NIILO JÄÄSKINEN
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2012. október 23.(1)
C‑401/11. sz. ügy
Blanka Soukupová
kontra
Ministerstvo zemědělství
(a Nejvyšší správní soud [Cseh Köztársaság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Mezőgazdaság – EMOGA – 1257/1999 rendelet – Egyenlő bánásmód – A »rendes nyugdíjkorhatár« fogalma – A férfiak és a nők különböző nyugdíjkorhatára – Gazdálkodóknak nyújtott korengedményes nyugdíjazási támogatás – 79/7 irányelv”
I – Bevezetés
1. A jelen jogvita arra vonatkozik, hogy a Cseh Köztársaság megsértette‑e, és ha igen, hogyan, a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvét azon közigazgatási határozattal, amelyben elutasította az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1257/1999 rendelet) szerinti korengedményes nyugdíjazási támogatást.(2)
2. B. Soukupová cseh mezőgazdasági termelő azzal érvel, hogy igenis megsértette. B. Soukupovától azzal az indokkal tagadták meg a korengedményes nyugdíjat, hogy már elérte a cseh jog alapján a nőkre alkalmazandó nyugdíjkorhatárt, amely alacsonyabb, mint a férfiak esetében alkalmazandó nyugdíjkorhatár. Miután B. Soukupová e határozatot megtámadta, a Nejvyšší správní soud (a Cseh Köztársaság legfelsőbb közigazgatási bírósága) az 1257/1999 rendelet értelmezésével kapcsolatban számos kérdést terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az európai uniós jog (a továbbiakban: uniós jog) egyenlő bánásmódra vonatkozó elveivel ellentétes‑e az, hogy B. Soukupovától megtagadták a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatást olyan körülmények között, amelyek között azt egy férfinak kifizették volna.
3. Az Európai Uniónak a korengedményes nyugdíjazás támogatási rendszere a mezőgazdasági termelők arra való ösztönzésének a célját szolgálja, hogy a mezőgazdasági üzemüket a rendes nyugdíjkorhatár elérését megelőzően fiatalabb mezőgazdasági termelőkre ruházzák át. A jelen ügyben a probléma abból adódik, hogy a Cseh Köztársaságban a nők nyugdíjkorhatára a férfiakénál alacsonyabb, és attól függ, hogy egy nő hány gyermeket nevelt fel. Ez viszont azt jelenti, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatásra való jogosultság ugyanazon paraméterek mentén változik. Ezért érdekes kérdés adódik abból, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás az „egyéb juttatások” alá tartozik‑e, amelyek a nőknek és a férfiaknak egyenlőtlen feltételek mellett fizethetők, amint azt a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló, 1978. december 19‑i 79/7/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: 79/7 irányelv) előírja.(3)
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
4. A 79/7/EGK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:
Ezt az irányelvet kell alkalmazni:
a) azokra a törvényileg szabályozott rendszerekre, amelyek a következő kockázatok ellen nyújtanak védelmet:
[…]
időskor,
[…]
b) a szociális segélyre, amennyiben kiegészíti vagy helyettesíti az a) pontban említett rendszereket.”
5. A 79/7 irányelv 7. cikke értelmében:
„(1) Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy ennek az irányelvnek a hatálya alól kizárják:
a) az öregségi és egyéb nyugdíjjogosultság szempontjából a nyugdíjkorhatár, illetve a nyugdíjkorhatárnak az egyéb juttatásokra vonatkozó esetleges következményeinek a meghatározását;
b) az öregségi nyugdíjrendszer keretében azoknak a személyeknek biztosított előnyöket, akik gyermekeket neveltek; a munkavégzés gyermeknevelés miatti megszakításainak időszakai utáni jogosultság megszerzését;
[…]
(2) A tagállamok időről időre megvizsgálják az (1) bekezdés értelmében kivételt képező területeket, és határoznak afelől, hogy az érintett területekkel kapcsolatos társadalmi fejlődés indokolja‑e a kivételek további fenntartását.”
6. Az 1257/1999 rendelet (23) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„mivel a mezőgazdasági üzemek életképességének a javítása érdekében ösztönözni kell a gazdálkodók korengedménnyel történő nyugdíjazását, figyelembe véve a 2079/92/EGK rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatokat;”.
7. Az 1257/1999 rendelet (40) preambulumbekezdése többek között a következőket említi:
„mivel az egyenlőtlenségek megszüntetését, valamint a nők és férfiak esélyegyenlőségét biztosító intézkedéseket támogatni kell”.
8. Az 1257/1999 rendelet 2. cikkének tizenegyedik francia bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A mezőgazdasági tevékenységekre és azok szerkezetváltására vonatkozó vidékfejlesztési támogatás kiterjedhet:
[…]
– az egyenlőtlenségek megszüntetésére, valamint a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség elősegítésére, különösen a nők által kezdeményezett és végrehajtott projektek támogatása révén.”
9. A 1257/1999 rendelet 10. cikke a következőképp rendelkezik:
„(1) A mezőgazdasági tevékenységet végzők korengedményes nyugdíjazásának támogatása a következő célkitűzésekhez járul hozzá:
– jövedelem biztosítása azoknak az idősebb gazdálkodóknak, akik úgy határoznak, hogy beszüntetik gazdálkodási tevékenységüket,
– annak ösztönzése, hogy az említett idősebb gazdálkodók helyébe olyan gazdálkodók lépjenek, akik képesek szükség esetén javítani a fennmaradó mezőgazdasági üzem gazdasági életképességét,
– mezőgazdasági földterület átminősítése nem mezőgazdasági hasznosítású területté olyan esetben, amikor a gazdálkodás nem folytatható a gazdasági életképesség szempontjából kielégítő feltételek mellett.
(2) A korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás tartalmazhat a mezőgazdasági munkavállalók számára jövedelmet biztosító intézkedéseket.”
10. Az 1257/1999 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A mezőgazdasági üzemet átruházó személynek:
– véglegesen fel kell hagynia minden kereskedelmi célú gazdálkodási tevékenységgel; azonban nem kereskedelmi jelleggel folytathatja a gazdálkodást, és megtarthatja az épületek használati jogát,
– az átruházás időpontjában legalább 55 évesnek kell lennie, de még a rendes nyugdíjkorhatár alatt, és
– feltétel, hogy az átruházást megelőző 10 éven keresztül gazdálkodási tevékenységet végzett.”
11. Az 1257/1999 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:
„A korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás időtartama a mezőgazdasági üzem átruházója esetében a 15 évet, a mezőgazdasági dolgozó esetében a 10 évet nem haladhatja meg. A támogatás az átruházó 75. születésnapját követően, illetve ha a mezőgazdasági dolgozó a rá vonatkozó rendes nyugdíjkorhatárt elérte, nem folytatható.
Amennyiben az átruházó a tagállam által fizetett rendes nyugellátásban részesül, a korengedményes nyugdíjazási támogatást a tagállam által fizetett nyugdíj összegének figyelembevételével kiegészítésként kell odaítélni.”
12. A strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21‑i 1260/1999/EK tanácsi rendelet(4) 2. cikke a következőket írja elő:
„(1) E rendelet alkalmazásában a »strukturális alapok« az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA), az Európai Szociális Alapot (ESZA), az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Orientációs Részlegét és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt (HOPE) foglalják magukban; a továbbiakban: alapok.
[…]
(5) A Bizottság és a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az alapok tevékenysége összhangban legyen más közösségi politikákkal és tevékenységekkel, különösen a foglalkoztatás, a nemek közötti egyenlőség, a szociális politika és a szakképzés, a közös agrárpolitika, a közös halászati politika, a közlekedés, az energiaipar és a transzeurópai hálózatok terén, valamint arról, hogy az alapok tevékenységének fogalommeghatározásába és végrehajtásába beépítsék a környezetvédelmi követelményeket.”
13. A 1260/1999 rendelet 12. cikke a következőképp rendelkezik:
„Az alapokból finanszírozott, illetve az EBB‑től vagy egyéb pénzügyi eszközök révén támogatásban részesülő műveleteknek összhangban kell lenniük a Szerződés rendelkezéseivel, az annak alapján elfogadott eszközökkel, a közösségi politikákkal és fellépésekkel, beleértve a versenyre, a közbeszerzési szerződések odaítélésére, a környezet védelmére és minőségének javítására, a nemek közötti egyenlőtlenségek megszüntetésére, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítására vonatkozó szabályokat.”
B – A nemzeti jog
14. Az 1257/1999 rendelet alapján a Cseh Köztársaság 2005. január 26‑án elfogadta a 69/2005. sz. kormányrendeletet, amely megállapítja a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdasági vállalkozó általi korai megszüntetésével kapcsolatban nyújtott támogatás feltételeit. Az 1. cikkének (1) bekezdése szerint a kormányrendelet célja az, hogy a mezőgazdasági tevékenység mezőgazdasági vállalkozó általi korai megszüntetésének elősegítésével kapcsolatos program keretében támogatást nyújtson.
15. A 69/2005. sz. kormányrendelet 3. §‑ának (1) bekezdése alapján valamely természetes személy kérelmet nyújthat be a programba történő nyilvántartásba vétel iránt, ha többek között a kérelem benyújtásának napján a kérelmező már elérte a legalább 55 éves kort, és a kérelem benyújtásának napján még nem töltötte be a nyugdíjjogosultsághoz előírt életkort.
16. A nyugdíjbiztosításról szóló 155/1995. sz. törvény 29. §‑ának a 2009. december 31‑ig hatályban lévő változata alapján, amely cikkre a 69/2005. sz. kormányrendelet is hivatkozik, a biztosított személy akkor jogosult öregségi nyugdíjra, ha a) legalább 25 évig biztosított volt, és betöltötte a nyugdíjjogosultsághoz előírt életkort, vagy b) legalább 15 évig biztosított volt, és betöltötte 65. életévét, amennyiben nem felel meg az a) pontban meghatározott feltételeknek.
17. A nyugdíjbiztosításról szóló 155/1995. sz. törvény 32. §‑ának (1) bekezdése szerint, amelyre a 69/2005. sz. kormányrendelet szintén hivatkozik, a nyugdíjkorhatár férfiak esetében 60 év, nők esetében pedig 53–57 év (a gyermekek számától függően). E szabályok azon biztosított személyekre alkalmazandók, akik ezt az életkort 1995. december 31‑ig betöltötték. A 155/1995. sz. törvény 32. §‑ának (2) bekezdése emellett rendelkezik a nyugdíjkorhatár fokozatos emeléséről az olyan biztosított személyek esetében, akik ezeket a korhatárokat az 1996. január 1‑je és 2012. december 31. közötti időszakban érik el, a 155/1995. sz. törvény 32. §‑ának (3) bekezdése pedig 2012. december 31‑ét követően a nyugdíjkorhatárt 63 évben állapítja meg a férfiak, míg 59–63 évben a nők esetében (a gyermekek számától függően).
III – A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
18. A 1947. január 24‑én született felperes, B. Soukupová, 2006. október 3‑án kérte a gazdálkodók korengedményes nyugdíjazási rendszerébe (a továbbiakban: rendszer) történő nyilvántartásba vételét.
19. 2006. december 20‑án a Státní zemědělský intervenční fond (állami mezőgazdasági intervenciós alap) elutasította B. Soukupová korengedményes nyugdíjazási támogatás iránti kérelmét, mivel a kérelme benyújtásának az időpontjában már betöltötte a nyugdíjjogosultsághoz előírt életkort. A nyugdíjbiztosításról szóló 155/1995. sz. törvény (zákon č. 155/1995 Sb., o důchodovém pojištění) 32. §‑ának (1) és (2) bekezdése szerint, mivel két gyermekét nevelő nőről van szó, B. Soukupová 2004. május 24‑én szerzett nyugdíjjogosultságot. Azonban, ha B. Soukupovának csak egy gyermeke lett volna, vagy nem lett volna gyermeke, csak 2004. május 24‑ét követően lett volna nyugdíjra jogosult.
20. Ugyanakkor a B. Soukupovával azonos napon született és a rendszerbe történő nyilvántartásba vételét kérelmező férfi 2006. október 3‑án nem szerzett volna nyugdíjjogosultságot. Ezért részesült volna korengedményes nyugdíjazási támogatásban. Nyugdíjjogosultsága csak 2009‑et követően keletkezett volna. Ezenkívül a cseh jog egyetlen jogszabálya sem módosítja a férfiak nyugdíjkorhatárát attól függően, hogy hány gyermeket neveltek fel.
21. A Bizottság írásbeli észrevételeiben magyarázatot ad arra, hogy a B. Soukupovának alapvető pénzügyi érdekében állt, hogy a rendszerben részt vegyen, mivel a nők átlagos öregségi nyugdíja 2005‑ben 7030 CZK (287,02 EUR) és 2007‑ben 8747 CZK (357,09 EUR) volt, míg a korengedményes rendszerben részt vevők legfeljebb közel (nettó) 13 500 CZK (551,15 EUR) jövedelemtámogatást igényelhettek vagy 15 évre, vagy a 75 éves koruk eléréséig attól függően, hogy melyik következik be korábban.
22. Ezért B. Soukupová a Mezőgazdasági Minisztériumnál megtámadta ezt az elutasító határozatot, azonban kérelmét a 2007. április 12‑i határozattal elutasították. Ezt követően keresetet nyújtott be a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság) előtt. B. Soukupová előadta, hogy a cseh jogi szabályozás ahhoz vezet, hogy azok a nők, akik több gyermeket neveltek fel, objektíven rövidebb idővel rendelkeznek a korengedményes nyugdíjazási támogatás iránti kérelem benyújtására, mint vagy azok a nők, akik kevesebb gyermeket neveltek fel, vagy mint a férfiak.
23. 2009. április 30‑i ítéletével a Městský soud v Praze hatályon kívül helyezte a Mezőgazdasági Minisztérium határozatát, elutasítva azt az értelmezést, amely a férfi és női gazdálkodók közötti igazolatlan különbségekhez vezetne. A Městský soud v Praze megjegyezte többek között azt, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultságnak a cseh jogi szabályozásban előírt egyik előfeltétele a nyugdíjkorhatár elérése. Társadalmi és történelmi okokból kifolyólag a nyugdíjkorhatár férfiak és nők esetében eltérő, amely során a nők nyugdíjkorhatárát a nő által felnevelt gyermekek száma alapján határozzák meg. A Městský soud v Praze nem talált jogszerű alapot a korengedményes nyugdíjazási támogatás kor, nem vagy a született gyermekek száma alapján történő bármiféle eltérő bánásmódjára, és B. Soukupová ügyét visszautalta a Mezőgazdasági Minisztérium elé újbóli határozathozatalra.
24. A Mezőgazdasági Minisztérium a Nejvyšší správní soudnál fellebbezést nyújtott be a Městský soud v Praze ítéletével szemben. Többek között azzal érvelt, hogy az 1257/1999 tanácsi rendelet csak az életkor alsó (és nem a felső) határát határozza meg pontosan azon kérelmező esetében, aki korengedményes nyugdíjazási támogatásban kíván részesülni, hogy a rendes nyugdíjkorhatárt az egyes tagállamok külön‑külön határozzák meg, és hogy az 1257/1999 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében szereplő „rendes nyugdíjkorhatár” kifejezés és a nyugdíjbiztosításról szóló 155/1995. sz. törvény 32. §‑ában szereplő „nyugdíjkorhatár” kifejezés értelme megegyezik.
25. A Nejvyšší správní soud úgy döntött, hogy a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra:
1. Valamely mezőgazdasági üzemnek az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendelet 11. cikke szerinti átruházásának időpontjában fennálló „rendes nyugdíjkorhatár” fogalma értelmezhető‑e úgy, mint a „nyugdíjjogosultsághoz előírt életkor” egy adott kérelmező esetében a nemzeti jog szerint?
2. Amennyiben az első kérdésre adandó válasz igenlő, összhangban áll‑e az uniós joggal és az uniós jog általános elveivel az, hogy a mezőgazdasági üzem átruházásának időpontjában a „rendes nyugdíjkorhatárt” eltérően határozzák meg az egyes kérelmezők esetében, nemüktől, illetve az általuk felnevelt gyermekek számától függően?
3. Amennyiben az első kérdésre adandó válasz nemleges, milyen szempontokat kell a nemzeti bíróságnak figyelembe vennie valamely mezőgazdasági üzemnek az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendelet 11. cikke szerinti átruházásának időpontjában fennálló „rendes nyugdíjkorhatár” fogalmának értelmezése során?
26. B. Soukupová, a cseh kormány, a lengyel kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A cseh kormány és a Bizottság részt vett a 2012. június 28‑i tárgyaláson.
IV – Elemzés
A – Bevezető megjegyzések
27. A jelen jogvita azt a kérdést veti fel, hogy az olyan tagállam, amely gyakorolva az uniós jog alapján ráruházott azon hatáskörét, hogy az öregségi nyugdíjra tekintettel a férfiak és a nők esetében eltérő nyugdíjkorhatárt ír elő, alkalmazhatja‑e ugyanezen, hátrányos megkülönböztetést megvalósító nemzeti szabályokat az 1257/1999 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerinti „rendes nyugdíjkorhatár” meghatározása érdekében is. A szóban forgó ügy ezért rejtett módon komplex amiatt, hogy a 79/7 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése mérlegelési mozgásteret enged a tagállamoknak a tekintetben, hogy hogyan felelnek meg a nők és férfiak egyenlő bánásmódja elvének az öregségi és egyéb nyugdíjjogosultság szempontjából a nyugdíjkorhatár, illetve a nyugdíjkorhatárnak az egyéb juttatásokra vonatkozó esetleges következményeinek a meghatározása során.
28. Azonban az első kérdés megfogalmazása sokkal egyszerűbb, nem tükrözi ezt a komplexitást. Az csupán arra irányul, hogy az uniós jog szerinti „rendes nyugdíjkorhatárt” lehet‑e a nemzeti jog szerinti „nyugdíjjogosultsághoz előírt életkorként” értelmezni. Véleményem szerint az 1257/1999 rendeletet ebben az összefüggésben kell érteni, és az első kérdést megválaszolni.
29. Azonban nem csak ennyiről van szó. Az Európai Unió jogalkotóját, mint ahogy az uniós jogot alkalmazó vagy végrehajtó tagállamokat, köti a férfiak és a nők egyenlő bánásmódjának az elve. Érvénytelen az Európai Unió bármely olyan jogi aktusa, amelyet nem lehet ennek az elvnek megfelelően értelmezni.(5) Márpedig az értelmezés általános elve szerint valamely közösségi jogi aktust – amennyire lehetséges – úgy kell értelmezni, hogy ne váljék kérdésessé annak érvényessége, és hogy megfeleljen az elsődleges jog egészének, beleértve az egyenlő bánásmód elvét is.(6)
30. Ezért figyelembe kell venni a tagállamok mint a Cseh Köztársaság helyzetét, amelyek az uniós jog által rájuk ruházott hatáskört gyakorolva az öregségi nyugdíjra tekintettel eltérő nyugdíjkorhatárt írnak elő a férfiak és a nők esetében. Ez azt jelenti, hogy egy olyan általános megközelítés szükséges, amely megfelelően figyelembe veszi az uniós jog egyenlő bánásmódra vonatkozó alapelveit is.
B – Az első kérdés
31. Főszabály szerint a mezőgazdasági üzem 1257/1999 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerinti átruházásának az időpontjában fennálló „rendes nyugdíjkorhatár” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az a „nyugdíjjogosultsághoz előírt életkort” jelenti. E következtetés az 1257/1999 rendelet által kitűzött célokból, és rendelkezéseinek szövegéből következik.
32. A korengedményes nyugdíjazási támogatás nem az öregségi nyugdíj szociális okokból történő kiegészítését célozza. Az idősebb gazdálkodóknak további jövedelmet sem kíván közvetlenül biztosítani. E következtetések az 1257/1999 rendeletből erednek, amely elsődlegesen azt a célt kívánja elérni, hogy a korengedményes nyugdíjtámogatási rendszer segítségével az idősebb gazdálkodók számára egy arra irányuló gazdasági ösztönzést teremtsen, hogy tevékenységükkel korábban felhagyjanak, és mindezt olyan körülmények között, amelyek között azt egyébként nem tennék.
33. Így a korengedményes nyugdíjtámogatási rendszer célja a mezőgazdasági ágazat strukturális átalakításának megkönnyítése a mezőgazdasági termelés életképességének a jobb biztosítása érdekében. Amint a Bizottság az írásbeli észrevételeiben hangsúlyozza, az 1257/1999 rendelet alapját az a feltételezés képezi, miszerint az idősebb gazdálkodók a fiatalabb gazdálkodókkal ellentétben kevésbé hajlamosak a mezőgazdasági üzem termelőképességét javító korszerű technológiák mellett elkötelezni magukat. Amint az 1257/1999 rendelet (23) preambulumbekezdésében szerepel, a mezőgazdasági üzemek életképességének a javítása érdekében ösztönözni kell a gazdálkodók korengedménnyel történő nyugdíjazását.
34. Azonban feltételezhető, hogy valamely gazdálkodó rendes körülmények között nem hagy fel tevékenységével azelőtt, hogy nyugdíj valamely formájában alternatív jövedelemforrásra lenne jogosult. Ezért e logikával összeegyeztethetőnek tűnik a korengedményes nyugdíjazási támogatás kifizetésének feltételeként azt megkövetelni, hogy azt a rendes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzése előtt kérelmezzék.
35. Amint a Bizottság az írásbeli észrevételeiben hangsúlyozza, a 1257/1999 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy ha a tagállam rendes öregségi nyugdíjat fizet, a korengedményes nyugdíjazási támogatást az öregségi nyugdíj kiegészítéseként kell nyújtani, melynek során el kell kerülni az öregségi nyugdíjjal megegyező juttatás formájában nyújtott túlzott kompenzációt. Az, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás a rendes nyugdíjazást követően továbbra is folyósítható, azt jelzi, hogy annak célja elegendő ösztönzés nyújtása azon gazdálkodóknak, akik a szerény nemzeti öregségi nyugdíjjal rendelkeznek, és akik ellenkező esetben a nyugdíjkorhatár elérését követően is folytatták volna a mezőgazdasági tevékenységüket.
36. Megjegyzem továbbá, hogy az 1257/1999 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése szerint a korengedményes nyugdíjazási támogatás maximális időtartama a mezőgazdasági üzem átruházója esetében 15 év, és az az átruházó 75. születésnapjáig fizethető. Mivel azonban az 1257/1999 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése megtiltja a tagállamoknak, hogy a rendszerbe olyan gazdálkodókat vegyenek fel, akik már elérték a „rendes nyugdíjkorhatárt”, e rendelkezések együttesen ahhoz vezetnek, hogy megtiltják a tagállamok számára olyan gazdálkodóknak a rendszerbe történő felvételétét, akik már elérték a rendes nyugdíjkorhatárt, azonban lehetővé teszik a tagállamoknak, hogy e korhatár elérését követően is folyósítsák a támogatást.
37. A „rendes nyugdíjkorhatár” 1257/1999 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében, továbbá a 12. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalmát véleményem szerint az Európai Unió egészében egységesen kell értelmezni. Azonban az uniós jog e fogalma, mint a közvetlenül alkalmazandó uniós rendeletekben használt sok más fogalom, hallgatólagosan azon nemzeti jogi rendelkezésekre utal, amelyeket nem harmonizáltak. Így, még ha a „rendes nyugdíjkorhatárnak” a rendeletben előírt fogalmát úgy is kell értelmezni, hogy az a nyugdíjjogosultsághoz előírt életkorra, és nem például a nemzeti korengedményes nyugdíjrendszer esetében előírt korhatárra utal, ezen életkort konkrétan az alkalmazandó nemzeti jogi szabályozás határozza meg.(7)
38. Mindazonáltal a rendes nyugdíjkorhatár fogalmának alkalmazása az egyenlő bánásmód követelményeinek van alárendelve. Míg főszabály szerint e rendelkezések lehetővé teszik a tagállamoknak, hogy az 1257/1999 rendelet szerinti „rendes nyugdíjkorhatárt” a nemzeti jogi szabályozás szerinti „nyugdíjjogosultsághoz előírt életkorral” egyformának tekintsék, e hatáskör gyakorlása a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a tiszteletben tartásától függ. Azt, hogy ez mivel jár, a második kérdésre adott válaszomban fejtem ki.
39. Mindezek alapján az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre a következő választ javasolom:
„Valamely mezőgazdasági üzemnek az 1257/1999 tanácsi rendelet 11. cikke szerinti átruházásának időpontjában fennálló »rendes nyugdíjkorhatár« fogalma értelmezhető úgy, mint a »nyugdíjjogosultsághoz előírt életkor« egy adott kérelmező esetében a nemzeti jog szerint.”
C – Második kérdés
1. Bevezető megjegyzések
40. Második kérdésével a Nejvyšší správní soud azt kívánja megtudni, hogy összhangban áll‑e az uniós joggal és az uniós jog általános elveivel az, hogy a mezőgazdasági üzem átruházásának időpontjában a „rendes nyugdíjkorhatárt” eltérően határozzák meg az egyes kérelmezők esetében, nemüktől, illetve az általuk felnevelt gyermekek számától függően.
41. Itt emlékeztetni kell arra, hogy a cseh jog szerint a „nyugdíjjogosultsághoz előírt életkor” a férfiak és a nők esetében eltér. Ezenkívül ezt befolyásolja a nők által felnevelt gyermekek száma, azonban a férfiak által felnevelt gyermekek száma ebben nem játszik szerepet. Indokolhatja‑e ez az 1257/1999 rendelet szerinti korengedményes nyugdíjazási támogatás fizetésével kapcsolatos különbségeket?
42. Ebben az összefüggésben először azt a kérdést kell mérlegelni, hogy a férfi és női gazdálkodóknak a cseh jog szerinti, korengedményes nyugdíjazási támogatással kapcsolatos eltérő bánásmódja indokolható‑e a 79/7 irányelv 3. és 7. cikkével? Ezért a következő kérdéseket is meg kell vizsgálni:
i. Fennáll‑e egy uniós jog szerinti olyan különös jogi szabályozás, amely alá a korengedményes nyugdíjazási támogatás fizetése tartozik, vagy a kérdést az uniós jognak az egyenlőtlen bánásmód tilalmával kapcsolatos általános elveire való utalással kell meghatározni?
ii. Egy hasonló helyzetben lévő férfihoz képest eltérő bánásmódban részesítették‑e B. Soukupovát?
iii. Ha igen, objektíve igazolható‑e ezen eltérő bánásmód?(8)
iv. Amennyiben igazolható, az eltérő bánásmód arányos‑e az elérni kívánt céllal?(9)
2. A 79/7 irányelv nem releváns a jogvita megoldására
43. Elsőként elismerem, hogy a 79/7 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja valóban fenntartja a tagállamok azon hatáskörét, hogy meghatározzák az öregségi és egyéb nyugdíjjogosultság szempontjából a nyugdíjkorhatárt, illetve a nyugdíjkorhatárnak az egyéb juttatásokra vonatkozó esetleges következményeit (beleértve azon személyeknek szánt előnyöket, akik gyermekeket neveltek).(10) Amint a lengyel kormány írásbeli észrevételeiben szerepel, úgy tűnik tehát, hogy van némi lehetőség azzal érvelni, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás nem más, mint a férfiak és a nők nyugdíjkorhatára közötti (jogszerű) különbségből következő, cseh jog szerinti juttatás.
44. Azonban, amint a Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott, a korengedményes nyugdíjazási támogatás nem tartozik a 79/7 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt, törvényileg szabályozott rendszerek alá.(11) Ezzel tehát felmerül az a kérdést, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás minősülhet‑e a 79/7 irányelv 7. cikke szerinti olyan „egyéb juttatásnak”, amelyre tekintettel a tagállamok ténylegesen mentesülnek a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a tiszteletben tartása alól.
45. Amint a Bizottság a tárgyaláson rámutatott, a 79/7 irányelv 7. cikkét következetesen megszorítóan értelmezik. A Bíróság kimondta, hogy „amennyiben […] valamely tagállam az öregségi vagy egyéb nyugdíjjogosultság szempontjából a férfiak és a nők között eltérő nyugdíjkorhatárt ír elő, az engedélyezett eltérés terjedelme a hátrányos megkülönböztetés azon formáira korlátozódik, amelyek szükségszerűen és objektív módon kapcsolódnak a nyugdíjkorhatár tekintetében fennálló különbséghez”.(12)
46. Véleményem szerint az állandó ítélkezési gyakorlat fényében a korengedményes nyugdíjazási támogatásra való jogosultság a 79/7 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján nem kapcsolható össze a férfiak és a nők között azon életkoron alapuló eltérő bánásmódhoz, amelyben öregségi nyugdíjra lesznek jogosultak. Azért sem, mivel a 79/7 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett „egyéb juttatások”, amelyek alapján jogszerűen lehetséges a férfiak és a nők közötti, életkoron alapuló eltérő bánásmód, csak olyan hátrányos megkülönböztetéshez vezethetnek, amely „objektíven szükséges a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlya zavarának az elkerüléséhez, vagy a nyugdíjrendszerek és más juttatási rendszerek közötti koherencia biztosításához”.(13)
47. Amint korábban említettem, a korengedményes nyugdíjazási támogatás nem szociális biztonsági juttatás, hanem olyan juttatás, amely a gazdálkodás termelőképességét kívánja javítani, más szóval a közös agrárpolitikának egy eszköze. Az iratokban semmi sem utal arra, és a tárgyaláson sem nyújtottak be bizonyítékot annak esetleges megállapításához, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás fizetése és mind a Cseh Köztársaság öregségi nyugdíjrendszere, mind annak szélesebb szociális biztonsági rendszere között fennáll a szükséges pénzügyi kapcsolat, vagy annak bizonyításához, hogy az eltérő bánásmódot igazolja az ilyen koherencia fenntartásának a szükségessége. Éppen ellenkezőleg, nemcsak hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatást az 1257/1999 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése alapján az öregségi nyugdíj kiegészítéseként fizetik, e kettő független is egymástól. Ezért nem tudok a lengyel kormány a tekintetben előadott érvelésével egyetérteni, hogy a 79/7 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja igazolhatja a B. Soukupová és az ugyanilyen korú férfi gazdálkodó közötti eltérő bánásmódot.
48. Valóban, amint B. Soukupová írásbeli észrevételeiben szerepel, ugyan a cseh Alkotmánybíróság megállapította, hogy a férfiak és a nők közötti egyenlőtlen bánásmódot igazolja a nemzeti nyugdíjrendszer magja, ebből nem következik az, hogy ezen egyenlőtlen bánásmódot a cseh polgárok életének más olyan területeire kellene alkalmazni, mint a korengedményes nyugdíjazási támogatásra való jogosultság megállapítása.(14)
49. Továbbá B. Soukupová és egy hozzá hasonló helyzetben lévő férfi közötti eltérő bánásmód jogszabályi igazolása nem vezethető le a 79/7 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjából, amely lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy kizárják az irányelv hatálya alól az „b) öregségi nyugdíjrendszer keretében azoknak a személyeknek biztosított előnyöket, akik gyermekeket neveltek”. Ennek az az egyszerű oka, hogy B. Soukupovát a korengedményes nyugdíjazási támogatásra tekintettel hátrányosan kezelik amiatt, hogy gyermekeket nevelt fel. B. Soukupová alapvető pénzügyi érdeke, hogy részt vegyen a programban. Helytelen tehát a Cseh Köztársaság azon állítása, miszerint B. Soukupová szempontjából nem járt volna különösebben negatív következménnyel a nyugdíjba menetele, és a teljes nemzeti nyugdíjának igénybevétele. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság által benyújtott és általam már hivatkozott információk szerint B. Soukupová jelentős anyagi veszteségeket szenved el azáltal, hogy kizárják a korengedményes nyugdíjazási támogatásból.
50. Ezenkívül a korengedményes nyugdíjazási támogatás nemcsak hogy nem tartozik a 79/7 irányelv 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá, megjegyzem azt is, hogy a 79/7 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „öregségi nyugdíjrendszer keretébe” sem tartozik. Sokkal inkább egy EMOGA‑ból teljesített kifizetésről van szó.
51. Ezért ugyan elismerve azt, hogy az 1257/1999 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerinti „rendes nyugdíjkorhatár” meghatározása a nyugdíjra vonatkozó nemzeti jogi szabályozáshoz kapcsolódik, nem tudok olyan következtetésre jutni, amely feljogosítaná a tagállamokat arra, hogy az 1257/1999 rendelet alkalmazása során megsérthetik az uniós jog alapvető elveit, beleértve a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát.(15) A Bíróság valóban kimondta azt, hogy „valamely közösségi jogi aktus rendelkezése önmagában nem tartja tiszteletben az alapvető jogokat, amennyiben a tagállamokat kötelezi, illetőleg kifejezetten vagy hallgatólagosan felhatalmazza olyan nemzeti jogszabályok fenntartására vagy megalkotására, amelyek e jogokat nem tartják tiszteletben”(16). Vagy, amint Kokott főtanácsnok megállapította, a „uniós jogalkotó nem jogosíthatja fel a tagállamokat olyan intézkedésekre, amelyek az uniós alapjogokkal ellentétesek lennének”(17).
52. Így a férfi és női gazdálkodók korengedményes nyugdíjazási támogatás szempontjából fennálló eltérő bánásmódja mellett nem lehet a 79/7 irányelv 3. és 7. cikkére való hivatkozással érvelni. Amint korábban megjegyeztem, ezért szükséges a fenti 42. pontban említett négy kérdéssel foglalkozni.
3. A megfelelő jogi szabályozás
53. Amint a Nejvyšší správní soud rámutatott, egyáltalán nem világos, hogy a B. Soukupová által a korengedményes nyugdíjazási támogatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatban esetlegesen elszenvedett hátrányos megkülönböztetés bármely olyan jogszabály hatálya alá tartozna, amelyet a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem céljából az Európai Unió hozott.(18). A Bizottság írásbeli észrevételeiben előadott azon érveléssel is egyetértek, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatást nem lehet az EUMSZ 157. cikk szerinti „díjazásnak” tekinteni, mivel nem minősül olyan juttatásnak, amelyet egy munkavállaló a korábbi munkáltatóhoz fűződő munkaviszonyára tekintettel kapott, ahogy ezt a Bíróság ítélkezési gyakorlata megköveteli.(19)
54. Azonban már említettem, hogy a Cseh Köztársaság a korengedményes nyugdíjazási támogatás B. Soukupovától való megtagadása során az 1257/1999 rendeletet alkalmazta. A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elve kifejezetten szerepel az 1257/1999 rendelet (40) preambulumbekezdésében és 2. cikkének tizenegyedik francia bekezdésében, valamint az 1260/1999 rendelet 2. cikkének (5) bekezdésében és 12. cikkében. Nem kérdés, hogy az Európai Unió mezőgazdasági jogának alkalmazása és végrehajtása során a tagállamokat köti az egyenlő bánásmód elve.(20)
55. Ezért ez azt jelenti, hogy annak megállapítását, hogy B. Soukupovát az uniós jog megsértésével történő jogellenes hátrányos megkülönböztetés érte‑e, az egyenlőség általános elve alapján kell elvégezni.
4. Eltérő bánásmódban részesítették‑e B. Soukupovát a hozzá hasonló helyzetben lévő férfihoz képest?
56. Véleményem szerint B. Soukupovát nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésben részesített személynek lehet tekinteni amiatt, hogy az általa felnevelt gyermekek száma befolyásolja a nyugdíjkorhatárát, míg ez a kérdés nem érinti a férfiak nyugdíjkorhatárát (ami egyébként is magasabb, mint a nők nyugdíjkorhatára). Ugyanis a cseh jog alapján B. Soukupovát a hasonló korú és ugyanannyi gyermekkel rendelkező férfitól eltérő bánásmódban részesítik annyiban, amennyiben rövidebb idő áll rendelkezésére a korengedményes nyugdíjazási támogatás iránti kérelem benyújtására. Ez másrészt jelentős és hátrányos pénzügyi következményekkel járt. Amint a Bizottság írásbeli észrevételeiben szerepel, a B. Soukupovát az által biztosított előny, hogy korábban kap nyugdíjat a neme, és amiatt, hogy két gyermeket szült, a korengedményes nyugdíjazási támogatás szempontjából hátrányára válik. Amint már megjegyeztem, ez a nőknek a 2005–2007 közötti időszakban az öregségi nyugdíj címén fizetett átlagösszegek közötti és a korengedményes nyugdíjazási támogatás címén fizetett maximális összegek közötti különbségben tükröződik.
57. A cseh kormány azzal érvelt, hogy B. Soukupová nincs hasonló helyzetben a vele azonos korú férfival. Ez azért van, mert egy férfi esetében az 1257/1999 rendelet képes a korai nyugdíjba vonulás ösztönzésének a célját elérni, míg B. Soukupová esetében ezek az intézkedések hatástalanok, mivel már elérte a nyugdíjkorhatárt. Vagy amint a lengyel kormány érvel, mivel az 1257/1999 rendelet célja a korai nyugdíjba vonulás ösztönzése a mezőgazdasági üzem életképességének a javítása céljából, az 1257/1999 által kitűzött cél elveszti az értelmét, amint B. Soukupová elérte a törvény szerinti nyugdíjkorhatárt, amely alacsonyabb a férfiak nyugdíjkorhatáránál.
58. Ezen álláspontokkal nem tudok egyetérteni. Először is úgy vélem, hogy a rendszer célja nem a korai nyugdíjba vonulás mint olyan, hanem a mezőgazdasági tevékenységek fiatalabb gazdálkodókra való átruházása. Feltéve, hogy nincs olyan nemzeti szabály, amely megtiltja a rendes nyugdíjkorhatárt elérő gazdálkodónak azt, hogy mezőgazdasági tevékenységét folytassa, és a szóban forgó gazdálkodót arra kötelezi, hogy e tevékenységeket átruházza, a cseh és a lengyel kormány érvelése téves. Más szóval az a tény, hogy egy női gazdálkodó elérte a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt, nem szükségszerűen vezet a tevékenységének egy fiatalabb gazdálkodóra való átruházásához. Így egy alacsonyabb nyugdíjkorhatár nők esetében történő alkalmazása csökkenti azon esetek számát, amelyekben az átruházás az idősebb gazdálkodó tevékenysége lehető leghosszabb ideig történő folytatásának gazdaságilag életképes alternatívája lenne. A cseh jogi szabályozás valóban kizárja a többgyermekes női gazdálkodókat a rendszer hatálya alól, és ezáltal megakadályozza az Európai Unió korengedményes nyugdíjrendszere hatékony érvényesülésének az elérését.
59. Ezenkívül a Bizottság az írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta, hogy a B. Soukupová által a szóban forgó nemzeti rendelkezések miatt elszenvedett hátrány az egyenlő bánásmód nyilvánvaló megsértésével jár. Sem az írásbeli beadványokban, sem a tárgyaláson nem vitatták, hogy egy olyan férfi, akinek ugyanannyi gyermeke van, mint B. Soukupovának, kapott volna korengedményes nyugdíjazási támogatást. Ez már világosan mutatja az eltérő bánásmód fennállását.
5. Fennáll‑e az eltérő bánásmód objektív igazolása?
60. A cseh kormány azzal érvel, hogy az eltérő bánásmódot objektíven igazolja különösen az 1257/1999 rendelet által kitűzött cél, amely nem más, mint az idősebb gazdálkodók arra való ösztönzése, hogy korai nyugdíjba vonulásuk által a mezőgazdasági tevékenységükkel idő előtt hagyjanak fel.(21) A lengyel kormány hozzáteszi, hogy igazolt a korengedményes nyugdíjazási támogatás B. Soukupovától való megtagadása, mivel már részesült öregségi nyugdíjban, és így a mezőgazdasági tevékenységével való felhagyását követően nem megélhetési eszközt vontak meg tőle.
61. Ezen érveléssel nem tudok egyetérteni. Az 1257/1999 rendelet strukturális politikai céljai egyszerűen elérhetők anélkül, hogy a tagállamoknak hátrányosan megkülönböztető intézkedést kellene hozniuk. Továbbá a B. Soukupová számára csökkentett, korengedményes nyugdíjazási támogatás nélküli nyugdíj formájában lévő eszközök rendelkezésre állása nem nyújt logikus kapcsolatot az uniós jog által azt megelőzően megkövetelt igazolással, hogy a hátrányos megkülönböztetést jogszerűnek lehetne nyilvánítani. B. Soukupová ezen eltérő bánásmódja nem felel meg az Európai Unió mezőgazdasági üzemei (korai nyugdíjazáson keresztüli) nagyobb termelékenységének a biztosítására irányuló cél elérésének.(22)
62. Mivel arra a következtetésre jutottam, hogy az eltérő bánásmódot objektíven semmi sem igazolja, számomra nem tűnik szükségesnek az arányosság elve tiszteletben tartásának a vizsgálata. Azonban, ha a Bíróság nem értene egyet következtetéseimmel, és e vizsgálati ponthoz érne, véleményem szerint elegendő a B. Soukupová által elszenvedett pénzügyi veszteséget a korábbi öregségi nyugdíjjogosultságából adódó előnyökkel szemben mérlegre helyezni. Mivel a korengedményes nyugdíjazási támogatás legfeljebb 15 évig fizethető, B. Soukupová valójában messze kerül azon férfi pénzügyi helyzetétől, aki vele hasonló helyzetben van. Ez az eltérés az 1257/1999 rendelet által kitűzött célokhoz képest túlzott mértékű.
63. Ezért a második kérdésre a következő választ javaslom.
„Az uniós joggal nincs összhangban az, hogy a mezőgazdasági üzem átruházásának időpontjában a korengedményes nyugdíjazási támogatásra tekintettel a »rendes nyugdíjkorhatárt« az egyes kérelmezők esetében nemüktől függően eltérően állapítják meg.”
D – A harmadik kérdésre adandó válasz
64. Véleményem szerint a harmadik kérdés kisebb átfogalmazást kíván meg annyiban, amennyiben a Bíróságtól csak abban az esetben várnak választ, ha nemleges az első kérdésre adott válasz. Amint már kifejtettem, a jelen ügyben lehetetlen egyszerűen „igent” vagy „nemet” válaszolni. Ezt megállapítva kiemelném a következő szavakat: „Amennyiben az első kérdésre adandó válasz nemleges”, és a nemzeti bíróságot ellátom mindazon iránymutatással, amely az 1257/1999 rendelet 11. cikke szerinti „rendes nyugdíjkorhatár” alkalmazásának kritériumára tekintettel szükséges.
65. Amint a Bizottság az észrevételeiben rámutatott, B. Soukupová korengedményes nyugdíjazási támogatásra való jogosultsága meghatározásának megfelelő referenciakritériuma a vele egyidős férfi 1257/1999 rendelet 11. cikke értelmében vett „rendes nyugdíjkorhatára”.
66. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, míg az egyenlő bánásmódot visszaállító intézkedéseket nem fogadják el, az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása csak úgy biztosítható, ha a hátrányos helyzetbe hozott személyeknek biztosítják ugyanazokat az előnyöket, amelyekben a kedvezményezett csoporthoz tartozó személyek részesülnek.(23) A kevésbé kedvező helyzetben lévő személyeket olyan helyzetbe kell hozni, mint amelyben az előnyben részesülő személyek vannak. Ez azt jelenti, hogy míg a Nejvyšší správní soud számos alternatív szempontot javasolt, a jelen ügyben B. Soukupovát a korengedményes nyugdíjazási támogatásra való jogosultságának a cseh hatóságok általi megállapítása során egyszerűen úgy kell tekinteni, mintha egy vele egykorú férfi lenne.
67. Ezért a harmadik kérdésre a következő választ javaslom:
„Valamely mezőgazdasági üzemnek az 1257/1999 tanácsi rendelet 11. cikke szerinti átruházásának időpontjában fennálló »rendes nyugdíjkorhatár« fogalmának az alkalmazása során a férfiak esetében érvényes magasabb nyugdíjkorhatár feltételét a női gazdálkodókra is alkalmazni kell.”
V – Végkövetkeztetések
68. A fenti indokok alapján azt javaslom, hogy a Nejvyšší správní soud által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a Bíróság a következőképpen válaszolja meg:
„(1) Valamely mezőgazdasági üzemnek az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendelet 11. cikke szerinti átruházásának időpontjában fennálló »rendes nyugdíjkorhatár« fogalma értelmezhető úgy, mint a »nyugdíjjogosultsághoz előírt életkor« egy adott kérelmező esetében a nemzeti jog szerint.
2) A »rendes nyugdíjkorhatárra« vonatkozó uniós joggal nincs összhangban az, hogy a mezőgazdasági üzem átruházásának időpontjában a korengedményes nyugdíjazási támogatást az egyes kérelmezők esetében, nemüktől függően eltérően állapítják meg.
2) Valamely mezőgazdasági üzemnek az 1257/1999 tanácsi rendelet 11. cikke szerinti átruházásának időpontjában fennálló »rendes nyugdíjkorhatár« fogalmának az alkalmazása során a férfiak esetében érvényes magasabb nyugdíjkorhatár feltételét a női gazdálkodókra is alkalmazni kell.”