MELCHIOR WATHELET
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. július 10.(1)
C‑478/17. sz. ügy
IQ
kontra
JP
(a Tribunalul Cluj [Kolozs megyei törvényszék, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Szülői felelősségre vonatkozó joghatóság – Az ügy tárgyalására alkalmasabb bírósághoz való áttétel – »Valamely tagállamnak az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróságának« fogalma”
1. A 2201/2003/EK rendelet(2) 15. cikkének értelmezésére vonatkozó jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Tribunalul Cluj (Kolozs megyei törvényszék, Románia) terjesztette elő a szülői felelősségre vonatkozó azon jogvita keretében, amely a – három kiskorú gyermekével 2012 óta az Egyesült Királyságban tartózkodási hellyel rendelkező – felperes, IQ és a gyermekek apja, a Romániában tartózkodási hellyel rendelkező, külföldi állampolgárságú alperes, JP között áll fenn.
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
2. A 2201/2003 rendelet (12), (13) és (21) preambulumbekezdésének a szövege a következő:
„(12) Ezen rendeletben megállapított szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a joghatóság jogalapját a gyermek alapvető érdekeinek figyelembevételével [helyesen: A szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a joghatóság vonatkozásában e rendeletben megállapított szabályokat a gyermek mindenekfelett álló érdekének figyelembevételével] alakítják ki, különösen a fizikai közelség alapján. Ez azt jelenti, hogy a joghatóságot mindenekelőtt a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam szerint kell megállapítani, kivéve azokat a bizonyos eseteket, amikor megváltozik a gyermek tartózkodási helye [helyesen: kivéve a gyermek tartózkodási helye megváltozásának bizonyos eseteit], vagy ha a szülői felelősséget gyakorlók között megállapodás jön létre.
(13) A gyermek érdekében e rendelet – kivételes esetekben és bizonyos körülmények között – lehetővé teszi azt, hogy a joghatósággal rendelkező bíróság egy másik tagállam bírósága elé átteszi az ügyet, amennyiben ez a bíróság alkalmasabb a tárgyalás lefolytatásához. […]
(21) A tagállamokban meghozott határozatok elismerését és végrehajtását a kölcsönös bizalom elvére kell alapozni, és az elismerés megtagadásának jogalapját a szükséges minimális szinten kell tartani.”
3. A 2201/2003 rendelet 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ezt a rendeletet a bíróság jellegétől függetlenül az alábbiakkal kapcsolatos polgári ügyekben kell alkalmazni:
[…]
b) a szülői felelősség megállapítása, gyakorlása, átruházása, korlátozása vagy megszüntetése.”
4. A 2201/2003 rendelet 2. cikke értelmében:
„E rendelet alkalmazásában:
»bíróság«: a tagállamok valamennyi, az 1. cikk alapján az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben joghatósággal rendelkező hatósága;
[…]”
5. A 2201/2003 rendelet „Általános joghatóság” címet viselő 8. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:
„Egy tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek olyan gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, aki a bíróság megkeresésékor [helyesen: a bírósághoz fordulás időpontjában] az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.”
6. A 2201/2003 rendelet „Megállapodás a joghatóságról” címet viselő 12. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket mondja ki:
„(1) A házasság felbontása, a különválás vagy a házasság érvénytelenítése iránti kérelemben [helyesen: kérelem tekintetében] a 3. cikk alapján joghatósággal rendelkező tagállam bíróságai akkor rendelkeznek joghatósággal az adott kérelemmel összefüggő, szülői felelősségre vonatkozó ügyekben is, amennyiben:
a) legalább az egyik házastárs a gyermekkel kapcsolatos szülői felelősséget gyakorol,
és
b) a házastársak és a szülői felelősség gyakorlói kifejezetten vagy más egyértelmű módon elfogadták a bíróságok joghatóságát a bíróság megkeresésének [helyesen: a bírósághoz fordulás] időpontjában, és az a gyermek érdekeit legjobban szolgálja [helyesen: és az a gyermek mindenekfelett álló érdekét szolgálja].
(2) Az (1) bekezdésben megállapított joghatóság azonnal megszűnik, amint:
a) a házasság felbontására, a különválásra vagy a házasság érvénytelenítésére vonatkozó kérelemnek helyt adó vagy azt elutasító határozat jogerőre emelkedik;
b) az a) pontban említett időpontban még folyamatban lévő, a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban hozott határozat jogerőre emelkedik;
c) az a) és b) pontban említett eljárások más okból befejeződnek.
[…]”
7. A 2201/2003 rendeletnek az „Áttétel az ügy tárgyalására alkalmasabb bírósághoz” címet viselő 15. cikke értelmében:
„(1) Kivételes esetben, és ha ez a gyermek alapvető érdekének [helyesen: mindenekfelett álló érdekének] megfelel, valamely tagállamnak az érdemi ügyet [helyesen: az ügy érdemét] illetően joghatósággal rendelkező bíróságai, amennyiben úgy ítélik meg, hogy egy másik tagállam, amelyhez a gyermeket szoros kötelék fűzi [helyesen: egy másik tagállam bírósága, amely tagállamhoz a gyermeket különös kötelék fűzi], alkalmasabb az ügy vagy annak egy meghatározott része tárgyalására:
a) felfüggeszthetik az adott ügyet vagy annak egy részét, és felkérhetik a feleket arra, hogy terjesszenek kérelmet az említett másik tagállam bírósága elé a (4) bekezdéssel összhangban [helyesen: felfüggeszthetik a döntéshozatalt az adott ügy vagy annak egy része tekintetében, és felhívhatják a feleket arra, hogy terjesszenek kérelmet az említett másik tagállam bírósága elé a (4) bekezdéssel összhangban]; vagy
b) felkérhetik egy másik tagállam bíróságát arra, hogy vállalja a joghatóságot az (5) bekezdéssel összhangban.
(2) Az (1) bekezdést kell alkalmazni:
a) az egyik fél kérelmére; vagy
b) a bíróság hivatalbóli indítványára; vagy
c) egy másik olyan tagállam bíróságától származó kérelem esetén, amelyhez a gyermeket szoros [helyesen: különös] kötelék fűzi, a (3) bekezdéssel összhangban.
A bíróság hivatalból [helyesen: a Bíróság által hivatalból], illetve egy másik tagállam bíróságának kérelme alapján végrehajtott áttételt legalább az egyik félnek el kell fogadnia.
(3) A gyermek akkor tekintendő úgy, mint akit szoros [helyesen: különös] kötelék fűz valamely tagállamhoz az (1) bekezdésben említettek szerint, amennyiben az adott tagállam:
a) vált a gyermek szokásos tartózkodási helyévé azt követően, hogy az (1) bekezdésben említett bíróságot megkeresték [helyesen: bírósághoz fordultak]; vagy
b) a gyermek korábbi szokásos tartózkodási helye; vagy
c) a gyermek állampolgársága szerinti hely; vagy
d) a szülői felelősség jogosultjának szokásos tartózkodási helye; vagy
e) az a hely, ahol a gyermek vagyona található, és az ügy a gyermek védelmét szolgáló intézkedésekre vonatkozik e vagyon kezelésével, megóvásával vagy rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban.
(4) A tagállamnak az érdemi ügyet [helyesen: az ügy érdemét] tekintve joghatósággal rendelkező bírósága határidőt állapít meg, amelyen belül a másik tagállam bíróságait meg kell keresni az (1) bekezdéssel összhangban.
Amennyiben a bíróságokat nem keresik meg az adott határidőn belül, a megkeresett bíróság [helyesen: az eljáró bíróság] folytatja a joghatóság gyakorlását a 8–14. cikkel összhangban.
(5) Az említett másik tagállam bíróságai – amennyiben az ügy sajátos körülményei folytán az a gyermek alapvető érdekeit [helyesen: mindenekfelett álló érdekét] szolgálja – a megkeresésüket követő hat héten belül fogadhatják el a joghatóságot az (1) bekezdés a) pontjával, illetve az (1) bekezdés b) pontjával összhangban [helyesen: az (1) bekezdés a) pontja, illetve az (1) bekezdés b) pontja alapján történő megkeresésüket követő hat héten belül fogadhatják el a joghatóságot]. Ebben az esetben az elsőként megkeresett bíróság [helyesen: az eredetileg eljáró bíróság] megállapítja joghatóságának hiányát. Egyébként az elsőként megkeresett bíróság [helyesen: Egyébként az eredetileg eljáró bíróság] folytatja a joghatóság gyakorlását a 8–14. cikkel összhangban.
(6) A bíróságok együttműködnek e cikk alkalmazásában, akár közvetlenül, akár az 53. cikk szerint kijelölt központi hatóságokon keresztül.”
8. E rendelet „Perfüggőség és összefüggő eljárások” cím alatti 19. cikke a következőképpen rendelkezik:
„[…]
(2) Amennyiben azonos jogalapból származó, ugyanarra a gyermekre vonatkozó szülői felelősséggel kapcsolatos eljárást különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak, a később megkeresett bíróság az elsőként megkeresett bíróság joghatóságának megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást [helyesen: az a bíróság, amelyhez később fordultak, hivatalból felfüggeszti az eljárást azon bíróság joghatóságának megállapításáig, amelyhez elsőként fordultak].
(3) Amennyiben az elsőként megkeresett bíróság [helyesen: azon bíróság, amelyhez elsőként fordultak] joghatóságát megállapítják, a később megkeresett bíróság [helyesen: az a bíróság, amelyhez később fordultak] az előbbi bíróság javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.
Ebben az esetben az a fél, aki a később megkeresett bíróságnál [helyesen: azon bíróság előtt, amelyhez később fordultak] indított eljárást, azt az elsőként megkeresett bíróságnál [helyesen: azon bíróság előtt, amelyhez elsőként fordultak] is megindíthatja.”
9. A 2201/2003 rendeletnek „A szülői felelősségre vonatkozó határozatok elismerését kizáró okok” címet viselő 23. cikke értelmében:
„A szülői felelősségre vonatkozó határozat nem ismerhető el, amennyiben:
[…]
e) ha a határozat összeegyeztethetetlen a szülői felelősségre vonatkozó későbbi határozattal, amelyet abban a tagállamban hoztak, ahol az elismerést kérik.”
B. A román jog
10. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett határozatból kitűnik, hogy Romániában a Codul de procedură civilă român (román polgári perrendtartás) 448. cikke (1) bekezdésének 1. pontja előírja, hogy az első fokon hozott szülői felelősségre vonatkozó határozatok végrehajthatók. A román eljárási jogszabályok szerint így az első fokon hozott szülői felelősségre vonatkozó határozatok végrehajtása csak akkor szűnik meg, ha a fellebbezésnek helyt adnak.
II. Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
11. A három gyermekével az Egyesült Királyságban élő IQ 2014. november 26‑án házasság felbontása iránti keresetet terjesztett a Judecătoria Cluj‑Napoca (kolozsvári elsőfokú bíróság, Románia) elé, három gyermekük apjával, a külföldi állampolgárságú JP alperessel szemben, aki Romániában, Szászfenesen élt.
12. A felperes a keresetében azt is kérte az említett bíróságtól, hogy a házasságból származó három kiskorú gyermek vonatkozásában a szülői felügyelet kizárólagos gyakorlását ítélje neki, a gyermekeket nála helyezze el, és kötelezze az alperest tartásdíj fizetésére.
13. Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben a házasság közös megegyezés, illetve másodlagosan osztott vétkesség alapján történő felbontását kérte, valamint a házasságból származó három gyermek vonatkozásában a szülői felügyelet közös gyakorlását, továbbá a gyermekekkel való személyes kapcsolattartás rendjének meghatározását.
14. A 2015. szeptember 28‑i tárgyalás során a Judecătoria Cluj‑Napoca (kolozsvári elsőfokú bíróság) megvizsgálta joghatóságának fennállását, és megállapította, hogy rendelkezik joghatósággal az ügy tárgyalására. Mivel a felek megállapodtak a házasság közös megegyezésen alapuló felbontásában, e bíróság megállapította, hogy teljesültek e kereseti kérelem elbírálásának feltételei. Következésképpen közös megegyezés alapján felbontotta a házasságot, valamint elkülönítette a kiegészítő kereseti kérelmeket a kifejezetten a házasság felbontásával kapcsolatos kérelmektől; ezek vonatkozásában folytatta az ügy vizsgálatát, a bizonyításfelvétel érdekében kitűzve a tárgyalás időpontját.
15. A Judecătoria Cluj‑Napoca (kolozsvári elsőfokú bíróság) polgári ítélettel részben helyt adott a felperes keresetének és az alperes viszontkeresetének, elrendelte a házasságból származó három gyermek vonatkozásában a szülői felügyelet közös gyakorlását, a felperes tartózkodási helyét jelölte ki a gyermekek tartózkodási helyének, meghatározta az alperes által a gyermekek után fizetendő tartásdíj összegét, továbbá meghatározta az apa gyermekekkel való személyes kapcsolattartásának rendjét.
16. 2016. szeptember 7‑én a gyermekek anyja és apja fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz.
17. E bíróság előtt IQ azt kéri, hogy neki ítéljék a szülői felügyeleti jog kizárólagos gyakorlását, valamint korlátozzák az apa gyermekekkel való személyes kapcsolattartásának rendjét. JP a maga részéről e rend kiszélesítését kéri.
18. 2016. december 26‑án IQ a High Court of Justice (England & Wales), Family Division, Family Court, Birminghamhez (felsőbíróság [Anglia és Wales], családjogi kollégium, családjogi bíróság, Birmingham, Egyesült Királyság) kérelemmel fordult a gyermekek apjával szembeni korlátozó végzés meghozatala iránt. 2017. január 3‑án a gyermekek feletti felügyeleti jog meghatározását is kérte e bíróságtól.
19. Ugyanezen a napon e bíróság ideiglenes intézkedést hozott, amely ezen ügy végleges eldöntéséig megtiltja az apának a gyermekek elvitelét. 2017. február 2‑án e bíróság felhívta a román bíróságot is, hogy állapítsa meg saját joghatóságának hiányát az ügy tárgyalását illetően, mivel a gyermekek tartózkodási helye a szülők hozzájárulásával az Egyesült Királyságban van.
20. A High Court of Justice (England & Wales), Family Division, Family Court, Birmingham (felsőbíróság [Anglia és Wales], családjogi kollégium, családjogi bíróság, Birmingham) végzésének megfelelően 2017. július 6‑án a kérdést előterjesztő bírósághoz fordultak a 2201/2003 rendelet 15. cikke alapján az ügynek az említett egyesült királysági bírósághoz való áttétele iránt, mivel a három érintett gyermek szokásos tartózkodási helye legalább 2013 óta Angliában és Walesben van, vagyis e bíróság joghatósági területén, nem pedig Romániában, és ez a helyzet a román bíróságok előtt folyamatban lévő eljárás egésze alatt fennáll.
21. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a jelen ügyben a bíróság, amelytől az ügy áttételét kérik, a fellebbezési szakaszban jár el, és már van egy első fokon hozott határozat.
22. A kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet továbbá arra, hogy a Judecătoria Cluj‑Napoca (kolozsvári elsőfokú bíróság) által első fokon hozott határozat a román polgári perrendtartás 448. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerint végrehajtható, mivel amíg az ítéletet nem helyezik hatályon kívül, az alperes kérheti annak végrehajtását.
23. Márpedig ha a kérdést előterjesztő bíróságnak az ügyet valamely egyesült királysági bírósághoz kellene áttennie a 2201/2003 rendelet 15. cikke alapján, nem lenne lehetősége határozatot hozni a fellebbezés tárgyában, így az első fokon hozott határozat továbbra is hatályban maradna.
24. E körülmények között Tribunalul Cluj (Kolozs megyei törvényszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [2201/2003 rendelet] 15. cikk[é]ben szereplő »valamely tagállamnak az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróságai« kifejezés ugyanúgy vonatkozik‑e azon bíróságokra, amelyek első fokon bírálják el az ügyet, mint a fellebbviteli bíróságokra? Fontos tudni, hogy az ügyet a 2201/2003 rendelet 15. cikke alapján át lehet‑e tenni az ügy tárgyalására alkalmasabb bírósághoz, amennyiben az a joghatósággal rendelkező bíróság, amelytől az ügy tárgyalására alkalmasabb bírósághoz való áttételt kérik, fellebbviteli bíróság, míg az ügy tárgyalására alkalmasabb bíróság egy elsőfokú bíróság.
2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, az ügyet az ügy tárgyalására alkalmasabb bírósághoz áttevő joghatósággal rendelkező bíróságnak mit kell tennie az első fokon hozott határozattal?”
III. A Bíróság előtti eljárás
25. Írásbeli észrevételeket csak a román kormány és az Európai Bizottság nyújtott be, az alapügyben részes felek egyike sem tartotta ezt szükségesnek. A Bíróságtól nem kérték tárgyalás tartását.
IV. Elemzés
A. Az első kérdésről
1. A felek észrevételeinek összefoglalása
26. A román kormány megjegyzi, miszerint a Bíróság megállapította, hogy a szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a joghatósági szabályok végrehajtása során a gyermek mindenekfelett álló érdeke figyelembevételének biztosítása céljából az európai uniós jogalkotó – amint az e rendelet (12) preambulumbekezdéséből kitűnik – a szoros kapcsolat kritériumát alkalmazta.(3) E kritérium értelmében a szülői felelősségre vonatkozó ügyekben valamely bíróság joghatóságát a 2201/2003 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében főszabály szerint a gyermeknek a bírósághoz forduláskor fennálló szokásos tartózkodási helye határozza meg.(4) A 2201/2003 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése, amely lényegében azt írja elő, hogy a házasság felbontása iránti kérelem elbírálására ugyanezen rendelet 3. cikke alapján joghatósággal rendelkező bíróság joghatósággal rendelkezik az adott kérelemmel összefüggő, szülői felelősségre vonatkozó ügyekben is, kivételt jelent a 2201/2003 rendelet 8. cikkében előírt joghatósági szabály alól.
27. A 2201/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdését illetően a román kormány először is megállapítja, hogy e rendelet nem határozza meg a „valamely tagállamnak az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bírósága” fogalmát. E fogalmat tehát annak a kontextusnak, amelybe illeszkednek, valamint a 2201/2003 rendelettel elérni kívánt célkitűzéseknek a figyelembevételével kell értelmezni.
28. Ezt követően a román kormány emlékeztet arra, hogy a szülői felelősségre vonatkozó ügyek joghatósági szabályai a 2201/2003 rendelet II. fejezetének 2. szakaszában szerepelnek, amelynek része a 15. cikk. Így a 2201/2003 rendelet 15. cikkének tárgyi hatálya megegyezik a 2201/2003 rendelet II. fejezetének 2. szakaszában(5) előírt joghatósági szabályok összességének tárgyi hatályával. Ebből következik, hogy a 2201/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „joghatósággal rendelkező bíróság” bármelyik lehet a szülői felelősségre vonatkozóan joghatósággal rendelkező, a 2201/2003 rendelet 8–14. cikkében előírt bíróságok közül. Következésképpen a román kormány szerint e rendelet 15. cikke az abban említett bíróságra bízza – a 2201/2003 rendelet által megállapított joghatóság alapján – a szülői felelősség tárgyában történő határozathozatalt, függetlenül attól, hogy e bíróság első fokon vagy fellebbezés során jár‑e el.
29. Végül a román kormány úgy véli, hogy a 2201/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében az „ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróság” fogalma nem csak arra a tényre vonatkozik, hogy a saját joghatósága szerint az ügy érdemét illetően alkalmas bíróságról van szó, hanem arra is, hogy a szóban forgó bíróság megállapította saját joghatóságát.
30. A román kormány megjegyzi, hogy a 2201/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése nem rögzít határidőt azon időpontra vonatkozóan, amikor az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróság átteheti az ügyet egy alkalmasabb bírósághoz.
31. E tekintetben a román kormány megjegyzi, hogy a 2201/2003 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése szerint az e rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében megállapított joghatóság megszűnik többek között, amint valamely szülői felelősségre vonatkozó határozat jogerőre emelkedik, vagy amint az eljárás más okból befejeződik. Az alapügyben az a bíróság, amelyhez elsőként fordultak, a 2201/2003 rendelet 15. cikke alapján addig teheti át az ügyet az alkalmasabb bírósághoz, amíg azon bíróság, amelyhez elsőként fordultak, megállapított joghatósága meg nem szűnik. A román kormány úgy véli, hogy az ügy áttétele során a joghatósággal rendelkező bíróságnak esetről esetre elemeznie kell, hogy – többek között – az e rendelet 15. cikkében előírt feltételeket betartották‑e.(6)
32. Így valamely, az alapügyhöz hasonló helyzetben a joghatósággal rendelkező bíró – vagyis az a bíró, akihez elsőként fordultak – feladata ellenőrizni, hogy valamely, az ügy tárgyalására alkalmasabb bírósághoz való áttétel megfelel‑e a 2201/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeknek és különösen, hogy az a bíróság, amelyhez az áttételt tervezik, alkalmasabb‑e a gyermek mindenekfelett álló érdekét legjobban szolgáló, szülői felelősségre vonatkozó határozat meghozatalára.
33. A román kormány az első kérdésre olyan választ javasol, hogy a 2201/2003 rendelet rendelkezéseit általában, és különösen a 15. cikket úgy kell értelmezni, hogy az alapügy körülményeihez hasonló helyzetben azok lehetővé teszik valamely tagállami bíróság számára – amely az ügy érdemét illetően e rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében vett joghatósággal rendelkezik –, hogy áttegye az ügyet valamely másik tagállam általa alkalmasabbnak vélt bíróságához, addig, amíg a 2201/2003 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése alapján a joghatósága meg nem szűnik.
34. Az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróság feladata továbbá, hogy esetről esetre elemezze és megállapítsa, hogy valamely, fellebbezési szakaszban lévő ügy áttétele megfelel‑e a 2201/2003 rendelet 15. cikkében előírt feltételeknek, és különösen vizsgálja, hogy az a bíróság, amelyhez áttenni készül az ügyet, alkalmasabb‑e a szülői felelősségre vonatkozó határozat meghozatalára, és hogy az ügy áttétele a gyermek mindenekfelett álló érdekét szolgálja‑e.
35. A Bizottság szerint a 2201/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése a joghatóságnak csak egy „másik olyan tagállam bíróságához” történő áttételét teszi lehetővé, „amely tagállamhoz a gyermeket különös kötelék fűzi”. A 2201/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése kimerítő listát tartalmaz azokról a szempontokról, amelyek meghatározzák azon tagállam fogalmát, „amelyhez a gyermeket különös kötelék fűzi”. E tekintetben a gyermek jelenlegi szokásos tartózkodási helye nem szerepel a listán, holott a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam joghatósága a szülői felelősségre vonatkozó joghatóság sarokköve.
36. Mindazonáltal a Bizottság úgy véli, hogy a 2201/2003 rendelet 15. cikkének alkalmazását nem lehet kizárni abban az esetben, ha két bíróságnak van joghatósága. Ellentétes lenne ugyanis e rendelkezés céljával az olyan tagállam bíróságára történő alkalmazás kizárása, amellyel a gyermeknek a legerősebb a kapcsolata.
37. Ami a 2201/2003 rendelet 15. cikke és 19. cikke közötti kapcsolatot illeti, noha ez utóbbi cikk előírja azon bíróság számára, amelyhez később fordultak, hogy függessze fel az eljárást, ha megállapították azon bíróság joghatóságát, amelyhez elsőként fordultak, e követelmény nem zárhatja ki a lehetőséget, hogy az a bíróság, amelyhez később fordultak, a 2201/2003 rendelet 15. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti kérelmet terjesszen elő.
38. A 2201/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében előírt, „valamely tagállamnak az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bírósága” kifejezést illetően a Bizottság arra hivatkozik, hogy e kifejezés egyáltalán nem utal arra, hogy e lehetőség az elsőfokú bíróságokra korlátozódna.
39. A Bizottság úgy véli, hogy a 2201/2003 rendelet 15. cikkének ratio legise mérlegelési jogkört biztosít a bíróság számára, amely adott esetben lehetővé teszi a joghatóság átengedésére vonatkozó határozat meghozatalát, de csak azzal a feltétellel, hogy ez utóbbi a „gyermek mindenekfelett álló érdekét” szolgálja.
2. Értékelés
a) Bevezetés
40. Igen rövid, mindössze huszonegy pontot tartalmazó előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a Tribunalul Cluj (Kolozs megyei törvényszék) (első kérdésével) lényegében arra kér választ a Bíróságtól, hogy miként értelmezze a 2201/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében említett, „valamely tagállamnak az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróságai” fogalmat, és hogy a 2201/2003 rendelet 15. cikke alapján sor kerülhet‑e az alapügy tárgyalására alkalmasabb bírósághoz való áttételre, ha az áttevő bíróság fellebbviteli bíróság, míg az alkalmasabb bíróság egy elsőfokú bíróság.
41. Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak már volt alkalma a 2201/2003 rendelet 15. cikkének rendelkezéseit értelmezni, azonban még nem határozott az e cikk (2) bekezdésében említett „valamely tagállamnak az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróságai” fogalmának értelmezése tárgyában.
42. Így az – a jelen indítványban általam többször említett, elsősorban a 2201/2003 rendelet 15. cikkének értelmezésére vonatkozó – 2016. október 27‑i D ítéletben (C‑428/15, EU:C:2016:819) a nemzeti bíróság e rendelkezés hatályáról és alkalmazási feltételeiről, de az „alkalmasabb bíróság” fogalmáról és az e bíróságot meghatározó releváns szempontokról, valamint a „gyermek mindenekfelett álló érdeke”(7) fogalmáról is vetett fel kérdéseket. A Bíróság kimondta, hogy az a követelmény, amely szerint az áttételnek a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell szolgálnia, magában foglalja, hogy a joghatósággal rendelkező bíróságnak – az ügy konkrét körülményeire figyelemmel – meg kell bizonyosodnia afelől, hogy a valamely másik tagállam bíróságához történő, általa előirányzott áttétel esetén nem áll fenn a gyermek helyzetére nézve gyakorolt hátrányos hatás kockázata.(8)
43. Amint a Bizottság megjegyzi, úgy tűnik, a jelen ügyet olyan helyzet jellemzi, amelyben mindkét bíróság főszabály szerint a 2201/2003 rendeletből vezeti le a joghatóságát.
44. E tekintetben, mivel úgy tűnik, a gyermekek szokásos tartózkodási helye 2012‑től az ügy egész tartama alatt megszakítás nélkül az Egyesült Királyságban van, a román bíróságok (amelyekhez elsőként fordultak) szülői felelősségre vonatkozó joghatóságát csak a 2201/2003 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése(9) alapján lehetett megállapítani, a 3. cikk (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésével összefüggésben („az alperes szokásos tartózkodási helye”), tehát a házasság felbontásával kapcsolatos kiegészítő joghatóság címén. E rendelkezés kivételnek minősül a 2201/2003 rendelet 8. cikkében előírt joghatósági szabály alól.(10)
45. Még ha a román bíróság ki is mondta a házasság felbontását, a szülői felelősségre vonatkozó kiegészítő joghatóságot továbbra is a 2201/2003 rendelet 12. cikke (2) bekezdésének b) pontja szabályozza, amíg az ezzel kapcsolatos határozat jogerőre nem emelkedik, ami a jelen ügyben még nem következett be.
46. Mivel a három gyermek szokásos tartózkodási helye az Egyesült Királyságban van – ahol 2012 óta tartózkodnak az édesanyjukkal –, az egyesült királysági bíróságok (amelyekhez a felperes később fordult) a szülői felelősségre vonatkozó joghatóságukat a 2201/2003 rendelet 8. cikkéből eredeztetik.(11)
47. Ennélfogva úgy vélem, tisztázni kell, hogy a 2201/2003 rendeletnek a joghatóság átengedéséről szóló 15. cikkét alkalmazni kell‑e olyan esetre, ahol mindkét tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal e rendelet alapján, vagy csak olyan állam bíróságaihoz tehető át a joghatóság, amelyek egyébként nem rendelkeznének joghatósággal e rendelet alapján.
48. Ez utóbbi esetben a válasz egyszerű: a 2201/2003 rendelet 15. cikke nem lenne alkalmazandó a jelen ügyben. Ekkor ugyanis a perfüggőség egyszerű kérdése merülne fel, amelyet a 2201/2003 rendelet 19. cikke alkalmazásával rendezni kell.(12)
1) Alkalmazni kell‑e a 2201/2003 rendelet 15. cikkét, ha e rendelet alapján az ügy érdemét illetően mindkét tagállam bírósága joghatósággal rendelkezik?
49. A 2201/2003 rendelet 15. cikke tartalmaz egy újító szabályt, amely – kivételes esetben – lehetővé teszi az ügyben eljáró és az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróság számára, hogy valamely másik tagállam bíróságához tegye át az ügyet, ha ez utóbbi alkalmasabb az ügy tárgyalására. Átteheti az egész ügyet vagy annak egy meghatározott részét.(13)
50. Ugyanis „[a] szülői felelősségre vonatkozóan a [2201/2003] rendelet egyik nagy újítása – ebben utánozva a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, 1996. október 19‑én Hágában kelt egyezményt (a továbbiakban: 1996‑os Hágai Egyezmény), hogy az európai bírák között párbeszédet szolgáló mechanizmust hozott létre, amely célszerűségi megfontolások szerint a joghatóságuk értékelésén alapul. A [2201/2003] rendelet 15. cikke [kiemelkedő rendelkezés,(14) de gyakran kissé összetettnek ítélik –] a forum non conveniens elvére építve feljogosít az ügynek a döntéshozatalra alkalmasabb bírósághoz történő »áttételére« (vö. [1996‑os Hágai Egyezmény] 8. és 9. cikk […], amely a mechanizmust a [joghatóság – forum non conveniens] áttételére vagy a joghatóság követelésére [forum conveniens] bontja […]”(15).
51. Az 1996‑os Hágai Egyezmény 8. cikke lehetővé teszi, hogy minden alkalommal kérelmet terjesszenek elő, ha a joghatósággal rendelkező hatóság úgy véli, hogy egy másik szerződő állam hatósága az adott ügyben alkalmasabb arra, hogy megítélje a gyermek mindenekfelett álló érdekét. Az 1996‑os Hágai Egyezmény 8. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján a gyermekkel való szoros kapcsolat fennállása a hatóság értékelési elemének minősül, hogy a gyermek érdekét „a lehető legjobban” felmérje, de nem teremt kötelezettséget.
52. Még ha a [2201/2003] rendelet és az 1996‑os Hágai Egyezmény mechanizmusának eljárási rendje nem is azonos, nem látok olyan elvi okot, amiért a 2201/2003 rendelet 15. cikkét ne lehetne valamely „versengő” joghatóság esetén alkalmazni, tehát amikor (különböző tagállamok) két bíróságának van joghatósága e említett rendelet alapján.
53. Úgy vélem ugyanis, hogy a 2201/2003 rendelet 15. cikkének a fortiori kell lehetővé tennie a joghatóság ilyen átengedését mivel a a bíróság, amelyhez az ügy áttételét javasolják, ex hypothesi szoros kapcsolatban kell, hogy legyen a gyermekkel.
54. A 2201/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése ugyanis csak akkor teszi lehetővé egy adott ügynek a rendesen joghatósággal rendelkező bíróság szerintitől eltérő tagállami bírósághoz való áttételét, ha ezen áttétel – amint ez e rendelet (13) preambulumbekezdéséből kitűnik –, egyrészről különös és szigorú feltételeknek felel meg,(16) másrészről arra csak kivételes esetekben kerül sor.(17)
55. Amint azt a Bíróság először a 2016. október 27‑i D ítéletben (C‑428/15, EU:C:2016:819, 50. pont) kimondta, a 2201/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében egy tagállam bírósága a szülői felelősségre vonatkozó valamely ügyet kizárólag azon tagállam bíróságához tehet át, amelyhez az érintett gyermeket „különös kötelék” fűzi.
56. Továbbá, a 2016. október 27‑i D ítélet (C‑428/15, EU:C:2016:819, 51. pont) szerint egy adott ügyben e kötelék fennállásának megállapítása céljából a 2201/2003 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének a)–e) pontjában kimerítő jelleggel felsorolt elemekre kell hivatkozni. Ebből következik, hogy az áttételi mechanizmusból eleve ki vannak zárva azok az ügyek, amelyekből ezek az elemek hiányoznak.
57. Márpedig ugyanezen ítélet 53. pontja szerint az első két elem ugyanis akár a rendesen joghatósággal rendelkező bírósághoz fordulást megelőzően, akár azt követően az érintett gyermek által a szóban forgó tagállamban megszerzett tartózkodási helyre vonatkozik és az 52. pontja szerint mindezen elemek – ha nem is kifejezetten, de legalábbis lényegében – az ügyben érintett gyermek és egy másik, az e rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján az ügy tárgyalására joghatósággal rendelkező bíróság szerintitől eltérő tagállam közötti közelséget támasztják alá.
58. Ennélfogva egyértelmű, hogy valamely gyermek jelenlegi szokásos tartózkodási helye szerinti tagállama nem szerepel az e rendelkezésben felsorolt államok között, holott a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti államban lévő bíróságok joghatósága a szülői felelősségre vonatkozó joghatóság sarokköve. Úgy tűnik, ez arra utal, hogy a 2201/2003 rendelet 15. cikke kizárólag a joghatóságnak az ügy áttételével történő átengedését célozza valamely tagállam olyan bíróságai számára, amelyek a 2201/2003 rendelet alapján még nem rendelkeznek joghatósággal az ügy tárgyalására.
59. Mindazonáltal úgy vélem, ez egyáltalán nem akadályozza, hogy e rendelet 15. cikkét alkalmazni lehessen abban az esetben, ha mindkét bíróságnak van joghatósága, a fortiori, ha ezek megegyeznek, hogy valamelyikük alkalmasabb az ügy tárgyalására.
60. Véleményem szerint ugyanis (a Bizottságéhoz hasonlóan) a józan ész alapján a valamely tagállambeli „jelenlegi szokásos tartózkodási hely”, amely a szülői felelősségre vonatkozó joghatóság sarokköve, szükségszerűen egy szorosabb kapcsolatot feltételez, mint a korábbi tartózkodási hely (amint azt a román bíróság maga is elismeri). A 2201/2003 rendelet 15. cikke – amelynek kivételes esetekben lehetővé kell tennie bizonyos rugalmasságot a gyermek mindenekfelett álló érdekének hatékonyabb védelmében – a „különös kötelék fűz valamely tagállamhoz” kifejezés olyan értelmezését szorgalmazza, amely magában foglalja a gyermek valamely tagállambeli, jelenlegi szokásos tartózkodási helyét (a jelen esetben 2012 óta), ami maga után vonja e rendelkezés olyan esetekre történő alkalmazását, amelyekben az alkalmasabb bíróság a 2201/2003 rendelet alapján már joghatósággal bír.
61. Ezt a feltevést az elmélet is alátámasztja.
62. Először is, „[Article 15 is about] a court having jurisdiction as to the substance of the matter pursuant to Articles 8–14 of the Regulation [transferring jurisdiction to a Member State] not necessarily also having jurisdiction pursuant to Article 8 et seq. of the Regulation”(18).
63. Másodszor, „[a]nother and far more important principle laid down in Article 15(1) is that this transfer can be for the benefit of any Member State’s court. The provision states that this transfer should concern a court »with which the child has a particular connection«,, and the exact nature of these connections is listed in paragraph (3). However, Article 15(1) does not require that the designated court would otherwise have jurisdiction over the subject matter. Therefore, the transfer mechanism is […] [one] allowing a competent court to transfer a case to any Member State court, provided that the particular connection is identified. This analysis implies that Article 15 is not only a court cooperation provision, but contains also a jurisdictional rule. The effect of this rule is to give jurisdiction to any Member State court, providing there is a particular connection between the court and the child”(19), ami szemmel láthatólag a jelen ügyben megvalósul.
64. Ennélfogva „Article 15(1) can therefore be analysed in connection with Article 12(3) of the Regulation, which also provides for a very open jurisdictional rule. The difference lies [in] the fact that Article 12(3) relies on party autonomy, whereas Article 15(1) relies on judicial cooperation. The bases of jurisdiction are therefore very different, but the main effect of both provisions is very similar: giving jurisdiction to a court that is not designated by any of the connecting factors of the Regulation”(20).
65. A fentiekből az következik, hogy a 2201/2003 rendelet 15. cikke alkalmazandó a jelen esetben.
2) A „valamely tagállamnak az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróságai” fogalom
66. Megjegyzem, hogy a 2201/2003 rendelet e fogalmat mint olyat nem határozza meg.
67. Ilyen összefüggésben e fogalmat annak a kontextusnak, amelybe a 15. cikk illeszkedik, valamint a 2201/2003 rendelettel elérni kívánt célkitűzéseknek a figyelembevételével kell értelmezni.(21)
68. Ekként úgy vélem (a román kormányhoz hasonlóan) hogy az „ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróság” fogalmát a „bíróság” fogalmához képest kell értelmezni. A 2201/2003 rendelet 2. cikke 1. pontjának megfelelően „bíróság” a tagállamok valamennyi, az 1. cikk alapján a 2201/2003 rendelet hatálya alá tartozó ügyekben joghatósággal rendelkező hatósága.(22)
69. A 2016. október 27‑i D ítélet (C‑428/15, EU:C:2016:819, 61. pont) szerint a 2201/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak felmérése érdekében, hogy egy másik olyan tagállam bírósága, amely tagállamhoz a gyermeket különös kötelék fűzi, alkalmasabb az ügy tárgyalására, a joghatósággal rendelkező bíróságnak arról kell megbizonyosodnia, hogy az ügynek e bírósághoz való áttétele – tekintettel többek között az említett másik tagállamban alkalmazandó eljárási szabályokra – tényleges és konkrét hozzáadott értékkel bírhat az ügy vizsgálata szempontjából és annak felmérése érdekében, hogy ez az áttétel megfelel a gyermek mindenekfelett álló érdekének, a joghatósággal rendelkező bíróságnak többek között arról kell megbizonyosodnia, hogy az említett áttétel esetén nem áll fenn a gyermek helyzetére nézve gyakorolt hátrányos hatás kockázata.
70. Elegendő megállapítani, hogy a megfogalmazásban („valamely tagállamnak az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróságai”) semmi nem utal arra, hogy a joghatóság átengedésének a 2201/2003 rendelet 15. cikke (1) bekezdése szerinti lehetősége az elsőfokú bíróságok számára lenne fenntartva.
71. Mivel az eredeti bíróság jelentős mérlegelési jogkörrel bír, amely lehetővé teszi számára, hogy a joghatóság átengedéséről vagy annak mellőzéséről döntsön (ami egyébiránt logikus, hiszen megfelel a forum non conveniens elméletének, amely a 2201/2003 rendelet 15. cikkében előírt áttételi eljárás alapja), úgy vélem (hasonlóan a Bizottsághoz), hogy nincs ok e mérlegelési jogkörnek valamely elsőfokú bíróság számára történő fenntartására. Ez még inkább így van, ha a joghatóság átengedésének lehetősége csak valamely felsőbb bíróság vizsgálata során merülhet fel.
72. A jelen ügyben ugyanis a román bíróságok előtti eljárás a fellebbviteli bíróság általi vizsgálat szakaszában volt, amikor az egyesült királysági bíróság áttétel iránti kérelmét megkapták, ez utóbbihoz az anya körülbelül két évvel azután fordult, hogy a román bírósághoz keresetet nyújtott be. A gyermekek az egész eljárás időtartama alatt az Egyesült Királyságban éltek. Ha az eljárás Romániában folytatódik, a gyermekeket ott kell meghallgatni, és egy brit szakértő véleménye is szükségesnek bizonyulhat annak érdekében, hogy megfelelően lehessen mérlegelni a szülői felelősségre vonatkozóan meghozandó határozatot (felügyelet és láthatási jog). Ez növelheti az eljárás költségét és időtartamát, holott mindig a gyermek érdekében kell a lehető leghamarabb határozatot hozni.
73. Ebből következően a 2201/2003 rendelet 15. cikkében szereplő, a „valamely tagállamnak az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróságai” kifejezést úgy kell értelmezni, mint amely a fellebbviteli bíróságokra is utal, amelyek akár kérelemre, akár hivatalból áttehetik az ügyet valamely másik tagállam alkalmasabb bíróságához, amennyiben a 2201/2003 rendelet 15. cikkében meghatározott feltételek teljesülnek.
B. A második kérdésről
1. A felek észrevételeinek összefoglalása
74. A román kormány megjegyzi, hogy a 2201/2003 rendelet a bíróságok közötti együttműködés és kölcsönös bizalom elvére épül, amelyek a tagállamokban hozott bírósági határozatok kölcsönös elismeréséhez és végrehajtásához vezetnek.(23) A Bíróság szerint a kölcsönös bizalom elvéhez szorosan kapcsolódik, hogy valamely tagállam azon bírósága, amely a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyben előterjesztett kérelem tárgyában jár el, vizsgálja meg a joghatóságát a 2201/2003 rendelet 8–14. cikke alapján.(24) Amint azt a 2201/2003 rendelet 24. cikke megállapítja, a többi tagállam bíróságai nem vizsgálhatják felül az első bíróság által a joghatóságával kapcsolatban kialakított mérlegelést.(25)
75. Ezenfelül a joghatóság hiányára vonatkozó rendelkezések célja annak elkerülése, hogy különböző tagállamok bíróságai előtt párhuzamosan folytassanak eljárást, és hogy ellentmondásos bírósági határozatok szülessenek.
76. A román kormány a második kérdésre olyan választ javasol, hogy a 2201/2003 rendelet rendelkezéseit általában és különösen annak 15. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alapügy körülményeihez hasonló esetben, amikor a 2201/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése alapján a joghatósággal rendelkező bíróság az ügynek valamely alkalmasabb bírósághoz történő áttételéről dönt, és ez utóbbi e rendelet 15. cikke (5) bekezdésének első mondata alapján elfogadja az ügy átvételét, az a bíróság, amelyhez elsőként fordultak, ugyanezen rendelet 15. cikke (5) bekezdésének második mondata alapján megállapítja joghatóságának hiányát.
77. A Bizottság lényegében fenntartja, hogy a joghatóságnak valamely másik tagállam bíróságához történő átengedése esetén az első fokon hozott határozat kiváltja a nemzeti jog által számára biztosított joghatásokat, míg e határozatot nem változtatják meg, vagy azt nem váltja fel jövőbeli hatállyal bármely más, a 2201/2003 rendelet alapján a joghatóságát gyakorló bíróság új határozata.
2. Értékelés
78. A kérdést előterjesztő bíróság – az első kérdésre adott igenlő válasz esetén – második kérdésével arra kér választ a Bíróságtól, hogy a román bíróságok által első fokon hozott határozatot hogyan kell kezelni, ha az ügyet az annak tárgyalására alkalmasabb bírósághoz tették át.
79. A román polgári perrendtartás 448. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerint az első fokon hozott szülői felelősségre vonatkozó határozatok végrehajthatók.
80. Amint azt a Bizottság megjegyzi a román elsőfokú bíróságok által hozott határozat sorsát illetően, mielőtt a fellebbviteli bíróság – jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság – esetlegesen átengedné a joghatóságot, bár a 2201/2003 rendelet (13) preambulumbekezdése az „ügy” áttételét említi, az említett rendelet 15. cikkének (1) és (5) bekezdésének szövege csak a bírósági „joghatóság” átengedéséről vagy gyakorlásáról beszél.
81. A 2201/2003 rendelet 15. cikke (1) és (5) bekezdésének megfelelően az a bíróság, amelyhez elsőként fordultak, vagy megállapítja joghatóságának hiányát, ha a másik tagállam bírósága megállapította a joghatóságát, így befejezi az előtte folyamatban lévő eljárást, vagy – ellenkező esetben – folytatja a joghatóság gyakorlását.
82. Másképp fogalmazva, amíg a joghatóság átengedésére vonatkozó kérelem folyamatban van, az a bíróság jár el a továbbiakban az ügyben, amelyhez első fokon fordultak. Következésképpen abban az esetben, ha ebben az időszakban a gyermek számára közeli veszély fennállását észleli, köteles joghatóságát a 2201/2003 rendelettel összhangban gyakorolni annak érdekében, hogy meghozza a gyermek védelmét szolgáló valamennyi szükséges intézkedést. Ezen intézkedéseket a 2201/2003 rendelet alapján a jog elismeri („A határozat elismerése” címet viselő 21. cikk), és azok hatályban maradnak mindaddig, amíg a másik tagállamnak a joghatóság gyakorlását elfogadó bírósága a megszüntetésükről vagy megváltoztatásukról nem határoz.
83. Ugyanígy az elsőfokú határozat sorsát is rendezni kell a joghatóságot átengedő tagállam nemzeti jogának megfelelően.
84. Úgy vélem (a Bizottsághoz hasonlóan), hogy amint a kérelmező bíróság megállapította a joghatóságának hiányát, és az új eljárásokat megindították, a megkeresett tagállam – amelyhez a joghatóságot áttették – azt gyakorolhatja.
85. Megjegyzem, hogy a 2201/2003 rendelet 21. és azt követő cikkei a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkoznak, és a 23. cikk e) pontja előírja, hogy a szülői felelősségre vonatkozó határozat nem ismerhető el, ha a határozat összeegyeztethetetlen az ezzel kapcsolatos későbbi határozattal, amelyet abban a tagállamban hoztak, ahol az elismerést kérik.
86. Ebből az következik, hogy a román bíróság által első fokon hozott határozat kiváltja a nemzeti jog által számára biztosított joghatásokat, mindaddig, amíg e határozatot nem változtatják meg, vagy azt nem váltja fel jövőbeli hatállyal bármely más, a 2201/2003 rendelet alapján a joghatóságát gyakorló bíróság új határozata.
V. Végkövetkeztetés
87. Ezen okokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Tribunalul Cluj (Kolozs megyei törvényszék, Románia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1) A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet 15. cikkében szereplő „valamely tagállamnak az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező bíróságai” kifejezés a fellebbviteli bíróságokra is utal, amelyek akár kérelemre, akár hivatalból áttehetik az ügyet valamely másik tagállam alkalmasabb bíróságához, amennyiben a 2201/2003 rendelet 15. cikkében meghatározott feltételek teljesülnek.
2) A joghatóságot valamely másik tagállam bíróságának átengedő fellebbviteli bíróság a 2201/2003 rendelet 15. cikke (5) bekezdésének megfelelően megállapítja joghatóságának hiányát, amely az előtte folyamatban lévő eljárást a nemzeti eljárási jogának megfelelően lezárja. Az adott eljárásban első fokon hozott határozat kiváltja az ugyanezen nemzeti jog által a számára biztosított joghatásokat, míg e határozatot nem változtatják meg, vagy azt nem váltja fel jövőbeli hatállyal bármely más, a 2201/2003 rendelet alapján a joghatóságát gyakorló bíróság új határozata.