C‑283/11. sz. ügy

Sky Österreich GmbH

kontra

Österreichischer Rundfunk

(a Bundeskommunikationssenat [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2010/13/EU irányelv – Audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtása – 15. cikk, (6) bekezdés – Érvényesség – Kizárólagos televíziós műsorszolgáltatási jogok tárgyát képező, nagy közérdeklődésre számot tartó események – A televíziós műsorszolgáltatókat megillető jog, hogy az ilyen eseményekhez rövid híradás céljából hozzáférjenek – A kizárólagos jog jogosultját megillető esetleges pénzügyi ellentételezésnek az e hozzáférés biztosítása során felmerülő többletköltségekre való korlátozása – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 16. és 17. cikk – Arányosság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2013. január 22.

1.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Az EUMSZ 267. cikk értelmében vett nemzeti bíróság – Fogalom – Bundeskommunikationssenat – Bennfoglaltság

(EUMSZ 267. cikk)

2.        Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A tulajdonhoz való jog – Hatály – Megszerzett jogi helyzetet eredményező jogok – Fogalom – A 2007/65 irányelv hatálybalépését követően szerződéses úton szerzett kizárólagos televíziós műsorszolgáltatási jogok – Az irányelv által előírt felső határt meghaladó ellentételezés követeléséhez való jog – Kizártság

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 17. cikk, (1) bekezdés; 2007/65 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

3.        Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Televíziós műsorszolgáltatás – 2010/13 irányelv – Kizárólagos jogok és rövid híradások – A televíziós műsorszolgáltatókat megillető jog, hogy a nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekhez hozzáférjenek – A kizárólagos műsorszolgáltatási jogok jogosultjai vállalkozási szabadságának korlátozása – Az Európai Unió Alapjogi Chartája 16. cikkének megsértése – Hiány

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 11. cikk, 16. cikk, és 52. cikk, (1) bekezdés; 2010/13 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (6) bekezdés)

1.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 26–29. pont)

2.        Az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (1) bekezdése által nyújtott védelem nem terjed ki egyszerű kereskedelmi érdekekre vagy lehetőségekre, amelyek esetlegessége magának a gazdasági tevékenységnek a lényegéhez tartozik, hanem olyan vagyoni értékű jogokra terjed ki, amelyekből a jogrendre tekintettel olyan megszerzett jogi helyzet következik, amely lehetővé teszi, hogy a jogosult e jogait saját maga javára önállóan gyakorolja.

E tekintetben a kizárólagos televíziós műsorszolgáltatási jogokat nem lehet egyszerű kereskedelmi érdekeknek vagy lehetőségeknek tekinteni, hanem vagyoni értékű jogoknak kell tekinteni, mivel azokat valamely szerződéses rendelkezéssel visszterhesen biztosítják a televíziós műsorszolgáltatóknak, lehetővé téve ez utóbbiak számára, hogy meghatározott eseményeket kizárólagos alapon közvetítsenek, ami kizárja, hogy más televíziós műsorszolgáltatók ezen eseményekről bármilyen televíziós közvetítést adhassanak.

Egy olyan gazdasági szereplő azonban, amely a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552 irányelv módosításáról szóló 2007/65 irányelv 2007. december 19‑i hatálybalépését követően szerzett szerződéses úton kizárólagos televíziós műsorszolgáltatási jogokat, az uniós jogra tekintettel nem hivatkozhat megalapozottan valamely megszerzett jogi helyzetre annak érdekében, hogy a 2007/65 irányelv kötelező tartalma ellenére a jelhez való hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségeket meghaladó ellentételezést követeljen. A tagállamok ugyanis akkor már kötelesek voltak ezen irányelvet átültetni, amelyet bármikor megtehettek, de amelyet mindenesetre legkésőbb 2009. december 19‑ig meg kellett tenniük.

E körülmények között a nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekre vonatkozó kizárólagos televíziós műsorszolgáltatási jogok jogosultja nem hivatkozhat a Charta 17. cikkének (1) bekezdése által nyújtott védelemre.

(vö. 34., 35., 38–40. pont)

3.        A tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13 irányelv 15. cikke (6) bekezdésének érvényességét, amely rendelkezés értelmében a kizárólagos televíziós műsorszolgáltatási jogok jogosultja az Unióban letelepedett valamennyi televíziós műsorszolgáltató számára köteles lehetővé tenni rövid híradások készítését, anélkül hogy a jelhez való hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségeket meghaladó pénzügyi ellentételezést követelhetne, nem érinti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikke.

Kétségtelen, hogy a 15. cikk (6) bekezdése beavatkozást jelent a kizárólagos televíziós műsorszolgáltatási jogok jogosultjainak vállalkozási szabadságába.

A vállalkozás szabadsága azonban nem jelent korlátlan jogosultságot, hanem azt a társadalomban betöltött feladata alapján kell megítélni. A vállalkozás szabadsága széles körű közhatalmi beavatkozásoknak vethető alá, amelyek a gazdasági tevékenység gyakorlásának közérdekből való korlátozásait jelenthetik. E körülmény kifejezésre jut különösen abban, ahogyan a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében az arányosság elvét alkalmazni kell.

E tekintetben figyelemmel egyrészről a Charta 11. cikkében biztosított tájékozódás alapvető szabadsága, valamint a média szabadsága és pluralizmusa védelmének fontosságára, másrészről pedig a Charta 16. cikkében biztosított vállalkozás szabadságának védelmére, az uniós jogalkotó szabadon elfogadhat olyan szabályokat, mint a 2010/13 irányelv 15. cikkében foglalt szabályok, amelyek korlátozzák a vállalkozás szabadságát, az érintett jogok és érdekek szükséges súlyozását illetően pedig előnyben részesítik a közönség tájékozódását a szerződéses szabadsággal szemben.

E körülmények között az uniós jogalkotó a kizárólagos televíziós műsorszolgáltatási jogok jogosultjaival szemben jogszerűen vetheti alá olyan korlátozásoknak a vállalkozás szabadságát, mint amelyeket a 2010/13 irányelv 15. cikkének (6) bekezdése tartalmaz, és jogszerűen vélheti úgy, hogy az e rendelkezésből eredő hátrányok nem aránytalanok az elérni kívánt célokhoz képest, és igazságos egyensúlyt teremtenek a szóban forgó különböző jogok és alapvető szabadságok között.

(vö. 44–47., 66–68. pont és a rendelkező rész)