T‑86/11. sz. ügy

Nadiany Bamba

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közös kül- és biztonságpolitika – Az elefántcsontparti helyzet tekintetében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Indokolási kötelezettség”

Az ítélet összefoglalása

1.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem

(EUMSZ 296. cikk; a 25/2011 rendelettel módosított 560/2005 tanácsi rendelet, IA. melléklet; a 2011/18 határozattal módosított 2010/656 tanácsi határozat, II. melléklet)

2.      Alapvető jogok – Védelemhez való jog – A tényleges bírósági jogorvoslathoz való jog – Terjedelem

(A 25/2011 rendelettel módosított 560/2005 tanácsi rendelet, IA. melléklet; a 2011/18 határozattal módosított 2010/656 tanácsi határozat, II. melléklet)

3.      Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások

(EUMSZ 264. cikk, második bekezdés, EUMSZ 280. cikk; a Bíróság alapokmánya, 56. cikk, első bekezdés és 60. cikk, második bekezdés; a 25/2011 rendelettel módosított 560/2005 tanácsi rendelet; a 2011/18 határozattal módosított 2010/656 tanácsi határozat)

1.      Az indokolási kötelezettség a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elvből következik. Ezáltal a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettség célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg olyan hibát, amely lehetővé teszi azt, hogy az érvényességét uniós bíróság előtt vitassák, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét.

A bírósági felülvizsgálat hatékonysága – amelynek vonatkoznia kell többek között azon indokok jogszerűségére, amelyeken valamely személy, szervezet vagy testület nevének az Elefántcsontparttal szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló 2010/656 határozat II. mellékletét és az elefántcsontparti helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 560/2005 rendelet IA. mellékletét alkotó, és e címzettekre korlátozó intézkedések összességének előírásával járó jegyzékbe történő felvétele alapszik – azt jelenti, hogy a szóban forgó uniós hatóság köteles közölni ezen indokokat az érintett személlyel vagy szervezettel, amennyiben lehetséges, vagy az e felvételről való döntés időpontjában, vagy legalábbis a lehető leggyorsabban azután, hogy arra sor került, hogy lehetővé tegye e címzetteknek a jogorvoslathoz való joguk határidőn belül történő gyakorlását. Amennyiben az érdekelt nem rendelkezik az ilyen intézkedéseket előíró eredeti jogi aktus meghozatalát megelőzően a meghallgatáshoz való joggal, annál is inkább fontos az indokolási kötelezettség betartása, hiszen ez az egyetlen olyan biztosíték, amely legalább ezen aktus elfogadását követően lehetővé teszi az érdekelt számára, hogy érdemben érvényesítse a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket az említett aktus jogszerűségének vitatása érdekében.

A 2010/656 határozat és az 560/2005 rendelet előírja, hogy a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyekkel, szervezetekkel és testületekkel közölni kell az említett határozat II. mellékletében és az említett rendelet IA. mellékletében szereplő jegyzékbe történő felvételüket igazoló indokokat.

Főszabály szerint az ilyen intézkedéseket előíró tanácsi aktus indokolásának nemcsak ezen aktus alkalmazásának jogszabályi feltételeire, hanem azokra az egyedi és konkrét okokra is vonatkoznia kell, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintett tekintetében meg kell hozni ezeket az intézkedéseket. Mivel a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedés elfogadása vagy fenntartása érdekében figyelembe veendő tényezőket illetően, nem lehet megkövetelni a Tanácstól, hogy még pontosabban megjelölje, hogy valamely személy pénzeszközeinek befagyasztása konkrétan mennyiben járul hozzá a békefolyamat és a nemzeti megbékélés akadályozása elleni küzdelemhez, vagy hogy bizonyítékokat szolgáltasson annak alátámasztására, hogy az érdekelt ezeket a pénzeszközöket a jövőben ilyen akadályozásra használhatná fel.

Az olyan homályos és általános megfontolások azonban, mint az arra való hivatkozás, hogy a felperes a „Le temps” hírlapot szerkesztő Cyclone vállalatcsoport igazgatója, nem olyan jellegűek, hogy elegendően és kifejezetten indokolnák a vele szemben meghozott jogi aktusokat. E hivatkozás ugyanis nem teszi lehetővé annak megértését, hogy az érintett személy mennyiben vett részt a béke‑ és a megbékélési folyamat akadályozásában a gyűlöletre és az erőszakra való nyilvános uszítás és a 2010. évi elnökválasztással kapcsolatos félretájékoztatási kampányban való részvétel révén.

(vö. 38–40., 42., 47–48., 51–52. pont)

2.      Valamely személlyel szemben az Elefántcsontparttal szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló 2010/656 határozat II. mellékletében és az elefántcsontparti helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 560/2005 rendelet IA. mellékletében szereplő listára történő felvételéből következően meghozott korlátozó intézkedések nem minősülnek büntető szankciónak, és egyébként nem vonnak maguk után ilyen jellegű vádemelést sem.

Ennélfogva figyelmen kívül kell hagyni azon állítást, amely szerint egy ilyen határozat és egy ilyen rendelet nem írják elő a vád természetének és indokainak pontos és részletes közlését, mivel ez az állítás azon alapszik, hogy az ilyen esetben szóban forgó korlátozó intézkedések büntető jellegűek, és az emberi jogokról szóló európai egyezmény 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja alkalmazandó. E rendelkezés, amely szerint minden bűncselekménnyel vádolt személynek joga van többek között arra, hogy a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól, kizárólag büntetőügyekben alkalmazandó.

(vö. 43. pont)

3.      Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése értelmében az EUMSZ 280. cikktől eltérve a Törvényszék valamely rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak a hivatkozott alapokmány 56. cikkének első bekezdésében említett fellebbezési határidő lejártának napjától vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be – a fellebbezés elutasításának napjától lép hatályba. A Törvényszéknek az elefántcsontparti helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló rendelet felperest érintő részében történő megsemmisítését kimondó ítélete közlésétől számítva tehát két hónap – mely határidő a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbodik – áll a Tanács rendelkezésére ahhoz, hogy orvosolja a megállapított jogsértést, adott esetben újabb korlátozó intézkedést hozva az említett felperes tekintetében.

Egyebekben az EUMSZ 264. cikk második bekezdése, amely alapján a Törvényszék, ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított rendelet azon joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak, analógia útján a határozatokra is alkalmazható, amennyiben a bizonyos rendeletek megsemmisítése esetén felmerülőkhöz hasonló, a jogbiztonságból eredő alapos okok állnak fenn, amelyek indokolják, hogy az uniós bíróság éljen az EUMSZ 264. cikk második bekezdése által ebben az összefüggésben biztosított hatáskörével.

Márpedig az elefántcsontparti helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 560/2005 rendelet módosításáról szóló 25/2011 rendelet megsemmisítése és a Törvényszék ugyanazon ítélete által ugyanazon felperest érintő részében megsemmisített, az Elefántcsontparttal szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló 2010/656 határozat módosításáról szóló 2011/18 határozat megsemmisítése hatálybalépésének időpontja közötti különbség fennállása súlyosan sértheti a jogbiztonságot, mivel e két jogi aktus azonos intézkedéseket szab ki az említett felperessel szemben. A 2011/18 határozat joghatásait tehát az említett felperes tekintetében a 25/2011 rendelet megsemmisítésének hatálybalépéséig fenn kell tartani.

(vö. 58–59. pont)