2010. július 6-án benyújtott kereset - Magyar Köztársaság kontra Szlovák Köztársaság

(C-364/10. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: szlovák

Felek

Felperes: Magyar Köztársaság (képviselők: Fehér M. és Orgován E., meghatalmazotti minőségben)

Alperes: Szlovák Köztársaság

Kereseti kérelmek

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Szlovák Köztársaság azzal, hogy az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a továbbiakban: 2004/38 irányelv) hivatkozva, annak rendelkezéseit azonban be nem tartva 2009. augusztus 21-én megtiltotta Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke belépését a Szlovák Köztársaság területére, megsértette a 2004/38 irányelv és az EK 18. cikk (1) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit;

a Bíróság az előző pontban foglaltakon túl állapítsa meg, hogy az uniós joggal, így különösen az EUSZ 3. cikk (2) bekezdéssel és az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdéssel ellentétes a Szlovák Köztársaság által a kereset benyújtásáig képviselt azon álláspont, amely a 2004/38 irányelv alapján jogszerűnek tartja a Magyar Köztársaság képviseletét ellátó személy, így a Magyar Köztársaság elnöke belépésének megtiltását a Szlovák Köztársaság területére és ily módon fenntartja az ilyen jogsértés megismételt előfordulásának lehetőségét;

a Bíróság állapítsa meg, hogy a Szlovák Köztársaság visszaélésszerűen alkalmazta az uniós jogot, amikor a 2004/38 irányelv alapján hatóságai 2009. augusztus 21-én megtagadták Sólyom László köztársasági elnök belépését a Szlovák Köztársaság területére;

feltéve, de meg nem engedve, hogy amennyiben - az előző pontokban foglalt kérelem alapjául szolgáló magyar álláspont ellenére - a Bíróság állásfoglalása az lenne, hogy a 2004/38 irányelv személyi hatályát konkrét nemzetközi jogi norma korlátozhatja, állapítsa meg az ilyen kivételek körét és hatályát;

a Bíróság kötelezze a Szlovák Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Szlovák Köztársaság külügyminisztériuma 2009. augusztus 21-én szóbeli jegyzékben jelezte a Magyar Köztársaság külügyminisztériumának, hogy Sólyom László magyar köztársasági elnök aznapra tervezett látogatása kapcsán a Szlovák Köztársaság illetékes hatóságai a 2004/38 irányelv és az azt átültető nemzeti jogszabályok alapján úgy határoztak, hogy a megtiltják a magyar köztársasági elnök belépését a Szlovák Köztársaság területére.

A Magyar Kormány álláspontja szerint a Szlovák Köztársaság Sólyom László köztársasági elnök belépésnek megtiltásával megsértette az EK 18. cikket és a 2004/38 irányelvet. A Magyar Kormány álláspontja szerint Sólyom László köztársasági elnök személyes magatartása sem általában, sem az adott konkrét látogatáshoz kapcsolódóan nem valósított meg olyan valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt a társadalom valamely alapvető érdekére, ami indokolhatta volna bármilyen korlátozó intézkedés meghozatalát. Feltéve, de meg nem engedve, hogy volt olyan ok, amely a korlátozó intézkedést megalapozta, a Magyar Kormány álláspontja az, hogy a konkrét esetben a köztársasági elnök belépésének megtiltásában megnyilvánuló intézkedés nem felelt meg az arányosság követelményének és túllépte az elérni kíván célt, amely kevésbé korlátozó, a Szlovák Köztársaság rendelkezésére álló egyéb eszközzel is elérhető lett volna.

A Szlovák Köztársaság a 2004/38 irányelv eljárási szabályait sem tartotta tiszteletben, minthogy a Sólyom László köztársasági elnök belépésének megtiltásáról szóló döntést nem foglalták az irányelvnek megfelelő határozatba és azt nem kézbesítették, a döntésről szóló szóbeli jegyzék a belépés megtiltásáról tartalmazott tájékoztatást, azonban ebben sem szerepel sem részletes indoklás, sem a jogorvoslati hatóság vagy bíróság megjelölése, sem pedig a jogorvoslatra nyitva álló határidő.

A Magyar Kormány szerint a Szlovák Köztársaság részéről fennáll a jogsértés megismétlődésének veszélye, minthogy továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy Sólyom László köztársasági elnök belépésének megtiltására jogszerűen került sor.

A Magyar Kormány álláspontja szerint a Szlovák Köztársaság hatóságainak jogalkalmazása nem csak önmagában a 2004/38 irányelv megsértését jelentette, de egyúttal az irányelvre történő hivatkozás maga visszaélésszerű volt, amennyiben a Szlovák Köztársaság hatóságait nem az irányelvben foglalt indokok vezérelték, hanem kifejezetten politikai célkitűzéseket kívántak az irányelvre történő hivatkozás útján érvényesíteni. A Szlovák Kormány nyilatkozatai alapján megállapítható, hogy Sólyom László köztársasági elnök belépésének megtiltását a Szlovák Kormány részéről nem az uniós jogban, így a 2004/38 irányelvben megfelelő hivatkozási alapként elismert közbiztonsági vagy közrendi okok, hanem lényegében politikai, elsősorban belpolitikai indokok motiválták.

A Magyar Kormány álláspontja szerint téves az eljárás során az Európai Bizottság által megfogalmazott azon álláspont, mely szerint a tagállamok államfőinek hivatalos látogatásaira nem az uniós jog, hanem a nemzetközi jog szabályai alkalmazandóak. A Magyar Kormány álláspontja az, hogy a 2004/38 irányelv feltétlen alkalmazást kíván minden személyi kör és minden típusú látogatás során, így mind hivatalos, mind magánlátogatás tekintetében. A 2004/38 irányelv kógens jelleggel, minden uniós polgárra kiterjedően erősíti meg, hogy az uniós polgár elsődleges jogból eredő közvetlen és egyéni alapjogosultsága a bármely állam területére történő belépés. Ugyancsak kógens jelleggel és taxatíve sorolja fel a 2004/38 irányelv azokat az eseteket, amelyekben az uniós polgár mozgásszabadságát korlátozni lehet. Az irányelv a főszabály alól sem az államfők, sem a tagállamok állampolgárainak más köre tekintetében nem tartalmaz olyan kivételt, amely az irányelv rendelkezéseinek hatályát lerontaná. Amennyiben a 2004/38 irányelvet megalkotó Tanács és Európai Parlament függővé kívánta volna tenni a mozgásszabadság gyakorlását a nemzetközi jogi normáktól - ideértve a nemzetközi szokásjogot is - úgy ezt az irányelv elfogadásakor minden bizonnyal megtette volna.

A Magyar Kormány álláspontja szerint sem az írott nemzetközi jogban, sem a nemzetközi szokásjogban nem lelhető fel olyan hatályos nemzetközi jogi norma, amely a jelen ügyben alkalmazható volna. Még ha ilyen nemzetközi jogi norma létezne is, a tagállamok az Unióhoz való csatlakozásuk révén hatáskört ruháztak az Unióra a személyek szabad mozgására vonatkozó szabályok megalkotására vonatkozóan és kötelezettséget vállaltak arra, hogy az Unió jogi aktusait, az uniós jogot tiszteletben tartva gyakorolják e téren fennmaradó hatásköreiket. Amennyiben egy tagállam állampolgárának másik tagállamba történő átlépése tekintetében a nemzetközi jog bármely rendelkezése mégis korlátozhatja a 2004/38 irányelv személyi hatályát, úgy elengedhetetlen, hogy a Bíróság egyértelműen maghatározza e korlátozás körét és terjedelmét figyelemmel arra is, hogy ilyen kivételt, illetve derogációt a 2004/38 irányelv nem tartalmaz.

____________