C‑443/14. és C‑444/14. sz. egyesített ügyek
Kreis Warendorf
kontra
Ibrahim Alo
és
Amira Osso
kontra
Region Hannover
(a Bundesverwaltungsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)
„Előzetes döntéshozatal – A menekültek helyzetére vonatkozó, Genfben 1951. július 28‑án aláírt egyezmény – 23. és 26. cikk – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – 2011/95/EU irányelv – A nemzetközi védelem tartalmára vonatkozó szabályok – A kiegészítő védelem által biztosított jogállás – 29. cikk – Szociális védelem – Jogosultsági feltételek – 33. cikk – A fogadó tagállamon belüli szabad mozgás – Fogalom – Korlátozás – Meghatározott helyen található lakóhelyre vonatkozó kötelezettség – Eltérő bánásmód – A helyzetek összehasonlíthatósága – A költségvetési terhek közigazgatási szervek közötti kiegyensúlyozott megosztása – A migrációs és integrációs politikával kapcsolatos indokok”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2016. március 1.
1. Európai uniós jog – Értelmezés – Többnyelvű szövegek – Egységes értelmezés – A különböző nyelvi változatok közötti eltérések – A szóban forgó szabályozás általános rendszerének és céljának tekintetbevétele
(2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 33. cikk)
2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – A tagállamon belüli szabad mozgás – Terjedelem – Mozgásszabadság és a lakóhely megválasztásának szabadsága – A kiegészítő védelemben részesülő személyek számára lakóhelyre vonatkozó kötelezettséget előíró nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 78. cikk, (1) bekezdés; a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezmény, 26. cikk; 2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (3), (4), (8), (9), (23), (24) és (39) preambulumbekezdés, valamint 20. cikk, (2) bekezdés és 33. cikk)
3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – A tagállamon belüli szabad mozgás – Terjedelem – Mozgásszabadság és a lakóhely megválasztásának szabadsága – A kiegészítő védelemben és bizonyos különleges szociális ellátásokban részesülő személyek számára lakóhelyre vonatkozó kötelezettséget előíró nemzeti szabályozás – Az ezen ellátások nyújtásából eredő teher megfelelő elosztását célzó intézkedés – Megengedhetetlenség
(2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, art. 29 et 33)
4. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – A tagállamon belüli szabad mozgás – A kiegészítő védelemben és bizonyos különleges szociális ellátásokban részesülő személyek számára lakóhelyre vonatkozó kötelezettséget előíró nemzeti szabályozás – Igazolás – Harmadik országok állampolgárainak az érintett tagállambeli beilleszkedése – Megengedhetőség – Feltételek – Az összehasonlítható helyzetben lévő harmadik országbeli állampolgárokkal szembenivel egyenértékű bánásmód
(2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, art. 33)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 23–27. pont)
2. A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 2011/95/EU irányelv 33. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a kiegészítő védelemben részesülő személyek tekintetében megállapított, lakóhelyre vonatkozó kötelezettség az említett cikkben biztosított szabad mozgás korlátozását jelenti, akkor is, ha ezen intézkedés nem tiltja e jogosult számára az e védelmet nyújtó tagállam területén való szabad mozgást vagy e területen a lakóhelyre vonatkozó kötelezettséggel érintett helyszínen kívüli ideiglenes tartózkodást.
E tekintetben a 2011/95 irányelv (8), (9) és (39) preambulumbekezdése megjelöli, hogy az uniós jogalkotó a stockholmi program felhívásának eleget téve egységes jogállást kívánt létrehozni a nemzetközi védelemben részesülő valamennyi személy részére, és következésképpen úgy döntött, hogy a szükséges és tényszerűen indokolt eltérések kivételével a kiegészítő védelemben részesülő személyek számára a menekülteket megilletőkkel azonos jogokat és ellátásokat kell biztosítani. A 2011/95 irányelv 33. cikke pontosítja, hogy a benne foglalt mozgásszabadság a nemzetközi védelemben részesülő személyeket illeti meg, ami azt jelenti, hogy e tekintetben a menekültek és a kiegészítő védelemben részesülő személyek azonos rendszer hatálya alá tartoznak.
Márpedig a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezmény – amely a menekültek védelmét szolgáló nemzetközi jogi rendszer sarokkövét képezi, és amelynek a tagállamok illetékes hatóságai általi, közös fogalmakra és feltételekre támaszkodó alkalmazását ezen irányelv rendelkezései hivatottak segíteni – 26. cikke a menekültek számára a mozgás szabadságát annak kifejezett előírása útján biztosítja, hogy e szabadság nem csupán a menekült jogállást elismerő tagállam területén való szabad mozgáshoz való jogot, hanem a lakóhely e területen való szabad megválasztásának jogát is magában foglalja. Semmi nem utal arra, hogy az uniós jogalkotó amellett döntött volna, hogy e jogok közül csupán az elsőt veszi fel a 2011/95 irányelvbe, a másodikat azonban nem. Az ettől eltérő értelmezés azt jelentené, hogy e jog kizárólag a menekülteket illeti meg, és ezáltal, jóllehet ezen irányelv nem tartalmaz ilyen irányú kifejezett rendelkezést, a nemzetközi védelemre jogosult valamennyi személy egységes jogállásának megalkotására vonatkozó célkitűzéssel ellentétes különbséget teremtene a menekültek, illetve a kiegészítő védelemben részesülő személyek számára e tekintetben biztosított védelem tartalma között.
(vö. 28., 32., 34–36., 40. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
3. A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 2011/95 irányelv 29. és 33. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a kiegészítő védelemben és bizonyos különleges szociális ellátásokban részesülő személyek tekintetében megállapított, lakóhelyre vonatkozó kötelezettség, ha azt az említett ellátások folyósításából fakadó tehernek a hatáskörrel rendelkező különböző intézmények közötti megfelelő megosztására alapítják, amennyiben az alkalmazandó nemzeti szabályozás nem ír elő ilyen intézkedést az említett ellátásokban részesülő menekültek, az érintett tagállam területén nemzetközi jogi, humanitárius vagy politikai okon kívüli okokból jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok és e tagállam állampolgárai vonatkozásában.
Ugyanis egyrészt a 2011/95 irányelv 33. cikke, valamint a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezménynek a kiegészítő védelemben részesülő személyek mozgásszabadsága terjedelmének meghatározása tekintetében releváns 26. cikke értelmében a kiegészítő védelemben részesülő személyekre a tartózkodási helyük megválasztása tekintetében főszabály szerint nem vonatkozhat az e védelmet nyújtó tagállam területén jogszerűen tartózkodó más harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandónál szigorúbb rendszer.
Másrészt a kiegészítő védelemben részesülő személyek számára a védelmet nyújtó tagállam által biztosított szociális ellátásokra való jogosultság feltételei a 2011/95 irányelv 29. cikke szerinti mindkét eshetőségben meg kell, hogy egyezzenek azokkal a feltételekkel, amelyek e tagállam állampolgáraira ezen ellátások nyújtása tekintetében alkalmazandók.
Igaz ugyan, hogy a nemzeti szabályozás érvényesen írhat elő a lakóhelyre vonatkozó kötelezettséget a kiegészítő védelemben részesülő személyek tekintetében, akkor is, ha nem alkalmaz ilyen intézkedést a menekültekkel, az érintett tagállam területén nemzetközi jogi, humanitárius vagy politikai okon kívüli okokból jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokkal vagy a saját állampolgáraival szemben, feltéve, hogy a személyek e kategóriái az e szabályozás által megvalósítani kívánt célkitűzés tekintetében nincsenek objektíve összehasonlítható helyzetben.
Ugyanakkor a szociális ellátásokban részesülő személyek helyváltoztatása vagy az érintett tagállam területén való egyenlőtlen koncentrálódása az ezen ellátások nyújtásával járó tehernek a hatáskörrel rendelkező különböző intézmények közötti egyenlőtlen megoszlását vonhatja maga után, ám e tekintetben nincsen különösebb jelentősége annak, hogy az ellátás jogosultja adott esetben kiegészítő védelemben részesülő személy.
(vö. 42–45., 50., 54., 55. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
4. A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 2011/95 irányelv 33. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a kiegészítő védelemben és bizonyos különleges szociális ellátásokban részesülő személyek tekintetében megállapított, lakóhelyre vonatkozó kötelezettség, amelyet a harmadik országbeli állampolgároknak az e védelmet nyújtó tagállamon belüli integrációja elősegítésére alapítanak, amennyiben az alkalmazandó nemzeti szabályozás nem ír elő ilyen intézkedést az e tagállamban nemzetközi jogi, humanitárius vagy politikai okon kívüli okokból jogszerűen tartózkodó, az említett ellátásokban részesülő harmadik országbeli állampolgárok tekintetében, feltéve hogy a kiegészítő védelemben részesülő személyek e célkitűzés tekintetében nincsenek objektíve összehasonlítható helyzetben az érintett tagállam területén nemzetközi jogi, humanitárius vagy politikai okon kívüli okokból jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokkal, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
Ilyen helyzetbeli különbség állapítható meg, ha az a körülmény, hogy a szociális ellátásban részesülő harmadik országbeli állampolgár nemzetközi védelemben – a jelen esetben kiegészítő védelemben – részesül, egyben azt is jelenti, hogy e személy az adott tagállamban jogszerűen tartózkodó és ott szociális támogatásban részesülő más, harmadik országbeli állampolgárokkal szemben fokozott integrációs nehézségekkel szembesül.
Ez lenne a helyzet különösen akkor, ha valamely nemzeti szabály folytán – amely szerint a fogadó tagállamban nemzetközi jogi, humanitárius vagy politikai okon kívüli okokból jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok tartózkodása általában az önmagukról való gondoskodás képességével kapcsolatos feltételhez kötött – ezek az állampolgárok csak azt követően részesülhetnének szociális támogatásban, hogy meghatározott időn át folyamatosan és jogszerűen a fogadó tagállam területén tartózkodtak. Egy ilyen tartózkodás ugyanis arra enged következtetni, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgárok megfelelően beilleszkedtek e tagállamba, és ebből fakadóan a harmadik országbeli állampolgárok integrációja elősegítésének célkitűzése tekintetében nincsenek összehasonlítható helyzetben a nemzetközi védelemben részesülő személyekkel.
(vö. 62–64. pont és a rendelkező rész 3. pontja)