JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2009. október 29.1(1)
C‑406/08. sz. ügy
Uniplex (UK) Ltd
kontra
NHS Business Services Authority
(A High Court of Justice [England and Wales], Queen’s Bench Division, Leeds District Registry [Egyesült Királyság] által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Közbeszerzés – 89/665/EGK irányelv – Jogorvoslati eljárás a nemzeti jog alapján – Hatékony bírói jogvédelem – Jogvesztő határidők – A határidő kezdete – A közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértéséről történő tényleges vagy vélelmezett tudomásszerzés – A »jogorvoslati eljárás haladéktalan megindításának« követelménye”
I – Bevezetés
1. A High Court of Justice (England and Wales)(2) jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelme alkalmat ad a Bíróságnak, hogy a közbeszerzések során sikertelen ajánlattevők jogorvoslatai tekintetében továbbfejlessze az ítélkezési gyakorlatát.
2. Elfogadott, hogy a tagállamok az ilyen jellegű jogorvoslatokra megfelelő jogvesztő határidőt írhatnak elő. Ugyanakkor tisztázásra szorul különösen az, hogy az eljáráson belül mely időpontban kezdődhetnek meg ezek a határidők: abban az időpontban, amelyben a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértése megvalósult, vagy abban az időpontban, amikor a sikertelen ajánlattevő erről a jogsértésről tudomást szerzett, vagy arról neki tudomást kellett volna szereznie. Ez a probléma – amelynek gyakorlati hatásait nem szabad alábecsülni – az angol jog egyik szabálya kapcsán merült fel, miszerint a jogorvoslati kérelem benyújtásának határideje attól függetlenül megkezdődik, hogy a sikertelen ajánlattevő tudomást szerzett‑e a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértéséről, és e határidő meghosszabbításáról az eljáró nemzeti bíróság szabad mérlegelési jogkörében dönthet.
3. A felmerült jogkérdések tekintetében jelen ügy bizonyos hasonlóságot mutat a C‑456/08. sz., Bizottság kontra Írország üggyel, amelyben szintén a mai napon ismertetem az indítványomat.
II – A jogi háttér
A – A közösségi jog
4. Jelen ügy közösségi jogi hátterét a 89/665/EGK irányelvnek(3) a 92/50/EGK irányelvvel(4) módosított szövege határozza meg.(5)
5. A 89/665 irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy – a 71/305/EGK, a 77/62/EGK és a 92/50/EGK irányelv hatálya alá tartozó szerződés-odaítélési eljárást illetően – az ajánlatkérő által hozott határozatot eredményesen és főként a lehető leggyorsabban felül lehessen vizsgálni a következő cikkekben és különösen a 2. cikk (7) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően, valamint azon az alapon, hogy e határozat a közbeszerzések területén megsértette a Közösség jogszabályait vagy az e szabályokat végrehajtó nemzeti szabályokat.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy ne legyen megkülönböztetés egy szerződés-odaítélési eljárás vonatkozásában a kártérítést követelő vállalkozások között az ezen irányelv által a közösségi jogot végrehajtó nemzeti jogszabályok és az egyéb nemzeti jogszabályok közötti különbségtétel eredményeként.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a tagállamok által megállapítandó részletes szabályok szerint legalább azon személyeknek legyen lehetőségük jogorvoslati eljárás igénybevételére, akiknek érdekében áll vagy állt egy adott árubeszerzésre vagy építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés elnyerése, és állítólagos jogsértést szenvedtek, vagy fennáll ennek a kockázata. A tagállamok előírhatják különösen, hogy a jogorvoslatot kérő személy előzetesen értesítse az ajánlatkérőt az általa elszenvedett jogsértésről és jogorvoslatot kérő szándékáról.”(6)
6. Ezenkívül a 89/665 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a következő szabályozást tartalmazza:
„A tagállamok biztosítják, hogy az 1. cikkben meghatározott jogorvoslati eljárások érdekében hozott intézkedések hatáskört adjanak:
[…]
b) a jogellenesen meghozott határozatok megsemmisítésére vagy megsemmisíttetésére […];
c) jogsértést szenvedett személyek részére kártérítés megítélésére.”
B – A nemzeti jog
7. Anglia, Wales és Észak-Írország tekintetében a 89/665 irányelvet a 2006. évi Public Contracts Regulations(7) (a továbbiakban: 2006. évi PCR) 9. fejezete ültette át, amelynek 47. cikke kivonatosan a következőképpen szól:
„(1) Az a kötelezettség, amely
a) az ajánlatkérőt terheli a tekintetben, hogy a […] [cikkek] kivételével megfeleljen e rendelet rendelkezéseinek, valamint minden, a közbeszerzési szerződésekre, keretmegállapodásokra vagy tervpályázatra alkalmazandó közösségi jogi kötelezettségnek […]
[…]
a gazdasági szereplővel szemben áll fenn.
[…]
(6) Az (1) vagy (2) bekezdés alapján fennálló kötelezettség megszegése esetén pert indíthat bármely gazdasági szereplő, amely ennek következtében veszteséget vagy kárt szenved, illetve szenvedhet. Az eljárást a High Court előtt kell megindítani.
(7) Az ezen cikk szerinti eljárás csak akkor indítható meg, ha
a) az eljárást indító gazdasági szereplő tájékoztatta az ajánlatkérőt vagy adott esetben a koncessziós jogosultat a vele szemben az (1) vagy a (2) bekezdés alapján fennálló kötelezettség ajánlatkérő vagy a koncessziós jogosult általi tényleges vagy állítólagos megszegéséről, valamint arról, hogy szándékában áll azzal kapcsolatban a jelen cikk rendelkezéseinek megfelelően eljárást indítani; és
b) a kérelmet haladéktalanul, de legkésőbb az annak alapjául szolgáló körülmények első felmerülésétől számított 3 hónapon belül benyújtják, kivéve ha a bíróság megítélése szerint indokolt a kérelem benyújtására nyitva álló időtartam meghosszabbítása.
[…]
(9) A jelen cikk szerinti eljárásban a bíróság nem jogosult más jogorvoslat alkalmazására, csak kártérítést ítélhet meg az (1) vagy a (2) bekezdés alapján fennálló kötelezettség megszegése esetén, amennyiben a szerződést, amellyel kapcsolatban a kötelezettség megszegése felmerült, már megkötötték.”
III – A tényállás és az alapeljárás
8. Az Uniplex (UK) Ltd(8) egy Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező tőkeegyesítő társaság, amely a 2004/18 irányelv és a 2006. évi PCR értelmében gazdasági szereplő. Egyedüli forgalmazója az Egyesült Királyságban a Gelita Medical BV által gyártott vérzéscsillapítóknak.
9. Az NHS Business Services Authority(9) a UK National Health Service (az Egyesült Királyság állami egészségügyi közszolgálatának) részegysége. Az NHS a 2004/18/EK irányelv és a 2006. évi PCR értelmében ajánlatkérő.
10. 2007. március 26‑án az NHS meghívásos eljárás keretében közbeszerzési eljárást írt ki az NHS szervei részére történő vérzéscsillapító-szállításra szóló keretmegállapodás megkötése céljából.(10) Az erre vonatkozó hirdetményt az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2007. március 28‑án tették közzé.
11. Az NHS 2007. június 13‑án kelt levelében ajánlattételi felhívást küldött öt érdeklődő – köztük az Uniplex – részére. Az ajánlatok beérkezésének határidejeként 2007. július 19‑ét határozták meg. Az Uniplex az ajánlatát 2007. július 18‑án nyújtotta be.
12. 2007. november 22‑én az NHS az Uniplexet írásban értesítette arról, hogy úgy határozott, három ajánlattevővel köt keretmegállapodást, és vele nem kötnek keretmegállapodást. Ez a levél tartalmazta a szerződéskötés szempontjait és a nyertes ajánlattevők nevét, valamint az Uniplex ajánlatára adott pontszámot, továbbá a győztes ajánlattevőknek adott pontszámok és az Uniplex pontszáma közötti különbséget. Az NHS által alkalmazott szempontok alapján az ajánlattételre felhívott és ajánlatot tevő öt ajánlattevő közül az Uniplex érte el a legalacsonyabb pontszámot. Ugyanebben a levélben arról a jogáról is tájékoztatták az Uniplexet, hogy a közbeszerzési határozatot megtámadhatja, és további tájékoztatást kérhet.
13. Az Uniplex 2007. november 23‑i külön kérelmére az NHS 2007. december 13‑án részletesebb tájékoztatást nyújtott arról, hogy miként értékelte az odaítélési szempontokat az elfogadott ajánlatok jellemzői és az Uniplex ajánlatához képest fennálló, relatív előnyei tekintetében.
14. 2008. január 28‑án az Uniplex felszólító levelet küldött az NHS‑nek, amelyben közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok különböző megsértésére hivatkozott.
15. 2008. február 11‑én kelt levelében az NHS tájékoztatta az Uniplexet arról, hogy a körülmények megváltoztak. Kiderült, hogy az Assut (UK) Ltd ajánlata szabálytalan volt, és az ajánlatok értékelése során negyedik helyezést elért B. Braun UK Ltd kapta meg az Assut (UK) Ltd helyét a keretmegállapodás résztvevői között.
16. Az NHS és az Uniplex közötti újabb levélváltást követően, amelyben vita tárgyát képezte többek között az esetleges jogorvoslati határidő kezdő időpontja, az Uniplex 2008. március 12‑én keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő High Court‑hoz. Keresetében többek között kéri a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértésének megállapítását, az NHS ezen jogszabálysértések miatti kártérítés megfizetésére kötelezését, valamint azt, hogy a bíróság – amennyiben jogosult erre – rendelje el a keretmegállapodásnak az Uniplex részére történő odaítélését.
17. A kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az Uniplex a keresetét határidőben nyújtotta‑e be, és hogy adott esetben mérlegelési jogkörében eljárva meghosszabbíthatja‑e a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjában szabályozott jogorvoslati határidőt.
IV – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás
18. A High Court of Justice 2008. július 30‑i határozatával – amely a Bírósághoz 2008. szeptember 18‑án érkezett – felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
Amennyiben a gazdasági szereplő nemzeti eljárásban megtámadja egy keretmegállapodásnak az ajánlatkérő által olyan közbeszerzési eljárásban történő odaítélését, amelyben ajánlattevő volt, és amelyet a 2004/18/EK irányelv (és a vonatkozó nemzeti átültető rendelkezések) szerint kellett lefolytatni, és ebben az eljárásban azt kéri, hogy állapítsák meg az ezen eljárásra és odaítélésre alkalmazandó közbeszerzési szabályok megsértését, valamint ítéljenek meg számára kártérítést:
1) Úgy kell‑e értelmezni – a 89/665/EGK irányelv 1. és 2. cikkének és az egyenértékűség, a hatékony bírói jogvédelem, illetve a hatékonyság közösségi jogi elvének fényében, valamint figyelemmel a közösségi jog egyéb vonatkozó elveire, az olyan nemzeti rendelkezést, mint a közbeszerzési szerződésekről szóló 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontja – amely kimondja, hogy az ilyen jogorvoslati kérelmeket haladéktalanul, de legkésőbb az azok alapjául szolgáló körülmények első felmerülésétől számított három hónapon belül kell benyújtani, kivéve ha a bíróság megítélése szerint indokolt ezen időtartam meghosszabbítása –, úgy kell‑e értelmezni, hogy az alanyi és feltétlen jogot biztosít az ajánlattevőnek az ajánlatkérővel szemben abban a tekintetben, hogy az ilyen közbeszerzési eljárás és odaítélés megtámadását célzó jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő attól az időponttól kezdődik, amikor az ajánlattevő tudomást szerzett vagy neki tudomást kellett volna szereznie arról, hogy a közbeszerzési eljárás és az odaítélés megsértette a közösségi közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályokat, vagy attól az időponttól, amikor az alkalmazandó rendelkezéseket megsértették; továbbá
2) bármelyik esetben hogyan kell a nemzeti bíróságnak
i. alkalmaznia az eljárás haladéktalan megindítására vonatkozó előírásokat, és
ii. hogyan kell élnie az ilyen kérelem benyújtására nyitva álló nemzeti jogvesztő határidő meghosszabbítására vonatkozó mérlegelési jogkörével?”
19. A Bíróság előtti eljárásban az Uniplex és az NHS mellett az Egyesült Királyság és Írország Kormánya, valamint az Európai Közösségek Bizottsága tett írásbeli és szóbeli észrevételeket.(11)
V – Értékelés
20. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdésével a High Court lényegében arra vár választ, hogy a közösségi jog milyen előírásokat tartalmaz a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslatok jogvesztő határidejének értelmezése és alkalmazása tekintetében.
21. A 89/665 irányelv nem tartalmaz kifejezett rendelkezést az 1. cikkében meghatározott jogorvoslati kérelmek benyújtására alkalmazandó határidőkről.(12) A Bíróság emellett elismeri, hogy a tagállamok eljárási autonómiájuk keretében a kérelmek benyújtására megfelelő jogvesztő határidőket állapíthatnak meg, feltéve hogy azok megfelelnek az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének.(13) Mindkét alapelv kifejezésre kerül a 89/665 irányelv 1. cikkében: az egyenértékűség elve a (2) bekezdésben, a tényleges érvényesülés elve az (1) bekezdésben.(14)
22. Jelen ügyben a tényleges érvényesülés elve áll az érdeklődés középpontjában. Nem vitatott, hogy az Egyesült Királyság jogvesztő határidőt állapíthat meg az ajánlatkérők közbeszerzési eljárásban hozott döntéseivel szembeni jogorvoslati kérelem benyújtására.(15) Az eljárásban részt vevő felek között csupán a határidőre vonatkozó tagállami szabályozás bizonyos részleteinek értelmezése és alkalmazása tekintetében van vita. Abban nem értenek egyet, hogy a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerinti angol szabályozáshoz hasonló szabályozás megfelelően veszi‑e figyelembe a közösségi jogi előírásokat. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság azt kéri, hogy a Bíróság vizsgálja meg a következőket:
– a határidő kezdő időpontjaként figyelembe veheti‑e a közbeszerzési eljárásra vonatkozó szabályok megsértésének időpontját, vagy azt az időpontot kell figyelembe vennie, amikor a felperes tudomást szerzett vagy neki tudomást kellett volna szereznie erről a jogsértésről (előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés),
– a jogorvoslati eljárásban a keresetet el lehet‑e utasítani, mint elfogadhatatlant, ha azt nem „haladéktalanul” nyújtották be (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés első része), és
– hogyan kell élnie az elévülési határidő esetleges meghosszabbítására vonatkozó mérlegelési jogkörével (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második része)?
23. A fenti kérdésekre adandó válaszoktól függ, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az Uniplex keresetét az alapeljárásban a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerint határidőben benyújtottnak vagy elkésettnek kell‑e tekintenie.
24. A továbbiakban először az első kérdéssel (A. szakasz) és a második kérdés második részével (B. szakasz) foglalkozom, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ezt követően fogok a második kérdés első részével (C. szakasz) foglalkozni.
25. Az NHS, az Egyesült Királyság és Írország szóbeli észrevételeivel ellentétben e kérdések megválaszolása szempontjából nem lehet döntő jelentősége annak, hogy a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjához hasonló előírás az érintett tagállamban sokéves hagyományon alapul.
26. A közösségi jogi előírások értelmezésénél kétségtelenül mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy azok lehető legkíméletesebben legyenek beilleszthetőek a tagállami jogba. A Bíróságnak viszont az a legfőbb feladata, hogy biztosítsa a európai közösségi jog tiszteletben tartását annak alkalmazása és értelmezése során (az EK 220. cikk (1) bekezdése), és – együttműködve a nemzeti bíróságokkal – elősegítse az egyének közösségi jogból eredő jogainak hatékony érvényesülését.
A – A közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértéséről történő tudomásszerzésnek a határidő megnyílására gyakorolt jelentőségéről (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés)
27. A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok által meghatározott jogorvoslati eljárásban a jogvesztő határidő megnyílása szempontjából a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértésének időpontja irányadó‑e, vagy pedig az az időpont, amikor a felperes arról tudomást szerzett, vagy neki tudomást kellett volna szereznie.
28. Az eljárásban részt vevő felek véleménye ezzel kapcsolatban megosztott: az Uniplex, a német kormány és a Bizottság azon a véleményen van, hogy legalábbis a szerződések hatályát nem érintő jogorvoslatok tekintetében a jogvesztő határidő nem nyílhat meg azt megelőzően, hogy a felperes a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértéséről tudomást szerzett, vagy arról neki tudomást kellett volna szereznie. Ezzel szemben az NHS, az Egyesült Királyság Kormánya és az ír kormány nyomatékosan azt állítja, hogy a határidő folyása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperesnek tudomása volt‑e vagy tudomással kellett volna‑e lennie a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértéséről; véleményük szerint elegendő, ha a nemzeti bíróságnak szabad mérlegelési jogot biztosítanak a határidő meghosszabbítására.
29. A legutóbb említett felfogás tükröződik az angol bíróságok(16) és az ír bíróságok(17) ítélkezési gyakorlatában. Az ítélkezési gyakorlat szerint a közbeszerzési határozatokkal kapcsolatos jogorvoslat benyújtásának a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott(18) határideje attól függetlenül megnyílik, hogy az érintett ajánlattevő vagy részvételre jelentkező a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértéséről tudomást szerzett‑e, vagy arról neki tudomást kellett volna‑e szereznie. Amennyiben a felperes a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértéséről nem szerez tudomást, úgy ez a határidő meghosszabbítása kapcsán hozandó döntésnél egy szempont lesz több közül, amelyet a nemzeti bíróság mérlegelési jogköre gyakorlása során vesz figyelembe.(19)
30. Az angol bíróságok uralkodó ítélkezési gyakorlatának(20) ismeretében a továbbiakban azt kell megnézni, hogy összeegyeztethető‑e a közösségi jog követelményeivel az, hogy egy a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjában szabályozotthoz hasonló jogvesztő határidő attól függetlenül megnyílik, hogy a felperes a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok szóban forgó megsértéséről tudomást szerzett‑e, vagy arról neki tudomást kellett volna‑e szereznie.
31. A 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy az ajánlatkérők által hozott határozatok „hatékonyan és különösen a lehető leggyorsabban” felülvizsgálhatóak legyenek a tekintetben, hogy sérültek‑e a közbeszerzési eljárásra vonatkozó szabályok. Ebben mind a tényleges érvényesülés elve („hatékonyan”), mind a gyorsasági követelmény („a lehető leggyorsabban”) kifejezésre jut. Egyik célt sem szabad a másik rovására megvalósítani.(21) A kettő között sokkal inkább megfelelő összhangot kell kialakítani, amelyet a mindenkori jogorvoslat módjára és jogi következményeire, valamint az érintettek kérdéses jogaira és érdekeire tekintettel kell megítélni.
32. A Pressetext Nachrichtenagentur ügyre vonatkozó indítványomban erre vonatkozóan már javasoltam egy megoldást, amely az elsődleges jogvédelem és a másodlagos jogvédelem közötti különbségtételen alapul.(22)
– Különbségtétel az elsődleges jogvédelem és a másodlagos jogvédelem között
33. Amennyiben a jogorvoslat célja az, hogy egy már megkötött szerződést semmisnek nyilvánítsanak (elsődleges jogvédelem), akkor viszonylag rövidebb abszolút jogvesztő határidő meghatározása indokolt. A már megkötött szerződés semmisségének rendkívül súlyos jogkövetkezményei igazolják olyan rövid határidő előírását, amely attól függetlenül telik, hogy a jogorvoslati kérelem előterjesztésére jogosult személynek tudomása volt‑e a szerződés odaítélésének közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályokat sértő voltáról, vagy hogy arról legalábbis tudomást kellett volna‑e szereznie. Mind az ajánlatkérő, mind szerződéses partnere részéről világos és védendő, jogbiztonságra vonatkozó igény áll fenn a megkötött szerződés érvényessége tekintetében.(23) A 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti „lehető leggyorsabban” történő jogorvoslat követelménye tehát az elsődleges jogvédelem területén különös súlyt kap.
34. Más a helyzet, ha a jogorvoslat csupán a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértésének megállapítására és adott esetben kártérítés megítélésére irányul (másodlagos jogvédelem). Az ilyen jogorvoslat ugyanis nem érinti a sikeres ajánlattevővel már megkötött szerződés fennállását. A szerződéses partnernek a biztonságos tervezéshez, valamint a közbeszerzési szerződés gyors teljesítéséhez fűződő érdekét ez nem sérti. Ennek megfelelően nem indokolt a másodlagos jogvédelemre vonatkozó kérelmek tekintetében ugyanolyan szigorú jogvesztő határidőket előírni, mint az elsődleges jogvédelemre vonatkozó kérelmek tekintetében. Éppen ellenkezőleg a hatékony jogorvoslat célja az – ahogy azt a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a tagállamok részére előírja –, hogy a vesztes ajánlattevő vagy részvételre jelentkező jogvédelemhez fűződő érdeke érvényesítését elősegítse, és ezzel a határidők nagyvonalúbban kerüljenek meghatározásra, oly módon, hogy e határidők csak akkor nyíljanak meg, amikor az érintett személy a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértéséről tudomást szerzett, vagy arról neki tudomást kellett volna szereznie.(24)
35. Az NHS és az Egyesült Királyság Kormányának véleményével szemben ez a különbségtétel az elsődleges és másodlagos jogvédelem között nem vezet „átláthatatlansághoz” és „jogbizonytalansághoz”. Továbbá semmi esetre sem csak olyan ügyek esetében alkalmazható, mint a Pressetext Nachrichtenagentur ügy, amelyben egy ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásra vonatkozó hirdetmény előzetes közzétételét mellőzve „közvetlenül ítél oda” közbeszerzési szerződéseket.
36. Az elsődleges és másodlagos jogvédelem közötti különbségtétel sokkal általánosabb érvényű. Lehetővé teszi a megfelelő egyensúly elérését a „hatékony jogorvoslat” és a „lehető leggyorsabb jogorvoslat” között, és magában a 89/665 irányelv rendszerében gyökerezik. Már a hivatkozott irányelv eredeti változata 2. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában is szerepelt a különbségtétel egyrészről a jogellenes határozatok megsemmisítése, másrészről a kártérítés megítélése között. A jövőre nézve a 2007/66 irányelvvel módosított 89/665 irányelv 2d., 2e. és 2f. cikke még egyértelműbben kiemeli ezt a különbségtételt az elsődleges jogvédelem és a másodlagos jogvédelem között, többek között éppen a jogvesztő határidők tekintetében.(25)
37. Jelen ügy nem az elsődleges jogvédelem, hanem a másodlagos jogvédelem körébe tartozik. Ez különösen érzékelhetővé válik, ha egy pillantást vetünk a High Court által megfogalmazott előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések bevezető félmondatára. Ott kizárólag a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértésének megállapítására és kártérítés megítélésére irányuló kérelem kerül megemlítésre. Ezért az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések ebben az összefüggésben értelmezendők.(26)
38. Következésképpen semmi nem indokolja, hogy az Uniplex által az alapeljárásban benyújtott kérelmekre ugyanolyan szigorú jogvesztő határidők vonatkozzanak, mint amelyek a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelem vagy az ajánlatkérőnek a szerződés megkötésére kötelezése iránti kérelem esetén lennének alkalmazandók.
– A határidőnek a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértéséről történő tényleges vagy vélelmezett tudomásszerzéstől számított megnyílása
39. A 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében kifejezésre jutó tényleges érvényesülés elve megköveteli, hogy a kártérítési keresetek és a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértésének megállapítása iránti kérelmek benyújtására vonatkozó jogvesztő határidő csak akkor nyíljon meg, amikor a felperes e szabályok állítólagos megsértéséről tudomást szerzett, vagy arról neki tudomást kellett volna szereznie.(27)
40. Ilyen értelmű megállapítást tett a Bíróság az Universale-Bau és társai ügyben(28) is. A jogvesztő hatályú határidők szabályozásának célját és lényegét abban látja, hogy az ajánlatkérő jogellenes döntései érintettekkel történő közlésüket követően(29) a lehető leggyorsabban megtámadhatóak és helyesbíthetőek legyenek.(30)
41. Természetesen a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania, hogy az érintett mely időponttól rendelkezett tudomással a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértéséről, vagy mely időponttól kellett arról tudomással rendelkeznie.(31) Ugyanakkor a célból, hogy hasznos választ adhasson ez utóbbi kérdésére, a Bíróság a nemzeti bíróságokkal való együttműködés szellemében megadhat számára minden, általa szükségesnek ítélt iránymutatást.(32)
42. Önmagában az a körülmény, hogy az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező tudomást szerez az ajánlata sikertelenségéről, még nem nyújt számára információt a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok esetleges megsértéséről. Következésképpen a sikertelen ajánlattételről szóló tájékoztatás önmagában még a másodlagos jogvédelem körébe tartozó jogorvoslati határidők megnyílását sem idézheti elő. Ahogy az Uniplex ugyanis helytállóan kifejtette, a sikertelen ajánlattevő vagy részvételre jelentkező jogorvoslati kérelmében nem hivatkozhat egyszerűen arra, hogy az ajánlata sikertelen volt.
43. Általában csak akkor lehet abból kiindulni, hogy a sikertelen ajánlattevő vagy részvételre jelentkező a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértéséről tudomást szerzett, vagy legalábbis neki tudomást kellett volna arról szereznie, ha sikertelenségének lényeges okait a közbeszerzési eljárás végén közölték vele.(33) Csak ettől az időponttól kezdve van lehetősége arra, hogy esetleges jogorvoslati kérelmét átgondoltan elkészítse, és kérelme sikerének lehetőségét felbecsülje.(34) Ezzel szemben az érintett az elutasítására vonatkozó indokolás kézhezvétele előtt a jogorvoslathoz való jogát általában nem tudja ténylegesen érvényesíteni.(35)
44. Ennek megfelelően a 2004/18 irányelv 41. cikkének (1) és (2) bekezdése már következetesen előírja, hogy a sikertelen ajánlattevőkkel és részvételre jelentkezőkkel közölni kell elutasításuk indokait. Ugyanilyen értelemben a jövőre nézve a 89/665 irányelvnek a 2007/66 irányelv által bevezetett 2c. cikke úgy rendelkezik, hogy az ajánlatkérő döntéséről való tájékoztatásban minden egyes ajánlattevővel vagy részvételre jelentkezővel közölni kell a lényeges indokok összefoglalását, és a jogorvoslati kérelmek benyújtására nyitva álló határidő az adott tájékoztatás időpontjától számított meghatározott időtartam.
45. Csak a teljesség kedvéért említendő, hogy a kártérítési kereset benyújtására irányadó határidő megnyílását nem kell attól függővé tenni, hogy a felperes az őt ért kárról tudomást szerzett, vagy arról neki tudomást kellett volna szereznie.(36) A kötelezettségszegésből eredő kár olykor ugyanis csak időbeli késedelemmel válik felismerhetővé. A kár ismertté válásáig történő várakozás ebből következően ellentétes lenne a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott „lehető leggyorsabb” jogorvoslat fogalmával. Ezzel szemben az érintett ajánlattevőnek vagy részvételre jelentkezőnek lehetővé kell tenni, hogy szükség esetén először egy, a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértésének megállapítása iránti kérelmet terjesszen elő, és a kártérítési igényét csak egy későbbi kártérítési perben határozza meg és érvényesítse.
– A nemzeti bíróságnak a határidő meghosszabbításának engedélyezése tekintetében fennálló mérlegelési jogköréről
46. Az NHS, az Egyesült Királyság és Írország arra hivatkozik ezzel szemben, hogy a hatékony bírói jogvédelem nem feltétlenül feltételezi, hogy a jogorvoslati eljárásokban a jogorvoslatok benyújtására nyitva álló jogvesztő határidők csak akkor nyíljanak meg, amikor az érintett ajánlattevő vagy részvételre jelentkező a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértéséről tudomást szerzett, vagy arról neki tudomást kellett volna szereznie. Álláspontjuk szerint a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjához hasonló szabályozás azáltal biztosítja a hatékony bírói jogvédelmet, hogy a nemzeti bíróság mérlegelési jogkörébe utalja a jogorvoslat iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidő adott esetben történő meghosszabbítását.
47. Ez az érvelés engem nem győz meg.
48. A 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése ugyanezen cikk (3) bekezdésével együtt értelmezve biztosítja az ajánlatkérő döntésével szembeni jogorvoslati eljárás igénybevételére vonatkozó egyéni jogát mindenkinek, akinek érdekében áll vagy állt egy adott közbeszerzési szerződés elnyerése, és akiknek az állítólagos jogsértés kárt okozott vagy okozhat.(37) Ahogy a párhuzamosan tárgyalt Bizottság kontra Írország ügyben kifejtem, ezen igény hatékony érvényesítését nem lehet egy tagállami hatóság – még ha az független bíróság is – szabad mérlegelésére bízni.(38)
49. A 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontja semmilyen jogi kritériumot nem határoz meg a nemzeti bíróságnak a határidő esetleges meghosszabbítása tekintetében fennálló mérlegelési jogának gyakorlásához. Ezenfelül a Bíróság előtti tárgyalás szóbeli szakaszában az eljárásban részt vevő mindegyik fél egybehangzóan kifejtette, hogy a felperes közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértése tekintetében fennálló tudomásszerzésének a hiánya csak egy azon több szempont közül, amelyet a nemzeti bíróság a mérlegelése során figyelembe vehet. Így a tudomásszerzés hiánya a határidő meghosszabbítását eredményezheti ugyan, de az nem kötelező. Ráadásul – ahogy azt Írország megjegyzi – a nemzeti bíróság a határidő esetleges meghosszabbítását bizonyos kérelmekre korlátozhatja, és más kérelmek tekintetében megtagadhatja, és így lehetséges, hogy a sikertelen ajánlattevő vagy részvételre jelentkező keresete csak részben lesz elfogadható.
50. Emiatt a konkrét ügyekben az érintettek számára kiszámíthatatlanná válik, hogy megéri‑e a jogorvoslat benyújtása. Ez a jogi helyzet elriaszthatja a sikertelen ajánlattevőket vagy részvételre jelentkezőket – különösen azokat, akik más tagállamból származnak – attól, hogy az ajánlatkérő döntésével szembeni jogorvoslathoz való jogukat érvényesítsék. A hatékony jogorvoslat 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében megjelölt célja ilyen körülmények között nem biztos, hogy elérhető.
– A tényleges vagy vélelmezett tudomásszerzés gyakorlati problémáiról
51. Az NHS és az Egyesült Királyság ezenkívül azt állítják, hogy jelentős gyakorlati problémákhoz vezetne, ha a jogvesztő határidő csak azon a napon nyílna meg, amelyen a sikertelen ajánlattevő vagy részvételre jelentkező a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértéséről tudomást szerzett, vagy arról neki tudomást kellett volna szereznie. Véleményük szerint nem egyszerű például annak a megítélése, hogy a konkrét esetben mire kell vonatkoznia a tudomásszerzésnek, és arra mely időpontban került sor, vagy az mikortól vélelmezhető.
52. Ennek kapcsán elegendő arra utalni, hogy ugyanezek a gyakorlati problémák akkor is felmerülnek, amikor a nemzeti bíróságnak a határidő meghosszabbítása tekintetében fennálló mérlegelési jogköre gyakorlása során azt kell megvizsgálnia, hogy a felperes a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértéséről mely időpontban szerzett tudomást, vagy arról neki mely időpontban kellett volna tudomást szereznie. A 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjához hasonló szabályozás az ilyen gyakorlati problémák kiküszöbölésére semmiképpen sem alkalmas, azokat csupán más szemszögből kezeli.
– A kártérítési jogorvoslatok elrettentő hatásáról
53. Írország ezzel szemben azt hozza fel, hogy a kártérítési jogorvoslatok határidejének túlzottan nagyvonalú kezelése rendkívül elrettentő hatást gyakorolhat az ajánlatkérőkre (úgynevezett „chilling effect”), és a közbeszerzési eljárásokat is jelentősen lelassíthatja. Ehhez az érveléshez a szóbeli szakasz során csatlakozott az NHS és az Egyesült Királyság is.
54. Mindazonáltal ez az érvelés sem meggyőző.
55. Kétségtelen, hogy a sikertelen ajánlattevők vagy részvételre jelentkezők kártérítés iránti jogorvoslatai rendkívüli pénzügyi terhet rónak az ajánlatkérőre. Ez a kockázat azonban az az ár, amelyet az ajánlatkérőnek feltétlenül el kell fogadnia annak érdekében, hogy a közbeszerzésekkel összefüggésben a hatékony bírói jogvédelmet biztosítani lehessen. Az ajánlatkérő ezzel együtt járó pénzügyi kockázatainak a minimalizálására irányuló minden törekvés szükségszerűen a hatékony bírói jogvédelem sérelmét eredményezi.
56. Végezetül a másodlagos jogvédelem igénybevételével szemben felállított feltételek túlzottan megszorító alkalmazása a jogorvoslati eljárás céljainak elérését is veszélyezteti. E célok közé ugyanis nem csak a sikertelen ajánlattevők vagy részvételre jelentkezők jogvédelmének biztosítása tartozik. A jogorvoslati eljárás sokkal inkább fegyelmező hatást kell, hogy gyakoroljon az ajánlatkérőkre, amely révén biztosítja az európai közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok – különösen az átláthatóság követelményének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának – betartását, és szankcionálja az esetleges jogsértéseket.
57. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjához hasonló határidőkre vonatkozó szabályozás sem alkalmas arra, hogy a hivatkozott elrettentő hatást kizárja. Ugyanis, ahogy már említettem, ezen előírás szerint a nemzeti bíróság szabad mérlegelési jogkörébe tartozik a sikertelen ajánlattevő vagy részvételre jelentkező számára a jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő esetleges meghosszabbítása, mégpedig különösen akkor, ha ajánlattevő vagy részvételre jelentkező azt megelőzően nem rendelkezett tudomással a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértéséről. A határidő meghosszabbításának lehetősége oda vezethet, hogy az ajánlatkérő még jóval a nyertes ajánlattevővel vagy részvételre jelentkezővel történő szerződéskötést követően is ki van téve a kártérítési követelések kockázatának. A bírói mérlegelés 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjában foglalt szabály miatti kiszámíthatatlansága következtében az ajánlatkérő számára ez a kockázat még nehezebben előre látható, mint az olyan szabályozás esetében, miszerint a jogvesztő határidő akkor nyílik meg, amikor az érintett a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértéséről tudomást szerez, vagy arról neki tudomást kellett volna szereznie.
B – A nemzeti bíróság határidő-hosszabbítás engedélyezésére vonatkozó mérlegelési jogköréről (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második része)
58. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második része szoros összefüggésben áll az első kérdéssel. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogyan járjon el, ha a sikertelen ajánlattevő vagy részvételre jelentkező – mivel a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértéséről kezdetben nem rendelkezett tudomással, és neki arról nem is kellett tudomással rendelkeznie – nem tudta a jogorvoslati kérelmét a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerinti három hónapos határidőn belül benyújtani.
59. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a tagállami bíróságok kötelesek a nemzeti jogot az irányelvvel összhangban értelmezni és alkalmazni.(39) Különösen a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok által meghatározott jogorvoslati határidők tekintetében kell a jogvesztő határidőket szabályozó nemzeti előírásokat a lehető legnagyobb mértékben úgy értelmezniük, hogy azok biztosítsák a 89/665 irányelvből eredő tényleges érvényesülés követelményét.(40)
60. Ahogyan az első kérdés kapcsán kifejtettem,(41) a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó megállapítási és kártérítési keresetekre irányadó jogvesztő határidők csak akkor nyílhatnak meg, amikor a felperes a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértéséről tudomást szerez, vagy arról neki tudomást kellett volna szereznie. A kérdést előterjesztő bíróságnak tehát minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy ez a követelmény érvényesülhessen.(42)
61. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság elsőször is köteles a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott határidőt az irányelvnek megfelelően úgy alkalmazni, hogy a megállapítási és kártérítési keresetek esetében e határidő nem a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértésének időpontjában nyílik meg, hanem akkor, amikor a felperes a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértéséről tudomást szerez, vagy arról neki tudomást kellene szereznie.
62. Amennyiben a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdése b) pontjának ilyen értelmezésére nincs lehetőség, úgy a kérdést előterjesztő bíróságnak másodlagosan a határidő meghosszabbítására vonatkozó mérlegelési jogköre keretében kell az irányelv értelmezésének megfelelő megoldást keresnie. A 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti hatékony jogorvoslat célja ilyen esetben a nemzeti bíróság mérlegelési jogkörét gyakorlatilag kiiktatja. A nemzeti bíróság ebben az esetben köteles határidő-hosszabbítást engedélyezni egy olyan felperesnek, mint az Uniplex.
63. A nemzeti bíróságnak e határidő-hosszabbítás tartamát legalább úgy kell meghatároznia, hogy a felperesnek a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok állítólagos megsértéséről történő tudomásszerzés időpontjától, vagy azon időponttól kezdve, hogy arról tudomást kellett volna szereznie, a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott három hónapos határidő álljon rendelkezésére a kereset előkészítésére és benyújtására. Ezen túlmenően a nemzeti bíróság mérlegelési jogköre keretében a konkrét ügy körülményeire tekintettel szabadon jelentősebb határidő-hosszabbítást is engedélyezhet, ha ezt szükségesnek tartja az ügy méltányos kezelése érdekében.
C – A jogorvoslati kérelem haladéktalanul történő benyújtásának követelményéről (a második kérdés első része)
64. A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdés első részével lényegében arra vár választ, hogy a jogorvoslati kérelmet mint elfogadhatatlant elutasíthatja‑e, ha azt nem „haladéktalanul” nyújtották be.
65. A 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott határidőre vonatkozó szabályozás szerint a jogorvoslati kérelem csak akkor elfogadható, ha azt „haladéktalanul, de legkésőbb az annak alapjául szolgáló körülmények első felmerülésétől számított 3 hónapon belül” benyújtották. A jogorvoslati eljárás haladéktalanul történő megindításának követelménye nyilvánvalóan lehetővé teszi az angol bíróságok számára, hogy mérlegelési jogkörük keretében eljárva már a három hónapos határidő lejártát megelőzően benyújtott jogorvoslati kérelmet is elutasítsák, mint elfogadhatatlant. A Bíróság előtti szóbeli szakasz során az alapeljárásban részt vevő felek és az Egyesült Királyság kormánya egyetértettek abban,(43) hogy az angol bíróságok az ítélkezési gyakorlatukban ténylegesen élnek a kereset „nem haladéktalanul” történő benyújtása („lack of promptness”) miatti elutasításának lehetőségével.(44)
66. A jogvesztő határidő alkalmazása ugyanakkor nem vezethet odáig, hogy a közbeszerzési döntésekkel szembeni jogorvoslati jog gyakorlását megfossza annak gyakorlati hatékonyságától.(45)
67. A 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy az ajánlatkérő hatóságok döntéseivel szemben „hatékonyan és különösen a lehető leggyorsabban” jogorvoslattal lehessen élni arra hivatkozva, hogy e határozatok megsértették a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályokat. Ahogyan a C‑456/08. sz., Bizottság kontra Írország ügyre vonatkozó indítványomban részletesen kifejtem,(46) a tagállamoknak az irányelv e céljának eléréséhez szükséges egyértelmű törvényi hátteret kell teremteni ezen a területen. Kötelesek kielégítően pontos, egyértelmű és előre látható rendelkezéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy az egyének a jogaikat és kötelességeiket megismerhessék.
68. A 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjában meghatározotthoz hasonló határidőre vonatkozó szabályozás esetében az egyértelműség, pontosság és előreláthatóság követelményének még inkább érvényesülnie kell. A határidőkre vonatkozó zavaros szabályozás nagyon is alkalmas arra, hogy az egyénekre és vállalkozásokra nézve hátrányos következményeket idézzen elő.
69. A 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontja által előírthoz hasonló jogvesztő határidő, amelynek tartamát a „haladéktalanul” kifejezés a hatáskörrel rendelkező bíró szabad mérlegelésébe utalja, hatását tekintve nem előre látható. Az érintett ajánlattevők és részvételre jelentkezők előtt nem világos, hogy mennyi idejük van a jogorvoslati kérelmük megfelelő előkészítésére, és az ilyen jogorvoslati kérelmek sikerességének esélyeit alig lehet megbecsülni. Ezért az ajánlatkérők által hozott határozatokkal szembeni hatékony jogorvoslatnak a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése által meghatározott célja nem valósul meg.(47)
70. Következésképpen a nemzeti bíróságok a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott három hónapos határidőn belül benyújtott jogorvoslati kérelmet nem utasíthatják el, mint elfogadhatatlant, arra hivatkozva, hogy az „nem haladéktalanul” került benyújtásra. Kötelesek a szóban forgó nemzeti jogot az adott irányelvnek megfelelően értelmezni és alkalmazni.(48) Amint már említettem, a nemzeti bíróságoknak különösen a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok által meghatározott jogorvoslati határidők tekintetében kell a jogvesztő határidőket szabályozó nemzeti előírásokat a lehető legnagyobb mértékben úgy értelmezniük, hogy azok biztosítsák a 89/665 irányelvből eredő hatékony érvényesülés követelményét.(49)
71. Megjegyezném, hogy a haladéktalan jogorvoslati eljárás indításának követelményét nem szükségszerűen önálló jogvesztő határidőként kell értelmezni. Amennyiben egy jogszabály a napokban, hetekben, hónapokban vagy években kifejezett időtartamot a „haladéktalanul” szóval vagy hasonló kifejezéssel kapcsol össze, úgy ezt a kiegészítést úgy is lehet értelmezni, hogy az a gyorsasági követelményt fejezi ki, és a kérelmezőt vagy felperest emlékezteti azon kötelezettségére, hogy a saját érdekében a lehető leghamarabb tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a jogait a lehető legjobban tudja érvényesíteni.(50)
72. Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott „haladéktalan eljárás” követelménye értelmezhető‑e úgy, hogy az nem az elfogadhatóság egyik feltétele, hanem pusztán utalás a gyorsaság követelményére.
73. Amennyiben nincs lehetőség a 2006. évi PCR 47. cikke (7) bekezdése b) pontjának a 89/665 irányelvvel összhangban álló értelmezésére, a nemzeti bíróság köteles a közösségi jogot maradéktalanul alkalmazni és a magánszemélyek részére biztosított jogokat megvédeni, valamint a nemzeti jog azon rendelkezéseinek alkalmazását mellőzni, amelyek alkalmazása a konkrét ügyben a közösségi joggal ellentétes eredményre vezetne.(51)
VI – Végkövetkeztetések
74. A fenti megfontolások alapján javasolom a Bíróságnak, hogy a High Court of Justice előzetes döntéshozatal iránti kérelmét a következőképpen válaszolja meg:
1) Az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy a közbeszerzési eljárásra vonatkozó szabályok megsértésének megállapítására vagy kártérítés megítélésére irányuló jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidő attól az időponttól kezdődik, amikor a felperes tudomást szerzett e jogsértésről, vagy arról neki tudomást kellett volna szereznie.
2) A 89/665/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésével ellentétes a határidőkre vonatkozó olyan szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a nemzeti bíróság a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok megsértésének megállapítása iránti jogorvoslati kérelmet vagy kártérítés megítélésére irányuló jogorvoslati kérelmet a jogvesztő határidő lejárta címén elutasítsa, illetve a kártérítési keresetet mint elfogadhatatlant a haladéktalanul történő keresetindítás követelményére történő hivatkozással elutasítsa.
3) A nemzeti bíróságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy a 89/665/EGK irányelv céljának megfelelő eredményt érjen el. Amennyiben nincs lehetőség a jogorvoslati határidőkre vonatkozó nemzeti szabályozás 89/665 irányelvvel összhangban álló értelmezésére és alkalmazására, a nemzeti bíróság köteles a nemzeti jog ezen rendelkezéseinek alkalmazását mellőzni.