Language of document : ECLI:EU:C:2017:109

C-443/16. sz. ügy

Francisco Rodrigo Sanz

kontra

Universidad Politécnica de Madrid

(a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo n° 8 de Madrid [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – 1999/70/EK irányelv – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 4. szakasz – A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések – Az egyetemi rendszer átszervezése – Nemzeti szabályozás – A főiskolai oktatók egyetemi oktatói testületbe való integrálása – Feltétel – A doktori fokozat megszerzése – A foglalkoztatás teljes idejűből részmunkaidőssé való átalakítása – Kizárólag a határozott időre kinevezett köztisztviselőként alkalmazott tanárok tekintetében történő alkalmazás – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve”

Összefoglaló – A Bíróság végzése (tizedik tanács), 2017. február 9.

Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv – A határozott időre alkalmazott munkavállalókkal szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalma – Az egyetemi rendszer átszervezése – A főiskolai oktatók egyetemi oktatói testületbe való integrálását előíró nemzeti szabályozás – Feltétel – A doktori fokozat megszerzése – A foglalkoztatás teljes idejűből részmunkaidőssé való átalakítása e fokozat hiánya esetén – Kizárólag a határozott időre kinevezett köztisztviselőként alkalmazott tanárok tekintetében történő alkalmazás – Megengedhetetlenség

(1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 4. szakasz, 1. pont)

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, 1999. március 18‑án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező, amely az egyetemi rendszer átszervezését célzó intézkedések keretében lehetővé teszi az érintett tagállam illetékes közigazgatási szervei számára, hogy felére csökkentsék a határozott időre kinevezett köztisztviselőként alkalmazott főiskolai oktatók munkaidejét azért, mert ezen oktatók nem rendelkeznek doktori fokozattal, míg azok a főiskolai oktatók, akik határozatlan időre kinevezett köztisztviselői minőséggel rendelkeznek, de doktori fokozattal szintén nem, nem tartoznak ugyanezen intézkedés hatálya alá.

Ugyanis egy ilyen szabály alkalmazása azon az általános előfeltevésen nyugszik, amely szerint a főiskolai oktatók munkaviszonyának határozott idejű jellege önmagában igazolja az oktatók e kategóriája tekintetében alkalmazott eltérő bánásmódot azon oktatókhoz képest, akik köztisztviselői jogállással rendelkeznek, jóllehet az oktatók e két kategóriája hasonló feladatokat lát el. Egy ilyen előfeltevés ellentmondásban van az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás céljaival.

Ezt e megállapítást nem vonhatja kétségbe az az érv, amely szerint a határozott időre kinevezett köztisztviselőkkel szemben alkalmazott eltérő bánásmódot igazolják mind az egyetemi oktatótestület igazgatására vonatkozó intézkedések, mind az érintett tagállam által előírt költségvetési megszorítások, amennyiben a Bíróság már kimondta, hogy a költségvetési megfontolások, ideértve a szigorú személyzeti igazgatás biztosításának szükségességére vonatkozó megfontolásokat is, nem igazolhatják a hátrányos megkülönböztetést (lásd ebben az értelemben: 2003. október 23‑i Schönheit és Becker ítélet, C‑4/02 és C‑5/02, EU:C:2003:583, 85. pont; 2010. április 22‑i Zentralbetriebsrat der Landeskrankenhäuser Tirols ítélet, C‑486/08, EU:C:2010:215, 46. pont).

Ugyanis, bár költségvetési megfontolások szolgálhatnak valamely tagállam szociálpolitikai döntéseinek alapjául, és befolyásolhatják az általa elfogadni kívánt szociális védelmi intézkedések jellegét és terjedelmét, önmagukban nem minősülnek e politika céljának és következésképpen nem igazolhatják olyan nemzeti szabályozás alkalmazását, amely a határozott időre alkalmazott munkavállalók tekintetében kedvezőtlenebb eltérő bánásmódhoz vezet (lásd analógia útján: 2013. október 24‑i Thiele Meneses ítélet, C‑220/12, EU:C:2013:683, 43. pont; 2014. november 26‑i Mascolo és társai ítélet, C‑22/13, C‑61/13–C‑63/13 és C‑418/13, EU:C:2014:2401, 110. pont; 2016. szeptember 21‑i Popescu‑végzés, C‑614/15, EU:C:2016:726, 63. pont). Hozzá kell tenni, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja feltétlen és kellően pontos ahhoz, hogy arra magánszemélyek valamely nemzeti bíróság előtt az állammal szemben hivatkozhassanak (lásd ebben az értelemben: 2010. december 22‑i Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 78–83. pont; 2011. szeptember 8‑i Rosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 56. pont; 2016. szeptember 21‑i Álvarez Santirso végzés, C‑631/15, EU:C:2016:725, 59. pont).


(vö. 51–53., 55., 56. pont és a rendelkező rész)