1/09. SZ. VÉLEMÉNY

Az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése alapján adott vélemény

„Az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése alapján hozott vélemény – Megállapodástervezet – A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozása – Európai és közösségi szabadalmi bíróság – Az említett tervezet Szerződésekkel való összeegyeztethetősége”

A vélemény összefoglalása

1.        Nemzetközi megállapodások – A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszert létrehozó megállapodás – A Bíróság előzetes véleménye – A tárgyalások előkészítő szakaszában, illetve azok megkezdése előtt előterjesztett vélemény iránti kérelem – A Tanács által a Parlamenttel történt konzultáció nélkül kért vélemény – Elfogadhatóság – Feltételek

(EUMSZ 218. cikk, (11) bekezdés)

2.        Nemzetközi megállapodások – A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszert létrehozó megállapodás – Az európai és közösségi szabadalmi bíróság felállítása – A Szerződés rendelkezéseivel való összeegyeztethetőség

(EUMSZ 262. cikk és EUMSZ 344. cikk)

3.        Nemzetközi megállapodások – A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszert létrehozó megállapodás – Az európai és közösségi szabadalmi bíróság felállítása – E bíróság kizárólagos hatásköre a közösségi szabadalmak területén a magánszemélyek által indított keresetek elbírálására és az e területre vonatkozó uniós jogi rendelkezések értelmezésére és alkalmazására – Az Unió intézményi és igazságszolgáltatási kereteivel való összeegyeztethetetlenség

(EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés; EUMSZ 258–260. cikk és EUMSZ 267. cikk)

1.        Az EUMSZ 218. cikkének (11) bekezdése értelmében a Parlament, a Tanács, a Bizottság vagy bármely tagállam kérheti a Bíróság véleményét valamely tervezett megállapodásnak a Szerződések rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségéről. E rendelkezés azon bonyodalmak elkerülésére szolgál, amelyek az Unióra nézve kötelező erejű nemzetközi megállapodásoknak a Szerződésekkel való összeegyeztethetőségének kérdésére alapított, bíróság előtti megtámadhatóságából adódnának. Ugyanis egy olyan bírósági határozat, amely esetleg utólag, az Unióra nézve kötelező erejű nemzetközi megállapodás megkötését követően azt állapítaná meg, hogy ez a megállapodás – akár a tartalma, akár a megkötésére vonatkozó eljárás miatt – összeegyeztethetetlen a Szerződések rendelkezéseivel, mindenképpen – és nem csupán az Unió belső szintjén, de a nemzetközi kapcsolatok szintjén is – komoly nehézségeket teremtene, és veszélyeztetné valamennyi érdekelt fél, köztük a harmadik államok érdekeit is.

Annak a körülménynek, hogy valamely nemzetközi megállapodás elfogadására csak a konzultációt, vagyis a parlamenti jóváhagyást követően kerülhet csak sor, illetve annak, hogy az ehhez kapcsolódó esetleges jogalkotási eszközök – mint például a közösségi szabadalomra vonatkozó jövőbeni rendelet – Unión belüli elfogadása az előbb említett intézmény részvételét is igénylő jogalkotási folyamat alá tartozik, nincs kihatása a Tanács azon jogára, hogy az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése alapján kérje a Bíróság véleményét.

Ezenfelül az említett cikk szerinti vélemény iránti kérelem előterjesztésének lehetősége nem igényli előzetes feltételként az érintett intézmények közötti végleges megállapodást. Ugyanis a Tanácsnak, a Parlamentnek, a Bizottságnak és a tagállamoknak megadott azon jog, hogy a Bíróság véleményét kérhessék, egyedileg is gyakorolható, mindenféle együttműködés, illetve a kapcsolódó jogalkotási folyamat végeredményének bevárása nélkül is. Mindenesetre a Parlament fenntartja magának a jogot arra, hogy ő is külön vélemény iránti kérelmet terjesszen elő.

Másfelől vélemény iránti kérelmet a Bírósághoz a nemzetközi szintű tárgyalások megkezdése előtt is be lehet nyújtani, ha a tervezett megállapodás tárgya ismert, még akkor is, ha több eltérő lehetőség áll rendelkezésre, és a kérdéses szöveg megfogalmazását illetően véleményeltérések vannak, amennyiben a hozzá benyújtott iratok alapján a Bíróság kellően megalapozott véleményt tud kialakítani a Tanács által feltett kérdés tárgyában. A vélemény iránti kérelem elfogadhatósága nem vitatható amiatt, hogy a Tanács még nem fogadta el a nemzetközi szintű tárgyalások megkezdésére vonatkozó határozatot.

(vö. 47–48., 53., 55–56. pont)

2.        Az EUMSZ 262. cikk nem képezi akadályát az európai és közösségi szabadalmi bíróság létrehozásának. Még ha igaz is, hogy e cikk lehetővé teszi az említett bíróságnak megadni szándékozott hatáskörök közül néhánynak a Bíróságra való átruházását, az ezen cikk által előirányzott mód nem az egyetlen elképzelhető módja az egységes szabadalmi bíróság megteremtésének. E rendelkezés ugyanis lehetővé teszi az Unió bíróságai hatáskörének kiterjesztését az Unió azon jogi aktusainak alkalmazásával kapcsolatos jogvitákra is, amelyek európai szellemi tulajdoni jogcímeket teremtenek. Következésképpen az EUMSZ 262. cikk nem mondja ki a Bíróság monopóliumát a tárgyalt területen, és nem dönti el előre a szellemi tulajdoni jogcímekkel kapcsolatos, magánszemélyek közötti jogviták terén alkalmazható igazságszolgáltatási keret megválasztását.

Az európai és közösségi szabadalmi bíróság felállítása nem sértené az EUMSZ 344. cikket sem, hiszen e cikk csupán azt tiltja a tagállamok számára, hogy a Szerződésekben előírtaktól eltérő módon rendezzék az azok értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos vitákat. Márpedig azok a hatáskörök, amelyeket a szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszert létrehozó megállapodástervezet az európai és közösségi szabadalmi bíróságnak megadni szándékozik, csupán a magánszemélyek közötti jogvitákra vonatkozna e területen.

(vö. 61–63. pont)

3.        A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszert létrehozó megállapodástervezetben szereplő nemzetközi bíróságnak – amelyet egyelőre európai és közösségi szabadalmi bíróságnak neveznek – nem csupán az említett megállapodás rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása lenne a feladata, hanem a jövőbeni közösségi szabadalomról szóló rendeletnek, valamint az uniós jog más jogi aktusainak, többek között az olyan rendeleteknek és irányelveknek az értelmezése és alkalmazása is, amelyeket az említett rendelettel adott esetben együttesen kellene értelmezni: ilyenek az egyéb szellemi tulajdoni eljárásokkal kapcsolatos rendelkezések, valamint az EUM‑Szerződés belső piacra és versenyjogra vonatkozó rendelkezései is. Ehhez hasonlóan e bíróságtól azt is kérni lehetne, hogy valamely előtte folyamatban lévő jogvitában az uniós jog alapvető jogainak és általános elveinek szempontjából döntsön, sőt azt is, hogy valamely uniós jogi aktus érvényességét vizsgálja.

Még ha igaz is, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a magánszemélyek közötti közvetlen keresetek elbírálására szabadalmi területen, hiszen e hatáskör a tagállami bíróságokat illeti, ez utóbbiak ilyen jogviták elbírálására vonatkozó hatáskörét ugyanakkor nem lehet átadni egy nemzetközi megállapodással létrehozott bíróságnak, mert az megfosztaná e bíróságokat mint az uniós jogrend „általános hatáskörű” bíróságait az uniós jog végrehajtására vonatkozó feladatuktól, és ebből kifolyólag az EUMSZ 267. cikkben foglalt, előzetes döntéshozatalra utalási jogtól, illetve adott esetben kötelezettségtől a kérdéses területen. A Szerződések által létrehozott közösségi jog jellegének megőrzését illetően alapvető fontosságú EUMSZ 267. cikk által bevezetett rendszer célja minden körülmények között biztosítani azt, hogy e jognak valamennyi tagállamban azonos hatálya legyen, és ennélfogva közvetlen együttműködést hoz létre a Bíróság és a nemzeti bíróságok között abban a keretben, amelyben ez utóbbiak szigorúan ügyelnek az uniós jog megfelelő alkalmazására és egységes értelmezésére, valamint az e jogrend által a magánszemélyek részére biztosított jogok védelmére.

Márpedig a megállapodástervezet egy olyan előzetes döntéshozatali mechanizmusról rendelkezik az említett megállapodás alkalmazási körén belül, amely az európai és közösségi szabadalmi bíróság számára tartaná fenn az előzetes döntéshozatalra utalásra vonatkozó jogot, megvonva ezt a jogot a nemzeti bíróságoktól. Egyébként az európai és közösségi szabadalmi bíróság valamely olyan határozata, amely esetlegesen sértené az uniós jogot, nem képezhetné kötelezettségszegési eljárás tárgyát, és semmiféle vagyoni felelősséget sem vonna maga után valamely tagállam vagy tagállamok irányában az uniós jog nekik betudható megsértése miatt.

Következésképpen a tervezett megállapodás – azáltal, hogy egy olyan nemzetközi bíróságnak ad kizárólagos hatáskört a magánszemélyek által indított keresetek jelentős részének elbírálására a közösségi szabadalom területén, valamint e területen az uniós jog értelmezésére és elbírálására, amely az Unió intézményi és bírósági keretén kívül helyezkedik el – megfosztaná a tagállami bíróságokat az uniós jog értelmezésére és alkalmazására vonatkozó hatáskörüktől, valamint a Bíróságot attól a hatáskörétől, hogy előzetes döntéshozatali eljárás keretében megválaszolja az előbbi bíróságok által eléje terjesztett kérdéseket, és ebből kifolyólag eltorzítaná a Szerződések által az uniós intézmények és a tagállamok részére megadott azon hatásköröket, amelyek alapvető fontosságúak magának az uniós jog jellegének megőrzését illetően.

(vö. 71., 78., 80–81., 83–84., 86., 88–89. pont)