A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2017. május 16.(*)
„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – Az AIR HOLE FACE MASKS YOU IDIOT európai uniós ábrás védjegy – Rosszhiszeműség – A 207/2009/EK rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Megváltoztatásra vonatkozó hatáskör”
A T‑107/16. sz. ügyben,
az Airhole Facemasks, Inc. (székhelye: Vancouver [Kanada], képviselik: S. Barker solicitor és A. Michaels barrister)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: D. Hanf, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
a sindustrysurf, SL (székhelye: Trapagaran [Spanyolország]),
az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az Airhole Facemasks és a sindustrysurf közötti törlési eljárással kapcsolatban 2016. január 18‑án hozott határozatával (R 2547/2014‑4. sz. ügy) szemben benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. Prek elnök, F. Schalin és M. J. Costeira (előadó) bírák,
hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. március 18‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. június 8‑án benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a 2017. január 25‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2010. július 1‑jén a sindustrysurf, SL az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) alapján európai uniós védjegybejelentést tett az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő fekete‑fehér ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 25. és 28. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, amelyek az egyes osztályok vonatkozásában az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 25. osztály: „Hőszigetelt ruházat”;
– 28. osztály: „Játékok és játékszerek; más osztályokhoz nem tartozó torna‑ és sporttermékek; dekorációk karácsonyfákra”.
4 A megtámadott védjegyet 2010. október 28‑án, 9215427. számon európai uniós védjegyként lajstromozták a fent említett valamennyi áru tekintetében.
5 2013. július 26‑án a felperes, az Airhole Facemasks, Inc. az EUIPO‑nál valamennyi lajstromozott áru tekintetében törlési kérelmet nyújtott be e védjeggyel szemben. Az e kérelem alátámasztásául hivatkozott törlési okok a 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és az említett rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt okok voltak.
6 Először is a felperes lényegében azt állította, hogy a vitatott védjegyet a sindustrysurf a saját neve alatt és a felperes hozzájárulása nélkül lajstromoztatta, mivel a hozzájárulása kizárólag a bejelentésre vonatkozott. Ezenkívül a sindustrysurföt mint a felperes képviselőjét, illetve meghatalmazottját a felperessel és annak kereskedelmi érdekeivel kapcsolatban általános együttműködési kötelezettség terhelte, ennélfogva a vitatott védjegy saját neve alatti bejelentését egyáltalán nem igazolhatta. Másodszor a felperes arra hivatkozik, hogy a sindustrysurf a vitatott védjegy saját neve alatti bejelentésekor rosszhiszeműen járt el.
7 A 2014. július 30‑i határozatával a törlési osztály a vitatott védjegyet teljes egészében törölte, és a sindustrysurföt kötelezte a költségek viselésére. Így különösen a törlési osztály azt állapította meg, hogy a sindustrysurf rosszhiszeműen járt el a vitatott védjegybejelentés megtétele során.
8 2014. szeptember 29‑én a sindustrysurf fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozata ellen.
9 2016. január 18‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésnek, és hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát. Először is a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy mivel a 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesültek, a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapuló törlési kérelemnek nem lehet helyt adni. Ugyanis egyrészt a fellebbezési tanács szerint semmilyen bizonyítéka nem volt a felek közötti „megbízotti/megbízói” jogviszony fennállásának, mivel a felperes nem fejtette ki, hogy az Endeavor Snowboards Inc. és a sindustrysurf által 2009‑ben megkötött forgalmazási megállapodás (a továbbiakban: forgalmazási megállapodás) a létrejötte előtti időszak tekintetében mennyiben tudná bizonyítani az ilyen viszony fennállását. Egyébiránt az említett megállapodás a vitatott védjegyre vonatkozóan semmilyen utalást nem tartalmazott. Másrészt semmi nem bizonyította, hogy a felperes nem járult hozzá a vitatott védjegy bejelentéséhez. Másodszor, a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy nem lehet helyt adni a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapuló törlési kérelemnek sem, mivel a vitatott védjegy bejelentésének időpontjában a sindustrysurf magatartásában semmi nem utalt arra, hogy rosszhiszeműen járt volna el. Ugyanis, először is a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a vitatott védjegyet a felperes hozzájárulásával jelentették be. Másodszor az a tény, hogy a sindustrysurf a vitatott védjegy bejelentésekor tudta, hogy azt a felperes és más forgalmazók már használták, önmagában nem elegendő a rosszhiszeműség fennállásának bizonyításához. Harmadszor semmi nem bizonyította, hogy a sindustrysurf a vitatott védjegyet a saját nevében és azzal a szándékkal jelentette volna be, hogy azt a felperessel szemben használja.
A felek kérelmei
10 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– elsődlegesen: a megtámadott határozatot változtassa meg, és a vitatott védjegyet törölje;
– másodlagosan: a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül;
– a sindustrysurföt kötelezze a jelen eljárásban, a fellebbezési tanács előtti eljárásban és törlési osztály előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.
11 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– elsődlegesen: a keresetet utasítsa el, és a felperest kötelezze a költségek viselésére;
– másodlagosan: a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül, és a felperest kötelezze saját költségei viselésére.
A jogkérdésről
12 Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a fellebbezési tanács arra vonatkozó téves értelmezésén alapul, amely szerint a forgalmazási megállapodásból hiányzik az „Airhole megjelölésre” való utalás. A második jogalap a 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének és 53. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén alapul. A harmadik jogalap a fellebbezési tanácsnak a felek között fennálló kapcsolat természetével kapcsolatos tévedésén alapul. A negyedik jogalap a fellebbezési tanácsnak a vitatott védjegy bejelentésekor a felperes hozzájárulásának terjedelmével kapcsolatos tévedésén alapul. Az ötödik jogalap a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén alapul.
13 A Törvényszék úgy véli, hogy a felperes által előterjesztett öt jogalapot két jogalapba célszerű csoportosítani, mivel az első négy hivatkozott jogalap mindegyike a 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 53. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére vonatkozik. Így az első jogalap a 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének és 53. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén alapul. A második jogalap a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén alapul.
14 Egyébiránt a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban megállapított és a felperes által a keresetben hivatkozott törlési okok bármelyike elegendő a vitatott védjegy törléséhez. Ebben az összefüggésben először a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén alapuló második jogalap, és adott esetben a 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének és 53. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén alapuló első jogalap vizsgálatára fog sor kerülni.
A 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén alapuló második jogalapról
15 A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában tévesen ítélte meg, hogy önmagában az tény, hogy a sindustrysurf tudott arról, hogy a felperes és más forgalmazók a vitatott védjegyet az Európai Unióban már használták, nem elegendő a rosszhiszeműségének megállapításához. Ezenkívül a fellebbezési tanács szerint semmi sem bizonyítja, hogy a sindustrysurfnek szándékában állt volna a vitatott védjegyet a felperessel szemben használni. Márpedig a felperes szerint a sindustrysurf a vitatott védjegy lajstromozásának kérelmezésével olyan módon járt el, amely sérti a szerződéses kötelezettségeit. Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy a sindustrysurfnek az volt a szándéka, hogy a felperes tulajdonával jogellenes módon a sajátjaként rendelkezzen. A felperes szerint a sindustrysurf tehát olyan módon járt el, amely nem tartja tiszteletben az üzleti magatartással kapcsolatban általánosan elfogadott szabályokat, és amelyek eltérnek az etikus magatartással vagy a tisztességes üzleti gyakorlattal kapcsolatban elfogadott elvektől. Az európai uniós védjegybejelentés benyújtására tehát rosszhiszeműen került sor.
16 Az EUIPO lényegében úgy érvel, hogy amennyiben a Törvényszék, a fellebbezési tanácshoz hasonlóan, esetleg azt állapítaná meg, hogy a sindustrysurf a vitatott védjegyet a saját nevében, a felperes hozzájárulásával jelentette be, az a rosszhiszeműség bármilyen veszélyét kizárttá tenné. Következésképpen a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapuló törlési keresetet el kellene utasítani. Amennyiben azonban a Törvényszék esetleg azt állapítaná meg, hogy a vitatott védjegyet a sindustrysurf a saját nevében, a felperes hozzájárulása nélkül jelentette be, a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.
17 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az európai uniós védjegyek rendszere a 207/2009 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt, azon elven alapul, hogy a kizárólagos jog a legelső bejelentőt illeti meg. Ezen elv értelmében valamely védjegy csak akkor lajstromozható európai uniós védjegyként, ha annak valamely korábbi védjegy – legyen az akár európai uniós védjegy, akár valamely tagállamban vagy a Benelux Szellemitulajdon‑védelmi Hivatalnál lajstromozott védjegy, vagy valamely nemzetközi lajstromozás tárgyát képező olyan védjegy, amelynek oltalma kiterjed valamely tagállamra vagy az Unió egészére – nem képezi akadályát. Ezzel szemben, nem érintve a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének esetleges alkalmazását, önmagában az a tény, hogy a nem lajstromozott védjegyet valamely harmadik személy használja, nem képezi akadályát annak, hogy az azonos vagy hasonló védjegyet európai uniós védjegyként lajstromozzák az azonos vagy hasonló áruk vagy szolgáltatások tekintetében (lásd: 2016. január 28‑i Gugler France kontra OHIM – Gugler [GUGLER] ítélet, T‑674/13, nem tették közzé, EU:T:2016:44, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
18 Ezen elv alkalmazását árnyalja többek között a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amelynek értelmében az európai uniós védjegyet az EUIPO‑hoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell, ha a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra. Az erre az indokra hivatkozni kívánó törlést kérelmező személyre hárul azon körülmények bizonyítása, amelyek alapján megállapítható, hogy az európai uniós védjegy jogosultja e védjegyet rosszhiszeműen jelentette be lajstromozásra (lásd: 2016. január 28‑i GUGLER ítélet, T‑674/13, nem tették közzé, EU:T:2016:44, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 A „rosszhiszeműségnek” a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjában szereplő fogalma a jogszabályokban semmilyen formában nincs meghatározva, körülhatárolva vagy akár leírva (lásd: 2016. január 28‑i GUGLER ítélet, T‑674/13, nem tették közzé, EU:T:2016:44, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
20 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2009. június 11‑i Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli ítéletben (C‑529/07, EU:C:2009:361, 53. pont) a Bíróság több magyarázatot is adott arra, hogy miként kell értelmezni a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rosszhiszeműség fogalmát. Így a bejelentőnek az e rendelkezés értelmében vett rosszhiszeműsége megítélése céljából az esetre jellemző valamennyi – a megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelem benyújtása időpontjában fennálló – releváns tényezőt figyelembe kell venni, először is különösen azt a körülményt, hogy a bejelentő tudja vagy tudnia kell, hogy valamely harmadik fél legalább egy tagállamban megtévesztésre alkalmas módon használ azonos vagy hasonló megjelölést a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz hasonló termék vonatkozásában; másodszor, a bejelentő azon szándékát, hogy e harmadik felet megakadályozza e megjelölés további használatában; valamint harmadszor, a harmadik fél megjelölése által élvezett jogi védelem szintjét és a lajstromoztatni kért megjelölést (2016. január 28‑i GUGLER ítélet, T‑674/13, nem tették közzé, EU:T:2016:44, 73. és 74. pont).
21 Ennek alapján a Bíróság által a 2009. június 11‑i Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli (C‑529/07, EU:C:2009:361) ítéletben adott megfogalmazásából az következik, hogy az ott felsorolt tényezők csak példák azok közül a tényezők közül, amelyeket számításba lehet venni a lajstromozás bejelentőjének a védjegybejelentés benyújtásának időpontjában fennálló esetleges rosszhiszeműségének megállapítása végett (lásd: 2016. január 28‑i GUGLER ítélet, T‑674/13, nem tették közzé, EU:T:2016:44, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 Meg kell tehát állapítani, hogy a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében végzett átfogó értékelés keretében figyelembe lehet venni a vitatott megjelölés eredetét, és annak azt követő használatát, azt az üzleti logikát, amelybe az e szóból vagy megjelölésből álló európai uniós védjegy bejelentése illeszkedik, valamint az említett bejelentés lebonyolítását jellemző események időbeli sorrendjét (lásd: 2016. január 28‑i GUGLER ítélet, T‑674/13, nem tették közzé, EU:T:2016:44, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 E megfontolások fényében kell megvizsgálni azt, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tévesen állapította‑e meg azt, hogy a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapuló törlési kérelemnek nem lehet helyt adni, mivel a vitatott védjegy bejelentésekor a sindustrysurf magatartásában semmi nem utalt arra, hogy az rosszhiszeműen járt volna el. Konkrétabban, először is a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a vitatott védjegyet a sindustrysurf a saját nevében és a felperes hozzájárulásával jelentette be. Ugyanis a felek között a védjegy bejelentése előtt és azt követően történt levélváltás azt erősíti meg, hogy a bejelentéskor a felperes a sindustrysurföt tekintette felelősnek a vitatott védjegy oltalmáért. Másodszor az a tény, hogy a sindustrysurf a vitatott védjegy bejelentésekor tudta, hogy azt a felperes és más forgalmazók már használták, önmagában nem elegendő a rosszhiszeműség fennállásának bizonyításához. Harmadszor semmi nem bizonyította, hogy a sindustrysurf a vitatott védjegyet a saját neve alatt és azzal a szándékkal jelentette be, hogy azt a felperessel szemben használja.
24 Ebben a tekintetben rá kell mutatni, hogy az EUIPO előtti eljárás felei között nem vitatott az, hogy a vitatott védjegyet a felperes kérésére a sindustrysurf jelentette be. A felek azonban nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy ez a kérés – amely az egyrészről Max Jenke, az Endeavor Design Inc. elnöke, a felperes elnök‑vezérigazgatója és az Endeavor Snowboards igazgatója, másrészről Iker Gomez, a sindustrysurf igazgatója közötti, 2010. június 22‑i levélváltásban szerepel – e védjegynek a sindustrysurf neve alatt, nem pedig a felperes neve alatt történő bejelentésére vonatkozott‑e.
25 Márpedig meg kell állapítani, hogy ellentétben azzal, amit a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban állít, a vitatott védjegy bejelentését megelőző levélváltásban semmi sem teszi lehetővé azt a feltételezést, hogy a felperes egyértelmű, pontos és feltétel nélküli hozzájárulást adott volna ehhez a sindustrysurf neve alatt történő bejelentéshez (lásd analógia útján: 2012. november 29‑i Adamowski kontra OHIM – Fagumit [FAGUMIT] ítélet, T‑537/10 és T‑538/10, EU:T:2012:634, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Ugyanis először is a bejelentést megelőző levélváltás pusztán azt igazolja, hogy a vitatott védjegyet a felperes kérésére jelentették be. Ez a levélváltás egyáltalán nem tesz említést a felperes arra vonatkozó hozzájárulásáról, hogy a vitatott védjegyet a sindustrysurf neve alatt lajstromozzák. Egyébiránt az „egyelőre a Airhole‑lal folytassuk” fordulatból nem lehet levezetni a felperesnek a védjegy sindustrysurf neve alatti lajstromozására vonatkozó egyértelmű, pontos és feltétel nélküli hozzájárulását.
27 Ezenkívül ez a levélváltás inkább a felperes azon szándékának igazolására irányul, hogy a vitatott védjegyet a saját neve alatt jelentse be. Ugyanis ez a levélváltás kiemeli egyrészt azt, hogy a bejelentés kezdeményezése és a bejelentésre vonatkozó döntés egyedül a felperestől származott, másrészt azt, hogy a bejelentés költségét a felperes kívánta viselni.
28 Másodszor, a fellebbezési tanács következtetésével ellentétben, a bejelentést követő levélváltás csak megerősíti azt az álláspontot, amely szerint a felperes által adott hozzájárulás kizárólag a vitatott védjegy bejelentésére korlátozódott. Ugyanis amint tudomást szerzett e védjegy lajstromozásáról, a felperes közvetlenül kérte annak sindustrysurfhöz való továbbítását, aki a kérés vitatása nélkül kötelezettséget vállalt annak azonnali teljesítésére. E körülmények között nincs jelentősége annak, hogy a felperesnek majdnem egy évre volt szüksége annak felfedezéséhez, hogy a vitatott védjegyet a sindustrysurf neve alatt lajstromozták, mivel ahhoz egyáltalán nem járult hozzá.
29 Ezenkívül, amint arra a felperes helyesen hivatkozik, a hozzájárulását – az ügy objektív körülményeinek fényében – a fellebbezési tanácsnak is értékelnie kellett volna.
30 Erre tekintettel először is azt kell hangsúlyozni, hogy egyrészt a vitatott védjegy azonos volt a 2006 óta az Egyesült Államokban és Kanadában, többek között a felperes anyavállalata és a leányvállalata, az Endeavor Design, illetőleg az Endeavor Snowboards által használt védjegyhez, másrészt a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelemben szereplő áruk azonosak voltak vagy szorosan kapcsolódtak az e védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz.
31 Másodszor, a fenti 30. pontban említett védjegyet a felperes nevében a vitatott védjegy bejelentése előtt lajstromozták az Egyesült Királyságban és Kanadában.
32 Harmadszor, a forgalmazási megállapodás értelmében Belgiumban, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Luxemburgban és Hollandiában a sindustrysurf volt az Endeavor Snowboards által tervezett és előállított, az Airhole Ninja Masks és az Endeavor Snowboards bejelentett védjegyekkel megjelölt áruk kizárólagos forgalmazója.
33 Negyedszer, a forgalmazási megállapodás előírta, hogy a forgalmazó fő célja a snowboardozáshoz szükséges különböző áruk tárolása, eladása és karbantartása. E megállapodásnak a nevek és a védjegyek használatára vonatkozó 11. cikke többek között azt írta elő, hogy a forgalmazó eladási vagy promóciós célból egyáltalán nem használhatta az Endeavor logóját, reklámját, illetve védjegyét az utóbbi kifejezett és írásbeli hozzájárulása nélkül.
34 Ötödször a forgalmazási megállapodás a vitatott védjegy bejelentése, és e védjegy anyavállalatra való átruházása iránti kérelem időpontjában még mindig hatályban volt.
35 Ebből következik, hogy a vitatott védjegy bejelentése könnyen érzékelhető úgy is, hogy az a felperes számára a védjegye oltalmának az Unió területére való kiterjesztésére irányuló üzleti logika részét képezi.
36 Következésképpen a fellebbezési tanács, tévesen, azt állapította meg, hogy a vitatott védjegyet a sindustrysurf a saját neve alatt, a felperes hozzájárulásával jelentette be.
37 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a sindustrysurf szándéka, a vitatott védjegy saját neve alatt történő bejelentése útján a felperes jogainak bitorolására irányult.
38 Ugyanis mindenekelőtt a sindustrysurf a vitatott védjeggyel tekintetében semmilyen elsőbbségre nem tarthatott igényt. Megállapítást nyert, hogy ezt a védjegyet 2006 óta az Egyesült Államokban és Kanadában a felperes anyavállalata és leányvállalata használta, és azt az említett országok tekintetében a felperes nevében, a vitatott védjegy előtt lajstromozták.
39 Továbbá a sindustrysurf, a forgalmazási megállapodás értelmében teljes mértékben tudott arról, hogy a felperes anyavállalata és leányvállalata a vitatott védjegy bejelentésének időpontjában azonos védjegyet használtak.
40 Végül, a forgalmazási megállapodás értelmében a sindustrysurf forgalmazási jogai tárgyi és területi szempontból szigorú keretek közé voltak szorítva. Ugyanis egyrészt a forgalmazó fő célja a snowboardozáshoz szükséges különböző áruk tárolása, eladása és karbantartása volt. Egyébiránt a sindustrysurf eladási vagy promóciós célból egyáltalán nem használhatta az Endeavor logóját, reklámját, illetve védjegyét annak kifejezett és írásbeli hozzájárulása nélkül. Másrészt a sindustrysurf forgalmazási jogai kizárólag hat uniós országra korlátozódtak. Amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 16. pontjában rámutatott, a forgalmazási megállapodásnak az Endeavor általi, Egyesült Királyságban történt aláírásának időpontjában a vitatott védjegy már használatban volt.
41 Ezenkívül ehhez hozzá kell tenni, hogy a sindustrysurfnek a vitatott védjegy bejelentését követő viselkedése megerősíti azt az értékelést, amely szerint a szándéka a felperes jogainak bitorlására irányult. Ugyanis, először is az ügy irataiból az tűnik ki, hogy a sindustrysurf a felperest sem a vitatott védjegy bejelentéséről, sem annak saját neve alatti lajstromozásáról nem tájékoztatta. Ezt az információt csak akkor hozták a felperes tudomására, amikor az az említett védjegy oltalmáról érdeklődött. Másodszor a sindustrysurf a vitatott védjegy bejelentését követő levélváltásban kifejezetten kötelezettséget vállalt annak továbbítására, amit azonban nem tett meg. Harmadszor a sindustrysurf, néhány héttel a felpereshez fűződő viszonyának megromlását követően a felperest, valamint az Unióban a termékei többi forgalmazóját, bitorlási kereset indításának terhe mellett, a vitatott védjegy használatának abbahagyására szólította fel.
42 A fentiek összességére tekintettel, a valamennyi releváns tényezőt figyelembe vevő átfogó értékelés alapján azt kell megállapítani, hogy a sindustrysurf semmilyen jogszerű indokkal nem igazolta a vitatott védjegy saját neve alatt történt bejelentését, és ebből következően a fellebbezési tanács a sindustrysurf esetében tévesen állapította meg a rosszhiszeműség hiányát.
43 Ebből következik, hogy a jelen jogalapnak helyt kell adni.
44 Mivel a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése elegendő a megtámadott határozat hatályon kívül helyezéséhez, nincs szükség a 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének és 53. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén alapuló első jogalap vizsgálatára.
A megtámadott határozat megváltoztatása iránti kérelemről
45 Emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék számára a 207/2009 rendelet 65. cikkének (3) bekezdése értelmében elismert megváltoztatásra vonatkozó hatáskör nem ruházza őt fel azzal a jogkörrel, hogy olyan értékelést fogalmazzon meg, amellyel kapcsolatban a fellebbezési tanács még nem foglalt állást. Következésképpen a megváltoztatásra vonatkozó hatáskör gyakorlásának főszabály szerint azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor a Törvényszék, miután felülvizsgálta a fellebbezési tanács által megfogalmazott értékelést, a már bizonyított ténybeli és jogi elemek alapján meg tudja állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak milyen határozatot kellett volna hoznia (2011. július 5‑i Edwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EU:C:2011:452, 72. pont; lásd még: 2016. január 28‑i GUGLER ítélet, T‑674/13, nem tették közzé, EU:T:2016:44, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 A megváltoztatás iránti kérelemnek ugyanis nem az a lényege, hogy a Törvényszéktől az EUIPO‑nak valamilyen kötelezettség megtételére vagy meg nem tételére való kötelezését kérje, ami az EUIPO‑hoz intézett utasításnak minősülne. Ez a kérelem éppen ellenkezőleg arra irányul, hogy az Törvényszék a fellebbezési tanáccsal azonos jogcímen határozzon arról, hogy a vitatott védjegyet a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel törölni kell‑e (lásd: 2016. január 28‑i GUGLER ítélet, T‑674/13, nem tették közzé, EU:T:2016:44, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 Az ilyen határozat azon intézkedések között szerepel, amelyeket a Törvényszék főszabály szerint a megváltoztatásra vonatkozó hatásköre alapján meghozhat (lásd: 2016. január 28‑i GUGLER ítélet, T‑674/13, nem tették közzé, EU:T:2016:44, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 A jelen esetben rá kell mutatni arra, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban állást foglalt a rosszhiszeműség értékeléséről (a megtámadott határozat 22–27. pontja), ezért a Törvényszék ebben a tekintetben hatáskörrel rendelkezik az említett határozat megváltoztatására.
49 Márpedig a fenti 26–44. pontban megfogalmazott megfontolásokból az következik, hogy a fellebbezési tanács köteles volt megállapítani – ahogyan azt a felszólalási osztály is tette –, hogy a vitatott védjegy bejelentésének időpontjában a sindustrysurf rosszhiszemű volt. Így a fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Törvényszék megváltoztatásra vonatkozó hatásköre gyakorlásának feltételei teljesültek.
50 Következésképpen a törlési osztálynak a vitatott védjegyet törlő határozatával szemben a sindustrysurf által indított keresetet a megtámadott határozat megváltoztatásával el kell utasítani.
A költségekről
51 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
52 A jelen ügyben az EUIPO pervesztes lett, a felperes azonban nem kérte a költségek viselésére való kötelezését. Ennélfogva valamennyi felet saját költségei viselésére kell kötelezni. Ezenkívül, mivel a sindustrysurf a jelen eljárásban nem járt el félként, el kell utasítani a felperes arra irányuló kérelmét, hogy a sindustrysurföt kötelezzék a jelen eljárás költségeinek viselésére.
53 A felperes azt kérte továbbá, hogy a sindustrysurföt kötelezzék a fellebbezési tanács és a törlési osztály előtti eljárás költségeinek viselésére. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 190. cikkének (2) bekezdése értelmében a feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket megtérítendő költségeknek kell tekinteni. Ez azonban nem vonatkozik a törlési osztály előtti eljárás során felmerült költségekre. Következésképpen elfogadhatatlan a felperesnek a törlési osztály előtti eljárással kapcsolatos költségekre vonatkozó kérelme, amelyek nem minősülnek megtéríthető költségeknek. Ami azt a kérelmet illeti, hogy a sindustrysurföt kötelezzék a fellebbezési tanács előtti eljárás költségeinek viselésére, az utóbbit kötelezni kell a felperes részéről a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának az Airhole Facemasks, Inc. és a sindustrysurf, SL közötti törlési eljárással kapcsolatban 2016. január 18‑án hozott határozatát (R 2547/2014‑4. sz. ügy) hatályon kívül helyezi, és azt oly módon változtatja meg, hogy a sindustrysurf által az EUIPO‑hoz a törlési osztály 2014. július 30‑án hozott határozata ellen benyújtott fellebbezést elutasítja.
2) Az Airhole Facemasks és az EUIPO maguk viselik a Törvényszék előtt felmerült költségeiket.
3) A Törvényszék a sindustrysurföt kötelezi az Airhole Facemasks részéről az EUIPO fellebbezési tanácsa előtt felmerült költségek viselésére.
4) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. május 16‑i nyilvános ülésen.
Aláírások