A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2013. február 21.(*)
„EUMSZ 48. cikk – Migráns munkavállalók szociális biztonsága –1408/71/EGK és 883/2004/EK rendelet – Öregségi és haláleseti biztosítás – A nyugdíjbiztosítási tárgyú nemzeti jogszabályok végrehajtására vonatkozó részletes szabályok – Az ellátások kiszámítása”
A C‑282/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Superior de Justicia de Galicia (Spanyolország) a Bírósághoz 2011. június 6‑án érkezett, 2011. május 9‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Concepción Salgado González
és
az Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS),
a Tesorería General de la Seguridad Social (TGSS)
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Tizzano tanácselnök (előadó), M. Ilešič, E. Levits, J.‑J. Kasel és M. Berger bírák,
főtanácsnok: J. Mazák,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. május 24‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS) és a Tesorería General de la Seguridad Social (TGSS) képviseletében A. R. Trillo García és García Perea abogados,
– a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében S. Pardo Quintillán és V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2012. szeptember 13‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, valamint a 2006. április 5‑i 629/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 114., 1. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet), valamint a 2009. szeptember 16‑i 988/2009 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 248., 43. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.; a továbbiakban: 883/2004 rendelet) értelmezésére irányul.
2 E kérelmet a C. Salgado González és az Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS; a továbbiakban: INSS), valamint a Tesorería General de la Seguridad Social (TGSS) közötti, az alapeljárás felperesének járó öregségi nyugdíj összegének tárgyában folyó eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 Az 1408/71 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:
„E rendelet különös rendelkezéseire is figyelemmel az e rendelet hatálya alá tartozó személyeket bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan kötelezettségek terhelik és ugyanolyan előnyök illetik, mint az adott tagállam állampolgárait.
4 E rendelet 45. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Ha a tagállam jogszabályai az ellátásokra való jogosultság megszerzését, fenntartását vagy feléledését a 2. vagy 3. bekezdés értelmében különleges rendszernek nem számító rendszer keretében biztosítási vagy tartózkodási idő megszerzésétől teszik függővé, az adott tagállam illetékes intézménye – ha szükséges – figyelembe veszi a más tagállamok jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy tartózkodási időt, akár általános, akár különleges rendszer keretében szerezték azokat, akár munkavállalóként, akár önálló vállalkozóként. E tekintetben ugyanúgy veszi figyelembe ezeket az időszakokat, mintha azt az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna meg.”
5 Az 1408/71 rendelet 46. cikkének (2) bekezdése ekként rendelkezik:
„Ha az egyik tagállam jogszabályainak az ellátásokra való jogosultságra vonatkozó feltételei csak a 45. cikk vagy [helyesen: és/vagy] a 40. cikk (3) bekezdése alkalmazását követően teljesültek, a következő szabályokat kell alkalmazni:
a) az intézmény [helyesen: az illetékes intézmény] meghatározza azt az elméleti összeget, amelyet az érintett személy igényelhetne, ha az összes olyan biztosítási, illetve tartózkodási időt, amelyet a tagállamok azon jogszabályai szerint szerzett, amelyek hatálya alá a munkavállaló vagy önálló vállalkozó tartozott, az adott tagállamban a tagállam által az ellátások megállapításának időpontjában alkalmazott jogszabályok szerint szerzett [helyesen: szerezte] volna. […];
b) az intézmény [helyesen: az illetékes intézmény] ezt követően meghatározza az ellátás tényleges összegét az előző pontban említett elméleti összeg alapján, valamint az ezen intézmény által alkalmazott jogszabályok szerint a biztosítási esemény bekövetkezését megelőzően szerzett biztosítási időnek az összes érintett tagállam jogszabályai szerint a biztosítási esemény bekövetkezését megelőzően szerzett biztosítási időhöz viszonyított arányában.”
6 Az 1408/71 rendelet 47. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:
„A 46. cikk (2) bekezdésében említett elméleti és arányos összegek kiszámítására a következő szabályokat kell alkalmazni:
[…]
g) ha a tagállam jogszabályai szerint az ellátásokat az átlagos járulékok alapján számítják ki, az illetékes intézmény ezt az átlagot kizárólag a fenti állam jogszabályai szerint szerzett biztosítási idő arányában határozza meg.”
7 E rendelet 89. cikke értelmében „[a]z egyes tagállamok jogszabályainak végrehajtásához szükséges különös szabályokat a VI. melléklet tartalmazza”.
8 Az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének 4. pontja (Spanyol Királyság) az alábbiakat írja elő:
„a) A rendelet 47. cikke szerint a spanyol ellátások elméleti összegét a biztosított személy által a spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző évek során ténylegesen befizetett járulékok alapján számítják ki.
b) A nyugdíj így kapott összegét növeli az egyes években az azonos típusú nyugdíjak tekintetében minden következő évre számított emelések és értékállóságot biztosító növekmények összege.”
9 A 883/2004 rendelet 90. cikke előírja, hogy az 1408/71 rendelet a 883/2004 rendelet hatálybalépésének napjától lényegében hatályát veszti.
10 A 883/2004 rendelet 87. cikk (5) bekezdése az alábbi átmeneti rendelkezést tartalmazza:
„Azon személy jogosultságait, akinek e rendeletnek egy tagállamban történő alkalmazását megelőzően nyugdíjat folyósítottak, az érintett személy kérelmére e rendelet figyelembevételével felül lehet vizsgálni.”
11 E rendelet 91. cikke értelmében ezt a rendeletet a végrehajtási rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.
12 A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 284., 1. o.) a 97. cikke értelmében 2010. május 1‑jén lépett hatályba.
A spanyol jog
13 Az 1994. június 20‑i 1994/1 sz. királyi törvényerejű rendelettel jóváhagyott és módosított szociális biztonságról szóló általános törvény (Ley General de la Seguridad Social) az alapügyre alkalmazandó változatának (a továbbiakban: LGSS) 161. cikke (1) bekezdésének b) pontja az öregségi nyugdíjra való jogosultságot többek között legalább 15 éven keresztül történő járulékfizetés feltételéhez köti.
14 Az LGSS 162. cikk (1) bekezdése értelmében:
„A járulékbefizetésen alapuló öregségi nyugdíj számítási alapja az a hányados, amely az érdekeltnek a jogkeletkeztető tény hónapját közvetlenül megelőző 180 hónap során alkalmazott járulékalapjai 210‑zel történő elosztásának eredménye.”
Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15 C. Salgado González Spanyolországban a Régimen Especial de Trabajadores Autónomos (az önálló vállalkozókra vonatkozó különleges) rendszerbe 1989. február 1‑je és 1999. március 31. között összesen 3711 napig, Portugáliában pedig 2000. március 1‑je és 2005. december 31. között összesen 2100 napig fizetett járulékot.
16 C. Salgado González Spanyolországban öregségi nyugdíjat igényelt. Az INSS 2006. november 9‑én állapította meg számára ezt a nyugellátást 2006. január 1‑jétől.
17 Kezdetben az INSS az LGSS 162. cikk (1) bekezdését alkalmazva ezen ellátás „számítási alapját” havi 341,65 euró összegben határozta meg.
18 Ez az összeg az 1984. április 1‑je és 1999. március 31. közötti spanyolországi járulékalapok összeadásának, majd az így kapott eredmény 210‑zel való elosztásának eredménye, amely osztószám – ahogy a Bíróság elé terjesztett iratanyagból kitűnik – összességében a 180 hónap, vagyis 15 év folyamán befizetett rendes havi járulékok (évi tizenkettő) és rendkívüli éves járulékok (évi kettő) számának felel meg.
19 Az említett számítási alapot egy első kiigazítás alapján, C. Salgado González járulékfizetési éveihez igazítva, 53%‑kal csökkentették. Ezen első kiigazítást követően a számítási alap összege 181,07 eurót tett ki.
20 Ez az összeg ezt követően ismételten kiigazításra került az öregségi nyugdíj Spanyol Királyságot terhelő részének megállapítása érdekében. E célból az INSS az összes járulékfizetéshez viszonyított arányában vette figyelembe a C. Salgado González által Spanyolországban teljesített járulékfizetést. Az ezen tagállamot terhelő részt a kiigazított számítási alap 63,86%‑ában állapították meg, ami 115,63 eurónak felelt meg. Ezt az összeget az értékállóságot biztosító növekményekkel és kiegészítésekkel együtt végül 371,36 euróban állapították meg.
21 2007. január 8‑án C. Salgado González – akinek véleménye szerint a neki járó nyugellátásba be kell számítani az általa Portugáliában fizetett járulékokat is – kérte a számítási alap felülvizsgálatát és havi 864,14 euróban történő megállapítását.
22 Az INSS ezt a kérelmet elutasította, majd az említett összeget havi 336,86 euróban állapította meg.
23 Ennek kiszámítása során az INSS, az LGSS 162. cikkének (1) bekezdése értelmében, összeadta az 1984. április 1‑je és 1999. március 31. közötti, azaz a C. Salgado González által Spanyolországban teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző tizenöt évre vonatkozó spanyolországi járulékalapokat, majd elosztotta az így kapott eredményt 210‑zel. Tekintettel arra azonban, hogy C. Salgado González csak 1989. február 1‑jétől kezdve fizetett járulékot a spanyol szociális biztonsági rendszerbe, az INSS az 1984. április 1‑je és 1989. január 31. közötti időszakra a járulékalapot 0‑nak számította.
24 E számítási alapból kiindulva végezte el az INSS a jelen ítélet 19. és 20. pontjában leírt kiigazításokat az ellátás tényleges összegének meghatározása érdekében.
25 Az előzetes közigazgatási jogorvoslati eszközök kimerítését követően C. Salgado González keresetet indított a Juzgado de lo Social de Ourense No 003 (ourensei szociális bíróság) előtt, amely keresetét szintén elutasította.
26 A kérdést előterjesztő bíróság, amelyhez C. Salgado González fellebbezést nyújtott be, kifejti, hogy az alapeljárás felperese számára megállapítandó öregségi nyugellátás számítási alapjának meghatározásához az INSS az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének 4. pontját, valamint az LGSS 162. cikke (1) bekezdését együttesen alkalmazta.
27 A kérdést előterjesztő bíróság leszögezi, hogy nincs semmi kétsége afelől, hogy a C. Salgado González által Portugáliában megfizetett járulékok a spanyol öregségi nyugdíj számítási alapjának kiszámítása során nem vehetők figyelembe. Ugyanakkor úgy véli, hogy az INSS által ezen összeg kiszámítására alkalmazott módszer nem felel meg sem a munkavállalók szabad mozgását biztosító követelményeknek az EUMSZ 48. cikke szerinti szociális ellátások szempontjából, sem a migráns és nem migráns munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód 1408/71 rendelet 3. cikkében előírt elvének.
28 Különösen, egyrészt, mivel a 210‑es osztószámnak a migráns munkavállalók tekintetében olyan esetben is megvalósuló alkalmazása, amikor a spanyolországi járulékfizetési évek száma 15‑nél kevesebb, hátrányos helyzetbe hozza e munkavállalókat a Spanyolországban járulékot fizető nem migráns munkavállalókhoz képest. Ugyanis a Spanyolországban járulékot fizető nem migráns munkavállalókhoz képest a migráns munkavállaló – aki járulékfizetését megosztja a Spanyol Királyság és egy másik tagállam között – azonos járulékfizetés mellett a nyugdíjának számítási alapja olyan mértékben lesz alacsonyabb, amilyen mértékben az érdekelt nem Spanyolországban fizetett járulékot. Egy ilyen eredmény ellentétes az EUMSZ 48. cikkben meghatározott közösségi céllal, mely annak elkerülésére irányul, hogy a migráns munkavállalónak járó ellátás összege ne csökkenjen ahhoz képest, amiben akkor részesülne, ha nem lenne migráns (lásd a C‑406/93 sz. Reichling‑ügyben 1994. augusztus 9‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑4061. o.] 26. pontját és a C‑251/94. sz Lafuente Nieto‑ügyben 1996. szeptember 12‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑4187. o.] 38. pontját).
29 Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy egy adott munkavállaló minél hosszabb ideig fizet járulékot valamely, a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamban, annál kevesebb ideig tud szakmai pályafutása során spanyolországi járulékokat fizetni – és az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének 4. pontja szerint csak ezek számíthatók be – az LGSS 162. cikkének (1) bekezdése szerinti tizenöt éves időszak során. E körülmények jellemzik a Spanyolországban járulékot fizető migráns és a szintén Spanyolországban járulékot fizető nem migráns munkavállaló közötti különbséget, tekintve, hogy ez utóbbinak rendelkezésére áll a teljes szakmai pályafutása ahhoz, hogy teljesítse e tizenöt éves járulékfizetést.
30 A Tribunal Superior de Justicia erre tekintettel felfüggesztette az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Megfelel‑e az EUMSZ 48. cikkben és az [1408/71 rendelet] 3. cikkében rögzített közösségi célkitűzéseknek, illetve [e rendelet VI. melléklete H. része 4. pontjának] e melléklet […] azon értelmezése, amely szerint a spanyol ellátásoknak a biztosított személy által a spanyol szociális biztonsági rendszerben teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző évek során ténylegesen befizetett járulékok alapján kiszámított elméleti összegének kiszámításához az így kapott összeget el kell osztani 210‑zel, mivel a[z LGSS] 162. cikkének (1) bekezdése alapján ez az osztószám szolgál az öregségi nyugdíj számítási alapjának meghatározására?
2) Amennyiben az első kérdésre adott válasz nemleges:
Megfelel‑e az EUMSZ 48. cikkben és az [1408/71 rendelet] 3. cikkében rögzített közösségi célkitűzéseknek, illetve [e rendelet VI. melléklete H. részének 4. pontjának] e melléklet […] azon értelmezése, amely szerint a spanyol ellátásoknak a biztosított személy által a spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző évek során ténylegesen befizetett járulékok alapján kiszámított elméleti összegének kiszámításához az így kapott összeget el kell osztani a Spanyolországban teljesített járulékfizetések éveinek számával?
3) Amennyiben a második kérdésre adott válasz nemleges, függetlenül attól, hogy az első kérdésre adott válasz igenlő vagy nemleges:
Alkalmazható‑e analógia útján a jelen eljárásban vizsgált esetben a [883/2004/EK rendelet XI. melléklete »Spanyolország« szakasza 2. pontjának a) alpontja] az EUMSZ 48. cikkben és az [1408/71 rendelet] 3. cikkében rögzített közösségi célkitűzések megvalósítása érdekében, és ezen analógia következtében a Portugáliában teljesített járulékfizetési időszakot annak a spanyolországi járulékalapnak a figyelembevételével kell megszerzettnek tekinteni, amely időben legközelebb esett ehhez az időszakhoz, a kiskereskedelmi árak alakulásának figyelembevételével?[
4) Amennyiben az első, a második és a harmadik kérdésre adott válasz is nemleges:
Amennyiben a fentiekben ismertetett megoldások egyike sem tekinthető teljes mértékben vagy legalább részben helyesnek, hogyan kell értelmezni az [1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének 4. pontját], és melyik az az értelmezés, amely amellett, hogy hasznos a jelen jogvita eldöntésének szempontjából, jobban megfelel az EUMSZ 48. cikkben és az [1408/71 rendelet] 3. cikkében rögzített közösségi célkitűzéseknek és [az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. része 4. pontjának]?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
31 A kérdést előterjesztő bíróság a kérdéseivel, amelyeket együttesen kell vizsgálni, lényegében azt kívánja megtudni, hogy az EUMSZ 48. cikkel és az 1408/71 rendelet 3. cikkével, valamint ugyanezen rendelet VI. melléklete H. részének 4. pontjával vagy a 883/2004/EK rendelet XI. melléklete „Spanyolország” szakasza 2. pontjának a) alpontjával ellentétes‑e egy olyan, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló tagállami szabályozás, amelynek értelmében az önálló vállalkozó öregségi nyugdíjának elméleti összegét, függetlenül attól, hogy migráns‑e, vagy sem, az ezen önálló vállalkozó által az ebben az államban teljesített utolsó járulékfizetést megelőző tizenöt éves rögzített referencia‑időszak járulékalapjaiból minden esetben egyforma módon, 210‑zel való osztással kell kiszámítani, anélkül hogy akár ezen időszak tartamát, akár az alkalmazott osztószámot változtatni lehetne azon tény figyelembevételének érdekében, hogy az érintett önálló vállalkozó a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta.
32 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a 883/2004 rendelet 91. cikke alapján, amely a 987/2009 rendelet 97. cikkével együtt olvasandó, a 883/2004 rendelet csak 2010. május 1‑jétől alkalmazandó.
33 Ugyanakkor, ahogy a jelen ítélet 16. pontjából kitűnik, az INSS 2006. november 9‑én 2006. január 1‑jétől öregségi nyugdíjat állapított meg C. Salgado González részére. Ezenkívül, ahogy a főtanácsnok indítványának 30. pontjában szintén rámutatott, az ügy egyetlen irata alapján sem állapítható meg, hogy C. Salgado González élt volna az említett rendelet 87. cikkének (5) bekezdése által biztosított, a jogosultságának felülvizsgálatára vonatkozó lehetőséggel.
34 Ebből következik, hogy a 883/2004 rendelet az alapeljárás tárgyát képező ügyben még nem volt alkalmazandó.
35 A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet nem alakítja ki a szociális biztonság egységes rendszerét, hanem fenntartja a különböző nemzeti rendszereket, és egyetlen célja e rendszerek összehangolása. Így az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamok továbbra is megtartják szociális biztonsági rendszereik kialakítására vonatkozó hatáskörüket (lásd a C‑212/06. sz., Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben 2008. április 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2008., I‑1683. o.] 43. pontját, valamint) a C‑503/09. sz. Stewart‑ügyben 2011. július 21‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑6497. o] 75. pontját).
36 Ennélfogva, uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok jogalkotóinak feladata – többek között – az ellátásokra való jogosultság feltételeinek a meghatározása (a fent hivatkozott Stewart‑ügyben hozott ítélet 76. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Ugyanakkor e hatáskörük gyakorlása során a tagállamok kötelesek figyelembe venni az uniós jogot, és különösen az EUM‑Szerződésnek a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás minden uniós polgár számára elismert szabadságára vonatkozó rendelkezéseit (lásd a fent hivatkozott Stewart‑ügyben hozott ítélet 77. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
38 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet 45. cikke értelmében, ha a tagállam jogszabályai az e rendelkezés által előírt ellátásokra – mint például az öregségi nyugdíjra – való jogosultság megszerzését biztosítási idő megszerzésétől teszik függővé, az adott tagállam illetékes intézménye – ha szükséges – figyelembe veszi a más tagállamok jogszabályai szerint szerzett biztosítási időt. E tekintetben ugyanúgy veszi figyelembe ezeket az időszakokat, mintha azt az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna meg.
39 Az alapeljárás tárgyát képező ügyben nem vitatott, hogy az INSS, annak vizsgálata érdekében, hogy C. Salgado González teljesítette‑e az LGSS 161. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti tizenöt éves minimális járulékfizetési időt, az 1408/71 rendelet 45. cikke alapján mind a Spanyolországban, mind a Portugáliában teljesített időszakokat figyelembe vette.
40 A kérdést előterjesztő bíróság ellenben azt kívánja megtudni, hogy ellentétes‑e az uniós joggal a szóban forgó ellátás elméleti összegének az INSS által alkalmazott számítási módja.
41 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján az elméleti összeget úgy kell kiszámítani, mintha a biztosított teljes szakmai tevékenységét kizárólag az adott tagállamban végezte volna (a C‑30/04. sz. Koschitzki‑ügyben 2005. július 21‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑7389. o.] 27. pontja).
42 Egyébiránt az 1408/71 rendelet 47. cikke az ellátások kiszámítására vonatkozó további rendelkezéseket állapít meg. E cikk különösen (1) bekezdésének g) pontjában rendelkezik úgy, hogy ha a tagállam jogszabályai szerint az ellátásokat az átlagos járulékok alapján számítják ki, az illetékes intézmény ezt az átlagot kizárólag a fenti állam jogszabályai szerint szerzett biztosítási idő arányában határozza meg. Az 1408/71 rendelet VI. mellékletének H. része, amely a spanyol jogszabályok alkalmazásának különös módját ismerteti, 4. pontjának a) alpontjában kimondja egyébként, hogy e rendelet 47. cikkének alkalmazásában a spanyol ellátások elméleti összegét a biztosított személy által a spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző évek során ténylegesen befizetett járulékok alapján számítják ki.
43 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az 1408/71 rendelet 46. cikkének (2) bekezdését és ugyanezen rendelet 47. cikke (1) bekezdését az EUMSZ 42. cikkben meghatározott célkitűzésre tekintettel kell értelmezni, amiből különösen az következik, hogy a migráns munkavállalók szociális biztonsági ellátásainak összege nem csökkenhet annak folytán, hogy szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolták.(a C‑406/93. sz. Reichling‑ügyben 1994. augusztus 9‑én hozott ítélet [EBHT 1994, I‑4061. o.] 21. és 22. pontja, valamint a fent hivatkozott Lafuente Nieto‑ügyben hozott ítélet 33. pontja).
44 Azonban az alapügyben szóban forgó ellátás megállapításának keretében az INSS C. Salgado González öregségi nyugdíjának elméleti összegét az LGSS 162. cikkének (1) bekezdését alkalmazva számította ki, amely alapján ezt az összeget egy átlagos járulékalapból kiindulva kell kiszámítani.
45 Kétségtelen, hogy az ellátásra való jogosultság elismerése céljából az INSS – az 1408/71 rendelet 45. cikke szerint – úgy vette figyelembe a portugáliai járulékfizetési időt, mintha az a spanyol jogszabályok szerinti biztosítási időszak lett volna.
46 Mindazonáltal az 1408/71 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének g) pontjából következik, hogy az átlagos járulékalap kiszámításának alapját kizárólag az adott jogszabályok alapján fizetett járulékok összege képezi (lásd analógia útján a fent hivatkozott Lafuente Nieto‑ügyben hozott ítélet 39. pontját).
47 E tekintetben úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban fogró ellátás elméleti összegének kiszámításakor az INSS C. Salgado González átlagos járulékait – ellentétben az 1408/71 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének g) pontjával és ugyanezen rendelet VI. melléklete H. része 4. pontjának a) alpontjával – nem kizárólag az általa a spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző évek során ténylegesen Spanyolországban megszerzett biztosítási időszakok arányában számolta ki.
48 C. Salgado González ugyanis 1989. február 1‑jétől 1999. március 31‑ig, összesen 3711 napon, azaz hozzávetőlegesen 10 éven és két hónapon keresztül fizetett járulékot a spanyol szociális biztonsági rendszerbe, míg ezt az INSS kiegészítette egy, 1984. április 1‑jétől 1989. január 30‑ig terjedő fiktív járulékfizetési időszakkal, hogy megfeleljen a C. Salgado González utolsó spanyolországi járulékfizetését megelőző, tizenöt éven keresztül történő járulékfizetés feltételének. E művelettel az INSS egy számlálót hozott létre, amelyre az LGSS 162. cikkének (1) bekezdésében előírt 210‑es osztószámot alkalmazhatta, és így kiszámolhatta az öregségi nyugdíj számítási alapjának meghatározásához szükséges átlagos járulékalapot.
49 Mindazonáltal, mivel C. Salgado González 1984. április 1‑je és 1989. március 31. között nem fizetett járulékot, az INSS a számításában olyan biztosítási időszakokat is figyelembe vett, amelyeket az érintett Spanyolországban nem szerzett meg. Az INSS a járulékalapot ezen időszakokra szükségszerűen 0‑nak számította, ami C. Salgado González átlagos járulékalapjának csökkenését eredményezte.
50 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy nem került volna sor egy ilyen csökkenésre, amennyiben C. Salgado González kizárólag Spanyolországban fizetett volna járulékot, és nem gyakorolta volna a szabad mozgáshoz való jogát. Más szavakkal, az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének a) pontjában rögzített, és a jelen ítélet 41. pontjában felidézett követelményekkel ellentétben C. Salgado González öregségi nyugdíjának elméleti összegét nem úgy számították ki, mintha a biztosított teljes szakmai tevékenységét kizárólag Spanyolországban végezte volna.
51 Másként lenne, ha – amint a főtanácsnok indítványának 44. pontjában hangsúlyozta – a nemzeti jogszabályok az öregségi nyugdíj elméleti összegének számítási módjára vonatkozó kiigazítási rendszert írnának elő annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az adott munkavállaló szabad mozgáshoz való jogának gyakorlását. A jelen esetben, tekintettel az LGSS 162. cikkének (2) bekezdésében előírt számítási módra, az osztószám kiigazítható lenne úgy, hogy megfelelően tükrözze a biztosított által a rendes és a rendkívüli jövedelmek után ténylegesen befizetett járulékok számát.
52 A fentiek összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 48. cikket, valamint az 1408/71 rendelet 3. cikkét, 46. cikke (2) bekezdésének a) pontját és 47. cikke (1) bekezdésének g) pontját, továbbá ugyanezen rendelet VI. melléklete H részének 4. pontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szóban forgó tagállami szabályozás, amelynek értelmében az önálló vállalkozó öregségi nyugdíjának elméleti összegét, függetlenül attól, hogy migráns‑e, vagy sem, az ezen önálló vállalkozó által az ebben az államban teljesített utolsó járulékfizetést megelőző éves rögzített referencia‑időszak járulékalapjaiból minden esetben egyforma módon, állandó osztószám alkalmazásával kell kiszámítani, anélkül hogy akár ezen időszak tartamát, akár ezen osztószámot változtatni lehetne azon tény figyelembevételének érdekében, hogy az érintett önálló vállalkozó a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta.
A költségekről
53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
Az EUMSZ 48. cikket, valamint az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint a 2006. április 5‑i 629/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 3. cikkét, a 46. cikke (2) bekezdésének a) pontját és a 47. cikke (1) bekezdésének g) pontját, továbbá ugyanezen rendelet VI. melléklete H részének 4. pontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szóban forgó tagállami szabályozás, amelynek értelmében az önálló vállalkozó öregségi nyugdíjának elméleti összegét, függetlenül attól, hogy migráns‑e, vagy sem, az ezen önálló vállalkozó által az ebben az államban teljesített utolsó járulékfizetést megelőző éves rögzített referencia‑időszak járulékalapjaiból minden esetben egyforma módon, állandó osztószám alkalmazásával kell kiszámítani, anélkül hogy akár ezen időszak tartamát, akár ezen osztószámot változtatni lehetne azon tény figyelembevételének érdekében, hogy az érintett önálló vállalkozó a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta.
Aláírások