T‑38/07. sz. ügy

Shell Petroleum NV és társai

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A butadién gumi és a polimerizációs emulzióval előállított butadién‑sztirol gumi piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – A jogsértő magatartás betudhatósága – Bírságok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

2.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

3.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Visszaesés – Fogalom

(EK 81. és EK 82. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 2. pont)

4.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság elrettentő jellege

(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. A. pont, negyedik bekezdés)

5.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Az érintett piacon történő károkozásra való tényleges képesség mértéke

(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. A. pont, első, második, harmadik, negyedik és hatodik bekezdés)

6.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A jogsértés jellege szerinti értékelés – Különösen súlyos jogsértések

(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény1. A. pont, első és második bekezdés)

7.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Az arányosság elvének tiszteletben tartása

(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény 1. A. pont)

1.      A versenyszabályok megsértése esetén az anyavállalatnak akkor lehet betudni a leányvállalat magatartását, ha utóbbi – jóllehet külön jogi személyiséggel rendelkezik – nem önállóan határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad a számára, különös tekintettel az említett két jogi személy közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra. Ilyen esetben ugyanis az anyavállalat és leányvállalata ugyanazon gazdasági egység részét képezi, és ily módon egyetlen vállalkozást alkot. Ennek alapján az a tény, hogy valamely anyavállalat és annak leányvállalata egyetlen vállalkozást alkot, lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy bírság megfizetésére kötelező határozatot címezzen az anyavállalatnak, anélkül hogy bizonyítania kellene az utóbbinak a jogsértésben való személyes részvételét.

Abban a különös esetben, ha az anyavállalat rendelkezik a versenyszabályokat sértő magatartást folytató leányvállalat tőkéjének 100%‑ával, egyrészről ezen anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat az említett leányvállalat magatartására, másrészről pedig fennáll azon megdönthető vélelem, amely szerint az említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalata magatartására. E körülmények között, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa, az elegendő ahhoz, hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatára kirótt bírság megfizetését illetően, kivéve ha a fenti vélelem megdöntésére köteles anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ.

(vö. 53–54. pont)

2.      A Bizottság azon tény alapján, hogy valamely anyavállalat közvetlenül vagy közvetve a leányvállalatainak egyedüli tulajdonosa, feltételezheti, hogy az előbbi meghatározó befolyást gyakorol utóbbiak magatartására. Az anyavállalat feladata e vélelem megdöntése annak bizonyításával, hogy az említett leányvállalatok önállóan határozzák meg az üzletpolitikájukat, nem képezve így az anyavállalattal gazdasági egységet, illetve egyetlen vállalkozást az EK 81. cikk értelmében.

Így különösen az anyavállalatnak kell előterjesztenie minden olyan, a közte és a leányvállalatai közötti szervezeti, gazdasági és jogi kapcsolatra vonatkozó bizonyítékot, amelyről úgy véli, hogy alátámasztja azt, hogy nem képeznek egy gazdasági egységet. Az értékeléskor a Törvényszéknek ugyanis figyelembe kell vennie az elé terjesztett valamennyi bizonyítékot, amelyeknek jellege és jelentősége esetenként különböző lehet.

E tekintetben nem a jogsértésre vonatkozó, az anyavállalat és a leányvállalat közötti felbujtói viszony, még kevésbé az anyavállalatnak a jogsértésben való érintettsége teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy a bírságot kiszabó határozatot a vállalatcsoport anyavállalatának címezze, hanem az, hogy e vállalkozások egyetlen vállalkozást alkotnak. A leányvállalat jogsértő magatartása anyavállalatnak való betudásához ugyanis nem kell bizonyítani, hogy az anyavállalat leányvállalata politikájának egy bizonyos – a jogsértés tárgyát képező – területét befolyásolja.

Különösen azon tény alapján, miszerint az anyavállalat csupán nem operatív holding, amely igen keveset avatkozik be leányvállalatai irányításába, nem zárható ki, hogy az említett leányvállalatok magatartására meghatározó befolyást gyakorol a csoporton belül a pénzügyi befektetések koordinációjával. A társaságok csoportjának kontextusában ugyanis annak a társaságnak, amely egyebek mellett a csoporton belüli pénzügyi befektetéseket koordinálja, az a feladata, hogy a különböző társaságokban meglévő részesedéseket egyesítse, és e társaságok egységes irányítását biztosítsa többek között a költségvetés ellenőrzése révén.

(vö. 66–68., 70. pont)

3.      A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 2. pontja értelmében a súlyosító körülmények egyike például az ugyanazon vállalkozás vagy vállalkozások által elkövetett azonos típusú, ismétlődő jogsértés. A visszaesés egyes nemzeti jogrendekben elfogadott fogalma magában foglalja, hogy valamely személy új jogsértést követ el, ha hasonló jogsértésért már korábban megbüntették. Az esetleges visszaesés szerepel azon tényezők között, amelyeket a versenyjogsértés súlyának elemzése során figyelembe kell venni.

A Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak megválasztása tekintetében, hogy milyen tényezőket vesz figyelembe a bírság meghatározása során – egyebek között olyanokat, mint az ügy különös körülményei, a háttér, a bírságok elrettentő hatása –, és nincs szükség a kötelezően figyelembe veendő tényezők kimerítő vagy kötelező felsorolására. A visszaesés megállapításának és meghatározott jellemzőinek értékelése a Bizottság hivatkozott jogkörének része, és az ilyen megállapítás tekintetében a Bizottságot nem kötheti esetleges elévülési idő.

E tekintetben a jogsértő magatartásnak a vállalkozás általi megismétlése, különösen nem sokkal az előző határozat elfogadását követően, amely határozatot kevesebb, mint tíz évvel az első határozat elfogadását követően hozták, a vállalkozás arra vonatkozó hajlamát mutatja, hogy nem vonja le a megfelelő következtetéseket a versenyjogsértés vele szembeni megállapításából, így a Bizottság helyesen hagyatkozhat az ilyen korábbi határozatokra a visszaesés megállapítása végett, anélkül hogy sértené a jogbiztonság elvét.

Ráadásul az érintett vállalkozás által a versenyjog tiszteletben tartása érdekében hozott intézkedések nem változtatnak az elkövetett jogsértés és a Bizottság által megállapított visszaesés megtörténtén. Így a megfelelésre irányuló program érintett vállalkozás általi elfogadása nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy e körülmény miatt csökkentse a bírságot. Ezenkívül lehetetlen meghatározni a vállalkozások által a versenyjogsértések megismétlődésének meggátlása érdekében hozott belső intézkedések hatékonysági szintjét.

Ugyanebben az értelemben az érintett vállalkozás közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködése sem csökkenti a visszaesése súlyosító körülmény jellegét.

Végül, ami a bírság visszaesés miatti emelésének arányosságát illeti, a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bírságok összegének meghatározása tekintetében, és nem köteles pontos matematikai képletet alkalmazni. Ráadásul a bírság összegének megállapításakor a Bizottságnak biztosítania kell fellépése elrettentő hatását. A visszaesés pedig olyan körülmény, amely a bírság alapösszegének jelentős emelését indokolja. A visszaesés ugyanis azt bizonyítja, hogy a korábban kiszabott szankciónak nem volt kellően elrettentő hatása. Egyébként a Bizottság a visszaesés címén történő növelés rögzítésekor figyelembe veheti az érintett vállalkozás versenyjogot sértő hajlamára utaló jeleket, beleértve a kérdéses jogsértések között eltelt időt is.

(vö. 90–93., 95–98. pont)

4.      Ha a Bizottság a versenyszabályok megsértése miatt valamely vállalkozással szemben bírságot szab ki, és annak összegét más szorzó alkalmazásával határozza meg, mint amelyet egy másik határozatban az ugyanezen vállalkozással szemben kiszabott bírság összegének számítása során alkalmazott, nem sérül az egyenlő bánásmód elve, mivel a két határozat eltérő tényálláson alapul.

Ugyanis a Bizottság hatásköre arra, hogy bírságot szabjon ki a szándékosan vagy gondatlanul az EK 81. cikk rendelkezéseibe ütköző jogsértést elkövető vállalkozásokkal szemben, az abból a célból a Bizottság rendelkezésére bocsátott eszközök közé tartozik, hogy az elláthassa a közösségi jog által ráruházott felügyeleti feladatot, amely magában foglalja a kötelezettséget, hogy a Bizottság a Szerződés által lefektetett elvek versenyügyekben való alkalmazására és a vállalkozások magatartásának ebbe az irányba történő befolyásolására irányuló általános politikát kövessen. Ebből következik, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának a bírság összege meghatározása végett történő értékelésekor biztosítania kell, hogy eljárása – különösen azon jogsértések vonatkozásában, amelyek a Közösség céljainak megvalósítását jelentős mértékben hátráltatják – kellő elrettentő erővel bírjon. Ez megköveteli, hogy a bírság összege annak figyelembevételével kerüljön megállapításra, hogy elérje az érintett vállalkozásra gyakorolni szándékozott hatást, annak érdekében, hogy a bírság – különös tekintettel a kérdéses vállalkozás pénzügyi teljesítőképességére – ne legyen elhanyagolható, vagy ellenkezőleg túlzó mértékű, egyrészt a bírság hatékonyságának biztosításából, másrészt pedig az arányosság elvének tiszteletben tartásából eredő követelményeknek megfelelően. Egy nagyméretű vállalkozás, amely a kartell többi tagjához képest jelentős pénzügyi erőforrásokkal rendelkezik, könnyebben képes mozgósítani a bírság kifizetéséhez szükséges pénzösszegeket, ami a bírság kellően elrettentő hatása érdekében arányosan nagyobb bírság kiszabását teszi indokolttá, jelesül egy szorzó alkalmazásával, mint amelyet egy ugyanolyan jogsértést elkövető vállalkozással szemben szabnak ki, amely nem rendelkezik ilyen erőforrásokkal.

Ezenkívül a kartellben részt vevő egyes vállalkozások által elért összforgalom figyelembevétele jelentőséggel bír a bírság összegének megállapításában. A Bizottság által a bírságok összegének meghatározásakor követhető elrettentési cél arra irányul, hogy biztosítsa, hogy a vállalkozások a Közösségben, illetve az Európai Gazdasági Térségben végzett tevékenységük során tiszteletben tartsák a Szerződés által lefektetett versenyszabályokat. Következésképpen a bírságok meghatározásánál figyelembe vehető elrettentési tényezőt nemcsak az érintett vállalkozás egyedi helyzete, hanem számos tényező figyelembevételével kell értékelni. Ezen elv alkalmazandó többek között akkor is, amikor a Bizottság az adott vállalkozással szemben kiszabott bírságot érintő elrettentési szorzót határoz meg.

Egyébiránt a Bizottság a bírságok összegének meghatározása terén széles mérlegelési jogkörrel bír, és nem kötik a korábbi értékelései. Ebből következően az érintett vállalkozás nem hivatkozhat az uniós bíróság előtt a Bizottság döntéshozatali politikájára.

Végül az egyenlő bánásmód elve mindenesetre csak akkor sérül, ha összehasonlítható helyzeteket eltérően kezelnek, vagy eltérő helyzeteket ugyanúgy kezelnek, hacsak az ilyen bánásmód objektíve nem igazolható.

(vö. 119–122., 125–126., 129., 136. pont)

5.      A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás enyhe, súlyos és különösen súlyos jogsértéseket különböztet meg (az iránymutatás 1. A. pontjának első és második bekezdése). Egyébiránt a vállalkozások közötti megkülönböztetésre avégett került sor, hogy a Bizottság meghatározhassa – az iránymutatás 1. A. pontjának harmadik, negyedik és hatodik bekezdése értelmében – az egyéni tényleges gazdasági lehetőségek alapján, hogy az egyes vállalkozások milyen mértékben járultak hozzá a kartell sikeréhez, és ez alapján sorolja őket a megfelelő csoportba.

Az egyes vállalkozásoknak a kartell sikeréhez az egyéni tényleges gazdasági lehetőségek alapján való hozzájárulását meg kell különböztetni a jogsértésnek az iránymutatás 1. A. pontja első bekezdésében hivatkozott tényleges hatásától. Ez utóbbi esetben a jogsértés tényleges hatását kell figyelembe venni, amennyiben mérhető, a jogsértés enyhének, súlyosnak vagy különösen súlyosnak minősítéséhez. Az egyes vállalkozások egyéni hozzájárulását pedig a jogsértés súlya alapján megállapított összegek súlyozása végett kell figyelembe venni.

Még a jogsértés mérhető tényleges hatásának hiányában is határozhat úgy a Bizottság az iránymutatás 1. A. pontja harmadik, negyedik és hatodik bekezdésével összhangban, miután a jogsértést enyhének, súlyosnak vagy különösen súlyosnak minősítette, hogy eltérő bánásmódot alkalmaz az érintett vállalkozások esetében.

Egyébként a Bizottság magasabb kiindulási összeget állapíthat meg azon vállalkozások esetében, amelyeknek az érintett piacon a többiekhez képest jelentősebb részesedése van. Ily módon figyelembe veszi az egyes vállalkozások által az e piacra gyakorolt tényleges hatást. E tényező ugyanis az érintett piacon a többiekhez képest jelentősebb részesedéssel rendelkező vállalkozások nagyobb felelősségét fejezi ki a titkos kartell létrehozásával a verseny korlátozása, és végül a fogyasztóknak okozott károk tekintetében.

(vö. 146., 149–150., 154. pont)

6.      A különösen súlyos jogsértéseknek a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban szereplő leírásából kitűnik, hogy a különösen az árcélok rögzítésére vagy a piaci részesedések felosztására irányuló megállapodások vagy összehangolt magatartások önmagukban a jellegüknél fogva „különösen súlyos” jogsértéseknek minősíthetőek, anélkül hogy a Bizottság köteles lenne bizonyítani a jogsértés által a piacra gyakorolt tényleges hatást. Hasonlóképpen a horizontális árkartell a versenyjog legsúlyosabb jogsértései közé tartozik, és kizárólag e ténynél fogva különösen súlyosnak minősíthető.

(vö. 166. pont)

7.      Az arányosság elve megköveteli, hogy a közösségi intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket. A versenyszabályok megsértése esetén kiszabott bírságok kiszámításának összefüggésében az arányosság elve azzal jár, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának értékelése során figyelembe vett tényezőkkel arányosan kell meghatároznia a bírság összegét, és hogy e tényezőket egységes és objektíven igazolható módon kell alkalmaznia.

(vö. 175. pont)