A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2015. október 21.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – 2010/13/EU irányelv – A »műsorszám« és az »audiovizuális médiaszolgáltatás« fogalma – Az audiovizuális médiaszolgáltatás elsődleges céljának meghatározása – A szolgáltatás televíziós műsorszolgáltatással való összehasonlíthatósága – Rövid videók internetes hírlap egyik részébe való beillesztése”
A C‑347/14. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgerichtshof (közigazgatási bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2014. július 18‑án érkezett, 2014. június 26‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a New Media Online GmbH
és
a Bundeskommunikationssenat
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta, az első tanács elnöke, a második tanács elnökeként eljárva, K. Lenaerts, a Bíróság elnöke (előadó), J. L. da Cruz Vilaça, A. Arabadjiev és J.‑C. Bonichot bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: M.‑A. Gaudissart egységvezető,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. április 22‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a New Media Online GmbH képviseletében M. Hetzenauer Rechtsanwältin,
– a svéd kormány képviseletében A. Falk és N. Otte Widgren, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében G. Braun és A. Marcoulli, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2015. július 1‑jei tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10‑i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv; HL L 95., 1. o.) 1. cikke (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának és b) pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az innsbrucki (Ausztria) székhelyű New Media Online GmbH és a Bundeskommunikationssenat között az osztrák kommunikációs hatóság (Kommunikationsbehörde Austria) azon határozata tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amelyben az alapügy felperese által kínált szolgáltatások egy részét „lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásnak” minősítette, amelyek következésképpen a vonatkozó szabályozásban előírt bejelentési kötelezettség alá esnek.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2010/13 irányelv (10), (11), (21), (22), (24) és (28) preambulumbekezdése értelmében:
„(10) A hagyományos audiovizuális médiaszolgáltatások – például a televízió – és a fejlődőben lévő lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások jelentős foglalkoztatási lehetőségeket kínálnak az Unióban, különösen a kis‑ és középvállalkozások körében, és ösztönzik a gazdasági növekedést és a befektetéseket. Tekintettel az azonos versenyfeltételek és a valódi európai audiovizuális médiaszolgáltatási piac fontosságára, az audiovizuális médiaszolgáltatások piaca átláthatóságának és kiszámíthatóságának biztosítása, valamint az alacsony belépési korlátok elérése érdekében figyelembe kell venni a belső piac alapelveit, így a szabad versenyt és az egyenlő bánásmód elvét.
(11) A versenytorzulások elkerülése, a jogbiztonság javítása, a belső piac megvalósításának elősegítése és az egységes információs térség kialakulásának megkönnyítése érdekében szükséges, hogy minden audiovizuális médiaszolgáltatásra – a televíziós műsorszolgáltatási (lineáris audiovizuális médiaszolgáltatások) és a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra (nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatások) – legalább alapvető szintű összehangolt szabályok vonatkozzanak.
[…]
(21) Ezen irányelv alkalmazásában az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalma kizárólag azon tömegkommunikációs – akár televíziós műsorszolgáltatás, akár lekérhető – audiovizuális médiaszolgáltatásokat foglalja magában, amelyeket a közvélemény széles rétegeinek szánnak, és amelyek azt egyértelműen befolyásolhatják. Az irányelv hatálya az Európai Unió működéséről szóló szerződésben meghatározott szolgáltatásokra korlátozódik, ennek megfelelően kiterjed a gazdasági tevékenység minden formájára, ezen belül a közszolgálati vállalkozások tevékenységére is, de nem terjed ki az olyan tevékenységekre, amelyek alapvetően nem gazdasági jellegűek, és nem állnak versenyben a televíziós műsorszolgáltatással, mint például a magáncélú weboldalak fenntartása, továbbá az olyan szolgáltatások, amelyek során magánszemélyek saját maguk által készített audiovizuális tartalmakat tesznek hozzáférhetővé vagy terjesztenek azok azonos érdeklődési körű közösségeken belüli megosztása és cseréje céljából.
(22) Ezen irányelv alkalmazásában az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalma a tömegkommunikációs médiaszolgáltatásnak a nagy nyilvánosságot tájékoztató, szórakoztató és oktató funkcióját fedi le, és magában foglalja az audiovizuális kereskedelmi közleményt, de kizárja a magánlevelezés különböző formáit, például a korlátozott számban küldött elektronikus leveleket. E fogalommeghatározás kizárja mindazon szolgáltatásokat, amelyek elsődleges célja nem a műsorszolgáltatás, tehát azokat is, amelyekhez esetlegesen kapcsolódhat ugyan audiovizuális tartalom, de a szolgáltatásnak nem ez az elsődleges célja. Ilyen szolgáltatás például az olyan weboldalak fenntartása, amelyek csupán kiegészítésképpen tartalmaznak audiovizuális elemeket, mint például grafikus animációt, rövid reklámbejátszást, termékkel vagy nem audiovizuális szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatást. Ugyanezen okokból a pénzbeli tétre játszott szerencsejátékokat, beleértve a lottót, a fogadást, a szerencsejáték‑szolgáltatások egyéb formáit, valamint az online játékokat és a keresőmotorokat – a szerencsejátékot közvetítő műsorok kivételével – ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól.
[…]
(24) A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások jellegzetessége, hogy a televíziós szolgáltatásokhoz hasonlók, vagyis ugyanazon közönségért versengenek, mint a televíziós műsorszolgáltatások, és a felhasználók a szolgáltatás jellegéből és a hozzáférés módjából kiindulva érthető módon elvárhatják, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó szabályok szerinti védelemben részesüljenek. Ennek fényében, valamint a szabad mozgás és a verseny különbségeinek kiküszöbölése érdekében a »műsorszám« fogalmát dinamikusan kell értelmezni, figyelembe véve a televíziós műsorszolgáltatás területén végbemenő fejlődést. A szerinti védelemben részesüljenek.
[…]
(28) Ezen irányelv hatálya nem terjed ki a hírlapok és a folyóiratok elektronikus változataira.”
4 A 2010/13 irányelv „Fogalommeghatározások” címet viselő 1. cikke az (1) bekezdésében a következőket mondja ki:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
a) »audiovizuális médiaszolgáltatás«:
i. az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 57. cikkében meghatározott olyan szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséggel rendelkezik, és amelynek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a közönséghez történő eljuttatása a 2002/21/EK irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. Az ilyen audiovizuális médiaszolgáltatás vagy az ezen cikk e) pontjában meghatározott televíziós műsorszolgáltatás, vagy az ezen cikk g) pontjában meghatározott lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás;
ii. audiovizuális kereskedelmi közlemény;
b) »műsorszám«: hangos vagy néma mozgóképek sorozata, amely egy médiaszolgáltató által kialakított műsorrendben vagy műsorkínálatban önálló egységet alkot, és amelynek formája és tartalma a televíziós műsorszolgáltatáséhoz hasonlítható. A műsorszámok magukban foglalják például az egész estés filmeket, sporteseményeket, vígjátékokat, dokumentumfilmeket, gyermekműsorokat és az eredeti drámákat;
[…]
g) »lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás« (azaz nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatás): olyan, médiaszolgáltató által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatás, amelyben a médiaszolgáltató által összeállított műsorkínálat alapján a felhasználó egyéni kérés alapján, az általa kiválasztott időpontban tekintheti meg a műsorszámokat;
[…]”
Az osztrák jog
5 Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló törvény (Audiovisuelle Mediendienste‑Gesetz, BGBl I, 84/2001; a továbbiakban: AMD‑G) „Fogalommeghatározások” címet viselő 2. §‑a az alapügy tényállására alkalmazandó változatában a következőket mondja ki:
„E törvény alkalmazásában:
[…]
3. »audiovizuális médiaszolgáltatás«: az EUMSZ 49. és 50. cikk értelmében vett olyan szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a közönséghez történő eljuttatása elektronikus hírközlő hálózaton keresztül [a távközlésről szóló 2003. évi törvény (Telekommunikationsgesetz) 3. §‑ának 11. pontja]. Idetartoznak a televíziós műsorszolgáltatások és a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások;
4. »lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás«: olyan, médiaszolgáltató által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatás, amelyben a médiaszolgáltató által összeállított műsorkínálat alapján a felhasználó egyéni kérés alapján, az általa kiválasztott időpontban tekintheti meg a műsorszámokat (lekérhető szolgáltatás;
[…]”
6 Az AMD‑G „Bejelentési kötelezettség alá tartozó szolgáltatások” címet viselő 9. §‑a az (1) bekezdésében előírja:
„A televíziós műsorszolgáltatóknak, amennyiben nem vonatkozik rájuk a 3. § (1) bekezdése szerinti engedélyezési kötelezettség, valamint a lekérhető médiaszolgáltatások szolgáltatóinak tevékenységüket legkésőbb két héttel a felvétel előtt be kell jelenteniük a szabályozó hatóságnál.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
7 Az alapeljárás felperese a http://www.tt.com internetes címen üzemelteti a „Tiroler Tageszeitung Online” online hírlapot. Ezen internetes oldalon, amely főleg sajtócikkeket tartalmaz, az alapeljárás tényállása megvalósulásának időpontjában megtalálható volt egy „Videó” elnevezésű, a http://video.tt.com aldoménre (a továbbiakban: videó aldomén) irányuló link, amely olyan oldalra vezetett, amelyen egy keresőkatalógusnak köszönhetően több mint 300 videóhoz lehetett hozzáférni.
8 Az internetre ily módon feltett videók eltérő – 30 másodperctől több percig terjedő – hosszúságú szerkesztett hírközvetítések voltak változatos témák, így különösen rendezvények, helyi események, járókelők aktuális témákról alkotott véleménye, sportesemények, filmelőzetesek, gyermekeknek szóló barkácsötletek vagy a szerkesztő által kiválasztott olvasói videók kapcsán. Az aldoménen elérhető videók közül nagyon kevés kapcsolódott a Tiroler Tageszeitung internetes hírlapon szereplő cikkekhez.
9 Az osztrák kommunikációs szabályozó hatóság a 2012. október 9‑i határozatában megállapította, hogy az alapügy felperese a videó aldomén keretében az AMD‑G 2. §‑a 3. és 4. pontjának együttesen értelmezett rendelkezései értelmében lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatást nyújtott, ami az AMD‑G 9. §‑ának (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alá esik. A videó aldomén televíziós műsorszolgáltatáshoz hasonló jellegű volt, és a Tiroler Tageszeitung hírlap internetes oldalának többi részétől független funkciót töltött be. Megfelelt annak a követelménynek, miszerint elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a közönséghez történő eljuttatása. Következtetésképpen az osztrák kommunikációs szabályozó hatóság szerint a videó aldomén az AMD‑G hatálya és szabályozási követelményei alá tartozott.
10 Az alapügy felperese vitatta ezt az értékelést, és fellebbezést nyújtott be a Bundeskommunikationssenathoz. Ez utóbbi az osztrák kommunikációs szabályozó hatóság által előterjesztett indokok alapján a 2012. december 13‑i határozatával elutasította e fellebbezést.
11 Az alapügy felperese ezért a Verwaltungsgerichtshofhoz fordult. E bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a videó aldomén alatt hozzáférhető audiovizuális tartalmak pusztán kiegészítik az internetes főoldalon található tartalmakat, és azok nem öltik audiovizuális médiaszolgáltatás formáját. Másfelől arra hivatkozik, hogy a videó aldomén keretében kínált rövid videók formájukat és tartalmukat tekintve nem hasonlíthatók össze a televíziós műsorszolgáltatással.
12 A kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, először is, hogy a kínált videók a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében „műsorszámnak” tekinthetők‑e, és közelebbről, hogy az alapügyben szóban forgó videogyűjtemény tiszteletben tartja‑e az említett rendelkezésben szereplő követelményt, miszerint formájának és tartalmának összehasonlíthatónak kell lennie a televíziós műsorszolgáltatások formájával és tartalmával. A kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indul ki, hogy abban az esetben feltételezhető a vizsgált szolgáltatás televíziós műsorszolgáltatással való összehasonlíthatósága, ha az ilyen szolgáltatást televíziós műsorszolgáltatás keretében nyújtják. Mindazonáltal kétségei támadtak abból fakadóan, hogy a szóban forgó szolgáltatás lényege olyan rövid időtartamú videók nyújtása, amelyek hírek rövid összefoglalóiból állnak, és amelyek ilyen formában nem léteznek a „klasszikus” televíziózásban.
13 Másodszor a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az alapügyben szóban forgó szolgáltatásnak az‑e az „elsődleges célja”, hogy tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából műsorszámokat juttasson el a közönséghez. Álláspontja szerint a 2010/13 irányelv nem teszi lehetővé annak egyértelmű megállapítását, hogy valamely szolgáltatásnak az „elsődleges célra” tekintettel való audiovizuális médiaszolgáltatásnak minősítése a szolgáltató teljes szolgáltatási skálájától függ‑e, vagy lehetséges‑e az egyes szolgáltatások külön‑külön történő vizsgálata. Ugyanakkor az a véleménye, hogy ezen irányelv célja a második megközelítés mellett szól, mivel ellenkező esetben a szolgáltatók ily módon a szolgáltatási skálájuk kiszélesítésével kivonhatnák e szolgáltatásokat az említett irányelv hatálya alól.
14 E körülmények között a Verwaltungsgerichtshof felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy akkor lehet kiindulni a vizsgálat alatt álló szolgáltatás televíziós műsorszolgáltatásokkal való formai és tartalmi tekintetben szükséges hasonlíthatóságából, ha az ilyen szolgáltatásokat tömegkommunikációnak tekintendő televíziós műsorszolgáltatások keretében is kínálják, amelyeket a közvélemény széles rétegeinek szánnak, és amelyek azt egyértelműen befolyásolhatják?
2) Úgy kell‑e értelmezni a 2010/13irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontját, hogy a kínált szolgáltatás elsődleges céljának vizsgálatával összefüggésben a hírlapok elektronikus változata esetében olyan részterülettől függhet a kérdés eldöntése, amelyben túlnyomórészt olyan rövid videókat nyújtanak összegyűjtött formában, amelyeket ezen elektronikus média internetes megjelenésének egyéb területein csak az online napilap szöveges tartalmainak kiegészítéseként alkalmaznak?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
15 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a „műsorszám” 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett fogalmát úgy kell‑e értelmezni, hogy az magában foglalja a helyi vonatkozású, sport vagy szórakoztató témájú hírek rövid összefoglalóiból álló rövid időtartamú videóknak valamely hírlap internetes oldala egyik aldoménjén való rendelkezésre bocsátását.
16 Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az alapügybeli videók a kérdést előterjesztő bíróság megállapításai alapján eltérő hosszúságú és különböző témájú hírekre vonatkoznak. E videók helyi eseményekről, különösen a politika, a kultúra, a sport és a gazdaság területéről szóló riportokat mutatnak be.
17 Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság kételyeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a helyi vonatkozású, sport vagy szórakoztató témájú hírek rövid összefoglalóiból álló rövid időtartamú videók rendelkezésre bocsátása összehasonlítható‑e a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett televíziós műsorszolgáltatással, amennyiben a rövid videók ilyen gyűjteménye ilyen formában ezidáig nem szerepelt a hagyományos televíziós műsorszolgáltatás kínálatában.
18 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő meghatározás szerint a „műsorszám” fogalma „olyan […] mozgóképek sorozata, amely egy médiaszolgáltató által kialakított műsorrendben vagy műsorkínálatban önálló egységet alkot, és amelynek formája és tartalma a televíziós műsorszolgáltatáséhoz hasonlítható”.
19 Az említett rendelkezés így az alapügyben szóban forgóhoz hasonló videoképsoroknak a televíziós műsorszolgáltatás formájával és tartalmával való összehasonlíthatóságát követeli meg, nem pedig azt, hogy rövid videók teljes gyűjteménye legyen összeegyeztethető valamely televíziós műsorszolgáltatás által kialakított műsorrenddel vagy műsorkínálattal.
20 Másrészt az a körülmény, hogy az alapügyben szóban forgó videók rövid időtartamúak, nem zárja ki, hogy azokat a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „műsorszámnak” minősítsék. Ugyanis ez a rendelkezés nem tartalmaz a mozgóképek sorozatának hosszúságára vonatkozó követelményt. Ezenkívül, amint azt az Európai Bizottság hangsúlyozza, a televíziós műsorszolgáltatás kínálata a hosszú és közepes hosszúságú műsorszámok mellett rövid időtartalmú műsorszámokat is magában foglal.
21 Ami azt a lehetőségét illeti, hogy az internetfelhasználó az online hírlap üzemeltetője által összeállított műsorkínálat alapján egyéni kérés alapján, az általa kiválasztott időpontban fér hozzá a videóhoz, amely műsorkínálat mind téma, mind pedig a legtöbbször megtekintett, illetve legfrissebb videók szerinti keresésre lehetőséget biztosít a videók között, az semmit sem változtat azon, hogy a műsorszámok televíziós közvetítéséhez hasonlóan az alapügyben szóban forgó videók széles tömegekhez szólnak, és azok e tömegeket a 2010/13 irányelv (21) preambulumbekezdése értelmében egyértelműen befolyásolhatják. Egyébként az ilyen lehetőség a 2010/13 irányelv (1) bekezdésének g) pontjában szereplő lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás fogalommeghatározásában kifejezetten előírt lehetőségnek minősül. Következésképpen az alapügyben szóban forgó videók kiválasztásának módja nem különbözik azon lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás keretében javasolttól, amely ezen irányelv hatálya alá tartozik.
22 Ezenkívül, amint az a 2010/13 irányelv (11), (21) és (24) preambulumbekezdéséből következik, ezen irányelv céljának lényege, hogy egy különösen versenyző jellegű médiakörnyezetben ugyanazon jogszabályokat alkalmazza az azonos közönséget célzó szereplőkre, valamint hogy elkerülje, hogy az alapügybeli videogyűjteményhez hasonló lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások tisztességtelen versenyt folytathassanak a hagyományos televíziózással szemben.
23 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapításaiból az következik, hogy a videó aldomén keretében hozzáférhető videók egy részét egy regionális műsorszolgáltató, a Tirol TV készítette, és azok elérhetők voltak ez utóbbi internetes oldalán is. Az említett videók így a regionális műsorszolgáltatók által nyújtott információs szolgáltatásokkal versenyeznek. Ugyanez a megállapítás érvényes a rövid időtartamú videókra is, amelyek nem helyi hírekhez, hanem kulturális és sporteseményekhez, illetve szórakoztató riportokhoz kapcsolódnak, amelyek pedig a zene‑, sport‑ és szórakoztató műsorokat sugárzó csatornákkal versenyeznek.
24 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „műsorszám” 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a helyi vonatkozású, sport vagy szórakoztató témájú hírek rövid összefoglalóiból álló rövid időtartamú videóknak valamely hírlap internetes oldala egyik aldoménjén való rendelkezésre bocsátását.
A második kérdésről
25 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy milyen szempontok alapján kell meghatározni valamely hírlap elektronikus változata keretében kínált, videók rendelkezésre bocsátására irányuló szolgáltatásnak a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében vett elsődleges célját.
26 E tekintetben a 2010/13 irányelvből következik, hogy valamely hírlap elektronikus verzióját, az abban foglalt audiovizuális elemek ellenére, nem kell audiovizuális médiaszolgáltatásnak tekinteni, ha ezen audiovizuális elemek másodlagosak, és kizárólag a sajtócikkek kínálatának kiegészítésére szolgálnak.
27 A 2010/13 irányelv (22) preambulumbekezdése erre tekintettel megfogalmazza azt az elvet, amely szerint „[azok a szolgáltatások], amelyekhez esetlegesen kapcsolódhat ugyan audiovizuális tartalom, de a szolgáltatásnak nem ez az elsődleges célja”, nem felelnek meg az „audiovizuális médiaszolgáltatás” ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontja i. alpontja értelmében vett fogalmának. Az irányelv (28) preambulumbekezdése a maga részéről pontosítja, hogy „a hírlapok és a folyóiratok elektronikus változatai[…]” ki vannak zárva az irányelv hatálya alól. Az osztrák hatóságok ennélfogva úgy határoztak, hogy az alapügy felperesének internetes oldalát, egészét tekintve, nem minősítik audiovizuális médiaszolgáltatásnak.
28 A 2010/13 irányelv (28) preambulumbekezdését ugyanakkor nem lehet úgy értelmezni, hogy valamely audiovizuális szolgáltatást szisztematikusan ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól pusztán azért, mert azon internetes oldal üzemeltetője, amelybe e szolgáltatás illeszkedik, online hírlap kiadásával foglalkozó vállalkozás. Az olyan videóknak fenntartott rész, amely valamely egységes internetes oldal keretében megfelel a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásnak való minősítéshez előírt követelményeknek, nem veszíti el e jellegét pusztán azért, mert valamely hírlap internetes oldalán keresztül érhető el, vagy mert azt annak keretében kínálják.
29 Ugyanis valamely olyan megközelítés, amely multimédiás jellegük miatt általános módon kizárja az említett irányelv hatálya alól az online napilapok kiadói által kezelt szolgáltatásokat, anélkül hogy eseti alapon értékelné a szóban forgó szolgáltatás „elsődleges célját”, nem veszi kellőképpen figyelembe az elképzelhető helyzetek sokféleségét, és magában hordozza annak veszélyét, hogy az ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében ténylegesen audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó gazdasági szereplők multimédiás hírportált használhatnának, hogy kivonják magukat az e területen rájuk alkalmazandó jogszabályok alól.
30 Ezenkívül a gazdasági szereplő minőségén alapuló, személyi típusú megközelítés, amelynek lényege, hogy a gazdasági szereplő által nyújtott összes szolgáltatást figyelembe veszi az azokhoz kapcsolódó célok súlyozása végett, és amelynek eredményeképpen e gazdasági szereplő az általa az internetes oldalán keresztül kínált összes szolgáltatás tekintetében vagy a 2010/13 irányelv hatálya alá tartozik, vagy nem, nem teszi lehetővé az ahhoz hasonló sajátos helyzetek pontos megértését, amelyben valamely vállalkozás több területen folytat tevékenységet, bővíti tevékenységi körét, vagy összeolvad valamely másik vállalkozással.
31 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2010/13 irányelv legfontosabb céljainak egyike az irányelv (10) preambulumbekezdése értelmében az azonos versenyfeltételek audiovizuális médiaszolgáltatási piacon való megteremtése. Ebből következően valamely internetes oldal „elsődleges céljának” minősítése nem rendelhető alá annak a kérdésnek, hogy az érintett internetes oldal, egészét tekintve, valamely vállalkozás fő tevékenységéhez kapcsolódik‑e, vagy valamely olyan tevékenységhez, amely e vállalkozás számára csak kiegészítő szereppel bír.
32 A fogyasztók számára biztosított védelem szintje ugyanis nem függhet annak eldöntésétől, hogy ugyanazon televíziós tartalmat olyan vállalkozás kínálja‑e, amelynek számára e tartalom csupán kisebb jelentőséggel bír, vagy olyan vállalkozás, amelynek számára az említett tartalom a kínálatának egészét jelenti.
33 E feltételek mellett előnyben kell részesíteni az olyan tárgyi alapú megközelítést, amely abban áll, hogy a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében megvizsgálják, hogy – függetlenül attól a kerettől, amelyben azt kínálják – a szóban forgó szolgáltatásnak mint olyannak az‑e az elsődleges célja, hogy tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából műsorszámokat nyújtson a nagy nyilvánosság számára.
34 Az alapüggyel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a videó aldomén keretében kínált szolgáltatás önálló tartalommal és funkcióval rendelkezik‑e az online hírlap kiadójának sajtócikkeihez képest. Amennyiben ez a helyzet, ez a szolgáltatás a 2010/13 irányelv hatálya alá tartozik. Ezzel szemben, amennyiben az említett szolgáltatás – különösen az audiovizuális és szöveges kínálat közötti összefüggésből fakadóan – e kiadó újságírási tevékenységének elválaszthatatlan kiegészítéseként jelenik meg, az nem tartozik ezen irányelv hatálya alá.
35 E vizsgálat keretében az a körülmény, hogy a szóban forgó audiovizuális kínálat az érintett internetes oldal fődoménjén vagy annak egyik aldoménjén található, nem tekinthető döntő jelentőségűnek, mivel az utat nyitna azelőtt, hogy a 2010/13 irányelv szabályait megkerüljék ezen internetes oldal e célból kialakított szerkezeti felépítése révén.
36 Az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság megállapításaiból, valamint a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy nagyon kevés sajtócikk kapcsolódik a szóban forgó videoképsorokhoz. Ezenkívül a Bíróság rendelkezésére álló iratokban szereplő adatok szerint e videók legnagyobb része az elektronikus hírlap cikkeinek elolvasásától függetlenül is hozzáférhető és megtekinthető. E körülmények arra utalnak, hogy az alapügyben szóban forgó szolgáltatást úgy kell tekinteni, mint amely az alapügy felperesének újságírói tevékenységéhez képest önálló tartalommal és funkcióval rendelkezik, ebből következően pedig úgy, mint amely az alapügy felperese által nyújtott más szolgáltatásoktól elkülönült szolgáltatást képez. Ez az értékelés a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
37 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontját úgy kell értelmezni, hogy a valamely hírlap elektronikus változata keretében kínált, videók rendelkezésre bocsátására irányuló szolgáltatás elsődleges céljára vonatkozó értékelésnek annak vizsgálatához kell kapcsolódnia, hogy ez a szolgáltatás mint olyan a szóban forgó internetes oldal üzemeltetőjének újságírói tevékenységéhez képest önálló tartalommal és funkcióval rendelkezik‑e, és nem csak olyan kiegészítés, amely különösen az audiovizuális és szöveges kínálat közötti összefüggésből fakadóan elválaszthatatlan e tevékenységtől. Ez az értékelés a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
A költségekről
38 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A „műsorszámnak” a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10‑i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a helyi vonatkozású, sport vagy szórakoztató témájú hírek rövid összefoglalóiból álló rövid időtartamú videóknak valamely hírlap internetes oldala egyik aldoménjén való rendelkezésre bocsátását.
2) A 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának i) alpontját úgy kell értelmezni, hogy a valamely hírlap elektronikus változata keretében kínált, videók rendelkezésre bocsátására irányuló szolgáltatás elsődleges céljára vonatkozó értékelésnek annak vizsgálatához kell kapcsolódnia, hogy ez a szolgáltatás mint olyan a szóban forgó internetes oldal üzemeltetőjének újságírói tevékenységéhez képest önálló tartalommal és funkcióval rendelkezik‑e, és nem csak olyan kiegészítés, amely különösen az audiovizuális és szöveges kínálat közötti összefüggésből fakadóan elválaszthatatlan e tevékenységtől. Ez az értékelés a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
Aláírások