PAOLO MENGOZZI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2009. március 5.1(1)
C‑429/07. sz. ügy
Inspecteur van de Belastingdienst/P/kantoor P
kontra
X BV
(a Gerechtshof te Amsterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Versenypolitika – EK 81. cikk és EK 82. cikk – Az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése – Amicus curiae – A Bizottság által előterjesztett írásbeli észrevételek – Bizottsági határozattal kiszabott bírság adóköteles voltára vonatkozó nemzeti jogvita”
I – Bevezetés
1. A Bíróság elé első alkalommal kerül olyan ügy, amelynek tárgya a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet(2) 15. cikke (3) bekezdésének értelmében az Európai Közösségek Bizottsága által a tagállami bíróságok elé terjeszthető írásbeli észrevételekre vonatkozó feltétel vagy feltételek vizsgálata.
2. Ez a Gerechtshof te Amsterdam által előzetes döntéshozatalra utaló határozatával előterjesztett kérdés egy olyan adózással kapcsolatos sajátos jogvita keretében merült fel, amely egy bizottsági határozattal kiszabott bírság adózási eredményből való részleges levonhatóságára vonatkozik.
II – A jogi háttér
A – A közösségi szabályozás
3. Az 1/2003 rendelet „Nemzeti bíróságokkal való együttműködés” című 15. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A Szerződés 81. vagy 82. cikke alkalmazására vonatkozó eljárás során a tagállamok bíróságai felkérhetik a Bizottságot arra, hogy részükre a Bizottság a birtokában lévő információt átadja, vagy véleményt nyújtson a közösségi versenyjog alkalmazására vonatkozó kérdésekben.
(2) A tagállamok a nemzeti bíróságok által hozott valamennyi olyan írásbeli ítélet másolatát kötelesek a Bizottság részére eljuttatni, amelyekben a[z EK 81. vagy EK 82. cikk] alkalmazásáról döntöttek. Az ilyen másolatot késedelem nélkül el kell küldeni az után, hogy a feleket a teljes írásbeli ítéletről tájékoztatták.
(3) A tagállamok saját kezdeményezésükre eljáró versenyhatóságai írásbeli észrevételeket nyújthatnak be a tagállamok bíróságainak a[z EK 81. vagy EK 82. cikk] alkalmazására vonatkozó ügyekben. A tagállamok versenyhatóságai az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket is tehetnek a tagállamok nemzeti bíróságainak. Amennyiben a[z EK 81. vagy EK 82. cikk] egységes alkalmazása megkívánja, a saját kezdeményezésére eljáró Bizottság írásbeli észrevételeket nyújthat be a tagállamok bíróságainak. A Bizottság az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket is tehet.
A tagállamok versenyhatóságai és a Bizottság – kizárólag az észrevételek elkészítése céljából – felkérhetik az érintett tagállam bíróságát, hogy az ügy értékeléséhez szükséges dokumentumokat adja át, illetve gondoskodjon azok átadásáról.
[…].”
4. Az 1/2003 rendelet huszonegyedik preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„A versenyszabályok alkalmazásának egységessége azt is megkívánja, hogy a tagállamok bíróságai és a Bizottság közötti együttműködés céljából intézkedések szülessenek. Ez a tagállamok minden olyan bíróságára érvényes, amely a[z EK 81. vagy EK 82. cikket] alkalmazza, akár magánfelek közötti perekben az állami jogérvényesítő szerepében járnak el, akár felülvizsgálati bíróságként alkalmazzák e szabályokat. A nemzeti bíróságok számára tehát lehetővé kell tenni azt, hogy a Bizottságtól tájékoztatást vagy véleményt kérjenek a közösségi versenyjog alkalmazására vonatkozó témákban. A Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai számára lehetővé kell tenni azt is, hogy a[z EK 81. vagy EK 82. cikk] alkalmazására felkért bíróságok részére írásbeli vagy szóbeli észrevételeket nyújtsanak be. Az észrevételeket a nemzeti eljárási szabályok és gyakorlatok keretében kell benyújtani, ideértve a felek jogait védő szabályokat és gyakorlatokat. Lépéseket kell tehát tenni annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai megfelelő tájékoztatásban részesüljenek a nemzeti bíróságok előtt folyó eljárásokról.”
B – A nemzeti szabályozás
5. A 2004. június 30‑i törvénnyel módosított, 1997. május 22‑i Mededingingswet (a gazdasági versenyre vonatkozó új szabályokról szóló törvény, Stb. 1997., 242. szám) (a továbbiakban: versenytörvény) 89h. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Amennyiben a [Nederlandse Mededingingsautoriteit {a holland versenyhatóság, a továbbiakban: NMa}] igazgatótanácsa, illetve az Európai Közösségek Bizottsága nem részt vevő fele az eljárásnak, e hatóságok valamely közigazgatási bírósághoz benyújtott kereset elbírálása érdekében az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése értelmében írásbeli észrevételeket tehetnek, amennyiben a[z NMa igazgató]tanács[a], illetve az Európai Közösségek Bizottsága jelezte e szándékát. A bíróság az észrevételek megtételére határidőt szabhat. Amennyiben a bíróság azt jóváhagyja, a tárgyalás során szóbeli észrevételeket is tehetnek.
(2) Az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése értelmében amennyiben a [z NMa igazgató]tanács[a], illetve az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri, a bíróság átadja a hivatkozott rendelkezésben meghatározott dokumentumokat. A felek a bíróság által meghatározott határidőn belül nyilatkozhatnak, hogy mely dokumentumok átadását kérik.
(3) A felek a[z NMa igazgató]tanács[a], illetve az Európai Közösségek Bizottsága észrevételeire a bíróság által megszabott határidőn belül válaszolhatnak. A bíróság engedélyt adhat arra, hogy a felek válaszolhassanak az utóbbiak észrevételeire.”
6. A Mededingingswetet módosításáról szóló 2004. június 30‑i törvény indokolása kimondja, hogy a Bizottság által előterjesztett írásbeli észrevételek véleménynek minősülnek, és a versenyszabályok alkalmazása egységességének elősegítésére hivatottak. A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok ezért kötelesek betartani a holland eljárásjogi szabályokat. A két fél között folyó eljárás során a bíróság szerepe passzív […]. A bíróságot továbbá nem köti a Bizottság véleménye. A bíróság függetlensége tehát nem vonható kétségbe. A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok kötelesek tiszteletben tartani a felek jogait, valamint biztosítani, hogy a bizalmas ügyek adatai bizalmasak maradjanak. Végül az [1/2003] rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti bíróság felkérheti a Bizottságot arra, hogy információkat adjon át a számára, vagy közölje vele véleményét.
7. A 2001. évi Wet op de inkomstenbelasting (a jövedelemadóról szóló törvény) 3.14. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az eredménykimutatás során a következő tételekkel kapcsolatos költségek és kiadások adókötelesek:
[…]
c) A holland bíróságok által kiszabott bírságok, valamint az állam részére hollandiai bírósági eljárások elkerülése, illetve valamely büntetést elengedő határozatban meghatározott feltétel teljesítése érdekében fizetett összegek, továbbá valamely európai uniós intézmény által kiszabott bírságok, továbbá az Algemene wet inzake rijksbelastingen [az állami adókról szóló általános törvény], a Douanewet [vámtörvény], a Coördinatiewet Sociale Verzekering [a társadalombiztosításról szóló törvény], a Wet administratiefrechtelijke handhaving verkeersvoorschriften [a közúti szabálysértésekre vonatkozó közigazgatási szabályzatról szóló törvény], valamint a Mededingingswet [versenytörvény] alkalmazásával kiszabott bírságok és bírságnövelések;
[…]”.
III – Az alapeljárás tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
8. A Bizottság 2002. november 27‑i határozatában megállapította, hogy a BPB plc, a Knauf csoport, a Lafarge SA és a Gyproc Benelux NV megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését azzal, hogy 1992 és 1998 között a gipszlemezágazatban számos megegyezésben és összehangolt magatartásban vett részt.(3) Ugyanebben a határozatban a Bizottság bírságot szabott ki minden vállalkozással szemben. A fent említett vállalkozások a bírságok összegét ideiglenesen megfizették, illetve arra nézve bankgaranciát nyújtottak.
9. A Bizottság által kiszabott bírságokat az Elsőfokú Bíróság 2008. július 8‑i ítéleteivel(4) helybenhagyta.
10. Mielőtt az Elsőfokú Bíróság meghozta volna a bírságok összegét helybenhagyó ítéleteit a fenti ügyekben, az egyik – az előzetes kérdést előterjesztő bíróság által X KG‑nak nevezett – érintett vállalkozás a vele szemben kiszabott bírság összegét részben egyik hollandiai leányvállalatára, az X BV‑re hárította.
11. 2004. március 13‑án a holland adóhatóság a 2002. üzleti évre fizetendő társasági adót megállapító határozatot hozott az X BV‑vel szemben. Ez utóbbi társaság az Inspecteur van de Belastingdiensthez (adóhatósági ellenőr) intézett 2004. április 8‑i levelével panaszt nyújtott be a határozattal szemben, amely panaszt az utóbbi 2005. március 11‑i határozatával elutasította.
12. 2005. április 19‑én az X BV keresetet nyújtott be az adóügyekben illetékes Arrondissementsrechtbank Haarlemhez (haarlemi elsőfokú bíróság, Hollandia). Az elsőfokú bíróság előtti eljárás felei nem értettek egyet abban, hogy a Bizottság által kiszabott bírság – amelyet az X BV anyavállalata hárított az utóbbira – bírságnak minősül‑e a jövedelemadóról szóló 2001. évi törvény 3.14. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében – amely tiltja a közösségi intézmények által kiszabott bírságoknak az adóköteles eredményből való levonását.
13. Az Arrondissementsrechtbank Haarlem 2006. május 22‑i ítéletében helyt adott a szóban forgó bírsággal kapcsolatos részleges adólevonási jogra vonatkozó keresetnek azzal az indokkal, hogy a bírság célja az volt, hogy megakadályozza, hogy a jogsértő vállalkozás hasznot húzzon a jogsértés által szerzett előnyökből.
14. A holland adóhatóság 2006. június 30‑án fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a Gerechtshof te Amsterdamhoz (amszterdami másodfokú bíróság).
15. Miután a Bizottság a sajtóból, valamint a nemzeti versenyhatóságokon keresztül értesült az Arrondissementsrechtbank Haarlem által hozott ítéletről, 2007. március 15‑i levelében jelezte Gerechtshof te Amsterdamnak, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése értelmében be kíván avatkozni (amicus curiae). A Bizottság továbbá kérte az eljáró bíróságot, hogy szabjon határidőt e beavatkozásra, és adja át részére a jogvita megértéséhez szükséges dokumentumokat.
16. A Gerechtshof te Amsterdam 2007. augusztus 22‑i tárgyalása során az eljáró bíróság felhívta az alapeljárásban részt vevő feleket, valamint a Bizottságot, hogy tegyék meg észrevételeiket azzal kapcsolatosan, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi‑e a Bizottság számára, hogy saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújtson be az előtte folyó eljárásban.
17. Mivel úgy ítélte meg, hogy ésszerű kétségek merültek fel az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban, a Gerechtshof te Amsterdam úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A[z] […] 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi‑e a Bizottság számára, hogy az érdekelt fél által a 2002. üzleti évben elért (adózási) eredményből a Bizottság által az X KG‑val szemben a [közösségi] versenyjog megsértése miatt kiszabott, és (részben) az érdekelt félre hárított bírság levonhatóságára vonatkozó eljárásban saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújtson be?”
IV – A Bíróság előtti eljárás
18. A Bíróság alapokmánya 23. cikkének megfelelően az X BV, a holland kormány, valamint a Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő. A Bíróság a 2008. december 18‑i tárgyaláson meghallgatta a fenti feleket, valamint az olasz kormányt.
V – Elemzés
19. Az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének harmadik mondata értelmében „amennyiben a[z EK 81. vagy EK 82. cikk] egységes alkalmazása megkívánja”, a saját kezdeményezésére eljáró Bizottság írásbeli észrevételeket nyújthat be a tagállamok bíróságainak.
20. A Bíróság elé a fent hivatkozott megfogalmazással kapcsolatosan az észrevételeket terjesztő felek álláspontja ebben a kérdésben egymással ellentétes.
21. Az X BV és a holland kormány szerint lényegében az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének harmadik mondatában megfogalmazott kifejezést megszorítóan kell értelmezni, mivel e szabálynak az EK 81. cikk és az EK 82. cikk egységes alkalmazásának biztosítása a célja, valamint az, hogy elősegítse a nemzeti bíróságok számára e rendelkezések alkalmazását. A Bizottság amicus curiae minőségben történő beavatkozása tehát szigorúan az EK 81. és EK 82. cikk nemzeti bíróságok általi alkalmazására korlátozandó. Ez a megközelítés felel meg az 1/2003 rendelet 15. cikke betűjének, célkitűzésének és eredetének, valamint a hivatkozott rendeletet értelmező szövegeknek, így például a Bizottság és az nemzeti bíróságok közötti, az EK‑Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazására vonatkozó együttműködésről szóló 2004/C 101/04 bizottsági közleménynek(5) (a továbbiakban: együttműködési közlemény). Egyébiránt a holland kormány véleménye szerint a Bizottság nem alkalmazhatja az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésében szabályozott eljárást az EK 81. cikk és az EK 82. cikk hatékony alkalmazásának biztosításánál általánosabb jellegű célkitűzés érdekében. Végül a holland kormány úgy véli, hogy az EK 81.cikk és az EK 82. cikk egységes alkalmazása nem sérül olyankor, amikor a nemzeti bíróság nem köteles a fenti két cikk valamelyikét értelmezni, illetve alkalmazni. A fenti megfontolások összessége tehát kizárja, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének harmadik mondatára támaszkodva észrevételeket nyújtson be egy olyan nemzeti adójogi jogvita keretében, mint amilyen a kérdést feltevő bíróság előtt folyó eljárás tárgya.
22. A Bizottság lényegében az olasz kormány támogatásával úgy véli, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének harmadik mondatát, és különösképpen „az EK [81. vagy EK 82. cikk] egységes alkalmazásának” kifejezését – amely a Bizottságnak a nemzeti bíróságokhoz benyújtandó írásbeli észrevételeinek mikéntjét szabja meg – tágabban kell értelmezni. A Bizottság álláspontja szerint nem helyes az a vélekedés, hogy az írásbeli észrevételek az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének harmadik mondata értelmében történő benyújtása attól a további feltételtől függ, hogy a nemzeti eljárásnak az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk alkalmazására kell irányulnia. Éppen ellenkezőleg, elegendő az, ha a szóban forgó jogvita veszélyeztetheti a közösségi versenyjogi szabályok egységes alkalmazását. Ezen túlmenően az 1/2003 rendelet huszonegyedik preambulumbekezdésének, valamint a Bizottság és a nemzeti bíróságok közötti az [EK 81. és 82. cikk] alkalmazására vonatkozó együttműködésről szóló közlemény rendelkezéseinek csupán jelzésértékű hatása van, és e rendelkezések nem szűkíthetik a hivatkozott rendelet 15. cikke (3) bekezdése harmadik mondatának tág értelmezését. E megfontolásokra tekintettel, valamint mivel a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik annak vizsgálata tekintetében, hogy valamely ügyben szükséges‑e, hogy észrevételeket nyújtson be az adott nemzeti bírósághoz, a Bizottság hangsúlyozza, hogy az alapeljárás tárgyát képező adójogi jogvita keretében jogosult ilyen észrevételeket benyújtani, és jogos érdeke fűződik ezek benyújtásához. A bírságok ugyanis – mivel versenyellenes magatartásokat szankcionálnak – az EK 81. és EK 82. cikk alkalmazásával függenek össze, amint azt az EK 83. cikk (2) bekezdésének a) pontja is kimondja. Márpedig a bizottsági határozatban kiszabott bírságok adóból való – akár részleges – levonásának lehetősége azzal a kockázattal jár, hogy e bírságok elrettentő hatása jelentősen csökken, illetve a Szerződés célkitűzései, és különösen a közösségi versenyszabályok alkalmazása veszélybe kerülhet. Végül a Bizottság arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemzeti bíróságot nem kötik a Bizottság által benyújtott írásbeli észrevételek, másrészről pedig a Bizottság az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének értelmében nem szerez beavatkozói státuszt az alapeljárásban.
23. A jelen előzetes döntéshozatalra utaló határozatban felvetett problémát pontosabban összefoglalva a következő kérdésre kell válaszolnunk: az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének harmadik mondatában meghatározott feltétel hatálya kiterjed‑e egy olyan helyzetre, amelyben a Bizottság – azzal, hogy valamely nemzeti fellebbezési bíróság előtt folyamatban lévő ügyben írásbeli észrevételeket nyújt be ehhez a bírósághoz – egy általa hozott, az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó határozat hatásainak egységes alkalmazását kívánja biztosítani, mivel a Bizottság álláspontja szerint a nemzeti bíróság döntése veszélyeztetheti a fent hivatkozott rendelkezés egységes alkalmazását, amennyiben az elsőfokú nemzeti bíróság által elfogadott értelmezést és határozatot helybenhagyja.
24. Elöljáróban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Bizottság a Bíróság előtt elismerte, hogy a jelen ügy tárgyát képező helyzet olyan „atipikus” esetnek tekintendő, amely arra késztetheti a Bizottságot, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének harmadik mondatában ráruházott eljárási jogosultságaival éljen. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fenti rendelkezés által szabályozott „atipikus” esetek azok, amelyekben az adott nemzeti bíróságnak az EK 81. cikket és/vagy az EK 82. cikket egy adott helyzetben és/vagy e rendelkezés[eke]t egy meghatározott esetre kell alkalmaznia.
25. Mindemellett nem osztom az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének az X BV és a holland kormány általi megszorító értelmezését.
26. Először is el kell utasítani azon állításukat, miszerint a Bizottság kizárólag abban az esetben jogosult az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdése harmadik mondatának megfelelően eljárni, ha az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk egységes értelmezését valamely tagállami bíróság döntése befolyásolhatja. Elegendő megállapítani, hogy e rendelkezés szövege a hivatkozott rendelkezések „egységes alkalmazására” utal, és nem kizárólag azok értelmezésére.
27. Továbbá a holland kormány által előadott azon elmélet sem meggyőző, miszerint a Bizottság nem jogosult az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondata alapján írásbeli észrevételeket benyújtani egy nemzeti jog alkalmazására vonatkozó jogvitában, mivel az ilyen jogvita semmiképpen sem az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk egységes alkalmazását, legfeljebb e rendelkezések hatékony alkalmazását veszélyeztetheti.
28. Mivel az egységesség [cohérence] fogalma jellegénél fogva eleve többértelmű, az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatában foglalt kifejezés ugyanúgy vonatkozhat olyan esetekre, amelyekben a nemzeti bíróságok joggyakorlata ugyanúgy veszélyeztetheti az EK 81.cikk vagy az EK 82. cikk belső egységességét [koherenciáját] – vagyis lényegében a fenti rendelkezésekben meghatározott feltételek egységes alkalmazását –, mint e cikkek külső egységességét – vagyis azt, hogy e rendelkezések megőrizzék logikus és magától értetődő helyüket a közösségi versenyjogi szabályok, illetve a Szerződés rendszerének általánosabb keretében.(6)
29. Tehát amennyiben úgy véljük, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondata az utóbbi értelemben utal az egységesség fogalmára, nem kizárt – amint azt az ezt követő okfejtéseimben meg is vizsgálom –, hogy valamely nemzeti joggal kapcsolatos jogvitában eljáró nemzeti bíróság veszélyeztesse az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk egységes alkalmazását.
30. E tekintetben véleményem szerint már most látható, hogy egy olyan nemzeti ítélet, amely lehetővé teszi, hogy az EK 81. cikket végrehajtó bizottsági határozat által kiszabott bírságot részben vagy egészben le lehessen vonni az adóköteles eredményből, alkalmas arra, hogy a szóban forgó bizottsági határozatnak az azon tagállamokban való egységes alkalmazását befolyásolja, amelyekben az érintett vállalkozások székhelye található.
31. Igaz, hogy ebben az esetben azzal védekezhetnénk, hogy a Bizottság által az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondata értelmében benyújtott írásbeli észrevételek egy olyan esetre vonatkoznak, amelyben inkább egy, az EK 81. cikket végrehajtó határozat egyöntetű [uniforme] alkalmazásáról, mint a hivatkozott rendelkezés egységes alkalmazásáról van szó.
32. Mindazonáltal számomra úgy tűnik, hogy amennyiben az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdése harmadik mondatának a 28. pontban kifejtett második értelmezéséből közvetlenül az előző pontban ismertetett következtetésre jutunk, a túlzott formalizmus csapdájába esünk.
33. Először is, ugyan az egységesség [cohérence] fogalma annyiban megkülönböztetendő az egyöntetűség [uniformité] fogalmától, hogy az előbbi fogalom olyan fokozatokat foglalhat magában, amelyekkel az utóbbi elviekben nem rendelkezik, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az 1/2003 rendelet bizonyos nyelvi változataiban, az ugyanezen aktus többi nyelvi változatához képest, az utóbbi fogalom használatos a „cohérence”, illetve az „application cohérente” kifejezés helyett. Így például az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdése harmadik mondatának egyes nyelvi változataiban az „application uniforme” kifejezés [egyöntetű alkalmazás] szerepel, lásd például a dán nyelvű változatot („ensartede anvendelse”), az olasz nyelvű változatot („applicazione uniforme”), valamint a svéd nyelvű változatot („enhetliga tillämpningen”), miközben az „uniforme” [egyöntetű] kifejezést is használja a rendelet releváns preambulumbekezdésében a német („einheitliche”), dán és svéd változat.
34. Továbbá az egységesség, illetve pontosabban az „egységes alkalmazás” fogalma elég rugalmasnak tűnik ahhoz, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatában előírt mechanizmus hatálya alá tartozhassanak olyan helyzetek is, amelyek során valamely nemzeti bíróság veszélyezteti vagy veszélyeztetheti az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk egyöntetű, sőt hatékony alkalmazását.(7) Ez a megközelítés annál is inkább megfelelőnek tűnik, mivel az 1/2003 rendelet célja az, hogy lehetővé tegye az EK 81. cikk és az EK 82. cikk hatékony és egységes alkalmazását,(8) amelyek keretében a Bizottság a közösségi jog által ráruházott felügyeleti feladat ellátására tekintettel(9) döntő szerepet tölt be.
35. Végül mivel az EK 81. cikk értelmezése magának a rendelkezésnek szerves részét képezi, nem látom be, hogy a Bizottság miért ne élhetne az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatában meghatározott mechanizmussal esetleg azon indokból, hogy ez az intézmény csupán egy olyan határozat egységes alkalmazásának biztosítására vonatkozik, amely maga is az EK 81. cikket alkalmazza és értelmezi. E tekintetben úgy vélem, hogy az EK 81. és EK 82. cikkre vonatkozóan az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében megfogalmazott utalás hatályából nem lehet kizárni sem a Bíróság e rendelkezésekre vonatkozó értelmezését, sem a Bizottságnak a fenti rendelkezéseken alapuló határozathozatali gyakorlatát, legalábbis – értelemszerűen – akkor, ha ezt a gyakorlatot a közösségi bíróság jogszerűnek nyilvánítja.
36. Erre persze azt a választ lehet adni, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdése harmadik mondatának célja csupán az EK 81. cikk és az EK 82. cikk, nem pedig a közösségi jog egyéb rendelkezései egységes alkalmazásának megóvása – mint például az EK 83. cikké, amelynek alapján a Bizottság különösen arra kapott felhatalmazást, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésében előírt tilalmat megsértő vállalkozásokkal szemben bírságot szabjon ki.
37. Mindazonáltal ez az ellenvetés figyelmen kívül hagyja a bírságok „célratörő” jellegét – amelyet az EK 83. cikk (2) bekezdésének a) pontja is kiemel –, mivel a bírságok célja „a[z EK 81. cikk (1) bekezdésében és az EK 82. cikkben] megállapított tilalmak betartásának biztosítása” és amelyek ennélfogva a Bizottságnak a közösségi jog által ráruházott felügyeleti feladat ellátására rendelkezésére álló eszközök egyike.(10)
38. E körülmények között még az a legkézenfekvőbb vélekedés, hogy a bírságok és az EK 81. és EK 82. cikk alkalmazása közötti szoros összefüggés ellenére egy olyan nemzeti jogvita, amely egy, az EK 81. cikk (1) bekezdésében meghatározott tilalom betartásának biztosítása érdekében hozott bizottsági határozat által kiszabott bírságok jellegére vonatkozó kérdést vet fel, elméletileg nem veszélyeztetheti az EK 81. cikk egységes alkalmazását.
39. Így jutok el a holland kormány és az X BV által hangoztatott fő ellenvetéshez, miszerint az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatában meghatározott mechanizmus csak olyan helyzetben alkalmazandó, amikor a nemzeti bíróságnak alkalmaznia kell az EK 81. vagy EK 82. cikket.
40. Belátom, hogy ez az érvelés nem teljesen alaptalan, mivel az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondata által létrehozott mechanizmus kétségkívül lényegében arra jött létre, hogy a Bizottság akkor alkalmazza, amikor a nemzeti bíróságoknak az EK 81. cikk és/vagy az EK 82. cikk alkalmazásáról kell érdemben határozniuk.
41. Nyilvánvalónak tűnik tehát, hogy az EK 81. és EK 82. cikk különösen központosított – mint amilyen a Szerződés 85. és 86. cikkének [jelenleg EK 81. és EK 82. cikk] alkalmazásáról szóló, 1962. február 6‑i 17. sz. (első) tanácsi rendelet(11) – alkalmazásáról a közösségi versenyszabályok – például az 1/2003 rendelet által létrehozott – decentralizált végrehajtási rendszerére való áttérés külön mechanizmusok létrehozását teszi szükségessé az EK 81. és EK 82. cikk rendelkezéseinek – az 1/2003 rendelet által használt különböző kifejezések szerint – „tényleges” „hatékony”, „egyöntetű” és/vagy „egységes” alkalmazásának(12) érdekében. Az is tény, hogy e mechanizmusok egyike az 1/2003 rendelet 15. cikkében szabályozott, egyrészről a tagállami bíróságok, másrészről a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok közötti együttműködésre vonatkozó eljárás.
42. Mindemellett úgy vélem, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatában meghatározott sajátos együttműködési mechanizmus nem tehető függővé attól az előfeltételtől, hogy az adott nemzeti bíróság előtt folyó jogvita az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk alkalmazására vonatkozik‑e, hanem nyugodtan kiterjeszthető olyan helyzetekre is, ahol a nemzeti bíróságnak egy előtte folyó nemzeti jogra vonatkozó jogvita során kell olyan közösségi jogi elv vagy kifejezés – mint például a Bizottság által kiszabott bírságok – jelentéséről vagy hatályáról döntést hoznia, amely szorosan összefügg az EK 81. és/vagy EK 82. cikk alkalmazásával.
43. Először is emlékeztetni kell, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdése harmadik mondatának szövege csupán az EK 81. és EK 82. cikk „egységes alkalmazására” utal. Egyrészt tehát a hivatkozott rendelet 15. cikk (1) bekezdésével ellentétben – amely a nemzeti bíróságok Bizottsághoz intézett információkérését, illetve véleménykérését szabályozza, amikor e bíróságok „a[z EK 81. vagy EK 82. cikk] alkalmazására vonatkozó eljárás során” hoznak döntést –, másrészt e rendelet 15. cikke (2) bekezdésével ellentétben – amely arra vonatkozik, hogy a nemzeti bíróságok kötelesek valamennyi olyan írásbeli ítélet másolatát eljuttatni a Bizottság részére, amelyben „a[z EK 81. vagy EK 82. cikk] alkalmazásáról döntöttek” – az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondata a Bizottság írásbeli észrevételeinek benyújtását nem teszi függővé egy nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő olyan jogvita létezésétől, amelyben az utóbbinak az EK 81. vagy EK 82. cikk alkalmazásáról kell döntenie.
44. Továbbá ugyan igaz, hogy az 1/2003 rendelet huszonegyedik preambulumbekezdése kijelenti, a „Bizottság […] számára lehetővé kell tenni azt is, hogy a[z EK 81. vagy EK 82. cikk] alkalmazására felkért bíróságok részére írásbeli vagy szóbeli észrevételeket nyújtsanak be”,(13) ez a megjegyzés önmagában nem korlátozza a Bizottság azon lehetőségét, hogy más körülmények között is észrevételeket nyújtson be, mindaddig, ameddig a hivatkozott rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatában foglalt feltételt betartja.
45. Egyébiránt megjegyezném, hogy az 1/2003 rendelet huszonegyedik preambulumbekezdésének a fenti pontban hivatkozott mondatrésze pontatlanul tükrözi a hivatkozott rendelet 15. cikke (3) bekezdésének szövegét. Egyrészről meg kell állapítani, hogy a huszonegyedik preambulumbekezdés hivatkozott mondata a Bizottság által a nemzeti bíróságokhoz benyújtott írásbeli észrevételeket a szóbeli észrevételekkel együttesen tárgyalja, miközben az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének negyedik mondata a szóbeli észrevételek megtételét a nemzeti bíróság hozzájárulásához köti. Másrészről a preambulumbekezdés együtt említi a Bizottság, valamint a nemzeti versenyhatóságok által benyújtott észrevételeket, miközben – amint azt a holland kormány is elismeri – a Bizottságra vonatkozó feltétel („amennyiben a[z EK 81. vagy EK 82. cikk] egységes alkalmazása megkívánja”) legalábbis szövegezését tekintve eltér a versenyhatóságokra vonatkozó feltételtől, ugyanis az utóbbiak hivatalból nyújthatják be írásbeli észrevételeiket a tagállamuk nemzeti bíróságaihoz „a[z EK 81. vagy EK 82. cikk] alkalmazására vonatkozó ügyekben”.
46. A hivatkozott rendelet huszonegyedik preambulumbekezdéséből tehát nem vonható le olyan rugalmatlan következtetés, mint amelyre a holland kormány az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdése harmadik mondatának értelmezése tekintetében hivatkozik.
47. Továbbá még ha fenn is áll bizonyos kapcsolat aközött, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikke (2) bekezdésének értelmében a nemzeti bíróságok kötelesek minden „olyan írásbeli ítélet másolatát a Bizottság részére eljuttatni, amelyekben a[z EK 81. vagy EK 82. cikk] alkalmazásáról döntöttek”, valamint aközött, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdése harmadik mondatának értelmében a Bizottság jogosult írásbeli észrevételeket benyújtani a tagállami bíróságokhoz, ez a kapcsolat nem alakítható át a hivatkozott észrevételek benyújtásának előfeltételévé.
48. Különben a Bizottság soha nem tudna írásbeli észrevételeket benyújtani az elsőfokon eljáró nemzeti bíróságokhoz, sem olyan esetekben, amikor az 1/2003 rendelet 15. cikke (2) bekezdésében meghatározott kötelezettséget megsértették, ám a Bizottság más módon tudomást szerzett egy olyan ítéletről, amely veszélyeztetheti az EK 81. vagy EK 82. cikk egységes alkalmazását, ami pedig azt követeli meg, hogy a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtson be, még akkor sem, ha a nemzeti bíróságok az EK 81. és/vagy EK 82. cikk alkalmazásáról döntenek.
49. Ebből arra következtetek tehát, hogy a Bizottság írásbeli észrevételeinek a tagállami bíróságokhoz való benyújtása nem szabad, hogy olyan többlet‑ vagy közvetett feltételtől függjön, miszerint az adott nemzeti bíróságnak az EK 81. vagy EK 82. cikk egységes alkalmazását veszélyeztető értékelésére olyan jogvita keretében kell, hogy sor kerüljön, amely során e bíróságnak a hivatkozott rendelkezéseket kell alkalmaznia.
50. A holland kormány észrevételeiben arra hivatkozott, hogy ez a megközelítés jogbizonytalanságot okozna, mivel az a lehetőség, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondata ételmében írásbeli észrevételeket nyújtson be a nemzeti bíróságokhoz, korlátlanná válna.
51. Ez a megközelítés nem meggyőző, ugyanis az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatában meghatározott mechanizmus alkalmazásának korlátait maga a hivatkozott bekezdésben meghatározott feltétel tartalmazza. Összefoglalva – amint azt már a jelen indítványban kiemeltem – véleményem szerint a szóban forgó jogvita jellegétől függetlenül az a döntő, hogy a nemzeti bíróság által az EK 81. vagy EK 82. cikkre vonatkozó értékelés veszélyeztetheti a fenti rendelkezés egységes alkalmazását, és egy ilyen értékelés alapján jogosult a Bizottság az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatában foglalt mechanizmust életbe léptetni.
52. Nekem úgy tűnik, hogy a jelen ügyben pontosan ilyen helyzet áll fenn, és emiatt kívánt a Bizottság írásbeli észrevételeket benyújtani az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést feltevő bírósághoz.
53. Az iratokból az tűnik ki ugyanis, hogy a holland jövedelemadóról szóló törvény 3.14. cikke (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásának kizárása érdekében az elsőfokon eljáró Arrondissementsrechtbank Haarlem megállapította, hogy az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó bizottsági határozatban kiszabott bírságok lényegében „előnyelvonás” jellegűek, és ennélfogva az elsőfokú bíróság megállapította a bírságok – legalábbis részben történő – adójogi levonhatóságát.
54. A Bizottság által kiszabott bírságok jellegére vonatkozó értékelés viszont kétséget kizáróan egy olyan fogalomra vonatkozik, amely a közösségi jog hatálya alá tartozik, és amely szorosan összefügg az EK 81. cikk és/vagy az EK 82. cikk alkalmazásával. Másképpen fogalmazva, még ha az Arrondissementsrechtbank Haarlem előtt folytatott jogvita adójogi is volt, az utóbbi bíróság által kifejtett értékelés világosan egy olyan kérdésre vonatkozott, amely szorosan összefügg az EK 81. cikk és/vagy az EK 82. cikk alkalmazásával.
55. Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2.3. pontjából, valamint a Bizottság által a Bírósághoz benyújtott észrevételekből kitűnik, pontosan az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó bizottsági határozatban kiszabott bírságok jellegére vonatkozó értékelés miatt véli a Bizottság úgy, hogy az elsőfokú nemzeti bíróság veszélyeztette a hivatkozott cikk egységes alkalmazását, különös tekintettel a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára, miszerint a bírságok célja éppen annyira áll abban, hogy a meg nem engedett magatartásokat büntessük, mint abban, hogy megelőzzük azok megismétlését.(14) Egyébiránt a fenti ítélkezési gyakorlat alapján a Bizottság arra hivatkozik, hogy egyértelműen nem az „előnyelvonás” az általa a közösségi versenyjogot megsértő vállalkozásokkal szemben kiszabott bírságok elsődleges célja.(15)
56. Az Arrondissementsrechtbank Haarlemnek a Bizottság által kiszabott bírságok jellegére vonatkozó értékelését követően – miután a sajtóból, valamint az NMa‑n keresztül értesült a kérdést előterjesztő ügyről – értékelte úgy a Bizottság, hogy az EK 81. cikk egységes alkalmazása megkívánja, hogy az Arrondissementsrechtbank Haarlem fellebbezés tárgyát képező ítéletében kifejtett értékelésére vonatkozóan írásbeli észrevételeket nyújtson be a kérdést előterjesztő bírósághoz.
57. Véleményem szerint e körülmények között a Bizottság az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatában előírt feltételt nem lépi túl azzal, hogy úgy véli, hogy a jelen ügyben jogosult írásbeli észrevételeket benyújtani a hivatkozott rendelkezés alkalmazásában.
58. Az X BV és a holland kormány által állítottakkal ellentétben ez a megoldás álláspontom szerint nem minősül sem az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatában meghatározott mechanizmus elferdítésének, sem a tagállamok eljárásjogi függetlenségével szembeni túlkapásnak.
59. Az első ponttal kapcsolatban emlékeztetnék, hogy az X BV azt állítja, hogy a Bizottságnak, annak ellenére, hogy nem rendelkezik az alapeljárásban valamelyik fél státuszával, érdeke fűződik ahhoz, hogy a hivatkozott jogvita azzal záruljon le, hogy a Bizottság által a közösségi versenyjog megsértése miatt kiszabott bírságok adójogi levonása kizárásra kerüljön, amellyel túllépi az annak érdekében ráruházott hatáskört, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében meghatározott amicus curiaeként eljárjon.
60. Azon körülményen túlmenően, hogy az 1/2003 rendelet nem használja az amicus curiae kifejezést, és ezért szükségszerűen nem is határozza meg annak funkcióját,(16) két fő indok miatt vetném el ezt az érvelést.
61. Először is, amint azt már többször is kifejtettem a jelen indítványban, az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondata egyetlen feltételt szab ahhoz, hogy a Bizottság élhessen a tagállami bíróságok előtti írásbeli észrevételek benyújtásának jogával, és e feltétel szerint az EK 81. vagy EK 82. cikk egységes alkalmazásának veszélyben kell forognia. Nem ellentétes tehát ezzel a rendelkezéssel, hogy a kötelező feltételen felül a Bizottságnak többé‑kevésbé közvetlen és/vagy többé‑kevésbé világosan kimondott érdeke fűződjön ahhoz, hogy az a jogvita, amelyben írásbeli észrevételeket kíván benyújtani, egy bizonyos módon záruljon le. Végül Bizottságnak a közösségi jog – és különösen a közösségi versenyjog – feletti felügyeletre vonatkozó különös feladata miatt nagyon nehéz – ha nem lehetetlen – gyakorlatban megkülönböztetni, hogy mi tartozik a közösségi közérdek, és mi a Bizottság egyénibb érdeke alá, már ha az utóbbi egyáltalán létezik. A jelen ügyben például nekem teljesen úgy tűnik, hogy közérdek fűződik ahhoz, hogy egy, az EK 81. cikk (1) bekezdésében meghatározott tilalmat megsértő vállalkozásokkal szemben bírságot kiszabó bizottsági határozat egységes, egyöntetű és hatékony hatást fejtsen ki a Közösség egészében.
62. Tulajdonképpen véleményem szerint fölösleges lenne az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdésének harmadik mondatában előírt mechanizmust elhatárolni a Bizottság által állítólag követett többé‑kevésbé közvetlen és bevallott érdekektől, miközben a fenti rendelkezésben meghatározott egyetlen feltétel egyébként fennáll.
63. Másodszor szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a Bizottság által az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdése harmadik mondatának alkalmazásában benyújtott írásbeli észrevételek nem kötik azt a nemzeti bíróságot, amelyhez a Bizottság az észrevételeit benyújtja, és – amint arra egyébként a jelen ügyben alkalmazandó Mededingingswet módosításáról szóló 2004. június 30‑i törvény indokolása kifejezetten emlékeztet is – a Bizottság nem minősül az alapeljárás egyik felének, továbbá – amint azt maga az X BV is elismerte a tárgyalás során – nem is nyer ahhoz hasonló státuszt,(17) illetve az észrevételek benyújtása nem sérti különösebben az alapeljárás feleinek eljárási jogait.(18)
64. Ennélfogva egyáltalán nem úgy tűnik, hogy a Bizottság azzal, hogy írásbeli észrevételeket nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, túllépte volna az észrevételek benyújtásához való jogának az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében előírt korlátait, illetve ne tartaná be az e rendelkezésben, illetve a nemzeti eljárásjogi szabályokban meghatározott eljárási lehetőségeit.
65. Ezen eljárásjogi megjegyzés alapján a jelen indítvány 58. pontjában ismertetett, és a holland kormány által hivatkozott, tagállamok eljárásjogi függetlenségével szembeni túlkapásra vonatkozó második kifogást figyelembe veszem, és egyből el is vetem. Azon túlmenően, amit már a fenti pontban kifejtettem, elegendő megjegyezni, hogy nem lehet szó túlkapásról, amennyiben – mint a jelen ügyben is – a Bizottság eljárása az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdése harmadik mondatának hatálya alá esik.
66. Végül és nem utolsó sorban a jelen indítványban javasolt megközelítés kizárólag arra vonatkozik, hogy a Bizottságnak joga van‑e írásbeli észrevételeket terjeszteni a kérdést előterjesztő bíróság elé. Az indítvány értelemszerűen nem érinti e bíróság azon jogát, hogy az EK 234. cikk értelmében a Bírósághoz forduljon azon érdemi kérdésre várva választ, hogy a közösségi joggal ellentétes‑e, hogy valamely tagállam, illetve annak bíróságai lehetővé tegyék e tagállam adóalanya számára, hogy az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó bizottsági határozat által kiszabott bírságot le lehessen vonni az adóköteles eredményéből.(19)
67. A fenti megfontolások összessége alapján úgy ítélem meg, hogy az 1/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdése harmadik mondatának hatálya kiterjed olyan helyzetekre – mint amilyen az alapeljárásbeli is –, amelyekben a Bizottság írásbeli észrevételeket kíván benyújtani ahhoz a nemzeti bírósághoz, amely előtt az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó bizottsági határozat által kiszabott bírság adójogi levonhatóságára vonatkozó jogvita van folyamatban.
VI – Végkövetkeztetések
68. A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Gerechtshof te Amsterdam által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:
„A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet 15. cikke (3) bekezdése első albekezdése harmadik mondatának hatálya kiterjed olyan helyzetekre – mint amilyen az alapeljárásbeli is –, amelyekben a Bizottság írásbeli észrevételeket kíván benyújtani ahhoz a nemzeti bírósághoz, amely előtt az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó bizottsági határozat által kiszabott bírság adójogi levonhatóságára vonatkozó jogvita van folyamatban.”