Language of document : ECLI:EU:C:2014:2037

C‑573/12. sz. ügy

Ålands Vindkraft AB

kontra

Energimyndigheten

(a förvaltningsrätten i Linköping [Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Nemzeti támogatási mechanizmus, amely átruházható zöld bizonyítványok kiadását írja elő a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító erőművek számára – A villamosenergia‑szolgáltatók és egyes felhasználók azon kötelezettsége, hogy a zöld bizonyítványok meghatározott részét évente visszaadják az illetékes hatóságnak – A zöld bizonyítványok kiadásának megtagadása az érintett tagállam területén kívül található erőművek esetén – 2009/28/EK irányelv – A 2. cikk második bekezdésének k) pontja és a 3. cikk (3) bekezdése – Áruk szabad mozgása – EUMSZ 34. cikk”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács) 2014. július 1.

1.        Bírósági eljárás – Szóbeli szakasz – Újbóli megnyitás – Feltételek

(A Bíróság eljárási szabályzata, 83. cikk)

2.        Környezet – A megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásának támogatása – 2009/28 irányelv – Nemzeti szintű támogatási mechanizmusokra vonatkozó szabályok – Támogatási rendszer – Fogalom – Nemzeti támogatási mechanizmus, amely átruházható zöld bizonyítványok kiadását írja elő a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító erőművek számára – A villamosenergia‑szolgáltatók és egyes felhasználók számára azon kötelezettséget előíró rendszer, hogy a zöld bizonyítványok meghatározott részét évente visszaadják az illetékes hatóságnak – Bennfoglaltság – A zöld bizonyítványok kiadásának megtagadása az érintett tagállam területén kívül található erőművek esetén – Megengedhetőség

(2009/28 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, második bekezdés, k) pont, és 3. cikk, (3) bekezdés)

3.        Áruk szabad mozgása – Mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések – Nemzeti támogatási mechanizmus, amely átruházható zöld bizonyítványok kiadását írja elő a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító erőművek számára – A villamosenergia‑szolgáltatók és egyes felhasználók azon kötelezettsége, hogy közigazgatási bírság terhe mellett a zöld bizonyítványok meghatározott részét évente visszaadják az illetékes hatóságnak – A zöld bizonyítványok kiadásának megtagadása az érintett tagállam területén kívül található erőművek esetén – Megengedhetőség – Igazolás – A megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásának támogatása

(EUMSZ 34. cikk)

4.        Európai uniós jog – Elvek – Jogbiztonság – A megújuló energiaforrásból előállított villamos energia termeléséhez nyújtott támogatásra vonatkozó nemzeti szabályozás – Kizárólag az érintett tagállam területén található zöld villamosenergia‑termelés számára fenntartott támogatási intézkedések – Az említett szabályozásból kifejezetten nem következő területi hatály – A jogbiztonság elvének tiszteletben tartása – A nemzeti bíróságra háruló felülvizsgálat

1.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 35. pont)

2.        A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról [helyesen: A megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásának támogatásáról], valamint a 2001/77 és a 2003/30 irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/28 irányelv 2. cikke második bekezdése k) pontjának és 3. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok lehetővé teszik valamely tagállam számára, hogy olyan támogatási mechanizmust vezessen be, amely a megújuló energiaforrásokból kizárólag az e tagállam területén előállított villamos energia tekintetében írja elő átruházható bizonyítványoknak az ilyen energiaforrásokból előállított energia termelői részére történő kiadását, és amely arra kötelezi a villamosenergia‑szolgáltatókat és egyes villamosenergia‑felhasználókat, hogy az illetékes hatóságnak minden évben visszaszolgáltassák az ilyen bizonyítványok bizonyos, az összes villamosenergia‑szolgáltatásuk vagy ‑felhasználásuk meghatározott részének megfelelő mennyiségét.

Egyrészt ugyanis az ilyen támogatási mechanizmus rendelkezik az ahhoz szükséges jellegzetességekkel, hogy a 2009/28 irányelv 2. cikke második bekezdésének k) pontja és 3. cikkének (3) bekezdése értelmében „támogatási rendszernek” lehessen minősíteni. Másrészt az uniós jogalkotó nem kívánta kötelezni a zöld bizonyítványokat alkalmazó támogatási rendszert választó tagállamokat arra, hogy kiterjesszék e rendszer előnyeit a más tagállamok területén előállított zöld villamos energiára.

(vö. 48., 53., 54. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.        Az EUMSZ 34. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely különdíj megfizetésére irányuló kötelezettség terhe mellett a megújuló energiaforrásokból kizárólag az e tagállam területén előállított villamos energia tekintetében írja elő átruházható bizonyítványoknak az ilyen energiaforrásokból előállított energia termelői részére történő kiadását, és amely arra kötelezi a villamosenergia‑szolgáltatókat és egyes villamosenergia‑felhasználókat, hogy az illetékes hatóságnak minden évben visszaszolgáltassák az ilyen bizonyítványok bizonyos, az összes villamosenergia‑szolgáltatásuk vagy ‑felhasználásuk meghatározott részének megfelelő mennyiségét.

Kétségtelen, hogy az ilyen szabályozás akadályozhatja a villamos energia, különösen a zöld villamos energia más tagállamokból való behozatalát, és következésképpen a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősülhet, amely főszabály szerint összeegyeztethetetlen az EUMSZ 34. cikkből eredő uniós jogi kötelezettségekkel.

A megújuló energiaforrások villamosenergia‑termelésre történő alkalmazásának támogatására irányuló, az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozásban követett cél azonban főszabály szerint alkalmas lehet az áruk szabad mozgása esetleges akadályainak igazolására.

Egyrészt az uniós jog jelen állapotában az ilyen szabályozással bevezetett területi korlátozást önmagában szükségesnek lehet tekinteni ezen jogszerű cél elérése érdekében. Ugyanis, jóllehet kétségtelenül igaz, hogy a környezetvédelem célja, amely megalapozza a zöld villamosenergia‑termelés és ‑fogyasztás növelését, mindenekelőtt követendőnek tűnik az Unióban, függetlenül attól, hogy e növelés melyik tagállam területén található erőműből ered, különösen mivel az uniós jog nem harmonizálta a zöld villamos energiára vonatkozó nemzeti támogatási mechanizmusokat, főszabály szerint a tagállamok a területükön található zöld villamos energia termelésére korlátozhatják az ilyen mechanizmusok igénybevételét.

Az uniós jog jelen állapotában továbbá valamely tagállam jogszerűen tekintheti úgy, hogy az ilyen területi korlátozás nem haladja meg a zöld villamosenergia‑termelés, valamint közvetetten ‑fogyasztás Unión belüli növelésére irányuló cél eléréséhez szükséges mértéket.

Másrészt az ilyen nemzeti szabályozásnak a területi korlátozással együttesen vizsgált további jellegzetességeit figyelembe véve e szabályozás összességében tekintve megfelel az arányosság elvéből eredő követelményeknek.

(vö. 75., 82., 92–94., 104., 105., 119. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.        A nemzeti bíróság feladata, hogy azon releváns tényezők összességét figyelembe véve, amelyek közé tartozhat többek között azon uniós joganyag, amelybe a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termeléséhez nyújtott támogatást előíró olyan nemzeti szabályozás illeszkedik, amely kizárólag az érintett tagállam területén termelt zöld villamos energia számára tartja fenn a támogatási intézkedéseket, megvizsgálja, hogy területi hatálya tekintetében az említett szabályozás megfelel‑e a jogbiztonság elvéből eredő követelményeknek.

(vö. 132. pont és a rendelkező rész 3. pontja)