C‑484/15. sz. ügy

Ibrica Zulfikarpašić

kontra

Slaven Gajer

(az Općinski sud u Novom Zagrebu – Stalna služba u Samoboru [Horvátország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 805/2004/EK rendelet – Nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat – Európai végrehajtható okiratként való hitelesítés feltételei – A »bíróság« fogalma – »Bizonyító erejű okirat« alapján végrehajtási lapot kiállító közjegyző – Közokirat”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2017. március 9.

1.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozása – 805/2004 rendelet – A bíróság fogalma – Bizonyító erejű okirat alapján végrehajtási eljárásban eljáró közjegyzők – Nem kontradiktórius eljárások – Kizártság

(805/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés, b) és c) pont, 5. és 12. cikk)

2.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozása – 805/2004 rendelet – Valamely határozat európai végrehajtható okiratkénti hitelesítése – Határozat, amelynek nem vitatott követelésre kell vonatkoznia – Közjegyző által bizonyító erejű okirat alapján kiállított olyan végrehajtási lap, amely ellen nem emeltek kifogást – Kizártság

(805/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (5) preambulumbekezdés és 3. cikk, (1) bekezdés)

1.      A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21‑i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti jog által részükre biztosított hatáskörök keretében valamely „bizonyító erejű okirat” alapján végrehajtási eljárásban, Horvátországban eljáró közjegyzők nem tartoznak az említett rendelet értelmében vett „bíróság” fogalma alá.

A tagállamok közötti kölcsönös bizalom elvének ugyanis az uniós jogban alapvető jelentősége van, mivel lehetővé teszi egy olyan belső határok nélküli térség létrehozását és fenntartását, amely azon nagy fokú bizalomra épül, amelynek a tagállamok között fenn kell állnia (2016. április 5‑i Aranyosi és Căldăraru ítélet, C‑404/15 és C‑659/15 PPU, EU:C:2016:198, 78. pont).

A fenti elv a 805/2004 rendelet 5. cikke alapján a származási tagállamban európai végrehajtható okiratként hitelesített határozatok többi tagállamban való elismerésében és végrehajtásában nyilvánul meg.

A jogos bizalom elvének a határozatok szabad mozgásának a jelen ítélet 38. és 39. pontjában felidézett összefüggésében való megőrzése a „bíróság” e rendelet értelmében vett fogalmát meghatározó elemek szigorú értékelését követeli meg annak lehetővé tétele érdekében, hogy a nemzeti hatóságok azonosíthassák a más tagállamok bíróságai által hozott határozatokat. Az uniós tagállamok igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalom elvének tiszteletben tartása ugyanis, amely e rendelet alkalmazásának alapját képezi, többek között feltételezi, hogy azokat a határozatokat, amelyeknek a végrehajtását a származási tagállamtól eltérő tagállamban kérik, a függetlenség és pártatlanság garanciáit nyújtó bírósági eljárásban, valamint a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartásával hozták meg.

A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a végrehajtásról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban, Horvátországban a közjegyzők hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy végrehajtási lap kiállítása útján határozzanak a bizonyító erejű okiratokon alapuló végrehajtási eljárás megindítására irányuló kérelmekről. Azt követően, hogy a végrehajtási lapot az adóssal közölték, az utóbbi kifogással élhet. Az a közjegyző, amelyhez az általa kiállított végrehajtási lappal szemben elfogadható, indokolt és időben előterjesztett kifogást nyújtanak be, az ügy iratait a kifogási eljárás lefolytatása céljából átteszi a hatáskörrel rendelkező bírósághoz, amely dönt a kifogásról.

E rendelkezésekből következik, hogy a „bizonyító erejű okiraton” alapuló, közjegyző által kiállított végrehajtási lapot az adóssal csak annak kiállítását követően közlik, anélkül, hogy a közjegyzőhöz benyújtott kérelmet ezen adóssal közölték volna.

Noha kétségtelen, hogy az adósnak lehetősége van arra, hogy kifogást terjesszen elő a közjegyző által kiállított végrehajtási lappal szemben, és úgy tűnik, hogy a közjegyző a „bizonyító erejű okiraton” alapuló végrehajtási eljárás keretében neki biztosított hatásköröket bírói felügyelet mellett gyakorolja, mely utóbbi részére a közjegyzőnek az esetleges jogorvoslati kérelmeket meg kell küldenie, a végrehajtási lap ilyen alapon történő kiállítása iránti kérelemnek a közjegyző általi vizsgálata Horvátországban nem kontradiktórius jellegű.

Márpedig a 805/2004 rendelet 12. cikke szerint az e rendelet 3. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontja értelmében nem vitatott követelésre vonatkozó határozat kizárólag akkor hitelesíthető európai végrehajtható okiratként, ha a származási tagállamban lefolytatott bírósági eljárás megfelel az említett rendelet III. fejezetében meghatározott minimális követelményeknek.

(lásd a 41–47., 50. pontot és a rendelkező rész 1. pontját)

2.      A 805/2004 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy a Horvátországban közjegyző által „bizonyító erejű okirat” alapján kiállított olyan végrehajtási lap, amely ellen nem emeltek kifogást, nem hitelesíthető európai végrehajtható okiratként, mivel az nem az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nem vitatott követelésre vonatkozik.

Meg kell állapítani, hogy noha a horvát jogrendben a közjegyzők jogosultak közokiratok kiállítására, a „bizonyító erejű okirat” alapján elfogadott végrehajtási lappal megállapított követelés nem vitatott jellege nem áll fenn. A 805/2004 rendelet (5) preambulumbekezdésével összhangban ugyanis e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja úgy rendelkezik, hogy a közokirat csak akkor hitelesíthető európai végrehajtható okiratként, ha az adós a követelést a közokiratban kifejezetten elismerte.

Egyébiránt az adós kifogásának hiánya nem tekinthető a 805/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében véve a követelés kifejezett elismerésének, mivel ezen elismerésnek szerepelnie kell a hitelesítés tárgyát képező közokiratban.

(lásd az 55., 56., 58., 59. pontot és a rendelkező rész 2. pontját)