JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2008. december 18.1(1)
C‑420/07. sz. ügy
Meletis Apostolides
kontra
David Charles Orams
és Linda Elizabeth Orams
(A Court of Appeal, London [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„44/2001/EK rendelet – Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben – A rendelet olyan ítéletre való alkalmazhatósága, amely Ciprus szigetének egy olyan területén található ingatlanra vonatkozik, amely felett a Ciprusi Köztársaság kormánya nem gyakorol tényleges ellenőrzést”
I – Bevezetés
1. A török csapatok 1974. évi inváziója óta Ciprus szigete két részre, a görög ciprusi déli és a török ciprusi északi részre szakadt. A Ciprusi Köztársaságot a nemzetközi közösség a nemzetközi jog értelmében államként ismeri el, és az de jure egész Ciprust képviseli, de facto azonban csak a sziget déli részét tartja ellenőrzés alatt. A északi részen a csak a Törökország által elismert Észak‑Ciprusi Török Köztársaságot (a továbbiakban: ÉCTK) hozták létre(2).
2. Annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek és az EU által támogatott újraegyesülésről szóló tárgyalások sikertelenül zárultak, a Ciprusi Köztársaság 2004‑ben az Európai Unió tagja lett. A Csatlakozási Szerződéshez csatolt külön jegyzőkönyv révén a sziget azon részén, amely felett a Ciprusi Köztársaság nem gyakorol tényleges ellenőrzést, felfüggesztették a közösségi vívmányok alkalmazását.
3. A kettészakadás következtében mindkét népcsoport tagjai közül sokan menekülésre és lakóhelyük elhagyására kényszerültek. Sok lakóhelyéről távozni kényszerült személyt illet olyan ingatlan tulajdonjoga, amelyet kényszerűen kellett elhagynia(3). Az ÉCTK területén fekvő, ciprusi görögök által elhagyott ingatlanok úgy minősülnek, mint amelyek az államra szálltak. Az ÉCTK hatóságai ezen ingatlanok közül sokat magánszemélyekre ruháztak át. Az, hogy miként rendezzék a lakóhelyük elhagyására kényszerült személyek tulajdoni igényeit, az újraegyesülésről szóló tárgyalások során tisztázatlan kérdés maradt.
4. Ebben a kényes helyzetben merült fel az M. Apostolides és a brit Orams házaspár közötti jogvita. A házaspár az észak‑ciprusi ingatlant magánszemély eladótól szerezte meg. M. Apostolides, akinek a családját északról kitelepítették, tulajdoni igényt támaszt az ingatlanra. A görög ciprusi területen található nicosiai körzeti bíróság a keresetnek helyt adva az Orams házaspárt az ingatlan kiürítésére és különböző pénzösszegek fizetésére kötelezte. M. Apostolides e határozat elismerését és végrehajtását kérte az Egyesült Királyságban.
5. A végrehajtás elismerése iránti eljárásban megkeresett Court of Appeal azt a kérdést teszi most fel, hogy az Egyesült Királyság bíróságait köti‑e a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet(4). A válasz azért nem magától értetődő, mert a határozat egyrészt egy olyan ingatlanra vonatkozik, amely a Ciprusi Köztársaság tényleges ellenőrzése alá nem tartozó területen fekszik, és ahol a közösségi jog alkalmazását széles körben felfüggesztették, másrészt az Orams házaspár török ciprusi lakóhelyén az eljárást megindító iratok kézbesítése során szabálytalanságok történtek.
II – Jogi háttér
A – A Ciprusról szóló, 10. jegyzőkönyv
6. A 2003. évi Csatlakozási Okmányhoz csatolt, Ciprusról szóló, 10. jegyzőkönyv(5) a következőképpen rendelkezik:
„A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
MEGERŐSÍTVE a ciprusi kérdés teljes körű, az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataival összhangban álló rendezésére irányuló kötelezettségvállalásukat, valamint az Egyesült Nemzetek főtitkárának e cél elérésére tett erőfeszítéseihez nyújtott teljes támogatásukat,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy a ciprusi kérdés ilyen jellegű teljes körű rendezését még nem sikerült elérni,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy ezért rendelkezni kell a közösségi vívmányok alkalmazásának a Ciprusi Köztársaság azon területein való felfüggesztéséről, ahol a Ciprusi Köztársaság kormánya nem gyakorol tényleges ellenőrzést,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy a ciprusi kérdés rendezésének esetén e felfüggesztést meg kell szüntetni,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Európai Unió kész a kérdés ilyen jellegű rendezésének feltételeit azokkal az elvekkel összeegyeztetni, amelyeken az EU alapul,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy rendelkezni kell azokról a feltételekről, amelyekkel az irányadó EU‑jogi rendelkezéseket alkalmazni kell a fent említett területek és a Ciprusi Köztársaság kormányának tényleges ellenőrzése alatt álló területek, illetve Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának keleti támaszponti területe között húzódó vonalra,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy Ciprus Európai Unióhoz történő csatlakozása minden ciprusi állampolgár javát szolgálja, és elősegítse a társadalmi békét és a megegyezést,
FIGYELEMBE VÉVE ezért, hogy az e jegyzőkönyvben foglaltak semmiben sem gátolják az e célra irányuló intézkedéseket,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az ilyen intézkedések nem érinthetik a közösségi vívmányoknak a csatlakozási szerződésben meghatározott feltételek szerinti, a Ciprusi Köztársaság bármely más részén történő alkalmazását,
MEGÁLLAPODTAK A KÖVETKEZŐ RENDELKEZÉSEKBEN:
1. cikk
(1) A közösségi vívmányok alkalmazását fel kell függeszteni a Ciprusi Köztársaság azon területein, ahol a Ciprusi Köztársaság kormánya nem gyakorol tényleges ellenőrzést.
(2) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, egyhangúlag határoz az (1) bekezdésben említett felfüggesztés visszavonásáról.
2. cikk
(1) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, egyhangúlag meghatározza azokat a feltételeket, amelyekkel az EU jogának rendelkezéseit alkalmazni kell az 1. cikkben említett területek és a Ciprusi Köztársaság kormányának tényleges ellenőrzése alatt álló területek között húzódó vonalra.
(2) A közösségi vívmányok alkalmazása 1. cikk szerinti felfüggesztésének időtartamára a keleti támaszponti terület és az 1. cikkben említett területek közötti határvonalat a Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának ciprusi felségterületeiről szóló jegyzőkönyv melléklete IV. részének alkalmazása céljából a felségterületek külső határai részének kell tekinteni.
3. cikk
(1) Az e jegyzőkönyvben foglaltak semmiben sem gátolják az 1. cikkben említett területek gazdasági fejlődésének előmozdítására irányuló intézkedéseket.
(2) Az ilyen intézkedések nem érinthetik a közösségi vívmányoknak a csatlakozási szerződésben meghatározott feltételek szerinti, a Ciprusi Köztársaság bármely más részén történő alkalmazását.
4. cikk
A ciprusi kérdés rendezése esetén a Tanács, a Bizottság javaslata alapján, egyhangúlag határoz a Ciprus Európai Unióhoz történő csatlakozására vonatkozó feltételek kiigazításáról a ciprusi török közösségre tekintettel.”
B – A 44/2001 rendelet
7. A 44/2001 rendeletet – annak 1. cikkének (1) bekezdése szerint – a polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni.
8. A joghatóság szabályai a rendelet II. fejezetében találhatók. E fejezet 6. szakasza tartalmazza a kizárólagos joghatóságról szóló szabályokat. A 22. cikk szerint:
„a lakóhelyre való tekintet nélkül […] kizárólagos joghatósággal rendelkeznek:
1) olyan eljárásokra, amelynek tárgya ingatlanon fennálló dologi jog vagy ingatlan bérlete, illetve haszonbérlete, annak a tagállamnak a bíróságai, ahol az ingatlan található
[…]”
9. A rendelet 33–37. cikke a határozatok elismerését szabályozza. A 33. cikk ezzel kapcsolatban először is rögzíti azt az elvet, miszerint a valamely tagállam bírósága által hozott határozatot más tagállamban külön eljárás nélkül elismerik. A 34. és 35. cikk szabályozza azokat az okokat, amelyek miatt az elismerés kivételesen elutasítható.
10. A 34. cikk a következőképpen rendelkezik:
„A határozat nem ismerhető el, amennyiben:
1) az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik;
2) a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá;
[…]”
11. A 35. cikk rögzíti az elismeréssel kapcsolatos joghatóságra vonatkozó előírások esetleges be nem tartásának jelentőségét:
„(1) A határozat nem ismerhető el továbbá, amennyiben a II. fejezet 3., 4. és 6. szakaszának rendelkezéseivel ellentétes, illetve a 72. cikkben meghatározott esetben.
[…]
(3) Az (1) bekezdésre is figyelemmel a származási tagállam bíróságának joghatósága nem vizsgálható felül. A közrendnek a 34. cikk 1. pontjában említett vizsgálata a joghatósággal kapcsolatos szabályokra nem alkalmazható.”
III – A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12. A Ciprusi Köztársaság joga szerint M. Apostolides a Kyrenia (Girne) körzetben található laphitosi (laptai) ingatlan tulajdonosa, amely a Ciprusi Köztársaság azon részén fekszik, amely felett a Ciprusi Köztársaság kormánya nem gyakorol tényleges ellenőrzést. Az Orams házaspár azt állítja, hogy az ingatlant 2002‑ben harmadik féltől vásárolták meg. Az ingatlanon villát építettek, és azt rendszeresen nyaralóként használják.
13. M. Apostolides a nicosiai körzeti bíróságnál keresetet terjesztett elő D. C. Orams és L. E. Orams ellen. A bíróság 2004. október 26‑i levelével tárgyalásra idézte az alpereseket. A keresetlevelet, amelyen az Orams házaspár egyesült királysági címe szerepelt, ugyanazon a napon Laptában fekvő ingatlanán is átadta L. E. Oramsnak a nicosiai körzeti bíróság hivatalos kézbesítője. A hivatalos kézbesítő nem azonosította magát, ehelyett arról tájékoztatta L. E. Oramst, hogy „küldönc”, és nem tudja, milyen iratokról van szó.
14. Az idézések görög nyelven íródtak, amelyet az északi területen nem beszélnek széleskörűen, amely azonban a Ciprusi Köztársaság egyik hivatalos nyelve. Az Orams házaspár nem tud görögül. L. E. Orams azonban megértette, hogy az iratok hivatalos jogi iratok.
15. A Ciprusi Köztársaság joga szerint, ha az alperes a határozat kézbesítésétől számított tíz napon belül nem bocsátkozik perbe, a kérelmező fél kérheti az alperes távollétére tekintettel mulasztási ítélet meghozatalát. Erre a határozat fedőlapján görög nyelven utaltak. A perbe bocsátkozás olyan cselekmény, amely nem követeli meg semmiféle védekezés előadását.
16. Saját elmondása szerint L. E. Orams 2004. október 29‑én tette meg az első lépést annak érdekében, hogy találjon egy képviseletének ellátására alkalmas ügyvédet. L. E. Orams csak 2004. november 2‑ra kapott időpontot Liatsos ügyvédnél. E napon Liatsos úr lefordította neki az eljárást megindító keresetlevél lényegét, de azt mondta L. E. Oramsnak, hogy nem tudja a képviseletét elvállalni, mivel a Ciprusi Köztársaság bíróságai előtt nem jogosult eljárni. Azt javasolta L. E. Oramsnak, forduljon Osman úrhoz, ahhoz az ügyvédhez, aki az ingatlan állítólagos megvásárlása során eljárt, Osman úr azonban időközben nyugdíjba vonult. L. E. Orams 2004. november 3‑án a lányával tudott találkozni, aki átvette Osman úr ügyfélkörét. Ő arról tájékoztatta L. E. Oramst, hogy nem jogosult eljárni a Köztársaság bíróságai előtt. Ezt követően Gunes Mentes ügyvédet ajánlották L. E. Oramsnak.
17. L. E. Orams csak 2004. november 5‑én, pénteken 17.00 órakor tudott találkozni Mentes úrral, aki – elmondása szerint – az északi területen tevékenykedő azon kevés ügyvéd közé tartozott, aki jogosult eljárni a Ciprusi Köztársaság bíróságai előtt, és aki bizonyos mértékig értett görög nyelven is. L. E. Orams megbízta Mentes urat, hogy járjon el az ő és a férje képviseletében az ügyben. Mentes úr azt mondta L. E. Oramsnak, hogy a következő hétfőn, 2004. november 8‑án a nicosiai körzeti bíróságot tájékoztatja képviseleti meghatalmazásáról.
18. Képviseleti meghatalmazás hiányában a bíróság – 2004. november 9‑én, kedden – az alpereseket mulasztási ítéletben arra kötelezte, hogy:
1. bontsák le a villát, a medencét és a kerítést, amelyet az ingatlanon létesítettek,
2. haladéktalanul adják át az ingatlan birtokát M. Apostolidesnak,
3. az ítéletnek való megfelelésig havonta különböző összegeket fizessenek M. Apostolidesnak különleges kártérítés és a jogosulatlan birtoklás ideje alatt húzott haszon (például bérleti díj) címén, kamatokkal együtt,
4. a jövőben tartózkodjanak az ingatlan jogellenes igénybevételétől, mind személyesen, mind esetleges megbízottaik útján,
5. fizessenek különböző összegeket az eljárással összefüggő költségek és kiadások tekintetében (ezen összegek után számított bizonyos mértékű kamatokkal).
19. A D. C. Orams és L. E. Orams képviseletére szóló meghatalmazások benyújtására, valamint a mulasztási ítéletek megtámadására 2004. november 15‑én került sor,.
20. A Ciprusi Köztársaság joga szerint mulasztási ítélet hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett kérelem esetén a kérelmezőnek az említett ítélettel szemben megalapozott védekezést (ún. „arguable defence”) kell előterjesztenie. 2005. április 19‑én a nicosiai körzeti bíróság a bizonyítás és a tárgyalás lefolytatása után úgy döntött, hogy nem terjesztettek elő megalapozott védekezést a kérelemmel szemben. Az Orams házaspár által ezen ítélet ellen előterjesztett jogorvoslati kérelmet 2006. december 21‑én a Ciprusi Köztársaság legfelsőbb bírósága elutasította.
21. 2005. október 18‑án M. Apostolides a 44/2001 rendelet alapján kérte a 2004. november 9‑i mulasztási ítélet és a nicosiai körzeti bíróság 2005. április 19‑i ítélete végrehajthatóságának elismerését. 2005. október 21‑én a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division bírája megállapította, hogy az ítéletek – a 44/2001 rendelet alapján – Angliában végrehajthatónak minősülnek.
22. Az Orams házaspár e határozat ellen a 44/2001 rendelet 43. cikke alapján sikeresen fellebbezett a High Courthoz (Jack bíró). Ez ellen M. Apostolides a 44/2001 rendelet 44. cikke alapján fellebbezett a Court of Appealhez, amely 2007. június 19‑én kelt (a Bírósághoz 2007. szeptember 14‑én érkezett) végzésével a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1) Kizárja-e a közösségi vívmányok alkalmazásának a […] 10. jegyzőkönyv 1. cikkének (1) bekezdésében az északi terület tekintetében előírt felfüggesztése a Ciprusi Köztársaságnak a kormány ellenőrzése alatt álló területen ítélkező bírósága által az északi területen található ingatlanra vonatkozóan hozott ítélet tagállami bíróság általi elismerését és végrehajtását, ha az ilyen elismerést és végrehajtást a […] 44/2001 rendelet alapján kérik, amely rendelet a közösségi vívmányok részét képezi?
2) Feljogosítja vagy kötelezi‑e a 44/2001 rendelet 35. cikkének (1) bekezdése a tagállami bíróságot egy másik tagállam bíróságai által olyan ingatlanra vonatkozóan hozott ítélet elismerésének és végrehajtásának megtagadására, amely ingatlan ez utóbbi tagállam területének olyan részén található, amely fölött ez utóbbi tagállam kormánya nem gyakorol tényleges ellenőrzést? Közelebbről nem ütközik‑e az ilyen ítélet a 44/2001 rendelet 22. cikkébe?
3) Megtagadható‑e a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontja alapján valamely tagállam kormányának ellenőrzése alatt álló területen ítélkező tagállami bíróság olyan ingatlanra vonatkozó ítéletének elismerése és végrehajtása, amely ingatlan ezen állam olyan területén található, amely terület fölött e kormány nem gyakorol tényleges ellenőrzést, arra hivatkozással, hogy az ítélet ténylegesen nem hajtható végre ott, ahol az ingatlan található, bár a tagállam kormányának ellenőrzése alatt álló területen végrehajtható?
4) Ha
– az alperes ellen mulasztási ítéletet hoztak;
– az alperes ezt követően eljárást kezdeményezett a származási bíróság előtt a mulasztási ítélet megtámadására; de
– kérelme a teljes körű és tisztességes tárgyalást követően sikertelen maradt azon az alapon, hogy nem terjesztett elő megalapozott/érdemi védekezést (amely a nemzeti jog értelmében az ilyen ítélet hatályon kívül helyezéshez szükséges),
ellenezheti‑e ez az alperes az eredeti mulasztási ítélet vagy a hatályon kívül helyezés tárgyában hozott ítélet végrehajtását a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontja alapján arra hivatkozással, hogy az eljárást megindító iratot nem kézbesítették részére megfelelő időben és módon ahhoz, hogy védelméről az eredeti mulasztási ítélet meghozatala előtt gondoskodhasson? Jelentőséggel bír‑e, ha a tárgyalás csak az alperes keresettel szembeni védekezésének vizsgálatára terjedt ki?
5) A 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontjában rögzített, arra vonatkozó vizsgálat alkalmazása során, hogy „az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson”, mely tényezők relevánsak az értékelésben?
Így különösen:
a) Ha a kézbesítés ténylegesen eljuttatta az iratot az alpereshez, relevánsak‑e az alperes vagy ügyvédeinek cselekményei (vagy mulasztásai) a kézbesítés megtörténte után?
b) Bírnak‑e egyáltalán jelentőséggel, és ha igen, milyen jelentőséggel bírnak az alperes vagy ügyvédeinek cselekményei, nehézségei?
c) Releváns‑e, hogy az alperes ügyvédje felléphetett volna az eljárásban a mulasztási ítélet meghozatala előtt?”
23. A Bíróság előtti eljárásban M. Apostolides, az Orams házaspár, a görög, a lengyel és ciprusi kormány, valamint az Európai Közösségek Bizottsága terjesztett elő észrevételeket.
IV – Jogi értékelés
A – Az első kérdésről
24. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel a Court of Appeal arra szeretne választ kapni, hogy a közösségi vívmányok alkalmazásának a 10. jegyzőkönyv 1. cikkének (1) bekezdésében Ciprus északi területe tekintetében előírt felfüggesztése akadályát képezi‑e azon ítélet 44/2001 rendelet alapján történő elismerésének és végrehajtásának, amely az e területen fekvő ingatlan tulajdonával kapcsolatos igényekre vonatkozik.
25. E kérdés megválaszolása céljából először is fel kell hívni a figyelmet a 44/2001 rendelet területi hatálya, és azon eljárások, illetve határozatok alkalmazási köre közötti különbségre, amelyekre nézve a rendelet előírásokat rögzít.
26. A közösségi jog területi hatálya az EK 299. cikk szerint a tagállamok területének felel meg, néhány, e rendelkezésben közelebbről meghatározott terület kivételével. Az EK‑Szerződés harmadik részének IV. címében található, a szabadságon, a biztonságon és jog érvényesülésén alapuló térségről szóló előírások az Egyesült Királyság, Írország és Dánia vonatkozásában csak az EK 69. cikknek az ott hivatkozott jegyzőkönyvekkel összefüggésben értelmezett rendelkezése szerint alkalmazandók. Az Egyesült Királyság és Írország ennek alapján a 44/2001 rendelet alkalmazása mellett, míg Dánia az alkalmazás ellen döntött(6). A rendelet ezért az Egyesült Királyságban és – a 10. jegyzőkönyvre figyelemmel – a Ciprusi Köztársaságban is alkalmazandó.
27. A 44/2001 rendelet egyrészt a területi hatálya alá tartozó bíróságok joghatóságát, másrészt e bíróságok határozatainak a határozat meghozatalának államától eltérő tagállamokban történő elismerését és végrehajtását szabályozza. A rendelet ezzel szemben nem rendelkezik harmadik állam bírósági határozatainak a Közösség területén történő vagy a tagállami bíróságok határozatainak harmadik állam területén történő elismeréséről és végrehajtásáról.
28. A 44/2001 rendelet területi hatályától meg kell különböztetni annak alkalmazási körét, tehát azt a területet, amelyre valamely tagállami bíróság – rendelet alapján elismerhető és végrehajtható – határozatai vonatkozhatnak. Az alkalmazási kör túllép a területi hatályon, és harmadik államokra is kiterjed. A rendelet ezért harmadik országokra vonatkozó elemeket tartalmazó vitás ügyekben is alkalmazható.
29. Ezt a Bíróság az Owusu‑ügyben hozott ítéletben(7) és a Luganói Egyezményről szóló véleményében(8) megerősítette. Ezek szerint a rendelet alkalmazása szempontjából lényeges nemzetközi vonatkozás előállhat a vitás tények harmadik országban található elhelyezkedése alapján is(9). A rendeletnek ugyanis meg kell szüntetnie a belső piac működésének azon akadályait, amelyek a nemzetközi joghatóság, valamint a külföldi bíróságok határozatainak elismerése és végrehajtása vonatkozásában fennálló nemzeti jogszabályok eltéréseiből adódhatnak. A Bíróság álláspontja szerint ezek az eltérések akkor is károsan hatnak a belső piacra, ha olyan határozatokra vonatkoznak, amelyeknek csak harmadik országgal kapcsolatos vonatkozása van(10).
30. Most tehát azt kell tisztázni, hogy hogyan hat a 10. jegyzőkönyv a 44/2001 rendelet hatályára és alkalmazási körére.
31. Az eljárás résztvevői nem vitatják, hogy a közösségi vívmányok alkalmazásának a jegyzőkönyv 1. cikkének (1) bekezdésében a Ciprusi Köztársaság kormányának tényleges ellenőrzése alá nem tartozó területen történő felfüggesztése a 44/2001 rendelet területi hatályát korlátozza. Ennek következtében valamely tagállami bírósági határozat Ciprus északi területén történő elismerése és végrehajtása érdekében nem lehet a rendeletre hivatkozni. Éppily kevéssé tűnik lehetségesnek, hogy a Ciprus e területén található bíróság határozatát valamely másik tagállamban a rendelet alapján elismerjék és végrehajtsák.
32. A Court of Appeal előtt folyamatban lévő eljárásban azonban e tényállások egyike sem merül fel. Ehelyett arról a kérelemről kell az eljáró bíróságnak döntenie, hogy végrehajthatóvá nyilvánítható‑e az Egyesült Királyságban a Ciprusi Köztársaság kormányának tényleges ellenőrzése alá tartozó területen működő bíróság ítélete. Így a jelen ügyet nem érinti a 44/2001 rendelet területi hatályának 10. jegyzőkönyv szerinti korlátozása.
33. Csupán az Orams házaspár képviseli azt az álláspontot, hogy a jegyzőkönyvbe ütközik a rendelet olyan ítéletekre történő alkalmazása, amelyek annak területi hatálya alá tartoznak, ott elismerhetők és végrehajthatók, de az országnak a Ciprusi Köztársaság kormányának tényleges ellenőrzése alá nem tartozó részen fennálló jogviszonyra vonatkoznak.
34. Ahogy arra az eljárás többi résztvevője rámutatott, már a jegyzőkönyv 1. cikke (1) bekezdésének megfogalmazása is ellentmond ennek az értelmezésnek. Itt ugyanis a közösségi vívmányok e területen, nem pedig e terület vonatkozásában történő felfüggesztéséről van szó.
35. Ehhez még hozzájön, hogy a csatlakozási okmánynak a Szerződés előírásai alóli kivételeket és eltéréseket engedő rendelkezéseit az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a Szerződés érintett előírásainak figyelembevétele mellett szigorúan kell értelmezni, és szigorúan a legszükségesebbre kell korlátozni(11).
36. Még akkor is, ha a jelen esetben a közösségi vívmányok felfüggesztése nem közvetlenül az elsődleges közösségi jogot, hanem a 44/2001 rendeletet érinti, e megállapítás jelen ügyre is vonatkoztatható. A csatlakozási okmány (a jegyzőkönyvekkel együtt) a jogszabályi hierarchiában megelőzi ugyan a másodlagos jogot, a rendelet azonban végső soron maga az EK‑Szerződés céljainak megvalósítását szolgálja(12).
37. Így az EK 65. cikk, amelyen a 44/2001 rendelet is alapul, kifejezett felhatalmazást ad a belső piac megfelelő működéséhez szükséges mértékben a – bírósági és bíróságon kívüli – polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok elismerése és végrehajtása területén a fejlődést és egyszerűsítést szolgáló intézkedések elfogadására. A Közösség területén működő bíróságok joghatóságának világos elhatárolása, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása valójában az alapvető szabadságok gyakorlását segíti elő. Megkönnyíti ugyanis a határokon átnyúló áruforgalommal, szolgáltatásnyújtással vagy tőkeáramlással, illetve a személyek szabad mozgásával kapcsolatos követelmények végrehajtását.
38. Ennek következtében a 10. jegyzőkönyvet úgy kell értelmezni, hogy a 44/2001 rendelet alkalmazásának felfüggesztése csak a legszükségesebbre korlátozódik. Ennek kapcsán elsősorban a jegyzőkönyv céljára kell tekintettel lenni.
39. A közösségi vívmányok felfüggesztése az eljárásban résztvevők egyöntetű véleménye alapján a Ciprusi Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának lehetővé tételét célozta, noha az újraegyesülésről folytatott tárgyalások korábban nem zárultak sikerrel. Törekedni kell annak elkerülésére, hogy a Ciprusi Köztársaság tagállamként megsértse a közösségi jogot, azáltal hogy nincs tényleges lehetősége a közösségi joganyag előírásainak az egész ország területén történő alkalmazására.
40. Ahogy azt különösen a Bizottság kiemeli, nem kell azonban kizárni a közösségi jognak a ciprusi török közösség által ellenőrzött területekkel kapcsolatos vonatkozást tartalmazó valamennyi szabályát. Így a jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése szerint az említett országrészek gazdasági fejlődésének előmozdítására irányuló intézkedések nem ellentétesek a közösségi vívmányok alkalmazásának felfüggesztésével(13). Emellett a jegyzőkönyv 2. cikke az áruk és személyek e két terület közötti forgalmának a 866/2004/EK tanácsi rendelettel(14) történő szabályozásához szolgált alapul.
41. E szabályok nem ellentétesek a jegyzőkönyvnek a Ciprusi Köztársaság Európai Unióhoz – az állam területe feletti tényleges ellenőrzés korlátozott mivolta ellenére – történő csatlakozását lehetővé tevő céljával, hanem a két országrész egyesülését segítik elő.
42. A jegyzőkönyv említett célja jelen helyzetben sem követeli meg a 44/2001 rendelet alkalmazásának felfüggesztését. A nicosiai körzeti bíróság határozatainak az Egyesült Királyság területén történő elismerése és végrehajthatóvá nyilvánítása a Ciprusi Köztársaság számára nem teremt Észak‑Ciprus vonatkozásában semmiféle olyan teljesíthetetlen kötelezettséget, amellyel a közösségi jogot sértené. Ehelyett kizárólag az Egyesült Királyság bíróságainak van ezzel kapcsolatban beavatkozási kötelezettségük.
43. Az Orams házaspár azonban a jegyzőkönyv egy további céljára hivatkozik, miszerint a Ciprus‑kérdést az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataival(15) összhangban átfogóan kell rendezni, amelyet az első preambulumbekezdés kifejezetten megerősít. Szerintük a nicosiai körzeti bíróság szóban forgó ítélete a tulajdoni viszonyok átfogó rendezését érinti. Ennélfogva annak elismerése és végrehajtása a 10. jegyzőkönyvet és az Egyesült Nemzetek e kérdésben elfogadott határozatait sérti.
44. E kifogás azonban nem vezethet oda, hogy a 44/2001 rendeletet főszabály szerint ne kellene alkalmazni a tagállamokban olyan esetben, ha valamely tagállami bíróság határozata észak‑ciprusi vonatkozású.
45. Igaz ugyan, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa folyamatosan sürgeti a béke fenntartására irányuló intézkedéseket Cipruson, valamint a sziget területi integritásának visszaállítását. Ezzel kapcsolatban a nemzetközi közösséget arra is felhívta, hogy tartózkodjon minden olyan cselekménytől, amely a konfliktust tovább mélyítheti(16). Ezekből az inkább általános jellegű ajánlásokból azonban nem vezethető le arra vonatkozó kötelezettség, hogy a görög ciprusi bíróságoknak a török ciprusi ingatlanokra vonatkozó ítéletei nem ismerhetők el.
46. Ráadásul az sem érzékelhető pontosan, hogy a rendelet alkalmazása mennyiben mélyítené el a ciprusi konfliktust. Akár még ellentétes hatást is kifejthetne, és elősegíthetné a gazdasági kapcsolatok normalizálását. Épp a Ciprus két része közötti demarkációs vonal áru- és személyforgalom előtti(17) megnyitására figyelemmel sok olyan jogviszony létezhet, amelyben a Ciprusi Köztársaság bíróságai által hozott ítéletek más tagállamokban történő elismerése és végrehajtása, valamint a rendelet joghatóságra vonatkozó szabályainak alkalmazása az északi területen lakó felek érdekeit is szolgálhatja.
47. A felek között – ennek megfelelően – az is vita tárgyát képezi, hogy a jelen ügyben tárgyát képező ítélet elismerése és végrehajtása a tulajdoni kérdések végleges rendezése szempontjából fékező hatású vagy azt elősegítő jellegű lenne‑e. M. Apostolides azzal érvel, hogy az ÉCTK ellenőrzése alá tartozó területeken kisajátított ingatlanok más tagállamok állampolgárai részére történő elidegenítése egy későbbi megegyezéses megoldás esetén igen bonyolulttá teszi majd azok eredeti tulajdonjogi állapotának visszaállítását. Ha a hozzá hasonló helyzetben lévő személyek más tagállamokban érvényesíteni tudják az e területeken fekvő ingatlanokra vonatkozó tulajdonjogukat, az szerinte visszariasztja majd a potenciális vevőket.
48. A jelen esetben nem szükséges véglegesen eldönteni, hogy a rendelet alkalmazásának az Észak‑Ciprust érintő esetekre történő felfüggesztése milyen hatást gyakorol a konfliktus megoldását célzó politikai folyamatra. A rendelet alkalmazását ugyanis nem lehet effajta összetett politikai értékelésektől függővé tenni. Ez ellentétes lenne a jogbiztonság elvével, amelynek figyelembevétele a rendelet céljai közé tartozik(18). Így a rendelet joghatósági szabályainak egyértelműen kiszámíthatóvá kell tenniük a joghatóság meghatározását(19). A tagállami bíróság előtti jogvita felperese számára továbbá kellő bizonyossággal előreláthatónak kell lennie, hogy a rendelet alapján – amennyiben a rendeletben rögzített elutasítási okok nem állnak fenn – végrehajtható‑e az eljárást lezáró határozat egy másik tagállamban.
49. M. Apostolides ennél is tovább megy. Úgy véli, hogy a 44/2001 rendeletet alkalmazni kell annak érdekében, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) Loizidou‑ügyben hozott ítéletének előírásait figyelembe vegyék(20).
50. Az EJEB ebben és további ítéleteiben megállapította, hogy az Észak‑Ciprus megszállását követően végrehajtott kisajátítások érvénytelenek és a lakóhelyük elhagyására kényszerült személyek tulajdonosi jogállása nem kérdőjelezhető meg(21). A tulajdon birtokának és használatának megtagadása ezért sérti az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (a továbbiakban: EJEE) csatolt 1. kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkét és a magánlakás sérthetetlenségéhez való jogot (EJEE 8. cikkének (1) bekezdése), amennyiben az érintett személy az ingatlanon lakóépülettel rendelkezik(22). Az EJEB mindazonáltal nemrégiben azt is elismerte, hogy az ÉCTK által időközben létrehozott vagyoni ügyekkel foglalkozó bizottság alapvetően megfelel az EJEE előírásainak, ám az adott eljárásban a panasz előterjesztője részére az EJEE által biztosított jogok megsértéséből eredően kártérítést ítélt meg(23).
51. Ezzel kapcsolatban először is le kell szögezni, hogy a hivatkozott határozatok közül egyik sem érintette magának M. Apostolidesnek a helyzetét. Ebből következően nincs az EJEB‑nek a konkrét tulajdoni igényeivel kapcsolatban olyan megállapítása, amelyet közvetlenül figyelembe kellene venni.
52. Mindenképpen mérlegelni kellene, hogy az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz és hatékony jogvédelemhez való jog megköveteli‑e, hogy végrehajtsák a nicosiai körzeti bíróság M. Apostolides igényeit közvetlenül érintő ítéletét(24). Az EJEB azonban effajta jogot – amennyire látható – eddig csak magában az ítélet meghozatalának államában történő végrehajtás vonatkozásában ismert el(25). A kérdés, hogy az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése kötelez‑e a külföldön született határozatok elismerésére és végrehajtására is, ehelyütt nyitva maradhat, mivel a 44/2001 rendelet a már bemutatott okokból további megkötések nélkül alkalmazható, és effajta jogosultságot keletkeztet. Mindenesetre az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése sem vezetne a rendelet emberi jogokkal összhangban álló, megfelelő alkalmazásától eltérő eredményre.
53. Mindent összevetve az első kérdésre a következő válasz adandó:
A közösségi vívmányok alkalmazásának a 2003. évi csatlakozási okmányhoz csatolt 10. jegyzőkönyv 1. cikkének (1) bekezdésében a Ciprusi Köztársaság kormány tényleges ellenőrzése alá nem tartozó területei tekintetében előírt felfüggesztése nem zárja ki, hogy a Ciprusi Köztársaság bírósága által a kormánya által nem ellenőrzött területet érintő ítéletet egy másik tagállam bírósága a 44/2001 rendelet alapján elismerje és végrehajtsa.
B – A második, harmadik, negyedik és ötödik kérdésről
54. A Court of Appeal az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, harmadik, negyedik és ötödik kérdésben a 44/2001 rendelet 35. cikke (1) bekezdésének és a 34. cikke 1. és 2. pontjának értelmezését kéri az említett előírások értelmében fennálló esetleges elismerési és végrehajtási akadályokra tekintettel. Mielőtt e kérdéseket megválaszolhatnánk, tisztázni kell, hogy a rendelet hatálya alá tartozik‑e az eset. A Bizottság ugyanis kétségesnek tartja, hogy beszélhetünk‑e a rendelet 1. cikke (1) bekezdésének értelmében vett polgári és kereskedelmi ügyről.
1. A rendelet hatályára vonatkozó előzetes megjegyzések
55. A Bizottság ugyan elismeri, hogy az M. Apostolides és az Orams házaspár közötti jogvita esetében magánszemélyek közötti ügyről van szó. Úgy véli azonban, hogy tágabb összefüggésbe kell helyezni azt, és figyelemmel kell lenni arra, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült ciprusi görögök ingatlanairól szóló viták Észak‑Ciprus katonai megszállásában gyökereznek.
56. A nemzetközi gyakorlatnak megfelel, hogy a fegyveres konfliktusokat követően kialakult egyéni tulajdoni viták megoldását külön intézményekre ruházzák, ahogy ez a Ciprus újraegyesülését célzó Annan‑tervben is szerepelt. Ennek meghiúsulása után az ÉCTK az EJEB iránymutatásának(26) megfelelő szabályozást fektetett le a kártalanítási igények rendezésére, és megalakított egy tulajdoni ügyekkel foglalkozó bizottságot. A bizottság feladatkörébe tartozó, a tulajdon eredeti tulajdonjogi állapotának visszaállítására és a használat megtagadására tekintettel követelhető kártalanításra vonatkozó igények közjogi jellegűek.
57. A 44/2001 rendelet alkalmazásakor tekintettel kell lenni arra, hogy egy vagylagos, EJEE‑vel összhangban álló út is nyitva áll. A rendelet 71. cikkének (1) bekezdése nem érinti azokat a megállapodásokat, amelyek bizonyos jogterületek vonatkozásában a joghatóságot és a határozatok elismerését vagy végrehajtását szabályozzák. Az EJEB felügyelete mellett létrehozott kártalanítási szabályrendszer ilyen megállapodásnak tekinthető.
58. Ehhez kapcsolódóan először is fel kell idézni az állandó ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a „polgári és kereskedelmi ügy” önálló közösségi jogi fogalom, amelyet a 44/2001 rendelet, illetve a Brüsszeli Egyezmény céljára és felépítésére, valamint a nemzeti jogrendszerek összességéből következő alapvető elvekre hivatkozással kell értelmezni(27).
59. A rendelet hatálya alól ezzel kapcsolatban csak azok a jogviták képeznek kivételt, amelyekben egy hatóság áll magánszeméllyel szemben, és a jogvita tárgyát a közhatalmi jogosítványok hatóság általi gyakorlása képezi(28). Ezért a Bizottság által hivatkozott Lechouritou‑ügy(29) egy magánszemély Németországi Szövetségi Köztársaság elleni keresetére vonatkozott, amelyet a Wehrmacht által elkövetett háborús bűncselekmények okozta károk miatt indított.
60. A jelen esetben azonban M. Apostolides nem állami szervvel szemben kíván eredeti állapot helyreállítására irányuló vagy kártalanítási igényt érvényesíteni, hanem az Orams házaspárral szemben egy ingatlan eredeti tulajdonjogi állapotának visszaállítására nézve támaszt polgári jogi igényt, valamint az ingatlan elmaradt hasznaival összefüggésben további igényeket.
61. Ezen igényeknek a jellegén az sem változtat, hogy M. Apostolides esetlegesen másodlagos vagy járulékos közjogi természetű igényeket is támaszthat az ÉCTK hatóságaival szemben. Ennek megfelelően itt nem szükséges eldönteni, hogy ezek a másodlagos vagy járulékos igények eleve fennálltak‑e, amikor M. Apostolides a nicosiai körzeti bíróság előtt a végrehajtandó ítélet meghozatalát kérte(30).
62. A Bíróság ugyan már kimondta, hogy az a tény, hogy a felperes olyan szándék alapján jár el, amelynek forrása a közhatalom gyakorlása során történt valamely cselekmény, elegendő ahhoz, hogy a felperes keresete a Brüsszeli Egyezmény hatálya alól kizártnak minősüljön, akármilyen jellegű eljárást is kínál számára a nemzeti jog e tekintetben(31). E tekintetben azt gondolhatnánk, hogy a tulajdon korlátozása eredendően a török haderő, illetve az ÉCTK hatóságainak intézkedéseire vezethető vissza. A Bíróság hivatkozott megállapítása azonban csak abban az esetben érvényes, ha a jogvitában állami szerv szerepel valamely magánszeméllyel szemben(32).
63. Amennyiben nagyszámú jogviszony áll fenn – részben közhatalmi szerv és magánszemély közötti jogviszonyok, részben pedig csak magánszemélyek közötti jogviszonyok –, figyelembe kell venni a jogvita felei közötti jogviszonyt, az indított kereset alapját, valamint megindításának módját is(33). Az alapügyben egy magánszemély felperes érvényesít a polgári bíróság előtt polgári jogi igényt más magánszemélyekkel szemben, így az összes releváns körülmény alapján egyértelműen magánjogi jogvita áll fenn.
64. Lehetséges, hogy e magánjogi igényeket a nemzeti vagy nemzetközi jogi szabályozás kizárja, és az érintett személy részére csak az állammal szembeni eredeti állapot helyreállítására irányuló vagy kártalanítási igény érvényesítését hagyja meg. Ez azzal a következménnyel járna, hogy a polgári jogi út többé nem állna nyitva.
65. A Ciprusi Köztársaság azonban szemmel láthatóan nem élt ezzel a lehetőséggel. Mindezidáig nem született erre vonatkozó nemzetközi megállapodás sem. A nicosiai körzeti bíróság és a magasabb fokú bíróságok mindenesetre nem vették figyelembe a polgári jogi igénynek vagy magának a polgári jogi útnak az effajta kizárását ítéleteikben. Még ha ez jogi hibát jelentene is, a Court of Appeal a végrehajtási eljárás keretében alapvetően nem vizsgálhatja felül sem a nicosiai körzeti bíróság joghatóságát (a 44/2001 rendelet 34. cikkének (3) bekezdése), sem az elismerendő ítélet megalapozottságát (a rendelet 36. cikke és 45. cikkének (2) bekezdése).
66. A Bizottság úgy tűnik, azt az álláspontot képviseli, hogy a polgári jogi igényeket a nemzetközi jog is kizárja, mivel az ÉCTK elfogadta az EJEB által elvben jóváhagyott kártalanítási szabályozást.
67. Ezzel az érveléssel nem tudok egyetérteni.
68. A Xenides–Arestis III‑ügyben(34) hozott ítéletből, amelyben az EJEB pozitívan értékelte a kártalanítási szabályozás EJEE‑vel való összhangját, nem szűrhető le, hogy e szabályozás érvényesen kizárja a Ciprusi Köztársaság joga alapján keletkező polgári jogi igények érvényesítését. Az EJEB épp ellenkezőleg, kifejezetten elvetette, hogy a felperes kártalanítási kérdésekben köteles lenne a tulajdoni ügyekkel foglalkozó bizottsághoz fordulni, és ehelyett maga ítélt meg kártérítést számára(35).
69. Az is kétséges, hogy képviselhető‑e ettől eltérő álláspont. Hiszen az EJEB – a nemzetközi elismerés hiányára tekintettel – maga is tagadja az ÉCTK általi kisajátításoknak alapvetően bármely joghatását(36). Csupán azt ismeri el, hogy a nemzetközileg el nem ismert állami entitás bizonyos rendelkezései érvényesnek tekinthetők, ha az érintett lakosság által elszenvedhető hátrányok elkerülését szolgálják(37). Az azonban, ha a kártalanítási szabályozás az érintett terhére és a Ciprusi Köztársasággal való megállapodás nélkül érvényesen kizárná a polgári jogi igények érvényesítését, jóval túlmutatna ezen(38).
70. A Bizottság feltevése, miszerint a 44/2001 rendelet – 71. cikkének (1) bekezdése alapján – az EJEB által jóváhagyott kártalanítási szabályzattal szemben háttérbe szorul, szintén nem elfogadható.
71. E rendelkezés előírja, hogy a rendelet nem érinti „azokat az egyezményeket, amelyeknek a tagállamok részesei, és amelyek egyes különös jogterületeken a joghatóságot, valamint a határozatok elismerését és végrehajtását szabályozzák”.
72. Egyértelmű, hogy az ÉCTK kártalanítási szabályozása, az EJEB erre vonatkozó ítéletei, sőt maga az EJEE sem esik e meghatározás körébe. Igaz, hogy az EJEE egy egyezmény, de nem határoz meg különös szabályokat a joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében azokon a különös jogterületeken, amelyek a rendelet hatálya alá tartoznak. Az ÉCTK egyoldalú szabályozása nem egyezmény. Az EJEB kapcsolódó ítéletei pedig nem foglalkoznak a polgári jogi határozatok elismerésével és végrehajtásával.
73. Le kell tehát szögezni, hogy az alapügyben elismerendő határozat a 44/2001 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének értelmében vett polgári ügyet érint, tehát a rendelet hatálya alá tartozik.
2. A második kérdésről
74. A második kérdés alapján azt kell tisztázni, hogy a 44/2001 rendeletnek a 22. cikke 1. pontjával összefüggésben értelmezett 35. cikkének (1) bekezdése feljogosítja‑e, illetve kötelezi‑e a tagállami bíróságokat egy másik tagállam bírósága által hozott határozat elismerésének és végrehajtása elismerésének megtagadására akkor, ha ez a határozat a másik tagállam olyan területén fekvő ingatlanra vonatkozik, amely fölött e tagállam kormánya nem gyakorol tényleges ellenőrzést.
75. E kérdés megválaszolása előtt meg kell jegyezni, hogy a rendelet célja – annak (2), (6), (16) és (17) preambulumbekezdése alapján – a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott, tagállamokból származó határozatoknak – azok gyors és egyszerű elismerése és végrehajtása céljából –az alaki követelmények egyszerűsítésével szabad mozgást biztosítani(39).
76. E célra tekintettel a 44/2001 rendelet 33. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a valamely tagállamban hozott határozatokat más tagállamban külön eljárás nélkül elismerik. Az elismerés csupán a 34. és a 35. cikkben rögzített esetekben tagadható meg.
77. A 44/2001 rendelet 38. cikkének (1) bekezdése szerint valamely tagállamban hozott és ebben az államban végrehajtható határozatot más tagállamban akkor hajtanak végre, ha azt bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították. A rendelet 45. cikkének (1) bekezdése hasonlóképpen csak arra jogosítja a bíróságot, hogy kizárólag a 34. és 35. cikkben meghatározott okok egyike alapján utasíthatja el a végrehajthatóságot megállapító határozatot.
78. Ezzel kapcsolatban a rendelet 35. cikkének (3) bekezdése rögzíti azt az elvet, miszerint a származási tagállam bíróságának joghatósága nem vizsgálható felül. A 35. cikk (1) bekezdése szerint létezik egy kivétel bizonyos kizárólagos joghatósági okok, köztük – a rendelet 22. cikkének 1. pontjában megnevezett – az ingatlan fekvése szerinti bíróság kizárólagos joghatóságának megsértésére tekintettel.
79. A 22. cikk 1. pontja alapján azokra az eljárásokra, amelynek tárgya ingatlanon fennálló dologi jog vagy ingatlan bérlete, illetve haszonbérlete, lakóhelyre való tekintet nélkül annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek kizárólagos joghatósággal, ahol az ingatlan található. E rendelkezést a rendelet 35. cikke (1) bekezdése értelmében sértené, ha a határozat olyan ingatlanon fennálló dologi jogot érintene, amely nem az ítéletet hozó állam, tehát a Ciprusi Köztársaság területén, hanem egy másik tagállam területén fekszik.
80. Ahogy azt M. Apostolides, a görög és a ciprusi kormány, valamint a Bizottság helytállóan előadja, nemzetközi jogi szempontból a Ciprusi Köztársaság alkotja Ciprus szigetén az egyetlen elismert államot(40). Az állam területe magában foglalja a sziget északi részét is, amelyen a vita tárgyát képező ingatlan található(41). Az e területet ténylegesen ellenőrző ÉCTK-t Törökországon kívül semmilyen más állam nem ismeri el(42). A 10. jegyzőkönyvből következik, hogy a csatlakozási okmányt aláíró államok is a Ciprusi Köztársaság államterülete részének, tehát csatlakozott területnek tekintik Észak‑Ciprust. Különben szükségtelen lett volna a közösségi vívmányok alkalmazásának a sziget e területén történő felfüggesztése.
81. A határozat, amelynek végrehajthatóságát a kérdést előterjesztő bíróságnak kell határozatában megállapítania, egy, a Ciprusi Köztársaság területén fekvő ingatlanon fennálló – legalábbis részben(43) – dologi jogot, nevezetesen tulajdonjogot érint. A 44/2001 rendelet 22. cikke 1. pontjának szó szerinti értelmezése esetén tehát nem fér kétség e tagállam kizárólagos joghatóságához.
82. Az Orams házaspár azonban úgy véli, hogy ez az eredmény ellentétes a rendelkezés céljával.
83. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint elsősorban az indokolja az ingatlan fekvése szerinti állam bíróságainak kizárólagos joghatóságát, hogy az ingatlan fekvése szerinti bíróság a legalkalmasabb arra, hogy döntsön olyan jogvitákban, amelyek tárgya ingatlanon fennálló dologi jog(44). A vonatkozó jogvitákat ugyanis általában a fekvés helye szerinti állam joga alapján kell eldönteni. Ezenkívül gyakran szükség van a helyszínen történő tények feltárására. Ennek következtében a gondos igazságszolgáltatás követelményének tesz eleget, hogy az ingatlan fekvése szerinti bíróság – a földrajzi közelség folytán – kizárólagos joghatósággal rendelkezzék(45).
84. Ebből az Orams házaspár arra következtet, hogy a 44/2001 rendelet 22. cikkének 1. pontját megszorítóan kell értelmezni, és az nem alapozza meg a Ciprusi Köztársaság bíróságainak joghatóságát az északi területen található ingatlanokon fennálló jogokkal kapcsolatos keresetek elbírálására. Az e terület feletti tényleges ellenőrzés hiányában a Ciprusi Köztársaság bíróságai ugyanis nem mondható, hogy ahhoz különösebben közel lennének.
85. Arra, hogy ez a – rendelkezés megfogalmazása alapján nem igazolható – álláspont helyes‑e, végülis nem kell választ adni. A 44/2001 rendelet 22. cikkének 1. pontja ugyanis csak akkor sérülne, ha a Ciprusi Köztársaság bírósága helyett – a dolog fekvése következtében – valamely másik tagállam bíróságai rendelkeznének joghatósággal. Nem világos, hogy mely tagállam jöhetne szóba. A nemzetközi jogi helyzettől eltekintve az ÉCTK legjobb esetben is csak harmadik országnak minősülne. Mivel azonban a 22. cikk 1. pontja közvetlenül nem alapozza meg valamely harmadik állam bíróságainak kizárólagos joghatóságát, e rendelkezés megsértése még ezen előfeltételek mellett sem merül fel.
86. A szakirodalomban ugyan vita folyik arról, hogy a 22. cikk 1. pontja harmadik állam előnyére szolgáló közvetett hatással jár-e(46). A Bíróság azonban úgy tűnik, hogy kizárja e hatást. Így a Luganói Egyezmény megkötéséről alkotott véleményében kifejti, hogy egy harmadik állam területén található ingatlan fekvése szerinti kizárólagos joghatóság csak azért szorítja háttérbe a rendelet 2. cikke szerinti, a tagállamot az alperes lakóhelye alapján megillető joghatóságot, mert a Luganói Egyezmény a rendelet 22. cikkével azonos rendelkezést tartalmaz; pusztán a rendelet alapján az alperes közösségi lakóhelye maradna a joghatósággal rendelkező fórum(47).
87. Mindenképpen elhibázott lenne, ha a 44/2001 rendelet 35. cikkének (1) bekezdésére vonatkozóan is megengedhetőnek tartanánk egy ilyen közvetett hatást. A 35. cikk (1) és (3) bekezdésének kölcsönös egymásra hatása eredményeként ugyanis azt kapjuk, hogy az elismerés és végrehajtás megtagadása a joghatósági szabályok megsértésére tekintettel csak kivételesen megengedett. Ezért a 35. cikk (1) bekezdésének hatályát nem lehet azáltal kiterjeszteni, hogy egy harmadik – a Luganói Egyezményhez nem csatlakozott – ország bíróságai joghatóságának megsértése is elismerési akadállyá válik.
88. Csak a teljesség kedvéért említem meg, milyen hatással járna az, ha az ÉCTK‑t – az itt ismertetett álláspont ellenére – harmadik országhoz hasonlóan kezelnénk. Ebben az esetben az ott fekvő ingatlanokkal kapcsolatos jogvitákban a Ciprusi Köztársaság bíróságait nem illetné meg kizárólagos joghatóság a 44/2001 rendelet 22. cikkének 1. pontja alapján. Tehát az általános joghatósági szabályok érvényesülnének. Az, hogy ezek alapján a nicosiai körzeti bíróság valóban rendelkezne‑e joghatósággal(48), a rendelet 35. cikkének (3) bekezdése alapján irreleváns lenne határozatának elismerése és végrehajtása szempontjából.
89. A második kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendeletnek a 22. cikke 1. pontjával összefüggésben értelmezett 35. cikkének (1) bekezdése nem jogosítja fel a tagállami bíróságokat egy másik tagállam bírósága által hozott határozat elismerésének és végrehajtásának megtagadására akkor, ha ez a határozat a másik tagállam olyan területén fekvő ingatlanra vonatkozik, amely fölött e tagállam kormánya nem gyakorol tényleges ellenőrzést.
3. A harmadik kérdésről
90. A harmadik kérdés a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontjában szereplő közrendi kifogás értelmezésére vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy megtagadható‑e egy határozat elismerése és végrehajtása e közrendi kifogás alapján, ha e határozat ténylegesen nem hajtható végre abban az államban, ahol meghozták, mivel az állam olyan területén található ingatlanra vonatkozik, amely fölött e tagállam kormánya nem gyakorol tényleges ellenőrzést.
91. A 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontja rögzíti, hogy a határozat nem ismerhető el, amennyiben az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik.
92. A Krombach‑ügyben(49) hozott, elvi jelentőségű ítéletében a Bíróság megállapította, hogy a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkét – amely a 44/2001 rendelet 34. cikkének előzménye – szigorúan kell értelmezni. A rendelkezés ugyanis akadályt képez az Egyezmény egyik alapvető célkitűzésének megvalósítása előtt, amely az ítéletek Közösségen belüli korlátok nélküli mozgását biztosító autonóm és teljes rendszer létrehozását tartja szem előtt. Közelebbről az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában szereplő közrendi záradék alkalmazására csak kivételes esetekben van lehetőség(50).
93. Ebből a Bíróság az alábbi következtetést vonta le:(51)
„Az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában szereplő közrendi záradék alkalmazása csak abban az esetben képzelhető el, ha a másik szerződő államban hozott ítélet elismerése vagy végrehajtása annyira elfogadhatatlan mértékben ellentétes a megkeresett állam jogrendjével, hogy az valamely alapelv sérelmét jelenti. A külföldi határozatok érdemi felülvizsgálatára vonatkozó tilalom tiszteletben tartása érdekében e sérelemnek olyan jogszabály nyilvánvaló megsértésén kell alapulnia, amely a megkeresett állam jogrendjében lényegi jelentőségűnek tekinthető, vagy olyan jog megsértésén, amelyet e jogrendben alapvetőnek ismernek el.”
94. Végezetül, a Bíróság leszögezte, hogy bár a szerződő államok az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában foglalt fenntartás értelmében alapvetően saját nemzeti szempontjaiknak megfelelően, szabadon határozhatják meg közrendi követelményeiket, e fogalom korlátai az Egyezmény értelmezésével kapcsolatos kérdéseket képeznek(52). Így bár nem a Bíróságra tartozik az, hogy meghatározza a szerződő állam közrendjének tartalmát, az már rá hárul, hogy ellenőrizze azokat a korlátokat, amelyek között a szerződő állam bírósága e fogalom alkalmazásához folyamodhat annak érdekében, hogy ne ismerjen el valamely, más szerződő állam bíróságától származó határozatot(53).
95. E megállapításokra tekintettel azt kell megvizsgálni, hogy egy határozatnak az ítélet meghozatalának államában való tényleges végrehajthatóságának hiányát tekinthetjük‑e úgy, mint a közrend – 44/2001 rendelet 34. cikke 1. pontjának értelmében vett – nyilvánvaló megsértését, amely kizárja a többi tagállamban történő elismerést és végrehajtást.
96. Ahogy arra a görög kormány és a Bizottság helyesen rámutat, a 44/2001 rendelet 38. cikkének (1) bekezdése alapján valamely határozatnak a meghozatal államában való végrehajthatósága előfeltétele annak, hogy egy másik tagállam bíróságai annak végrehajthatóságát határozattal megállapítsák. Tehát a végrehajtható okiratnak nem szabad erősebb joghatással bírnia a végrehajtás államában, mint a határozat meghozatalának tagállamban.(54)
97. A Coursier‑ügyben(55) hozott ítéletben a Bíróság a Brüsszeli Egyezmény 31. cikkének vonatkozó szakaszát úgy értelmezte, hogy a „végrehajtható” fogalom csupán a külföldi ítéletek alaki szempontú végrehajthatóságát takarja, nem pedig azokat a feltételeket, amelyek alapján e határozatok a határozat meghozatalának államában végrehajthatók. Az alaki végrehajthatóság akkor hiányzik, ha a határozat ellen jogorvoslatot terjesztettek elő, illetve terjeszthetnek még elő, és a határozatot nem nyilvánították előzetesen végrehajtatóvá.
98. Ellentétes lenne a 44/2001 rendelet céljával, amely a határozatok szabad mozgását egyszerűsített elismerés és végrehajtás által kívánja biztosítani(56), ha a végrehajthatóságot megállapító határozat az ítélet meghozatalának államában fennálló tényleges végrehajthatósági feltételektől függne. Az alaki végrehajthatóságtól eltérően, a rendelet 54. cikke alapján kibocsátott tanúsítvány nem igazolja automatikusan, hogy egy határozat a meghozatal államában ténylegesen végrehajtható‑e, és ha igen, milyen körülmények között. A végrehajtás gyakorlati akadályai azonban nem érintik az ítélet joghatását.
99. A jelen eset maga mutatja be azokat a lehetséges bizonytalanságokat, amelyekkel a tényleges végrehajthatósághoz kötöttség járna. Igaz, hogy néhány végrehajtható okiratba foglalt követelést jelenleg nem lehet Cipruson végrehajtani, mivel a Ciprusi Köztársaság kormánya nem képes közhatalmának gyakorlására az ingatlan fekvési helyén. Másrészt viszont – amennyiben az Orams házaspár rendelkezik ott vagyonnal, például bankszámlával vagy egyéb követeléssel – a pénzkövetelés behajtható a szigetnek a Ciprusi Köztársaság kormánya által ellenőrzött részén is.
100. Mivel a rendelet 38. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten lefektették, hogy egy határozatnak a meghozatal államában való végrehajthatósága előfeltétele annak, hogy egy másik tagállam bíróságai annak végrehajthatóságát határozattal megállapítsák, e feltételt a közrendi kifogás keretében sem lehet másképp értelmezni. E gondolatmenetet követve a 44/2001 rendelet 35. cikke (3) bekezdésének második mondata például kifejezetten kizárja, hogy a – 35. cikk alapján nem vizsgálható – hatáskör hiányát mégis a közrend 34. cikk (1) bekezdése szerinti megsértésének tekintsék.
101. A Bizottság és hozzá csatlakozva az Orams házaspár is felveti továbbá azt a kérdést, hogy felhozható‑e végrehajtás elleni kifogásként egyéb közrendre hivatkozó indok. Úgy gondolják, hogy a nicosiai körzeti bíróság ítéletének elismerése és végrehajtása sértheti a „nemzetközi közrendet” azzal, hogy aláássa a nemzetközi közösség Ciprus kérdésének megoldására irányuló fáradozásait.
102. Ezzel kapcsolatban először is le kell szögezni, hogy maga a kérdést előterjesztő bíróság nem mérlegelte az Egyesült Királyság területén történő elismerés és végrehajtás elutasításának effajta indokát. A Bíróságot azonban alapvetően köti az előzetes döntéshozatal iránti kérelem azon tárgya, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában megállapított. Az eljárás résztvevői ezért általában nem jogosultak a Bíróság elé ezen túlmutató, további kérdéseket terjeszteni(57).
103. Ez különösen igaz a közrend – 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontja szerinti – fogalmának értelmezésére, mivel a tagállamok hivatottak a saját nemzeti szempontjaiknak megfelelő közrendi követelményeik meghatározására(58). Ráadásul az Egyesült Királyság kormánya nem vett részt a jelen eljárásban. Ezért a Bíróság nem rendelkezik megbízható információkkal arról, hogy a Bizottság által vázolt indokok a tagállam közrendjének részét képezik‑e.
104. A Bizottság azonban kifejezetten a nemzetközi közrendre hivatkozik. Elismeri ugyan, hogy a 34. cikk 1. pontja csak annak a tagállamnak a közrendjére vonatkozik, amelyben a határozat elismerését kérik. Véleménye szerint azonban semmi nem szól az ellen, hogy a nemzeti közrend részének tekintsük a nemzetközi közrendi okokat is.
105. Amennyiben a Bíróság helyénvalónak találja ennek az álláspontnak a megvitatását, noha nem tartozik az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyához, a véleményem ezzel kapcsolatban a következő.
106. A Krombach‑ügyben(59) hozott ítéletben a Bíróság feladatának tekintette, hogy megvizsgálja azokat a korlátokat, amelyek között a Brüsszeli Egyezmény szerződő államának valamely bírósága a közrend fogalmának alkalmazásához folyamodhat annak érdekében, hogy ne ismerjen el valamely, más szerződő állam bíróságától származó határozatot. Mivel az alapvető jogok – ahogy azokat az EJEE rögzíti – az általános jogelvek szerves részét képezik, a Bíróság arra következtetett, hogy a tagállamok bíróságainak jogukban áll az alapvető jogok nyilvánvaló megsértésével született külföldi határozat elismerését megtagadni(60).
107. Tehát a Bíróság e tekintetben tényleges kapcsolatot létesített az EJEE által nemzetközi szinten biztosított alapvető jogok és a nemzeti közrend között. A valamely másik tagállamban hozott ítélet elismerésének megtagadása ezek szerint akkor egyeztethető össze a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontjával, ha a tagállami közrend által támasztott követelmények alapján az EJEE által rögzített alapvető jogok nyilvánvaló megsértése orvosolható.
108. Még nem teljesen tisztázott, hogy a bíróságoknak nemcsak jogukban áll‑e, hanem esetleg egyenesen kötelességük is a külföldi ítéletek végrehajtásának megtagadása, ha az nyilvánvalóan közösségi alapjogot sért. Emellett szól az, hogy a tagállami bíróságokat – az állandó ítélkezési gyakorlat alapján – kötik az alapjogok, ha a közösségi jog hatálya alá tartozó tényállással kapcsolatban járnak el(61).
109. A jelen esetben azonban a Bizottság nem arra hivatkozik, hogy az ítélet, amelynek a végrehajtását kérik, alapvető jogokat sért. Ehelyett inkább a ciprusi kérdéssel kapcsolatos nemzetközi politikai fejleményekről van szó. Ezek a fejlemények bizonyos mértékben jogilag kötelező jelleget öltöttek, hiszen azok az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataiban is szerepelnek(62). Ez érvényes például az államok azon kötelezettségére is, miszerint kötelesek mindentől tartózkodni, ami a ciprusi konfliktust elmélyítheti.
110. A béke megőrzése és Ciprus területi integrációjának helyreállítása határozottan nemes cél. Az azonban nagymértékben kétséges, hogy ezek a célok a Krombach‑ügyben(63) kialakított ítélkezési gyakorlat alapján „a megkeresett állam jogrendjében lényegi jelentőségűnek tekinthető […] [jogszabálynak], vagy olyan jognak” tekinthetők‑e, „amelyet e jogrendben alapvetőnek ismernek el”.
111. Ahogy azt már korábban kifejtettem, a Biztonsági Tanács Ciprust érintő határozataiban szereplő felszólítások és ajánlások mindenképpen túl általánosak ahhoz, hogy belőlük annak konkrét kötelezettségét lehessen levezetni, hogy a Ciprusi Köztársaság bíróságainak az Észak‑Cipruson fekvő ingatlanokon fennálló tulajdoni jogokkal kapcsolatos ítéleteit nem lehet elismerni. Ettől eltekintve az sem világos, hogy egyáltalán az ítélet elismerése, jelen körülményekre tekintettel, a Ciprus-kérdés megoldására kedvező vagy káros hatást gyakorolna‑e, és hogy az M. Apostolides alapvető jogainak védelméhez egyáltalán szükséges‑e(64).
112. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre – ebből következően – azt a választ kell adni, hogy a tagállami bíróság nem tagadhatja meg valamely határozat elismerését és végrehajtását a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontjában szereplő közrendi kifogásra hivatkozással amiatt, hogy bár a határozat abban az államban, ahol meghozták, alakilag végrehajtható, a gyakorlatban azonban mégsem lehet végrehajtani.
4. A negyedik kérdésről
113. A negyedik kérdés arra keresi a választ, hogy megtagadható‑e a mulasztási ítélet elismerése a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontja alapján az eljárást megindító iratok kézbesítésekor felmerült szabálytalanságok miatt, ha az ítéletet az alperes által indított jogorvoslati eljárás keretében felülvizsgálták.
114. A 34. cikk 2. pontja szerint a határozat nem ismerhető el, amennyiben az eljárást megindító iratot nem kézbesítették megfelelő időben és módon azon távollévő alperes részére, akinek a távollétében a határozatot meghozták, ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson. A kézbesítés effajta szabálytalanságára azonban a rendelkezés szerint nem lehet kifogásként hivatkozni, ha az alperes elmulasztotta a mulasztási ítéletet megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá.
115. Az Orams házaspár jelen esetben a nicosiai körzeti bíróság előtt ténylegesen megtámadta a mulasztási ítéletet. Jogorvoslati kérelmüket teljes körű és tisztességes bírósági eljárás lefolytatása után amiatt utasították el, hogy nem terjesztettek elő megalapozott védekezést (arguable defence) a kérelemmel szemben. Ők mindazonáltal a kereset kézbesítésével kapcsolatban egy sor olyan körülményre hivatkoznak, amely megnehezítette számukra a megfelelő időben történő védekezést, és e tekintetben a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 2. pontjával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra(65) hivatkoznak.
116. Az ASML‑ügyben(66) hozott ítéletében a Bíróság azonban rámutatott a 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontja és a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 2. pontja közötti különbségre. A Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 2. pontja előírja, hogy a határozatot nem ismerik el, „amennyiben az eljárást megindító iratot nem kézbesítették az alperes részére vagy tájékoztatták őt arról megfelelően és kellő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson”.
117. A 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontja értelmében ugyanakkor az eljárást megindító irat kézbesítésének szabályszerűsége nem feltétlenül bír döntő jelentőséggel(67). Ehelyett inkább a védelemhez való jog tényleges tiszteletben tartása a lényeg. Amennyiben az alperes, akinek a távollétében a határozatot hozták, elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá, úgy a 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontja a kézbesítési szabálytalanság ellenére vélelmezi a védelemhez való jog tiszteletben tartását.
118. Ennek következtében a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 2. pontjával kapcsolatban említett ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható a 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontjára(68).
119. A rendelkezés módosítása komolyabb figyelmet fordít a határozatok elismerését és végrehajtását megkönnyítő célkitűzésre, anélkül azonban, hogy a védelemhez való jogot korlátozná, amelynek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja(69).
120. Jelen esetben lehetőség nyílt a nicosiai körzeti bíróság mulasztási ítéletének megtámadására, amellyel az Orams házaspár élt is. A 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontjából erre az esetre az a következtetés vonható le, hogy az elismerést és végrehajtást a kereset kézbesítésének szabálytalanságára hivatkozással semmiképpen sem lehet megtagadni.
121. Ez azonban csak akkor érvényes, ha a védelemhez való jogot nem korlátozzák bizonyos körülmények – például a jogorvoslati eljárás kialakítása –alapján. Erre nézve azonban az alapeljárásban nincs adat. A kérdést előterjesztő bíróság megállapításai alapján az Orams házaspár a jogi érveit teljes körű és tisztességes bírósági eljárás keretében adhatta elő. Ezenfelül az Orams házaspár a jogorvoslatról született határozattal szemben további – bár sikertelen – jogorvoslati kérelmet terjesztett a legfelsőbb bíróság elé.
122. Amennyire megítélhető, az a körülmény sem korlátozta jelentősebben az Orams házaspár védelemhez való jogát, hogy az alperesnek a mulasztási ítélet hatályon kívül helyezése céljából a ciprusi jog alapján megalapozott védekezést kell előterjesztenie. A rendelet 36. cikke és 45. cikkének (2) bekezdése szerinti elismerési és végrehajtási eljárásban figyelmen kívül kell hagyni, hogy a ciprusi bíróságot az ügyben nem tudták meggyőzni jogi érvelésükkel.
123. Tehát a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely mulasztási ítélet elismerését és végrehajtását nem lehet megtagadni az eljárást megindító irat kézbesítésének szabálytalanságára való hivatkozással, ha az alperesnek, akinek a távollétében a határozatot meghozták, először a mulasztási ítélet megtámadását kell kezdeményeznie, a határozatot az ítélet meghozatalának államában a bíróságok teljes körű és tisztességes eljárásban felülvizsgálták, és nem áll fenn arra nézve adat, hogy az alperes védelemhez való jogát ezen eljárásban megsértették volna.
5. Az ötödik kérdésről
124. A negyedik kérdésre adott válaszra tekintettel az ötödik kérdést nem szükséges megválaszolni.
V – Végkövetkeztetések
125. A fenti indokok alapján a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Divison) által előterjesztett kérdésekre a következő válaszok adását javasolom:
„1. A közösségi vívmányoknak a Ciprusi Köztársaság azon részén való alkalmazásának felfüggesztése, amely felett a Ciprusi Köztársaság kormánya nem gyakorol tényleges ellenőrzést, amelyről a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány Ciprusról szóló, 10. jegyzőkönyv 1. cikkének (1) bekezdése rendelkezik, nem képezi akadályát annak, hogy valamely másik tagállam bírósága a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet alapján elismerje és végrehajthatóvá nyilvánítsa a Ciprusi Köztársaság bírósága által hozott valamely olyan határozatot, amely a kormány tényleges ellenőrzése alá nem tartozó területre vonatkozik.
2. A 44/2001 rendeletnek a 22. cikke 1. pontjával összefüggésben értelmezett 35. cikkének (1) bekezdése nem jogosítja fel valamely tagállam bíróságát arra, hogy megtagadja valamely másik tagállam bírósága által hozott, ez utóbbi állam azon területrészén található ingatlanra vonatkozó határozat elismerését vagy végrehajtását, amely területrész felett ezen állam kormánya nem gyakorol tényleges ellenőrzést.
3. A tagállami bíróság nem tagadhatja meg valamely határozat elismerését és végrehajtását 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontjában szereplő közrendi klauzulára való hivatkozással amiatt, hogy bár a határozat megfelel a végrehajthatósághoz szükséges alaki követelményeknek, a gyakorlatban mégsem lehet végrehajtani.
4. A 44/2001 rendelet 34. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely mulasztási ítélet elismerése és végrehajtása nem tagadható meg az eljárást megindító irat kézbesítésének szabálytalanságára való hivatkozással, ha a távollévő alperes (akinek távollétében a határozatot meghozták) kezdeményezhette a mulasztási ítélet megtámadását, a határozatot az ítélet meghozatalának államában a bíróságok teljes körű és tisztességes eljárásban felülvizsgálták, és semmi sem utal arra, hogy az alperes védelemhez való jogát ezen eljárásban megsértették volna.”