhet a Bíróság előtt.
112 E tekintetben fontos megemlíteni az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én kelt egyezményhez tartozó hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkének (1) bekezdését, amelynek értelmében annak, akit bíróság bűncselekmény miatt elítéltek, joga van arra, hogy a bűnössége megállapítását, illetőleg a büntetés kiszabását tartalmazó ítéletet felsőbb bírósággal felülbíráltassa. Még ha feltételezzük is, hogy e rendelkezés alkalmazható az EK 213. cikk (2) bekezdése alapján indított eljárás esetében, elegendő emlékeztetni arra, hogy az említett jegyzőkönyv 2. cikkének (2) bekezdése szerint e jogot korlátozni lehet, amikor a szóban forgó személy ügyét első fokon a legfelső bírói fórum tárgyalta.
113 Következésképpen az, hogy a Bíróság határozata ellen nincs jogorvoslati lehetőség, egyáltalán nem olyan jellegű mulasztás, amely sértené a Bizottság tagjainak a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, és jelen esetben nem alapozhatja meg a Bírósághoz való fordulás érvénytelenítését.
114 A fenti megfontolások alapján el kell utasítani az É. Cresson által védekezésül felhozott, eljárási kérdésekre, valamint a különféle jogok – különösen a védelemhez való jog – tiszteletben tartására vonatkozó valamennyi jogalapot.
A büntetőeljárás következményeiről
A felek észrevételei
115 É. Cresson azt állítja, hogy mivel a Bizottság magánfélként lépett fel a büntetőeljárásban, a „fegyelmi eljárás a büntetőeljáráshoz kötve van” elv alkalmazandó. Ebből az következik, hogy a büntető és fegyelmi eljárás keretében felrótt tények azonossága esetén a büntetőbíróság megállapításai kötik a fegyelmi hatóságokat. Ez a szabály az Elsőfokú Bíróság T‑307/01. sz., François kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletéből (EBHT 2004., II‑1669. o., 73–75. pont) következik. Márpedig jelen esetben a két eljárásban felrótt tények azonosak, azaz elsődlegesen az R. Berthelot felvételére és munkafeltételeire vonatkozó szabályozásnak a Közösség általános érdekét hátrányosan érintő megszegéséről van szó.
116 É. Cresson érvelése szerint a Chambre du conseil du tribunal de première instance de Bruxelles kimondta, hogy nincs helye az érdemben eljáró bíróság elé történő utalásnak azt követően, hogy elfogadta a procureur du Roi észrevételeit, miszerint vagy a ténybeli állításokat vagy É. Cressonnak a tényekben való részvételét nem bizonyították. A büntetőbíróság előtti eljárást nem kezdeményező határozat a Bizottság által indított eljárást megfosztotta tárgyától és tartalmától.
117 A Bizottság is úgy véli, hogy a „fegyelmi eljárás a büntetőeljáráshoz kötve van” elv alkalmazandó a közösségi jogban, de abból más következtetésre jut. Egyrészt arra, hogy amikor azonos tények alapján a büntetőeljárással párhuzamosan fegyelmi eljárás is indul, a fegyelmi eljárást a büntetőeljárás befejezéséig fel kell függeszteni, másrészt arra, hogy a fegyelmi hatóságot köti a büntetőbíróság által megállapított tényállás. Ugyanakkor jelen ügyben a büntetőeljárásban és a fegyelmi eljárásban felrótt tények különböznek. A büntetőbíróság megvizsgálta É. Cresson esetleges bűnösségét, többek között csalásban és hűtlen kezelésben. A Bíróságnak azt kell ellenőriznie, hogy az érintett megszegte‑e a hivatalából eredő kötelezettségeit jogtalan előnyben részesítési magatartásával vagy súlyos gondatlanságával. Következésképpen a Bíróságot nem kötik sem a büntetőbíróság megállapításai, sem az általa hozott, büntetőbíróság előtti eljárást nem kezdeményező határozat.
A Bíróság álláspontja
118 Emlékeztetni kell arra, hogy a Közösségek bármely tisztviselőjével vagy alkalmazottjával szembeni – mint a François kontra Bizottság ügyben szereplő – fegyelmi eljárásokra és a Bizottság valamely tagjával szembeni eljárásokra nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Az előbbiek esetében az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata, az utóbbiak esetében pedig az EK 213. cikk (2) bekezdése szerinti önálló eljárás alkalmazandó. Következésképpen az előbbiek esetében alkalmazott megoldások nem feltétlenül vehetők át az utóbbiak vonatkozásában.
119 É. Cresson esetében a büntetőeljárás alapján 1999 és 2004 között a vele szemben felhozott kifogások vizsgálatára került sor.
120 Amennyire az ezen eljárás folyamán tett megállapítások az EK 213. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás keretében vizsgáltakkal azonos tényekre vonatkoznak, és e megállapítások a Bíróság előtti ügy iratanyagában megtalálhatóak, a Bíróság figyelembe veheti őket az említett cikk alapján É. Cressonnak felrótt tények vizsgálata során.
121 A Bíróságot ugyanakkor nem köti a büntetőeljárás során a tényekre vonatkozóan tett jogi minősítés és teljes körű mérlegelési jogkörét gyakorolva – hatásköre van annak megállapítására, hogy az EK 213. cikk (2) bekezdésére alapított eljárás keretében felrótt tények a Bizottság tagjaként betöltött hivatalból eredő kötelezettségek megszegésének minősülnek‑e.
122 A Bíróságot tehát nem köti a Chambre du conseil du tribunal de première instance de Bruxellesnek az É. Cressont terhelő körülmények hiányát megállapító határozata.
123 A procureur du Roi által kezdetben elfogadott egyetlen – azaz az R. Berthelot nevére kiállított, fiktív kiküldetésekre vonatkozó kiküldetési rendelvényekkel kapcsolatos – vádpontot illetően megállapítható, hogy a procureur du Roi által a vádiratban átvett, a nyomozásokon alapuló megállapításokat a Bíróság figyelembe veheti, anélkül, hogy kötve lenne hozzájuk.
124 Az R. Berthelot felvételével kapcsolatos, a procureur du Roi vádiratában szereplő azon megállapítások, miszerint egyrészt R. Berthelot önéletrajza hasonló a Bizottság által felvett más meghívott tudományos munkatársakéihoz, másrészt a Bizottság szervezeti egységei személyzetének tagjait gyakran rendelték ki az intézmény tagjainak kabinetjeibe, vagy alkalmazták a kabinetekben a hivatalosan meghatározott létszámon felül, szintén relevánsak, és a Bíróság figyelembe veheti őket.
125 Ugyanakkor a procureur du Roi által ezen elemekből levont következtetés – azaz hogy R. Berthelot felvétele szabályszerű volt abban az értelemben, hogy nem sértett a Bizottság által előírt semmilyen szabályt – a tények értékelésének minősül. Ez az értékelés a különösen a meghívott tudományos munkatársak felvételére vonatkozó közösségi szabályok vizsgálatán és értelmezésén alapul, amelyek nem kötik a Bíróságot.
Az EK 213. cikk (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek megszegéséről
A felek észrevételei
126 A Bizottság álláspontja szerint R. Berthelot és T. Riedinger aktájából kiderül, hogy É. Cresson megszegte a Bizottság tagjaként betöltött hivatalából eredő kötelezettségeit, mégpedig jogtalan előnyben részesítési magatartásával, illetve súlyos gondatlanságával.
127 É. Cresson R. Berthelot felvételének szabályszerű voltára hivatkozik, és hangsúlyozza, hogy e felvételt az adminisztráció bonyolította le. A Bizottság tagjának nem kell ismernie a felvétel minden egyes adminisztrációs aspektusát. A T. Riedingerre vonatkozó iratanyag pedig nagyon hiányos.
A Bíróság álláspontja
128 R. Berthelot és T. Riedinger jelen ítélet 10–26. pontjában ismertetett ügyét külön-külön kell megvizsgálni.
– R. Berthelot felvételéről és foglalkoztatási feltételeiről
129 Felmerül a kérdés, hogy R. Berthelot meghívott tudományos munkatársként avégett történt felvétele és kialakított foglalkoztatási feltételei, hogy É. Cresson személyes tanácsadójának feladatát lássa el, ez utóbbi a Bizottság tagjaként betöltött hivatalából eredő kötelezettségei megszegésének minősülnek‑e.
130 A Bizottság minden tagja személyes tanácsadó munkatársakból álló kabinettel rendelkezik. E munkatársak felvételére intuitu personae – azaz nagyban diszkrecionális jelleggel – kerül sor, mivel az érintetteket szakmai képességeik és erkölcsi értékrendjük, valamint az érintett biztos és kabinetje egészének sajátos munkamódszereihez való alkalmazkodási képességük alapján választják ki.
131 Kabinetjének tagjain kívül egy biztos más humán erőforrással is rendelkezik. Külön szabályoknak megfelelően támaszkodhat a Bizottság szervezeti egységeinek személyzetére, szakértőkhöz fordulhat, vagy egyes személyeknek korlátozott idejű megbízást adhat.
132 Jelen esetben nem vitatott, hogy R. Berthelot‑t nem lehetett É. Cresson kabinetjének tagjaként alkalmazni, mivel túllépte az engedélyezett korhatárt. Ráadásul mivel É. Cresson kabinetje már kialakult, ami azt jelenti, hogy már minden személyes tanácsadói posztot betöltöttek, elvben nem állhatott rendelkezésére még egy személyes tanácsadó.
133 Mindezek ellenére É. Cresson elérte, hogy R. Berthelot‑t szervezeti egységei felvegyék. Meghívott tudományos munkatársként alkalmazták annak érdekében, hogy ténylegesen személyes tanácsadói feladatot lásson el.
134 E tekintetben a jelen ítélet 132. és 133. pontjából következik, hogy R. Berthelot alkalmazására a kabinettagok felvételére vonatkozó szabályok kijátszásával került sor.
135 A vitatott alkalmazás sérti a meghívott tudományos munkatársak felvételére vonatkozó szabályokat is.
136 Elsősorban: a meghívott tudományos munkatársakról szóló határozat 1. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseivel ellentétben R. Berthelot‑t nem a meghívott tudományos munkatárs feladatainak ellátása érdekében vették fel, és következésképpen a tartózkodás célját – amely a meghívott tudományos munkatárs és a DG XII, valamint a KKK kutatási tevékenységekért felelős munkatársai közötti széleskörű ismeretcsere – nem tartották tiszteletben. Felvételének egyetlen célja annak lehetővé tétele volt, hogy É. Cresson kabinetjében láthasson el feladatokat. A meghívott tudományos munkatársakra vonatkozó szabályokat tehát nem céljuknak megfelelően alkalmazták.
137 A procureur du Roi vádiratában említett körülmény, miszerint a közösségi intézmények személyzetének tagjait gyakran rendelték ki a Bizottság tagjainak kabinetjeibe, vagy alkalmazták a kabinetekben a hivatalosan meghatározott létszámon felül, az említett felvétel szabályszerű voltának látszatát keltette azáltal, hogy azt egy meglévő keretbe helyezte el. E kirendelések célját azonban jelen esetben nem vették figyelembe. E kirendelések ugyanis olyan személyeket érintenek, akiket korábban érdemeik alapján – gyakran versenyvizsga útján – vettek fel, akik a Közösség általános érdekében eljárva látják el a szervezeti egységekben feladataikat, tanúbizonyságot tettek képességeikről, majd ezt követően e képességeket a kabinetek szolgálatában kamatoztatják. R. Berthelotnak az É. Cresson kabinetje részére történő azonnali rendelkezésre bocsátása nem tartotta tiszteletben ezen általános gyakorlat célját.
138 Másodsorban: a meghívott tudományos munkatársakról szóló határozat előírja, hogy az érintetteket egyetemi tanárok, tudományos felsőfokú intézmények tanárai vagy a kutatás területén elismert kutatóintézetekben magas szintű munkát végző tudományos munkatársak közül választják. Külön képesség vagy tapasztalat hiányában, önmagában az R. Berthelot önéletrajzában feltüntetett és a jelen ítélet 10. pontjában emlékeztetett képesítés alapján az érintett felvétele nem tekinthető úgy, hogy teljesíti az érintett szabályozás által előírt kritériumokat. Következésképpen az R. Berthelotnak a DG XII‑be és a KKK-ba történt felvételéhez kötődő érdek nem bizonyított.
139 Harmadsorban: R. Berthelot harminc hónapra kötött szerződése hat hónappal meghaladta az engedélyezett leghosszabb időtartamot. R. Berthelot végül nem azért nyújtotta be felmondását, hogy szabálytalan időtartamú alkalmazásának véget vessen, hanem egészségügyi okokból. Az időtartam meghaladása a hatályos szabályok vonatkozásában – különösen É. Cresson részéről – tanúsított érdektelenséget jelez. Egyébként miután R. Berthelot beadta felmondását, É. Cresson továbbra is – ez alkalommal azonban hiába – ragaszkodott ahhoz, hogy megtalálják az érintett alkalmazásának módját.
140 Negyedsorban: a meghívott tudományos munkatársakról szóló határozat 7. cikkének (7) bekezdése szerinti követelményekkel ellentétben R. Berthelot nem készített semmilyen jelentést a tartózkodása alatt végzett tevékenységről. Az adminisztrációnak kellett tőle elkérni a jelentéseket. Azokat, amelyeket végül átadott, úgy tűnik, hogy nem ő készítette, hanem több olyan személy, aki É. Cresson kabinetjében látta el feladatát. Emellett úgy tűnik, hogy e jelentések célja pusztán az adminisztráció kérésére történt formális válaszadás volt.
141 Az a körülmény, hogy a meghívott tudományos munkatársak nem nyújtottak be rendszeresen a tartózkodásuk végén jelentést, nem érinti a meghívott tudományos munkatársakról szóló határozatból eredő kötelezettségek megszegésének e megállapítását.
142 Végül: R. Berthelot nevére fiktív kiküldetésekre vonatkozó kiküldetési rendelvények kerültek kiállításra. Ezen dokumentumok kiállítása a közösségi intézmények által hozott szabályok súlyos megszegésének minősülnek. Ez azonban elsősorban R. Berthelot‑nak róható fel, és az iratokból nem tűnik ki, hogy É. Cressont tájékoztatták volna, vagy hogy tájékoztatni kellett volna. Ilyen körülmények között nem kell megvizsgálni É. Cresson védekezésül felhozott azon érvét, miszerint ezek a fiktív kiküldetésekre vonatkozó kiküldetési rendelvények csekély összegnek feleltek meg.
143 Az R. Berthelot aktájának elemzése során feltárt, az alkalmazandó szabályozás szövegének és szellemének többféleképpen megvalósult megszegése, különösen a jelen ítélet 136–138. pontjában említettek egyértelművé teszik R. Berthelot meghívott tudományos munkatárskénti felvételének nyilvánvalóan szabálytalan jellegét – amely felvételre annak érdekében került sor, hogy R. Berthelot ellássa a Bizottság egyik tagja személyes tanácsadójának feladatát.
144 R. Berthelot felvételének és foglalkoztatási feltételeinek vizsgálata alapján megállapítható, hogy az érintett szabályokat nem céljuknak megfelelően alkalmazták.
145 Az e felvételben való személyes érintettségére figyelemmel – hiszen erre az ő kifejezett kérésére került sor azt követően, hogy úgy tájékoztatták, nem veheti fel R. Berthelot‑t kabinetjébe – É. Cressont felelősnek kell tekinteni az említett felvételért, valamint a kapcsolódó szabályok kijátszásáért. Nem mentesülhet a felelősségre vonás alól azzal, hogy az adminisztráció által nyújtott felvételi engedély mögé bújik, mivel egyetlen pillanatban sem adta jelét annak – akár az illetékes szervezeti egységektől való, ilyen tárgyú tájékoztatáskérés, akár ez irányú ajánlás kibocsátása révén –, hogy fontosnak tartja, hogy az illetékes szervezeti egységek tiszteletben tartsák az alkalmazandó szabályozás célját.
146 Így É. Cresson bizonyos súlyú kötelezettségszegésért vált felelőssé azért, mert annak ellenére adott ki utasítást egy közeli ismerős – R. Berthelot – meghívott tudományos munkatárskénti felvételére, hogy R. Berthelot nem az ahhoz kapcsolódó tevékenységet volt hivatott végezni, és a felvétel célja az volt, hogy az érintettnek a kabinetjében – amely pedig már kialakult – személyes tanácsadói feladat ellátását tegye lehetővé, ráadásul R. Berthelot életkora meghaladta az ilyen feladat ellátására engedélyezett korhatárt.
147 A fentiekből következik, hogy R. Berthelot felvétele során és foglalkoztatási feltételei vonatkozásában É. Cresson megszegte a Bizottság tagjaként betöltött hivatalából eredő, az EK 213. cikk (2) bekezdése és az EAK 126. cikk (2) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit.
– A T. Riedingernek tett szerződési ajánlatok
148 A Bíróság tudomására hozott és a jelen ítélet 22–26. pontjában emlékeztetett tények nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy É. Cresson azzal, hogy a szóban forgó három szerződési ajánlatot megtette T. Riedingernek, megszegte a Bizottság tagjaként betöltött hivatalából eredő kötelezettségeit. Ugyanis sem e szerződések megnevezéséből, sem a vonatkozásukban a Bizottság által közölt szórványos információkból nem következik, hogy az említett szerződések nem szolgálták a Közösség általános érdekét.
A nyugdíjjogosultság vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jog megvonásának kimondása iránti kérelem
149 A Bizottság tagjaként betöltött hivatalból eredő kötelezettség megszegése főszabály szerint az EK 213. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerinti szankció kiszabását vonja maga után.
150 Ugyanakkor az eset körülményeire tekintettel úgy kell tekinteni, hogy a kötelezettségszegés megállapítása önmagában megfelelő szankciónak minősül.
151 Következésképpen É. Cresson mentesül a nyugdíjjogosultsága vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való joga megvonásával járó szankció kiszabása alól.
A költségekről
152 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az említett cikk 3. §‑ának első bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit. Ugyanezen cikk 4. §‑ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.
153 A jelen esetben, mivel a Bizottság és É. Cresson részlegesen lettek pernyertesek, kötelezni kell őket a saját költségeik viselésére. Az eljárásba beavatkozó Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján a Bíróság (teljes ülés) a következőképpen határozott:
1) René Berthelot felvétele során és foglalkoztatási feltételei vonatkozásában Édith Cresson megszegte az Európai Közösségek Bizottságának tagjaként betöltött hivatalából eredő, az EK 213. cikk (2) bekezdése és az EAK 126. cikk (2) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit.
2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) Az Európai Közösségek Bizottsága, Édith Cresson és a Francia Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.
Aláírások