A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2011. július 13.(*)

„Verseny – Kartellek – A butadién gumi és a polimerizációs emulzióval előállított butadién-sztirol gumi piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – A jogsértő magatartás betudhatósága – Egységes jogsértés – A kartell fennállásának bizonyítása – Bírságok – A jogsértés súlya és időtartama – Súlyosító körülmények”

A T‑59/07. sz. ügyben,

a Polimeri Europa SpA (székhelye: Brindisi [Olaszország], képviselik: M. Siragusa és F. Moretti ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: V. Di Bucci, G. Conte és Bottka V., meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.638 – „butadién gumi és polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumi”‑ügy) 2006. november 29‑én hozott C (2006) 5700 végleges bizottsági határozat megsemmisítésére, illetve másodlagosan a Polimeri Europa SpA‑val szemben kiszabott bírság törlésére vagy csökkentésére irányuló keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: F. Dehousse (előadó) elnökként eljárva, I. Wiszniewska‑Białecka és N. Wahl bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. október 21‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Az Európai Közösségek Bizottsága a (COMP/F/38.638 – „butadién gumi és polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumi”‑ügy) 2006. november 29‑én hozott C (2006) 5700 végleges határozatban (a továbbiakban: megtámadott határozat) megállapította, hogy számos vállalkozás megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 53. cikkét, amikor a fent említett termékek piacán kartellben vett részt.

2        A megtámadott határozatnak az alábbi vállalkozások a címzettjei:

–        a Bayer AG, székhelye: Leverkusen (Németország);

–        a The Dow Chemical Company, székhelye: Midland, Michigan (Egyesült Államok) (a továbbiakban: Dow Chemical);

–        a Dow Deutschland Inc., székhelye: Schwalbach (Németország);

–        a Dow Deutschland Anlagengesellschaft mbH (korábban Dow Deutschland GmbH & Co. OHG), székhelye: Schwalbach;

–        a Dow Europe, székhelye: Horgen (Svájc);

–        az Eni SpA, székhelye: Róma (Olaszország);

–        a Polimeri Europa SpA, székhelye: Brindisi (Olaszország) (a továbbiakban: Polimeri);

–        a Shell Petroleum NV, székhelye: Hága (Hollandia);

–        a Shell Nederland BV, székhelye: Hága;

–        a Shell Nederland Chemie BV, székhelye: Rotterdam (Hollandia);

–        az Unipetrol a.s., székhelye: Prága (Cseh Köztársaság);

–        a Kaučuk a.s., székhelye: Kralupy nad Vltavou (Cseh Köztársaság);

–        a Trade‑Stomil sp. z o.o., székhelye: Łódź (Lengyelország) (a továbbiakban: Stomil).

3        A Dow Deutschland, a Dow Deutschland Anlagengesellschaft és a Dow Europe társaságokat – közvetlenül vagy közvetetten – teljes egészében a Dow Chemical irányítja (a továbbiakban együttesen: Dow) (a megtámadott határozat (16)–(21) preambulumbekezdése).

4        Az Eni tevékenységét az érintett termékek tekintetében kezdetben az Eni által közvetetten, az EniChem SpA leányvállalatán keresztül (a továbbiakban: EniChem SpA) irányított EniChem Elastomeri Srl biztosította. 1997. november 1‑jén az EniChem Elastomeri egyesült az EniChem SpA‑val. Az Eni 99,97%‑os ellenőrzést gyakorolt az EniChem SpA felett. 2002. január 1‑jén az EniChem SpA átruházta a stratégiai vegyipari tevékenységét (beleértve a butadién gumihoz és a polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumihoz kapcsolódó tevékenységet) a 100%‑os tulajdonában álló leányvállalatára, a Polimerire. Az Eni 2002. október 21. óta közvetlenül és teljes mértékben ellenőrzi a Polimerit. 2003. május 1‑jén az EniChem SpA a nevét Syndial SpA‑ra változtatta (a megtámadott határozat (26)–(32) preambulumbekezdése). A Bizottság a megtámadott határozatban az „EniChem” megnevezést használja az Eni tulajdonában álló valamennyi társaság vonatkozásában (a továbbiakban: EniChem) (a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdése).

5        A Shell Nederland Chemie a Shell Nederland leányvállalata, amely utóbbit magát teljes egészében a Shell Petroleum irányítja (a továbbiakban együttesen: Shell) (a megtámadott határozat (38)–(40) preambulumbekezdése).

6        A Kaučukot 1997‑ben hozták létre a Kaučuk Group a.s. és a Chemopetrol Group a.s. egyesülését követően. 1997. július 21‑én az Unipetrol megszerezte az egyesült vállalkozások valamennyi eszközét, jogát és kötelezettségét. A Kaučuk az Unipetrol 100%‑os tulajdonában áll (a megtámadott határozat (45) és (46) preambulumbekezdése). A megtámadott határozat szerint egyébként a Cseh Köztársaságban székhellyel rendelkező Tavorex s.r.o. (a továbbiakban: Tavorex) képviselte 1991 és 2003. február 28. között az export tekintetében a Kaučukot (és elődjét a Kaučuk Groupot). A megtámadott határozat szerint továbbá a Tavorex 1996 óta képviselte a Kaučukot a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének találkozói során (a megtámadott határozat (49) preambulumbekezdése).

7        A megtámadott határozat szerint a Stomil közel 30 éven keresztül, legalább 2001‑ig képviselte a Chemical Company Dwory S.A. (a továbbiakban: Dwory) lengyel gyártót az exporttevékenységei során. A megtámadott határozat szerint továbbá a Stomil képviselte a Dworyt 1997 és 2000 között a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének találkozói során (a megtámadott határozat (51) preambulumbekezdése).

8        A jogsértés időtartama (a Bayer, az Eni és a Polimeri esetében) 1996. május 20. és 2002. november 28. között, (a Shell Petroleum, a Shell Nederland és a Shell Nederland Chemie esetében) 1996. május 20. és 1999. május 31. között, (a Dow Chemical esetében) 1996. július 1‑je és 2002. november 28. között, (a Dow Deutschland esetében) 1996. július 1‑je és 2001. november 27. között, (az Unipetrol és a Kaučuk esetében) 1999. november 16. és 2002. november 28. között, (a Stomil esetében) 1999. november 16. és 2000. február 22. között, (a Dow Deutschland Anlagengesellschaft esetében) 2001. február 22. és 2002. február 28. között, illetve (a Dow Europe esetében) 2001. november 26. és 2002. november 28. között került megállapításra (a megtámadott határozat (476)–(485) preambulumbekezdése és rendelkező részének 1. cikke).

9        Mind a butadién gumi (a továbbiakban: BR), mind a polimerizációs emulzióból előállított sztirol‑butadién gumi (a továbbiakban: ESBR) szintetikus gumi, amelyet elsősorban a gumiabroncsgyártásban használnak. E két termék egymással, más szintetikus gumikkal, illetve természetes gumival helyettesíthető (a megtámadott határozat (3)–(6) preambulumbekezdése).

10      A megtámadott határozat által érintett gyártókon kívül más, ázsiai és kelet‑európai székhelyű gyártók is értékesítettek korlátozott mennyiségben BR‑t és ESBR‑t az EGT területén. Egyébként a BR jelentős részét közvetlenül a nagy gumiabroncsgyártók gyártják (a megtámadott határozat (54) preambulumbekezdése).

11      2002. december 20‑án a Bayer kapcsolatba lépett a Bizottság szervezeti egységeivel, és kifejezte a BR‑re és az ESBR‑re vonatkozóan az együttműködésre irányuló szándékát a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) alapján. Az ESBR‑t illetően a Bayer szóbeli nyilatkozatot tett, amelyben ismertette a kartell tevékenységeit. E szóbeli nyilatkozatot kazettán rögzítették (a megtámadott határozat (67) preambulumbekezdése).

12      2003. január 14‑én a Bayer szóbeli nyilatkozatot tett, amelyben kifejtette a kartell BR‑rel kapcsolatos tevékenységeit. E szóbeli nyilatkozatot kazettán rögzítették. A Bayer a Szintetikus Gumi Európai Szövetsége BR‑bizottságának ülésein készült jegyzőkönyveket is benyújtott (a megtámadott határozat (68) preambulumbekezdése).

13      2003. február 5‑én a Bizottság azon döntéséről értesítette a Bayert, hogy bírság alóli feltételes mentességet nyújt számára (a megtámadott határozat (69) preambulumbekezdése).

14      2003. március 27‑én a Bizottság az [EK 81. cikk] és [EK 82. cikk] végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962., 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3 o.) 14. cikkének (3) bekezdése alapján vizsgálatot folytatott a Dow Deutschland & Co. helyiségeiben (a megtámadott határozat (70) preambulumbekezdése).

15      2003 szeptembere és 2006 júliusa között a Bizottság a megtámadott határozat által érintett vállalkozásokhoz számos információkérést intézett a 17. rendelet 11. cikke és az [EK] 81. cikkben és [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. cikke alapján (a megtámadott határozat (71) preambulumbekezdése).

16      2003. október 16‑án a Dow Deutschland és a Dow Deutschland & Co. találkozott a Bizottság szervezeti egységeivel, és kifejezte az együttműködésre irányuló szándékát az engedékenységi közlemény alapján. E találkozó során sor került a kartell BR‑rel és ESBR‑rel kapcsolatos tevékenységének szóbeli bemutatására. E szóbeli előadást rögzítették. Egy, a kartellel kapcsolatos dokumentumokat tartalmazó akta is benyújtásra került (a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdése).

17      2005. március 4‑én a Dow Deutschlandot értesítették arról, hogy a Bizottság 30% és 50% közötti bírságcsökkentésben szándékozik őt részesíteni (a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdése).

18      2005. június 7‑én a Bizottság eljárást indított, és a megtámadott határozatban címzettként szereplő vállalkozásoknak – az Unipetrol kivételével –, valamint a Dworynak megküldte az első kifogásközlést. Az első kifogásközlést a Tavorexszel szemben is elfogadták, azonban vele nem közölték, mivel a Tavorex 2004 októbere óta felszámolás alatt áll. Az eljárást a Tavorex tekintetében így befejezték (a megtámadott határozat (49) és (74) preambulumbekezdése).

19      Az érintett vállalkozások írásbeli észrevételeket nyújtottak be ezen első kifogásközléssel kapcsolatban (a megtámadott határozat (75) preambulumbekezdése). A Bizottság betekintést biztosított számukra az iratokba CD‑ROM formájában, illetve a szóbeli nyilatkozatokba és kapcsolódó iratokba a Bizottság helyiségeiben (a megtámadott határozat (76) preambulumbekezdése).

20      2005. november 3‑án a Manufacture française des pneumatiques Michelin (a továbbiakban: Michelin) beavatkozási kérelmet terjesztett elő. 2006. január 13‑án írásbeli beadványt nyújtott be (a megtámadott határozat (78) preambulumbekezdése).

21      2006. április 6‑án a Bizottság elfogadta a második kifogásközlést a megtámadott határozat címzett vállalkozásaival szemben. Az érintett vállalkozások erre vonatkozóan írásbeli észrevételeket nyújtottak be (a megtámadott határozat (84) preambulumbekezdése).

22      2006. május 12‑én a Michelin panaszt terjesztett elő az [EK] 81. és [EK] 82. cikk alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 5. cikke alapján (a megtámadott határozat (85) preambulumbekezdése).

23      2006. június 22‑én a megtámadott határozat címzett vállalkozásai – a Stomil kivételével –, valamint a Michelin részt vettek a Bizottság előtti szóbeli meghallgatáson (a megtámadott határozat (86) preambulumbekezdése).

24      A Dwory kartellben való részvételére vonatkozó megfelelő bizonyítékok hiányában a Bizottság úgy határozott, hogy a Dwory vonatkozásában befejezi az eljárást (a megtámadott határozat (88) preambulumbekezdése). A Bizottság úgy határozott továbbá, hogy a Syndial vonatkozásában is befejezi az eljárást (a megtámadott határozat (89) preambulumbekezdése).

25      Egyébként, jóllehet a Bizottság kezdetben két különböző ügyszámot használt (egyet a BR és egy másikat az ESBR tekintetében) (COMP/E‑1/38.637 és COMP/E‑1/38.638), az első kifogásközlést követően már csak egyetlen ügyszámot használt (COMP/F/38.638) (a megtámadott határozat (90) és (91) preambulumbekezdése).

26      A közigazgatási eljárás 2006. november 29‑én a megtámadott határozat Bizottság általi meghozatalával végződött.

27      A megtámadott határozat rendelkező részének 1. cikke értelmében a következő vállalkozások megsértették az EK 81. cikket és az EGT 53. cikket, amikor a lent megjelölt időszakok során egységes és folyamatos megállapodásban vettek részt, amelynek keretében a BR és az ESBR ágazatában árcélok rögzítésében, ügyfelek nem agresszív megállapodások alapján történő felosztásában, valamint árra, versenytársakra és ügyfelekre vonatkozó érzékeny információk cseréjében állapodtak meg:

a)      a Bayer 1996. május 20. és 2002. november 28. között;

b)      a Dow Chemical 1996. július 1‑je és 2002. november 28. között; a Dow Deutschland 1996. július 1‑je és 2001. november 27. között; a Dow Deutschland Anlagengesellschaft 2001. február 22. és 2002. február 28. között; a Dow Europe 2001. november 26. és 2002. november 28. között;

c)      az Eni 1996. május 20. és 2002. november 28. között; a Polimeri 1996. május 20. és 2002. november 28. között;

d)      a Shell Petroleum 1996. május 20. és 1999. május 31. között; a Shell Nederland 1996. május 20. és 1999. május 31. között; a Shell Nederland Chemie 1996. május 20. és 1999. május 31. között;

e)      az Unipetrol 1999. november 16. és 2002. november 28. között; a Kaučuk 1999. november 16. és 2002. november 28. között;

f)      a Stomil 1999. november 16. és 2000. február 22. között.

28      A Bizottság a megtámadott határozatban megállapított tények és jogi értékelés alapján bírságot szabott ki az érintett vállalkozásokra, melynek összegét a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban (HL 1998. C 9., 3. o., a továbbiakban: iránymutatás), valamint az engedékenységi közleményben foglalt módszernek megfelelően számította ki.

29      A megtámadott határozat rendelkező részének 2. cikke az alábbi bírságokat állapítja meg:

a)      a Bayer esetében: 0 euró;

b)      a Dow Chemical esetében: 64,575 millió euró, amelyből:

i)      60,27 millió euró tekintetében egyetemlegesen felelős a Dow Deutschlanddal;

ii)      47,355 millió euró tekintetében egyetemlegesen felelős a Dow Deutschland Anlagengesellschafttal és a Dow Europe‑pal;

c)      az Eni és a Polimeri esetében egyetemlegesen: 272,25 millió euró;

d)      a Shell Petroleum, a Shell Nederland és a Shell Nederland Chemie esetében egyetemlegesen: 160,875 millió euró;

e)      az Unipetrol és a Kaučuk esetében egyetemlegesen: 17,55 millió euró;

f)      a Stomil esetében: 3,8 millió euró.

30      A megtámadott határozat rendelkező részének 3. cikke úgy rendelkezik, hogy az 1. cikkben felsorolt vállalkozások haladéktalanul szüntessék meg az ugyanebben a cikkben meghatározott jogsértéseket, amennyiben ezt eddig nem tették meg, és ezentúl tartózkodjanak az 1. cikkben megállapított jogsértéssel azonos, illetve minden hasonló tárgyú vagy hatású magatartástól vagy gyakorlattól.

 Az eljárás és a felek kérelmei

31      A Törvényszék hivatalához 2007. február 20‑án benyújtott keresetlevelével a Polimeri előterjesztette a jelen keresetet.

32      A Törvényszék elnöke 2009. április 1‑jei határozatában a tanács egyik tagjának akadályoztatása miatt a tanács kiegészítése céljából N. Wahl‑t jelölte ki.

33      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (első tanács) a szóbeli szakasz megnyitása mellett döntött.

34      A Törvényszék az eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket, hogy nyújtsanak be bizonyos iratokat, és válaszoljanak bizonyos kérdésekre. A felek e felszólításoknak a kitűzött határidőn belül eleget tettek.

35      A 2009. október 21‑i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék szóbeli kérdéseire adott válaszaikat.

36      A Polimeri azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        vegye fel az általa kért bizonyítást;

–        egészben vagy részben semmisítse meg a megtámadott határozatot, ennek a bírság összegére kiható következményeivel;

–        másodlagosan törölje vagy csökkentse a bírság összegét

–        bármely esetben a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

37      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a Polimerit kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

38      Kérelmei alátámasztására a Polimeri lényegében tizenhat jogalapra hivatkozik, amelyek eljárási szabálytalanságokra, a megtámadott határozat érdemi részére, illetve a bírság összegének meghatározására vonatkoznak.

I –  A megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kérelmekről

A –  Az eljárási szabálytalanságokra vonatkozó jogalapokról

1.     Az engedékenységi közlemény nem megfelelő alkalmazására alapított első jogalapról

a)     A felek érvei

39      A Polimeri előadja, hogy a megtámadott határozat „90%‑ban” a Bayer és a Dow nyilatkozatain alapul. A megtámadott határozat főként szóbeli nyilatkozatokra hivatkozik. A bizonyítékként előterjesztett elemek száma emellett igen csekély, és azok többféle módon értelmezhetők.

40      A Polimeri úgy érvel, hogy a szóbeli nyilatkozatok célja, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára a vizsgálat megindítását. Márpedig a jelen ügyben ezek a nyilatkozatok – nagymértékben helyettesítve magát a vizsgálatot – a tényfeltárás, valamint a Bizottsággal együttműködő vállalkozásokra való nyomásgyakorlás eszközéül szolgáltak.

41      A Polimeri különösen arra mutat rá először, hogy a Bayer 2002. december 20‑i nyilatkozata alapján csak egy helyszíni vizsgálat megindítására került sor, mégpedig a Dow‑nál. A Bayer által az első nyilatkozatában említett egyetlen más vállalkozásnál sem folytattak vizsgálatot.

42      Másodszor, ami az előterjesztett bizonyítékokat illeti, azok igen szegényesek, és nem egyértelműek. E dokumentumok értelmezhetők úgy, mint az érzékeny információk cseréjére vagy akár megállapodásokra vonatkozó bizonyítékok, ugyanakkor lehetséges, hogy csak a piaci árakra vonatkozó adatokat tükrözik, amelyek az ágazat egészében ismertek, és más forrásokból származnak.

43      A Polimeri különösen a Düsseldorfban (Németország) 1996. február 21‑én tartott találkozó egyik résztvevője által készített feljegyzéseket hozza fel, amelyeket a keresetlevélhez csatolt. A Bizottság e dokumentumokat eredetileg az árakról szóló megállapodás bizonyítékaként használta fel, mielőtt megállapította volna, hogy az említett találkozó nem tartozott a kartell feltételezett találkozói közé, és vissza nem vonta az említett dokumentumokat a terhelő bizonyítékok közül. Márpedig e dokumentumok ugyanolyan részletesek, sőt részletesebbek voltak, mint az ugyanezen résztvevő által készített egyéb olyan dokumentumok, amelyeknek a Bizottság a jogellenes megállapodások tekintetében bizonyító erőt tulajdonított.

44      Ebben az összefüggésben a vállalkozásokat arra késztették, hogy nyilatkozataikban bizonyíthatatlan részleteket közöljenek. E stratégia első hátrányos hatását mutatják a találkozók második köre során tett nyilatkozatok. A Polimeri hangsúlyozza tehát, hogy a Dow alkalmazottaival (N. és F.) 2005. december 12‑én tartott találkozó során a Bizottság ad hoc kérdéseket tett fel annak érdekében, hogy arra vegye rá e személyeket, hogy „szívességi” nyilatkozatokat tegyenek a kartell feltételezett találkozóiról, valamint az állítólagos megállapodások tárgyát képező esetleges áremelésekről. Sőt a Bizottság még adatokkal is szolgált a lehetséges áremelésekről, és amikor nem érte el a várt eredményeket, ezt elmulasztotta megemlíteni a megtámadott határozatban. Ehhez hasonlóan, a megtámadott határozat (244) preambulumbekezdése jól mutatja azt a tényt, hogy a Dow‑t „rávették”, hogy tanúvallomást tegyen. A Dow 2005. november 17‑i nyilatkozata tehát azt mutatja, hogy miután megismerte a Bayer nyilatkozatait, megváltoztatta tényállításait. A Bizottság következtetése e tekintetben nem tükrözi a Dow nyilatkozatait. Ugyanebben az értelemben a Bayer 2005. december 6‑i, a Düsseldorfban 1996. február 21‑én tartott találkozóval (lásd a fenti 43. pontot) kapcsolatos nyilatkozata azt mutatja, hogy e társaság végül olyan cselekményekkel vádolja magát, amelyeket nem követett el.

45      Harmadszor, a Polimeri rámutat, hogy a Bizottság vizsgálati hatásköre alapján beszerzett nyilatkozatok jogállására vonatkozó egyetlen jogszabályi utalás az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében szerepel. Márpedig megállapítást nyert, hogy a Bizottság nem használhatja fel a vállalkozások által a mentesség iránti kérelemmel összefüggésben tett szóbeli nyilatkozatokat a kartell fennállásának döntő bizonyítékaként. Ennek oka, hogy e nyilatkozatokat a vállalkozások azért teszik, hogy abból előnyük származzon. Mivel a Polimeri szerint a Bizottság döntő jelentőséget tulajdonított ezeknek a nyilatkozatoknak (a Polimeri különösen azt hangsúlyozza, hogy a Bizottság által hivatkozott, a versenytársak között feltételezetten megtartott tizenöt találkozó közül csak négy létezését támasztja alá írásbeli bizonyíték), az az állítás, amely szerint „[a Syndial és a Polimeri részéről] a (kartellben vagy egyes tevékenységekben való) részvétel teljes tagadása önmagában nem lehet meggyőzőbb, mint a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékok” (a megtámadott határozat (327) preambulumbekezdése), egy olyan rendszert tükröz, amelyben a vádló, aki egyben bíró is, büntetlenül előnyre tehet szert hatásköreiből.

46      A Bizottság által a megtámadott határozat (203)–(205) preambulumbekezdésében hivatkozott ítélkezési gyakorlat egyébként nem ebbe az irányba mutat. A Törvényszék ugyanis megállapította, hogy egyetlen, kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás nyilatkozata, amelynek pontosságát több más, hasonlóan megvádolt vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá (a Törvényszék T‑67/00., T‑68/00., T‑71/00. és T‑78/00. sz., JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 8‑án hozott ítélete [EBHT 2004., II‑2501. o.]). A Bíróság a fellebbezés során megerősítette ezt a megközelítést.

47      A Polimeri ehhez hozzáteszi, hogy az általa előadott érvek nem az „ügy érdemére” vonatkoznak, ahogy azt a Bizottság beadványaiban kifejti. A Polimeri álláspontja szerint kifogásai a védelemhez való jog megsértésére vonatkoznak, amelyet az okozott, hogy az engedékenységi intézkedések alkalmazását kérő vállalkozások nyilatkozatainak igen sajátos felhasználása miatt megfordult a bizonyítási teher. A Polimeri rámutat, hogy a Bizottság a nyolcadik jogalap keretében felhozott érveire a bizonyítási teherre vonatkozó ítélkezési gyakorlatra hivatkozva válaszol. Ugyanakkor a hivatkozott ítélkezési gyakorlat e tekintetben nem releváns, mivel a Bizottság által említett ügyekben a vállalkozások részvételét okirati bizonyítékok is megerősítették. A jelen esetben a megtámadott határozat egy általános részt tartalmaz, amely nem más, mint egy nyilatkozatokból összeállított puzzle.

48      A Bizottság rámutat, hogy a Polimeri által megfogalmazott kifogások a jogsértés bizonyítására, vagyis az ügy érdemére vonatkoznak, nem pedig az állítólagos eljárási szabálytalanságokra. A Bizottság tehát az ellenkérelem azon részére hivatkozik, amely a kartell fennállására vonatkozó bizonyítékok értékelése során elkövetett állítólagos hibákról szól.

b)     A Törvényszék álláspontja

49      Előzetesen meg kell állapítani, hogy bár az első jogalap keretében felhozott egyes érvek a jogsértés bizonyítására vonatkoznak, és ezért hatástalanok azon eljárási szabálytalanságokra vonatkozó jogalapok keretében, amelyek a feltételezés szerint jellemezték a megtámadott határozat elfogadását, a Polimeri általános jelleggel azt is vitatja, hogy a Bizottság bizonyítékként használta fel a vállalkozások nyilatkozatait. E tekintetben a Polimeri lényegében előadja, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítottak a vállalkozások nyilatkozatainak, valamint hogy az említett nyilatkozatok nem megbízhatók.

50      Az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésével kapcsolatos bizonyításfelvételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság kötelezettsége bizonyítani az általa megállapított jogsértést, és olyan bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek a jogilag megkövetelt módon igazolják a jogsértést megvalósító körülmények fennállását (a Bíróság C‑185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑8417. o.] 58. pontja, valamint a C‑49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4125. o.] 86. pontja). Így a Bizottságnak pontos és egybevágó bizonyítékot kell szolgáltatnia azon szilárd meggyőződésének alátámasztására, hogy az állítólagos jogsértés megtörtént (lásd a Törvényszék T‑62/98. sz., Volkswagen kontra Bizottság ügyben 2000. július 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑2707. o.] 43. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

51      Emellett azok a tevékenységek, amelyekre a versenyellenes magatartások és megállapodások irányulnak, általában titkosan folynak le, a találkozókat titkosan tartják, továbbá az erre vonatkozó dokumentáció a legminimálisabbra szorítkozik. Ebből következik, hogy még ha a Bizottság fel is fedez olyan iratokat – mint például a találkozókról készült beszámolók –, amelyek kifejezetten tanúsítják a piaci szereplők közötti jogellenes kapcsolatfelvételt, e dokumentumok általában töredékesek és szórványosak, és ezért gyakran következtetésekkel kell bizonyos részleteket rekonstruálni. Ezért az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezését bizonyos egybeesésekből és ténykörülményekből kell kikövetkeztetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyjogi szabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak (a Bíróság C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑123. o.] 55–57. pontja, valamint a C‑403/04. P. és C‑405/04. P. sz., Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. január 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑729. o.] 51. pontja).

52      E keretben a közösségi jog egyetlen előírása vagy általános elve sem tiltja, hogy a Bizottság valamely vállalkozással szemben más, jogsértés elkövetésével vádolt vállalkozások nyilatkozataira támaszkodjon. Ha ez nem így lenne, az EK 81. cikkel és az EK 82. cikkel ellentétes magatartás bizonyításának Bizottságra háruló terhe tarthatatlan lenne, és ellentétes az EK‑Szerződés alapján rá ruházott feladattal, hogy ezen előírások megfelelő alkalmazását felügyelje (lásd a Törvényszék T‑305/94–T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschaapij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben, az ún. „PVC II”‑ügyben 1999. április 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑931. o.] 512. pontját, valamint a fenti 46. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 192. pontját).

53      Emellett a vállalkozások nevében tett nyilatkozatok nem elhanyagolható bizonyító erővel rendelkeznek, mivel jelentős jogi és gazdasági kockázattal járnak (lásd ebben az értelemben a fenti 46. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 205. és 211. pontját, valamint a fenti 51. pontban hivatkozott Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 103. pontját).

54      Az bizonyos, hogy egyetlen, kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás nyilatkozata, amelynek pontosságát több más, hasonlóan megvádolt vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá (lásd a fenti 46. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 219. pontját).

55      Ugyanakkor a jelen ügyben a megtámadott határozat több vállalkozás nyilatkozatain alapul, amelyek ugyanolyan értelműek, mégpedig a Bayer, a Dow és a Shell nyilatkozatain, amelyek így alátámasztják egymást (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑109/02., T‑118/02., T‑122/02., T‑125/02., T‑126/02., T‑128/02., T‑129/02., T‑132/02. és T‑136/02. sz., Bolloré és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. április 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑947. o.] 168. pontját). Továbbá nem vitatott, hogy a megtámadott határozat emellett okirati bizonyítékokon, így többek között a találkozók során készített kézzel írott feljegyzéseken is alapul. Az, hogy a Polimeri vitatja e dokumentumok bizonyító erejét, nem érintheti a megtámadott határozatot a Bizottság által lefolytatott eljárás tekintetében.

56      E körülményekre figyelemmel nem lehet úgy tekinteni, hogy a megtámadott határozatot annak jogszerűségére kiható eljárási szabálytalanságok terhelik.

57      A Polimeri további érvei sem kérdőjelezik meg ezt a következtetést.

58      Ami azt az állítólagos körülményt illeti, amely szerint a Bizottság nem hivatkozhat az engedékenységi közlemény keretében tett nyilatkozatokra, azzal kapcsolatban először is rá kell mutatni, hogy nincs olyan rendelkezés, amely megtiltaná a Bizottságnak, hogy arra használja az ilyen nyilatkozatokat, hogy versenyjogi szabályok megsértését bizonyítsa. Másodszor az ilyen nyilatkozatok nem tekinthetők úgy, hogy nem rendelkeznek bizonyító erővel, mivel általában különösen megbízható bizonyítéknak kell tekinteni azt a nyilatkozatot, amely a nyilatkozattevő érdekei ellen irányul (a fenti 55. pontban hivatkozott Bolloré és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 166. pontja). Harmadszor, bár általánosan elfogadott, hogy a jogsértő kartell fő résztvevői által önkéntesen szolgáltatott bizonyítékok bizonyos fenntartással kezelendők, figyelemmel annak lehetőségére, hogy a résztvevők általában hajlamosak kicsinyíteni a jogsértésben való közreműködésük jelentőségét, a többiekét pedig nagyítani, a Polimeri érvelése nem felel meg az engedékenységi közlemény szerinti eljárás logikájának. Az ugyanis, hogy valaki a bírság csökkentése érdekében el kívánja érni e közlemény alkalmazását, nem jelent szükségszerűen indítékot arra, hogy a kartell többi résztvevője valós magatartását elferdítő bizonyítékokat terjesszen elő. A Bizottság félrevezetésére irányuló minden kísérlet megkérdőjelezi a kérelmező együttműködésének őszinteségét és teljességét, következésképpen az engedékenységi közlemény kedvezményéből való részesülés kerül veszélybe (lásd a Törvényszék T‑120/04. sz., Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ügyben 2006. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4441. o.] 70. pontját). Meg kell állapítani azt is, hogy ha valamely személy jogsértés elkövetését ismeri be, és így a kérdéses dokumentumokból közvetlenül kikövetkeztethető tényeken túli körülményeket vall be, ez – az ennek ellenkezőjére utaló különleges körülmények hiányában – eleve azt jelzi, hogy e személy elhatározta az igazság feltárását (lásd a fenti 46. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 212. pontját).

59      Azon felvetés kapcsán, hogy egyes érintett vállalkozásokat „rávettek” arra, hogy nyilatkozatokat tegyenek, a Polimeri valójában a gondos ügyintézés elvének megsértésére hivatkozik. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a közigazgatási eljárások közösségi jogrend által biztosított garanciái közé tartozik különösen a gondos ügyintézés elve, amelyhez a hatáskörrel rendelkező intézmények azon kötelezettsége kapcsolódik, hogy az adott ügy minden lényeges körülményét gondosan és részrehajlás nélkül megvizsgálják (a Törvényszék T‑44/90. sz., La Cinq kontra Bizottság ügyben 1992. január 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑1. o.] 86. pontja és a T‑410/03. sz., Hoechst kontra Bizottság ügyben 2008. június 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑881. o.] 129. pontja). Márpedig a gondos ügyintézés elvének megsértése maga után vonhatja a szóban forgó határozat megsemmisítését, ha bizonyítják, hogy a szabálytalanság hiányában az említett határozat tartalma eltérő lett volna (lásd ebben az értelemben a Bíróság 40/73–48/73., 50/73., 54/73–56/73., 111/73., 113/73. és 114/73. sz., Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1975. december 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1975., 1663. o.] 91. pontját, valamint a fenti 50. pontban hivatkozott Volkswagen kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 283. pontját). A jelen ügyben a Polimeri nem terjesztett elő ilyen bizonyítékot. Mindenesetre feltéve, hogy a gondos ügyintézés elvének állítólagos megsértése arra indítja a Törvényszéket, hogy figyelmen kívül hagyja a vállalkozások Polimeri által hivatkozott nyilatkozatait, ez nem hatna ki a megtámadott határozatban szereplő egyéb bizonyítékokra. Semmi nem enged tehát arra következtetni, hogy ebben az összefüggésben a Bizottságnak azt kellett volna megállapítania, hogy nem történt versenyjogi szabálysértés.

60      Ezen okoknál fogva a Polimeri által előterjesztett első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.     A második kifogásközlés indokolatlan megküldésére alapított második jogalapról

a)     A felek érvei

61      A Polimeri hangsúlyozza, hogy a kifogások kiegészítésének az érintettekkel való közlésére csak abban az esetben van szükség, ha a vizsgálatok eredménye alapján a Bizottság új cselekményeket ró fel a vállalkozásoknak, vagy jelentősen módosítja a megállapított jogsértésekre vonatkozó bizonyítékokat.

62      A jelen ügyben a Bizottság több olyan bizonyítékkal igazolta az új kifogásközlés megküldését, amelyekre az érdekelt felek által az első kifogásközlésre tett írásbeli észrevételek beérkezését követően folytatott kiegészítő vizsgálatok során derült fény. Azonban a Bizottság csak ugyanazon társaságoktól, és gyakran ugyanazon személyektől szerzett be újabb nyilatkozatokat olyan események kapcsán, amelyek már számos nyilatkozat tárgyát képezték.

63      Az egyetlen valóban új elem a Michelin által 2005. november 3‑án megfogalmazott beavatkozási kérelem, amely a 2006. január 13‑án benyújtott észrevételek révén nyert konkrét formát, valamint a referencia‑időszakban a beszállítói részére fizetett árakra vonatkozó adatok benyújtása. Ugyanakkor a Michelin által szolgáltatott adatokat a Bizottság nem használta fel.

64      Az új kifogásközlést tehát semmilyen új körülmény sem igazolja, és az nem tűnik jogszerűnek az ítélkezési gyakorlat fényében. Emellett az jelentős késedelmet okozott az eljárás során, valamint fokozta azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a vállalkozásoknak védelmük érdekében ki kellett fejteniük.

65      Emellett a kifogásközlés célját elferdítették, mivel azt a vállalkozások által előterjesztett érvekre való válaszadásra használták fel. Emellett a Syndial és a Polimeri válaszait a Bizottság eszközként használta állításának finomítására, szándékosan elutasítva az annak enyhítésére alkalmas valamennyi bizonyítékot. A Polimeri e tekintetben rámutat, hogy az árváltozatok pontos kvantitatív elemzéséből hiányzik minden kvantitatív utalás a termék(ek) összesített piaca és az állítólagos kartell által feltételezetten ellenőrzött piac közötti arányra, valamint hiányzik a természetes gumi és a szintetikus gumi helyettesíthetőségére vonatkozó alapvető megállapítás.

66      Végül a megtámadott határozat hatalmas változást vezet be a második kifogásközléshez képest az érintett termékek piacának számszerűsítését illetően. E piacot 2001‑ben 820 millió euróra becsülték a második kifogásközlésben, és 550 millió euróra a megtámadott határozatban ((66) preambulumbekezdés). E több mint 30%‑os különbség, amelyre nem szolgáltattak semmilyen magyarázatot, hátrányos hatással van a vállalkozások helyzetére. Megváltoztatja a feltételezett kartell résztvevői által lefedett piac és a „nem ellenőrzött” piac közötti arányt. Emellett megváltoztatja vállalkozások piaci helyzetét, és ezáltal az egyes vállalkozások állítólagos képességét arra, hogy befolyásolják a verseny dinamikáját. A Polimeri szerint ezek az elemek újak, és a védelemhez való jogának megsértésére hivatkozik, mivel e tekintetben nem adhatta elő érveit.

67      A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Lényegében úgy véli, hogy a második kifogásközlés megküldése nem volt jogsértő.

b)     A Törvényszék álláspontja

68      A kifogásközlés olyan eljárási és előkészítő dokumentum, amely a védelemhez való jog hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében behatárolja a Bizottság által indított közigazgatási eljárás tárgyát, ezáltal megakadályozva utóbbit abban, hogy az érintett eljárást befejező határozatában más kifogásokra hivatkozzon (a Bíróság 142/84. és 156/84. sz., British American Tobacco és Reynolds Industries kontra Bizottság egyesített ügyekben 1986. június 18‑án hozott végzésének [EBHT 1986., 1899. o.] 13. és 14. pontja; lásd analógia útján a Bíróság C‑413/06. P. sz., Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben 2008. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑4951. o.] 63. pontját).

69      Emellett a bizottsági kifogásközlés elkészítésének ténye semmi esetre sem tekinthető az érintett vállalkozás bűnösségének vélelmezéseként. Ellenkező esetben minden ilyen jellegű eljárás indítása az ártatlanság vélelme elvének megsértését eredményezhetné (a Bíróság C‑167/04. P. sz., JCB Service kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑8935. o.] 99. pontja.)

70      Ilyen körülmények között a jelen ügyben a második kifogásközlés elkészítése önmagában nem eredményezheti semmilyen szabálytalanság megállapítását.

71      Amennyiben a Polimeri érvei úgy értelmezhetők, hogy azok valójában az eljárás ésszerű időtartama elvének megsértését állítják, emlékeztetni kell arra, hogy egy ilyen jogsértés, még ha feltételezhető is, hogy valós, csak akkor indokolja a jogsértést megállapító határozat megsemmisítését, ha bizonyítható, hogy ezen elv megsértése sértette az érintett vállalkozások védelemhez való jogát. E sajátos eseten kívül az ésszerű határidőn belüli határozathozatal kötelezettségének megsértése nem érinti a közigazgatási eljárás érvényességét (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑105/04. P. sz., Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑8725. o.] 42–44. pontját, valamint a Törvényszék T‑62/99. sz., Sodima kontra Bizottság ügyben 2001. február 14‑én hozott ítéletének EBHT 2001., II‑655. o, 94. pontját, és a T‑5/00. és T‑6/00. sz., Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied és Technische Unie kontra Bizottság ügyben 2003. december 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑5761. o.] 74. pontját).

72      Márpedig a jelen ügyben a Polimeri által felhozott érvelést mindenképpen általános jellegűnek kell tekinteni, amely nem alkalmas arra, hogy a védelemhez való jog tényleges megsértését bizonyítsa, amelyet minden esetben az ügy sajátos körülményeire tekintettel kell vizsgálni (lásd ebben az értelemben a fenti 71. pontban hivatkozott Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 59. pontját, valamint a fenti 59. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 228. pontját).

73      Azzal kapcsolatban, hogy a második kifogásközlés változtatásokat tartalmazott az első kifogásközléshez képest, emlékeztetni kell arra, hogy ezen eljárási aktus természetéből adódóan ideiglenes, és azt a Bizottság a felek által válaszul előterjesztett észrevételek és más ténymegállapítások alapján később elvégzett értékelés során módosíthatja. A Bizottságnak ugyanis a közigazgatási eljárás teljes egészéből eredő bizonyítékokat figyelembe kell vennie azon kifogások figyelmen kívül hagyása céljából, amelyek megalapozatlanok, illetve az általa fenntartott kifogásokat alátámasztó érvelés mind tárgyi, mind jogi szempontból való kiigazítása vagy kiegészítése céljából (lásd a fenti 68. pontban hivatkozott Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben hozott ítélet 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ennélfogva, ha a Bizottság jogosan módosíthatja mind ténybeli, mind jogi szempontból az érvelését a kifogásközlés és a végleges határozata között, annál inkább jogosan teheti ezt két kifogásközlés között.

74      Végül azzal kapcsolatban, hogy a megtámadott határozat változást vezet be az érintett termékek piacának számszerűsítését illetően, a Polimeri által előadott érvek nem támasztják alá a jogalapját. Második jogalapjával ugyanis a Polimeri azt kifogásolja, hogy a Bizottság a második kifogásközlést is megküldte számára. Márpedig a Polimeri az érveivel azt vitatja, hogy a Bizottság nem biztosított számára több lehetőséget a védekezésre a közigazgatási eljárás folyamán. A Polimeri érvei e tekintetben tehát hatástalanok.

75      Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely szankció, különösen bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethet, a közösségi jog alapelvét képezi, amelyet a közigazgatási eljárás során is biztosítani kell (a Bíróság 85/76. sz., Hoffmann‑La Roche kontra Bizottság ügyben 1979. február 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1979., 461. o.] 9. pontja, a C‑176/99. P. sz., Arbed kontra Bizottság ügyben 2003. október 2‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑10687. o.] 19. pontja, és a fenti 71. pontban hivatkozott Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied és Technische Unie kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 32. pontja). Ezen elv megköveteli többek között, hogy a Bizottság azon kifogásközlése, amelyet olyan vállalkozáshoz intézett, amellyel szemben a versenyjogi szabályok megsértése miatt szankciót kíván kiszabni, tartalmazza az e vállalkozás ellen felhozott lényeges tényezőket, mint például a neki betudott tényeket, azok minősítését és azon bizonyítékokat, amelyekre a Bizottság támaszkodik, annak érdekében, hogy a vállalkozás az ellene indult közigazgatási eljárás során érveit megfelelően kifejthesse (lásd a fent hivatkozott Arbed kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 20. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fenti 59. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 421. pontját).

76      A jelen ügyben elegendő azt megállapítani, ahogy arra a Bizottság is megalapozottan mutatott rá, hogy a BR‑ és az ESBR‑piac értékének csökkenése a megtámadott határozatban nem az érintett vállalkozásokkal szembeni terhelő bizonyítékként nyert megállapítást. Ilyen körülmények között a Polimeri védelemhez való jogának semmilyen megsértése nem állapítható meg e tekintetben. Emellett, ahogy arra a fenti 73. pontban emlékeztettünk, a kifogásközlés természetéből adódóan ideiglenes, és az mind jogi, mind ténybeli szempontból módosítható. Ez ugyanakkor nem akadályozza meg a Polimerit abban, hogy a Törvényszék előtt vitassa az érintett piac értékének számszerűsítését a jelen kereset negyedik és tizedik jogalapjában.

77      Ezen okoknál fogva a Polimeri által előterjesztett második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

3.     A lényegében a Polimeri védelemhez való jogának megsértésére alapított harmadik jogalapról

a)     A felek érvei

78      A Polimeri rámutat, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban mellőzött minden közvetlen betudhatóságot a Syndial esetében annak ellenére, hogy neki címezte mind az első, mind a második kifogásközlést (a megtámadott határozat (374) preambulumbekezdése).

79      Ebből következik, hogy bár a Polimeri az 1996. május 20. és 2002. január 1‑je közötti időszakban nem vett részt az érintett termékek gyártásában és értékesítésében, ugyanis csak 2002. január 1‑jétől vette át a BR‑rel és ESBR‑rel kapcsolatos tevékenységeket, a Bizottság közel hétéves (1996. május 20. és 2002. november 28. közötti) időszak tekintetében tartja őt felelősnek (a megtámadott határozat (373) preambulumbekezdése).

80      Ilyen körülmények között a Polimeri azt állítja, hogy nem volt lehetősége arra, hogy állást foglaljon jogi felelősségének új értékelésével kapcsolatban. Különbség van aközött, ha egyetemleges felelősséget állapítanak meg valamely személlyel szemben azon társasággal együtt, amely ténylegesen elkövette a jogsértést képező cselekményeket, és aközött, hogy előbbi kizárólagos felelősségét állapítják meg a jogsértésért az állítólagos kartell által lefedett teljes időszakra. A Syndial mellőzése a megtámadott határozat címzettjei közül tehát jelentős hatással volt a Polimeri helyzetére és védekezési stratégiájára.

81      A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Rámutat, hogy szemben azzal, amit a Polimeri sugall, a két kifogásközlésben a kartell teljes időtartamát lefedő felelősséget tudott be neki. Az a körülmény, hogy az említett felelősség egyetemlegesen betudható a Syndialnak is, nem befolyásolhatta a Polimeri védekezését. Emellett a Polimeri nem fejtette ki, hogy a Syndiallal egyetemleges felelősség mennyiben eredményezhette volna az eljárás eltérő kimenetelét.

b)     A Törvényszék álláspontja

82      Úgy kell tekinteni, hogy harmadik jogalapjával a Polimeri ténylegesen a védelemhez való jog megsértésére hivatkozik, mivel szerinte a Bizottság nem tette számára lehetővé, hogy kifejtse észrevételeit a Syndialnak a megtámadott határozat címzettjei közül való esetleges mellőzésével kapcsolatban.

83      A védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely szankció, különösen bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethet, a közösségi jog alapelvét képezi, amelyet a közigazgatási eljárás során is biztosítani kell. Ezen elv megköveteli többek között, hogy a Bizottság azon kifogásközlése, amelyet olyan vállalkozáshoz intézett, amellyel szemben a versenyjogi szabályok megsértése miatt szankciót kíván kiszabni, tartalmazza az e vállalkozás ellen felhozott lényeges tényezőket, mint például a neki betudott tényeket, azok minősítését, és azon bizonyítékokat, amelyekre a Bizottság támaszkodik, annak érdekében, hogy a vállalkozás az ellene indult közigazgatási eljárás során érveit megfelelően kifejthesse (lásd a fenti 74. és 75. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

84      A Polimeri harmadik jogalapja azon az előfeltevésen alapul, hogy a kifogásközlésekben a Bizottság megállapította az EniChem SpA (később Syndial) felelősségét az 1996. május 20. és 2002. január 1‑je közötti időszak tekintetében, míg a megtámadott határozatban a Bizottság csak a Polimeri felelősségét állapította meg azon fent említett időszak tekintetében is, amelynek során az nem vett részt az érintett termékek gyártásában és értékesítésében.

85      Márpedig a második kifogásközlés mindenekelőtt azt állapítja meg, hogy figyelemmel többek között a végzett tevékenységek 2002. január 1‑jei átruházására az EniChem SpA és a Polimeri között, valamint arra, hogy a két társaság azonos vállalkozáshoz tartozik, a Polimerit kell felelősnek tekinteni a jogsértésért az 1996. május 20. és 2002. január 1‑je közötti időszak tekintetében. Ebből következik, hogy a második kifogásközlés a megtámadott határozathoz hasonlóan ((365)–(373) preambulumbekezdés) a Polimeri felelősségét állapítja meg a jogsértéssel érintett időszak egésze tekintetében, az EniChem SpA által 2002. január 1‑je előtt elkövetett cselekmények miatt is.

86      Ezt követően a második kifogásközlés rámutat, hogy mivel az EniChem SpA a Polimeri tőkéjének 100%‑át ellenőrizte 2002. január 1‑je és október 20. között, a Syndial egyetemleges felelősségét kell megállapítani a Polimeri jogsértéséért ezen időszak tekintetében. Ebből következik, hogy a második kifogásközlés csak korlátozott időszak tekintetében állapítja meg Syndial mint a Polimeri 2002. január 1‑je és október 20. közötti anyavállalata felelősségét, nem pedig a jogsértés teljes időtartama tekintetében.

87      Ebből következik, hogy a Polimeri előfeltevése téves.

88      Részletesebb érvek hiányában a Polimeri védelemhez való jogának e tekintetben való megsértésére vonatkozó kifogást el kell tehát utasítani.

89      Ami a Polimeri által a tárgyaláson előterjesztett azon érvet illeti, amely szerint a Syndial mellőzése a megtámadott határozat címzettjei közül lehetővé tette a Bizottság számára, hogy „kikerülje” a bírság felső határát, amely a forgalom 10%‑ának felel meg, és feltételezve, hogy egy ilyen érv elkésettsége ellenére is elfogadható, meg kell állapítani, hogy az a tizenhatodik jogalap keretében kifejtett érvekhez kapcsolódik. Márpedig a lenti 313–316. pontokban kifejtett indokok miatt ezt az érvet el kell utasítani.

90      E tényezőkre tekintettel a Polimeri által felhozott harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

B –  A megtámadott határozat érdemére vonatkozó jogalapokról

1.     Az érintett piac nem megfelelő meghatározására alapított negyedik jogalapról

a)     A felek érvei

91      A Polimeri rámutat, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság egyesítette a BR‑re és az ESBR‑re vonatkozó két ügyet annak ellenére, hogy azok a vizsgálat során elkülönültek. E feltételezett közös ágazat vizsgálata egy táblázat előállítására korlátozódott (a megtámadott határozat 3. táblázata), bármiféle magyarázó megjegyzés nélkül. A Polimeri hangsúlyozza, hogy az összefonódás‑ellenőrzési eljárások során a Bizottság mindig törekedett arra, hogy két elkülönült piacot különböztessen meg. A jelen ügyben a Polimeri előadja, hogy az ilyen egyesítés igazolási feltételei sem technikai, sem kereskedelmi szempontból, sem pedig a versenyrendszer szempontjából nem teljesülnek.

92      Először a Polimeri rámutat arra, hogy a BR a természetes gumival versenyzik. Azt könnyű és nehéz kereskedelmi gépjárművek gumiabroncsaiban használják fel, elsősorban az abroncs külső részén. A Polimeri e tekintetben elemzést nyújt be, és előadja, hogy a BR piacának a BR piacának egészét, valamint a természetes gumi piacának egy részét kell magában foglalnia. E keretben a Polimeri piaci részesedése soha nem haladta meg a 11,8%‑ot 1996 és 2002 között. A Polimeri hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat 1. táblázatában a Bizottság nem szerepeltetett adatokat a piaci részesedésekre, a BR összesített piacára, valamint az érintett vállalkozások által le nem fedett piaci részesedésekre vonatkozóan. Ezek az adatok, annak ellenére, hogy a Polimeri szerint vitathatóak voltak, a második kifogásközlésben szerepeltek. A megtámadott határozatban tehát nem voltak adatok a feltételezett kartellnek a piac befolyásolására való képességéről, sem az egyes résztvevők ilyen képességéről. A Polimeri ehhez hozzáteszi, hogy a Bizottság részéről a törlések célja az volt, hogy kiküszöbölje azokat a részeket, amelyek vitathatóvá teszik az elemzését, így például az érintett vállalkozások által képviselt piac lefedettségének szintjét, amely sokkal alacsonyabb volt, mint ahogy az eredetileg a második kifogásközlésben szerepelt.

93      Másodszor, a Polimeri hangsúlyozza, hogy az ESBR általánosan használt gumi, amely többféle felhasználásra is alkalmas, anélkül hogy ezek bármelyikében kiváló lenne. A legfontosabb felhasználási terület a futófelületek előállítása. Ugyanakkor nincs olyan alkalmazási terület, ahol az ESBR ne lenne technikailag helyettesíthető. A Polimeri e tekintetben elemzést nyújt be, és előadja, hogy az ESBR piacának az ESBR piacának egészét, valamint a természetes gumi piacának egy részét kell magában foglalnia. E keretben a Polimeri piaci részesedése soha nem haladta meg a 13,8%‑ot 1996 és 2002 között. Itt sem szerepelnek a megtámadott határozatban az ESBR‑re vonatkozó piaci részesedésekre, az összesített piacra és az egyéb gyártók értékesítésére vonatkozó adatok. A Polimeri hangsúlyozza, hogy az egyéb gyártók értékesítéseit illetően vitatta az eredetileg a második kifogásközlésben szereplő adatokat.

94      Harmadszor, miközben úgy véli, hogy a BR és az ESBR piacait nem kellett volna összesíteni, a Polimeri hangsúlyozza, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban radikálisan módosította az összevont piac értékének meghatározását. A Polimeri rámutat, hogy a globális piacnak a megtámadott határozat 3. táblázatában meghatározott értéke jóval alacsonyabb, mint a második kifogásközlés hasonló tárgyú táblázatában szereplő érték, annak ellenére, hogy az érintett vállalkozások forgalma nem változott. E különbség a BR és az ESBR egyéb gyártóknak tulajdonított értékesítéseiből fakad. Ennek megfelelően a megtámadott határozat értelmezése szerint az állítólagos kartell a piac 90%‑át ellenőrizte, míg a második kifogásközlésben az a piacnak alig 60%‑át képviselte. A Polimeri ehhez hozzáteszi, hogy ha figyelembe kellene venni az érintett vállalkozások jelenlétét a BR‑rel és az ESBR‑rel versengő természetes gumi piacán, akkor a befolyás mértéke 50%‑nál jóval alacsonyabb szintet érne el.

95      Negyedszer, a keresletet illetően a Polimeri rámutat, hogy a Bizottság állításával ellentétben a BR‑t és az ESBR‑t nem kizárólag gumiabroncsok előállítására használják, még ha túlsúlyban is van ez a felhasználás (60% és 70% között). A gumiabroncsok gyártásán kívül a BR és az ESBR közötti jelentős alkalmazási különbségek alátámasztják azt, hogy hiba lenne arra törekedni, hogy a két terméket egy közös piacba vagy ágazatba vonják össze. Ami a gumiabroncsokat illeti, öt nagy gyártó veszi fel az erre a felhasználásra szánt BR és ESBR mennyiséget. Ugyanakkor e nagy ügyfelek egyike sem egyetlen szintetikus gumigyártótól szerzi be szükségleteit. Emellett a Bizottság maga is elismeri, hogy számos gumiabroncsgyártó saját szintetikusgumi‑gyártással rendelkezik, valamint széles körben szereznek be természetes gumit. Ebből következik, hogy a gumiabroncsgyártók szerződéskötési befolyása jelentős volt a gumigyártókéhoz képest, valamint, hogy a tárgyalási szakaszban magas volt a piaci átláthatóság szintje, amelyet a gumiabroncsgyártók alakítottak ki. E körülmények kevéssé teszik hihetővé a gyártók közötti megállapodás létezését. Emellett a szerződések jelentős hányada (40% és 60% között) olyan „árképleten” alapult, amely utalást tartalmazott az alapanyagok árára. Ez kizárja, hogy a versenytársak között negyedévente tartott ármegbeszéléseknek tényleges jelentősége, illetve hatása lett volna.

96      A Polimeri hozzáteszi, hogy a Bizottság a beadványaiban hiányosan hivatkozott a Bíróság C‑111/04. P. sz., Adriatica di Navigazione kontra Bizottság ügyben 2006. február 16‑án hozott végzésére [az EBHT‑ban nem tették közzé]. A Bíróság az említett végzés 32. pontjában kiemelte, hogy „a Törvényszék elismerte, hogy az érintett piac homályos és hiányos meghatározása hibát eredményezhet a felelősség betudásában”. A jelen ügyben a megállapított piac lehetővé tette a Bizottság számára, hogy jogellenesnek minősítsen teljes mértékben semleges cselekményeket. Különösen nem létezett önmagában a BR‑re vonatkozó ügy.

97      A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Előadja különösen, hogy az érintett piac meghatározásának kifogásolása hatástalan a kartell fennállása szempontjából.

b)     A Törvényszék álláspontja

98      A Bizottság a megtámadott határozatban jelzi, hogy eredetileg két ügyszámot osztottak ki. Az első a Bayer által benyújtott, a BR‑re vonatkozó mentesség iránti kérelemre vonatkozott. A második a szintén a Bayer által benyújtott, az ESBR‑re vonatkozó mentesség iránti kérelemre vonatkozott. A vizsgálatot ugyanakkor egységesen folytatták, és az eljárási cselekmények többsége (többek között a két kifogásközlés) mindkét ágazatra vonatkozott. Az első kifogásközlést követően egy ügyszámot használtak. A két kifogásközlésben, valamint a megtámadott határozatban a Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó magatartások egységes és folytatólagos jogsértést valósítottak meg (a megtámadott határozat (90) és (91) preambulumbekezdése).

99      Érveivel a Polimeri tulajdonképpen két kifogást emel a megtámadott határozattal szemben. Először úgy véli, hogy a Bizottságnak nem kellett volna egyesítenie az eredeti, a BR‑re és az ESBR‑re vonatkozó eljárásokat. Másodszor vitatja a piac ágazati meghatározását, ahogy azt a Bizottság elvégezte.

100    Ami a Polimeri által hivatkozott első kifogást illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság objektív okokból jogosult az eljárásokat elkülöníteni, illetve egyesíteni (lásd a Törvényszék T‑30/05. sz., Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 64. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A jelen ügyben semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a két eredeti eljárás egyesítésének nem voltak objektív okai. Különösen nem vitatható, hogy a BR és az ESBR azonos tevékenységi ágazatba tartozik, figyelemmel e két termék fizikai jellemzőire és felhasználásaira. Ezt követően a megtámadott határozatból és az érintett vállalkozások nyilatkozataiból kitűnik, hogy a szóban forgó jogellenes találkozók közül bizonyos találkozók egyszerre érintették a BR‑t és az ESBR‑t. Ilyen körülmények között a Polimeri érvei nem kérdőjelezhetik meg a Bizottság részéről e tekintetben eszközölt választást. Emellett, még ha feltételezhető is, hogy a szóban forgó jogsértés valójában két elkülönült jogsértésnek tekintendő, lényegtelen, hogy ezek a jogsértések több határozatban vagy egy határozatban nyertek megállapítást, mivel a jelen ügyben nem vitatott, hogy a szóban forgó jogsértések nem évültek el (lásd ebben az értelemben a Törvényszék fent hivatkozott Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 63. pontját, valamint a T‑101/05. és T‑111/05. sz., BASF és UCB kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4949. o.] 158. pontját). Különösen, semmi nem alapozza meg annak megállapítását, hogy az eljárások egyesítése révén a Bizottság tévesen tudott be valamely jogsértést a Polimerinek. Emellett az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése nemcsak egy elszigetelt magatartás eredménye lehet, hanem lehet egy magatartássorozat, vagy még inkább folytatólagos magatartás eredménye is. Ez az értelmezés nem vitatható azon az alapon, hogy a cselekmények sorozata vagy még a folytatólagos magatartás egyes elemei önmagukban is a fenti rendelkezés megsértésének minősülhetnek. Amennyiben a különböző cselekmények – azonos, a közös piacon belüli versenyt torzító tárgyuk alapján – átfogó terv keretébe illeszkednek – mint a jelen ügyben is –, a Bizottság a fenti cselekmények miatti felelősséget jogszerűen róhatja fel az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján (a fenti 51. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 258. pontja).

101    Ami a Polimeri által hivatkozott második kifogást illeti, elegendő azt megállapítani, hogy az érintett piac meghatározásának kifogásolása hatástalan a negyedik jogalap keretében, mivel az önmagában nem eredményezheti annak bizonyítását, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdése alkalmazásának feltételei nem teljesültek. A Polimeri tehát ebből nem vezetheti le azt, hogy nem vett részt a kartellben (lásd ebben az értelemben a fenti 96. pontban hivatkozott Adriatica di Navigazione kontra Bizottság ügyben hozott végzés 30. pontját; lásd még ebben az értelemben a Törvényszék T‑259/02–T‑264/02. és T‑271/02. sz., Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑5169. o.] 172. pontját). Különösen, semmi nem alapozza meg annak megállapítását, hogy az érintett piac meghatározása révén a Bizottság tévesen tudott be valamely jogsértést a Polimerinek. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott határozat egyértelműen megállapítja a Polimeri felelősségét mind a BR, mind az ESBR tekintetében. Ilyen körülmények között az, hogy a Bizottság egységes jogsértés fennállását állapította meg e két termék tekintetében, nem járhat azzal a következménnyel, hogy a Polimerinek olyan jogsértést rónak fel, amellyel kapcsolatban nem kellene megállapítani a felelősségét. Ez nem akadályozza meg ugyanakkor azt, hogy a Polimeri vitassa az érintett piac meghatározását a tizedik, a jogsértés súlyának értékelésére vonatkozó jogalap keretében.

102    E tényezőkre tekintettel a Polimeri által hivatkozott negyedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.     A vizsgált időszakban az árak alakulására alapított ötödik jogalapról

a)     A felek érvei

103    A Polimeri rámutat, hogy a Bizottság az első kifogásközlésben elvégezte a BR és az ESBR piacán az árak alakulásának elemzését. Márpedig a második kifogásközlésben, és ezt követően a megtámadott határozatban a Bizottság törölte a „gazdasági bizonyítékokra” vonatkozó részeket. Sor került tehát annak hallgatólagos elismerésére, hogy a feltételezett jogsértés nem járt semmilyen konkrét hatással. A Polimeri hangsúlyozza, hogy a törlésre egy részletes elemzést követően került sor, amelyet a Syndial szolgáltatott a közigazgatási eljárás során, és amelyet csatolt a keresetlevélhez. Ez az elemzés bizonyítja, hogy az alkalmazott árak nem feleltek meg az ellenőrzés és a kiigazítás logikájának, valamint, hogy az árak állítólagos egyeztetése, ha arra sor került, valójában a gyártók reakciója volt az alapanyagok költségeire, valamint a piac alakulására.

104    A Polimeri szerint a megtámadott határozat (275)–(280) preambulumbekezdésében a Syndial által szolgáltatott elemzésre adott bizottsági válasz nem meggyőző. A Polimeri az érintett piacon az értékesítési árak alakulásának számítását részletezve úgy véli, hogy a vállalkozások árszintjei közötti eltérések túlságosan jelentősek voltak ahhoz, hogy azokat „magas korrelációs fokúnak” minősítsék. A Polimeri rámutat például, hogy az EniChem SpA árainak emelése több mint 30%‑kal meghaladta a Shell árainak emelését 1992 első negyedéve és 1995 harmadik negyedéve között. Ami a Bizottság azon kifogását illeti, amely szerint az elemzés önkényesen valamennyi termék tényleges ára esetében azonos kiindulási értéket állapított meg, a Polimeri rámutat, hogy ez az elemzés éppen ellenkezőleg, a változások által az egyes gyártók kiindulási árára gyakorolt hatást mutatja be a kiindulási abszolút értéktől függetlenül. A Polimeri ugyanakkor elismeri, hogy azon gyártók esetében, amelyeknél nem állt rendelkezésre az árváltozások teljes sorozata (vagyis a Bayer, a Dwory és a Kaučuk esetében), a sorozat kiindulási pontját az EniChem SpA összesített árváltozásának megfelelő árváltozáshoz képest állapították meg. Ugyanakkor semmiképpen nem arról van szó, hogy a gyártóhoz tényleges árat rendeltek volna, és minden más választás is ugyanilyen eredménnyel járt volna. Végül a Polimeri hangsúlyozza, hogy soha nem állította azt, hogy a butadién költsége lenne az egyetlen olyan tényező, amely meghatározza a BR és az ESBR végső árát, annak ellenére, hogy ez a tényező döntő jelentőségű.

105    A Polimeri ehhez hozzáteszi – és e megjegyzés vonatkozik a hatodik jogalapra is –, hogy az, hogy nem bizonyították a feltételezett kartell hatásait, a vizsgálat hiányosságát jelenti, és hozzájárul az egyébként összegyűjtött bizonyítékok értékének csökkenéséhez. A Polimeri hangsúlyozza továbbá, hogy a T‑25/95., T‑26/95., a T‑30/95–T‑32/95., T‑34/95–T‑39/95., T‑42/95–T‑46/95., T‑48/95., T‑50/95–T‑65/95., T‑68/95–T‑71/95., T‑87/95., T‑88/95., T‑103/95. és T‑104/95. sz., Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben, ún. „Ciment”‑ügyben 2000. március 15‑én hozott ítélet (EBHT 2000., II‑491. o.) 245. pontjában a Törvényszék a T‑30/91. sz., Solvay kontra Bizottság ügyben 1995. június 29‑én hozott ítéletre (EBHT 1995., II‑1775. o.), valamint a T‑36/91. sz., ICI kontra Bizottság ügyben 1995. június 29‑én hozott ítéletre (EBHT 1995., II‑1847. o.) utalva megállapította, hogy „az okirati bizonyítékok gyengesége miatt […] a Törvényszék úgy vél[te], hogy a Bizottságnak annak érdekében, hogy a jog által megkövetelt módon bizonyítsa az ICI‑vel és a Solvay‑val szemben kifogásolt összehangolt magatartást, már a [kifogásközlés] szakaszától kezdve átfogó és alapos gazdasági értékelést kellett volna előirányoznia többek között az érintett piac, valamint az ezen a piacon tevékenykedő vállalkozások jelentősége és magatartása tekintetében”.

106    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Emlékeztet arra, hogy nem kell figyelembe venni egy megállapodás konkrét hatásait az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából, amennyiben annak célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. A Bizottság ehhez hozzáteszi – és ez a megjegyzés vonatkozik a hatodik jogalapra is –, hogy a kartell fennállása cáfolhatatlanul következik több pontos és egybehangzó, a megtámadott határozatban széleskörűen ismertetett bizonyítékból.

b)     A Törvényszék álláspontja

107    Előzetesen rá kell mutatni, hogy érveivel a Polimeri a Bizottság azon megállapítását vitatja, hogy az érintett vállalkozások között kartell állt fenn. A Polimeri lényegében úgy véli, hogy az alkalmazott árakat nem hangolták össze, hanem azok többek között az alapanyagárak, valamint a piac alakulásának voltak az eredményei.

108    Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint felesleges valamely megállapodás tényleges hatásainak figyelembevétele az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából, amennyiben látható, hogy annak célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (a Bíróság fenti 50. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítéletének 122. és 123. pontja, a C‑238/99. P., C‑244/99. P., C‑245/99. P., C‑247/99. P., C‑250/99. P–C‑252/99. P. és C‑254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑8375. o.] 491. pontja, valamint a C‑407/04. P. sz., Dalmine kontra Bizottság ügyben 2007. január 25‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑829. o.] 84. pontja). Különösen az olyan versenyellenes megállapodásokat illetően, amelyek – mint a jelen ügyben is – a versenytárs vállalkozások találkozói során jönnek létre, a Bíróság már kimondta, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése megvalósul, ha e találkozók célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, és ha azok így a piac működésének mesterséges megszervezésére irányulnak (a fent hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 508. és 509. pontja, a fenti 51. pontban hivatkozott Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 47. pontja, valamint a fent hivatkozott Dalmine kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 84. pontja). Ilyen esetben valamely vállalkozás kartellben való részvételének bizonyításához elegendő az, ha a Bizottság bizonyítja, hogy az érintett vállalkozás olyan találkozókon vett részt, amelyek során versenyellenes megállapodásokat kötöttek. Amennyiben az ilyen találkozókon való részvétel megállapítást nyert, e vállalkozás feladata bizonyítani, hogy az említett találkozókon történő részvétele mögött nem volt semmilyen versenyellenes szándék, mégpedig úgy, hogy bizonyítja, a versenytársaival közölte, hogy e találkozókon az övéktől eltérő szándékkal vesz részt (a Bíróság C‑199/92. P. sz., Hüls kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999, I‑4287. o.] 155. pontja, a fenti 51. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 81. pontja, valamint a fenti 51. pontban hivatkozott Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 47. pontja).

109    A jelen esetben a megtámadott határozatból következik, hogy a vállalkozások közötti összehangolás bizonyítása nem a piaci magatartások párhuzamossága puszta megállapításának eredménye, hanem olyan bizonyítékoké, amelyekből kitűnik, hogy a szóban forgó magatartásokat összehangolás eredményezte. Ilyen körülmények között a Polimeri által az alkalmazott árak kapcsán szolgáltatott alternatív magyarázat nem alkalmas az érintett vállalkozások közötti kartell fennállására vonatkozó bizottsági megállapítás megkérdőjelezésére (lásd ebben az értelemben a fenti 52. pontban hivatkozott „PVC II”‑ügyben hozott ítélet 727. és 728. pontját).

110    Ezen okoknál fogva a Polimeri által előterjesztett ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

3.     A főbb ügyfelek ellátására alapított hatodik jogalapról

a)     A felek érvei

111    A Polimeri szerint nehezen érthető a Michelin beavatkozásának terjedelme és hatása. Utóbbi meg sem próbálta bizonyítani, hogy az árak 1995‑ben megfigyelt párhuzamossága folytatódott‑e a következő években. Emellett a Polimeri rámutat, hogy a Michelin további négy gyártótól szerzett be BR‑t, és további hat gyártótól ESBR‑t. A Bizottsághoz a közigazgatási eljárás során benyújtott elemzésből kitűnik, hogy az EniChem SpA által teljesített szállítások nem lehettek részei egy elosztási tervnek vagy „megállapodásnak”. Ez következik különösen az 1997 és 2003 közötti időszakban az egyes gumiabroncsgyártókra eső mennyiségekből.

112    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Emlékeztet arra, hogy nem kell figyelembe venni a megállapodás konkrét hatásait, amennyiben annak célja a verseny korlátozása.

b)     A Törvényszék álláspontja

113    Előzetesen rá kell mutatni, hogy érvelésével a Polimeri az érintett vállalkozások közötti kartell fennállására vonatkozó bizottsági megállapítást vitatja. A Polimeri lényegében úgy véli, hogy a főbb ügyfelek ellátása nem összehangolás alapján zajlott, ahogy azt az értékesített mennyiségek változásai is bizonyítják.

114    Márpedig az ötödik jogalap keretében a fenti 107–109. pontban kifejtett okokkal azonos indokok miatt a Polimeri által előterjesztett érvek nem alkalmasak az érintett vállalkozások közötti kartell fennállására vonatkozó bizottsági megállapítás megkérdőjelezésére.

115    E tényezőkre tekintettel a Polimeri által felhozott hatodik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

4.     A jogsértés Polimerinek való jogellenes betudására alapított hetedik jogalapról

a)     A felek érvei

116    A Polimeri előadja, hogy ha már megállapították részvételét a kartellben, amit egyébként vitat, a Bizottságnak különbséget kellett volna tennie a Syndial és a Polimeri felelőssége között azon időszakok szerint, amelyekben a BR‑re és ESBR‑re vonatkozó üzletágat irányították (1996. május 20. és 2001. december 31. között a Syndial esetében, és 2002. január 1‑je és 2002. november 28. között a Polimeri esetében). E tekintetben az ítélkezési gyakorlatban kialakított elvre utal, amely szerint általában a közösségi versenyjogi szabályok megsértése elkövetésének időpontjában az érintett vállalkozást irányító természetes vagy jogi személynek kell a jogsértésért felelnie, még akkor is, ha a jogsértést megállapító határozat meghozatalakor a vállalkozás működtetéséért más személy válik felelőssé (a Bíróság C‑279/98. P. sz., Cascades kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑9693. o.] 77–82. pontja, valamint C‑286/98. P. sz., Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑9925. o.] 38. pontja). A Bizottság a megtámadott határozat (337) pontjában elismeri ezt az elvet. A Polimeri ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a következő preambulumbekezdésben a Bizottság úgy határozott, hogy neki tudja be a jogsértésért való teljes felelősséget azon időszakot is beleértve, amelyben a Syndial volt aktív az érintett ágazatokban, utóbbit pedig mentesíti minden felelősség alól.

117    A Bizottság a megtámadott határozat (367)–(369) preambulumbekezdésében döntését a gazdasági folytonosság feltételére utalva, valamint a fenti 51. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletre hivatkozva igazolja. Ugyanakkor ebben az ítéletben a Bíróság az átruházó és az átvevő közötti szerkezeti kapcsolatokat, vagyis az egyik másik felett gyakorolt 50%‑os ellenőrzését is megállapította. A Polimeri hozzáteszi, hogy ebben az ügyben az átvevő társaság, az Aalborg, nem volt más, mint egy ad hoc kialakított szervezet, amelynek célja az volt, hogy átvegye az anyavállalat tevékenységét a cementágazatban. A jelen ügyben a Polimeri 1995 óta létezik társaságként, és miközben a BR és az ESBR gyártói (a Bizottság szerint) versenykorlátozó megállapodásokat kötöttek, teljesen jogszerűen foglalkozott polietilénekkel (nem pedig elasztomerekkel). Az „egyazon gazdasági egység” szempontjának megfontolatlan alkalmazása, annak érdekében, hogy a felelősséget az átruházó vállalkozásról az átvevőre telepítsék, azzal a kockázattal jár, hogy rendellenes módon figyelmen kívül hagyják többek között a büntetések személyhez kötöttségének elvét (Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnoknak a fenti 51. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélethez kapcsolódó indítványa). A Bizottságnak, amennyiben át kívánja ruházni a felelősséget, más tényezőket kell megjelölnie. A jelen ügyben a Bizottság különösen azt állította, hogy először is a tevékenységek 2002. január 1‑jei átruházása azzal járt, hogy átadták a Polimerinek a Syndial főbb tevékenységeit és személyzetét, másodszor a tevékenységek átruházásának időpontjában a Syndial forgalma csökkent, és így komoly kockázata volt annak, hogy a Syndial nem rendelkezik elegendő eszközzel ahhoz, hogy megfizesse a bírságot, harmadszor pedig, az átruházást követően a Polimeri ugyanazon, az EniChem SpA alkalmazásában álló személy útján vett részt a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének találkozóin. Márpedig az első és a harmadik érv nem alkalmas arra, hogy megalapozza a felelősség átszállását. A Polimeri e tekintetben rámutat, hogy ezek a körülmények jelen vannak a Dow és a Shell kapcsolataiban is, és nem vonták maguk után a Dow felelősségét azért a jogsértésért, amelyet a Shell követett el a tevékenység átruházását megelőzően. Ami a Bizottság által hivatkozott második érvet illeti, az jogi szempontból nem releváns, kivéve ha bizonyítják, hogy a társaság csődhelyzetben van, ami a Syndialra, amely mindmáig létezik, nem vonatkozik. Emellett ez az érv annál kevésbé hihető, mivel a Bizottság a jelen ügyben egyetemleges felelősséget állapított meg annak érdekében, hogy elkerülje a fizetés elmaradásának bármilyen kockázatát. A Polimeri ehhez hozzáteszi: az, hogy az EniChem SpA ellenőrizte a Polimerit a tevékenységek átruházását követő hat hónapon keresztül, csak egy ideiglenes megoldás volt, mielőtt az ellenőrzést a holdingtársaság átvette.

118    A Polimeri ebből azt a következtetést vonja le, hogy a gazdasági folytonosság feltételét a jelen esetben a büntetések személyhez kötöttségének elvét megsértve, a közösségi ítélkezési gyakorlatnak nem megfelelően, kellő indokolás nélkül és hátrányosan megkülönböztető módon alkalmazták.

119    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Előadja különösen, hogy gazdasági folytonosság állt fenn a kartellben érintett átruházó társaság (EniChem SpA/Syndial) és az átvevő társaság (Polimeri) között.

b)     A Törvényszék álláspontja

120    Ahogy arra a fenti 4. pontban emlékeztettünk, az Eni tevékenységét az érintett termékek tekintetében kezdetben az Eni által közvetetten, az EniChem SpA leányvállalatán keresztül irányított EniChem Elastomeri Srl biztosította. 1997. november 1‑jén az EniChem Elastomeri egyesült az EniChem SpA‑val. Az Eni 99,97%‑os ellenőrzést gyakorolt az EniChem SpA felett. 2002. január 1‑jén az EniChem SpA átruházta a stratégiai vegyipari tevékenységét (beleértve az érintett termékekhez kapcsolódó tevékenységet is) a 100%‑os tulajdonában álló leányvállalatára, a Polimerire. Az Eni 2002. október 21. óta közvetlenül és teljes mértékben ellenőrzi a Polimerit. 2003. május 1‑jén az EniChem SpA a nevét Syndialra változtatta (a megtámadott határozat (26)–(32) preambulumbekezdése).

121    A megtámadott határozatban a Bizottság rámutat, hogy szerkezeti kapcsolatok állnak fenn az EniChem SpA (később Syndial) és a Polimeri között, mivel e társaságok ugyanahhoz a vállalkozáshoz tartoznak. A konkrét esetben megállapítja, hogy a Syndial által elkövetett jogsértésért a Polimeri felelősségét kell megállapítani annak ellenére, hogy a Syndial továbbra is létezik (a megtámadott határozat (338), (368) és (369) preambulumbekezdése).

122    A Bizottság hozzáteszi, hogy a Polimeri felelősségét megalapozza mindenekelőtt az a tény is, hogy az EniChem SpA volt a Polimeri egyedüli részvényese a szóban forgó tevékenységek átruházását megelőzően, és azt követően is, valamint hogy az említett átruházás alapján nem került sor semmilyen tényleges kifizetésre. Továbbá az EniChem SpA tőkéje és forgalma jelentősen csökkent ezen átruházást követően, és e társaság tevékenysége korlátozott. Végül az EniChem SpA részéről a jogsértésben részt vevő alkalmazott a Polimeri képviseletében továbbra is részt vett a jogsértésben (a megtámadott határozat (369)–(373) preambulumbekezdése).

123    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben egy gazdasági tevékenységet gyakorló jogalany sérti meg a versenyszabályokat, a személyes felelősség elve szerint neki kell felelnie ezért a jogsértésért (lásd ebben az értelemben a fenti 50. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 145. pontját, a fenti 116. pontban hivatkozott Cascades kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 78. pontját, valamint a C‑280/06. sz., ETI és társai ügyben 2007. december 11‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑10893. o.] 39. pontját).

124    Amikor azonban két jogalany egyetlen gazdasági egységet alkot, az, hogy a jogsértést elkövető társaság továbbra is létezik, önmagában nem zárja ki, hogy azt a jogalanyt szankcionálják, amelynek a gazdasági tevékenységeit átadta (lásd ebben az értelemben a fenti 51. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 355–358. pontját és a Törvényszék T‑43/02. sz., Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑3435. o.] 132. pontját).

125    A szankció ilyen alkalmazása különösen abban az esetben engedhető meg, ha e jogalanyok ugyanazon személy irányítása alá tartoztak, és figyelembe véve az őket gazdasági és szervezeti téren összekötő szoros kapcsolatokat, lényegében ugyanazokat a kereskedelmi irányelveket alkalmazták (a fenti 123. pontban hivatkozott ETI és társai ügyben hozott ítélet 49. pontja).

126    A jelen esetben bizonyos, hogy a jogsértő cselekmények elkövetésekor az EniChem SpA és a Polimeri közvetlenül vagy közvetve ugyanazon társaság, mégpedig az Eni kizárólagos tulajdonában volt. E feltételek mellett nem sérti a személyes felelősség elvét az, ha a jogsértésért, amelyet először az EniChem SpA követett el, majd a Polimeri folytatott, teljes egészében az utóbbit bírságolják (lásd ebben az értelemben a fenti 123. pontban hivatkozott ETI és társai ügyben hozott ítélet 51. pontját).

127    A Polimeri további érvei sem kérdőjelezik meg e következtetést.

128    Különösen ami a fenti 122. pontban hivatkozott körülményeket illeti, amelyek szerint a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok nem relevánsak, rá kell mutatni, hogy a Bizottság azon megállapítása, amely szerint a Polimeri felelős az EniChem SpA (később Syndial) cselekményeiért, azon alapul, hogy a szóban forgó tevékenységek átruházására két, azonos vállalkozáshoz tartozó társaság között került sor. A Bizottság által a megtámadott határozatban előadott, egyéb, a fenti 122. pontban hivatkozott körülmények is alátámasztják a Bizottság megállapítását, ahogy azt a „szintén” kötőszó használata is jelzi a megtámadott határozat (369) preambulumbekezdésében. Ennélfogva, még ha feltételezhető is, hogy a Bizottság által előterjesztett körülmények nem relevánsak, e megállapítás nem kérdőjelezheti meg e tekintetben a megtámadott határozat jogszerűségét.

129    Mindenesetre relevánsak a Bizottság által előadott körülmények, amelyeket ténybeli szempontból a Polimeri sem vitat. E körülmények ugyanis rávilágítanak arra a tényre, hogy egy jogi értelemben továbbra is létező, azonban gazdasági tevékenységet már nem végző vállalkozással szemben kiszabott bírságok esetében fennáll a veszélye annak, hogy e bírságoknak nem lesz elrettentő hatásuk, és amennyiben nincs lehetőség joghátrány kiszabására a jogsértést elkövető személytől eltérő jogalannyal szemben, a vállalkozások kibújhatnak a szankciók alól azon egyszerű ténynél fogva, hogy a személyazonosságuk módosult a szerkezetátalakításokat, átruházásokat vagy más jogi vagy szervezeti változásokat követően (lásd ebben az értelemben a fenti 123. pontban hivatkozott ETI és társai ügyben hozott ítélet 40. és 41. pontját)

130    Végül abban a tekintetben, hogy a Polimeri a megtámadott határozat indokolásának hiányosságára hivatkozik, elegendő annyit megállapítani, hogy a Bizottság a fenti 120–122. pontban hivatkozott preambulumbekezdésekben egyértelműen megjelölte az értékelés azon szempontjait, amelyek lehetővé tették számára a Polimeri felelősségének megállapítását a jelen ügyben.

131    E tényezőkre tekintettel a Polimeri által hivatkozott hetedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

5.     A kartell létezésének megalapozatlan megállapítására vonatkozó nyolcadik jogalapról

a)     A felek érvei

 Előzetes észrevételek

132    A Polimeri által hivatkozott nyolcadik jogalap formálisan két részre oszlik. Az első rész keretében a Polimeri vitatja a Bizottság által felhasznált bizonyítékok forrásait. A második rész keretében a Polimeri a megtámadott határozatnak „A kartell általános bemutatása” című részét vitatja.

133    Ami a megtámadott határozat „Kartelltalálkozók” című részét illeti, a Polimeri a keresetleveléhez csatolt három mellékletre hivatkozik, amelyekről a Bizottsággal ellentétben azt állítja, hogy elfogadhatók. Szerinte a Bizottság által a beadványaiban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból levezethető, hogy a melléklet esetleges elfogadhatatlanságát azon jogalap keresetlevélbeli megjelölése és megfelelő megfogalmazása alapján kell megítélni, amelyre az említett melléklet vonatkozik. A Polimeri úgy véli, hogy az egy vagy több mellékletre való általános hivatkozást elfogadhatatlannak kell tekinteni, amennyiben az a jogi alap (jogalap), amelyre a mellékletben kifejtett körülmények vonatkoznak, nincs megfelelően megfogalmazva a keresetlevélben. A jelen esetben a Polimeri először is kifejezetten hivatkozott a különböző mellékletek tartalmára a keresetlevélben, másodszor pedig azok közül egyet részletesen is kifejtett. Ezen túlmenően pedig a mellékletek szövege több helyen utal a keresetlevél egyes részeire és a többi mellékletre, továbbá egyidejűleg benyújtásra került egy francia nyelvű fordítás. A szóban forgó mellékleteknek a keresetlevélben előterjesztett jogalap tekintetében pusztán bizonyító és kisegítő szerepük van.

 A nyolcadik jogalap első részéről, amely a bizonyítékok forrásaira vonatkozik

134    Először, ami a bírság alóli mentesség vagy annak csökkentése iránti kérelmet benyújtó vállalkozások által tett nyilatkozatokat illeti, a Polimeri rámutat, hogy a Bizottság által ismertetett ténybeli háttér számos esetben eltér az alkalmazottak nyilatkozatainak tartalmától. A Polimeri, hivatkozva a szóban forgó alkalmazottakra, rámutat, hogy nem csupán a különböző vállalkozások között, hanem egy társaságon belül is vannak eltérések. A Polimeri ehhez hozzáteszi, hogy az általa hivatkozott ellentmondásokat a keresetlevél több pontja is kifejti. Szerinte a Bizottság kifogása e tekintetben, amely szerint a Polimeri érvelése nem hivatkozik bizonyítékokra, és nem is tartalmaz bizonyítékokat, tisztán formális.

135    Másodszor, ami N. (Dow) kézzel írott feljegyzéseit illeti, amelyeket egy vizsgálat során szereztek be, ezek képezik az egyetlen valódi okirati alapot, amelyet a Bizottság be tud mutatni vádja alátámasztása érdekében.

136    A Polimeri különösen azt állítja, hogy ezen az alapon szerepel a megtámadott határozat (202) preambulumbekezdésében, amely egy 1999. november 16‑án Frankfurtban (Németország) a versenytársak között tartott állítólagos jogellenes találkozóra utal, a következő állítás: „Az 1999. november 16‑i találkozót és a vacsorát követően [P., F., N., V., L., L. és T.] találkoztak a Meridien Hotel Casablanca bárjában”. Márpedig a vizsgálati akta azt bizonyítja, hogy a megjelölt időpontban P. már nem volt Frankfurtban. A Polimeri mellékletben csatolja a vizsgálati akta iratainak másolatát. Emellett a Polimeri olyan bizonyítékokat terjesztett elő, amelyek azt bizonyítják, hogy L. (EniChem) már visszatért Milánóba (Olaszország). Kétségeket vet fel továbbá F. jelenlétét illetően is, figyelemmel egy hitelkártyával történt 1999. november 16‑i szállodai fizetésre. A Polimeri ehhez hozzáteszi, hogy az ellenkérelemhez csatolt iratok egyikét (mégpedig egy P.‑nek kézbesített számlát) mint terhelő bizonyítékot el kell utasítani. Ugyanis bár a szóban forgó dokumentum a vizsgálati akta részét képezi, azt nem használták fel bizonyítékként sem a kifogásközlésekben, sem a megtámadott határozatban. A Polimeri tehát nem terjeszthetett elő észrevételeket e tekintetben. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy a Bizottság a Törvényszék előtti beadványaiban módosította a nem hivatalos találkozó időpontját, ettől kezdve 1999. november 15‑ében állapítva meg azt. A Bizottság emellett nem fejtette ki, hogy a nem hivatalos találkozóra miként kerülhetett sor 1999. november 15‑én annak ellenére, hogy N. kézzel írott feljegyzései a hivatalos találkozóval kezdődnek (amelyre 1999. november 16‑án került sor). A megtámadott határozatban tehát hiányos egyrészt a vizsgálat, másrészt pedig az indokolás. A tényállás új változatát tehát, amelyet a Bizottság az ellenkérelmében adott elő, elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. A Polimeri emellett hangsúlyozza, hogy a Bizottság állításával ellentétben mindig is vitatta, hogy részt vett a szóban forgó találkozón.

137    Végül N. két másik kézzel írott feljegyzése, amelyeket eredetileg a kartell bizonyítékaként használtak fel (az 1996. február 21‑én Düsseldorfban és 1998. december 1‑jén Brüsszelben [Belgium] tartott találkozók tekintetében), elveszítette bizonyíték státuszát. A Polimeri ebből arra következtet, hogy N. öt kézzel írott feljegyzéséből legalább három nem a jogellenes találkozókra vonatkozik. A Törvényszéknek tehát széleskörűen és alaposan meg kell vizsgálnia N. kézzel írott feljegyzéseinek szövegét és értelmezését, és adott esetben azzal kapcsolatban kiegészítő vizsgálatokat kell folytatnia többek között annak megállapítása érdekében, hogy azok hogyan és milyen formában jutottak a Bizottsághoz.

138    A Polimeri ehhez hozzáteszi, hogy a Bizottság a beadványaiban szereplő állítással ellentétben több alkalommal utalt a keresetlevélben azokra a körülményekre, amelyek kételyeket vetnek fel N. kézzel írott feljegyzéseinek bizonyító erejét illetően, és nemcsak az 1999. november 16‑i találkozóra vonatkozó feljegyzések kapcsán. Emellett hangsúlyozza, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a bíróságban felmerülő bárminemű kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje (a fenti 46. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 177. pontja).

139    Harmadszor, a válaszában a Polimeri a BR és az ESBR kapcsán előadja, hogy nincsenek bizonyítékok a kartell állítólagos találkozóira. A Polimeri e tekintetben minden érintett találkozóval kapcsolatban állást foglal (az 1996 és 2002 közötti időszak vonatkozásában). A Polimeri emellett jelzi, hogy e ténykörülményeket már szemléletesen bemutatta a keresetlevélben.

 A nyolcadik jogalap második részéről, amely a kartell általános bemutatására vonatkozik

140    Előzetesen a Polimeri rámutat, hogy a megtámadott határozatnak „A kartell általános bemutatása” című része nyilatkozatok olyan összesítése, amelyben kevés valóban releváns szempont szerepel. A Polimeri ennélfogva hangsúlyozza, hogy nem hihető W.‑nek (Bayer) a megtámadott határozat (112) preambulumbekezdésében hivatkozott állítása, amely szerint L. (EniChem) és W. azt kérték N.‑től (Dow), hogy ne készítsen több feljegyzést a nem hivatalos megbeszélésekről. A Polimeri rámutat különösen arra, hogy ezt az állítást L. cáfolja, és N. sem erősíti meg. Emellett W. nyilatkozata N.‑nek az 1996. február 21‑i találkozókra vonatkozó kézzel írott feljegyzéseire vonatkozik. Végül ellentmondás van azon feltételezett időpont között, amikor N.‑t felkérték, hogy ne készítsen több feljegyzést, és azon tényleges időpont között, amikor ő e kérésnek eleget tett. A Polimeri ehhez hozzáteszi, hogy az a vád, amelyet a Bizottság alá kíván támasztani, kizárólag ebből a nyilatkozatból származik.

141    Érdemben a Polimeri különbséget tesz az ármegállapodások, a piacfelosztó megállapodások, az érzékeny kereskedelmi információk cseréje, a megállapodások figyelemmel kísérése, valamint az N. által leírt általános ténybeli háttér között.

–       Az ármegállapodásokról

142    A BR‑t illetően a Polimeri hangsúlyozza, hogy W.‑nek (Bayer) a megtámadott határozat (105) és (106) preambulumbekezdéseiben hivatkozott nyilatkozatai homályosak, és semmiképpen sem hihetőek. E tekintetben vitatja a Bizottság részéről a beadványaiban a megtámadott határozat más preabulumbekezdéseire tett utalásokat, továbbá e preambulumbekezdések tekintetében a keresetlevél, illetve mellékletei több részére hivatkozik. A Polimeri rámutat arra is, hogy a Bizottság által hivatkozott egyes preambulumbekezdések nem a BR‑re vonatkoznak.

143    Emellett az az állítás, amely szerint D. (EniChem) – fenyegetőzve – arra kérte a Bayert, hogy emelje fel az árait (a megtámadott határozat (103) preambulumbekezdése), nem hihető, figyelemmel arra, hogy a Bayer volt a legjelentősebb piaci szereplő. A Bayer emellett cáfolta saját alkalmazottjának nyilatkozatait. A Bizottság tehát nem cáfolhatta e ténykörülményt egy puszta véleménnyel, amelyet beadványaiban fejt ki. A Polimeri rámutat arra is, hogy a megtámadott határozat e részében nem szerepel más konkrét állítás a BR‑t illető feltételezett ármegállapodásokra vonatkozóan. Emellett semmilyen írásos dokumentáció nem létezik a BR‑rel kapcsolatos feltételezett jogellenes megbeszéléseket illetően. Végül a Polimeri hangsúlyozza, hogy az első kifogásközlésben az árak alakulásának a valamennyi gyártó által szolgáltatott információk segítségével elvégzett elemzése egyértelműen bizonyítja, hogy nem került sor az árak egyidejű változására, hogy ugyanannyi áremelés történt, mint árcsökkentés, hogy az árak alakulása bizonyos időbeli eltéréssel tükrözte az alapanyagok árának emelkedését vagy csökkenését, valamint hogy a különböző termékek ára mindig igen eltérő volt.

144    Ami az ESBR‑t illeti, a Bayer azt állította, hogy D. (EniChem) és de J. (Shell) volt a megállapodások legaktívabb szereplője (a megtámadott határozat (111) preambulumbekezdése). Márpedig e két személy mindig határozottan tagadta, hogy versenykorlátozó megállapodásokban vett volna részt. A megtámadott határozat (119) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozat, amelyre a Bizottság beadványaiban hivatkozik, nem releváns, mivel az személyesen V.‑től (Shell) ered. Az nem kérdőjelezheti meg de J. nyilatkozatát. A Bizottság kizárólag az együttműködő vállalkozások és a Shell nyilatkozataira támaszkodott, anélkül hogy más bizonyítékot szolgáltatott volna. Ami a Shellt illeti, az feltétel nélkül elismeri az első kifogásközlésben, hogy részt vett az ármegállapodásokban annak ellenére, hogy de J. kategorikusan cáfolta ezt az állítást. A Polimeri ugyanakkor előadja, hogy a Shell későbbi vallomásai nem bírnak bizonyító erővel, mivel azok későbbiek, mint az első vádat megfogalmazó aktus, és azokat nem támasztják alá más releváns dokumentumok. A Polimeri e tekintetben vitatja a Bizottság által a beadványaiban a megtámadott határozat más preambulumbekezdéseire tett utalásokat. A Polimeri e preambulumbekezdések tekintetében a keresetlevél, illetve mellékletei több részére hivatkozik.

145    Emellett a Bayernek a megtámadott határozat (110) és (114) preambulumbekezdésében ismertetett álláspontja nincs összhangban egyes alkalmazottainak, mégpedig O.‑nak és Ü.‑nek a nyilatkozataival. A Polimeri e tekintetben a vizsgálati iratok egyes elemeire utal. Ami O.‑t illeti, a Polimeri rámutat, hogy a Bizottságnak a beadványaiban szereplő állításával ellentétben ő 1996. szeptember 2‑án és 3‑án részt vett a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének egyik találkozóján, amely találkozót a „kartelltalálkozók” között említik. Emellett nem képzelhető el, hogy a Bayer felelősei anélkül kötöttek volna megállapodásokat, hogy O.‑t, a társaság kereskedelmi felelősét erről tájékoztatták volna. A későbbi megismételt vizsgálat nem releváns, mivel az a W.‑vel folytatott megbeszélésekből eredő új tényállásváltozaton alapul, aki sosem volt a Bayer ESBR felelőse. A Polimeri e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Bizottság a leginkább együttműködő személyek nyilatkozatait terjesztette elő. Semmilyen bizonyíték nem létezik arra nézve, hogy az érintett vállalkozások áremelési megállapodást kötöttek volna, sem arra, hogy olyan közös mechanizmust dolgoztak volna ki és működtettek volna, amely lehetővé tette az ESBR árára vonatkozó rendszeres egyeztetést. A Polimeri e tekintetben emlékeztet az N. kézzel írott feljegyzéseivel kapcsolatban kifejtett kifogásokra. Végül az ESBR árváltozásainak elemzése ugyanazt eredményezi, mint a korábban megvizsgált BR esetében.

146    A Polimeri kijelenti azt is, hogy – ellentétben a Bizottság által a beadványaiban megfogalmazott állítással – releváns bizonyíték, hogy nem volt kihatása a szóban forgó megállapodásnak. Itt a Polimeri egyetlen olyan jogalapjáról van szó, amellyel bizonyítható a nyilatkozatok tartalmi megalapozottságának hiánya, amelyeket nem erősítenek meg más bizonyítékok.

–       A piacfelosztó megállapodásokról

147    Előzetesen a Polimeri rámutat, hogy a megtámadott határozatból egyértelműen nem tűnik ki, hogy az állítólagos piacfelosztó megállapodások kizárólag az ESBR‑re vonatkoznak‑e, vagy a BR‑re is. A Polimeri e tekintetben rámutat egy ellentmondásra a megtámadott határozat (124) és (301) preambulumbekezdése között.

148    Ami a BR‑t illeti, a Polimeri hangsúlyozza, hogy a piacfelosztó megállapodásokra vonatkozó részben ismertetett nyilatkozatok közül egyetlen (mégpedig a Bayer részéről W. nyilatkozata) vonatkozik konkrétan erre a termékre (a megtámadott határozat (129) preambulumbekezdése). Ugyanakkor a megtámadott határozat (56) és (57) preambulumbekezdésének fényében a Polimeri kijelenti, hogy megkérdőjelezi a gyártók arra való képességét, hogy felosszák az olyan méretű ügyfeleket (jelen esetben a gumiabroncsgyártókat), mint amelyekre a Bizottság hivatkozik. Emellett, ahogy a megtámadott határozat (125) preambulumbekezdéséből kitűnik, technológiai előírások folytán nem minden gyártó volt azonos értékű minden egyes ügyfél szempontjából. Semmilyen okirat sem bizonyítja az állítólagos piacfelosztó megállapodásokat. A Polimeri emellett rámutat, hogy az EniChem SpA részéről a Bizottság által hivatkozott gumiabroncsgyártók részére teljesített szállítások (az EniChem SpA BR‑gyártásának 60–65%‑a) folyamatosan ingadoztak. Ez nem egyeztethető össze a status quo megőrzésére irányuló elképzeléssel, legalábbis a Polimeri tekintetében semmiképpen. Emellett az EniChem SpA további BR‑gyártását (vagyis 35–40%‑ot) olyan, nem gumiabroncsgyártó ügyfeleknek értékesítette, amelyek nem voltak közös ügyfelek. A Polimeri hangsúlyozza, hogy a Bizottság által a beadványaiban megfogalmazott állítással ellentétben ő nem állítja, hogy nem fűződött kereskedelmi érdeke versenykorlátozó megállapodások megkötéséhez.

149    Nem hihető V.‑nek (Shell) a megtámadott határozat (127) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozata, amely szerint L. (EniChem) utasította arra, hogy tartsa magát távol az egyesült királysági szőnyegpadló‑alátét piactól. A Polimeri e tekintetben hangsúlyozza a Shell nyilatkozatainak változását, azt, hogy L. kategorikusan cáfolja, hogy ilyen tartalmú beszélgetést folytatott volna, valamint azt a tényt, hogy a BR nem érinti a szőnyegpadló‑alátét piacot.

150    Az ESBR‑t illetően a Polimeri rámutat, hogy P.‑nek (Bayer) a megtámadott határozat (124) preambulumbekezdésében hivatkozott nyilatkozatai alapján, aki feladatait 1999‑től látta el (vagyis egyik kijelentés sem vonatkozik a korábbi évekre), P. tagadja, hogy fennálltak olyan megállapodások, amelyek a kapacitások vagy a piaci részesedések befagyasztását célozták, valamint azt állítja, hogy az a döntés, hogy nem versenyeznek agresszívan, a vállalkozások mérlegelésére volt bízva. E tanúvallomás semmiképpen nem lehet a megállapodás létrejöttének bizonyítéka. Ezt megerősíti az a tény is, hogy folyamatosan változott az az ESBR‑mennyiség, amelyet az EniChem SpA a főbb ügyfeleknek értékesített. A Polimeri szerint elfogadhatatlannak kell nyilvánítani a Bizottság azon érvét, amely szerint a Polimeri álláspontja P. nyilatkozatának olasz fordításában rejlő hibán alapul. A Bizottságnak emellett lehetősége lett volna arra, hogy helyesbítse ezt a fordítási hibát annak érdekében, hogy lehetővé tegye a Polimeri számára a védelemhez való joga gyakorlását. Mindenesetre a szóban forgó nyilatkozat még eredeti nyelvén (német) is kétértelmű. A Polimeri vitatja a Bizottság által a beadványaiban a megtámadott határozat más preambulumbekezdéseire tett utalásokat is, amelyek célja az ESBR‑rel kapcsolatos kartell 1999‑et megelőző években való fennállásának bizonyítása.

151    Ami a Dow‑nak a megtámadott határozat (125) preambulumbekezdésében szereplő állítását illeti, amely szerint „biztosították az EniChem [SpA‑t], hogy nem támadják meg a Michelin‑nel vagy a Bridgestone‑nal szemben kialakított piaci helyzetét”, az nem utal konkrét időszakra, és így ellentmondásban van az Enichem SpA által a szóban forgó teljes időszak során szállított mennyiségek változásával. Ami a Bayernek a megtámadott határozat (126) preambulumbekezdésében szereplő állítását illeti, amely szerint egyes találkozók során a Dow és az EniChem SpA kölcsönösen azzal vádolták egymást, hogy elvették egymás ügyfeleit, ez tűnik a legjobb bizonyítéknak arra, hogy a piacon magas szintű verseny állt fenn, legalábbis az EniChem SpA és a Dow közötti kapcsolatokban.

–       Az érzékeny kereskedelmi információk cseréjéről

152    A BR‑t illetően a Polimeri a megtámadott határozat (120), (128) és (132) preambulumbekezdésére hivatkozik, és lényegében úgy véli, hogy az ott szereplő nyilatkozatok nem hihetőek (a megtámadott határozat (132) preambulumbekezdése), vagy azokat nem támasztják alá bizonyítékok (a megtámadott határozat (120) és (128) preambulumbekezdése). Emellett a megtámadott határozat (128) preambulumbekezdése olyan információkra utal, amelyek részben nyilvánosak, amit a Bizottság is elismer a megtámadott határozat (329) preambulumbekezdésében. Ezzel hallgatólagosan elismeri tehát, hogy az információcserére vonatkozó kifogás nem megalapozott.

153    Ami az ESBR‑t illeti, a megtámadott határozat (131)–(133) preambulumbekezdése nem tartalmaz semmilyen konkrét vádat. Így a Polimeri a BR kapcsán kifejtettekre hivatkozik.

154    A Polimeri hozzáteszi, hogy a Bizottság állításával ellentétben a keresetlevélben vitatta az 1996. május 20‑án Milánóban és 1999. november 15‑én és 16‑án Frankfurtban tartott találkozókra vonatkozó dokumentumokat. Emellett a szóban forgó információk a Polimeri szerint szinte kizárólag nyilvános információk voltak.

–       A megállapodások figyelemmel kíséréséről

155    A Bizottság a megtámadott határozat (136) preambulumbekezdésében a versenytársak kétoldalú telefonbeszélgetéseire hivatkozik, amelyek a találkozók között zajlottak. A Polimeri szerint a megtámadott határozat azon részében, amely leírja a kartellmegállapodások figyelemmel kísérésének állítólagos mechanizmusát, az események leírása rendkívül töredékes. Semmilyen bizonyíték nincs tehát arra, hogy valamennyi érintett vállalkozásnak közös szándékában állt, hogy az állítólagos megállapodások tekintetében egymás között ellenőrzési rendszert hozzanak létre. A Polimeri arra az ítélkezési gyakorlatra is hivatkozik, amely szerint bizonyítani kell azt, hogy a szóban forgó vállalkozás ismerte a többi résztvevő jogsértő magatartását, vagy ésszerűen előre láthatta azt, és kész volt az ebből eredő kockázatot elfogadni, (a fenti 55. pontban hivatkozott Bolloré és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet). E bizonyításnak nem a bűnösség vélelmén, hanem közvetlen okirati bizonyítékokon kell alapulnia (a fenti 105. pontban hivatkozott „Ciment”‑ügyben hozott ítélet).

156    A BR‑t illetően a Polimeri a megtámadott határozat (137), (138), (143) és (144) preambulumbekezdésére hivatkozik, és lényegében úgy véli, hogy az ott hivatkozott nyilatkozatok nem részletesek (időtartam, termék, ügyfél), és ezért gyenge bizonyító erővel bírnak. Konkrétabban, F.‑nek (Dow) a megtámadott határozat (143) preambulumbekezdésében hivatkozott nyilatkozatát illetően a Polimeri rámutat, hogy a Dow egy másik, az ügy iratai között szereplő nyilatkozata ugyanazon időszak vonatkozásában azt tartalmazza, hogy a Dow és az EniChem SpA között vita folyt amiatt, hogy a Karbochem (a Dow tulajdonában álló vállalkozás) üzleti titkokat sértett. Ezen egyezséggel záruló vita többszöri kapcsolatfelvételt igényelt a két vállalkozás között. Ami W.‑nek (Dow) a megtámadott határozat (144) preambulumbekezdésében hivatkozott nyilatkozatát illeti, annak szerepeltetése nem logikus a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének találkozóira, különösen a 2001 novemberében tartott találkozóra vonatkozó állítások között.

157    Az ESBR‑t illetően a Polimeri hivatkozik F. (Bayer) állítására, amely szerint L. (EniChem) körülbelül kétszer lépett vele kapcsolatba az első, 1999. februári találkozójukat követő évben (a megtámadott határozat (140) preambulumbekezdése). A Polimeri szerint e kapcsolatok egy, az EniChem SpA és a Bayer közötti szállítási szerződésre vonatkoztak, amely egy konkrét terméket érintett, amely nem tartozott az ESBR szigorúan vett kategóriájába. A Polimeri e tekintetben egy olyan dokumentumot nyújt be, amely bizonyítja, hogy a Bayer részére 1999‑ben eladta a szóban forgó terméket, és utal egy, a vizsgálati iratokban szereplő nyilatkozatra. A Bayer nyilatkozatait kiragadták összefüggésükből, és azokat – nem véletlenül – kivonatosan idézték. Emellett F.‑et nem terhelte közvetlen felelősség az ESBR‑rel kapcsolatos tevékenységért. F. egyébként megerősítette, hogy a szóban forgó beszélgetések nem tartalmazhattak ármegállapodásokat.

–       Az N. által leírt általános ténybeli háttérről

158    A Polimeri felhívja a Törvényszék figyelmét N. (Dow) egyik nyilatkozatára, amelyet egy 2005. december 13‑án tartott megbeszélésen tett, és amely nem szerepel a megtámadott határozatban. E nyilatkozat, amelyet egészében idéz, különösen jelentős. A nyilatkozat azt bizonyítja, hogy a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének találkozóihoz kapcsolódó érintkezések pusztán elkerülhetetlen és természetes találkozók voltak az ágazat szereplői között, akik különböző kérdéseket vitattak meg az esetek többségében nyilvános információk alapján, összejátszásra irányuló szándék nélkül. Lehetséges, hogy ebben az összefüggésben kialakultak véletlen helyzetek, amelyeket „határeseteknek” lehet minősíteni. Ugyanakkor nagy különbség van az ilyen helyzet és a kartell között, amelyet a Bizottság nem hidalt át megfelelő bizonyítékokkal. A Polimeri ehhez hozzáteszi, hogy a Bizottság szándékosan figyelmen kívül hagyja, hogy lényeges különbség van a nyilvános információk megosztása és az adott termék vonatkozásában létrehozott árkartell között. A Polimeri hozzáteszi azt is, hogy N. nyilatkozata megerősíti, hogy nemcsak az alapanyagok árát illetően nem létezett közös elképzelés, hanem a társaságok által követett végső célt illetően sem.

159    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Előzetesen a Bizottság úgy véli, hogy a keresetlevél A 23–A 25. mellékletében a Polimeri számos olyan kifogást és érvet ad elő, amelyek nem szerepelnek a keresetlevél szövegében. Ilyen módon eljárva a Polimeri megsérti a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdését, valamint az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontját. Egyebekben a Bizottság lényegében úgy véli, hogy nem követett el hibát, amikor a Polimeri tekintetében megállapította a jogsértés elkövetését.

b)     A Törvényszék álláspontja

160    Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó bizonyítási eljárás tekintetében a Bizottság kötelezettsége bizonyítani az általa megállapított jogsértést, és olyan bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek a jogilag megkövetelt módon igazolják a jogsértést megvalósító körülmények fennállását. A Bizottságnak pontos és egybevágó bizonyítékot kell szolgáltatnia azon szilárd meggyőződésének alátámasztására, hogy az állítólagos jogsértés megtörtént (lásd a fenti 50. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Arra is emlékeztetni kell, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett megállapodás létezéséhez elég az, hogy az érintett vállalkozások kifejezzék az arra irányuló közös akaratukat, hogy meghatározott piaci magatartást tanúsítanak (a Bíróság 41/69. sz., ACF Chemiefarma kontra Bizottság ügyben 1970. július 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1970., 661. o.] 112. pontja, valamint a 209/78–215/78. és 218/78. sz., van Landewyck és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. október 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1980., 3125. o.] 86. pontja; a Törvényszék T‑7/89. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben 1991. december 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., II‑1711. o.] 256. pontja). A bíróságban felmerülő bárminemű kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje. A bíróság tehát nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította a kérdéses jogsértés fennállását, amennyiben a bíróságnak még bármiféle kételye van e kérdéssel kapcsolatosan (a Törvényszék T‑38/02. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑4407. o.] 215. pontja).

 A Polimeri által a nyolcadik jogalap keretében előterjesztett egyes érvek elfogadhatóságáról

161    A Bíróság alapokmányának 21. cikke, valamint az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja értelmében minden keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább röviden, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből. Míg a keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más, akár a keresetlevélhez mellékelt iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint magában a keresetlevélben kell szerepelniük (a Bíróság C‑52/90. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1992. március 31‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., I‑2187. o.] 17. pontja, valamint a Törvényszék T‑201/04. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑3601. o.] 94. pontja). Továbbá nem a Törvényszéknek kell a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat, amelyek meglátása szerint a kereset alapját képezhetik, mivel e mellékleteknek tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van (a Törvényszék T‑84/96. sz., Cipeke kontra Bizottság ügyben 1997. november 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑2081. o] 34. pontja és a T‑231/99. sz., Joynson kontra Bizottság ügyben 2002. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2085. o] 154. pontja).

162    Hasonló követelmények érvényesülnek a jogalap alátámasztására felhozott kifogás tekintetében is (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑352/94. sz., Mo och Domsjö kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1989. o.] 333. pontja).

163    A jelen ügyben a Polimeri kijelenti, hogy „[a]z oldalak korlátozott száma miatt, amelyet a keresetlevélnek tiszteletben kell tartania, a felperes »A kartell általános bemutatása« című részben adja elő érveit, míg a »Kartelltalálkozók« résszel kapcsolatos pontos észrevételeit [a keresetlevél] [A] 23., [A] 24. és [A] 25. melléklete tartalmazza.”

164    Ennek megfelelően a Polimeri a keresetlevél szövegében ismertet egy, a megtámadott határozatnak „A kartell általános bemutatása” című részére (vagyis a megtámadott határozat 4.2 részére) vonatkozó kifogást. A megtámadott határozat „Kartelltalálkozók” című részére (vagyis a megtámadott határozat 4.3 részére) vonatkozó kifogás jogi és ténybeli szempontból kizárólag a keresetlevél A 23. és A 25. mellékletében nyer egyértelmű kifejtést.

165    Pontosabban a Polimeri a keresetlevél szövegében a megtámadott határozat „Kartelltalálkozók” című részével kapcsolatban csupán az alábbiakat fejti ki:

„Ami az 1996 és 2000 [közötti] időszakot illeti, (a [keresetlevél] [A] 23. mellékletében) a Polimeri előadja, hogy nem lehet igazolni azt az állítást, hogy a versenytársak között bármilyen árkartell állt fenn akár a BR, akár az ESBR vonatkozásában. Azon kevés esetben pedig, amelyekben a csatolt, egyébként igen nagy részben az ESBR‑re vonatkozó dokumentumok a hivatalos találkozókon kívüli találkozókról tanúskodnak, semmi, de ténylegesen semmi nem alapozza meg azt a megállapítást, amely szerint a vállalkozások kereskedelmi politikáját bármilyen módon összehangolták.

A 2001. évet illetően a Polimeri [a keresetlevél] [A] 24. mellékletében bizonyítja, hogy kartelljogi szempontból teljes mértékben irreleváns évről van szó mind a BR, mind az ESBR tekintetében, így ha a Bizottság bizonyítottnak tekintené az – egyébként nem létező – kartell fennállását az EniChem [esetében], e kartellt mindenképpen úgy kellene tekinteni, hogy az legkésőbb 2000‑ben befejeződött.

Végül 2002‑ben ([a keresetlevél] [A] 25. melléklete), ahogy azt maga a Bizottság is elismeri, a BR‑re semmilyen kifogás sem vonatkozik. Ami az ESBR‑t illeti, a Polimeri [tekintetében] semmilyen jogellenes tevékenységet nem bizonyítottak.”

166    A lábjegyzetek tartalmazzák az érintett találkozók helyét és idejét.

167    Emellett a Polimeri által a keresetlevélben hivatkozott nyolcadik jogalap a „Bevezetés” című részt kivéve két részre oszlik. E két rész, amelyek címe „[A] bizonyítékok forrásairól”, illetve „A kartell általános bemutatásáról”, a megtámadott határozat azonos című konkrét részeire vonatkozik. A Polimeri által a keresetlevélben hivatkozott nyolcadik jogalap pedig nem tartalmaz „A kartelltalálkozókról” című részt.

168    Ilyen körülmények között a Polimeri által a megtámadott határozat „Kartelltalálkozókról” című részével (vagyis a megtámadott határozat 4.3 részével) szemben hivatkozott kifogás, amelynek lényeges jogi és ténybeli elemei kizárólag a keresetlevél A 23. és A 25. mellékletében nyernek kifejtést, nem felel meg a Bíróság alapokmánya 21. cikkében, valamint az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában megfogalmazott követelményeknek.

169    A Polimeri nem pótolhatja e hiányosságot azzal, hogy a válasz szakaszában előad bizonyos, a „Kartelltalálkozókra” vonatkozó ténybeli vagy jogi adatokat, vagy hogy a keresetlevél A 23–A 25. mellékletére hivatkozik, illetve azzal, hogy új mellékleteket csatol a válaszhoz. A kereset eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának követelményeivel való összhangjának vizsgálata folyamán ugyanis a válasz tartalma elvileg nem bír jelentőséggel. Az ítélkezési gyakorlat szerint (a Törvényszék T‑106/95. sz., FFSA és társai kontra Bizottság ügyben 1997. február 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑229. o.] 125. pontja, valamint a T‑14/96. sz., BAI kontra Bizottság ügyben 1999. január 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑139. o.] 66. pontja) a válaszban a keresetlevélbeli jogalapok kiegészítése céljából előadott jogalapok és érvek elfogadhatóságára különösen nem lehet hivatkozni a keresetlevél benyújtása során megvalósított, az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának követelményeit érintő mulasztás pótlása céljából anélkül, hogy ez utóbbi rendelkezést megfosztanák minden értelmétől (a Törvényszék T‑144/04. sz., TF1 kontra Bizottság ügyben 2008. május 19‑én hozott végzésének [EBHT 2008., II‑761. o.] 30. pontja; lásd még ebben az értelemben a Törvényszék T‑33/89. és T‑74/89. sz., Blackman kontra Parlament egyesített ügyekben 1993. március 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1993., II‑249. o.] 65. pontját, valamint a T‑85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28‑án hozott végzésének [EBHT 1993., II‑523. o.] 25. pontját).

170    E bizonyítékokra figyelemmel elfogadhatatlan a Polimeri kifogása, amennyiben az a megtámadott határozat „Kartelltalálkozók” című 4.3 részével kapcsolatos (lásd ebben az értelemben a Törvényszék fenti 162. pontban hivatkozott Mo Och Domsjö kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 334. pontját, a T‑322/01. sz., Roquette Frères kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑3137. o.] 210. pontját és a T‑340/03. sz., France Télécom kontra Bizottság ügyben 2007. január 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑107. o.] 168. pontját).

 A nyolcadik jogalap első részéről, amely a bizonyítékok forrásaira vonatkozik

171    Először, ami a bírság alóli mentesség vagy a bírság csökkentése iránti kérelmet benyújtó vállalkozások által tett nyilatkozatokat illeti, a Polimeri érvei, ahogy azt a Bizottság is hangsúlyozza, általános jellegűek, anélkül hogy kellően pontos állításokat fogalmaznának meg. Ezen érvek tehát e tekintetben nem alkalmasak a megtámadott határozat jogszerűségének megkérdőjelezésére. Még ha feltételezhető is, hogy a Polimeri érveinek célja a vállalkozások által az engedékenységi közlemény keretében tett nyilatkozatok bizonyító erejének megkérdőjelezése, azokat el kell utasítani ugyanazon okok miatt, mint amelyek kifejtésére az első jogalap keretében sor került (lásd a fenti 58. pontot).

172    Másodszor N. (Dow) kézzel írott feljegyzéseit illetően mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy a Polimeri a keresetlevélnek a „bizonyítékok forrásaira” vonatkozó részében csak az 1999. november 15‑én és 16‑án Frankfurtban tartott jogellenes találkozóra vonatkozó feljegyzéseket (a megtámadott határozat (201) preambulumbekezdése) kifogásolja. A Polimeri nem kifogásolja N. azon kézzel írott feljegyzéseit, amelyek az 1997. február 25‑én és 26‑án Bécsben (Ausztria) tartott jogellenes találkozóra vonatkoznak (a megtámadott határozat (173) preambulumbekezdése). Emellett a Polimeri a keresetlevél e részében nem kifogásolja N. azon kézzel írott feljegyzéseit, amelyek az 1996. május 20‑án és 21‑én Milánóban tartott jogellenes találkozóra vonatkoznak (a megtámadott határozat (163) preambulumbekezdése). Az, hogy a Polimeri a keresetlevél egyéb részeiben és különösen a tizenharmadik jogalap keretében vitathatta az utóbbi feljegyzések bizonyító erejét, nem módosíthatja ezt a megállapítást. Az utóbbi keretében kifejtett okokból a Polimeri semmiképpen sem terjesztett elő olyan bizonyítékokat, amelyek alkalmasak az említett feljegyzések bizonyító erejének megkérdőjelezésére. Ennélfogva, még ha feltételezhető is, hogy kétség merülhet fel N.‑nek az 1999. november 15‑én és 16‑án Frankfurtban tartott jogellenes találkozóra vonatkozó kézzel írott feljegyzéseit illetően, vagy hogy a megtámadott határozat indokolása e tekintetben hiányos, ahogy azt a Polimeri állítja, ez nem hat ki hátrányosan a fent említett egyéb kézzel írott feljegyzések bizonyító erejére.

173    Ezenkívül a Polimeri nyolcadik jogalapja a megtámadott határozat érdemére vonatkozó jogalapok közé tartozik, nem pedig a bírság összegének törlésére vagy csökkentésére vonatkozó jogalapok közé. A Polimeri nyolcadik jogalapjának célja tehát az, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a Polimeri nem követett el jogsértést. Márpedig, még ha feltételezhető is, hogy a Törvényszéknek el kell utasítania N.‑nek az 1999. november 15‑én és 16‑án Frankfurtban tartott jogellenes találkozóra vonatkozó kézírásos feljegyzéseinek bizonyító erejét, vagy úgy kell tekintenie, hogy a Polimeri nem vett részt ezen a találkozón, ez nem járna annak megállapításával, hogy e vállalkozás nem követett el jogsértést. A jogsértés megállapítása ugyanis más bizonyítékokon alapul, többek között vállalkozások olyan nyilatkozatain, amelyek más ilyen jellegű nyilatkozatokat támasztanak alá, más találkozókra vonatkozó kézírásos feljegyzéseken, valamint a Bizottság vizsgálata során beszerzett okirati bizonyítékokon. Emellett olyan megállapodások esetében, amelyeket versenytárs vállalkozások közötti találkozók során kötnek, a versenyjogi szabályokat akkor sértik meg, ha e találkozóknak versenykorlátozó célja van, és a találkozók így a piac működésének mesterséges szervezésére irányulnak. Ilyen esetben az adott vállalkozás jogsértés miatti felelősségét helyesen állapítják meg, ha bizonyított, hogy részt vett e találkozókon, és ismerte azok tárgyát, még akkor is, ha ezt követően nem hajtotta végre az ott elfogadott intézkedések valamelyikét. A vállalkozásnak a találkozókon való többé‑kevésbé rendszeres részvétele, valamint az elfogadott intézkedések többé‑kevésbé teljes végrehajtása nem magára a felelősségre van hatással, hanem a felelősség terjedelmére, és így a szankció szintjére (a Bíróság C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P–C‑208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑5425. o.] 145. pontja).

174    Ebből következik, hogy a Polimeri által a bizonyítékok forrásait illetően kifejtett érveket el kell utasítani.

 A nyolcadik jogalap második részéről, amely a kartell általános bemutatására vonatkozik

175    Előzetesen, ami a Polimeri által W.‑nek (Bayer) a megtámadott határozat (112) preambulumbekezdésében szereplő állításával szemben megfogalmazott kifogást illeti, amely szerint L. (EniChem) és W. azt kérték N.‑től (Dow), hogy ne készítsen több feljegyzést a nem hivatalos megbeszélésekről, úgy kell tekinteni, hogy – még ha feltételezhető is, hogy a Polimeri kifogása elfogadható, és W. állítását el kell utasítani – e körülmény nem lehet kihatással a megtámadott határozat jogszerűségére. Ez ugyanis nem kérdőjelezi meg a Bayer egyéb nyilatkozatait, mivel azokat megerősíti a Dow vagy a Shell, vagy okirati bizonyítékok támasztják alá. Emellett W. említett nyilatkozata tette lehetővé a Bizottság számára, hogy rámutasson, hogy szerinte miért nem voltak fellelhetők a jogellenes találkozókra vonatkozó kézírásos feljegyzések a 2000. és 2001. év tekintetében (a megtámadott határozat (113) preambulumbekezdése). E magyarázat nincs hatással a megtámadott határozat érdemére. A Bizottság emellett a megtámadott határozat (152) preambulumbekezdésében is hivatkozik W. nyilatkozatára, amikor ismerteti az egyes érintett vállalkozások szerepét a kartellben. Ugyanakkor a megtámadott határozatból nem következik az, hogy a Bizottság figyelembe vette volna ezt a körülményt a Polimeri vonatkozásában a jogsértés súlyosságának értékelésénél. Mindenesetre, még ha a Bizottság hibája e tekintetben hatással is lehetett a Polimerivel szemben kiszabott bírság összegére, nem lehetett hatással a jogsértés megállapítására.

176    Ugyancsak előzetesen kell megjegyezni, hogy a Polimeri érvei a BR és az ESBR elkülönítése mellett kerülnek elemzésre annak ellenére, hogy a Polimeri nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor a jelen jogsértést egységesnek minősítette (lásd e tekintetben a fenti negyedik jogalapot).

–       Az ármegállapodásokról

177    A BR‑t illetően, illetve azzal kapcsolatban, hogy W.‑nek (Bayer) a megtámadott határozat (105) és (106) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatai homályosak, emlékeztetni kell arra, hogy a gyakorlatban a Bizottságnak kevéssé kedvező körülmények mellett kell bebizonyítania a jogsértés fennállását, mivel több év eltelhetett a jogsértést megvalósító események óta, és mivel több, a vizsgálat alá vont vállalkozás nem működött vele tevékenyen együtt. Ebben az összefüggésben a jogsértésért felelős vállalkozásnak túl könnyű lenne kibújni a büntetés alól, ha hivatkozhatna arra, hogy a jogellenes megállapodás működésével kapcsolatban előterjesztett információk homályosak, olyan helyzetben, amikor a megállapodás létezése és versenyellenes célja mindazonáltal kellőképpen igazolt. A vállalkozások ilyen helyzetben képesek megvédeni magukat, ha minden, a Bizottság által ellenük előterjesztett bizonyítékra nézve észrevételt tehetnek (a fenti 46. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 203. pontja). Ennélfogva a Polimeri érvei nem alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék W.‑nek (Bayer) a megtámadott határozat (105) és (106) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatait, amelyeket egyébként a Dow és a Shell nyilatkozatai, valamint okirati bizonyítékok is alátámasztanak.

178    Ami W.‑nek a megtámadott határozat (103) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatát illeti, arra a Bizottság annak érdekében hivatkozik, hogy bizonyítsa az érintett vállalkozások közötti kapcsolatok történetét. Konkrétabban a szóban forgó nyilatkozat az 1995. évre vonatkozik, vagyis egy olyan időszakra, amellyel kapcsolatban a Bizottság nem állapította meg a versenyszabályok megsértését. Ennélfogva a Polimeri érvei hatástalanok a jogsértés elmaradásának megállapítása szempontjából a jelen ügyben.

179    Az ESBR‑t, valamint azt illetően, hogy de J. (Shell) mindig tagadta, hogy részt vett volna a szóban forgó megállapodásokban, elegendő azt megállapítani, hogy a Shell kifejezetten elismeri, hogy 1995. augusztus 30. és 1999. május 31. között árrögzítő megállapodásokban vett részt (a megtámadott határozat (119) preambulumbekezdése). A Polimeri állításával szemben ezt a nyilatkozatot a Shell nevében tették, nem pedig személyesen V. nevében. Márpedig a vállalkozás nevében adott válaszok nagyobb súlyúak, mint a vállalkozás munkavállalójától származók, bármi is legyen az utóbbi személyes tapasztalata vagy véleménye (a Törvényszék T‑23/99. sz., LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1705. o.] 45. pontja, valamint a fenti 46. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 205. pontja). Ami azt a tényt illeti, amely szerint a vállalkozások nyilatkozatai csak a nyilatkozattevő vállalkozás tekintetében bírnak bizonyító erővel, elegendő azt hangsúlyozni, hogy a Shell nyilatkozatait nemcsak a Bayer és a Dow nyilatkozatai erősítik meg, hanem egyéb, a Bizottság által benyújtott bizonyítékok is.

180    Ami azt a tényt illeti, amely szerint a Bayernek a megtámadott határozat (110) és (114) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozata ellentmondásban van az egyes alkalmazottai által képviselt állásponttal, meg kell állapítani, hogy a Bayer nyilatkozata inkább elismeri az ESBR‑rel kapcsolatos ármegállapodás fennállását 1996 szeptembere és 1999 között. Márpedig, ahogy arra az előző pontban emlékeztettünk, a vállalkozás nevében adott válaszok nagyobb súlyúak, mint a vállalkozás munkavállalójától származók, bármi legyen is az utóbbi személyes tapasztalata vagy véleménye. Ennélfogva a Bayer alkalmazottainak nyilatkozatai nem bírhatnak nagyobb bizonyító erővel, mint e társaság nyilatkozatai. Emellett a Bayer nyilatkozatát megerősítik a Bayer és a Dow nyilatkozatai, valamint több okirati bizonyíték is.

181    Ami végül a Polimeri által benyújtott árelemzéseket illeti mind a BR, mind az ESBR tekintetében, a vállalkozások közötti összehangolás bizonyítása nem a piaci magatartások párhuzamosságának puszta megállapításán alapul, hanem olyan bizonyítékokon, amelyekből kitűnik, hogy a magatartások összehangolás eredményei voltak. Ilyen körülmények között a Polimeri által adott magyarázat nem alkalmas a Bizottság azon megállapításának megkérdőjelezésére, amely szerint kartell állt fenn az érintett vállalkozások között.

182    A fenti okok miatt a Polimeri érvei nem alkalmasak a Bizottság ármegállapodásokra vonatkozó megállapításának megkérdőjelezésére.

–       A piacfelosztó megállapodásokról

183    A BR‑t illetően először rá kell mutatni, hogy a Polimeri állítása szerint egyedül a Bayernek a megtámadott határozat (129) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozata vonatkozik a piacfelosztó megállapodásokra. Azonban a Polimeri előfeltevése téves. A Bizottság megállapítását ugyanis alátámasztja a Dow egy, a megtámadott határozat (125) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozata is, amely „egyszerre vonatkozik a BR‑re és az ESBR‑re”. Ebben a nyilatkozatban a Dow kijelenti többek között, hogy a gyártók közötti kétoldalú megbeszélések kifejezetten az ügyfelekre vonatkoztak. A Dow kiemeli különösen, hogy a gyártók biztosították az EniChem SpA‑t, hogy nem támadják meg a Michelin‑nel vagy a Bridgestone‑nal szemben kialakított piaci helyzetét. Emellett a Shellnek a megtámadott határozat (127) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozata hivatkozik egy W. (Bayer) és V. (Shell) közötti megbeszélésre, amely a BR „BP‑nek” történő eladására vonatkozott. Az, hogy L. (EniChem) tagadja, hogy részt vett volna ezen a megbeszélésen, vagy hogy a BR nem érinti a padlószőnyegpiacot, nem kérdőjelezheti meg ezt a nyilatkozatot, legalábbis a Bayer és a Shell közötti kétoldalú kapcsolat tekintetében. Emellett a Bayernek a megtámadott határozat (129) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozata, amelyet a Polimeri formálisan nem vitat, egyértelmű a BR‑piac versenytársak közötti felosztására vonatkozó megállapodások tekintetében. A Bayer ugyanis kijelenti, hogy „a BR esetében is” megállapodtak arról, hogy nem veszik el a többi versenytárs ügyfeleit. Ebből következik, hogy a piac felosztását a BR tekintetében három érintett vállalkozástól, a Bayertől, a Dow‑tól és a Shelltől származó nyilatkozatok támasztják alá. Emlékeztetni kell e tekintetben arra, hogy a vállalkozások nevében tett nyilatkozatoknak nem elhanyagolható bizonyító erejük van, mivel azok jelentős jogi és gazdasági kockázatokkal járnak. Ez a bizonyító erő különösen magas, amennyiben, mint a jelen ügyben is, a vállalkozások nyilatkozatai megerősítenek más, hasonló jellegű nyilatkozatokat.

184    Másodszor, a vállalkozások egyes nyilatkozatai, még ha nem is kifejezetten a BR‑re vonatkoznak, tanúsítják a piac felosztását. Ez a helyzet a Shellnek a megtámadott határozat (120) és (128) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatával, valamint a Bayernek a megtámadott határozat (126) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatával.

185    Harmadszor, ami azt illeti, hogy a BR piacának felosztása valószínűtlen, figyelemmel az ügyfelek kereskedelmi erejére, valamint az EniChem SpA értékesítéseinek ingadozásaira, emlékeztetni kell arra, hogy olyan megállapodások esetében, amelyeket versenytárs vállalkozások közötti találkozók során kötnek, a versenyjogi szabályok megsértése akkor valósul meg, ha a találkozóknak versenykorlátozó célja van, és a találkozók így a piac működésének mesterséges szervezésére irányulnak. Ilyen esetben az adott vállalkozás jogsértés miatti felelősségét helyesen állapítják meg, ha bizonyított, hogy részt vett e találkozókon, és ismerte azok tárgyát, még akkor is, ha ezt követően nem hajtotta végre az ott elfogadott intézkedések valamelyikét. A vállalkozásnak a találkozókon való többé‑kevésbé rendszeres részvétele, valamint az elfogadott intézkedések többé‑kevésbé teljes végrehajtása nem magára a felelősségre van hatással, hanem a felelősség terjedelmére, és így a szankció szintjére (lásd a fenti 173. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

186    Az ESBR‑t, valamint a Bayernek a megtámadott határozat (124) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatát illetően a Polimeri érvei ténylegesen P. németül tett nyilatkozata olasz fordításában rejlő hibán alapulnak. Ugyanakkor bármilyen sajnálatos is e fordítási hiba, nem alkalmas P. nyilatkozatának, illetve e nyilatkozat bizonyító erejének megkérdőjelezésére. Hangsúlyozni kell e tekintetben, hogy P. nyilatkozatának eredeti változata a megtámadott határozat lábjegyzetében szerepel függetlenül attól, hogy melyik nyelvi változatról van szó. Emellett e fordítási hiba nem érinthette a Polimeri védelemhez való jogát a Törvényszék előtt, mivel e tekintetben a válasz szakaszában lehetősége volt érveinek kifejtésére. Végül, még ha feltételezhető is, hogy a Bizottság által a Törvényszék elé benyújtott fordítást el kell utasítani, ahogy azt a Polimeri állítja, ez nem hat ki P. nyilatkozatának eredeti változatára, amely szerepel a Polimerinek megküldött megtámadott határozatban. A Törvényszék tehát mindenképpen hivatkozhatott erre a változatra a megtámadott határozat jogszerűségének értékelése során. Márpedig P. nyilatkozatának eredeti változatából az következik, hogy bár utóbbi azt állítja, hogy nem kötöttek semmilyen megállapodást a piaci részesedések vagy a kapacitások befagyasztására, ugyanakkor megegyezés született, hogy az érintett vállalkozások egyike sem kíván kárt okozni a többi vállalkozásnak, továbbá azon a véleményen voltak, hogy ne folytassanak agresszív versenyt a többi vállalkozás ügyfeleinél. Következésképpen meg kell állapítani, hogy az érintett vállalkozások az ügyfelek tekintetében nem agresszív logikát követtek.

187    Ami a Dow‑nak a megtámadott határozat (125) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatát illeti, az megerősíti a Bayer nyilatkozatát, amely szerint az érintett vállalkozások nem agresszív logikát követtek. Az, hogy a Polimeri kifejezetten azt az állítást vitatja, amely szerint a gyártók biztosították az EniChem SpA‑t, hogy nem támadják meg a Michelin‑nel vagy a Bridgestone‑nal szemben kialakított piaci helyzetét, különösen mivel az EniChem SpA értékesítései ingadoztak, az nincs hatással arra a megállapításra, amely szerint a Dow nyilatkozata megerősíti a Bayer nyilatkozatát. Emellett olyan megállapodások esetében, amelyeket versenytárs vállalkozások közötti találkozók során kötnek, az EK 81. cikket akkor sértik meg, ha e találkozóknak versenyellenes célja van, és a találkozók így a piac működésének mesterséges szervezésére irányulnak. Ilyen esetben az adott vállalkozás jogsértés miatti felelősségét helyesen állapítják meg, ha bizonyított, hogy részt vett e találkozókon, és ismerte azok tárgyát, még akkor is, ha ezt követően nem hajtotta végre az ott elfogadott intézkedések valamelyikét. A vállalkozásnak a találkozókon való többé‑kevésbé rendszeres részvétele, valamint az elfogadott intézkedések többé‑kevésbé teljes végrehajtása nem magára a felelősségre van hatással, hanem a felelősség terjedelmére, és így a szankció szintjére (lásd a fenti 173. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

188    Ami végül a Bayernek a megtámadott határozat (126) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatát illeti, az, hogy az érintett vállalkozások (a jelen esetben a Dow és az EniChem SpA) kölcsönösen azzal vádolták egymást az egyéb vállalkozásokkal együtt tartott találkozók során, hogy ügyfeleket vagy piaci részesedéseket vettek el, az annak a jele, hogy a vállalkozások nem agresszív logikát követtek, nem pedig az ellenkezőjének.

189    Az érintett vállalkozások által megvalósított nem agresszív logikát megerősítik a Shellnek a megtámadott határozat (120) és (128) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatai, valamint a Bayernek a megtámadott határozat (129) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozata. Emellett egyes okirati bizonyítékok bizonyítják legalább azt, hogy információkat cseréltek az érintett vállalkozások ügyfeleire vonatkozóan. Ez kitűnik többek között N.‑nek (Bayer) az 1996. május 20‑án és 21‑én Milánóban tartott jogellenes találkozó során készített kézírásos feljegyzéseiből.

190    A fenti okok miatt a Polimeri érvei nem alkalmasak a piacfelosztó megállapodásokra vonatkozó bizottsági megállapítás megkérdőjelezésére.

–       Az érzékeny kereskedelmi információk cseréjéről

191    E tekintetben elegendő megállapítani, hogy az ármegállapodásokra és a piacfelosztó megállapodásokra vonatkozó megállapításokra figyelemmel az érintett vállalkozások szükségszerűen érzékeny kereskedelmi információkat cseréltek, vagyis legalább az árakkal vagy az ügyfelekkel kapcsolatos adatokat.

192    A fenti okok miatt a Polimeri érvei nem alkalmasak az érzékeny kereskedelmi információk cseréjére vonatkozó bizottsági megállapítás megkérdőjelezésére.

–       A megállapodások figyelemmel kíséréséről

193    Előzetesen meg kell állapítani, ahogy arra helyesen a Bizottság is rámutat, hogy a Polimeri annyiban kifogásolja a megtámadott határozat egyes, a megállapodások figyelemmel kísérésére vonatkozó preambulumbekezdéseit, amennyiben azok kifejezetten az EniChem SpA‑ra vonatkoznak. A Polimeri nem vitatja a megtámadott határozat azon preambulumbekezdéseit, amelyek más vállalkozásokra vonatkoznak. Márpedig valamely vállalkozást akkor is felelősnek lehet tekinteni a teljes kartell miatt, ha bizonyított, hogy a kartellnek közvetlenül csak egy vagy néhány alkotóelemében vett részt, amennyiben egyfelől tudott, vagy tudnia kellett arról, hogy az az összejátszás, amelyben közreműködött, különösen több évig rendszeresen szervezett találkozók révén, olyan átfogó rendszerbe illeszkedett bele, amelynek célja a versenyfeltételek torzítása volt, és amennyiben másfelől ezen átfogó rendszer magában foglalta a kartell összes alkotóelemét (a fenti 52. pontban hivatkozott „PVC II”‑ügyben hozott ítélet 773. pontja, valamint a fenti 46. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 370. pontja). Hasonlóképpen, ha különböző vállalkozások eltérő szerepet játszottak a közös cél elérése érdekében, ez nem változtat a versenyellenes cél és így a jogsértés fennállásán, ha minden vállalkozás a saját szintjén hozzájárult e közös cél eléréséhez (a fenti 46. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 370. pontja). Mivel már megállapítást nyert, hogy a Polimeri részt vett az ármegállapodásokban és a piacfelosztó megállapodásokban, a Polimerinek a megállapodások figyelemmel kísérésében való személyes részvételére vonatkozó érvei nem alkalmasak a versenyjogi szabályok megsértésére vonatkozó megállapítás megkérdőjelezésére.

194    Mindenesetre a BR‑t, valamint a Bayernek és a Dow‑nak a megtámadott határozat (137), (138) és (143) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatait illetően meg kell állapítani, hogy bár az azokkal kapcsolatos események időpontja nincs pontosan meghatározva, azok kellően részletesek (a vállalkozások, sőt az alkalmazottak neve vagy beosztása, az ügyfelek vagy a termék neve, idősáv). Semmi nem alapozza meg azok bizonyító erejének megkérdőjelezését, ahogy azt általános jelleggel a Polimeri tette. Konkrétabban, ami a Dow‑nak a megtámadott határozat (143) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatát illeti, még ha az a Karbochem névre (ebben az időben a Dow tulajdonában álló vállalkozás) is hivatkozik, az nem a Polimeri által a beadványaiban hivatkozott vitára vonatkozik. Ellenkezőleg, a Dow nyilatkozata nyíltan hivatkozik a Karbochem Pirellivel szemben alkalmazott értékesítési árainak növelésére irányuló kétoldalú kapcsolatokra. Ami W.‑nek (Dow) a megtámadott határozat (144) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatát illeti, a jogsértésért felelős vállalkozásnak túl könnyű lenne kibújnia a büntetés alól, ha hivatkozhatna arra, hogy a jogellenes megállapodás működésével kapcsolatban előterjesztett információk homályosak, annak ellenére, hogy a megállapodás létezése és versenyellenes célja mindazonáltal kellőképpen igazolt. Mindenesetre az említett nyilatkozat F. (Dow) a megtámadott határozat (143) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatának folytatása, mely kellően részletes. A megtámadott határozat (144) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozat annak bizonyítására irányul, hogy az EniChem SpA ugyanezen okokból (vagyis a tényleges értékesítési árak miatt) kapcsolatba lépett a Dow egy másik alkalmazottjával is. Emellett, még ha úgy is vesszük, hogy e megbeszélésre nem került sor, ez nem kérdőjelezi meg a megtámadott határozatnak a megállapodások figyelemmel kísérésével foglalkozó részében szereplő egyéb bizonyítékok bizonyító erejét, amelyek többségét a Polimeri sem vitatja.

195    Ami az ESBR‑t illeti, a Polimeri kizárólag a Bayernek a megtámadott határozat (140) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatát vitatja. A Polimeri szerint a szóban forgó kapcsolatok egy nem az ESBR kategóriájába tartozó termék szállítási szerződésére vonatkoznak. Ugyanakkor a Bayer nyilatkozata kifejezetten az ESBR‑rel kapcsolatos megbeszélésekre vonatkozik (piac, alapanyagárak, stb.). A Polimeri által hivatkozott körülmény tehát nem alkalmas a megtámadott határozat (140) preambulumbekezdésében hivatkozott kétoldalú kapcsolatok igazolására.

196    A fenti okok miatt a Polimeri érvei nem alkalmasak a megállapodások figyelemmel kísérésére vonatkozó bizottsági megállapítás megkérdőjelezésére.

–       Az N. által leírt általános ténybeli háttérről

197    Figyelemmel a fent ismertetett körülményekre, úgy kell tekinteni, hogy az érintett vállalkozások által a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének találkozói mentén tartott találkozók a Polimeri állításával ellentétben nem voltak „elkerülhetetlen és természetes” találkozók.

198    Emellett a Dow (vagyis N. munkáltatója) nyilatkozataiból egyértelműen kitűnik, hogy e társaság kifejezetten elismeri, hogy részt vett a versenyszabályokat sértő megállapodások megkötésében. N.‑nek a Polimeri által a beadványaiban hivatkozott nyilatkozata tehát nem bírhat nagyobb bizonyító erővel, mint az őt alkalmazó társaság nyilatkozata. A vállalkozás nevében adott válaszok ugyanis nagyobb súlyúak, mint a vállalkozás munkavállalójától származók, bármi is legyen az utóbbi személyes tapasztalata vagy véleménye (lásd a fenti 179. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

199    A fenti okok miatt a Polimeri érvei nem alkalmasak arra, hogy a jelen esetben megkérdőjelezzék a versenyjogi szabályok megsértésére vonatkozó megállapítást.

200    Ezekre a tényezőkre tekintettel a Polimeri nyolcadik jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.

6.     A Polimeri feltételezett kartellben való részvételének megalapozatlan megállapítására alapított kilencedik jogalapról

a)     A felek érvei

201    Először a Polimeri rámutat, hogy a megtámadott határozat (152) preambulumbekezdése, amelyben az szerepel, hogy a kartellen belül a megbeszélések az EniChem SpA nyomására kezdődtek meg, maga is hivatkozik a megtámadott határozat (103) preambulumbekezdésére. Márpedig – mint említi – ez utóbbi egy olyan időszakra, az 1995. évre utal, amelyre a vád nem vonatkozik. Ugyanezen megjegyzés vonatkozik a Bizottságnak az ESBR‑re vonatkozó megállapításaira, valamint a megtámadott határozat (108) preambulumbekezdésére való hivatkozásra, mivel utóbbi egy 1995 augusztusában tartott találkozóra vonatkozik. Mindent összevetve képtelenség lett volna a kartell, hiszen ezen időszak alatt az árak folyamatosan spontán módon növekedtek.

202    Másodszor, a Bizottság azon megállapítását illetően, amely szerint a Bayer és a Dow úgy vélték, hogy az EniChem SpA kiemelkedő szerepet játszott a kartellben, irreális lett volna azt várni, hogy a két piacvezető (az egyik a BR, a másik az ESBR tekintetében) elismeri, hogy ők voltak a kartell előmozdítói. A megtámadott határozat (150) preambulumbekezdése egyébként érdekes ebben az értelemben, mivel a Dow a Bayert jelöli meg, mint azon két társaság egyikét, amelyek a BR–re vonatkozó ármegbeszéléseket vezették, míg a Bayer minden felelősséget visszautasít e tekintetben.

203    Harmadszor a Polimeri rámutat, hogy már állást foglalt a Shell későbbi, W. (Bayer) homályos emlékei által utólag megerősített tanúvallomásáról, amely leírta az 1998. február 19‑én és 20‑án L.‑lel (EniChem) tartott találkozót, és a keresetlevél egyik mellékletére utal.

204    Negyedszer, ami azt az állítást illeti, amely szerint L. (EniChem) „egymás után mindenkinek” telefonált annak érdekében, hogy koordinálja a kartell tevékenységét, az az első kifogásközlésből származik. Ugyanakkor a második kifogásközlés és a megtámadott határozat ennek ellenkezőjét tartalmazza. A Polimeri rámutat arra is, hogy a Bizottság utal arra, hogy L. fellépett annak érdekében, hogy meggyőzze N.–t (Dow) arról, hogy ne készítsen feljegyzéseket a kartelltalálkozókról, de nem említi a megtámadott határozat (150) preambulumbekezdésében, hogy W. (Bayer) ugyanezt tette. Mindenesetre ez az állítás megalapozatlan.

205    Végül, ami azt a Bizottság által említett körülményt illeti, amely szerint az EniChem volt a legnagyobb összesített BR‑ és ESBR‑szállító 1998‑ban, 2000‑ben és 2001‑ben, az pontatlan Az EniChem csak 1998‑ban volt piacvezető az ESBR piacán. Mindig is a Bayer volt a piacvezető a BR piacán. Legalább 2000 óta (vagyis azóta, hogy megvette a Shell részesedését) a Dow volt a piacvezető az ESBR piacán.

206    Következésképpen a megtámadott határozat (152) preambulumbekezdésében az EniChem SpA által a feltételezett kartellben játszott jelentős szerep alátámasztása érdekében hivatkozott körülmények megalapozatlanok.

207    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Megjegyzi, hogy nem volt köteles bizonyítani azt, hogy az EniChem SpA/Polimeri jelentős szerepet játszott a szóban forgó kartellben, csak azt, hogy e vállalkozás részt vett abban. A kartell létezésére vonatkozó bizonyítékok értékelése során elkövetett feltételezett hibákra vonatkozó kifogások elemzéséből (lásd a fenti nyolcadik jogalapot) egyértelműen kitűnik, hogy a Polimeri nem bizonyította az EK 81. cikk egységes és folytatólagos megsértését, valamint az EniChem SpA/Polimeri említett jogsértésben való részvételét alátámasztó bizonyítékok megalapozatlanságát.

b)     A Törvényszék álláspontja

208    Kilencedik jogalapjával a Polimeri előadja, hogy a megtámadott határozat (152) preambulumbekezdésében az EniChem SpA által a feltételezett kartellben játszott jelentős szerep alátámasztása érdekében hivatkozott körülmények megalapozatlanok.

209    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a Polimeri a kilencedik jogalapot a megtámadott határozat érdemére vonatkozó jogalapok között terjesztette elő, nem pedig a bírság összegének törlésére vagy csökkentésére vonatkozó jogalapok között.

210    Márpedig a nyolcadik jogalap kapcsán kifejtett okokból kifolyólag a Bizottság joggal állapította meg az EniChem SpA részvételét a szóban forgó jogsértésben. Ennélfogva még ha feltételezhető is, hogy a Bizottság hibázott az EniChem SpA által a kartellben játszott jelentős szerep kapcsán, a kilencedik jogalap keretében hivatkozott érvek nem alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék a megtámadott határozat jogszerűségét a Polimeri jogsértésének megállapítása tekintetében.

211    Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy a Polimeri a tárgyalás során jelezte, hogy a kilencedik jogalap a bírság összegére is vonatkozik. E tekintetben úgy kell tekinteni, hogy figyelemmel a Törvényszékhez benyújtott beadványokban és különösen a keresetlevélben használt kifejezésekre, a Polimeri által a tárgyaláson előadott érv új jogalapot jelent, amelyet ezért elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Mindenesetre a megtámadott határozatból nem tűnik ki, hogy a Bizottság figyelembe vette volna az EniChem SpA által a kartellben állítólagosan játszott jelentős szerepet a Polimerivel szemben kiszabott bírság összegének meghatározása során.

212    Ezekre a tényezőkre tekintettel a Polimeri kilencedik jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.

C –  A bírság összegének meghatározására vonatkozó jogalapokról

1.     A jogsértés súlyának megalapozatlan értékelésére alapított tizedik jogalapról

a)     A felek érvei

213    Először is a Polimeri szerint a megtámadott határozat érdemére vonatkozó jogalapok keretében végzett elemzés bizonyítja, hogy a kifogásolt magatartások önmagukban nem minősíthetők különösen súlyos jogsértésnek attól kezdve, hogy a „kartell” kifejezés már nem alkalmazható az ügyben szereplő helyzetre. Amennyiben a Törvényszék összességében megerősíti a megtámadott határozatot, akkor is figyelembe kell vennie azt, hogy azon két termék közül, amelyek vonatkozásában a megtámadott határozatot meghozták, legalább egy – a BR – soha nem volt semmilyen összejátszás tárgya.

214    Másodszor a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a feltételezett kartell által a piacra gyakorolt tényleges hatást, amennyiben az mérhető volt. Márpedig, ahogy az a megtámadott határozat (462) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság nem végzett ilyen elemzést. Pusztán csak azt állította, hogy a szóban forgó jogsértés meghatározása szerint különösen súlyos volt (a megtámadott határozat (464) preambulumbekezdése). A Polimeri vitatja ezt a megközelítést, és többek között a Törvényszék T‑279/02. sz., Degussa kontra Bizottság ügyben 2006. április 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑897. o.) 223. és 243–254. pontjára utal. A Polimeri különösen úgy véli, hogy amennyiben megállapítást nyer, hogy a kartellnek nem volt hatása, a Bizottságnak a bírság összegét alacsonyabb összegben kell megállapítania, mint amelyet ilyen megállapítás hiányában alkalmazott volna. A Polimeri különösen azt hangsúlyozza, hogy amennyiben a piacra gyakorolt valós hatás olyan tényező, amelyet értékelni kell a bírság esetleges növelése céljából, akkor az, hogy a kartell az érintett ágazatokra nem gyakorolt hátrányos hatást, csak a bírság mérséklését indokolhatja. Annak, hogy a Bizottság nem elemezte az állítólagos kartell hatásait, nem az az oka, hogy az értékelés objektíve lehetetlen volt, hanem az, hogy a Bizottság képtelen volt arra, hogy ezt az elemzést elvégezze, illetve ügyetlenül arra tett kísérletet, hogy eltitkoljon egy olyan adatot, amely a bizonyítás és a bírság összegének számszerűsítése szempontjából alapvető jelentőségű. Az, hogy a Bizottság az első kifogásközlésben szerepeltetett egy árelemzést, majd azt visszavonta, megerősíti ezt a következtetést.

215    Harmadszor a Polimeri megjegyzi, hogy az általa a tényleges adatok hiányában (vagyis csak a felek által a Bizottságnak benyújtott áradatok alapján) is különösebb nehézség nélkül elkészített tanulmányok bizonyítják, hogy az állítólagos jogsértés semmilyen hatással nem volt az árak alakulására. Az árak csak az alapanyagárak növekedésével összefüggésben növekedtek. Emellett, még abban a vitatott esetben is, ha ténylegesen léteztek szórványos piacfelosztó megállapodások, ezek semmilyen hatást sem gyakoroltak az ügyfelekre, mivel azok attól és akkor vásároltak, akitől és amikor akartak. A Polimeri emellett az [EK] 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (IV/F‑3/33.708 – British Sugar plc ügy, IV/F‑3/33.709 – Tate & Lyle plc ügy, IV/F‑3/33.710 – Napier Brown & Company Ltd ügy, IV/F‑3/33.711 – James Budgett Sugars Ltd ügy) (HL 1999. L 76., 1. o.) 1998. október 14‑én hozott 1999/210/EK bizottsági határozatra hivatkozik, amelyben a Bizottság kizárta a különösen súlyos jogsértés megtörténtét, mivel a jogsértés hatásait nem bizonyították.

216    Negyedszer a Polimeri emlékeztet álláspontjára, amely szerint a Bizottság annak érdekében csökkentette a piac összesített értékét, hogy elhitesse, hogy a kartell a BR‑ és ESBR‑értékesítések több, mint 80%–át foglalta magába. E megállapítás nem megalapozott. Emellett a Polimeri bizonyította, hogy az állítólagos kartell soha nem fedte le a BR/természetes gumi piacának több mint egyharmadát, sem az ESBR/természetes gumi piacának több mint felét. A Polimeri végül a fenti 214. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre hivatkozik, amelyben a Törvényszék 15%‑kal csökkentette a bírságot, mivel „a Bizottság megállapításai értelmében a kartell tagjainak piaci részesedése a Monsanto piacon való megjelenésével fokozatosan csökkent, a jogsértés befejezésének idején 60%‑ra csökkenve”.

217    Ötödször a Polimeri kijelenti, hogy a jogsértés súlyát a két érintett piacot megkülönböztetve kellett volna értékelni. Ugyanakkor e két piac még együttes elemzés esetén is kis jelentőségű. A Törvényszék e tekintetben megállapította, hogy a bírság kiindulási összegének a piac mérete alapján való kiigazítása ésszerű és következetes gyakorlat (a Törvényszék T‑15/02. sz., BASF kontra Bizottság ügyben 2006. március 15‑én hozott ítélete [EBHT 2006., II‑497. o.]). Emellett a Polimerivel szemben kiszabott bírság csaknem a felét eléri a piac 2001. évi értékének (a megtámadott határozat (467) preambulumbekezdése). E megközelítés ésszerűtlen, és ellentétes az arányosság elvével. A Polimeri ehhez hozzáteszi, hogy mivel e megjegyzés vonatkozik a visszaesés miatti bírságnövelésre is, a Bizottság nem hivatkozhat érvként arra, hogy a keresetlevélben nem vitatta, hogy az Eni részt vett a kartellben. Nem a Polimeri, hanem az Eni feladata ugyanis e tény vitatása.

218    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Lényegében úgy véli, hogy nem vétett hibát a jogsértés súlyának értékelésekor.

b)     A Törvényszék álláspontja

219    A jogsértések súlyát számos tényező függvényében kell értékelni, úgymint például az ügy sajátos körülményei, háttere és a bírságok elrettentő hatása, anélkül azonban, hogy létezne a kötelezően figyelembe veendő szempontok kötött vagy kimerítő listája (a fenti 108. pontban hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 465. pontja, továbbá a fenti 173. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 241. pontja).

220    A jogsértés súlyának értékelése során figyelembe veendő tényezők között szerepel az egyes vállalkozások magatartása, a kartell létrehozásában játszott szerepük, az abból származó előnyük, a méretük, az érintett termékek értéke, valamint az, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek a Közösség céljaira (lásd a fenti 108. pontban hivatkozott Dalmine kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 130. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

221    Továbbá az iránymutatás többek között kimondja, hogy a jogsértés súlyosságának megállapításánál figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac méretét. A jogsértéseket ennek megfelelően a következő három kategória valamelyikébe kell sorolni: enyhe jogsértés, súlyos jogsértés és különösen súlyos jogsértés (az iránymutatás 1. A. pontjának első és második bekezdése).

222    A jelen esetben a Bizottság a megtámadott határozatban először is megállapította, hogy az érintett vállalkozások árcélokra és piacfelosztásra vonatkozó megállapodásokat kötöttek, és érzékeny üzleti adatokat cseréltek ki egymás között. A Bizottság szerint e magatartások jellegüknél fogva különösen súlyos jogsértéseknek minősülnek (a megtámadott határozat (461) preambulumbekezdése és rendelkező részének 1. cikke). Ezt követően a Bizottság kifejtette, hogy nem mérhető a kartell által az EGT piacára gyakorolt tényleges hatás. A Bizottság hozzáfűzte továbbá, hogy még ha nem is mérhető a kartell tényleges hatása, a szóban forgó megállapodásokat az érintett vállalkozások végrehajtották, és ennélfogva azok hatást gyakoroltak a piacra. A Bizottság megállapította, hogy nem veszi figyelembe a piacra gyakorolt hatást a bírság összegének meghatározásakor (a megtámadott határozat (462) preambulumbekezdése). Végül a Bizottság kifejtette, hogy a jogsértés lefedi az EGT egész területét (a megtámadott határozat (463) preambulumbekezdése). Ezen okokból kifolyólag a Bizottság úgy vélte, hogy a szóban forgó jogsértés különösen súlyosnak minősíthető (a megtámadott határozat (464) preambulumbekezdése).

223    Ezt követően a Bizottság differenciáltan kezelte az érintett vállalkozásokat a 2001. év vonatkozásában – amely a jogsértés utolsó teljes éve volt, kivéve a Shell esetében (1998., mivel a Shell tevékenységeit 1999‑ben eladta) és a Stomil esetében (1999., mivel a Stomil a jogsértéssel 2000‑ben felhagyott) – a BR‑rel és az ESBR‑rel kapcsolatos összesített forgalmuk alapján. A Bizottság az érintett vállalkozásokat öt csoportba osztotta, melyek közül az EniChem az első csoportba került (55 millió euró kiindulási összeg) (a megtámadott határozat (465)–(473) preambulumbekezdése).

224    Először is meg kell állapítani, hogy érveivel a Polimeri azt állítja, hogy a kartell semmilyen hatást nem gyakorolt a piacra.

225    Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy – ahogy az a nyolcadik jogalap keretében kifejtett megfontolásokból kitűnik – a Bizottság joggal állapította meg, hogy az érintett vállalkozások a BR és az ESBR tekintetében megsértették az EK 81. cikk (1) bekezdését. E tekintetben a különösen súlyos jogsértéseknek az iránymutatásbeli leírásából kitűnik, hogy a különösen az árcélok rögzítésére vagy a piaci részesedések felosztására irányuló megállapodások vagy összehangolt magatartások, mint amilyenről a jelen esetben is szó van, önmagukban a jellegüknél fogva „különösen súlyos” jogsértéseknek minősíthetőek, anélkül hogy a Bizottság köteles lenne bizonyítani a jogsértés által a piacra gyakorolt tényleges hatást (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑534/07. P. sz., Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑7415. o.] 75. pontját; lásd továbbá a Törvényszék T‑49/02–T‑51/02. sz., Brasserie nationale és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. július 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑3033. o.] 178. pontját és a fenti 59. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 345. pontját). Hasonlóképpen az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a horizontális árkartell a közösségi versenyjog legsúlyosabb jogsértései közé tartozik, és kizárólag e ténynél fogva különösen súlyosnak minősíthető (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑202/98., T‑204/98. és T‑207/98. sz., Tate & Lyle és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. július 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑2035. o.] 103. pontját, valamint a fenti 160. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 147. pontját).

226    A Bizottság tehát nem követett el hibát, amikor a szóban forgó magatartásokat jellegükből következően különösen súlyos jogsértésnek minősítette.

227    Ami a Bizottság korábbi döntéshozatali gyakorlatát illeti, és amennyiben a Polimeri az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik, elegendő megjegyezni, hogy azok a megfontolások, amelyek a Polimeri által beadványaiban hivatkozott 1999/210 határozat elfogadásához (lásd a fenti 215. pontot) vezettek, különböznek a jelen ügy megfontolásaitól. Az 1999/210 határozat hangsúlyozta többek között, hogy a szóban forgó földrajzi piac Nagy‑Britanniára korlátozódott (az 1999/210 határozat (193) preambulumbekezdése). Az 1999/210 határozatból tehát nem vezethető le, hogy a Bizottság pusztán azon tény alapján állapította meg a súlyos, és nem pedig különösen súlyos jogsértés elkövetését, hogy a jogsértés hatásait nem bizonyították, ahogy azt lényegében a Polimeri állítja. Emellett a megtámadott határozat megállapítja az egységes és folytatólagos megállapodás fennállását, amelynek keretében az érintett vállalkozások többek között abban állapodtak meg, hogy felosztják az ügyfeleket. E körülmény az 1999/210 határozatban nem szerepelt.

228    E körülményekre figyelemmel, a Polimeri által a kartell piacra gyakorolt hatásának hiánya kapcsán előterjesztett érveket el kell utasítani.

229    Másodszor, ami azt az állítást illeti, hogy a Bizottság hibásan határozta meg az érintett piac összesített értékét, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a piac mérete szerepel a jogsértés súlyának megállapítása szempontjából releváns tényezők között (lásd ebben az értelemben a fenti 108. pontban hivatkozott Dalmine kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 132. pontját, valamint a Törvényszék T‑329/01. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑3255. o.] 102. pontját). Továbbá a Bizottság részéről a Törvényszék által feltett egyik kérdést követően benyújtott dokumentumokból kitűnik, hogy nem téves a megtámadott határozat 66. pontjában szereplő állítás, amely szerint 2001‑ben a kartellen kívüli gyártók BR‑ és ESBR‑értékesítései „legalább 70 millió eurót tettek ki”. Ilyen körülmények között semmi nem támasztja alá, hogy a Bizottság hibát követett el a megtámadott határozatban, amikor az érintett piacot „legalább” 550 millió euró értékűre becsülte 2001‑ben (a megtámadott határozat (467) preambulumbekezdése). Mindenesetre, ahogy azt a Bizottság joggal jegyezte meg, semmi nem támasztja alá, hogy e számadat téves alulbecslése sérelmes lett volna a Polimeri számára.

230    Harmadszor, ami azt az állítást illeti, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a BR‑t és az ESBR‑t helyettesíthető természetes gumit az érintett piac értékének és ennek következtében az érintett vállalkozások piaci részesedéseinek meghatározásánál, rá kell mutatni, hogy a kartell nem vonatkozott erre a termékre. Márpedig a jogsértés súlyának, és különösen a jogsértés elkövetőinek más gazdasági szereplők megkárosítására irányuló tényleges gazdasági képességének értékelése (az iránymutatás 1 A. pontjának negyedik bekezdése) csak a kartell tárgyát képező áruk tekintetében lehetséges (a Törvényszék T‑48/02. sz., Brouwerij Haacht kontra Bizottság ügyben 2005. december 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5259. o.] 59. pontja).

231    Negyedszer, ami a Polimeri által másodlagosan előadott érveket illeti, a piac méretének a megtámadott határozatból következő figyelembevételét illetően (vagyis 550 millió eurós összeg 2001‑ben az EGT területén) meg kell állapítani, hogy bár e körülmény figyelembe vehető a jogsértés súlyának meghatározása során, a jelen ügyben más releváns körülményeket is figyelembe kell venni (lásd ebben az értelemben a fenti 108. pontban hivatkozott Dalmine kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 132. pontját, valamint a fenti 229. pontban hivatkozott Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 102. pontját). A jelen ügyben figyelembe kell venni, hogy a szóban forgó jogsértés eleve nagyon súlyos, és az EGT egész területét lefedi. Különösen azt kell kiemelni, hogy az érintett vállalkozások árcélok rögzítésében, ügyfelek nem agresszív megállapodások alapján történő felosztásában, valamint árra, versenytársakra és ügyfelekre vonatkozó érzékeny információk cseréjében állapodtak meg. Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az iránymutatás 1. A. pontjának értelmében a különösen súlyos jogsértések esetében kiszabható bírság több, mint 20 millió euró. Ezt követően meg kell állapítani, hogy az EniChem értékesítései az érintett termékek vonatkozásában 2001‑ben meghaladták a 164 millió eurót (a megtámadott határozat (468) preambulumbekezdése). Végül a Polimeri nem vitatja, hogy az ő esetében megállapított bírságösszeg nem haladja meg az előző évi teljes üzleti forgalmának az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése által előírt 10%‑át, amely korlát célja annak elkerülése, hogy az érintett vállalkozás képtelen legyen megfizetni a szóban forgó bírságot (lásd ebben az értelemben a Bíróság 100/80–103/80. sz., Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 1825. o.] 119. pontját). E körülményekre tekintettel a Polimeri által előterjesztett érvek nem kérdőjelezhetik meg azt, hogy a Bizottság a bírság kiindulási összegét 55 millió euróban határozta meg.

232    Ami az Enivel és a Polimerivel szemben egyetemlegesen kiszabott bírság végösszege (272,25 millió euró) és az érintett piac 2001. évi mérete (550 millió euró) között hivatkozott aránytalanságot illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság mérlegelési joggal rendelkezik az egyes bírságösszegek megállapítása során (a Bíróság C‑283/98. P. sz., Mo och Domsjö kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑9855. o.] 47. pontja és a Törvényszék T‑303/02. sz., Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ügyben 2006. december 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4567. o.] 151. pontja). Egyébként az 1/2003 rendelet 23. cikke (3) bekezdésének értelmében a bírság összege a jogsértés súlya és időtartama alapján kerül megállapításra. Ráadásul ezen összeg számtani műveletek sorozatának eredménye, amelyeket a Bizottság az iránymutatással összhangban végzett el. Ezen összeget különösen számos, a szóban forgó vállalkozás egyéni magatartásához kötődő tényezőre – nevezetesen a súlyosító vagy enyhítő körülmények fennállására – tekintettel kell megállapítani (a Törvényszék T‑304/02. sz., Hoek Loos kontra Bizottság ügyben 2006. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑1887. o.] 82. és 85. pontja). E jogi háttérből nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottságnak az így kiszámított bírságot az érintett termék EGT‑n belüli piacának teljes forgalmához kellene viszonyítania a jogsértés adott éve (a jelen esetben 2001.) tekintetében, amikor a szóban forgó jogsértés több mint hat éven át tartott, és a bírság összege a vállalkozás egyéni magatartásához kapcsolódó más tényezőktől is függ (lásd ebben az értelemben a fenti 59. pontban hivatkozott Hoechst kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 342. pontját). Következésképpen a Polimeri ezzel kapcsolatos érvelését el kell utasítani

233    Ezen okoknál fogva a Polimeri által előterjesztett tizedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.     Az eltérő bánásmód jogellenes alkalmazására alapított tizenegyedik jogalapról

a)     A felek érvei

234    A Polimeri hangsúlyozza, hogy a vállalkozások egyedi súlyát úgy határozták meg, hogy az összesített BR‑ és ESBR‑értékesítéseket a 2001. évi összesített értékesítések értékével vetették össze. Márpedig az utóbbi érték messze nem hiteles, mivel azt a második kifogásközlés és a megtámadott határozat között észrevehetően csökkentették. Mivel továbbá a két termék értékesítési értékét összeadták, a Polimerinek olyan téves egyedi súlyt tulajdonítottak, amellyel soha nem rendelkezett, hiszen a BR tekintetében mindig a Bayer mögött helyezkedett el, az ESBR tekintetében pedig csak 1998‑ban előzte meg a Dow‑t. Ha a két piacot elkülönítették volna, az eredmény eltérő lett volna. A Polimeri e tekintetben kifejti, hogy az iránymutatás szerint „az egyes vállalkozások jogsértő magatartásának versenyre gyakorolt tényleges hatását” kell figyelembe venni. Ez azzal jár, hogy először azonosítani kell a jogsértéssel érintett piacokat. Még ha úgy is határoznak, hogy összesítik a két piacot, akkor is figyelembe kellett volna venni versenykörnyezetüket és különösen a természetes gumit. Végül a Polimerivel szemben kiszabott bírság kiindulási összege a Polimeri értékesítései összesített értéke 33%‑ának felelt meg. Figyelemmel arra, hogy a Polimerinek tulajdonított súly nem megalapozott, ez az összeg túl magas.

235    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Többek között megjegyzi, hogy az iránymutatás 1 A. pontjában szereplő meghatározás szerint a megvizsgált szempont célja a bírság kiindulási összegének fokozatos megállapítása a megállapított kartellben részt vevő vállalkozások között, nem pedig a kartell (egésze) által az érintett piacra gyakorolt hatás értékelése (figyelembe véve az esetleges helyettesítő termékeket is).

b)     A Törvényszék álláspontja

236    Elegendő megjegyezni, hogy a Polimeri által hivatkozott érvek többsége egybeesik a negyedik és tizedik jogalap keretében kifejtett érvekkel. Ennélfogva a fenti 100., 101., 229. és 230. pontokban kifejtettekkel azonos indokok miatt a Polimeri érveit ebben a tekintetben is el kell utasítani.

237    Ami azt a tényt illeti, hogy az EniChemmel szemben kiszabott bírság kiindulási összege (vagyis 55 millió euró) megfelelt az érintett piacon 2001‑ben elért értékesítés összesített értéke (vagyis 164,90 millió euró) 33%‑ának, meg kell állapítani, hogy a fenti 231. pontban kifejtett indokokkal azonos okok miatt, a Polimeri által kifejtett érvek nem kérdőjelezhetik meg a bírság 55 millió eurós alapösszegét.

238    Ezen okoknál fogva a Polimeri által előterjesztett tizenegyedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

3.     Az elrettentési szorzó jogellenes alkalmazására alapított tizenkettedik jogalapról

a)     A felek érvei

239    Először is a Polimeri azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettségét. A megtámadott határozat (474) preambulumbekezdése ugyanis azt tartalmazza, hogy az elrettentési szorzót többek között az „ügy körülményei” alapján határozták meg. Márpedig e körülményeket nem írták le, és nem is elemezték. A Törvényszék már hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a bírságösszeg meghatározásában alapvető tényezőknek szerepelniük kell a határozat szövegében (a Törvényszék T‑295/94. sz., Buchmann kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑813. o.] 173. pontja). A Polimeri szerint a Bizottság mérlegelési mozgástere az elrettentő hatás miatti növelés mértékének meghatározásakor (a fenti 214. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 317. pontja) nem korlátlan. Az ellenkérelemben az e „körülmények” bizottsági meghatározása kifogásolható, és mindenképpen elkésett. A Bizottság tehát megsértette a Polimeri védelemhez való jogát, amelynek nem volt lehetősége arra, hogy állást foglaljon a bírság meghatározásának egyik alapvető tényezőjéről.

240    Másodszor a Polimeri úgy véli, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét. A megtámadott határozat (474) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság annak a csoportnak a forgalmát használta fel, amelyhez a jogsértéssel érintett vállalkozások tartoznak. Márpedig az Eni és a Bayer forgalma közötti 46,355 milliárd eurós különbség, illetve a Shell és az Eni forgalma közötti különbség – amely 3,7‑szer nagyobb, vagyis 172,81 milliárd euró – az elrettentési szorzó 0,5‑szörös, illetve 1‑szeres emelését vonta maga után. A Polimeri nem állítja, hogy az elrettentési szorzónak pontosan forgalomarányosnak kellene lennie, azonban előadja, hogy igazságtalanul alkalmaztak vele szemben rendkívül büntető jellegű számítási módszert. A Polimeri különösen a fenti 214. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre utal, és hozzáteszi, hogy egy felső érték létezése (vagyis a háromszoros elrettentési szorzóé), amelyet egyébként a szabályozás nem is ír elő, semmiképpen nem hozhatja őt hátrányos helyzetbe. A Polimeri ehhez hozzáteszi, hogy nem érti, hogy a Bizottság a bírság összegének elrettentési célú emelését miért a forgalom alapján számította ki, amely az összefonódásokra vonatkozó szabályozás szerint a termékek értékesítéséből és a szolgáltatások nyújtásából származó összegeket jeleníti meg. Emellett aránytalan az, hogy az Eni forgalmát használták arra, hogy meghatározzák a Polimeri elrettentési szorzóját, mivel egyetemlegesen köteles olyan bírság megfizetésére, amelynek összegét megkétszerezték az anyavállalat forgalma miatt.

241    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Lényegében úgy véli, hogy nem követett el hibát az elrettentési szorzó alkalmazása során.

b)     A Törvényszék álláspontja

242    Az iránymutatás úgy rendelkezik, hogy a jogsértés jellegén, a piacra gyakorolt tényleges hatásán és földrajzi kiterjedésén kívül figyelembe kell venni, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak jelentős kárt okozzanak, és a bírságot olyan nagyságrendű összegben kell megállapítani, amely biztosan kellő elrettentő erővel bír (az iránymutatás 1. A. pontjának negyedik albekezdése).

243    A Bizottság hatásköre arra, hogy bírságot szabjon ki a szándékosan vagy gondatlanul az EK 81. cikk rendelkezéseibe ütköző jogsértést elkövető vállalkozásokkal szemben, az abból a célból a Bizottság rendelkezésére bocsátott eszközök közé tartozik, hogy az elláthassa a közösségi jog által ráruházott felügyeleti feladatot, amely magában foglalja a kötelezettséget, hogy a Bizottság a Szerződés által lefektetett elvek versenyügyekben való alkalmazására és a vállalkozások magatartásának ebbe az irányba történő befolyásolására irányuló általános politikát kövessen. Ebből következik, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának a bírság összege meghatározása végett történő értékelésekor biztosítania kell, hogy eljárása – különösen azon jogsértések vonatkozásában, amelyek a Közösség céljainak megvalósítását jelentős mértékben hátráltatják – kellő elrettentő erővel bírjon (lásd ebben az értelemben a fenti 231. pontban hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 105. és 106. pontját, a Törvényszék T‑31/99. sz., ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1881. o.] 166. pontját, valamint a fenti 160. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítélet 169. pontját).

244    Ez megköveteli, hogy a bírság összege úgy kerüljön megállapításra, hogy elérje az érintett vállalkozásra gyakorolni szándékozott hatást, annak érdekében, hogy a bírság – különös tekintettel a kérdéses vállalkozás pénzügyi teljesítőképességére – ne legyen elhanyagolható, vagy ellenkezőleg túlzó mértékű, egyrészt a bírság hatékonyságának biztosításából, másrészt pedig az arányosság elvének tiszteletben tartásából eredő követelményeknek megfelelően. Egy nagyméretű vállalkozás, amely a kartell többi tagjához képest jelentős pénzügyi erőforrásokkal rendelkezik, könnyebben képes mozgósítani a bírság kifizetéséhez szükséges pénzösszegeket, ami a bírság kellően elrettentő hatása érdekében arányosan nagyobb bírság kiszabását teszi indokolttá, jelesül egy szorzó alkalmazásával, mint amelyet egy ugyanolyan jogsértést elkövető vállalkozással szemben szabnak ki, amely nem rendelkezik ilyen erőforrásokkal (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑236/01., T‑239/01., T‑244/01–T‑246/01., T‑251/01. és T‑252/01. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1181. o.] 241. és 243. pontját; lásd továbbá a Törvényszék fenti 243. pontban hivatkozott ABB Asea Brown Boveri kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 170. pontját, valamint a fenti 217. pontban hivatkozott BASF kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 235. pontját).

245    Hozzá kell tenni, hogy a Bíróság különösen kiemelte a kartellben részt vevő egyes vállalkozások által elért összforgalom figyelembevételének jelentőségét a bírság összegének megállapítása során (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑291/98. P. sz., Sarrió kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑9991. o.] 85. és 86. pontját, valamint a C‑57/02. P. sz., Acerinox kontra Bizottság ügyben 2005. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑6689. o.] 74. és 75. pontját; lásd még a C‑289/04. P. sz., Showa Denko kontra Bizottság ügyben 2006. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5859. o.] 17. pontját).

246    Végül ki kell emelni, hogy a Bizottság által a bírságok összegének meghatározásakor követhető elrettentési cél arra irányul, hogy biztosítsa, hogy a vállalkozások a Közösségben, illetve az EGT‑ben végzett tevékenységük során tiszteletben tartsák a Szerződés által lefektetett versenyszabályokat. Következésképpen a bírságok meghatározásánál figyelembe vehető elrettentési tényezőt nemcsak az érintett vállalkozás egyedi helyzete, hanem számos tényező figyelembevételével kell értékelni. Ezen elv alkalmazandó többek között akkor is, amikor a Bizottság az adott vállalkozással szemben kiszabott bírságot érintő „elrettentési szorzót” határoz meg (lásd ebben az értelemben a fenti 245. pontban hivatkozott Showa Denko kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23. és 24. pontját).

247    A jelen ügyben a Bizottság rámutatott, hogy a különösen súlyos jogsértések csoportján belül a szankciók javasolt mértéke lehetővé teszi a bírság olyan összegben való meghatározását, amely az egyes vállalkozások méretének figyelembevételével biztosítja a megfelelő elrettentő hatást. Az érintett vállalkozások 2005‑ben elért világméretű forgalmára támaszkodva a Bizottság megállapította, hogy jelentős méretbeli különbség áll fenn egyfelől a Kaučuk (2,718 milliárd euró összegű forgalom) és a Stomil (38 millió euró összegű forgalom), és másfelől a többi érintett vállalkozás, különösen a Bayer (27,383 milliárd euró összegű forgalom) között, amely utóbbi az első a megtámadott határozat által érintett nagyméretű vállalkozások közül. Ennek alapján, és figyelembe véve a jelen ügy körülményeit, a Bizottság úgy találta, hogy a Kaučuk és a Stomil esetében nincs szükség elrettentési szorzóra, míg a Bayer esetében másfélszeres szorzót kell alkalmazni. Végül a fentiek alapján, és figyelembe véve a jelen ügy körülményeit a Bizottság 1,75‑szörös szorzót alkalmazott a Dow esetében (37,221 milliárd euró összegű forgalom), kétszeres szorzót az EniChem esetében (73,738 milliárd euró összegű forgalom) és háromszoros szorzót a Shell esetében (246,549 milliárd euró összegű forgalom) (a megtámadott határozat (474) preambulumbekezdése).

248    Először is az indokolásnak a Polimeri által hivatkozott hiányával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az egyedi határozat indokolásának világosan és egyértelműen tükröznie kell a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését oly módon, hogy az lehetővé tegye az érdekeltek számára az elfogadott intézkedés igazolásának megismerését, illetve a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálat gyakorlását. Az indokolási kötelezettséget az adott ügy körülményeire tekintettel kell értékelni. Nem kötelező, hogy az indokolás megjelölje az összes vonatkozó ténybeli és jogi elemet, mivel azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nem csupán megfogalmazására, hanem megalkotásának hátterére, továbbá az adott jogterületre irányadó jogszabályok összességére is tekintettel kell értékelni (a Bíróság C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 63. pontja). Az indokolási kötelezettséggel járó alapvető alaki követelmények akkor teljesülnek, amikor a Bizottság a határozatában megjelöli az értékelés azon elemeit, amelyek lehetővé tették számára a jogsértés súlyának és időtartamának mérését (a fenti 245. pontban hivatkozott Sarrió kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 73. pontja és a fenti 108. pontban hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 463. pontja).

249    A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy a Bizottság kifejtette, hogy a bírság kellően elrettentő hatásának biztosítása érdekében figyelembe veszi az egyes vállalkozások méretét. Ennek alapján a Bizottság az érintett vállalkozások 2005‑ben elért összforgalmára támaszkodott. Egyébiránt a Bizottság összehasonlította a különböző vállalkozások méretét az elrettentési szorzó meghatározása érdekében. Pontosabban az EniChem esetében a Bizottság megállapította, hogy e vállalkozás összforgalma körülbelül a kétszerese a Dow forgalmának. Következésképpen a megtámadott határozatból egyértelműen kitűnnek azon tényezők, amelyek lehetővé tették a Bizottság számára, hogy az EniChemnél e szorzót alkalmazzák.

250    Azon tény, miszerint a Bizottság egyebek mellett „az adott ügy körülményeire” hivatkozott, nem vonhatja kétségbe e következtetést. A megtámadott határozatból nem következik, hogy a Bizottság kifejezetten említett volna más tényezőt, mint az érintett vállalkozások teljes forgalmát és relatív méretét az elrettentési szorzók meghatározásakor, amit egyébként a Bizottság megerősített a tárgyalás során. Az „adott ügy körülményei” kifejezés érthető úgy, mint amely pont az érintett vállalkozások teljes forgalmára és relatív méretére vonatkozik. Ebben az összefüggésben úgy kell tekinteni, hogy a megtámadott határozat kellően indokolt ahhoz, hogy a Törvényszék felülvizsgálhassa annak jogszerűségét, valamint hogy a Polimeri gyakorolhassa a védelemhez való jogát.

251    Másodszor, az egyenlő bánásmód elvének megsértését illetően, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság az általa alkalmazott elrettentési szorzókat az érintett vállalkozások mérete alapján határozta meg. Márpedig a Polimeri nem vitatja azokat a forgalmi adatokat, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozatban megadott. Így különösen a Polimeri nem vitatja, hogy 2005‑ben az EniChem a Bayernél és a Dow‑nál nagyobb, a Shellnél pedig kisebb vállalkozás volt. Ezért logikus és objektíve indokolt, hogy az EniChem szorzója nagyobb legyen a Bayer és a Dow szorzójánál, és kisebb a Shell szorzójánál. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a 2005. évi világméretű forgalom a Bayer esetében 27,383 milliárd eurót, a Dow esetében pedig 37,221 milliárd eurót (vagyis a Bayernél 35,93%‑kal többet) tett ki, továbbá az EniChem esetében 73,738 milliárd eurót (vagyis a Bayernél 169,28%‑kal, míg a Dow‑nál 98,11%‑kal többet) tett ki. E feltételek mellett az, hogy az EniChem szorzóját 14,28%‑kal növelték a Dow‑éhoz képest (2‑szeres az 1,75‑szöröshöz képest), amely maga is 16,66%‑kal növelt volt a Bayeréhez képest (1,75‑szörös a 1,5‑szeressel szemben), nem minősülhet az egyenlő bánásmód elve megsértésének. Ellenben a Bizottság ezen az alapon még magasabb szorzót alkalmazhatott volna az EniChemmel szemben. Egyebekben, és tekintettel arra, hogy a Polimeri az érveivel arra ösztönzi a Törvényszéket, hogy vizsgálja meg a jogszerűségét azon bírságösszegeknek, amelyeket a Bizottság azon nagyvállalkozások tekintetében állapított meg, amelyekkel a felperes összehasonlítja a vele szemben kiszabott bírság összegét, különösen a Shellel szemben megállapított szorzó kapcsán az következik a megtámadott határozatból, hogy az EniChemmel szemben alkalmazott szorzót a Dow esetében megállapított szorzó alapján, nem pedig a Shell tekintetében alkalmazott szorzók alapján számolták ki. Így a Polimeri érvei hatástalanok e tekintetben. Ráadásul hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bírság összegének megállapítása során, és nem köteles pontos matematikai képletet használni (lásd fenti 232. pontban hivatkozott Hoek Loos kontra Bizottság ügyben hozott ítéleté 68. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A jelen esetben tehát anélkül, hogy nyilvánvaló értékelési hibát követett volna el, a Bizottság figyelembe vette az érintett vállalkozások gazdasági erejét az általa alkalmazott szorzók kiválasztása során (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑175/05. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 155. pontját). Ami a Polimeri által említett, a fenti 214. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet illeti, elegendő rámutatni, hogy abban az ügyben a Bizottság olyan elrettentési szorzót alkalmazott, amely megfelelt a jelentősen eltérő forgalommal bíró vállalkozásoknak. A fenti 214. pontban hivatkozott Degussa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapját képező tényállás tehát nem hasonlítható össze a jelen ügy alapját képező tényállással. Ami a Polimeri azon, a tárgyalás során előterjesztett érvét illeti, amely szerint az Eni helyzete különbözik a Shell és a Dow helyzetétől, mivel az utóbbi vállalkozások holdingtársaságai az Enivel ellentétben tudomással bírhattak a kartellről, továbbá feltételezve, hogy ezen érv elkésettsége ellenére elfogadható, és hatással lehet az elrettentési szorzó meghatározására, elegendő megjegyezni, hogy a Shell és a Dow holdingtársaságainak felelősségét nem állapították meg a kartellben való saját részvételük miatt. E társaságok felelősségét ugyanazon a jogcímen, mint az Eniét, az általuk a jogsértésben közvetlenül részt vevő leányvállalataik fölött gyakorolt ellenőrzés miatt állapították meg. Következésképpen a Polimeri érvét el kell utasítani.

252    Harmadszor az arányosság elvének megsértését illetően a Polimeri nem hoz fel olyan részletes bizonyítékot, amely alapján meg lehetne állapítani, hogy az EniChemmel szemben alkalmazott szorzó aránytalan a jogsértés súlyához és ahhoz a követendő célhoz képest, hogy biztosítani kell a bírságok elrettentő hatását.

253    Ami azt illeti, hogy a megállapított elrettentési szorzó aránytalan, mivel a Polimeri egyetemlegesen köteles egy olyan bírság megfizetésére, amelynek összegét megkétszerezték az anyavállalata forgalma miatt, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem alkalmazza tévesen a jogot, ha annak érdekében, hogy a bírságoknak elrettentő jelleget biztosítson, az egész vállalkozáscsoport forrásainak nagyságát veszi alapul (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑330/01. sz., Akzo Nobel kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑3389. o.] 120. pontját). Ezt követően, azon körülmény, miszerint több vállalkozás egyetemlegesen köteles a bírság megfizetésére azon okból, hogy az EK 81. cikk értelmében egyetlen vállalkozásnak minősülnek, nem jelenti azt az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében előírt felső határ alkalmazását illetően, hogy az egyes vállalkozások kötelezettsége a legutóbbi üzleti évben elért forgalmuk 10%‑áig terjed. Ugyanis a 10%‑os felső határt e rendelkezés szerint az EK 81. cikk értelmében a vállalkozásként tevékenykedő, gazdasági egységet képező valamennyi társaság összesített forgalma alapján kell kiszámolni, mivel egyedül az egységet képező társaságok összesített forgalma utalhat a szóban forgó vállalkozás méretére és gazdasági erejére (a Törvényszék T‑9/99. sz., HFB és társai kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1487. o.] 528. és 529. pontja, valamint a T‑112/05. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2007. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑5049. o.] 90. pontja). A Polimeri nem állítja azt, hogy a 10%‑os felső határt, amelyet a Polimeri és az Eni összesített forgalma alapján számítottak ki, átlépték volna. Ilyen körülmények között az, hogy a Polimeri egyetemlegesen köteles egy olyan bírság megfizetésére, amelynek összegét megkétszerezték anyavállalatának forgalma miatt, önmagában és más részletesebb érvek hiányában nem eredményezheti azt, hogy az ügyben alkalmazott elrettentési szorzót aránytalannak tekintsük.

254    Ezen okoknál fogva a Polimeri által előterjesztett tizenkettedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

4.     A jogsértés időtartamának a Polimeri tekintetében való helytelen meghatározására alapított tizenharmadik jogalapról

a)     A felek érvei

255    A Bizottság a megtámadott határozat (478) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy a Polimeri az állítólagos jogsértésben 1996. május 20. és 2002. november 28. között vett részt.

256    Ami az 1996. május 20. és 2001. december 31. közötti időszakot illeti, a Polimeri mindenekelőtt rámutat, hogy a jogsértés kezdő időpontjának meghatározása bizonytalan volt (a Polimeri különösen az első kifogásközlésre, majd a második kifogásközlésre, végül pedig a megtámadott határozatra utal). Ezt követően az 1996. május 20‑i időpontot illetően a Polimeri először is azt hangsúlyozza, hogy ezt az időpontot egyik nyilatkozattevő sem jelölte meg az állítólagos kartell kezdő időpontjaként. Másodszor, N.‑nek (Dow) az erre a találkozóra vonatkozó kézzel írott feljegyzései hasonlóak azokhoz, amelyeket N. egy korábbi, 1996. februári találkozó kapcsán készített. E feljegyzések tehát nem bírnak bizonyító erővel. A Polimeri e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a beadványaiban megfogalmazott állításával ellentétben vitatta e feljegyzések bizonyító erejét. Harmadszor a találkozó résztvevői között a Bayer és a Shell alkalmazottai (O. és de J.) szerepelnek, akik mindvégig tagadták, hogy versenykorlátozó megállapodásokban vagy megbeszéléseken vettek volna részt. Ez olyan időszakra esik, amellyel kapcsolatban a Bayer azt állította, hogy nem tudja megmondani, hogy létrejöttek‑e megállapodások az ESBR tekintetében 1996‑ban május és november vége között. Ami a BR‑t illeti, a Polimeri hangsúlyozza, hogy még a Bizottság sem hivatkozik semmilyen jogellenes megállapodásra 1997. szeptember 4. előtt. Semmi nem utal olyan körülményekre, amelyek alátámasztanák azt, hogy az érintett vállalkozások ezen alkalommal kartellt hoztak volna létre.

257    Ami a 2002. január 1. és november 28. közötti időszakot illeti, a Polimeri a BR tekintetében rámutat, hogy 2001. augusztus 31. a Bizottság által e termék tekintetében megállapított utolsó versenykorlátozó találkozó időpontja. Utóbbi állítás mindent egybevetve megalapozatlan. A Polimeri e tekintetben rámutat, hogy W.‑nek (Bayer) a megtámadott határozat (229) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatai nem utalnak kifejezetten erre a találkozóra. Mivel a Bizottság tudatában volt ennek, visszavonta az eredetileg a második kifogásközlésben szereplő szöveget. Emellett, ahogy arra a megtámadott határozat (229) preambulumbekezdése rámutat, a találkozó egyes résztvevői (G., aki W. utódja) formálisan cáfolták, hogy részt vettek volna versenykorlátozó megállapodásokban. Ami az ESBR‑t illeti, a Bizottság által a megtámadott határozatban a 2002. év tekintetében hivatkozott egyetlen dokumentum vagy esemény sem erősíti meg azt az állítást, amely szerint az állítólagos kartellt abban az évben folytatták volna. A Polimeri e tekintetben a nyolcadik és a kilencedik jogalap keretében ismertetett elemzésére utal. Ami a Bayernek a megtámadott határozat (240) és (247) preambulumbekezdésében szereplő állításait illeti, azoknak ellentmond N. és W., valamint a Dow részéről I. (a Polimeri e tekintetben az első kifogásközlésre utal). Ilyen körülmények között a Bizottság másodszor is meghallgatta a Dow alkalmazottait annak érdekében, hogy olyan változatot szerezzen be, amely könnyebben összhangba hozható a Bayer változatával. Ugyanakkor a Dow egyik alkalmazottjának (W.‑nek) a megtámadott határozat (244) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatai csak feltételezéseken alapulnak. A nyilatkozatok semmiképpen nem alapozhatják meg a Bizottság megállapítását, amely szerint a Bayer és a Dow is azt állítja, hogy a kartell utolsó találkozójára 2002. szeptember 2‑án került sor (a megtámadott határozat 443 preambulumbekezdése). Végül a Polimeri megkérdőjelezi azt is, hogy a Bizottság, miután többször kiemelte a 2002. szeptember 2‑án tartott találkozót, a jogsértés befejező időpontjaként 2002. november 28‑át és 29‑ét határozta meg, vagyis egy olyan találkozó időpontját, amelyen a Polimeri nem is vett részt. A Polimeri ehhez hozzáteszi P.‑nek (Bayer) a megtámadott határozat 241. preambulumbekezdésében szereplő, és a Bizottság által beadványaiban hivatkozott elektronikus leveleivel kapcsolatban, hogy e tekintetben ellenbizonyítékokat terjesztett elő, többek között a keresetlevélhez csatolva. E bizonyítékokat a közigazgatási eljárás során már benyújtották a Bizottsághoz.

258    Ennek következtében a Polimeri úgy véli, hogy amennyiben a Törvényszék mégis megállapítja a jogsértés fennállását, akkor annak az ESBR tekintetében 1996. május 20‑át követően kellett kezdődnie és 2002. szeptember 2‑a előtt kellett befejeződnie, míg a BR tekintetében 1997. szeptember 4. után kellett kezdődnie és 2001. augusztus 31. előtt kellett befejeződnie. A bírságot ezért ennek megfelelően csökkenteni kell.

259    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Hangsúlyozza különösen, hogy óvatos megközelítést alkalmazott a jogsértés kezdő időpontja tekintetében. A jogsértés befejező időpontját illetően a Bizottság többek között előadja, hogy alappal ítélhette úgy, hogy a jelen ügyben megállapított jogsértés a 2002. november 28‑i és 29‑i találkozóig tartott, amelynek során a kartell tagjai arra a közös döntésre jutottak, hogy véget vetnek annak.

b)     A Törvényszék álláspontja

260    Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Bizottságnak kell bizonyítani nemcsak a kartell létezését, de annak időtartamát is (a Törvényszék T‑43/92. sz., Dunlop Slazenger kontra Bizottság ügyben 1994. július 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., II‑441. o.] 79. pontja, a T‑48/98. sz., Acerinox kontra Bizottság ügyben 2001. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑3859. o.] 55. pontja, valamint a T‑62/02. sz., Union Pigments kontra Bizottság ügyben 2005. november 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5057. o.] 36. pontja). A versenykorlátozó célú jogsértés időtartamának kiszámításánál azt az időtartamot kell meghatározni, amely alatt a megállapodás létezett, vagyis az annak megkötése és megszűnése közötti időszakot (a fenti 225. pontban hivatkozott Brasserie nationale kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 185. pontja és a fenti 232. pontban hivatkozott Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 138. pontja). Emellett a jogsértés időtartamát közvetlenül megalapozó bizonyítékok hiányában a Bizottságnak olyan, időben kellően közeli tényekre kell hivatkoznia, hogy ésszerűen elfogadható legyen az, hogy a jogsértés a két meghatározott időpont között megszakítás nélkül folytatódott (a fent hivatkozott Dunlop Slazenger kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 79. pontja, valamint a fenti 58. pontban hivatkozott Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51. pontja).

261    A jelen esetben a Bizottság megállapította, hogy a Polimeri a jogsértésért az 1996. május 20. és 2002. november 28. közötti időszak tekintetében felelős (a megtámadott határozat (478) preambulumbekezdése).

262    Először, ami a jogsértés Polimeri tekintetében megállapított kezdő időpontját illeti, az megfelel a megtámadott határozatban megállapított első jogellenes találkozó időpontjának, amelyre Milánóban került sor (a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének egyik találkozója mellett) a Bayer, az EniChem SpA, a Shell és a Buna Sow Leuna Olefinverbund (a továbbiakban: BSL, amelyet később a Dow ellenőrzött) képviselői között (a megtámadott határozat (161) és (162) preambulumbekezdése).

263    A jogellenes találkozó megtartásának bizonyítéka egyrészt a BSL egyik akkori alkalmazottjának kézzel írott feljegyzéseiből származik, aki később a Dow alkalmazottja lett (N., a megtámadott határozat (163) preambulumbekezdése), másrészt pedig a Dow egyik nyilatkozatából (a megtámadott határozat (164) preambulumbekezdése).

264    Ami N. feljegyzéseit illeti, a Polimeri vitatja azok bizonyító erejét, mivel azok és a korábbi, 1996 februárjában tartott találkozóra vonatkozó feljegyzések „hasonlóak”. A Polimeri valójában az 1996. február 21‑én kelt feljegyzésekre utal. E feljegyzéseket a Bizottság végül nem használta fel terhelő bizonyítékként.

265    E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy N.‑nek az 1996. május 20‑án tartott jogellenes találkozóra vonatkozó kézzel írott feljegyzései bizonyító erejét nem cáfolhatja meg az, hogy hasonló kézzel írott feljegyzéseket (vagyis amelyek szintén tartalmaztak a piacra vonatkozó információkat) a Bizottság nem használt fel terhelő bizonyítékként. Csak azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó kézzel írott feljegyzések alkalmasak‑e arra, hogy olyan bizonyítékot képezzenek, amely alapján megállapítható, hogy jogellenes találkozóra került sor az érintett vállalkozások között.

266    E tekintetben a Polimeri formálisan nem vitatja, hogy egyik képviselője találkozhatott a Bayer, a Shell és a BSL képviselőivel 1996. május 20‑án Milánóban. Ezt követően érdemben azt sem vitatja, hogy N. kézzel írott feljegyzései kiemelik, hogy a vállalkozások érzékeny információkat cseréltek. Ennek megfelelően ezekben a feljegyzésekben szerepelnek a Bayer ESBR‑készleteire vonatkozó adatok. Ehhez hasonlóan egy Shellhez kapcsolódó árlista is látható bennük. Emellett a kézzel írott feljegyzések egy része azt tartalmazza, hogy az Eni „az év végén” „elbocsátja” alkalmazottainak egy részét, ami ellenbizonyíték hiányában arra enged következtetni, hogy e vállalkozás egyik képviselője jelen volt a találkozón. Végül, N. kézzel írott feljegyzései tartalmazzák az 1996. május 20‑i dátumot, valamint a „Milano ESRA” utalást. Figyelemmel e körülményekre, úgy kell tekinteni, hogy a szóban forgó kézzel írott feljegyzések alkalmasak arra, hogy olyan bizonyítékot képezzenek, amely alapján megállapítható, hogy 1996. május 20‑án Milánóban jogellenes találkozóra került sor az érintett vállalkozások között.

267    N. kézzel írott feljegyzéseit egyébként a Dow is megerősítette az egyik vállalati nyilatkozatában. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a vállalkozások nevében tett nyilatkozatok nem elhanyagolható bizonyító erővel rendelkeznek, mivel jelentős jogi és gazdasági kockázattal járnak (lásd a fenti 53. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A Dow a nyilatkozatban különösen azt jelenti ki, hogy az N. kézzel írott feljegyzéseiben szereplő egyes árak az ESBR esetében elérendő árak voltak (a megtámadott határozat (164) preambulumbekezdése).

268    Emellett más érintett vállalkozások, többek között a Bayer és a Shell nyilatkozatai is megerősítik a fent említett bizonyítékokat.

269    Így különösen a Bayer kijelenti, hogy B., aki egyike az 1996. május 20‑án tartott jogellenes találkozón részt vevő személyeknek, a „Bayer részéről” részt vett az ESBR‑rel kapcsolatos versenykorlátozó megállapodásokban 1995 közepe vagy vége, valamint „1996. május közepe” között (a megtámadott határozat (107) preambulumbekezdése). A „május közepére” való utalás alátámasztja az 1996. május 20‑án tartott jogellenes találkozó létezésére vonatkozó bizonyítékot. Az, hogy a Bayer, ahogy arra a Polimeri rámutat, úgy nyilatkozhatott, hogy „a Bayer nem tudja megmondani, hogy sor került‑e megállapodásokra 1996‑ban május és november vége között az ESBR tekintetében”, nem áll ellentétben a Bayer azon pontos nyilatkozatával, amely B. 1996. május közepéig játszott szerepére vonatkozott. E nyilatkozat azt jelentheti, hogy ezen időpontot (1996. május közepét) követően 1996. november végéig a Bayer nem találta az érintett vállalkozások között kötött versenykorlátozó megállapodások nyomát.

270    A Shell úgy nyilatkozik, hogy képviselői árkartellben vettek részt 1995. augusztus 30. és 1999. május 31. között. Így különösen a Shell megerősíti az első kifogásközlés ténybeli részét, amely már tartalmazta az 1996. május 20‑án tartott jogellenes találkozó összefoglalóját, valamint ismertette N. kézzel írott feljegyzéseit, továbbá a Dow értelmezését. Az, hogy de J., aki bizonyos találkozókon, és különösen az 1996. május 20‑i találkozón a Shellt képviselte, nem ismerte el, hogy az első kifogásközlés helyesen írta le a versenytársak közötti kapcsolatokat (a megtámadott határozat (119) preambulumbekezdése), nem kérdőjelezheti meg a Shell nevében tett vállalati nyilatkozatot. A vállalkozás nevében adott válaszok ugyanis nagyobb súlyúak, mint a vállalkozás munkavállalójától származók, bármi is legyen az utóbbi személyes tapasztalata vagy véleménye.

271    Ami O.‑t (Bayer) illeti, akire a Polimeri a beadványaiban hivatkozik, a Bizottság joggal mutat rá, hogy ő nem vett részt az 1996. május 20‑án tartott jogellenes találkozón.

272    Ami végül a Polimeri azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság nem hivatkozik semmilyen BR‑re vonatkozó jogellenes megállapodásra 1997. szeptember 4. előtt, elegendő arra emlékeztetni, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése nemcsak elszigetelt cselekmény eredménye lehet, hanem cselekmények sorozata, vagy még inkább folytatólagos magatartás eredménye is. Ez az értelmezés nem vitatható azon az alapon, hogy a cselekmények sorozata vagy még a folytatólagos magatartás egyes elemei önmagukban is a fenti rendelkezés megsértésének minősülhetnek. Amennyiben a különböző cselekmények, mint a jelen ügyben, azonos, a közös piacon belüli versenyt torzító tárgyuk alapján, átfogó terv keretébe illeszkednek, a Bizottság a fenti cselekmények miatti felelősséget jogszerűen róhatja fel az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján (lásd a fenti 100. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ugyan a Bizottság jogszerűen állapíthatja meg, hogy a különböző megnyilvánulások egyetlen jogsértést alkotnak, mivel a szabad verseny torzítását célzó átfogó terv részét képezték, az a tény, hogy a jogellenes magatartások száma és intenzitása érintett piaconként változott, nem jelenti azt, hogy a jogsértés nem terjedt ki azokra a piacokra, amelyeken e magatartások kevésbé intenzívek és ritkábbak voltak. Ezért mesterséges lenne az egyetlen cél vezérelte magatartást szétbontani, és azt több különálló jogsértésnek tekinteni azon indokból, hogy az összejátszó magatartások érintett piaconként változtak.

273    A fenti körülmények összességéből következik, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor úgy vélte, hogy a Polimeri jogsértésért való felelősségét az 1996. május 20‑ával kezdődő időszakra kell megállapítani.

274    Másodszor, ami a jogsértés befejeződésének a Polimeri által megállapított időpontját illeti, vagyis 2002. november 28‑át (a megtámadott határozat (447) preambulumbekezdése), az megfelel a megtámadott határozatban szereplő utolsó jogellenes találkozónak, amelyre Londonban (Egyesült Királyság) került sor a Szintetikus Gumi Európai Szövetségének egyik találkozója mellett a Bayer, a Dow, a Dwory és (a Tavorex révén) a Kaučuk képviselői között 2002. november 28‑án és 29‑én. Az egyik nyilatkozata szerint a Bayer tájékoztatta a Dow‑t és a Dwory‑t, hogy nincs lehetőség arra, hogy tovább folytassák a szóban forgó megállapodásokat (a megtámadott határozat (246)–(248) preambulumbekezdése).

275    Azzal kapcsolatban, hogy a Polimeri érvelésében különválasztotta a BR‑t és az ESBR‑t, elegendő emlékeztetni arra, hogy mesterséges lenne az egyetlen cél vezérelte magatartást szétbontani, és azt több különálló jogsértésnek tekinteni azon indokból, hogy az összehangolt magatartások érintett piaconként változtak.

276    Ami azt a tényt illeti, hogy a kartellt 2002‑ben nem folytatták, a megtámadott határozat megállapítja, hogy az ESBR‑rel kapcsolatban jogellenes találkozóra került sor 2002. szeptember 2‑án és 3‑án Prágában. A Bizottság megállapítása mindenekelőtt a Bayer egyik nyilatkozatán alapul, amely azt tartalmazza, hogy ármegállapodás megkötésére került sor a Bayer, a Dow, a Polimeri, a Dwory és (a Tavorex révén) a Kaučuk között. A Bizottság megállapítását alátámasztja emellett a Bayer nyilatkozatának Dow általi megerősítése is az első kifogásközlés tanulmányozását követően. A Polimeri állításaival ellentétben a Bizottság nem hallgatta meg másodszor is a Dow alkalmazottait. Ahogy az a megtámadott határozat (244) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik, a Dow a kifogásközlés tanulmányozását követően maga határozta el, hogy ismételten meghallgatja alkalmazottait a kifogásolt tényekkel kapcsolatban, vagyis ő maga tett új vállalati nyilatkozatot a Bizottságnak. A Dow ebben elismeri, hogy alkalmazottai új nyilatkozatai alapján teljes mértékben lehetséges, hogy a kartell csak 2002. november 28‑án ért véget, és így hallgatólagosan elismeri, hogy a 2002. szeptember 2‑án és 3‑án tartott találkozó a jogellenes találkozók közé tartozik. Még ha a Dow nyilatkozata nem is jelenti azt, hogy kifejezetten elismeri, hogy részt vett a 2002. szeptember 2‑án és 3‑án tartott találkozón, az inkább megerősíti, mintsem cáfolja a Bayer nyilatkozatát. A Bizottság megállapítása végül okirati bizonyítékokon, a Bayeren belül 2002. szeptember 2‑án és 4‑én elküldött két elektronikus levélen alapul, amelyek előrejelzik az ESBR árának növekedését. A Polimeri rámutat, hogy vitatta e két elektronikus levél bizonyító erejét a keresetlevél A 25. mellékletében. Márpedig a nyolcadik jogalap keretében kifejtett indokok miatt el kell utasítani a Polimeri által e mellékletben kifejtett érveket. A fenti okok összessége miatt a Polimeri érvei nem alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék a Bizottság megállapítását, amely szerint a kartellt 2002‑ben is folytatták.

277    Ami azt a körülményt illeti, hogy a Polimeri nem vett részt a 2002. november 28‑án és 29‑én tartott találkozón, ez nem releváns a jogsértés befejező időpontjának megállapítása szempontjából. A Bizottság ugyanis nem azt állapította meg, hogy 2002. november 28‑án és 29‑én jogellenes megállapodásra került sor, hanem azt, hogy az említett találkozó résztvevői véget kívántak vetni a kartell tevékenységeinek.

278    A fenti körülmények összességéből következik, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor úgy vélte, hogy a Polimeri jogsértésért való felelősségét a 2002. november 28‑ával befejeződő időszakra kell megállapítani.

279    Ezen okoknál fogva a Polimeri által előterjesztett tizenharmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

5.     A bírság kiindulási összegének visszaesés miatti indokolatlan növelésére alapított tizennegyedik jogalapról

a)     A felek érvei

 A Polimeri érvei

280    Először a Polimeri úgy véli, hogy a vállalkozások azonosságának feltétele nem teljesül.

281    A Polimeri e tekintetben rámutat, hogy a Bizottság szerint a visszaesés alapvető feltétele, hogy ugyanaz a vállalkozás – amely fogalom a versenyjog területén olyan „gazdasági egységet” jelent, amely „személyi és tárgyi tényezők összessége” – több jogsértést kövessen el (a fenti 50. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet). Márpedig a jelen ügyben a bírság növelését hibásan alkalmazták az 1986‑ban és 1988‑ban szankcionált jogsértések vonatkozásában, amelyekben a Polimeritől teljesen eltérő vállalkozás vett részt. Az iránymutatás szerint a visszaesésre vonatkozó szabályok csak akkor alkalmazhatók, ha két vagy több hasonló magatartás azonos vállalkozásnak tudható be. A Bizottság, úgy tűnik, összekeveri a vállalkozás fogalmát – amely egyedül releváns a jelen ügyben – a jogi személy fogalmával. Az Enivel szemben nem lehet visszaható hatállyal felróni olyan magatartásokat, amelyeket nem neki tudtak be.

282    Emellett a két korábban szankcionált ágazat (PVC és polipropilén) nem tartozik ahhoz a tevékenységhez, amely alá az elasztomerek tartoznak, azokat a Polimeri nem vette át az EniChem SpA‑tól, és azokkal soha nem is foglalkozott. Ezeket az ágazatokat harmadik társaságokra ruházták át 1983‑ban (a polipropilén esetében) és 1986‑ban (a PVC esetében), a jogsértést megállapító határozatokat megelőzően, vagyis körülbelül 18 és 15 évvel azelőtt, hogy a Polimeri felváltotta volna az EniChem SpA‑t a BR és az ESBR területén.

283    Ezenkívül a visszaesés alkalmazása ellentétes azzal, hogy az Eni, és nem pedig a Polimeri forgalmán alapuló elrettentési szorzó alkalmazása mellett döntöttek. A Polimeri szerint, ha az elrettentő hatás érdekében alkalmazott referenciaforgalom az Eni forgalma, a Bizottság nem növelheti a bírságot a visszaesés miatt, hiszen az nem érintette az Enit.

284    Másodszor a Polimeri úgy véli, hogy a Bizottság megsértette a jogbiztonság és az arányosság elvét. A Polimeri e tekintetben azt állítja, hogy a közösségi versenyjog megsértése esetében a visszaesést semmilyen jogi norma nem szabályozza, lévén, hogy az iránymutatás pusztán önszabályozó aktus. A jelen ügyben a visszaesést megalapozó határozatok 18 és 20 évvel korábbiak, mint a megtámadott határozat. Márpedig a visszaesés jogintézményére időbeli korlátoknak kell vonatkozniuk. A Polimeri különösen a Bíróság C‑3/06. P. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2007. február 8‑án hozott ítéletére [EBHT 2007., I‑1331. o.] hivatkozik, amelyben a két jogsértés között eltelt tíz év ilyen korlátnak tűnik. A Polimeri hozzáteszi, hogy a 27 tagállam jogrendje a visszaesés alkalmazására azt a feltételt határozza meg, hogy az új jogsértés és a korábbi jogsértés közötti időtartam legfeljebb öt év legyen. Egyébként furcsa is lenne, ha egy több, mint öt évvel korábban elkövetett jogsértés üldözését elévülés miatt célszerűtlennek vagy feleslegesnek tekintenék, ugyanakkor a visszaesés szempontjából figyelembe kívánnák venni az új jogsértés megkezdését megelőző több mint tíz évre visszanyúló jogsértéseket.

285    A Polimeri megállapítja, hogy az 50%‑os emelés mindenképpen teljesen aránytalan és elfogadhatatlan, mivel eleve olyan alapösszegen alapul, amelyet olyan vállalkozásra – az Enire – hivatkozva számítottak ki, amelyet sohasem vádoltak meg jogsértésben való részvétellel. A Polimeri e tekintetben rámutat, hogy a Törvényszék a fenti 160. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletében úgy vélte, hogy a bírság alapösszegének a súlyosító körülmények miatti összesített növelését 40%‑ban kell megállapítani a két korábbi jogsértésre figyelemmel. Nem előírás az 50%‑os emelés, ahogy azt a Bizottság állítja beadványaiban.

 A Bizottság érvei

286    Először, ami azt illeti, hogy a vállalkozások azonosságának feltétele nem teljesült, a Bizottság megjegyzi, hogy a Polimeri nem vitatja a jogsértés Eninek való betudhatóságát. Emellett a Bizottság rámutat, hogy a visszaesés kérdését a második kifogásközlésben taglalták. A Polimeri nem emelt kifogást e tekintetben.

287    Mivel a közösségi versenyjog kimondja, hogy az ugyanazon csoporthoz tartozó különböző társaságok egy gazdasági egységet alkotnak, a Bizottság a korábbi határozatokban belátása szerint kiszabhatott volna bírságot ugyanazon anyavállalattal szemben. Ezért a Bizottság a megtámadott határozatban joggal gondolhatta, hogy ugyanazt a vállalkozást korábban már ugyanolyan típusú jogsértésért szankcionálták (a Törvényszék T‑203/01. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítélete [EBHT 2003., II‑4071. o.]). A Bizottság hangsúlyozza, hogy a Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben a Törvényszék jóváhagyta a visszaesés miatti bírságnövelést a csoporthoz tartozó másik társasággal, egész pontosan a korábban megbírságolt társaság testvérvállalatával szemben.

288    A visszaesés fogalma nem kívánja meg feltétlenül pénzügyi szankció korábbi kiszabását, hanem mindössze a korábbi jogsértés megállapítását (a fenti 160. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítélet). Ezért közömbös, hogy a Bizottság nem szabott ki bírságot az Enivel szemben saját jogán a korábbi határozatokban. Ellenben döntő jelentőségű az, hogy a korábbi határozatokban címzett társaságokat kizárólag az Eni irányította. Elfogadhatatlan, hogy az ugyanazon vállalkozás részét képező csoportbeli társaságok a visszaesés következményei alól kizárólag a csoport szervezeti felépítése vagy átszervezése folytán mentesüljenek.

289    A visszaesés megállapításának és meghatározott jellemzőinek értékelése a Bizottság mérlegelési jogkörének része, és az ilyen megállapítás tekintetében a Bizottságot nem kötheti esetleges elévülési idő (a fenti 284. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2007. február 8‑án hozott ítélet). Mindenesetre a jelen ügyben a polipropilénnel és a PVC‑vel kapcsolatos jogsértéseket az 1986‑ban és 1994‑ben elfogadott határozatok állapították meg (az [EK 81. cikk] alkalmazására vonatkozó, 1986. április 23‑i 86/398/EGK határozat [IV/31.149 – „polipropilén”‑ügy] [HL L 230., 1. o., a továbbiakban: „polipropilén”‑határozat] és az [EK] 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban 1994. július 27‑én hozott 94/599/EK bizottsági határozat [IV/31.865 – „PVC”‑ügy] [HL L 239., 14. o.; a továbbiakban: „PVC II”‑határozat]). Teljesen logikus, szokásos és megfelelő, ha ezeket az előzményeket egy 1996‑tól elkövetett új jogsértés esetében figyelembe veszik.

290    Egyebekben kevéssé jelentős, hogy a korábbi jogsértések a PVC és a polipropilén elkülönült ágazatait érintették (a fenti 160. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítélet), vagy hogy ezeket a tevékenységeket harmadik személyekre ruházták át (lásd többek között a fenti 116. pontban hivatkozott Cascades kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet).

291    Végül nincs semmilyen ellentmondás egyrészt aközött, hogy az elrettentési szorzót az Eninek, a csoport legfelső szintű anyavállalatának a forgalma alapján határozták meg, másrészt pedig aközött, hogy figyelembe vették a csoport más tagjaihoz intézett határozatokban megállapított jogsértésekhez kapcsolódó visszaesést, amelyekért azonban az Eni is felelős volt.

292    Ami a jogbiztonság és az arányosság elvének állítólagos megsértését illeti, a fenti 284. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2007. február 8‑án hozott ítélet újból megerősítette, hogy az esetleges visszaesés azon tényezők között szerepel, amelyeket a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének megfelelően figyelembe kell venni a jogsértés súlyának elemzése során, valamint hogy ebben az összefüggésben a felperes végig előre láthatta magatartása jogi következményeit. Ugyanez vonatkozik az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdésére. A fenti 284. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2007. február 8‑án hozott ítélet szintén elutasította az esetleges elévülési időre vonatkozó jogalapokat. Továbbá azzal kapcsolatban, hogy a bírság alapösszegének 50%‑os emelése aránytalan lenne, mivel az Enit soha nem vádolták jogsértéssel, a Bizottság emlékeztet arra, hogy teljes mértékben jogszerű, ha figyelembe veszi az Eni helyzetét. Ami az alkalmazott növelés mértékét illeti, a Bizottság engedékenységet gyakorolt, mivel ilyen mértéket általában csak az egyetlen korábbi jogsértés után visszaeső vállalkozásokkal szemben alkalmaznak. Az, hogy a Törvényszék a fenti 160. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletben a bírság emelésének mértékét 40%‑ban határozta meg, az adott eset körülményeiből következett.

b)     A Törvényszék álláspontja

293    Az iránymutatás 2. pontja értelmében a súlyosító körülmények egyike például „az ugyanazon vállalkozás [...] által elkövetett azonos típusú, ismétlődő jogsértés[…]”.

294    A visszaesés egyes nemzeti jogrendekben elfogadott fogalma magában foglalja, hogy a személy új jogsértést követ el, ha a hasonló jogsértésért már korábban megbüntették (a Törvényszék T‑141/94. sz., Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben 1999. március 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑347. o.] 617. pontja, valamint a fenti 287. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 284. pontja).

295    Az esetleges visszaesés szerepel azon tényezők között, amelyeket az érintett jogsértés súlyának elemzése során figyelembe kell venni (a fenti 51. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 91. pontja és a fenti 284. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2007. február 8‑án hozott ítélet 26. pontja).

296    A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozatban megjegyzi, hogy az EniChem már volt kartellügyben a Bizottság határozatának címzettje (lásd a „polipropilén”‑ és a „PVC II”‑határozatot). Ez azt támasztja alá, hogy az első bírságok nem voltak elegendőek ahhoz, hogy e vállalkozás változtasson a magatartásán. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy e visszaesés súlyosító körülménynek minősül, amely indokolja a bírság alapösszegének 50%‑os emelését (a megtámadott határozat (487) preambulumbekezdése).

297    A Polimeri különösen azt hangsúlyozza, hogy őt és az Enit nem érintették azok a korábbi határozatok, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozatban említett.

298    Ez utóbbiból következik, hogy a Bizottság a jelen ügyben az EK 81. cikk szerinti „vállalkozás” fogalmát azért vette figyelembe, hogy alkalmazhassa a visszaesésen alapuló súlyosító körülményt, amit a Bizottság a beadványaiban is megerősít. Pontosabban a Bizottság lényegében úgy gondolja, hogy ugyanaz a vállalkozás követett el ismét jogsértő magatartást, még akkor is, ha a szóban forgó jogsértésben részes jogi személyek nem azonosak. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 81. cikk szerinti „vállalkozás” fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely egy gazdasági egységet jelent akkor is, ha jogi szempontból ez az egység több jogi vagy természetes személyből áll (lásd a Bíróság C‑97/08. P. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑8237. o.] 55. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ebben az összefüggésben úgy kell tekintetni, hogy amikor a Bizottság hivatkozni kíván az EK 81. cikk szerinti „vállalkozás” fogalmára, részletes és pontos bizonyítékokkal kell szolgálnia, amelyek alátámasztják az állítását.

299    Márpedig először is meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (487) preambulumbekezdésében általánosan hivatkozik az „EniChemre”, amely fogalmat a megtámadott határozat (36) preambulumbekezdése úgy határozza meg, hogy az „az Eni SpA tulajdonában lévő valamennyi társaság”. Meg kell tehát állapítani, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság által használt fogalom a visszaesés megítélése tekintetében meglehetősen pontatlan, legalábbis ami azokat a jogi személyeket illeti, amelyek a „polipropilén”‑ és a „PVC II”‑határozatban szereplő gazdasági egységet alkották. Ezenkívül, még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó jogi személyek ugyanazok, mint amelyeket a megtámadott határozat (26)–(35) preambulumbekezdése említ, hangsúlyozni kell, hogy a „polipropilén”‑határozatban szereplő társaság, tudniillik az Anic, nem szerepel a hivatkozott preambulumbekezdésekben említett jogi személyek között. Továbbá a megtámadott határozat (26)–(35) preambulumbekezdése alapvetően arra irányul, hogy leírja az Eni tulajdonában lévő társaságok fejlődését azon jogsértés alatt, amely a „polipropilén”‑ és a „PVC II”‑határozat elfogadása után következett be. Így ezek a preambulumbekezdések nem alkalmasak arra, hogy kellően részletes és pontos információt nyújtsanak a megtámadott határozatban szankcionált jogsértés előtt az Eni tulajdonában lévő társaságokról.

300    Másodszor: a Bizottság a megtámadott határozat 262. lábjegyzetében hivatkozik a „polipropilén”‑ és a „PVC II”‑határozatra, utalva arra, hogy az „Eni” szerepelt az említett határozatokban. Mindenekelőtt rögzíteni kell, hogy a megtámadott határozatban az „Eni” kifejezést, szemben az „EniChem” kifejezéssel, nem definiálták. Így különösen a megtámadott határozat (26)–(36) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy olyankor, amikor a Bizottság az Eni társaságra mint a többi társaság anyavállalatára utal, az „Eni SpA” kifejezést használja.

301    Harmadszor, még ha feltételezhető is, hogy a megtámadott határozat 262. lábjegyzetében az „Eni” kifejezés alkalmazásával a Bizottság azokra a társaságokra céloz, amelyek abban az EK 81. cikk szerinti „vállalkozásban” vesznek részt, amelyet az Eni által ellenőrzött jogi személyek alkotnak, meg kell állapítani, hogy a Bizottság ezzel kapcsolatban egyetlen részletes és pontos bizonyítékot sem szolgáltatott a megtámadott határozatban. A Bizottság a Törvényszék elé benyújtott beadványaiban pusztán azt hangsúlyozza, hogy az Eni „teljes körűen” ellenőrizte a „polipropilén”‑ és a „PVC II”‑határozatban szereplő társaságokat. Márpedig ez az állítás, azon túlmenően, hogy azt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, nem is szerepel a megtámadott határozatban.

302    Negyedszer a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az érintett társaságok szerkezeti és irányítási rendszerének fejlődése igen összetett. Egész pontosan: a „polipropilén”‑határozatot az Anic‑nak címezték, anélkül hogy az említett határozatban az Eni neve említésre került volna. A „PVC II”‑határozatban a Bizottság a (8) preambulumbekezdésben megemlíti, hogy az Anic „jelenleg” az EniChem SpA, a (43) preambulumbekezdésben pedig minden további pontosítás nélkül kimondja, hogy ez a fejlődés „különböző átszervezések” eredménye. Ráadásul e határozatban sem jelenik meg az Eni neve. Hozzá kell tenni, hogy a jelen ügyben az Eni érintett termékekkel kapcsolatos tevékenységét kezdetben az EniChem Elastomeri biztosította (mielőtt ez utóbbi társaság 1997‑ben, azaz a „PVC II”‑határozat elfogadása után egyesült az EniChem SpA‑val), és hogy az EniChem SpA tevékenységeit azután átadta a Polimerinek, amely még tovább bonyolítja az érintett vállalkozások szerkezeti fejlődését. Ebben az összefüggésben a Bizottságnak kell különösen pontosnak lennie, és neki kell szolgáltatnia azokat a részletes bizonyítékokat, amelyek szükségesek annak megállapításához, hogy a megtámadott határozatban, valamint a „polipropilén”‑ és a „PVC II”‑határozatban szereplő társaságok egyazon „vállalkozást” képeztek az EK 81. cikk értelmében.

303    A fentiek alapján a Törvényszék úgy látja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem szolgáltatott elegendő részletes és pontos bizonyítékot ahhoz, hogy igazolni lehessen, hogy az EK 81. cikk értelmében ugyanazon „vállalkozás” követett el ismét jogsértő magatartást. E feltételek mellett el kell fogadni a tizennegyedik jogalapot, következésképpen meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 2. cikkének c) pontját abban a részében, amelyben az a Polimerivel szemben kiszabott bírság összegét 272,25 millió euróban állapítja meg.

6.     Az enyhítő körülmények mellőzésére alapított tizenötödik jogalapról

a)     A felek érvei

304    Emlékeztetve arra, hogy álláspontja szerint az állítólagos kartellt, feltéve hogy létrejött, nem hajtották végre, a Polimeri úgy véli, hogy a Bizottság jogellenesen mellőzte a „jogsértő megállapodások nem teljesítése, illetve a jogsértő magatartásról való lemondás a gyakorlatban” enyhítő körülményt (az iránymutatás 3. pontjának második francia bekezdése). Az, hogy valamely vállalkozás a versenytársaival együtt találkozókon vesz részt, vagy más módon kapcsolatot tart velük, nem jelenti azt, hogy amit esetlegesen megtárgyaltak, azt ténylegesen végre is hajtották. A jelen ügyben a Polimeri bizonyította, hogy a szóban forgó megállapodásokat, feltéve hogy létrejöttek, nem hajtották végre.

305    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Lényegében úgy véli, hogy a jelen ügy tényállása nem teszi lehetővé a Polimeri által hivatkozott enyhítő körülmény alkalmazását.

b)     A Törvényszék álláspontja

306    Az iránymutatás 3. pontjának második francia bekezdése értemében a „jogsértő megállapodások nem teljesítése, illetve a jogsértő magatartásról való lemondás a gyakorlatban” szintén enyhítő körülménynek minősülhet. Ugyanakkor az a tény, hogy valamely vállalkozás, amelyről bebizonyosodott, hogy összejátszott versenytársaival, nem a versenytársaival megállapodott módon járt el a piacon, nem szükségszerűen valósít meg olyan enyhítő körülményt, amelyet figyelembe kell venni a bírság összegének kiszabásakor (a fenti 101. pontban hivatkozott Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 490. pontja).

307    Valójában az olyan vállalkozás, amely a versenytársakkal való megállapodás ellenére többé‑kevésbé független üzletpolitikát folytat a piacon, lehet, hogy egyszerűen csak a saját előnyére próbálja felhasználni a kartellt (a Törvényszék T‑327/94. sz., SCA Holding kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1373. o.] 142. pontja és T‑308/94. sz., Cascades kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑925. o.] 230. pontja), és az olyan vállalkozás, amely bizonyos találkozókon részt vesz, és nem határolódik el a találkozók eredményétől, fő szabály szerint teljes mértékben megőrzi felelősségét a kartellben való részvételéért (lásd a fenti 101. pontban hivatkozott Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 491. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ennélfogva a Bizottság nem köteles a kartell nemteljesítését enyhítő körülményként tekintetbe venni, hacsak e körülményre hivatkozó vállalkozás be nem tudja bizonyítani, hogy egyértelműen és nagymértékben ellenezte a kartell végrehajtását, olyannyira, hogy ezáltal megzavarta annak működését, valamint hogy nem keltette azt a látszatot, hogy csatlakozik a megállapodáshoz, és ebből kifolyólag nem ösztönözte a többi vállalkozást a kérdéses kartell végrehajtására. Túl könnyű lenne a jogellenes kartell nyereségéből részesülő vállalkozások számára csökkenteni a súlyos bírság megfizetésének kockázatát, ha csökkentenék a bírságot azon az alapon, hogy csak korlátozott szerepet játszottak a jogsértés végrehajtásában, miközben fellépésük más vállalkozásokat arra ösztönzött, hogy a versenyt súlyosabban sértő módon járjanak el (a Törvényszék T‑44/00. sz., Mannesmannröhren‑Werke kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2223. o.] 277–279. pontja, valamint a fenti 101. pontban hivatkozott Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 491. pontja).

308    A jelen ügyben a Polimeri nem terjeszt elő olyan bizonyítékokat, amelyek alapján arra lehetne következtetni, hogy egyértelműen és nagymértékben ellenezte a kartell végrehajtását, olyannyira, hogy ezáltal megzavarta annak működését, valamint hogy nem keltette azt a látszatot, hogy csatlakozik a megállapodáshoz, és ebből kifolyólag nem ösztönözte a többi vállalkozást a kérdéses kartell végrehajtására. Ilyen körülmények között a Bizottság vele szemben ezen a jogcímen nem alkalmazhat semmilyen enyhítő körülményt.

309    Emellett annak bizonyítása, hogy a kartellnek nem volt kihatása a piacra, még ha feltételezhető is, hogy sikeres, nem releváns, mivel semmiképpen nem igazolná, hogy a megállapodásokat valóban nem teljesítették (a fenti 160. pontban hivatkozott Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítélet 389. pontja).

310    Ezen okoknál fogva a Polimeri által előterjesztett tizenötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

7.     A forgalom 10%‑ának megfelelő korlát megsértésére alapított tizenhatodik jogalapról

a)     A felek érvei

311    Emlékeztetve arra, hogy kifogásolja, hogy a Syndialt mellőzték a megtámadott határozat címzettjei közül, a Polimeri előadja, hogy a Bizottság a Syndial/Polimeri tekintetében kiszabott bírság összegét legfeljebb 86 millió euróban határozhatta volna meg, mivel a Syndial 2005. évi forgalma 860 millió eurót tett ki. A Polimeri szerint az egységes és egyetemleges bírság keretében a Bizottságnak a legkisebb vállalkozásra vonatkozó felső határt kell tiszteletben tartania. Ellenkező esetben a bírság teljes összegének megfizetése nem lenne igényelhető valamennyi vállalkozástól. Mindenesetre a Bizottságnak két külön bírságot kellett volna kiszabnia, figyelembe véve azt az időtartamot, amelynek során az érintett vállalkozások a termékekhez kapcsolódó üzletágat irányították.

312    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri. Álláspontja szerint, ha a Syndial a magtámadott határozat címzettje lett volna, az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése bizonyos körülmények között megakadályozhatta volna a Bizottságot abban, hogy átlépje a 86 millió eurós összeget azon bírság esetében, amelyet a Syndiallal szemben szabott volna ki, de ez semmiképpen nem vonatkozik a Polimerivel szemben kiszabott bírságra.

b)     A Törvényszék álláspontja

313    Azon körülmény, miszerint több vállalkozás egyetemlegesen köteles a bírság megfizetésére azon okból, hogy az EK 81. cikk értelmében egyetlen vállalkozásnak minősülnek, nem jelenti azt az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében előírt felső határ alkalmazását illetően, hogy az egyes vállalkozások kötelezettsége a legutóbbi üzleti évben elért forgalmuk 10%‑áig terjed. Ugyanis a 10%‑os felső határt e rendelkezés szerint az EK 81. cikk értelmében a vállalkozásként tevékenykedő, gazdasági egységet képező valamennyi társaság összesített forgalma alapján kell kiszámolni, mivel egyedül az egységet képező társaságok összesített forgalma utalhat a szóban forgó vállalkozás méretére és gazdasági erejére (a fenti 253. pontban hivatkozott HFB és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 528. és 529. pontja, valamint a fenti 253. pontban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2007. december 12‑én hozott ítélet 90. pontja).

314    Ezért, még ha a Syndial adott esetben a megtámadott határozat címzettje is lett volna, nem kellett volna a Syndial forgalmának 10%‑ára mérsékelni azt a bírságösszeget, amelynek megfizetéséért a Polimeri egyetemleges felelősségét esetleg megállapították. Következésképpen a Polimeri érvei hatástalanok.

315    Emellett el kell utasítani a Polimeri azon érveit, amelyek szerint a Bizottságnak két külön bírságot kellett volna kiszabnia, figyelembe véve azt az időtartamot, amelynek során az érintett vállalkozások a termékekhez kapcsolódó üzletágat irányították. A Polimerivel szemben kiszabott bírság ugyanis a jogsértésben való közvetlen részvételét, valamint az EniChem SpA (jelenleg Syndial) által elkövetett jogsértésért való felelősségét tükrözi. Az említett bírság ezért nem korlátozódik arra az időtartama, amelynek során a Polimeri a termékekhez kapcsolódó üzletágat irányította. Még ha feltételezhető is, hogy érveivel a Polimeri valójában azt a felelősséget vitatja, amelyet vele szemben az EniChem SpA (jelenleg Syndial) által elkövetett jogsértés miatt állapítottak meg, ezeket az érveket ugyanazon okokból kell elutasítani, mint amelyek a fenti 120–131. pontban is szerepelnek.

316    Ezen okoknál fogva a Polimeri által előterjesztett tizenhatodik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

317    A fenti indokok összességéből következik, hogy el kell fogadni a tizennegyedik jogalapot, következésképpen meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 2. cikkének c) pontját abban a részében, amelyben a Polimerivel szemben kiszabott bírság összegét 272,25 millió euróban állapítja meg, és a megtámadott határozat részleges megsemmisítése iránti kérelmeket pedig az ezt meghaladó részükben el kell utasítani.

D –  A bizonyításfelvételről

318    Mivel úgy véli, hogy a Bizottság által a vádja alátámasztása érdekében szolgáltatott bizonyítékok korlátozottak és kétértelműek, a Polimeri azt kéri, hogy a Törvényszék hallgassa meg a Bayer, a Dow és a Shell több alkalmazottját.

319    A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján elegendő információval rendelkezik, következésképpen úgy határoz, hogy a Polimeri által indítványozott pervezető intézkedéseket nem hozza meg.

II –  A bírság összegének megváltoztatására irányuló kérelmekről

320    A fenti 298–303. pontban kifejtett okokból a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva az 1/2003 rendelet 31. cikke alapján megváltoztatja a megtámadott határozat 2. cikkének c) pontját, tekintettel arra, hogy a Bizottság a 272,25 millió euró összeg meghatározása során tévedett, amikor a Polimerivel szemben a visszaesést súlyosító körülményként értékelte.

321    Meg kell állapítani, hogy a jelen ügy körülményei között a bírságösszeg megfelelő megállapítása érdekében nem igényel módosítást a Bizottság által alkalmazott számítási módszer a fennmaradó összeg tekintetében.

322    Így a Polimerivel szemben kiszabott bírság végső összegét 181,5 millió euróban kell meghatározni.

 A költségekről

323    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen rendelkezés 3. §‑ának első bekezdése alkalmazásával részleges pernyertesség esetén a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását. A jelen ügy körülményei között helyénvaló úgy határozni, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.638 – „butadién gumi és polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumi”‑ügy) 2006. november 29‑én hozott C (2006) 5700 végleges bizottsági határozat 2. cikkének c) pontját megsemmisíti abban a részében, amelyben az a Polimeri Europa SpA‑val szemben kiszabott bírság összegét 272,25 millió euróban állapítja meg.

2)      A Törvényszék a Polimeri Europával szemben kiszabott bírság összegét 181,5 millió euróban állapítja meg.

3)      A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

4)      Mindegyik fél maga viseli a saját költségeit.

Dehousse Wiszniewska‑Białecka Wahl

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. július 13‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

I –  A megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kérelmekről

A –  Az eljárási szabálytalanságokra vonatkozó jogalapokról

1.  Az engedékenységi közlemény nem megfelelő alkalmazására alapított első jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

2.  A második kifogásközlés indokolatlan megküldésére alapított második jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

3.  A lényegében a Polimeri védelemhez való jogának megsértésére alapított harmadik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

B –  A megtámadott határozat érdemére vonatkozó jogalapokról

1.  Az érintett piac nem megfelelő meghatározására alapított negyedik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

2.  A vizsgált időszakban az árak alakulására alapított ötödik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

3.  A főbb ügyfelek ellátására alapított hatodik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

4.  A jogsértés Polimerinek való jogellenes betudására alapított hetedik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

5.  A kartell létezésének megalapozatlan megállapítására vonatkozó nyolcadik jogalapról

a)  A felek érvei

Előzetes észrevételek

A nyolcadik jogalap első részéről, amely a bizonyítékok forrásaira vonatkozik

A nyolcadik jogalap második részéről, amely a kartell általános bemutatására vonatkozik

–  Az ármegállapodásokról

–  A piacfelosztó megállapodásokról

–  Az érzékeny kereskedelmi információk cseréjéről

–  A megállapodások figyelemmel kíséréséről

–  Az N. által leírt általános ténybeli háttérről

b)  A Törvényszék álláspontja

A Polimeri által a nyolcadik jogalap keretében előterjesztett egyes érvek elfogadhatóságáról

A nyolcadik jogalap első részéről, amely a bizonyítékok forrásaira vonatkozik

A nyolcadik jogalap második részéről, amely a kartell általános bemutatására vonatkozik

–  Az ármegállapodásokról

–  A piacfelosztó megállapodásokról

–  Az érzékeny kereskedelmi információk cseréjéről

–  A megállapodások figyelemmel kíséréséről

–  Az N. által leírt általános ténybeli háttérről

6.  A Polimeri feltételezett kartellben való részvételének megalapozatlan megállapítására alapított kilencedik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

C –  A bírság összegének meghatározására vonatkozó jogalapokról

1.  A jogsértés súlyának megalapozatlan értékelésére alapított tizedik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

2.  Az eltérő bánásmód jogellenes alkalmazására alapított tizenegyedik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

3.  Az elrettentési szorzó jogellenes alkalmazására alapított tizenkettedik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

4.  A jogsértés időtartamának a Polimeri tekintetében való helytelen meghatározására alapított tizenharmadik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

5.  A bírság kiindulási összegének visszaesés miatti indokolatlan növelésére alapított tizennegyedik jogalapról

a)  A felek érvei

A Polimeri érvei

A Bizottság érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

6.  Az enyhítő körülmények mellőzésére alapított tizenötödik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

7.  A forgalom 10%‑ának megfelelő korlát megsértésére alapított tizenhatodik jogalapról

a)  A felek érvei

b)  A Törvényszék álláspontja

D –  A bizonyításfelvételről

II –  A bírság összegének megváltoztatására irányuló kérelmekről

A költségekről

* Az eljárás nyelve: olasz.