T‑351/03. sz. ügy
Schneider Electric SA
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„A Közösség szerződésen kívüli felelőssége – A közösségi jog kellően súlyos megsértése miatt a vállalkozás által az adott összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetősége vizsgálatának szabálytalanságai következtében elszenvedett kár”
Az ítélet összefoglalása
1. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés és 53. cikk, első bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
2. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – A közösségi jog kellően súlyos megsértése
(EK 288. cikk, második bekezdés)
3. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – A közösségi jog kellően súlyos megsértése
(EK 288. cikk, második bekezdés)
4. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – A közösségi jog kellően súlyos megsértése
(EK 288. cikk, második bekezdés)
5. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító bizottsági határozat
(EK 288. cikk, második bekezdés)
6. Verseny – Összefonódások – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Szükséges tartalom – A védelemhez való jog tiszteletben tartása
(4064/89 tanácsi rendelet, 18. cikk, (1) és (3) bekezdés)
7. Verseny – Összefonódások – Vállalkozások közötti összefonódás ellenőrzésének különböző szakaszaival megbízott tisztviselők csoportjának azonossága az e különböző szakaszok között történt megsemmisítés ellenére
(4064/89 tanácsi rendelet, 18. cikk, (3) és (4) bekezdés)
8. Verseny – Összefonódások – A közösségi jog kellően súlyos megsértése
(4064/89 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés
9. Verseny – Összefonódások – A közös piaccal való összeegyeztethetőség értékelése – Az összefonódásban résztvevő felek közötti, a nemzeti jog értelmében megengedhető megállapodások Bizottság általi figyelembevétele
(4064/89 tanácsi rendelet, 2. cikk)
10. Verseny – Összefonódások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A második fázisú vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó határozat – Feltételek
(4064/89 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3) bekezdés, 6. cikk, (1) bekezdés, és 8. cikk, (3) bekezdés)
11. Verseny – Összefonódások – Közigazgatási eljárás – A második fázisú vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó határozat
(4064/89 tanácsi rendelet, 6.cikk, (1) bekezdés, c) pont)
12. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés
(EK 288. cikk, második bekezdés)
13. Verseny – Összefonódások – A közös piaccal való összeegyeztethetőség értékelése – Vélelem hiánya
(4064/89 tanácsi rendelet, 2. és 10. cikk)
14. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés
(EK 288. cikk, második bekezdés)
15. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés
(EK 288. cikk, második bekezdés)
16. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés
(EK 288. cikk, második bekezdés; 4064/89 tanácsi rendelet, 7. cikk, (3) bekezdés)
17. Szerződésen kívüli felelősség – Kár – Jóvátétel
(EK 288. cikk, második bekezdés)
1. A Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése szerint, amely ezen alapokmány 53. cikkének (1) bekezdése szerint alkalmazandó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásra, és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1 §‑ának c) pontjára tekintettel minden keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, és tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, és az Elsőfokú Bíróság számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. A jogbiztonság és az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosítása céljából szükséges, hogy a keresetet megalapozó lényeges jogi és ténybeli elemek legalább kivonatosan, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevél szövegéből.
Az e követelményeknek való megfeleléshez a közösségi intézmény által okozott kár megtérítésére irányuló keresetnek tartalmaznia kell azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik azon magatartás meghatározását, amelyet a felperes az intézménnyel szemben kifogásol, tartalmaznia kell azokat az indokokat, amelyek alapján a felperes úgy véli, hogy okozati összefüggés van e magatartás és az állítólagosan elszenvedett kár között, valamint tartalmaznia kell a kár jellegét és mértékét.
(vö. 92–94. pont)
2. A Közösség szerződésen kívüli felelősségének beállásához szükséges az EK 288. cikk második bekezdése szerinti feltételek együttes fennállása, azaz az intézménynek felróható jogellenes magatartás, a kár tényleges felmerülése és az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés.
Amennyiben a kártérítési kereset jogalapjaként egy jogi aktus jogellenességére hivatkoznak, e jogellenességnek a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértésének kell lennie ahhoz, hogy a Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapításához vezethessen. E tekintetben a döntő feltétel az, hogy a közösségi intézmény nyilvánvalóan és súlyosan figyelmen kívül hagyja a mérlegelési jogkörének korlátait.
A Közösség szerződésen kívüli felelősségének rendszere figyelembe veszi különösen a megoldandó helyzetek összetettségét, a jogszabályok alkalmazásának, illetve értelmezésének a nehézségeit, és különösen azt a mérlegelési mozgásteret, amellyel a kérdéses jogi aktus kibocsátója rendelkezik.
Amennyiben az érintett intézmény csak jelentősen csökkentett mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, vagy egyáltalán nem rendelkezik azzal, a közösségi jog egyszerű megsértése is elegendő a közösségi jog kellően súlyos megsértésének megállapításához.
Ugyanez a helyzet abban az esetben, ha az alperes intézmény általános gondossági kötelezettséget sért meg, illetve a vonatkozó anyagi, vagy eljárásjogi szabályokat nem megfelelően alkalmazza.
(vö. 113–118. pont)
3. Ha a közösségi jognak ‑ a Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapításához szükséges mértékben ‑ súlyos megsértésének fogalmát úgy kell érteni, mint amely magában foglal minden olyan tévedést vagy hibát, amely – még ha kétségtelenül súlyosnak is minősül – természeténél vagy mértékénél fogva nem áll távol a versenyszabályok alkalmazásának biztosításáért felelős intézmény normális magatartásától, mivel e szabályok összetettek, érzékenyek, és jelentős értelmezési mozgástér kapcsolódik hozzájuk, az veszélyeztetné a versenyszabályozó feladat teljes egészében történő gyakorlását, ami ellentétes lenne a közösségi közérdekkel.
Nem tekinthető tehát a közösségi jog kellően súlyos megsértésének a Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapítása céljából valamely jogi kötelezettség megsértése, amely – bármilyen sajnálatos is – azon objektív kényszerekkel magyarázható, amelyek az intézményt és a tisztviselőit az összefonódások ellenőrzését szabályozó rendelkezésekből eredően terhelik.
Ugyanakkor fennáll a jog az intézmény magatartásából eredő károk megtérítésére, amennyiben e magatartás a jogszabállyal nyilvánvalóan ellentétes, és súlyosan sérti harmadik felek érdekeit, továbbá nem indokolható és nem is magyarázható a szolgálatot szokásos működésének keretében objektíven terhelő különleges kényszerekkel.
A Közösség szerződésen kívüli felelőssége megállapításának ekképpen meghatározott küszöbe azon mozgástér és mérlegelési szabadság védelmét szolgálja, amellyel a köz érdekében a közösségi jogalkotónak rendelkeznie kell mind a határozatai célszerűségét, mind az elsődleges és másodlagos közösségi jog vonatkozó rendelkezéseinek értelmezését és alkalmazását illetően, anélkül azonban, hogy a kirívó és nem kimenthető mulasztások következményeinek terhe harmadik személyekre hárulna.
(vö. 121–125. pont)
4. Elvileg nem kizárt, hogy a versenypolitika terén hozott határozatok alapjául szolgáló gazdasági elemzés nyilvánvaló és súlyos hibái jogszabályok olyan kellően súlyos megsértésének minősüljenek, amely a Közösség szerződésen kívüli felelősségének beállásához vezethet.
Azonban az ilyen megállapítás először is megköveteli annak vizsgálatát, hogy a hibás elemzés által megsértett jogszabály arra irányul‑e, hogy a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztessen. Habár bizonyos elvek és bizonyos szabályok, amelyeknek a versenyre vonatkozó elemzés meg kell, hogy feleljen, magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabályok, ez nem mondható el az elsődleges vagy másodlagos jog, illetve az ítélkezési gyakorlat minden olyan szabályáról, amelyet a Bizottságnak figyelembe kell vennie a gazdasági elemzései során.
Továbbá egy adott helyzet vagy ügylet versenyjogi minősítéséhez szükséges gazdasági elemzések általában mind a tényeket, mind a tények leírásán alapuló érvelést illetően összetett és bonyolult intellektuális kijelentések, amelyekbe csúszhatnak hiányosságok: megközelítő becslések, inkoherenciák, sőt kihagyások is, tekintettel az intézményt terhelő időbeli korlátozásokra. Annál is inkább ez a helyzet, amennyiben – mint az összefonódások ellenőrzésének esetében – az elemzés a jövőre vonatkozik. A dokumentumok hiányosságainak, illetve a logikai hiányosságoknak a súlya e körülmények között nem mindig elegendő ahhoz, hogy a Közösség felelősségének megállapításához vezessen.
Végül a Bizottság mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a közösségi versenypolitika ellenőrzésének biztosítása végett, ami azzal jár, hogy az alkalmazandó szabályok végrehajtásának szigorúan állandó és változatlan gyakorlata nem várható el ezen intézménytől, és ennek megfelelően bizonyos mozgástere van a rendelkezésére álló ekonometriai eszközök, illetve az adott jelenség vizsgálatához megfelelő szempontok megválasztása tekintetében, amennyiben e választások nem nyilvánvalóan ellentétesek a gazdaságtudomány elfogadott szabályaival, és következetesen kerülnek végrehajtásra.
(vö. 129–132. pont)
5. Az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét kimondó határozatot érintő hibák, amelyek nincsenek kihatással az eljárás lefolyására, és különösen nem fosztották meg az összefonódásban részt vevő vállalkozásokat annak lehetőségétől, hogy az ügylet szempontjából kedvező határozat meghozatalát elérjék, önmagukban alkalmatlanok a feleket érintő kár okozására, és ennélfogva alkalmatlanok a Közösség szerződésen kívüli felelősségének kiváltására.
(vö. 134., 138–139. pont)
6. Valamely hatóság olyan határozatának címzettjeiként, amely érdekeiket érzékenyen érintheti, a közösségi szintű összefonódásban részt vevő vállalkozások számára lehetővé kell tenni az álláspontjuk kifejtését, és e célból megfelelő időben, egyértelműen kell őket tájékoztatni a Bizottságnak a bejelentett összefonódással szemben emelt kifogásainak lényegéről.
A kifogásközlés e tekintetben különleges jelentőséggel bír, mivel kifejezetten az a célja, hogy lehetővé tegye az érintett vállalkozások számára, hogy reagáljanak a szabályozó intézmény által felvetett aggályokra, egyrészt az azzal kapcsolatos észrevételeik kifejtésével, másrészt intézkedési javaslatokat téve a Bizottságnak a bejelentett összefonódás kedvezőtlen hatásainak elkerülésére.
E biztosíték, amely a közigazgatási eljárásokra vonatkozó alapvető közösségi jogi garanciák közé tartozik, különleges jelentőséggel bír a vállalkozások összefonódásainak ellenőrzése terén.
A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 4064/98 rendelet 18. cikke (1) és (3) bekezdésének nyilvánvaló és súlyos megsértését jelenti, ha a Bizottság úgy fogalmazza meg a kifogásközlést, hogy az adott vállalkozás nem tudhatja, hogy bizonyos korrekciós intézkedések előterjesztése nélkül nem fogja a Bizottság az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítani. A védelemhez való jog ezen megsértése nem indokolható és nem is magyarázható a Bizottság szolgálatait objektíven terhelő különleges kényszerekkel.
(vö. 147–149., 152., 154., 170. pont)
7. Az, hogy a vállalkozások közötti összefonódás ellenőrzésének különböző szakaszaival megbízott tisztviselők csoportja teljesen vagy részben azonos, nem minősül a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető jogszabály Bizottság általi kellően súlyos megsértésének.
Ugyanis – bár kétségtelen, hogy a közigazgatási eljárás alanyainak az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdésében megerősített azon jogát, hogy ügyüket független és pártatlan bíróság tárgyalja, az Emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (1) bekezdése biztosítja, és a tisztességes eljáráshoz való jog nyilvánvalóan olyan jog, amelynek célja, hogy jogot keletkeztessen a közigazgatási eljárás alanyai részére – amennyiben biztosított a pártatlan bírósághoz való jog, az egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése nem tiltja a közigazgatási szervek olyan előzetes beavatkozását, amely adott esetben nem felel meg minden szempontból a bíróságok előtti eljárásra alkalmazandó rendlelkezéseknek.
Az összefonódások ellenőrzése terén a Bizottság által a 4064/89 rendelet 8. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében hozott határozatok ellen az EK 230. cikk alapján indított megsemmisítés iránti kereset az egyezmény 6. cikkének (1) bekezdésében előírt biztosítékoknak megfelelő jogorvoslat.
Semmilyen jogszabály, illetve elv nem tiltja, hogy a Bizottság az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozatát megsemmisítő ítélet teljesítéseként ugyanazon tisztviselőkre bízza ezen összefonódás újbóli vizsgálatát.
Végül nem állítható a pártatlanságra vonatkozó kötelezettségből következő általános elvként, hogy a közigazgatási hatóság vagy bíróság az első határozat megsemmisítését követően köteles az ügyet más hatóság, vagy ugyanazon hatóság más összetételű szerve elé utalni.
(vö. 181–186., 188. pont)
8. Amennyiben az összefonódást már megvalósították, amikor a Bizottság megállapítja a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 4064/89 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése feljogosítja az intézményt, hogy bármilyen olyan intézkedést meghozzon, amely a hatékony verseny helyreállítására alkalmas lehet.
Annak megállapítása végett, hogy a Bizottság nyilvánvalóan és súlyosan megsértette e rendelkezést, amikor előírta az összefonódásban részt vevő két félnek a célvállalkozás sérthetetlenségét megóvó szétválását, és megtiltotta a tevékenységek későbbi átengedését, meg kell vizsgálni a leválasztás feltételeit, figyelembe véve a bejelentő vállalkozásoknak az érintett piacokon fennálló helyzetét, a közvetlen versenytársaikénál jelentősen nagyobb piaci részesedéseiket, a védjegyeik e piacokon szerzett hírnevét, és meg kell vizsgálni, hogy a szétválást elrendelő határozatban előírt végrehajtási határidő nem volt‑e nyilvánvalóan túl rövid.
(vö. 199–203., 209. pont)
9. A közösségi szintű összefonódások közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó határozathozatalhoz ráruházott ellenőrzési jogkörének gyakorlásakor a Bizottság nem vonatkoztathat el a bejelentő felek közötti megállapodásoktól, amennyiben azok rendelkezései megengedettek az alkalmazandó nemzeti jog értelmében.
(vö. 221. pont)
10. A közös piaccal való összeegyeztethetőséggel kapcsolatos komoly kétségek elegendőek ahhoz, hogy a Bizottság a második fázisú vizsgálati eljárás megindítása mellett döntsön a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 4064/89 rendelet 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően, míg e rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében az erőfölény létrehozásának, illetve megerősödésének bizonyítéka szükséges ahhoz, hogy a Bizottság megállapíthassa valamely összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét a 8. cikk (3) bekezdése alapján.
(vö. 235., 249–250. pont)
11. Míg a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzésének terén a védelemhez való jogot tiszteletben kell tartani minden olyan határozat elfogadása előtt, amely az érintett vállalkozásoknak sérelmet okozhat, a második fázisú vizsgálati eljárást megnyitó határozat nem minősül sérelmet okozó aktusnak, amelynek a jogszerűsége e jogok tiszteletben tartásától függ.
(vö. 240. pont)
12. A Közösség szerződésen kívüli felelősségének keretében a valamely közösségi intézmény vétkes magatartásának betudható kár meghatározásakor a felelősséget kiváltó kötelezettségszegés hatásait kell figyelembe venni, nem pedig azon aktusét, amelybe illeszkedik, feltéve hogy az intézménynek ugyanolyan hatású aktust lehetett, illetve kellett volna elfogadnia a jogszabály megsértése nélkül.
Az okozati összefüggés vizsgálata tehát nem indulhat ki abból a hibás premisszából, miszerint a jogellenes aktus hiányában az intézmény tartózkodott volna a cselekvéstől, vagy az említettel ellentétes aktust hozott volna, ami szintén jogellenes magatartás lehetne a részéről, hanem a vétkes magatartással az érintett harmadik fél számára okozott helyzetet kell összehasonlítani azzal a helyzettel, amely akkor alakult volna ki, ha az intézmény jogszerűen jár el.
Amennyiben a kártérítés iránti kérelem alapjául szolgáló vétkes magatartás a kért engedélyt vagy más kedvező intézkedést megtagadó határozatba illeszkedik, a hiba hatásainak, illetve a tényleges helyzet és a rekonstruált jogi helyzet közötti összehasonlítás elemzése céljából nem feltételezhető, hogy a megállapított hiba hiányában a kérelmező szükségszerűen megkapta volna a kért engedélyt vagy más kedvező határozatot.
Hasonlóképpen abban az esetben, ha a védelemhez való jog megsértése olyan határozatot érint, amely a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja vállalkozások összefonódását, nem lehet arra következtetni, hogy a jogsértés hiányában a bejelentett összefonódást kifejezetten vagy közvetve összeegyeztethetőnek nyilvánították volna, hanem azt kell értékelni, hogy a megállapított hiba milyen hatást gyakorolhatott a határozat értelmére.
Így a Közösségnek felróható kár nem az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozat által létrehozott helyzet és az összefonódás kifejezett vagy közvetett engedélyezése által létrehozott helyzet összehasonlításából következik, kivéve abban az esetben, ha a közösségi bíróság meg tudja állapítani, hogy a Bizottság a jogi kötelezettségeinek elismert megsértése közvetlen és egyértelmű következményeként nyilvánította összeegyeztethetetlennek az összefonódást.
Egyébként még amennyiben nem is lehet kizárni, hogy az összefonódás összeegyeztethetőségének elismerésére való jogosultság hiányában a felek a kedvező határozat tényleges lehetőségét vesztették el, e lehetőség megállapítása túlságosan esetleges paraméterekhez kötődik ahhoz, hogy meggyőzően számszerűsíthető legyen, és kártérítés alapjául szolgálhasson.
Ekképpen nem áll fenn kellően szoros okozati összefüggés az összefonódásban részt vevő vállalkozás védelemhez való jogának megsértése és az összefonódást esetleg összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat lehetőségétől való megfosztás között ahhoz, hogy a Közösség felelőssége megállapítható legyen a vállalkozást a célvállalkozás eszközeinek átruházása tekintetében terhelő kötelezettség okán, és következésképpen ahhoz sem, hogy ezen eszközök megszerzésük és átruházásuk között elszenvedett értékcsökkenésének teljes összege a Közösségnek felróható kárnak minősülhessen.
(vö. 263–267., 278., 280., 282–283., 286., 292. pont)
13. A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 4064/89 rendelet nem állít fel vélelmet a bejelentett összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, és a Bizottság feladata minden egyes esetben, hogy ezen összeegyeztethetőségről világos véleményt formáljon, és határozatot hozzon.
Az összefonódás hallgatólagosan a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekintendő, amennyiben – többek között – a Bizottság nem hozott határozatot a második fázisú vizsgálati eljárás megnyitásáról a rendelet 10. cikke (1) bekezdésében meghatározott egy hónapos határidőn belül, illetve nem határozott az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről a 10. cikk (3) bekezdésében meghatározott négy hónapos határidőn belül.
(vö. 275–276. pont)
14. A vállalkozás részéről a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősített összefonódásban részt vevő két vállalkozás szétválását elrendelő bizottsági határozat végrehajtása céljából felmerült jogi, banki és adótanácsadói, illetve egyéb adminisztratív költségek nem minősülhetnek a Bizottság által az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozat elfogadásával elkövetett jogsértés következményének.
Ugyanis az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozat jogellenessége, és következésképpen a szétválást elrendelő határozat jogellenessége nem jelenti sem azt, hogy az összefonódást összeegyeztethetőnek kellett volna tekinteni, sem pedig azt, hogy a vállalkozások fenntarthatják az egyesüléssel létrejött jogalanyt. Nem feltételezhető tehát, hogy a vállalkozás részéről az eszközök szétválasztásának megvalósítása végett felmerült adminisztratív költségeket nem kellett volna a vállalkozásnak viselnie, amennyiben az intézmény jogszerű határozatot hozott volna.
Ugyanakkor az összefonódás ellenőrzésére irányuló, az ezen összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító bizottsági határozat megsemmisítése miatt szükségessé vált megismételt eljárásban való részvétellel kapcsolatban a vállalkozás részéről felmerült különböző tanácsadási díjakat, tiszteletdíjakat és adminisztratív költségeket illetően el kell ismerni, hogy azok az intézmény vétkes magatartásával kellő okozati összefüggésben állnak ahhoz, hogy jogot keletkeztessenek a kártérítésre.
Végül a közösségi bíróság előtti bírósági felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségeket úgy kell tekintetni, hogy azokat az adott esetben a költségekről hozott határozatok fedezik az ilyen jellegű költségekre az ügyet lezáró határozatokban alkalmazandó különleges eljárási szabályok, illetve a költségek összegének vitatása esetére meghatározott különleges eljárások értelmében. Ezen eljárások kizárják ugyanezen összegeknek, illetve az azonos célból felmerült költségeknek a Közösség szerződésen kívüli felelősségét érintő kereset keretében való követelését, még azon személyek által is, akiknek pervesztesként viselniük kellett a költségeket.
(vö. 293–294., 297–302. pont)
15. Amennyiben a közösségi jognak az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét kimondó határozatban található, kellően súlyos megsértése kellően közvetlen okozati összefüggésben áll az átruházott vállalkozás ‑ átruházó vállalkozás tulajdonában álló ‑ eszközei vételárának csökkenésével, a Bizottságnak meg kell térítenie az ennek címén az átruházó által elszenvedett károkat. A kár egyenlő lehet a megállapított vételár és az azon vételár közötti különbözettel, amelyet az átruházó abban az esetben kaphatott volna, ha az összefonódás első ellenőrzési eljárásának lezárultakor jogszerű határozat született volna az összefonódás összeegyeztethetőségéről.
(vö. 316–317., 322. pont)
16. Amennyiben valamely vállalkozás ‑ mind a nemzeti, mind a közösségi versenyjog tekintetében teljesen jogszerűen ‑ részvények nyilvános eljárásban történő cseréje útján szerzi meg egy másik vállalkozás feletti irányítást, a 4064/89 rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, az összefonódások felfüggesztő hatályának elvétől való eltérést alkalmazva, vállalja annak a kockázatát, hogy az összefonódás ellenőrzése a rendelet által meghatározott határidő lejártával olyan határozathoz vezet, amely az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét mondja ki, és ezzel összefüggésben a már egyesült vállalkozások eszközeinek szétválasztására irányuló kötelezettséget ír elő. Mivel egyébként az összefonódás sajátosságaira tekintettel a vállalkozásnak tudatában kellett lennie annak, hogy a megvalósított összefonódás legalábbis olyan erőfölény létrehozásának vagy megerősítésének kockázatával járt a közös piac jelentős részén, amelynek címén a Bizottság az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján ezen összefonódást meg fogja tiltani, e vállalkozás saját maga is közrehatott a kárának bekövetkeztében, amikor vállalta a jogilag befejezett összefonódás összeegyeztethetetlenségét utólagosan kimondó határozat tényleges kockázatát, és ennélfogva a megszerzett eszközök eladására való kötelezés eshetőségét.
Ilyen helyzetben a vállalkozás felelősnek tekinthető a vételár vevő részére engedett csökkentése miatt elszenvedett, megtérítendő kár egyharmadának erejéig.
(vö. 328–330., 332., 334. pont)
17. Amint azon, a tagállamok jogában közös általános elvekből is következik, amelyekre az EK 288. cikk második bekezdése hivatkozik, a kamatokra vonatkozó igény általában elfogadható a kártérítési kereset keretében.
A Közösség valamely szervének jogellenes magatartása által okozott kár megtérítésének célja a károsult vagyonának lehető legteljesebb mértékű helyreállítása.
Következésképpen – amennyiben a Közösség szerződésen kívüli felelősségének feltételei teljesülnek – a közösségi bíróságnak figyelembe kell vennie a káresemény bekövetkezte és a kártérítés időpontja közötti időmúlásból eredő kedvezőtlen következményeket, amennyiben tekintetbe kell venni a feljegyzett inflációt.
A pénzügyi átértékelés alapjául szolgáló időszak végének elvileg egybe kell esnie a felperes által elszenvedett kár megtérítésére irányuló kötelezettséget megállapító ítélet kihirdetésének időpontjával.
Mindamellett, amennyiben a kártérítési követelés az említett ítélet kihirdetésének időpontjában nem biztos az összegét tekintve, és nem határozható meg a megállapított objektív elemek alapján, a késedelmi kamatok nem számíthatók ettől az időponttól, hanem csak késedelem esetén számíthatók az elszenvedett kár összegét meghatározó ítélet kihirdetésének időpontjától a teljes megfizetésig tartó időszakra.
Következésképpen a felperest megillető kártérítés összegét újra kell értékelni a kár összegét meghatározó ítélet időpontjáig, amely összeg ez utóbbi időponttól a teljes kifizetésig tartó időszakra számított késedelmi kamattal emelkedik.
Az alkalmazandó kamatlábat az Európai Központi Bank által megállapított, a fő refinanszírozási műveletekre alkalmazandó kamatláb két százalékponttal növelt összege alapján kell kiszámítani a két érintett, egymást követő időszak tekintetében, amennyiben az nem magasabb, mint a felperes kérelmeiben szereplő kamat.
(vö. 340–346. pont)