A Törvényszék (hatodik tanács) T-179/09. sz., Dunamenti Erőmű Zrt. kontra Európai Bizottság ügyben 2014. április 30-án hozott ítélete ellen a Dunamenti Erőmű Zrt. által 2014. július 21-én benyújtott fellebbezés
(C-357/14. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Dunamenti Erőmű Zrt. (képviselők: J. Philippe, F.-H. Boret és A.-C. Guyon ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
semmisítse meg a Törvényszék T-179/09. sz. ügyben 2014. április 30-án hozott ítéletét annyiban, amennyiben az helybenhagyja a Magyarország által a hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások keretében nyújtott C 41/2005 állami támogatásról szóló, 2008. június 4-i 2009/609/EK bizottsági határozatot1 , amely a HTM-et jogellenes és a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak nyilvánította;
a jogvitában hozzon végleges határozatot, és semmisítse meg a Magyarország által a hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások keretében nyújtott C 41/2005 állami támogatásról szóló, 2008. június 4-i 2009/609/EK bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az megállapította, hogy a HTM jogellenes és a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatás, illetve másodlagosan az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé; és
kötelezze a Bizottságot a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező öt jogalapra hivatkozik. A megtámadott ítéletben a Törvényszék elutasította a fellebbezőnek a lényegében a Magyarország által a hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások keretében nyújtott C 41/2005 állami támogatásról szóló, 2008. június 4-i 2009/609/EK bizottsági határozat megsemmisítése, és másodlagosan e határozat 2. és 5. cikkének megsemmisítése iránti kérelmét.
Első jogalapjával a fellebbező a Törvényszék azon értékelését vitatja, amely megállapítja, hogy a hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodás (HTM) új támogatásnak minősíthető, anélkül hogy előzőleg megállapították volna, hogy a HTM egyáltalán az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül-e.
Második jogalapjával a fellebbező a Törvényszék azon megállapítását vitatja, miszerint a Bizottság nem tévedett, amikor megállapította, hogy Magyarország EU-hoz való csatlakozásának időpontja a megfelelő referencia-időszak valamely intézkedés állami támogatásnak való minősítéséhez az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt kritériumoknak megfelelően. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a IV. melléklet olyan szabályt vezetett be, amely szerint annak vizsgálatakor, hogy valamely állami intézkedés állami támogatásnak minősül-e, Magyarország csatlakozásának időpontja az irányadó időszak. A IV. melléklet értelmét eltorzították, mivel az nem írja elő, és nem is utal arra, hogy annak elemzésekor, hogy valamely intézkedés állami támogatásnak minősül-e, a csatlakozás időpontját kellene figyelembe venni.
Harmadik jogalapjával a fellebbező megjegyzi, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyt nyújtottak, anélkül hogy figyelembe vette volna a HTM megkötésének időpontjában fennálló körülményeket. A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy előnyt nyújtottak, mivel i. a Magyar Villamos Művek (MVM) magánbefektetőként járt el a HTM mint a Dunamenti Erőmű privatizációját megkönnyítő előkészítő intézkedés megkötésekor, és ii. mindenesetre, még ha a HTM bármilyen előnnyel is járt (amit a fellebbező vitat), azt a Dunamenti Erőmű értékesítése révén visszafizették.
Negyedik jogalapjával a fellebbező vitatja a Törvényszéknek az MVM kötelező minimális átvételi kötelezettségéből eredő kockázatra vonatkozó értékelését. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az MVM kötelező minimális átvételi kötelezettségéből eredő előny fennállására következtetett, anélkül hogy bizonyította volna szerkezeti kockázat fennállását.
Ötödik jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék helybenhagyta a Bizottság által a támogatási összeg kiszámításakor használt módszert. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor helybenhagyta a leírt módszert, mivel az a visszatéríttetendő összegeket bevételi különbségként, nem pedig haszonbeli különbségként határozta meg, ugyanis e különbség megkérdőjelezheti magát az állami támogatás fennállását is.
____________1 HL L 225., 53. o.