A Törvényszék (kibővített harmadik tanács) T-577/14. sz., Gascogne Sack Deutschland és Gascogne kontra Európai Unió ügyben 2017. január 10-én hozott ítélete ellen az Európai Unió Bírósága által képviselt Európai Unió által 2017. március 17-én benyújtott fellebbezés

(C-138/17. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: az Európai Unió, melyet az Európai Unió Bírósága képvisel (képviselők: J. Inghelram és Á. M. Almendros Manzano meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Gascogne Sack Deutschland GmbH, Gascogne, Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 1) pontját;

mint megalapozatlant utasítsa el a Gascogne Sack Deutschland és a Gascogne által első fokon benyújtott, a bankgarancia észszerű időn túli további fizetése miatt állítólagosan elszenvedett veszteségek címén fizetendő 187 571 euró összegű kártérítés iránti kérelmet;

a Gascogne Sack Deutschlandot és a Gascogne-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező három jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék az okozati összefüggés fogalmának értelmezésekor tévesen alkalmazta a jogot, mivel megállapította, hogy az észszerű időn belüli határozathozatal elvének megsértése volt a bankgarancia-költségek fizetésében álló állítólagos vagyoni kár döntő oka, noha az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az ilyen költségek fizetésének döntő oka a vállalkozás azon saját döntése, hogy az uniós bíróság előtti eljárás ideje alatt nem fizeti meg a bírságot.

A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék a kár fogalmának értelmezésekor tévesen alkalmazta a jogot, mivel megtagadta azt, hogy a bankgarancia-költségek fizetésével összefüggő állítólagos vagyoni kárra ugyanazon feltételt alkalmazza, mint amelyet a bírság összege után járó kamatok megfizetésével összefüggő állítólagos vagyoni kár tekintetében fogalmazott meg, azaz hogy az elsőfokú eljárás felpereseinek kellett bizonyítaniuk, hogy az ez utóbbi fizetésével kapcsolatos pénzügyi teher meghaladta azt az előnyt, amelyet abból húzhattak, hogy nem fizették meg a bírságot.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék az állítólagos vagyoni kár bekövetkezése időszakának meghatározásakor tévesen alkalmazta a jogot, valamint megsértette az indokolási kötelezettséget, mivel magyarázat nélkül megállapította, hogy azon időszak, amely során a bankgarancia-költségek fizetésében álló állítólagos vagyoni kár bekövetkezett, eltérhet attól az időszaktól, amely vonatkozásában az állítólag e kárt okozó jogellenes magatartás fennállását megállapította.

____________