A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2013. április 11.(*)
„Mezőgazdaság – EMOGA – 1257/1999/EK rendelet – Vidékfejlesztési támogatás – A korengedményes nyugdíjazás támogatása – A mezőgazdasági üzemet átruházó, az átruházás időpontjában legalább 55 éves, de a rendes nyugdíjkorhatárt még el nem érő személy – A »rendes nyugdíjkorhatár« fogalma – A nyugdíjkorhatárt nemtől, illetve nők esetében a felnevelt gyermekek számától eltérően meghatározó nemzeti szabályozás – Az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elve”
A C‑401/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Nejvyšší správní soud (Cseh Köztársaság) a Bírósághoz 2011. július 28‑án érkezett, 2011. április 12‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Blanka Soukupová
és
a Ministerstvo zemědělství
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta, a harmadik tanács elnökeként eljáró bíró, K. Lenaerts, G. Arestis (előadó), J. Malenovský és D. Šváby bírák,
főtanácsnok: N. Jääskinen,
hivatalvezető: K. Sztranc‑Sławiczek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. június 28‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– B. Soukupová képviseletében J. Tomášek advokát,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. van Beek, G. von Rintelen és Z. Malůšková, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2012. október 23‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 80. o., magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 391. o.) 11. cikkének, valamint az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma általános uniós elvének értelmezésére irányul.
2 E kérelmet a B. Soukupová, mezőgazdasági gazdálkodó és a Ministerstvo zemědělství (cseh mezőgazdasági minisztérium) között az utóbbinak a valamely mezőgazdasági tevékenység mezőgazdasági vállalkozó általi korai megszüntetésével kapcsolatban nyújtott támogatási programban való részvétele iránti kérelme elutasítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós szabályozás
3 A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló, 1978. december 19‑i 79/7/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése (HL 1979. L 6., 24 o.; magyar nyelvű különkiadás 5 fejezet, 1. kötet, 215. o.) így rendelkezik:
„Ezt az irányelvet kell alkalmazni:
a) azokra a törvényileg szabályozott rendszerekre, amelyek a következő kockázatok ellen nyújtanak védelmet:
[…]
– időskor,
[…]
b) a szociális segélyre, amennyiben kiegészíti vagy helyettesíti az a) pontban említett rendszereket.”
4 Ezen irányelv 7. cikke a következőképpen szól:
„1) Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy ennek az irányelvnek a hatálya alól kizárják:
a) az öregségi és egyéb nyugdíjjogosultság szempontjából a nyugdíjkorhatár, illetve a nyugdíjkorhatárnak az egyéb juttatásokra vonatkozó esetleges következményeinek a meghatározását;
b) az öregségi nyugdíjrendszer keretében azoknak a személyeknek biztosított előnyöket, akik gyermekeket neveltek; a munkavégzés gyermeknevelés miatti megszakításainak időszakai utáni jogosultság megszerzését;
[…]
(2) A tagállamok időről időre megvizsgálják az (1) bekezdés értelmében kivételt képező területeket, és határoznak afelől, hogy az érintett területekkel kapcsolatos társadalmi fejlődés indokolja‑e a kivételek további fenntartását.”
5 A 1257/1999 rendelet (23) preambulumbekezdése kimondja, hogy a mezőgazdasági üzemek életképességének a javítása érdekében ösztönözni kell a gazdálkodók korengedménnyel történő nyugdíjazását.
6 Ugyanezen rendelet (40) preambulumbekezdése értelmében az egyenlőtlenségek megszüntetését, valamint a nők és férfiak esélyegyenlőségét biztosító intézkedéseket támogatni kell.
7 A hivatkozott rendelet 2. cikkének tizenegyedik francia bekezdése úgy rendelkezik, hogy a mezőgazdasági tevékenységekre és azok szerkezetváltására vonatkozó vidékfejlesztési támogatás kiterjedhet az egyenlőtlenségek megszüntetésére, valamint a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség elősegítésére, különösen a nők által kezdeményezett és végrehajtott projektek támogatása révén.
8 A 1257/1999 rendelet „Korengedményes nyugdíjazás” című IV. fejezete alatti 10. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:
„A mezőgazdasági tevékenységet végzők korengedményes nyugdíjazásának támogatása a következő célkitűzésekhez járul hozzá:
– jövedelem biztosítása azoknak az idősebb gazdálkodóknak, akik úgy határoznak, hogy beszüntetik gazdálkodási tevékenységüket,
– annak ösztönzése, hogy az említett idősebb gazdálkodók helyébe olyan gazdálkodók lépjenek, akik képesek szükség esetén javítani a fennmaradó mezőgazdasági üzem gazdasági életképességét,
– mezőgazdasági földterület átminősítése nem mezőgazdasági hasznosítású területté olyan esetben, amikor a gazdálkodás nem folytatható a gazdasági életképesség szempontjából kielégítő feltételek mellett.”
9 A hivatkozott rendelet 11. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A mezőgazdasági üzemet átruházó személynek:
– véglegesen fel kell hagynia minden kereskedelmi célú gazdálkodási tevékenységgel; azonban nem kereskedelmi jelleggel folytathatja a gazdálkodást és megtarthatja az épületek használati jogát,
– az átruházás időpontjában legalább 55 évesnek kell lennie, de még a rendes nyugdíjkorhatár alatt, és
– feltétel, hogy az átruházást megelőző 10 éven keresztül gazdálkodási tevékenységet végzett.”
10 Ugyanezen rendelet 12. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy:
„A korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás időtartama a mezőgazdasági üzem átruházója esetében a 15 évet, a mezőgazdasági dolgozó esetében a 10 évet nem haladhatja meg. A támogatás az átruházó 75. születésnapját követően, illetve ha a mezőgazdasági dolgozó a rá vonatkozó rendes nyugdíjkorhatárt elérte, nem folytatható.
Amennyiben az átruházó a tagállam által fizetett rendes nyugellátásban részesül, a korengedményes nyugdíjazási támogatást a tagállam által fizetett nyugdíj összegének figyelembevételével kiegészítésként kell odaítélni.”
A cseh szabályozás
11 Az 1257/1999 rendelet alapján a Cseh Köztársaság 2005. január 26‑án elfogadta a 69/2005. sz. kormányrendeletet (nařízení vlády č. 69/2005 Sb., o stanovení podmínek pro poskytování dotace v souvislosti s předčasným ukončením provozování zemědělské činnosti zemědělského podnikatele). A korményrendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint e rendelet célja az, hogy a mezőgazdasági tevékenység mezőgazdasági vállalkozó általi korai megszüntetésének elősegítésével kapcsolatos program keretében támogatást nyújtson.
12 A hivatkozott kormányrendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a programban való részvétel feltétele, hogy a kérelem benyújtásának napján a kérelmező már elérje a legalább 55 éves kort, és a kérelem benyújtásának napján még ne töltse be a nyugdíjjogosultsághoz előírt életkort.
13 A nyugdíjbiztosításról szóló 155/1995. sz. törvény (zákon č. 155/1995 Sb., o důchodovém pojištění) alapeljárásban alkalmazandó változata 32. cikkének (1) és (2) bekezdése – amely a fent hivatkozott 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjára utal vissza – a következőképpen rendelkezett:
„(1) A nyugdíjkorhatár:
a) férfiak esetében 60 év;
b) nők esetében
1. 53 év, amennyiben legalább 5 gyermeket neveltek,
2. 54 év, amennyiben 3 vagy 4 gyermeket neveltek,
3. 55 év, amennyiben 2 gyermeket neveltek,
4. 56 év, amennyiben egy gyermeket neveltek, illetve
5. 57 év,
amennyiben a biztosítottak ezt az életkort 1995. december 31‑ig betöltötték.
(2) Az olyan biztosított személyek esetében, akik az (1) bekezdésben rögzített korhatárokat az 1996. január 1. és 2012. december 31. közötti időszakban érik el, a nyugdíjkorhatárt minden megkezdett naptári évre vonatkozóan azt a hónapot, amelyben a biztosított e korhatárt eléri, a férfiak esetében 2 hónappal, a nők esetében 4 hónappal növelve kell meghatározni az 1995. december 31‑től azon időpontig tartó időszak tekintetében, amíg az (1) bekezdésben rögzített korhatárokat elérik, és ezt kell az azon hónapnak megfelelő időpontban elért nyugdíjkorhatárnak tekinteni, amely a biztosított születési idejének felel meg; amennyiben az így meghatározott hónap nem tartalmaz ilyen napot, úgy kell tekinteni, hogy a nyugdíjkorhatárt az így meghatározott hónap utolsó napján érték el.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
14 B. Soukupová olyan gazdálkodó, aki 1947. január 24‑én született, és két gyermeket nevelt fel. A nyugdíjbiztosításról szóló 155/1995. sz. törvény 32. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint 2004. május 24‑én érte el azt a korhatárt, amely alapján nyugdíjjogosultságot szerzett.
15 B. Soukupová 2006. október 3‑án nyújtotta be az állami mezőgazdasági intervenciós alaphoz a mezőgazdasági tevékenység mezőgazdasági vállalkozó általi korai megszüntetésével kapcsolatban nyújtott támogatási programban való részvétele iránti kérelmét.
16 2006. december 20‑i határozatával az állami mezőgazdasági intervenciós alap a 69/2005. sz. kormányrendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján elutasította e kérelmet, azon indokkal, hogy B. Soukupová kérelme benyújtásának az időpontjában már betöltötte a nyugdíjjogosultsághoz előírt életkort.
17 B. Soukupová fellebbezést nyújtott be e határozat ellen a Ministerstvo zemědělstvíhez, amelyet az utóbbi 2007. április 12‑én elutasított.
18 B. Soukupová keresetet nyújtott be e határozat ellen a Městský soud v Prazéhoz (prágai fellebbviteli bíróság). Keresetében arra hivatkozott, hogy a 69/2005. sz. kormányrendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja ellentétes a 1257/1999 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdésével, ugyanis e rendelet „rendes nyugdíjkorhatárra” utal, míg a kormányrendelet „nyugdíjjogosultsághoz előírt életkorra”. A szóban forgó 3. cikkben meghatározott feltétel abból fakadó hátrányosan megkülönböztető jellegére hivatkozva, hogy a hivatkozott 3. cikk értelmében vett nyugdíjjogosultsághoz előírt életkor eltérően kerül meghatározásra a férfiak esetében, illetve a nők esetében, és hogy ezenfelül ez a jogosultság a felnevelt gyermekek számától függően különböző, B. Soukupová a hivatkozott rendelet szerinti „rendes nyugdíjkorhatár” fogalmának olyan értelmezését kérte, amely nem eredményez hátrányos megkülönböztetést az egyes kérelmezők között. Megjegyezte, hogy a cseh jogszabály alkalmazásával azoknak a nőknek, akik több gyermeket neveltek fel, objektíve rövidebb idő áll rendelkezésükre ahhoz, hogy a mezőgazdasági tevékenység korai megszüntetésével kapcsolatban nyújtott támogatási programban való részvétel iránti kérelmet nyújtsanak be, mint a férfiaknak, vagy mint azoknak a nőknek, akik kevesebb gyermeket neveltek fel.
19 2009. április 30‑án hozott ítéletében a Městský soud v Praze megsemmisítette a Ministerstvo zemědělství határozatát, úgy ítélve meg, hogy a mezőgazdasági támogatásokra nézve nem állt fenn a férfi és a női mezőgazdasági gazdálkodók közötti különbségtételt igazoló jogszerű indok. Ennélfogva elutasított minden olyan értelmezést, amely a férfi és női kérelmezők közötti igazolatlan különbségekhez vezetne. Ezen túlmenően úgy ítélte meg, hogy a mezőgazdasági tevékenység mezőgazdasági vállalkozó általi korai megszüntetésének támogatásával kapcsolatos programban való részvételre jogosító korhatárt minden kérelmező számára ugyanúgy a rendes nyugdíjkorhatárban kell meghatározni.
20 A Ministerstvo zemědělství ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a Nejvyšší správní soudhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság). Fellebbezésében e minisztérium azzal érvelt, hogy az 1257/1999 rendelet csak az életkor alsó határát határozza meg pontosan. Arra hivatkozott, hogy az e rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében szereplő „rendes nyugdíjkorhatár” kifejezés és 155/1995. sz. törvény 32. cikkében szereplő „nyugdíjkorhatár” kifejezés értelme azonos. A szóban forgó minisztérium úgy vélte, hogy a jogalkotó úgy döntött, hogy a belső jogrendben a hivatkozott 11. cikk (1) bekezdésében szereplő rendes nyugdíjkorhatár pontos és objektív meghatározását a hivatkozott 32. cikk alkalmazásával kell meghatározni. A Ministerstvo zemědělství megjegyezte továbbá, hogy a rendes nyugdíjkorhatár megállapítására ugyanilyen módszer szerepel a cseh kormánynak „A Cseh Köztársaság 2004–2006. évekre vonatkozó horizontális vidékfejlesztési terve” című munkadokumentumában, amelyet e tagállam kormánya a 2003. július 9‑i 671. sz. határozatával, valamint az Európai Bizottság a 2004. szeptember 3‑i (2004) CZ 06 G DO 001. számú határozatával hagyott jóvá.
21 Mivel a Nejvyšší správní soudban kételyek merültek fel B. Soukupovának a 69/2005. sz. kormányrendeletben előírt, valamely mezőgazdasági tevékenység mezőgazdasági vállalkozó általi korai megszüntetésével kapcsolatban nyújtott támogatási programban való részvételi jogosultságával kapcsolatosan, és mivel e tekintetben úgy ítélte meg, hogy választ kell kapnia mind a 1257/1999 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének második franciabekezdésében meghatározott „rendes nyugdíjkorhatár” fogalmának értelmezésére, mind arra a kérdésre, hogy az uniós jog lehetővé teszi‑e, hogy az e programban való részvétel iránti kérelem értékelése során nemüktől, illetve az általuk felnevelt gyermekek számától függően különbséget tegyenek a kérelmezők között, e bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatalra a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [1257/1999 rendelet] 11. cikke szerinti »rendes nyugdíjkorhatár« fogalma értelmezhető‑e úgy, hogy egy adott kérelmező esetében az a nemzeti jog értelmében a »nyugdíjjogosultsághoz előírt életkornak« felel meg?
2) Amennyiben az első kérdésre adandó válasz igenlő, összeegyeztethető‑e az Európai Unió jogával és általános elveivel az, hogy a mezőgazdasági tevékenység átruházásának időpontjában a »rendes nyugdíjkorhatárt« az egyes kérelmezők esetében nemüktől, illetve az általuk felnevelt gyermekek számától függően eltérően határozzák meg?
3) Amennyiben az első kérdésre adandó válasz nemleges, milyen szempontokat kell a nemzeti bíróságnak figyelembe vennie az [1257/1999 rendelet] 11. cikke értelmében a mezőgazdasági tevékenység átruházásának időpontjában a »rendes nyugdíjkorhatár« fogalmának értelmezése során?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első és a második kérdésről
22 A kérdést előterjesztő bíróság első és második kérdésével – amelyeket együttesen kell megvizsgálni – lényegében arra vár választ, hogy összeegyeztethető‑e az Unió jogával és az egyenlő bánásmód, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elvével az, hogy az érintett tagállam a nemzeti nyugdíjrendszer nyugdíjjogosultsághoz előírt életkorra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával a 1257/1999 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése értelmében vett „rendes nyugdíjkorhatárt” a mezőgazdasági a mezőgazdasági korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatást kérelmezők esetében nemüktől, illetve női kérelmezők esetében az általuk felnevelt gyermekek számától függően eltérően határozzák meg.
23 E tekintetben elöljáróban meg kell jegyezni – amint az az 1257/1999 rendelet 10. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik –, hogy a gazdálkodók korengedménnyel történő nyugdíjazásához nyújtott támogatási mechanizmusnak e rendelet értelmében különösen az a célja, hogy hozzájáruljon azon idősebb gazdálkodók jövedelmének biztosításához, akik úgy határoznak, hogy beszüntetik gazdálkodási tevékenységüket, és ösztönözze azt, hogy az említett idősebb gazdálkodók helyébe olyan gazdálkodók lépjenek, akik képesek szükség esetén javítani a fennmaradó mezőgazdasági üzem gazdasági életképességét. Az utóbbi célkitűzés a szóban forgó rendelet (23) preambulumbekezdésében is szerepel.
24 Következésképpen a korengedménnyel történő nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás olyan gazdasági késztetést képez, amely az idősebb gazdálkodókat arra ösztönzi, hogy mezőgazdasági tevékenységüket előbb szüntessék be véglegesen, mint rendes körülmények között tennék, és megkönnyítsék a mezőgazdasági ágazat strukturális átalakítását a mezőgazdasági üzemek életképességének jobb biztosítása érdekében.
25 Meg kell állapítani tehát – amint azt a főtanácsnok indítványa 47. pontjában megjegyezte –, hogy a 1257/1999 rendeletben előírt a mezőgazdasági korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás a közös agrárpolitika Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) által finanszírozott olyan eszköze, amelynek célja a mezőgazdasági üzemek gazdasági életképességének biztosítása, és nem egy, a 79/7 irányelv hatálya alá tartozó szociális biztonsági juttatás.
26 E feltételek mellett ugyan a 1257/1999 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése értelmében vett „rendes nyugdíjkorhatár” rögzítése az uniós jog harmonizációja hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik, e rendelet alkalmazásában ezen államok nem hivatkozhatnak arra az eltérő bánásmódra, amelynek fenntartását a 79/7 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a szociális biztonság területén a nyugdíjkorhatár rögzítése tekintetében megengedi. Erre a nem harmonizált fogalomra való hivatkozva nem tekinthető úgy, hogy az uniós jogalkotó felhatalmazta volna az említett államokat arra, hogy a hivatkozott rendelet végrehajtása során olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek sértik az uniós jog általános elveit, valamint az alapvető jogokat (lásd ebben az értelemben a C‑540/03. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 2006. június 27‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑5769. o.] 22. és 23. pontját).
27 Egyébiránt rá kell mutatni, hogy az 1257/1999 rendelet (40) preambulumbekezdése a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek megszüntetését biztosító intézkedések támogatását javasolja. E rendelet 2. cikkének tizenegyedik francia bekezdése ugyancsak úgy rendelkezik, hogy a vidékfejlesztési támogatás kiterjedhet az egyenlőtlenségek megszüntetésére, valamint a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség elősegítésére. Tehát e rendelkezésekből kitűnik, hogy a szóban forgó rendelet alapján nyújtott mezőgazdasági korengedményes nyugdíjazás céljából nyújtott támogatás keretében biztosítani kell a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódot, és ennélfogva meg kell tiltani minden nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetést.
28 Következésképpen az 1257/1999 rendelet végrehajtása során a tagállamok az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének (1) bekezdése értelmében kötelesek tiszteletben tartani az említett Charta 20. cikkében, 21. cikkének (1) bekezdésében és 23. cikkében kimondott egyenlő bánásmód elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvét.
29 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt (lásd különösen a C‑354/95. sz., National Farmers’ Union és társai ügyben 1997. július 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑4559. o.] 61. pontját, a C‑152/09. sz. Grootes‑ügyben 2010. november 11‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑11285. o.] 66. pontját, valamint a C‑236/09. sz., Association belge des Consommateurs Test‑Achats és társai ügyben hozott 2011. március 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2011., I‑773. o.] 28. pontját).
30 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az idősebb női és férfi gazdálkodók az 1257/1999 rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében előírt korengedményes nyugdíjazás támogatása által követett cél tekintetében összehasonlítható helyzetben vannak, és e támogatásnak – amint az a jelen ítélet 24. pontjából is kitűnik – az a célja, hogy e gazdálkodókat nemüktől és az általuk felnevelt gyermekek számától függetlenül arra ösztönözze, hogy a mezőgazdasági termelés életképességének jobb biztosítása érdekében mezőgazdasági tevékenységüket előbb szüntessék be véglegesen, mint tennék. A szóban forgó gazdálkodók – akár férfiak, akár nők – ilyen támogatásért folyamodhatnak, amennyiben – amint azt e rendelet 11. cikkének (1) bekezdése megköveteli – véglegesen felhagytak minden kereskedelmi célú gazdálkodási tevékenységgel, feltéve hogy az e tevékenység megszüntetését megelőző 10 éven keresztül gazdálkodási tevékenységet végeztek, és annak megszüntetésének időpontjában legalább 55 évesek, de még a rendes nyugdíjkorhatár alatt vannak.
31 E körülmények között ellentétes lenne az uniós joggal és az egyenlő bánásmód, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, hogy a szóban forgó helyzeteket objektív igazolás hiányában eltérő módon kezeljék azon indokból, hogy az érintett tagállam nemzeti nyugdíjrendszerre vonatkozó rendelkezései alkalmazásával a 1257/1999 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése értelmében vett „rendes nyugdíjkorhatár” a mezőgazdasági korengedményes nyugdíjazást igénylő kérelmezők esetében nemüktől, illetve női kérelmezők esetében az általuk felnevelt gyermekek számától függően eltérően van meghatározva.
32 Ugyanis e jogot és elveket sértené, ha elfogadható lenne, hogy azok a korengedményes nyugdíjazást igénylő kérelmezők objektíve nem igazolható hátrányos megkülönböztetésben részesüljenek, akik nemüktől, illetve női kérelmezők esetében az általuk felnevelt gyermekek számától függően a gazdálkodók olyan csoportjába tartoznak, akik a nemzeti nyugdíjrendszer szóban forgó rendelkezései által meghatározott kort előbb érik el, mint egy másik gazdálkodói csoportba tartozó kérelmezők. Ebben az esetben a második csoportba tartozó kérelmezők részére hosszabb határidő áll rendelkezésre a támogatás iránti kérelmük benyújtására, ezért objektív igazolás hiányában előnyösebb helyzetbe kerülnek, mint az első csoportba tartozó kérelmezők, akiknek egy ugyanolyan jellegű kérelem tekintetében megszorítóbb támogatási feltételeknek kell megfelelniük.
33 Az alapeljárásban a szóban forgó nemzeti szabályozás azzal a következménnyel jár, hogy egy olyan személy, mint B. Soukupová – aki mezőgazdasági tevékenységét az e szabályozásban a nemétől és a felnevelt gyermekek számától függően meghatározott rendes nyugdíjkorhatár és a szóban forgó szabályozás által a férfi gazdálkodókra nézve meghatározott rendes nyugdíjkorhatár közötti korban kívánja megszüntetni – nem részesülhet a korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatásból, és következésképpen élete fennmaradó részében a hivatkozott támogatásnál alacsonyabb mértékű öregségi nyugdíjra való jogosultsága is korlátozott marad, miközben a mezőgazdasági tevékenységet ugyanilyen idősen beszüntető férfi gazdálkodó az 1257/1999 rendelet 12. cikke (2) bekezdésének értelmében az érintett tagállam által fizetett rendes nyugdíj összegének kiegészítéseként összesen tizenöt évig vagy a hetvenötödik születésnapjáig részesülhet e támogatásból.
34 A cseh és lengyel kormány által hivatkozottakkal ellentétben az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás által alkalmazott eltérő bánásmód objektíve nem igazolt. Amint ugyanis a főtanácsnok indítványának 61. pontjában rámutatott, az 1257/1999 rendelet alapján nyújtott mezőgazdasági korengedményes nyugdíjazás céljából nyújtott támogatás által a mezőgazdaság strukturális átalakítására vonatkozó céljai nyilvánvalóan elérhetők anélkül, hogy a tagállamoknak hátrányosan megkülönböztető elbánást kellene alkalmazniuk.
35 Ami az egyenlő bánásmód elvének megsértéséből az olyan helyzetben fakadó következményeket illeti, mint amely az alapeljárásban fennáll, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében amennyiben megállapítható az uniós joggal ellentétes hátrányos megkülönböztetés, és amíg az egyenlő bánásmódot visszaállító intézkedéseket nem fogadják el, az egyenlőség elvének tiszteletben tartása csak úgy biztosítható, ha a hátrányos helyzetbe hozott személyeknek biztosítják ugyanazokat az előnyöket, amelyekben a kedvezményezett csoporthoz tartozó személyek részesülnek (lásd a C‑18/95. sz. Terhoeve‑ügyben 1999. január 26‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑345. o.] 57. pontját és a C‑399/09. sz. Landtová‑ügyben 2011. június 22‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑5573. o.] 51. pontját). A hátrányos helyzetbe hozott személyeket tehát az érintett előnyből részesülő személyekkel azonos helyzetbe kell hozni.
36 A fenti megfontolások összességére figyelemmel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, nem egyeztethető össze az uniós joggal és az egyenlő bánásmód, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elvével az, hogy az érintett tagállam a nemzeti nyugdíjrendszer nyugdíjjogosultsághoz előírt életkorra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával a 1257/1999 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése értelmében vett „rendes nyugdíjkorhatárt” a mezőgazdasági korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatást kérelmezők esetében nemüktől, illetve női kérelmezők esetében az általuk felnevelt gyermekek számától függően eltérően határozzák meg.
A harmadik kérdésről
37 Az első és a második kérdésre adott válaszra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság által feltett harmadik kérdést nem szükséges megválaszolni.
A költségekről
38 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
Nem egyeztethető össze az uniós joggal és az egyenlő bánásmód, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elvével az, hogy az érintett tagállam a nemzeti nyugdíjrendszer nyugdíjjogosultsághoz előírt életkorra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendelet 11. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése értelmében vett „rendes nyugdíjkorhatárt” a mezőgazdasági korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatást kérelmezők esetében nemüktől, illetve női kérelmezők esetében az általuk felnevelt gyermekek számától függően eltérően határozzák meg.
Aláírások