PEDRO CRUZ VILLALÓN

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2012. november 15.(1)

C‑103/11. P. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Systran SA és Systran Luxembourg SA

„Fellebbezés – Uniós közbeszerzések – Szoftver karbantartására és nyelvi fejlesztésére irányuló ajánlati felhívás – A Bizottság automatikus fordítószoftvere – A forráskód közlése a szerző engedélye nélkül – Szerzői jog bitorlása – Know‑how engedély nélküli kiszolgáltatása – Szerződésen kívüli felelősség – Szerződéses felelősség – Az uniós bíróság hatásköre – A jogvita jellege – Jogellenesség – Kellően súlyos jogsértés – Tényleges és biztos kár – Okozati összefüggés – Az okozati összefüggés megszakadása – A kár összegének átalányértékelése”

1.        A jelen ügy előre láthatóan a szerződésen alapuló és a szerződésen kívüli jogviták elhatárolásának problémakörét, és így a jelen ügyben az uniós bíróság anyagi jogi hatásköreinek kérdését veti fel, ezzel előhozva az uniós bíróság és a nemzeti bíróságok közötti hatáskörök vertikális megosztásának kérdését. Értékelésem szerint az ügy fő tétje azon módok meghatározásában rejlik, amelyek szerint az uniós bíróságnak – tiszteletben tartva a ráruházott hatáskörök elvét – döntenie kell arra vonatkozó hatásköréről, hogy elbíráljon egy olyan szerződésen kívüli felelősséggel kapcsolatos keresetet, amelyben a jogvita szerződéses jellege alapján hivatkoztak hatáskörének hiányára.

2.        A Bírósághoz a jelen ügyben az Európai Bizottság nyújtott be fellebbezést a Törvényszék T‑19/07. sz., Systran SA és Systran Luxembourg SA kontra Bizottság ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletével (EBHT 2010., II‑6083. o.; a továbbiakban: a megtámadott ítélet) szemben, amelyben a Törvényszék arra kötelezte az Európai Uniót, hogy fizessen a Systran SA(2) számára 12 001 000 euró átalányösszegű kártérítést, mivel a Bizottság megsértette a Systran szerzői jogait és know‑how‑ját, amelyek a Systran szoftver Unix változatán álltak fenn.

3.        A Törvényszék többek között úgy döntött, hogy amikor magának követelte azt a jogot, hogy ajánlati felhívást tegyen közzé automatikus fordítórendszere, jelen esetben a Systran szoftver EC‑Systran Unix változata karbantartására és nyelvi fejlesztésére, anélkül hogy megszerezte volna a Systran‑csoport előzetes engedélyét, a Bizottság jogellenesen járt el a tagállamok jogában közös, az ilyen ügyekben alkalmazandó általános elvekre figyelemmel (a megtámadott ítélet 261. pontja), mivel az említett ajánlati felhívás azzal járt, hogy harmadik személyek számára kiszolgáltatta az említett szoftver Systran Unix változatát, valamint elemeinek módosítását eredményezte, megsértve az említett társaságok szerzői jogait és know‑how‑ját.

4.        Kiindulásként rá kell mutatni, hogy amennyiben a Bíróság, javaslatomnak megfelelően, úgy dönt, hogy a Bizottság és a Systran SA, valamint a Systran Luxembourg SA (a továbbiakban: Systran Luxembourg) közötti jogvitát elsődlegesen a nemzeti bíróságoknak kell megvizsgálniuk és adott esetben eldönteniük, valamint hogy a Törvényszék ennek következtében nem rendelkezett hatáskörrel a jogvita eldöntésére, nincs helye a Bizottság által hivatkozott valamennyi jogalap vizsgálatának. Arra az esetre ugyanakkor, ha a Bíróság úgy dönt, hogy nem ért velem egyet ebben az alapvető jelentőségű kérdésben, megvizsgálom az egyéb jogalapokat, annak érdekében, hogy rávilágítsak a jelen ügy valamennyi vetületére.

5.        Ebben az összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság az egyéb jogalapokban többek között megkérdőjelezi a Törvényszék értékelését az Unió szerződésen kívüli felelősségének az állandó ítélkezési gyakorlat által megkövetelt három feltételére, vagyis a jogellenesség megállapítására, az abból eredő vagyoni és nem vagyoni károk fennállására, valamint a jogellenesség és az említett károk közötti közvetlen okozati összefüggésre vonatkozóan. Bár e három állandó feltételnek együttesen kell teljesülnie ahhoz, hogy a kártérítéshez való jogot elismerjék, véleményem szerint célszerű azokat egymást követően megvizsgálni a Bizottság által hivatkozott jogalapok korlátai között annak ellenőrzése érdekében, hogy a Törvényszék ténylegesen megbizonyosodott‑e arról, hogy azok egyértelműen és kétségtelenül teljesültek.

6.        Véleményem szerint azt is célszerű már most leszögezni, hogy – figyelemmel a fellebbezési jogalapokra – nem szükséges taglalni más, a jelen jogvita kapcsán közvetve felmerült problémaköröket, amelyek többek között az uniós bíróság és a nemzeti bíróságok hatáskörével kapcsolatosak az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok(3) ellen bitorlás miatt indított keresetek, illetve az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok informatikai fejlesztésekkel és fenntartással kapcsolatos közbeszerzései odaítélését érintő gyakorlata elbírálására vonatkozóan(4).

I –    A jogvita előzményei

7.        Dr. Toma, a kaliforniai La Jolla‑i (Egyesült Államok) székhelyű World Translation Center, Inc. (a továbbiakban: WTC) amerikai társaság elnöke 1968‑ban megalkotott egy automatikus fordítószoftvert, amelyet „Systrannak” (SYStem TRANslation) neveztek.

8.        1975. december 22‑én a Bizottság szerződést kötött a WTC‑vel egyrészt a Systran szoftver telepítésére és fejlesztésére az angol–francia nyelvpár tekintetében, másrészt a szoftver eredeti fejlesztésére a francia–angol nyelvpár tekintetében.

9.        A Bizottság és a WTC közötti szerződéses kapcsolatok 1976 és 1987 között tovább folytatódtak, aminek eredményeként létrehoztak egy Mainframe környezetben működő „EC‑Systran Mainframe” elnevezésű automatikus fordítórendszert, amely egy magból, nyelvi rutinokból, valamint nyolc uniós nyelvpár szótáraiból állt.

10.      1985‑től a francia Gachot társaság megszerezte a WTC‑csoporthoz tartozó társaságokat, amelyek a Systran-technológia és a Systran szoftver Mainframe változatának tulajdonosai voltak. A Gachot társaság ezt követően nevét Systran SA‑ra változtatta.

11.      1987. augusztus 4‑én a Systran‑csoport és a Bizottság „együttműködési szerződést” kötött, amely a Közösség akkori és jövőbeli hivatalos nyelvei vonatkozásában a Systran-fordítórendszer fejlesztésének és javításának közös megszervezéséről szólt, valamint ennek működtetéséről.

12.      1991. december 11‑én a Bizottság felmondta a Systrannal kötött együttműködési szerződést.

13.      1997. december 22‑én a Systran és a Bizottság megkötötte a négy egymást követő migrációs szerződés közül az elsőt, amelynek célja az volt, hogy az EC‑Systran Mainframe szoftver Unix és Windows környezetben is működjön.

14.      2003. október 4‑én a Bizottság ajánlati felhívást írt ki automatikus fordítói rendszerének karbantartására és nyelvi fejlesztésére.

15.      2003. október 31‑i levelében a Systran lényegileg azt jelezte a Bizottságnak, hogy az ajánlati felhívásban elvégeztetni kívánt munkák sérthetik a társaság szellemi tulajdonjogait, és felhívta a Bizottságot, hogy e tekintetben nyilatkozzon. A Systran kiemelte, hogy ilyen körülmények között nem felelhet meg az ajánlati felhívásnak.

16.      2003. november 17‑i levelében a Bizottság azt válaszolta, hogy álláspontja szerint az elvégeztetni kívánt munkák nem alkalmasak a Systran szellemi tulajdonjogainak megsértésére.

17.      Az ajánlati felhívás eredményeként az abban szereplő nyolc rész közül csak kettőt ítéltek oda, mégpedig a Gosselies SA‑nak(5).

II – A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

18.      E körülmények között a Systran és Systran Luxembourg(6) a Törvényszék Hivatalához 2007. január 25‑én benyújtott keresetlevelükkel keresetet terjesztettek elő, amelyben azt kérték, hogy a Törvényszék először rendelje el a Bizottság által elkövetett bitorlási és kiszolgáltatási cselekmények azonnali abbahagyását; másodszor rendelje el a Bizottság és a Gosselies birtokában lévő valamennyi olyan adathordozó lefoglalását, amelyek az utóbbi által a Systran jogainak megsértésével az EC‑Systran Unix és a Systran Unix változatai alapján kidolgozott számítástechnikai fejlesztéseket hordozzák, valamint ezeknek a Systran számára történő átadását, illetve legalább ellenőrzött megsemmisítését; harmadszor kötelezze a Bizottságot legalább 1 170 328 euró megfizetésére a Systran Luxembourg részére, és 48 804 000 euró – amely összeg még változhat az eljárás folyamán – megfizetésére a Systran részére; negyedszer rendelje el a Törvényszék határozatának a felperesek által kiválasztott szakfolyóiratokban, szaklapokban, valamint internetes szakoldalakon a Bizottság költségére történő közzétételét, és végül ötödször kötelezze a Bizottságot a költségek megfizetésére.

19.      A Törvényszék mindenekelőtt elutasította a Bizottság által hivatkozott, a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó különböző kifogásokat (a megtámadott ítélet 52–125. pontja). Először úgy ítélte meg a felperesek kérelmének, illetve a felek által előterjesztett különböző bizonyítékoknak a vizsgálata során, hogy a jogvita nem tekinthető szerződésen alapulónak, és ezért nem lehet úgy tekintetni, hogy a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel annak elbírálására (a megtámadott ítélet 57–104. pontja). Másodszor mint megalapozatlant elutasította a kereset egyértelműségének hiányára alapított kifogást (a megtámadott ítélet 107–111. pontja). Harmadik és utolsó helyen pedig elutasította az azon alapuló elfogadhatatlansági kifogást, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti kereset kapcsán bitorlási ügyekről döntsön, miután megállapította, hogy a bitorlásra kizárólag a Bizottság magatartásának jogellenessé minősítése céljából hivatkoznak egy szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti keresetben, amely a hatáskörébe tartozik, valamint hogy nem áll rendelkezésre az állítólagos kár megtérítésének elérésére alkalmas nemzeti jogorvoslati lehetőség (a megtámadott ítélet 113–117. pontja).

20.      A Törvényszék ezt követően elutasította a kérelmekben szereplő elfogadhatatlansági kifogásokat, amelyek arra irányultak, hogy a Törvényszék rendelje el a Bizottság által elkövetett bitorlási és kiszolgáltatási cselekmények azonnali abbahagyását, bizonyos informatikai adatok lefoglalását vagy megsemmisítését a Bizottságnál és a Gosseliesnél, továbbá a Törvényszék határozatának szakfolyóiratokban, szaklapokban, valamint internetes szakoldalakon a Bizottság költségére történő közzétételét (a megtámadott ítélet 118–125. pontja).

21.      Ezt követően a Törvényszék egymást követően érdemben megvizsgálta a felperesek által hivatkozott jogokat, valamint a Bizottság kifogásolt magatartásának jogellenességét (a megtámadott ítélet 127–261. pontja), a felperesek által elszenvedett károkat, az állítólagos károk és a hivatkozott jogellenesség közötti okozati összefüggést (az ítélet 262–326. pontja), majd a felperesek által kérelmeikben a kártérítésen kívül kért intézkedéseket (az említett ítélet 327–332. pontja).

22.      A Törvényszék elutasította a Systran Luxembourg által előterjesztett kártérítés iránti kérelmet, mivel semmilyen okozati összefüggés sem állt fenn a Bizottsággal szemben kifogásolt magatartás és az említett társaság által állított kár között (a megtámadott ítélet 264–267. pontja). Ugyanezen indokok miatt elutasította a Systran Luxembourg részvényeinek értékvesztéséhez kapcsolódó, a Systran által előterjesztett kártérítési igényt (a megtámadott ítélet 283. és 284. pontja). Ezzel szemben elismerte azt, hogy a Bizottság magatartása anyagi kárt okozott a Systran immateriális eszközeinek értékvesztéséhez kapcsolódóan, ezt 12 millió euró átalányösszegben állapította meg, valamint megállapított 1000 euró értékű nem vagyoni kárt is (a megtámadott ítélet 285–326. pontja).

III – A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

23.      A Bizottság a Bíróság Hivatalához 2011. március 4‑én benyújtott beadványában terjesztette elő a jelen fellebbezést.

24.      A 2012. április 19‑én tartott tárgyaláson a Bíróság meghallgatta a felek előadását.

25.      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        állapítsa meg, hogy a fellebbezés elfogadható és megalapozott;

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, amelyben részlegesen helyt adtak a Bizottsággal szemben hivatkozott kártérítési igénynek, és ennek következtében jogerősen utasítsa el a keresetet annak elfogadhatatlansága vagy megalapozatlansága miatt, és

–        kötelezze a Systrant és Systran Luxembourgot a saját és a Bizottság részéről felmerült költségek egészének viselésére.

26.      A Systran és Systran Luxembourg azt kérik, hogy a Bíróság:

–        a Bizottság fellebbezését utasítsa el;

–        hagyja helyben a megtámadott ítéletet;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

IV – A fellebbezési jogalapok

27.      A Bizottság nyolc jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a Törvényszék hatáskörének hiányára vonatkozik, mivel az utóbbi nyilvánvalóan tévesen és ellentmondásos módon állapította meg, hogy a jogvita nem szerződésen alapult. A második jogalap a védelemhez való jog megsértésére és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályok megsértésére vonatkozik. Harmadik jogalapjával a Bizottság kifejti, hogy a Törvényszék pontatlanul alkalmazta a Systran által hivatkozott jogok jogosultságára vonatkozó szerzői jogi szabályokat. Negyedik és ötödik jogalapjával a Bizottság előadja, hogy a Törvényszék nyilvánvaló értékelési hibát követett el magatartása jogellenes vagy felróható jellege, illetve állítólagos felróható magatartása kellően súlyos jellege kapcsán. Hatodik jogalapjával a Bizottság előadja, hogy a Törvényszék egyrészt tévesen értelmezte a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 1991. május 14‑i 91/250/EGK tanácsi irányelv(7) 5. cikkében szereplő kivételt, másrészt pedig nem indokolta kellőképpen az ítéletet az említett irányelv 6. cikkében szereplő kivétel tekintetében. A hetedik jogalap a kifogásolt felróható magatartás és az állítólagos kár közötti „kellően közvetlen” okozati összefüggés fennállásának értékelésével kapcsolatos téves jogalkalmazásra vonatkozik. Végül a nyolcadik jogalap a kártérítés összegének 12 001 000 euróban való megállapításával kapcsolatos téves jogalkalmazásra vonatkozik.

V –    Az első jogalapról

A –    A Bizottság érvelésének összefoglalása

28.      Fellebbezése első jogalapjában a Bizottság elsődlegesen előadja, hogy a Systrannal és a Systran Luxembourggal fennálló jogvitája nem a szerződésen kívüli felelősség körébe tartozik, hanem – figyelemmel az általa e társaságokkal 1975 és 2002 között kötött számos szerződésre, valamint az egyéb szerződéses dokumentumokra mint bizonyos levélváltások, valamint kötelezettségvállalást tartalmazó levelek – szerződésen alapuló felelőssége körébe. A Törvényszék tehát nyilvánvaló hibát követett el a jogvita jogi természetének értékelése során, és ennek következtében megsértette saját hatásköri szabályait(8).

29.      A Bizottság mindenekelőtt kifejti, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a Guigard kontra Bizottság ügyben 2009. május 20‑án hozott ítéletet(9). Elismerve, hogy a szerzői jog megsértése megnyithatja az utat a szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti kereset előtt, úgy véli, hogy a jelen jogvita nem ilyen helyzetre vonatkozik, mivel a felek megállapodtak a jelen ügyben szereplő szerzői jogok átruházásának vagy átengedésének módjaiban.

30.      A Bizottság ezt követően állítása megalapozottságát a szóban forgó szerződések, azok jogi természete és kikötései, valamint az utóbbiak által számára biztosított jogok elemzésével igyekszik alátámasztani. Az elemzésből azt a következtetést vonja le, hogy a Törvényszék, amikor nem mérte fel pontosan az EC‑Systran Unix szoftveren fennálló használati jogait, elferdítette az említett szerződések pontos értelmét, amelynek eredményeként értékelési hibát követett el a jogvita jellegét illetően.

31.      A Bizottság végül hivatkozik a szerződések értelmezésére vonatkozó szabályok megsértésére, mivel a Törvényszék nem értelmezhette úgy a migrációs szerződéseket, és különösen azok 13. cikkét, hogy az nem ruház rá semmilyen jogot. Ezenkívül kifejti, hogy a Törvényszék hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy mivel a Systran nem volt a migrációs szerződések részes fele, így azokra – a szerződések relatív hatályának elvét alkalmazva – önmagukban nem lehet vele szemben hivatkozni.

32.      Ezen első bizottsági jogalapra adandó válasz néhány előzetes gondolatot igényel a részemről.

B –    A jogvita szerződéses jellegén alapuló, a hatáskör hiányára vonatkozó kifogás tétje

1.      Az uniós bíróság és a tagállami bíróságok közötti hatáskör vertikális megoszlásának kérdése

33.      Kiindulásként emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 274. cikknek megfelelően az olyan vitás ügyeket, amelyekben az Unió az egyik fél, nem lehet erre hivatkozva kizárni a tagállamok bíróságainak hatásköréből, „kivéve, ha ezt a hatáskört a Szerződések az Európai Unió Bíróságára ruházzák”, vagyis a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően azon eseteket kivéve, amelyek az uniós bíróságra ruházott kizárólagos hatáskörbe tartoztak.(10)

34.      Az EUMSZ 274. cikk tehát vertikálisan elosztja az uniós bíróságok és nemzeti bíróságok között az azon jogviták elbírálására irányuló hatásköröket, amelyekben az egyik fél az Unió; az elosztást a ráruházott hatáskörök elve, illetve pontosabban az Európai Unió működéséről szóló szerződés azon különböző rendelkezései határozzák meg, amelyek kizárólagos anyagi jogi hatásköröket ruháznak az uniós bíróságokra.

35.      Másfelől, összhangban az ismétlődő ítélkezési gyakorlattal, az uniós bíróságok kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek többek között az uniós intézmények vagy alkalmazottaik által feladataik teljesítése során okozott károk megtérítése iránti keresetek elbírálására, ahogy azt az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második és harmadik franciabekezdése(11), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (3) bekezdése előírja.

36.      Végül az uniós bíróságok az EUMSZ 272. cikk alapján hatáskörrel rendelkeznek(12) arra, hogy az Unió által vagy nevében kötött közjogi vagy magánjogi szerződésekben foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozzanak(13).

37.      Az EUMSZ 272., 274. és 268. cikk, valamint az EUMSZ 340. cikk első és második franciabekezdése együttes értelmezéséből tehát az következik, hogy amennyiben egy természetes vagy jogi személy az Unió felelősségére hivatkozik, akkor az esetleges választottbírósági kikötéstől eltekintve a jogvita szerződésen alapuló vagy szerződésen kívüli jellege alapján a bírósági hatáskör azonnal eldönthető. Másként fogalmazva: az uniós bíróságnak hatáskört biztosító választottbírósági kikötés hiányában főszabály szerint a nemzeti bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a szerződésen alapuló jogviták elbírálására. Az uniós bíróság pedig kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a szerződésen kívüli jogviták elbírálására.

38.      Ahogy az a fenti emlékeztetőből is kitűnik, egy meghatározott jogvita szerződésen alapuló vagy szerződésen kívüli jellege tehát felveti az uniós bíróság és a tagállami bíróságok közötti hatáskör vertikális megoszlásának kérdését(14), ami tehát jelentősen, jellegénél fogva túlmutat a szerződésen alapuló igények és a szerződésen kívüli igények elhatárolásán a tagállamok jogrendjében.

2.      Az alkalmazandó jog meghatározásának kérdése: az EUMSZ 340. cikk

39.      Az olyan jogvita szerződésen alapuló vagy szerződésen kívüli jellegének meghatározása, amelyben az egyik fél az Unió, azonban nem csak annyiban alapvető jelentőségű, hogy meghatározza az uniós vagy a tagállami bírósági hatáskört. A jogvitára alkalmazandó jog szempontjából is alapvető, azonnali következményekkel az említett jogvita szerződésen alapuló jellegére alapított kifogásra adandó válasz tekintetében.

40.      Az EUMSZ 340. cikk első franciabekezdéséből az következik, hogy szerződésen alapuló jogvita esetében az Unió felelősségét „az adott szerződésre alkalmazandó jog szabályozza”. Ezzel szemben a szerződésen kívüli felelősséggel kapcsolatos kérdésekben az EUMSZ 340. cikk második franciabekezdése alapján az Uniónak „a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően” kell megtérítenie a károkat”.

41.      Amennyiben a jogvita szerződéses jellegű, az anyagi jogot magának a szerződésnek a kikötései alapján kell alkalmazni. Maga a szerződés joga az, amely szabályozza a szerződés feleinek jogait és kötelezettségeit, és meghatározza a szerződésre alkalmazandó jogot, végül pedig a hatáskörrel rendelkező bíróságot is, amely eljárhat az e szerződéssel kapcsolatos ügyekben a szerződésre alkalmazandó jognak, illetve a szerződés jogának megfelelően.(15)

42.      Ezzel szemben, ha a jogvita szerződésen kívüli jellegű, azt a jogot, amely alapján a kártérítési igény elbírálható, az EUMSZ 340. cikk második franciabekezdésének megfelelően csak a tagállamok jogában közös általános elvek alkotják. Ez azt jelenti, hogy az uniós bíróság csak az említett elvek alapján dönthet, vagyis másként fogalmazva semmilyen más jogra sem hivatkozhat, és ennélfogva nincs hatásköre arra, hogy jogszabályokat alkalmazzon az esetleges szerződésekre, legyen az e szerződések joga vagy a szerződésekre alkalmazandó jogszabályok. E helyzetben ugyanakkor önmagában nincs semmi meglepő egy olyan szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti kereset kapcsán, amely eleve nem alapul semmilyen releváns, vagyis az üggyel elegendő összefüggést mutató szerződéses rendelkezésen.

C –    A követendő eljárás a jogvita szerződésen alapuló jellegére alapított, a hatáskör hiányára vonatkozó kifogás esetén

43.      A szerződésen kívüli jogvita a priori olyan jogvitának tűnik, amelyben olyan felek állnak egymással szemben, amelyeket semmilyen releváns, vagyis a jogvita tárgyával összefüggő szerződéses kapcsolat nem köt össze.

44.      Márpedig, bár egyértelmű, hogy az ilyen helyzetet követő jogvita nem dönthető el a feleket összekötő szerződéses kapcsolat tartalmának és hatályának vizsgálata nélkül, és így a „szerződés jogát” figyelembe kell venni a döntés céljából, nyilvánvalónak tűnik, hogy e jogvita mindenekelőtt és főszabályszerűen „szerződésen alapuló” jogvitává válik. Ennélfogva azt mint ilyet kell megvizsgálni, legalábbis kiindulásként, kiemelve, hogy semmi sem zárja ki, hogy a későbbiekben a szerződésen alapuló felelősség tárgyában hatáskörrel rendelkező bíróság által végzett vizsgálat eredményeként azt áttegyék a szerződésen kívüli felelősség megállapítására irányuló kereset vizsgálatára hatáskörrel rendelkező bírósághoz. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a jogvita szerződésen alapuló jellegére alapított, a hatáskör hiányára vonatkozó kifogás elfogadásához nem követelhető meg annak megállapítása, hogy nem áll fenn semmilyen, a deliktuális felelősség megalapozására alkalmas aktus, pusztán csak annak megállapítása, hogy van egy olyan szerződéses összefüggés, amely rendelkezik a fent leírt jellemzőkkel.

45.      Mindezek alapján kimondható, hogy a szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti per alperese által formálisan hivatkozott elfogadhatatlansági kifogás, amelyben a felek között fennálló, a jogvita tárgyával összefüggő szerződéses kapcsolatra hivatkozik, nem tekinthető akármilyen kifogásnak, hanem azt úgy kell tekinteni, mint egyfajta minősített kérdést, amelyet előzetesen és elsődlegesen el kell dönteni.

46.      A fordított logika, amely szerint a jelen ügyben a szerződésen kívüli felelősség tagállamok jogában közös általános elvek alapján történő vizsgálatának kell elsőbbséget élveznie, ezzel szemben ésszerűen nem fogadható el. Az uniós bíróság ugyanis nem vizsgálhat meg egy kártérítés iránti, szerződésen kívüli felelősségen alapuló keresetet elvonatkoztatva attól a törvénytől, amely prima facie kötelező a felekre, anélkül hogy előbb meg ne bizonyosodna arról, hogy ésszerű alapon rendelkezik hatáskörrel az ügy eldöntésére, és ennek keretében arról, hogy el kell utasítania a jogvita szerződéses jellegén alapuló esetleges kifogást.

47.      Következésképpen a szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti jogvita felei közötti viszonyokat szabályozó „szerződéses jog” létezését vagy nem létét álláspontom szerint logikus módon előzetesen és elsődlegesen vizsgálni kell, figyelemmel az uniós bíróságra ruházott hatáskörökre.

48.      Ezenfelül meg kell határozni az ilyen körülmények között és pontos célok érdekében folytatott vizsgálat célját és intenzitását.

49.      Nagyon egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy az uniós bíróság, amikor olyan szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti keresetet terjesztenek elé, amelynek keretében a jogvita szerződéses jellegére hivatkoznak, nem dönthet hatásköréről a jogvita érdemét, vagyis a – különösen a kifogásra hivatkozó fél által – elé terjesztett állítások megalapozottságát érintő vizsgálatot követően. Éppen ellenkezőleg, vizsgálatát csak abba az irányba kell kiterjesztenie, hogy meghatározza azt, fennáll‑e az általa kellően intenzív és releváns szerződéses összefüggésként leírt körülmény, mivel – ahogy azt hangsúlyoztam –, a jogvita ésszerűen nem dönthető el anélkül, hogy abban ne szerepelnének a feleket összekötő kapcsolatok(16). Az elvégzendő vizsgálat eredménye azonnali hatással van az elvégzendő ellenőrzés intenzitására.

50.      Pontosabban, mivel az uniós bíróságnak meg kell határoznia az említett jogvita jellegét – ami szintén a bíróság értékelésén múlik – annak érdekében, hogy dönthessen saját hatásköréről, így prima facie csak azok összességében vizsgálhatja a feleket összekötő szerződéses kapcsolatokat, mégpedig kizárólag annak megállapítása érdekében, hogy a jogvita tárgyára figyelemmel a felekre kötelező „szerződés jogának” fennállása ésszerűen előrelátható módon lehetővé teszi‑e számára azon következtetés levonását, amely szerint a jogvita nem dönthető el anélkül, hogy elmélyülten figyelembe ne vennék az említett „szerződés jogát”(17).

51.      Szeretnék még ennél a kérdésnél maradni. Az uniós bíróság – választottbírósági kikötés hiányában –, amikor egy szerződéses összefüggésbe illeszkedő szerződésen kívüli felelősséggel kapcsolatos jogvitát terjesztenek elé, a szerződéses viszonyokat szabályozó törvény alkalmazása lehetőségének hiányában nem vizsgálhatja a szerződéses kapcsolatok tartalmát, és nem dönthet hatásköre fennállásáról, éppen az alperes által előterjesztett állítások megalapozottsága vagy megalapozatlansága alapján. Ami ugyanakkor meghatározó, az az, hogy hatásköre fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítása céljából a bíróság nem köteles túllépni a jogvita tárgyával összefüggő, kellően releváns szerződéses kapcsolat fennállása összességében vett értékelésén ahhoz, hogy megállapítható legyen, a jogvita ésszerűen nem dönthető el anélkül, hogy előzetesen ne értékelnék a hivatkozott szerződéses kikötéseket azon jog alapján, amely alá tartoznak.

D –    A Törvényszék által a hatáskör hiányára alapított kifogás értékelése során elkövetett hibák

52.      Számomra egyértelműnek tűnik, hogy a Törvényszék nem követte a fent javasolt megközelítést a jelen ügyben folytatott vizsgálata során, ahogy az kitűnik mind a megtámadott ítélet 57–64. pontjában szereplő szerződésen alapuló és szerződésen kívüli ügyekkel kapcsolatos hatáskörre vonatkozó előzetes észrevételekből, amelyekben ismerteti az általa elvégezni kívánt vizsgálat főbb vonalait, mind az említett vizsgálatot ismertető, azok után következő indokokból (a megtámadott ítélet 65–104. pontja).

53.      Emlékeztetőül: miután ismertette a Szerződésnek az Unió szerződésen alapuló és szerződésen kívüli felelősségére vonatkozó releváns rendelkezéseit (a megtámadott ítélet 57–59. pontja), a Törvényszék mindenekelőtt jogosan jelezte a megtámadott ítélet 60. pontjában, hogy az EK 235. cikk szerinti hatásköre fennállásának megállapításához az ügy iratainak különböző releváns elemeire tekintettel meg kell vizsgálnia, hogy a felperesek által előterjesztett kártérítés iránti kereset objektív és általános jelleggel szerződéses eredetű vagy szerződésen kívüli eredetű kötelezettségeken alapul‑e, figyelembe véve a fent hivatkozott Guigard kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre. Ebből kiindulva a Törvényszék kiemelte azokat a körülményeket, amelyeket figyelembe szándékozott venni vizsgálata során, hivatkozva, nem kimerítő jelleggel, a felek állításaira, az állítólagos kárt előidéző tényre, valamint a hivatkozott szerződéses rendelkezésekre.(18)

54.      Ugyanakkor ezt követően a Törvényszék hivatalosan is megvizsgálta először a felperesek kártérítés iránti keresetét, valamint az általuk hivatkozott károkozó magatartások jellegét, a jelen ügyben a know‑how‑juk jogellenes kiszolgáltatását, valamint a Systran Unixra irányuló bitorlást (a megtámadott ítélet 65–83. pontja) annak érdekében, hogy másodszor kitérjen a „Bizottság által a szerzői jog és a know‑how alapján védendő információk harmadik személynek való kiszolgáltatására vonatkozó szerződéses engedély létezésének alátámasztása érdekében hivatkozott körülmények” vizsgálatára (a megtámadott ítélet 84–100. pontja).

55.      A Törvényszék által a megtámadott ítéletben ilyen módon konkrétan követett gondolatmenet véleményem szerint két szempontból is a Bíróság felülvizsgálatát igényli.

56.      Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem pusztán és egyszerűen előzetesen elemezte a jogvita felei között fennálló helyzetet, hogy megállapítsa saját hatáskörének fennállását annak eldöntésére. Mivel bizonyos módon elfogadta a hatásköre érdemi hiányára vonatkozó kifogást, amely itt, a kifogás szakaszában(19) került taglalásra, megpróbált először a felperesek keresetének megalapozottságáról meggyőződni a tagállamok jogában közös általános elvek fényében.

57.      Csak második helyen, a hatáskör hiányára vonatkozó kifogásra adott szigorú értelemben vett válaszadás során törekedett annak bizonyítására, hogy egyáltalán nem volt kifejezett, egyértelmű és pontos szerződéses rendelkezés, amely lehetővé tette volna a Bizottság magatartását, hogy a megtámadott ítélet 103. pontjában megállapítsa, hogy „a szóban forgó jogvita nem szerződéses jellegű”.

58.      Vitathatatlan és fontos is kiemelni, hogy a Törvényszék jelentős nehézségekbe ütközött, amelyeket a Bizottság azon érvelése is súlyosbított, amely a hatáskör hiányára vonatkozó kifogása keretében konkrét szerződéses rendelkezésekre hivatkozott, hogy egyidejűleg kérdőjelezze meg a felperes jogait és érvényesítse saját jogait.

59.      Egyrészt a Törvényszék törekedett annak bizonyítására, hogy a felperes követelései megalapozottak voltak. Másrészt jelentős, hogy bizonyítását azzal fejezi be, hogy a felperesek „jogilag és ténybelileg megkövetelt módon bizonyították az ahhoz szükséges körülményeket, hogy a Törvényszék a Szerződés által számára szerződésen kívüli ügyekben biztosított hatáskört gyakorolhassa” (a megtámadott ítélet 101. pontja).

60.      Márpedig – és ebből ered az első kifogás, amely a Törvényszéknek gondolatmenetével kapcsolatban felróható – a Bizottság logikusan a hatáskör hiányára vonatkozó kifogással ebben a szakaszban nem kívánta tagadni a megalapozottság mindennemű látszatát a felperes követelései tekintetében, hanem azt akarta elérni, hogy kifogása értékelésénél teljes mértékben vegyék figyelembe azt az igen határozott szerződéses összefüggést, amelybe e követelések illeszkedtek, még ha érvelése egyes meghatározott kikötésekre is koncentrálódott. E keretben kell értelmezni, hogy ismételten hivatkozott a fent hivatkozott Guigard kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre.

61.      Másrészt – és ebből ered a második kifogás, amely a Törvényszéknek gondolatmenetével kapcsolatban felróható – a Törvényszék – ahogy azt már fent hangsúlyoztam – a Bizottság szigorúan vett kifogásával kapcsolatban a jogvita tartalmára koncentráló, vagyis a Bizottság által hivatkozott rendelkezésekre szorítkozó vizsgálatot végzett annak megállapítása érdekében, hogy az említett kikötések nem voltak alkalmasak a Bizottság kifogásolt magatartásának igazolására, és elutasította az uniós bíróság hatáskörének hiányára vonatkozó kifogást. Márpedig az a vizsgálat, amelyet a Törvényszéknek a Bizottság által hivatkozott, a hatáskör hiányára vonatkozó kifogás kapcsán végeznie kellett, nem vonatkozhatott már a Bizottság által követelt szerződés szerinti jogok megalapozottságára is.

62.      A Törvényszék ennek során egyáltalán nem végezte el a szerződéses összefüggés általunk fent képviselt átfogó vizsgálatát, amelyet le kellett volna folytatnia annak eldöntése érdekében, hogy ésszerűen megállapítható‑e elegendő biztonsággal, hogy a jogvita eleve a hatáskörébe tartozik.

63.      A fenti megfontolások fényében úgy vélem, hogy a Törvényszék két szempontból is tévesen alkalmazta a jogot a Bizottság és a Systran‑csoporthoz tartozó, az idők folyamán a Systran szoftver különböző változatait kifejlesztő vagy azok kifejlesztéséhez hozzájáruló különböző társaságok között kialakult szerződéses kapcsolatok vizsgálata során, és ennélfogva tévesen állapította meg, hogy rendelkezik hatáskörrel a Systrannak a Bizottság magatartásával állítólagosan okozott kár megtérítésére irányuló kereset elbírálására.

64.      Következésképpen és anélkül hogy e szakaszban meg kellene vizsgálni a Bizottság által első jogalapjában hivatkozott egyéb kifogásokat, annak helyt kell adni, és hatályon kívül kell helyezni a megtámadott ítéletet.

E –    A Bíróság maga is határozhat a hatáskör hiányára vonatkozó kifogásról

65.      Már csak a javasolt hatályon kívül helyezéshez fűzendő jogkövetkezményeket kell megvizsgálni, pontosabban meg kell határozni, hogy a Bíróságnak – az ügyet magához vonva – jogerősen döntenie kell‑e a Bizottság által az elsőfokú eljárásban hivatkozott, a hatáskör hiányára vonatkozó kifogásról, vagy ellenkezőleg, vissza kell utalnia az ügyet a Törvényszék elé annak érdekében, hogy az utóbbi döntsön jogerősen a hatáskör hiányára vonatkozó kifogásról.

66.      Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdéséből következik, hogy ha a fellebbezés megalapozott, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

67.      Úgy vélem, hogy a jelen ügyben a Bíróság rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy véglegesen határozzon a Bizottság által a Törvényszék előtt folyt eljárás során emelt elfogadhatatlansági kifogás tárgyában.(20)

68.      Ahogy a fenti megfontolásokból kitűnik, a Bizottság és a Systran, valamint a Systran Luxembourg jogvitája egy olyan vita keretébe illeszkedik, amely lényegileg az EC‑Systran Unixra vonatkozó jogaik terjedelmét érinti. Mivel az említett szoftver a felek hosszú együttműködésének eredménye, amelyet jogi értelemben az egymást követő közös fejlesztési, fenntartási és migrációs szerződések hoztak létre, amelyek többek között a szellemi tulajdon felhasználására vonatkozó kikötéseket tartalmaztak, a jogvita igen határozott szerződéses összefüggésben keletkezett.

69.      Ezenkívül itt hangsúlyozni kell, hogy bár egyáltalán nem tartalmaznak az uniós bíróság javára szóló választottbírósági kikötést, a különböző megkötött szerződésekben szerepelnek olyan kikötések, amelyek minden, a felek között felmerülő jogvitát valamely tagállam bíróságának hatáskörébe (migrációs szerződések) vagy választottbírósági hatáskörbe (együttműködési szerződések) utalnak, és megjelölik az említett szerződésekre alkalmazandó jogot(21).

70.      E szerződéses összefüggés fennállása, amelynek tartalmát már nagy vonalakban ismertettem a fenti megfontolások keretében, lehetővé teszi, anélkül hogy az említett tartalmat nagyobb terjedelemben vagy részletesebben elemezni kellene, hogy kellően biztos módon megállapítsuk, hogy figyelemmel a kártérítés iránti kereset tárgyára és tekintettel a felek szerződéses jogaira és kötelezettségeire, a jogvita ésszerűen nem dönthető el a különböző szerződéseknek(22) a rájuk alkalmazandó jog(23) fényében elvégzett mélyrehatóbb elemzése nélkül.

71.      Következésképpen felkérem a Bíróságot, hogy hozzon jogerős döntést a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogás tárgyában, megállapítva, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania, hogy az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második és harmadik franciabekezdése alapján nem rendelkezik hatáskörrel az elé terjesztett jogvita elbírálására, és fel kellett volna hívnia a feleket arra, hogy forduljanak a közös megállapodásukkal kijelölt hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságokhoz annak érdekében, hogy azok szerződésekre alkalmazandó jog alkalmazásával és valamennyi releváns intézkedés alapján döntsenek jogaik és kötelezettségeik terjedelméről, valamint állapítsák meg, hogy fennáll‑e esetleges szerződésszegés, illetve az Unió esetleges szerződésen alapuló felelőssége.

72.      E célból általános jelleggel azt lehet hangsúlyozni, hogy a jogvita feleit megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek értékelése többek között a szóban forgó különböző szerződések jellegének, tárgyának és céljának, illetve a főbb szerződéses kikötéseknek a pontos és részletes elemzésére terjed ki, figyelemmel mind az említett szerződésekre alkalmazandó jogra, valamint a szakmai szokásokra(24), tekintettel a releváns körülmények összességére és különösen a szerződések jóhiszemű teljesítésének elvére, valamint a feleket terhelő bizalmi, összehangolási és együttműködési kötelezettségekre(25).

73.      Itt fontos hozzátenni, hogy túl azon, ami a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságok elé terjesztett jogvita eredménye lehet, ennek során semmi nem korlátozza az uniós bíróság arra irányuló hatáskörét, hogy a tagállamok jogában közös általános elvek alkalmazásával esetlegesen elrendelje az olyan károk megtérítését, amelyek végső soron nem szerződésszegésből, hanem a deliktuális felelősséget megalapozó cselekményből erednek.

VI – Az egyéb jogalapokról

74.      Ahogy korábban már jeleztem, az alábbi elemzést csak másodlagosan ismertetem arra az esetre, ha a Bíróság nem osztaná azt a megállapítást, amelyre a Bizottság által hivatkozott első jogalap vizsgálata alapján jutottam. Mindenekelőtt megvizsgálom a Bizottság által hivatkozott második, a bizonyításfelvételre és a védelemhez való jogra vonatkozó szabályok megsértésére vonatkozó jogalapot (A. cím), majd a Bizottság harmadik jogalapját, amelyben vitatja, hogy a felperesek által követelt szerzői jogok fennállnak (B. cím). Ezt követően (C. cím) megvizsgálom azokat a különböző jogalapokat és kifogásokat, amelyek megkérdőjelezik a Törvényszék által az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának feltételeire, vagyis a kifogásolt magatartás jogellenességére (1. cím), az állítólagos károk fennállására (2. cím), az említett magatartás és az említett károk közötti okozati összefüggésre (3. cím) és végül a károk értékelésére (4. cím) vonatkozóan végzett értékelést.

A –    A bizonyításfelvételre vonatkozó szabályok és a Bizottság védelemhez való jogának megsértéséről (második jogalap)

75.      Második jogalapjával a Bizottság kifejti, hogy a Törvényszék megsértette a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályokat és a védelemhez való jogát, amikor elkésettnek, és ebből kifolyólag a Törvényszék eljárási szabályzata 48. cikke 1. §‑ának megfelelően elfogadhatatlannak nyilvánította a Golvers‑jelentést és a Gosselies-tanúsítványt (a megtámadott ítélet 252. és 253. pontja).

76.      A Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑a e) pontjának, valamint 46. cikke 1. §‑a d) pontjának megfelelően a felperesnek és az alperesnek kell megjelölnie a felajánlott bizonyítékokat a keresetlevélben és az ellenkérelemben.

77.      E rendelkezések, amelyek megfelelnek a Bíróság eljárási szabályzata 120. cikke e) pontjában, valamint 124. cikke 1. §‑a d) pontjában szereplő rendelkezéseknek, meghatározzák az eljárás azon szakaszát is, amelyben az eredetileg felajánlott bizonyítékokat(26) rendesen be kell nyújtani. E szabályok, amelyeket a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében, a kontradiktórius eljárás és a fegyveregyenlőség elvét tiszteletben tartva fogalmaztak meg, tartalmazzák a tisztességes eljárásból és különösen a védelemhez való jog védelméből fakadó követelményeket(27).

78.      Ugyanakkor a Törvényszék eljárási szabályzata 48. cikke 1. §‑ának megfelelően – amely megfelel a Bíróság eljárási szabályzata 128. cikke 1. §‑ának – a válaszban, illetve a viszonválaszban a felek további bizonyítékokat ajánlhatnak fel érveik alátámasztására, azzal a feltétellel, hogy a bizonyítékok késedelmes felajánlását indokolni kell.

79.      A Bíróság úgy döntött, hogy a bizonyítékok felajánlásának benyújtására vonatkozó szabályok alóli kivételként a Törvényszék eljárási szabályzata 48. cikke 1. §‑a azt írja elő a felek számára, hogy indokolják bizonyítékaik késedelmes felajánlását(28), amely kötelezettség azt vonja maga után, hogy el kell ismerni a bíróság jogát arra, hogy megvizsgálja a bizonyítékok késedelmes felajánlása indokolásának megalapozottságát és az ügytől függően a felajánlott bizonyítékok tartalmát, valamint hogy elutasítsa a felajánlott bizonyítékokat, amennyiben a kérelem nem megalapozott jogilag megkövetelt módon(29).

80.      A jelen ügyben mindenekelőtt rá kell mutatni, ahogy azt a Törvényszék is megállapította, hogy a Golvers‑jelentést és a Gosselies‑tanúsítványt ténylegesen rendkívül késői szakaszban nyújtották be(30), jóval az írásbeli szakasz lezárása után.

81.      A megtámadott ítélet 251. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság a Golvers‑jelentést és a Gosselies‑tanúsítványt a Törvényszék által a kár értékelése szempontjából figyelembe veendő körülményekkel kapcsolatosan feltett harmadik kérdéssorozatra adott válaszként nyújtotta be. Márpedig a keresetlevelet 2007. január 25‑én nyújtották be, és a Törvényszék első kérdéssorozatát 2008. december 1‑jén, második kérdéssorozatát pedig a szóbeli szakasz megnyitásakor tette fel. A tárgyalásra 2009. október 27‑én került sor, majd a Törvényszék a 2010. március 26‑i végzéssel elrendelte a szóbeli szakasz újbóli megnyitását annak érdekében, hogy a felek válaszoljanak a harmadik kérdéssorozatra.

82.      A Törvényszék egyébként kifejezetten megállapította, hogy e késedelemnek semmilyen indoka sem volt. Ugyanakkor mellékesen nagy gonddal vizsgálta meg ezeket a dokumentumokat(31) abban a keretben, amelyben benyújtották őket, vagyis a kár értékelésével kapcsolatos kérdésre adott válasz elemeként.

83.      Ilyen körülmények között nem kifogásolható, hogy a Törvényszék eltért a fent hivatkozott Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben hozott ítélettől.

84.      A Bizottság által hivatkozott második, a bizonyításfelvételre és a védelemhez való jogra vonatkozó szabályok megsértésére vonatkozó jogalap tehát megalapozatlan, és ezért azt el kell utasítani.

B –    A Systran szerzői jogainak jogosultságáról (harmadik jogalap)

85.      Harmadik jogalapjával a Bizottság előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a 91/250 irányelvből következő általános szerzői jogi elvek alkalmazása során, többek között amikor saját, szerződésen kívüli ügyekben fennálló hatásköre értékelésénél (a megtámadott ítélet 70–76. pontja) úgy döntött, hogy a felperesek a jogosultjai az általuk követelt szerzői jogoknak.

86.      Mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a 91/250 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerint a számítógépi program szerzője a programot létrehozó természetes személy vagy természetes személyek csoportja. Emlékeztetve arra, hogy e szabály alól vannak kivételek az együttesen létrehozott művek, illetve a munkavállaló által munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként készített számítógépi programok esetében, úgy véli, hogy utóbbiakra sem a felperesek, sem a Törvényszék nem hivatkozott.

87.      Ezt követően azt kifogásolja, hogy a Törvényszék alkalmazta a szerzőségre vonatkozó, többek között a 2004/48 irányelv(32) 5. cikkében szereplő vélelmet, amely szerint a bitorlási pert indító személynek nem kell jogai fennállását bizonyítania, ha nevét feltüntették a művön. E tekintetben hangsúlyozza, hogy a jogvita tárgyát képező szoftver neve EC‑Systran Unix, ami azt bizonyítja, hogy annak a Systrannal együtt társszerzője, hogy az említett szoftveren fennálló jogokkal közösen rendelkeztek, valamint hogy az említett jogokkal kapcsolatos minden jogvitát a szerződés alapján kell eldönteni. Ehhez hozzáteszi, e vélelem pusztán megdönthető vélelem, valamint bizonyította, hogy rendelkezett az EC‑Systran Unix szoftver használati jogaival.

88.      A jelen esetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 71. pontjában úgy döntött, hogy a Bizottságnak nem sikerült bizonyítania, hogy a felperesek nem voltak jogosultjai azon szerzői jogoknak, amelyeket a Systran szoftver Systran Unix változata vonatkozásában követeltek, magáévá téve a felperesek azon érvelését, amely szerint a berni uniós egyezményből, valamint a 91/250 és 2004/48 irányelvekből kitűnő, a tagállamok jogában közös általános elvekből az következik, hogy a szerzői minőség ellenkező bizonyíték hiányában ahhoz vagy azokhoz tartozik, akinek vagy akiknek a neve alatt a programot nyilvánosságra hozták (a megtámadott ítélet 69. pontja).

89.      Meg kell állapítani, hogy ennek során a Törvényszék alkalmazta a berni uniós egyezmény 15. cikkében szereplő és a 2004/48 irányelv 5. cikkében átvett jogszabályon alapuló vélelmet, amely szerint az irányelvben foglalt intézkedések, eljárások és jogorvoslatok alkalmazásában ahhoz, hogy egy irodalmi vagy művészeti mű szerzőjét ellenkező bizonyíték hiányában szerzőnek tekintsék, és ennélfogva jogosult legyen jogorvoslati eljárás megindítására, elegendő, ha nevét a szokásos módon feltüntetik a művön.

90.      A Bizottság tehát a megtámadott ítélet téves értelmezése alapján adja elő, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a jogosultság vélelmét alkalmazta az EC‑Systran Unix szoftverre, így az érvet – mint nyilvánvalóan megalapozatlant – el kell utasítani.

91.      Másfelől a Törvényszék a megtámadott ítélet 209. pontjában megállapította, hogy a felperesek által benyújtott adatok, a jelen esetben egy jogi vélemény alapján a jogi személy szerzői minőségét a francia és belga ítélkezési gyakorlat elismeri, rámutatva, hogy a Bizottságnak nem sikerült megcáfolnia ezt a véleményt.

92.      E megállapítás vitathatatlanul a jogvita érdemi vizsgálatába illeszkedik, nem pedig a kereset elfogadhatóságának vizsgálatába, illetve a kifejezetten a Systran jogosultságára vonatkozó vélelmet érintő fejtegetésekbe. Ez azonban nem változtat azon, hogy azt a Törvényszék figyelembe vette a felpereseknek a Systran szoftver Systran Unix változatán fennálló jogainak elemzése során, anélkül hogy a Bizottság azt fellebbezésében megkérdőjelezte volna. Ennélfogva nem kifogásolható, hogy a Törvényszék formálisan nem hivatkozott a 91/250 irányelv hivatkozott rendelkezéseire.

93.      A Törvényszék által hivatkozott harmadik jogalapot tehát el kell utasítani mint megalapozatlant.

C –    Az Unió szerződésen kívüli felelősségének Törvényszék általi értékeléséről (negyedik, ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik jogalap)

94.      Egyéb jogalapjaiban a Bizottság vitatja a Törvényszék értékelését az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának három feltétele, vagyis magatartása jogellenes vagy felróható jellege (negyedik, ötödik és hatodik jogalap), a kár fennállása, valamint a hivatkozott jogsértés és az állítólagos károk közötti okozati összefüggés (hetedik jogalap) kapcsán. Végül kifogásolja a hivatkozott károk értékelését (nyolcadik jogalap). E különböző jogalapokat tehát a fenti sorrendben tárgyalom, azzal, hogy a Bizottság formálisan nyolcadik jogalapja keretében hivatkozik a kár hiányára.

1.      A magatartás jogszerűtlenségéről (negyedik, ötödik és hatodik jogalap)

a)      A megtámadott ítélet indokolásának összefoglalása

95.      Érdemben a Törvényszék a megtámadott ítélet 200–261. pontjában elemezte a Bizottság állítólagosan jogellenes magatartását, kiemelve, hogy „amikor magának követelte azt a jogot, hogy olyan munkákat végeztessen el, amelyek a Systran szoftver Systran Unix változatával kapcsolatos azon elemek módosításával járnak, amelyek az EC‑Systran Unix változatban találhatók, anélkül hogy megszerezte volna a Systran‑csoport előzetes engedélyét, a Bizottság jogellenesen járt el a tagállamok jogában közös, az ilyen ügyekben alkalmazandó általános elvekre figyelemmel”, amely felróható magatartás „a Systran‑csoport Systran Unix változaton fennálló szerzői jogainak és know‑how‑jának kellően súlyos megsértésének minősül” (a megtámadott ítélet 261. pontja).

96.      E következtetésre három szakaszból álló vizsgálat eredményeként jutott el. Mindenekelőtt megvizsgálta, hogy a felperesek, figyelemmel a tagállamok jogában közös általános elvekre, hivatkozhatnak‑e arra a jogukra, hogy kifogásolhatják, hogy a Bizottság hozzájárulásuk nélkül bíz az EC‑Systran Unix változattal kapcsolatos bizonyos munkákat harmadik személyre (a megtámadott ítélet 204–215. pontja). Ezt követően megvizsgálta a Bizottság azon állítását, amely szerint az 1975 óta kötött különböző szerződések lehetővé tették számára, hogy harmadik személyre bízza a vitás közbeszerzés tárgyát képező munkákat (a megtámadott ítélet 216–227. pontja). Végül megvizsgálta az ajánlati felhívásban megjelölt munkák tartalmát, annak eldöntése érdekében, hogy azok alkalmasak voltak‑e arra, hogy a felperesek szerzői jogának és know‑how‑jának védelme alá eső elemek vagy információk módosítását vagy kiszolgáltatását eredményezzék (a megtámadott ítélet 228–260. pontja).

b)      A Bizottság érveinek összefoglalása

97.      Először a Bizottság negyedik jogalapja keretében kifejti, hogy magatartása nem minősíthető jogellenesnek vagy felróhatónak. E jogalap két részre oszlik, az egyik a szerzői jogra, a másik pedig a know‑how‑ra vonatkozik.

98.      Egyrészt az, hogy az EC‑Systran Unix szoftver összetevőit akár a Bizottság, akár harmadik személy módosította, nem minősíthető bitorlásnak (a negyedik jogalap első része). Pontosabban először (első kifogás): a Törvényszék elferdítette a tényeket és a bizonyítékokat, amikor a Systran Unix és az EC‑Systran Unix szoftverek lényeges hasonlóságából azt a következtetést vonta le, amely szerint a felperesek hivatkozhatnak a Systran Unix szoftveren fennálló jogaikra annak kifogásolása érdekében, hogy az EC‑Systran Unix változatot hozzájárulásuk nélkül kiszolgáltatták harmadik személynek (lásd a megtámadott ítélet 143., 147. és 212. pontját).(33) A Törvényszék továbbá másodszor (második kifogás) nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és elferdítette a tényeket, amikor megállapította a bitorlás fennállását, mivel a módosítás a szoftver EC‑Systran Unix változatának – amely felett a migrációs szerződések alapján nem vitatott jogai állnak fenn – magját érintette, nem pedig a Systran Unix változat magját.

99.      Másrészt a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy döntött, hogy a jogvita tárgyát képező közbeszerzés két részének, a Gosselies részére való odaítélésével és ezt követően a Systran Unixszal kapcsolatos információk közlésével a Bizottság felróhatóan kiszolgáltatta a Systran know‑how‑ját (a negyedik jogalap második része).

100. Másodszor: a Bizottság ötödik jogalapjában előadja, hogy az említett magatartás semmiképpen sem jelenti a Systran szerzői jogának és know‑how‑jának a Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4‑én hozott ítélet(34) értelmében vett „kellően súlyos” megsértését, mivel nem kimenthetetlen, és a megsértett szabály sem rendelkezik a szükséges jellemzőkkel(35). Ehhez hozzáteszi, hogy ezen értékelés során figyelembe kell venni azt az összefüggést, amelyben az állítólagos felróható magatartásokat tanúsították, vagyis az intézmény valamennyi hivatalos dokumentumának fordításáért felelős főigazgatósága működését, ami feltétlenül érvényesítendő közérdeknek minősül(36).

101. Végül harmadszor: a Bizottság hatodik jogalapjában a 91/250 irányelv által előírt, a kizárólagos szerzői jog alóli kivételre vonatkozó két kifogásra hivatkozik. A Törvényszék tévesen értelmezte a 91/250 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő kivételt, amikor a megtámadott ítélet 226. pontjában ügy döntött, hogy a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy milyen okokból hivatkozhatna e jogszabályi kivételre annak érdekében, hogy a jogvita tárgyát képező közbeszerzés keretében harmadik személyre bízza a munkákat. Egyrészt az említett irányelv nem zárja ki, hogy az 5. cikk (1) bekezdésében szereplő munkákat harmadik személy végezze el. Másrészt a jogszabályi kivétel kiterjed egy program adaptálására egy frissített operációs rendszerhez, ami a 2003. október 4‑i ajánlati felhívás tárgya volt. Másfelől a Bizottság a Törvényszék által feltett második kérdéssorozatra adott válaszában hivatkozott a 91/250 irányelv 6. cikke szerinti visszafejtésre vonatkozó kivételre is, amellyel kapcsolatban a Törvényszék nem döntött, ezzel megsértve a Bíróság alapokmányának 36. cikkét.

c)      Értékelés

102. Mivel a Bizottság, anélkül hogy követné a Törvényszék hármas elemzését, egyszerre vitatja a szerzői jogi bitorlás fennállását (i. cím) – és ennek keretében a 91/250 irányelv téves értelmezését (ii. cím) –, valamint a Systran know‑how‑jának kiszolgáltatását (iii. cím), előadva, hogy még ha bizonyítottnak vesszük is e jogsértéseket, azok nem „kellően súlyosak” (iv. cím), e négy pontot egymást követően vizsgálom, azzal, hogy figyelembe kell venni a Törvényszék által az elfogadhatatlansági kifogás értékelése keretében elfogadott indokokat, mivel egyrészt a Törvényszék maga is hivatkozik erre az elemzésre ítélete érdemi indokolásában(37), másrészt pedig a Bizottság negyedik jogalapjában formálisan is felhoz egy, a Törvényszék említett értékelésére vonatkozó kifogást.

i)      A szerzői jogi bitorlásról (a negyedik jogalap első része)

–       A negyedik jogalap első részének második kifogásáról

103. A Bizottság által negyedik jogalapjának első részében megfogalmazott második kifogást mindenekelőtt el kell utasítani mint nyilvánvalóan teljesen megalapozatlant.

104. A Törvényszék ugyanis, hivatkozva hatáskörének a megtámadott ítélet 68–73. pontjában szereplő elemzésére, úgy ítélte meg, hogy „a Systran‑csoport joggal hivatkozhat az általa fejlesztett és saját neve alatt forgalmazott Systran szoftver Systran Unix változatán fennálló szerzői jogaira, anélkül hogy további bizonyítékokat kellene szolgáltatnia” (a megtámadott ítélet 205. pontja). E tekintetben rámutatott, hogy „[a] vita tehát nem az EC‑Systran Unix változatra vonatkozik, hanem az EC‑Systran Unix változatot érintő munkák esetén a felperesek által a korábbi és eredeti Systran Unix változatra vonatkozó jogaik alapján hivatkozható jogokra” (a megtámadott ítélet 211. pontja).

105. Ennek során a Törvényszék teljesen egyértelműen kijelentette, hogy az EC‑Systran változat módosítása sértette a felperesek Systran Unix változaton fennálló jogait (a megtámadott ítélet 211. pontja).

106. A Törvényszék által ennek megfelelően érdemben tett megállapítás ezenkívül teljesen összhangban áll az elfogadhatóság keretében a megtámadott ítélet 137–147. pontjában végzett elemzéssel, amelyben kimondta, hogy a felperesek kellő bizonyító erővel támasztották alá, hogy lényegi hasonlóság áll fenn a Systran Unix változat és az EC‑Systran Unix változat között, és így hivatkozhatnak a Systran Unixon fennálló jogaikra annak érdekében, hogy kifogásolják, engedélyük nélkül harmadik félnek szolgáltatták ki az EC‑Systran Unix származékos változatot.

107. A Bizottság tehát nem kifogásolhatja azt, hogy a Törvényszék nyilvánvaló értékelési hibát követett el, vagy elferdítette a tényeket, amikor elutasította annak megállapítását, hogy az EC‑Systran Unix változatot módosították.

–       A negyedik jogalap első részének első kifogásáról

108. A Bizottság által negyedik jogalapjának első részében megfogalmazott első kifogás egy elfogadhatósági problémára vonatkozik. A Bizottság, ahogy már említettem, úgy véli, hogy a Törvényszék által a Systran szoftver Systran Unix és EC‑Systran Unix változatainak lényegi hasonlóságából levont jogi következtetések a tények és bizonyítékok elferdítését jelentik három érv alapján.

109. A Bizottság először rámutat, hogy mivel nem volt birtokában a Systran Unix változat, így nem volt lehetősége vitatni az EC‑Systran Unix változat és a Systran Unix változat közötti lényegi hasonlóságot. Másodszor hangsúlyozza, hogy még ha bizonyítottnak vesszük is, e hasonlóság a Systran Unix és az EC‑Systran Unix közös származásának, a jelen esetben az EC‑Systran Mainframe rendszernek, illetve annak a körülmények az eredménye, hogy a Bizottság rendelte meg a Systrantól az EC‑Systran Mainframe változat migrációját a Unix környezetbe, hivatkozva e tekintetben a Golvers‑jelentésre. Végül harmadszor a Bizottság kifejti, hogy a felróható magatartás vagy a bitorlás fennállását kizárják egyrészt azok a jogok, amelyekkel álláspontja szerint az 1975 óta egymást követően kötött szerződések alapján rendelkezik – ezeket az érveket az első, a Törvényszék hatáskörének hiányára vonatkozó jogalapjában kifejtve –, másrészt pedig a kizárólagos szerzői jogok alóli kivételek, amelyekre hatodik jogalapjában hivatkozik.

110. A Bizottság első két érve elfogadhatatlan, mivel anélkül hivatkoznak a tények vagy bizonyítékok elferdítésére, hogy a legcsekélyebb mértékben is megjelölnék a pontatlan tárgyi állításokat vagy azokat az elferdített bizonyítékokat, amelyek a megtámadott ítéletben szerepelnek.

111. E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második franciabekezdéséből, valamint a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első franciabekezdéséből az következik, hogy kizárólag a Törvényszék jogosult egyrészt a tényállás megállapítására, azt az esetet kivéve, amikor megállapításainak alapvető helytelensége az elé terjesztett iratokból nyilvánvaló, másrészt pedig a tényállás értékelésére. Amennyiben a Törvényszék állapította meg, illetve értékelte a tényállást, a Bíróság az EUMSZ 256. cikk alapján a tényállás Törvényszék általi jogi minősítésének és az abból levont jogi következtetésnek a felülvizsgálatára rendelkezik hatáskörrel.(38)

112. A Bíróság így nem rendelkezik hatáskörrel sem a tényállás megállapítására, sem – főszabály szerint – a Törvényszék által az e tényállás alátámasztására elfogadott bizonyítékok vizsgálatára. Amennyiben e bizonyítékok megszerzése szabályszerűen történt, valamint az általános jogelveket és a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat tiszteletben tartották, kizárólag a Törvényszék feladata annak mérlegelése, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt tulajdonít.(39) E mérlegelés tehát, eltekintve e bizonyítékok elferdítésének esetétől, nem minősül a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek.(40)

113. Mindenesetre a Golvers‑jelentést, ahogy azt fent, a második jogalap vizsgálata során kifejtettük, a Törvényszék megalapozottan nyilvánította elfogadhatatlannak, így azt a Bíróság nem veheti figyelembe annak ellenére, hogy lehetővé tenné a tények vagy bizonyítékok elferdítésének alátámasztását. Másfelől a Bizottság a Törvényszék előtti eljárásban már hivatkozott arra, hogy soha nem voltak a birtokában a Systran Unix változat forráskódjai (a megtámadott ítélet 197. pontja), amely körülménnyel kapcsolatban a Törvényszék a megtámadott ítélet 254. pontjában döntött azon vizsgálat keretében, amelyet másodlagosan az említett Golvers‑jelentés kapcsán folytatott, anélkül hogy a Bizottság megkérdőjelezte volna konkrétan ezt a szóban forgó értékelést.

114. Márpedig összhangban az ismétlődő ítélkezési gyakorlattal, az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második franciabekezdése, valamint a Bíróság alapokmánya 58. cikke és a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke 1. §‑ának d) pontja alapján a fellebbezésnek pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék ítéletének azokat a kifogásolt elemeit, amelyek hatályon kívül helyezését kérik, valamint azokat a jogi érveket, amelyek konkrétan alátámasztják ezt a kérelmet. Ennek az előírásnak nem felel meg az a fellebbezés, amely pusztán megismétli vagy szövegesen átveszi azokat a jogalapokat és érveket, amelyeket már a Törvényszék elé terjesztettek, beleértve azokat is, amelyek olyan tényeken alapulnak, amelyeket e bíróság kifejezetten elutasított. Az ilyen fellebbezés ugyanis valójában a Törvényszékhez benyújtott kereset puszta ismételt megvizsgálására irányul, ami a Bíróság alapokmánya 49. cikke alapján nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.(41)

115. A harmadik érv különösen alapos vizsgálatot igényel. A Bizottság ugyanis formálisan előadja, hogy a Törvényszék hibázott, amikor megállapította, hogy sem a hivatkozott szerződések, sem a kizárólagos szerzői jogok alóli kivételek nem akadályozzák meg azt, hogy a Bizottság magatartását jogellenesnek vagy felróhatónak minősítsék.

116. Mivel a Bizottság hatodik jogalapjának középpontjában a kizárólagos szerzői jogok alóli kivételek hatása áll, ezért az alábbiakban ezt vizsgálom meg.

117. A szerződésekre vonatkozó érvet úgy lehetne értelmezni, hogy az lényegileg a Törvényszék által megállapított azon tények jogi minősítését vitatja, amelyek felróható vagy jogellenes magatartást jelentenek, amely jogkérdés fellebbezés tárgya lehet. Az utóbbit ugyanis a jelen indítvány 29. pontjában az első jogalap keretében kifejtett érveléssel összhangban úgy lehet értelmezni, hogy az nem az egyértelmű és pontos szerződéses rendelkezések elferdítését kifogásolja, hanem a hivatkozott szerződések általános elferdítését. Vagyis nem adott tény vagy tények elferdítését kell értékelni, hanem egy vagy több jognyilatkozat, jelen esetben a szóban forgó szerződések elferdítését, valamint az abból szükségszerűen következő hibás jogi minősítést.

118. Ugyanakkor, mivel a Bizottság pusztán a tények és bizonyítékok elferdítését kifogásolja a különböző említett szerződésekre hivatkozva, anélkül hogy e tekintetben a legcsekélyebb pontosítást vagy magyarázatot nyújtaná, és mivel kifejezetten nem hivatkozott az említet szerződések elferdítésére, sőt még ezen jogi aktusok érvényességére sem, úgy vélem, hogy e kifogást is el kell utasítani. E tekintetben különösen hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság nem gondolta, hogy fellebbezése keretében formálisan vitatnia kell azt a következtetést, amelyre a Törvényszék a megtámadott ítélet 221. pontjában jutott a megrendelési szerződések „filozófiájára” vonatkozóan, amelyre a Bizottság az elsőfokú eljárásban hivatkozott.

119. Következésképpen a Bizottság negyedik jogalapjának első részét el kell utasítani mint teljes egészében elfogadhatatlant.

120. A hatodik jogalap tárgyát képező, a 91/250 irányelv 5. cikkében előírt kizárólagos szerzői jogok alóli kivételek hatásának vizsgálatára tehát – amely logikusan illeszkedik a fenti érvelés folytatásához, a negyedik jogalap második, a know‑how közlésére vonatkozó részéhez – csak később kerül sor.

ii)    A 91/250/EGK irányelv 5. cikkében előírt kizárólagos szerzői jogok alóli kivételek hatásáról (hatodik jogalap)

121. Hatodik jogalapjában a Bizottság két kifogásra hivatkozik, amelyek közül az első a 91/250 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését érinti, a második pedig az irányelv 6. cikkét.

–       Az első kifogásról

122. A hatodik jogalap keretében hivatkozott első kifogásával a Bizottság lényegileg azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a 91/250 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését, amikor úgy döntött, hogy a számítógépi program szerzőjének kizárólagos jogai körébe tartozó cselekmények alóli, e rendelkezésben szereplő jogszabályi kivétel csak a program jogszerű megszerzője által végzett munkákra vonatkozik, a megszerző által harmadik személyre bízott munkákra viszont nem (a megtámadott ítélet 225. pontja).

123. A 91/250 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy külön szerződéses kikötés hiányában a 4. cikk a) és b) pontjában foglalt cselekményekhez – vagyis többek között „a számítógépi program lefordítása, átdolgozása, feldolgozása és bármely más módon történő módosítása, valamint ezek eredményének többszörözése” – nem szükséges a jogosult engedélye, ha azokra azért van szükség, hogy a számítógépi programot az azt jogszerűen megszerző személy a rendeltetési célnak megfelelően használja, beleértve a hibajavítást is.

124. A Bíróságot tehát, amelynek eddig nem volt lehetősége arra, hogy megvizsgálja azt a kérdést, hogy – ahogy azt a Törvényszék állítja – a számítógépi program szerzőjének kizárólagos jogai körébe tartozó cselekmények alóli jogszabályi kivétel alkalmazható‑e a program jogszerű megszerzője által harmadik személyre bízott átdolgozási munkákra, arra kérik fel, hogy ezzel kapcsolatban hozzon döntést.(42)

125. E tekintetben a 91/250 irányelv huszadik és huszonkettedik preambulumbekezdéséből az tűnik ki, hogy e kivétel egyik célja az, hogy az önállóan megalkotott program más programokkal együttesen működtethető legyen, illetve az, hogy lehetővé tegye a számítógépes rendszer elemeinek összekapcsolását, beleértve a különböző gyártóktól származókat is, annak érdekében, hogy együttesen tudjanak működni. Az irányelv huszonegyedik preambulumbekezdése kiemeli, hogy az irányelv 4. cikkének a) és b) pontja szerinti többszörözés és fordítás a számítógépi program példányát jogszerűen felhasználó személy által vagy az ő nevében is végezhető.

126. Ennélfogva, annak ellenére, hogy a 91/250 irányelv 4. és 5. cikkének együttesen vett rendelkezéseit, amennyiben kivételt tartalmaznak az arra vonatkozó kizárólagos jog alól, hogy a szerzői jogi jogosult a számítógépi programon cselekményeket végezzen vagy engedélyezzen, megszorítóan kell értelmezni, nehezen tűnik elfogadhatónak, hogy az irányelv főszabály szerint kizárja, hogy az e rendelkezések hatálya alá tartozó munkákat az engedélyezési jog jogosultja nevében harmadik személy végezze el.

127. A Bizottság által hatodik jogalapja keretében megfogalmazott első kifogás tehát álláspontom szerint megalapozott, így a megtámadott ítéletet pusztán ezen indok alapján is hatályon kívül kell helyezni, annak ellenére, hogy a Törvényszék érvelésének pusztán egy kiegészítő eleméről van szó.

128. E tekintetben fontos hozzátenni, hogy a Bizottság hivatkozott a belga és a luxemburgi törvények releváns rendelkezéseire (a megtámadott ítélet 224. pontja), azonban a Törvényszék elutasította érveit a 91/250 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmezése alapján (a megtámadott ítélet 225. pontja), miután úgy döntött, hogy a Bizottság magatartásának felróhatóságát a tagállamok jogában közös általános elvek alapján kell értékelnie (a megtámadott ítélet 103. pontja).

129. Ilyen körülmények között, amennyiben a Bíróság ezen indok alapján hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet, az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy az megvizsgálja e kivétel alkalmazhatóságának további feltételeit, és pontosabban azt, hogy – miként azt a Bizottság kifejti – egy program átdolgozása egy új operációs rendszerre a kivétel hatálya alá tartozik‑e, valamint hogy a jogvita tárgyát képező ajánlati felhívásban leírt és a Gosselies által elvégzett munkák a 91/250 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően szükségesek voltak‑e a program rendeltetésének megfelelő használatához.

–       A második kifogásról

130. A Bizottság által megfogalmazott második kifogást, amely a 91/250 irányelv 6. cikke szerinti visszafejtésre vonatkozó kivétel hiányára vonatkozik, el kell utasítani mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant. Bár az igaz, hogy a megtámadott ítélet a legcsekélyebb elemzést sem tartalmazza a Bizottság által hivatkozott, visszafejtésre vonatkozó kivétel tárgyában, ugyanakkor nem kifogásolható, hogy a Törvényszék hiányosan indokolta ítéletét, vagy elmulasztott döntést hozni egy kérdésben, illetve nem merítette ki a keresetet.

131. Ahogy ugyanis maga a Bizottság is hangsúlyozza fellebbezésében, a visszafejtésre vonatkozó kivételre csak a Törvényszék által feltett második kérdéssorozatra adott válaszában hivatkozott. Sem a Törvényszék előtt folyt eljárásban benyújtott ellenkérelem, sem a viszonválasz nem hivatkozik erre a kivételre vagy a 91/250 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontjára, amely előírja azt. A visszafejtésre vonatkozó kivételre alapított érvet tehát nem lehet olyan védekezési jogalapnak tekinteni, amely felülvizsgálat terhe mellett kifejezett választ követel a Törvényszéktől.

iii) A know‑how kiszolgáltatásáról (a negyedik jogalap második része)

132. Negyedik jogalapjának második részével a Bizottság azt is kifogásolja, a Törvényszék úgy döntött, hogy amikor a 2003. október 4‑i ajánlati felhívásból eredő közbeszerzést a Gosseliesnek ítélte, akkor jogellenesen kiszolgáltatta a Systran know‑how‑ját, hivatkozva egyrészt az elfogadhatóságra vonatkozó indokokra a megtámadott ítélet 78–82. pontjában, valamint az említett ítélet érdemére vonatkozó indokokra annak 200. pontjában. Egyrészt az EUMSZ 339. cikk alkalmazási feltételei nem teljesültek a jelen ügyben, ahogy az kitűnik a 145/83. sz., Adams kontra Bizottság 1985. november 7‑i ítéletből (EBHT 1985., 3539. o.). Másrészt a felperesek és a Törvényszék sem jelölt meg olyan szabályt vagy általános elvet, amely biztosítja a know‑how védelmét, így a keresetet e tekintetben elfogadhatatlannak kellett volna nyilvánítani.

133. E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a felperesek kérelmére(43) ténylegesen úgy döntött, hogy a Bizottság jogellenesen kiszolgáltatta a Systran know‑how‑ját(44). Kiemelendő, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 215. pontjában a felperesek által hivatkozott jogok vizsgálatának eredményeként azt állapította meg, hogy a Systran‑csoport joggal hivatkozott a Systran szoftver Systran Unix változatára vonatkozó technikai és titkos információkat érintő védelemre(45), utalva e tekintetben a megtámadott ítélet 78–81. pontjában szereplő, a kártérítés iránti kereset elfogadhatóságára vonatkozó elemzésre.

134. A jelen esetben a Törvényszék úgy döntött, hogy egy vállalkozás üzleti titkainak körébe tartozó műszaki információ, amelyet pontos okokból közöltek a Bizottsággal, nem szolgáltatható ki egyéb okból harmadik személy számára az érintett vállalkozás engedélye nélkül (a megtámadott ítélet 81. pontja).

135. E megállapításra úgy jutott, hogy mindenekelőtt emlékeztetett a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, amely szerint a Bizottságot és személyzetét az EUMSZ 339. cikk alapján terhelő titoktartási kötelezettség általános jogelv, valamint hogy ugyanezen rendelkezés azon általános elv kifejeződése, amelynek értelmében a vállalkozásoknak joguk van üzleti titkaik védelméhez. Emlékeztetett továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének rendelkezéseire, amelyek biztosítják a szakmai és üzleti titokhoz fűződő jogos érdekek tiszteletben tartását. Ezt követően megpróbálta meghatározni az üzleti titkok fogalmát, valamint az EK 287. cikk alkalmazásának feltételeit.

136. Ennélfogva a Bizottság által felhozott negyedik jogalap második részét el kell utasítani mint nyilvánvalóan megalapozatlant.

iv)    A kellően súlyos jogsértésről (ötödik jogalap)

137. A Bizottság lényegileg előadja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából(46) következő szempontokra figyelemmel a Törvényszék nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy az állítólagos bitorlások és a know‑how kiszolgáltatása az ítélkezési gyakorlat értelmében vett kellően súlyos jogsértést jelent. Nyilvánvalóan nem teljesültek a kellően súlyos jogsértés fennállásának feltételei, és különösen a kifogásolt magatartás ki nem menthetőségére és a megsértett szabály egyértelműségére vonatkozó követelmények, valamint a Törvényszék nem vette figyelembe a feltétlenül érvényesítendő közérdeket.

138. A Törvényszék mindenekelőtt hivatkozva a Bíróság ítélkezési gyakorlatára(47) emlékeztetett arra, hogy a közösségi intézménynek felrótt jogellenes magatartásnak olyan jogsértésből kell állnia, amely a személyek részére jogokat biztosító valamely jogszabály kellően súlyos megsértését képezi, valamint amennyiben ez az intézmény csak jelentősen korlátozott vagy gyakorlatilag a semmivel egyenlő mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, akkor a közösségi jog egyszerű megsértése is elegendő annak megállapításához, hogy kellően súlyos jogsértésről van szó(48).

139. A felperesek által hivatkozott jogok, valamint a bizottsági magatartás jogellenességének elemzését(49) követően a Törvényszék úgy döntött, „amikor magának követelte azt a jogot, hogy olyan munkákat végeztessen el, amelyek a Systran szoftver Systran Unix változatával kapcsolatos azon elemek módosításával járnak, amelyek az EC‑Systran Unix változatban találhatók, anélkül hogy megszerezte volna a Systran‑csoport előzetes engedélyét, a Bizottság jogellenesen járt el a tagállamok jogában közös, az ilyen ügyekben alkalmazandó általános elvekre figyelemmel”, és hogy e felróható magatartás a Systran‑csoport Systran Unix változaton fennálló szerzői jogai és know‑how‑ja kellően súlyos megsértésének minősül(50).

140. Ellentétben a felperesek állításával, e kifogás nem nyilvánítható elfogadhatatlannak azzal az indokkal, hogy a Bizottság arra nem hivatkozott a Törvényszék előtt folyt eljárásban. Az említett kifogásra ugyanis hivatkoztak a Bizottság magatartásának hibás minősítésére, valamint az utóbbi által elkövetett bármilyen jogellenesség vagy felróható magatartás hiányára vonatkozó jogalapban vitatva ezzel az Unió szerződésen kívüli felelősségét megalapozó, a Törvényszék által a megtámadott ítéletben megvizsgált három feltétel egyikének még a létezését is. Mindenesetre a Bizottság hivatkozhat egy, magából a megtámadott ítéletből következő kifogásra, amely az utóbbi megalapozottságának kifogásolását célozza.(51)

141. A jelen esetben a Bizottság által a fellebbezésben felhozott kifogások nem alkalmasak arra, hogy azok alapján meg lehessen állapítani, hogy a Törvényszék e tekintetben tévesen alkalmazta a jogot, még ha egyébként a megtámadott ítélet ezzel kapcsolatban bizonyosan a Bíróság felülvizsgálata alá tartozik is.

142. Fontos ugyanis emlékeztetni arra, hogy a Bíróság ismétlődő ítélkezési gyakorlatának megfelelően, amelyre a Törvényszék a megtámadott ítéletben támaszkodott, a döntő tényező annak megállapításában, hogy egy közösségi jogsértés kellően súlyos‑e, az, hogy az érintett közösségi intézmény a mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte‑e. Ha az érintett intézmény csak igen csekély mérlegelési jogkörrel rendelkezik, vagy nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel, a közösségi jog egyszerű megsértése elegendő a kellően súlyos jogsértés fennállásának megállapításához.(52)

143. Ebből következik, ahogy arra a Bíróságnak is alkalma volt rámutatni, hogy a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül nem állapíthatja meg a közösségi jog kellően súlyos megsértését, amennyiben nem határozza meg az intézmény mérlegelési mozgásterét, vagy legalább a jogilag megkövetelt módon nem teszi egyértelművé azokat az okokat vagy körülményeket, amelyek kivételes jelleggel igazolhatják, hogy az ilyen elemzés felesleges.(53)

144. Márpedig mivel a Törvényszék nem határozta meg ezt a mérlegelési mozgásteret, és nem mutatott rá, hogy milyen okból nem szükséges ezen elemzés elvégzése, a megtámadott ítélet a Bíróság felülvizsgálata alá tartozik.

145. A megtámadott ítéletet ugyanakkor ebből az okból nem kell hatályon kívül helyezni.

146. A Bizottsággal szemben ugyanis nem jogalkotói tevékenysége, pontosabban egy mérlegelési jogkörben elfogadott normatív aktus káros következményei(54) miatt indítottak keresetet, hanem egy szolgáltatásra irányuló közbeszerzés odaítélésének feltételei miatt. Bár egy uniós intézmény egyértelműen rendelkezik minden szükséges jogkörrel ahhoz, hogy elindítson egy közbeszerzési eljárást, azonban semmilyen mérlegelési jogkörrel sem rendelkezik az ilyen eljárás tekintetében rá nézve kötelező jog betartását illetően.

147. Ennélfogva, anélkül hogy meg kellene vizsgálni, célszerű lenne‑e, ha a Bíróság kialakítaná(55) a normatív tevékenység során végzett cselekményeken alapuló szerződésen kívüli felelősség rendszerétől különböző, a közigazgatási tevékenység során végzett cselekményeken alapuló szerződésen kívüli felelősség rendszerét, úgy vélem – ahogy azt a Törvényszék is megállapította –, az, hogy a közbeszerzési eljárás során egy intézmény megsérti egy természetes személy vagy jogi személy szerzői jogait vagy know‑how‑ját, ha bizonyítottnak vesszük, egy olyan jogszabály kellően súlyos jogsértését jelenti, amelynek célja, hogy a személyek részére kártérítés iránti jogot megalapozó jogokat biztosítson.

148. Az arra vonatkozó kifogást tehát, hogy a Törvényszék a személyek részére jogokat biztosító valamely jogszabály kellően súlyos megsértése fennállásának értékelése során hibázott, szintén el kell utasítani.

149. Következésképpen a Bizottság által hivatkozott ötödik jogalap egészét el kell utasítani.

2.      A károk fennállásáról

a)      A megtámadott ítélet indokolásának összefoglalása

150. A megtámadott ítélet 291. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a felperes nem kellőképpen pontos eredeti értékelésre irányuló javaslata ellenére nem tekinthet el attól a ténytől, hogy a Systran‑csoport „tényleges és biztos kárt” szenvedett, amely „a Systran know‑how‑jának a Bizottság általi kiszolgáltatást követő [értékvesztésében]” nyilvánult meg (a megtámadott ítélet 292. pontja). Konkrétan megállapította egy három elemből álló vagyoni kár és egy nem vagyoni kár bekövetkeztét.

151. Először megállapította: a felperesek forgalmazóinak tanúsítványai alátámasztják, hogy a Bizottság magatartása kárt okozott a Systran‑csoport kereskedelmi tevékenységében, amely kár „a potenciális ügyfelek elvesztésében, illetve a jelenlegi ügyfelekkel folyó viták bonyolódásában” testesül meg (a megtámadott ítélet 293. pontja). Másodszor: a pénzügyi társaságoktól származó tanúsítványok, illetve tanúvallomások (a megtámadott ítélet 295. pontja) alapján megállapítható, hogy csökkent „a Systran [vonzereje] részvényesei, a jelenlegi és a potenciális befektetők, sőt a vevők szempontjából is” (a megtámadott ítélet 295. pontja). Harmadszor: a Systran könyvvizsgálóinak tanúsítványa (a megtámadott ítélet 298. pontja) azt bizonyítja, hogy a Systran 11,6 millió euró összeget volt kénytelen leírni immateriális eszközei, vagyis szellemi tulajdonjogai értékvesztéseként (a megtámadott ítélet 298. pontja).

152. Másfelől megállapította, hogy a kár összegének átalányértékelésénél figyelembe kell venni az elszenvedett nem vagyoni kárt, e tekintetben rámutatva, hogy magatartásával a Bizottság olyan jogokat tagadott meg a Systrantól, amelyek az alkotásához fűződnek, és e magatartás annál is súlyosabb, hogy közösségi intézményként a Bizottságtól származnak a közösségi jogot a szerzői jog területén harmonizáló rendelkezések, amelyeket a jelen ügyben nem tartottak be (a megtámadott ítélet 324. pontja).

b)      A Bizottság érveinek összefoglalása

153. Nyolcadik jogalapjában, amely, ahogy lent látni fogjuk, lényegileg a felperesek által elszenvedett vagyoni és nem vagyon kár számszerűsítésére és azok átalányértékelése során a Törvényszék által megállapított körülményekre vonatkozik, a Bizottság ugyanakkor formálisan is vitatja azt, hogy bármilyen vagyoni kár bekövetkezett volna. Úgy véli ugyanis, hogy az, hogy a Gosselies‑nek ítélték a jogvita tárgyát képező közbeszerzést, semmiképpen sem jelent felróható magatartást, és így az nem okozhatott kárt sem. Emellett kifejezetten vitatja bárminemű nem vagyoni kár bekövetkeztét is, különösen hangsúlyozva, hogy a Törvényszék nem jelölt meg semmilyen, a 12 millió euróra értékelt vagyoni kártól elkülönült nem vagyoni kárt.

154. A Bíróságnak meg kell vizsgálnia tehát e két kifogást, még ha azokat – ahogy az lentebb bizonyítást nyer – könnyen el is lehet utasítani.

c)      Értékelés

155. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Bizottság fellebbezése nem jelöli meg pontosan a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt elemeit a Törvényszék által megállapított vagyoni kár fennállása tekintetében, sem az említett kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. A Bizottság érvelése semmilyen módon nem kérdőjelezi meg a Törvényszék által a felperesek részéről hivatkozott vagyoni károk alkotóelemeiként megjelölt kereskedelmi és pénzügyi nehézségeket, sőt a 11,6 millió euró összegű leírást sem.

156. Mivel e kifogás két okból sem felel meg: sem a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első franciabekezdésében előírtaknak, sem a Bíróság eljárási szabályzata(56) 168. cikke 1. §‑a d) pontjának, ezért azt el kell utasítani mint elfogadhatatlant.

157. Másfelől a Törvényszék egyértelműen úgy döntött, hogy a Systran által elszenvedett nem vagyoni kár azon jogok megtagadásában áll, amelyek az alkotásához fűződnek. A megtámadott ítélet indokolása e tekintetben vitathatatlanul nagyon szűkszavú, azonban választ jelent a felperesek pontos, a megtámadott ítélet 272. pontjában összefoglalt érvelésére.

158. Ilyen körülmények között nem kifogásolható, hogy a Törvényszék nem jelölte meg az említett nem vagyoni kárt.

159. A fenti elemzésből következik, hogy azokat a kifogásokat, amelyekkel a Bizottság a Törvényszéknek a megjelölt vagyoni és nem vagyoni károk létezésére vonatkozó elemzését kérdőjelezi meg, el kell utasítani – részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlanokat, részben pedig mint megalapozatlanokat – azzal, hogy a megtámadott ítélet indokolásának az említett károk értékelésére vonatkozó részét (az ítélet 301–326. pontja) alább vizsgáljuk meg, a Bizottság által hivatkozott nyolcadik jogalap kapcsán.

3.      Az okozati összefüggésről (hetedik jogalap)

a)      A Bizottság érveinek összefoglalása

160. A Bizottság által hivatkozott hetedik, a megállapított jogsértések és az azonosított károk közötti okozati összefüggéssel foglalkozó jogalap két részre oszlik.

161. Az első részben a Bizottság előadja, hogy a Törvényszék tényszerűen téves megállapítások alapján és a bizonyítékok elferdítése eredményeként tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy kellően közvetlen kapcsolat állt fenn a Bizottság magatartása és azon kár között, amelyet a Systrannak azért kellett elszenvednie, mert a 2008. év végén le kellett írnia immateriális eszközei 11,6 millió euró összegű értékvesztésének egy részét. Ehhez hasonlóan úgy véli, hogy nem az ő magatartása eredményezte a Systran kereskedelmi kapcsolatainak zavarait, és nem jelentett jelentős akadályt minden, a Systran iránt esetlegesen érdeklődő befektető számára (első kifogás). Arra is rámutat, hogy a Törvényszék, amikor a megtámadott ítélet 300. pontjában hivatkozott annak 324. és 325. pontjára, elmulasztotta indokolni ítéletét a Systran által hivatkozott nem vagyoni kár és a Bizottság magatartása közötti okozati összefüggés tekintetében (második kifogás).

162. A második részben a Bizottság előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította az okozati összefüggés fennállását, anélkül hogy megvizsgálta volna, a Systran ésszerű gondosságot tanúsított‑e kárának elkerülése vagy enyhítése érdekében. E tekintetben hangsúlyozza, hogy a felperesek nem éltek a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekkel azért, hogy kifogásolják a jogvita tárgyát képező közbeszerzés odaítélését, vagyis a jelen ügyben az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti keresettel, illetve a belga vagy a luxemburgi jog szerinti, a bitorlás abbahagyására kötelezés iránti keresettel.

b)      Értékelés

163. Kiindulásként rá kell mutatnom, hogy a Bizottság által hetedik jogalapja második részében megfogalmazott, arra vonatkozó kifogás, hogy a Törvényszék elmulasztotta megvizsgálni az okozati összefüggés esetleges megszakadását, álláspontom szerint megalapozott, így nem szükséges megvizsgálni az említett jogalap első részében megfogalmazott két kifogást. Ugyanakkor, összhangban a jelen indítványban eddig követett módszerrel, előadok néhány gondolatot ezzel kapcsolatban, ezáltal bemutatva a Bíróság számára – ha arra szükség lenne – a jelen ügyben felmerülő vitás kérdések összességét.

i)      Az okozati összefüggés megszakadásáról (a hetedik jogalap második része)

164. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, összhangban a tagállamok jogában közös általános elvvel, a károsultnak – a kárviselés terhének kockázata mellett – ésszerű gondosságot kell tanúsítania a kár elkerülése vagy enyhítése érdekében.(57)

165. A Bíróság azt is kimondta, az, hogy a kártérítés iránti kereset ügyében eljáró Törvényszék nem vizsgálja meg, hogy a károsult hozzájárult‑e a kár bekövetkezéséhez, téves jogalkalmazást jelent.(58)

166. A jelen ügyben meg kell állapítani – ahogy arra a Bizottság is rámutat –, hogy a megtámadott ítélet indokolásának az állítólagos jogsértés és a hivatkozott károk közötti okozati összefüggés vizsgálatával foglalkozó részéből (291–300. pont) nem tűnik ki, hogy a Törvényszék megvizsgálta volna ezt a kérdést.

167. Azt a felperesek által hivatkozott körülményt, hogy a Törvényszék elrendelte a szóbeli szakasz újbóli megnyitását azért, hogy a felek a harmadik kérdéssorozatra adott válaszaik(59) keretében nyilatkozzanak arról, hogy a kár összegének értékelésénél a Törvényszéknek figyelembe kell‑e vennie azt, hogy a felperesek minden lehetséges erőfeszítést megtettek annak érdekében, hogy csökkentsék az elszenvedett veszteségek összegét, nem tekinthető alkalmasnak arra, hogy orvosolja ezt a hiányosságot.

168. Bár a Törvényszék ténylegesen figyelembe vette e körülményeket a kár átalányértékelésénél, mivel a megtámadott ítélet ezzel kapcsolatban semmilyen indokolást sem tartalmaz, a Bíróság nem képes e tekintetben felülvizsgálati jogkörét gyakorolni.

169. A Bizottság által hivatkozott hetedik jogalapnak az okozati összefüggés esetleges megszakadására vonatkozó második részének tehát ebből következően helyt kell adni.

170. A megtámadott ítéletet tehát ezen indok miatt is hatályon kívül kell helyezni, és az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, annak érdekében, hogy az megvizsgálja ezt a kérdést, ugyanis a Bíróság nem képes erről jogerős döntést hozni.

ii)    A közvetlen okozati viszony fennállásáról (a hetedik jogalap első része)

171. A Bíróság ismétlődő ítélkezési gyakorlata szerint, amint a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényállást, az EK 225. cikk értelmében a Bíróság rendelkezik hatáskörrel a tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogi következtetéseknek a felülvizsgálatára.(60)

172. A Bíróság pontosabban úgy döntött, hogy a Közösség szerződésen kívüli felelősségének terén a kárt kiváltó tény és a kár közötti okozati összefüggés – e felelősség megállapításának feltétele – fennállásának kérdése jogi kérdésnek minősül, és következésképpen a Bíróság felülvizsgálata alá tartozik. E körülmények között elfogadható azon jogalap, amely szerint a Törvényszék tévesen állapított meg közvetlen okozati összefüggést a Bizottság által elkövetett hiba és a felperes vállalkozás által állítólagosan elszenvedett kár között, amennyiben pontosan a közvetlen okozati összefüggés megállapítását illetően a tényállás Törvényszék általi jogi minősítésének felülvizsgálatára irányul, és amennyiben e felülvizsgálat a tények megállapításának és értékelésének vitatása nélkül elvégezhető(61).

173. A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 291–300. pontjában együttesen megvizsgálta a Systran által elszenvedett kár valósságát, valamint az e kár és a Bizottság magatartása közötti okozati összefüggést, ezt az összefüggést két ízben „kellően közvetlennek” minősítve, elemzése elején és végén (a megtámadott ítélet 291. és 300. pontja).

174. Ugyanakkor az a körülmény, hogy a megtámadott ítélet ezen indokai nehezen választhatók el, vagy hogy a Törvényszék nem elemezte külön, ezzel foglalkozó sajátos indokolásban az előírt okozati összefüggést, önmagában nem alkalmas annak megállapítására, hogy a Törvényszék téves jogi minősítést tulajdonított a tényeknek, már csak azért sem, mert az említett indokolásból egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék saját megállapításaiból vont le következtetéseket, amikor a Bizottság magatartását a megállapított károk közvetlen és biztos okának minősítette(62).

175. E tekintetben rá kell mutatni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 292. pontjában kiemelte, hogy a felekhez intézett második kérdéssorozattal arra törekedett, hogy felmérje „a Bizottság magatartása által a Systran‑csoport tevékenységeire gyakorolt [hatásokat]”.

176. A Törvényszék úgy vélte, hogy a felperesek forgalmazóitól származó, a felperesek által e kérdésekre válaszul benyújtott tanúsítványok „bemutatják azt a teljesen elfogadható tényt, hogy az olyan jogvita, amelyben egy […] vállalkozás áll szemben egy intézményi ügyfelével […] nehezebbé teszi e vállalkozás üzleti kapcsolatait jelenlegi és potenciális ügyfeleivel” (a megtámadott ítélet 294. pontja). Ehhez hasonlóan úgy vélte, hogy a pénzügyi társaságok tanúvallomásai és tanúsítványai „kellő bizonyító erővel mutatják be több befektető reakcióját egy olyan társaság fenntartásával, az abba való befektetéssel, illetve annak megszerzésével kapcsolatos elképzelést illetően, amely olyan informatikai szoftvert forgalmaz, amellyel kapcsolatos jogokat a Bizottság vitatja” (a megtámadott ítélet 296. pontja). Végül megállapította, hogy a Systran könyvvizsgálóinak tanúsítványa alapján megállapítható, hogy az immateriális eszközök értékvesztése miatt végzett 11,6 millió euró összegű leírás három, ott hivatkozott okhoz kapcsolódik, amelyek közül az első a Bizottsággal folytatott jogvita.

177. Meg kell állapítani, hogy a Törvényszék által ilyen módon rögzített különböző körülmények nem tették lehetővé számára, hogy megállapítsa a Bizottság kifogásolt magatartása és a felperesek által hivatkozott kár különböző összetevői közötti kellően közvetlen és azonnali ok‑okozati összefüggés fennállását. Azok legfeljebb annak megállapítását alapozzák meg, hogy a Systran és a Bizottság között a szellemi tulajdon tárgyában folyó jogvita hatással lehet a Systran gazdasági és könyvelési helyzetének romlására.

178. Így egyrészt a jelen jogvita és a Systran kereskedelmi kapcsolatainak nehézségei közötti összefüggést a Törvényszék, az általa használt kifejezéssel, „teljesen elfogadhatóak” tekintette. Másrészt a Törvényszék maga is hangsúlyozza, hogy az immateriális eszközök értékvesztése miatt végzett 11,6 millió euró összegű leírásnak három oka volt. Ugyanakkor nem nyújt a legcsekélyebb mértékben sem felvilágosítást a kár ebből eredő részéről, amelyről úgy vélte, hogy az a Systran és a Bizottság közötti jogvitának tudható be, és amely igazolja az elszenvedett vagyoni kár tekintetében a Törvényszék által végzett átalányértékelést.

179. Ehhez hozzá kell tenni, hogy bár főszabály szerint, ahogy arra fent emlékeztettem, a fellebbezés keretében nem a Bíróságra tartozik a Törvényszék által a kár értékeléséhez választott átalányértékelés kifogásolása, e választás azonban nem teheti lehetővé a Törvényszék számára, hogy elmulassza az Unió szerződésen kívüli felelőssége harmadik feltételének, vagyis a hivatkozott jogsértés és az állítólagos kár közötti közvetlen és azonnali kapcsolatnak a szigorú vizsgálatát.

180. A Bizottság által hetedik jogalapja első részében hivatkozott, az okozati összefüggés jogi minősítésének hibájára vonatkozó első kifogásnak tehát helyt kell adni.

181. Ezzel szemben a Bizottság által hetedik jogalapja első részében hivatkozott második kifogást, amely a megtámadott ítélet indokolásának a Bizottság magatartása és a felperesek által hivatkozott nem vagyoni kár közötti okozati összefüggéssel kapcsolatos hiányára vonatkozik, figyelemmel az említett kár fent elvégzett elemzésére, el kell utasítani.

4.      A károk számszerűsítéséről (nyolcadik jogalap)

182. Figyelemmel arra az okozati összefüggésre vonatkozó feltétellel kapcsolatos megállapításra, amelyre a hetedik jogalap vizsgálatának végén jutottam, a nyolcadik, a megjelölt károk értékelésére vonatkozó jogalap vizsgálatát csak másodlagosan végzem el.

a)      A Bizottság érveinek összefoglalása

183. A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor egy fiktív átdolgozási engedély értéke alapján határozta meg a Systran által 2004 és 2010 között elszenvedett kárt. Pontosabban nyilvánvaló értékelési hibát követett el, valamint elferdítette a tényeket, amikor ezt az időszakot rögzítette, holott a Gosselies által elvégzett munkák a 2004 és 2006 közötti három évre terjedtek, amit a megtámadott ítélet 313. pontja is megállapít. A megtámadott ítélet ebből következően ellentmondásos, és hiányos az indokolása. Másfelől a Törvényszék az iratok között szereplő bizonyítékoknak teljes mértékben ellentmondva megállapította, hogy a forráskód módosítására vonatkozó engedély szokatlan, mivel nem illeszkedik a szoftverforgalmazók hagyományos gazdasági modelljébe, miközben a Systran‑csoport különböző társaságaival 1975 óta kötött különböző szerződések lehetővé tették a Bizottság számára, hogy elvégezze vagy elvégeztesse az EC‑Systran szoftver átdolgozási és fejlesztési munkáit.

184. Az ötmillió eurós „kiegészítő” összeg Törvényszék általi értékelése szintén nyilvánvaló, a megállapított tények és az alkalmazott számítási módszer között fennálló ellentmondáson alapul. A Törvényszék ugyanis a megtámadott határozat 321. pontjában úgy vélte, hogy a Systran tevékenysége és növekedése 2004 óta 650 000 euró átalányösszeget vett igénybe évente, miközben korábban rámutatott, hogy a szoftver és a kapcsolódó know‑how Bizottság általi kiszolgáltatásának híre csak 2005‑ben terjedt el, és csak 2006‑ban lett nyilvános.

185. A Bizottság továbbá – amellett, hogy álláspontja szerint nem történt semmilyen nem vagyoni kár, ahogy azt fent jeleztem – vitatja a nem vagyoni kár értékelését. Rámutat, hogy a kártérítésnek főszabály szerint szigorúan meg kell egyeznie a kárral, így az állítólagos felróható magatartás súlyát nem lehet figyelembe venni a kár értékelésénél. Ennélfogva, amikor a megtámadott ítélet 324. és 325. pontjában a Törvényszék arra kötelezte a Közösséget, hogy fizessen meg a Systran számára 1000 eurót nem vagyoni kára fejében a Bizottság állítólagos felróható magatartásának súlya miatt, megsértette a tagállamok jogában közös általános elveket és a Bíróság ítélkezési gyakorlatát.

b)      Értékelés

186. Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy amikor a Törvényszék állapította meg a kár fennállását, kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a kereset korlátai között értékelje a kár megtérítésének módját és terjedelmét, azzal, hogy a Törvényszék ítéletét megfelelő indokolással kell ellátni, és többek között tartalmaznia kell a rögzített összeg megállapítása érdekében figyelembe vett szempontokat(63), oly módon, hogy az lehetővé tegye a Bíróság számára felülvizsgálati jogköre gyakorlását.

i)      A vagyoni kárról

187. A jelen ügyben a Törvényszék a 2004/48 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján úgy döntött, hogy átalányösszeget állapít meg a kártérítésre (a megtámadott ítélet 301–326. pontja). E tekintetben gondosan jelezte, hogy a 13. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt kedvezőtlen gazdasági kihatások módszerének alkalmazása jelentős nehézségeket vet fel, mivel a Bizottság pénzügyi szakértője következetesen kifogásolja a felperesek pénzügyi szakértőjének valamennyi értékelési kísérletét (a megtámadott ítélet 303–306. pontja).

188. A Törvényszék ezt követően részletesen ismertette azokat a körülményeket, amelyek alapján átalány‑kártérítés vált szükségessé, megkülönböztetve egy főösszeget, amelyet azon díjazás összege jelent, amelyet akkor kellett volna fizetni, ha a Bizottság engedélyt kért volna a szóban forgó szellemi tulajdonjog felhasználására (a megtámadott ítélet 307–319. pontja), egy kiegészítő összeget, amelyet azon körülmények figyelembe vétele érdekében tartott szükségesnek, amelyeket a fent hivatkozott díjazás megítélése nem képes kompenzálni (a megtámadott ítélet 320–323. pontja), végül pedig a Systran által elszenvedett nem vagyoni kár megtérítésére alkalmas összeget (a megtámadott ítélet 324. és 325. pontja).

189. A Bizottság két körülményt kifogásol a főösszeg és a kiegészítő összeg Törvényszék általi értékelésénél.

190. Mindenekelőtt kifejti, hogy a Törvényszék az átalány főösszeg számításánál nem vehette volna alapul a szoftver egyszerű felhasználási engedélye helyett a szoftver forráskódjának módosítására vonatozó engedélyt. Kifogásának tárgya pontosabban az, hogy e döntés azon az érven alapul, amely szerint a forráskód módosítására vonatkozó engedély szokatlan, mivel nem illeszkedik a szoftverforgalmazók hagyományos gazdasági modelljébe (a megtámadott ítélet 308. pontja). Álláspontja szerint ez az állítás ellentmond az iratokban szereplő bizonyítékoknak, mivel az általa a Systran‑csoporthoz tartozó társaságokkal kötött szerződések a jelen ügyben bizonyítják, hogy az ilyen engedélyek nem szokatlanok.

191. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a Törvényszék a főösszeget úgy próbálta kiszámítani, hogy értékelte a szoftver forráskódjának módosítására vonatkozó hipotetikus éves engedély után fizetendő, a szoftver hipotetikus éves felhasználási engedélyéért fizetendő díj összege alapján számított díj összegét, vagyis abból a feltevésből indult ki, hogy a módosítási engedély, figyelemmel terjedelmére, költségesebb volt, mint a puszta felhasználási engedély. A Bizottság által hivatkozott szerződések számszerű adatok híján nem teszik lehetővé e megkülönböztetés relevanciájának megkérdőjelezését, így nem lehet úgy tekinteni, hogy a Törvényszék nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor ebből a feltevésből indult ki.

192. A Bizottság ezt követően a Törvényszék által a megállapított vagyoni kár értékelése érdekében elsődlegesként figyelembe vett időszakot kifogásolja. Mivel a Gosselies által elvégzett munkákra 2004 és 2006 között került sor, a Törvényszék nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor úgy vélte, hogy a szoftver forráskódjának módosítására vonatkozó hipotetikus éves engedély után fizetendő díjat a 2004 és 2010 közötti időszakra kell számolni (a megtámadott ítélet 318. pontja).

193. Elegendő ugyanakkor e tekintetben azt megállapítani, hogy a forráskód módosítására vonatkozó hipotetikus éves engedély után fizetendő díj számításának célja nem az, hogy közvetlenül kompenzálja a Gosselies által elvégzett munkák folytán a Systrant ért kárt, hanem – amennyiben bizonyítottnak vesszük – a Systrant abból kifolyólag ért kár kompenzálására szánt átalány főösszeg értékelése, hogy a Bizottság magának követelte a jogot arra, hogy engedély nélkül végezzen az EC‑Systran Unix szoftver Systran Unix változatát érintő munkákat. A Törvényszék tehát logikusan állapította meg, még ha hallgatólagosan is(64), hogy az ilyen díjakat a módosított szoftver használata időszakának – vagyis 2004‑től a Gosselies‑nek odaítélt, a jogvita tárgyát képező szerződés révén a kár megvalósulásának időpontjától 2010‑ig, a Törvényszék ítélete meghozatalának idejéig – minden éve után meg kell fizetni.

194. Ezzel szemben a Bizottság jogosan adja elő, hogy a Törvényszék nem indokolta meg azt, hogy miért az általa figyelembe vett időszak alapján értékelte a megállapított vagyoni kár kiegészítő összegét.

195. A Törvényszék ugyanis kijelenti, hogy ez a kiegészítő összeg ahhoz szükséges, hogy tekintetbe lehessen venni a Systran által 2004‑től elszenvedett kár olyan egyéb vagyoni elemeit, amelyeket a forráskód módosítására vonatkozó hipotetikus éves engedély után fizetendő díj megítélése nem képes kompenzálni (a megtámadott ítélet 320. pontja). A Törvényszék e tekintetben rámutat, hogy a Systran tevékenysége és növekedése 2004 óta 650 000 euró átalányösszeget vett igénybe évente, amely a 2003. évi forgalma 6%‑ának felel meg (a megtámadott ítélet 321. pontja), és a 2004 és 2010 közötti évekre leszámítolt kiegészítő összeget 5 millió euróban állapítja meg (a megtámadott ítélet 322. pontja).

196. Márpedig, ahogy azt a Bizottság megjegyezte, a Törvényszék maga állapította meg, hogy a Systran és a Bizottság közötti vita híre 2005‑ben terjedt el, illetve 2006‑ban került nyilvánosságra (a megtámadott ítélet 289. pontja). E megállapítást összefüggésbe kell hozni a károk különböző, a Törvényszék által az indokolás fent megvizsgált részeiben a megtámadott ítélet (291–300. pontja) megjelölt összetevőivel. Ebből kitűnik, hogy a kereskedelmi (a megtámadott ítélet 293. és 294 pontja), valamint pénzügyi (a megtámadott ítélet 296. és 297. pontja) nehézségek kezdetének időpontja nem helyezhető el az időben, mivel 2008. december 31‑én csak a könyvelési leírás szükségessége állt elő.

197. Ebből következik, hogy az 5 millió eurós kiegészítő összeg értékelésével kapcsolatos hiányos indokolásra vonatkozó kifogás megalapozott, valamint hogy ezért a Bizottság által hivatkozott nyolcadik jogalapnak e tekintetben helyt kell adni.

ii)    A nem vagyoni kárról

198. Eltérve a Systran keresetétől, a Törvényszék a megtámadott ítélet 325. pontjában a Systran nem vagyoni kárát 1000 euró jelképes összegre értékelte, miután megállapította, hogy magatartásával a Bizottság olyan jogokat tagadott meg a Systrantól, amelyek az alkotásához fűződnek, és e magatartás annál is súlyosabb, hogy uniós intézményként a Bizottságtól származnak az uniós jogot a szerzői jog területén harmonizáló rendelkezések, amelyeket a jelen ügyben nem tartottak be (a megtámadott ítélet 324. pontja).

199. Meg kell tehát állapítani, hogy a Törvényszék a kártérítés átalányösszegének meghatározásánál önállóan értékelte a Systran által elszenvedett nem vagyoni kárt, a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban(65) figyelemmel a súlyosbító körülményekre, vagyis jelen esetben arra, hogy a megsértett uniós jogi rendelkezések a Bizottságtól származnak, amely értékelés nem tartozik a Bíróság felülvizsgálatának körébe.

200. Következésképpen a Bizottság által hivatkozott nyolcadik jogalap második részét el kell utasítani.

D –    Másodlagos végkövetkeztetések

201. Ahogy a fenti fejtegetésekből kitűnik, úgy vélem, hogy a megtámadott ítélet több szempontból a Bíróság érdemi felülvizsgálatát igényli. A megtámadott ítélet mind az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának két feltételére, vagyis a jogellenes magatartás fennállására (a hatodik jogalap első kifogása) és a megállapított felróható magatartás, valamint a megállapított károk közötti közvetlen okozati összefüggésre (a hetedik jogalap első részének első kifogása és második része) vonatkozó értékelésben, mind pedig a károk értékelésében (nyolcadik jogalap) téves jogalkalmazást tartalmaz.

202. Ilyen körülmények között másodlagosan azt javaslom a Bíróságnak, hogy e különböző indokok alapján helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, még ha azt pusztán egy indok alapján nem is lehetne hatályon kívül helyezni, és figyelemmel az így megállapított jogi hibák jellegére, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, mindenekelőtt annak érdekében, hogy ismételten vizsgálja meg az állítólagos jogellenesség fennállását, és különösen a 91/250 irányelv 5. cikkében szereplő szerzői jog jogosultjának kizárólagos joga alóli kivételek hatását, majd értékelje újra az esetlegesen megállapított felróható magatartás és az állítólagos károk közötti közvetlen okozati összefüggés fennállását, valamint értékelje az említett okozati viszony esetleges megszakadását eredményező körülményeket, végül pedig, hogy vizsgálja felül az említett károk, és különösen a kiegészítő vagyoni kár számszerűsítésének igazolását szolgáló indokokat.

VII – Végkövetkeztetések

203. Figyelemmel a fenti elemzésre, felkérem a Bíróságot, hogy állapítsa meg a következőket:

–        elsődlegesen:

„1)      Az Európai Unió Törvényszékének a T‑19/07. sz., Systran SA és Systran Luxembourg SA kontra Európai Bizottság ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletét hatályon kívül helyezi.

2)      A Systran SA és a Systran Luxembourg SA által az Európai Unió Törvényszékéhez benyújtott, szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti kereset elfogadhatatlan.

3)      Kötelezi a Systran SA‑t és a Systran Luxembourg SA‑t a költségek viselésére.”

–        másodlagosan:

„1)      Az Európai Unió Törvényszékének a T‑19/07. sz., Systran SA és Systran Luxembourg SA kontra Európai Bizottság ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletét hatályon kívül helyezi.

2)      Az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.

3)      A költségekről jelenleg nem határoz.”

1 –      Eredeti nyelv: francia.

2 – A továbbiakban: Systran.

3 – Közvetve már fordultak a Bírósághoz a Bizottság által több védjegy vonatkozásában elkövetett bitorlásra vonatkozó állítással, a Galileo műhold révén nyújtott navigációs szolgáltatásokra vonatkozó európai projekt kialakítása kapcsán, anélkül azonban hogy a Bíróságnak alkalma lett volna taglalnia azokat a kérdéseket, amelyeket egy bitorlási kereset felvethet. Lásd a C‑325/06. P. sz., Galileo International Technology és társai kontra Bizottság ügyben 2007. március 20‑án hozott végzést (EBHT 2007., I‑44. o.), amely elutasította a Törvényszék T‑279/03. sz., Galileo International Technology és társai kontra Bizottság ügyben 2006. május 10‑én hozott ítéletével (EBHT 2006., II‑1291. o.) szemben benyújtott fellebbezést, részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben mint nyilvánvalóan megalapozatlant. Ezzel szemben a Törvényszéknek már volt alkalma vizsgálni a megtámadott ítéleten kívül is bitorlási kereseteket. Lásd a védjegyek területén a fent hivatkozott Galileo International Technology és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet mellett a T‑195/00. sz., Travelex Global and Financial Services és Interpayment Services kontra Bizottság ügyben 2003. április 10‑én hozott ítéletet (EBHT 2003., II‑1677. o.), valamint a szabadalmak területén a Törvényszék T‑295/05. sz., Document Security Systems kontra EKB ügyben 2007. szeptember 5‑én hozott végzését (EBHT 2007., II‑2835. o.).

4 – Itt egyszerűen emlékeztetünk arra, hogy az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 89. cikkével összhangban „[m]inden beszerzési szerződést a lehető legszélesebb körben kell pályáztatni”, azzal, hogy a rendelet 104. cikke értelmében a saját számlára kötött szerződések esetében a Közösség intézményeit kell ajánlatkérőnek tekinteni. Arra is emlékeztetni lehet, hogy ugyanezen rendelet 93. cikke (1) bekezdése f) pontjának alkalmazásában kizárhatók az uniós közbeszerzésben való részvételből azok a pályázók vagy ajánlattevők, amelyekről azt állapították meg, hogy szerződéses kötelezettségeik teljesítésének elmulasztásával súlyos szerződésszegést követtek el. Bár ez a szerződéses kapcsolatok jelen ügyben történt megszakadása ellenére nem tűnik relevánsnak, ugyanakkor közvetve felveti a szoftverek szerzői jogára, illetve a közbeszerzések odaítélésére vonatkozó szabályok összehangolásának kérdését. A kérdés ugyanis, amely az informatikai szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzések intézmények általi odaítélése keretében felmerülhet, egyrészről a szoftverre vonatkozó szerzői jogok tiszteletben tartása, másrészt pedig a Szerződés említett közbeszerzésekre alkalmazandó, az ajánlatkérőkre vonatkozó alapvető szabályai közötti összhang kérdése, ahogy az a C‑324/98. sz., Telaustria és Telefonadress ügyben 2000. december 7‑én hozott ítélet 62. pontjában (EBHT 2000., I‑10745. o.) megfogalmazást nyert, az átláthatósági kötelezettség „[abban áll], hogy valamennyi potenciális ajánlattevő számára megfelelő nyilvánossági szintet biztosítsanak, amely lehetővé teszi a szolgáltatások piacának megnyitását a verseny előtt, valamint az odaítélési eljárás pártatlanságának ellenőrzését”.

5 – A továbbiakban: Gosselies.

6 – Az egyszerűbb megfogalmazás érdekében, noha a fellebbezési eljárásban a Systran és a Systran Luxembourg az ellenérdekű fél, a jelen indítványban a Törvényszék előtt folyt eljárás „felpereseiként” hivatkozom rájuk.

7 – A számítógépi programok jogi védelméről szóló, 1991. május 14‑i 91/250/EGK tanácsi irányelv (HL L 122., 42. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 114. o.) Ezt az irányelvet (a továbbiakban: 91/250 irányelv) – amelyet a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló, 1993. október 29‑i 93/98/EGK tanácsi irányelv módosított – a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23‑i 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 111., 16. o.) foglalta egységes szerkezetbe. Az utóbbi irányelv ugyanakkor ratione temporis nem alkalmazható, figyelemmel a jelen ügy tényállása megvalósulásának idejére.

8 – Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság ezzel szemben nem vitatja a Törvényszék értékelését az általa hivatkozott második elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban, amely arra vonatkozik, hogy a Törvényszéknek nincs hatásköre a bitorlás megállapítására egy szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti kereset kapcsán.

9 – A Bíróság C‑214/08. P. sz., Guigard kontra Bizottság ügyben 2009. május 20‑án hozott ítélete (az EBHT‑ban nem tették közzé).

10 – Lásd a Bíróság 133/85–136/85. sz., Rau Lebensmittelwerke és társai egyesített ügyekben 1987. május 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 2289. o.) 10. pontját, a C‑80/99–C‑82/99. sz., Flemmer és társai egyesített ügyekben 2001. október 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑7211. o.) 39. pontját, valamint a fent hivatkozott Guigard kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 39. pontját.

11 – Lásd a Bíróság 281/84. sz., Zuckerfabrik Bedburg és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 1987. január 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 49. o.) 12. pontját; a 106/87–120/87. sz., Asteris és társai egyesített ügyekben 1988. szeptember 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1988., 5515. o.) 15. pontját; a C‑282/90. sz., Vreugdenhil kontra Bizottság ügyben 1992. március 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑1937. o.) 14. pontját; a C‑55/90. sz., Cato kontra Bizottság ügyben 1992. április 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑2533. o.) 17. pontját; a C‑275/00. sz., First és Franex ügyben 2002. november 26‑án hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑10943. o.) 43. pontját, valamint a C‑377/09.sz. Hanssens‑Ensch-ügyben hozott ítélet (EBHT 2010., I‑7751. o.) 17. pontját.

12 ^–      A Bíróság és a Törvényszék közötti hatáskörmegosztásról lásd a C‑517/03. sz., IAMA Consulting kontra Bizottság ügyben 2004. május 27‑én hozott végzést, a C‑248/03. sz., Bizottság kontra Trends és társai ügyben 2004. október 8‑án hozott végzést, a C‑294/02. sz., Bizottság kontra AMI Semiconductor Belgium és társai ügyben 2005. március 17‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑2175. o.) 43–49. pontját, valamint a C‑315/03. sz. Bizottság kontra Huhtamaki Dourdan ügyben 2005. május 12‑én hozott ítéletének 18–22. pontját.

13 – Az Unió szerződéses felelősségéről lásd például Heukels, T., „The contractual liability of the European Community revisited”, in Heukels, T., és McDonnel, E. (szerk.), The action for damages in Community law, Kluwer, 1997, 89. o., valamint Ritleng, D., „Les contrats de l’administration communautaire”, in Droit administratif européen, 2007, 147. o.

14 – Lásd többek között a 43/84. sz., Maag kontra Bizottság ügyben 1985. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 1985., 2581. o.) 26. pontját.

15 – Lásd többek között a 426/85. sz., Bizottság kontra Zoubek ügyben 1986. december 18‑án hozott ítélet (EBHT 1986., 4057. o.) 4. pontját, a C‑299/93. sz., Bauer kontra Bizottság ügyben 1995. április 6‑án hozott ítélet (EBHT 1995., I‑839. o.) 20–22. pontját, valamint a C‑69/97. sz., Bizottság kontra SNUA ügyben 1999. április 27‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑2363. o.) 18. és 19. pontját.

16 – A fent hivatkozott Guigard kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 42. pontja.

17 – Lásd a fent hivatkozott Guigard kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet.

18 – A Törvényszék felfogásának ismertetése, különösen a megtámadott ítélet 61. és 62. pontjában, felvet bizonyos kérdéseket. Így az említett 61. pontban hangsúlyozza, hogy szerződésen alapuló ügyekre vonatkozó hatásköre „eltér az általános szabályoktól”, így azt „megszorítóan” kell értelmezni, „vagyis a Törvényszék csak olyan kereseteket vizsgálhat meg, amelyek a szerződésből erednek, vagy amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az abból fakadó kötelezettségekkel”, ami önmagában igaz. Márpedig még ha fel is tesszük, hogy ennek az észrevételnek valóban ez az értelme, annak relevanciája továbbra is homályos, mivel nem vitatott, hogy az ügyben szereplő szerződések nem tartalmaztak olyan választottbírósági kikötést, amely pont ilyen szerződéses hatáskört ruházott volna a Törvényszékre. Másfelől az említett 62. pontban a Törvényszék rámutat, hogy bár „meg kell vizsgálnia a[z 1975 és 2002 között kötött] különböző szerződések tartalmát, amelyekre a Bizottság érvelésének alátámasztása érdekében hivatkozik, ez a feladat a hatáskör fennállása vizsgálatának körébe tartozik, és annak önmagában nem lehet olyan következménye, hogy a jogvitát módosítva annak szerződéses alapot kölcsönöz”. Márpedig az a kérdés, amely az uniós bíróság előtt a jelen ügyben felmerül, éppen az, hogy milyen értelmet kell tulajdonítani ennek az állításnak, vagyis ahogy azt később látni fogjuk, valóban lehetséges, sőt szükséges‑e, hogy utóbbi szigorúan véve megvizsgálja a különböző szerződések tartalmát annak érdekében, hogy döntsön hatásköre fennállásáról. Ezenkívül másrészt meg kell jegyezni, hogy ez az állítás finoman, de egyértelműen visszautal a fent hivatkozott Guigard kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 43. pontjára, ugyanakkor megfordítva annak értelmét. Az említett pontban a Bíróság pusztán azt hangsúlyozta, hogy az elé terjesztett jogvita alapvetően szerződéses jellege, amely korábban szabályszerűen megállapítást nyert, nem módosítható pusztán azon tény alapján, hogy az érdekelt olyan jogi szabályokra hivatkozott, amelyek nem a szerződésből eredtek, de kötelezőek voltak a felekre.

19 – E tekintetben különösen fontos hangsúlyozni azt – ahogy azt később látni fogjuk –, hogy a megtámadott ítélet érdemi indokolásában a Törvényszék számos alkalommal lényegi szempontból hivatkozott az elfogadhatósággal kapcsolatos elemzésére. Lásd többek között a megtámadott ítélet 153., 205., 215. és 219. pontját.

20 – Lásd többek között a C‑193/01. P. sz., Pitsiorlas kontra Tanács és EKB ügyben 2003. május 15‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑4837. o.) 32. pontját; a C‑521/06. P. sz., Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben 2008. július 17‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑5829. o.) 66. pontját; a C‑319/07. P. sz., 3F kontra Bizottság ügyben 2009. július 9‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑5963. o.) 99. pontját, valamint a C‑322/09. P. sz., NDSHT kontra Bizottság ügyben 2010. november 18‑án hozott ítélet (EBHT 2010., I‑11911. o.) 65. és 66. pontját.

21 – Azt is meg lehet jegyezni e tekintetben, hogy a jogvita tárgyát képező ajánlati felhívás közzététele és a szerződésen kívüli felelősség megállapítására irányuló kereset Törvényszékhez való benyújtása között eltelt mintegy három évben a Systran különösen törekedett arra, hogy „szerződéses megoldást” találjon a jogvitára, ahogy az kitűnik a Bizottság által hivatkozott hetedik, az okozati összefüggése megszakadására vonatkozó, alább vizsgált jogalap második részére válaszul benyújtott beadványaiban szereplő magyarázatokból.

22 – E vizsgálat lehetővé teszi a szerződésszegések és a szerződésen kívüli felelősséget keletkeztető cselekmények megkülönböztetését is, amely művelet egyébként eléggé kényes lenne. Lásd ebben az értelemben Varet, E., Le contentieux des licences de logiciel dans tous ses états, JCP‑E, 2012, 10. sz., 1173. o.

23 – A jelen esetben a felek közös megállapodásával a szerződésekre kijelölt jog mind a szerződések joga, mind pedig a 91/250 irányelvet és a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o.; valamint a következő helyesbítések: HL 2004. L 195., 16. o. és HL 2007. L 204., 27. o.) átültető, illetve az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló, 1886. szeptember 9‑i Berni Uniós Egyezményt (Párizsban 1971. július 24‑én felülvizsgált, 1979. szeptember 29‑i módosítással megállapított szövege; a továbbiakban: berni uniós egyezmény) végrehajtó anyagi jog.

24 – A szerződések értelmezésénél figyelembe veendő releváns körülményekre tájékoztatásul lásd különösen a Commission on European Contract Law (Lando Bizottság) által kidolgozott, az európai szerződésjog közös elvei 5:102. cikkét, in Lando, O. és Beale, H. (szerk.), Les principes du droit européen des contrats Parties I et II, Kluwer Law International, 2000. Lásd emellett a közös referenciakeret‑tervezet 8:102. cikkét, in von Bar, C., Clive, E. és Schulte‑Nölke, H. (szerk), Study Group on a European Civil Code and the Research Group on EC Private Law (Acquis Group), Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law – Draft Common Frame of Reference (DCFR), Sellier, European law publishers, 2009. E kérdéssel kapcsolatban lásd az Európai Bizottság 2001. július 11‑i közleményét a Tanács és az Európai Parlament számára a szerződések európai jogáról [COM(2001) 398 végleges]; az Európai Bizottság 2004. október 11‑i közleményét a Tanács és az Európai Parlament számára az európai szerződésjog és a közösségi vívmányok felülvizsgálata tekintetében a követendő útról [COM(2004) 651 végleges]; valamint az Európai Bizottság 2003. február 12‑i közleményét az Európai Parlament és a Tanács számára: A szerződések koherensebb európai joga – cselekvési terv [COM(2003) 68 végleges, HL 2003. C 63., 1. o].

25 – Lásd ebben az értelemben többek között Montero, E., „La communication des codes sources de logiciels. État de la question à la lumière de la jurisprudence belge et française et de la pratique contractuelle”, Revue de droit intellectuel – l’Ingénieur Conseil, Bruylant, 1995, 3–5. sz., 60. o.

26 – A Bíróság úgy döntött, hogy e rendelkezéseket a Törvényszék eljárási szabályzata 66. cikke 2. §‑ának megfelelően kell értelmezni, valamint hogy ennélfogva azok nem vonatkoznak az ellenbizonyításra és a felajánlott bizonyítékok kiegészítésére (lásd a C‑185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑8417. o.] 71. és 72. pontját.

27 – A C‑243/04. P. sz., Gaki‑Kakouri kontra Bíróság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé) 32. pontja. Lásd még a Törvényszék T‑40/07. P. és T‑62/07. P. sz., de Brito Sequeira Carvalho kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. október 5‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 113. pontját.

28 – Az elkésettség vagy hiányos indokolás miatti elutasításokra példaként lásd a C‑308/87. sz., Grifoni kontra EAK ügyben 1994. február 3‑án hozott ítélet (EBHT 1994., I‑341. o.) 7. pontját; a C‑221/97. P. sz., Schröder és társai kontra Bizottság ügyben 1998. december 10‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑8255. o.) 27. pontját; a fent hivatkozott Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 71–75. pontját, valamint a Törvényszék T‑36/89. sz., Nijman kontra Bizottság ügyben 1991. szeptember 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑699. o.) 28–29. pontját.

29 – A fent hivatkozott Gaki‑Kakouri kontra Bíróság ügyben hozott ítélet 33. pontja.

30 – A megtámadott ítélet 252. pontja.

31 – A megtámadott ítélet 254–260. pontja.

32 – A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o., valamint a HL 2004. L 95., 16. o. és HL 2007. L 204., 27. o. helyesbítések, a továbbiakban: a 2004/48/EK irányelv).

33 – E kifogás maga is több érvet tartalmaz, amelyeket részletesen lent vizsgálok meg.

34 – A C‑352/98. P. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑5291. o.).

35 – A C‑46/93. és C‑48/93. sz., Brasserie du pêcheur és Factortame egyesített ügyekben 1996. március 5‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑1029. o.) 56. pontja.

36 – A Törvényszék T‑351/03. sz., Schneider Electric kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑2237. o.) 122. és azt követő pontjai.

37 – Lásd a megtámadott ítélet 205. és 215. pontját.

38 – Lásd többek között a C‑551/03. P. sz., General Motors kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑3173. o.) 51. pontját, valamint a C‑90/09. P. sz., General Química és társai kontra Bizottság ügyben 2011. január 20‑án hozott ítélet (EBHT 2011., I‑1. o.) 71. pontját.

39 – Lásd többek között a fent hivatkozott Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 24. pontját.

40 – Lásd többek között a C‑122/01. P. sz., T. Port kontra Bizottság ügyben 2003. május 8‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑4261. o.) 27. pontját, valamint a fent hivatkozott General Química és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 72. pontját.

41 – Lásd többek között a C‑244/92. P. sz., Kupka‑Floridi kontra CES ügyben 1993. április 26‑án hozott végzés (EBHT 1993., I‑2041. o.) 9–11. pontját, valamint a C‑401/09. P. sz., Evropaïki Dynamiki kontra EKB ügyben 2011. június 9‑én hozott ítéletet (EBHT 2011., I‑4911. o.).

42 – Fellebbezésében a Bizottság rámutatott, hogy a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 1991. május 14‑i 91/250/EGK tanácsi irányelv végrehajtásáról és hatásairól szóló, a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak 2000. április 10‑én tett jelentésében [COM(2000) 199 végleges] rámutatott, hogy eltérés áll fenn e kérdésben a tagállamok között, azonban osztotta egyes kommentátorok álláspontját, amely szerint a jogszerű megszerző valójában vásárlót, engedélyest, bérlőt vagy az e személyek valamelyikének javára a program használatára feljogosított személyt jelent.

43 – Lásd többek között a megtámadott ítélet 66., 67., 78., 109. és 115. pontját.

44 – Lásd többek között a megtámadott ítélet 215. és 261. pontját.

45 – A megtámadott ítélet 215. pontja.

46 – A fent hivatkozott Brasserie du pêcheur és Factortame ügy 56. pontja.

47 – A megtámadott ítélet 127. pontja.

48 – A fent hivatkozott Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 42–44. pontja.

49 – A megtámadott ítélet 127–261. pontja.

50 – A megtámadott ítélet 261. pontja.

51 – Lásd ebben az értelemben a C‑176/06. P. sz., Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ügyben 2007. november 29‑én hozott ítélet 17. pontját.

52 – Lásd a fent hivatkozott Brasserie du pêcheur és Factortame ügyben hozott ítélet 51. pontját; a fent hivatkozott Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 41. és 42 pontját; a C‑312/00. P. sz., Bizottság kontra Camar és Tico ügyben 2002. december 10‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑11355. o.) 53. és 54 pontját, valamint a C‑472/00. P. sz., Bizottság kontra Fresh Marine ügyben 2003. július 10‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑7541. o.) 25. és 26 pontját.

53 – A C‑198/03. P. sz., Bizottság kontra CEVA és Pfizer ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑6357. o.) 63–69. pontja.

54 – A fent hivatkozott Brasserie du pêcheur és Factortame ügyben hozott ítélet 50. és 51. pontja.

55 – Amire tudomásom szerint valójában soha nem volt alkalma, mivel csak az intézmények normatív tevékenyégéből eredő károk megtérítése iránti kereseteket kellett elbírálnia. A Törvényszék ezzel szemben közszolgálati peres ügyekben végzett ilyen tevékenységet. E tekintetben össze kell vetni a Törvényszék T‑57/99. sz., Nardone kontra Bizottság ügyben 2008. december 10‑én hozott ítéletének 162. pontját, T‑143/09. P. sz., Bizottság kontra Petrilli ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletének 46. pontját, valamint a T‑308/10. P. sz., Bizottság kontra Nanopoulos ügyben 2012. július 12‑én hozott ítéletének 103. pontját, a Bíróság (a Bíróság eljárási szabályzatának 123b. cikke alapján létrejött különtanács) C‑17/11. RX. sz., fent hivatkozott Bizottság kontra Petrilli ügy felülvizsgálatáról szóló 2011. december 8‑i határozatának (EBHT 2011., I‑299. o.) 3. és 4. pontja fényében.

56 – Lásd többek között C‑458/98. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben 2000. október 3‑án hozott ítélet (EBHT 2000., I‑8147. o.) 65–67. pontját; a C‑1/01. P. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott végzés (EBHT 2001., I‑6349. o.) 44. pontját; a C‑420/04. P. sz., Gouvras kontra Bizottság ügyben 2005. július 14‑én hozott végzést (EBHT 2005., I‑7251. o.) és a C‑354/04. P. sz., Gestoras Pro Amnistía és társai kontra Tanács ügyben 2007. február 27‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑1579. o.) 22. pontját.

57 – Lásd a C‑104/89. és C‑37/90. sz., Mulder és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1992. május 19‑én hozott ítélet (EBHT 1992., I‑3061. o.) 33. pontját. Lásd még a fent hivatkozott Brasserie du pêcheur és Factortame ügyben hozott ítélet 85. pontját; a C‑104/89. és C‑37/90. sz., Mulder és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. január 7‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑203. o.] 168. pontját; a C‑284/98. P. sz., Parlament kontra Bieber ügyben 2000. március 16‑án hozott ítélet (EBHT 2000., I‑1527. o.) 65. és 57. pontját; a C‑445/06. sz. Danske Slagterier ügyben 2009. március 24‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑2119. o.) 61. pontját; a C‑419/08. P. sz., Trubowest Handel és Makarov kontra Tanács és Bizottság ügyben 2010. március 18‑án hozott ítélet (EBHT 2010., I‑2259. o.) 61. pontját, valamint a C‑451/09. P. sz., Pigasos Alieftiki Naftiki Etaireia kontra Tanács és Bizottság ügyben 2010. május 12‑én hozott végzés (EBHT 2010., I‑62. o.) 39. és 40. pontját.

58 – A fent hivatkozott Parlament kontra Bieber ügyben hozott ítélet 55. pontja. Valamint lásd még a fent hivatkozott Bizottság kontra Fresh Marine ügyben hozott ítélet 45–49. pontja.

59 – Lásd a megtámadott ítélet 46. pontját.

60 – Lásd többek között a C‑413/06. P. sz., Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben 2008. július 10‑én hozott ítéletet (EBHT 2008., I‑4951. o.), valamint a C‑510/06. P. sz., Archer Daniels Midland kontra Bizottság ügyben 2009. március 19‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑1843. o.) 105. pontját.

61 – Lásd a C‑440/07. P. sz., Bizottság kontra Schneider Electric ügyben 2009. július 16‑án hozott ítélet (EBHT 2009., I‑6413. o.) 191–193. pontját.

62 – A fent hivatkozott Bizottság kontra Schneider Electric ügyben hozott ítélet 204. pontja.

63 – Lásd többek között a C‑257/98. P. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑5251. o.) 34. és 35. pontját.

64 – Lásd például a C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑123. o.) 372. pontját, valamint a C‑47/10. P. sz., Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ügyben 2011. október 27‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑10707. o.) 104. pontját.

65 – Lásd konkrétan ezzel a kérdéssel kapcsolatban a C‑259/96. P. sz., Tanács kontra de Nil és Impens ügyben 1998. május 14‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑2915. o.) 25. pontját.