Language of document : ECLI:EU:C:2014:2463

C‑354/13. sz. ügy

Fag og Arbejde (FOA)

kontra

Kommunernes Landsforening (KL)

(a Retten i Kolding [Dánia] által benyújtott

előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Szociálpolitika – Elbocsátás – Indok – A munkavállaló elhízása – Az elhízás alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elve – Hiány – 2000/78/EK irányelv – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – Minden, fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – »Fogyatékosság« fennállása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2014. december 18.

1.        Európai uniós jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – A hátrányos megkülönböztetés tilalma – Terjedelem – Az elhízáson alapuló hátrányos megkülönböztetés – Kizártság – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – Hatály – Állítólagosan az elhízáson alapuló elbocsátás – Kizártság

(EUMSZ 10. cikk és EUMSZ 19. cikk; 2000/78 tanácsi irányelv, 1. cikk)

2.        Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – A fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – A fogyatékosság fogalma – Olyan munkavállaló elhízása, aki hosszú időn keresztül nem tudja elvégezni vagy csak korlátozottan tudja végezni a munkáját – Bennfoglaltság

(2000/78 tanácsi irányelv, (16) preambulumbekezdés, 1. és 5. cikk)

1.        Az uniós jogot akként kell értelmezni, hogy nem mondja ki az önmagában az elhízás alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának a foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazandó általános elvét.

E tekintetben megállapítandó, hogy az EU‑Szerződés és az EUM‑Szerződés egyetlen rendelkezése sem tiltja az önmagában az elhízáson alapuló hátrányos megkülönböztetést. Jelesül sem az EUMSZ 10. cikk, sem az EUMSZ 19. cikk nem utal az elhízásra.

A másodlagos uniós jog sem mondja ki az önmagában az elhízás alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának a foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazandó általános elvét. Közelebbről a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelv nem tesz említést az elhízásról mint a hátrányos megkülönböztetés okáról. Márpedig nincs helye a 2000/78 irányelv tárgyi hatálya analógia útján történő kiterjesztésének az irányelv 1. cikkében kimerítő jelleggel felsorolt okokon alapuló hátrányos megkülönböztetésen túlra. Következésképpen az elhízás önmagában nem tekinthető olyan oknak, amellyel kiegészítendőek azok, amelyek alapján történő hátrányos megkülönböztetést tiltja a 2000/78 irányelv.

Végül, az Európai Unió Alapjogi Chartájának a rendelkezései ugyancsak nem alkalmazhatók olyan helyzetben, amelynek tárgya állítólagosan az elhízáson alapuló elbocsátás.

(vö. 33., 35–40. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelvet akként kell értelmezni, hogy a munkavállaló elhízása az ezen irányelv értelmében vett fogyatékosságnak tekinthető, amennyiben ez az állapot olyan korlátozottsággal jár, amely különösen valamilyen hosszan tartó testi, szellemi vagy lelki ártalmon alapul, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és más munkavállalókkal egyenlő szerepvállalását a szakmai életben.

Először is, ezen irányelvnek az egyenlő bánásmód megvalósítására törekvő céljával ugyanis ellentétes lenne az, ha a fogyatékosság okai alapján különbözőképpen állapítanák meg az irányelv hatályát.

Egyébiránt a 2000/78 irányelv 1. cikke értelmében vett fogyatékosság fogalmának meghatározása megelőzi az irányelv 5. cikkében foglalt megfelelő alkalmazkodási intézkedések meghatározását és értékelését. Ezen irányelv (16) preambulumbekezdésének megfelelően az ilyen intézkedések a fogyatékos személyek szükségleteinek figyelembevételére irányulnak, azok tehát következményei, nem pedig alkotóelemei a fogyatékosság fogalmának. Következésképpen önmagában az a körülmény, hogy ilyen alkalmazkodási intézkedések meghozatalára valamely személy tekintetében nem került sor, nem elegendő annak megállapításához, hogy e személyt nem lehet az említett irányelv értelmében vett fogyatékos személynek tekinteni.

Ezenkívül az elhízás önmagában nem tekinthető a 2000/78 irányelv értelmében fogyatékosságnak. Ezzel szemben abban az esetben, ha az adott körülmények között ezen állapot olyan korlátozottsággal jár, amely különösen valamilyen testi, szellemi vagy lelki ártalmon alapul, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja a munkavállaló teljes, hatékony és más munkavállalókkal egyenlő szerepvállalását a szakmai életben, és ha ez a korlátozottság hosszan tartó, az ilyen állapot a 2000/78 irányelv értelmében vett fogyatékosság fogalma alá tartozhat.

Ez a helyzet például akkor, ha a munkavállaló elhízása korlátozza az adott személy teljes, hatékony és más munkavállalókkal egyenlő szerepvállalását a szakmai életben e személy csökkent mozgásképessége vagy olyan betegsége fennállása folytán, amely gátolja őt munkája végzésében vagy zavarja szakmai tevékenységének gyakorlása során.

(vö. 55., 57–60., 64. pont és a rendelkező rész 2. pontja)