C‑236/08–C‑238/08. sz. egyesített ügyek

Google France SARL

és

Google Inc.

kontra

Louis Vuitton Malletier SA és társai

(a Cour de cassation [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Védjegyek – Internet – Keresőmotorok – Hirdetés kulcsszavak alapján (»keyword advertising«) – Védjegyeknek megfelelő kulcsszavak alapján a védjegyjogosultak versenytársainak weboldalaira vagy utánzatokat kínáló weboldalakra mutató linkek megjelenítése – 89/104/EGK irányelv – 5. cikk – 40/94/EK rendelet – 9. cikk – A keresőmotor-üzemeltető felelőssége – 2000/31/EK irányelv (»elektronikus kereskedelemről szóló irányelv«)”

Az ítélet összefoglalása

1.        Jogszabályok közelítése – Védjegyek – A 40/94 rendelet és a 89/104 irányelv értelmezése – A védjegyjogosult arra vonatkozó joga, hogy fellépjen valamely azonos megjelölés harmadik személy által, azonos áruk vonatkozásában történő használata ellen – A védjegynek a rendelet 9. cikkének (1) bekezdése, illetve az irányelv 5. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében vett használata

(40/94 tanácsi rendelet, 9. cikk, (1) bekezdés; 89/104 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) és (2) bekezdés)

2.        Jogszabályok közelítése – Védjegyek – A 40/94 rendelet és a 89/104 irányelv értelmezése – A védjegyjogosult arra vonatkozó joga, hogy fellépjen valamely azonos megjelölés harmadik személy által, azonos áruk vonatkozásában történő használata ellen – A védjegynek a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja, illetve az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett használata

(40/94 tanácsi rendelet, 9. cikk, (1) bekezdés, a) pont; 89/104 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

3.        Jogszabályok közelítése – Védjegyek – A 40/94 rendelet és a 89/104 irányelv értelmezése – A védjegyjogosult arra vonatkozó joga, hogy fellépjen valamely azonos megjelölés harmadik személy által, azonos áruk vonatkozásában történő használata ellen – Hirdetés internetes reklámszolgáltatás keretében

(40/94 tanácsi rendelet, 9. cikk, (1) bekezdés, a) pont; 89/104 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

4.        Jogszabályok közelítése – Védjegyek – A 40/94 rendelet és a 89/104 irányelv értelmezése – A védjegyjogosult arra vonatkozó joga, hogy fellépjen valamely azonos megjelölés harmadik személy által, azonos áruk vonatkozásában történő használata ellen – Hirdetés internetes reklámszolgáltatás keretében

(40/94 tanácsi rendelet, 9. cikk, (1) bekezdés, a) pont; 89/104 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

5.        Jogszabályok közelítése – Elektronikus kereskedelem – 2000/31 irányelv – A közvetítő szolgáltatók felelőssége

(2000/31 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 14. cikk)

1.        Az internetes reklámszolgáltatás nyújtója, aki kulcsszóként valamely védjeggyel azonos megjelölést tárol, és annak alapján szervezi hirdetések megjelenítését, nem használja e megjelölést a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/104 irányelv 5. cikke (1) és (2) bekezdésének, illetve a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének értelmében.

Egyértelmű, hogy e szolgáltató kereskedelmi tevékenységet végez, és gazdasági előnyre törekszik, amikor bizonyos ügyfelei számára kulcsszóként védjegyekkel azonos megjelöléseket tárol, és azok alapján szervezi a hirdetések megjelenítését.

Kétségtelen az is, hogy e szolgáltatást nem kizárólag az említett védjegyek jogosultjai vagy az utóbbiak áruinak vagy szolgáltatásainak értékesítésére felhatalmazott gazdasági szereplők részére nyújtják, hanem arra a jogosultak hozzájárulása nélkül kerül sor, és azt az utóbbiak versenytársai vagy utánzói is igénybe veszik.

Bár a fentiekből világosan kitűnik, hogy a reklámszolgáltatás nyújtója „gazdasági tevékenység körében” tevékenykedik akkor, amikor lehetővé teszi a hirdetők számára védjegyekkel azonos megjelölések kulcsszavakként történő kiválasztását, tárolja e megjelöléseket, és ügyfelei hirdetéseit e kulcsszavak alapján jeleníti meg, ebből nem következik, hogy e szolgáltató maga is „használja” e megjelöléseket a 89/104 irányelv 5. cikke és a 40/94 rendelet 9. cikke értelmében.

A jogosult védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés harmadik személy általi használata legalábbis maga után vonja, hogy az utóbbi a megjelölést saját reklámtevékenysége keretében használja. A reklámszolgáltatás nyújtójának esetében ez utóbbi anélkül teszi lehetővé ügyfelei számára a védjegyekkel azonos vagy azokhoz hasonló megjelölések használatát, hogy ő maga használná az említett megjelöléseket.

E következtetést nem gyengítheti azon körülmény, hogy a szolgáltató részére ügyfelei az említett megjelölések használatáért ellenértéket fizetnek. Az a tény ugyanis, hogy megteremti a valamely megjelölés használatához szükséges technikai feltételeket, és e szolgáltatásért ellenértéket kap, nem jelenti azt, hogy az említett szolgáltatás nyújtója maga is használná az említett megjelölést.

(vö. 53–57., 105. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

2.        A versenytárs védjegyével azonos megjelölésnek a hirdető által, internetes reklámszolgáltatás keretében, kulcsszóként történő használata annak érdekében, hogy az internethasználó ne csupán a versenytárs által kínált árukról vagy szolgáltatásokról szerezzen tudomást, hanem az említett hirdető áruiról vagy szolgáltatásairól is, az e hirdető áruival, illetve szolgáltatásaival kapcsolatos használatnak minősül.

Egyébiránt még azokban az esetekben is, amikor a hirdető szándéka nem arra irányul, hogy a védjeggyel azonos megjelölés használatával áruit vagy szolgáltatásait a védjegyjogosult áruinak vagy szolgáltatásainak alternatívájaként mutassa be az internethasználók részére, hanem éppen ellenkezőleg az a célja, hogy az internethasználókat árui vagy szolgáltatásai származását illetően megtévessze annak elhitetésével, hogy azok a védjegyjogosulttól vagy ahhoz gazdaságilag kapcsolódó vállalkozástól származnak, a használat „árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban” történik. Az ilyen használat ugyanis mindenképpen megvalósul, ha harmadik személy a védjeggyel azonos megjelölést úgy használja, hogy az kapcsolatot teremt az említett megjelölés és a harmadik személy által forgalmazott áruk vagy a harmadik személy által nyújtott szolgáltatások között.

Következésképpen a védjeggyel azonos megjelölésnek a hirdető által internetes reklámszolgáltatás keretében, kulcsszóként történő használata a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében az „árukkal és szolgáltatásokkal” kapcsolatos használat fogalma alá tartozik.

(vö. 71–73. pont)

3.        A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját és a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely védjegy jogosultja megtilthatja, hogy valamely hirdető az említett védjeggyel azonos megjelölést az említett védjegyjogosult hozzájárulása nélkül internetes reklámszolgáltatás keretében kiválasztott kulcsszóként az említett védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal azonos áruk vagy szolgáltatások reklámozására használja, amennyiben e reklám nem teszi lehetővé, vagy csupán nehézségek árán teszi lehetővé az átlagos internethasználó számára annak felismerését, hogy a hirdetésben említett áruk vagy szolgáltatások a védjegyjogosulttól, illetve ahhoz gazdaságilag kapcsolt vállalkozástól, vagy ellenkezőleg, harmadik személytől származnak.

Ilyen esetben ugyanis – amelyre mindent egybevetve azon körülmény jellemző, hogy a szóban forgó hirdetés a védjegynek az érintett internethasználó által keresőkifejezésként történő beírását követően azonnal feltűnik, és olyankor jelenik meg, amikor a védjegy keresőkifejezésként szintén szerepel a képernyőn – az internethasználó tévedhet a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások származását illetően. E körülmények között a védjeggyel azonos megjelölés harmadik felek által – az említett hirdetés megjelenését előidéző – kulcsszóként történő használata megerősíti az érintett áruk, illetve szolgáltatások és a védjegyjogosult közötti lényegi kapcsolat fennállását.

Jóllehet a fentiek alapján úgy tűnik, hogy az interneten hirdetők felelőssége adott esetben más jogterületek – például a tisztességtelen verseny joga – szabályainak alkalmazásával is megállapítható, a védjegyekkel azonos vagy azokhoz hasonló megjelölések interneten történő jogellenes használata védjegyjogi szempontú vizsgálatra is alkalmas. Tekintettel a védjegy alapvető funkciójára, amely az elektronikus kereskedelem területén különösen abban áll, hogy a valamely meghatározott védjegy tárgyában végzett keresésre válaszul kapott hirdetéseket átfutó internethasználók számára lehetővé tegye az említett védjegy jogosultjának árui vagy szolgáltatásai és a máshonnan származó áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetését, az említett jogosultnak rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy megtiltsa harmadik felek olyan hirdetéseinek megjelenítését, amelyet az internethasználók tévesen tőle származóként észlelhetnek.

A nemzeti bíróság feladata annak esetenkénti megítélése, hogy az előtte folyamatban lévő ügy tényállására jellemző‑e a származásjelző funkció sérelme vagy veszélyeztetése.

Ha harmadik fél hirdetése azt sugallja, hogy gazdasági kapcsolat áll fenn e harmadik fél és a védjegyjogosult között, azt a következtetést kell levonni, hogy sérül a védjegy származásjelző funkciója.

Ha a hirdetés – bár nem sugallja, hogy gazdasági kapcsolat állna fenn – a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások származása tekintetében annyira homályos marad, hogy a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó a promóciós link és a hozzá kapcsolt reklámüzenet alapján nem képes annak felismerésére, hogy a hirdető a védjegyjogosulttól független harmadik személy, vagy ellenkezőleg, ahhoz gazdasági kapcsolat fűzi, szintén azt a következtetést kell levonni, hogy sérül a védjegy származásjelző funkciója.

(vö. 84., 85., 87–90., 99. és a rendelkező rész 1. pontja)

4.        Tekintettel arra, hogy az üzleti életet az áruk és a szolgáltatások változatos kínálata jellemzi, a védjegy jogosultjának az említett védjeggyel nem csupán árui vagy szolgáltatatásai származásának jelzése lehet a célja, hanem az is, hogy védjegyét reklámozási céllal, a fogyasztó tájékoztatása és meggyőzése érdekében alkalmazza.

Következésképpen valamely védjegy jogosultja a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal vagy szolgáltatásokkal azonos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában megtilthatja a védjegyével azonos megjelölésnek a hozzájárulása nélkül történő használatát, amennyiben e használat veszélyezteti a védjegynek a jogosultja által eladásösztönző elemként vagy kereskedelmi stratégiai eszközként történő alkalmazását.

Ami azt illeti, hogy az interneten hirdetők reklámüzenetek megjelenítése céljából kulcsszóként más védjegyével azonos megjelölést használnak, egyértelmű, hogy e használat bizonyos hatást gyakorol az említett védjegynek a jogosultja által történő reklámcélú használatára, valamint e jogosult kereskedelmi stratégiájára.

Tekintettel ugyanis arra, hogy az internetes reklámozásnak jelentős szerepe van az üzleti életben, hihető, hogy a védjegy jogosultja saját védjegyét kulcsszóként választja az internetes reklámszolgáltatás nyújtójánál annak érdekében, hogy a „szponzorált linkek” rovatban hirdetést jelentessen meg. Amennyiben erre kerül sor, a védjegyjogosultnak adott esetben el kell fogadnia, hogy magasabb kattintásonkénti árat fizessen, mint egyes más gazdasági szereplők, amennyiben azt kívánja elérni, hogy hirdetése azon említett gazdasági szereplők hirdetését megelőzve jelenjen meg, akik szintén az ő védjegyét választották kulcsszóként. Ezenkívül még abban az esetben is, ha a védjegyjogosult hajlandó a szintén az említett védjegyet választó harmadik felek által kínáltnál magasabb kattintásonkénti árat fizetni, nem lehet biztos abban, hogy hirdetése a harmadik felek hirdetései előtt jelenik meg, mivel a hirdetések megjelenési sorrendjének meghatározásához egyéb szempontokat is figyelembe vesznek.

A védjeggyel azonos megjelölés harmadik felek általi használatának e hatásai azonban önmagukban nem veszélyeztetik a védjegy reklámfunkcióját.

(vö. 91–95. pont)

5.        Az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31 irányelv („elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) 14. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az abban szereplő szabály az internetes reklámszolgáltatás nyújtójára akkor alkalmazandó, ha e szolgáltató nem játszott olyan tevőleges szerepet, amelynek révén ismerte vagy kezelte a tárolt adatokat. Amennyiben nem játszott ilyen szerepet, az említett szolgáltató felelőssége a hirdető kérésére tárolt adatokért nem állapítható meg, kivéve ha a szolgáltató ezen adatok vagy a hirdető tevékenységének jogellenességéről tudomást szerzett, de nem intézkedett haladéktalanul az adatok eltávolítása, illetve az azokhoz való hozzáférés megszüntetése iránt.

A nemzeti bíróság feladata annak megítélése, hogy az internetes reklámszolgáltatás nyújtója által játszott szerep semleges‑e, amennyiben tevékenysége pusztán technikai, automatikus és passzív, ami azt is jelenti, hogy az említett szolgáltatásnyújtónak nincs tudomása az általa tárolt adatokról, és nem is kezeli azokat.

(vö. 114., 119., 120. és a rendelkező rész 3. pontja)