A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2014. július 17.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Családegyesítési jog – 2003/86/EK irányelv – 4. cikk, (5) bekezdés – Nemzeti szabályozás, amely szerint a családegyesítőnek és a házastársnak a 21. életévüket már a családegyesítési kérelem benyújtásának időpontjában be kell tölteniük – Összhangban álló értelmezés”
A C‑338/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgerichtshof (Ausztria) a Bírósághoz 2013. június 20‑án érkezett, 2013. május 29‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Marjan Noorzia
és
a Bundesministerin für Inneres
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök (előadó), J. L. da Cruz Vilaça, G. Arestis, J.‑C. Bonichot és A. Arabadjiev, bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– M. Noorzia képviseletében L. Binder Rechtsanwalt,
– az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,
– a görög kormány képviseletében M. Michelogiannaki, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Condou‑Durande és W. Bogensberger, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának 2014. április 30‑i tárgyaláson történő meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.) 4. cikke (5) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet M. Noorzia és a Bundesministerin für Inneres (szövetségi belügyminiszter, a továbbiakban: Bundesministerin) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az volt, hogy az utóbbi elutasította a családegyesítési célú letelepedési engedély megadására irányuló kérelmet.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2003/86 irányelv 4. cikke ekként rendelkezik:
„(1) A tagállamok – ezen irányelv alapján és a IV. fejezetben, valamint a 16. cikkben megállapított feltételeknek való megfelelésre is figyelemmel – a következő családtagok beutazását és tartózkodását engedélyezik:
a) a családegyesítő házastársa;
[…]
(5) A jobb beilleszkedés biztosítása és a kényszerházasságok megelőzése érdekében, a tagállamok a családegyesítő és házastársa számára minimális életkor, de legfeljebb a 21. életév betöltését írhatják elő a házastársnak a családegyesítővel való egyesülése előtt.
[…]”
Az osztrák jog
4 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárást a 2006. január 1‑jén hatályba lépett, a letelepedésről és tartózkodásról szóló törvény (Niederlassungs‑ und Aufenthaltsgesetz, BGBl. I, 100/2005. sz., a továbbiakban: NAG) szabályozza.
5 A NAG 46. cikke (4) bekezdésének az alapeljárás idején hatályos szövege (BGBl. I, 111/2010. sz.) előírja, hogy a harmadik országbeli állampolgárok családtagjainak bizonyos feltételek mellett letelepedési engedélyt kell adni.
6 A NAG 2. cikke (1) bekezdésének 9. pontja a „családtag” fogalmát a következőképpen határozza meg:
„Családtag: a házastárs vagy kiskorú egyedülálló gyermek, beleértve az örökbe fogadott és a mostohagyermeket is (családmag); ez vonatkozik továbbá a regisztrált élettársakra is; a házastársaknak és a regisztrált élettársaknak a 21. életévet már a kérelem benyújtásakor be kell tölteniük; amennyiben többes házasság […] esetén egy házastárs már együtt él a családegyesítővel az állam területén, úgy a további házastársak nem minősülnek a tartózkodási jog megszerzésére jogosult családtagnak.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
7 M. Noorzia 1989. január 1‑jén született afgán állampolgár 2010. szeptember 3‑án családegyesítési célú letelepedési engedély megadását kérte az 1990. január 1‑jén született, Ausztriában élő, ugyancsak afgán állampolgár férje tekintetében.
8 A Bundesministerin e kérelmet a 2011. március 9‑i határozatával elutasította, azzal az indokolással, hogy ha M. Noorzia férje 2011. január 1‑jén be is töltötte a 21. életévét, a kérelemnek az iszlamabadi osztrák követségen (Pakisztán) történt benyújtásakor e házastárs még nem töltötte be ezt az életkort, következésképpen a családegyesítés egyik különös feltétele nem teljesült.
9 A Bundesministerin hangsúlyozta, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában a 21. életév betöltését előíró követelmény összhangban állt a 2003/86 irányelvvel.
10 A kérdést előterjesztő bíróság M. Noorzia felperesnek a Bundesministerin határozatával szemben benyújtott keresete nyomán eljárva úgy véli, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése nem jelöli meg világosan, hogy mely időpontból kell kiindulni annak megítéléséhez, hogy az e rendelkezés által meghatározott 21 éves minimális korhatárt betöltötték‑e.
11 E körülmények mellett a Verwaltungsgerichthof (közigazgatási bíróság) az eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [2003/86] irányelv 4. cikkének (5) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan [nemzeti jogi] rendelkezés, amely szerint a házastársaknak és regisztrált élettársaknak a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjáig be kell tölteniük ahhoz, hogy családegyesítésre jogosult családtagnak minősüljenek?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
12 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a jobb beilleszkedés biztosítása és a kényszerházasságok megelőzése érdekében a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése lehetőséget teremt a tagállamoknak arra, hogy a 21. évnél nem magasabb minimális életkort határozzanak meg, amelyet a családegyesítőnek és házastársának azelőtt kell betöltenie, hogy ez utóbbi a családegyesítővel egyesülne.
13 Mindazonáltal, mivel e rendelkezés nem határozza meg azon időpontot, amelyből a nemzeti hatóságoknak ki kell indulniuk annak megítélése során, hogy a minimális életkorhoz kapcsolódó feltétel teljesült‑e, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdését, hogy e rendelkezéssel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a házastársaknak és regisztrált élettársaknak a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjáig be kell tölteniük ahhoz, hogy családegyesítésre jogosult családtagnak minősüljenek.
14 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az uniós jogalkotó, annak meghatározása nélkül, hogy a nemzeti hatóságoknak a minimális életkorhoz kapcsolódó feltétel teljesülésének megítélése során a családegyesítés iránti kérelem benyújtásának időpontjából vagy az e kérelemre vonatkozó határozathozatal időpontjából kell kiindulniuk, mérlegelési jogkört kívánt biztosítani a tagállamoknak, feltéve hogy az nem sérti az uniós jog hatékony érvényesülését.
15 E tekintetben fontos megjegyezni, a tagállamok által a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése alapján meghatározandó minimális életkor végső soron azon életkornak felel meg, amelynek betöltésekor az adott személyről az érintett tagállam szerint feltételezhető, hogy kellő érettséggel rendelkezik nemcsak a kényszerházasság elutasítása, hanem a házastársával egy másik országban annak érdekében történő önkéntes letelepedés eldöntése terén is, hogy a házastársával ott családi életet éljen, és oda beilleszkedjen.
16 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát képező olyan intézkedés, amely szerint a családegyesítőnek és a házastársnak az előírt minimális életkort a kérelem benyújtásának időpontjában be kell töltenie, a családegyesítési jog gyakorlását nem akadályozza, és azt túlságosan nehézzé sem teszi. Ezenkívül az ilyen intézkedés nem kérdőjelezi meg a kényszerházasságok megelőzésére irányuló célkitűzéseket, ennélfogva vélelmezhető, hogy nagyobb érettség esetén kevésbé könnyű az érintetteket a kényszerházasság megkötésének és a családegyesítés elfogadásának irányába befolyásolni, ha az előírás arra vonatkozik, hogy a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjában be kell tölteniük, mintha abban az időpontban 21 évesnél fiatalabbak lennének.
17 Ezenkívül a minimális életkorra vonatkozó feltétel teljesülésének megállapítása során a családegyesítési kérelem benyújtása időpontjának figyelembevétele összhangban áll az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elveivel.
18 Ugyanis, amint azt az osztrák kormány megjegyezte, a kérelem benyújtásának időpontjára vonatkozó kritérium ugyanolyan bánásmódot biztosít az időben ugyanolyan helyzetben lévő valamennyi kérelmező számára azzal, hogy a kérelem sikere főleg a kérelmezőnek tulajdonítható körülményektől, és nem az adminisztrációtól, mint például a kérelem elintézésének időtartamától függ.
19 Az előző megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezéssel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a házastársaknak és regisztrált élettársaknak a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjáig be kell tölteniük ahhoz, hogy családegyesítésre jogosult családtagnak minősüljenek.
A költségekről
20 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv 4. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezéssel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a házastársaknak és regisztrált élettársaknak a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjáig be kell tölteniük ahhoz, hogy családegyesítésre jogosult családtagnak minősüljenek.
Aláírások