AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2009. június 11.(*)
„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – A LAST MINUTE TOUR közösségi ábrás védjegy – A LASTMINUTE.COM nem lajstromozott korábbi nemzeti védjegy – Viszonylagos kizáró ok – A korábbi védjegy tekintetében irányadó nemzeti jogra történő utalás – A common law jellegbitorlási keresetre (action for passing off) vonatkozó szabályai – A 40/94/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése, és 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja [jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése, illetve 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja]”
A T‑114/07. és T‑115/07. sz. egyesített ügyekben,
a Last Minute Network Ltd (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviselik: P. Brownlow solicitor és S. Malynicz barrister)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: D. Botis és A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban:
a Last Minute Tour SpA (székhelye: Milánó [Olaszország], képviselik: D. Caneva és G. Locurto ügyvédek),
az OHIM második fellebbezési tanácsának 2007. február 8‑án, a Last Minute Network Ltd és Last Minute Tour SpA közötti törlési eljárásokkal kapcsolatban hozott határozatai (R 256/2006‑2. és R 291/2006‑2. sz. ügyek) ellen benyújtott két keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(hetedik tanács),
tagjai: N. J. Forwood elnök, D. Šváby és L. Truchot (előadó) bírák,
hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. április 13‑án benyújtott keresetlevelekre,
tekintettel az OHIM‑nak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. július 20‑án és 23‑án benyújtott válaszbeadványaira,
tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. július 27‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a T‑114/07. és T‑115/07. sz. ügyeknek az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából történt egyesítéséről szóló végzésre,
a beavatkozó távollétében tartott 2008. november 5‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
A LASTMINUTE.COM megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozására vonatkozó eljárás
1 2000. február 25‑én a Last Minute Network Ltd társaság (a továbbiakban: LMN vagy felperes) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) [helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.)] a LASTMINUTE.COM szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 E megjelölés lajstromozását többek között a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 39. és 42. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében kérték, amelyek az egyes osztályok vonatkozásában az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 39. osztály: „Utazási irodák; helyfoglalás utazással kapcsolatban; kapcsolódó információ, tanácsadás és tájékoztatás”;
– 42. osztály: „Utazási irodák; éttermi helyfoglalás; elektronikus és nem elektronikus kereskedelmi berendezések és felszerelések biztosítása; internetes dokumentumkeresők és on‑line adatbázisok (ideértve a szükséges hálózati rendszereket) tervezése; rendezvények és találkozók szervezése; személyek kísérése; internet, adatbázis vagy egyéb kapcsolódó elektronikus távközlési eszközön keresztül történő tájékoztatás; kertrendezés, kapcsolódó információ, tanácsadás és tájékoztatás.
3 Ezen védjegybejelentést az elbíráló 2001. október 29‑i határozatával elutasította azzal az indokkal, hogy a LASTMINUTE.COM megjelölés a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának [helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja] értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
4 Az LMN 2001. december 18‑án benyújtott fellebbezésével megtámadta e határozatot az OHIM előtt.
5 2003. július 8‑i határozatával az OHIM második fellebbezési tanácsa elutasította e fellebbezést a 39. osztályba tartozó szolgáltatások, valamint a 42. osztályba tartozó „utazási irodák és éttermi helyfoglalás” vonatkozásában, azzal az indokkal, hogy a LASTMINUTE.COM nem rendelkezik megkülönböztető képességgel e szolgáltatások tekintetében.
6 A fellebbezési tanács álláspontja szerint valamennyi „utolsó pillanatos”, utazással kapcsolatos helyfoglalásra, szórakozásra vagy vacsorára szakosodott vállalkozásnak érdekében áll a „last minute” kifejezés használata e szolgáltatások leírására. Egy ilyen, nyilvánvalóan a közkincs részét képező kifejezés, amelynek minden piaci szereplő számára elérhetőnek kell maradnia, főszabály szerint nem lehet alkalmas egy adott vállalkozás szolgáltatásainak megkülönböztetésére.
7 A „.com” kiterjesztés „lastminute‑hez” való hozzátétele és a két szó szóköz vagy kötőjel nélkül történő egymáshoz illesztése, amely az angolban gyakori, nem rendelkezik semmiféle megkülönböztető erővel. A „.com” kiterjesztés, mely egyszerű utalás egy internetes címre, nem változtat védjeggyé egy megkülönböztető képességgel nem rendelkező kifejezést.
A LAST MINUTE TOUR megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozására vonatkozó eljárás
8 2000. március 11‑én a Last Minute Tour SpA társaság (a továbbiakban: LMT) a 40/94 rendelet alapján az alábbi ábrás megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az OHIM‑nál, amely megjelölés három, a „last”, „minute” és „tour”, fekete színű szóelemből áll, valamint egy olyan szimbólum piros színű ábrázolásából, amely ősi rapanui nyelven feltehetően az utazásokat idézi:
9 A megjelölés lajstromozását egyrészt a 16., másrészt a 39. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében kérték, amelyek az egyes osztályok vonatkozásában az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 16. osztály: „Papír, karton és ezen anyagokból készült termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; nyomdaipari termékek; katalógusok; nyomtatott órarendek, menetrendek; brosúrák, vékony fűzött könyvek; könyvek; újságok; magazinok (folyóiratok); könyvkötészeti anyagok; fényképek; címkék; papíripari cikkek; papíripari vagy háztartási ragasztóanyagok; anyagok művészek részére; ecsetek; írógépek és irodai cikkek (bútorok kivételével); tanítási és oktatási anyagok (készülékek kivételével); csomagolásra szolgáló műanyagok (amelyek nem tartoznak más osztályokba); játékkártyák; nyomdabetűk; klisék”;
– 39. osztály: „Utazási és idegenforgalmi irodák; helyfoglalás utazással kapcsolatban; utazások szervezése; vízi utazások és kirándulások szervezése; utasszállítás és ‑kísérés; légi szállítás; közlekedési eszközök kölcsönzése; közlekedéshez kapcsolódó tájékoztatás”;
– 42. osztály: „Szállodai, éttermi szolgáltatások, panziók, turisztikai falvak, bárok, magánklubok szolgáltatásai; szállodában és turisztikai falvakban való helyfoglaláshoz kapcsolódó szolgáltatások; számítógépes programok megalkotása (tervezése); számítógépes programok kölcsönzése”.
10 A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2001. március 19‑i 25/2001. számában tették közzé.
11 2001. június 19‑én az LMN felszólalt az LMT által bejelentett védjegy lajstromozásával szemben a LASTMINUTE.COM egyesült királysági nem lajstromozott szóvédjegy fennállására hivatkozva, amelyet ő a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése) értelmében 1998 óta használ a kereskedelmi forgalomban.
12 Az OHIM felszólalási osztálya a felszólalást 2002. július 12‑i határozatával elutasította azzal az indokkal, hogy az LMN nem nyújtotta be a megjelölt határidőn belül a felszólalása alátámasztásául hivatkozott korábbi jog használatának bizonyítékát.
13 A LAST MINUTE TOUR közösségi védjegy 2003. május 14‑én, a 1 552 231. számon került lajstromozásra.
A LAST MINUTE TOUR védjegy LMN által kezdeményezett törlési eljárása
14 2003. május 30‑án az LMN a LAST MINUTE TOUR közösségi védjegy törlése iránti kérelmet nyújtott be a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének, valamint 52. cikke (1) bekezdése c) pontjának (jelenleg a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdése c) pontja) együttesen értelmezett rendelkezései alapján.
15 Kérelme alátámasztásául az LMN azt állította, hogy a LASTMINUTE.COM nem lajstromozott korábbi nemzeti védjegyhez fűződő jogai alapján, az Egyesült Királyság 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésében e szabályozásra tett utalás folytán alkalmazandó joga értelmében, megtilthatja a későbbi védjegy használatát, ennélfogva annak a 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti törlését a 39. és 42. osztályba tartozó, üdüléssel, repüléssel, szállásadással, városnéző hétvégékkel, szórakoztató programokkal, rendezvényekkel, kölcsönzéssel, vásárlásokkal és egyéb on‑line utazási és szabadidős szolgáltatásokkal, valamint kapcsolódó anyagok reklámjával és promóciójával kapcsolatban.
16 A kérelem a közösségi védjegynek az általa érintett valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében történő törlésére vonatkozott, a számítógépes programok tervezése és kölcsönzése szolgáltatások kivételével.
17 2005. december 23‑i határozatával a törlési osztály helyt adott az LMN által a LAST MINUTE TOUR közösségi védjegy törlése iránt benyújtott kérelemnek a 39. és 42. osztályba tartozó valamennyi érintett szolgáltatás tekintetében, ugyanakkor elutasította e kérelmet a 16. osztályba tartozó áruk tekintetében.
18 A törlési osztály úgy határozott, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megfelelően az LMN a közösségi védjegybejelentés benyújtását megelőzően a LASTMINUTE.COM helyi jelentőségűt meghaladó megjelöléshez fűződő jog jogosultja volt a 39. és 42. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében.
19 Az Egyesült Királyság − a megjelölés tekintetében alkalmazandó − jogának értelmében e megjelölés alapján az LMN megtilhatja valamely későbbi védjegy használatát, mivel a common law jellegbitorlási keresetének (action for passing off) három feltétele teljesült, nevezetesen az eljárás felperese áruinak hírneve (goodwill), az áruk és szolgáltatások megtévesztő módon történő bemutatása, miáltal ezen, a LAST MINUTE TOUR közösségi védjeggyel felkínált áruk arra vezethették az érintett vásárlóközönséget, hogy azok kereskedelmi származását az LMN‑nek tulajdonítsa (misrepresentation), valamint az LMN‑t mindebből esetlegesen érő kereskedelmi kár.
20 E vonatkozásban a törlési osztály megállapította mindenekelőtt, hogy a LASTMINUTE.COM az Egyesült Királyságban 1998 óta hírnévre tett szert, amelyet tanúsít a társaság promóciós költségvetése, jelentős reklámcélú beruházásai, a „lastminute.com” internetes oldalnak szentelt számos sajtócikk, és a társaság tőzsdei bevezetésének sikere. A törlési osztály e tényezőkből arra következtetett, hogy az LMN az Egyesült Királyság érintett vásárlóközönsége körében jelentős, a megjelöléséhez kapcsolódó hírnevet szerzett.
21 A termékek és szolgáltatások LAST MINUTE TOUR megjelöléssel történő bemutatása megtévesztő jellegének megállapításával kapcsolatban a törlési osztály úgy ítélte meg, hogy elegendő annak bizonyítása, hogy az érintett közönség, a két védjegy hasonlósága folytán, úgy vélheti, hogy ezen áruk és szolgáltatások az LMN‑től származnak, következésképpen az e védjegyek között fennálló összetéveszthetőség mérlegelésére van szükség.
22 A törlési osztály, miután megállapította a két védjeggyel megjelölt, 39. és 42. osztályba tartozó szolgáltatások azonosságát, úgy vélte, hogy a „lastminute” kifejezés, noha eltérő módon jelenik meg a két védjegyben, ezek közös domináns elemének tekinthető. Ebből jelentős vizuális hasonlóság és néhány különbség fennállására következtetett.
23 A törlési osztály a hangzás szintjén úgy vélte, hogy az elejükben azonos két megjelölés csupán végződésében tér el egymástól.
24 A törlési osztály megállapította, hogy a két védjegy fogalmilag azonos, mivel mindkettő az „utolsó pillanatos” ügyletek fogalmára utal, amelyet az interneten meglehetősen gyakran használnak kedvezményes árú repülőjegyekre, szállodai tartózkodásra, éttermi szolgáltatásokra és előadásokra szóló jegyekre vonatkozó ajánlatok megjelölésére.
25 E tényezők fényében a törlési osztály megállapította, hogy a két védjegy között, néhány különböző elemük ellenére, jelentős hasonlóságok vannak. Ebből arra következtetett, hogy fennáll az összetévesztés veszélye.
26 Végezetül a törlési osztály úgy vélte, hogy ennélfogva az LMN kereskedelmi kárt szenvedhet.
27 A törlési osztály tehát törölte a LAST MINUTE TOUR közösségi védjegyet a 39. és 42. osztályba tartozó valamennyi szolgáltatás tekintetében, ugyanakkor, a LASTMINUTE.COM megjelölés ezen árukkal kapcsolatos korábbi használatára vonatkozó bizonyíték hiányában, elutasította az LMN e védjegy törlésére vonatkozó kérelmét a 16. osztályba tartozó áruk vonatkozásában.
28 Az OHIM előtt 2006. február 15‑én benyújtott és az R 256/2006‑2. számon nyilvántartásba vett fellebbezésével az LMT a törlési osztály határozatának hatályon kívül helyezését kérte azon részében, amely LAST MINUTE TOUR közösségi védjegyét törölte a 39. és 42. osztályba tartozó vitatott szolgáltatások tekintetében.
29 2006. február 20‑án benyújtott és az R 291/2006‑2. számon nyilvántartásba vett fellebbezésével az LMN pedig a törlési osztály határozatának azon részében történő hatályon kívül helyezését kérte, amely a közösségi védjegy törlése iránti kérelmét elutasította a 16. osztályba tartozó áruk tekintetében.
30 2007. február 8‑i két határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozatok) az OHIM második fellebbezési tanácsa egyrészt, az LMT fellebbezésének helyt adva, hatályon kívül helyezte a törlési osztálynak a LAST MINUTE TOUR védjegy 39. és 42. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében történő törlésére vonatkozó határozatát, másrészt, az LMN fellebbezését elutasítva, megerősítette a törlés iránti kérelem törlési osztály által, a 16. osztályba tartozó áruk tekintetében történő elutasítását.
31 A két megtámadott határozatban a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy tekintettel az érintett áruk és szolgáltatások természetére, és arra, hogy a korábbi megjelölés az Egyesült Királyságban a nem lajstromozott védjegy minőségével rendelkezik, a vásárlóközönség, amellyel kapcsolatban az összetéveszthetőség elemzését el kell végezni, ezen áruk és szolgáltatások Egyesült Királyságban lakóhellyel rendelkező, szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztóiból áll.
32 A fellebbezési tanács ezt követően megállapította, hogy a „last minute” kifejezés két közismert angol szóból áll, amelyeket a referenciaközönség azonnal megért. A szóban forgó áruk és szolgáltatások tekintetében alkalmazva e kifejezés egyértelműen és azonnal azt jelzi, hogy ezen árukat és szolgáltatásokat, tekintettel az utolsó pillanatban történő megvásárlásukra, igen kedvező feltételekkel kínálják.
33 A fellebbezési tanács álláspontja szerint a „last minute” kifejezés tehát leíró jellegű, és nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a szóban forgó áruk és szolgáltatások vonatkozásában, és a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontja értelmében (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja) kizárólag akkor lajstromozható, ha egyéb, ábrás vagy szóelemek kísérik, amelyek felruházhatják minimális megkülönböztető képességgel.
34 A fellebbezési tanács hozzátette, hogy a három szóelem, a „last”, „minute” és „tour” és grafikai elemük összeillesztése kétség nélkül biztosította a közösségi védjegy számára, hogy ne ütközzön a lajstromozás két fent hivatkozott rendelkezés által meghatározott feltétlen kizáró okaiba, ugyanakkor e védjegy jogosultja nem léphet fel a „last minute” vagy „tour” kifejezések többi idegenforgalmi és utazásszervező vállalkozás által történő használata ellen.
35 A fellebbezési tanács álláspontja szerint fontos lenne tudni, hogy a „last minute” kifejezéssel szembesülve az Egyesült Királyság vásárlóközönsége úgy véli‑e, hogy a LASTMINUTE.COM védjegy jogosultja szólítja meg, vagy bármely turisztikai vagy utazásszervező vállalkozástól származó „last minute” (utolsó pillanatos) ajánlatokkal áll szemben. Mindenesetre az LMN nem bizonyította, hogy a „last minute” kifejezéssel szembesülve e közönség azonnal arra gondol, hogy a LASTMINUTE.COM védjegy jogosultja által kínált szolgáltatásokról van szó.
36 A fellebbezési tanács úgy vélte tehát, hogy az LMN hírneve a LASTMINUTE.COM megjelöléshez mint olyanhoz, annak minden elemével, kötődik, nem pedig az általános „last minute” kifejezéshez. E hírnév kizárólag az Egyesült Királyság joga által szabályozott jellegbitorlási kereset keretében és céljából ismerhető el, és nem szolgálhat monopólium nyújtására a szóban forgó áruk és szolgáltatások tekintetében nem megkülönböztető „last minute” kifejezés tekintetében.
37 Mivel a két védjegy megkülönböztető képessége nagyon korlátozott, a közönség figyelmét a megkülönböztető és domináns elemekre, nevezetesen a két megjelölést alkotó különböző szavak összetételeire, ezek „lastminute” szóvá történő olvasztására és a „.com” kiterjesztés feltüntetésére összpontosítják a nem lajstromozott megjelölés esetében, illetve a grafikai elemre a közösségi védjegy esetében.
38 A fellebbezési tanács hozzátette, hogy a két védjegy közös elemeinek, valamint a „tour” alkotóelemnek a hatása a megjelölések összehasonlítása során vizuális szinten igencsak elhalványul azon tény folytán, hogy nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel. Ezzel szemben, tekintve, hogy a „.com” kiterjesztés és a piros grafikai szimbólum teljesen eltérő, a két védjegy grafikai eltérései erőteljesebbek, mint hasonlóságaik.
39 Ami a hangzást illeti, a fellebbezési tanács megállapította, hogy a két védjegy egy azonos kifejezést tartalmaz, a „lastminute‑et”, és két eltérő alkotóelemet, ezek: a „.com” (angol kiejtéssel „dot com”) és a „tour”. Az eltérő alkotóelemek megkülönböztető képességére vonatkozó megfontolásokra tekintettel a „dot com” kiterjesztés lehetővé teszi a két védjegy hangzásbeli megkülönböztetését.
40 Továbbá a „last minute” kifejezés hatása, amely, a két védjegyben közös fogalom, az utolsó pillanatos ajánlatokra vonatkozik, elhalványul azon tény folytán, hogy leíró jellegű, miáltal a „.com” kiterjesztésben foglalt, elektronikus címre történő közvetlen utalás a két védjegy közötti fogalmi eltérés megállapítását teszi lehetővé.
41 Az összetéveszhetőség értékelése során a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a LAST MINUTE TOUR‑ral és annak grafikai szimbólumával szembesülve az Egyesült Királyság vásárlóközönsége úgy gondolja, hogy olyan vállalkozásról van szó, amely „last minute” utazásokat kínál, ugyanakkor nem képzeli, hogy ezen ajánlatok a LASTMINUTE.COM védjegy jogosultjától származnak. E vásárlóközönség ugyanis az egyes megjelölések megkülönböztető elemeire fordít figyelmet, hogy megkülönböztesse azokat az olyan, hasonló szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoktól, amelyek szolgáltatásuk felajánlása során szintén a „last minute” kifejezést használják.
42 A fellebbezési tanács e tényezőkből arra következtetett, hogy a kevésbé megkülönböztető elemek hasonlósága ellenére a két védjegy összességében nem kellően hasonló ahhoz, hogy ez összetéveszthetőséghez vezessen, sem a szóban forgó szolgáltatásokat kiegészítő áruknak, sem maguknak az azonos szolgáltatásoknak a tekintetében.
A felek kérelmei
43 Az LMN azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül az R 256/2006‑2. sz. (T‑114/07) és az R 291/2006‑2. sz. (T‑115/07) ügyben hozott határozatokat;
– törölje a LAST MINUTE TOUR közösségi védjegyet az érintett, egyrészt a 16. osztályba (T‑115/07), másrészt a 39. és 42. osztályba (T‑114/07) tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
44 Az OHIM és az LMT azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a kereseteket teljes egészükben;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
45 A 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a közösségi védjegyet az OHIM‑hoz benyújtott kérelem alapján törölni kell a 8. cikk (4) bekezdésében említett korábbi jog alapján, ha arra nézve teljesülnek az említett bekezdésben megállapított feltételek.
46 E két rendelkezés együttes értelmezéséből következik, hogy valamely, nem lajstromozott védjegy vagy más, a kereskedelmi forgalomban használt, helyi jelentőségűt meghaladó megjelölés jogosultja sikerrel kérheti egy későbbi közösségi védjegy törlését, ha és amennyiben az alkalmazandó tagállami jog alapján egyrészt a megjelöléshez fűződő jogokat a közösségi védjegybejelentés bejelentési napjánál korábban szerezték meg, másrészt e megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát.
47 A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában a fellebbezési tanács feladata, hogy tekintetbe vegye úgy az e rendelkezésben foglalt utalás alapján irányadó tagállami jogszabályokat, mint az érintett tagállamban hozott bírósági határozatokat. Ez alapján a törlés kérelmezőjének kell bizonyítania azt, hogy a szóban forgó megjelölés a hivatkozott tagállami jog hatálya alá tartozik, és hogy az alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát (lásd analógia útján az Elsőfokú Bíróság T‑53/04–T‑56/04., T‑58/04. és T‑59/04. sz., Budějovický Budvar kontra OHIM – Anheuser‑Busch [BUDWEISER] ügyben 2007. június 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 74. pontját).
48 A jelen ügyben vitathatatlan, hogy a nem lajstromozott nemzeti védjegy tekintetében irányadó tagállami jog a Trade Marks Act, 1994 (az Egyesült Királyság védjegytörvénye), amely 5. cikkének (4) bekezdése ekként rendelkezik:
„Valamely védjegy nem lajstromozható, ha és amennyiben az Egyesült Királyságban történő használata akadályokba ütközhet:
a) bármely jogszabály (főként a jellegbitorlásra vonatkozó jog [law of passing off]) értelmében, amely oltalmat biztosít a nem lajstromozott védjegy vagy a kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés számára […] ”.
49 Ezen rendelkezésnek a nemzeti bíróság által adott értelmezéséből [Reckitt & Coleman Products Ltd kontra Borden Inc. & Ors (1990) R.P.C. 341 HL] következik, hogy a jelen esetben a felperesnek a LAST MINUTE TOUR közösségi védjegynek a LASTMINUTE.COM nem lajstromozott nemzeti védjegye védelme céljából történő törléséhez az Egyesült Királyság joga jellegbitorlási keresetre vonatkozó szabályainak megfelelően bizonyítania kell, hogy a három alábbi feltétel teljesül.
50 Először is, az LMN által kínált szolgáltatások az érintett vásárlóközönség tudatában olyan hírnevet élveznek, amely e szolgáltatások bemutatásához kapcsolódik. A jellegbitorlási keresetre vonatkozó szabályok alapján a hírnevet azon időpont tekintetében kell bizonyítani, amikor az eljárás alperese megkezdte áruinak vagy szolgáltatásainak felkínálását (Cadbury Schweppes kontra Pub Squash [1981]) R.P.C. 429].
51 A 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése ugyanakkor nem ezen időpontra, hanem a közösségi védjegybejelentés bejelentési napjára hivatkozik, és azt írja elő, hogy az e védjegy törlését kérelmező személy a nem lajstromozott nemzeti védjegyhez fűződő jogokat az említett bejelentés, vagyis a jelen esetben 2000. március 11. előtt szerezze meg.
52 Másodsorban az LMN szolgáltatásaival azonos szolgáltatásoknak, valamint az ezeket kiegészítő áruknak a LAST MINUTE TOUR megjelöléssel, az Egyesült Királyságban történő felkínálása 2000. március 11‑én megtévesztő bemutatásnak tekinthető, amely tehát arra vezethette az érintett vásárlóközönséget, hogy ezen áruk és szolgáltatások kereskedelmi származását az LMN‑nek tulajdonítsa, függetlenül attól, hogy az ilyen bemutatás nem volt szándékos.
53 Harmadsorban az LMN ezen tény folytán kereskedelmi kárt szenvedhet.
54 A jelen ügyben az ütköző védjegyek által megjelölt szolgáltatások azonossága nem képezi vita tárgyát. Egyebekben, amint azt a fellebbezési tanács megállapította, a szóban forgó, 16. osztályba tartozó áruk a fent említett szolgáltatások kiegészítői. E tényezőt tekintetbe kell venni tehát annak mérlegelése során, hogy megtévesztő jellegű‑e, ahogyan az LMT a szóban forgó árukat és szolgáltatásokat a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napján az Egyesült Királyságban LAST MINUTE TOUR megjelöléssel bemutatta.
55 Az R 256/2006‑2. sz. határozat 31. pontjából és az R 291/2006‑2. sz. határozat 32. pontjából következik, hogy a LASTMINUTE.COM nem lajstromozott nemzeti védjegy, mint olyan, hírnévnek örvendett a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napján. E körülményt nem vitatja az OHIM, amely a tárgyaláson elismerte, hogy a LASTMINUTE.COM nagy hírnevet szerzett az Egyesült Királyságban.
56 Keresete alátámasztásául a felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésére alapított jogalapra hivatkozik. E jogalap három kifogásra bontható, amelyek az érintett vásárlóközönség meghatározására, azon önálló hírnévre, amelyet a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napján a „last minute” kifejezés élvezett, végül pedig az LMN szolgáltatásaival azonos szolgáltatások, valamint az ezeket kiegészítő áruk LAST MINUTE TOUR megjelöléssel, az Egyesült Királyságban történő felkínálásának esetlegesen megtévesztő jellegére vonatkoznak.
Az érintett vásárlóközönség meghatározására vonatkozó első kifogásról
A felek érvei
57 A felperes felrója a fellebbezési tanácsnak, hogy az érintett közönséget úgy határozta meg, hogy az az egyesült királysági, szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztókból áll, ahelyett hogy azt vizsgálta volna, hogy ügyfeleit − hírnevére tekintettel − az Egyesült Királyságban a LAST MINUTE TOUR megjelöléssel szembesülve az e megjelölés által érintett termékek és szolgáltatások vonatkozásában semmi nem vezette arra, hogy a referencia‑időszak folyamán tévesen azt higyjék, hogy kapcsolat áll fenn a felperes és az ő termékei és szolgáltatásai között.
58 Az OHIM, akit az LMT is támogat, azt válaszolja, hogy a szóban forgó termékek és szolgáltatások nem egy meghatározott fogyasztótípust céloznak meg, hanem a nagyközönséget. A gyakorlatban mindegy tehát, hogy a közönség egyik vagy másik csoportját tekintjük‑e érintett közönségnek, és egyébként sem lehetséges a megkülönböztetésük.
59 Mindenesetre, és tekintettel a korábbi nemzeti megjelölés jó hírnevére, a fellebbezési tanács a két szóban forgó védjegy összehasonlítását valójában arra a feltevésre alapozta, miszerint az érintett közönség nagy része már ismeri a felperes korábbi nemzeti védjegyét.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
60 Az Egyesült Királyság bíróságainak ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a jellegbitorlási eljárás alperese árui és szolgáltatásai bemutatásának megtévesztő jellegét a felperes ügyfeleinek szemszögéből, nem pedig a fellebbezési tanács által meghatározott átlagos fogyasztó elvont fogalmának szemszögéből kell vizsgálni (a fent hivatkozott Reckitt & Coleman Products Ltd kontra Borden Inc. & Ors ügyben hozott ítélet).
61 Ugyanis a jellegbitorlási kereset útján védett tulajdon nem csupán egy szóra vagy egy névre vonatkozik, amelynek harmadik személyek által történő használata korlátozott, hanem magára a vásárlói körre is, amelyet a vitatott használat veszélyeztet [Lord Parker a Burberry kontra Cording ügyben (1909) 26 R.P.C.693], mivel éppen valamely védjegy hírneve gyakorol vonzerőt a vásárlóközönségre, és tekinthető olyan szempontnak, amely által valamely megszilárdult vállalkozás megkülönböztethető egy új vállalkozástól [IRC kontra Muller & Co’s Margarine (1901) A.C. 217].
62 A jelen ügyben a fellebbezési tanács tehát figyelmen kívül hagyta a vásárlóközönség Egyesült Királyság bíróságai által adott meghatározását, és úgy vélte, hogy e közönség az Egyesült Királyságban lakóhellyel rendelkező, szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztókból áll, noha a nem lajstromozott nemzeti védjegy jogosultjának ügyfélkörére kellett volna hivatkoznia.
63 Az OHIM nem hivatkozhat arra, tekintve, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások nem egy meghatározott fogyasztótípust, hanem inkább a nagyközönséget érintik, hogy a gyakorlatban ne létezne egyetlen olyan szempont sem, amely alapján több csoport megkülönböztethető lenne az érintett vásárlóközönség meghatározása céljából.
64 Ugyanis nem lényegtelen, hogy az érintett fogyasztók az egyesült királysági fogyasztókként kerülnek meghatározásra, amint a fellebbezési tanács határozott, és amint a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) rendelkezik, vagy ezzel ellentétben a közönséget a jellegbitorlási kereset vizsgálata céljából kizárólag azon ügyfelekre kell korlátozni, akik, az LMN‑hez hasonlóan, ténylegesen jelen vannak a piacon.
65 Annak kockázata, hogy valamely fogyasztót megtéveszthet egy védjegy, amelyről azt állítják, hogy a fogyasztót arra vezetheti, hogy a megjelölt áruk és szolgáltatások kereskedelmi származását annak a vállalatnak tulajdonítsa, amely egy korábbi, nem lajstromozott védjegy jogosultja, nem szükségszerűen ugyanakkora, ha a fogyasztó már e vállalkozás ügyfélköréhez tartozik.
66 Továbbá az sem állítható, hogy a fellebbezési tanács, ha már egyszer tekintetbe vette a LASTMINUTE.COM hírnevét, a két megjelölés összehasonlítását azon feltételezésre alapozta volna, miszerint az érintett vásárlóközönség nagy része már ismeri a felperes megjelölését. A megtámadott határozatokból az következik ugyanis, hogy jóllehet a fellebbezési tanács megállapította, hogy a LASTMINUTE.COM‑hoz hírnév kapcsolódik, anélkül vonta le a szóban forgó két megjelölés közötti összetéveszthetőség hiányára vonatkozó következtetését, hogy ezen hírnevet egyáltalán számításba vette volna, és e két megjelölés egyszerű összehasonlítására szorítkozott.
67 Következésképpen, és úgy tekintve, hogy az érintett vásárlóközönséget a szóban forgó áruk és szolgáltatások Egyesült Királyságban lakóhellyel rendelkező, szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztói alkotják, míg a jellegbitorlási keresetre vonatkozó szabályok értelmében e közönség kizárólag a felperes ügyfeleiből áll, a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdése által az Egyesült Királyság jogára történő utalást, amely jog a felperes által a kereskedelmi forgalomban a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napján használt LASTMINUTE.COM nem lajstromozott korábbi nemzeti védjegy tekintetében irányadó.
A „last minute” kifejezés önálló hírneve elismerésének megtagadására vonatkozó második kifogásról
A felek érvei
68 A felperes felrója a fellebbezési tanácsnak, hogy a két ütköző védjegy összehasonlítását a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján végezte, ahelyett hogy azt vizsgálta volna, hogy a LASTMINUTE.COM nem lajstromozott nemzeti védjegyhez fűződő jogok alapján, a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének b) pontja) értelmében nem tilthatja‑e meg a későbbi közösségi védjegy használatát, következésképpen ugyanezen rendelet 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján, az Egyesült Királyság joga jellegbitorlási keresetre vonatkozó szabályainak alkalmazása által, nem kérheti‑e a védjegy törlését.
69 E célból a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna vizsgálnia a LASTMINUTE.COM, „Last Minute” vagy „Lastminute” védjegy hírnevét az érintett időszak folyamán, és meg kellett volna győződnie arról, hogy a felperes valamely, egyesült királysági átlagos ügyfele téves módon nem hozta‑e kapcsolatba a felperest az LMT‑vel, amennyiben szembesült az Egyesült Királyságban a LAST MINUTE TOUR megjelöléssel az ezzel megjelölt szolgáltatások vonatkozásában.
70 A jellegbitorlási eljárás felperese védjegyének hírneve, amely vonzerővel bír a közönség számára, kapcsolódhat e védjegy olyan elemeihez, amelyek eredetileg leíró értelműek voltak, amennyiben bizonyítható, hogy ezek a használat során önálló, a védjegy hírnevétől eltérő hírnévre (secondary meaning) tettek szert.
71 A felperes egyesült királysági újságokban való gyakori megjelenéséből eredő jelentős mértékű reklám és promóció folytán internetes oldala, a „lastminute.com” átlagos fogyasztója a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napján képes volt e szolgáltatások kereskedelmi származásának azonosítására, amely szolgáltatásokat a LASTMINUTE.COM nem lajstromozott védjegy, illetve a „lastminute” vagy „last minute”, az Egyesült Királyság sajtója által használatos megjelölésekkel kínálták fel, amint azt a fellebbezési tanács megállapította.
72 A felperes bizonyította a törlési osztály előtt, hogy a „last minute” kifejezés nem kizárólag egy bizonyos típusú szolgáltatás megjelölését, hanem az általa kínált szolgáltatások azonosítását is célozza.
73 A fellebbezési tanács ugyanakkor a „last minute” kifejezés megkülönböztető jellegét, a ténybeli összefüggésből kiragadva, elvetette, ahelyett hogy konkrétan mérlegelte volna a felperes hírnevének jelentőségét.
74 Tehát a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta a High Court of Justice (England and Wales) [Legfelsőbb Bíróság (Anglia és Wales)] 1999. december 17‑i végzését, amelyben e bíróság ideiglenesen megtiltotta a Last Minute Network Ltd („lastminute.com” cégnév) kontra Lastminute.com Plc és társai ügy alpereseinek bármiféle kereskedelmi tevékenység gyakorlását, amely során a „lastminute.com”, „lastminute.co.uk”, „lastminute” és „last minute” kereskedelmi neveket, vagy bármely olyan kifejezést vagy kifejezéshez kapcsolódó képzettársítást használnak, vagy azokra hivatkoznak, amely a megjelölések egyikével megtévesztő hasonlóságot mutat.
75 A fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy e végzés nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes a védjegyéhez fűződő jogok alapján az Egyesült Királyság jogának alkalmazásában megtilthatja egy későbbi védjegy használatát, mivel a High Court of Justice csupán ideiglenes intézkedésként, előzetes érdemi döntéshozatal nélkül hozott végzést, és az említett végzést alapos vita nélkül hirdették ki.
76 A felperes a fentiekkel ellentétben azt állítja, hogy a nemzeti bíróság az ügy érdemére vonatkozó érveket alaposan megvizsgálta, mielőtt intézkedésről határozott a javára.
77 Az OHIM, akit az LMT támogat, azt feleli, hogy a jellegbitorlási kereset benyújtásának, mint ahogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazásának is, az a feltétele, hogy fennálljon az összetévesztés veszélye, amelynek hiányában nem valósulhat meg a LAST MINUTE TOUR megjelöléssel ellátott áruk és szolgáltatások megtévesztő bemutatása, következésképpen a jellegbitorlás sem.
78 A fellebbezési tanács helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a felperes hírneve kizárólag a LASTMINUTE.COM megjelöléshez kapcsolódik, amely az egyetlen, jellegbitorlási eljárás révén védhető megjelölés, nem pedig a „last minute” általános kifejezéshez kapcsolódik. E kifejezést ugyanis két olyan angol szó alkotja, amelyet a referenciaközönség azonnal megért, és amely egyértelmű és közvetlen módon jelzi, hogy a felperes szolgáltatásait igen kedvező feltételekkel kínálja, mivel az „utolsó pillanatos” ügyletek tárgyát képezi.
79 Megállapítást nyert, hogy a felperes a LASTMINUTE.COM megjelölést összességében kizárólag szolgáltatásai eredetének jelzésére használta, és az esetek nagy többségében a „lastminute.com” névvel hivatkoznak rá.
80 Ezzel szemben a „last” és „minute” kifejezések, mivel ezeket az érintett közönség nem a származás jelöléseként érzékeli, megőrzik általános jelentésüket, függetlenül a „lastminute.com” kifejezés kereskedelmi forgalomban történő használata révén megszerzett hírnevétől.
81 Az érintett vásárlóközönség nem téveszti össze a szóban forgó megjelöléseket. A „last” és a „minute” szavak e két megjelölésbe történő foglalása nem lepi meg az érintett közönséget, és e közönség tudatában nem kelt olyan képzettársítást, miáltal a két megjelölést egyazon társaságnak vagy egymással gazdasági kapcsolatban álló társaságnak tulajdonítaná. Épp ellenkezőleg: e közönség azt érzékeli, hogy az érintett áruk és szolgáltatások bizonyos minőségéről tájékoztatást nyújtó kifejezést a kereskedelmi szereplők egymás mellett és jogszerűen használják.
82 Ilyen körülmények között, a „last” és „minute” szavak megkülönböztető képességének hiányában, és tekintettel a közösségi védjegy és járulékos elemei különböző bemutatása által keltett különbségtételre, nem állhat fenn a két védjegy között összetéveszthetőség, következésképpen a szóban forgó termékek és szolgáltatások LAST MINUTE TOUR megjelöléssel történő megtévesztő bemutatása sem.
83 Végezetül, a közösségi védjegy‑lajstromozási rendszer autonómiájára tekintettel, sem az OHIM‑ot, sem pedig az Elsőfokú Bíróságot nem köti High Court of Justice hivatkozott végzése. Továbbá e határozat nem tekinthető érvényes precedensnek, még az Egyesült Királyság jogában sem, tekintettel tisztán ideiglenes jellegére, arra, hogy elfogadására az alperesek távollétében került sor, indokolásának hiányára, valamint a ténybeli háttér különbségeire.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
84 Az Egyesült Királyság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy valamely, termékek vagy szolgáltatások megjelölésére szolgáló megjelölés, a jellegbitorlásra irányadó jog értelmében, szerezhet hírnevet a piacon, még akkor is, ha kezdetben leíró jellegű, vagy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
85 Így került megállapításra, hogy a „Camel Hair” kifejezés a tényállás szerint önálló hírnévre tett szert a felperes által a más vállalkozások termékeitől immár megkülönbözetett árui kereskedelmi eredetének jelzése címén történő használat folytán, még akkor is, ha e kifejezés védjegyként nem volt lajstromozható (Reddaway kontra Banham (1896) 13 R.P.C. 218; ebben az értelemben lásd ugyancsak: Cellular Clothing Co. Ltdv. Maxton & Murray (1899) A.C. 326, 16, R.P.C. 397 HL].
86 Ezen túl az Egyesült Királyság joga jellegbitorlási keresetre vonatkozó szabályainak értelmében a valamely vállalkozás által felkínált termékek és szolgáltatások hírneve minden egyes ügy körülményei függvényében nemcsak egy nemzeti védjegy, de az azokat alkotó elemek hírnevéből is fakadhat, amennyiben azok önálló, az összességében vizsgált védjegy hírnevétől különböző hírnévre tettek szert.
87 A jelen ügyben a fellebbezési tanács megállapította, hogy „a hírnév a LASTMINUTE.COM megjelöléshez mint olyanhoz valamennyi alkotóelemével, nem pedig a „last minute” általános kifejezéshez kötődik”. A fellebbezési tanács hozzátette, hogy „[e]zen hírnév kizárólag a[z Egyesült Királyság] [jelleg]bitorlásről (passing off) szóló törvénye alkalmazásának keretében és céljából [volt el]ismerhető el, és nem szolgálhat[ott] arra, hogy monopóliumot biztosítson a [»last minute«] kifejezés felett, amely nem [rendelkezett] megkülönböztető képességgel a szolgáltatások és a kiegészítő áruk vonatkozásában”.
88 Mindazonáltal, a fent hivatkozott nemzeti ítélkezési gyakorlat fényében, a fellebbezési tanács tehát nem tagadhatta meg a „last minute” kifejezés önálló hírnevének elismerését azon egyetlen oknál fogva, hogy az általános jellegű, és nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a szóban forgó szolgáltatások és kiegészítő áruk vonatkozásában.
89 Következésképpen a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése által az Egyesült Királyság jogára történő utalást, amely jog a felperes által a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napján a kereskedelmi forgalomban használt LASTMINUTE.COM nem lajstromozott korábbi nemzeti védjegy tekintetében irányadó.
A „last minute” kifejezés önálló hírneve a szóban forgó áruk és szolgáltatások LAST MINUTE TOUR megjelöléssel történő bemutatása megtévesztő jellegének mérlegelése során történő tekintetbevételének hiányára vonatkozó harmadik kifogásról
A felek érvei
90 A felperes úgy véli, hogy mivel a fellebbezési tanács nem vizsgálta, hogy ügyfelei a „last minute” kifejezést szolgáltatásainak jelzéseként ismerik‑e fel, a fellebbezési tanács annak vizsgálatát ugyancsak elmulasztotta, hogy a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napján az Egyesült Királyságban ugyanezen fogyasztókat a szóban forgó, LAST MINUTE TOUR megjelölés az ezzel bemutatott termékekkel és szolgáltatásokkal szembesülve nem vezette‑e arra, hogy a felperesnek tulajdonítsák ezen termékeket vagy szolgáltatásokat, vagy hogy azt higgyék, hogy a felperes és az LMT gazdasági kapcsolatban áll egymással.
91 Az OHIM álláspontja szerint, mivel a közönség a „last minute” kifejezést nem a kereskedelmi származás jelöléseként érzékeli, nem állhat fenn a két megjelölés között az összetévesztés veszélye, következésképpen megtévesztő bemutatás sem.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
92 Az Egyesült Királyság bíróságainak ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a jellegbitorlási eljárás alperese részéről szándékosan vagy nem szándékosan történt olyan bemutatás tekinthető megtévesztőnek, amely arra vezetheti a felperes ügyfeleit, hogy annak tulajdonítsák az alperes által kínált áruk és szolgáltatások kereskedelmi származását (a fent hivatkozott Reckitt & Coleman Products Ltd kontra Borden Inc. & Ors ügyben hozott ítélet).
93 Az összetévesztés veszélyének fennállása tehát a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjában és a jellegbitorlási keresetre vonatkozó szabályokban foglalt közös feltétel, amelyet az előbbi kifejezetten előír, míg az áruk és szolgáltatások megtévesztő bemutatásának utóbbi által megfogalmazott feltételében benne rejlik.
94 Mindazonáltal a fellebbezési tanács a jellegbitorlási kereset sajátos követelményeinek figyelmen hagyása nélkül, amelyre a 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja által történő utalással irányadó 8. cikkének (4) bekezdés hivatkozik, nem szorítkozhatott volna kezdetben annak megállapítására ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján, amire a megtámadott határozatok 22. és 23. pontjában hivatkozott, hogy a szóban forgó két megjelölés csekély megkülönböztető képessége folytán a közönség figyelmét a megkülönböztető és domináns elemekre, nevezetesen a két megjelölést alkotó különböző szavak összetételeire, ezek „lastminute” szóvá történő olvasztására és a „.com” kiterjesztés feltüntetésére összpontosítják a nem lajstromozott megjelölés esetében, illetve a grafikai elemre a közösségi védjegy esetében, hogy csak ezt követően végezze el e megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi összehasonlítását.
95 Annak vizsgálata ugyanis, hogy a nemzeti jog értelmében megtévesztő bemutatás valósul‑e meg, nem korlátozódik a két ütköző védjegy összehasonlító vizsgálatára, hanem kiterjed egyéb tényezők tekintetbevételére is, mint amilyenek jelen esetben azon körülmények, amelyek között az árukat és szolgáltatásokat a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napján az Egyesült Királyságban a LAST MINUTE TOUR megjelöléssel felkínálják.
96 Valóban nehéz az Egyesült Királyság joga jellegbitorlási keresetre vonatkozó szabályainak a 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdése c) pontja által meghatározott törlési kérelem keretében történő alkalmazása azon, a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése által előírt feltétel folytán, hogy − amint az a fenti 51. pontban megállapítást nyert − a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napját, nem pedig a vitatott áruk és szolgáltatások felkínálásának a jellegbitorási eljárás alperese által történő megkezdésének napját kell tekintetbe venni.
97 Így azon körülmények vizsgálata, amelyek között a szóban forgó árukat vagy szolgáltatásokat a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napján LAST MINUTE TOUR megjelöléssel az Egyesült Királyságban felkínálják, elméletben lehetetlen, mivel ezen időpontban az LMT‑ről még nem feltételezhető, hogy megkezdte volna áruinak vagy szolgáltatásainak a LAST MINUTE TOUR megjelöléssel való felkínálását az Egyesült Királyságban.
98 Mindazonáltal a jellegbitorlási keresetre vonatkozó jogszabályoknak a közösségi védjegy törlési kérelméhez szükséges adaptálása nem menti fel a fellebbezési tanácsot e rendszer rendelkezéseinek alkalmazása alól, amelytől a 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 8. cikkének (4) bekezdése értelmében nem lehet eltekinteni.
99 A fellebbezési tanács, noha megállapította, hogy a LASTMINUTE.COM nem lajstromozott nemzeti védjegyhez jelentős hírnév kapcsolódik, ugyanakkor − a jellegbitorlási keresetre vonatkozó szabályok fényében helytelenül − tagadta, hogy ilyen hírnevet élvezne a „last minute” kifejezés, tekintettel annak általános jellegére és megkülönböztető képességének hiányára, és csupán a két védjegy összehasonlító vizsgálatából vonta le azt a következtetést, hogy azok között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
100 Ezáltal a fellebbezési tanács elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy e megállapítást nem befolyásolhatta‑e a LASTMINUTE.COM védjegy hírneve, vagy a „last minute” kifejezéshez esetleg kapcsolódó hírnév fennállása, mivel ezek hírneve növelheti annak veszélyét, hogy az LMN ügyfelei az Egyesült Királyságban a védjegybejelentés benyújtásának napján a LAST MINUTE TOUR megjelöléssel felkínált árukban vagy szolgáltatásokban az LMN által kínált árukat vagy szolgáltatásokat lássák.
101 Következésképpen a fellebbezési tanács azzal, hogy a két ütköző megjelölés formális összhehasonlítására hagyatkozott, anélkül hogy tekintetbe vette volna a „last minute” kifejezés LMN ügyfelei körében esetlegesen fennálló önálló hírnevét, és az R 256/2006‑2. sz. határozat 40. pontjában, valamint az R 291/2006‑2. határozat 41. pontjában kizárta, hogy az egyesült királyságbeli közönség azt hiheti, hogy a LAST MINUTE TOUR védjegy jogosult vállalkozása által kínált termékek és szolgáltatások a LASTMINUTE.COM jogosult vállalkozásától származnak, figyelmen kívül hagyta a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdése által az Egyesült Királyság jogára történő utalást, amely jog a felperes által a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napján a kereskedelmi forgalomban használt védjegy tekintetében irányadó.
102 A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének helytelen alkalmazására alapított jogalapnak tehát helyt kell adni, következésképpen a megtámadott határozatokat hatályon kívül kell helyezni.
103 Az OHIM feladata, hogy a 40/94 rendelet 63. cikke (6) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikkének (6) bekezdése) értelmében felülvizsgálja a LAST MINUTE TOUR közösségi védjegy törlése iránti kérelmet a jellegbitorlási kereset feltételei összességének fényében, ideértve adott esetben azon sérelem feltételét is, amely a szóban forgó áruknak és szolgáltatásoknak a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napján LAST MINUTE TOUR megjelöléssel, az Egyesült Királyságban feltehetően megvalósult felkínálása esetlegesen megtévesztő jellegéből ered.
104 A felperes második kereseti kérelmének tárgyában tehát nem szükséges határozni.
A költségekről
105 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
106 Mivel az OHIM pervesztes lett, ezért a felperes kérelmének megfelelően saját költségein kívül a felperesnél felmerült költségek viselésére is kötelezni kell, továbbá el kell rendelni, hogy a beavatkozó maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
1) Az Elsőfokú Bíróság hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) második fellebbezési tanácsának 2007. február 8‑i határozatait (R 256/2006‑2. és R 291/2006‑2. sz. ügyek).
2) A Last Minute Network Ltd második kereseti kérelmének tárgyában nem szükséges határozni.
3) Az OHIM maga viseli saját költségeit, valamint a Last Minute Network részéről felmerült költségeket.
4) A Last Minute Tour SpA maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. június 11‑i nyilvános ülésen.
Aláírások