A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2011. november 24.(*)
„Információs társadalom – Szerzői jog – Internet – »Peer‑to‑peer« szoftverek – Internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató – Az elektronikus adatátvitel szűrőrendszerének a szerzői jogokat sértő fájlcserék megakadályozása érdekében való létrehozása – A továbbított adatok nyomon követésére vonatkozó általános kötelezettség hiánya”
A C‑70/10. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour d’appel de Bruxelles (Belgium) a Bírósághoz 2010. február 5‑én érkezett, 2010. január 28‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Scarlet Extended SA
és
a Société belge des auteurs, compositeurs et éditeurs SCRL (SABAM)
között,
a Belgian Entertainment Association Video ASBL (BEA Video),
a Belgian Entertainment Association Music ASBL (BEA Music),
az Internet Service Provider Association ASBL (ISPA)
részvételével
folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, J. Malenovský (előadó), R. Silva de Lapuerta, Juhász E. és G. Arestis bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. január 13‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Scarlet Extended SA képviseletében T. De Meese és B. Van Asbroeck ügyvédek,
– a Société belge des auteurs compositeurs et éditeurs SCRL (SABAM), a Belgian Entertainment Association Video ASBL (BEA Video) és a Belgian Entertainment Association Music ASBL (BEA Music) képviseletében F. de Visscher, B. Michaux és F. Brison ügyvédek,
– az Internet Service Provider Association ASBL (ISPA) képviseletében G. Somers ügyvéd,
– a belga kormány képviseletében T. Materne, J.‑C. Halleux és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek és K. Havlíčková, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato,
– a holland kormány képviseletében C. Wissels és B. Koopman, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, M. Drwięcki és J. Goliński, meghatalmazotti minőségben,
– a finn kormány képviseletében M. Pere, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda és C. Vrignon, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2011. április 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a következő irányelvek értelmezésére vonatkozik:
– a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) (HL L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.);
– az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.);
– a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o.);
– a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.), és
– az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv”) (HL L 201., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 514. o.).
2 A keresetet a Scarlet Extended SA (a továbbiakban: Scarlet) és a Société belge des auteurs, compositeurs et éditeurs SCRL (SABAM) (a továbbiakban: SABAM) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy a Scarlet megtagadta a fájlcserélő (úgynevezett peer‑to‑peer) szoftverek útján zajló elektronikus adatátvitel szűrőrendszerének a szerzői jogokat sértő fájlcserék megakadályozása érdekében való létrehozását.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 2000/31 irányelv
3 A 2000/31 irányelv (45) és (47) preambulumbekezdése értelmében:
„(45) A közvetítő szolgáltatók felelősségének ebben az irányelvben megállapított korlátozásai nem érintik különböző típusú rendelkezések meghozatalának lehetőségét; az ilyen rendelkezések lehetnek különösképpen olyan bírósági vagy közigazgatási határozatok, amelyek valamilyen jogsértés abbahagyását vagy megelőzését – ideértve a jogellenes adat eltávolítását vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetését – rendelik el.
[...]
(47) Az, hogy a tagállamok nem írhatnak elő a nyomon követésre vonatkozó kötelezettséget a szolgáltatók számára, csak az általános jellegű kötelezettségekre vonatkozik; nem érinti azonban az egyedi esetben alkalmazandó nyomon követési kötelezettségeket, és különösképpen nem érinti a nemzeti hatóságoknak a nemzeti jogszabályokkal összhangban hozott intézkedéseit.”
4 Ezen irányelv 1. cikke kimondja:
„(1) Ez az irányelv a belső piac megfelelő működéséhez kíván hozzájárulni az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgásának biztosítása által.
(2) Ez az irányelv az (1) bekezdésben megállapított célkitűzés eléréséhez szükséges mértékben közelít egymáshoz bizonyos, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra alkalmazandó, a belső piaccal, a szolgáltatók letelepedésével, a kereskedelmi tájékoztatással, az elektronikus úton kötött szerződésekkel, a közvetítő szolgáltatók felelősségével, a magatartási kódexekkel, a jogviták peren kívüli rendezésével, a bírósági keresetekkel és a tagállamok közötti együttműködéssel kapcsolatos nemzeti rendelkezéseket.
[...]”
5 Az említett irányelvnek II. fejezete „A közvetítő szolgáltatók felelőssége” címet viselő 4. szakaszában található 12. cikke szerint:
„(1) Ha az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásról van szó, amely a szolgáltatás igénybevevője által küldött információnak hírközlő hálózaton keresztül történő továbbításából vagy a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosításából áll, a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatót ne terhelje felelősség a továbbított információért, azzal a feltétellel, hogy nem a szolgáltató:
a) kezdeményezi az adatátvitelt;
b) választja ki az adatátvitel címzettjét;
és
c) választja meg vagy módosítja a továbbított információt.
[...]
(3) Ez a cikk nem érinti a bíróságok és közigazgatási hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy a tagállamok jogrendszereivel összhangban a szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére kötelezzék.”
6 A 2000/31 irányelvnek szintén a II. fejezete 4. szakaszában található 15. cikke értelmében:
„(1) A tagállamok nem állapítanak meg a szolgáltatókat terhelő olyan általános kötelezettséget, amely szerint a 12., 13. és 14. cikk hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása során az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyomon kellene követniük, sem olyan általános kötelezettséget, amely szerint jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket kellene kivizsgálniuk.
(2) A tagállamok az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtói számára megállapíthatnak olyan kötelezettségeket, amelyek szerint azonnal tájékoztatniuk kell az illetékes közigazgatási hatóságokat a szolgáltatásuk igénybevevői által folytatott, jogellenesnek vélt tevékenységekről vagy nyújtott információkról, illetve olyan kötelezettségeket, amelyek szerint az illetékes hatóságokkal, azok kérésére, közölniük kell azokat az adatokat, amelyek lehetővé teszik szolgáltatásuk olyan igénybevevőinek azonosítását, akikkel, illetve amelyekkel adattárolási megállapodásaik vannak.”
A 2001/29 irányelv
7 A 2001/29 irányelv (16) és (59) preambulumbekezdése értelmében:
(16) […] Ezt az irányelvet [a 2000/31] irányelvhez hasonló időbeli keretek között kell átültetni, mivel az az irányelv olyan alapelvek és rendelkezések harmonizált kereteit állapítja meg, amelyek egyebek mellett ezen irányelv jelentős elemeire is vonatkoznak. Ez az irányelv nem érinti az említett irányelv felelősséggel kapcsolatos rendelkezéseit.
[...]
(59) A digitális környezetben különösen a közvetítő szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokat használhatják fel harmadik személyek jogsértő tevékenységhez. Sok esetben ezek a szolgáltatók vannak leginkább abban a helyzetben, hogy a jogsértésnek véget vethessenek. Az egyéb rendelkezésre álló szankciók és jogorvoslati lehetőségek mellett a jogosultaknak tehát meg kell adni a lehetőséget, hogy kérelmezhessék az ideiglenes intézkedést olyan közvetítő szolgáltatókkal szemben, akik valamely harmadik fél jogsértését egy védelem alatt álló mű vagy más teljesítmény tekintetében hálózaton közvetítik. Ezt a lehetőséget akkor is biztosítani kell, ha a közvetítő szolgáltató által megvalósított cselekmények az 5. cikk értelmében kivételi szabályozás körébe tartoznak. Az ilyen ideiglenes intézkedések feltételeit és módját a tagállamok nemzeti joga határozza meg.”
8 A 2001/29 irányelv 8. cikke szerint:
„(1) A tagállamok az irányelvben foglalt jogok és kötelezettségek megsértése esetére megfelelő szankciókról és jogorvoslatokról rendelkeznek, továbbá minden szükséges intézkedést megtesznek e szankciók és jogorvoslatok alkalmazásának biztosítása érdekében. Az előírt szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek kell, hogy legyenek.
[...]
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a jogosultak kérelmezhessék az ideiglenes intézkedést olyan közvetítő szolgáltatókkal szemben, akiknek a szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe.”
A 2004/48 irányelv
9 A 2004/48 irányelv (23) preambulumbekezdése szerint:
„Az egyéb intézkedések, eljárások és jogorvoslatok sérelme nélkül a jogosultak számára lehetővé kell tenni, hogy a jogsértéstől való eltiltást kérelmezzenek olyan közvetítő személyek ellen, akiknek szolgáltatásait harmadik személy veszi igénybe a jogosult szellemi tulajdonjogának megsértése érdekében. Az ilyen határozatokra vonatkozó feltételekre és eljárásokra a tagállamok joga kell, hogy vonatkozzon továbbra is. Ami a szerzői jogi és szomszédos jogi jogsértéseket illeti, a [2001/29] irányelv már biztosít átfogó harmonizációt. A [2001/29] irányelv 8. cikkének (3) bekezdését ennélfogva ez az irányelv nem érintheti.”
10 A 2004/48 irányelv 2. cikkének (3) bekezdése értelmében:
„Ez az irányelv nem érinti:
a) a szellemi tulajdonra vonatkozó közösségi anyagi jogi rendelkezéseket […] és a [2000/31] irányelvet általában, valamint a [2000/31] irányelv 12–15. cikkét különösen;
[...]”
11 A 2004/48 irányelv 3. cikke szerint:
„(1) A tagállamok rendelkeznek azon intézkedésekről, eljárásokról és jogorvoslatokról, amelyek az ezen irányelv által szabályozott szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükségesek. Ezen intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak méltányosnak és igazságosnak kell lenniük, és nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költségesek, és nem eredményezhetnek ésszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket.
(2) Ezeknek az intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak ezen túlmenően hatásosnak, arányosnak és elrettentőnek [helyesen: visszatartó hatásúnak] kell lenniük, és úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat, és hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak.”
12 A 2004/48 irányelv 11. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben bírósági határozat szellemi tulajdonjog megsértését állapítja meg, a bíróságok a jogsértőt eltiltó határozattal további jogsértéstől eltiltsák. Amennyiben a tagállam joga így rendelkezik, az eltiltó határozat be nem tartása esetén indokolt esetben pénzbírságot vethetnek ki a teljesítés kikényszerítése érdekében. A tagállamok emellett biztosítják, hogy a jogsértő magatartástól való eltiltást a jogosultak kérelmezhessék olyan közvetítők ellen, akiknek szolgáltatásait harmadik személy a szellemi tulajdonjog megsértése céljából veszi igénybe, a [2001/29] irányelv 8. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül.”
A nemzeti jog
13 A szerzői jogról és a szomszédos jogokról szóló, 1994. június 30‑i törvény (a Moniteur belge 1994. július 27‑i száma, 19297. o.) 87. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A Tribunal de première instance elnöke […] megállapítja a szerzői vagy szomszédos jogok megsértését, és elrendeli annak megszüntetését.
Emellett eltilthatja a jogsértő magatartástól azokat a közvetítőket, akiknek a szolgáltatásait harmadik személy szerzői jog vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe.”
14 Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2003. március 11‑i törvény (a Moniteur belge 2003. március 17‑i száma, 12962. o.) 18. és 21. cikke ülteti át a nemzeti jogba a 2000/31 irányelv 12. és 15. cikkét.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15 A SABAM olyan jogkezelő szervezet, amely zeneművek szerzőit, alkotóit és kiadóit képviseli, és engedélyezi a szerzői jogi védelemben részesülő műveik harmadik fél általi felhasználását.
16 A Scarlet internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató, amely internet‑hozzáférést biztosít ügyfeleinek, anélkül hogy egyéb szolgáltatásokat, mint például fájlletöltési vagy ‑megosztási szolgáltatást nyújtana.
17 2004 folyamán a SABAM arra a következtetésre jutott, hogy a Scarlet szolgáltatásait használó internetezők engedély és jogdíjfizetés nélkül töltenek le az internetről az ő katalógusában szereplő műveket „peer‑to‑peer” hálózat segítségével, amely a tartalommegosztás átlátható, független és decentralizált eszköze, valamint fejlett keresési és letöltési funkciókkal rendelkezik.
18 2004. június 24‑én a SABAM keresettel fordult a Scarlettel szemben a Tribunal de première instance de Bruxelles (brüsszeli elsőfokú bíróság) elnökéhez, az állítva, hogy az említett társaság, mint internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató, van leginkább abban a helyzetben, hogy intézkedéseket tegyen az ügyfelei által elkövetett szerzői jogi jogsértések megszüntetése érdekében.
19 A SABAM mindenekelőtt azt kérte, hogy a fenti bíróság állapítsa meg az ő repertoárjába tartozó zeneművek tekintetében elkövetett szerzői jogi jogsértések megtörténtét, különösen a többszörözési jog és a nyilvánossághoz való közvetítés jogának megsértését, amely jogsértések a Scarlet által nyújtott szolgáltatások igénybevétele révén az elektronikus zenefájlok „peer‑to‑peer” szoftverek segítségével történő, jogosulatlan cseréjével valósulnak meg.
20 A SABAM továbbá kérte, hogy a bíróság bírság terhe mellett kötelezze a Scarletet e jogsértések oly módon történő abbahagyására, hogy tegye lehetetlenné vagy akadályozza meg a zeneműveket tartalmazó fájloknak a jogosultak engedélye nélküli, az ügyfelei által „peer‑to‑peer” szoftver segítségével történő küldésének vagy fogadásának bármely formáját. A SABAM végül kérte, hogy a Scarlet bírság terhe mellett közölje vele azon intézkedések tartalmát, amelyeket a meghozandó ítéletben foglaltak tiszteletben tartása érdekében tenne meg.
21 2004. november 26‑i ítéletével a Tribunal de première instance de Bruxelles elnöke megállapította a szerzői jogok SABAM által bejelentett megsértésének fennállását, mielőtt azonban az eltiltás iránti kérelemről határozatot hozott volna, szakértőt jelölt ki annak megvizsgálására, hogy a SABAM által javasolt műszaki megoldások műszakilag kivitelezhetők‑e, lehetővé teszik‑e, hogy kizárólag a fájlok illegális cseréjét szűrjék ki, léteznek‑e más módszerek a „peer‑to‑peer” szoftverek használatának ellenőrzésére, valamint a tervezett módszerek költségének meghatározására.
22 A kirendelt szakértő jelentésében megállapította, hogy a számos műszaki akadály ellenére nem zárható ki teljesen, hogy megvalósítható a jogellenes fájlcserék kiszűrése és megakadályozása.
23 2007. június 29–én hozott ítéletében a Tribunal de première instance de Bruxelles elnöke bírság terhe mellett kötelezte a Scarletet a 2004. november 26‑i ítéletben megállapított szerzői jogi jogsértések oly módon való abbahagyására, hogy tegye lehetetlenné a SABAM repertoárjában szereplő zeneművet tartalmazó fájloknak az ügyfelei által „peer‑to‑peer” szoftver segítségével történő küldése vagy fogadása bármely formáját.
24 A Scarlet e határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő a kérdést előterjesztő bíróságnál azt állítva mindenekelőtt, hogy lehetetlen az említett eltiltó határozatnak eleget tennie, mivel a blokkoló‑ és szűrőrendszerek hatékonysága és tartóssága nem bizonyítható, és ezen intézkedések végrehajtása számos gyakorlati akadályba ütközik, mint például a hálózat kapacitásának problémái és a hálózatra gyakorolt hatás. Ezenkívül minden, az érintett fájlok blokkolását célzó kísérlet igen hamar szükségképpen bukásra van ítélve, mivel jelenleg több olyan „peer‑to‑peer” szoftver létezik, amely lehetetlenné teszi tartalma harmadik személyek általi ellenőrzését.
25 Ezenkívül a Scarlet azzal érvelt, hogy az említett eltiltó határozat nem felel meg a 2000/31 irányelv 15. cikkét a nemzeti jogba átültető, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2003. március 11‑i törvény 21. cikkének, mivel az a hálózaton zajló adatátvitel nyomon követésének általános kötelezettségét írja elő, hiszen minden, a „peer‑to‑peer” forgalom blokkolását vagy szűrését szolgáló módszer szükségképpen az e hálózaton zajló valamennyi adatátvitel általános nyomon követését feltételezi.
26 Végül a Scarlet szerint a szűrőrendszer létesítése sérti a személyes adatok, illetve a közlések titkosságának védelméről szóló uniós jogi rendelkezéseket, mivel az ilyen szűrés az IP‑címek kezelésével jár, e címek pedig személyes adatok.
27 Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy annak megvizsgálása előtt, hogy létezik‑e a „peer‑to‑peer” fájlok szűrésére és blokkolására szolgáló rendszer, és az hatékony lehet‑e, meg kell győződni arról, hogy a Scarlettel szemben esetlegesen támasztható kötelezettségek megfelelnek‑e az uniós jognak.
28 Ilyen körülmények között a Cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság) úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1) A 95/46, 2000/31 és 2002/58 irányelvekkel összefüggésben értelmezett 2001/29 és a 2004/48 irányelvek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. és 10. cikkére figyelemmel lehetővé teszik‑e a tagállamoknak, hogy felhatalmazzák az alapeljárásban eljáró nemzeti bíróságot arra, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatót […] arra kötelezze, hogy teljes ügyfélköre vonatkozásában in abstracto és megelőző jelleggel, kizárólag saját költségére és időbeli korlátozás nélkül valamennyi, szolgáltatásán áthaladó – kimenő és bejövő – elektronikus adatátvitelt szűrő rendszert működtessen, különösen a »peer‑to‑peer« szoftverek vonatkozásában, annak érdekében, hogy hálózatán azonosíthassa az olyan zeneművet, filmet vagy audiovizuális alkotást tartalmazó fájlokat, amelyekre nézve a felperes, állítása szerint, jogokkal rendelkezik, majd blokkolja ezek továbbítását, akár lekéréskor, akár elküldéskor, pusztán a következő jogszabályi rendelkezés alapján: »[e]mellett [a nemzeti bíróságok] eltilthatj[ák] a jogsértő magatartástól azokat a közvetítőket, akiknek szolgáltatásait harmadik személy a szerzői vagy szomszédos jogok megsértése céljából veszi igénybe«?
2) Amennyiben az [első] kérdésre adott válasz igenlő […], az említett irányelvek arra kötelezik‑e a nemzeti bíróságot, hogy alkalmazza az arányosság elvét, amikor a kért intézkedés hatékonyságáról, illetve visszatartó hatásáról kell döntenie az olyan közvetítő jogsértő magatartástól való eltiltására irányuló kérelem ügyében, amelynek szolgáltatásait harmadik személyek a szerzői jogok megsértése céljából veszik igénybe?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
29 Kérdéseivel az azokat előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az együttesen és az alkalmazandó alapvető jogok védelméből eredő követelményekre tekintettel értelmezett 2000/31, 2001/29, 2004/48, 95/46 és 2002/58 irányelv akként értelmezendő‑e, hogy azokkal ellentétes az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató olyan szűrőrendszer létrehozására való kötelezése, amely
– a szolgáltatásain – többek között a „peer‑to‑peer” szoftvereken útján – áthaladó valamennyi elektronikus adatátvitelt érinti;
– teljes ügyfélkörére, megkülönböztetés nélkül alkalmazandó;
– megelőző jellegű;
– költsége kizárólag a szolgáltatót terheli,
– időbeli korlátozás nélküli, és
alkalmas arra, hogy e szolgáltató hálózatán azonosítsa az olyan zeneművet, filmet vagy audiovizuális alkotást tartalmazó fájlok mozgását, amelyekre nézve a felperes, állítása szerint, szellemi tulajdonjogokkal rendelkezik, annak érdekében, hogy blokkolja azon fájlok továbbítását, amelynek cseréje sérti a szerzői jogot (a továbbiakban: vitatott szűrőrendszer).
30 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése és a 2004/48 irányelv 11. cikkének harmadik mondata szerint a szellemi tulajdonjog jogosultjai ideiglenes intézkedést kérelmezhetnek az olyan közvetítő szolgáltatókkal szemben, mint az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatók, amelyeknek a szolgáltatásait harmadik személy jogai megsértése céljából veszi igénybe.
31 Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az e rendelkezések alapján a nemzeti bíróságoknak biztosított hatáskörnek lehetővé kell tennie az utóbbiak számára, hogy az említett közvetítőket olyan intézkedések meghozatalára kötelezzék, amelyek célja nem csupán az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásaik segítségével elkövetett szellemi tulajdonjoggal szembeni jogsértések megszüntetése, hanem az új jogsértésék megelőzése is (lásd ebben az értelemben a C‑324/09. sz., L’Oréal és társai ügyben 2011. július 12‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 131. pontját).
32 Végül ugyanezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a tagállamok által az említett 8. cikk (3) bekezdése és 11. cikk harmadik mondata alapján biztosítandó eltiltó határozatok részletes szabályaira, így a teljesítendő feltételekkel és a követendő eljárással kapcsolatos szabályokra is a tagállamok jogát kell alkalmazni (lásd mutatis mutandis a L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 135. pontját).
33 Következésképpen e nemzeti szabályoknak, éppúgy mint azok nemzeti bíróságok általi alkalmazásának, tiszteletben kell tartaniuk a 2001/29 és a 2004/48 irányelvből, valamint az említett irányelvek által hivatkozott jogforrásokból következő korlátozásokat (lásd ebben az értelemben a L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 138. pontját).
34 Ebből következően a 2001/29 irányelv (16) preambulumbekezdése és a 2004/48 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében az említett, tagállamok által bevezetett szabályok nem sérthetik a 2000/31 irányelv rendelkezéseit, pontosabban ez utóbbi irányelv 12–15. cikkét.
35 Ugyanezen szabályoknak tehát többek között tiszteletben kell tartaniuk a 2000/31 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését, amely értelmében a tagállamok nem állapíthatnak meg az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatókat terhelő olyan általános kötelezettséget, amely szerint azoknak a hálózatukon továbbított információkat nyomon kellene követniük.
36 E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy az ilyen tilalom kiterjed többek között azon nemzeti intézkedésekre, amelyek arra kötelezik az olyan közvetítő szolgáltatót, mint az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató, hogy valamennyi ügyfele adatainak összességét tevőlegesen nyomon kövesse annak érdekében, hogy megelőzze a szellemi tulajdonjogoknak valamennyi jövőbeli megsértését. Egyébiránt az ilyen általános nyomonkövetési kötelezettség összeegyeztethetetlen a 2004/48 irányelv 3. cikkével, amely kimondja, hogy az említett irányelvben szereplő intézkedéseknek méltányosaknak és arányosaknak kell lenniük, és azok nem lehetnek túlságosan költségesek (lásd a L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 139. pontját).
37 Ilyen körülmények között meg kell vizsgálni, hogy az alapeljárásban szóban forgó meghagyás, amely az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatót a vitatott szűrőrendszer létrehozására kötelezné, egyben azt is jelentené‑e, hogy valamennyi ügyfele adatainak összességét tevőlegesen nyomon kövesse annak érdekében, hogy megelőzze a szellemi tulajdonjogoknak valamennyi jövőbeli megsértését.
38 E tekintetben nem vitatott, hogy a szűrőrendszer létrehozása azt feltételezné, hogy:
– az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató valamennyi ügyfele elektronikus adatátvitelének összességében azonosítsa elsőként a „peer‑to‑peer” forgalomba tartozó fájlokat;
– e forgalom keretében azonosítsa másodsorban azon fájlokat, amelyek olyan műveket tartalmaznak, amelyekkel kapcsolatban a szellemi tulajdonjog jogosultjai azt állítják, hogy jogokkal rendelkeznek;
– harmadikként azt határozza meg, hogy e fájlok közül melyeket cserélik jogellenesen, és
– negyedikként pedig blokkolja az általa jogellenesnek minősített fájlcseréket.
39 Következésképpen az ilyen megelőző nyomon követés az érintett, internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató hálózatán lezajlott teljes elektronikus adatátvitel tevőleges megfigyelését követelné meg, és így az kiterjedne az összes továbbítandó információra, és az e hálózatot használó minden ügyfélre.
40 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatót a vitatott szűrőrendszer létrehozására kötelező meghagyás azt is jelentené, hogy valamennyi ügyfele adatainak összességét tevőlegesen nyomon kövesse annak érdekében, hogy megelőzze a szellemi tulajdonjogoknak valamennyi jövőbeli megsértését. Következésképpen az említett meghagyás az említett, internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatót a 2000/31 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében tiltott általános nyomon követésre kötelezné.
41 E meghagyás uniós jognak való megfelelőségének megítéléséhez ezen kívül figyelembe kell venni a kérdést előterjesztő bíróság által említett alkalmazandó alapvető jogok védelméből eredő követelményeket.
42 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az alapeljárásban szóban forgó meghagyás célja a szellemi tulajdonjogok részét képező szerzői jogok védelmének biztosítása, amely szellemi tulajdonjogokat sértheti bizonyos, az érintett internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató hálózatán keresztül lebonyolított elektronikus adatátvitel jellege és tartalma.
43 Az Európai Unió alapjogi chartája (a továbbiakban: charta) 17. cikkének (2) bekezdése kétségtelenül tartalmazza a szellemi tulajdonjogok védelmét. Sem e rendelkezésből, sem a Bíróság ítélkezési gyakorlatából nem tűnik azonban ki, hogy e jog érinthetetlen lenne, és abszolút jelleggel kellene biztosítani a védelmét.
44 Ahogy az ugyanis a C‑275/06. sz. Promusicae‑ügyben 2008. január 29‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑271. o.) 62–68. pontjából következik, a tulajdonhoz való jog védelmét, amely jognak részét képezik a szellemi tulajdonjoghoz kapcsolódó jogok, más alapvető jogok védelmével egyensúlyban kell biztosítani.
45 Pontosabban az említett ítélet 68. pontjából kitűnik, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok feladata, hogy a szerzői jog jogosultjainak védelme érdekében elfogadott intézkedések keretében igazságos egyensúlyt biztosítsanak az e jog védelme és az ilyen intézkedés által érintett személyek alapvető jogainak védelme között.
46 Következésképpen olyan körülmények között, mint amelyek az alapeljárásban fennállnak, a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak többek között biztosítaniuk kell az igazságos egyensúlyt a szellemi tulajdonjog védelme, amelyben a szerzői jog jogosultja részesül, és a vállalkozás szabadságának védelme között, amelyben a charta 16. cikke értelmében az olyan gazdasági szereplők részesülnek, mint az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatók.
47 Márpedig a jelen esetben a vitatott szűrőrendszer létrehozására vonatkozó meghagyás maga után vonja az érintett internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató hálózatán lebonyolított elektronikus adatátvitel teljes egészének e jogosultak érdekében való nyomon követését, amely egyébiránt időben nem korlátozott, valamennyi jövőbeli jogsértésre kiterjed, és nemcsak a létező, hanem a jövőbeli, az említett rendszer létrehozásakor még meg nem alkotott művek védelmére vonatkozó kötelezettséget is feltételezi.
48 Következésképpen az ilyen meghagyás az érintett, internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató vállalkozási szabadságának súlyos sérelmét vonná maga után, mivel arra kötelezné a szolgáltatót, hogy bonyolult, költséges és állandó informatikai rendszert hozzon létre, amelynek költsége csak őt terhelné, ami egyébiránt ellentétes lenne a 2004/48 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltétekkel, amelyek szerint a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító intézkedések nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költségesek.
49 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a vitatott szűrőrendszer létrehozására vonatkozó meghagyást akként kell tekinteni, hogy nem tartja tiszteletben azt a követelményt, hogy igazságos egyensúly álljon fenn egyrészt a szellemi tulajdonjog védelme, amelyben a szerzői jog jogosultja részesül, másrészt a vállalkozás szabadságának védelme között, amelyben az olyan gazdasági szereplők részesülnek, mint az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatók.
50 Ráadásul az említett meghagyás hatásai nem korlátozódnának az érintett, internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatóra, mivel a szűrőrendszer sértheti az ezen internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltató ügyfeleinek alapvető jogait is, nevezetesen a személyes adatok védelméhez való jogukat, valamint az információk fogadásának és közlésének szabadságát, e jogokat pedig a charta 8. és 11. cikke védi.
51 Nem vitatott ugyanis egyrészt az, hogy a vitatott szűrőrendszer létrehozására vonatkozó meghagyás minden tartalom rendszerszerű elemzését, valamint azon felhasználók IP‑címének összegyűjtését és azonosítását vonná maga után, akik a jogellenes tartalmat a hálózatra küldték; e címek pedig védett személyes adatok, hiszen lehetővé teszik az említett felhasználók pontos azonosítását.
52 Másrészt az említett meghagyás a tájékozódás szabadsága sérelmének veszélyével járna, mivel e rendszer valószínűleg nem lenne képes különbséget tenni a jogellenes és a jogszerű tartalom között, így alkalmazása a jogszerű tartalmú adatátvitel blokkolását is kiválthatná. Nem vitatott ugyanis, hogy a továbbítás jogszerűségére vonatkozó kérdésre adandó válasz függ a szerzői jog törvényes kivételeinek alkalmazásától is, amelyek tagállamról tagállamra változnak. Ezenkívül egyes művek bizonyos tagállamokban lehetnek a közkincs részei vagy az érintett szerzők általi ingyenes közzététel tárgyai.
53 Következésképpen meg kell állapítani, hogy ha az érintett nemzeti bíróság az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatót a vitatott szűrőrendszer létrehozására kötelezné, nem tartaná tiszteletben azt a követelményt, hogy igazságos egyensúly álljon fenn egyrészt a szellemi tulajdonjog védelme, másrészt a vállalkozás szabadsága, a személyes adatok védelméhez való jog, valamint az információk fogadásának és közlésének szabadsága között.
54 A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az együttesen és az alkalmazandó alapvető jogok védelméből eredő követelményekre tekintettel értelmezett 2000/31, 2001/29, 2004/48, 95/46 és 2002/58 irányelv akként értelmezendő, hogy azokkal ellentétes az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatónak a vitatott szűrőrendszer létrehozására való kötelezése.
A költségekről
55 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
Az együttesen és az alkalmazandó alapvető jogok védelméből eredő követelményekre tekintettel értelmezett,
– a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”);
– az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv;
– a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv;
– a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, és
– az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv”)
akként értelmezendő, hogy azokkal ellentétes az internet‑hozzáférést nyújtó szolgáltatónak az olyan szűrőrendszer létrehozására való kötelezése, amely
– a szolgáltatásain – különösen a „peer‑to‑peer” szoftvereken útján – áthaladó valamennyi elektronikus adatátvitelt érinti;
– teljes ügyfélkörére, megkülönböztetés nélkül alkalmazandó;
– megelőző jellegű;
– költsége kizárólag a szolgáltatót terheli,
– időbeli korlátozás nélküli, és
alkalmas arra, hogy e szolgáltató hálózatán azonosítsa az olyan zeneművet, filmet vagy audiovizuális alkotást tartalmazó fájlok mozgását, amelyekre nézve a felperes, állítása szerint, szellemi tulajdonjogokkal rendelkezik, annak érdekében, hogy blokkolja azon fájlok továbbítását, amelynek cseréje sérti a szerzői jogot.
Aláírások