C‑467/10. sz. ügy

Baris Akyüz

elleni

büntetőeljárás

(a Landgericht Gießen [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„91/439/EGK és 2006/126/EK irányelv – Vezetői engedélyek kölcsönös elismerése – Valamely tagállam részéről egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély érvényessége elismerésének azon személytől való megtagadása, aki ezen előbbi tagállam szabályozása szerint nem rendelkezik a járművezetésre való fizikai és szellemi alkalmassággal”

Az ítélet összefoglalása

1.        Közlekedés – Közúti közlekedés – Vezetői engedély – 91/439 és 2006/126 irányelv – Vezetői engedélyek kölcsönös elismerése – Más tagállam által kiállított vezetői engedély elismerésének a fogadó állam általi megtagadása – Az első járművezetői engedély kiállításának a fogadó tagállam által amiatt történő megtagadására alapított elutasítás, hogy nem teljesülnek a járművezetésre való fizikai és szellemi alkalmasság feltételei – Megengedhetetlenség

(2006/126 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés és 11. cikk, (4) bekezdés; 91/439 tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés és 8. cikk, (2) és (4) bekezdés)

2.        Közlekedés – Közúti közlekedés – Vezetői engedély – 91/439 és 2006/126 irányelv – Vezetői engedélyek kölcsönös elismerése – Más tagállam által kiállított vezetői engedély elismerésének a fogadó állam általi megtagadása – A jogosult e másik állam területén való szokásos tartózkodási helyének a vezetői engedély kiállításakor fennálló hiányára alapított elutasítás

(2006/126 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, 7. cikk, (1) bekezdés, e) pont és 11. cikk, (4) bekezdés; 91/439 tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont és 8. cikk, (2) és (4) bekezdés)

1.        A vezetői engedélyekről szóló 91/439 irányelv 8. cikkének (2) és (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (2) bekezdését, valamint a vezetői engedélyekről szóló 2006/126 irányelv 11. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely fogadó tagállam olyan szabályozása, amely lehetővé teszi e tagállamnak, hogy megtagadja egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély saját területén történő elismerését, ha ezen engedély jogosultjával szemben e fogadó állam nem alkalmazott semmiféle, az említett 91/439 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése vagy 2006/126 irányelv 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében vett intézkedést, hanem ezen utóbbi államban azon oknál fogva tagadták meg az első vezetői engedély kiállítását, hogy e jogosult ezen állam szabályozása alapján nem teljesítette a biztonságos gépjárművezetéshez támasztott fizikai és szellemi feltételeket.

A 91/439 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése ugyanis kivételt jelent a vezetői engedélyek kölcsönös elismerésének általános elve alól, és ezért szigorúan értelmezendő. A tagállamokban kiállított vezetői engedélyek alakiság nélküli elismerésének kötelezettsége alóli kivételek – amelyek alkalmazása esetén ezt az elvet a közlekedés biztonságának elvével együtt szükséges mérlegelni – nem értelmezhetők kiterjesztően anélkül, hogy ne fosztanák meg lényegétől a tagállamokban a 91/439 irányelv szerint kiállított vezetői engedélyek kölcsönös elismerésének elvét.

(vö. 45., 46., 59. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        A vezetői engedélyekről szóló 91/439 irányelv 8. cikkének (2) és (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (2) bekezdését, valamint a vezetői engedélyekről szóló 2006/126 irányelv 11. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes valamely fogadó tagállam azon szabályozása, amely lehetővé teszi számára a másik tagállamban kiállított vezetői engedély saját területén történő elismerésének abban az esetben történő megtagadását, ha a kiállító tagállamtól származó vitathatatlan információk alapján megállapítást nyer, hogy a vezetői engedély jogosultja ezen engedély kiállításakor nem felelt meg a szokásos tartózkodási hely 91/439 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 2006/126 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt feltételének. E tekintetben az a körülmény, hogy a kiállító tagállam ezen információkat a fogadó tagállam illetékes hatóságainak nem közvetlenül, hanem csak közvetve, harmadik személy által nyújtott tájékoztatás formájában továbbítja, önmagában nem olyan jellegű, hogy kizárná azt, hogy ezen információkat a kiállító tagállamtól származó információknak lehessen tekinteni, amennyiben azok ezen utóbbi tagállam hatóságától származnak.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy az így szerzett információkat lehet‑e a kiállító tagállamtól származóknak tekinteni, valamint adott esetben megvizsgálni, és az előtte folyamatban lévő ügy valamennyi körülményét figyelembe véve értékelni azt, hogy ezek az információk azt tanúsító vitathatatlan információknak minősülnek‑e, hogy az engedély jogosultjának a vezetői engedélyének a kiállításakor nem a kiállító tagállam területén volt a szokásos tartózkodási helye. Az említett értékelés keretében a kérdést előterjesztő bíróság figyelembe veheti többek között azt a lehetséges körülményt, hogy a kiállító tagállamtól származó információk arra utalnak, hogy a vezetői engedély jogosultja ezen állam területén csak nagyon rövid ideig tartózkodott, és ott tisztán fiktív tartózkodási hellyel rendelkezett, kizárólag abból a célból, hogy a vezetői engedélyének a valódi tartózkodási helye szerinti tagállamban történő kiállítására előírt szigorúbb feltételek alkalmazása alól kibújjon. Azonban az a tény, hogy a vezetői engedély jogosultja azzal a céllal helyezi egy adott tagállamba a tartózkodási helyét, hogy a vezetői engedély kiállítására vonatkozó feltételeket illetően kedvezőbb jogszabályok előnyeit élvezze, szerves része a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való, az EUMSZ 21. cikkének (1) bekezdése által az uniós polgárokra ruházott és a 91/439 és 2006/126 irányelv által elismert joga gyakorlásának, és ezért önmagában nem teszi lehetővé a szokásos tartózkodási helyre vonatkozó azon feltétel be nem tartásának megállapítását, amelyet a 91/439 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja és a 2006/126 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének e) pontja ír elő, így igazolva valamely tagállam által egy másik tagállamban kiállított vezetői engedély elismerésének a megtagadását.

(vö. 75–77. pont és a rendelkező rész 2. pontja)