JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2012. november 8.(1)
C‑415/11. sz. ügy
Mohamed Aziz
kontra
Caixa d´Estalvis de Catalunya, Tarragona i Manresa (Catalunyacaixa)
(A Juzgado de lo Mercantil nº 3 Barcelona [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Jelzálog‑fedezetű kölcsön – Jogorvoslati lehetőségek a végrehajtási eljárásban – Jelentős egyenlőtlenség a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben – Késedelmi kamatok – A kölcsön hitelező általi, lejárat előtti megszüntetése”
I – Bevezetés
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanács irányelv(2) értelmezését érinti.
2. M. Aziz, az alapügy felperese lakásvásárlás finanszírozása céljából kölcsönszerződést kötött az alperes takarékpénztárral, valamint e kölcsön fedezeteként jelzálogjogot alapított. M. Aziz fizetési nehézségei miatt az alperes végrehajtást vezetett az ingatlanra a spanyol jog által előírt, jelzálogjog érvényesítése iránti egyszerűsített végrehajtási eljárás keretében.
3. A végrehajtási eljárás befejezését követően M. Aziz külön eljárásban kifogásolta a kölcsönszerződés egyik feltételének tisztességtelenségét. A kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett tények szerint a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárásban a kölcsönszerződés feltételeinek tisztességtelenségére nem lehet hivatkozni. Éppen ellenkezőleg, ezt a fogyasztó csak külön megállapítási eljárásban kifogásolhatja. Ezzel az eljárással azonban a végrehajtást nem befolyásolhatja. Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság azoknak a nemzeti eljárási rendelkezéseknek a 93/13 irányelvvel való, az összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdést terjeszt elő, amelyek kizárják a feltételek tisztességtelenségével kapcsolatos kifogást. Ezenkívül a bíróság a kölcsönszerződés egyes feltételeinek tisztességtelenségére vonatkozó kérdést terjeszt elő.
4. Ez az eljárás tehát alkalmat nyújt a Bíróság számára arra, hogy a fogyasztóvédelemnek a nemzeti eljárásjog általi hatékony biztosításával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát továbbfejlessze. Ezenkívül azokat a körülményeket kell tárgyalni, amelyeket valamely szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása során figyelembe kell venni.
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
5. A 93/13 irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
[…]
(3) A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők.”
6. A 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre [helyesen: a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes olyan körülményre hivatkozva], amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire [helyesen: feltételeire hivatkozva], amelytől e szerződés függ.”
7. Ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következő:
„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”
8. A 93/13 irányelv melléklete „A 3. cikk (3) bekezdésében említett feltételek” cím alatt a következőket sorolja fel:
„1. Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy: […]
e) a kötelezettségét nem teljesítő fogyasztótól aránytalanul magas összeg megfizetését követelik meg kártérítés címén; […]
[…]
q) kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában, vagy más jogorvoslati lehetőség igénybe vételében, különösen arra kötelezve a fogyasztót, hogy csak jogszabályi rendelkezések által nem kötött döntőbírósághoz fordulhat, jogtalanul korlátozva a rendelkezésére álló bizonyítékokat, vagy olyan bizonyítási terhet róva a fogyasztóra, amelyet az alkalmazandó jog értelmében rendesen a másik szerződő félnek kellene viselnie.
[…]”
B – A nemzeti jog
9. A jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárást a Ley de Enjuciamiento Civil(3) 693. cikke és 695–698. cikke szabályozza.
10. A LEC 695. cikke a következőképpen rendelkezik:
1. A jelen fejezetben megjelölt eljárásokban az adós csak a következő indokok alapján terjeszthet elő jogorvoslati kérelmet:
(1) A biztosíték vagy a biztosított követelés megszűnése, amennyiben benyújtásra kerül egy olyan ingatlannyilvántartáson alapuló olyan igazolás, amely a jelzálogjog, adott esetben a birtok nélküli zálogjog (nyilvántartott zálogjog) megszűnését tanúsítja, vagy valamely, a megfizetésről vagy a biztosíték megszűnéséről szóló közjegyzői okirat;
(2) A tartozás összegének téves megállapítása, amennyiben a biztosított követelés a végrehajtást kérő és az adós közötti elszámolás eredményeként került meghatározásra. Az adósnak be kell nyújtania a számlakivonat birtokában lévő példányát, és a kifogás csak akkor elfogadható, ha az abban kimutatott egyenleg eltér attól az egyenlegtől, amely a végrehajtást kérő által benyújtott számlakivonatból megállapítható.
2. Az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati kérelem esetében a hivatalvezető a végrehajtást felfüggeszti, és a feleket a kitűzött határnapra a végrehajtást elrendelő bíróságra idézi, e tekintetben az idézés és a szóban forgó határnap között legalább négy napnak kell eltelnie; ezen a határnapon a bíróság meghallgatja a feleket, engedélyezi a benyújtott beadványokat, és két napon belül végzés formájában meghozza az általa megfelelőnek tartott döntést […]”
11. A LEC 698. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. Az adósnak, a vagyontárgyat birtokló harmadik személynek vagy más feleknek a fenti cikkek által nem érintett jogorvoslati kérelmeiről – beleértve a jogcím semmiségére, valamint a követelés esedékességére, bizonyosságára, megszűnésére vagy összegére vonatkozó jogorvoslati kérelmeket – a megfelelő eljárásban döntenek, anélkül hogy az a jelen fejezetben előírt eljárás felfüggesztését vagy elhúzódását eredményezné.
[…]
2 Az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati kérelem benyújtásakor vagy az azt követő eljárás során kérni lehet, hogy az ebben az eljárásban hozandó ítélet érvényesülését a jelen fejezetben szabályozott eljárást követően a hitelezőnek fizetendő összeg egészének vagy egy részének visszatartásával biztosítsák.
A bíróság a benyújtott iratok alapján elrendeli az említett visszatartást, amennyiben a hivatkozott indokokat elégségesnek tartja. Amennyiben a kérelmező nem nyilvánvalóan, kellő mértékben fizetőképes, a bíróságnak előzetesen megfelelő biztosítékot kell kérnie tőle a késedelmi kamat és a hitelező esetleges egyéb kártérítési követelésének fedezetére.
3. Amennyiben a hitelező arra az összegre, amelynek visszatartását az (1) bekezdésben megjelölt eljárás következtében elrendelték, olyan biztosítékot nyújt, amelyet a bíróság megfelelőnek tart, a visszatartást megszüntetik.”
III – A tényállás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem
12. 2007 júliusában M. Aziz jelzálog‑kölcsönszerződést kötött a Caixa d’Estalvis de Catalunya, Tarragona i Manresával (Catalunyacaixával)(4), amelyet közjegyző közreműködésével közokiratba foglaltak. Ezen, 138 000 euró felvételére vonatkozó kölcsönszerződés célja lényegében egy másik hitelintézettel szemben lakásvásárlás miatt fennálló, 115 821 euró összegű tartozás megszüntetése volt. A jelzáloggal terhelt vagyontárgy továbbra is a család lakása volt, amelynek értékét a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződésben 194 000 euróban határozták meg. M. Aziz havi állandó jövedelme ekkor 1 341 euró volt.
13. A szerződés fő kikötéseit az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az alábbiak szerint foglalja össze: A kölcsön futamideje 33 év, 396 havi törlesztőrészlettel 2007. augusztus 1. és 2040. július 31. között. A havi törlesztőrészletek összege az eredeti kamat mértékének változatlansága mellett 701,04 euró. Az ügyleti kamatok a következő módon kerülnek megállapításra: 2008. január 30‑ig évi 4,87%‑os fix névleges kamat. Az ezt követő naptól a kölcsön összegének teljes visszatörlesztéséig a névleges kamatláb változóvá válik (Euribor index + 1,10%).
14. A szerződés hatodik feltétele előírja, hogy az adós külön felszólítás vagy felhívás nélkül is késedelembe esik, ha akár kamat‑, akár tőketartozásának esedékes összegét nem fizeti meg annak esedékességekor, ideértve azok előrehozott esedékességét is. A 18,75% mértékű késedelmi kamat naponta kerül felszámításra.
15. A takarékpénztár jogosult továbbá a kölcsön teljes összegét többek között akkor esedékessé nyilvánítani, ha valamely irányadó határidő anélkül jár le, hogy az adós eleget tenne a tőke egy részének vagy a kölcsönt terhelő kamatoknak a megfizetésére vonatkozó kötelezettségének. A felek megállapodása szerint a lejárat ezen indoka az ingatlan‑nyilvántartásba bejegyzésre kerül annak érdekében, hogy adott esetben a takarékpénztár a LEC 693. cikkének rendelkezései szerint bírósági úton követelhesse a tartozás teljes összegét (a tőkét és a kamatokat).
16. A tizenegyedik feltétel a jelzálog alapítását érinti. A jelzálog a kölcsön tőkeösszegének, vagyis a 138 000 eurónak, a szerződéses kamatok egy évi összegének és a késedelmi kamatok legfeljebb 51 750 eurónyi összegének, valamint további 13 800 euró összegű költségeknek és kiadásoknak a fedezetéül szolgál. Mindez nem érinti az adós személyes felelősségét.
17. A tizenötödik feltétel tárgya a jelzálogjog érvényesítése iránti bírósági végrehajtás: Ennek során a lakásnak a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződésben megjelölt becsült értékét (194 000 euró) veszik alapul. A felek megállapodnak abban, hogy a tartozás bírói úton való érvényesítésére sor kerülhet megállapítási eljárásban és rendes bírósági végrehajtási eljárásban, illetve jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárásban is. A takarékpénztár jogosult – különösen a végrehajtási eljárás lefolytatása céljából – meghatározni az érvényesíteni kívánt követelés összegét azzal, hogy a jelzálogjog alapításáról szóló közokirattal együtt benyújtja a kiegyenlítetlen összegekről szóló elszámolást a megállapodás szerinti, közokiratban rögzített formában a megfelelő igazolásokkal együtt.
18. 2007 októberétől fogva M. Aziz késedelembe esett a rögzített havi törlesztőrészletek megfizetésével (2007. október, 2007. december, 2008. január, 2008. február, 2008. március, április és május). A törlesztőrészletek megfizetésének késedelme folytán a takarékpénztár felszámította a szerződésben rögzített mértékű késedelmi kamatot. 2007. július 31. – az első törlesztőrészlet első esedékességének időpontja – és 2008. május 31. között M. Aziz tőketartozás címén 1 325,98 euró összeget, ügyleti és késedelmi kamatok címén pedig 6 656,44 eurót fizetett meg.
19. 2008. május végét követően M. Aziz rendszeresen elmulasztotta megfizetni hitelének havi törlesztőrészleteit. A takarékpénztár a hitel végtörlesztésére vonatkozó rendelkezést alkalmazta. A végtörlesztés miatt a hitel teljes összegét (a tőkét és a kamatokat) követelte.
20. 2008. október 28‑án a takarékpénztár képviselője közjegyzőhöz fordult az M. Aziz által megfizetendő összeget rögzítő okirat kiállítása végett. Ebben a közjegyzői okiratban a tartozás összege – az általánosan elismert matematikai‑pénzügyi ismérveknek megfelelően, a felek által a szerződésben rögzített feltételekkel összhangban, valamint a pénzintézet által kiadott igazolások figyelembevételével – 139 764,76 euróban került meghatározásra. Ez az összeg az alábbi részekből tevődik össze: 136 674,02 euró tőkeösszeg, 3 017,97 euró ügyleti kamat, 72,77 euró késedelmi kamat.
21. A takarékpénztár 2009. január 21‑én táviratot küldött M. Aziznak, amelyben bírósági eljárás megindításáról tájékoztatta a 2008. október 16‑ig felhalmozott tartozásának, valamint a szerződés szerinti, az említett időponttól azok teljes megfizetéséig terjedő időszakra megfizetendő kamatoknak és a vonatkozó költségeknek az érvényesítése iránt. A tartozás megfizetésére felszólító táviratot 2009. február 2‑án M. Aziz lakcímén egyik családtagja vette át.
22. 2009. márciusában a takarékpénztár nem bírósági okiraton alapuló jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárást indított a polgári perrendtartásról szóló spanyol törvény alapján, amelynek keretében tőkekövetelés címén 136 674,02 euró, lejárt kamatok címén 90,74 euró, kamatok és költségek címén pedig 41 902,21 euró megfizetését követelte M. Aziztól. A jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásának időpontjában a lejárt és meg nem fizetett törlesztőrészletek összege 3 153,46 euró volt. A vagyontárgyra vezetett végrehajtás tárgya a jelzáloggal terhelt ingatlan, vagyis M. Aziz és családja lakása volt.
23. A jelzálogjog érvényesítése iránti bírósági végrehajtási eljárás lefolytatására a Juzgado de Primera Instancia nº 5 de Martorell (a martorelli 5. számú elsőfokú bíróság) rendelkezik hatáskörrel. E bíróság kötelezte M. Azizt a tartozás megfizetésére, ami nem vezetett eredményre.
24. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a spanyol polgári eljárásjog szerint a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás keretében a jogorvoslati kérelem előterjesztése korlátozott. Kizárólag a biztosíték vagy az azzal biztosított kötelezettség megszűnésére, a tartozás összegének téves megállapítására (amennyiben a tartozás a végrehajtást kérő és az adós közötti elszámolás eredményeként került meghatározásra), illetve másik, korábban bejegyzett – érvényes – jelzálog fennállására hivatkozással van helye jogorvoslati kérelem előterjesztésének. A jelen esetben egyik sem alkalmazható.
25. A LEC 698. cikkének 1. bekezdése szerint az adós bármely egyéb indokra (mint például a tartozás alapjául szolgáló, kölcsönszerződésben szereplő rendelkezések érvénytelenségével kapcsolatos indokra) alapított jogorvoslati kérelme külön, rendes bírósági eljárásban kerül elbírálásra, anélkül hogy az a bírósági végrehajtási eljárást felfüggesztené. A LEC 698. cikkének 2. bekezdése szerint ezen, előbb említett rendes eljárás lefolytatására illetékes bíróság azzal tudja biztosítani az általa meghozatalra kerülő ítélet hatékony érvényesülését, hogy ítéletében visszatartja a hitelezőt megillető árverési ár egészét vagy egy részét.
26. M. Aziz nem jelent meg az eljárásban a bíróság előtt, és semmilyen jogorvoslati kérelmet nem terjesztett elő a végrehajtással szemben. M. Aziz a LEC 693. cikkének 3. bekezdésében rögzített lehetőséggel sem élt, és nem „szabadította fel a vagyontárgyat” az árverés elkerülése érdekében, mivel nem fizette meg a végrehajtás időpontjában ki nem egyenlített törlesztőrészleteket és az azokhoz kapcsolódó kamatokat, költségeket és díjakat.
27. Ennek következtében 2009. december 15‑én a bíróság végzésével elrendelte a jelzáloggal terhelt vagyontárgyra vezetendő végrehajtást.
28. 2010. július 20‑án került sor a jelzáloggal terhelt vagyontárgy bírósági árverésére, amelyen nem jelentek meg árverezők. Így tehát a takarékpénztár kérte a vagyontárgy részére történő odaítélését a becsült érték 50%‑án (97 200 euró), amire a spanyol végrehajtási jog alapján lehetőség van, és ez meg is történt. M. Aziz tehát elvesztette a lakástulajdonát, és ezenkívül továbbra is tartozik a takarékpénztárnak 40 000 euró kölcsöntőkével, valamint ezenfelül a meg nem fizetett kamatokkal és költségekkel. 2011. január 20‑án a Juzgado de Primera Instancia nº 5 de Martorell által felállított bírósági bizottság ellátogatott az árverés tárgyául szolgáló ingatlanhoz, hogy azt birtokba adja a takarékpénztárnak. M. Azizt kilakoltatták a lakásból.
29. A Juzgado Mercantil nº 3 de Barcelona (a barcelonai 3. számú kereskedelmi bíróság) előtt folyamatban lévő alapeljárásban M. Aziz felperesként a 15. szerződési feltétel tisztességtelenségének és ennek következtében érvénytelenségének, végeredményben tehát – ahogy a kérdést előterjesztő bíróság kifejti – a lefolytatott végrehajtási eljárás semmiségének megállapítását kéri. A kérdést előterjesztő bíróság az eljárását az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tárgyában hozott döntésig felfüggesztette.
30. A Juzgado Mercantil a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
1) A jelzálogjoggal vagy zálogjoggal terhelt vagyontárgyakra vezetett bírósági végrehajtásnak a LEC 695. és azt követő cikkeiben rögzített rendszere a megtámadási okok tekintetében a spanyol eljárásjogban felállított korlátokkal együtt nem más, mint a fogyasztóvédelem egyértelmű korlátozása azáltal, hogy formai és tartalmi szempontból is egyértelműen akadályozza, hogy a fogyasztó jogainak hatékony védelmét biztosító keresetet indítson, vagy bírósági jogorvoslattal éljen?
2) A kérdést előterjesztő bíróság azt kéri az Európai Unió Bíróságától, hogy pontosítsa az aránytalanság fogalmát az alábbiakra is figyelemmel:
a) Az eredetileg hosszú futamidőre – jelen esetben 33 évre – szóló szerződések (eredeti) lejárat előtti megszüntetésének lehetősége, egy rendkívül rövid és konkrét időszak során elkövetett szerződésszegés miatt.
b) Olyan – a jelen esetben 18%‑ot meghaladó mértékű – késedelmi kamatok kikötése, amelyek nem felelnek meg az egyéb, fogyasztókat érintő szerződésekben kiköthető késedelmi kamatokkal szemben támasztott szempontoknak (fogyasztói hitelek), és amelyek a fogyasztókkal kötött szerződések más területein akár tisztességtelennek is tekinthetők, és amelyekre ugyanakkor az ingatlanokkal kapcsolatos szerződéskötési gyakorlatban nem vonatkozik egyértelmű jogszabályi korlát, még azokban az esetekben sem, amelyekben nemcsak a már lejárt törlesztőrészletek tekintetében, hanem a határidő előtti lejárat folytán a tartozás teljes összegére nézve kerülnek felszámításra.
c) Az elszámolási mechanizmusok és a változó – mind ügyleti, mind késedelmi – kamatok hitelező általi egyoldalú megállapítása a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás lehetőségével egybekötve, valamint annak kizárása, hogy az adós a végrehajtási eljárásban kifogásolja a követelés összegét, ügyének olyan bírósági eljárásra utalásával, amelynek célja ezen összeg megállapítása, és amelynek jogerős ítélettel való lezárása idejére a végrehajtás már befejeződik, vagy, ami még rosszabb, az adós elveszíti a jelzáloggal terhelt vagy biztosítékként lekötött vagyontárgyat, ez a kérdés pedig különös jelentőséggel bír a lakásvásárlási célú kölcsönök esetében, amikor a végrehajtás az ingatlanból való kilakoltatással végződik.
31. A Bíróság előtti eljárásban M. Aziz, a Catalunyacaixa, a spanyol kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli és szóbeli észrevételeket.
IV – Jogi értékelés
A – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés
1. Elfogadhatóság
32. Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtásnak a nemzeti eljárásjogban szabályozott olyan rendszere, amely nem teszi lehetővé a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem előterjesztését a jelzálogjog alapjául szolgáló kölcsönszerződés szerződési feltételeinek tisztességtelensége miatt, a fogyasztóvédelem korlátozásának minősül‑e, és ezáltal ellentétes‑e a 93/13 irányelvvel.
33. Az alapügy alperese, a takarékpénztár kétségbe vonja e kérdés elfogadhatóságát. Ez a kérdés tisztán hipotetikus, és nem áll összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő alapeljárással. Ott ugyanis kizárólag az a kérdés képezi a vita tárgyát, hogy a szerződési feltételek 15. pontja érvényes‑e. A spanyol kormány álláspontja szerint sem áll fenn az elfogadhatóság. A jogorvoslati kérelem végrehajtási eljárásban történő előterjesztésének korlátozása esetleg a végrehajtási bíróság számára lehet releváns. A végrehajtási eljárás azonban a jelen ügyben már befejeződött. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés tehát irreleváns a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás szempontjából, és e bíróságnak valamely szerződési feltétel érvényességét absztrakt módon és a lefolytatott végrehajtási eljárástól függetlenül kell elbírálnia.
34. A Bizottság is hipotetikusnak és ezáltal elfogadhatatlannak tartja a végrehajtási bíróság felülvizsgálati lehetőségeire vonatkozó kérdést. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés átfogalmazását javasolja. Azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy milyen jogkört kell biztosítani a bíróság számára a megállapítási eljárásban a jogorvoslati kérelem előterjesztésének a végrehajtási eljárásban történő korlátozására figyelemmel.
35. Egyet kell érteni a felekkel abban, hogy a konkrétan megfogalmazott kérdés annyiban hipotetikus, hogy azt valóban nem a végrehajtási bíróság terjeszti elő. Csak a végrehajtási bíróság számára merül fel azonban közvetlenül az előtte folyamatban lévő eljárásban rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekre és a 93/13 irányelvnek a végrehajtási eljárásban biztosított jogorvoslati lehetőségekre kifejtett hatására vonatkozó kérdés.
36. A kérdést előterjesztő bíróság kérdését tehát – ahogy a Bizottság helyesen javasolja – tágabban kell értelmezni, mégpedig úgy, hogy milyen, a végrehajtással szembeni jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani a fogyasztónak legalább a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő megállapítási eljárásban. Első pillantásra ez a kérdés is hipotetikus lehetne, mivel a végrehajtás már befejeződött. Mégis releváns a döntés szempontjából.
37. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében kifejtette, hogy az alapügy tárgyát a jelzálogjog érvényesítése iránti, már teljesen befejeződött végrehajtás utáni esetleges kártérítés is képezi. A végrehatással szembeni jogorvoslatra vonatkozó kérdés tehát a kérdést előterjesztő bíróság döntése szempontjából jelentőséggel bír, és e bíróság a tényleges érvényesülés elve alapján köteles lehet az addigi eljárás esetleges hibáit a döntésével utólagosan kiküszöbölni.
38. A következőkben tehát azt kell vizsgálni, hogy milyen követelményeket támaszt a 93/13 irányelv a végrehajtással összefüggésben a fogyasztónak a feltételek tisztességtelenségével szembeni jogorvoslati lehetőségeire vonatkozóan.
2. Értékelés
39. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolása érdekében először rá kell mutatni arra, hogy a 93/13 irányelvvel létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapul, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében. Ez a helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát.(5)
40. E hátrányos helyzetre tekintettel a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve. Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy egy olyan kötelező erejű rendelkezésről van szó, amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse.(6)
41. A 93/13 irányelv által előírt védelem biztosítása érdekében a Bíróság már több esetben hangsúlyozta, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet csak a szerződő feleken kívüli, pozitív beavatkozás egyenlítheti ki.(7)
42. A Bíróság ezen elvek fényében állapította meg, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni valamely, a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződéses feltétel tisztességtelen jellegét, és ez által köteles ellensúlyozni a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyensúlytalanságot.(8)
43. A jelen ügy azt a kérdést érinti, hogy milyen lehetőséget kell biztosítani a fogyasztó számára azt érintően, hogy a kölcsönszerződés valamely feltételének tisztességtelenségét az ezt biztosító jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtás során kifogásolja.
44. A végrehajtásra vonatkozó nemzeti intézkedések uniós jogi harmonizációjának a hiányában az eljárások részletes szabályai a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján a tagállamok belső jogrendjébe tartoznak. A tagállamok szabályozási jogkörét azonban az egyenértékűség elve és a tényleges érvényesülés elve korlátozza.(9) A rendelkezések nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső esetekre vonatkozókhoz képest, és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által a fogyasztókra ruházott jogok gyakorlását.(10)
45. Az egyenértékűség elve szerint a bírósághoz fordulás azon eljárási szabályai, amelyek célja, hogy biztosítsák azoknak a jogoknak a védelmét, amelyeket a közösségi jog közvetlen hatálya az érintetteknek biztosít, nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló, belső jellegű keresetekre vonatkozóak.(11) E tekintetben a jelen ügyben nem merül fel probléma. A LEC 698. cikke ugyanis nemcsak a feltételek tisztességtelenségével kapcsolatos jogorvoslatot zárja ki a végrehajtási eljárásban, hanem általában minden olyan jogorvoslatot, amely a jogcím semmiségét érinthetné.
46. A következőkben a tényleges érvényesülés elvét kell részletesen vizsgálni. Ebből az elvből az következik, hogy a nemzeti eljárásjog kialakítása nem eredményezheti a 93/13 irányelv által a fogyasztónak biztosított jogok érvényesítése akadályozását. A bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében minden esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi‑e az uniós jog alkalmazását, meg kell vizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek a különböző nemzeti hatóságok előtti teljes eljárásban betöltött helye, valamint alkalmazása és sajátosságai.(12)
47. A kérdést előterjesztő bíróság által vázolt kép szerint a jelzálogjog érvényesítése iránti egyszerűsített spanyol végrehajtási eljárás a zálogtárgy hatékony és gyors értékesítése érdekében az adós jogvédelmének csak nagyon korlátozott lehetőségét ismeri. Kevés kivétellel tehát, amelyek a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a jelen ügyben nem voltak relevánsak, az adósnak a zálogtárgy értékesítését az esetleges tisztességtelen feltételektől függetlenül tűrnie kell. Az adós csak a jogcím érvényességének megállapítása iránti külön eljárásban terjeszthet elő jogorvoslati kérelmet a végrehajtás alapjául szolgáló követeléssel szemben, és így abban az eljárásban kifogásolhatja az alkalmazott feltétel tisztességtelenségét.
48. Ezáltal az adósnak kétségtelenül csak arra van lehetősége, hogy a végrehajtás során befolyt összeg felosztását befolyásolja, vagy a végrehajtás alapján kártérítési igényt érvényesítsen. A bíróságnak pedig ebben a külön megállapítási eljárásban lehetősége van az árverés során befolyt vételár visszatartásának elrendelésére is annak biztosítása érdekében, hogy az adósnak a végrehajtást kérővel szemben fennálló, fizetésre irányuló követelése is érvényesíthető legyen.
49. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő fejtegetések szerint sem az egyszerűsített végrehajtási eljárás keretében, sem a külön megállapítási eljárásban nincs azonban az eljáró bíróságnak lehetősége arra, hogy a végrehajtásnak, azaz az ingatlan árverezésének a felfüggesztését elrendelje.
50. A fogyasztónak tehát a spanyol jog szerint akkor sem lenne lehetősége a bírósági árverezést és a tulajdon ezzel járó elvesztését megakadályozni, ha a jelzálogjog alapjául szolgáló kölcsönszerződés valamely feltételének tisztességtelensége kizárná az ingatlanra vezetett végrehajtást. A fogyasztó lehetőségei tehát a kártérítés formájában biztosított utólagos jogorvoslatra korlátozódnak, és – ahogy a jelen alapügy tényállásában – tűrnie kell a lakása elvesztését.
51. Az eljárás ilyen szabályozása csökkenti a 93/13 irányelv által elérni kívánt védelem hatékonyságát.
52. A puszta kártérítési igény ugyanis aligha alkalmas a 93/13 irányelv által a fogyasztó számára garantált jogok tényleges biztosítására, különösen akkor, ha a jelzálogjoggal terhelt ingatlan az adós lakása. A tisztességtelen szerződési feltétellel szemben nem jelent tényleges védelmet, ha a fogyasztónak ilyen feltételekkel összefüggésben jogorvoslat nélkül tűrnie kell a zálogtárgy értékesítését, és ezáltal a lakása bírósági árverezését, valamint ennek következményeként a tulajdon elvesztését és a kilakoltatást, és csak utólagos jogorvoslattal tud kártérítési igényt kiharcolni.
53. Éppen ellenkezőleg, a 93/13 irányelv megköveteli, hogy a fogyasztó számára hatékony jogorvoslat álljon rendelkezésre a kölcsönszerződése feltételei tisztességtelenségének vizsgálatára, és adott esetben így megakadályozható legyen a végrehajtás.
54. Ebbe az irányba mutat a Banco Español de Crédito ügyben nemrég hozott ítélet. Ebben a Bíróság egy fizetési meghagyásos eljárás tekintetében megállapította, hogy a tényleges érvényesülés elvének a 93/13 irányelvvel összefüggésben történő tiszteletben tartása érdekében a nemzeti bíróság köteles már a fizetési meghagyás kibocsátása előtt – amellyel szemben a fogyasztó ellentmondást nyújthatna be – hivatalból értékelni a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét, amennyiben az ehhez szükséges valamennyi jogi és ténybeli elem e bíróság rendelkezésére áll.(13) Nem elhanyagolható ugyanis annak kockázata, hogy a fogyasztó nem terjeszti elő a megkövetelt ellentmondást.(14)
55. Ebből az is következik, hogy a fogyasztó számára közvetlenül a végrehajtási eljárásban kell lehetőséget biztosítani a feltételek tisztességtelenségének kifogásolására, és nem csak egy külön eljárásban? A Banco Español de Crédito ügyben hozott ítélet alkalmazhatóságát illetően azáltal is felmerülhet kétség, hogy a fizetési meghagyásos eljárással ellentétben a jelen ügyhöz hasonló helyzetben a közjegyzői okirattal már létezik végrehajtási jogcím, és el kell ismerni a végrehajtás gyors lefolytatásához fűződő hitelezői érdeket. A tulajdonképpeni végrehajtási eljárás formális kialakítása és a jogorvoslatnak ebben az eljárásban történő messzemenő kizárása révén a jogalkotó célja a végrehajtható okiratba foglalt követelések gyors végrehajthatósága. Ilyen körülmények alapján nem tűnik számomra feltétlenül szükségesnek, hogy eleve a fogyasztó jogvédelme rendkívüli megnehezítésének minősítsék, ha a fogyasztónak valamely eljárás megindítása révén először meg kell teremtenie annak feltételeit, hogy az eljáró bíróság a szerződési feltételeket megvizsgálja.
56. Ezt a kérdést azonban a jelen eljárásban nem kell kimerítően tisztázni. Ahogy ugyanis már az elfogadhatóság vizsgálata keretében kifejtettem, a jelen ügyben nem kell azt a kérdést megválaszolni, hogy a fogyasztó számára kifejezetten már a végrehajtási eljárásban kell‑e lehetőséget biztosítani arra, hogy a kölcsönszerződés valamely feltételének tisztességtelenségére hivatkozzon. Még kevésbé kell tehát tisztázni azt, hogy a Banco Español de Crédito ügyben hozott ítéletből levezethető‑e, hogy a végrehajtási bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia az egyes olyan szerződési feltételek érvényességét, amelyek hatást gyakorolhatnak a végrehajtásra.(15) Végső soron az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésben kifejezetten a fogyasztó jogorvoslati lehetőségeiről van szó, a hivatalbóli vizsgálat lehetőségére vonatkozó kérdést a kérdést előterjesztő bíróság nem terjesztett elő.
57. A jelen eljárás keretében tehát kizárólag az a döntő, hogy a tényleges érvényesülés elve mindenképpen megköveteli, hogy a megállapítási eljárást lefolytató bíróságnak rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy a végrehajtási eljárást (ideiglenesen) felfüggessze annak érdekében, hogy leállítsa a végrehajtást, amíg valamely szerződési feltétel tisztességtelenségét megvizsgálják, és ezáltal megakadályozza, hogy a fogyasztó terhére a végrehajtási eljárással nehezen vagy egyáltalán nem jóvátehető tényeket teremtsenek.
3. Közbenső következtetés
58. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy nem összeegyeztethető a 93/13 irányelvvel a jelzálogjoggal vagy zálogjoggal terhelt vagyontárgyakra vezetett, közjegyzői okiraton alapuló végrehajtás olyan rendszere, amelyben a végrehajtás megtámadásának lehetősége korlátozott, amennyiben a fogyasztó sem magában a végrehajtási eljárásban, sem a 93/13 irányelvben biztosított jogok érvényesítésére irányuló valamely külön bírósági eljárásban nem részesülhet hatékony jogvédelemben például azáltal, hogy a bíróság a végrehajtást felfüggesztheti.
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés
59. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés szövegében az „aránytalanság” fogalom szerepel, e kérdés tehát az irányelv melléklete 1. pontjának e) alpontjában alkalmazott terminológiához kapcsolódik. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet azonban úgy kell értelmezni, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdéssel a szerződésből eredő jogokban és kötelezettségekben fennálló „egyenlőtlenségnek” az irányelv 3. cikke (1) bekezdésében alkalmazott általános fogalma értelmezését kérik, amely helyett az irányelv melléklete 1. pontjának e) alpontja kizárólag a kártérítési összegek különleges esetében említi az „aránytalanul” fogalmat.
60. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság tehát lényegében az „egyenlőtlenség” 93/13 irányelv 3. cikke (1) bekezdése szerinti fogalmának magyarázatát kéri. Eszerint valamely egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
61. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben három konkrét feltételt jelöl meg, amelyek az alapügyben vitatott szerződés alkotóelemét képezik. Ezeket a feltételeket a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk alapján egyoldalúan határozták meg a fogyasztó számára, ennélfogva ezek az irányelv hatálya alá tartoznak.
1. Elfogadhatóság
62. Mindazonáltal az alapügy tárgyát a takarékpénztár és a spanyol kormány szerint eddig csak a kérdést előterjesztő bíróság által megjelölt feltételek egyike képezi. A többi feltétel tekintetében adandó válasz sem irreleváns azonban az alapügy eldöntése szempontjából. Nem kizárt ugyanis, hogy az egyes szerződési feltételek átfogó vizsgálata és azok jogi értékelése hatást gyakorol az alapügyben vitatott feltétel értelmezésére is.
63. Ezenkívül már az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés elfogadhatósága vizsgálatának keretében rámutattam arra, hogy az alapügy tárgya a kérdést előterjesztő bíróság szerint a végrehajtási eljárás esetleges érvénytelenségére terjed ki. Megfontolandó, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdéssel megjelölt, a kérdést előterjesztő bíróság által egyébként hivatalból is vizsgálandó feltételek jogi értékelése is következményekkel járhatna a végrehajtási eljárás érvényességére nézve. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés tehát teljes egészében elfogadható.
2. Értékelés
a) Általános megjegyzések
64. A Bíróság már többször rámutatott arra, hogy a 93/13 irányelv 3. cikke a jóhiszeműség és a felek jogai és kötelezettségei jelentős egyenlőtlenségének fogalmaira utalva csak általános módon határozza meg azokat az elemeket, amelyek valamely szerződési feltételt tisztességtelenné tesznek.(16)
65. Az adott tényállás körülményei függvényében az adott szerződési feltétel konkrét minősítése szükséges annak esetleges tisztességtelensége tekintetében.(17) Ez az értékelés a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével történik, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy valamely olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ.
66. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy a szerződési feltétel megfelel‑e mindazon kritériumoknak, amelyek szerint valamely feltételt tisztességtelennek lehet minősíteni a 93/13 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének értelmében. Csak a nemzeti bíróság tudja átfogóan értékelni azokat a következményeket, amelyeket az adott feltétel a szerződésre irányadó jog keretében előidézhet, és ez a nemzeti jogrend szerinti vizsgálatot feltételez.(18)
67. A vitatott feltételek tisztességtelenségének végleges értékelése a nemzeti bíróság, és nem a Bíróság feladata.(19) A Bíróság feladata azon általános kritériumok értelmezése, amelyek lehetővé teszik azon szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megítélését, amelyekre az irányelv rendelkezései alkalmazandóak.(20)
b) A lejárat előtti megszüntetésre vonatkozó feltétel
68. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés tárgyát képező első feltétel a hosszú futamidőre szóló szerződések lejárat előtti, egy rendkívül rövid és konkrét időszak során elkövetett szerződésszegés miatti megszüntetésének lehetőségét érinti.
69. A konkrét ügyben a kölcsönszerződés 6. feltétele azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a kölcsönt biztosító takarékpénztár már akkor minden további nélkül a lejárat előtti esedékessé nyilváníthatja a teljes kölcsönt, ha az adós a szerződés 33 éves futamideje alatt teljesítendő összesen 396 havi törlesztőrészletnek akár csak egyikével is késedelembe esik.
70. A Bizottság ezt a szerződési feltételt nyilvánvalóan érvényesnek tartja, mivel akár csak egy törlesztőrészlet megfizetésének elmulasztása a kölcsönvevő lényeges szerződéses kötelezettsége megszegésének minősül, és a kölcsönadótól nem várható el a szerződés további fenntartása.
71. Az, hogy valamely feltétel a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz‑e elő a fogyasztó kárára, nem állapítható meg azzal a jogi helyzettel való összehasonlítás nélkül, amelyet a nemzeti jog ír elő arra az esetre, ha maguk a felek a szerződésben nem rendelkeztek. A feltétel csak akkor idéz elő esetleges tisztességtelen egyenlőtlenséget a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben a fogyasztó kárára, ha a fogyasztó a szerződési feltétel révén a törvényi rendelkezésekhez képest kedvezőtlenebb helyzetbe kerül.
72. Még ha valamely szerződési feltétel a fogyasztónak a törvényi helyzethez képest kedvezőtlen helyzetét idézi is elő, ennek nem kell feltétlenül a szerződéses egyensúlyt olyan módon felborítania, hogy az a 93/13 irányelv (3) cikke szerint tisztességtelennek minősüljön.
73. A 93/13 irányelv 3. cikke inkább kifejezetten azt követeli meg, hogy valamely szerződési feltétel csak abban az esetben legyen tisztességtelen feltételnek tekintendő, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Így tiszteletben tartják a szerződési szabadságot, és elismerik, hogy a feleknek gyakran jogos érdekük fűződik a szerződéses kapcsolataik törvénytől eltérő kialakításához.
74. Annak megállapítása, hogy a szerződési feltétel által a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben a törvényi helyzethez képest előidézett eltolódás jelentős egyenlőtlenséget eredményez‑e a fogyasztó kárára, csak a szerződés összes egyedi – az irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében felsorolt – körülményének átfogó értékelése alapján lehetséges. A jelentős egyenlőtlenség különösen akkor tekintendő indokolatlannak, ha a fogyasztó jogait és kötelezettségeit olyan mértékben korlátozzák, hogy a szerződési feltételeket alkalmazó fél jóhiszeműen nem indulhatott ki abból, hogy a fogyasztó a megfelelő rendelkezést egyedi szerződéses tárgyalások keretében elfogadta volna.
75. Ebben az összefüggésben különösen az bír jelentőséggel, hogy a megfelelő szerződési feltételek szokásosak‑e, azaz hasonló szerződések esetében rendszerint alkalmazzák‑e ezeket a jogviszonyokban, vagy pedig azok szokatlanok, hogy van‑e ténybeli indoka a feltételt tartalmazó rendelkezésnek, és hogy a fogyasztó a szerződéses egyensúlynak a feltételt alkalmazó fél javára történő eltolódása ellenére az adott rendelkezés tárgya tekintetében nem marad‑e védelem nélkül.
76. Az alapügyben tehát először is az a releváns, hogy hogyan alakították ki a kölcsön felmondására vonatkozó törvényi rendelkezéseket, különösen, hogy az adós egyes törlesztőrészletek tekintetében fennálló késedelme esetén a kölcsönadó milyen feltételekkel jogosult a kölcsön felmondására és lejárat előtti megszüntetésére. A vita tárgyát képező feltételt e mérce alapján kell majd vizsgálni.
77. E tekintetben egyrészt azt kell figyelembe venni, hogy a törlesztőrészletek megfizetésére vonatkozó kötelezettség a kölcsönvevő lényeges szerződéses kötelezettsége. Annak a kérdésnek a megválaszolása során, hogy főszabály szerint már akár egyetlen törlesztőrészlet megfizetésének elmulasztását követően nem tűnik‑e elvárhatónak a takarékpénztártól a szerződés fenntartása, másrészt azt kell megfontolni, hogy a takarékpénztár számára a jelzálogjoggal biztosítékot nyújtottak, és hogy a csak egy törlesztőrészlet tekintetében felmerülő késedelem alapulhat pusztán tévedésen, és nem enged szükségszerűen a kölcsönvevő fizetési nehézségére következtetni. Ezenkívül a nyújtott kölcsön összegét, a futamidejét, valamint a kölcsönvevő számára fennálló egzisztenciális jelentőségét kell arányba állítani a kölcsönadó ahhoz fűződő érdekével, hogy már egyetlen törlesztőrészlet megfizetésének elmulasztása esetén szabadulhasson a szerződéstől.
78. A kérdést előterjesztő bíróságnak végül azt is figyelembe kell vennie, hogy a nemzeti jog – és a nemzeti eljárásjog – milyen lehetőségeket biztosít a fogyasztónak a bekövetkezett végtörlesztés következményeinek kiküszöbölésére. E tekintetben különösen a LEC 693. cikkének 3. bekezdésében a kölcsönvevőnek biztosított azon lehetőség bír jelentőséggel, hogy az esedékes részletek kiegyenlítésén keresztül végeredményben megszüntessék a felmondás/lejárat előtti megszüntetés következményét. Ezt annak szükségszerű átfogó vizsgálata keretében kell figyelembe venni, hogy a vitatott feltétel révén a fogyasztót a jóhiszeműség követelményével ellentétben aránytalanul hátrányban részesítik‑e.
79. A fenti fejtegetések jelzik, hogy a Bizottság álláspontjával ellentétben, amely a vitatott feltételt absztrakt módon, bizonyos jogrendszerektől és körülményektől függetlenül érvényesnek tekinti, kizárólag a nemzeti bíróság képes a tisztességtelenség szükséges vizsgálatát a 93/13 irányelv 3. cikke alapján elvégezni.
80. Közbenső következtetésként meg kell tehát állapítani, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének 1. és 3. bekezdése alapján a fogyasztói szerződésekben alkalmazott Általános Szerződési Feltételek valamely feltételének tisztességtelenségét megítélje. Az ingatlanfedezetű kölcsön hitelező általi lejárat előtti megszüntetésével összefüggésben a bíróságnak különösen azt kell vizsgálnia, hogy a feltétel milyen mértékben tér el az egyébként releváns törvényi rendelkezéstől, hogy van‑e ténybeli indoka a feltételt tartalmazó rendelkezésnek, és hogy a fogyasztó a szerződéses egyensúlynak a feltételt alkalmazó fél javára történő eltolódása ellenére az adott rendelkezés tárgya tekintetében nem marad‑e védelem nélkül.
c) A késedelmi kamatokra vonatkozó feltétel
81. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés tárgya ezenkívül a késedelmi kamatokra vonatkozó feltétel. A konkrét ügyben az alapeljárásban vitatott szerződés 6. pontjában az a rendelkezés szerepel, hogy a kölcsönvevőnek külön felszólítás vagy felhívás nélküli késedelme esetén is évi 18,75%‑os mértékű késedelmi kamatot kell fizetnie. A kölcsön kezdeti rendes névleges kamatlába ezzel szemben 4,87%.
82. Az azon kérdés jogi értékelésével kapcsolatos általános megközelítés tekintetében, hogy a kamatra vonatkozó ilyen rendelkezés a 93/13 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti érvénytelen szerződési feltételnek minősül‑e, a jelen ügyben először a fenti általános fejtegetésekre lehet utalni.(21)
83. A nemzeti bíróságnak először el kell végeznie a törvényes kamatmértékkel való összehasonlítást annak érdekében, hogy ezután a következő lépésben az egyedi eset összes körülményének figyelembevételével megvizsgálja, hogy a fogyasztó kárára történő eltérés a jóhiszeműség követelménye alapján a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz‑e elő.(22)
84. Az irányelv mellékletében, amelyre a 3. cikk (3) bekezdése hivatkozik, a tisztességtelen feltétel példájaként az 1. pont e) alpontjában kifejezetten olyan feltételek szerepelnek, amelyek révén a kötelezettségét nem teljesítő fogyasztótól aránytalanul magas összeg megfizetését követelik meg kártérítés címén. Mindazonáltal az irányelv mellékletében szereplő lista a 3. cikk (3) bekezdése szerint csak jelzésszerű és nem teljes a tekintetben, hogy mely feltételek tekinthetők tisztességtelennek. Következésképpen valamely feltétel tisztességtelensége nem vezethető le minden további nélkül kizárólag annak a mellékletben történő említéséből; a feltétel említése azonban olyan lényeges alap, amelyre a bíróság a feltétel tisztességtelenségének értékelése során támaszkodhat.(23)
85. A konkrét vizsgálat során jelentőséggel bírhat, hogy a jelzálog‑fedezetű kölcsönök esetében szokásosan milyen késedelmi kamatban állapodnak meg. Amennyiben a spanyol jog az egyéb fogyasztói kölcsönök tekintetében ismeri a késedelmi kamat mértékének a törvényes mértékű kamat 2,5‑szeresében való korlátozását, amire a Bizottság utal, ez az esetleges egyenlőtlenségre vonatkozó támpont lehet, éppen úgy, mint az a körülmény, hogy a bankok és a takarékpénztárak újrafinanszírozási költségei jelzálog‑fedezetű kölcsönök esetében a nyújtott biztosíték alapján rendszerint egyértelműen alacsonyabbak, mint más fogyasztói kölcsönök esetében.
86. Az elvégzendő mérlegelés során figyelembe kell venni továbbá, hogy a késedelmi kamat mértéke a nemzeti jog szerint megengedett módon milyen célt szolgálhat, hogy az például a késedelemből eredő átalánykárnak minősül‑e, vagy arra is szolgál, hogy a szerződő felet a szerződés betartására késztessék. A késedelmi kamat megengedett célkitűzése tagállamonként különböző lehet. E tekintetben a 93/13 irányelvnek nem célja, hogy a nemzeti jogi kultúrák közötti különbségeket megszüntesse.
87. Amennyiben a késedelmi kamat célja csupán a késedelemből eredő átalánykár megtérítése, valamely kamatmérték már akkor túl magas, ha az az elfogadandó konkrét, késedelemből eredő káron túlmegy. Egyértelmű azonban, hogy a magas késedelmi kamat arra készteti az adóst, hogy ne essen késedelembe a szerződéses kötelezettségeivel, és a már bekövetkezett késedelmet gyorsan megszüntesse. Amennyiben a késedelmi kamat a nemzeti jog szerint a szerződéses hűség betartását, és ezáltal a fizetési morál fenntartását szolgálja, az csak akkor minősülhet tisztességtelennek, ha nyilvánvalóan magasabb mértékű, mint ami e cél eléréséhez szükséges.
88. Közbenső következtetésként tehát meg kell állapítani, hogy a késedelmi kamatokra vonatkozó feltétellel összefüggésben a bíróságnak különösen azt kell vizsgálnia, hogy mennyiben tér el a kamatmérték az egyébként alkalmazandó törvényes kamatmértéktől, és hogy az aránytalan‑e a késedelmi kamattal elérni kívánt célhoz képest.
d) A tartozás összegének egyoldalú megállapítására vonatkozó feltétel
89. Végül az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés az egyenlőtlenség fogalmának magyarázatára irányul az alapügyben vitatott szerződési feltételek 15. feltételére figyelemmel. Ez azt rögzíti, hogy a végrehajtási eljárás lefolytatása céljából a kölcsönadó jogosult meghatározni az érvényesíteni kívánt követelés összegét, és ezáltal önállóan megteremtheti a jelzálogjog érvényesítése iránti egyszerűsített végrehajtási eljárás lefolytatásának egyik lényeges feltételét. Azon jogi keret magyarázata érdekében, amelyben ez a feltétel jelentőséget nyer, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az adós számára nem lehetséges, hogy a végrehajtási eljárásban az összeg e meghatározásával szemben jogorvoslatot terjesszen elő, és e tekintetben ügyét külön megállapítási eljárásra utalják. A megállapítási eljárás azonban nem akadályozza a végrehajtási eljárás további lefolytatását, minek következtében az adós a jelzálogjoggal terhelt dolgot addigra már elveszti, amikor a megállapítási eljárásban döntést hoznak.
90. E tekintetben is a nemzeti bíróság feladata, hogy az egyedi ügy összes konkrét körülményét figyelembe vegye a döntése során. Mindazonáltal erre a következő kritériumok érvényesek:
91. Kiindulási pontnak ismét annak a kérdésnek kell lennie, hogy milyen lenne a jogi helyzet – a jelen ügyben a végrehajtási eljárás –, amennyiben a szerződés nem tartalmazná a vitatott feltételt.
92. E helyen a kérdést előterjesztő bíróság és a felek fejtegetéseit úgy értem, hogy a megfelelő feltétel nélkül a kölcsönt finanszírozó takarékpénztárnak először eljárást kellene kezdeményeznie a kölcsönvevővel szemben az érvényesíteni kívánt követelés összegének meghatározása érdekében, hogy ilyen módon a végrehajtási eljárásban a szükséges konkrétan meghatározott összeget igazolhassa. A kölcsönadó általi egyoldalú meghatározás révén ez az előzetes megállapítási eljárás szükségtelenné válik. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a kölcsönvevő a végrehajtás előtt nem tiltakozhat a végrehajtandó követelés összege ellen. A kérdést előterjesztő bíróság tehát a felek észrevételeivel összhangban megállapítja, hogy az egyoldalúan meghatározott összeg nem kötelező a felekre nézve, ennélfogva azt az adós utólagos megállapítási eljárásban vitathatja, és az adóst e tekintetben a bizonyítási teher vonatkozásában sem éri hátrány.
93. A végrehajtást megelőző jogvédelemnek a feltétellel együtt járó korlátozása a szerződésből eredő jogoknak és kötelezettségeknek a fogyasztó kárára történő eltolódását jelenti. Ebből azonban nem következik minden további nélkül, hogy ez a jóhiszeműség követelményével ellentétben a szerződésből eredő jogokban és kötelezettségekben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő. Ez a feltételhez kapcsolódó, a feleket érintő előnyök és hátrányok átfogó mérlegelésével állapítható meg kimerítően.
94. A kölcsönt finanszírozó takarékpénztárra nézve a szóban forgó feltétel azzal a következménnyel jár, hogy a biztosítékul szolgáló ingatlan gyorsabban és könnyebben értékesíthető. Ez növeli az adós által nyújtott biztosíték értékét, ami az ő gazdasági érdekét is szolgálja. Ennek tükörképeként az adóst/a fogyasztót az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti a biztosítékot, mielőtt megállapítják, hogy a finanszírozó takarékpénztár milyen összegben elégítheti ki a követelését a biztosítékból.
95. A nemzeti bíróságnak az átfogó mérlegelésen alapuló döntését az egyedi eset további konkrét körülményeinek figyelembevételével kell meghoznia. Ehhez tartozik az a kérdés, hogy nem lehetséges‑e mégis jogorvoslat az adós számára már a végrehajtási eljárásban. Emellett szól a LEC 695. cikkének 1. bekezdése. Jelentőséggel bír továbbá az, hogy hogyan szabályozzák az összeg egyoldalú meghatározásával kapcsolatos eljárást, milyen vizsgálati hatáskörrel rendelkezik az e tekintetben bevont közjegyző, és hogy hogyan kell értékelni azt a körülményt, hogy – ahogy a spanyol kormány előadta – csak az állami bankfelügyelet alá tartozó bankok és takarékpénztárak jogosultak a vitatott feltétel alkalmazására.
96. Közbenső következtetésként rögzíteni kell, hogy a tartozás összegének egyoldalú megállapítására vonatkozó feltétellel összefüggésben különösen az ilyen feltételnek a nemzeti eljárásjogban kifejtett hatásait kell figyelembe venni.
V – Végkövetkeztetések
97. Azt javasolom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:
1. Nem összeegyeztethető a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelvvel a jelzálogjoggal vagy zálogjoggal terhelt vagyontárgyakra vezetett, közjegyzői okiraton alapuló végrehajtás olyan rendszere, amelyben a végrehajtás megtámadásának lehetősége korlátozott, amennyiben a fogyasztó sem magában a végrehajtási eljárásban, sem a 93/13 irányelvben biztosított jogok érvényesítésére irányuló valamely külön bírósági eljárásban nem részesülhet hatékony jogvédelemben például azáltal, hogy a bíróság a végrehajtást felfüggesztheti.
2. A nemzeti bíróság feladata, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) és (3) bekezdése alapján a fogyasztói szerződésekben alkalmazott Általános Szerződési Feltételek valamely feltételének tisztességtelenségét megítélje.
a) Az ingatlanfedezetű kölcsön hitelező általi, lejárat előtti megszüntetését illetően a bíróságnak különösen azt kell vizsgálnia, hogy a feltétel milyen mértékben tér el az egyébként releváns törvényi rendelkezéstől, hogy van‑e ténybeli indoka a feltételt tartalmazó rendelkezésnek, és hogy a fogyasztó a szerződéses egyensúlynak a feltételt alkalmazó fél javára történő eltolódása ellenére az adott rendelkezés tárgya tekintetében nem marad‑e védelem nélkül.
b) A késedelmi kamatokra vonatkozó feltételt illetően a bíróságnak különösen azt kell vizsgálnia, hogy mennyiben tér el a kamatmérték az egyébként alkalmazandó törvényes kamatmértéktől, és hogy az aránytalan‑e a késedelmi kamattal elérni kívánt célhoz képest.
c) A tartozás összegének egyoldalú megállapítására vonatkozó feltételt illetően különösen az ilyen feltételnek a nemzeti eljárásjogban kifejtett hatásait kell figyelembe venni.