A Törvényszék (első tanács) T-728/16. sz., Tuerck kontra Bizottság ügyben 2017. december 5-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2018. február 15-én benyújtott fellebbezés

(C-132/18. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: G. Gattinara, B. Mongin, L. Radu Bouyon meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: Sabine Tuerck

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék (első tanács) 2017. december 5-i T-728/16. sz., Tuerck kontra Bizottság ügyben hozott ítéletét;

a Bíróság utasítsa el az első fokú keresetet;

a Bíróság a másodfokú eljárásban szereplő másik felet kötelezze az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére;

a Bíróság S. Tuercköt kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A valamely nemzeti nyugdíjpénztárnál felhalmozott nyugdíjjogosultságoknak az Európai Unió tisztviselőinek nyugdíjrendszerébe történő, az uniós tisztviselők személyzeti szabályzata VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése szerinti átvitelét illetően a fellebbezés első jogalapja azon alapul, hogy a Törvényszék nem a Bíróság Radek Časta ítéletének (2013. december 5., C-166/12, 24., 28. és 31. pont) megfelelően járt el, amelynek értelmében az uniós jog szabályozza a nemzeti rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékének az uniós nyugdíjrendszerben figyelembe vehető, nyugdíjra jogosító szolgálati időre való átszámítására vonatkozó műveletet. E művelet tartalmazza az átvitel iránti kérelem időpontja és az átvitel tényleges, a személyzeti szabályzat által előírt időpontja közötti tőkenövekedésnek megfelelő összeget. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy elfogadta, hogy a Bizottságnak nem állt jogában levonni az átvitel iránti kérelem nyilvántartásba vétele és a tőke tényleges átvitele közötti tőkenövekedést. Azáltal, hogy a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel az ilyen levonásokra, megsértette a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdését, nem vette figyelembe az e cikkben a Bizottság részére elismert hatáskört és tévesen alkalmazta a jogot.

A fellebbezés második jogalapja az annak megállapításában jelentkező téves jogalkalmazáson alapul, hogy a tőkenövekmény levonására a személyzeti szabályzatban meghatározottól eltérő mértékben kerülhetett sor, kizárólag az átvihető tőke alapján. Márpedig a tőkenövekmény levonására a személyzeti szabályzatnak megfelelően kerül sor, amely megköveteli a biztosításmatematikai egyensúly betartását és ennek érdekében 3,1%-os kamatláb alkalmazását írja elő. Ezenkívül azáltal, hogy „átvihető” összegre hivatkozik, noha a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése azt mondja ki, hogy az érintett által szerzett nyugdíjjogosultságok szolgálati évekké való átalakítását a tényleges átvitel alapján kell végrehajtani, a Törvényszék megsértette e rendelkezést és eltért a Törvényszék által 2015. október 13-án másodfokon hozott Bizottság kontra Verile és Gjergij ítélettől (T-104/14 P).

A harmadik jogalap azon a téves jogalkalmazáson alapul, hogy a Bizottság által a személyzeti szabályzat alkalmazása érdekében hozott általános végrehajtási rendelkezéseket elsődlegesnek tekinti magával a személyzeti szabályzattal szemben, amely pedig a hierarchiában e rendelkezéseknél magasabb helyet foglal el, továbbá az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A Bizottság a harmadik jogalap első részében úgy érvel, hogy a Törvényszék az általános végrehajtási rendelkezéseket azon személyzeti szabályzatbeli rendelkezés szövegével ellentétesen értelmezte, amelyeket ezen általános végrehajtási rendelkezéseknek kellene végrehajtaniuk, és azon elvvel ellentétesen járt el, amely szerint – a Bíróság Radek Časta ítélete alapján – a személyzeti szabályzat nem teszi lehetővé azt, hogy olyan összegeket számítsanak át szolgálati éveknek, amelyek nem testesítenek meg nyugdíjjogosultságot. A Bizottság a harmadik jogalap második részében úgy érvel, hogy a Törvényszék megsértette az indokolási kötelezettséget, amikor ellentmondó indokokból elfogadta, hogy a nemzeti nyugdíjpénztár bizonyította a kérelem és a tényleges átvitel időpontja közötti tőkenövekedést.

A negyedik jogalap a Törvényszék által elkövetetett nyilvánvaló értékelési hibán és az indokolási kötelezettség Törvényszék általi megsértésén alapul, mivel olyan jogalap nélküli gazdagodást azonosított, amely nem áll fenn. Először is a Törvényszék megállapítja, hogy jogalap nélküli gazdagodás áll fenn, ha az átvitt tőkeösszegnek csupán egy részét válták át szolgálati évekre, holott ezen átvitelt az átvitel iránti kérelem időpontjában kell értékelni, amely ezek után a tőkefedezeti elvű elméleti alap rendszerét követi. A negyedik jogalap második részével a Bizottság az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik: a Törvényszék a nélkül állapított meg jogalap nélküli gazdagodást, hogy e megállapítást érdemileg magyarázta volna, a Bizottság azon érvelésének fényében, amely szerint a 3,1%-os kamatláb alkalmazását meghaladó összeget visszatérítették az érintett tisztviselő részére.

____________