A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2008. február 26.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés – 2081/92/EGK rendelet – A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalma – »Parmigiano Reggiano« sajt – A »parmesan« elnevezés használata – Valamely tagállam kötelezettsége egy oltalom alatt álló eredetmegjelölés visszaélésszerű használatának hivatalból történő szankcionálására”
A C‑132/05. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. március 21‑én
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: E. de March, S. Grünheid és B. Martenczuk, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek,
támogatják:
a Cseh Köztársaság (képviseli: T. Boček, meghatalmazotti minőségben)
az Olasz Köztársaság (képviseli: I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Aiello avvocato dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)
beavatkozók,
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: M. Lumma és A. Dittrich, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Loschelder Rechtsanwalt)
alperes ellen,
támogatják:
a Dán Királyság (képviseli: J. Molde, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),
az Osztrák Köztársaság (képviseli: E. Riedl, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
beavatkozók,
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts és U. Lõhmus tanácselnökök, J. N. Cunha Rodrigues (előadó), K. Schiemann, P. Kūris, Juhász E., E. Levits és A. Ó Caoimh bírák,
főtanácsnok: J. Mazák,
hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. február 13‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2007. június 28‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Keresetlevelével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság azáltal, hogy formálisan elutasította területén a „parmesan” elnevezés használatának szankcionálását olyan termékek címkézésénél, amelyek nem felelnek meg az oltalom alatt álló „Parmigiano Reggiano” megjelölés (a továbbiakban: OEM) termékleírásának, támogatva ezáltal a közösségi szinten oltalom alatt álló valódi termék hírnevével történő visszaélést, nem teljesítette a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14-i 2081/92/EGK rendelet (HL L 208., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 4. o.) 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjából eredő kötelezettségeit.
Jogi háttér
2 A 2081/92 rendelet közösségi oltalmat vezet be a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetmegjelöléseire és földrajzi jelzéseire.
3 A 2081/92 rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetmegjelöléseire és földrajzi jelzéseire e rendeletnek megfelelően lehet közösségi oltalmat szerezni.
(2) E rendelet alkalmazásában:
a) eredetmegjelölés: valamely régiónak, meghatározott helynek vagy – kivételes esetben – országnak az olyan mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírására használatos elnevezése:
– amely e régióból, meghatározott helyről vagy ezen országból származik, és
– amelynek minősége vagy jellemzői főként vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek, valamint az e meghatározott földrajzi területen folyó termelésnek, feldolgozásnak és előállításnak köszönhető;
[...]”
4 E rendelet 3. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„Nem lehet bejegyezni a szokásossá vált elnevezéseket..
E rendelet alkalmazásában »szokásossá vált elnevezés« a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer olyan elnevezése, amely – bár arra a helyre vagy régióra utal, ahol e terméket vagy élelmiszert eredetileg állították elő vagy hozták forgalomba – a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer közismert elnevezésévé vált.
Annak megállapítása érdekében, hogy az elnevezés szokásossá vált‑e, vagy nem, az összes tényezőt figyelembe kell venni, különösen:
– az azon tagállamban fennálló körülményeket, ahonnan az elnevezés ered, illetve a fogyasztási területen fennálló körülményeket,
– a többi tagállamban fennálló körülményeket,
– a vonatkozó nemzeti vagy közösségi jogszabályokat.
[...]”
5 A 2081/92 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének g) pontja szerint a termékleírásnak tartalmaznia kell legalább „a 10. cikkben foglalt felügyeleti rendszerre vonatkozó adatokat”.
6 E rendelet 5. cikke (3) és (4) bekezdésének értelmében:
„(3) A bejegyzési kérelemnek tartalmaznia kell a 4. cikkben említett termékleírást.
(4) A bejelentést abba a tagállamba kell elküldeni, ahol az adott földrajzi terület található.”
7 Az említett rendelet 10. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy e rendelet hatálybalépését követően legkésőbb hat hónappal olyan felügyeleti rendszert léptetnek működésbe, amelynek szerepe annak biztosítása, hogy az oltalom alatt álló elnevezést viselő mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eleget tegyenek a leírásokban megállapított követelményeknek.
(2) A felügyeleti rendszer a kijelölt felügyelő hatóságot vagy hatóságokat és/vagy a tagállam által e célból elismert magánszervezeteket foglalhatja magában. A tagállamok elküldik a Bizottság számára az elismert hatóságok és/vagy szervezetek listáját, illetve azok hatásköri leírását. A Bizottság ezeket az adatokat közzéteszi az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.
(3) A kijelölt felügyelő hatóságoknak és/vagy elismert magánszervezeteknek az objektivitás és a pártatlanság szempontjából megfelelő garanciákat kell nyújtaniuk az ellenőrzésük alá tartozó valamennyi termelő vagy feldolgozó tekintetében, és folyamatosan rendelkezniük kell az oltalom alatt álló elnevezést viselő mezőgazdasági termékek és élelmiszerek felügyeletének elvégzéséhez szükséges szakképzett alkalmazottakkal és erőforrásokkal.
Ha a felügyeleti rendszer egyes vizsgálatok esetében valamely másik szervezet szolgáltatásait veszi igénybe, annak a szervezetnek ugyanezeket a garanciákat kell nyújtania. Ebben az esetben azonban az összes vizsgálatra nézve továbbra is a kijelölt felügyelő hatóság és/vagy elismert magánszervezet felel a tagállam irányában.
A magánszervezeteknek 1998. január 1-jétől kezdve meg kell felelniük az 1989. június 26-i EN 45011 szabványban megállapított követelményeknek, annak érdekében, hogy a tagállamok e rendelet alkalmazásában elismertnek minősíthessék őket.
(4) Ha valamely tagállamban a kijelölt felügyelő hatóság és/vagy elismert magánszervezet azt állapítja meg, hogy az abban a tagállamban oltalom alatt álló eredetmegjelölést viselő mezőgazdasági termék vagy élelmiszer nem felel meg a leírás feltételeinek, akkor megteszi az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. [...]
(5) A tagállamnak vissza kell vonnia az elismerést a felügyeleti szervtől, ha az a (2) és (3) bekezdésekben említett feltételeknek már nem felel meg. A tagállam erről tájékoztatja a Bizottságot, amely az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi az elismert szervezetek felülvizsgált jegyzékét.
(6) A tagállamok elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az e rendeletnek megfelelő termelők betekintéssel rendelkezzenek a felügyeleti rendszerbe.
(7) Az e rendeletben foglalt vizsgálatok költségeit az oltalom alatt álló elnevezést használó termelők viselik.”
8 Ugyanennek a rendeletnek a 13. cikke értelmében:
„(1) A bejegyzett elnevezések a következőkkel szemben nyújtanak oltalmat:
[…]
b) bármely visszaélés, utánzás vagy félrevezető utalás, akkor is, ha feltüntetik a termék valódi eredetét, vagy ha az oltalom alatt álló elnevezést lefordítják, vagy ha például a »jellegű«, »típusú«, »eljárással készített«, »mint a -ban/-ben gyártott«, »utánzat« és »hasonló« kifejezéseket szerepeltetik mellette;
[…]
Amennyiben valamely bejegyzett elnevezés valamely mezőgazdasági termék nevét vagy élelmiszer szokásosnak minősülő elnevezését foglalja magában, ezen szokásos elnevezés használata a hozzá tartozó mezőgazdasági terméken vagy élelmiszeren nem minősül ellentétesnek az első albekezdés a) vagy b) pontjával.
[…]
(3) Az oltalom alatt álló elnevezések nem válhatnak szokásossá.”
9 A 2081/92 tanácsi rendelet 17. cikkében megállapított eljárás szerint a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló, 1996. június 12‑i 1107/96/EK bizottsági rendelet (HL L 148., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 19. kötet, 176. o.) 2. cikke és az említett rendelet mellékletének A. címe alapján a „Parmigiano Reggiano” elnevezés 1996. június 21‑től OEM-nek minősül.
A pert megelőző eljárás
10 Több gazdasági szereplőtől eredő panaszt követően a Bizottság 2003. április 15‑i levelében arra kérte a német hatóságokat, hogy adjanak egyértelmű utasítást a csalások büntetésével megbízott hatóságoknak a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának nem megfelelő „parmesan” elnevezésű termékek német területen való forgalmazásának megszüntetésére. Mivel a Bizottság szerint a „parmesan” kifejezés a „Parmigiano Reggiano” OEM kifejezés fordítása, a használata a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontja megsértésének minősül.
11 A Németországi Szövetségi Köztársaság 2003. május 13‑i levelében úgy válaszolt, hogy az eredetileg történelmileg kétségkívül Párma régiójához kötődő „parmesan” kifejezés a különböző eredetű keménysajtokra, reszelt vagy reszelni való sajtokra vonatkozó szokásos és a „Parmigiano Reggiano” OEM-től elkülönülő elnevezéssé vált. E tény miatt e kifejezés használata nem minősül a 2081/92 rendelet megsértésének.
12 A Bizottság 2003. október 17‑én felszólító levelet küldött a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, amelyre e tagállam a 2003. december 17‑i levéllel válaszolt.
13 A Bizottság – mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság által szolgált magyarázatok nem voltak kielégítőek – 2004. március 30‑án indokolással ellátott véleményt adott ki, amelyben felhívta e tagállamot arra, hogy e vélemény kézbesítésétől számított két hónapos határidőn belül tegye meg az abban foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.
14 2004. június 15‑i levelében a Német Szövetségi Köztársaság közölte a Bizottsággal, hogy kitart a korábbi álláspontja mellett.
15 E körülmények között a Bizottság úgy határozott, hogy benyújtja a jelen keresetet.
A keresetről
16 A Bíróság elnöke 2005. szeptember 6‑i végzésével megengedte egyrészt az Olasz Köztársaság beavatkozását a Bizottság kérelmeinek támogatása végett, valamint másrészt a Dán Királyság és az Osztrák Köztársaság beavatkozását a Németországi Szövetségi Köztársaság kérelmeinek támogatása végett.
17 A Bíróság elnöke 2006. május 15‑i végzésével megengedte a Cseh Köztársaság beavatkozását a Bizottság kérelmeinek támogatása végett.
18 Keresete alátámasztására a Bizottság egyetlen kifogásra hivatkozik: arra, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság elutasította területén a „Parmesan” elnevezés használatának szankcionálását olyan termékek címkézésénél, amelyek nem felelnek meg az oltalom alatt álló „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírása követelményeinek.
19 A Németországi Szövetségi Köztársaság vitatja a kötelezettségszegést, háromféle indokból:
– először is, valamely eredetmegjelölés a 2081/92 rendelet 13. cikke alapján csak pontosan abban a formában áll oltalom alatt, ahogyan bejegyezték;
– másodszor, a „parmesan” szó használata nem jár a „Parmigiano Reggiano” eredetmegjelölés oltalmának megsértésével; és
– harmadszor, nem köteles hivatalból szankcionálni az említett 13. cikk megsértését.
Az összetett elnevezések oltalmáról
20 A Bizottság úgy érvel, hogy a közösségi oltalmi rendszert alátámasztja azon érv, amely szerint a több kifejezésből álló elnevezés bejegyzése közösségi jogi oltalmat biztosít mind az összetett elnevezés alkotóelemeire, mind annak egészére. Az összetett elnevezések tényleges oltalma következésképpen azt jelenti, hogy főszabály szerint valamely összetett elnevezés minden alkotóeleme oltalom alatt áll a visszaélésszerű felhasználásokkal szemben. A Bizottság úgy véli, hogy ezen oltalom biztosítása érdekében a 2081/92 rendelet nem követeli meg valamely összetett elnevezés minden egyes, oltalomra alkalmas elemének bejegyzését, hanem abból az elvből indul ki, hogy az említett elemek mindegyike önmagában oltalmat élvez. Az ilyen értelmezést megerősítette a Bíróság a C‑129/97. és C‑130/97. sz., Chiciak és Fol egyesített ügyekben 1998. június 9‑én hozott ítéletében [EBHT 1998., I‑3315. o.]).
21 A Bizottság úgy érvel, hogy a valamely összetett elnevezés minden alkotóeleme oltalmára vonatkozó elv alól csak egy, a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt kivétel van, vagyis hogy valamely összetett elnevezés különálló elemének használata nem minősül ellentétesnek az említett rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjával, ha a szóban forgó elem mezőgazdasági termék neve vagy élelmiszer szokásosnak minősülő elnevezése. Ugyanakkor e rendelkezés felesleges lenne, ha úgy lenne tekinthető, hogy az elnevezéseknek kizárólag az összetett elnevezések formájában bejegyzett különböző alkotóelemei egyáltalán nem élveznek oltalmat.
22 Továbbá valamely összetett elnevezés elkülönülő eleme nem részesül a 2081/92 rendelet oltalmában, ha az érintett tagállamok a szóban forgó összetett elnevezés közlésekor utaltak arra, hogy az oltalmat nem kérik ezen elnevezés bizonyos részei tekintetében.
23 A Bizottság ezt figyelembe vette az 1107/96 rendelet elfogadásakor, az adott esetben egy lábjegyzetben pontosítva, hogy az érintett elnevezés egy részének oltalmát nem kérték.
24 A „Parmigiano Reggiano” elnevezés esetében e két alkotóelem egyike sem képezte lábjegyzet tárgyát.
25 A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy válaszol, hogy valamely OEM a 2081/92 rendelet 13. cikke alapján csak pontosan abban a formában részesül oltalomban, ahogyan bejegyezték. A Bizottság állításával ellentétben nem vonható le ellenkező feltevés a fent hivatkozott Chiciak és Fol egyesített ügyekben hozott ítéletből.
26 Továbbá a C‑66/00. sz. Bigi-ügyben 2002. június 25‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑5917. o.) alapjául szolgáló ügyben maga az Olasz Köztársaság kifejezetten megerősítette, hogy lemondott a „Parmigiano” elnevezés bejegyzéséről. Ilyen körülmények között utóbbi elnevezés bejegyzés hiányában nem tartozik közösségi jogi oltalom alá.
27 E tekintetben az 1107/96 rendelet nyolcadik preambulumbekezdéséből következik, hogy „[…] egyes tagállamok közölték, hogy az elnevezések bizonyos részére nem kértek oltalmat, és ezt figyelembe kell venni.
28 Az 1107/96 rendelet a melléklete lábjegyzeteire történő utalásokkal meghatározza azokat az eseteket, amikor nem kérték az érintett elnevezés valamelyik részének oltalmát.
29 Meg kell azonban állapítani, hogy az, hogy nem létezik azt bizonyító nyilatkozat, hogy valamely elnevezés bizonyos összetevői tekintetében nem kérték a 2081/92 rendelet 13. cikke által biztosított oltalmat, nem jelent elegendő alapot az említett oltalom terjedelmének meghatározásához (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Chiciak és Fol egyesített ügyekben hozott ítélet 37. pontját).
30 A 2081/92 rendelettel létrehozott oltalmi rendszerben az elnevezés különböző összetevőinek biztosítandó oltalomra és különösen az arra vonatkozó kérdések, hogy szokásos elnevezésről vagy az említett rendelet 13. cikkében meghatározott módszerrel szemben oltalmazott összetevő oltalmáról van‑e szó, az érdekelt felek által ismertetett ténybeli összefüggése részletes elemzése alapján a nemzeti bíróság által elvégzendő értékelés alá tartoznak (a fent hivatkozott Chiciak és Fol egyesített ügyekben hozott ítélet 38. pontja).
31 Ilyen körülmények között a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érve, amely szerint valamely OEM a 2081/92 rendelet 13. cikke alapján csak pontosan abban a formában részesül oltalomban, ahogyan bejegyezték, nem helytálló.
A „Parmigiano Reggiano” OEM megsértéséről
32 A Bizottság szerint a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának nem megfelelő sajtok „parmesan” elnevezés alatt történő forgalomba hozatala a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontja megsértésének minősül, mert a „parmesan” kifejezés a „Parmigiano Reggiano” OEM helyes fordítása. A fordítás, éppen úgy, mint az OEM azon tagállam nyelvén, amely oltalmat kapott ezen elnevezésre, kizárólag a termékleírásnak megfelelő termékeknek van fenntartva.
33 A Bizottság hozzáteszi, hogy amint az Olaszország azon meghatározott földrajzi régiója, ahonnan ez a típusú sajt ered, és a „parmesan” kifejezés között a történelmi fejlődés révén igazolt szoros összefüggés bizonyítja, a parmesan” kifejezés nem olyan szokásos elnevezés, amelyet meg lehetne különböztetni a „Parmigiano Reggiano” OEM-től.
34 Mindenesetre a „parmesan” elnevezés használata egy olyan sajtra, amely nem felel meg a „Parmigiano Reggiano” OEM-nek, ezen eredetmegjelölésre történő, a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja által tiltott félrevezető utalásnak minősül.
35 A Bizottság azt is állítja, hogy a „parmesan” kifejezés nem vált szokásos elnevezéssé.
36 Természetesen valamely földrajzi elnevezés a használatával szokásos elnevezéssé válhat abban az értelemben, hogy a fogyasztó már nem az áru földrajzi eredetére vonatkozó megjelölést látja abban, hanem csak egy meghatározott típusú termék megjelölését. Ez a csúsztatás történt többek között a „Camembert” és „Brie” kifejezések tekintetében.
37 Szintén a Bizottság szerint a „parmesan” kifejezés egyetlen pillanatban sem vesztette el a földrajzi vonatkozását. Ugyanis ha a „parmesan” ténylegesen egy ilyen vonatkozással nem rendelkező, semleges kifejezés lenne, lehetetlen lenne elfogadható módon megmagyarázni, hogy az utánzatok gyártói miért tartanak ki amellett, hogy a szavakon és képen keresztül kapcsolatot hozzanak létre az áruk és Olaszország között.
38 Továbbá a Bizottság szerint azon tény, hogy a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának nem megfelelő „parmesan”-nak nevezett sajtot 2000-ig olasz területen gyártották, nem jelenti azt, hogy e kifejezés Olaszországban a különböző eredetű reszelt sajtok szokásos elnevezése, hiszen az említett sajtot kizárólag azon országokba történő kivitelre szánják, ahol a „parmesan” kifejezés semmilyen egyedi oltalmat nem élvez a területiség elvének megfelelően. A „Parmigiano Reggiano” elnevezés egyébként csak 1996. június 21‑e, az 1107/96 rendelet hatálybalépésének időpontja óta részesül közösségi szintű oltalomban.
39 A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a „parmesan” szó használata nem minősül a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontja megsértésének, tekintettel arra, hogy a Bizottság véleménye szerint csak a „Parmigiano” kifejezés fordítása, amely – amint azt az olaszországi és más tagállamokbeli helyzet, valamint a nemzeti és közösségi jogszabályok bizonyítják – szokásos elnevezés. Mint szokásos elnevezés nem részesülhet az említett rendelet oltalmában.
40 Másodlagosan a Németországi Szövetségi Köztársaság megjegyzi, hogy feltételezve akár, hogy a „Parmigiano” nem szokásos elnevezés, és hogy következésképpen ezen összetevőre nem alkalmazandók a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdése második albekezdésének rendelkezései, a „parmesan” kifejezés használata nem minősül a „Parmigiano Reggiano” eredetmegjelölés oltalmára vonatkozó rendelkezések megsértésének. A „parmesan” szó évszázadok óta rá jellemző fejlődésen ment keresztül, és Németországban, de más tagállamokban is szokásos elnevezéssé vált. A „parmesan” szó alkalmazása tehát nem jelentene a„Parmigiano Reggiano” OEM-mel való visszaélést, sem arra történő félrevezető utalást.
41 A Németországi Szövetségi Köztársaság e feltevés alátámasztására először is Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnoknak a C‑317/95. sz., Canadane Cheese Trading és Kouri ügyre (1997. augusztus 8‑án hozott végzés, EBHT 1997., I‑4681. o.) vonatkozó indítványa 35. pontjára hivatkozik, másodszor, a fent hivatkozott Bigi‑ítéletre, amelyben a Bíróság kifejezetten függőben hagyta azt a kérdést, hogy a „parmesan” kifejezés szokásos megjelölésnek minősül‑e, harmadszor, arra a tényre, hogy nem elég megállapítani, hogy valamely termék elnevezése egy eredetmegjelölés fordítása. Minden egyes esetben meg kellene vizsgálni, hogy e fordítás valóban a szóban forgó megjelölésre történő félrevezető utalás‑e. Nem erről van szó abban az esetben, amikor a vitatott elnevezés, bár eredetileg fordítás volt, idővel más jelentést nyert a fogyasztók mindennapi nyelvében, és így szokásos elnevezéssé vált. Negyedszer, az említett tagállam arra a tényre hivatkozik, hogy Németországban, az egyetlen olyan tagállamban, ahol a „parmesan” kifejezés szokásos jellegének értékelése döntő jellegű tekintettel a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásra, a „parmesan” szót mindig is reszelt vagy reszelni való keménysajt szokásos elnevezéseként értették. Ráadásul ez szintén igaz más tagállamokban, beleértve Olaszországot is.
42 Mindenekelőtt fontos megállapítani, hogy a „parmesan” elnevezés használata a „Parmigiano Reggiano” OEM vonatkozásában megfelel‑e a 2081/92 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében említett esetek valamelyikének.
43 Ezzel kapcsolatban fel kell idézni, hogy az említett rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a bejegyzett elnevezések oltalmat nyújtanak többek között bármely visszaéléssel, utánzással vagy félrevezető utalással szemben, akkor is, ha feltüntetik a termék valódi eredetét, vagy ha az oltalom alatt álló elnevezést lefordítják.
44 Ami a valamely OEM-re történő félrevezető utalást illeti, a Bíróság már megállapította, hogy e fogalom azon esetet takarja, amikor valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán a megjelölés alatt álló termék képe jut az eszébe (a C‑87/97. sz., Consorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola ügyben 1999. március 4‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑1301. o.] 25. pontja).
45 A Bíróság pontosította, hogy valamely OEM-re történő félrevezető utalás lehetséges az érintett termékekkel való bármely összetéveszthetőség hiányában, és még akkor is, ha semmilyen közösségi oltalom nem alkalmazandó a referencia-elnevezés azon elemeire, amelyeket a vitatott terminológia átvesz (a fent hivatkozott Consorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola ügyben hozott ítélet 26. pontja).
46 A jelen ügyben hangzásbeli és vizuális hasonlóság áll fenn a „parmesan” és a „Parmigiano Reggiano” elnevezések között, egy olyan helyzetben, amikor a szóban forgó termékek kemény-, reszelt vagy reszelni való sajtok, vagyis hasonló külső megjelenést mutatnak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Consorzio per la tutela del formaggio Gorgonzola ügyben hozott ítélet 27. pontját).
47 Egyébként attól a kérdéstől függetlenül, hogy a „parmesan” elnevezés a „Parmigiano Reggiano” OEM vagy a „Parmigiano” kifejezés pontos fordítása‑e, vagy sem, az e két különböző nyelvű kifejezés közötti fogalmi közelséget – amelyről a Bíróság előtti viták tanúskodnak – szintén figyelembe kell venni.
48 Az ilyen közelség, valamint a jelen ítélet 46. pontjában megállapított hangzásbeli és vizuális hasonlóság referenciaképként a „Parmigiano Reggiano” OEM alatt álló sajtot juttatja a fogyasztó eszébe, ha a „parmesan” elnevezéssel ellátott kemény-, reszelt vagy reszelni való sajt van előtte.
49 Ilyen körülmények között a „parmesan” elnevezés használatát a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében a „Parmigiano Reggiano” OEM-re történő félrevezető utalásnak kell minősíteni.
50 Azon kérdés tehát, hogy a „parmesan” elnevezés a „Parmigiano Reggiano” OEM fordítása‑e, nincs hatással a jelen kereset értékelésére.
51 A Németországi Szövetségi Köztársaság azonban azt állítja, hogy tekintettel arra, hogy a „parmesan” elnevezés szokásos elnevezéssé vált, a használata nem minősülhet a „Parmigiano Reggiano” OEM-re történő jogellenes félrevezető utalásnak.
52 A Németországi Szövetségi Köztársaság feladata olyan tényeket felhozni, amelyek bizonyítják ezen érv megalapozottságát, annál is inkább, mivel a Bíróság már megállapította, hogy egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy a „parmesan” megjelölés szokásossá vált (lásd a fent hivatkozott Bigi-ügyben hozott ítélet 20. pontját).
53 Valamely elnevezés szokásos jellege megvizsgálásának keretében a 2081/92 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján figyelembe kell venni az érintett termék gyártási helyét mind abban a tagállamban, mind azon kívül, amely megkapta a szóban forgó elnevezés oltalmát, e termék fogyasztását, és azt a módot, ahogyan a fogyasztók értelmezik ezen elnevezést az érintett tagállamban és azon kívül, az említett termékre vonatkozó különös nemzeti szabályozás létezését, valamint azt a módot, ahogyan az említett elnevezést a közösségi jogban használják (lásd a C‑465/02. és C‑466/02. sz., Németország és Dánia kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. október 25‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑9115. o.] 76‑99. pontját).
54 Ugyanakkor, amint a főtanácsnok az indítványa 63. és 64. pontjában azt megállapította, a Németországi Szövetségi Köztársaság szótárakból vett és szakirodalmi szemelvények bemutatására szorítkozott, amelyek nem adnak áttekintést arról a módról, ahogyan a fogyasztók Németországban és más tagállamokban értelmezik a „parmesan” szót, anélkül hogy a „parmesan” megjelölés alatt Németországban és más tagállamokban forgalmazott sajt előállítására, illetve fogyasztására vonatkozó számadattal szolgált volna.
55 A Bíróság elé terjesztett aktából továbbá az is kiderül, hogy Németországban a „parmesan” elnevezést viselő sajt bizonyos gyártói a terméket olyan címkékkel forgalmazzák, amelyeken az olasz kultúrára és tájra utalnak. Joggal lehet ebből arra következtetni, hogy ezekben a tagállamokban a fogyasztók a „parmesant” olyan sajtnak tekintik, amely Olaszországgal van kapcsolatban, még ha valójában valamely másik tagállamban is készült (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Németország és Dánia kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 87. pontját).
56 Végül a Németországi Szövetségi Köztársaság a tárgyaláson az „Parmigiano Reggiano” OEM alatt Olaszországban gyártott, Németországba behozott sajt mennyiségeire vonatkozóan sem tudott információkkal szolgálni, ezáltal nem tette lehetővé a Bíróság számára, hogy az e sajt fogyasztására vonatkozó szempontokat a „parmesan” elnevezés szokásos jellegére való utalásként alkalmazza (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Németország és Dánia kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 88. pontját).
57 Ebből következik, hogy mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság nem bizonyította, hogy a „parmesan” elnevezésnek szokásos jellege van, a „parmesan” szó azon sajtokra történő használatát, amelyek nem felelnek meg a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának, a jelen esetben a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjából eredő oltalom megsértésének kell tekinteni.
A Németországi Szövetségi Köztársaság azon kötelezettségének megsértéséről, amely a 2081/92 rendelet 13. cikke (1 bekezdése megsértésének szankcionálására vonatkozik
58 A Bizottság úgy érvel, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság a 2081/92 rendelet 10. és 13. cikke alapján köteles hivatalból meghozni az OEM-eket sértő magatartások büntetéséhez szükséges intézkedéseket. A Bizottság szerint a tagállamok beavatkozása közigazgatási és büntetőjogi szempontból az e rendelet által az eredetmegjelölések oltalmára vonatkozóan említett célok megvalósításának lehetővé tételére alkalmas intézkedéseket foglal magában. Azon termékek, amelyek nem felelnek meg az említett rendelet követelményeinek, nem hozhatók forgalomba.
59 A Bizottság pontosítja, hogy kifogásai nem a német szabályozásra vagy a nemzeti bíróságok előtti keresetek lehetőségének bármilyen hiányára, hanem a német hatóságok közösségi joggal ellentétes közigazgatási gyakorlatára vonatkoznak. Ha a tagállamok mentesülnének azon kötelezettségük alól, hogy beavatkozzanak, és ha következésképpen maguknak a gazdasági szereplőknek kellene bírósághoz fordulniuk minden egyes alkalommal, amikor megsértik a szóban forgó OEM használatára vonatkozó kizárólagos jogukat az Európai Unió egész területén, a 2081/92 rendelet céljait nem lehetne elérni.
60 Még mindig a Bizottság szerint valamely piaci szereplők közötti jogvitában a központi kérdés azon szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartása, amelyekkel az érintett termék származási régiójában letelepedett termelők rendelkeznek, míg a 2081/92 rendelet 13. cikke megsértése hatóságok általi büntetésének nem a piaci érdekek, hanem a fogyasztók védelme a célja, akiknek az említett termék minőségére és földrajzi eredetére vonatkozó várakozásait illetően nem lehet csalódást okozni. A fogyasztók e rendelettel célzott védelmét veszélyeztetné, ha az említett rendelet által előírt tilalmak alkalmazása teljes mértékben a piaci szereplők jogi eljárásokra vonatkozó magatartásától függne.
61 A Bizottság arra következtet, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság magatartását a közösségi jog mulasztásos megsértéséhez kell hasonlítani.
62 A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a 2081/92 rendelet 13. cikke megállapítja a bejegyzett földrajzi jelzések és eredetmegjelölések oltalmának hatályát. E rendelet közvetlen hatálya miatt e cikk alkalmas lenne arra, hogy az OEM-ek jogosultjainak, illetve jogszerű használóinak olyan jogokat biztosítson, amelyeket a nemzeti bíróságoknak védeniük kell.
63 A 2081/92 rendelet közvetlen alkalmazhatósága nem feltétlenül mentesíti a tagállamokat az e rendelet alkalmazásának biztosítását lehetővé tévő nemzeti intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettség alól. Mindazonáltal a Németországi Szövetségi Köztársaság számos olyan jogszabályi rendelkezést fogadott el, amelyek lehetővé teszik az OEM-ek jogellenes használatával szembeni fellépést: többek között a tisztességtelen verseny elleni harcról szóló 1909. június 7-i törvényt (Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb) és a védjegyek és egyéb megkülönböztető megjelölések védelméről szóló 1994. október 24-i törvényt (Gesetz über den Schutz von Marken und sonstigen Kennzeichen) (BGBl. 1994 I, 3085. o.).
64 Továbbá, a valamely OEM-ből eredő jogokkal ellentétes bármely magatartással szembeni kereset benyújtásának lehetősége nem korlátozódik csak az említett megjelölés jogosultjára. E lehetőség – ellenkezőleg ‑ nyitva áll a versenytársak, a vállalkozások társulásai és a fogyasztói egyesületek előtt. A kereset benyújtására jogosult személyek nagyon jelentős köre elég lenne annak kimutatásához, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságban hatályban lévő rendelkezések nem korlátozódnak arra, hogy lehetővé tegyék az érintett termék származási régiójában letelepedett termelőknek a szellemi tulajdonjogaik tiszteletben tartását. E rendelkezések egy általános és hatékony, a 2081/92 rendelet 13. cikke megsértésének megakadályozását és annak bírói határozatok révén történő hatékony szankcionálását lehetővé tévő rendszert hoznak létre.
65 A Németországi Szövetségi Köztársaság a fent említett polgári jogi jogok biztosításával meghozta mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdése teljes és átfogó végrehajtásának biztosításához. Nem szükséges, hogy a hatóságok közigazgatási intézkedésekkel hivatalból szankcionálják e rendelkezés megsértését, és az említett rendelet 10. és 13. cikke sem írja elő azt. A Németországi Szövetségi Köztársaság szerint a 2081/92 rendelet 10. cikke (4) bekezdése különböző nyelvi változatainak összehasonlításából következik, hogy tekintettel a „Parmigiano Reggiano” OEM olasz eredetére a Consorzio del formaggio Parmigiano Reggiano, és nem a német felügyeleti rendszer feladata ellenőrizni az említett megjelölés termékleírásának az előbbi használata során történő betartását.
66 E tagállam szerint, ha a Bizottság megállapítja, hogy a 2081/92 rendelet 13. cikke megsértése érintett tagállam általi szankcionálásának nemcsak a piaci érdekek, hanem a fogyasztók védelmét is biztosítania kell, e megállapítás nem következik az említett rendeletre jellemző egyetlen olyan sajátosságból sem, amely elégtelenné tenné – ellentétben azzal, ami más szellemi tulajdonjogokra vagy a versenyjogi rendelkezésekre igaz – az eredetmegjelölések oltalmi rendszerét a polgári jogi jogorvoslatok megindításával.
67 Végül a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy érvel, hogy bár Németországban a „parmesan” elnevezés olyan termékekre történő használata, amelyek nem felelnek meg a „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának, nem képezi tárgyát hivatalból indított eljárásoknak, sem büntetőjogi szankcióknak, feltételezve akár, hogy e használat a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdése megsértésének minősül, e helyzet egyszerűen azon szankciómódozatokról való lemondásból ered, amelyeket a tagállamok előírhatnak, de amelyek előírására nem kötelesek a közösségi jog jelenlegi állapotának megfelelően.
68 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jogalanyok lehetősége arra, hogy valamely rendelet rendelkezéseire a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhassanak, nem mentesíti a tagállamokat az alól, hogy olyan nemzeti intézkedéseket hozzanak, amelyek lehetővé teszik azok teljes körű alkalmazásának biztosítását, ha az szükségesnek bizonyul (lásd többek között a 72/85. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1986. március 20‑án hozott ítélet [EBHT 1986., 1219. o.] 20. pontját).
69 Nem vitatott, hogy a német jogrend rendelkezik olyan jogi eszközökkel, mint a jelen ítélet 63. pontjában említett jogszabályi rendelkezések, amelyek azon jogok hatékony védelmének biztosítására irányulnak, amelyekkel a magánszemélyek a 2081/92 rendelet alapján rendelkeznek. Az sem vitatott, hogy a kereset indítására vonatkozó lehetőség bármely olyan magatartással szemben, amely sértheti a valamely OEM-ből eredő jogokat, nem korlátozódik csak az említett megjelölés jogszerű használójára. E lehetőség – ellenkezőleg ‑ nyitva áll a versenytársak, a vállalkozások társulásai és a fogyasztói egyesületek előtt.
70 Ilyen körülmények között az ilyen szabályozás biztosíthatja az OEM-re jogosult termékek gyártóinak érdekein kívül egyéb érdekek védelmét is, többek között a fogyasztók érdekeit.
71 A tárgyalás során a Németországi Szövetségi Köztársaság egyébként utalt arra, hogy jelenleg a német bíróságok előtt folyamatban vannak a „parmesan” elnevezés Németországban való használatára vonatkozó ügyek, amelyek közül az egyiket a Consorzio del formaggio Parmigiano Reggiano nyújtotta be.
72 Ami a Bizottság azon kifogását illeti, hogy a tagállamok kötelesek hivatalból meghozni az említett rendelet 13. cikke (1) bekezdése megsértésének szankcionálásához szükséges intézkedéseket, a következő megfontolásokat kell tenni.
73 Mindenekelőtt az ilyen kötelezettség nem következik a 2081/92 rendelet 10. cikkéből.
74 Igaz, hogy a 2081/92 rendelet rendelkezései hatékonyságának biztosítása érdekében utóbbi 10. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok biztosítják, hogy az említett rendelet hatálybalépését követően legkésőbb hat hónappal felügyeleti rendszert léptetnek működésbe. Kötelesek tehát ilyen felügyeleti rendszer létrehozására.
75 A 2081/92 rendelet 10. cikkének (4) bekezdése azonban annak előírásával, hogy „[h]a valamely tagállamban a kijelölt felügyelő hatóság és/vagy elismert magánszervezet azt állapítja meg, hogy az abban a tagállamban oltalom alatt álló eredetmegjelölést viselő mezőgazdasági termék vagy élelmiszer nem felel meg a leírás feltételeinek, akkor megteszi az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. […]”, arra utal, hogy a valamely tagállamban kijelölt felügyelő hatóság és/vagy elismert magánszervezet azon tagállamé, ahonnan az OEM ered.
76 Az említett rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében „az ellenőrzésük alá tartozó […] termelő vagy feldolgozó” említése, akárcsak a termelőknek az e cikk (6) bekezdésében előírt joga a felügyeleti rendszerbe való betekintésre, és az ugyanezen cikk (7) bekezdésében említett, a vizsgálatok költségeinek viselésére vonatkozó kötelezettségük megerősíti, hogy a 2081/92 rendelet 10. cikke azon tagállamok kötelezettségeire vonatkozik, ahonnan az OEM ered.
77 Ezen értelmezést megerősítik a 2081/92 rendelet 4. cikke (2) bekezdése g) pontjának és 5. cikke (3) és (4) bekezdésének egybevetett rendelkezései, amelyekből az következik, hogy a bejegyzési kérelemnek tartalmaznia kell a termékleírást, hogy e bejelentést abba a tagállamba kell elküldeni, ahol az adott földrajzi terület található, és hogy a termékleírásnak tartalmaznia kell a „10. cikkben foglalt felügyeleti rendszerre vonatkozó adatokat”.
78 Ebből következik, hogy azon felügyeleti rendszer, amelyen az OEM termékleírásának tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség alapszik, azon tagállam felügyeleti rendszere, ahonnan a szóban forgó OEM ered. A termékleírásnak a „Parmigiano Reggiano” OEM használata során történő tiszteletben tartása ellenőrzése tehát nem tartozik a német felügyelő hatóságokra.
79 Természetesen a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja a bejegyzett elnevezések oltalmát „bármely visszaélés[sel], utánzás[sal] vagy félrevezető utalás[sal szemben], akkor is, ha feltüntetik a termék valódi eredetét, vagy ha az oltalom alatt álló elnevezést lefordítják, vagy ha például a »jellegű«, »típusú«, »eljárással készített«, »mint a -ban/-ben gyártott«, »utánzat« és »hasonló« kifejezéseket szerepeltetik mellette”.
80 Azonban egyrészt a Bizottság nem bizonyította, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság figyelmen kívül hagyta a 2081/92 rendeletből eredő kötelezettségeket, másrészt pedig nem nyújtott be arra utaló bizonyítékokat, hogy a jelen ítélet 63. pontjában említetthez hasonló intézkedéseket nem hozták meg, illetve nem voltak alkalmasak a „Parmigiano Reggiano” OEM oltalmára.
81 Az előzőekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság azáltal, hogy formálisan elutasította területén a „Parmesan” elnevezés használatának szankcionálását olyan termékek címkézésénél, amelyek nem felelnek meg az oltalom alatt álló „Parmigiano Reggiano” OEM termékleírásának, nem teljesítette a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjából eredő kötelezettségeit.
82 Következésképpen a Bizottság által benyújtott keresetet el kell utasítani.
A költségekről
83 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Németországi Szövetségi Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ugyanezen cikk 4. §‑ával összhangban a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, az Olasz Köztársaság, valamint az Osztrák Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.
3) A Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, az Olasz Köztársaság és az Osztrák Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.
Aláírások