Language of document : ECLI:EU:C:2005:333

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2005. május 31.(*)

„Elfogadhatóság – A nemzeti bíróság fogalma – Erőfölénnyel való visszaélés – A gyógyszer-nagykereskedők részére történő szállítás megtagadása – Párhuzamos kereskedelem”

A C‑53/03. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Epitropi Antagonismou (Görögország) a Bírósághoz 2003. február 5‑én érkezett 2003. január 22‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Synetairismos Farmakopoion Aitolias & Akarnanias (Syfait) és társai,

a Panellinios syllogos farmakapothikarion,

az Interfarm – A. Agelakos & Sia OE és társai,

a K. P. Marinopoulos Anonymos Etairia emporias kai dianomis farmakeftikon proïonton és társai

és

a GlaxoSmithKline plc,

a GlaxoSmithKline AEVE, korábbi nevén a Glaxowellcome AEVE,

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas és R. Silva de Lapuerta tanácselnökök, C. Gulmann (előadó), R. Schintgen, N. Colneric és S. von Bahr bírák

főtanácsnok: F. G. Jacobs,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. május 18‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Synetairismos Farmakopoion Aitolias & Akarnanias (Syfait) és társai képviseletében P. Kaponis és S. Orfanovdakis dikigoroi,

–        a Panellinios syllogos farmakapothikarion és K. P. Marinopoulos Anonymos Etairia emporias kai dianomis farmakeftikon proïonton és társai képviseletében L. Roumanias és G. Papaïoannou dikigoroi, valamint W. Rehmann Rechtsanwalt,

–        a Farmakeftikos Syndesmos Anonymi Emporiki Etairia képviseletében D. Chatzinikolis dikigoros,

–        az Interfarm A. Agelakos & Sia OE és társai képviseletében G. Mastorakos dikigoros,

–        a GlaxoSmithKline plc és GlaxoSmithKline AEVE képviseletében D. Kyriakis dikigoros, I. Forrester, QC, és A. Schulz Rechtsanwalt,

–        a svéd kormány képviseletében A. Kruse, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében T. Christoforou és F. Castillo de la Torre, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2004. október 28‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya az EK 82. cikk értelmezése.

2        A fenti kérelem az Epitropi Antagonismou (a görög versenybizottság) előtt a Synetairismos Farmakopoion Aitolias & Akarnanias (Syfait) és társai (a továbbiakban: a Syfait és társai) a Panellinios syllogos farmakapothikarion (a továbbiakban: a PSF), az Interfarm – A. Agelakos & Sia OE és társai (a továbbiakban: az Interfarm és társai), továbbá a K. P. Marinopoulos Anonymos Etairia emporias kai dianomis farmakeftikon proïonton és társai (a továbbiakban: a Marinopoulos és társai) panaszosok, valamint a brit jog alatt létrehozott GlaxoSmithKline plc társaság (a továbbiakban: a GSK plc) és görög jog alatt létrehozott leányvállalata, a GlaxoSmithKline AEVE, korábbi nevén a Glaxowellcome AEVE (a továbbiakban: a GSK AEVE) között annak tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében került előterjesztésre, hogy ez utóbbi két társaság megtagadta bizonyos gyógyszeripari termékek tekintetében a rendelések teljesítését a görög piacon.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

3        Az EK 82. cikk kimondja:

„A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a közös piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.

Ilyen visszaélésnek minősül különösen:

a)      tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett kikötése;

b)      a termelés, az értékesítés vagy a műszaki fejlesztés korlátozása a fogyasztók kárára;

c)      egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;

d)      a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.”

 A nemzeti szabályozás

4        A 2941/2001. sz. törvénnyel (FEK A’ 201) módosított, a monopóliumok és oligopóliumok ellenőrzéséről és a verseny védelméről szóló 703/1977. sz. törvény (FEK A’ 278, a továbbiakban: a 703/1977. sz. törvény) 2. cikke lényegében megegyezik az EK 82. cikk rendelkezéseivel.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

5        A Syfait és társai görögországi székhellyel rendelkező gyógyszeripari vállalkozások. Fő tevékenységük egy – a különböző gyógyszeripari társaságoknál vásárolt gyógyszeripari termékek tárolására szolgáló – közös raktár működtetése és fenntartása tagjai ellátásának biztosítása végett.

6        A PSF egy, a görögországi székhellyel rendelkező gyógyszer-nagykereskedőket összefogó társulás, amely tagjai érdekvédelmével foglalkozik.

7        Az Interfarm társaság és társai görögországi székhellyel rendelkező gyógyszer-nagykereskedők. A Marinopoulos és társai Görögországban tevékenykedő gyógyszerforgalmazók.

8        A görögországi székhelyű GSK AEVE a GSK plc – a Glaxowellcome plc és a SmithKline Beecham összeolvadása révén 2000‑ben létrejött, az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező gyógyszergyártó társaság – közvetlen irányítása alatt áll.

9        A GSK AEVE számos gyógyszerkészítményt importál és forgalmaz, köztük az Imigran, a Lamictal és a Severent elnevezésű termékeket. Ezek originális, kutatás és technológia útján kifejlesztett gyógyszerek, amelyek csak orvosi rendelvényre kaphatók.

10      A Syfait és társai, valamint a PSF tagjai, továbbá az Interfarm és társai és a Marinopoulos és társai a GSK AEVE-től vásárolják a fent említett gyógyszereket minden formában, azzal a céllal, hogy azt a nemzeti piacon és külföldön forgalmazzák.

11      2000 novemberéig a GSK AEVE minden hozzá címzett rendelést teljesített. Ezen rendeléseknek megfelelő szállítások nagy részét más tagállamokba, különösen az Egyesült Királyságba reexportálták, mivel Görögországban az Imigran, a Lamictal és a Serevent nettó ára jóval alacsonyabb.

12      2000 november elejétől kezdődően a GSK AEVE a görög gyógyszerpiacon – álláspontja szerint a harmadik személyek általi reexportok miatt – kialakult jelentős hiányra hivatkozással megváltoztatta görögországi forgalmazási rendszerét, és nem teljesítette az alapeljárás panaszosainak és más harmadik személyeknek a rendeléseit. Kijelentette, hogy közvetlenül a kórházaknak és a gyógyszertáraknak fog szállítani.

13      2001 februárjában a GSK a korábbi értékesítési módszert egy új forgalmazási rendszerrel váltotta fel, figyelemmel arra, hogy a gyógyszerellátás bizonyos mértékig normalizálódott, valamint hogy a kórházi és gyógyszertári készleteket feltöltötték.

14      Az alapeljárás panaszosai eljárást kezdeményeztek az Epitropi Antagonismou előtt az Imigran, a Lamictal és a Serevent görögországi forgalmazása során a GSK AEVE által 2000. novembertől alkalmazott forgalmazási rendszer tárgyában. Azt kifogásolták, hogy ez utóbbi társaság nem teljesítette teljes egészében a hozzá címzett rendeléseket. Ez a gyakorlat a 703/1977. sz. törvény 2. cikke és az EK 82. cikk szerinti erőfölénnyel való visszaélésnek minősül.

15      2001. augusztus 3‑án 193/111. sz. ideiglenes intézkedésekről rendelkező határozatával az Epitropi Antagonismou az érdemi döntés meghozataláig kötelezte a GSK AEVE-t arra, hogy teljesítse a három érintett gyógyszerkészítmény tekintetében leadott rendeléseket. A GSK AEVE kérte a Dioikitiko Efeteio Athinontól (athéni közigazgatási fellebbviteli bíróság) a határozat végrehajthatóságának felfüggesztését, de a határozatot 2002. január 10‑én helybenhagyták, és az az előzetes döntéshozatalra utaló határozat keltének időpontjában még mindig hatályban volt.

16      Az Epitropi Antagonismou jelzi, hogy a GSK AEVE teljesítette a 193/111. sz. határozatban előírt ideiglenes intézkedéseket a GSK plc által rendelkezésére bocsátott készlet erejéig. A szállított mennyiség meghaladta a nemzeti piac fogyasztói szükségletét. A GSK AEVE által az Epitropi Antagonismou elé terjesztett bizonyítékok alapján azonban a rendelések ezt a mennyiséget jelentősen meghaladták, különösen 2001 szeptemberében, és így nem lehetett mindet teljesíteni.

17      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában az Epitropi Antagonismou kifejti, hogy a GSK AEVE és a GSK plc eleget tettek az Ethnikos Organismos Farmakon (a nemzeti gyógyszerügyi hivatal) 2001. november 27‑i körlevelében foglaltaknak, amely szerint a kizárólag orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerek forgalmazásában résztvevők „kötelesek legalább a jelenlegi rendelvények mennyiségének megfelelő […] és egy további (25%) mennyiséget szállítani a nemzeti piacra, ez utóbbit esetleges veszélyhelyzet vagy a körülményekben beálló változások biztosítására”.

18      Továbbá, 2001. december 5‑én a GSK AEVE a 703/1977. törvény 11. cikke szerinti nemleges megállapítás iránti kérelmet nyújtott be az Epitropi Antagonismou-hoz a görög kereslet 125%‑át meghaladó rendelések teljesítésének megtagadása tárgyában.

19      Az Epitropi Antagonismou, amelynek egyszerre kell a fenti, a GSK AEVE által előterjesztett nemleges megállapítás iránti kérelmet és a Syfait és társai a PSF, az Interfarm és társai és a Marinopoulus és társai által a GSK AEVE és a GSK plc ellen benyújtott panaszt elbírálnia, azt kérdezi, hogy az EK 82. cikke szerinti erőfölénnyel való visszaélésnek minősül‑e az, hogy az utóbbi két társaság megtagadja a panaszosok által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését. Az Epitropi Antagonismou megjegyzi, hogy amennyiben ez nem minősül visszaélésnek, akkor lesz csak abban a helyzetben, hogy megállapítsa azt, hogy fennállnak‑e a GSK AEVE által kért nemleges megállapítás feltételei.

20       A fenti körülményekre tekintettel, az Epitropi Antagonismou úgy határozott, hogy a döntéshozatalt elhalasztja, és az alábbi előzetes döntéshozatali kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Abban az esetben, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az export korlátozása, és így a párhuzamos kereskedelem által okozott kár mérsékelése érdekében megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését, a teljesítés megtagadása per se erőfölénnyel való visszaélésnek minősül‑e az EK 82. cikke értelmében? A fenti kérdésre adott választ befolyásolja‑e az a tény, hogy a párhuzamos kereskedelem különösen nagy haszonnal jár a gyógyszer-nagykereskedők részére az állami beavatkozás következtében az Európai Unió különböző tagállamainak területe közötti árkülönbségekből adódóan, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a gyógyszerpiac nem tekinthető működő versenypiacnak, hanem egy nagy részben állami beavatkozás által meghatározott rendszerről van szó? Végső soron köteles‑e a nemzeti versenyhatóság a közösségi versenyszabályokat ugyanolyan módon alkalmazni működő versenypiacok, illetve olyan piacok esetében, ahol a verseny az állami beavatkozás folytán torzul?

2)      Amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a fentiekben kifejtett indokok alapján a párhuzamos kereskedelemnek az erőfölényben lévő vállalkozás általi korlátozása nem minden esetben minősül az erőfölénnyel való visszaélésnek, hogyan lehet az esetleges visszaélést megállapítani? Különösen:

a)      Megfelelő szempont‑e a vizsgálathoz az a százalékos arány, amellyel a rendes hazai fogyasztást meghaladják a rendelések, illetve az erőfölényben lévő vállalkozás által elszenvedett kár aránya a teljes bevételhez és a teljes nyereséghez képest? Amennyiben igen, hogyan kell a fenti százalékos arány és az elszenvedett kár – az utóbbi a bevétel és a teljes nyereség aránya – azon mértékét meghatározni, amely felett a vizsgált gyakorlat már visszaélésnek minősül?

b)      Az érdekek kiegyensúlyozására törekvő megközelítés megfelelő‑e, és amennyiben igen, melyek az összehasonlítandó érdekek?

Különösen:

i.      Befolyásolja‑e a választ az a tény, hogy a végső fogyasztó/beteg csak csekély mértékben részesül a párhuzamos kereskedelem anyagi előnyeiből;

ii.      Figyelembe kell‑e venni, és ha igen, milyen mértékben, a társadalombiztosítási szervezeteknek gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára vonatkozásában fennálló érdekeit?

c)      Milyen más szempontok és megközelítési módok megfelelőek a jelen esetben?”

 A Bíróság hatásköréről

21      Mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy az Epitropi Antagonismou az EK 234. cikk szerinti bíróságnak minősül‑e, és következésképpen a Bíróságnak van‑e hatásköre az előterjesztett kérdések megválaszolására.

 Az Epitropi Antagonismoura vonatkozó nemzeti szabályozás

22      A 703/1977. sz. törvény 8. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Létre kell hozni az Epitropi Antagonismout, amely független hatóságként működik. Tagjai személyi és szervezeti függetlenséget élveznek, és kötelezettségeik ellátása során kizárólag a törvény és személyes meggyőződésük alapján járnak el. Az Epitropi Antagonismou igazgatási és gazdasági autonómiát élvez. A [gazdasági] miniszter felügyelete alatt áll.

23      A 703/1977. sz. törvény 8. cikkének (3) bekezdése alapján az Epitropi Antagonismou kilenc tagból áll. Négy tagot és azok helyetteseit a miniszter választja ki négy szakmai testület által előterjesztett háromtagú listáról. A további tagok: az állami jogi szolgálat egy tagja vagy egy magas rangú bíró, két akadémikus, egy jogász és egy közgazdász, valamint két, a gazdasági jogban és a versenypolitikában jártas, köztiszteletben álló személy. A 703/1977. sz. törvény 8. cikke (5) bekezdésének értelmében az Epitropi Antagonismou tagjait és azok helyetteseit a gazdasági miniszter nevezi ki három évre.

24      Ugyanezen törvény 8. cikkének (6) bekezdése szerint:

„Az Epitropi Antagonismou elnökét és helyetteseit a [gazdasági] miniszter választja ki [az Epitropi Antagonismou] tagjai közül. Az Epitropi Antagonismou elnöke állami tisztviselő; ezt a feladatát kizárólag a megbízatása ideje alatt gyakorolja […]”.

25      A 703/1977. sz. törvény 8. cikkének (7) bekezdése alapján:

„A megbízatásuk ideje alatt az elnök és a tagok nem végezhetnek semmilyen más díjazással járó vagy anélküli közhivatali vagy magán szakmai tevékenységet, akár társaság tagjaként, akár egyedül, amely nem egyeztethető össze az Epitropi Antagonismou tagságával és az ebben a minőségben ellátandó feladatokkal.”

26      Az Epitropi Antagonismou és a titkársága közötti kapcsolat tekintetében a 703/1977. sz. törvény 8c. cikke (1) bekezdésének b) pontja a következőképpen rendelkezik:

„[Az Epitropi Antagonismou] elnöke összehangolja és irányítja a titkárság munkáját.

27      Ugyanezen törvény 8c. cikke (1) bekezdésének d) pontja kimondja:

„Az elnök az Epitropi Antagonismou titkársága személyzetének hivatali elöljárója és ő gyakorolja felettük a fegyelmi jogkört.”

28      Ugyanezen 8c. cikk (3) bekezdése szerint, az Epitropi Antagonismou elnöke hatásköre egy részének gyakorlását átengedheti az Epitropi Antagonismou titkárságának főigazgatójának vagy igazgatóinak. A 703/1977. sz. törvény 8d. cikke (1) bekezdésének második mondata alapján a titkárság főigazgatóját az Epitropi Antagonismou egyetértésével a gazdasági miniszter nevezi ki három évre, amely kinevezés meghosszabbítható.

 A Bíróság álláspontja

29      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint annak megítéléséhez, hogy valamely előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervezet a Szerződés 234. cikke szerinti bíróság jellemzőivel rendelkezik-e – ami kizárólag a közösségi jog alapján eldöntendő kérdés, – a Bíróság bizonyos tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szervezet törvény alapján jött‑e létre, állandó jelleggel működik‑e, hatásköre kötelező jellegű‑e, az eljárása kontradiktórius jellegű‑e, a szervezet jogszabályokat alkalmaz‑e, valamint hogy a szervezet független‑e (lásd különösen a C‑54/96. sz., Dorsch Consult ügyben 1997. szeptember 17‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑4961. o.] 23. pontját, a C‑110/98–C‑147/98. sz., Gabalfrisa és társai egyesített ügyekben 2000. március 21‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑1577. o.] 33. pontját, a C‑195/98. sz., Österreichischer Gewerkschaftsbund ügyben 2000. november 30‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑10497. o.] 24. pontját, valamint a C‑516/99. sz., Schmid‑ügyben 2002. május 30‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑4573. o.] 34. pontját). Ráadásul, a nemzeti bíróságok csak abban az esetben terjeszthetnek kérdést a Bíróság elé, ha per van folyamatban előttük, illetve ha olyan eljárás során kell döntést hozniuk, amelynek célja egy bírói jellegű döntés meghozatala (lásd különösen a C‑134/97. sz., Victoria Film‑ügyben 1998. november 12‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑7023. o.] 14. pontját és a fent hivatkozott Österreichischer Gewerkschaftsbund-ítélet 25 pontját).

30      E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy az Epitropi Antagonismou a gazdasági miniszter felügyelete alatt áll. Az ilyen felügyeleti jogkör megléte ugyanakkor arra utal, hogy a miniszter bizonyos korlátok között jogosult az Epitropi Antagonismou által hozott határozatok törvényességét ellenőrizni.

31      Továbbá jóllehet igaz, hogy az Epitropi Antagonismou tagjai a 703/1977. sz. törvény értelmében személyi és szervezeti függetlenséget élveznek, és kötelezettségeik ellátása során kizárólag a törvény és személyes meggyőződésük alapján járnak el, nem hagyható figyelmen kívül az, hogy nincsenek különösebb biztosítékok a visszahívásukkal vagy a megbízatásuk megszüntetésével kapcsolatosan. Így úgy tűnik, hogy ez a rendszer nem nyújt hatékony biztosítékot az Epitropi Antagonismou tagjaira a végrehajtó hatalom által gyakorolt esetleges jogellenes beavatkozás vagy nyomás ellen (lásd ebben az értelemben a C‑103/97. sz., Köllensperger és Atzwanger ügyben 1999. február 4‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑551. o.) 21. pontját).

32      Másrészről meg kell jegyezni, hogy a 703/77. sz. törvény 8c. cikke (1) bekezdésének b) és d)  pontja értelmében a nevezett testület elnökének feladata egyrészt a titkárság munkájának általános összehangolása és irányítása, másrészt ő a titkárság személyzetének hivatali elöljárója és a fegyelmi jogkör gyakorlója.

33      E tekintetben fontos rámutatni, hogy a Bíróság a fent hivatkozott Gabalfrisa és társai ügyben hozott ítéletének 39. és 40. pontjában a Tribunales Económico-Administrativost (Spanyolország) az adóhatóságnak a HÉA‑igazgatással, ‑behajtással és ‑visszatérítéssel foglalkozó szolgálataitól elkülönült harmadik félnek minősítette, nevezetesen a két testület között fennálló szervezeti elkülönülés alapján. Ugyanakkor az Epitropi Antagonismou mint döntéshozó testület olyan szervezeti kapcsolatot mutat a vizsgálati feladatot ellátó titkárságával, amelynek a javaslata alapján hozza a döntéseit, hogy az Epitropi Antagonismou nem tekinthető egyértelműen különálló harmadik félnek attól a közigazgatási szervtől, amely a feladatai miatt valamelyik féllel egy oldalon állhat a versenyjogi eljárásban.

34      Végül emlékeztetni kell arra, hogy az Epitropi Antagonismouhoz hasonló versenyhatóságoknak szorosan együtt kell működniük az Európai Közösségek Bizottságával, és a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet,, 2. kötet, 205. o.) 11. cikke (6) bekezdésének értelmében a Bizottság határozatával elvonhatja a jogkörét. Ebben az összefüggésben meg kell továbbá jegyezni, hogy az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése lényegében fenntartja az első, a Szerződés [81.] és [82.]. cikkének végrehajtásáról szóló, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 9. cikkének (3) pontjában foglaltakat, miszerint amennyiben a Bizottság eljárást kezdeményez, a tagállamok versenyhatóságai automatikusan elvesztik a hatáskörüket (lásd az 1/2003 rendelet tizenhetedik preambulumbekezdését).

35      Ugyanakkor, csak azok a testületek fordulhatnak a Bírósághoz, amelyek kötelesek az előttük folyó, bírói jellegű döntés meghozatalára irányuló eljárásban érdemi döntést hozni (lásd a fent hivatkozott Victoria Film‑ügyben hozott ítélet 14. pontját, valamint fent hivatkozott Österreichischer Gewerkschaftsbund‑ügyben hozott ítélet 25. pontját).

36      Minden olyan esetben, amikor a Bizottság elvonja egy, az Epitropi Antagonismouhoz hasonló nemzeti versenyhatóság hatáskörét, az utóbbi hatóság előtt indított eljárás nem végződik bírói jellegű döntés meghozatalával.

37      A megvizsgált tények összességében történő mérlegeléséből az következik, hogy az Epitropi Antagonismou nem rendelkezik az EK 234. cikk értelmében vett bírói jelleggel.

38      A fentiekre tekintettel a Bíróságnak nincs hatásköre az Epitropi Antagonismou által előterjesztett kérdések megválaszolására.

 A költségekről

39      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára az Epitropi Antagonismou előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Közösségek Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel az Epitropi Antagonismou által a 2003. január 22‑i határozatával előterjesztett kérdések megválaszolására.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: görög.