C‑523/11. és C‑585/11. sz. egyesített ügyek

Laurence Prinz

kontra

Region Hannover (C‑523/11)

és

Philipp Seeberger

kontra

Studentenwerk Heidelberg (C‑585/11)

(a Verwaltungsgericht Hannover [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Uniós polgárság – EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 21. cikk – A szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog – Valamely tagállam állampolgárának egy másik tagállamban folytatott tanulmányok tekintetében nyújtott képzési támogatás – A származási tagállamban a tanulmányok megkezdése előtt legalább három évig fennálló lakóhelyre vonatkozó kötelezettség”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2013. július 18.

1.        Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – Személyi hatály – Valamely tagállam állampolgára, aki egy másik tagállamban diák – Bennfoglaltság – Hatály – Az európai uniós polgár jogálláshoz kapcsolódó jogok élvezete

(EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 21. cikk)

2.        Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – Egy másik tagállamban folytatott tanulmányok tekintetében nyújtott képzési támogatás – A támogatásnak az érintett tagállamban bizonyos ideig való állandó lakóhellyel rendelkezés kizárólagos feltételéhez kötött megadása – Megengedhetetlenség – Igazolás – Hiány

(EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 21. cikk)

1.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 22–24. pont)

2.        Az EUMSZ 20. cikket és az EUMSZ 21. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a valamely másik tagállamban folytatott tanulmányok tekintetében nyújtott képzési támogatás egyéves időszakot meghaladó nyújtását olyan kizárólagos feltételhez köti, amely szerint a kérelmezőnek az e törvény értelmében vett állandó lakóhellyel kell rendelkeznie belföldön az említett tanulmányok megkezdését megelőző hároméves időszakban.

Egy ilyen feltétel ugyanis alkalmas arra, hogy valamely tagállam saját állampolgárait eltántorítsa a más tagállamban való szabad mozgásra és tartózkodásra vonatkozó joguk gyakorlásától, tekintettel arra, hogy e szabadság gyakorlása befolyásolhatja a képzési támogatáshoz való jogukat.

Kétségkívül jogos lehet, hogy a tagállam csak azoknak a diákoknak nyújt ilyen támogatásokat, akik bizonyították, hogy bizonyos fokig beilleszkedtek az említett állam társadalmába. Mindazonáltal a valós beilleszkedési kapcsolat fennállásának igazolásához a tagállam által megkövetelt bizonyíték nem lehet túlzottan kizárólagos jellegű, amely indokolatlanul olyan tényezőt részesít előnyben – kizárva minden más jellemző tényezőt –, amely nem szükségszerűen tükrözi a kapcsolat valós és tényleges mértékét a kérelmező és e tagállam között. Így annak megállapításával, hogy valamely diák egy meghatározott időszakban abban a tagállamban tartózkodott, ahol képzési támogatás iránti kérelmet nyújt be, a beilleszkedés bizonyos foka bizonyítottnak tekinthető. A lakóhelyre vonatkozó kizárólagos feltétel azonban azzal a kockázattal jár, hogy kizárhat az érintett támogatásból olyan diákokat, akiknek, annak ellenére, hogy közvetlenül a külföldi tanulmányok kezdetét megelőzően nem rendelkeztek három évig folyamatosan lakóhellyel a támogatást nyújtó tagállamban, kellő mértékű kapcsolatuk áll fenn az említett tagállam társadalmával. A kapcsolat fennállhat például akkor, ha a diák az adott tagállam állampolgára, és ott hosszabb ideig iskolai tanulmányokat folytatott, vagy más olyan tényezők alapján, mint a családja, munkahelye, nyelvtudása vagy más szociális vagy gazdasági kötelék fennállása.

(vö. 32., 36–38., 41. pont és a rendelkező rész)