Language of document :

Az Upper Tribunal (Tax and Chancery Chamber) (Egyesült Királyság) által 2017. január 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs kontra DPAS Limited

(C-5/17. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Upper Tribunal (Tax and Chancery Chamber)

Az alapeljárás felei

Felperes: Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs

Alperes: DPAS Limited

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A 2006/112/EK tanácsi irányelv1 (a továbbiakban: héairányelv) 135. cikke (1) bekezdésének d) pontjára és a Bíróság által az AXA, Bookit II és NEC, ítéletekben e rendelkezésnek adott értelmezésre figyelemmel az Upper Tribunal (Tax and Chancery Chamber) előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti az Európai Unió Bírósága elé:

A héairányelv 135. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett adómentes átutalási vagy fizetési szolgáltatások nyújtásának minősül-e az adóalany által az alapjogvitában teljesített szolgáltatáshoz hasonló szolgáltatás, amelynek keretében az adóalany közvetlen beszedési megbízás alapján közvetlen beszedéssel valamely páciens bakszámlájáról pénzösszeget emel le, és e pénzösszeget az adóalanyt megillető díjazás levonását követően továbbítja a fogorvosnak és a biztosítási szolgáltatónak?

Különösen a Bookit II ítélet és a NEC-ítélet alapján arra a következtetésre kell-e jutni, hogy a 135. cikk (1) bekezdésének d) pontjában foglalt héamentesség nem vonatkozik az adóalany által az alapjogvitában teljesített szolgáltatáshoz hasonló olyan szolgáltatásra, amelynek keretében az adóalany az ellenőrzése alatt álló egyetlen számla vonatkozásában sem teljesít terhelést vagy jóváírást, azonban pénzösszegek átutalása esetén a szolgáltatás alapvető fontosságú az átutalás szempontjából? Vagy az AXA-ügyben hozott határozat ezzel ellentétes következtetéshez vezet?

Mely releváns alapelveket kell alkalmazni annak megállapítása céljából, hogy a 135. cikk (1) bekezdésének d) pontjában szereplő „követelésbehajtás” fogalmába tartozó szolgáltatásnak minősül-e az adóalany által az alapjogvitában nyújtott szolgáltatáshoz hasonló valamely szolgáltatás? Különösen, abban az esetben, ha (ahogyan azt a Bíróság azonos vagy nagyon hasonló szolgáltatással kapcsolatban az AXA-ítéletben megállapította) a szóban forgó szolgáltatás követelésbehajtásnak minősül, amennyiben azt a kifizetésre jogosult személynek (azaz az alapjogvitában és az AXA-ítéletben a fogorvosoknak) nyújtják, akkor az adott szolgáltatás is követelésbehajtásnak minősül-e, ha azt a fizetésre kötelezett személynek (azaz az alapjogvitában a pácienseknek) nyújtják?

____________

1 A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítés: HL 2007. L 335., 60. o., HL 2015. L 323., 31. o.).