C‑575/11. sz. ügy

Eleftherios‑Themistoklis Nasiopoulos

kontra

Ypourgos Ygeias kai Pronoias

(a Symvoulio tis Epikrateias [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Oklevelek és tanúsító okiratok elismerése – 2005/36/EK irányelv – Fizioterapeuta-szakma – A szakmai képesítések részleges és korlátozott elismerése – EUMSZ 49. cikk”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. június 27.

Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Munkavállalók – Oklevelek és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerése – A fogadó tagállamban szabályozott szakma részleges megkezdésének lehetőségét kizáró nemzeti szabályozás– Korlátozás – Igazolás – A közegészség és a fogyasztók védelmére irányuló cél – A tevékenységi körök közötti különbségek mértékének figyelembe vétele

(EUMSZ 49. cikk; 2005/36 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (2) bekezdés, és 14. cikk, (1) bekezdés)

Az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely kizárja a fogadó tagállamban szabályozott fizioterapeuta‑szakma részleges megkezdésének lehetőségét az említett tagállam olyan állampolgára esetében, aki más tagállamban olyan képesítést, így például masszőr és hidroterapeuta képesítést szerzett, amely feljogosítja arra, hogy e második tagállamban a fizioterapeuta‑szakma által lefedett tevékenységek egy részét végezze, amennyiben a tevékenységi körök közötti különbségek olyan jelentősek, hogy a fizioterapeuta‑szakma gyakorlásának megkezdéséhez valójában teljes képzésnek kellene alávetni a kérelmezőt.

Az ilyen szabályozás ugyanis alkalmas arra, hogy megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye a letelepedés szabadságának gyakorlását, és nem igazolható közérdeken alapuló kényszerítő okokkal. E tekintetben egyrészt – még ha a fizioterapeuta‑szakma, és ebből következően a bármilyen fajta masszőrszakma nem a szoros értelemben vett orvosi szakmák, hanem a paramedicinális szakmák ágazatába tartozik, mivel e terület különböző jellegű tevékenységek széles körét öleli fel – főszabály szerint nem kerülhető el, hogy a szabályozott szakmák kölcsönös elismerésének az uniós jog által létrehozott rendszerébe tartozzon. Másrészt a masszőr‑hidroterapeuta által nyújtott szolgáltatások igénybe vevője de facto élvezi az egészség védelme tekintetében megkövetelt különös figyelmet. Ennélfogva a fizioterapeuta‑szakma akár részleges megkezdése lehetőségének kizárása túlmegy nem csupán azon a mértéken, amely a fogyasztók védelme céljának eléréséhez szükséges, hanem azon is, ami az egészség védelme tekintetében megkövetelhető, amennyiben a származási tagállamban és a fogadó tagállamban a két szakma közötti hasonlóság foka olyan, hogy azokat lényegében „hasonlónak” és ily módon „ugyanazon szakmának” lehet minősíteni a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében. Ilyen esetekben a kérelmező képzésének a fogadó tagállambeli képzéshez viszonyított hiányosságai pótolhatók a 2005/36 irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében foglalt kiegyenlítő intézkedések alkalmazásával, ezáltal biztosítva az érdekelt fél teljes integrációját a fogadó tagállam szakmai rendszerébe.

A 2005/36 irányelv hatálya alá nem tartozó azon esetekben viszont, amikor a tevékenységi körök közötti különbségek olyan jelentősek, hogy valójában teljes képzésnek kellene alávetni a kérelmezőt annak érdekében, hogy valamely más tagállamban gyakorolhassa azon tevékenységeket, amelyekre képesítéssel rendelkezik, e követelmény objektív szempontból olyan tényezőnek minősül, amely az érdekeltet arra indítja, hogy a fogadó tagállamban ne gyakorolja e tevékenységeket.

(vö. 28–33., 35. pont és a rendelkező rész)