VERICA TRSTENJAK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2008. szeptember 11.1(1)
C‑52/07. sz. ügy
Kanal 5 Ltd
TV 4 AB
kontra
Föreningen Svenska Tonsättares Internationella Musikbyrå (STIM)
(A Marknadsdomstolen [Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„EK 82. cikk – Erőfölény – Visszaélés – Szerzői jogi közös jogkezelő szervezet – De facto monopóliummal rendelkező szervezet – Televíziós csatornák általi sugárzás – Díjszabási modell”
Tartalomjegyzék
I – Bevezetés
II – Jogi háttér
A – Közösségi jog
B – Nemzeti jog
III – Tényállás, alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
A – Tényállás
B – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
IV – A Bíróság előtti eljárás
V – A felek érvei
VI – Jogi értékelés
A – Előzetes megjegyzések
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
1. A STIM szolgáltatása
2. A díjazás
3. A díjazás és a szolgáltatás viszonya
a) Fix rész a bevételből
b) Változó rész a bevételből
C – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és a harmadik kérdésről
1. A STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modellek
a) A szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásának megállapítása és számszerűsítése
b) A nézőszám megállapítása és számszerűsítése
c) Egyéb tényezők figyelembevétele a bevételek növelése érdekében
d) A levont következtetések
2. Az esetleges egyéb díjszabási modellek
D – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről
1. Eltérő feltételek egyenértékű ügyletek esetén
2. Versenyhelyzet
3. Végkövetkeztetések
VII – Végkövetkeztetések
I – Bevezetés
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya egy olyan díjazás, amelyet egy svéd jogkezelő szervezet érvényesít az általa kezelt műnyilvántartásban (repertoárban) szereplő szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásáért televíziós csatornákkal szemben. A kérdések egy, a kereskedelmi televíziós csatornák és a svéd jogkezelő szervezet között folyamatban lévő jogvitában merültek fel. Ebben a jogvitában a kereskedelmi televíziós csatornák a jogkezelő szervezet egyes díjszabási modelleknek a díjazás megállapítása során történő alkalmazásától való eltiltását kérik. A kérdést előterjesztő bíróság tudni szeretné, hogy a díj kiszámításához használt egyes díjszabási modellek alkalmazása az EK 82. cikk értelmében vett piaci erőfölénnyel történő visszaélést jelent‑e.
II – Jogi háttér
A – Közösségi jog
2. Az EK 82. cikk alapján a közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a közös piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Ilyen visszaélésnek minősül különösen:
a) tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett kikötése;
b) a termelés, az értékesítés vagy a műszaki fejlesztés korlátozása a fogyasztók kárára;
c) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;
d) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.
B – Nemzeti jog
3. Svédországban a szerzői jogi védelemre a Lag (1960:729) om upphovsrätt till litterära och konstnärliga verk (az irodalmi és művészeti alkotások szerzői jogi védelméről szóló (1960:729 sz.) svéd törvény, a továbbiakban: szerzői jogi törvény) rendelkezései vonatkoznak. Ennek alapján a zenemű szerzőjét kizárólagos jog illeti meg, amely alapján különösen a zeneműve nyilvános előadását (a továbbiakban: nyilvános előadás joga), valamint a felvétel készítését és többszörözését (a továbbiakban: mechanikai jogok) ellenőrizheti. Harmadik személyek az engedélye (licenc) nélkül nem adhatják elő a művét, nem készíthetnek arról felvételt, és nem többszörözhetik azt. A szerző a licenc megadásáért licencdíjat követelhet.
4. A svéd szerzői jog a televíziós csatornák vonatkozásában különleges szabályozást alkalmaz. A szerzői jogi törvény 42. cikkének a) és e) pontja alapján a televíziós csatornák az adott szerzői jogi területen a svéd szerzők jelentős részét képviselő jogkezelő szervezettel „kollektív engedélyre” vonatkozó megállapodást köthetnek. Amennyiben a televíziós csatornák ilyen „kollektív engedéllyel” rendelkeznek, úgy a svéd kormány az érintett szerzői jogvédelem alatt álló művek felhasználására általános licencet adhat. Ilyen esetben nincs szükség az egyes szerzők engedélyére.
5. A Konkurrenslagen (1993:20) (svéd versenytörvény, a továbbiakban: versenytörvény) 23. cikke úgy rendelkezik, hogy a Konkurrensverket (svéd nemzeti versenyhivatal) elrendelheti, hogy egy vállalkozás hagyjon fel az EK 82. cikkbe ütköző magatartással. Úgy rendelkezik továbbá, hogy az érintett a Marknadsdomstolenhez (nemzeti bírósághoz) fordulhat, amennyiben a nemzeti versenyhivatal a jogorvoslati kérelemnek nem ad helyt.
III – Tényállás, alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
A – Tényállás
6. A Kanal 5 Ltd (a továbbiakban: Kanal 5) és a TV 4 AB (a továbbiakban: TV 4) kereskedelmi televíziós csatornák. A Sverige Television (a továbbiakban: SVT) közszolgálati televíziós csatorna.
7. A Föreningen Svenska Tonsättares Internationella Musikbyrå u. p. a. (a továbbiakban: STIM) egy szerzői jogi jogkezelő szervezet. A STIM tagjai zeneművek szerzői és zeneműkiadók. A csatlakozással a tagok a STIM‑re ruházzák az őket a jogaik televíziós csatornák általi felhasználásáért megillető díjigényüket. A STIM érvényesíti ezeket a televíziós csatornákkal szemben, és a beszedett díjakat felosztja a tagjai között.
8. A STIM kölcsönös szerződéseket kötött más tag- és harmadik államokban bejegyzett testvérszervezeteivel. Ezek alapján a STIM Svédországban mind a műnyilvántartásában (repertoárjában)(2), mind a testvérszervezetek műnyilvántartásában (repertoárjában) szereplő művek felhasználását jogosult kezelni.
9. A díjazás mértékének megállapítására a STIM három különböző modellt alkalmaz a televíziós csatornákkal szemben:
– A STIM a Kanal 5-től és a TV 4-től az úgynevezett alapdíj szerinti díjat követeli. Ennek alapján a STIM a televíziós csatornák bevételének egy részét igényli, amelyet ezek reklámidő, másodlagosan reklámidő és előfizetési szerződések értékesítéséből szereznek (a továbbiakban: reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételek). Ez a rész nem fix; sokkal inkább egy százalékos érték kerül meghatározásra a televíziós csatorna éves zenearányára figyelemmel. Ennek a résznek az értéke ugyan az éves zenearánynak megfelelően növekszik és csökken, azonban nem azonos a zenearánnyal, hanem egyértelműen alacsonyabb annál(3). Ezen túlmenően az értékesítési költségeket bizonyos mértékben csökkentik(4).
Az éves zenearány a televíziós csatorna éves műsoridejének a teljes éves műsoridőre vetített azon része, amely alatt szerzői jogvédelem alatt álló zeneműveket használ fel. Az éves zenearányt a Kanal 5 és a TV 4 által a STIM‑hez benyújtott jelentések alapján állapítják meg. Ezekből a jelentésekből állapítható meg, hogy milyen hosszan használtak fel jogvédelem alatt álló zeneműveket az egyes adásokban. Az éves zenearányt ex post állapítják meg egy egész évre.
– A STIM az SVT‑től más számítási modell szerint követel díjazást. Az SVT főként közpénzekből finanszírozza magát, és alig van reklámbevétele. Ezért az SVT vonatkozásában reklámszerződésekből eredő fiktív bevételekkel számolnak(5). A STIM az SVT‑től ezeknek a reklámszerződésekből eredő fiktív bevételeknek egy részét követeli, figyelemmel az SVT éves zenearányára. Azonban a SVT éves zenearányát ex ante prognosztizálják. Az SVT tényleges zenearányának ex post figyelembevételére nem kerül sor.
– Az úgynevezett minimáldíjat a STIM olyan televíziós csatornák esetében alkalmazza, amelyek még nem értek el nagyobb forgalmat. E díjnál az év során lejátszott zeneművek órában mért idejét, valamint az adott csatorna tényleges nézettségét veszik figyelembe. A tényleges nézettséget a napi nézőszám alapján számítják ki(6).
B – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
10. A Kanal 5 és a TV 4 2004 októberében kérelmet nyújtott be a STIM ellen a Konkurrensverketnél piaci erőfölénnyel történő visszaélés miatt. A Konkurrensverket azonban nem látta az EK 82. cikkel ellentétes magatartást bizonyítottnak. Ezt követően a Kanal 5 és a TV 4 azt kérte a Marknadsdomstolentől (a kérdést előterjesztő bíróság), hogy tiltsa el a STIM-et a díjazás kiszámítására használt egyes díjszabási modellek alkalmazásától. A Kanal 5 és a TV 4 eltiltási kérelmét részben általánosan fogalmazták meg, anélkül, hogy utalnának a STIM által jelenleg alkalmazott díjszabási modellre.
11. A kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a tárgyi érintett termék- és földrajzi piac a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek televízióban történő terjesztésének svéd piaca, és hogy a STIM ezen a piacon de facto monopóliuma következtében piaci erőfölénnyel rendelkezik. Megállapította továbbá, hogy a STIM magatartása érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet. A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra utaló határozatában először arra hivatkozik, hogy a díjszabási modellt a más tagállamok állampolgárai szerzői jogvédelem alatt álló zeneműveinek felhasználásáért járó díjazásra is alkalmazzák. Álláspontja szerint továbbá más tagállamban honos azoknak a vállalkozásoknak egy része, akikkel a Kanal 5 és a TV 4 reklámszerződést kötött. Végül pedig a Kanal 5 az Egyesült Királyságból sugároz.
12. A fentiek alapján a nemzeti bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatalra a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
1. Az EK 82. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy annak értelmében erőfölénnyel való visszaélésnek minősül az a gyakorlat, amikor a valamely tagállamban de facto monopolhelyzetben lévő szerzői jogkezelő szervezet a kereskedelmi televíziós csatornákkal szemben olyan díjszabási modellt alkalmaz vagy érvényesít a zeneművekhez a nagyközönség részére sugárzott televízióadásokon keresztül való hozzáférés joga fejében, amely alapján a díjakat a televíziós csatornáknak a nagyközönség részére sugárzott ilyen televízióadásokból származó bevétele arányában számítják ki?
2. Az EK 82. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy annak értelmében erőfölénnyel való visszaélésnek minősül az a gyakorlat, amikor a valamely tagállamban de facto monopolhelyzetben lévő szerzői jogkezelő szervezet a kereskedelmi televíziós csatornákkal szemben olyan díjszabási modellt alkalmaz vagy érvényesít a zeneművekhez a nagyközönség részére sugárzott televízióadásokon keresztül való hozzáférés joga fejében, amely alapján a díjakat a televíziós csatornáknak a nagyközönség részére sugárzott ilyen televízióadásokból származó bevétele arányában számítják ki, és amikor nincs egyértelmű összefüggés a bevételek és a szerzői jogkezelő szervezet által hozzáférhetővé tett dolog, vagyis a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek nyilvános előadásának engedélyezése között, ahogyan az gyakran előfordul, például a hírek és sportközvetítések esetén, és olyankor, amikor a bevételnövekedés a műsorválaszték, a technológiai beruházások és a testreszabott megoldások eredménye?
3. Befolyásolja‑e az 1. és 2. kérdésre adott választ az a tény, hogy mind a lejátszott zene mennyisége, mind a nézettség pontosan meghatározható és számszerűsíthető?
4. Befolyásolja‑e az 1. és 2. kérdésre adott választ az a tény, hogy a díjszabási modellt (a bevételi modellt) a közszolgálati társaság tekintetében nem alkalmazzák hasonló módon?
IV – A Bíróság előtti eljárás
13. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2007. február 6‑án érkezett a Bírósághoz. Az írásbeli szakasz során a Kanal 5 és a TV 4, a STIM, az Egyesült Királyság Kormánya, a lengyel kormány és a Bizottság terjesztett elő észrevételeket. A 2008. június 12‑i tárgyaláson a Kanal 5, a STIM, az Egyesült Királyság Kormánya és a Bizottság vett részt, és egészítette ki az előadását.
V – A felek érvei
14. A Kanal 5 és a TV 4 azt az álláspontot képviseli, hogy a STIM a díjszabási modelljeinek alkalmazásával visszaél piaci erőfölényével. Álláspontjuk szerint a STIM aránytalan értékesítési árakat kényszerít ki, korlátozza a termelést, a piacokat vagy a műszaki fejlesztést a fogyasztók kárára, és nem kezeli egyformán a televíziós csatornákat.
15. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdés vonatkozásában a Kanal 5 és a TV 4 lényegében azt adja elő, hogy álláspontjuk szerint nincs elégséges összefüggés a STIM szolgáltatása és egy televíziós csatorna reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételei között. Ebben az összefüggésben a Kanal 5 és a TV 4 sérelmezi továbbá, hogy a televíziós csatornák reklámbevételének legnagyobb része a fő műsoridőből származik, a zenearány ebben az időszakban azonban relatíve alacsony. Híradók és sportműsorok esetében is alacsony a műsorok zenearánya. Álláspontjuk szerint az átalánydíjas díjszabási modell alkalmazása ugyan megfelelő lehet a közös jogkezelés költségeinek csökkentésére. Amennyiben azonban műszakilag lehetséges a sugárzott szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek és a nézettségi mutatók meghatározása és számszerűsítése, úgy álláspontjuk szerint a STIM köteles díjszabási modelljében figyelembe venni ezeket a műszaki lehetőségeket.
16. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés vonatkozásában a Kanal 5 és a TV 4 azt az álláspontot képviselik, hogy az eltérő díjszabási modellek alkalmazása hátrányos megkülönböztetéshez vezet. Utalnak továbbá arra, hogy a Kanal 5, a TV 4 és az SVT a svéd piacon a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek televízióban történő terjesztésének a megrendelői.
17. A STIM álláspontja szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása az „acte clair” körébe esik. Az EK 82. cikk nem alkalmazható a jelen esetre, mivel egy kizárólagos szerzői jog gyakorlása a szerzői jog lényegét érinti. A szerzői jog gyakorlása ezáltal nem eshet az EK 82. cikk alkalmazási körébe. Ebben az összefüggésben a STIM utal az EK‑Szerződésnek a Berni Egyezménnyel összefüggésben értelmezett 295. és 307. cikkére(7).
18. A STIM az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdés vonatkozásában tartalmi szempontból megjegyzi, hogy az általa alkalmazott díjszabási modell valamennyi lényeges szempontra tekintettel van. Objektív és átlátható szempontokon nyugszik, alkalmazása pedig egyszerű és olcsó. Álláspontja szerint figyelembe veszi a televíziós csatornák éves zenearányát. Figyelembe veszi továbbá a potenciális nézettségét és a szerzői jogok értékesítésének gazdasági összefüggését. Álláspontja szerint továbbá rugalmas, és könnyebbé teszi az új, kisebb televíziós csatornák számára a piacra lépést. Végül a szerzői jog értékét is megfelelően tükrözi. Ezért az olyan műszaki lehetőségek léte, amelyek által a sugárzott szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználása és a nézettségi mutatók pontosan meghatározhatók, nem eredményezi azt, hogy a jelenlegi díjszabási modell alkalmazása visszaélést valósítana meg.
19. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdéssel összefüggésben a STIM azt az álláspontot képviseli, hogy eltérő díjszabási modell alkalmazása nem képez hátrányos megkülönböztetést. A Kanal 5 és a TV 4 már csak azért sincs versenyhátrányban, mivel a televíziós csatornák eltérő piacokon működnek. Álláspontja szerint különbséget kell tenni a szabadon fogható televízió és az előfizetéses televíziók piaca között. A szabadon fogható televíziók piacán különbséget kell tenni a közszolgálati televíziós csatornák között, amelyeket közpénzből finanszíroznak, és a kereskedelmi televíziós csatornák között, amelyeket reklámbevételekből finanszíroznak. Álláspontja szerint továbbá nincs szó egyenlőtlen bánásmódról, hiszen a SVT‑t közpénzekből finanszírozzák.
20. A lengyel kormány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdés vonatkozásában azt az álláspontot képviseli, hogy a STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modell alkalmazása önmagában nem jelent piaci erőfölénnyel visszaélést, amennyiben a díjazások mértéke tükrözi a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásának és a jogkezelő szervezet szolgáltatásának gazdasági értékét. Ebben az összefüggésben álláspontja szerint a zene azonosítása és számszerűsítése lényeges.
21. A lengyel kormány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdéssel összefüggésben megjegyzi, hogy a kereskedelmi és a közszolgálati televíziós csatornák vonatkozásában eltérő díjszabási modellek alkalmazása tiltott hátrányos megkülönböztetést jelenthet, amennyiben azt eredményezi, hogy ugyanarra a szolgáltatásra indokolatlanul eltérő feltételeket állapítanak meg.
22. Az Egyesült Királyság Kormánya az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdés vonatkozásában megjegyzi, hogy egy olyan díjszabási modell alkalmazása, amely alapján a díj a reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételek egy részét teszi ki, önmagában nem jelent visszaélésszerű magatartást. Álláspontja szerint ez sokkal inkább a szerzői jog rendes gyakorlásának tekinthető. Az, hogy a díjszabási modell elégséges összefüggéssel rendelkezik‑e a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásával, ténykérdés, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megítélnie. Az Egyesült Királyság Kormánya utal továbbá arra, hogy az átalánydíjas eljárás hátrányait a hatékonysági előnyök kiegyenlíthetik.
23. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdéssel összefüggésben az Egyesült Királyság Kormánya azt az álláspontot képviseli, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a Kanal 5 és a TV 4 az SVT versenytársai‑e. Álláspontja szerint a kérdést előterjesztő bíróságnak vizsgálnia kell továbbá, hogy fennáll‑e hátrányos megkülönböztetés.
24. A Bizottság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdés vonatkozásában előadja, hogy egy olyan díjszabási modell alkalmazása, amely alapján a díj a reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételek egy részét teszi ki, önmagában nem jelent visszaélésszerű magatartást. Álláspontja szerint nehéz a szerzői jogvédelem alatt álló zeneműveknek a nézők és a televíziós csatornák számára képviselt értékét megállapítani. A szerzői jog területén megengedett a díjazásnak legalábbis részben a tényleges vagy potenciális nézőszámhoz és a televíziós csatorna általi felhasználás gazdasági értékéhez kötése. Álláspontja szerint továbbá nehéz a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználása és az adás vagy egy televíziós csatorna gazdasági eredménye közötti ok-okozati összefüggést megállapítani. Alapvetően abból lehet kiindulni, hogy ésszerű összefüggés van a nézőszámok és a reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételek között. A nézőszám azonban adásról adásra változhat.
25. A Bizottság álláspontja szerint egy olyan díjszabási modellnek, amely alapján a díjazás a forgalom egy részét teszi ki, figyelemmel kell lennie a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásának mértékére. Minél inkább lehetséges a zene és a nézőszám meghatározása és számszerűsítése, annál inkább lehetséges a gazdasági érték meghatározása. Ugyanakkor álláspontja szerint a nagyon pontos vizsgálat műszaki lehetősége nem eredményezi azt, hogy egy kevésbé pontos modell alkalmazása visszaélést valósít meg. Ebben az összefüggésben tekintettel kell lenni a pontosabb vizsgálat megbízhatóságára és annak költségeire.
26. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdéssel összefüggésben a Bizottság arra utal, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak először meg kell vizsgálnia, hogy a Kanal 5 és a TV 4 az SVT versenytársai‑e. A kérdést előterjesztő bíróságnak vizsgálnia kell továbbá, hogy fennáll‑e hátrányos megkülönböztetés. Egy különleges díjszabási modell alkalmazása álláspontja szerint nem eredményez hátrányos megkülönböztetést, amennyiben azt a célt szolgálja, hogy az SVT‑t a kereskedelmi televíziós csatornákhoz próbálja közelíteni azáltal, hogy a reklám- és előfizetői szerződésekből eredő fiktív bevételek vélelmét állítják fel. Azonban álláspontja szerint a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az a körülmény, amely szerint az SVT zenearányát ex post nem veszik figyelembe, nem eredményez‑e hátrányos megkülönböztetést.
VI – Jogi értékelés
A – Előzetes megjegyzések
27. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések olyan területet érintenek, amelynek a szociális és gazdasági jelentősége egyre nő. Az olyan díjazások tarifakialakítása, amelyet a jogkezelő szervezetek követelnek az általuk kezelt jogok felhasználóitól, a szerzői jogok kollektív érvényesítésének különösen érzékeny területe. Ez már a korábbiakban is rendszeres vitákhoz vezetett a jogkezelő szervezetek és a felhasználók között. A Bíróságnak volt már alkalma arra, hogy jogkezelő szervezetek díjszabási modelljeinek az EK 82. cikkel történő összeegyeztethetőségével foglalkozzon.
28. A nemzeti bíróság által a jelen eljárásban előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések egyfajta hasonlóságot mutatnak azokhoz a kérdésekhez, amelyeket a Bíróságnak az úgynevezett diszkó-ügyekben(8) kellett megválaszolnia. A jelen ügy azonban tényállásában különbözik a diszkó-ügyektől, mivel a televíziós csatornák általában kisebb mértékben használnak fel szerzői jogvédelem alatt álló zeneműveket műsoridejük alatt, mint a diszkók nyitvatartási idejükben.
29. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatók. A STIM ugyan azt az álláspontot képviseli, hogy az előterjesztett kérdések a Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlata alapján megválaszolhatók. Azonban még amennyiben ez igaz is lenne, akkor sem eredményezné az előterjesztett kérdések elfogadhatatlanságát(9).
30. A kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy az érintett termék- és földrajzi piac a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek televízióban történő terjesztésének svéd piaca, és hogy a STIM ezen a piacon a tényleges monopóliuma miatt piaci erőfölénnyel rendelkezik. Abból indul ki továbbá, hogy a STIM magatartása érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések ezáltal az EK 82. cikk értelmében vett visszaélésszerű magatartás értelmezésére korlátozódnak(10).
31. Az első három előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel az előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy visszaélésszerűen viselkedik‑e egy piaci erőfölénnyel rendelkező jogkezelő szervezet, amennyiben a szolgáltatása díjának kiszámítására bizonyos díjszabási modelleket alkalmaz az olyan kereskedelmi televíziós csatornákkal szemben, mint a Kanal 5 és a TV 4. Ebben az összefüggésben feltűnik az, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem azt kérdezi, hogy egy bizonyos díjszabási modell visszaélésszerű‑e, mivel túlságosan magas díjazást eredményez. A kérdései sokkal inkább arra irányulnak, hogy visszaélésszerű‑e ezeknek a díjszabási modelleknek az alkalmazása, amennyiben nem hoz létre elegendő összefüggést a jogkezelő szervezet szolgáltatása és a kért díjazás között.
32. Megjegyezzük továbbá, hogy az előterjesztő bíróság a kérdéseit igen általánosan fogalmazta meg, és azok nem kifejezetten a STIM által jelenleg alkalmazott díjszabási modellekre vonatkoznak. Ennek eljárásjogi okai lehetnek, mivel az előzetes döntéshozatal iránti eljárás tárgya az EK 234. cikk első bekezdésének a) pontja alapján csak az elsődleges közösségi jog értelmezése lehet, és nem egy nemzeti tényállás elbírálása(11). A Kanal 5 és a TV 4 eltiltás iránti kérelmeit azonban részben általánosan fogalmazták meg az alapeljárásban, anélkül, hogy a STIM által jelenleg alkalmazott díjszabási modellre hivatkoznának. Ebben az összefüggésben tekintettel kell lenni arra, hogy a STIM a díjszabási modelleket saját elhatározása alapján alakítja ki. Ilyen körülmények között nem zárható ki, hogy a Kanal 5 és a TV 4 eltiltás iránti kérelmei nem csak a STIM által jelenleg alkalmazott díjazási modell ellen irányulnak, hanem arra, hogy a STIM‑nek általános érvénnyel tiltsák meg bizonyos fajta díjszabási modellek alkalmazását. Ezt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések értelmezésénél figyelembe kell venni.
33. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy visszaélésszerű‑e az egyrészről a Kanal 5‑höz és a TV 4‑hez hasonló kereskedelmi televíziós csatornák, másrészről az SVT‑hez hasonló közszolgálati televíziós csatornák vonatkozásában eltérő díjszabási modellek alkalmazása.
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
34. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra kér választ, hogy egy olyan díjszabási modell alkalmazása, amely alapján a díj a televíziós csatornák nagyközönség részére sugárzott műsoraiból származó bevételeinek egy részét teszi ki, az EK 82. cikk értelmében vett visszaélésszerű magatartás‑e. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdés összefüggéséből következik, hogy az előterjesztő bíróság az első kérdésével azt kérdezi, egy díjszabási modell már önmagában attól visszaélésszerű‑e, hogy a televíziós csatorna bevételeinek egy részét határozza meg díjazásként(12).
35. Az EK 82. cikk nem tiltja egy vállalkozás piaci erőfölényét mint olyat. A piaci erőfölénnyel rendelkező vállalkozásokra azonban különleges felelősséget ró. Az ilyen vállalkozások nem élhetnek vissza a piaci helyzetükkel(13). A visszaélés fogalmát objektíven kell értelmezni. Ezalatt az erőfölényben levő vállalkozások olyan magatartását kell érteni, amelyek alkalmasak arra, hogy befolyásolják a piac szerkezetét, ahol pontosan az érintett vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült, és amelyeknek hatására a termékeknek és a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők általi szolgáltatáson alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy a verseny fejlődését(14).
36. Egy piaci erőfölénnyel rendelkező vállalkozás is érvényesítheti ugyan az érdekeit. Azonban visszaélésszerű a magatartása, amennyiben kihasználja a piaci erőfölényes helyzetből adódó lehetőségeket, annak érdekében, hogy olyan üzleti előnyökhöz jusson, amelyeket rendes és elégségesen működő verseny esetén nem illetnék meg(15).
37. Az EK 82. cikk – nem taxatív jelleggel – példákat sorol fel a piaci erőfölénnyel rendelkező vállalkozások visszaélésszerű magatartására. Ide tartozik különösen a tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett kikötése (EK 82. cikk második bekezdésének a) pontja), a termelés, az értékesítés vagy a műszaki fejlesztés korlátozása a fogyasztók kárára (EK 82. cikk második bekezdésének b) pontja), és az egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek (EK 82. cikk második bekezdésének c) pontja).
38. Mivel jelen esetben nem arról a kérdésről van szó, hogy egy bizonyos díjszabási modell alkalmazása visszaélésszerű‑e, így elsődlegesen úgy tűnik, hogy az EK 82. cikk második bekezdésének a) pontjában foglalt esetről, azaz a tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett kikötéséről van szó. A Kanal 5 és a TV 4 ugyan kitért az EK 82. cikk második bekezdésének b) és c) pontjában foglalt esetekre is. Az erre vonatkozó indokolásuk azonban az EK 82. cikk második bekezdésének a) pontja szerinti tisztességtelen díjazás meglétét veszi alapul. Ezért először ezt az esetet fogom tárgyalni(16).
39. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint különösen akkor kell feltételezni, hogy tisztességtelen eladási árakat vagy egyéb üzleti feltételeket kényszerítettek ki, amennyiben a piaci erőfölénnyel rendelkező vállalkozás olyan ellenértéket vagy díjazást követel, amely a teljesített ellenszolgáltatás gazdasági értékével nincs ésszerű arányban(17). Ez a nehezen elvégezhető értékelés(18) feltételezi a szolgáltatás, az ellenszolgáltatás, valamint a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti kapcsolat vizsgálatát. Ezért az alábbiakban először is egy, a STIM‑hez hasonló jogkezelő szervezet szolgáltatásának gazdasági értékét (1), és a követelt díjazást (2) vizsgálom. Ezt követően vizsgálni fogom, hogy ezek egymással aránytalanok‑e (3).
1. A STIM szolgáltatása
40. Egy, a STIM‑hez hasonló jogkezelő szervezet szolgáltatása az általa kezelt műnyilvántartásban (repertoárban) szereplő szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználására vonatkozó általános licenc nyújtásából áll. Ez egy elég absztrakt szolgáltatás-meghatározás. A továbbiakban szeretném valamennyivel plasztikusabbá tenni, hogy jobb képet adhassak a gazdasági értékéről.
41. Először is figyelembe kell venni azt, hogy egy jogkezelő szervezet műnyilvántartása (repertoárja) a tagok egyes szerzői jogaiból(19) áll. A jogkezelő szervezet formájában történő közös kezelés hiányában minden egyes szerzőnek ellenőriznie kellene a műve felhasználását, és érvényesítenie kellene a díjigényét a felhasználókkal szemben. Általános licenc hiányában egy televíziós csatorna ugyanígy köteles lenne az egyedi szerzői jogvédelem alatt álló zenemű felhasználást megelőzően az adott szerző vagy kiadó licencét beszerezni. A szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek egyedi értékesítése és felhasználása ezáltal úgy a szerzők, mint a televíziós csatornák részéről nagyon magas gazdasági költséggel járna(20).
42. A felhasználás központosítása egy jogkezelő szervezet és általános licencek adása formájában ezáltal mind a szerzők, mind a televíziós csatornák szempontjából előnyökkel bír. A szerzők számára megkönnyíti a felhasználás engedélyezését, illetve gazdaságilag először is lehetővé teszi azt. A televíziós csatornák szempontjából az egyedi szerzői jogokat egy műnyilvántartásba (repertoárba) viszik át, amelynek az egyedi elemeihez a televíziós csatornák az általános licenc alapján egyszerű hozzáférést kapnak, anélkül, hogy azt megelőzően egyedi licencről kellene tárgyalniuk(21). A jogkezelő testvérszervezetek közötti kölcsönös szerződések alapján ez az általános licenc más tagállamok és harmadik államok szerzői jogvédelem alatt álló zeneműveinek repertoárjához biztosít hozzáférést(22).
2. A díjazás
43. A kérdést előterjesztő bíróság a díjazás kérdésében a televíziós csatornák nagyközönség részére sugárzott televízióadásokból eredő bevétele részeként írja le. Mint ahogyan az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatából kitűnik, ezalatt reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételeket kell érteni.
44. Amennyiben egy televíziós csatorna reklámszerződésekből származó bevételekből finanszírozza magát, úgy az adásokat rendszeresen ingyenesen bocsátja a nézők rendelkezésére. Azáltal finanszírozza a tevékenységét, hogy reklámidőt értékesít, vagyis ellenértéket kér azért, hogy reklámügyfeleinek kapcsolatot biztosít a nézőkkel és a műsorideje egy részét reklámműsorokra a rendelkezésükre bocsátja. Amennyiben egy televíziós csatorna előfizetési szerződésekből származó bevételekből finanszírozza magát, úgy a televíziós csatorna műsorát ellenérték fejében bocsátja rendelkezésre(23).
45. A kérdést előterjesztő bíróság a díjszabási modellt úgy írta le, hogy a díjazás a bevételek „egy részét” teszi ki. Ez a megfogalmazás nyitott. Olyan díjszabási modellt foglal magába, amelynél a díjazás a bevételek fix részét teszi ki, amely alapján tehát például a bevételek meghatározott százalékos részét igénylik. Ugyanakkor az olyan díjszabási modellt is magában foglalja, amely alapján a díjazás a bevételek változó részét teszi ki, vagyis olyan részt, amely meghatározott szempontok alapján változik. Jelen esetben ugyan a STIM által jelenleg alkalmazott díjszabási modell esetében olyan díjszabási modellről van szó, amely változó résszel rendelkezik. Mivel azonban az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés úgy tűnik, nem korlátozódik a STIM által jelenleg alkalmazott díjszabási modellre(24), a továbbiakban mind a fix, mind a változó részekkel számoló díjszabási modelleket vizsgálni fogom.
3. A díjazás és a szolgáltatás viszonya
46. Ahogy arra fent(25) utaltam, különösen akkor kell feltételezni, hogy tisztességtelen eladási árakat vagy egyéb üzleti feltételeket kényszerítettek ki az EK 82. cikk második bekezdésének a) pontja értelmében, amennyiben olyan díjazást kérnek, amely nem áll ésszerű arányban a teljesített ellenszolgáltatás gazdasági értékével. Mielőtt kitérnék az ellenszolgáltatás és a szolgáltatás viszonyára egy fix részes (a) díjszabási modell és egy változó részes díjszabási modell (b) esetében, szeretnék arra a vizsgálati mércére utalni, amelyet a jelen ügyben alkalmazni kell.
47. Először is, jelen esetben nem a díjazás megfelelőségének vizsgálatáról van szó, ahogy az a nemzeti szerzői jogi előírások tárgyát képezi, amelyek meghatározzák a szerző megfelelő díjazásra való jogosultságát. Sokkal inkább versenyjogi keretellenőrzésről van szó(26). Nem feladata tehát a Bíróságnak a jelen eljárásban annak meghatározása, hogy egy bizonyos díjazás szerzői jogi szempontból megfelelő‑e(27). Sokkal inkább arról van szó, hogy egy jogkezelő szervezet bizonyos díjszabási modell alkalmazásával átlépi‑e a versenyjog által megengedettek határát(28).
48. Másodszor, utalni kell arra, hogy a Közösség hatásköre a szerzői jog területén korlátozott. A Bíróság így például a SENA-ügyben hozott ítéletében(29), amelyben a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 1992. november 19-i 92/100/EGK tanácsi irányelvben(30) szereplő ésszerű díjazás szerzői jogi fogalmának értelmezéséről volt szó, nagyon visszafogottnak mutatkozott. Ebben az ítéletben megállapította, hogy mivel a megfelelő díjazás fogalmát az irányelv nem határozza meg, nem lehet a Bíróság feladata, hogy megállapítsa a megfelelő díjazás meghatározásának kritériumait(31).
49. A fenti pontokat a versenyjogi keretellenőrzés során kell figyelembe venni. Ami azt a kérdést illeti, hogy mi teszi ki a szerzői jog tartalmát és értékét, a Bíróságnak véleményem szerint önmérsékletet kell gyakorolnia. Amennyiben nincs közösségi jogi szabályozás, úgy ezek meghatározására a tagállamok jogosultak(32). Ami azonban azt a kérdést illeti, hogy egy díjszabási modell ahhoz vezet‑e, hogy már nincs megfelelő viszony a szerzői jogi felhasználás és a díjazás között, úgy ez véleményem szerint az EK 82. cikk alapján lefolytatandó versenyjogi keretellenőrzés körébe tartozik.
a) Fix rész a bevételből
50. A Bíróság a Basset-ügyben hozott ítéletben(33) olyan díjszabási modellel foglalkozott, amely alapján a díjazás a bevételek fix részét tette ki. Ebben az ügyben a francia jogkezelő szervezet olyan díjazást kért a diszkóüzemeltetőktől, amelyet a bevételek fix százalékos hányada alapján számítottak ki. A Bíróság ebben az ügyben nem tekintette visszaélésszerűnek egy ilyen módszer alkalmazását. Sőt, megállapította, hogy az értékesítés ilyen módja tekinthető a szerzői jog értékesítése szokásos módjának, és ezért nem tekinthető visszaélésszerűnek, amennyiben egy jogkezelő szervezet kihasználja a részére a tagállami jogszabályok által biztosított lehetőségeket(34).
51. Még ha a Bíróság ebben az ítéletben nem is szembesült kifejezetten azzal a kérdéssel, hogy visszaélésszerű‑e egy olyan díjszabási modell alkalmazása, amely alapján a díjazás a bevételek fix részét teszi ki, úgy értelmezem az ítéletet, hogy a Bíróság az ilyen díjszabási modell visszaélésszerűségét ebben az ügyben hallgatólagosan nemlegesen válaszolta meg.
52. Ezt a döntést nem lehet azonban korlátozások nélkül átvinni a jelen ügyre. Annak megítélése során, hogy erőfölénnyel való visszaélés valósul‑e meg, az egyedi eset összes körülményére tekintettel kell lenni(35). A Bíróság Basset-ügyben hozott döntésének a jelen ügyre történő korlátozás nélküli átvitele ellen szól az, hogy jelentős különbségek vannak egy diszkó és egy televíziós csatorna tevékenysége között, ami a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználását illeti. Egy diszkó számára a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználása a tevékenységének lényeges eleme. Ezért feltételezhető, hogy a diszkók az üzemeltetésükhöz rá vannak utalva a zeneművek felhasználására, és hogy rendszeresen, az egész üzemidejük alatt intenzíven felhasználják a zeneműveket. Ez a televíziós csatornák esetében másképpen van. Ugyan ezek is felhasználnak zenét. Ugyanakkor a szerzői jogvédelem alatt álló művek felhasználásának mértéke televíziós csatornánként, műsoridőnként és műsoronként változhat.
53. Egy fix részes díjszabási modell alkalmazása a televíziós csatornák esetében ezáltal ahhoz vezetne, hogy a díjazás mértéke elválna a szerzői jogvédelem alatt álló művek tényleges felhasználásától. Azon televíziós csatornáknak, amelyek alig, vagy egyáltalán nem használnak fel szerzői jogvédelem alatt álló zeneműveket, így olyan díjazást kellene fizetniük, amelynek nincs, vagy nem elégséges a kapcsolata a STIM szolgáltatásának gazdasági értékével. Ezáltal az aránytalanul terhelne egyes felhasználókat olyan más felhasználókhoz képest, akik a szerzői jogvédelem alatt álló műveket nagymértékben használják fel(36).
54. Ezért a fix részes díjszabási modell alkalmazása a televíziós csatornák esetében alkalmas arra, hogy jelentős aránytalansághoz vezessen a jogkezelő szervezet szolgáltatásának gazdasági értéke és a követelt díjazás között.
55. Itt alapvetően meg kellene még vizsgálni, hogy van‑e olyan alternatív díjszabási modell, amely a díjazás és a szolgáltatás gazdasági értéke közötti viszonyt jobban tükrözi, mint egy olyan díjszabási modell alkalmazása, amely alapján a díjazás a bevételek fix részét teszi ki(37). Ezt a jelen esetben már csak azért is vélelmezni kell, mert a STIM olyan díjszabási modellt alkalmaz, amelynek változó része van.
56. Alapvetően meg kellene továbbá vizsgálni, hogy hatékonysági előnyökkel indokolható‑e egy fix részes díjszabási modell alkalmazása egy változó részes díjszabási modell alkalmazásával szemben(38). Mivel azonban a fix részes díjszabási modell alkalmazása televíziós csatornák esetében igen jelentős aránytalansághoz vezethet a szolgáltatás értéke és a díjazás között, így a hatékonysági előnyökkel történő igazolás a jelen ügyben kizártnak tűnik.
57. Ezért a fix részes díjszabási modell alkalmazása a televíziós csatornák esetében az EK 82. cikk értelmében visszaélésszerűnek tekintendő.
b) Változó rész a bevételből
58. Amennyiben ezzel szemben olyan díjszabási modellről van szó, amely alapján a díjazás a bevétel változó része, úgy a szerzői jogvédelem alatt álló művek felhasználásának mértéke a változón keresztül alapvetően figyelembe vehető(39). Egy változó részes díjszabási modell alkalmazása ezáltal tehát csak akkor jelenthet önmagában visszaélésszerű magatartást, amennyiben már a díjazásnak a televíziós csatorna reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételeihez történő kapcsolása alkalmas arra, hogy a jogkezelő szervezet szolgáltatásának gazdasági értéke és a díjazás közötti arányosságot jelentősen torzítsa.
59. Ugyan alapvetően nem zárható ki, hogy egy piaci erőfölénnyel rendelkező vállalkozás visszaélésszerű magatartást tanúsít, amikor a termékei árát ahhoz a forgalomhoz kapcsolja, amelyet a vevői ezeknek a termékeknek az igénybevételével elérnek(40). Jelen esetben azonban tekintettel kell lenni az egyedi eset körülményeire(41), így különösen a jogkezelő szervezetek szolgáltatásának sajátosságaira.
60. Először is meg kell állapítani, hogy a STIM műnyilvántartása (repertoárja) mögött végső soron az egyes szerzők egyedi szerzői jogai állnak. Teljesen megszokott az, hogy a szerzői jogok licencbe adásáért olyan licencdíjat kérnek, amely az azzal a termékkel elért forgalom egy részét teszi ki, amelynek az előállításához a szerzői jogot igénybe vették(42). Ez aláhúzza a szerzői jog értékesítésre való alkalmasságát(43), és azt a gondolatot, hogy egy szerző kapjon ésszerű részt abból a forgalomból, amelyet a műve felhasználásával értek el(44).
61. A Bíróság a United Brands-ügyben(45) ugyan abból indult ki, hogy a díjazás aránytalanságát elsősorban az ár/költség összehasonlítással lehet megállapítani. Egy ilyen megközelítés azonban gondolati síkon azt feltételezi, hogy a termelési költségekből következtetéseket lehet levonni a szolgáltatás értékére vonatkozóan. Ezt a megközelítést azonban nem lehet szerzői jogokra átvinni, mivel nehezen tűnik elképzelhetőnek, hogy meghatározzák egy zenemű megalkotásának költségét, illetve, hogy abból következtetéseket vonjanak le a szolgáltatás értékére(46).
62. Ez ellen álláspontom szerint azt sem lehet felhozni, hogy más, amikor nem az a szerzői jog a termék alapeleme, amelyre licencet adtak. Így például szabadalmak és know-how licencbe adása esetében nem ritka a hasonló díjszabás akkor sem, ha a végtermék nemcsak a szabadalomból, hanem további elemekből is áll (pl. az anyagból, a tervezésből stb.)(47).
63. Másodsorban tekintettel kell lenni arra, hogy a jogkezelő szervezetek szolgáltatása gazdasági értékét nehéz meghatározni(48). A rendszer fent leírt(49) kialakítása alapján nincs Svédországban olyan piac, amelyen az árakat a kínálat és a kereslet határozná meg(50). Amíg arról a kérdésről van szó, hogy visszaélésszerű‑e a díjazás mértéke, össze lehet hasonlítani a más tagállamokban alkalmazott díjazás mértékével (a hasonló földrajzi piac koncepciója)(51). Amennyiben azonban, mint itt is, egy bizonyos díjszabási modell megengedhetőségének a megítéléséről van szó, ezt az összehasonlítást álláspontom szerint nem lehet minden további nélkül alkalmazni(52).
64. Azon körülmények között, hogy a díjszabási modell elsősorban nem szokatlan(53), másodsorban olyan kritériumhoz kapcsolódik, amely a szerzői jog értékével függ össze(54), harmadsorban pedig, hogy a jogkezelő szervezet szolgáltatásának értékét nehéz meghatározni, nem látok a díjazásnak a televíziós csatorna reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételeihez történő kapcsolásában visszaélést. Számomra úgy tűnik, hogy ez a Bíróság ítélkezési gyakorlatával is összhangban van. A Bíróság a Basset-ügyben hozott ítéletben(55) megállapította, hogy egy olyan díjszabási modell, amely alapján a díjazás a bevételek fix részét teszi ki, a szerzői jog értékesítése szokásos módjának tekintendő. Ebből a szempontból az ítéletet a jelen ügyre átvihetőnek tartom.
65. Az, hogy más kapcsolódási pontok is elképzelhetőek, vagy, hogy más tagállamokban alkalmaznak ilyeneket, nem mond ellent ennek az eredménynek. Egy olyan díjszabási modell, amely alapján a díjazás a bevételek változó részét teszi ki, kifejezi a szerzői jog értékesítésre való alkalmasságát, valamint azt a gondolatot, hogy egy szerző kapjon ésszerű részt abból a forgalomból, amelyet a műve felhasználásával értek el. Jóllehet nagyon is elképzelhető, hogy más díjszabási modellek(56) más aspektusokat hangsúlyoznak. Azonban a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra a jelen eljárásban, hogy meghatározza azt a díjszabási modellt, amely a leginkább alkalmas arra, hogy a szerzők és a televíziós csatornák érdekeit kiegyensúlyozza(57).
66. Egy olyan díjszabási modell, amely alapján a díjazás a televíziós csatornák reklám- és előfizetési szerződéseiből származó bevételeinek változó részét teszi ki, figyelemmel kell, hogy legyen a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásának mértékére.
A levont következtetés
67. Végeredményben egy olyan díjszabási modell alkalmazása, amely alapján díjazásként a televíziós csatornák reklám- és előfizetési szerződéseiből származó bevételeinek fix részét követelik, az EK 82. cikk értelmében vett visszaélésszerű magatartás. Amennyiben azonban változó részt követelnek, úgy ez önmagában nem jelent visszaélésszerű magatartást. Ugyanakkor visszaélésszerű lehet egy ilyen díjszabási modell, amennyiben nincs kellően tekintettel a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásának mértékére.
C – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és a harmadik kérdésről
68. A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy visszaélésszerű‑e, amennyiben egy jogkezelő szervezet változó részen alapuló díjszabási modellt alkalmaz a televíziós csatornák esetében, amely alapján nincs egyértelmű összefüggés a bevételek és a jogkezelő szervezet szolgáltatása között. A kérdést előterjesztő bíróság például úgy látja, hogy hiányzik az egyértelmű összefüggés a hír- és sportműsoroknál, továbbá akkor, ha a televíziós csatornák bevételei a műsorválaszték, a technológiai beruházások és a nézőkre szabott megoldások eredményeképpen nőnek. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy befolyásolja‑e az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdésre adott választ az a lehetőség, hogy mind a lejátszott zene mennyisége, mind a nézettség pontosan meghatározható és számszerűsíthető.
69. Az előterjesztő bíróság e két kérdését úgy értem, hogy azt kívánja megtudni, hogy egy díjszabási modell alkalmazása visszaélésszerű‑e azért, mert vagy nincs kellően tekintettel a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek televíziós csatornák általi felhasználásának mértékére, vagy arra a mértékre, amennyiben ezeknek a felhasználása hozzájárul a bevételekhez. Az a kérdés, hogy a sugárzott zene meghatározásának és számszerűsítésének műszaki lehetőségét milyen mértékben kell figyelembe venni, álláspontom szerint nem válaszolható meg külön(58).
70. Ahogy fent(59) leírtam, nem zárható ki, hogy az előterjesztő bíróság kérdései nem csak a STIM által jelenleg alkalmazott díjszabási modellre irányulnak, hanem az esetlegesen máshogyan kialakított díjszabási modellekre is, amelyeket a STIM a jövőben alkalmazhat. Az előterjesztő bíróság kérdéseit ezért először is a STIM által jelenleg alkalmazott díjszabási modellekre tekintettel válaszolom meg (1). Ezt követően megvizsgálom, hogy mennyiben lehet ezeket a kérdéseket esetleges másképpen kialakított díjszabási modellek tekintetében is megválaszolni (2).
1. A STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modellek
71. Fent(60) már megállapítást nyert, hogy egy díjszabási modell visszaélésszerűnek tekinthető az EK 82. cikk alapján, amennyiben nem veszi kellően figyelembe a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásának mértékét.
72. Az, hogy ez az eset áll‑e fenn, elsősorban ténykérdés. Ezért előzetesen utalni kell arra, a Bíróság szerepe a jelen előzetes döntéshozatali eljárásban az EK 82. cikk értelmezésére korlátozódik. A Bíróság nem jogosult az alapeljárás tényállásáról dönteni, vagy az általa értelmezett közösségi jogszabályokat tagállami intézkedésekre vagy helyzetekre alkalmazni. Ezek a feladatok a nemzeti bíróság kizárólagos hatáskörébe tartoznak(61).
73. Mielőtt rátérnék az előterjesztő bíróság kérdéseinek egyes pontjaira, először szeretném bemutatni, hogy milyen vizsgálati lépcsők alapján köteles a nemzeti bíróság a versenyjogi keretellenőrzést lefolytatni.
74. A nemzeti bíróságnak először is meg kell vizsgálnia, hogy vannak‑e arra utaló jelek, hogy a STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modell jelentős torzuláshoz vezet a díjazás és a szolgáltatás gazdasági értéke között(62). Ez álláspontom szerint csak akkor állapítható meg, ha van olyan alternatív díjszabási modell, amely alapján a szerzői jog gazdasági értéke pontosabban meghatározható.
75. Amennyiben a nemzeti bíróság arra az eredményre jut, hogy van ilyen alternatív díjszabási modell, úgy másodsorban össze kell vetnie egymással a két díjszabási modell előnyeit és hátrányait. Egy pontosabb alternatív díjszabási modell léte önmagában nem eredményezi azt, hogy az átalánydíjas modell alkalmazása visszaélésszerű. Az átalány alapú díjszabási modell alkalmazása ugyanis hatékonysági előnyökkel igazolható(63). Ezek a hatékonysági előnyök különösen a szerződések kezelési és az oltalom alatt álló zeneművek felhasználási költségeinek a csökkentésében állhatnak(64).
76. Ebben az összefüggésben például szerepet játszhat az, hogy mennyivel egyszerűbb az átalánydíjas díjszabási modellt kezelni, illetve, hogy milyen további költségek keletkeznek a pontosabb díjszabási modell alkalmazásával. Így egy olyan díjszabási modell, amely könnyen megállapítható objektív kritériumokon alapszik, rendszerint egyszerűbben kezelhető, mint egy olyan, amely olyan szubjektív kritériumokon alapszik, amelyek az egyik oldal elhatározásán múlnak, és a másik fél által csak nehezen befolyásolhatóak. Ebben az összefüggésben továbbá szerepet játszhat az, hogy a szükséges adatok már – más célra történő felhasználás érdekében – rendelkezésre állnak‑e, vagy, hogy külön a díjazás kiszámításához kell‑e ezeket megállapítani. A hatékonysági előnyök megítélése során az egyes díjszabási modellek vitathatóságára és állandóságára, illetve az egyes esetekhez igazításának szükségességére is tekintettel kell lenni.
77. Nem gondolom ugyanakkor, hogy a hatékonysági előnyök az átalánydíjas díjszabási modell alkalmazását korlátok nélkül igazolják. A Bíróság a Tournier-ügyben hozott ítéletben(65) ugyan megállapította, hogy egy díjszabási modell átalányjellege az EK 82. cikk alapján csak annyiban kifogásolható, hogy más modellek anélkül alkalmasak ugyanazon törvényes cél – a szerzők érdekeinek védelme – elérésére, hogy növelnék a szerződések kezelésének és az oltalom alatt álló zeneművek felhasználása ellenőrzésének költségeit. Ezt álláspontom szerint nem lehet azonban úgy értelmezni, hogy csak olyan alternatív díjszabási modelleket lehet figyelembe venni, amelyek nem növelik a szerződések kezelésének és a védett zeneművek felhasználása ellenőrzésének költségeit. Sokkal inkább azt gondolom, hogy egy átalánydíjas modell alkalmazása akkor is visszaélésszerű lehet, amennyiben az átalánydíjas díjszabási modell alkalmazása ugyan valamivel kevésbé költséges, mint egy alternatív pontosabb díjszabási modell alkalmazása, ez a költségelőny azonban nem áll arányban azokkal a torzításokkal, amelyek az átalánydíjas díjszabási modell alkalmazása során keletkeznek, a pontosabb díjszabási modell alkalmazása esetén azonban elkerülhetők.
78. Ugyan az EK 82. cikk alapján tekintettel kell lenni a szerzők részére megfelelő díjazás biztosításának céljára. Ugyanakkor a fogyasztók érdekeit is figyelembe kell venni(66). A szerzők megfelelő díjazása előmozdítja a zeneművek megalkotását(67), és ezáltal alapvetően a fogyasztók érdekében áll. Az átalánydíjas díjszabási modell alkalmazása csökkentett költségekhez vezet. Amennyiben ez a költségmegtakarítás a szerző előnyére válik, magasabb díjakhoz vezet, és ezáltal növeli a művészi alkotások létrehozásának vonzerejét.
79. Azonban az is a fogyasztók érdekében áll, hogy lehetőség szerint alacsony költségű, illetve kiváló minőségű televíziós csatornákkal legyenek ellátva. Amennyiben egy átalánydíjas díjszabási modell jelentős torzításokhoz vezet a jogkezelő szervezet szolgáltatása és a díjazás között, úgy ez magasabb működési költségeket eredményezhet a televíziós csatornáknál, és közvetlenül a fogyasztók terheit növelheti. Egy átalánydíjas és pontosabb díjszabási modell alkalmazásának előnyeit és hátrányait egymással szemben kell mérlegelni.
80. Most pedig arra térek ki, hogy milyen mértékben tekintendő visszaélésszerűnek a STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modell az EK 82. cikk értelmében azért, mert nem, vagy nem kellő mértékben veszi figyelembe a szerzői jogvédelem alatt álló művek időbeli terjedelmét bizonyos műsorokban (a), vagy a nézettséget (b). Kitérek továbbá arra, hogy visszaélésszerű lehet‑e egy olyan díjszabási modell, amely nem veszi figyelembe, hogy egy televíziós csatorna bevételei olyan körülmények alapján is növekedhetnek, amelyeknek semmi köze a szerzői jogvédelem alatt álló művek felhasználásához (c).
a) A szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásának megállapítása és számszerűsítése
81. A STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modell meghatároz egy százalékos részt, amely a televíziós csatorna éves zenearánya alapján változik. Ezáltal figyelembe veszi a szerzői jogvédelem alatt álló művek felhasználásának éves időbeli mértékét.
82. Ugyanakkor egy ilyen díjszabási modell azáltal, hogy elsőként az éves zenearányt számítja ki, és a zenearány alapján kiszámított részt a Kanal 5 és a TV 4 éves bevételeire vonatkoztatja, nem veszi figyelembe, hogy a reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételek műsoronként és műsoridőnként eltérőek lehetnek.
83. A nemzeti bíróságnak először azt kell vizsgálnia, hogy a reklámszerződésekből eredő bevételek műsoronként és műsoridőnként jelentősen eltérőek‑e(68). Vizsgálnia kell továbbá, hogy valamely televíziós csatorna bizonyos műsorai rendszeresen magas bevételeket hoznak‑e reklámszerződésekből, mialatt rendszeresen csak csekély mértékben használják fel a szerzői jogvédelem alatt álló zeneműveket. Amennyiben mindkettő feltétel megállapításra kerül, úgy a STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modell jelentős torzulásokhoz vezethet a jogkezelő szervezet szolgáltatása és a kért díjazás között.
84. Hasonlóak vonatkoznak az előfizetési szerződésekből eredő bevételekre. Ha a televíziós csatorna bizonyos műsorai az előfizetők számára, különös jelentőséggel bírnak, mint mások, és ezek csak csekély mértékben használnak fel szerzői jogvédelem alatt álló zeneműveket, úgy az ilyen díjszabási modell alkalmazása torzulásokhoz vezethet a kért díjazás és a jogkezelő szervezet szolgáltatása között.
85. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy torzulás keletkezik, úgy emiatt meg kell vizsgálnia, hogy vannak‑e műszaki lehetőségek arra, hogy a reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételeket megfelelőbben osszák el, például bizonyos műsoridők, egyes műsorok vagy egyes műsorfajták alapján(69). Amennyiben vannak megfelelő műszaki lehetőségek, úgy a kérdést előterjesztő bíróságnak össze kell mérnie a pontosabb hozzárendelés által elért előnyöket azokkal a hatékonysági előnyökkel, amelyekkel az átalánydíjas díjszabási modell jár.
86. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróságnak többek között a fenti kritériumokat(70) kell majd figyelembe vennie. Az előnyök és a hátrányok mérlegelése során különösen figyelembe kell vennie, hogy egy olyan díjszabási modell, amely alapján a díj a reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételek egy részét teszi ki, minden bizonnyal sokkal egyszerűbben kezelhető, mint egy olyan díjszabási modell, amely alapján a bevételek elosztása pontosabb. Továbbá figyelembevételre érdemesnek tűnik számomra az is, hogy a televíziós csatornák száma behatároltnak látszik ugyan, ezek azonban viszonylag nagy közönséget vonzanak, valamint az, hogy a nagyközönség részére sugárzott televízióadások esetében elég jónak tűnik az ellenőrzési lehetőség.
b) A nézőszám megállapítása és számszerűsítése
87. A szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásának mértékét az is meghatározza, hogy milyen magas azoknak a száma, akik élvezhetik a művet. Itt különbséget kell tenni azon kérdés között, hogy a STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modell a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásának ezt a szempontját egyáltalán átfogja‑e, illetve, hogy elégséges módon fogja‑e át.
88. Az első kérdés vonatkozásában meg kell állapítani, hogy a STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modell nincs közvetlenül tekintettel a televíziós csatornák aktuális nézettségére. A kérdést előterjesztő bíróságnak ugyanakkor vizsgálnia kell majd, hogy egy ilyen díjszabási modell közvetlenül vagy közvetetten átfogja‑e a potenciális, illetve a várt nézettséget. A kérdést előterjesztő bíróságnak ebben az összefüggésben vizsgálnia kell, hogy a reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételek arányosak‑e a várt nézettséggel(71).
89. Amennyiben a megállapításra kerül, hogy a reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételek arányosak a potenciális, illetve a várt nézettséggel, úgy felmerül a kérdés, hogy a STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modell már önmagában azért visszaélésszerűnek tekinthető, mert nincs tekintettel az aktuális nézettségre. Én nem osztom ezt az álláspontot. Azt gondolom, hogy ez a két feltétel (aktuális vagy potenciális, illetve várt nézettség) a szerzői jog eltérő szempontjaira vonatkozik. Az aktuális nézettséggel fennálló kapcsolat erősebben hangsúlyozza a szerzői jogvédelem alatt álló zenemű használatának terjedelmét, míg a potenciális, illetve várt nézettséggel fennálló kapcsolat inkább a szerzői jogi felhasználásra helyezi a hangsúlyt, amely a szerzői jog mibenléte, és azt a gondolatot fejezi ki, hogy a szerző kapjon ésszerű részt abból az üzleti forgalomból, amelyet a műve felhasználásával értek el(72).
90. E két szempont esetében nem lépcsőzetes viszonyról van szó a díjszabási modell precizitása vonatkozásában, mint ahogy azt fent bemutattam(73), hanem sokkal inkább a szerzői jog tartalmáról, és arról, hogy mi adja az értékét. Ahogy arra fent(74) utaltam, azt gondolom, hogy a közösségi jog jelenlegi állása mellett nem feladata a Bíróságnak, hogy az előnyben részesítendő megközelítést megjelölje, és hogy ez nem képezheti az itt elvégzendő versenyjogi keretellenőrzés tárgyát sem. Ezért azt, hogy a STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modell nincs tekintettel az aktuális nézettségre, önmagában nem tartom visszaélésszerűnek, mindaddig, amíg elegendő kapcsolatot létesít a potenciális és a várt nézettséggel.
91. A második kérdésnél, a nézettség elégséges figyelembevétele tekintetében azonban utalni kell arra, hogy a STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modell nem veszi figyelembe azt, hogy a nézettség műsoronként és műsoridőnként eltérő lehet.
92. Amennyiben a Bíróság azt állapítja meg, hogy a reklámszerződésekből származó bevételek műsoronként és műsoridőnként eltérőek, úgy, hogy ezáltal korreláció áll fönt a bevételek és a nézettség között, és hogy egy televíziós csatorna bizonyos műsorai rendszeresen magas nézettséggel rendelkeznek, azonban rendszeresen csak kis mértékben használnak fel szerzői jogi védelem alatt álló zeneműveket, úgy egy ilyen díjszabási modell alkalmazása torzulásokhoz vezethet a kért díjazás és a jogkezelő szervezet szolgáltatása között.
93. Hasonlóak vonatkoznak az előfizetési szerződésekből eredő bevételekre. Ha egy televíziós csatorna bizonyos műsorai rendszeresen magas nézettséggel rendelkeznek, azonban rendszeresen csak kis mértékben használnak fel szerzői jogi védelem alatt álló zeneműveket, úgy az ilyen díjszabási modell alkalmazása torzulásokhoz vezethet a díjazás és a jogkezelő szervezet szolgáltatása között.
94. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság jelentős torzulást állapít meg, úgy meg kell vizsgálnia, hogy vannak‑e műszaki lehetőségek arra, hogy a reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételeket megfelelőbben – például bizonyos műsoridők, egyes műsorok vagy egyes műsorfajták alapján – osszák fel(75). Amennyiben vannak megfelelő műszaki lehetőségek, úgy a kérdést előterjesztő bíróságnak – a fent leírtaknak megfelelően(76) – össze kell mérnie egymással a pontosabb és a pontatlanabb díjszabási modellt.
c) Egyéb tényezők figyelembevétele a bevételek növelése érdekében
95. A STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modell nincs figyelemmel arra, hogy milyen mértékben nőnek a bevételek a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználása következtében, vagy pedig arra, hogy a zenétől független tényezők, úgymint a műsorválaszték szélesítése, a technológiai beruházások és a nézőkre szabott megoldások okozzák a növekedést.
96. Nem gondolom ugyanakkor, hogy egy olyan díjszabási modell alkalmazása, amely kellően figyelembe veszi a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásának mértékét, már önmagában azért visszaélésszerű, mert nincs tekintettel arra, hogy a bevételek növekedése a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek alkalmazásától eltérő tényezőkre vezethető‑e vissza.
97. Először is, nehéz lehet megállapítani, hogy milyen tényezők vezettek a nézőszám emelkedéséhez és a televíziós csatorna bevételének növekedéséhez. Egy televíziós csatorna vagy egy műsor sikere számos tényezőtől függ. Nem gondolom, hogy megfelelő pontossággal megállapítható lenne, hogy melyik tényező milyen mértékben járult hozzá a gazdasági sikerhez.
98. Nem vitás, hogy a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználása alkalmas arra, hogy kihasson egy műsor vagy egy televíziós csatorna sikerére. E tekintetben alig volna bizonyítható, hogy a megemelkedett nézőszám és a megnövekedett bevételek nem vezethetőek vissza szerzői jogi védelem alatt álló zeneművek felhasználására, főleg, mivel a zene használati értéke minden bizonnyal nézőnként egyénileg változik. Már önmagában emiatt nagyon kétségesnek tartom azt, hogy létezik olyan modell, amellyel ezt a körülményt megfelelő pontossággal meg lehet ragadni(77).
99. A továbbiakban vizsgálni kellene, hogy egy alternatív díjszabási modell, amennyiben műszakilag lehetséges volna, nem vezet‑e olyan magas költségekhez, hogy az alkalmazásával járó előnyök nem állnak arányban a hátrányokkal.
100. Másodsorban utalni kell arra, hogy a szerzői jog és az immateriális javak jogának területén nem szokatlan, hogy a szerzői jogok licencbe adásáért olyan licencdíjat követelnek, amely az azzal a termékkel elért forgalom egy részét teszi ki, amelynek az előállításához a szerzői jogot felhasználták(78). E felfogás mellett szól továbbá, hogy a Bíróság a Basset-ügyben hozott ítéletben(79) nem tekintette visszaélésszerűnek azt, hogy egy jogkezelő szervezet a diszkók bevételeinek egy részét követelte, anélkül, hogy figyelembe vették volna, a bevételek mennyiben voltak a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásától eltérő körülményekre visszavezethetők. A Bíróság döntése véleményem szerint átvihető a jelen ügyre(80).
d) A levont következtetések
101. Következtetésként az alábbiak állapíthatóak meg. Amennyiben valamely nemzeti bíróság megállapítja, hogy egy olyan díjszabási modell alkalmazása, amely alapján a díjazás a reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevételek változó részét teszi ki, az egyrészről a jogkezelő szervezet szolgáltatása, másrészről az általa kért díjazás arányának torzulásához vezet, úgy az ilyen díjszabási modell alkalmazása akkor visszaélésszerű, ha van olyan alternatív díjszabási modell, amely alapján a díj pontosabban tükrözi a felhasználás mértékét, és a kevésbé pontos díjszabási modell alkalmazását nem igazolják hatékonysági előnyök, különösen a szerződések kezelési és a védett zeneművek felhasználási költségeinek csökkentése formájában.
102. Egy ilyen díjszabási modell alkalmazása nem tekinthető önmagában már azért visszaélésszerűnek az EK 82. cikk értelmében, mert nincs tekintettel az aktuális nézettségre, amennyiben feltételezhető, hogy a potenciális vagy várt nézettséget kellő mértékben figyelembe veszi.
103. Amennyiben egy ilyen díjszabási modell kellően figyelembe veszi a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásának mértékét, nem tekinthető önmagában már azért visszaélésszerűnek, mert nem veszi figyelembe azt a mértéket, amelyben a felhasználás és nem egyéb tényezők vezetnek a bevételek növekedéséhez.
104. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja továbbá, hogy a STIM által jelenleg alkalmazotthoz hasonló díjszabási modell más tekintetben is torzulásokhoz vezet a STIM szolgáltatása és a kért díjazás között, például, mert nincs tekintettel a szerzői jogvédelem alatt álló zenemű felhasználásának módjára, akkor ebben a tekintetben is le kell folyatatnia a fent körülírt versenyjogi keretellenőrzést(81).
2. Az esetleges egyéb díjszabási modellek
105. Amennyiben az előterjesztő bíróság második és harmadik kérdése a STIM által alkalmazott díjszabási modelltől eltérő díjszabási modellek EK 82. cikkel való összeegyeztethetőségére irányul, az alábbiakra kell utalni: a díjszabási modellek számos lehetséges kialakítása miatt nem lehet absztrakt módon megítélni, hogy az olyan díjszabási modell, amely nincs tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság által megnevezett kritériumokra, az EK 82. cikk értelmében visszaélésszerű‑e. Amennyiben azonban a nemzeti bíróság megállapítja, hogy a díjszabási modell torzulásokhoz vezet, akkor a fent nevezett(82) elveket kell alkalmaznia.
D – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről
106. A kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdésével azt kívánja megtudni, hogy az alapdíjtól(83) eltérő díjszabási modellnek az SVT közszolgálati televíziós csatornára történő alkalmazása az EK 82. cikk értelmében visszaélésszerű lehet‑e.
107. Ebből a szempontból számomra különösen az EK 82. cikk második bekezdésének c) pontja szerinti eset tűnik relevánsnak. Az EK 82. cikk második bekezdésének c) pontja szerinti hátrányos megkülönböztetés különös tilalma olyan rendszer részét képezi, amely az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontja értelmében megakadályozza a belső piaci verseny torzulását. Az erőfölényben lévő vállalkozás kereskedelmi magatartása nem torzíthatja a forgalmazási láncban feljebb vagy lejjebb lévő piacon megvalósuló, azaz az e vállalkozás beszállítói vagy ügyfelei közötti versenyt. Az említett vállalkozással szerződő feleket nem lehet előnyben részesíteni vagy hátrányba hozni az utóbbiak között folyó verseny területén(84).
108. Az EK 82. cikk második bekezdésének c) pontja szerinti esetnek két feltétele van. Először is, az erőfölényben lévő vállalkozásnak eltérő feltételeket kell alkalmaznia egyenértékű ügyletek esetén (1). Másodsorban, az üzletfeleinek ezáltal hátrányos versenyhelyzetbe kell kerülniük (2).
1. Eltérő feltételek egyenértékű ügyletek esetén
109. Akkor alkalmaznak eltérő feltételeket egyenértékű ügyletek esetén, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékviszonya az üzletfelek esetében eltérő. A kérdést előterjesztő bíróságnak ezért vizsgálnia kell, hogy a STIM egyenértékű szolgáltatásokért eltérő díjakat követel‑e.
110. A szolgáltatással kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az egyrészt a Kanal 5 és a TV 4, másrészt pedig az SVT számára nyújtott szolgáltatás a STIM műnyilvántartásában (repertoárjában) szereplő, szerzői jogvédelem alatt álló zeneművekhez való hozzáférés biztosításában áll. A felhasználás mértéke televíziós csatornánként változó.
111. A kérdést előterjesztő bíróságnak vizsgálnia kell továbbá, hogy a STIM eltérő díjakat követel‑e. Elsőként meg kell állapítani, hogy az egyrészről a Kanal 5, TV 4 felé, másrészről pedig az SVT felé alkalmazott díjszabás eltérő. Ugyanakkor az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy az SVT nem rendelkezik reklámszerződésekből származó jelentős bevételekkel, és egyáltalán nem rendelkezik előfizetési szerződésekből származó bevételekkel(85). Az eltérő bánásmód tehát arra vezethető vissza, hogy az SVT esetében olyan díjszabási modellt alkalmaznak, amely alapján reklám- és előfizetési szerződésekből származó fiktív bevételeket feltételeznek. Amennyiben ez hasonló eredményeket hoz a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékviszonya tekintetében azokhoz, amelyeket az alapdíj alapján a Kanal 5 és a TV 4 vonatkozásában elérnek, úgy ezt önmagában nem tekintem meg nem engedett hátrányos megkülönböztetésnek.
112. Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy az éves zenearány meghatározása az SVT esetében ex ante, vagyis előrejelzés alapján, míg a Kanal 5 és a TV 4 esetében ex post történik. A kérdést előterjesztő bíróságnak vizsgálnia kell, hogy ez a különbség alkalmas‑e arra, hogy hátrányos egyenlőtlen bánásmódhoz vezessen. Ez különösen akkor valószínű, ha a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek SVT általi felhasználásának tényleges mértéke nagyobb, mint ahogy azt az év elején előrejelezték(86).
2. Versenyhelyzet
113. Az EK 82. cikk második bekezdésének c) pontja szerinti eset további feltétele, hogy a Kanal 5 és a TV 4 az eltérő bánásmód miatt versenyhátrányba kerüljön. A Kanal 5 és a TV 4 versenyhátrányba kellett volna, hogy kerüljön az SVT‑ével szemben(87). Ez azt feltételezi, hogy egyrészről a Kanal 5 és a TV 4, másrészről pedig az SVT versenytársak.
114. Ebben az összefüggésben nem az SVT, a Kanal 5 és a TV 4 viszonyáról van szó a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek összesített licenckínálatának és keresletének a termelési-értékesítési lánc magasabb szintjén lévő piacán, hanem ezek viszonyáról a televíziós termelési-értékesítési láncban lejjebb lévő területén. A kérdést előterjesztő bíróságnak vizsgálnia kell majd, hogy a Kanal 5 és az SVT, illetve a TV 4 és az SVT ezen a területen versenytársak‑e. Ez a vizsgálat az alapeljárás tényállásának értékelését igényli. A Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az alapeljárás tényállásáról döntsön, vagy arra, hogy az általa értelmezett közösségi jogszabályokat nemzeti intézkedésekre vagy helyzetekre alkalmazza, mivel ezek a kérdések a nemzeti bíróság kizárólagos hatáskörébe tartoznak(88).
3. Végkövetkeztetések
115. Az egyrészről a kereskedelmi, másrészről a közszolgálati televíziós csatornákra eltérő számítási módok alkalmazása az EK 82. cikk értelmében visszaélésszerű lehet, amennyiben a közszolgálati televíziós csatornát ezáltal előnyben részesítik a kereskedelmi televíziós csatornákkal szemben, továbbá a közszolgálati televíziós csatorna és legalább a kereskedelmi televíziós csatornák egyike versenytársak.
VII – Végkövetkeztetések
116. Az előbbi megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseit a következőképpen válaszolja meg:
1. Az EK 82. cikket úgy kell értelmezni, hogy annak értelmében erőfölénnyel való visszaélésnek minősül az a gyakorlat, amikor a valamely tagállamban de facto monopolhelyzetben lévő szerzői jogi jogkezelő szervezet a kereskedelmi televíziós csatornákkal szemben olyan díjszabási modellt alkalmaz vagy érvényesít a műnyilvántartásából (repertoárjából) a zeneművekhez a nagyközönség részére sugárzott televízióadásokon keresztül való hozzáférés joga fejében, amely alapján a díjazás a televíziós csatornáknak a reklám- és előfizetési szerződésekből származó bevétele fix részét teszi ki. Egy olyan számítási mód alkalmazása, amely alapján a díjazás a bevételek változó részét teszi ki, ugyanakkor nem minősül visszaélésszerű magatartásnak, amennyiben az ilyen díjszabási modell figyelembe veszi, hogy a televíziós csatorna milyen mértékben használja fel a szerzői jogvédelem alatt álló zeneműveket.
2. Egy díjszabási modell alkalmazása az EK 82. cikk értelmében akkor lehet visszaélésszerű, ha van olyan alternatív díjszabási modell, amely alapján a szerzői jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásának mértékét a díj pontosabban tükrözi, és a jelenleg alkalmazott, kevésbé pontos díjszabási modell alkalmazását nem igazolják hatékonysági előnyök, különösen a szerződések kezelési és a védett zeneművek felhasználási költségeinek csökkentése formájában.
Egy díjszabási modell alkalmazása nem tekinthető már azért sem visszaélésszerűnek az EK 82. cikk értelmében, mert nem veszi figyelembe, hogy a szerzői jogi jogvédelem alatt álló zeneművek felhasználásától eltérő egyéb tényezők mennyiben vezetnek a bevételek növekedéséhez.
3. Egy díjszabási modell alkalmazása nem tekinthető már azért sem visszaélésszerűnek az EK 82. cikk értelmében, mert nincs tekintettel az aktuális nézettségre, amennyiben feltételezhető, hogy a potenciális vagy várt nézettséget kellő mértékben figyelembe veszi.
4. Az egyrészt a kereskedelmi, másrészt a közszolgálati televíziós csatornákra eltérő számítási módok alkalmazása az EK 82. cikk értelmében visszaélésszerű, amennyiben először is azt eredményezi, hogy a közszolgálati televíziós csatorna ezáltal a kereskedelmi televíziós csatornákkal összehasonlítva alacsonyabb díjazást fizet a jogkezelő szervezet azonos értékű szolgáltatásáért, másodszor pedig, ha a közszolgálati és a kereskedelmi televíziós csatornák valamelyike között versenyhelyzet áll fenn.