A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2010. február 23.(*)
„Személyek szabad mozgása – Tartózkodási jog – A korábban másik tagállamban dolgozó és szakmai tevékenységének megszűnését követően is ott maradó tagállami állampolgár – A fogadó tagállamban szakképzésen részt vevő gyermek – Saját megélhetési eszközök hiánya – 1612/68/EGK rendelet – 12. cikk – 2004/38/EK irányelv”
A C‑480/08. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2008. november 7‑én érkezett, 2008. október 10‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Maria Teixeira
és
a London Borough of Lambeth,
a Secretary of State for the Home Department
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, J. N. Cunha Rodrigues, K. Lenaerts, J.‑C. Bonichot és P. Lindh tanácselnökök, C. W. A. Timmermans, A. Rosas (előadó), K. Schiemann, P. Kūris, Juhász E., L. Bay Larsen, T. von Danwitz és A. Arabadjiev bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. szeptember 2‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– M. Teixeira képviseletében R. Gordon QC és A. Berry barrister, N. Clarkson solicitor megbízásából,
– a London Borough of Lambeth képviseletében T. Vanhegan barrister,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében V. Jackson, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. Lewis QC,
– a dán kormány képviseletében J. Liisberg és R. Holdgaard, meghatalmazotti minőségben,
– a portugál kormány képviseletében L. Fernandes és M. F. Pinheiro, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében D. Maidani és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,
– az EFTA Felügyeleti Hatóság képviseletében N. Fenger, valamint L. Armati és I. Hauger, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2009. október 20‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya az 1992. július 27‑i 2434/92/EGK tanácsi rendelettel (HL L 245., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 69. o.) módosított, a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15‑i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.; a továbbiakban: 1612/68 rendelet) 12. cikkének és az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás, 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítések: HL 2004. L 229., 35.o., HL 2005. L 197., 34. o., és HL 2007. L 204., 28. o.) értelmezése.
2 Az említett kérelmet az M. Teixeira és a London Borough of Lambeth (a londoni Lambeth kerület önkormányzata), valamint a Secretary of State for the Home Department között, M. Teixeira lakhatási támogatás iránti kérelmének az említett önkormányzat által történt elutasítása tárgyában folyó eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós szabályozás
3 Az 1612/68 rendelet ötödik preambulumbekezdésének szövege a következő:
„mivel annak érdekében, hogy a szabad mozgáshoz való jog objektív mérce szerint szabadon és méltósággal legyen gyakorolható, kívánatos, hogy egyenlő bánásmódot biztosítsanak a jogszabályokban és a jogalkalmazásban egyaránt, valamennyi ügy vonatkozásában, a tevékenység foglalkoztatottként való folytatásával és a lakhatással összefüggésben, továbbá kiküszöböljék a munkavállalók szabad mozgásának akadályait, különösen amelyek a munkavállalónak azt a jogát érintik, hogy a családja csatlakozhasson hozzá, és a családnak a befogadó országba történő integrálódásra lehetősége legyen”.
4 Az 1612/68 rendelet 10. cikke kimondta:
„(1) Állampolgárságuktól függetlenül a következők jogosultak azzal a munkavállalóval letelepedni, aki az egyik tagállam állampolgára, és aki egy másik tagállam területén áll alkalmazásban:
a) a munkavállaló házastársa és azok a lemenő egyenes ági rokonaik, akik 21 évnél fiatalabbak vagy a munkavállaló eltartottjai;
b) a munkavállaló és házastársa felmenő egyenes ági, eltartott rokonai.
(2) A tagállamok lehetővé teszik az (1) bekezdés rendelkezése alá nem tartozó családtagok letelepedését, ha a fent említett munkavállaló tartja el őket vagy vele közös háztartásban élnek abban az országban, ahonnan a munkavállaló érkezett.
(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a munkavállalónak családja számára a foglalkoztatása szerinti régióban a helyi munkavállalók vonatkozásában átlagosnak tekintett lakással kell rendelkeznie; ez a rendelkezés azonban nem vezethet a hazai és másik tagállambeli munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetéshez.”
5 Az 1612/68 rendelet 11. cikke a következőképpen rendelkezett:
„Ha egy tagállam állampolgára foglalkoztatottként vagy önálló vállalkozóként tevékenységet folytat egy másik tagállam területén, házastársa és 21 év alatti vagy eltartott gyermekei jogosultak ugyanannak az államnak a területén foglalkoztatottként bármely tevékenységet vállalni, abban az esetben is, ha egyik tagállamnak sem állampolgárai.”
6 A 2004/38 irányelv 38. cikkének (1) bekezdése értelmében az 1612/68 rendelet 10. és 11. cikke 2006. április 30‑ától hatályát vesztette.
7 Az 1612/68 rendelet 12. cikke, amely nem szerepelt a 2004/38 irányelv által hatályon kívül helyezett rendelkezések között, a következőket írja elő:
„Egy másik tagállamban foglalkoztatott vagy alkalmazásban álló állampolgár gyermekei, ha a gyermekek a fogadó állam területén laknak, az állam saját állampolgáraiéval azonos feltételekkel nyernek felvételt általános oktatási intézménybe, szakmunkás- és egyéb szakképzésre.
A tagállamok támogatnak minden erőfeszítést, amely lehetővé teszi, hogy ezek a gyermekek a képzéseken a lehető legjobb feltételekkel vegyenek részt.”
8 A 2004/38 irányelv (3) és (16) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(3) Az uniós polgárság a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása kell, hogy legyen, mikor a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukat gyakorolják. Ezért szükséges a külön a munkavállalókkal, az önálló vállalkozókkal, valamint a diákokkal és más inaktív személyekkel foglalkozó, meglévő közösségi jogi eszközök egységes szerkezetbe foglalása és felülvizsgálata valamennyi uniós polgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának egyszerűsítése és megerősítése érdekében.
[…]
(16) Ameddig a tartózkodási jog kedvezményezettjei nem jelentenek indokolatlan terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére, nem lehet őket kiutasítani. Ennélfogva a kiutasítási intézkedés nem lehet a szociális segítségnyújtási rendszer igénybevételének automatikus következménye. A fogadó tagállamnak vizsgálnia kell, hogy átmeneti nehézségekről van‑e szó, és figyelembe kell vennie a tartózkodás időtartamát, a személyes körülményeket és a támogatás összegét, hogy megítélhesse, hogy a kedvezményezett indokolatlan terhet jelent‑e a szociális segítségnyújtási rendszerre, és hogy kiutasítsák‑e. A Bíróság által meghatározott munkavállalókkal, önálló vállalkozókkal és álláskeresőkkel szemben nem lehet kiutasítási intézkedést hozni, kivéve közrendi vagy közbiztonsági okokból.”
9 A 2004/38 irányelv 7. cikke szabályozza az uniós polgárok tartózkodási jogát három hónapot meghaladóan olyan tagállamban, amelynek nem állampolgárai. E cikk (1) bekezdése értelmében:
„Valamennyi uniós polgárt megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam területén három hónapot meghaladó időtartamra, ha:
a) munkavállalók vagy önálló vállalkozók a fogadó tagállamban; vagy
b) elegendő forrásokkal rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy ne jelentsenek indokolatlan terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére tartózkodásuk időtartama alatt, és a fogadó tagállamban teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek; vagy
c)– tanulmányok folytatásának fő céljából, ideértve a szakképzést is, beiratkoztak egy magán- vagy közoktatási intézménybe, amelyet a fogadó tagállam akkreditált vagy tart fenn jogszabályai vagy közigazgatási gyakorlata alapján, és
– teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek a fogadó tagállamban, és nyilatkozattal vagy választásuk szerint más azzal egyenértékű eszközzel bizonyítják a megfelelő nemzeti hatóságnál, hogy elegendő forrással rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára, ahhoz, hogy a tartózkodásuk időtartama alatt ne jelentsenek terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére; vagy
d) az a), b) vagy c) pontban meghatározott feltételeket teljesítő uniós polgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó családtagok.”
10 A 2004/38 irányelvnek „A családtagok tartózkodási jogának megtartása az uniós polgár halála vagy távozása esetén” című 12. cikke, annak (3) bekezdésében kimondja:
„Az uniós polgárnak a fogadó tagállamból történő távozása vagy halála nem vonja maga után gyermekei, vagy a felügyeleti jogot gyakorló szülő tartózkodási jogának elvesztését, állampolgárságukra tekintet nélkül, ha a gyermekek a fogadó tagállamban tartózkodnak, és ott egy oktatási intézménybe tanulmányok folytatása céljából beiratkoztak, tanulmányaik befejezéséig.”
11 Az említett irányelv 16. cikke úgy rendelkezik, hogy azok az uniós polgárok, akik jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban, huzamos tartózkodási jogot nyernek ott.
12 A 2004/38 irányelv 24. cikkének (1) bekezdése többek között úgy rendelkezik, hogy ezen irányelv alapján a fogadó tagállam területén tartózkodó valamennyi uniós polgárt az EK-Szerződés alkalmazási körébe tartozó területeken egyenlő bánásmód illet meg a fogadó tagállam állampolgáraival.
13 Miként az a 2004/38 irányelv 40. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből következik, a tagállamoknak hatályba kellett léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2006. április 30‑ig megfeleljenek.
A nemzeti szabályozás
14 A 2004/38 irányelv rendelkezéseit az Egyesült Királyság jogrendjébe a 2006. évi bevándorlásról (Európai Gazdasági Térség) szóló rendelet (Immigration [European Economic Area] Regulations 2006) ültette át.
15 A lakhatási támogatást illetően a lakhatásról szóló 1996. évi törvény (Housing Act 1996) a VII. fejezetében lakhatási támogatásról rendelkezik azon támogatásra jogosult személyek részére, akik hajléktalanok, és megfelelnek bizonyos feltételeknek.
16 E támogatás részletes szabályait a szükséglakások kirendeléséről és a hajléktalanokról (szükséges feltételek) (Anglia) szóló 2006. évi rendelet (Allocation of Housing and Homelessness [Eligibility] [England] Regulations 2006) határozza meg.
17 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban feltüntettek szerint ahhoz, hogy valaki a külföldről érkezett, de a bevándorlási szabályok alá nem tartozó személyekre vonatkozó ezen utóbbi rendelet 6. cikke értelmében lakhatási támogatásra legyen jogosult, egyidejűleg tartózkodási joggal kell rendelkeznie, és szokásos tartózkodási helyének az Egyesült Királyságban kell lennie.
18 E körülményekre tekintettel az Egyesült Királyságban való tartózkodási joggal rendelkezőnek minősülnek a brit állampolgársággal rendelkezőkön kívül többek között azon tagállamok állampolgárai, akik az Unió joga alapján az Egyesült Királyság területére való belépésre és ott huzamos idejű tartózkodásra jogosultak.
19 A vonatkozó nemzeti rendelkezésekből következik, hogy M. Teixeira lakhatási támogatásra való jogosultsága attól függ, hogy ő az Unió joga alapján jogosult‑e az Egyesült Királyságban való tartózkodásra.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
20 M. Teixeira, portugál állampolgár, 1989‑ben érkezett férjével (aki szintén portugál állampolgár) az Egyesült Királyságba, és e tagállamban dolgozott 1989 és 1991 között. Lányuk, Patricia, 1991. június 2‑án született. M. Teixeira és férje később elváltak, de mindketten az Egyesült Királyságban maradtak.
21 1991 után M. Teixeira – megszakításokkal – az Egyesült Királyságban dolgozott. M. Teixeira abban az időpontban, amikor Patricia az iskolai tanulmányait az Egyesült Királyságban megkezdte, nem dolgozott, viszont Patricia iskolai képzésének időtartama alatt, különböző időszakokban alkalmazásban állt. Utoljára 2005 elején töltött be állást az Egyesült Királyságban.
22 2006. június 13‑án egy bírósági döntés értelmében Patricia az apjához került, azonban anyjával a választásának megfelelő gyakorisággal tarthatta a kapcsolatot. 2006 novemberében Patricia beiratkozott a lambethi Vauxhall Learning Centre‑ben egy gyermekgondozói tanfolyamra. 2007 márciusában Patricia az anyjához költözött.
23 2007. április 11‑én M. Teixeira a lakhatásról szóló 1996. évi törvény VII. fejezete szerint a hajléktalanoknak járó lakhatási támogatás iránti kérelmet terjesztett elő. Az Egyesült Királyságban való tartózkodási jogának igazolásaként többek között az 1612/68 rendeletnek a Bíróság C‑413/99. sz., Baumbast és R ügyben 2002. szeptember 17‑én hozott ítélete (EBHT 2002., I‑7091. o.) szerinti értelmezésére támaszkodott.
24 A London Borough of Lambeth illetékes köztisztviselője úgy ítélte meg, hogy M. Teixeira nem jogosult lakhatási támogatásra, és ennek következtében elutasította a kérelmét.
25 M. Teixeira e határozattal szemben jogorvoslattal élt az erre illetékes köztisztviselőnél, aki megerősítette az eredeti határozatot, megállapítva, hogy az 1612/68 rendelet 12. cikkét a 2004/38 irányelv módosította, és tekintettel arra, hogy M. Teixeira nem rendelkezik saját megélhetési forrásokkal, nem hivatkozhat tartózkodási jogára e cikk alapján.
26 M. Teixeira e határozattal szemben keresetet terjesztett elő a County Court előtt.
27 E bíróság előtt M. Teixeira elismerte, hogy a 2004/38 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján nem rendelkezik tartózkodási joggal, és nem felel meg az ezen irányelv 7. cikke (3) bekezdésében írt azon feltételeknek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megőrizhesse munkavállalói minőségét, valamint hogy az említett irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodási joggal sem rendelkezik.
28 Azt adta elő, hogy az egyetlen alap, amelyre az Egyesült Királyságban való tartózkodási jogát alapítani szerette volna, az a tény volt, hogy a lánya ott tanult, és az 1612/68 rendelet 12. cikkéből eredően önálló tartózkodási joggal rendelkezett, ahogyan azt a Bíróság a fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítéletben értelmezte, és hogy 2007 márciusa óta ténylegesen őt illette a gyermek felügyeletének joga.
29 Mivel a County Court 2007. november 16‑i ítéletével elutasította a keresetét, M. Teixeira fellebbezéssel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz.
30 E bíróság előtt M. Teixeira többek között arra hivatkozott, hogy lánya önálló tartózkodási joggal rendelkezik az Egyesült Királyságban az 1612/68 rendelet 12. cikke értelmében, hogy őt is megilleti a tartózkodási jog e tagállamban, mint olyan személyt, aki lányának felügyeletét ténylegesen ellátja, valamint hogy nem előírás, hogy a gyermek vagy a felügyeleti jogot gyakorló személy saját megélhetési forrásokkal rendelkezzen ahhoz, hogy az említett 12. cikk szerinti tartózkodási jog megillesse.
31 Az alapeljárás alperesei arra hivatkoznak, hogy hatálybalépése óta a 2004/38 irányelv határozza meg az uniós polgárok tagállamokban való tartózkodási jogára vonatkozó feltételeket, így bármiféle tartózkodási jog gyakorlásának – akkor is, ha az az 1612/68 irányelv 12. cikkén alapul – az az előfeltétele, hogy az érintett személyek megfeleljenek az említett irányelvben foglalt tartózkodási feltételeknek. Mivel M. Teixeira maga is elismerte, hogy ő nem felel meg az említett irányelv 7. és 16. cikkében foglalt azon feltételeknek, amelyek a tartózkodási jog megadásához szükségesek, ezért a London Borough of Lambeth alappal vonta le azt a következtetést, hogy ő nem szerezte meg e jogot, és így nem részesülhet lakhatási támogatásban.
32 Az alapeljárás alperesei másodlagosan arra hivatkoznak, hogy még akkor is, ha tegyük fel M. Teixeira a tartózkodási jogát az 1612/68 rendelet 12. cikkére alapíthatná, annak ellenére, hogy nem felel meg a 2004/38 irányelvben foglalt feltételeknek, az ilyen jog előfeltétele akkor is az, hogy az alapeljárás felperese önellátó legyen, ami a jelen esetben nem teljesül. Ezenfelül a gyermekét nevelő szülőt megillető tartózkodási jog érvényessége lejár abban az időpontban, amikor a gyermek betölti 18. életévét. Végül pedig, mivel M. Teixeira nem volt munkavállaló akkor, amikor a lánya megkezdte a tanulmányait, és később is csak rövid időszakokban dolgozott, nem tarthat igényt tartózkodási jogra azon egyetlen körülményre való hivatkozással, hogy a lánya tanulmányokat folytat.
33 A Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division), amely korábban már a Bírósághoz fordult előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a C‑310/08. sz., Ibrahim és Secretary of State for the Home Department ügyben a mai napon kihirdetett ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) meghozatalával zárult, és amelynek tárgya olyan szülő tartózkodási joga volt, aki nem rendelkezett uniós állampolgársággal, azonban gyermekei dán állampolgárok, és tanulmányaikat az Egyesült Királyságban folytatják, jelen esetben szintén felfüggesztette az eljárását, és az alábbi előzetes döntéshozatali kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„Olyan körülmények között, ahol
– egy uniós polgár érkezett az Egyesült Királyságba,
– az uniós polgár időszakosan munkavállalóként dolgozott az Egyesült Királyságban,
– az uniós polgár abbahagyta a munkát, viszont nem távozott az Egyesült Királyságból,
– az uniós polgár nem tartotta meg munkavállaló jogállását és nem rendelkezik a 2004/38 […] irányelv 7. cikke szerinti tartózkodás jogával, sem az irányelv 16. cikke szerinti folyamatos tartózkodás jogával,
– az uniós polgár gyermeke akkor kezdte meg tanulmányait, amikor az uniós polgár nem volt munkavállaló, a gyermek viszont azon időszakokban is folytatta egyesült királyságbeli tanulmányait, amikor az uniós polgár munkavállalóként dolgozott az Egyesült Királyságban,
– az uniós polgár a gyermek felügyeletét elsődlegesen ellátó szülő és
– az uniós polgár és gyermeke nem rendelkeznek a saját szükségleteik fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással:
1) az uniós polgár az Egyesült Királyságban csak akkor rendelkezik‑e tartózkodási joggal, ha teljesíti a 2004/38 […] irányelvben foglalt feltételeket?
vagy
2) a) az […] 1612/68 […] rendelet 12. cikkéből levezetett, a Bíróság értelmezése szerinti tartózkodási joggal rendelkezik‑e, anélkül hogy teljesítenie kellene a […] 2004/38 […] irányelvben foglalt feltételeket?
és
b) amennyiben ez a helyzet, rendelkeznie kell‑e megfelelő anyagi fedezettel ahhoz, hogy tervezett tartózkodási ideje alatt ne jelentsen terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerének, és teljes körű egészségbiztosítással kell‑e rendelkeznie a fogadó államban?
c) amennyiben ez a helyzet, ahhoz, hogy a gyermek az […] 1612/68 […] rendelet 12. cikkéből levezetett, a Bíróság értelmezése szerinti tartózkodási joggal rendelkezzék, szükséges‑e, hogy a gyermek tanulmányai megkezdésének időpontjában az uniós polgár munkavállaló legyen, vagy elegendő az, hogy az uniós polgár a gyermek tanulmányainak megkezdését követő valamely időszakban munkavállaló volt?
d) a gyermek tizennyolcadik életévének betöltésével megszűnik‑e az uniós polgárnak mint a tanulmányokat folytató gyermek felügyeletét elsődlegesen ellátó szülőnek bármilyen tartózkodási joga?
3) Amennyiben az első kérdésre igenlő válasz adandó, változtatnak‑e a helyzeten a jelen ügyhöz hasonló körülmények, amelyek szerint a gyermek azelőtt kezdte meg tanulmányait, hogy lejárt volna a […] 2004/38 […] irányelv átültetésére a tagállamok számára szabott határidő, anyja viszont csak 2007 márciusában, vagyis az irányelv átültetésére szabott határidő lejártát követően vált a gyermek felügyeletét elsődlegesen ellátó szülővé, és csak ezt követően hivatkozott a gyermek felügyeletét elsődlegesen ellátó szülői minőségéből fakadó tartózkodási jogára?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről és a második kérdés a) pontjáról
34 Első kérdésével és második kérdésének a) pontjával, melyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy az alapeljárásbeli esethez hasonló körülmények esetén valamely tagállam állampolgára, aki azon másik tagállam területén áll alkalmazásban, ahol gyermeke tanulmányokat folytat, kizárólag az 1612/68 rendelet 12. cikke alapján hivatkozhat‑e az említett gyermek tényleges felügyeletét ellátó szülői minőségében az e tagállamban való tartózkodási jogára, anélkül hogy meg kellene felelnie a 2004/38 irányelvben meghatározott feltételeknek, vagy a tartózkodási joga csak akkor ismerhető el, ha megfelel az említett feltételeknek.
35 Az 1612/68 rendelet 12. cikke jogot biztosít a valamely másik tagállamban foglalkoztatott vagy alkalmazásban álló állampolgár gyermekeinek arra, hogy – ha a gyermekek a fogadó állam területén laknak – az állam saját állampolgáraiéval azonos feltételekkel nyerjenek felvételt általános oktatási intézménybe, szakmunkás- és egyéb szakképzésre.
36 A fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítéletében a Bíróság elismerte a migráns munkavállaló, illetve az egykori migráns munkavállaló gyermekének tartózkodási jogát az 1612/68 rendelet 12. cikkében foglalt képzéshez való joggal összefüggésben, bizonyos feltételek esetén, amennyiben a gyermek a fogadó tagállamban óhajtja folytatni a tanulmányait, valamint az e gyermek tényleges felügyeletét ellátó szülő részére a vonatkozó tartózkodási jogot.
37 Így a Bíróság először is kimondta, hogy valamely európai uniós polgár gyermekei, akik valamely tagállamban telepedtek le, mialatt szülőjük migráns munkavállalóként gyakorolta tartózkodási jogát e tagállamban, az 1612/68 rendelet 12. cikke értelmében jogosultak az általános oktatásban való részvétel céljából e tagállamban tartózkodni. Az a tény, hogy az érintett gyermekek szülei időközben elváltak, illetve hogy az a szülő, aki tartózkodási jogát migráns munkavállalóként gyakorolta, már nem gyakorol gazdasági tevékenységet a fogadó tagállamban, e tekintetben egyáltalán nem releváns (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 63. pontját).
38 Másodszor, a Bíróság azt is kimondta, hogy ha a gyermekeket az 1612/68 rendelet 12. cikke értelmében megilleti a tanulmányaik fogadó tagállamban való folytatásának joga, míg a felügyeletükről gondoskodó szüleiket az a veszély fenyegeti, hogy elveszítik tartózkodási jogukat, nyilvánvaló, hogy a fogadó államban a gyermekeik tanulmányainak folytatása idejére való további tartózkodás lehetőségének megtagadása az említett szülőktől megfoszthatja az említett gyermekeket az uniós jogalkotó által számukra biztosított jogtól (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 71. pontját).
39 Miután a Bíróság az említett Baumbast és R ügyben hozott ítélet 72. pontjában emlékeztetett arra, hogy az 1612/68 rendeletet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény 8. cikkében foglalt családi élet tiszteletben tartásának követelményére való figyelemmel kell értelmezni, ugyanezen ítélet 73. pontjában kimondta, hogy a migráns munkavállaló gyermekét az e rendelet 12. cikke alapján megillető azon jog, hogy a fogadó tagállamban a képzéseken a lehető legjobb feltételekkel vehessen részt, szükségszerűen magában foglalja az említett gyermek arra vonatkozó jogát, hogy a felügyeletét ténylegesen ellátó személy elkísérje, és ennek megfelelően ennek a személynek lehetősége legyen arra, hogy tanulmányai folytatása alatt vele tartózkodjon az említett tagállamban.
40 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy a nemzeti bíróság azt szeretné megtudni, hogy a gyermek és az annak felügyeletét ténylegesen ellátó szülő részére elismert jogok kizárólag az 1612/68 rendelet 12. cikkén alapulnak, vagy ugyanezen rendelet 10. és 12. cikke rendelkezéseinek együttes alkalmazásán.
41 Ez utóbbi esetben, mivel az említett 10. cikket hatályon kívül helyezték és felváltották a 2004/38 irányelvben szereplő rendelkezések, a kérdést előterjesztő bíróság arra szeretne választ kapni, hogy a fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet által adott értelmezés a 2004/38 irányelv hatálybalépését követően is alkalmazható‑e, illetve hogy a gyermek tényleges felügyeletét ellátó személy tartózkodási joga azóta nem a tartózkodási jog gyakorlásának az ezen irányelv által megállapított feltételeihez kötött‑e.
42 Az olyan személyeket illetően, mint az alapeljárás felperese, aki abbahagyta a munkát, és nem őrizte meg munkavállalói jogállását, e feltételek a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjából erednek, amely szerint valamely tagállam állampolgára gazdasági tevékenység folytatása nélkül akkor jogosult valamely másik tagállam területén a három hónapot meghaladó tartózkodásra, ha elegendő forrásokkal rendelkezik önmaga és családtagjai számára, és a fogadó tagállamban teljes körű egészségbiztosítással rendelkezik.
43 E körülmények között célszerű megvizsgálni, hogy vajon – miként azt M. Teixeira, a portugál kormány, az Európai Közösségek Bizottsága és az EFTA Felügyeleti Hatóság állítja – az 1612/68 rendelet 12. cikke a 2004/38 irányelv hatálybalépését követően is lehetővé teszi‑e, azon személy tartózkodási jogának elismerését, aki a fogadó tagállamban a migráns munkavállaló e tagállam területén tanulmányokat folytató gyermekének tényleges felügyeletét látja el.
44 Először is, a migráns munkavállalók gyermekeinek egyenlő bánásmódhoz való joga az oktatás terén az 1612/68 rendelet 12. cikke alapján csak azokat a gyermekeket illeti meg, akiknek azon tagállam területén van a lakóhelye, ahol valamelyik szülőjük alkalmazásban áll vagy állt.
45 A tanulmányok megkezdésének tehát az az előfeltétele, hogy a gyermek a fogadó tagállam területén előbb letelepedjen. Miként arra a főtanácsnok indítványának 39. pontjában rámutatott, azok a gyermekek, akik a fogadó tagállamban mint valamely migráns munkavállaló családtagjai telepedtek le, a migráns munkavállaló olyan gyermekéhez hasonlóan, mint M. Teixeira lánya az alapügyben, aki születése óta abban a tagállamban lakik, ahol anyja vagy apja alkalmazásban áll vagy állt, érvényesíthetik az e tagállamban való képzéshez való jogukat.
46 A London Borough of Lambeth, az Egyesült Királyság Kormánya és a dán kormány állításaival ellentétben, az 1612/68 rendelet 12. cikke, a Bíróságnak a fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítéletben kifejtett értelmezése szerint lehetővé teszi a gyermek számára – oktatásban való részvételi jogához kapcsolódóan – az önálló tartózkodási jog elismerését. Ami az oktatásban való részvételi jog gyakorlását illeti, az nem volt ahhoz a feltételhez kötve, hogy a gyermek tanulmányainak teljes időtartama alatt megőrizze az említett rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett különös tartózkodási jogát, amikor e rendelkezés még hatályban volt.
47 A C‑7/94. sz. Gaal‑ügyben 1995. május 4‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., I‑1031. o.) 21–24. pontjában a Bíróság elutasította azt az érvelést, miszerint szoros kapcsolat van az 1612/68 rendelet 10. és 11. cikke, valamint ugyanezen rendelet 12. cikke között, és így ez utóbbi rendelkezés a fogadó tagállamban az oktatásban való részvételnél az egyenlő bánásmódhoz való jogot csak azoknak a gyermekeknek biztosítja, akik megfelelnek a 10. és 11. cikkben foglalt feltételeknek. Az említett Gaal‑ügyben hozott ítélet 23. pontjában a Bíróság kifejezetten kimondta, hogy a 12. cikk nem tartalmaz semmiféle utalást az említett 10. és 11. cikkre.
48 Ugyanis ez ellentétes lenne azzal a kontextussal, amelybe az 1612/68 rendelet 12. cikke illeszkedik, valamint ezen cikk céljával, amely – az ugyanezen rendelet más rendelkezéseivel összhangban vizsgálva – az oktatásban való részvétel jogának gyakorlását a gyermek különálló tartózkodási jogának meglététől szeretné függővé tenni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítélet 25. pontját).
49 Ebből eredően attól kezdve, hogy a gyermeket megilleti az említett rendelet 12. cikkére alapított oktatásban való részvételhez való jog azon tagállam területén való letelepedése miatt, ahol valamelyik szülője alkalmazásban áll vagy állt, a gyermek tartózkodási joga fennmarad, és többé nem vitatható azoknak a feltételeknek a nem teljesülése miatt, amelyeket ugyanezen rendelet 10. cikke tartalmazott.
50 Másodszor, az oktatásban való részvétel terén a gyermekek egyenlő bánásmódhoz való joga nem attól a körülménytől függ, hogy apjuk vagy anyjuk megőrzi‑e munkavállalói jogállását a fogadó tagállamban. Miként az magának a 12. cikknek a szóhasználatából is kiderül, e jog nem csak a migráns munkavállalók gyermekeit illeti meg, hanem a volt migráns munkavállalók gyermekeit is.
51 A fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 69. pontjában a Bíróság emellett kifejezetten felhívta a figyelmet arra, hogy az 1612/68 rendelet 12. cikkének célja különösen annak biztosítása, hogy a közösségi munkavállaló gyermekei abban az esetben is megkezdhessék és – adott esetben – be is fejezhessék tanulmányaikat a fogadó tagállamban, ha a munkavállaló már nem áll munkaviszonyban az említett tagállamban.
52 A megszilárdult ítélkezési gyakorlat szerint az 1612/68 rendelet 12. cikke csak azt írja elő, hogy a gyermeknek a szüleivel vagy az egyik szülőjével kellett együtt élnie a tagállamban, amikor ugyanott valamelyik szülője munkavállalóként tartózkodott (a 197/86. sz. Brown‑ügyben 1988. június 21‑én hozott ítélet [EBHT 1988., 3205. o.] 30. pontja és a fent hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítélet 27. pontja).
53 Az 1612/68 rendelet 12. cikkét tehát önállóan kell alkalmazni, az Unió jogának a kifejezetten a más tagállamokban való tartózkodási jog gyakorlásának feltételeire vonatkozó rendelkezéseire való tekintettel.
54 Az 1612/68 rendelet 12. cikkének az ugyanezen rendelet ma már hatályon kívül lévő 10. cikkétől való e függetlensége képezte az alapját a Bíróság jelen ítélet 37–39. pontjában említett ítélkezési gyakorlatának, és azt nem kérdőjelezte meg a 2004/38 irányelv hatálybalépése sem.
55 A London Borough of Lambeth, az Egyesült Királyság Kormánya és a dán kormány azt állítják, hogy hatálybalépése óta a 2004/38 irányelv képezi az egyetlen alapját az Unió állampolgárai és családtagjaik tagállamokban való tartózkodási jogának gyakorlására vonatkozó feltételeknek, és ebből következően az 1612/68 rendelet 12. cikkéből ezentúl nem vezethető le semmiféle tartózkodási jog.
56 E tekintetben semmi sem enged arra következtetni, hogy a 2004/38 irányelv elfogadásával a közösségi jogalkotó módosítani akarta volna az említett 12. cikk hatályát, amelyet a Bíróság korábban úgy értelmezett, hogy ezentúl annak normatív tartalma mindössze az oktatásban való részvétel jogára korlátozódik.
57 E körülmények alapján hangsúlyozni kell, hogy az 1612/68 rendelet – 10. és 11. cikkétől eltérően – a 12. cikkét nem helyezte hatályon kívül, és nem is módosította a 2004/38 irányelv. Az Unió jogalkotója tehát nem akart ezzel korlátozásokat bevezetni az említett 12. cikknek a Bíróság ítélkezési gyakorlata által értelmezett alkalmazási körét illetően.
58 Ezt az értelmezést erősíti az a tény is, hogy miként az a 2004/38 irányelv előkészítő anyagaiból (COM(2003) 199 végleges, 7. o.) kiderül, azt a fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélettel összhangban alkották meg.
59 Ezenkívül, ha az 1612/68 rendelet 12. cikkét úgy kellene értelmezni, hogy az a 2004/38 irányelv hatálybalépésétől kezdve mindössze arra korlátozódik, hogy biztosítja az egyenlő bánásmódhoz való jogot az oktatásban való részvételt illetően, anélkül hogy a migráns munkavállalók gyermekei részére tartózkodási jogot adna, akkor az irányelv hatálybalépését követő fenntartása felesleges lenne. Ugyanis az irányelv 24. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fogadó tagállam területén tartózkodó valamennyi uniós polgárt a Szerződés alkalmazási körébe tartozó területeken egyenlő bánásmód illet meg a fogadó tagállam állampolgáraival, és e tekintetben megállapításra került, hogy az oktatásban való részvétel az uniós jog hatálya alá tartozik (lásd többek között a 293/83. sz. Gravier‑ügyben 1985. február 13‑án hozott ítélet [EBHT 1985., 593. o.] 19. és 25. pontját).
60 Végül kiemelendő, hogy a 2004/38 irányelv (3) preambulumbekezdése szerint, annak célja többek között valamennyi uniós polgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának egyszerűsítése és megerősítése (lásd ebben az értelemben a C‑127/08. sz., Metock és társai ügyben 2008. július 25‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑6241. o.] 59. pontját). Márpedig az alapeljárásbelihez hasonló körülmények esetén az 1612/68 rendelet 12. cikkének alkalmazását az ezen irányelv 7. cikkében foglalt feltételek teljesítéséhez kötni azzal a hatással járna, hogy a migráns munkavállalók gyermekeit a fogadó tagállamban az ott megkezdett és folytatott tanulmányaikra való tekintettel megillető tartózkodási jog, valamint a felügyeleti jogot ténylegesen gyakorló szülő tartózkodási joga szigorúbb feltételeknek lenne alárendelve, mint amelyeket rájuk az említett irányelv hatálybalépését megelőzően alkalmaztak.
61 Az első kérdésre és a második kérdés a) pontjára tehát azt a választ kell adni, hogy valamely tagállam azon állampolgára, aki annak a másik tagállamnak a területén, ahol gyermeke tanulmányokat folytat, korábban alkalmazásban állt, az alapeljárásbelihez hasonló körülmények esetén a gyermek tényleges felügyeletét ellátó szülői minőségében, hivatkozhat a fogadó tagállamban való tartózkodási jogára kizárólag az 1612/68 rendelet 12. cikke alapján is, anélkül hogy meg kellene felelnie a 2004/38 irányelvben meghatározott feltételeknek.
A második kérdés b) pontjáról
62 Második kérdésének b) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a fogadó tagállamban való tartózkodási jog, amely az 1612/68 rendelet 12. cikkének megfelelően a tanulmányok folytatásához való jogot gyakorló gyermek tényleges felügyeletét ellátó szülőt illeti meg, ahhoz a feltételhez van‑e kötve, hogy e szülőnek megfelelő anyagi fedezettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy tartózkodási ideje alatt ne jelentsen terhet e tagállam szociális segítségnyújtási rendszerének, és teljes körű egészségbiztosítással kell rendelkeznie a fogadó államban.
63 A London Borough of Lambeth, az Egyesült Királyság Kormánya és a dán kormány arra hivatkozik, hogy annak lehetősége a szülők számára, hogy az 1612/68 rendelet 12. cikke alapján tartózkodási jogot kapjanak, a fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítéletben csak az ezen ítélet meghozatala alapjául szolgáló azon két eset sajátos körülményei miatt került elismerésre, amelyekben teljesült az a feltétel, hogy az uniós állampolgároknak önmaguk és családtagjaik számára elegendő anyagi forrással kell rendelkezniük. Ennek következtében ezen ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható az olyan esetekben, ahol ez a feltétel nem teljesül.
64 Ezen érvek azonban nem helytállóak.
65 A fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló egyik esetben, Baumbast úr, azon gyermekek édesapja, akinek a fogadó tagállamban az 1612/68 rendelet 12. cikke szerinti tartózkodási joga kétséges volt, bizonyítottan rendelkezett megfelelő anyagi forrásokkal ahhoz, hogy ő és a családja ne jelentsen terhet ezen állam szociális rendszerének. Mindenesetre az, hogy Baumbast úr képes‑e gondoskodni saját megélhetéséről, csupán a kérdést előterjesztő bíróság által feltett harmadik kérdésnél merült fel, Baumbast úr saját ügyében, az EK 18. cikk és a tartózkodási jogról szóló, 1990. június 28‑i 90/364/EGK tanácsi irányelv (HL L 180., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 20. fejezet, 1. kötet, 3. o.) szerinti tartózkodási jogával kapcsolatban.
66 A Bíróság által az első két előzetes döntéshozatali kérdésre adott válaszok viszont, amelyek a gyermekek és az ő felügyeletüket ellátó anya tartózkodási jogát érintették, nem az ő gazdasági önállóságukon alapultak, hanem azon a tényen, hogy az 1612/68 rendelet célja, azaz a munkavállalók szabad mozgása, szükségessé teszi, hogy a közösségi munkavállaló családjának a fogadó államba történő integrálódása a lehető legkedvezőbb feltételekkel történjen, és hogy a fogadó tagállamban való tartózkodás lehetőségének megtagadása a gyermekek felügyeletét ellátó szülőktől azalatt az idő alatt, amíg a gyermekek iskolába járnak, megfoszthatná őket az Unió jogalkotója által számukra elismert jogtól (lásd a fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 50. és 71. pontját).
67 Mindenesetre, lévén, hogy a fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 74. pontjában a Bíróság emlékeztetett arra, hogy tekintettel az 1612/68 rendelet és különösen annak 12. cikke szövegkörnyezetére és az általa követett célokra, azt nem lehet megszorítóan értelmezni és nem szabad megfosztani hatékony érvényesülésétől, ezért ezen ítélet alapján nem lehet arra hivatkozni, hogy a szóban forgó tartózkodási jog megadása a gazdasági önállóság feltételéhez van kötve, hiszen a Bíróság egyáltalán nem, még csak implicit formában sem alapozta indokolását ilyen feltételre.
68 Azt az értelmezést, miszerint azoknak a gyermekeknek a tartózkodási joga a fogadó tagállamban, akik ott tanulmányokat folytatnak, és az ő tényleges felügyeletüket ellátó szülőnek a tartózkodási joga nincs ahhoz a feltételhez kötve, hogy elegendő anyagi forrással és teljes körű egészségbiztosítással kell rendelkezniük, megerősíti a 2004/38 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése is, amely úgy rendelkezik, hogy az uniós polgárnak a fogadó tagállamból történő távozása vagy halála nem vonja maga után gyermekei vagy a felügyeleti jogot gyakorló szülő tartózkodási jogának elvesztését, állampolgárságukra tekintet nélkül, ha a gyermekek a fogadó tagállamban tartózkodnak, és ott egy oktatási intézménybe tanulmányok folytatása céljából beiratkoztak, tanulmányaik befejezéséig.
69 E rendelkezés, még ha nem is alkalmazható az alapügyben, jól mutatja annak különös fontosságát, amelyet a 2004/38 irányelv a fogadó tagállamban tanulmányokat folytató gyermekek és az ő felügyeletüket ellátó szülők helyzetének tulajdonít.
70 A második kérdés b) pontjára tehát azt a választ kell adni, hogy a fogadó tagállamban való tartózkodási jog, amely az 1612/68 rendelet 12. cikkének megfelelően a tanulmányok folytatásához való jogot gyakorló gyermek tényleges felügyeletét ellátó szülőt illeti meg, nincs ahhoz a feltételhez kötve, hogy e szülőnek megfelelő anyagi fedezettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy tartózkodási ideje alatt ne jelentsen terhet e tagállam szociális segítségnyújtási rendszerének, továbbá hogy ugyanott teljes körű egészségbiztosítással is kell rendelkeznie.
A második kérdés c) pontjáról
71 Második kérdésének c) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a fogadó tagállamban való tartózkodási jog, amely a migráns munkavállaló gyermekének tényleges felügyeletét ellátó szülőt illeti meg azon időszak alatt, amikor a gyermek e tagállamban tanulmányokat folytat, ahhoz a feltételhez van‑e kötve, hogy a gyermek valamelyik szülője akkor, amikor a gyermek a tanulmányait megkezdte, migráns munkavállalóként szakmai tevékenységet folytatott az említett tagállamban.
72 Szóhasználata alapján az 1612/68 rendelet 12. cikke egyaránt alkalmazandó azokra a gyermekekre, akiknek a szülei „foglalkoztatottak [helyes fordítás: alkalmazásban állnak]” vagy „alkalmazásban állók [helyes fordítás: alkalmazásban álltak] a fogadó tagállam területén. E cikk szövegében semmi sem utal arra, hogy annak hatálya csak azokra az esetekre korlátozódna, amikor a gyermek egyik szülője éppen az abban időpontban, amikor az megkezdte tanulmányait, migráns munkavállalónak minősült, továbbá arra sem, hogy a korábbi migráns munkavállalók gyermekeinek csupán korlátozott joga lenne a fogadó tagállamban a tanulmányok megkezdéséhez.
73 Amint arra a jelen ítélet 50. pontjában rámutattunk, a gyermeknek az említett 12. cikk szerinti oktatásban való részvételének joga nem attól a körülménytől függ, hogy érintett szülőjük megőrzi‑e munkavállalói jogállását. Az egykori migráns munkavállalók gyermekei tehát ugyanúgy érvényesíthetik e 12. cikkből eredő jogaikat, mint az Unió azon állampolgárainak gyermekei, akik migráns munkavállalói minőséggel rendelkeznek.
74 A jelen ítélet 37. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra való tekintettel elegendő, ha a fogadó tagállamban tanulmányokat folytató gyermek ez utóbbi területén letelepedett akkor, amikor valamelyik szülője tartózkodási jogát ott migráns munkavállalói minőségében gyakorolta. A gyermek e tagállamban való tartózkodási joga, annak érdekében, hogy ott az 1612/68 rendelet 12. cikkének megfelelően tanulmányokat folytasson, és ennek következtében a tényleges felügyeletet ellátó szülő tartózkodási joga tehát nem köthető ahhoz a feltételhez, hogy a gyermek valamelyik szülője akkor, amikor a gyermek a tanulmányait megkezdte, migráns munkavállalóként szakmai tevékenységet folytatott a fogadó tagállamban.
75 Következésképpen a második kérdés c) pontjára azt a választ kell adni, hogy a fogadó tagállamban való tartózkodási jog, amely a migráns munkavállaló gyermekének tényleges felügyeletét ellátó szülőt illeti meg azon időszak alatt, amikor a gyermek e tagállamban tanulmányokat folytat, nincs ahhoz a feltételhez kötve, hogy a gyermek valamelyik szülője akkor, amikor a gyermek a tanulmányait megkezdte, migráns munkavállalóként szakmai tevékenységet folytatott az említett tagállamban.
A második kérdés d) pontjáról
76 Második kérdésének d) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a fogadó tagállamban való tartózkodási jog, amely a migráns munkavállaló gyermekének tényleges felügyeletét ellátó szülőt illeti meg azon időszak alatt, amikor a gyermek e tagállamban tanulmányokat folytat, megszűnik‑e a gyermek nagykorúvá válásával.
77 A Bíróság elé terjesztett ügyiratokból kiderül, hogy a gyermek nagykorúságának a tényleges felügyeletet gyakorló szülő tartózkodási jogára való kihatásának kérdését az a körülmény indokolja, hogy M. Teixeira lánya a lakhatási támogatás iránti kérelem benyújtásakor 15 éves volt, ám időközben betöltötte a 18. életévét, és így az Egyesült Királyság jogszabályai értelmében nagykorúvá vált. E kérdést az 1612/68 rendelet 12. cikkére való figyelemmel kell vizsgálni, hiszen – miként az az első kérdésre és a második kérdés a) pontjára adott válaszból következik – e rendelkezés teszi lehetővé a M. Teixeira helyzetében lévő személyek javára a tartózkodási jog megalapozását.
78 Elsőként megjegyzendő, hogy a nagykorúság elérésének nincs közvetlen kihatása a gyermeket az 1612/68 rendelet Bíróság által értelmezett 12. cikke értelmében megillető jogokra.
79 Ugyanis, tekintettel a tárgyukra és a céljukra, mind az 1612/68 rendelet 12. cikke szerinti oktatáshoz való jog, mind a gyermek ehhez kapcsolódó tartózkodási joga egészen addig fennáll, amíg a gyermek be nem fejezi a tanulmányait.
80 Mivel a megszilárdult ítélkezési gyakorlat szerint az 1612/68 rendelet 12. cikkének hatálya kiterjed a felsőfokú tanulmányokra is (lásd többek között a 389/87. és 390/87. sz., Echternach és Moritz egyesített ügyekben 1989. március 15‑én hozott ítélet [EBHT 1989., 723. o.] 29. és 30. pontját, valamint a fent hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítélet 24. pontját), az az időpont, amikor a gyermek befejezi a tanulmányait, későbbi is lehet, mint a nagykorúságának elérése.
81 A fent hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítéletben a Bíróság arról a kérdésről döntött, hogy az 1612/68 rendelet 12. cikke értelmében vett „gyermek” fogalma a 21. életévüket még be nem töltött vagy a migráns munkavállaló által eltartott gyermekekre korlátozódik‑e, annak eldöntésénél, hogy az e cikkben kimondott egyenlő bánásmódhoz való jogra az ilyen munkavállaló 21 éves vagy annál idősebb olyan gyermeke, aki már nem az előbbi eltartottja, valamely képzési támogatás odaítélésénél hivatkozhat‑e.
82 Miután a fent hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítélet 24. pontjában emlékeztetett arra, hogy az 1612/68 rendelet 12. cikkében kimondott egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy a migráns munkavállaló gyermeke úgy tudja folytatni a tanulmányait, hogy azokat sikeresen be is tudja befejezni, a Bíróság ugyanezen ítélet 25. pontjában kimondta, hogy e 12. cikk kiterjed azokra a pénzügyi támogatásokra is, amelyek azokat a tanulókat illetik meg, akik tanulmányaik vége felé közelednek, még akkor is, ha már elérték a 21 éves életkort, és nem a szüleik tartják el őket.
83 Ezen ítélkezési gyakorlat szerint az említett 12. cikk alkalmazását korhatárhoz vagy a gyermek eltartotti jogállásához kötni ellentétes lenne nem csupán e rendelkezés betűjével, de annak szellemével is (a fent hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítélet 25. pontja).
84 Másodszor, meg kell vizsgálni, hogy az a körülmény, hogy a gyermek 1612/68 rendelet 12. cikkéből eredő jogait így – életkorra vonatkozó feltétel nélkül – elismerték azon nagykorú gyermekek tekintetében is, akik már nem a migráns munkavállaló eltartottjai, lehetővé teszi a nagykorú gyermek felügyeletét ellátó szülő részére a fogadó tagállamban a vele való tartózkodást tanulmányainak befejezéséig.
85 A fent hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 73. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a migráns munkavállaló gyermekét megillető azon jogot, hogy a fogadó tagállamban a képzéseken a lehető legjobb feltételekkel vehessen részt, sértené, ha a felügyeletét ténylegesen ellátó személynek nem lenne lehetősége arra, hogy tanulmányai folytatása alatt vele tartózkodjon az említett tagállamban.
86 Még ha a nagykorúságot elért gyermek főszabály szerint vélhetően képes is gondoskodni a saját ellátásáról, a fogadó tagállamban való tanulmányok folytatásához való jogát gyakorló gyermek felügyeletét ellátó szülő tartózkodási joga meghosszabbodhat ezen életkoron túl is, ha a gyermeknek továbbra is szüksége van e szülő jelenlétére és gondoskodására ahhoz, hogy tanulmányait folytatni tudja és be tudja fejezni. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megítélése, hogy az alapeljárásbeli ügyben ez a helyzet áll‑e fenn.
87 Következésképpen a második kérdés d) pontjára azt a választ kell adni, hogy a fogadó tagállamban való tartózkodási jog, amely a migráns munkavállaló gyermekének tényleges felügyeletét ellátó szülőt illeti meg azon időszak alatt, amikor a gyermek e tagállamban tanulmányokat folytat, megszűnik a gyermek nagykorúvá válásával, kivéve ha a gyermeknek továbbra is szüksége van e szülő jelenlétére és gondoskodására ahhoz, hogy tanulmányait folytatni tudja és be tudja fejezni.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről
88 E kérdést az előterjesztő bíróság csak abban az esetben kérte megválaszolni, ha az első kérdésre igenlő lenne a válasz, vagyis ha a M. Teixeira helyzetében lévő személyek csak a 2004/38 irányelv alapján érvényesíthetnék tartózkodási jogukat.
89 Az első kérdésre és a második kérdés a) pontjára adott válasz ismeretében tehát a harmadik kérdést nem kell megválaszolni.
A költségekről
90 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) Valamely tagállam azon állampolgára, aki annak a másik tagállamnak a területén, ahol gyermeke tanulmányokat folytat, korábban alkalmazásban állt, az alapeljárásbelihez hasonló körülmények esetén, a gyermek tényleges felügyeletét ellátó szülői minőségében, hivatkozhat a fogadó tagállamban való tartózkodási jogára kizárólag az 1992. július 27‑i 2434/92/EGK tanácsi rendelettel módosított, a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15‑i 1612/68/EGK tanácsi rendelet 12. cikke alapján is, anélkül hogy meg kellene felelnie az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott feltételeknek.
2) A fogadó tagállamban való tartózkodási jog, amely az 1612/68 rendelet 12. cikkének megfelelően a tanulmányok folytatásához való jogot gyakorló gyermek tényleges felügyeletét ellátó szülőt illeti meg, nincs ahhoz a feltételhez kötve, hogy e szülőnek megfelelő anyagi fedezettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy tartózkodási ideje alatt ne jelentsen terhet e tagállam szociális segítségnyújtási rendszerének, továbbá hogy ugyanott teljes körű egészségbiztosítással is kell rendelkeznie.
3) A fogadó tagállamban való tartózkodási jog, amely a migráns munkavállaló gyermekének tényleges felügyeletét ellátó szülőt illeti meg azon időszak alatt, amikor a gyermek e tagállamban tanulmányokat folytat, nincs ahhoz a feltételhez kötve, hogy a gyermek valamelyik szülője akkor, amikor a gyermek a tanulmányait megkezdte, migráns munkavállalóként szakmai tevékenységet folytatott az említett tagállamban.
4) A fogadó tagállamban való tartózkodási jog, amely a migráns munkavállaló gyermekének tényleges felügyeletét ellátó szülőt illeti meg azon időszak alatt, amikor a gyermek e tagállamban tanulmányokat folytat, megszűnik a gyermek nagykorúvá válásával, kivéve ha a gyermeknek továbbra is szüksége van e szülő jelenlétére és gondoskodására ahhoz, hogy tanulmányait folytatni tudja és be tudja fejezni.
Aláírások