A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2018. június 6.(*)(i)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Olyan személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó – A felperes nevének a jegyzéken való fenntartása – Indokolási kötelezettség – Nyilvánvaló értékelési hiba”
A T‑258/17. sz. ügyben,
Sergej Arbuzov (lakóhelye: Kijev [Ukrajna], képviseli: M. Mleziva ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: R. Pekař és J.‑P. Hix, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. március 3‑i (KKBP) 2017/381 tanácsi határozat (HL 2017. L 58., 34. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben az a felperes nevét fenntartotta azon személyek, szervek és szervezetek jegyzékén, akikre, illetve amelyekre e korlátozó intézkedések alkalmazandók,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: G. Berardis elnök (előadó), D. Spielmann és Csehi Z. bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita alapját képező tényállás
1 A felperes, Sergej Arbuzov, többek között az ukrán nemzeti bank kormányzói, valamint Ukrajna miniszterelnöki feladatkörét töltötte be.
2 2014. március 5‑én az Európai Unió Tanácsa az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozatot (HL 2014. L 66., 26. o.; helyesbítés: HL 2014. L 70., 35. o.). A Tanács ugyancsak 2014. március 5‑én az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése alapján elfogadta az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 66., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 70., 36. o.).
3 A 2014/119 határozat (1) és (2) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„(1) A Tanács 2014. február 20‑án a legszigorúbban elítélte az erőszak alkalmazásának minden formáját Ukrajnában. Az erőszak Ukrajnában való azonnali beszüntetésére, valamint az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a teljes körű tiszteletben tartására szólított fel. Az ukrán kormányt felszólította arra, hogy a lehető legnagyobb mértékű önmérséklettel járjon el, az ellenzék vezetőit pedig arra, hogy határolódjanak el azoktól, akik radikális fellépést és erőszakot alkalmaznak.
(2) A Tanács 2014. március 3‑én megállapodott abban, hogy a korlátozó intézkedéseket az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek és az Ukrajnában emberi jogok megsértéséért felelős személyek pénzeszközeinek befagyasztására, illetve az ilyen pénzeszközök visszaszerzésére összpontosítja, a jog érvényesülésének és az emberi jogok tiszteletben tartásának helyreállítása és támogatása érdekében Ukrajnában.”
4 A 2014/119 határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, Ukrajnában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekhez és az emberi jogok megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.
(2) A mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek és szervek rendelkezésére vagy javára – sem közvetlenül, sem közvetve – nem bocsátható pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás.”
5 A pénzeszközök említett befagyasztásának módjait ugyanezen cikk következő bekezdései határozzák meg.
6 A 2014/119 határozatnak megfelelően a 208/2014 rendelet előírja a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadását, és az említett határozattal lényegében azonos megfogalmazásban meghatározza azok részletes szabályait.
7 A korlátozó intézkedéssel érintett személyek neve – többek között a jegyzékbe vételük indokolásával – a 2014/119 határozat mellékletében, valamint a 208/2014 rendelet I. mellékletében szereplő azonos jegyzékben (a továbbiakban: szóban forgó jegyzék) jelenik meg. A felperes neve eredetileg nem szerepelt a szóban forgó jegyzékben.
8 2014. április 14‑én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat végrehajtásáról szóló 2014/216/KKBP végrehajtási határozatot (HL 2014. L 111., 91. o.) és a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló 381/2014/EU végrehajtási rendeletet (HL 2014. L 111., 33. o.).
9 A 2014/216 végrehajtási határozattal és a 381/2014 végrehajtási rendelettel a felperes nevét a „[k]orábbi ukrán miniszterelnök” azonosító információkkal és a következő indokolással vették fel a jegyzékbe:
„Ukrajnában ukrán közpénzek sikkasztásával és Ukrajnából való illegális kivitelével összefüggő bűncselekményekben való részvételre vonatkozó nyomozás alatt álló személy [helyesen: állami pénzeszközök hűtlen kezelésével és az Ukrajnából való jogellenes kivitelükkel összefüggő bűncselekményekben való részvétel miatt Ukrajnában nyomozás alatt álló személy].”
10 2014. június 16‑án a felperes keresetet indított a 2014/216 végrehajtási határozattal módosított 2014/119 határozat rá vonatkozó részének megsemmisítése iránt. A keresetet a Törvényszék Hivatala a T‑434/14. számon vette nyilvántartásba.
11 2015. január 29‑én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/143 határozatot (HL 2015. L 24., 16. o.), és a 208/2014 rendelet módosításáról szóló (EU) 2015/138 rendeletet (HL 2015. L 24., 1. o.).
12 A 2015/143 határozat 2015. január 31‑től pontosította a pénzeszközök befagyasztásával érintett személyek jegyzékbe vételi kritériumait, és a 2014/119 határozat 1. cikke (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lépett:
„(1) Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekhez és az emberi jogok Ukrajnában történő megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.
E határozat alkalmazásában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek az ukrán hatóságok által az alábbiak végett folytatott nyomozás alatt álló személyek:
a) közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése, vagy ebben való bűnrészesség; vagy
b) a közhivatalt ellátó személy által elkövetett hivatallal való visszaélés, melynek célja, hogy saját részre vagy egy harmadik fél számára jogosulatlan előnyt szerezzen, ezáltal kárt okozva a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyonban vagy egyéb eszközökben [helyesen: pénzeszközökben], illetve az ebben való bűnrészesség.”
13 A 2015/138 rendelet a 2015/143 határozatnak megfelelően módosította a 208/2014 rendeletet.
14 Azon személyek helyzetének felülvizsgálata keretében, akiknek a neve a szóban forgó jegyzéken szerepel, a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló, 2015. március 5‑i (KKBP) 2015/364 határozatot (HL 2015. L 62., 25. o.), és a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2015. március 5‑i (EU) 2015/357 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 62., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: 2015. márciusi jogi aktusok).
15 A 2015/364 határozat úgy módosította a 2014/119 határozat 5. cikkét, hogy a korlátozó intézkedéseket – a felperes esetében 2016. március 6‑ig – meghosszabbította.
16 A 2015. márciusi jogi aktusok lényegében aktualizálták a szóban forgó jegyzéket. A jegyzékbe a fentiek szerint bevezetett módosításokat követően a jegyzéken a felperes neve a „[k]orábbi ukrán miniszterelnök” azonosító információkkal és a következő új indokolással maradt fenn:
„Az ukrán hatóságok büntetőeljárást folytatnak ellene állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése miatt.”
17 A 2016. január 28‑i Arbuzov kontra Tanács ítéletével (T‑434/14, nem tették közzé, EU:T:2016:46), a Törvényszék megsemmisítette a 2014/216 végrehajtási határozattal módosított 2014/119 határozat felperesre vonatkozó részét.
18 2016. március 4‑én a Tanács, azon személyek helyzetének felülvizsgálata alapján, akiknek a neve a szóban forgó jegyzéken szerepel, a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2016/318 határozatot (HL 2016. L 60., 76. o.), és a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2016/311 végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 60., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: 2016. márciusi jogi aktusok).
19 Így különösen a 2016/318 határozat úgy módosította a 2014/119 határozat 5. cikkét, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedéseket 2017. március 6‑ig meghosszabbította. A felperesre vonatkozó, a fenti 16. pontban foglalt indokolást sem a 2016/318 határozat, sem a 2016/311 végrehajtási rendelet nem módosította.
20 A Törvényszék Hivatalához 2015. május 5‑én benyújtott keresetlevélben a felperes keresetet terjesztett elő a 2015. márciusi jogi aktusok őt érintő részének megsemmisítése iránt. A keresetet a Törvényszék Hivatala T‑221/15. számon vette nyilvántartásba. Ezt követően a felperes a Törvényszék eljárási szabályzatának 86. cikke alapján kiigazította a keresetlevelet annak érdekében, hogy a 2016. márciusi jogi aktusok őt érintő részének megsemmisítését is kérje.
21 2016. április 28‑án a felperes kérelmet intézett a Tanácshoz, amely lényegében a 2016/318 határozattal vele szemben elfogadott korlátozó intézkedések fenntartására vonatkozott. A felperes észrevételei alapján a Tanács kérdéseket intézett Ukrajna legfőbb ügyészségéhez. Ukrajna legfőbb ügyészsége a válaszait 2016. június 16‑án és július 7‑én nyújtotta be a Tanácshoz.
22 A 2016. augusztus 4‑i levélben a Tanács válaszolt a felperes 2016. április 28‑i kérelmére, elutasította annak érveit és utalt a T‑221/15 ügy keretében előterjesztett észrevételekre. Ennek alkalmával a Tanács a felperes részére az Ukrajna legfőbb ügyészsége által közölt további információkhoz is hozzáférést biztosított.
23 2016. október 4‑én a felperes a rá vonatkozó korlátozó intézkedések felülvizsgálata iránt újabb kérelmet intézett a Tanácshoz.
24 2016. december 12‑én a Tanács tájékoztatta a felperest, hogy a vele szembeni korlátozó intézkedéseket fenn kívánja tartani, közölte vele a határozatának indoklását, valamint az Ukrajna legfőbb ügyészségének két, 2016. július 25‑i és 2016. november 16‑i levelét. Felhívta továbbá a felperest, hogy az esetleges észrevételeit legkésőbb 2017. január 13‑ig terjessze elő.
25 2016. december 14‑én a felperes újabb felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Tanácshoz, amelyet a 2017. január 13‑i levélben kiegészített.
26 A Tanács egy további kérdéssel fordult Ukrajna legfőbb ügyészségéhez. E hivatal a válaszát 2017. január 11‑én terjesztette a Tanács elé. A 2017. január 27‑i levelében a Tanács ezt a választ közölte a felperessel megjelölve, hogy az erre vonatkozó esetleges észrevételeit 2017. február 10‑ig nyújthatja be.
27 A 2017. február 7‑i levelével a Tanács továbbította a felperesnek Ukrajna legfőbb ügyészségének 2017. január 27‑i levelét – amelyet időközben kapott kézhez –, amely aktualizált információkat tartalmazott a felperessel szembeni büntetőeljárás lefolyásáról, és 2017. február 13‑ig biztosított számára határidőt az erre vonatkozó esetleges észrevételeinek benyújtására; a felperes az észrevételeit a 2017. február 10‑i levélben terjesztette elő.
28 2017. március 3‑án a Tanács – azon személyek helyzetének felülvizsgálata alapján, akiknek a neve a szóban forgó jegyzéken szerepel – elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2017/381 határozatot (HL 2017. L 58., 34. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) és a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2017/374 végrehajtási rendeletet (HL 2017. L 58., 1. o.).
29 Így különösen a megtámadott határozat úgy módosította a 2014/119 határozat 5. cikkét, hogy 2018. március 6‑ig meghosszabbította a szóban forgó korlátozó intézkedéseket. A felperesre vonatkozó, a fenti 16. pontban foglalt indokolást sem a megtámadott határozat, sem a 2017/374 végrehajtási rendelet nem módosította.
30 2017. március 6‑án a Tanács a levelet intézett a felpereshez, amelyben elutasította a felperes által a rá vonatkozó korlátozó intézkedések megújításával szemben a 2016. december 14‑i, a 2017. január 13‑i és a 2017. február 10‑i levélben felhozott érveket. A Tanács felhívta a felperes figyelmét többek között a felperes által a korábbi leveleiben a Tanács rendelkezésére bocsátott dokumentumokra, valamint a T‑221/15. sz. ügy keretében előterjesztett észrevételeire. A Tanács a leveléhez mellékelte a megtámadott határozat egy példányát, és jelezte a felperesnek, hogy az ezen intézkedések esetleges 2018. március 6‑án túli meghosszabbítására vonatkozó észrevételeit 2017. december 1‑jéig terjesztheti elő.
31 A 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítéletében (T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478), a Törvényszék mind a 2015. márciusi, mind a 2016. márciusi jogi aktusok tekintetében elutasította a felperes keresetét.
Az eljárás és a felek kérelmei
32 A Törvényszék Hivatalához 2017. május 3‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
33 2017. július 14‑én a Tanács ellenkérelmet nyújtott be. Ugyanezen a napon az eljárási szabályzat 66. cikkének megfelelően a Tanács indokolással ellátott kérelmet is előterjesztett annak érdekében, hogy az ellenkérelemhez mellékelt bizonyos dokumentumok tartalmát ne idézzék ezen ügy azon irataiban, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők.
34 A Törvényszék Hivatalához 2017. július 27‑én benyújtott beadványában a felperes az eljárási szabályzat 85. cikke szerinti új bizonyítékokat terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a nevét időközben levették az nemzetközileg körözött személyeknek az Interpol, a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete által összeállított listájáról.
35 A Tanács 2017. augusztus 25‑én a Törvényszék Hivatalához benyújtotta az új bizonyítékokra vonatkozó észrevételeit.
36 Mivel a felperes a részére e célból megállapított határidő alatt nem terjesztett elő választ, az eljárás írásbeli szakasza 2017. szeptember 28‑án befejeződött.
37 2017. december 11‑én a Törvényszék (hatodik tanács) úgy döntött, hogy az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli választ igénylő kérdéseket intéz a felekhez. A felek e kérdésekre a kitűzött határidőn belül igazoló iratok előterjesztése útján válaszoltak.
38 Az eljárási szabályzat 106. cikkének (3) bekezdése szerint, ha a felek az írásbeli szakasz befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem terjesztenek tárgyalás tartása iránti kérelmet, a Törvényszék úgy határozhat, hogy keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz. A jelen esetben, mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva, erre irányuló kérelem hiányában úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz.
39 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozat rá vonatkozó részét;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
40 A Tanács lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– másodlagosan, abban az esetben, ha a Törvényszék a megtámadott határozatot megsemmisíti, állapítsa meg, hogy e határozat joghatásai fennmaradnak a fellebbezés előterjesztésére előírt határidő lejártáig, illetve amennyiben fellebbezést terjesztenek elő, a fellebbezést elbíráló határozat meghozataláig;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
41 A keresetének alátámasztására a felperes lényegében négy jogalapra hivatkozik, amelyek a következőkön alapulnak: az első az indokolási kötelezettség megsértésén, a második a meghallgatáshoz való jog megsértésén, a harmadik nyilvánvaló értékelési hibán és a negyedik a tulajdonhoz való jog megsértésén.
Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló első jogalapról
42 Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjára hivatkozva a felperes lényegében úgy érvel, hogy a Tanács nem szorítkozhatott a fenti 16. pontban foglalt indokolásra, hogy a felperes nevét a megtámadott határozat elfogadása útján fenntartsa a szóban forgó jegyzéken.
43 A Tanács vitatja a felperes érveit.
44 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerint „[a] jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk”.
45 Az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelmében a Szerződésekkel azonos jogi kötőerővel rendelkező Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a megfelelő ügyintézés magában foglalja többek között „az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket indokolják”.
46 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében és a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában megkövetelt indokolásnak a megtámadott jogi aktusnak és elfogadási körülményeinek jellegéhez kell igazodnia. A jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének olyan világosan és félreérthetetlenül kell belőle kitűnnie, hogy lehetővé tegye az érintett számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését és az illetékes bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését. Az indokolási kötelezettséget az ügy körülményeire tekintettel kell értékelni (lásd: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, mivel azt, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében és a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem kontextusára, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Így egyfelől valamely sérelmet okozó jogi aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés terjedelmének megértését. Másfelől a jogi aktus indokolása pontossága mértékének arányosnak kell lennie az anyagi lehetőségekkel, és azon technikai feltételekkel vagy határidővel, amelyek között, illetve amelyen belül meg kell hozni (lásd: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Így különösen egy pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedés indokolása főszabály szerint nem állhat kizárólag általános és sztereotípiákon alapuló megfogalmazásból. A fenti 47. pontban kifejtett korlátozások mellett egy ilyen intézkedésnek éppen ellenkezőleg azon különös és konkrét okokat kell megjelölnie, amelyek miatt a Tanács úgy véli, hogy a releváns szabályozás alkalmazandó az érdekeltre nézve (lásd: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 65. pont; valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettség olyan lényeges formai követelménynek minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely jogi aktus indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapul. Ha ezek az indokok tévesek, ez az említett jogi aktus érdemi jogszerűségét befolyásolja ugyan, az indokolását azonban nem, amely a téves indokai ellenére is megfelelő lehet (lásd: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat útján a felperes nevének jegyzéken tartásáról szóló döntés indokolása (lásd a fenti 16. pontot) különös és konkrét, továbbá meghatározza azokat a tényezőket, amelyek az említett fenntartás alapját képezik, nevezetesen azt a körülményt, hogy az ukrán hatóságok büntetőeljárást folytatnak ellene állami vagyon vagy egyéb pénzeszközök hűtlen kezelése miatt.
51 Ezenkívül a felperessel szembeni intézkedések fenntartására a felperes számára ismert körülmények került sor, hiszen őt a Tanáccsal folytatott levélváltás során tájékoztatták többek között Ukrajna legfőbb ügyészségének 2016. július 25‑i, 2016. november 16‑i és 2017. január 27‑i leveléről, valamint az Ukrajna legfőbb ügyészsége által a Tanács kérdéseire adott válaszokról (lásd a fenti 21., 22., 24., 26. és 27. pontot) (a továbbiakban együttesen: Ukrajna legfőbb ügyészségétől származó új dokumentumok), amelyekre a Tanács az említett korlátozó intézkedések fenntartását alapozta (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
52 Az Ukrajna legfőbb ügyészségétől származó új dokumentumokból megismerhető a nyomozó hatóság, a felperessel szemben indult releváns büntetőeljárás ügyszáma és megindításának időpontja, a felperesnek felrótt cselekmények, a többi érintett személy és szervezet, az állítólagos hűtlen kezelés tárgyát képező állami vagyon, az ukrán büntető törvénykönyv irányadó cikkei, valamint az a tény, hogy a felperest írásban tájékoztatták a vele szemben fennálló gyanúról (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 69. pont), és beszámolnak arról, hogy a kerületi bíróság [bizalmas](1) (a továbbiakban: kerületi bíróság) a 2016. február 15‑i határozatában (a továbbiakban: 2016. február 15‑i határozat) Ukrajna legfőbb ügyészségét felhatalmazta az eljárásnak a terhelt távollétében történő lefolytatására.
53 Következésképpen nem lehet megállapítani, hogy a Tanács által elfogadott indokolás a jegyzékbe való felvétel kritériumai szövegének megismétlésére szorítkozik, illetve nem jelöli meg a felperes nevének a szóban forgó jegyzéken tartásának különös és konkrét okait (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 70. pont).
54 Mivel a megtámadott határozatot a felperes vonatkozásában kellően megindokolták, az első jogalapot el kell utasítani, és a harmadik jogalapot kell megvizsgálni, annak megállapítása érdekében, hogy az az indoklás, amelyet a Tanács a felperes nevének a szóban forgó jegyzéken tartása érdekében alapul vett tartalmaz‑e nyilvánvaló értékelési hibát, amint azt a felperes állítja.
A nyilvánvaló értékelési hibán alapuló harmadik jogalapról
55 A felperes lényegében úgy érvel, hogy a vele szembeni korlátozó intézkedéseknek a megtámadott határozat elfogadásával való fenntartása során a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el, mivel azt a rövid összefoglalót vette alapul, amelyet Ukrajna legfőbb ügyészsége készített a helyzetéről, anélkül hogy további információkat kért volna, és anélkül hogy a felperes által előterjesztett mentő bizonyítékokat a megkövetelt gondossággal megvizsgálta volna.
56 A Tanács úgy válaszol, hogy a megtámadott határozatnak kellően szilárd ténybeli alapja van, amely többek az Ukrajna legfőbb ügyészségétől származó új dokumentumokból áll.
Előzetes észrevételek
57 Emlékeztetni kell arra egyrészt, hogy a 2015/143 határozattal módosított 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdése szerint a jegyzékbe való felvétel kritériuma (a továbbiakban: releváns kritérium), amely alapján a felperes nevét a megtámadott aktussal a szóban forgó jegyzéken tartották az állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért „felelősként azonosított” személyekre vonatkozik – ami magában foglalja a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyon vagy egyéb pénzeszközök hűtlen kezelése miatt „az ukrán hatóságok által folytatott nyomozás alatt álló” személyeket – másrészt, hogy a releváns kritériumot úgy kell értelmezni, hogy az nem elvont módon vonatkozik az állami pénzeszközök hűtlen kezelését megvalósító bármely cselekményre, hanem inkább az állami vagyon vagy egyéb pénzeszközök hűtlen kezelésének olyan tényállásaira vonatkozik, amelyek alkalmasak a jogállamiság Ukrajnában való tiszteletben tartásának veszélyeztetésére (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 A felperes nevét a megtámadott határozat azzal az indokkal tartotta fenn szóban forgó jegyzéken, hogy „[a]z ukrán hatóságok büntetőeljárást folytatnak ellene állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése miatt”.
59 Ennek alapján meg kell vizsgálni egyrészt azt, hogy a Tanács pártatlanul és méltányosan döntött‑e a felperes nevének a jegyzéken való, a megtámadott jogi aktusok általi fenntartásáról, figyelembe véve a birtokában lévő bizonyítékok értékelését, a jegyzéken való említett fenntartást megalapozó indokot, valamint a releváns kritériumot.
60 Emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a korlátozó intézkedések elfogadása érdekében figyelembe veendő általános kritériumokat illetően, a Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli, hogy azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálata címén, amelyeken valamely meghatározott személy nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékére való felvételére vagy a jegyzékben történő fenntartására vonatkozó határozat alapul, az európai uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy tekintetében személyi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények vizsgálatát, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra a kérdésre irányul, hogy ezen indokok – vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok – kellően pontosan és konkrétan megalapozottak‑e (lásd: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
61 Ezenkívül valamely személy nevének a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékén való fenntartásáról szóló határozatokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat szerint, amikor az érintett személy vagy szervezet az indokolás tárgyában észrevételeket tesz, az Unió illetékes hatósága köteles a hivatkozott indokok megalapozottságának gondos és pártatlan vizsgálatára ezen észrevételek, valamint az ezekhez csatolt esetleges mentő bizonyítékok fényében. Egyébiránt a korlátozó intézkedések elfogadásával összefüggésben a Tanács köteles tiszteletben tartani a Charta 41. cikkében rögzített megfelelő ügyintézés elvét amelyhez az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében hozzátartozik a hatáskörrel rendelkező intézmény arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az adott ügy valamennyi releváns elemét gondosan és pártatlanul megvizsgálja (lásd: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
62 Az ítélkezési gyakorlatból következik továbbá, hogy a Tanácstól megkövetelhető bizonyítás jellegének, módjának és intenzitásának az értékeléséhez figyelembe kell venni a korlátozó intézkedések jellegét és konkrét terjedelmét, továbbá ezen intézkedések célját (lásd: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 102. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 Amint az a 2014/119 határozat (1) és (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, e határozat az Uniónak az ukrán hatóságok támogatására irányuló politikájának az általánosabb keretébe illeszkedik, amelynek célja az ukrajnai politikai stabilizáció elősegítése. Ez megfelel a közös kül‑ és biztonságpolitika célkitűzéseinek is, amelyeket különösen az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének b) pontja határoz meg, mely rendelkezés szerint az Unió nemzetközi együttműködést alakít ki annak érdekében, hogy megszilárdítsa és erősítse a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a nemzetközi jog elveit (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 103. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
64 A szóban forgó korlátozó intézkedések ennek keretében írják elő többek között azon személyek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztását, akiket az ukrán állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelősként azonosítottak. E pénzeszközök visszaszerzésének az elősegítése ugyanis lehetővé teszi a jogállamiság megerősítését és támogatását Ukrajnában (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 104. pont).
65 Következésképpen a szóban forgó korlátozó intézkedések nem az érintett személyek által elkövetett kifogásolható cselekmények szankcionálását célozzák, és arra sem irányulnak, hogy e személyeket kényszer útján visszatartsák ilyen cselekmények elkövetésétől. Ezen intézkedéseknek kizárólag az a céljuk, hogy elősegítsék az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének az ukrán hatóságok általi megállapítását, és lehetővé tegyék ezen hatóságok számára az ilyen hűtlen kezelésből származó nyereség visszaszerzését. Ezen intézkedések tehát tisztán biztosítási jellegűek (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
66 Ennélfogva a szóban forgó korlátozó intézkedések, amelyeket a Tanács az EUSZ 21. és 29. cikk alapján ráruházott hatáskörök keretében írt elő, nem büntető jellegűek. Ezt az intézkedést tehát nem lehet egyenértékűnek tekinteni a nemzeti igazságügyi hatóság által a pénzeszközök befagyasztása tárgyában hozott határozattal, amelyet az alkalmazandó büntetőeljárás keretében és az ezen eljárás által nyújtott biztosítékok tiszteletben tartása mellett fogadtak el. Következésképpen a Tanács számára azon bizonyítékok tekintetében előírt követelmények, amelyek megalapozzák valamely személy nevének a pénzeszközök említett befagyasztása által érintett személyek jegyzékébe történő felvételét, nem lehetnek szigorúan ugyanazok, mint a nemzeti bíróságra a fent említett esetben vonatkozó követelmények (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 106. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
67 Emlékeztetni kell továbbá arra is, hogy a Tanács nem köteles arra, hogy a további adatok beszerzése érdekében hivatalból és rendszeresen saját vizsgálatokat vagy ellenőrzéseket végezzen abban az esetben, ha a harmadik ország hatóságai által szolgáltatott információk már a rendelkezésére állnak ahhoz, hogy korlátozó intézkedéseket fogadjon el azon személyekkel szemben, akik ezen országból származnak, és akikkel szemben ezen országban bírósági eljárások vannak folyamatban (lásd: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
68 A jelen ügyben a Tanácsnak azt kell megvizsgálnia, hogy egyrészt az Ukrajna legfőbb ügyészségétől származó új dokumentumok, amelyeket alapul kíván venni, mennyiben teszik lehetővé annak alátámasztását – amint az a felperes nevének a szóban forgó jegyzékbe való felvételére vonatkozó, és a fenti 58. pontban felidézett indokokból kitűnik – hogy, a felperes ellen az ukrán hatóságok büntetőeljárást folytatnak olyan cselekmények miatt, amelyek állami pénzeszközök hűtlen kezelésének minősülhetnek, másrészt hogy ez az eljárás lehetővé teszi‑e a felperes cselekményeinek a releváns kritériumnak megfelelő való minősítését. A Tanácsnak – a fenti 61. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel – csak e vizsgálatok eredménytelensége esetén kellene további vizsgálatokat végeznie (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 108. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
69 Egyébiránt a szóban forgó korlátozó intézkedések által megvalósított együttműködés (lásd a fenti 63. pontot) keretében a Tanács főszabály szerint nem köteles arra, hogy saját maga vizsgálja meg és értékelje azon információk helyességét és relevanciáját, amelyek alapján az ukrán hatóságok a felperes ellen, állami pénzeszközök hűtlen kezeléseként minősíthető tényállás miatt büntetőeljárást folytatnak. Amint ugyanis a fenti 65. pontban megállapításra került, e korlátozó intézkedések elfogadásával a Tanács nem arra törekszik, hogy maga szankcionálja az állami pénzeszközök hűtlen kezelését – amelyre vonatkozóan az ukrán hatóságok nyomozást folytatnak –, hanem arra, hogy e hatóságok számára fenntartsa az említett hűtlen kezelés megállapításának és az abból származó nyereség visszaszerzésének lehetőségét. Az említett eljárások keretében tehát e hatóságoknak kell megvizsgálniuk az alapul szolgáló információkat, és azokból adott esetben e hatóságoknak kell levonniuk a következtetéseket ezen eljárások kimenetelét illetően (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 109. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
70 Ezt az értelmezést az ítélkezési gyakorlat is megerősíti, amelyből az következik, hogy a Tanács feladata nem az, hogy vizsgálja a felperessel szemben folytatott nyomozások megalapozottságát, hanem kizárólag az, hogy e nyomozásra tekintettel vizsgálja a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat megalapozottságát (lásd: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
71 A Tanács természetesen nem fogadhatja minden körülmények között el az ukrán igazságügyi hatóságoknak az általuk átadott dokumentumokban szereplő megállapításait. Az ilyen magatartás nem lenne összhangban a megfelelő ügyintézés elvével, és általánosságban az uniós intézmények arra vonatkozó kötelezettségével, hogy az alapvető jogokat az uniós jog alkalmazása keretében tiszteletben tartsák az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése első albekezdésének és a Charta 51. cikke (1) bekezdésének a együttes alkalmazása alapján (lásd: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
72 A Tanácsnak azonban az adott ügy körülményei alapján értékelnie kell a további vizsgálatok lefolytatásának a szükségességét, így különösen az ukrán hatóságoktól további bizonyítékok átadását kell kérnie abban az esetben, ha a már előterjesztett bizonyítékok elégtelennek vagy ellentmondónak bizonyulnak. Nem zárható ki ugyanis, hogy az akár az ukrán hatóságok által, akár más úton a Tanács tudomására hozott információk ezen intézményben kételyeket ébresztenek az e hatóságok által már rendelkezésre bocsátott bizonyítékok elégséges jellegét érintően. Ezenfelül azon lehetőség keretében, amelyet biztosítani kell az érintett személyek számára az azon indokokat illető észrevételek megtételére vonatkozóan, amelyeket a Tanács alapul kíván venni e személyek nevének a szóban forgó jegyzéken való fenntartásához, e személyek előterjeszthetnek olyan – akár mentesítő – információkat, melyek szükségessé teszik, hogy a Tanács további vizsgálatokat végezzen. Konkrétan, bár a Tanács nem járhat el az ukrán bírósági szervek helyett az Ukrajna legfőbb ügyészségének leveleiben említett büntetőeljárások megalapozottságának értékelése tekintetében, nem zárható ki, hogy többek között a felperes észrevételeire tekintettel ezen intézmény köteles legyen arra, hogy az ukrán hatóságoktól felvilágosítást kérjen az ezen eljárások alapjául szolgáló információkat illetően (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
73 E megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni a felperes konkrétabb érveit, amelyek lényegében az őt érintő eljárás tárgyára, és ezen eljárás állására vonatkoznak.
A felperessel szembeni büntető eljárás tárgyáról
74 A felperes számos dokumentum alapján úgy érvel, hogy az a jogsértés, amellyel vádolják, és amely a szóban forgó korlátozó intézkedések alapját képezi, az ukrán nemzeti bank vagyonában – tehát az ukrán állam számára – egyáltalán nem okozott kárt. A felperesnek tehát semmilyen hűtlen kezelést nem lehet felróni.
75 A Tanács lényegében azt állítja, hogy a felperesnek felrótt cselekmények az „állami pénzeszközök hűtlen kezelése” fogalma alá tartoznak, függetlenül attól, hogy ebből a hűtlen kezelésből magának a felperesnek vagy valamely harmadik személynek származott haszna. A Tanács szerint a felperes által előterjesztett bizonyítékok nem bizonyítják, hogy az említett cselekmények miatt az ukrán államot nem érte kár.
76 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a Tanács a felperessel szembeni korlátozó intézkedések fenntartását elsősorban az Ukrajna legfőbb ügyészségének 2016. július 25‑i, 2016. november 16‑i és 2017. január 27‑i levelére alapítja.
77 A 2016. július 25‑i levélben Ukrajna legfőbb ügyészsége a következőkre emlékeztet:
– [bizalmas];
– [bizalmas];
– [bizalmas];
– [bizalmas];
– [bizalmas];
– [bizalmas].
78 A 2016. november 16‑i levélben Ukrajna legfőbb ügyészsége közölte, hogy az eljárásra vonatkozóan nem áll rendelkezésre további információ [bizalmas].
79 A 2017. január 27‑i levélben Ukrajna legfőbb ügyészsége olyan információkat közölt, amelyek a 2016. július 25‑i levélben szereplő információkkal lényegében megegyeztek, kiegészültek azonban azzal az adattal, hogy [bizalmas] az ezen összegre elkövetett hűtlen kezelés az csökkentette az ukrán nemzeti bank lehetőségeit a nemzeti valuta stabilitásának biztosítására, és ezáltal kárt okozott az ukrán államnak. Ukrajna legfőbb ügyészsége a levelében említést tett a 2016. február 15‑i határozatról, és közölte, hogy még mindig folyamatban van a szóban forgó előzetes vizsgálat.
80 Rá kell mutatni ezenkívül arra, hogy a megtámadott határozat elfogadásakor a Tanács is rendelkezett azokkal az információkkal, amelyeket a kérdéseire adott válaszában Ukrajna legfőbb ügyészségétől kapott.
81 A Tanácshoz 2016. július 7‑én benyújtott válaszában tehát Ukrajna legfőbb ügyészsége először a következőket jelölte meg: [bizalmas].
82 [bizalmas].
83 [bizalmas].
84 Következésképpen a korlátozó intézkedéseknek a felperessel szemben való fenntartása olyan bizonyítékokon alapult, amelyek alapján a Tanács egyértelműen megállapíthatta, hogy az ukrán bírósági szervek által állami pénzeszközök hűtlen kezelése bűncselekmény tárgyában a felperes ellen indított eljárás folyamatban van.
85 Rá kell ugyanis mutatni, hogy az Ukrajna legfőbb ügyészségétől származó új dokumentumok szövegéből az tűnik ki, hogy a Tanács rendelkezésére állt a releváns eljárás ügyszáma és a megindításának időpontja, az a bűncselekmény, amellyel a felperest gyanúsították, az ukrán büntető törvénykönyv megfelelő cikke, a releváns ténybeli körülmények, továbbá a gyanú felperessel történő közlésének időpontja. Ezek a dokumentumok igazolják, hogy ez az eljárás kellően konkrétan és pontosan meghatározott cselekmények miatt folyik, amely cselekmények tehát semmilyen kétséget nem hagynak a felperes feltehető részvételével kapcsolatban, annál is kevésbé, mivel a bűncselekményt leíró ténybeli elemek bizonyosak, koherensek és azok az ukrán hatóságok álláspontja szerint állami pénzeszközök hűtlen kezelésének minősülnek, ami megfelel a releváns kritériumnak.
86 Ezenkívül a Tanács tudomására hozott dokumentumok Ukrajna legfőbb ügyészségétől származnak, amely Ukrajna egyik legmagasabb szintű igazságügyi hatósága. Ebben az államban ugyanis a büntető igazságszolgáltatásban ügyészi minőségben jár el, és előzetes nyomozásokat folytat le többek között az állami pénzeszközök hűtlen kezelésével kapcsolatos büntetőeljárásokban (lásd ebben az értelemben: 2017. október 19‑i Yanukovych kontra Tanács ítélet, C‑598/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:786, 53. pont). Ebben a tekintetben tehát nem lehet felróni a Tanácsnak, hogy az Ukrajna legfőbb ügyészsége által átadott információkat helyesnek és megalapozottnak tekintette.
87 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a szóban forgó dokumentumok szerint a felperest különösen jelentős pénzösszegre elkövetett gazdasági bűncselekménnyel gyanúsítják, [bizalmas].
88 Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedések megkönnyítik és kiegészítik az ukrán hatóságoknak a hűtlen kezeléssel érintett állami pénzeszközök visszaszerzésére tett erőfeszítéseit, ami a jogállamiság megerősítésére irányuló célkitűzés részét képezi – amint az a fenti 64. és 65. pontban kifejtésre került.
89 Ukrajna legfőbb ügyészségének 2016. július 25‑i leveléből ezzel összefüggésben az tűnik ki, hogy [bizalmas], a nyomozó javaslatára a nyomozás során a kerületi bíróság a felperes tekintetében több alkalommal hozott biztosítási intézkedést (lásd: fenti 77. pont, utolsó francia bekezdés). Ennélfogva a pénzeszközöknek az egész Unióban történő befagyasztására vonatkozóan a Tanács által meghozott döntés erősíti a nemzeti szintű kezdeményezés hatékonyságát.
90 Végül egyrészt célszerű arra is rámutatni, hogy a gazdasági bűncselekmények, köztük az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének üldözése a korrupció elleni küzdelem fontos eszköze, és hogy ez a küzdelem az Unió külső fellépésével összefüggésben a jogállamiság fogalmához tartozó elvnek minősül. Másrészt arra is rá kell mutatni, hogy a felperesnek felrótt bűncselekmény tágabb kontextusba illeszkedik, amelyben a volt ukrán kormányzat nem elhanyagolható részét azzal gyanúsítják, hogy súlyos bűncselekményeket követtek el az állami források kezelése terén, és ezáltal súlyosan veszélyeztették az ország intézményi és jogi alapjait, így különösen a jogszerűség, a végrehajtó hatalom önkényességének tilalma, a hatékony bírósági felülvizsgálat és a törvény előtti egyenlőség elvét. Ebből következően a kérdéses korlátozó intézkedések, összességükben és a felperesnek a korábbi ukrán uralkodó osztályban betöltött funkcióira, valamint az ukrán nemzeti bank élén elfoglalt tisztségére tekintettel hatékonyan hozzájárulnak ahhoz, hogy megkönnyítsék az ukrán intézmények sérelmére elkövetett, állami pénzeszközökre vonatkozó hűtlen kezelési bűncselekmények üldözését, és lehetővé teszik, hogy az ukrán hatóságok könnyebben visszatéríttessék az ilyen hűtlen kezelésekből származó előnyt. Abban az esetben, ha a bírósági eljárások megalapozottnak bizonyulnak, mindez megkönnyíti a volt rezsim tagjai által állítólagosan elkövetett korrupció bírósági eszközökkel való visszaszorítását, és ez hozzájárul a jogállamiság fenntartásához ezen országban (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 128. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
91 A felperessel szembeni büntető eljárás tárgyát és e büntető eljárásnak a releváns kritériummal kapcsolatos jelentőségét illetően tehát a Tanács nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát a megtámadott határozat felperesre vonatkozó részének elfogadásával.
92 Az e következtetés kétségbe vonására irányuló felperesi érveknek nem lehet helyt adni.
93 Ugyanis először is a gyanú 2017. május 18‑i közlése, amelyre a felperes mentő bizonyítékként hivatkozik, csak megerősíti az említett következtetést, mivel abból lényegében kitűnik, hogy a felperest azzal gyanúsították meg, hogy visszaélve az ukrán nemzeti banknál betöltött kormányzói pozíciójával a pénzeszközökre vonatkozóan hűtlen kezelést követett el [bizalmas].
94 Másodszor, ami azt az állítást illeti, hogy az ukrán nemzeti bankot nem érte kár, meg kell állapítani, hogy ez az érv megalapozatlan mivel az Ukrajna legfőbb ügyészségétől származó új dokumentumok közül többől is kitűnik, hogy a felperes jogellenesen utalt át pénzeszközöket az azok rendeltetésétől eltérő célokra. Ez a megállapítás megfelel az „állami pénzeszközök hűtlen kezelése” fogalma ítélkezési gyakorlat által kialakított meghatározásának, amely szerint az minden olyan cselekményt magában foglal, amely az állami szervekhez tartozó, vagy ellenőrzése alá helyezett erőforrásoknak az azok rendeltetésével ellentétes célokra, így különösen magáncélokra történő jogellenes felhasználásából áll. E felhasználás akkor tartozik az említett fogalom alá, ha annak következtében e szervek pénzügyi érdekei sérülnek, tehát e felhasználásnak pénzügyi szempontból értékelhető kárt kell okoznia (lásd ebben az értelemben: 2017. július 7‑i Arbuzov kontra Tanács ítélet, T‑221/15, nem tették közzé, EU:T:2017:478, 138. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
95 [bizalmas].
A felperessel szembeni büntető eljárás állásáról
96 A felperes hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat elfogadáskor már több mint egy év eltelt azóta, hogy a kerületi bíróság a 2016. február 15‑i határozatával Ukrajna legfőbb ügyészségét felhatalmazta az eljárásnak a terhelt távollétében történő lefolytatására, az ügyészség azonban nem terjesztette az ügyet bíróság elé. Pusztán formális nyomozást folytattak, különösen annak érdekében, hogy a Tanács meghatározatlan időre meghosszabbíthassa a felperessel szembeni korlátozó intézkedéseket.
97 A Tanács véleménye szerint a felperessel szembeni büntető eljárás időtartama önmagában nincs közvetlen kihatással arra, hogy a felperes még mindig eleget tesz‑e az ahhoz szükséges feltételeknek, hogy a neve továbbra is szerepeljen a szóban forgó jegyzéken. Mindazonáltal Tanács szerint az említett jegyzék felülvizsgálata során az időbeli aspektust is figyelembe kell venni, és a folyamatban lévő eljárások lefolyásáról rendszeresen tájékoztatást kell kérni Ukrajna legfőbb ügyészségétől.
98 Nem vitatott, hogy a kerületi bíróság a 2016. február 15‑i határozattal felhatalmazta Ukrajna legfőbb ügyészségét az eljárásnak a terhelt távollétében történő lefolytatására [bizalmas]. Az sem vitatott, hogy több mint egy évvel az említett határozat elfogadása után a Tanács meghosszabbította a felperessel szembeni korlátozó intézkedéseket, jóllehet Ukrajna legfőbb ügyészségétől azt a tájékoztatást kapta, hogy az eljárás még az előzetes vizsgálat szakaszában van, mivel az ügyet még nem terjesztették az ukrán büntető bíróság elé.
99 Először is meg kell jegyezni, hogy a jelen esetben nincs jelentősége a Tanács azon hivatkozásának, hogy az érintett személy távolléte miatt az eljárások elhúzódhatnak, hiszen a 2016. február 15‑i határozat éppen azt tette lehetővé Ukrajna legfőbb ügyészsége számára, hogy az eljárást a terhelt távollétében folytassa le.
100 Másodszor, amint az kitűnik azokból a dokumentumokból, amelyeket a Tanács a Törvényszék írásbeli kérdésére válaszolva terjesztett elő (lásd a fenti 37. pontot), a Tanács előtti eljárás során a felperes felhívta a figyelmet arra, hogy az eljárásban nincs előrelépés [bizalmas], holott a 2016. február 15‑i határozat elfogadása lehetővé tette, hogy Ukrajna legfőbb ügyészsége a terhelt távollétében folytassa le az eljárást. Így, először a 2016. október 4‑i levelében a felperes azt javasolta a Tanácsnak, hogy kérjen tájékoztatást Ukrajna legfőbb ügyészségétől arra vonatkozóan, hogy amennyiben a nyomozók állítása szerint a felperes bűnösségét bizonyították, miért nem terjesztették még az ügyet bíróság elé, annak ellenére, hogy a nyomozás több mint két és fél éve folyamatban van. Másodszor, a Tanácshoz intézett 2016. december 14‑i levelében a felperes – közvetlenül azután, hogy emlékeztetett a 2016. február 15‑i levél létezésére – újból hangsúlyozta, hogy a kérdéses eljárásban nincs előrelépés, és úgy érvelt, hogy az ukrán hatóságok ezt az eljárást a lehető leghosszabb ideig folyamatban kívánják tartani annak érdekében, hogy a Tanács számára alapot szolgáltassanak a vele szembeni korlátozó intézkedések meghosszabbítására. Harmadszor, a Tanácshoz intézett 2017. január 13‑i levelében, a felperes világosan megjegyezte, hogy meglepő számára az, hogy Ukrajna legfőbb ügyészsége a vele szembeni eljárást még nem vitte bíróság elé [bizalmas], figyelembe véve különösen azt a tényt, hogy az eljárásnak a távollétében történő lefolytatását engedélyezték – jóllehet a felperes szerint jogellenesen.
101 A felperesnek a fenti 100. pontban összefoglalt észrevételeire, valamint arra a tényre tekintettel, hogy a Tanács legalább az Ukrajna legfőbb ügyészségének 2016. július 25‑i levele óta tudott a 2016. február 15‑i határozat létezéséről (lásd a fenti 77. pontot), el kell utasítani a Tanács érvelését, amely szerint a felperes – az említett határozat elfogadása ellenére – a vele szembeni eljárásban nem kellően pontosan hivatkozott az előrelépés hiányára alapított érvre.
102 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Tanácsnak felvilágosítást kellett volna kérnie az ukrán hatóságoktól arról, hogy milyen okok igazolhatják azt, hogy az eljárásban a 2016. február 15‑i határozat elfogadása ellenére sincs előrelépés [bizalmas], éppúgy, mint ahogy azt ezen eljárás más, számára nem kellően egyértelműnek tűnő aspektusait illetően tette – így például a felperes által előterjesztett észrevételeket követően.
103 Ebből következően a Tanács nem tett eleget az őt terhelő gondossági kötelezettségnek, hiszen a felperes megjegyzései alapján a Tanácsban jogos kérdéseknek kellett volna felmerülniük, amelyek indokolttá tették volna, hogy az ukrán hatóságoknál további vizsgálatokat folytasson.
104 Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy nem az a kérdés, hogy a tudomására jutott bizonyítékokra tekintettel a Tanács köteles volt‑e a felperes nevének a jegyzéken való feltüntetését megszüntetni, hanem csak az, hogy köteles volt‑e ezeket a tényeket figyelembe venni, és további vizsgálatokat folytatni, illetve az ukrán hatóságoktól felvilágosítást kérni. Elegendő tehát, hogy az említett tények, a jelen esethez hasonlóan, jogos kérdéseket ébreszthessenek a nyomozás lefolyásával és az Ukrajna legfőbb ügyészsége által átadott információk elégséges jellegével kapcsolatban.
105 A fentiek összességéből következően a Tanács nyilvánvaló értékelésihibát követett el annak megállapításával, hogy a felperes azon észrevétele, hogy az eljárásban nincs előrelépés [bizalmas], nem teszi indokolttá, hogy az ukrán hatóságoknál további vizsgálatokat folytasson, jóllehet az említett észrevétel jogos kétségeket ébreszthetett az Ukrajna legfőbb ügyészsége által a felperessel szemben folytatott eljárással [bizalmas] kapcsolatosan szolgáltatott információk elégséges jellegét illetően.
106 Következésképpen a harmadik jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy a második és a negyedik jogalapról, illetve az új bizonyítékokról dönteni kellene (lásd a fenti 34. pontot).
107 Ami a Tanács által másodlagosan előterjesztett kérelmet illeti – amely arra irányul, hogy a megtámadott határozat hatálya maradjon fenn a fellebbezés előterjesztésére előírt határidő lejártáig, illetve amennyiben fellebbezést terjesztenek elő a fellebbezést elbíráló határozat meghozataláig – elegendő arra rámutatni, hogy a megtámadott határozat csak 2018. március 6‑ig volt hatályban. Következésképpen e határozat megsemmisítése az ezen időpont utáni időszak tekintetében nem jár következménnyel, ezért e határozat hatálya fenntartásának kérdéséről nem szükséges dönteni (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. január 28‑i Azarov kontra Tanács ítélet, T‑331/14, EU:T:2016:49, 70–72. pont).
A költségekről
108 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Tanács pervesztes lett, a felperes kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. március 3‑i (KKBP) 2017/381 tanácsi határozatot megsemmisíti annyiban, amennyiben az Sergej Arbuzov nevét fenntartotta azon személyek, szervek és szervezetek jegyzékén, akikre, illetve amelyekre e korlátozó intézkedések alkalmazandók.
2) A Törvényszék az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. június 6‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
i A jelen szöveg 69. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.