Language of document : ECLI:EU:C:2017:214

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2017. március 15.(*)

„Előzetes döntéshozatal – Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások – 2002/22/EK irányelv – A 25. cikk (2) bekezdése – Tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása – 2002/58/EK irányelv – 12. cikk – Előfizetői névjegyzékek – Az előfizetők személyes adatainak a nyilvános tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából történő rendelkezésre bocsátása – Az előfizető hozzájárulása – Megkülönbözetés azon tagállam szerint, amelyben a nyilvános tudakozószolgálatok és telefonkönyv szolgáltatását nyújtják – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve”

A C‑536/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági ügyekben eljáró közigazgatási fellebbviteli bíróság, Hollandia) a Bírósághoz 2015. október 13‑án érkezett, 2015. július 3‑i határozatával terjesztett elő

a Tele2 (Netherlands) BV,

a Ziggo BV,

a Vodafone Libertel BV,

és

az Autoriteit Consument en Markt (ACM)

között,

a European Directory Assistance NV

részvételével folyamatban lévő eljárásban

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Prechal, A. Rosas, C. Toader és E. Jarašiūnas (előadó) bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. október 5‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Tele2 (Netherlands) BV képviseletében Q. R. Kroes és P. F. Reker advocaten,

–        a Ziggo BV képviseletében W. Knibbeler és N. Lorjé advocaten,

–        a Vodafone Libertel BV képviseletében H. P. Wiersema advocaat,

–        a holland kormány képviseletében M. de Ree, M. Bulterman és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében H. Kranenborg, G. Braun és L. Nicolae, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. november 9‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. november 25‑i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2009. L 337., 11. o.) módosított, az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7‑i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Egyetemes szolgáltatási irányelv) (HL 2002. L 108., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 367. o.; a továbbiakban: egyetemes szolgáltatási irányelv) 25. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2        Ezt a kérelmet a hollandiai székhelyű Tele2 (Netherlands) BV, Ziggo BV és Vodafone Libertel BV társaságok és az Autoriteit Consument en Markt (ACM) (fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti hatóság, a továbbiakban: ACM) között, az e vállalkozások és a European Directory Assistance NV (a továbbiakban: EDA) nevű, valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás között az ACM által arra vonatkozóan hozott határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy a felperes vállalkozások az ez utóbbi tagállamban és/vagy más tagállamokban nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából az EDA rendelkezésére bocsátották az előfizetőikre vonatkozó adatokat.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

 Az egyetemes szolgáltatási irányelv

3        Az egyetemes szolgáltatási irányelv (11)–(35) preambulumbekezdése kimondja:

„(11) […] A távközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről és a magánélet védelméről szóló, 1997. december 15‑i 97/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [(HL 1998. L 24., 1. o.)] biztosítja az előfizetőknek a magánéletük tiszteletben tartásához való jogát személyes adataik nyilvános telefonkönyvben történő feltüntetését illetően.

[…]

(35)      A tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása már nyitott a versenyre. Ennek az irányelvnek a rendelkezései kiegészítik a 97/66/EK irányelv rendelkezéseit azzal, hogy az előfizetőket feljogosítják személyes adataik nyomtatott vagy elektronikus telefonkönyvben történő szerepeltetésre. Minden szolgáltató, amely előfizetőjét telefonszámmal látja el, köteles a vonatkozó információt tisztességes, költségalapú és megkülönböztetéstől mentes módon rendelkezésre bocsátani.”

4        Az említett irányelv „Tárgy és hatály” című 1. cikke az (1) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„[Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i] 2002/21/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [(keretirányelv) (HL 2002. L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.)] keretén belül ez az irányelv az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások végfelhasználók számára történő szolgáltatásával foglalkozik. Célja, hogy a hatékony verseny és választás révén a[z Európai Unió] egészében biztosítsa a jó minőségű, nyilvánosan elérhető szolgáltatások rendelkezésre állását, és szabályozza azokat az eseteket, amikor a végfelhasználók igényeit a piac nem elégíti ki megfelelően. […]”

5        Az egyetemes szolgáltatási irányelv II. fejezete az egyetemes szolgáltatási kötelezettségekre vonatkozik. Ebben a fejezetben a „Tudakozószolgálatok és telefonkönyvek” című 5. cikk szövege a következő:

„(1)      A tagállamok biztosítják, hogy:

a)      legalább egy átfogó telefonkönyv álljon a végfelhasználók rendelkezésére a megfelelő hatóság által jóváhagyott, akár nyomtatott, akár elektronikus, akár mindkét formában, és ennek frissítése rendszeresen, legalább évente egyszer megtörténjen;

b)      legalább egy átfogó telefonos tudakozószolgálat álljon rendelkezésére valamennyi végfelhasználónak, beleértve a nyilvános telefonállomások használóit is.

(2)      Az (1) bekezdésben említett távbeszélőnévsoroknak – az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) [(HL 2002. L 201., 37. o.; magyar különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 514. o.] 12. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel – tartalmazniuk kell a nyilvánosan elérhető távbeszélő‑szolgáltatások valamennyi előfizetőjét.

[…]”

6        Az egyetemes szolgáltatási irányelv IV. fejezete a végfelhasználói érdekekre és jogokra vonatkozik. E fejezetnek a „Távbeszélő‑tudakozószolgálatok” című 25. cikke szerint:

„(1)      A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvánosan elérhető távbeszélő‑szolgáltatások előfizetői jogosultak legyenek az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, nyilvánosan elérhető távbeszélőnévsorban szerepelni, és a (2) bekezdéssel összhangban elérhetővé teszik adataikat a tudakozószolgálatok és/vagy távbeszélőnévsor szolgáltatói részére.

(2)      A tagállamok biztosítják, hogy minden, az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozás teljesítsen minden olyan észszerű kérést, amely a nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából a megfelelő információk egyeztetett formában, tisztességes, tárgyilagos, költségalapú és megkülönböztetéstől mentes rendelkezésre bocsátására irányul.

[…]

(5)      Az (1), (2), (3) és (4) bekezdést a személyes adatok és a magánélet védelmére vonatkozó [uniós] jogszabályokban foglalt követelményekre és különösen a [2002/58] irányelv 12. cikkére is figyelemmel kell alkalmazni.”

 Az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv

7        A 2009/136 irányelvvel módosított 2002/58 irányelv (a továbbiakban: elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (39) preambulumbekezdése szerint:

„(39) Az a kötelezettség, amelynek értelmében az előfizetőket tájékoztatni kell azoknak a nyilvános előfizetői névjegyzékeknek a rendeltetéséről/rendeltetéseiről, amelyekben az előfizetők személyes adatai szerepelni fognak, az adatot az ilyen szerepeltetés céljából gyűjtő személyt terheli. Amennyiben az adat egy vagy több harmadik személynek is továbbítható, az előfizetőt erről a lehetőségről, valamint az adatot átvevő személyéről, illetve az adat lehetséges átvevőinek kategóriáiról tájékoztatni kell. A továbbítás csak azzal a feltétellel lehetséges, hogy az adat kizárólag arra a célra használható fel, amely célra az adatgyűjtés történt. Ha az adatot az előfizetőtől gyűjtő fél vagy bármely harmadik személy, akihez az adatot továbbították, valamilyen további célra kívánja használni az adatot, az adatot eredetileg gyűjtő félnek, vagy annak a harmadik személynek, akihez az adatot továbbították, be kell szereznie az előfizető megújított hozzájárulását.”

8        Az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv „Hatály és cél” című 1. cikke az (1) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ez az irányelv előírja azon nemzeti rendelkezések összehangolását, amelyekre azért van szükség, hogy biztosítsák az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelése vonatkozásában az alapvető jogok és szabadságok védelmének egyenértékű szintjét – különös tekintettel a magánélethez és a bizalmas adatkezeléshez való jogra –, valamint biztosítsák az ilyen adatoknak, az elektronikus hírközlő berendezéseknek és az elektronikus hírközlési szolgáltatásoknak a[z Unión] belüli szabad mozgását.”

9        Az említett irányelv „Előfizetői névjegyzékek” című 12. cikke szerint:

„(1)      A tagállamok biztosítják, hogy az előfizetők díjmentesen és az előfizetői névjegyzékbe való bekerülésük előtt tájékoztatást kapjanak azon nyomtatott vagy elektronikus előfizetői névjegyzékek céljáról vagy céljairól, amelyek a nyilvánosság számára elérhetőek vagy a tudakozó szolgálaton keresztül megszerezhetőek, és amelybe az előfizetők személyes adatai bekerülhetnek, valamint minden további, a névjegyzék elektronikus változataiba beépített kereső funkciókon alapuló felhasználási lehetőségről.

(2)      A tagállamok biztosítják, hogy az előfizetők dönthessenek arról, hogy személyes adataik bekerüljenek‑e egy nyilvános előfizetői névjegyzékbe, és ha igen, mely adatok kerüljenek be – olyan mértékben, amennyiben ezek az adatok a névjegyzéknek a névjegyzék szolgáltatója által meghatározott céljához szükségesek –, valamint biztosítják, hogy az előfizetők az ilyen adatokat ellenőrizhessék, helyesbíthessék, illetve visszavonhassák. A nyilvános előfizetői névjegyzékben való feltüntetés mellőzése, továbbá az abban szereplő személyes adatok ellenőrzése, helyesbítése és visszavonása díjmentes.

(3)      A tagállamok előírhatják, hogy a személyek elérhetőségi adatainak név és szükség esetén más minimális azonosító adat alapján történő keresését kivéve a nyilvános előfizetői névjegyzék bármilyen más célból történő felhasználásához az előfizetők kiegészítő hozzájárulására legyen szükség.

[…]”

 A holland jog

10      A 2004. május 7‑i Besluit universele dienstverlening en eindgebruikersbelangen (az egyetemes szolgáltatásokról és a végfelhasználók érdekeiről szóló rendelet) (Stb. 2004., 203. sz., a továbbiakban: Bude) 1.1. cikke e) pontja szerint:

„[S]zabványos tudakozószolgálat alatt olyan nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatot kell érteni, amelyben kizárólag telefonszámok szerint és az előfizető címével, házszámával, irányítószámával vagy lakóhelyével összefüggésben, az előfizető neve alapján lehet keresni.”

11      A Bude 3.1. cikkének szövege a következő:

„A telefonszámokat kiadó szolgáltatónak teljesítenie kell minden olyan észszerű kérést, amely a nyilvánosan elérhető telefonkönyvek és nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok szolgáltatása céljából a megfelelő információk egyeztetett formában, tisztességes, tárgyilagos, költségalapú és megkülönböztetéstől mentes rendelkezésre bocsátására irányul.”

12      A Bude 3.2. cikke értelmében:

„(1)      Annak a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatásokat nyújtó szolgáltatónak, aki a felhasználóval való szerződéskötést megelőzően vagy annak során kéri e felhasználó nevének és címének (utca és házszám, irányítószám és település) megadását, kérnie kell az ahhoz való hozzájárulást is, hogy ezek a személyes adatok és az általa kiadott telefonszám bekerüljenek valamennyi szabványos telefonkönyvbe és valamennyi, szabványos tudakozószolgálathoz felhasznált adattárba. Az előző mondatban szereplő hozzájárulást a személyes adatok minden egyes típusára külön kell megszerezni.

(2)      A hozzájárulás a 3.1. cikk értelmében vett megfelelő információnak minősül.

(3)      Annak a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatásokat nyújtó szolgáltatónak, aki egyúttal hozzájárulást kér nem szabványos telefonkönyvbe vagy nem kizárólag az előfizetőkre vonatkozó szabványos tudakozószolgálathoz felhasznált adattárba történő bejegyzéshez is, gondoskodnia kell arról, hogy az (1) bekezdésben foglalt hozzájárulás iránti kérelem módja és a hozzájárulás formája megfeleljen a jelen bekezdésben szereplő eredeti hozzájárulás iránti kérelem módjának és a hozzájárulás formájának.”

13      Az 1998. október 19‑i Telecommunicatiewet (távközlési törvény) (Stb. 1998., 610. sz.) 11.6. cikke szerint:

„(1)      Az a személy, aki a nyilvánosan elérhető telefonkönyvet jelentet meg vagy az előfizetőkre vonatkozó nyilvánosan elérhető tudakozószolgáltatást nyújt, köteles az előfizetőt érintő személyes adatoknak a telefonkönyvbe vagy az előfizetőkre vonatkozó tudakozószolgálathoz felhasznált adattárba való bejegyzése előtt az előfizetőket díjmentesen tájékoztatni a következőkről:

a)      a szóban forgó telefonkönyv és tudakozószolgálat létrehozásának céljáról, és a telefonkönyv elektronikus változata esetében az abba beépített kereső funkciókon alapuló felhasználási lehetőségekről, valamint

b)      azon személyes adatok típusairól, amelyek a telefonkönyvbe és a tudakozószolgálat adattárába felvehetők, figyelembe véve az utóbbiak létrehozásának célját.

(2)      A nyilvánosan elérhető telefonkönyvben, és az előfizetőkre vonatkozó tudakozószolgálatok céljára felhasznált előfizetői adattárban csak az előfizető előzetes hozzájárulásával lehet az előfizető személyes adatait feltüntetni, és azok feltüntetése az előfizető által ebből a célból megadott adatokra korlátozódik. A telefonkönyvben vagy az előfizetőkre vonatkozó tudakozószolgálatok céljából felhasznált adattárban való feltüntetés mellőzése díjmentes.

(3)      Amennyiben a nyilvánosan elérhető telefonkönyvben és az előfizetőkre vonatkozó tudakozószolgálatok céljából felhasznált előfizetői adattárban szereplő személyes adatok kezelése célja eltérő célra irányul, mint hogy az lehetőséget biztosítson az előfizető neve – és ezzel összefüggésben az utcájára, házszámára, irányítószámára és lakóhelyére vonatkozó adatok – alapján a telefonszámára vonatkozó felvilágosítás megadására, ezen eltérő célok mindegyikéhez az előfizető külön hozzájárulására van szükség.

(4)      A nyilvánosan elérhető telefonkönyvben és az előfizetőkre vonatkozó tudakozószolgálatok céljából felhasznált előfizetői adattárban szereplő személyes adatokat az előfizető díjmentesen jogosult ellenőrizni, helyesbíteni és visszavonni.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14      Az EDA belga jog szerinti társaság, amely belga területről elérhető tudakozó‑ és telefonkönyv‑szolgáltatást kínál. Az EDA a Hollandiában telefonszámok kiosztásával foglalkozó vállalkozásoktól (a továbbiakban: holland vállalkozások) azt kérte, hogy bocsássák rendelkezésére az előfizetőikre vonatkozó adatokat. Mivel ezek a vállalkozások a kért adatok szolgáltatását megtagadták, az EDA 2012. január 18‑án jogvitarendezés iránti kérelmet terjesztett az ACM elé.

15      A 2013. június 5‑i határozataival az ACM, mint nemzeti szabályozó hatóság, az EDA kérelmeiről a következő intézkedések elfogadásával döntött. Először is az EDA jogosult a Bude 3.1. cikkére hivatkozni, amennyiben a rendelkezésére bocsátott számokat, és az azokra vonatkozó információkat az előfizetőkre vonatkozó szabványos tudakozószolgáltatás nyújtásához használja fel. Másodszor a holland vállalkozásoknak tisztességes, tárgyilagos, költségalapú és megkülönböztetéstől mentes módon az EDA rendelkezésére kell bocsátaniuk az előfizetőikre vonatkozó adatbázisokat (nevek, címek, telefonszámok). Harmadszor, a holland vállalkozásoknak észszerű határidőn belül gondoskodniuk kell arról, hogy az előfizetőiktől a szerződéskötéskor kért, az utóbbiakra vonatkozó adatoknak valamennyi szabványos telefonkönyvben, valamint az az előfizetőkre vonatkozó tudakozószolgálatok céljából felhasznált valamennyi előfizetői adattárban való feltüntetéséhez szükséges hozzájárulást összhangba hozzák a Bude 3.2. cikkének rendelkezéseivel.

16      A holland vállalkozások az ACM ezen határozataival szemben keresetet nyújtottak be a College van Beroep voor het bedrijfslevenhez (gazdasági ügyekben eljáró közigazgatási fellebbviteli bíróság, Hollandia).

17      A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, először is, hogy mivel a Bude 3.1. cikke ültette át a holland jogba az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdését, az utóbbi rendelkezés hatályának megállapítására van szükség az alapeljárás felei között vitatott azon kérdés megválaszolásához, hogy az említett 3.1. cikk a holland vállalkozásokat annak ellenére is kötelezi‑e az előfizetőikre vonatkozó adatoknak az EDA rendelkezésére bocsátására, hogy az EDA székhelye nem Hollandiában van.

18      A kérdést előterjesztő bíróság ebben a tekintetben megjegyzi, hogy az említett irányelv 25. cikke (2) bekezdésének a Bíróság által a 2011. május 5‑i Deutsche Telekom ítéletben (C‑543/09, EU:C:2011:279) elvégzett értelmezése nem érinti az előfizetőkre vonatkozó adatok határon átnyúló rendelkezésre bocsátását, és az ebből következően az nem ad választ arra a kérdésre, hogy ezt a rendelkezést úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely vállalkozás az előfizetőkre vonatkozó adatait köteles egy másik tagállamban székhellyel rendelkező telefonos tudakozó és telefonkönyv‑szolgáltató rendelkezésére bocsátani.

19      Másodszor, az előfizető hozzájárulásának beszerzését illetően a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a Bude 3.2. cikke előírja, hogy a szolgáltató ezt a hozzájárulást köteles beszerezni a személyes adatoknak és az általa kiadott telefonszámoknak a szabványos telefonkönyvekben, valamint az az előfizetőkre vonatkozó szabványos tudakozószolgálatok céljából felhasznált előfizetői adattárba történő feltüntetéshez. Ez a bíróság részletesen kifejti, hogy a Bude 3.2. cikkéhez fűzött magyarázat értelmében „e rendelkezés célja annak elkerülése, hogy a nyilvánosan elérhető telefonkönyvek és tudakozószolgálatok egyes szolgáltatóinak minden egyes előfizetőtől külön kelljen hozzájárulást kérnie a szabványos feltüntetéshez”.

20      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az alapeljárás felei között egyrészt abban a kérdésben van vita, hogy a Bude 3.2. cikke lehetővé teszi‑e azt, hogy az előfizetőktől a személyes adataik felhasználására vonatkozó hozzájárulást eltérő módon szerezzék be aszerint, hogy ezeket az adatokat hollandiai vagy külföldi telefonostudakozó‑szolgáltatóknak és/vagy telefonkönyv‑szolgáltatóknak szánják, másrészt hogy az előfizetők számára meg kell‑e hagyni azt választási lehetőséget, hogy a hozzájárulásuk megadásáról vagy meg nem adásáról annak alapján döntsenek, hogy az információkat kérő vállalkozás melyik országban nyújtja a szolgáltatásait. Ebben a tekintetben e bíróság álláspontja szerint lényegében az a kérdés merül fel, hogy az említett hozzájárulási kérelem keretében hogyan kell egyensúlyt teremteni a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének és a magánélet védelme elvének tiszteletben tartása között.

21      E körülmények között a College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági ügyekben eljáró közigazgatási fellebbviteli bíróság) felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdését, hogy »kérések« alatt a valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező olyan vállalkozás kérését is érteni kell, amely az e tagállamban és/vagy más tagállamokban nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából kér információt?

2)      Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: az a szolgáltató, amely telefonszámokat ad ki, és valamely nemzeti szabályozás alapján köteles az előfizetők hozzájárulását kérni [az adataiknak] a szabvány telefonkönyvekbe és szabvány tudakozószolgálatokba való bekerülés[é]hez, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve alapján a hozzájárulás‑kérés során különbséget tehet‑e annak alapján, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése értelmében információt kérő vállalkozás melyik tagállamban nyújt telefonkönyv‑ vagy tudakozószolgálat‑szolgáltatást?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről

22      Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az e cikkben szereplő „kérések” fogalma azon vállalkozás kérését is magában foglalja‑e, amelynek székhelye más tagállamban van, mint amelyben az előfizetőkhöz telefonszámot rendelő vállalkozások székhellyel rendelkeznek, amely vállalkozás az e vállalkozások rendelkezésére álló megfelelő információkat az e tagállamban és/vagy más tagállamokban nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából kéri.

23      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke ezen irányelv végfelhasználói érdekekről és jogokról szóló IV. fejezetének részét képezi. E rendelkezés (1) bekezdése szerint a tagállamok biztosítják, hogy a nyilvánosan elérhető távbeszélő szolgáltatások előfizetői jogosultak legyenek az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett, nyilvánosan elérhető távbeszélőnévsorban szerepelni, és ugyanezen irányelv 25. cikkének (2) bekezdésével összhangban elérhetővé teszik adataikat a tudakozószolgálatok és/vagy távbeszélőnévsor szolgáltatói részére.

24      Az előfizetőkre vonatkozó információknak a tudakozószolgálatok és/vagy telefonkönyvek szolgáltatói részére történő rendelkezésre bocsátását illetően az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdéséből az tűnik ki, hogy ez a rendelkezés minden olyan észszerű kérésre vonatkozik, amely a nyilvánosan elérhető telefonkönyvek és nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok szolgáltatása céljából történő rendelkezésre bocsátásra irányul. Ezenkívül ez a rendelkezés előírja, hogy az említett rendelkezésre bocsátásnak megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie.

25      E megfogalmazásból tehát az tűnik ki, hogy ez a rendelkezés egyáltalán nem tesz különbséget aszerint, hogy az előfizetőkre vonatkozó adatok rendelkezésre bocsátása iránti kérelmet előterjesztő vállalkozásnak ugyanabban a tagállamban van‑e székhelye, mint annak a vállalkozásnak, amelyhez ezt a kérelmet intézték, vagy hogy az e kérelmet előterjesztő vállalkozás egy másik tagállamban van‑e a székhelye, mint annak a vállalkozásnak, amely az említett kérelem címzettje.

26      E különbségtétel hiánya összhangban van az egyetemes szolgáltatási irányelv által követett célkitűzésessel, amely az 1. cikkének (1) bekezdése szerint többek között arra irányul, hogy a hatékony verseny és választás révén a Közösség egészében biztosítsa a jó minőségű, nyilvánosan elérhető szolgáltatások rendelkezésre állását, és szabályozza azokat az eseteket, amikor a végfelhasználók igényeit a piac nem elégíti ki megfelelően, valamint ezen egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének sajátos célkitűzésével, amely többek között az említett irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében előírt egyetemes szolgáltatási kötelezettség tiszteletben tartásának biztosítására irányul (lásd ebben az értelemben: 2011. május 5‑i Deutsche Telekom ítélet, C‑543/09, EU:C:2011:279, 35. pont).

27      Ebben a tekintetben a Bíróság a 2011. május 5‑i Deutsche Telekom ítélet (C‑543/09, EU:C:2011:279) 36. pontjában, az egyetemes szolgáltatási irányelv (35) preambulumbekezdésére hivatkozva már megállapította, hogy a versengő piacon a telefonszámokat kiosztó vállalkozások azon kötelezettsége, hogy ezen irányelv 25. cikkének (2) bekezdése alapján a saját előfizetőikre vonatkozó adatokat továbbítsák, főszabály szerint nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a kijelölt vállalkozás az említett irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében előírt egyetemes szolgáltatási kötelezettség betartását biztosítsa, hanem azt is, hogy az összes telefonszolgáltató átfogó adatbázist hozzon létre, és a tudakozószolgálatok és telefonkönyv‑szolgáltatások piacán tevékenységet folytasson. Ebben a vonatkozásban elegendő, ha az érintett szolgáltató minden egyes, telefonszámokat kiosztó vállalkozástól elkéri az előfizetőire vonatkozó megfelelő adatokat.

28      Márpedig az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint ez a rendelkezés csak az azon vállalkozások által előterjesztett észszerű kérelmekre vonatozik, amelyek székhelye ugyanabban a tagállamban van, mint amelyben az előfizetőkhöz telefonszámot rendelő vállalkozások székhellyel rendelkeznek, ellentétes volna az arra irányuló célkitűzéssel, hogy a hatékony verseny révén az Unió egészében biztosítsák a jó minőségű, nyilvánosan elérhető szolgáltatások rendelkezésre állását, és különösen a legalább egy átfogó telefonkönyv végfelhasználók rendelkezésére állására vonatkozó, az egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettség tiszteletben tartására irányuló célkitűzéssel.

29      Ezenkívül, amint az jelen ítélet 24. pontjában megállapításra került, az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése többek között megköveteli, hogy az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozás teljesítsen minden olyan észszerű kérést, amely a nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából a megfelelő információk megkülönböztetéstől mentes rendelkezésre bocsátására irányul. Márpedig az, hogy a hollandiai előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozások az előfizetőikre vonatkozó adatoknak a kérelmezők rendelkezésére bocsátását pusztán amiatt tagadták meg, hogy azoknak egy másik tagállamban van a székhelyük, összeegyeztethetetlen ezzel a követelménnyel.

30      A fenti megfontolások összességére figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e cikkben szereplő „kérések” fogalma azon vállalkozás kérését is magában foglalja, amelynek székhelye más tagállamban van, mint amelyben az előfizetőkhöz telefonszámot rendelő vállalkozások székhellyel rendelkeznek, és amely vállalkozás az e vállalkozások rendelkezésére álló megfelelő információkat az e tagállamban és/vagy más tagállamokban nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából kéri.

 A második kérdésről

31      A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozás, amely a nemzeti szabályozás értelmében köteles beszerezni az előfizetők hozzájárulását az adataiknak tudakozó‑ és telefonkönyv‑szolgáltatás nyújtása céljából történő felhasználásához, ezt a kérést úgy fogalmazza meg, hogy az említett előfizetőknek az e felhasználásra vonatkozó hozzájárulásukról eltérő módon kell nyilatkozniuk attól függően, hogy azok a vállalkozások, amelyek az e rendelkezésben meghatározott információkat kérhetik, ezeket a szolgáltatásokat mely tagállamban nyújtják.

32      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamok biztosítják, hogy minden, az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozás teljesítsen minden olyan észszerű kérést, amely a nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából a megfelelő információk egyeztetett formában, tisztességes, tárgyilagos, költségalapú és hátrányos megkülönböztetéstől mentes rendelkezésre bocsátására irányul. Egyébiránt ezen irányelv 25. cikkének (5) bekezdéséből az következik, hogy az említett cikk (2) bekezdését „a személyes adatok és a magánélet védelmére vonatkozó [uniós] jogi aktusokban foglalt követelményeknek megfelelően és különösen a[z elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv] 12. cikkében foglalt követelményekre is figyelemmel kell alkalmazni.”

33      Ebből következően a második kérdés megválaszolása érdekében azt is meg kell vizsgálni, hogy ez utóbbi irányelv 12. cikkének (2) bekezdése előírja‑e az előfizető külön és konkrét hozzájárulását ahhoz, hogy a személyes adatait az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozás egy olyan harmadik vállalkozás részére továbbítsa, amely a nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatásából álló tevékenységét valamely más tagállamban folytatja.

34      Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a 2011. május 5‑i Deutsche Telekom ítélet (C‑543/09, EU:C:2011:279) 67. pontjában azt mondta ki, hogy az említett irányelv 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a nyilvános telefonkönyveket megjelentető vállalkozásokat arra kötelezi, hogy a más telefonszolgáltatók előfizetőire vonatkozóan birtokukban lévő személyes adatokat bocsássák valamely harmadik vállalkozás rendelkezésére – amely harmadik vállalkozás tevékenysége nyomtatott vagy elektronikus telefonkönyvek megjelentetéséből, vagy ezen telefonkönyveknek tudakozószolgálaton keresztül való hozzáférhetővé tételéből áll –, anélkül hogy ezt az adattovábbítást az előfizetők újabb hozzájárulásától tenné függővé. Mindazonáltal egyrészt az utóbbiakat az adataik nyilvános telefonkönyvben való első feltüntetése előtt tájékoztatni kell a feltüntetés céljáról, valamint arról a tényről, hogy ezeket az adatokat közölhetik valamely másik telefonos szolgáltatóval, másrészt biztosítani kell, hogy az említett adatokat a továbbításukat követően nem fogják más célra felhasználni, mint amelyre az adatoknak az első megjelentetés céljából való gyűjtése történt.

35      E következtetés levonása céljából a Bíróság az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv (39) preambulumbekezdésének és 12. cikke (2) és (3) bekezdésének szövegére tekintettel azt állapította meg, hogy amennyiben az előfizetőhöz telefonszámot rendelő vállalkozás az előfizetőt tájékoztatta arról a lehetőségről, hogy a személyes adatait a nyilvános telefonkönyvben való megjelentetés céljából valamely harmadik vállalkozáshoz továbbíthatják, és az előfizető hozzájárult ahhoz, hogy az említett adatok egy ilyen telefonkönyvben megjelenjenek, ugyanezen adatoknak egy másik vállalkozáshoz történő továbbításához – azok nyomtatott vagy elektronikus telefonkönyvben való megjelentetése, vagy ezen telefonkönyveknek tudakozószolgálaton keresztül való hozzáférhetővé tétele céljából – nem szükséges az előfizető újabb hozzájárulása, ha biztosítják, hogy az érintett adatokat nem fogják más célra felhasználni, mint amely célra az adatoknak az első megjelentetés céljából való gyűjtése történt. Ugyanis ezen irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján a kellően tájékozott előfizetőnek az őt érintő személyes adatoknak a nyilvános telefonkönyvekben való megjelenéséhez adott hozzájárulása ezen megjelentetés céljára vonatkozik, ennélfogva az kiterjed az azokra vonatkozóan a nyilvánosan elérhető tudakozó‑ és telefonköny‑szolgáltatási piacon működő vállalkozások által ezt követően végzett összes adatkezelésre, amennyiben ezeknek az adatkezeléseknek ugyanez a céljuk. A Bíróság ebben a tekintetben részletesen kifejtette, hogy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikke (2) bekezdésének megfogalmazása alapján nem lehet úgy tekinteni, hogy az előfizetőnek joga van kiválasztani valamelyik nyilvánosan elérhető tudakozó‑ és telefonkönyv‑szolgáltatót (lásd ebben az értelemben: 2011. május 5‑i Deutsche Telekom ítélet, C‑543/09, EU:C:2011:279, 62–65. pont).

36      A Bíróság hozzátette, hogy amennyiben valamely előfizető hozzájárul ahhoz, hogy az őt érintő személyes adatokat egy meghatározott vállalkozáshoz – az adatoknak e vállalkozás nyilvános telefonkönyvében való megjelentetése céljából – továbbítsák, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikkében elismert személyes adatok védelméhez való jog lényegét nem sértheti, ha ugyanezen adatokat valamely nyilvános telefonkönyvet megjelentetni szándékozó másik vállalkozáshoz az előfizető újabb hozzájárulása nélkül továbbítják (lásd ebben az értelemben: 2011. május 5‑i Deutsche Telekom ítélet, C‑543/09, EU:C:2011:279, 66. pont).

37      E körülményekből az következik, hogy e hozzájárulás hatályának vizsgálata érdekében az előfizető személyes adatainak első, általa engedélyezett megjelentetésének célja a meghatározó. Ebben a tekintetben rá kell mutatni, hogy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállamok előírhatják, hogy a személyek elérhetőségi adatainak név és szükség esetén más minimális azonosító adat alapján történő keresését kivéve a nyilvános előfizetői névjegyzék bármilyen célból történő felhasználásához az előfizetők kiegészítő hozzájárulására legyen szükség.

38      Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatokat és telefonkönyveket szolgáltató vállalkozás, függetlenül attól, hogy az Unión belül hol van a székhelye, egy olyan, nagymértékben harmonizált szabályozási keretben működik, amely az egész Unióban biztosítja az előfizetők személyes adatainak védelmére vonatkozó követelmények azonos tiszteletben tartását, amint az többek között az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (5) bekezdéséből, és az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből és 12. cikkéből következik.

39      E körülmények között, amint arra a főtanácsnok az indítványának 40. és 41. pontjában rámutatott, nincs szükség eltérő bánásmód bevezetésére aszerint, hogy az előfizetők személyes adatainak továbbítását kérő vállalkozás székhelye ezen előfizetők tagállamában vagy egy másik tagállamban van, mivel ez a vállalkozás ezeket az adatokat ugyanabból a célból gyűjti, mint amilyen célból azokat az első megjelentetésük érdekében összegyűjtötték, és ebből következően erre a továbbításra kiterjed az ezen előfizetők által korábban adott hozzájárulás.

40      Következésképpen ezen megfontolásokra és a jelen ítélet 23–30. pontjában kifejtett megfontolásokra tekintettel az előfizetőihez telefonszámokat rendelő vállalkozásnak az előfizetőhöz intézett hozzájárulás‑kérést nem kell úgy megfogalmaznia, hogy az előfizető ezt a hozzájárulását eltérő módon adja meg azon tagállamtól függően, amelybe az őt érintő adatok továbbíthatók.

41      A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozás, amely a nemzeti szabályozás értelmében köteles beszerezni az előfizetők hozzájárulását az adataiknak tudakozó‑ és telefonkönyv‑szolgáltatás nyújtása céljából történő felhasználásához, ezt a kérést úgy fogalmazza meg, hogy az említett előfizetőknek az e felhasználásra vonatkozó hozzájárulásukról eltérő módon kell nyilatkozniuk attól függően, hogy azok a vállalkozások, amelyek az e rendelkezésben meghatározott információkat kérhetik, ezeket a szolgáltatásokat mely tagállamban nyújtják.

 A költségekről

42      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1)      A 2009. november 25‑i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7‑i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Egyetemes szolgáltatási irányelv) 25. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e cikkben szereplő „kérések” fogalma azon vállalkozás kérését is magában foglalja, amelynek székhelye más tagállamban van, mint amelyben az előfizetőkhöz telefonszámot rendelő vállalkozások székhellyel rendelkeznek, amely előbbi vállalkozás az utóbbi vállalkozások rendelkezésére álló megfelelő információkat az e tagállamban és/vagy más tagállamokban nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából kéri.

2)      A 2009/136 irányelvvel módosított 2002/22 irányelv 25. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozás, amely a nemzeti szabályozás értelmében köteles beszerezni az előfizetők hozzájárulását az adataiknak tudakozó‑ és telefonkönyv‑szolgáltatás nyújtása céljából történő felhasználásához, ezt a kérést úgy fogalmazza meg, hogy az említett előfizetőknek az e felhasználásra vonatkozó hozzájárulásukról eltérő módon kell nyilatkozniuk attól függően, hogy azok a vállalkozások, amelyek az e rendelkezésben meghatározott információkat kérhetik, ezeket a szolgáltatásokat mely tagállamban nyújtják.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: holland.