A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2015. június 19.(*)

„EMOGA – Garanciarészleg – EMGA és EMVA – Finanszírozásból kizárt kiadások – A cukor közraktározása – A raktárak bérletéhez kapcsolódó költségnövelés – A készletek éves leltára – A raktárak fizikai vizsgálata – Jogbiztonság – Jogos bizalom – Arányosság – Indokolási kötelezettség – Vagyoni kár kockázatának fennállása az alapok tekintetében – Hatékony érvényesülés”

A T‑358/11. sz. ügyben,

az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Marchini avvocato dello Stato)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: MM P. Rossi és D. Nardi, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2011. április 15‑i 2011/244/EU bizottsági végrehajtási határozatnak (HL L 102., 33. o.) az Olaszország által kifizetett bizonyos kiadásokat kizáró részében való megsemmisítése, valamint a Bizottság 2010. február 3‑i és 2011. január 3‑i levelének mint e határozat előkészítő aktusainak megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, I. Pelikánová és E. Buttigieg (előadó) bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. január 20‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2007. május 7‑én az Európai Közösségek Bizottságának szolgálatai helyszíni vizsgálatot kezdtek az Agenzia per l’erogazioni in agricoltura (AGEA, a mezőgazdasági kifizetésekért felelős ügynökség) székhelyén, Rómában (Olaszország), majd azt folytatták Emilia Romagna tartomány (Olaszország) cukorraktáraiban, és ennek végeztével záró megbeszélést tartottak a vizsgálatot végző küldöttség tagjai és az olasz hatóságok között 2007. május 11‑én Bolognában (Olaszország). E vizsgálat tárgyát a cukor közraktározására vonatkozó európai uniós szabályozás olasz hatóságok által történő alkalmazása képezte.

2        E vizsgálatot követően, 2007. június 19‑i feljegyzésével a Bizottság az 1290/2005/EK tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21‑i 885/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 171., 90. o.) 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban közölte az olasz hatóságokkal az elvégzett vizsgálatok során feltárt szabálytalanságokat, és meghatározta a jövőbeni korrekciós, valamint az eljárások tökéletesítését célzó intézkedéseket.

3        Az AGEA 2007. augusztus 7‑i feljegyzésével az olasz hatóságok előterjesztették észrevételeiket a Bizottság szolgálatai 2007. június 19‑i feljegyzésben megfogalmazott kifogásainak tárgyában.

4        2008. június 5‑i levelével a Bizottság, a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének harmadik bekezdésével összhangban, kétoldalú megbeszélésre hívta össze az olasz hatóságokat.

5        Ezen tárgyalás alkalmával, amelyet 2008. június 17‑én Brüsszelben (Belgium) tartottak, a felek érintették a Bizottság észrevételeinek tárgyát képező valamennyi kérdést. 2008. augusztus 21‑i feljegyzésükkel a Bizottság szolgálatai megküldték az olasz hatóságok számára a tárgyalás jegyzőkönyvét, amely tartalmazta mind az olasz hatóságok, mind a Bizottság álláspontjának bemutatását, a Bizottságnak az olaszországi cukortárolási intervenciók ellenőrzési rendszerének hiányosságaira vonatkozó megállapításait, valamint kiegészítő információkérést.

6        Az AGEA 2008. október 24‑i feljegyzésével az olasz hatóságok előterjesztették a tárgyalás összefoglalójára vonatkozó észrevételeiket, és eleget tettek a kiegészítő információkérésnek.

7        2010. február 3‑i levelükkel a Bizottság szolgálatai a 885/2006 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének harmadik bekezdésében foglaltak szerint hivatalos közlést intéztek az Olasz Köztársasághoz. A Bizottság előadta, hogy fenntartja azon álláspontját, mely szerint a kifizető ügynökségek által eszközölt egyes, az Olasz Köztársaság által jóváhagyott, az az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege és az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) címén bejelentett, cukortárolásra vonatkozó kiadások nem voltak összhangban az uniós joggal, és kijelentette abbéli szándékát, hogy pénzügyi korrekciókat javasol, valamint 2 077 637 euró összegben az uniós finanszírozásból való kizárást. A Bizottság előadta, hogy ezt az összeget az uniós jog három ízben történő megsértése alapján számolta ki. A jelen ügyben az olasz hatóságok e jogsértések közül csak az alábbi kettőt vitatták:

–        a raktártulajdonosok számára a bérelt raktárak után fizetett cukortárolási költségeknek a cukor intervenciós hivatalok által történő felvásárlása és értékesítése tekintetében az 1260/2001/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. június 27‑i 1262/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 178., 48. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 64. o.) 9. cikke (5) bekezdése második albekezdése alapján 35%‑kal történő növelése anélkül, hogy az olasz hatóságok bizonyítékot nyújtottak volna be a Bizottsághoz a tekintetben, hogy az adott emelés megfelelő és kellő formájú ellenőrzések tárgyát képezte, és hogy ezen ellenőrzéseket az ellenőrzésekről szóló nemzeti rendelkezések írták elő;

–        a mezőgazdasági termékek intervenciós készleteinek felmérésére és monitoringjára vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1996. november 8‑i 2148/96/EK bizottsági rendelet (HL L 288., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 20. kötet, 27. o.) az 1290/2005/EK rendelet részletes alkalmazási szabályainak a közraktározás formájában megvalósuló intervenciós intézkedések [EMGA] általi finanszírozása és a tagállamok kifizető ügynökségei által végrehajtott közraktározási műveletek könyvelése tekintetében történő megállapításáról szóló, 2006. június 21‑i 884/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 171., 35. o.) 2. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 4. cikkének a megsértése, amennyiben az intervenciós ügynökség birtokában lévő cukor leltárának ellenőrzésére a 2006‑os számviteli év tekintetében nem került sor e számviteli év vége, azaz 2006. szeptember 30. előtt.

8        „Az EMOGA Garanciarészlege számláinak végső elszámolására vonatkozó határozat előkészítése során a pénzügyi következmények kiszámítására vonatkozó iránymutatás” című, 1997. december 23‑i VI/5330/97. sz. bizottsági dokumentum (a továbbiakban: VI/5330/97. sz. dokumentum) alapján a Bizottság a 2006‑os pénzügyi évre vonatkozó finanszírozás tekintetében egyrészt 499 033 euró összegű korrekciónak, amely a tárolási költségek 10%‑nak felel meg azok 2006–2009‑es pénzügyi évek tekintetében 35%‑kal való növelése folytán, másrészt 781 044 euró összegű korrekciónak az alkalmazását javasolta, amely a tárolási költségek 5%‑ának felel meg, a leltár ellenőrzésének késedelmes elvégzése miatt.

9        2010. március 22‑i levelükkel az olasz hatóságok szorgalmazták az Egyeztető Testület intervencióját.

10      2010. szeptember 22‑én az Egyeztető Testület kibocsátotta végső jelentését.

11      Az AGEA 2010. december 17‑i feljegyzésével az olasz hatóságok, az Egyeztető Testület kérésének megfelelően, kiegészítő információkat szolgáltattak a Bizottság számára.

12      2011. január 3‑i levelével a Bizottság közölte az Olasz Köztársasággal az egyeztetési eljárást követő végső álláspontját. A Bizottság véleménye változatlan maradt a 2010. február 3‑i levélhez képest. Következésképpen fenntartotta álláspontját az uniós finanszírozás 2 077 637 euró összegben való kizárása tekintetében.

13      Az AGEA 2011. január 18‑i feljegyzésével az olasz hatóságok válaszoltak a végső bizottsági álláspontra.

14      2011. április 15‑én a Bizottság elfogadta az (EMOGA) Garanciarészlege, az (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló 2011/244/EU végrehajtási határozatot (HL L 102., 33. o.), amellyel az Olasz Köztársaság által a 2006–2009‑es pénzügyi évek tekintetében, a cukor közraktározására vonatkozó intézkedéssel kapcsolatban eszközölt költségeket kizárta 2 077 637 euró összegű pontos és átalány pénzügyi korrekciók által, mivel azok nincsenek összhangban az uniós jogi szabályokkal.

15      A Bizottság a megfelelőségi vizsgálat keretében végzett vizsgálatainak eredményeire vonatkozó, a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17‑i 1258/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 414. o.) 7. cikke (4) bekezdésével és a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21‑i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 209., 1. o.) 31. cikkével összhangban kiadott 2011. március 16‑i összefoglaló jelentésében (a továbbiakban: összefoglaló jelentés) megjelölte a pénzügyi korrekciók indokait.

 Az eljárás és a felek kérelmei

16      A Törvényszék Hivatalához 2011. június 27‑én benyújtott keresetlevelével az Olasz Köztársaság megindította a jelen keresetet.

17      Az Olasz Köztársaság továbbá bizonyításfelvétel és pervezető intézkedések iránti kérelmével benyújtotta a felajánlott bizonyítékokat.

18      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (első tanács) megnyitotta a vizsgálat szóbeli szakaszát, és a Törvényszék vizsgálati szabályzata 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket kérdések írásban történő megválaszolására. A felek e pervezető intézkedéseknek a kitűzött határidőn belül eleget tettek.

19      Az Olasz Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a megtámadott határozatot részlegesen semmisítse meg a felperest érintő részében;

–        semmisítse meg a Bizottság 2011. január 3‑i levelében foglalt, az Egyeztető Testület jelentését követően kiadott végső álláspontját és az abban foglalt indokolás 2. pontját mint megtámadott határozat előkészítő aktusát;

–        semmisítse meg a Bizottság 2010. február 3‑i levelét mint a megtámadott határozat előkészítő aktusát;

–        járulékosan adjon helyt a 2148/96 rendelet módosításáról szóló, 2006. június 21‑i 915/2006/EK rendelettel (HL L 169., 10. o.) szemben felhozott jogellenességi kifogásnak;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

20      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        nyilvánítsa elfogadhatatlannak a 915/2006 rendelettel szemben felhozott jogellenességi kifogást, vagy, másodlagosan, azt utasítsa el mint megalapozatlant;

–        az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

A –  A kereset azon részének elfogadhatóságáról, amely a Bizottság 2010. február 3‑i és 2011. január 3‑i levelének megsemmisítésére irányul

21      Keresetlevelében az Olasz Köztársaság a megtámadott határozat megsemmisítésén túl a Bizottság vizsgálat során neki címzett 2010. február 3‑i és 2011. január 3‑i levelének megsemmisítését is kéri.

22      A Tárgyaláson, a Törvényszék egy szóbeli kérdésére adott válaszul, a Bizottság a 2010. február 3‑i és 2011. január 3‑i levél megsemmisítése iránti kereseti kérelmek elfogadhatatlanságára hivatkozott, kiemelve e levelek előkészítő jellegét.

23      Az Olasz Köztársaság, miközben a keresetlevélben rámutatott, hogy a 2010. február 3‑i és 2011. január 3‑i levelek a megtámadott határozat előkészítő aktusait képezik (lásd a fenti 19. pontot), a tárgyaláson fenntartotta az azok megsemmisítésére irányuló kérelmeit arra hivatkozva, hogy azok önálló értékkel bírnak a megtámadott határozathoz képest, többek között a bennük foglalt indokolás tekintetében.

24      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak vagy határozatoknak kizárólag a felperes érdekeit érinteni képes, annak jogi helyzetét jelentős mértékben módosító, kötelező joghatásokat kiváltó intézkedések minősülnek. Annak megállapításához, hogy valamely jogi aktus vagy intézkedés kivált‑e ilyen hatást, annak tartalmát kell figyelembe venni (lásd: 2007. november 22‑i Investire Partecipazioni kontra Bizottság végzés, T‑418/05, EU:T:2007:354, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25      Egyébiránt, olyan aktusok vagy határozatok esetén, amelyek kidolgozása több szakaszban, különösen egy belső vizsgálat végén történik, főszabály szerint csak azon intézkedések minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható intézkedéseknek, amelyek a vizsgálat befejezéseként véglegesen rögzítik az intézmény álláspontját, a végső határozat előkészítésére irányuló közbenső intézkedések azonban nem (lásd: 2006. december 14‑i Németország kontra Bizottság ítélet, T‑314/04 és T‑414/04, EU:T:2006:399, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Investire Partecipazioni kontra Bizottság végzés, fenti 24. pont, EU:T:2007:354, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26      Végül, bár a tisztán előkészítő jellegű intézkedések mint olyanok nem képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát, az azokat érintő esetleges jogellenességre ugyanakkor lehet hivatkozni az azon végleges aktus ellen indított kereset alátámasztása érdekében, amelynek előkészítő szakaszát jelentik (lásd: Investire Partecipazioni kontra Bizottság végzés, fenti 24. pont, EU:T:2007:354, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy 2010. február 3‑i levelével a Bizottság a 885/2006 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban kiállított hivatalos közlést intézett az Olasz Köztársasághoz (lásd a fenti 7. pontot), 2011. január 3‑i levelével pedig az egyeztetési eljárást követő végső álláspontját közölte vele (lásd a fenti 12. pontot). E levelek a 885/2006 rendelet 11. cikk által előírt eljárás keretébe illeszkedtek, amely a megtámadott határozat Bizottság által 2011. április 15‑én történő elfogadásához vezetett, amely határozat, az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésével és az 1290/2005 rendelet 31. cikkével összhangban, kizár bizonyos költségeket az uniós finanszírozásból. A Bizottságnak az uniós finanszírozásból bizonyos összegeket kizáró végső határozata tehát, amely a jelen kereset tárgyát képezi, a 2010. február 3‑i és 2011. január 3‑i levelek elküldésének időpontjában még nem született meg.

28      Következésképpen a 2010. február 3‑i és 2011. január 3‑i levelek a megtámadott határozat előkészítő aktusait képezik, amit maga az Olasz Köztársaság is kijelent a keresetlevélben. Nem fejtenek ki tehát olyan, kötelező joghatást, amely érintheti az Olasz Köztársaság érdekeit a fenti 24. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

29      Ezt a megállapítást nem gyengítheti a felperesnek a szóban forgó levelekben foglalt indokolásra vonatkozó érve. Az Olasz Köztársaságnak jogában állt ugyanis, hogy az ezen aktusokban foglalt indokolás esetleges jogellenes elemeire hivatkozzon a megtámadott határozattal szemben indított jelen kereset alátámasztásául, amint az a fenti 26. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, következésképpen a keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani azon részében, amely a Bizottság 2010. február 3‑i és 2011. január 3‑i levelének megsemmisítésére irányul.

B –  Az ügy érdeméről

30      A jelen kereset tárgyát kizárólag az Olasz Köztársaság által eszközölt kiadások tekintetében a megtámadott határozat által alkalmazott átalánykorrekciók, azaz egyrészt a cukortárolás költségeinek a 2006–2009‑es pénzügyi évek tekintetében való 35%‑os emeléséhez kapcsolódó 10%‑os, azaz összesen 499 033 euró összegű pénzügyi átalánykorrekció, másrészt a leltár 2006‑os pénzügyi évre vonatkozó ellenőrzésének késedelmes elvégzése miatt alkalmazott 5%‑os, azaz 781 044 euró összegű átalánykorrekció képezi.

1.     Előzetes megfontolások

31      Emlékeztetni kell arra, hogy az európai mezőgazdasági alapok csak a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében, az uniós rendelkezéseknek megfelelően végrehajtott intézkedéseket finanszírozzák (lásd: 2004. szeptember 23‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑297/02, EU:C:2004:550, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32      Az európai mezőgazdasági alapokra vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bizottság feladata a mezőgazdasági piacok szervezésére vonatkozó szabályok megsértése fennállásának bizonyítása. Ebből következően a Bizottság köteles indokolni az érintett tagállam által végrehajtott ellenőrzések hiányát vagy hiányosságait megállapító határozatát. A Bizottság azonban nem a nemzeti hatóságok által végrehajtott ellenőrzések elégtelenségének vagy az azok által ismertetett számadatok szabálytalanságának kimerítő jellegű bemutatására köteles, hanem arra, hogy bizonyítsa az ellenőrzések vagy e számadatok tekintetében benne felmerült komoly és ésszerű kétséget (lásd: 2005. február 24‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑300/02, EBHT, EU:C:2005:103, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2006. november 22‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑282/04, EU:T:2006:358, 95. és 96. pont).

33      Az érintett tagállam a maga részéről nem cáfolhatja a Bizottság megállapításait anélkül, hogy saját állításait alátámasztaná egy megbízható és működőképes ellenőrzési rendszer létezését bizonyító tényekkel. Amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok, azok komoly kétségeket kelthetnek a megfelelő és hatékony felügyeleti és ellenőrzési intézkedések összességének végrehajtását illetően. A Bizottság bizonyítási terhének ezt a könnyítését az magyarázza, hogy a tagállamnak áll a leginkább a módjában az, hogy a számlák elszámolásához szükséges adatokat begyűjtse és ellenőrizze, következésképpen a tagállam feladata ellenőrzései és számadatai valóságosságának, és adott esetben a Bizottság állításai helytelenségének legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása (lásd: Görögország kontra Bizottság ítélet, fenti 32. pont, EU:C:2005:103, 35. és 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Olaszország kontra Bizottság ítélet, fenti 32. pont, EU:T:2006:358, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      Az Olasz Köztársaság által hivatkozott jogalapokat a fenti megfontolások fényében kell megvizsgálni.

2.     A 2006–2009‑es pénzügyi évekre vonatkozó tárolási költségek 35%‑os emeléséhez kapcsolódó kiadásokat érintő 10%‑os pénzügyi átalánykorrekcióról

35      Az összefoglaló jelentésből kitűnik, hogy a jelen ügyben a megtámadott határozat által alkalmazott 10%‑os átalánykorrekció a tárolási költségek 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdése által előírt emelésének az alkalmazására vonatkozó ellenőrzési rendszert érintő hiányosságokon alapult. A Bizottság lényegében azt rótta fel az Olasz Köztársaságnak, hogy nem vezetett be olyan, a gazdasági szereplők igényeinek megfelelő ellenőrzési rendszert, amely lehetővé tenné annak biztosítását, hogy a tárolási költségeknek az 1262/2001 rendelet 9. cikkének (5) bekezdésében, a bérelt raktárakban történő cukortárolás címén előírt, 35%‑os emelését kellő módon igazolt és igazolható esetekben engedélyezzék. A Bizottság megállapította, hogy ezen emelés szisztematikus alkalmazása, a tárolás többletköltségeinek valós jellegére vonatkozó ellenőrző eljárások bevezetése nélkül, vagy legalábbis anélkül, hogy az olasz hatóságok bizonyították volna, hogy ezen eljárásokat az ellenőrzésekről vonatkozó nemzeti intézkedések írták elő, jelentős veszteségi kockázattal jár az uniós alapok számára.

36      Az Olasz Köztársaság által hivatkozott két első jogalap a tárolási költségek 35%‑os emeléséhez kapcsolódó költségek pénzügyi korrekciója vitatásának alátámasztását szolgálják, és formálisan a lényeges eljárási szabályok megsértésén alapulnak, az első jogalap esetében azáltal, hogy a Bizottság nem folytatott vizsgálatot az ügyben a megtámadott határozat elfogadását megelőzően, a második esetében pedig az indokolás hiánya folytán.

a)     Az első jogalap tartalmáról

37      Elöljáróban meg kell állapítani, hogy noha a felek közötti vita lényegében az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésének értelmezésére, valamint azon ellenőrzések jellegére vonatkozik, amelyeket a nemzeti hatóságoknak le kell folytatniuk a tárolási költségek e rendelkezés által előírt, 35%‑os növelésének alkalmazását megelőzően, az Olasz Köztársaság keresetlevelében a Bizottság által e tekintetben alkalmazott korrekció vonatkozásában formálisan csak a lényeges eljárási szabályoknak a vizsgálat hiánya és az indokolás hiánya folytán történő megsértésére alapított jogalapokat (első és második jogalap) adott elő, amelyek a megtámadott határozat formai aspektusaira és az annak elfogadásához vezető eljárásra vonatkoznak.

38      A Törvényszék írásbeli kérdésére válaszul a felperes mindazonáltal rámutatott, hogy első jogalapja akként értelmezendő, hogy nem csupán a lényeges eljárási szabályoknak a vizsgálat hiánya folytán történő megsértésére vonatkozik, hanem értékelési hibára, valamint az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésének megsértésére is.

39      A tárgyaláson a Bizottság e tekintetben elfogadhatatlansági kifogást hozott fel arra hivatkozva, hogy az ilyen átminősített jogalapot – az ítélkezési gyakorlattal összhangban –, a Bizottság által a Törvényszék előtt a felperes érveire válaszul hivatkozott érveinek terjedelmétől és tartalmától függetlenül új jogalapnak kell tekinteni.

40      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikke első bekezdésének és vizsgálati szabályzata 44. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazására vonatkozó ítélkezési gyakorlat szerint a felperes nem köteles kifejezetten feltüntetni a kifogása alapjául szolgáló konkrét jogszabályt sem, feltéve hogy érvelése kellőképpen egyértelmű ahhoz, hogy az ellenérdekű fél és az uniós bíróság nehézség nélkül be tudja azonosítani e jogszabályt (lásd ebben az értelemben: 2006. május 10‑i Galileo International Technology és társai kontra Bizottság ítélet, T‑279/03, EBHT, EU:T:2006:121, 38–41. pont; lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2008. november 13‑i SPM kontra Tanács és Bizottság ítélet,, T‑128/05, EU:T:2008:494, 65. pont). Következésképpen elegendő lehet a jogalapok érdemi bemutatása jogi minősítésük helyett, feltéve hogy az említett jogalapok kellő egyértelműséggel kitűnnek a keresetlevélből (2010. március 26‑i Proges kontra Bizottság ítélet, T‑577/08, EU:T:2010:127, 21. pont).

41      A jelen ügyben egyrészt az Olasz Köztársaság felrója a Bizottságnak azt, hogy a 10%‑os átalánykorrekció alkalmazását megelőzően nem folytatott az olasz cukorpiaci feltételekre vonatkozó vizsgálatot. Másrészt az Olasz Köztársaság előterjeszt egy sor érvet annak bizonyítására, hogy az olasz hatóságok felmérték és vizsgálták az olasz cukorpiaci feltételeket, amelyek – álláspontja szerint – igazolták a cukortárolás költségeinek legalább 35%‑os növelését, amit a Bizottság elmulasztott figyelembe venni a megtámadott határozat elfogadása során. Az Olasz Köztársaság érveinek e második csoportja nem értelmezhető másként, mint hogy azt kívánja felróni, hogy a Bizottság nem ismerte el, hogy a tárolási költségek 1262/2001 rendelet 9. cikk (5) bekezdésének második albekezdésében foglaltak szerinti, 35%‑os növelését az olasz hatóságok, tekintettel a piackutatás eredményeire, helyesen alkalmazták, valamint hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az olasz hatóságok nem adtak elő kellő bizonyítékot a Bizottságnak az alapokat a megfelelő ellenőrzések állítólagos hiánya folytán érő kockázat tekintetében fennálló kétségeinek eloszlatására.

42      Vitathatatlan, hogy ezen érvek némelyikére az Olasz Köztársaság nem az első, hanem a második, a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiánya folytán történő megsértésére alapított jogalap keretében hivatkozott, amint a Bizottság erre felhívta a figyelmet a tárgyaláson. Mindazonáltal a Törvényszék a felek jogalapjainak és kifogásainak vizsgálata során nem lehet kötve ahhoz, hogy a felek érveiket formálisan hogyan minősítik, feltéve hogy érvelésük kellő egyértelműséggel kitűnik beadványaikból, amint az a fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik.

43      Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a Bizottság az első és második jogalapra adott együttes válaszában nemcsak vitatta a vizsgálat állítólagos elmaradását, de fel is hívta a Törvényszéket ellenkérelmének 94. pontjában, hogy elsődlegesen állapítsa meg, hogy az 1262/2001 rendelet 9. cikkének (5) bekezdését a jelen ügyben az olasz hatóságok nem tartották be a támogatás nyújtásának formai feltételei vonatkozásában. Ezzel kapcsolatban a Bizottság főként arra hivatkozott, az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésének általa nyújtott értelmezésére tekintettel, hogy az Olasz Köztársaság azzal, hogy a maximális 35%‑os növelést biztosította megkülönböztetés nélkül szinte valamennyi termelőnek, akik külső tárolóhelyet vesznek igénybe, anélkül, hogy esetről esetre igazolta volna a ténylegesen viselt költségek legmagasabb összegét, megsértette e rendelkezést. Az egyéni ellenőrzésekre vonatkozóan a Bizottság álláspontja szerint az említett rendelkezésből következő kötelezettségek elmulasztása az alapokat komoly kockázatnak tette ki, és igazolta a megtámadott határozat által előírt 10%‑os korrekciót.

44      Ezenfelül a Bizottság nem válaszolt az indokolás hiányára alapított második jogalapra, hanem azt az első jogalappal vizsgálta, és az ügy érdemére vonatkozó érvekkel válaszolt rájuk.

45      Ilyen körülmények között az első jogalap azon értelmezése, hogy az kizárólag a lényeges eljárási szabályoknak a vizsgálat hiánya folytán történő megsértésén alapul, amint azt a Bizottság állítja, megfosztaná hatékony érvényesülésétől a felek által a Törvényszék előtt előadott érvelés nagy részét. Következésképpen, a fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel, és amennyiben a Olasz Köztársaság érveinek lényege kellő egyértelműséggel kitűnik a keresetlevélből, miáltal a Bizottság védekezését hasznosan előterjesztheti, és amennyiben a Törvényszéknek módjában áll ezen érvek beazonosítása és vizsgálata, az első jogalapot akként kell értelmezni, hogy nemcsak a lényeges eljárási szabályoknak a vizsgálat hiánya folytán, de értékelési hibán és az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésének megsértése folytán történő megsértésén is alapul.

b)     Az első, a lényeges eljárási szabályoknak a vizsgálat hiánya, értékelési hiba, valamint az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésének megsértése folytán való megsértésére alapított jogalapról

46      Egyrészt az Olasz Köztársaság egyrészt azt állítja, hogy a Bizottság, az Egyeztető Testület ajánlásával ellentétben, nem vizsgálta megfelelően az olasz piaci feltételeket, amelyek a cukoripari vállalkozások részéről igazolták a tárolási költségek növelésére vonatkozó kérelmet. Az Olasz Köztársaság álláspontja szerint a Bizottság meghatalmazottainak a 2007 májusában folytatott vizsgálat alkalmával vizsgálniuk kellett volna a raktárak bérleti piacát, különös tekintettel a tárolást végző vállalkozásokra. A Bizottság azzal, hogy az Olasz Köztársaságtól „különleges körülmények” fennállásának és formális piackutatás elvégzésének a bizonyítását kéri, megfordította a bizonyítási terhet.

47      Másrészt az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy az igazgatási eljárás keretében elégséges bizonyítékokat nyújtott be annak alátámasztására, hogy vizsgálta a cukortárolási költségek növelése iránti kérelem okait. Az Olasz Köztársaság hangsúlyozza, hogy a 35%‑os növelés olasz hatóságok által történő alkalmazásának értékelése során figyelembe kell venni többek között a különösen nagy cukormennyiségeket, amelyeket az intervenciós ügynökség a 2004/2005‑ös és 2005/2006‑os gazdasági évre vásárolni volt kénytelen, az uniós szabályozás által előírt jellemzőknek megfelelő raktárak hiányát, valamint a cukorhoz hasonló termékek tárolása árának tényleges emelését. A Bizottság elmulasztotta tekintetbe venni az olasz hatóságok által az igazgatási eljárás során erre vonatkozóan benyújtott bizonyítékokat.

48      A Bizottság azt állítja, hogy az olasz hatóságok tévesen alkalmazták a szóban forgó növelést általános jelleggel, mikor esetről_esetre el kellett volna végezniük a cukoripari vállalkozások által benyújtott kérelmek vizsgálatát a bérelt raktárakban történő tároláshoz kapcsolódó többletköltségek tényleges jellegének megállapítása céljából, mivel az ésszerű pénzgazdálkodás elve megköveteli, hogy csak a valójában és ténylegesen viselt költségek terheljék az alapokat.

49      A fent hivatkozott érvekből kitűnik, hogy a felek lényegében azon ellenőrzések természetének tárgyában vannak eltérő állásponton, amelyeket a nemzeti hatóságoknak az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében előírt 35%‑os növelés alkalmazását megelőzően kell végezniük a bérelt raktárakban történő tároláshoz kapcsolódó költségek tekintetében. Elöljáróban tisztázni szükséges tehát azon kötelezettségeket, amelyek a tagállamokat terhelik az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása során.

 Az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdése által a tagállamok számára előírt ellenőrzésekről

50      Az 1262/2001 rendelet a kvótán belül gyártott, intervenciós intézkedések tárgyát képező cukor átvételének és kezelésének közös szabályait vezette be, többek között a cukor tárolási feltételeinek és költségeinek vonatkozásában.

51      Az 1262/2001 rendelet 9. cikkének (5) bekezdése így rendelkezik:

„A cukorral foglalkozó vállalkozások silóiban vagy raktáraiban tárolt cukor tárolási költségei nem haladhatják meg 100 kilogrammonként, tíznapos időszakonként a 0,048 eurót.

Az intervenciós hivatal azonban a szóban forgó összeget legfeljebb 35%‑kal megemelheti, ha a cukrot az ajánlattevő fél által bérelt, a cukorral foglalkozó vállalkozáson kívüli silókban vagy raktárakban tárolják, illetve különleges körülmények esetén legfeljebb 50%‑kal”.

52      Meg kell állapítani, hogy az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdése nem pontosítja a tagállamok által a 35%‑os növelés alkalmazását megelőzően kötelezően elvégzendő ellenőrzéseknek sem a módját, sem a terjedelmét.

53      Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az 1258/1999 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése, amelynek szövege analóg az 1290/2005 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének szövegével, arra kötelezi a tagállamokat, hogy minden szükséges intézkedést tegyenek meg annak érdekében, hogy meggyőződjenek az európai mezőgazdasági alapok által finanszírozott ügyletek tényleges megvalósításáról és végrehajtásuk szabályszerűségéről, hogy megakadályozzák és kezeljék a szabálytalanságokat, valamint hogy a szabálytalanság, illetve gondatlanság miatt elvesztett összegeket behajtsák még abban az esetben is, ha a konkrét uniós jogi aktus nem írja elő kifejezetten valamilyen ellenőrző intézkedés elfogadását (2001. december 6‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑373/99, EBHT, EU:C:2001:662, 9. pont; 2009. szeptember 30‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, T‑55/07, EU:T:2009:371, 62. pont).

54      Az ítélkezési gyakorlat pontosította, hogy e rendelkezésből – az EUSZ 4. cikkben lefektetett, a Bizottsággal való jóhiszemű együttműködési kötelezettségre is figyelemmel, valamint különös tekintettel az uniós források szabályszerű felhasználására – az is következik, hogy a tagállamok kötelesek átfogó adminisztratív ellenőrzéseket, valamint helyszíni ellenőrzéseket végezni, biztosítva a kérdéses támogatások odaítélésére vonatkozó érdemi és formai feltételek közvetlen betartását (lásd: 2003. január 9‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑157/00, EBHT, EU:C:2003:5, 11. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ha ezeket az ellenőrzéseket nem szervezik meg, vagy a tagállam annyira hiányosan szervezi meg azokat, hogy kétségessé válik, hogy betartották‑e ezeket a feltételeket, akkor a Bizottság megalapozottan zárhat ki egyes, az érintett tagállam által eszközölt kiadásokat (1990. június 12‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑8/88, EBHT, EU:C:1990:241, 20. és 21. pont; 2005. április 14‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑468/02, EU:C:2005:221, 36. pont; 2009. szeptember 30‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, T‑183/06, EU:T:2009:370, 31. pont).

55      Ebből az következik, hogy még ha a támogatások és jövedelemtámogatások odaítélésére vonatkozó uniós szabályozás kifejezetten nem is kötelezi a tagállamokat arra, hogy olyan felügyeleti intézkedéseket és ellenőrzési módokat vezessenek be, mint amilyenekre a Bizottság hivatkozott az európai mezőgazdasági alapok számlaelszámolása során, adott esetben e kötelezettség közvetetten abból a tényből is eredhet, hogy a szóban forgó szabályozás értelmében a tagállam feladata a hatékony ellenőrző és felügyeleti rendszer megszervezése (lásd: 2008. április 24‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑418/06 P, EBHT, EU:C:2008:247, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. szeptember 4‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑368/05, EU:T:2009:305, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56      Felmerül tehát az a kérdés, hogy azok a raktárak bérletéhez kapcsolódó költségek támogathatóságának ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségek, amelyekre a Bizottság utal összefoglaló jelentésében, implicite abból erednek‑e, hogy a szóban forgó szabályozás értelmében a hatékony ellenőrző rendszer megszervezése a tagállamok feladata.

57      E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdése akként rendelkezik, hogy ha a cukrot bérelt raktárakban tárolják, a cukortárolás költségei „legfeljebb 35%‑kal” megnövelhet[ők]”. Ezen szövegből implicite, ám szükségszerűen következik, hogy az intervenciós ügynökségnek kevésbé jelentős mértékű növelést kell alkalmaznia, ha a kedvezményezett által a raktárak bérlésével kapcsolatban ténylegesen viselt költségek alacsonyabbak e 35%‑os maximumnál. Az alapokra terhelendő költségek jogszerűségének és szabályosságának ilyen ellenőrzése, amint azt a Bizottság állítja, kizárólag egyéni ellenőrzések keretében, az érintett raktártulajdonos által benyújtott igazolások alapján végezhető el, amelyek egyrészt a külső raktár igénybevételét szükségessé tevő körülményekre, másrészt az e raktározásból eredő többletköltségekre vonatkoznak. Az annak vizsgálatát célzó ellenőrzés hatékonysága ugyanis, hogy a raktárak bérletére vonatkozóan a kedvezményezettek által viselt valós költségek ténylegesen 35%‑os növelésnek felelnek‑e meg, jelentősen gyengülne, sőt elveszne olyan esetben, ha e növelést kizárólag az érintett piac helyzetére vonatkozó általános információk alapján alkalmaznák, mint amilyenek a hasonló termékekre vonatkozó piaci árlisták vagy a megfelelő raktárak hiányára vonatkozó információk.

58      Következésképpen, tekintettel a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás EUMSZ 317. cikkben kimondott követelményére, amely magában foglalja az európai mezőgazdasági alapok működtetését és az ezen működtetés során a nemzeti hatóságokat terhelő felelősséget, amint arra a fenti 53–55. pont emlékeztet, az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdését akként kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a tagállamok olyan ellenőrző rendszert szervezzenek, amely lehetővé teszi a bérelt raktárakban való cukortárolásra vonatkozó költségek valós jellegének esetről esetre történő vizsgálatát, hogy csak a kedvezményezettek által kellően igazolt és általuk ténylegesen viselt költségek terheljék az alapokat.

59      Következésképpen az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdése ezen értelmezésének fényében azt kell megvizsgálni, hogy az Olasz Köztársaság által bevezetett ellenőrző rendszer teljesíti‑e a fentebb leírt implicit kötelezettségeket.

 Az olasz hatóságok által az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésének végrehajtása keretében végzett ellenőrzésekről

60      E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság nem hivatkozik arra, hogy az olasz hatóságok elvégezték a gazdasági szereplők cukortárolási költségek iránti kérelmeinek egyéni ellenőrzését a ténylegesen felmerült költségek valós jellegének vizsgálata céljából. Az Olasz Köztársaság ezenkívül nem ad elő egyetlen más olyan érvet sem, amely alapján megállapítható lenne, hogy ilyen ellenőrzéseket végeztek. E tagállam nem nyújtott be bizonyítékot különösen a nemzeti intézkedések és a gazdasági szereplők kérelmeire vonatkozó ellenőrző eljárások fennállása tekintetében.

61      Az Olasz Köztársaság elismeri, hogy az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésének végrehajtása azt követeli meg a nemzeti hatóságoktól, hogy vizsgálják a tárolási költségek 35%‑os növelésének biztosítását igazoló valós feltételeket. Az Olasz Köztársaság úgy véli mindazonáltal, hogy az olaszországi cukorpiac és cukortárolás feltételeire vonatkozó vizsgálat igazolhatta az ilyen növelést (lásd a fenti 47. pontot). Az Olasz Köztársaság valójában nem vitatja azt sem, hogy a 35%‑os növelést általános jelleggel, az intervencióban részt vevő valamennyi olyan cukortermelő tekintetében alkalmazták, aki külső raktárakat vett igénybe (amint az kitűnik különösen a keresetlevél 43. pontjából).

62      Egyébiránt az ügyiratokból kitűnik, hogy az olasz hatóságok és a cukortermelők, valamint a raktározást végző vállalkozások képviselői közötti különböző találkozók alkalmával az olasz hatóságok nemcsak az olasz cukorpiac és cukortárolás általános feltételeiről kívántak tájékozódni, hanem tárgyaltak is a gazdasági szereplőkkel a cukortárolás uniós támogatás által fedezendő költségeiről. Tekintettel az e tárgyalások végén levonható következtetésekre, az olasz hatóságok úgy határoztak, hogy általános jelleggel alkalmazzák a bérelt raktárakban történő cukortárolás költségeinek 35%‑os növelését.

63      Az Olasz Köztársaság vitatja, hogy lettek volna ilyen, a tárolás árának az intervenciót megelőzően történő kialakítására irányuló tárgyalások, mivel a terméket ekkor már az engedéllyel rendelkező raktárakban tárolták.

64      Márpedig maguk az olasz hatóságok vettek részt a cukortárolás árára vonatkozó, a Bizottsággal folytatott tárgyalásban.

65      A felperes által a keresetlevél 12. pontjában hivatkozott, 2008. október 24‑i levélben az AGEA ugyanis jelezte a Bizottságnak, hogy „[a]z olasz mezőgazdasági miniszter, az AGEA, a cukortermelők és a raktárak tulajdonosai találkozót tartottak a bérelt raktárak ésszerű árának megtárgyalása és kialakítása céljából”, hogy „[a] kialkudott ár szinte pontosan megfeleljen a Bizottság által visszatérített, 35%‑kal növelt árnak”, és végül, hogy „a[z AGEA által folytatott] műszaki és igazgatási eljárás bizonyította, hogy az AGEA részletekbe menően vizsgálta azon különféle tényezőket, amelyek ahhoz az operatív döntéshez vezettek, hogy a cukoripari vállalkozásoknak 35%‑kal növelt tárolási költségeket térítenek vissza. Az olasz hatóságok ezen álláspontja a kétoldalú tárgyalásról készült jegyzőkönyv 3.3 pontjából is kitűnik, amelyet az Olasz Köztársaság nem vitatott. Az Egyeztető Testület jelentésének B.5 pontjából ugyancsak kitűnik, hogy az rögzítette olasz hatóságok álláspontját, miszerint „hónapokig tartó tárgyalásokat követően [az olasz hatóságok, valamint a cukortárolás és ‑termelés területén intervencióban részt vevő különböző gazdasági szereplők] egyezségre jutottak az ár tekintetében, és ez az egyezség a rendeletben szereplő árak 35%‑os emelésének alkalmazását tette szükségessé, [az] olasz hatóságok az ügyiratok részét képező azon levelekre hivatkoz[nak], amelyek azt bizonyítják, hogy a tárgyalások középpontjában az ár volt”. Az AGEA 2010. december 17‑i leveléhez csatolt dokumentumokból kitűnik továbbá, hogy az olasz hatóságoknak az érintett gazdasági szereplőkkel folytatott tárgyalásai a bérelt raktárakban tárolt cukor tekintetében 35%‑os növelést tartalmazó tárolási szerződések megkötéséhez vezettek.

66      Ebben az összefüggésben – az Olasz Köztársaság állításával ellentétben – nem releváns (lásd a fenti 63. pont) az a kérdés, hogy a tárgyalásokra azt megelőzően vagy azt követően került sor, hogy a cukrot a termelők a bérelt raktárakban tárolták. Abból, hogy e tárgyalások azzal a következménnyel járhattak volna, hogy a raktározást végző társaságok nem alkalmazták volna az 50%‑os növelésnek megfelelő árat, amelyet az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdése ugyancsak előír, ugyancsak nem vonható le az a következtetés, hogy a folytatott tárgyalások önmagukban lehetővé tennék az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét.

67      Ugyanis, amint azt a Bizottság kiemeli, az olasz hatóságok ilyen magatartása elősegíthette, hogy a piaci szereplők a piaci feltételek által nem igazolt, de az uniós szabályozásból eredő támogatások maximumaihoz igazított raktárbérleti árakat alkalmazzanak. Márpedig a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás fenti 58. pontban hivatkozott követelménye értelmében a nemzeti hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a támogatás megfeleljen a valós piaci feltételeknek, anélkül hogy a piacokat akarnák az uniós jog által előírt támogatásokhoz igazítani, amint azt a Bizottság állítja.

68      Következésképpen, és függetlenül attól, hogy az érintett gazdasági szereplők magatartása minősíthető‑e a jelen ügyben visszaélésszerű gyakorlatnak a Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, anélkül tehát, hogy szükség lenne a Bizottság ezen kifogása új jellegének a vizsgálatára, amint azt az Olasz Köztársaság állítja, meg kell állapítani, hogy a Bizottság helytálló módon véli úgy, hogy nem az Unió pénzügyi érdekeit védeni hivatott nemzeti hatóságok feladata, hogy az érintett gazdasági szereplőkkel tárgyaljanak az uniós szabályozás alkalmazásának feltételeiről, és hogy következésképpen a cukortároláshoz kapcsolódó költségek 35%‑os növelésének általános jellegű alkalmazására vonatkozó határozatot fogadjanak el.

69      Az ilyen tényezők, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy az olasz hatóságok a cukortároláshoz kapcsolódó költségek 35%‑os növelését általános jelleggel alkalmazták, a fenti 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében komoly és ésszerű kétségeket kelthetnek olyan hatékony és megfelelő ellenőrző rendszer fennállása tekintetében, amely lehetővé teszi annak biztosítását, hogy ezen növelés biztosításának anyagi és formális feltételei valamennyi esetben teljesültek. Következésképpen a 35%‑os növelés ilyen általános alkalmazása az érintett gazdasági szereplőkkel folytatott tárgyalásokat követően nyilvánvalóan komoly kockázatnak teszi ki az alapokat, mivel nem igazolt, sőt akár valójában nem is létező költségeket terhel az alapokra.

70      Az Olasz Köztársaság nem adott elő konkrét és pontos tényezőket a fenti 33. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, amelyek gyengíthetnék a Bizottság által kifejezésre juttatott kétségek megalapozottságát.

71      Ilyen körülmények között mindenekelőtt el kell utasítani az Olasz Köztársaságnak a vizsgálat hiányára alapított kifogását, amely szerint a Bizottság nem vizsgálta az olasz cukorpiac és cukortárolás helyzetét (lásd a fenti 46. pontot). A fenti 32. és 33. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik ugyanis, hogy a Bizottság feladata a szabályok megsértése fennállásának bizonyítása a komoly és ésszerű kétségek fennállására vonatkozó bizonyítékok benyújtása által, ezzel szemben az Olasz Köztársaság feladata olyan konkrét és pontos bizonyítékok benyújtása, amelyek alkalmasak a Bizottság állításainak megcáfolására.

72      Ezt e megállapítást nem vonhatja kétségbe az Olasz Köztársaságnak az Egyeztető Testület végső jelentéseiben szereplő ajánlásokra alapított érve. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az [EMOGA] Garanciarészlege számlaelszámolásával összefüggő egyeztetési eljárás kialakításáról szóló, 1994. július 1‑jei 94/442/EK bizottsági határozat (HL L 182., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 268. o.) 1. cikke (2) bekezdése a) pontjának értelmében „az [Egyeztető] Testület álláspontja nem sérti a Bizottságnak a számlaelszámolásra vonatkozó végső döntését”. Következésképpen a Bizottságot nem kötik a Egyeztető Testület megállapításai (lásd ebben az értelemben: 1999. október 21‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑44/97, EBHT, EU:C:1999:510, 18. pont; 2013. szeptember 16‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑486/09, EU:T:2013:465, 45. pont). Tehát, noha az Egyeztető Testület azt javasolta a Bizottságnak, hogy vizsgálja felül a megnövelt tárolási költségekre vonatkozó pénzügyi korrekciók alkalmazását az olasz piac sajátos feltételeire és az azt sújtó válságra tekintettel, ez nem egyenértékű azzal, hogy a Bizottságnak kötelessége lenne erre vonatkozó külön vizsgálatot folytatni.

73      Az Olasz Köztársaság azon érvének, amellyel arra hivatkozik, hogy a Bizottság elmulasztotta kikérni jogi szolgálata véleményét, noha ezt a lépést meghatalmazottai bejelentették a vizsgálat során, ugyancsak nem adható hely. Egy ilyen konzultáció ugyanis, amint azt a Bizottság állítja, a Bizottság határozatai kidolgozására vonatkozó belső eljárás egy elemét képezi, és semmi esetre sem tekinthető meghatározónak azon megállapítás keretében, amelyre a Bizottság a jelen ügyben, az igazgatási eljárást követően jutott.

74      Meg kell állapítani továbbá, hogy az Olasz Köztársaság által hivatkozott körülmények, mint amilyen az olasz piac válsághelyzete a cukor 2004/2005‑ös és 2005/2006‑os gazdasági évek folyamán történt túltermelése következtében, amelynek folytán a termelők kénytelenek a cukoripari vállalkozásokon kívüli raktárakat keresni, a cukortároláshoz megkövetelt feltételeknek eleget tevő raktárak korlátozott száma vagy a cukorhoz hasonló termékek tekintetében alkalmazott tárolási árak, nem vonhatják kétségbe azt a megállapítást, amely szerint az olyan egyéni ellenőrzések elmaradása, amelyek lehetővé tennék annak megállapítását, hogy a támogatásokat igazolt és igazolható esetekben nyújtották, jelentős veszteségi kockázatnak tette ki az alapokat.

75      Ugyanis, még azt feltételezve is, hogy a piaci helyzetre vonatkozó, olasz hatóságok által folytatott vizsgálat elégségesnek tekinthető ahhoz, hogy általános gazdasági jelleggel igazoljon egy 35%‑os növelést, amit a Bizottság vitat, semmiképpen nem helyettesítheti azokat az eseti ellenőrzéseket, amelyek az alapok által viselendő költségek valós jellegének megállapítására irányulnak. Egy ilyen általános vizsgálat, amelyben egyébiránt részt vettek a tárolási költségek növelésének elérésében közvetlenül érintett gazdasági szereplők, amint az a fenti 62–65. pontból kitűnik, nem volt alkalmas az Unió pénzügyi érdekeinek kellő védelmére, amennyiben nem tette lehetővé sem annak garantálását, hogy valamennyi kedvezményezett helyzete olyan, hogy igazolja az ilyen növelést, sem azt, hogy az ők, a raktárak bérlése következtében, a cukortároláshoz kapcsolódóan ténylegesen 35%‑os többletköltségeket viseltek.

76      Ugyanez vonatkozik a cukortermelők által a tárolási költségek 50%‑kal való növelése iránti kérelmük alátámasztásául benyújtott feljegyzésekre, amelyekre az Olasz Köztársaság hivatkozik.

77      Először is, amint az olaszországi cukortermelők egy szövetségének a levelét illeti, amely a keresetlevél A46 mellékletét képezi, az Olasz Köztársaság a Törvényszék írásbeli kérdésére válaszul elismerte, hogy e dokumentumot nem küldték meg a megtámadott határozat elfogadásához vezető igazgatási eljárás folyamán, amint azt a Bizottság állítja. Következésképpen, azon ítélkezési gyakorlat fényében, amelynek értelmében a Bizottság határozatának jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak (2013. január 22‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑46/09, EBHT, EU:T:2013:32 149. pont; lásd továbbá, analógia útján: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 81. pont), ezt a dokumentumot nem kell tekintetbe venni a megtámadott határozat jogszerűségének értékelése során (lásd ebben az értelemben: 2014. július 15‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑463/07, EU:T:2014:665, 108. pont).

78      Másodszor, ami azokat a feljegyzéseket illeti, amelyeket bizonyos cukoripari vállalkozások nyújtottak be az olasz hatóságok előtt a tárolási költségek 50%‑os növelése iránti kérelmükkel kapcsolatban, és amelyek a keresetlevél A45 mellékletét képezik, meg kell állapítani, hogy e feljegyzések nem képesek bizonyítani, hogy az olasz hatóságok megfelelő ellenőrzéseket folytattak annak vizsgálata céljából, hogy a tárolás e vállalkozások által viselt valós költségei 35%‑os növelésnek felelnek meg.

79      A szóban forgó feljegyzések ugyanis a cukor olaszországi túltermelésére és a cukoripari vállalkozásokhoz tartozó raktárak tárolóhelyhiányára, valamint a külső raktárakban történő cukortárolásra vonatkozó kényszerre világítanak rá. Következésképpen említést tehetnének legalábbis bizonyos olyan körülményekről, amelyek a cukoripari vállalkozásokat arra kényszeríthetik, hogy külső raktárakat vegyenek igénybe. Ezzel szemben nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a cukortárolás cukoripari vállalkozások által ténylegesen viselt költségei a 35%‑kal növelt tárolási költségeknek feleltek meg, mivel az említett feljegyzések nem említik a bérelt raktárakban történő cukortároláshoz kapcsolódó költségeket.

80      Még azt feltételezve is, hogy az Olasz Köztársaság álláspontja az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésének általa adott értelmezéséből ered, amely szerint a költségek valós jellegére vonatkozó egyéni ellenőrzések az e rendelkezés által előírt 35%‑os növelés alkalmazása során nincsenek előírva, feltéve hogy általános objektív körülmények igazolják az ilyen növelést, meg kell állapítani, hogy ez az értelmezés nem támasztható alá, amint az kitűnik a fenti 57. és 58. pontból.

81      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy az uniós jognak objektíve téves alkalmazása esetén, amely a nemzeti hatóságok által jóhiszeműen elfogadott értelmezésen nyugszik, az 1258/1999 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése és az 1290/2005 rendelet 3. cikke megköveteli, hogy az ilyen alkalmazáshoz kapcsolódó költségek a tagállamokat terheljék. A költségek alapok által történő vállalásának ezen szigorú értelmezése e rendeletek céljából következik, amely az agrárpolitika közös szervezése a tagállamok gazdasági szereplőinek egyenlő feltételei mellett, amivel ellentétes, hogy egy tagállam nemzeti hatóságai egy adott rendelkezés tág értelmezése által e tagállam gazdasági szereplőit hozzák kedvezőbb helyzetbe más olyan tagállamok gazdasági szereplőinek kárára, ahol a rendelkezést szigorúbban értelmezik (lásd ebben az értelemben: Spanyolország kontra Bizottság ítélet, fenti 54. pont, EU:C:2005:221, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82      A Bizottság emlékeztet rá, amint azt az összefoglaló jelentés 6.1.5 pontja is kiemeli, hogy az Olasz Köztársaság volt az egyetlen tagállam, amely szisztematikusan biztosította a tárolási költségek növelését.

83      Végül az Olasz Köztársaság tévesen sugallja azt az első és második jogalap keretében, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a jelen ügyben az igazgatási eljárás folyamán benyújtott bizonyítékokat. Ugyanis, amint az kitűnik az ezen eljárás során történt levélváltásból, különösen a 2010. február 3‑i levélből, valamint a kétoldalú tárgyalásról készített jegyzőkönyvből és az összefoglaló jelentésből, a Bizottság ténylegesen figyelembe vette az olasz hatóságok által nyújtott információkat és magyarázatokat, de úgy vélte, hogy azok nem elégségesek azon kétség eloszlatására, amelyet a tárolási költségek 35%‑os növelésének alkalmazására vonatkozó ellenőrzések valós és tényleges jellegével kapcsolatban táplált. Ezenfelül önmagában azon körülmény alapján, hogy a Bizottság nem válaszolt az Olasz Köztársaság minden egyes érvére, nem lehet arra következtetni, hogy megtagadta volna azok tekintetbevételét.

84      A fentiek összességéből az következik, hogy a második jogalapot el kell utasítani.

c)     A második, a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiánya folytán való megsértésére alapított jogalapról

85      A második jogalap keretében az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság nem vizsgálta az olasz hatóságok által annak alátámasztásául benyújtott bizonyítékokat, hogy a piackutatásra sor került, vagyis a tárolási költségek 35%‑os növelése igazolt volt, és a Bizottság nem indokolta, hogy e bizonyítékokat miért nem tekintette elégségeseknek ahhoz, hogy helyettesítse a piackutatást, vagy ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy minden cukoripari vállalkozás kérte a cukortárolási költségek növelését.

86      A Bizottság nem válaszolt az indokolás hiányára alapított jogalapként értelmezett második jogalapra.

87      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásban világosan és egyértelműen ki kell fejteni a vitatott jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és az uniós bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson (lásd: 2005. július 14‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, C‑26/00, EBHT, EU:C:2005:450, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. június 19‑i Qualcomm kontra Bizottság ítélet, T‑48/04, EBHT, EU:T:2009:212, 174. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88      Különbséget kell tenni az indokolás hiányára vagy nem megfelelő voltára alapított kifogás, valamint a határozat indokainak pontatlanságára alapított kifogás között. Ez utóbbi szempont a megtámadott határozat jogszerűségének érdemi felülvizsgálatára, nem pedig a lényeges eljárási szabályokra vonatkozik, vagyis nem alapozhatja meg az EUMSZ 296. cikk megsértését (lásd: 2005. december 15‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑66/02, EBHT, EU:C:2005:768, 26. és 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. október 9‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑426/08, EU:T:2012:526, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

89      Mivel második jogalapjával az Olasz Köztársaság lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem indokolta a megtámadott határozatot, amely nem tartalmazott kifejezetten választ az általa annak bizonyításául előadott tényezőkre, hogy az olasz hatóságok megvizsgálták a cukortárolási költségek 35%‑os növelésének biztosítását igazoló körülményeket, az Olasz Köztársaság a megtámadott határozat megalapozottságát vitatja. Önmagában az a tény ugyanis, hogy az Olasz Köztársaság bizonyos tényezőket alapvető fontosságúaknak, vagy olyanoknak tekintett, amelyek szükségszerűen cáfolják a Bizottságnak a megfelelő ellenőrzések hiányára vonatkozó megállapításait, ami az érdemi értékelés körébe tartozik, és az első jogalap keretében már értékelésre került (lásd különösen: fenti 83. pont), nem módosíthatja a Bizottság indokolási kötelezettségének terjedelmét.

90      Következésképpen a Törvényszék nem vizsgálhat egy ilyen kifogást az indokolási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése címén. Az indokolás hiányára vagy nem megfelelő voltára alapított jogalap keretében a megtámadott határozat megalapozottságát vitató kifogásokat és érveket úgy kell tekinteni, hogy azoknak nincs jelentőségük (2009. július 1‑jei Operator ARP kontra Bizottság ítélet, T‑291/06, EBHT, EU:T:2009:235, 48. pont).

91      Mindenesetre az indokolás EUMSZ 296. cikk szerinti követelményét az az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑66/02, fenti 88. pont, EU:C:2005:768, 26. pont; 2009. december 2‑i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑89/08 P, EBHT, EU:C:2009:742, 77. pont).

92      Ugyancsak a megszilárdult ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Bizottság határozatainak indokolásában nem köteles állást foglalni az érintettek által az igazgatási eljárás során hivatkozott valamennyi érv tekintetében. Elegendő ugyanis, hogy a Bizottság azokat a tényeket és jogi megfontolásokat bemutassa, amelyek alapvető fontosságúak a határozat rendszerében (1963. július 4‑i Németország kontra Bizottság ítélet, 24/62, EBHT, EU:C:1963:14, 131. és 143. o.; 2007. január 11‑i Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ítélet, C‑404/04 P, EU:C:2007:6, 30. pont; lásd továbbá: 1993. június 29‑i ítélet, Asia Motor France és társai kontra Bizottság, T‑7/92, EBHT, EU:T:1993:52, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

93      Az európai mezőgazdasági alapok számlaelszámolására vonatkozó határozatok kidolgozása keretében a határozatot megfelelően indokoltnak kell tekinteni, ha a címzett állam nagymértékben részt vett az e határozatot kidolgozó eljárásban, és ismerte azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a vitatott összeggel nem terheli a mezőgazdasági alapokat (lásd ebben az értelemben: 2001. szeptember 20‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑263/98, EBHT, EU:C:2001:455, 67. pont; 2004. szeptember 9‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑332/01, EBHT, EU:C:2004:496, 67. pont; 2012. szeptember 26‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑84/09, EU:T:2012:471, 17. pont).

94      Márpedig a jelen ügyben az ügyiratokból kitűnik, hogy az olasz hatóságok nagymértékben részt vettek a megtámadott határozatot kidolgozó eljárásban. Meg kell állapítani ugyanis, hogy azokat a kétségeket, amelyeket a Bizottság a tárolási költségek növelésével kapcsolatos ellenőrzések tekintetében táplált, több alkalommal is e hatóságok tudomására hozta, erre vonatkozóan megbeszéléseket tartottak és az Egyeztető Testülethez fordultak. Ezenfelül a Bizottság pontos és részletekbe menő módon előadta mind 2010. február 3‑i hivatalos közlésében, mind 2011. január 3‑i végső álláspontjában és összefoglaló jelentésében, hogy milyen okok vezették a 10%‑os növelés alkalmazásához. Tehát, ami azokat a feltételeket illeti, amelyek mellett a megtámadott határozat elfogadásra került, az olasz hatóságoknak tudomásuk volt a Bizottság által előadott kifogások tárgyáról, valamint a szóban forgó korrekció összegéről és jogalapjáról. Az Olasz Köztársaságnak módjában állt tehát, hogy a megtámadott határozat jogellenességét hasznosan vitassa, amint az kitűnik az általa az első jogalap keretében előadott érvekből, ennélfogva a megtámadott határozat részletesebb indokolása nem volt szükséges.

95      Következésképpen a megtámadott határozat indokolását mindenképpen elégségesnek kell tekinteni, és a második, az indokolás hiányára alapított jogalapot el kell utasítani.

3.     A 2006‑os pénzügyi év tekintetében a leltár késedelmes ellenőrzése miatt alkalmazott 5%‑os pénzügyi átalánykorrekcióról

96      A megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság az Olasz Köztársaság által cukortárolás vonatkozásában a 2006‑os pénzügyi évre bejelentett költségekre 5%‑os korrekciót alkalmazott a leltár ellenőrzésének késedelmes elvégzése miatt. Az összefoglaló jelentésben a Bizottság e tekintetben a 884/2006 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének a) pontjára és 8. cikkére, valamint a 2148/96 rendelet 4. cikkére hivatkozik (az összefoglaló jelentés 6.1.1 pontja). A leltár éves ellenőrzése elvégzésének késedelme, amelyre a 2006‑os gazdasági év tekintetében csak 2007 februárjában került sor, nyilvánvalóan szabálytalanságnak és az alapok veszteségének kockázatával jár (az összefoglaló jelentés 6.1.3 pontja). Az összefoglaló jelentés 6.1.5 pontja, amelynek címe „A Bizottság végső álláspontja”, pontosítja, hogy ez a korrekció, amely nem a jogszabályok módosulásához, azaz a 915/2006 rendelet hatálybalépéséhez kapcsolódik, arra a követelményre vonatkozik, hogy a leltárak annak megállapítására irányuló ellenőrzéseit, hogy a raktár fizikai helyzete készletnyilvántartásnak megfelelően tárolt mennyiségeket tükrözi, a raktározási év végén, azaz 2006 szeptember kell elvégezni.

97      Az Olasz Köztársaság a 2006‑os pénzügyi évre vonatkozó leltár késedelmesen elvégzett ellenőrzéséhez kapcsolódó 5%‑os pénzügyi átalánykorrekció vitatásának alátámasztásául négy jogalapra, a jelen esetben a harmadik, negyedik, hatodik és hetedik jogalapra hivatkozik, és másodlagosan, ötödik jogalapként jogellenességi kifogást hoz fel a 915/2006 rendelettel szemben. E jogalapok közül a harmadik a 884/2006 rendelet 8. cikkének és I. mellékletének, valamint a 915/2006 rendelet által módosított 2148/96 rendelet 4. cikk megsértésén és téves értelmezésén, továbbá a jogbiztonság elvének, a szabályok visszaható hatálya tilalma elvének, a bizalomvédelem elvének és az arányosság elvének a megsértésén, a negyedik a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiánya folytán történt megsértésén, a hatodik a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiánya, a bizonyítás hiánya és a tények elferdítése folytán történő megsértésén, a hetedik pedig a lényeges eljárási szabályoknak az alapokat érő állítólagos kockázatára vonatkozó indokolás hiánya és bizonyítás hiánya folytán való megsértésén, valamint a hatékony érvényesülés elvének a megsértésén alapul.

a)     A harmadik, a 884/2006 rendelet 8. cikkének és I. mellékletének, valamint a 915/2006 rendelet által módosított 2148/96 rendelet 4. cikkének a megsértésére és téves értelmezésére, valamint a jogbiztonság, a szabályok visszaható hatályának tilalma, a bizalomvédelem, és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról

98      Először a jogbiztonság, a szabályok visszaható hatályának tilalma, és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított kifogást kell megvizsgálni.

 A jogbiztonság, a szabályok visszaható hatályának tilalma és a bizalomvédelem elveinek megsértésére alapított kifogásról

99      A jelen kifogás keretében az Olasz Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy az olyan műveleteket érintő leltárak összeállítására vonatkozó kötelezettség azonnali alkalmazása, amelyek a 884/2006 rendelet és a 915/2006 rendelet hatálybalépésének időpontjában, 2006 júniusában, azaz kevéssel a számviteli év 2006 szeptemberi lezárását megelőzően már egy ideje realizálódtak, sérti a jogbiztonság, a szabályok visszaható hatályának tilalma, és a bizalomvédelem elvét. A nemzeti hatóságok a 2148/96 rendelet 4. cikkében foglalt rendelkezések alkalmazásában bíznak, amely cikknek, 884/2006 rendelet 14. cikke értelmében „legalább” 2006. szeptember 30‑ig hatályban kellett maradnia. E tényezőkből következik, hogy 2006. szeptember 30‑án az olasz hatóságoknak egyáltalán nem állt fenn a leltárak 2006 júniusában hatályba lépett formai rend szerint történő elkészítésének kötelezettsége.

100    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság érveit, és a jelen kifogás elutasítását kéri.

–       A 915/2006 rendeletről

101    A 915/2006 rendelet célja, (2) preambulumbekezdésének és 1. cikkének megfelelően, a 2148/96 rendelet III. mellékletének módosítása a cukorraktárak fizikai vizsgálatának eljárását illető új, részletes szabályozás céljából. A rendelet, 2. cikkének megfelelően, a Hivatalos Lapban való kihirdetését követő hetedik napon, azaz 2006. június 29‑én lépett hatályba. A raktárak fizikai vizsgálatának e módjait alkalmazni kellett a jelen ügyben érintett 2005/2006‑os gazdasági évre, az említett rendeletben előírt átmeneti intézkedések sérelme nélkül (lásd az alábbi 105. és 106. pontot).

102    Mindazonáltal meg kell állapítani, amint arra a Bizottság hivatkozik, hogy az 5%‑os korrekció nem a cukorraktárak fizikai vizsgálata 915/2006 rendelet által bevezetett módjainak az olasz hatóságok által elkövetett megsértésén alapul. Mind a megtámadott határozatból és az összefoglaló jelentésből, mind a Bizottság és az olasz hatóságok között az igazgatási eljárás folyamán történt levélváltásból kitűnik, hogy ilyen kifogást a Bizottság soha nem vetett fel.

103    Továbbá, az Egyeztető Testület azon észrevételére válaszul, amely úgy vélte, hogy a 915/2006 rendelet hatálybalépését megelőzően a vonatkozó uniós szabályozás hézagos volt, és az e rendelet által bevezetett átmeneti intézkedésekre utalt különösen a 2005/2006‑os gazdasági év folyamán létrehozott közraktárak leltárjának ellenőrzései tekintetében, a Bizottság kifejezetten megállapította összefoglaló jelentésének 6.1.5 pontjában, hogy az 5%‑os korrekció nem a 915/2006 rendelet hatálybalépéséhez kapcsolódott, hanem arra a követelményre vonatkozott, hogy e leltárak ellenőrzését 2006 szeptemberéig el kell végezni (lásd a fenti 96. pontot).

104    Ilyen körülmények között az Olasz Köztársaság azon, a Törvényszék írásbeli kérdésére válaszul pontosított érvének sem adható hely, amely szerint a Bizottságnak e tagállam tekintetében a 2004/2005‑ös és 2005/2006‑os gazdasági évekre a 915/2006 rendelet által előírt átmeneti rendszert kellett volna alkalmaznia.

105    Az átmeneti intézkedésekkel kapcsolatban a 915/2006 rendelet (4) preambulumbekezdése az alábbiakat írja elő:

„Tekintettel arra, hogy a cukorintervenció a 2004/2005‑ös gazdasági évben részletes leltárszabályok megállapítása nélkül kezdődött meg, a cukorkészlet‑raktározás megszervezésének bizonyos tagállamok által alkalmazott módja rendkívül megnehezíti a szokásos vizsgálat szerinti leltározás elvégzését. Ezért a 2004/2005‑ös és a 2005/2006‑os gazdasági évekre átmeneti szabályozást kell bevezetni a cukorkészletekre.”

106    E vonatkozásban a 2148/96 rendelet III. mellékletét a 915/2006 rendelet új rendelkezések beiktatásával módosította, amelyek a „VII – Ömlesztett cukor” és „VIII – Csomagolt cukor” címet viselik. Az intervenciós cukorraktárak fizikai vizsgálatának a 2004/2005‑ös és a 2005/2006‑os gazdasági év vonatkozásában való eljárása tekintetében az alábbiak szerepelnek e rendelkezésben:

„[…] Az intervenciós cukorraktárak fizikai vizsgálatának eljárása a 2004/2005‑ös és a 2005/2006‑os gazdasági év vonatkozásában:

1. Abban az esetben, ha a fenti A. pontban leírt leltáreljárások elvégzése nem lehetséges, az intervenciós hivatal hivatalosan lepecsétel minden ki‑ és bejárati pontot a raktárban. A pecsétek érintetlenségének biztosítása érdekében az intervenciós hivatal havi rendszerességgel ellenőrzi azok épségét. Ezekről az ellenőrzésekről jelentést kell készíteni. A raktárakhoz nem lehet hozzáférést biztosítani az intervenciós hivatal ellenőrének távollétében..

A tagállam biztosítja, hogy a pecséteket illető eljárásrend kellő biztonságot nyújt a raktározott intervenciós termékek érintetlensége tekintetében.

2. A raktározási körülmények és a termék megfelelő állapotban történő megőrzésének vizsgálására évente legalább egyszer ellenőrzést kell végezni”.

107    Amint az e rendelkezésekből kitűnik, a 915/2006 rendelet átmeneti rendszert írt elő arra az esetre, ha a 2004/2005‑ös és 2005/2006‑os gazdasági időszakokban nem lehetséges a cukorraktárak fizikai vizsgálati eljárásának a 915/2006 rendeletben bevezetett módon történő lefolytatása. Márpedig a Bizottság nem kifogásolta, hogy az olasz hatóságok nem folytatták az említett eljárásokat, amint az a fenti 102. és 103. pontban megállapítást nyert.

108    Mindenesetre az Olasz Köztársaság nem hivatkozik arra, hogy az olasz hatóságoknak nehézségeik lettek volna a 915/2006 rendelet által bevezetett fizikai vizsgálati eljárások alkalmazása során. Vitathatatlanul hivatkozik viszont bizonyos „objektív koordinációs nehézségek” fennállására a leltár ellenőrzésért felelős állami ügynökséggel, az Agecontrollal. Mindazonáltal nem véli úgy, hogy a fizikai vizsgálat 915/2006 rendelet által bevezetett új módjai okoznák e nehézségeket, sem pedig azt, hogy ezen oknál fogva az átmeneti intézkedések által előírt alternatív eljárásokat kellene követni.

109    Következésképpen a jelen kifogást a 915/2006 rendeletre vonatkozó részében mint hatástalant el kell utasítani.

–       A 884/2006 rendeletről

110    Amint az a 884/2006 rendelet preambulumából és 1. cikkéből kitűnik, e rendelet meghatározza azokat a feltételeket és szabályokat, amelyek a közraktározással összefüggő intervenciós intézkedésekhez, a kapcsolódó műveleteknek a kifizető ügynökségek általi irányításához és ellenőrzéséhez, az EMGA kiadásainak és bevételeinek az EMGA általi finanszírozására alkalmazandók (13) preambulumbekezdése és 14. cikke értelmében e vonatkozásban a 884/2006 rendelet több rendeletben foglalt szabály helyébe lép, amelyek pedig hatályukat vesztik, ezek a 2148/96 rendelet és az intervenciós raktározás formájában megvalósított intervenciós intézkedéseknek az [EMOGA] által történő finanszírozására vonatkozó éves beszámolókban figyelembe veendő tényezők megállapításáról szóló, 1990. november 27‑i 3492/90/EGK tanácsi rendelet (HL L 337., 3. o., magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 50. o.).

111    A 884/2006 rendeletet, amely, 15. cikkének első bekezdése értelmében a Hivatalos Lapban való kihirdetését követő hetedik napon, azaz 2006. június 30‑án lépett hatályba, ugyanezen cikk második bekezdése értelmében 2006. október 1‑jétől kellett alkalmazni.

112    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy azon érv értelmében, mely szerint valamely jogszabályi rendelkezés módosítását – eltérő rendelkezés hiányában – alkalmazni kell a korábbi jogszabály hatálya alatt felmerült helyzetek jövőbeli következményeire (lásd: 1999. június 29‑i Butterfly Music ítélet, C‑60/98, EBHT, EU:C:1999:333, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2002. január 29‑i Pokrzeptowicz‑Meyer ítélet, C‑162/00, EBHT, EU:C:2002:57, 50. pont). Míg az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor folyamatban lévő valamennyi jogvitára alkalmazni kell, az anyagi jogi szabályoknál nem ez a helyzet. Ugyanis ez utóbbiakat a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének tiszteletben tartása érdekében úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésüket megelőzően keletkezett helyzetekre csak annyiban vonatkoznak, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik (lásd: 2002. szeptember 24‑i ítélet, Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság, C‑74/00 P és C‑75/00 P, EBHT, EU:C:2002:524, 119. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. július 1‑jei ThyssenKrupp Stainless kontra Bizottság ítélet, T‑24/07, EBHT, EU:T:2009:236, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

113    Ezenfelül az ítélkezési gyakorlat szerint a jogalkotó megkülönböztetheti az általa elfogadott szöveg hatálybalépésének, illetve alkalmazásának időpontját oly módon, hogy az alkalmazás időpontját a hatálybalépésnél későbbi időpontban határozza meg. Ez az eljárás lehetővé teszi különösen a tagállamok, illetve az uniós intézmények részére, hogy attól kezdve, hogy az adott jogi aktus hatályba lép, és ennélfogva az uniós jogrendszer részét képezi, ez alapján eleget tegyenek a rájuk háruló, és a jogi aktus által megjelölt jogalanyokra való későbbi teljes alkalmazásához elengedhetetlen előzetes kötelezettségeknek (2011. november 17‑i Homawoo‑ítélet, C‑412/10, EBHT, EU:C:2011:747, 24. pont).

114    Ha egy igazgatási intézkedés pontosítja, hogy egy meghatározott időponttól kezdődően lép hatályba, ez azt jelenti, hogy joghatást is a megjelölt időponttól vált ki (1970. április 14‑i Cafiero kontra Bizottság ítélet, 42/69, EBHT, EU:C:1970:23, 161. o., 7. pont).

115    Következésképpen, azon különös rendelkezések sérelme nélkül, amelyek egyes rendelkezéseinek egy korábbi időpontban történő alkalmazását írja elő a 15. cikk második albekezdésében előírt hatálybalépésénél korábbi időpontban, a 884/2006 rendelet 2006. október 1‑jétől volt alkalmazható.

116    Az Olasz Köztársaság felveti a 884/2006 rendelet Bizottság által történő állítólagos visszaható hatállyal történő alkalmazását a leltár ellenőrzésének elvégzésére vonatkozó kötelezettség tekintetében, amennyiben az említett rendelet 8. cikke elsőként vezette be a hatálybalépésének időpontjában már egy ideje realizált műveletekre vonatkozó éves leltár elvégzése vonatkozó kötelezettséget.

117    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 884/2006 rendelet egyetlen prambulumbekezdése vagy rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az említett 8. cikkében foglalt rendelkezések hatálybalépésének kezdőpontját más időpontban rögzítené, mint amely 15. cikkének második albekezdéséből következik. Ezt a rendelkezést úgy kell tekinteni tehát, mint amelyet 2006. október 1‑jétől kell alkalmazni.

118    Az összefoglaló jelentésből kitűnik, hogy a Bizottság e rendelkezésre a 2005. október 1‑jétől 2006. szeptember 30‑ig tartó 2006‑os számviteli évre vonatkozó 5%‑os korrekcióval kapcsolatban hivatkozott.

119    Következésképpen a Bizottság a szabályok visszaható hatálya elvének és a bizalomvédelem elvének megsértésével alkalmazta a 884/2006 rendelet 8. cikkét az olasz hatóságokat a leltár 2006‑os számviteli év folyamán történő elkészítésére vonatkozó kötelezettségére.

120    A Törvényszék írásbeli kérdésére válaszul a Bizottság elismerte, hogy a jelen ügyben, ratione temporis, a 3492/90 rendelet 3. cikke, és nem a 884/2006 rendelet 8. cikke alkalmazandó az éves leltár elkészítésére vonatkozó kötelezettség tekintetében.

121    Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a Bizottság által elkövetett ilyen tévedés tisztán formai hibával ruházza fel a megtámadott határozatot, vagy ellenkezőleg, lényeges eljárási hibával, amely az 5%‑os korrekcióra vonatkozó részében megsemmisítéséhez vezethet a jogbiztonság elvének és a bizalomvédelem elvének a megsértése miatt.

122    A Bizottság kifejti, hogy az igazgatási eljárás során a 886/2006 rendelet 8. cikkére hivatkozott, mivel ez volt az eljárás lefolytatása alatt hatályos rendelet, amelynek alapján a Bizottság tájékoztatta az olasz hatóságokat a meghozandó korrekciós intézkedésekről. Mindazonáltal a Bizottság azt állítja lényegében, hogy a 884/2006 rendelet 8. cikkében előírt kötelezettség nem volt új, amit az e rendelet mellékletét képező megfelelési táblázat is megerősít, és amely szerint a 884/2006 rendelet 8. cikkének rendelkezései a 3492/90 rendelet 3. cikke rendelkezéseinek felelnek meg.

123    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve, amely az uniós jog egyik általános elve, megköveteli, hogy az uniós jog egyértelmű, alkalmazása pedig kiszámítható legyen valamennyi érintett számára. Ezen elv megköveteli, hogy valamennyi, joghatás kiváltására irányuló célzó jogi aktus kötőerejének valamely uniós jogi rendelkezésből kell származnia, amelyet mint jogi alapot kifejezetten meg kell jelölni, és amely előírja, hogy a jogi aktus milyen jogi formában jelenjen meg (lásd: 2007. december 12‑i ítélet, Olaszország kontra Bizottság, T‑308/05, EBHT, EU:T:2007:382, 123. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. szeptember 29‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑4/06, EU:T:2011:546, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

124    Ami a joghatást kiváltó aktusok indoklására vonatkozó vizsgálatot illeti, valamely jogi aktus pontos jogi alapjára történő hivatkozás elmulasztása nem feltétlenül jelent alapvető hiányosságot abban az esetben, ha e jogi aktus jogalapja ennek egyéb elemei alapján is meghatározható. Azonban az ilyen kifejezett hivatkozás elengedhetetlen, amennyiben ennek hiányában az érdekeltek, valamint az uniós bíróságok bizonytalanságban maradnak a pontos jogalapot illetően (lásd: Olaszország kontra Bizottság ítélet, fenti 123. pont, EU:T:2007:382, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Lengyelország kontra Bizottság ítélet, fenti 123. pont, EU:T:2011:546, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

125    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a 3492/90 rendelet 3. cikkére, amelyre a Bizottság kizárólag a Törvényszék elé terjesztett beadványaiban utal, nem hivatkoztak sem a megtámadott határozatban vagy az összefoglaló jelentésben, sem az igazgatási eljárás során. A Bizottság ugyanis a 884/2006 rendelet 8. cikkére hivatkozott.

126    Mindazonáltal a jogalapot érintő ezen, tisztán formális hiba nem vezethet a megtámadott határozatnak a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveinek megsértése miatt történő megsemmisítéséhez.

127    Először is, ez a hiba nem tette lehetetlenné az Olasz Köztársaság számára azon kötelezettségek meghatározását, amelyek megszegését a Bizottság neki felrója. Ugyanis, ellentétben az Olasz Köztársaság állításával, a 884/2006 rendelet 8. cikke, amelyre a Bizottság a megtámadott határozatban hivatkozik, nem elsőként, kevéssel a 2006‑os számviteli év végét megelőzően vezette be az éves leltár elkészítésére vonatkozó kötelezettséget, hiszen ezt a kötelezettséget a 884/2006 rendelet hatálybalépését megelőzően már a 3492/90 rendelet 3. cikke is előírta, amint azt a Bizottság állítja. A kifizető ügynökség 3492/90 rendelet 3. cikkében foglalt rendelkezésekből eredő kötelezettségei azonosak a 884/2006 rendelet 8. cikkében foglalt rendelkezésekben előírt kötelezettségekkel, amely cikkre a Bizottság határozatát alapozta, mivel e két cikk azt a kötelezettséget írja elő, hogy minden számviteli év folyamán éves leltárat kell készíteni (lásd a továbbiakban: 137. és 138. pont).

128    Az Olasz Köztársaság egyáltalán nem támasztja alá azt az érvet, amellyel vitatja a 3492/90 rendelet és a 884/2006 rendelet közötti folyamatosságot. Márpedig meg kell állapítani, hogy a 884/2006 rendelet 14. cikkének második albekezdéséből kitűnik, hogy az általa hatályon kívül helyezett rendeletekre, köztük a 3492/90 rendeletre történő utalás akként értelmezendő, hogy az az említett rendeletre utal, és azt a XVI. mellékletében szereplő megfelelési táblázat alapján kell olvasni. E táblázat értelmében a 3492/90 rendelet 3. cikke a 884/2006 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének felel meg. Ezek szövege megerősíti tehát az intervenció tárgyát képező termékek éves leltárának elkészítésére vonatkozó, a 884/2006 rendelet értelmében a 2006‑os gazdasági évtől kezdődően alkalmazandó, illetve a 3492/90 rendelet értelmében már fennálló kötelezettségek közötti folyamatosságot.

129    Az Olasz Köztársaság nem hivatkozhat e tekintetben eredményesen arra, hogy nem volt tudomása a nemzeti hatóságok 3492/90 rendelet 3. cikkből eredő kötelezettségeiről. Noha a Bizottság, tévesen, nem erre a rendelkezésre hivatkozott az igazgatási eljárás során, az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az uniós jogi rendelkezések, a Hivatalos Lapban történő közzétételüket követően, az adott területen az egyetlen biztos jogi szabályozásnak minősülnek, amelyet semmilyen módon nem lehet figyelmen kívül hagyni (lásd 1996. június 5‑i Günzler Aluminium kontra Bizottság ítélet, T‑75/95, EBHT, EU:T:1996:74, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az Olasz Köztársaság tehát nem hagyhatta figyelmen kívül a minden számviteli év folyamán, minden, közraktározás formájában intervenció alá eső termékről való leltár készítésére vonatkozó, a 3492/90 rendelet 3. cikkéből eredő kötelezettség fennállását.

130    Másodszor, ugyancsak a fentiekből következik, hogy még ha a Bizottság az 5%‑os korrekciót a 3492/90 rendelet 3. cikkére alapozta volna is, érdemben ugyanazon eredményre jutott volna, nevezetesen azt állapította volna meg, hogy az olasz hatóságok elmulasztották az éves leltár készítését a 2006‑os számviteli év folyamán. Következésképpen az éves leltár készítésére vonatkozó kötelezettség tekintetében ratione temporis alkalmazandó rendelkezés beazonosításának hibája semmi esetre sem befolyásolta meghatározó módon a Bizottság érdemi vizsgálatának eredményét (lásd ebben az értelemben és analógia útján: Günzler Aluminium kontra Bizottság ítélet, fenti 129. pont, EU:T:1996:74, 55. pont).

131    Ebben az összefüggésben meg kell állapítani továbbá, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a nemzeti hatóságoknak a leltárak fizikai vizsgálat formájában végzett éves ellenőrzésének elvégzésére vonatkozó kötelezettségeikkel kapcsolatban is a 2148/96 rendelet 4. cikkére hivatkozott (lásd a fenti 96. pont), nem pedig a 884/2006 rendelet megfelelő rendelkezésére, amely, az e rendelet XVI. mellékletében szereplő megfelelési táblázat értelmében, ugyanezen rendelet „I. melléklet[e] A. pontjának I. szakasza”. Következésképpen a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveinek megsértésére alapított kifogást, miszerint az olasz hatóságok a 2148/96 rendelet 4. cikkének alkalmazásában bíztak a 2006‑os számviteli évre vonatkozó leltárak éves ellenőrzéseire vonatkozó kötelezettségek meghatározása tekintetében, mint hatástalant el kell utasítani (lásd a fenti 99. pontot).

132    Következésképpen az Olasz Köztársaság nem hivatkozhat hasznosan a jelen ügyben a jogbiztonság, a szabályok visszaható hatálya tilalma és a bizalomvédelem elvének megsértésére a 884/2006 rendelet 8. cikkének alkalmazása tekintetében. A jelen kifogást ezért teljes egészében el kell utasítani.

 A 884/2006 rendelet 8. cikkének és I. mellékletének, valamint a 2148/96 rendelet 915/2006 rendelet I. melléklete által módosított 4. cikkének a megsértésére és téves értelmezésére alapított kifogásról

133    Amint arra a fenti 96. pont emlékeztet, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy az 5%‑os korrekciót az Olasz Köztársasággal szemben a 2006‑os pénzügyi évre a „raktár ellenőrzésének késedelmes elvégzése”, azaz a 884/2006 rendelet 8. cikkének és a 2148/96 rendelet 4. cikkének megsértése miatt írták elő. Az összefoglaló jelentés szerint ennek elmaradása pénzügyi kockázatnak teszi ki az alapokat, mert a 2006‑os számviteli év tekintetében végzett többi ellenőrzés nem tette lehetővé annak megállapítását, hogy a készletnyilvántartásban szereplő mennyiségek teljes egésze jelen van a raktárakban, és ezzel annak biztosítását, hogy a tárolási és más költségek helytálló adatok alapján kerültek kifizetésre.

134    Az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy számos ellenőrzést végzett az intervencióval érintett cukoreladással kapcsolatban, többek között havi nyilvántartás segítéségével, amelynek másolatát benyújtotta a Törvényszék előtt. Egyébiránt a be‑ és kirakodás nyilvántartásának informatikai rendszere lehetővé teszi a raktár állapotának felügyeletét és napra késszé tételét, követve annak minden mozgását. Az olasz hatóságok kénytelenek voltak ellenőrizni be‑ és kilépéskor a terméket, illetve a raktárban maradó készletet, a teljes mennyiséget olyan módon vizsgálva, „mintha folyamatosan leltározási időszak lenne”.

135    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság érveit.

136    Amint az a fenti 31. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az európai mezőgazdasági alapok csak a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében, az uniós rendelkezéseknek megfelelően végrehajtott intézkedéseket finanszírozzák. A vitatott pénzügyi korrekcióhoz vezető állítólagos hiányosságokat a nemzeti hatóságok uniós szabályozásból eredő különös, az intervenciós rendszer alá eső termékek készletének ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségek fényében kell tehát vizsgálni.

137    A 3492/90 rendelet 3. cikke értelmében:

„Minden költségvetési év folyamán az intervenciós hivatalok minden közösségi intervenció alá eső termékről leltárt készítenek.

E leltár eredményét összehasonlítják a számviteli adatokkal: bármilyen, a vizsgálat során megállapított mennyiség‑ vagy minőségbeli eltérést az 5. cikk szerint el kell könyvelni”.

138    E rendelkezést 2006. október 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte a 884/2006 rendelet 14. cikkének első bekezdése, és – a XVI. mellékletben szereplő megfelelési táblázat értelmében – felváltotta a 884/2006 rendelet 8. cikkében foglalt megfelelő rendelkezés, amely a kifizető ügynökség számára azonos, éves leltár minden számviteli év folyamán történő elvégzésére vonatkozó kötelezettséget ír elő.

139    A 884/2006 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének a) pontja „számviteli évként”„az adott év október 1‑jétől a következő év szeptember 30‑ig” tartó időszakot határozza meg.

140    A 2148/96 rendelet 4. cikke így rendelkezik:

„(1)      Az intervenciós ügynökség felel az 1., 2. és 3. cikk alapján összegyűjtött adatok pontosságáért. E célból az egész év folyamán, lehetőség szerint szabálytalan időközökben és bejelentés nélkül, helyszíni vizsgálatokat végez a raktárakban

Minden évben legalább egyszer minden egyes raktárban vizsgálatot kell tartani a III. mellékletben szereplő szabályoknak megfelelően; a vizsgálatnak különösen a következőkre kell kiterjednie:

a)      a 2. és a 3. cikkben említett adatok gyűjtését szabályozó eljárás;

b)      a raktárkezelő által a helyszínen tartott nyilvántartások és az intervenciós ügynökséghez beküldött információk közötti összhang; valamint

c)      a raktárkezelő nyilvántartásaiban felsorolt, az általa megadott legutolsó havi kimutatáshoz felhasznált, szemrevételezéssel, illetve kétség vagy vita esetén mérlegeléssel vagy méréssel felbecsült mennyiségek fizikai megléte.

A fizikai meglétet megfelelően reprezentatív, legalább a III. mellékletben megállapított százalékokra kiterjedő fizikai ellenőrzéssel állapítják meg, amelyekből következtetni lehet arra, hogy valóban megvan‑e a könyvelésben szereplő teljes mennyiség.

[…]”

141    A 2148/96 rendeletet a 884/2006 rendelet ugyancsak hatályon kívül helyezte 2006. október 1‑jei hatállyal. Az ezen utóbbi rendelet XVI. mellékletében szereplő megfelelési táblázat értelmében a 2148/96 rendelet 4. cikke 884/2006 rendelet „az I. melléklet A. pontja I. szakasz[ának]” felel meg.

142    A mezőgazdasági termékek közraktárban tárolt készletei fizikai vizsgálatának a 2148/96 rendelet III. mellékletében meghatározott módjait a 915/2006 rendelet módosította. Ennek keretében a 2148/96 rendelet III. melléklete módosult a fizikai vizsgálat ömlesztett cukor („VII – Ömlesztett cukor”) és a csomagolt cukor (VIII – Csomagolt cukor) tekintetében alkalmazandó eljárásaira vonatkozó új rendelkezések beiktatása céljából (lásd a fenti 101. pontot is).

143    A fent említett rendelkezésekből következik, hogy az éves leltárt a kifizető ügynökségeknek minden egyes számviteli év folyamán el kell készíteniük, és e leltár eredményeit, a 3492/90 rendelet 3. cikkének megfelelően, amelyet lényegében felváltott a 884/2006 rendelet 8. cikke, össze kell vetniük a számviteli adatokkal. Az ilyen számviteli év valamely naptári év október 1‑jétől a következő naptári év szeptember 30‑ig tart. Az éves leltárat főként a raktárak 2148/96 rendelet 4. cikke szerinti helyszíni vizsgálatainak eredményei alapján kell elkészíteni, az említett rendelet III. mellékletében foglalt eljárások szerinti fizikai vizsgálat útján. Ezek, a raktárok helyszínen végzett fizikai vizsgálata útján végzett ellenőrzések az ítélkezési gyakorlat értelmében alapvető fontosságúak a tárolási költségek szabályosságának biztosításához, és azokat a VI/5330/97 dokumentum 2. melléklete szerinti kulcsfontosságú ellenőrzéseknek kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2006. június 20‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑251/04, EU:T:2006:165, 79. pont).

144    Következésképpen a leltár ellenőrzése 2006. szeptember 30. előtt történő elvégzésének elmulasztása ellentétes a 2148/96 rendelet 4. cikkének és a 3492/90 rendelet 884/2006 rendelet 8. cikke által felváltott 3. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseivel.

145    Az olasz hatóságok az igazgatási eljárás folyamán nem vitatták, hogy elmulasztották a leltár ellenőrzésének 2006. szeptember 30‑ig történő elvégzését, amint az kitűnik többek között a kétoldalú tárgyalásról készített jegyzőkönyvből, valamint az Egyeztető Testület jelentése 5. pontjának utolsó bekezdéséből.

146    Az Olasz Köztársaság ezt igazából nem vitatja a továbbiakban a Törvényszék előtt. Egyrészt, érvelése fényében úgy tűnik, nem vitatja, hogy e kötelezettsége fennállt a 2148/96 rendelet 4. cikke értelmében, amelyre annak bemutatása céljából hivatkozik, hogy az olasz hatóságok abban bíztak, hogy e rendelkezés 2006. szeptember 30‑ig hatályban marad (lásd a fenti 131. pontot).

147    Másrészt a Törvényszék elé terjesztett beadványaiban az Olasz Köztársaság arra hivatkozott, hogy 2007 februárjában elvégezte a leltár minőségi és mennyiségi ellenőrzését, és felmérte a készlet 2006. szeptember 30‑i állapotát. A Törvényszék írásbeli kérdésére válaszul az Olasz Köztársaság megerősítette, hogy e kijelentéseket annak jelzéseként kell értelmezni, hogy az Agecontrol csak 2007 februárjában végezte el a leltár ellenőrzését, és ezt követően megküldte a Bizottságnak az említett ellenőrzésre vonatkozó összefoglaló dokumentumot.

148    Ezzel szemben az Olasz Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy az olasz hatóságok által a cukortárolásra vonatkozóan elvégzett többi ellenőrzés, köztük a termék be‑ és kilépésére vonatkozó ellenőrzések, amelyek során bizonyos, a tárolt cukor mennyiségére vonatkozó ellenőrzéseket is végeztek, a havi számvitel, valamint a be‑ és kirakodást nyilvántartó, a raktár állapotának naprakésszé tételét célzó informatikai rendszer ugyanazon eredmények elérését tette lehetővé, mint a leltár ellenőrzése, nevezetesen annak biztosítását, hogy a tárolási költségek a raktárban ténylegesen jelen lévő cukor után kerüljenek kifizetésre.

149    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság által hivatkozott ellenőrzések elvégzése nem elegendő a megtámadott határozatban és az összefoglaló jelentésben a leltár éves ellenőrzése 2006. szeptember 30‑ig történő elvégzésének elmulasztásával kapcsolatban megállapított elégtelenségek enyhítésére.

150    A leltár éves ellenőrzésére vonatkozó, valamennyi számviteli év folyamán végzendő kötelezettségét kifejezetten előírja a 2148/96 rendelet 4. cikke és a 3492/90 rendelet 3. cikke, amelyet lényegében felváltott a 884/2006 rendelet 8. cikke, amint arra a fenti 143. és 144. pont emlékeztet.

151    Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint amikor valamely rendelet egyedi ellenőrzési intézkedéseket ír elő, a tagállamok anélkül kötelesek azt alkalmazni, hogy szükség lenne azon feltételezés megalapozottságának értékelésére, amely szerint egy eltérő ellenőrzési rendszer hatékonyabb lenne, még ha feltételezzük is, hogy alternatív ellenőrzéseket már szerveztek (lásd: 2002. március 21‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑130/99, EBHT, EU:C:2002:192, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; és 2007. március 28‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑220/04, EU:T:2007:97, 89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

152    Ezenfelül, amint azt a Bizottság megállapította összefoglaló jelentésének 6.1.3 pontjában, a VI/5330/97 dokumentumból kitűnik, hogy „a helyettesítő ellenőrzés nem tekinthető automatikusan úgy, hogy a meg nem felelést egyenlíti ki”, és „[h]a a rendeletek kifejezetten egy meghatározott vizsgálatot írnak elő, a tagállamnak nincs más lehetősége, mint hogy elvégezze ezt a vizsgálatot vagy mentességért forduljon a hatósághoz […]”.

153    Az Olasz Köztársaság tévesen állítja, hogy a leltár ellenőrzésére nem volt szükség állítólag azért, mert azt mindenképpen elvégzik majd kötelező jelleggel a készletek be‑ és kilépésének időpontjában, és a raktárakban tárolt cukormennyiség is ekkor kerül meghatározásra. Az Olasz Köztársaság nem tekinthet el ugyanis a 2148/96 rendelet 4. cikkéből eredő azon kötelezettségétől, hogy valamennyi raktárat legalább évente egyszer ellenőrizze fizikai vizsgálat útján. E tekintetben az éves ellenőrzésnek, nem pedig a készletek be‑ és kilépésekor végzett ellenőrzésének a szükségességét az igazolja, hogy a tárolási körülmények a tárolt mennyiségek módosulását eredményezhetik. A készletek állapotának az éves ellenőrzés alkalmával történő vizsgálata lehetővé teszi tehát annak elkerülését, hogy az uniós alapok felesleges, azaz nem létező vagy már nem létező cukorral kapcsolatos tárolási költségeket viseljenek (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2012. február 2‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑469/09, EU:T:2012:50, 127. és 128. pont).

154    Ezenfelül a leltárnak a raktárak fizikai vizsgálata útján történő ellenőrzése alapvető fontosságú a számviteli adatoknak az intervenció alá eső termékek készleteinek való helyzetéhez való közelítése, valamint annak megállapítása céljából, hogy a készletnyilvántartásban szereplő mennyiségek egésze ténylegesen jelen van a raktárakban. Az ítélkezési gyakorlat szerint az adminisztratív ellenőrzést és a helyszíni vizsgálatot az uniós jogalkotó olyan két ellenőrző eszközként írta elő, amelyek, bár különbözőek, kölcsönösen kiegészítik egymást (lásd ebben az értelemben: 1996. október 3‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑41/94, EBHT, EU:C:1996:366, 43. pont). Sem a havi számvitel tartalma, sem a cukor be‑ és kilépéskor való ellenőrzése, sem pedig a ki‑ és berakodások nyilvántartásának informatikai rendszere nem kínálhat ugyanolyan szintű megbízhatóságot, mint a leltáraknak a raktárak fizikai vizsgálata útján végzett éves ellenőrzése, amely lehetővé teszi a készletnyilvántartásból következő adatok és az e vizsgálatok során nyert adatok egymáshoz való közelítését.

155    Végül emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogból eredő kötelezettségek nemteljesítésének igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire. A tagállam nem hivatkozhat különösen gyakorlati nehézségekre a megfelelő ellenőrzések elvégzése elmaradásának igazolásául (lásd: 1991. február 21‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑28/89, EBHT, EU:C:1991:67, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2010. november 12‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑95/08, EU:T:2010:464, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

156    Következésképpen az Olasz Köztársaság még akkor sem hivatkozhatna érvényesen az ellenőrzések Agecontrollal történő tervezése során állítólagosan felmerült nehézségekre, ha azok megállapítást nyernének.

157    A fentiekből az következik, hogy a Bizottság által a jelen ügyben tett azon megállapítás, miszerint a leltárak éves ellenőrzését a 2006‑os számviteli év vonatkozásában nem végezték el 2006. szeptember 30. előtt, a fenti 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében komoly kétségek keltésére alkalmas az olyan ellenőrzések megfelelő és hatékony rendszerének bevezetését illetően, amely lehetővé tenné annak biztosítását, hogy az alapokra kizárólag a raktárban ténylegesen jelen lévő cukorra vonatkozó költségeket terheljék. Az Olasz Köztársaság nem adott elő egyetlen olyan tényezőt sem, amely ellentmondana e megállapításnak, ekként, a fenti 33. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, nem tudott részletes és kimerítő bizonyítékkal szolgálni az általa végzett ellenőrzések valós jellegére és a Bizottság állításainak pontatlanságára vonatkozóan.

158    A Bizottság tehát helytállóan vélte úgy, hogy a cukorkészletek éves ellenőrzésének késedelmes elvégzése a 2148/96 rendelet 4. cikkének és a 884/2006 rendelet 3492/90 rendelet 3. cikke által lényegében felváltott 8. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseinek értelmében kockázatot jelent az alapok számára, amely kockázatot nem képes teljes egészében kiegyenlíteni az olasz hatóságok által hivatkozott többi ellenőrzés.

159    Ezt a megállapítást nem gyengítheti az Olasz Köztársaság azon érve, amely szerint a 2148/96 rendelet „nem érintette a »cukor« terméket”.

160    Kétségtelen, amint azt az Olasz Köztársaság állítja, hogy a 2148/96 rendelet eredetileg nem tartalmazott egyetlen, a cukorraktárak fizikai vizsgálatának eljárását részletező rendelkezést sem, lévén ezeket csak a 915/2006 rendelet vezette be, amely 2006. június 29‑én lépett hatályba, és a 2005/2006 kereskedelmi évtől kezdődően alkalmazandó, az e rendelet által előírt átmeneti rendelkezések kivételével (lásd a fenti 101. pontot).

161    Mindazonáltal a 915/2006 rendelet által bevezetett rendelkezések a raktárak fizikai vizsgálatának eljárásait a cukor tekintetében határozzák meg, míg magát az ezen ellenőrzés elvégzésének kötelezettségét a 2148/96 rendelet 4. cikke már előírta valamennyi intervenciós közraktárban elhelyezett mezőgazdasági termék vonatkozásában. Márpedig, amint az a fenti 102 és 103. pontban megállapítást nyert, a Bizottság által emelt kifogás nem a cukorraktárak fizikai vizsgálata 915/2006 rendelet által bevezetett eljárásainak be nem tartásán, hanem a leltár 2148/96 rendelet 4. cikke, valamint a 3492/90 rendelet 884/2006 rendelet 8. cikke által lényegében felváltott 3. cikke szerinti éves ellenőrzésének késedelmes elvégzésén alapult.

162    Mindenesetre az Olasz Köztársaság nem mutatja be, hogy önmagában a raktárak fizikai vizsgálata eljárásainak hiánya a cukor tekintetében vagy azok 915/2006 rendelet által történő bevezetése mennyiben nyújtana magyarázatot e termék tekintetében a leltár éves ellenőrzésének késedelmes elvégzésére.

163    Továbbá, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, semmi akadálya nem volt, hogy Olasz Köztársaság a raktárak ellenőrzésének a más termékek tekintetében előírthoz hasonló eljárásait hajtsa végre, amint állítása szerint az történt is más típusú ellenőrzések esetében.

164    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok feladata, hogy a hatékony ellenőrző és felügyeleti rendszernek megfelelő ellenőrzéseket elvégezzék akkor is, ha az uniós szabályozás ezen ellenőrzések módjait nem határozta meg (lásd: 2012. január 31‑i ítélet, Spanyolország kontra Bizottság, T‑206/08, EU:T:2012:33, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

165    Következésképpen a jelen kifogás nem megalapozott, és azt el kell utasítani.

 Az arányosság elvének megsértésére alapított kifogásról

166    Azon állítással kapcsolatban, miszerint a jelen ügyben alkalmazott korrekció aránytalan, elöljáróban meg kell jegyezni, hogy e kifogás nem arra a módszerre vonatkozik, amellyel a Bizottság a 781 044 eurós összegre jutott a 2006‑os pénzügyi évre vonatkozó 5%‑os átalánykorrekció alkalmazása címén. Az Olasz Köztársaság ugyanis csak arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie, hogy a 884/2006 rendelet és a 915/2006 rendelet megkésve, 2006 júniusában, azaz a 2006‑os számviteli év folyamán módosította a raktározás formájában történő intervenció rendszerét a cukor tekintetében. Úgy véli, hogy az 5%‑os korrekciót legfeljebb az e rendeletek hatálybalépését követő időszakra lehetett volna alkalmazni. Ezenkívül az Olasz Köztársaság szerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie továbbá az állítólag e rendeletekben foglalt átmeneti rendszereket.

167    Márpedig, amint az megállapítást nyert a harmadik jogalap első és második kifogása keretében, a 884/2006 rendelet és a 915/2006 rendelet hatálybalépése nem volt befolyással az olasz hatóságok leltárellenőrzési rendszer bevezetése tekintetében fennálló kötelezettségeire, mivel az említett rendeletek nem módosították azokat a kötelezettségeket, amelyek tekintetében a hiányosságok a jelen ügyben megállapítást nyertek (lásd különösen a fenti 127. és 161. pontot).

168    Ennélfogva az arányosság elvének a szóban forgó rendszer 2006‑os számviteli év folyamán történt módosítása következtében való megsértésére alapított kifogást el kell utasítani.

169    Mindenesetre elegendő arra emlékeztetni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság a felmerült költségek egészének vállalását megtagadhatja, ha megállapítja, hogy nem alkalmaznak elégséges ellenőrző mechanizmusokat (lásd ebben az értelemben: 2005. február 24‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, C‑318/02, EU:C:2005:104, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

170    A jelen ügyben úgy tűnik, hogy a Bizottság szolgálatai által feltárt hiányosságok az ellenőrzés késedelmes elvégzésére vonatkoznak, amely szerepe kulcsfontosságú a kiadások szabályos jellegének megállapításához, következésképpen ésszerűen megállapítható volt, hogy az alapok veszteségének kockázata jelentős. Ennélfogva a Bizottság által nem elismert, az érintett költségek 5%‑ra korlátozódott összeget nem lehet túlzónak és aránytalannak tekinteni.

171    Következésképpen a Bizottság azzal, hogy a jelen ügyben a szóban forgó költségek 5%‑ának megfelelő átalánykorrekciót hajtott végre, nem sértette meg az arányosság elvét, mivel a leltár ellenőrzése elvégzésének késedelme folytán nem teljesültek az uniós szabályozásból eredő követelmények.

172    Ebből következőleg a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

b)     A negyedik, a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiánya folytán történő megsértésére alapított jogalapról

173    Az Olasz Köztársaság szerint a Bizottság nem indokolta jogilag megkövetelt módon az Egyeztető Testület azon javaslatának elutasítását, amely szerint a leltár ellenőrzésének késedelmes elvégzéséhez kapcsolódó korrekciónak azon tárolási költségekre kell korlátozódnia, amelyeket a 915/2006 rendelet hatálybalépésének napja és a 2006‑os pénzügyi év vége között jelentettek be.

174    E tekintetben meg kell állapítani a Bizottság nyomán, hogy a leltár ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségek már a 915/2006 rendelet hatálybalépését megelőző szabályozásban is szerepeltek (lásd a fenti 161. pontot). Ez utóbbi rendelet tehát, az Olasz Köztársaság állításával ellentétben, nem elsőként vezette be azon kötelezettségeket, amelyek tekintetében a jelen ügyben hiányosságokat állapítottak meg. Következésképpen a 915/2006 rendelet hatálybalépése semmilyen módon nem befolyásolja önmagában a tagállamok leltár ellenőrzésének elvégzésére vonatkozó kötelezettségének fennállását.

175    A Bizottság ezt a tényt kifejtette az igazgatási eljárás alatt, különösen az Egyeztető Testület jelentését követő, 2011. január 3‑i végső álláspontjában. Erről értesít összefoglaló jelentésének 6.1.5 pontjában is.

176    Ezenfelül, amint arra a fenti 72. pont emlékeztetett, az Egyeztető Testület véleménye mindenesetre nem köti a Bizottságot.

177    Következésképpen, a fenti 91–93. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében, a megtámadott határozat indokolását elégségesnek kell tekinteni, a jelen jogalapot tehát el kell utasítani.

c)     A 915/2006 rendelettel szemben felhozott jogellenességi kifogásról

178    A harmadik és negyedik jogalaphoz képest másodlagosan az Olasz Köztársaság jogellenességi kifogás hoz fel a 915/2006 rendelettel szemben, amennyiben az a cukor végleges készletei leltárának elkészítésére vonatkozó kötelezettséget csak mintegy három hónappal a leltárok elkészítésének új határidejét megelőzően vezette be. Az Olasz Köztársaság szerint múltbéli tényekre vonatkozó magatartásoknak rendelet útján történő előírása és elmulasztásuk pénzügyi korrekcióra irányuló eljárás útján történő szankcionálása ellentétes a harmadik jogalap keretében hivatkozott elvekkel.

179    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság érveit.

180    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 277. cikk azon alapelv kifejeződése, amely bármely fél számára biztosítja az őt közvetlenül és személyében érintő határozat megsemmisítése érdekében a vitatott határozat jogi alapját képező korábbi intézményi jogi aktusok érvényessége megtámadásának jogát (lásd ebben az értelemben: 1979. március 6‑i Simmenthal kontra Bizottság ítélet, 92/78, EBHT, EU:C:1979:53, 39–41. pont; 2011. szeptember 20‑i Regione autonoma della Sardegna és társai kontra Bizottság ítélet, T‑394/08, T‑408/08, T‑453/08 et T‑454/08, EBHT, EU:T:2011:493, 206. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

181    Mindazonáltal, amint arra helytállóan emlékeztet a Bizottság, a határozat jogszerűségének elsődleges vitatása alkalmával az EUMSZ 277. cikk alapján mellékesen felhozott jogellenességi kifogás csak akkor elfogadható, ha összefüggés áll fenn a vitatott aktus, és azon szabály között, amelynek az állítólagos jogellenességére hivatkoznak. Mivel az EUMSZ 277. cikknek nem célja, hogy lehetővé tegye, hogy valamely fél bármely általános jellegű jogi aktus alkalmazhatóságát bármilyen kereset érdekében vitassa, azon általános aktusnak, amelynek a jogellenességére hivatkoznak, a kereset tárgyát képező ügyben közvetlenül vagy közvetve alkalmazandónak kell lennie, továbbá a megtámadott egyedi határozat és a kérdéses általános aktus között közvetlen jogi kapcsolatnak kell fennállnia (lásd: Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ítélet, fenti 180. pont, EU:T:2011:493, 207. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. szeptember 6‑i Deutsche Bahn és társai kontra Bizottság ítélet, T‑289/11, T‑290/11 és T‑521/11, EBHT, EU:T:2013:404, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

182     A jelen ügyben a felperes a 915/2006 rendelet jogellenességére vonatkozó kifogást hoz fel. Márpedig, amint az a fenti 102. és 103. pontban megállapítást nyert, a Bizottság a megtámadott határozatot nem az említett rendelet rendelkezéseire alapította, amennyiben nem azt rótta fel az olasz hatóságoknak, hogy nem követték a fizikai vizsgálat említett rendelet által bevezetett különös eljárásait, hanem arra a tényre, hogy 2006. szeptember 30‑ig nem végezte el a leltár ellenőrzését, amint azokat már előírta a 2148/96 rendelet 4. cikke, és a 3492/90 rendelet 3. cikke, amelyet lényegében felváltott a 884/2006 rendelet 8. cikke (lásd még a fenti 161. pontot).

183    A jogellenességi kifogás tehát egy olyan rendelet ellen irányul, amely nem releváns az alapügy megoldása szempontjából, és azzal nem áll fenn semmilyen közvetlen jogi kapcsolata. Ennélfogva e kifogást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

d)     A hatodik, a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiánya, a bizonyítás hiánya és a tények elferdítése folytán történt megsértésére alapított jogalapról

184    Az összefoglaló jelentés 6.1.3 pontjában, azon kifogás keretében, amely a leltár ellenőrzésének késedelmes elvégzésére és annak az alapokat érintő kockázatára vonatkozik, a Bizottság arra hivatkozik, hogy a raktárakban 2006. szeptember 30., amely időpontra a leltárak ellenőrzését be kellett volna fejezni, és 2007 februárja, azok tényleges végrehajtásának időpontja között 127 000 tonna cukrot számoltak le ellenőrzés vagy hivatalos mérés nélkül.

185    Az Olasz Köztársaság szerint a Bizottság ezt e megállapítást egyetlen bizonyítékkal sem támasztotta alá, és ezzel elferdítette a tényeket. Az Olasz Köztársaság kifejtette továbbá, hogy e mozgások a termék kilépésére vonatkozó műveletekhez kapcsolódnak.

186    A Törvényszék írásbeli kérdésére válaszul a Bizottság rámutatott, hogy a 127 000 tonna cukor kilépésére vonatkozó megállapítása az „E‑Faudit” rendszer 2007. március 30‑i dátummal ellátott táblázatán alapult, amelyet az olasz hatóságok küldtek meg a számára.

187    Meg kell állapítani, hogy a szóban forgó dokumentum, amelyet a Bizottság a Törvényszék kérdésére adott válaszával nyújtott be, a cukorkészletek 2006. október és 2007. február közötti mozgását tünteti fel. Az említett dokumentumból kitűnik, hogy a raktárakban 2007 február hónap végén jelen lévő cukor mennyisége kisebb, mégpedig az intervenciós raktárból fizikai mozgás nélkül kilépő 127 000 tonnával kisebb volt a 2006 október eleji mennyiségnél.

188    Az Olasz Köztársaság nem vitatta az e táblázatban foglalt adatok valós voltát, és nem tagadta, hogy e táblázatot az olasz hatóságok az igazgatási eljárás alatt megküldték a Bizottságnak.

189    Következésképpen az Olasz Köztársaság tévesen állítja, hogy a Bizottság elferdítette a tényeket, és nem indokolta kellő módon azt a tényt, hogy a szóban forgó 127 000 tonna az intervenciós raktárból fizikai mozgás nélkül lépett ki 2006 októbere és 2007 februárja között, mivel az erre vonatkozó bizonyítékot maguk az olasz hatóságok szolgáltatták a Bizottságnak.

190    Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben a Bizottság által alkalmazott 5%‑os korrekció átalánykorrekció, amely azon a tényen alapul, hogy a leltárak éves ellenőrzésének késedelmes elvégzése kár kockázatának tette ki az alapokat, amennyiben nem volt kizárt, hogy a pénzügyi költségek és az igazolatlan – lévén, nem létező cukormennyiségekre vonatkozó – tárolási költségek az alapokat terhelhették volna. Nem pontos korrekcióról van tehát szó, amelyet az alapok által viselt konkrét és pontos összegek alapján alkalmaztak, miközben egy bizonyos cukormennyiség, jelesül a szóban forgó 127 000 tonna nem volt jelen a raktárakban.

191    A Bizottság megerősítette a tárgyaláson, hogy az arra vonatkozó megállapítás, miszerint 127 000 tonna mennyiségű cukorról megállapítást nyert, hogy 2006 októbere 2007 februárja között fizikai mozgás nélkül nem volt jelen a raktárakban, a leltár ellenőrzése késedelmes elvégzése következményeinek illusztrálásául szolgált, mivel a Bizottság szerint az ellenőrzés elvégzésének késedelme biztos kockázati biztos forrást jelent az alapok számára. Ugyanis, amint az kitűnik a Bizottságnak a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszából, a raktárakban a 2005/2006‑os gazdasági év folyamán ténylegesen jelen lévő mennyiségek, amelyek tekintetében a tárolási költségeket az alapokra terhelték a 2006‑os pénzügyi év vonatkozásában, eltérők lehettek volna a 2007 februárjában jelen lévő mennyiségek fényében, amint azokat az ezen időpontban végzett ellenőrzés alapján az Agecontrol megállapította.

192    Az eddigiekre tekintettel a hatodik jogalapot el kell utasítani.

e)     A hetedik, a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiánya és az alapok állítólagos kockázata tekintetében a bizonyítás hiánya, valamint a hatékony érvényesülés elvének megsértése folytán történt megsértésére alapított jogalapról

193    Az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság nem indokolja azon álláspontját, amely szerint a cukor be‑ és kilépés során történő – a Bizottság által nem bírált – minőségi és mennyiségi ellenőrzései eredményezhettek a leltárakéval azonos hatékony érvényesülést.

194    A Bizottság továbbá, azon kijelentésekre válaszul, miszerint az alapok érdekei kiterjedt védelmet élveznek, nem nyújtott be bizonyítékot azon konkrét kockázatra vonatkozóan sem, amelyeknek az alapok állítólagosan ki vannak téve, és elferdítette az olasz hatóságok által e kijelentések alátámasztásául benyújtott dokumentumok által meghatározott tényeket.

195    Amint az a fenti 158. pontban megállapítást nyert, a Bizottság nem követett el hibát, amikor azt állapította meg, hogy a cukorkészletekre vonatkozó leltár éves ellenőrzésének késedelmes elvégzése az alapokat jelentős veszélynek tehette ki, és hogy a tárolt cukor olasz hatóságok által végzett többi ellenőrzése e kockázatot nem egyenlíthette ki.

196    Ilyen körülmények között az Olasz Köztársaság hiába állítja, hogy a 2006‑os pénzügyi évre vonatkozó cukortárolási költségekkel kapcsolatban a Bizottság nem bizonyította az alapok tekintetében fennálló kockázatot. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a leltárak – főként a raktárak fizikai vizsgálata által végzett – éves ellenőrzéseire van szükség annak megállapításához, hogy a készletnyilvántartásban szereplő mennyiségek egésze ténylegesen jelen van a raktárakban, és ezzel kapcsolatban kötelezettségeket írt elő a tagállamok számára, többek között arra vonatkozóan, hogy legalább évente egyszer el kell végezniük a készletek ellenőrzését a raktárak fizikai vizsgálata által, és valamennyi számviteli év folyamán éves leltárat kell készíteniük. E kötelezettségek előírásával a jogalkotó implicite ám bizonyosan úgy ítélte meg, hogy elmulasztásuk eleve kockázattal jár az alapok számára (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2013. május 17‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑294/11, EU:T:2013:261, 131. pont).

197    Ennélfogva, a felperes állításával ellentétben, a Bizottság a jelen ügyben a készletleltárok éves ellenőrzéseinek elvégzését előíró rendelkezések hatékony érvényesülését biztosítandó állapította meg, hogy a leltár ellenőrzésének legkésőbb 2006. szeptember 30‑ig történő befejezésére vonatkozó kötelezettséget az olasz hatóságok nem teljesítették, és alkalmazott korrekciót erre vonatkozóan. Ekként a Bizottság helytállóan vélte úgy, hogy az alapokra nézve kockázat áll fenn, és helytállóan pontosította az említett kockázat terjedelmét.

198    Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint jóllehet a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy a mezőgazdasági piacok közös szervezésének szabályait megsértették, miután e jogsértés megállapítást nyert, a tagállamnak kell azt bizonyítania, hogy adott esetben a Bizottság az uniós szabályok megsértéséből eredő pénzügyi következmények tekintetében hibát követett el (lásd: 2007. szeptember 12‑i ítélet, Finnország kontra Bizottság, T‑230/04, EU:T:2007:259, 159. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Görögország kontra Bizottság ítélet, fenti 77. pont, EU:T:2013:32, 330. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság által előadott érvek ilyen hiba fennállását nem bizonyítják.

199    Ebből az következik végül, hogy a megtámadott határozatot nem jellemzi az indokolás hiánya, mivel a Bizottság jogilag megkövetelt módon kifejtette azokat a ténybeli és jogi elemeket, amelyekre az 5%‑os korrekciót alapozta, következésképpen az Olasz Köztársaságnak módjában állt, hogy védelmét hatékonyan előkészítése, a Törvényszéknek pedig hogy felülvizsgálatát gyakorolja. Tehát, a fenti 91–93. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bizottságnak nem kellett a továbbiakban indokolnia azt a megállapítást, miszerint a cukorkészletek olasz hatóságok által végzett többi ellenőrzése nem volt alkalmas annak biztosítására, hogy ki lehessen zárni az alapoknak a raktárakban nem jelen lévő termék tárolási költségeinek viseléséhez kapcsolódó kockázatát.

200    A fenti megfontolások fényében a hetedik jogalapot is el kell utasítani, és ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

201    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

202    Mivel az Olasz Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      Az Olasz Köztársaság maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Kanninen Pelikánová Buttigieg

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. június 19‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A –  A kereset azon részének elfogadhatóságáról, amely a Bizottság 2010. február 3‑i és 2011. január 3‑i levelének megsemmisítésére irányul

B –  Az ügy érdeméről

1.  Előzetes megfontolások

2.  A 2006–2009‑es pénzügyi évekre vonatkozó tárolási költségek 35%‑os emeléséhez kapcsolódó kiadásokat érintő 10%‑os pénzügyi átalánykorrekcióról

a)  Az első jogalap tartalmáról

b)  Az első, a lényeges eljárási szabályoknak a vizsgálat hiánya, értékelési hiba, valamint az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésének megsértése folytán való megsértésére alapított jogalapról

Az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdése által a tagállamok számára előírt ellenőrzésekről

Az olasz hatóságok által az 1262/2001 rendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésének végrehajtása keretében végzett ellenőrzésekről

c)  A második, a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiánya folytán való megsértésére alapított jogalapról

3.  A 2006‑os pénzügyi év tekintetében a leltár késedelmes ellenőrzése miatt alkalmazott 5%‑os pénzügyi átalánykorrekcióról

a)  A harmadik, a 884/2006 rendelet 8. cikkének és I. mellékletének, valamint a 915/2006 rendelet által módosított 2148/96 rendelet 4. cikkének a megsértésére és téves értelmezésére, valamint a jogbiztonság, a szabályok visszaható hatályának tilalma, a bizalomvédelem, és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról

A jogbiztonság, a szabályok visszaható hatályának tilalma és a bizalomvédelem elveinek megsértésére alapított kifogásról

–  A 915/2006 rendeletről

–  A 884/2006 rendeletről

A 884/2006 rendelet 8. cikkének és I. mellékletének, valamint a 2148/96 rendelet 915/2006 rendelet I. melléklete által módosított 4. cikkének a megsértésére és téves értelmezésére alapított kifogásról

Az arányosság elvének megsértésére alapított kifogásról

b)  A negyedik, a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiánya folytán történő megsértésére alapított jogalapról

c)  A 915/2006 rendelettel szemben felhozott jogellenességi kifogásról

d)  A hatodik, a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiánya, a bizonyítás hiánya és a tények elferdítése folytán történt megsértésére alapított jogalapról

e)  A hetedik, a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiánya és az alapok állítólagos kockázata tekintetében a bizonyítás hiánya, valamint a hatékony érvényesülés elvének megsértése folytán történt megsértésére alapított jogalapról

A költségekről

* Az eljárás nyelve: olasz.